TEST
LÉLEK
SZELLEM
Az ember még nagyon tisztázatlan
három lényegi részének
magyarázata.
János evangélium 14/21 ígérete alapján
prófétai módon kapta és írta:
BERTHA DUDDE
Ezek az írások valláson felülállók!
Valláshoz tartozástól nem akarnak senkit eltéríteni, sem
valami vallási közösségre rábeszélni.
Megjelenésük egyedüli oka, hogy Isten szavát – amit Ján. Ev. 14,21 ígérete
alapján ad nekünk a mai időkben –
az embereknek hozzáférhetővé tegye.
Ján.14,21: Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja
azokat, az szeret engem.
Aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és
kijelentem magamat annak.
Német eredetiből fordította, és közreadja:
G. Szieger Magda
1913 - 2001
TARTALOMJEGYZÉK
Legyen világosság
az emberek között
Magyarázat az
ős-szellemekről, és a bukásukról
Magyarázat
az „emberi lét” -ről
A földi lét
jelentősége az embernek
A lélek
felismeri, mi volt egykor
Az ember nem a
teremtő hatalom mellékproduktuma
A lélekrészecskék
– Fejlődési menet a Földön és a túlvilágon
Az anyag, és az
anyag feladatának magyarázata
A test és lélek
átszellemítése – Mi az anyagi test?
A lélek
összetétele – Miniatűr Teremtés
A lélek a földi
életet tudatosan kezdi - Visszaemlékezés
A szeretet és
fájdalom salaktalanítja a lelket
Az ember
tudatosan munkálkodjon a saját lelkén
Isten ajándéka: a
szeretet szikra, mint az ő része
Isten
szeretet-szikrája a szívben
Az isteni
Szellem-szikra felébresztése garantálja a lény átalakulását
A lélek
egyesülése szellemével
A „Szellem
hatása” az emberben
A Szellem-szikra
egyesülése az Atya-szellemmel - Jézus
Engedélyezett a minden
változtatás nélküli, és a forrás megjelölésével készült, fejezetenkénti
fordítás és nyomtatás.
2006.
B.D.Nr.8658 1963.
01. 29.
Legyen világosság az emberek között
Emberek, nagy szellemi terület tárul föl előttetek, ha magam
taníthatlak benneteket. Küldötteim és közvetítőim által mindenkihez eljuttatom
az ismeretet, aki kívánja, és szeretettel telített élete által képes megérteni.
Olyan terület ez, amely csak az értelmükkel kutatók elől el van zárva. Az
embereknek nem bizonyítható, és nem is kap bizonyítást, amíg belülről a Szellem
által nem kaptok egy világos fényt, amely nektek bizonyító erejű lesz arra,
hogy valódi ismeretben éltek.
A szellemi kimeríthetetlen terület. Istenetek, és Teremtőtök
folytonosan oktat, mindig mélyebb ismerettel ajándékoz meg, csak teljesítsétek
az előfeltételeket, amelyeket megkívánok: HOGY IMÁVAL, ÉS A
SZERETET CSELEKEDETEIVEL BENSŐSÉGESEN HOZZÁM KAPCSOLÓDTOK. Kapcsolatban kell
lennetek velem, mert e nélkül örök szellemi vakságban maradtok. Mert én vagyok
a VILÁGOSSÁG, én vagyok az IGAZSÁG, én vagyok a FORRÁS, amelyből szeretet,
világosság, erő, és a legmélyebb bölcsesség ömlik. Ez csak akkor ömlik
valakibe, ha helyre állítja velem a kapcsolatát. Ezt magatoknak kell
helyreállítanotok, mert egykor magatok szakítottatok velem.
Olyan területet nyitok meg, ahova CSAK
mint ember nem lehet belépni a velem való kapcsolat nélkül. Akkor minden
világos lesz előttetek. Áttekintitek a szellemi összefüggéseket, megértitek
munkálkodásomat és kormányzásomat, lelepleződik öröktől való Tervem - és meg is
tudjátok érteni. 0lyan szellemi folyamatokról kaptok ismeretet, amelyek az
emberi lét alapjait képezik, a természeti folyamatokat is megértitek, és
magyarázatot adtok róla magatoknak. Lényem lelepleződik előttetek, és a még
előttetek lógó sok fátyol megemelődik. Bepillantást kaptok a szellemi világokba
- bár először csak gondolati információval - míg aztán majd szellemi szemetek
is megnyílik, tehát elértek egy bizonyos fokú érettséget, és az
lehetővé teszi, hogy szellemben lássatok. Atyai szeretetem olyan ismeretekkel
ajándékoz meg, ami teljesen hiányzik nálatok.
Újból abban az állapotban szeretnélek látni benneteket,
amelyben a tőlem való elszakadás előtt voltatok, és az ismeretek fényében állva
boldogok voltatok.
Erre a fokra kell újból eljutni, és ezt a földi élet alatt mint ember elérhetitek. De törekednetek kell rá - ezt
nem kaphatjátok ajándékba. Tudatosan hozzám kell kapcsolódnotok, el kell
ismernetek Isteneteknek, Teremtőtöknek és Atyátoknak - akinek a jelenlétére
vágyódtok. Ez a legnagyobb kegyelmi ajándékokat szavatolja, mert végtelen
szeretetem folyton keresi, hogyan fejezhetné ki magát. Tehát vissza szeretném
adni az ismeret világos fényét is, amit elhomályosítottatok magatokban - majd
teljesen elvesztettetek.
Gondoljátok meg hogy teljes szellemi sötétségben éltek, gondoljátok meg hogy alig pár ember teremt világos szférát
maga körül - és ezek is csak mint kis szikrák villannak föl. Bár az emberek
fölfoghatnák ezeket a villanásokat, és ez elég is
lenne, hogy kimeneküljenek a sötétből - ha ezzel világosságot gyújtanának a
maguk szívében. Gondoljátok meg, hogy az emberek mennyivel boldogabbak
lennének, ha az ismeretnek csak kicsiny fokán is állnának. Ezt bármikor már
maguk is magasabbra vihetnék.
Ti - akik már kevéske világosságot gyújtottatok magatokban,
megérthetitek, hogy mindent előnybe részesítek, ami hozzájárul
hogy VILÁGOSSÁG LEGYEN az emberek között. Megérthetitek, hogy nevelek magamnak
világosság-hordozókat, akiket felruházok gazdag tudással, akiket mindig mélyebb
igazságokba vezetek - mert az csak tőlem indulhat. A világosság-hordozókat
pedig megbízom, sugározzák ki világosságukat, hogy áttörje az embereket terhelő sötétséget.
Emberek - nem akarom, hogy ugyanolyan sötétséggel hagyjátok
el a földi életet, mint amivel ideléptetek. Azt akarom, hogy vágyódjatok a világosságra
az emberi élet alatt. Kívánságtok teljesül, mert már a Földön boldoggá tesz,
amikor valami világos lesz előttetek. Amikor megértitek, miért tartózkodtok a
Földön, és mi a földi feladat. Egyedül én tudom, a szellemi akkor boldog,
amikor szeretetem sugárzásában van.
Már a Földön be akarom vonni a szellemeteket ebbe a
szeretet-áramkörbe. Ezért ismételten sugárzásomat küldöm feléje, amelyek
világosságot gyújtanak - hogy aztán már magától törekedjen az örökkévalóság
ŐSFÉNYE felé.
Tehát ez annyit jelent, hogy minden embernek először csak
kevés ismeretet adok, annyit, ami elég a szellem területén arra, hogy saját
akaratából megnövelhesse azt. Folyton igénybe veheti szeretetem erő-áramát, és
folyton szerezhet szellemi javakat - ha az erőáramot szeretetben való
cselekvésekre használja, mert a szeretet mindig világosabb fényt gyújt benne.
Ez a világosság - természetesen mindig csak a szellemi
területre vonatkoztatva - tudást, felismerést, és mély bölcsességet jelent,
olyant, amit az értelem nem képes megközelíteni. A saját ügyemnek tekintem,
hogy azokat az embereket tanítsam, akik magukat átadják nekem, hogy szellemüket
megvilágosítsam. Ezek átfogó tudást kaphatnak, lassan az ismeretnek abba az
állapotába jutnak, amelyben kezdetben éltek. Eltávozik
a sötétség amit ellenfelem rájuk akasztott. Ismét
világosságban élnek, mert kapcsolatukat teljes tudattal helyreállították velem,
az örökkévalóság ŐSFÉNYÉVEL. Engedik hogy szeretetemet
rájuk sugározhassam - mint egykor, amikor tőlem tökéletességben létrejöttek.
Amen.
B.D.Nr.8459 1963.
04. 05.
Magyarázat az ős-szellemekről, és a
bukásukról
Minden gondoskodásom nektek szól, akik a vég előtti utolsó
időben szolgálni akartok nekem. Mert ti még sok tévedést helyreigazíthattok
amelyeket felfedek, és ezzel olyan eszközt adok kezetekbe, amellyel eljárhattok
ellene. Ezt soha nem volnátok képesek megtenni, ha szavaimat nem vezetném a
magasból hozzátok. Tudom hol zavaros az emberek gondolkodása. Tudom hol
ülepedett le bennük olyan nézet, amiről nem mondanak le szívesen - holott nem
felelnek meg az igazságnak. Mindenkinek világosságot akarok adni. Világossá
akarom tenni azoknak a gondolkodását, akik tőlem azt a feladatot kapták, hogy
terjesszék az igazságot.
Csak megint azt a magyarázatot tudom adni, hogy tőlem
kisugárzott lények vagytok, akik nem teljesítették rendeltetésüket, mert
ellenálltak nekem. Akiket én mint erőt kisugároztam,
azok éntudatú, gondolkodóképes, szabad akarattal
felruházott teremtmények voltak, és nem valami halott dolgok. Élet volt bennük,
mert ős-szubsztanciájuk az én erőm - ami mindig eleven, és az is marad, és
folyton tevékenységre hajt. Ennek az erőnek adtam lény-szerű formát - de ezt
szellemi vonatkozásban kell érteni. Dicsőséges teremtmények voltak, sugárzó
fényben éltek, és kölcsönösen látták egymást. Mindenki egy egyedi lény volt.
Független lényként került ki belőlem, akit folyton átjárt szeretet-erőm. Saját
képmásaim voltak, saját lényem miniatűrjei, akik a legmagasabb tökéletességben
dolgozhattak erőben is, és világosságban is - mert belőlem csak tökéletes
keletkezhet.
És ezek a lények elpártoltak tőlem. Szabad akarattal -
ellentétesre fordultak. Elvesztették tökéletességüket, hiányosak, és
nyomorúságosak lettek - mert visszautasították az isteni szeretet-világosságot,
ami átsugározta őket. Ennek következtében elvesztették magukból az istenit. A
lények fennmaradtak - de a szeretetet odaadták. Mindez lehetséges volt, mert
birtokukban volt az isteni eredet bizonyítéka - a szabad akarat. A szabad
akarat, ami minden irányba kibontakozhat, és most istenellenes formában
nyilatkozott meg. A lény c s a k Isten szeretet-erejét utasította vissza, tehát
szeretetem állandó sugárzását. Ez jelentette a legmélyebb mélységbe való
bukást, mert képtelen lett cselekvésre, és szubsztanciájában elkeményedett. Tehát
az egykor legnagyobb tökéletességgel megteremtett lény mindjobban a mélység
felé törekedett, és szabad akaratból eltávolodott tőlem.
Már ismételten elmondták nektek a
szellemeknek ezt az elpártolását, és azt is tudjátok, miben állt ez az
elpártolás: hogy szeretetemet visszautasították. Ezzel a lény képtelen lett a
tevékenységre. De mert a lény belőlem kisugárzott erő - az erő pedig nem tud
tétlen maradni - ezért másféleképpen kellett hatást gyakorolnia.
Ez azzal vált lehetővé, hogy ez az erő Teremtéssé lett
alakítva, és most az én akaratomnak megfelelően kellet tevékenykednie. Tehát a
bukott lény egy más megformálásban, a muszáj-törvény
alatt szolgáló tevékenységet folytatott. Az egykor belőlem kiindult - de most
elbukott szellemi teremtmény - azért hogy lassan magasabbra jusson, most
megkötött állapotban keresztül megy a Teremtés dolgain.
A lénynek, akit a legtökéletesebbre teremtettem, akit mint
képmásomat, önálló egyedként helyeztem ki magamból - annak a visszatérés útját
járva vég nélküli, hosszú idő alatt vissza kell alakulnia azzá, aki az
őskezdetben volt. Nincs világosabb válaszom arra, amikor azt kérdezitek, hova
lett a szellem, amikor a lény elbukott.
Milyen szellemről beszéltek? - Én szellemi lényeket
teremtettem, és ezek pártoltak el tőlem. Tehát a lélek nem "egy szellemnek
a lelke", hanem A LÉLEK MAGA, AZ EGYKOR ELBUKOTT ŐS-SZELLEM, aki befejezésképpen mint ember testbe öltözik. És amikor egy nem
elbukott ős-szellem ölt testet mint ember, úgy annak a
lelke is ős-szellem - és nem csak egy rész belőle.
Azt is ismételten megmagyaráztam, hogy az egész
visszavezetési folyamat alatt a bukott szellemeket a világosság lényei
gondozzák. Azok, akik a próbatételük alatt teljesen megmaradtak az én
akaratomban. Nekik boldogságot jelent, ha hozzájárulhatnak a bukottak
végérvényes visszavezetéséhez. Minden egyes teremtményt igen nagy szeretettel
gondoznak, és gondoskodnak róla, hogy felemelkedésüket lehetővé tegyék. Mert a
szeretet mindig az én akaratom szerint cselekszik, és állandóan a nem tökéletes
felé fordul, hogy az a földi élet alatt tudatosan megváltozzon, és az legyen,
aki kezdetben volt. Ezt a változást csak a szeretet képes létrehozni, amit a lény mint ember lobbant lángra magában, hogy velem egyesülve
boldoggá tegyem.
Amen.
B.D.Nr.8945 1965.
02. 27.
Magyarázat az „emberi lét” -ről
Már végtelenül hosszú idő óta tartózkodtok a Földön, akár
örökkévalóságnak is mondhatnátok. Rajta a hosszú utat nem úgy tettétek meg,
mint éntudatú ős-szellem, hanem mint egy igen parányi
részecske - és a cél az volt, hogy visszakerüljetek abba az ősállapotba, amelyben kezdetben voltatok.
Tehát ha átgondoljátok, hogy mindenfajta teremtményen
keresztülvándoroltatok - mert amit láttok, és ami mint a teremtés egy dolga körülöttetek van, abban mindben egy belőlem való erő-szikrának
kell lenni, e nélkül nem maradhatna fönn - tehát, ha ezt átgondoljátok, akkor
ezeket a dolgokat mint tőlem kisugárzott szellemit kell szemlélnetek, amely
kapcsolatát velem akarattal megszakította. De mert nem mulandó, egyszer újból
kapcsolatba kell lépnie velem - mert ez törvény, és az is marad, hogy egyszer
minden kisugárzott erő visszatér hozzám.
Az emberi állapotot - mint fejlődési szakaszt - majd akkor
értékelitek helyesen, amikor velem tudatosan helyreállítjátok a kapcsolatot.
Körülöttetek minden arra figyelmeztet, hogy az utolsó cél elérésére
törekedjetek - hacsak nem akarjátok a teremtésen való átvándorlást
megismételni. Ettől segítségemmel megszabadulhattok. És hogy ez valóban így
van, azt hinnetek kell, mert a belőlem való Szellemen keresztül jut hozzátok az
ismeret - de bizonyítani nem lehet. Viszont csak így érthető meg az egész
Teremtés. Azok a kevesek, akiknek a szíve nyitott, az egyetlen magyarázatot
ebben látják. Végtelen szeretetemet, fölülmúlhatatlan bölcsességemet, és
végtelen hatalmamat látják benne. És nem kételkednek abban, hogy ez így van.
De sokkal-sokkal többen vannak a szellemi sötétségben élő
emberek. Nehéz nekik világossá tenni a földi élet felelősségét, és többnyire
eredménytelen. Nekik újból végig kell járni a menetet az Új Föld teremtett
dolgaiban - hacsak
mint embereket korábban el nem hívom őket a Földről.
Ha a sötétségben élők egyszer komolyan foglalkoznának a
gondolattal: ki vagyok? - honnan jöttem? - miért vagyok a Földön? - akkor
megszámlálhatatlan világos lény adna nekik választ ezekre
a kérdésekre. Ha kérdést feltennék, az egyik világos gondolat követné a
másikat, és eltűnne a sötétségük.
De addig nincs bennetek felelősségtudat, ami egy kicsi fény
ki nem gyullad bennetek arról, hogy az ember földi élete egy fejlődési folyamat
utolsó állomása, ami egy végtelenül hosszú előfejlődés után következett. Ha ezt
az életet nem szeretetben töltitek el, fennállhat a veszély, hogy csak
üresjárat volt. De ha szeretetben élitek le, eléritek célotokat, és nem számít hogy a hosszú előéletről nem tudtok semmit. Hogy a
Földön kiérlelődjetek, ahhoz csak szeretetre van szükség.
De a vég előtti utolsó időben elhidegül a szeretet az emberek
között - ezért az értelmetekhez szólok, amikor elétek tárom a hosszú előéletet,
és egyszer majd tisztán értelem szerint is megmagyarázom a Teremtés lassú
fejlődését. Ezzel az a célom, hogy gondolkodni kezdjetek, vajon Istenetek és
Teremtőtök milyen céllal tette ezt? Csak gondolkodásra akarlak indítani
bennetek, mert akkor bekapcsolódhatnak a világosság lényei is, kérdéseitekre
gondolati válaszokat adhatnak.
De ha nincs szeretet már az emberekben, a komoly
megfontolástól is vonakodnak - akkor nincs már reményük a megmenekülésre. Akkor
feltétlenül életbe lép a törvény, amely az anyagba való belenemződést mondja.
Küzdelmem a lelkekért mindvégig nem csökken. Ahol az akarat megváltoztatásának
a lehetősége fennáll, oda a kegyelmek áradatát zúdítom, hogy még az utolsó
pillanatban is növeljem a felismerésre jutók számát. Tehát hogy tőlem indultak,
és most újra vissza szeretnének hozzám térni. Akik elérték a földi élet célját,
és most bemennek a Világosság Birodalmába - akik az enyémek, és azok is akarnak
maradni.
Amen.
B.D.Nr.8414 1963.
02. 17.
A földi lét jelentősége az embernek
Az emberi lét az egykor elbukott ős-lény fejlődésének utolsó
fokozata - amikor mint "lélek" van jelen az emberi testben. Még most
is anyagi forma veszi körül - HOGY MOST MÁR AZ ANYAGOT LEGYŐZZE - és mint
szellemi lény elhagyhassa a földi hüvelyt, és bemehessen a Szellemi
Birodalomba. Ebben a földi létben végbeviheti az utolsó átalakulását, hogy
ismét ős-lénnyé legyen. De ez csak akkor történik, ha szabad akarata a helyes
irányt választja, tehát tudatosan ismét felém törekszik, akitől egykor szabad
akarattal eltávolodott. Ez az átalakulása azért lehetséges, mert az ember
túlontúl gazdagon kapja a kegyelmeket. A kegyelmeket helyesen felhasználva
olyan erő fölött rendelkezik, hogy képes lelökni magáról minden tisztátalant,
és teljesen az isteni rend szerint él. Tehát szeretet-életet él, mert a test és
lélek ezáltal képes lesz az átszellemülésre, és így a
hozzám való visszatérése végbemehet.
De a rendelkezésére álló kegyelmeket vissza is utasíthatja,
és a magasság helyett törekedhet a mélység felé is. Ebben semmi sem gátolja,
mert VAN SZABAD AKARATA - AMI ISTENI EREDETÉNEK A
JELE. De az anyag felé törekvéssel rettenetes sorsot készít magának - a
száműzetést, és végtelen időkig tarthat, míg újra megszabadul!
Nem akarjátok elhinni, hogy a földi életnek mekkora jelentősége
van. Ezért langyosak vagytok a földi feladatot illetően. Pedig saját
sorsotokról van szó, a következményeket magatok viselitek. És a sorsot, amit
magatoknak készítetek, nem lehet levenni rólatok. Választástok az örökké tartó
boldogság - és egy végtelenül hosszú, és kínos állapot között van. És ti alig
tesztek valamit, hogy az elsőt megszerezzétek - inkább közömbösen járjátok az
utat. Akik a földi lét fontosságáról tudnak, és figyelmeztető szavakat
mondanak, azokat hitetlenül hallgatjátok, nem engeditek, hogy szavaik hassanak
rátok - helyette az illetőt fantasztának tartjátok. Jobb lenne
ha azon gondolkodnátok: mi lehet a földi lét oka?
Sokszor és ismételten olyan események játszódnak le
előttetek, amelyek gondolkodásra indíthatnának. És sokszor és ismételten
előfordul, hogy könyvek, beszélgetések és események olyan irányba terelik
gondolataitokat, hogy azokat a kérdéseket a magatok életére
vonatkoztathatnátok. Csak hinnétek el, hogy az ember földi élete NAGY KEGYELMI
AJÁNDÉK, és ha helyesen értékelitek, soha nem sejtett boldogságot hoz. Csak
hinnétek el, hogy a földi létnek oka és célja van, hogy nem vagytok
"véletlenül" létrejött teremtmények, akiknek földi jártukban nincs
semmi felelőségük, és a testi halállal elmúlnak. Az
egykor elbukott ős-lénynek - tehát a lelketeknek - most kell megszabadulnia
minden további anyagszerű külső formától. A hosszú fejlődési útnak ez az utolsó
állomása. Ti emberek éntudatú lények vagytok, de csak
azért vagytok "éntudatúak", mert emberi
testetekben, ebben a külső burokban egy ős-szellem tartózkodik. Ez az éntudatú lény
pedig egykor tőlem indult el. Tehát nem a testetek, nem az értelmetek hozza
létre az én-tudatot, hanem a lélek. A lélek a tulajdonképpeni élet bennetek, az
teszi az embert éntudatú lénnyé. A lélek nélkül az
ember egy élet-nélküli anyagi külső forma, akkor is, ha minden szerve megvan.
De a szervek lélek nélkül semmiféle funkcióra nem képesek. Hogy ennek a külső
formának élete legyen, annak feltétele, hogy lélek legyen benne, tehát az az ős-szellem akinek jelenléte
megeleveníti a testet, és képessé teszi a legkülönfélébb tevékenységekre.
Ezt nektek embereknek mindig szem előtt kellene tartanotok,
hogy meghatározott célból vagytok a Földön. Ezt az okot és célt kutatnotok
kellene. Ha így tennétek, akkor én olyan gondolatokat vezetnék hozzátok, hogy
felismerésre jussatok. Hozzátok küldött követeim által okotok lenne a
gondolkodásra. Valóban - áldásos lenne, ha a földi életen nem mennétek
közönyösen végig, hanem használva az értelem adományát, eljutnátok a Teremtőtök
iránti helyes beállítottságra, és helyes ismeretre. Aggódom minden egyes
lélekért, hogy mint ember használja ki ezt a rövid kegyelmi időt, és érje el a
végső célt: hogy visszatér hozzám, ahonnan egykor mint
teremtett szellem távozott.
Amen.
B.D.Nr.84o1 1963.
02. 03.
A lélek felismeri, mi volt egykor
Mindig, mindig csak ugyanazt akarom nektek meggondolásra
ajánlani: hogy isteni eredet vagytok. Ezért magatokat
mint belőlem kiszállt szikrát szemléljétek, amely örökké ugyanaz marad, aki
volt. Isteni teremtmény, ugyanazzal az ős-szubsztanciával, mint én vagyok. Még
akkor is azok maradnak, akik voltak, ha sokan kitértek önmagukból, ha
megrabolták önmagukat isteni tulajdonságaiktól. De ez az állapot nem tart
örökké, hanem megváltozik. És előlép az ős-lény, aki hozzám hasonlóan teremt és
munkálkodik. Újból képmásom lesz, és mindörökké megmarad.
Gondolkodjatok azon, hogy ÉN vagyok a kiindulástok, én - a
legtökéletesebb lény - aki benneteket szeretetből teremtett. És akkor éljétek
át, hogy újból azzá lesztek, és már más kívánságtok ne is legyen, minthogy
visszatérhessetek a kezdethez. A felismert gyengeségeitek és hiányosságaitok
tegyenek alázatossá, és indítson bensőséges imára, hogy segítselek olyanná
alakulni, aki csatlakozhat hozzám. És mondom nektek: mérhetetlen kegyelmet
kaptok, mert ez az akarat megnyitja szíveteket, és most már betölthetem
szeretetem erejével is. Ez pedig lehetővé teszi, hogy megváltozzatok, és ősi
lényeteket újból felvegyétek.
Gondoljatok rá ismételten, hogy belőlem keletkeztetek, hogy
az enyémek vagytok, és azok is maradtok. Mert nem mondok le semmiről, ami az
enyém. Ha valaki szabad akarattal el is fordult tőlem, és kitart az
ellenállásban velem szemben, mégis megmarad az egykor belőlem kiáradt
szeretet-erőnek, amely feltétlenül visszaáramlik hozzám - mert ez öröktől való
törvény.
Visszatérésetek útját megrövidítené
ha felismernétek, hogy honnan eredtetek. A visszatérés első lépése, ha
elismeritek magatokat isteni teremtménynek. Mert egykor nem akartatok elismerni
örök Isteneteknek és Teremtőtöknek - és ez volt a bukásotok !
A GŐG volt, amely elhitette veletek, hogy a hozzátok vezetett erőmet nélkülözni
tudjátok - és így ez lett egész nyomorult állapototoknak az oka.
Tehát a földi életben legyen bennetek tudatos az isteni
eredet. Ugyanakkor azt is tudnotok kell, hogy erőt és világosságot csak a velem
való kapcsolat által kaphattok újra. Az isteni tulajdonságokat csak a szeretet,
a világosság reátok sugárzása adja meg. Nem lehetetlen dolog, hogy
visszatérjetek az ős-állapotba, hogy valóban istenek legyetek, ahogyan kezdeti
rendeltetésetek is az volt.
De ha csak kreatúrának tekintitek magatokat, amelyek a
többihez hasonlóan a Földön járnak - akkor még szellemetek nagyon sötét, és
végtelenül hosszú az út, amíg kiindulástokig, az
Örökkévaló Atyához visszatértek. Nem ismeritek föl a földi életnek sem
értelmét, sem célját, csak a földre irányuló gondolatokat ápoltok, a teljesen
elferdült lényeteket azzal fejezitek ki, hogy Istenetekhez és Teremtőtökhöz is
teljesen ferde a beállítottságtok.
Ismerjétek fel magatokat! - Kérdezzétek gyakran, mi lehet az
oka emberléteteknek? Gondoljátok át, kik vagytok? - honnan indultatok?
Magatokat ne tekintsétek annyira alacsonyrendűnek, hogy a halállal ti is
elmúltok a semmibe!
Ezzel a gondolkodni nem tudó állatoknál is alacsonyabbra
helyezitek magatokat, mert nem használjátok az értelmeteket - ami pedig
megadatott nektek! Már maga az, hogy értelmetek és szabad akaratotok van, arról
a hatalomról tanúskodik, amely megteremtett, és teremtett művei mindig a
legnagyobb bölcsességről adnak bizonyságot. Valóban, ez a hatalom nem helyezett
ki magából semmit, ami hiányos lenne. Magas tökéletességű lények keletkeztek.
Viszont ti emberek nem tudtok róla, hogy ti vagytok azok a lények , akik elpártoltak. Eltávozásotokat, és szeretetem
gondoskodását azért említem folyton, hogy szabad akaratú visszatérésre
indítsalak bennetek. Ezért csak azt kérem, gondolkodjatok magatokon - kik és
mik vagytok - miért éltek a Földön? Gondolkodjatok róla, a teremtésnek micsoda
csodálatos művei vagytok - micsoda művészi kivitelezésű a testetek, a működése
micsoda bölcsen van elrendezve. Már erről is felismerhetnétek az isteni
eredetet.
Tehát hogy aki megteremtett magas fokon bölcs volt, hogy
önmagából merítve ilyen teremtmények jöttek létre, akik gondolkodnak és
akarnak, ezért biztosan másra lettek teremtve, nem csak arra, hogy a Földön
átmenve eleget tegyenek a földi követelményeknek - majd távozzanak. Aki már
odáig eljutott a felismerésben, hogy a földi életnek kell
hogy valamiféle oka és célja legyen - az tovább fáradozik, hogy további
magyarázatokat is kapjon. Ekkor fölemelkedésetek már biztosított, mert
felelősség tudattal éltek, és egymásután kialakulhatnának bennetek az isteni
tulajdonságok. Ős-szubsztanciátok isteni erő, és az
kifejezésre akar jutni. Majd a velem való egyesülést keresitek, tehát
lehetőséget adtok, hogy szeretetem ereje ismét rátok sugározzon. Így ismét azok
lesztek akik kezdetben voltatok.
Amen.
B.D.Nr.8943 1965.
02. 25.
Az ember nem a teremtő hatalom
mellékproduktuma
Az ember hajlamos azt hinni, hogy az Isten őt a hibáival,
vétkeivel, tehetetlenségével együtt teremtette - ha egyáltalán hiszi, hogy az
Isten teremtette. Nem lehetne sem szeretetet, sem bölcsséget feltételezni arról
a Teremtőről, aki ilyen lényeket teremtene. Ekkor minden ember egy hibákkal
teli lény produktuma lenne, aki a lényeket hangulatból teremtette - de hogy
tökéletes lenne, azt nem lehet elmondani róla. Aki ilyen gondolatokat táplál
magában, abból hiányzik minden világosság, téves fogalma van saját
Teremtőjéről. A teremtés folyamatában az emberi lét csak egy szakasz, habár a
legfontosabb állapot, mert ez idő alatt teszi meg azt az akarati döntést, hogy
elérje az ős-állapotot - tehát amilyennek Isten megteremtette.
Mindenkinek tisztában kell lenni azzal, hogy a
legtökéletesebb lényből való keletkezés egyúttal a legnagyobb tökéletesség
állapotát is jelenti. Most abban az állapotban vagytok, amit magatok
teremtettetek magatoknak, tehát nem öröktől való Teremtőtök akarata. Azzal is
tisztában kell lennetek, hogy ez egy közbülső állapot, amit a magatok fordított
irányú akaratával hoztatok létre, de amit visszaváltoztathattok az
ős-állapotra, ha az akarat készséges rá. Ezért kell küzdenetek minden hibátok
és vétketek ellen. El kell indulnotok, hogy megváltozzatok, és olyan állapotot
teremtsetek, amikor minden hibát erénnyé változtattok. Akkor a teljesen
isten-ellenes viszonyban olyan változás megy végbe, amely Isten közelébe
helyez, és közeledtek az ős-állapothoz, amelyben voltatok.
Az emberi létet nem lehet lezártnak tekinteni. Tudatában kell
lenni, hogy volt egy "előtte", és lesz egy "utána". De ha
minden formától meg akartok szabadulni, az erre vonatkozó döntést az ember-lét
alatt kell megtenni. Ellenkező esetben visszaestek egy olyan szakaszba, amelyet
már rég meghaladtatok. De azt soha ne higgyétek, hogy egy teremtő hatalom
"véletlenül létrejött" terméke vagytok - aki önkényesen, több kevesebb hibával hozott létre. El kell hinnetek, hogy
ez a teremtő hatalom a legtökéletesebb szeretet és bölcsesség. Aki egyetlen
célból teremtett benneteket: hogy belétek sugározhassa szeretetét, azaz
önmagát. De a lények ezt megakadályozták. Visszautasították a szeretetet, és
ezzel önmaguk ellenkezőjére fordultak. Azok lettek
akik ti most vagytok - emberek - mindig azzal a céllal, hogy egykori önmagukat
elérjék.
Tehát földi időtöket csak átmenetinek tekintsétek, mely alatt
közelebb kerülhettek az isteni Tervben előrelátott visszatéréshez. Ez majd
elvezet az eredeti állapothoz, hiszen a teremtő-erőtől a legnagyobb
tökéletességgel indultatok. Tisztában kell lennetek vele, hogy a földi életben
minden erőtöket megfeszítve kell a rossz szokások és bűnök ellen küzdeni, mert
az akadályozza egyesüléseteket Öröktől való Teremtőtökkel. De végtelenül
boldogok lesztek, ha az egyesülés sikerül. Ha sikerül átalakulnotok szeretetté,
akkor újból felfoghatjátok Atyátok szeretetének sugárzását, és boldogságotokat
ez hozza létre. Egyedül az legyen a célotok, hogy ismét azok legyetek, akik
kezdetben voltatok, tehát Istenből kilépett, a legmagasabb tökéletesség fokán
álló lények.
Amen.
B.D.Nr.5198 1951.
08. 26.
A lélekrészecskék – Fejlődési menet
a Földön és a túlvilágon
"Anyagon" - az ítélet alatt lévő szellemi szubsztanciát
kell érteni. És az ismét - Isten örök megváltó Terve szerint - a fejlődés útját
járó szellemi szubsztanciát rejt magában. Ez a szellemi szubsztancia, amelyet a
külső burok - mint anyag - tart fogva magában, fejlődése útján hasonló
szubsztanciákkal egyesül. Ezeket nevezzük lélek-részecskéknek, és a teremtés
dolgait ezek elevenítik meg.
A teremtés minden dolgában van ilyen lélekrészecske, legyen az szilárd anyag, növény, vagy állatvilág. Ezekből kikerülve
megint egyesülést keresnek, hogy aztán egy új külső formában, amely mindig
jobban és jobban hasonlít az emberhez, egy egészet képezzenek.
Végtelenül sok idő elfut, amíg az egész teremtésen végigjárva
összetalálkozik a sok lélekrészecske, hogy már mint
emberi-lélek, külső formát kaphasson. Annak már meghatározott feladata, hogy
hiánytalanul megszabaduljon minden külső buroktól.
Tehát az emberi test az a külső burok, amely a lelket
körülveszi. Feladata, hogy kiérlelődésre segítse a benne rejtőző szellemit. A
kiérlelődés a szabad akarattal, az isteni eredet jelével megy végbe - úgy, hogy
az minden lélekrészecskét igyekszik az Istenből való
igazi rendbe bevinni. Azaz, a megszámlálhatatlan kicsi lélekrészecskét elviszi
az Istennek tetsző alapra - tehát minden ösztönt és hajlamot Isten felé
irányít.
Az Istennel ellenkező minden kívánságnak Isten felé törekvő
érzéssé kell válni. Ez az a "tudatos lelki munka" - amit a földi élet
alatt kell elvégezni. Gyakorlatilag ezt úgy kell érteni, hogy le kell faragni
mindent, ami a korábbi megtestesülésekből még a lélekhez tapad. Tehát le kell
győzni az állati ösztönöket, és az anyag utáni kívánságot, mert ezek még az
előző fejlődésekből maradtak vissza, és erősen tapadnak a lélekhez.
Tehát aki felfelé akar menni, annak le kell vetkőzni minden
jelenséget, amely a mögöttes utat jelzi, és törekedni kell mindenre, ami a
további fejlődést engedi láttatni. Ezek viszont isteni-szellemi tulajdonságok,
mint az alázat, türelem, irgalom, szeretet, békesség, és igazságosság. Ezek
mind szeretetből induló tulajdonságok, ezért a földi életben a SZERETETET kell
legjobban kibontakoztatni. Mindez egy egészen tiszta irányvonalat ad az
embernek, amit mint földi feladatot kell elvégeznie. Isten akarata a szavain
keresztül jut az ember tudomására. A lélek még egy rendezetlen szellemi, amit el
kell vezetni a rendhez. És mert a szabad akarat állapotában van, határozni tud
önmaga fölött. Tehát, ha akar illeszkedhet a rendhez,
de erre nem kényszeríthető.
Ahogyan a lélek a rendhez illeszkedik, olymódon van az
Istenből való SZELLEMÉNEK lehetősége, hogy társuljon hozzá. Mert a Szellem az
ösztönök, és a rendhez nem szokott szubsztanciák káoszán nem hatol keresztül,
illetve, ha hiányzik valamihez az akarat, rendező módon nem nyúl közbe. A rend
akkor áll helyre, ha a korai előzetes időszakból egy testi formát jellemző
tulajdonság az ellenkezőjére fordul. A
fejlődés kezdetén álló szellemi még tökéletlen - viszont az az
emberi testbe való öltözés oka és célja, hogy tökéletessé váljon. Ebből
következik, hogy a korábbi anyagba-öltözések felismerhető tulajdonságai nem
állnak összhangban az isteni renddel.
A tökéletességre való törekvés jeleként ezeket az
ellenkezőjükre kell változtatni, hogy az ember karakterét az alázat, szeretet,
jóság, szelídség, igazságosság, és irgalom jellemezze. Felismerhető legyen benne
az isteni rend, és a lélek érje el célját, hogy elhagyhassa az anyagi formát,
és már erő és világosság birtokában, mint szellemi lény törhessen fölfelé. Ez
túlvilági továbbjutását is meglepő gyorsasággal viszi majd előre.
Amen.
B.D.Nr.8564 1963.
07. 20.
Nem veszhet el örökké semmi, ami belőlem, az erőmből
keletkezett. Fennmarad, mert nem múlhat el, és feltétlenül visszatér hozzám. Ez
örök rendem törvénye. Viszont a lényszerű, aki mint tökéletes isteni lény
indult ki tőlem – szabad akarata folytán ellenkezőjére is változhat -
odaadhatja tökéletességét, és isten-ellenes lénnyé alakulhat.
Ezt meg is tette - és én nem akadályoztam meg ebben, mert
tervem volt velük, és az minden teremtett lény elé azt
a célt állította, hogy: "gyermekemmé"
legyen. Ilyennek én nem teremthettem meg, erre szabad akaratból
mindenkinek magának kell törekedni. Tehát leválásukat nem akadályoztam meg,
hanem egy visszavezetési folyamatot állítottam föl az összes egykor elbukott
lényszerű számára. Az egykor kisugárzott erőmet, amellyel a lényeket
létrehoztam, most a Teremtés különféle dolgaivá alakítottam át. A lényeket
megszámlálhatatlan részecskére oldottam, és a teremtés dolgait ezek
elevenítették meg. Tehát akaratomnak megfelelően most termékennyé vált az erő.
Azaz, most minden teremtett dolog a neki kiutalt feladatot, mint természeti
törvényt, teljesítette. Mert ok és cél nélkül nem teremtettem semmit. Minden
teremtett dolognak rendeltetése van. Bölcsességem, szeretetem és hatalmam így
létrehozott egy földi világot, amely minden bukott részecskét magába fogadott.
Ezek lassan mindig magasabbra érlelődtek, majd valamikor
mint egyedi lény, újból eggyé lesznek. A valamikor elbukott ős-lény testet ölt mint ember, hogy a szabad-akarati próbát megállja -
vagyis hogy most szabad akaratból felém forduljon, mert egykor szabad akaratból
fordult el tőlem. A fölfelé fejlődésnek ez a végtelenül hosszú útja a
részecskére oldott ős-lény számára a szolgálat útja - ellentétben a bukásával,
amelynek oka a gőg és uralomvágy volt. A visszatérés csak a megszakítatlan
szolgálat útján mehet végbe - és pedig a
muszáj-állapotban - míg aztán egyszer mint ember szabad akarattal szolgál,
amire a szeretet hajtja. Ez biztos tökéletességet garantál neki a Földön.
Végtelenül hosszú ez az út, amit az egykor elbukott ős-lény
megtesz, ami mint ember a szabad akarat állapotában megteheti a végső döntést.
Ez az út annyira kínos, hogy az embertől elvetetik a róla való visszaemlékezés.
Mint embernek szabadon kell döntenie. Ha erről a kötött állapotáról ismerete
volna, az befolyásolná gondolatait és akaratát. Döntésre a félelem hajtaná, az
pedig értéktelenné tenné a lélek számára a döntést. Az ember szabadon,
szeretetből szolgáljon, és így vigye lelkét a kiérlelődésre. Ezért járja a
földi útját.
Mert az ember az egykor elbukott ős-szellem, akinek végtelen
szeretetemből minden lehetőség megnyílik, hogy újból azzá legyen, aki kezdetben
volt: egy nagy tökéletességben élő lény, aki szabad
akaratából kifolyóan maga igyekezett a tökéletesség elérésére. Ezt én nem
adhattam volna meg neki. Így - ami "teremtett dolog" volt - most az
ÉN KÉPMÁSOM - a gyermekem lett.
Ez volt a cél, ami kezdet óta előttem lebegett, és ami
végtelenül hosszú fejlődési menetet kívánt, és amit úgy kell érteni, hogy az én
"Örök Megváltó Tervem." Ezért emberek, legyen tudatos bennetek, hogy
ti vagytok az a bukott szellemi, akik most kevéssel a cél előtt álltok. Ezzel
azt mondom, hogy kapcsolódjatok hozzám szabad akaratból. A kapcsolódás azt
jelenti, hogy váljatok szeretetté, hogy egyesülhessetek velem, a Örök Szeretettel.
Most már tudjátok, a létet nem emberként kezdtétek, hanem
örök idők óta léteztek. Tudjátok azt is, hogy belőlem nem ebben a tökéletlen
állapotban léptetek ki. Gyöngesége és vétke az embernek van, nem vagytok
tökéletes lények, épp ezért soha nem indulhattatok ki belőlem ebben az
állapotban, mert én csak tökéleteset tudok teremteni.
Ez gondolkodásra késztethetne, és elvezethetne arra a
felismerésre - kell, hogy a földi létnek valami célja legyen! Tehát, hogy el
kell jutnotok arra a tökéletességre, amelyben
kezdetben voltatok, és amit szabad akarattal elhagytatok. Ismeritek a
feladatot, hogy szeretetté kell válni, mert az az ősi
elemetek, mert ős-szubsztanciátokban ugyanazok vagytok, mint én.
Mint ember még messze vagytok a tökéletességtől - de isteni
teremtmények vagytok, és azok is maradtok. Nem múlhattok el soha. Én mindig
gondot viselek rátok hogy tökéletessé váljatok, és
biztos hogy eléritek egyszer a végső célt: hogy velem bensőségesen
egyesüljetek, és mindörökké megmaradjatok.
Hogy mint emberek ezekről a
dolgokról nagyon keveset tudtok, annak a gyenge szeretet az oka. Magasfokú szeretettel már a legteljesebb ismeretben
lennétek, közel a beteljesedéshez. Az ismeretet én megadom, csak ti legyetek
készségesek az elfogadásban. Legalább kívánság legyen bennetek, hogy valamit
megtudjatok Istenetek és a Teremtés Művének összefüggéseiről. Valóban, én
bevezetnélek minden erre vonatkozó igazságba, és ti a földi utat tudatosan
járnátok azzal a céllal, hogy végképp egyesüljetek velem. Tökéletességre
jutnátok - és egy örökké tartó boldog életre.
Amen.
B.D.Nr.7413 1959.
09. 20.
Az emberek énjük tudatában vannak. Ez azt jelzi, hogy
intelligens lények vagytok, azaz van gondolkodó képességetek. Tehát olyan lények,
akik Istenből indultatok, az ő képmására lettetek teremtve, és így öntudatotok
van. De a régi idő és a jelen között - amikor mint ember jártok a Földön -
végtelenül hosszú idő húzódik, amely alatt az én-tudattól meg voltatok fosztva.
Ez idő alatt mint valami lényszerű elevenítettétek meg
a Föld dolgait. De a lényszerű maga nem volt tudatos, mert csak
mint az egykor öntudattal bíró lény egy részecskéje ment át a teremtés dolgain.
Csak miután ismét minden részecske összegyűlt, tudott a lény emberré testesülni,
és ekkor én-tudata is újra megjelent, mivel most feladatot kellett teljesíteni.
Mint ember a fejlődéséért felelőséget visel, mert
értelmileg abban a helyzetben van, hogy képes megállapítani, a tulajdonképpeni
énjére, a lelkére, az életvitele milyen
hatást gyakorol.
Az elő-stádiumban a lénynek nem volt én-tudata, felelősége
sem volt, mert a muszáj-törvény alatt élt. Végbevitte amit Isten rendelt neki, és ösztönösen
cselekedett. Szellemi intelligenciák kormányozták, és a neki rendelt
tevékenységet azok befolyása alatt végezte.
Más az ember helyzete. Most rendelkezik önmaga fölött,
gondolkodik és cselekszik, és mint tudatos lény, mindezt teljes szabadságban
teszi. Most Isten akarata az, hogy tudatosan gondolkodjon és cselekedjen - de
már nem Isten akarata a meghatározó, hanem a SAJÁT AKARATA. Folyton az éntudat hatása alatt cselekszik, önrendelkezőnek érzi
magát, mert énje tudatában van. Nem áll idegen befolyás alatt, saját kedve szerint
irányítja akaratát, és felelősséget vállal érte.
Ez különbözteti meg az állattól. Az állat a fejlődésben már
messze előrehaladt forma, de amíg az utolsót, az emberi formát magára nem veszi, mindig a muszáj-törvény alatt áll. Akármennyire is intelligensnek
látszik, önmaga fölött még nem rendelkezik szabadon. Én-tudatát még nem nyerte
vissza, és a testet öltés utolsó fokát még nem érte el. De egyszer majd ezt az
utolsó fokozatot is eléri, mert egyszer minden szellemi magára veszi a földi
életet, ember-testbe öltözik, és énje tudatára jut.
Mivel az ember egy én-tudatú lény, el kellene jutnotok arra a
következtetésre, hogy az ember Teremtője és Alkotója, az Örök Isten, nem lehet
egy olyan szellem, akinek nincs lénye. Lénye magas fokon tökéletes, gondolkodó,
és szabad akaratú - mert e nélkül nem teremthetett volna olyan lényeket, akik
az istenség eme jeleivel bírnak.
Mert a teremtményről - az emberről - a Teremtőre kell
következtetni. Tehát Isten a legmagasabb fokon éntudatú,
mert az ember is én-tudattal rendelkezik. Isten a legmagasabb fokon tökéletes,
míg az ember cáfolhatatlanul még tökéletlen lény. De minden tökéletlensége
ellenére van én-tudata, és ez isteni eredetűvé teszi. Hasonló volt Istenhez -
és majd újra tökéletes lesz, mint a teremtésekor volt. A teremtés egész művében
a legnagyobb csoda az ember tudatossága.
Az emberek egyszer végiggondolhatnák, micsoda halott életük
lenne, ha nem lennének tudatosak. Ez ad minden embernek személyes pecsétet:
felismeri magát, mint aki gondolkodásra képes, és aki szabad akarattal
rendelkezik önmaga fölött. Mint ilyen gondolkodhat önmagáról, beleillesztheti
magát a teremtés kereteibe, és én-tudatával tudatosan meghatározhatja, hogy az
"én"-je mit akar. Az istenség megnyilvánuló
jele az én-tudat, mert feltételezi azt a vele azonos lényt, aki az életbe
hívta. Ez akkor is így van, ha a lény - mint ember - csak torzképe annak, akit
Isten teremtett. De én-tudatát megtartotta, azért újra azzá alakulhat, aki
kezdetben volt. Az emberi állapotban - az én-tudat állapotában - mindent megtehet amit akar, még akkor is, ha Isten akarata folytán a
kivitelezés lehetősége olykor megrövidül.
De képes önmagából kiindulva tervezni, gondolkodni, mindig az
esemény központjában érzi magát, mert tudja, hogy ő létezik, és ezt a tudatát
többé már el nem veszti. Épp ezért egyszer felelőségre
lesz vonva, hogy földi életében tekintetbe vette-e ezt a nagy kegyelmet,
tudta-e hogy éntudatú lény, akit a Teremtő úgy
alkotott, hogy önmagát megismerheti, és ezért önmagától állítsa helyre az igazi
viszonyt Teremtőjével.
A gondolkodó-képességhez hozzátartozik az én-tudat, és a
kettő együtt képes jó gyümölcsöt teremni. De a szabad akarat is legyen mindig
tevékeny, mert az éppúgy az isteni teremtmény jellemzője. Az isteni adományokat
a szabad akarat értékesíti. Ha él az adományokkal, és az emberi élet alatt azt
az utat veszi igénybe, amely Istenhez vezet, akkor teljes tökéletességben
térhet vissza az ATYAI HÁZBA ahonnan egykor elindult.
Amen.
B.D.Nr.8575 1963.
07. 30.
Az anyag, és az anyag feladatának magyarázata
Minden anyag megszilárdult szellemi. És az egész földi-anyagi
világ nem más, mint az egykor tőlem kisugárzott szellemi erő, amely az
ős-kezdetben nem tett eleget rendeltetésének. Rendeltetése teljesítésére nem kényszeritettem - holott öröktől való törvényem szerint
tevékenykedniük kellett volna. Ezért lett belőlük különféle teremtmény, ezek a
természet-törvény alapján végezték munkájukat, és ezt a munkát a muszáj-törvény keretein belül tették. A törvény kötelező
tevékenysége által a szellemi mindig magasabb fokra jutott - tehát a teremtés a
legkülönfélébb fejlődési fokon álló szellemiből tevődik össze. A fejlődés a
legkeményebb kőzettől a növényen és állaton keresztül fel az emberig
folytatódik. A fejlődést minden egyes teremtett dolog állandó szolgáló
tevékenysége garantálja. Az anyag ismételten feloldódik - azaz a szellemi
állandóan cseréli a külső formáját, ez a külső forma mindig valami magasabb
fokú, és így a szellemi lassan kiérlelődik benne. Majd eljut arra a fokra,
amikor megtestesülhet mint ember, hogy szolgáló
tevékenysége által ettől az utolsó földi formától is megválhasson.
A külső burok, azaz a külső anyagi forma mindig érettebb
szellemit rejt magában, hogy kiérlelődését szolgálja. Maga a burok minden új
forma-cserénél feloszlik, és a benne rejlő szellemi szubsztancia egyesül a
hasonló érettségű szubsztanciákkal. Így vesznek fel
mindaddig új formákat, míg össze nem gyűlt minden erő, ami az őskezdetben mint lény létezett. Most a lényből megint lény
lett, a maga kezdeti minőségében. De szeretete nincs, mert azt nem akarta
elfogadni tőlem. A Földön - most mint ember - áthaladó
ős-szellem a szeretetet mint Szeretet-szikrát kegyelmi ajándékul kapja tőlem.
Most - mint egy ember lelke - az ős-lény képes a tökéletesség elérésére. Újból
olyan tökéletes lehet, mint volt kezdetben, amikor elindult tőlem. És amikor
eljut a tökéletességre, én akkor értem el a célt, amit a lény teremtésekor
magam elé tűztem.
Végtelen hosszú az az idő, amíg az
egykori lény átmegy a Föld teremtett dolgain. Amit most
mint anyagot láttok, annak az átalakulásához roppant hosszú idő kellett, mert a
szellemvilág első kemény anyaga nem igen tette szabaddá a szellemit. És ha a
természeti törvények befolyása nem oszlatná szét a kemény külső formát,
örökkévalóságok is eltelnek, amíg egy könnyebb lazítás végbemehet. A kőzetvilág
úgy enged meg egy könnyebb életet, hogy vagy önmagában megváltozik, vagy
szétesik, és szabaddá teszi a benne megkötött szellemit. Az most egy könnyebb
formába kerülve újból kötötté válik. Így lesz a forma mindig könnyebben
feloszlatható, a forma változtatása könnyebbé válik, és a teremtés minden dolga
lehetővé teszi, hogy szellemi érlelődhessen benne. Így kel lassan életre a
kezdetben elkeményedett szellemi.
A külső forma cseréje mindig gyorsabb lesz, és az egész
természetben állandó az élet és halál - a keletkezés és elmúlás. Ennek ellenére
a fejlődéshez mégis végtelenül hosszú idő kellett, és az ember ezt az időszakot
fejezi be.
A dolgokat mindig szétválasztva kell nézni. Egyrészt minden
külső forma olyan szellemi, amely a maga fejlődése kezdetén áll - másrészt
minden külső forma olyan szellemit rejt magában, amely már magasabb érettségi
fokon van, és most ezen a fokon érlelődik. A külső burkot tehát nem kell úgy
értékelni, mint ami benne van. A külső forma feloszlása a benne lévő szellemi
számára szabadulást jelent - egyúttal az őt borító anyagnak is a magasabbra
való fejlődés újabb fokát jelenti.
A burok-anyagoknak még sok időre van szükségük, hogy az
utolsó fázisban a lélek részei lehessenek. De minél engedelmesebb a külső burok
a szolgálatban, A MAGA FEJLŐDÉSE is annál gyorsabban
halad - természetesen mindig a törvényes rend szerint. Mint külső burok, az
emberi testnek igen nagy a feladata. A testet képező szellemi szubsztanciáknak
gyorsabb fejlődést hozhat, ha minél engedelmesebben alávetik magukat a lélek
követeléseinek. Tehát ha még a földi élet alatt a lélekkel együtt szellemivé
válnak.
Ez egy másik ős-szellem számára megrövidítheti a földi utat,
mert szokatlan szolgálatával, szenvedésével hozzájárulhat, hogy az az ős-szellem visszatérjen hozzám, amikor földi útját
járja, ugyanis nem kell a mélybe való visszaeséstől félnie, mert a már
átszellemített szubsztanciák garantálják a biztos eredményt.
És hogy most ezt tudjátok, késztessen arra, a földi élet
alatt teljesen tudatosan törekedjetek a test átszellemiesítésére.
Tehát olyan életet éljetek, amely szeretetparancsolatom alapjain áll, mert a
szeretet az az út, amely elvezet a test átszellemítésére.
Amen.
B.D.Nr.8573 1963.
07. 28.
A test és lélek átszellemítése – Mi
az anyagi test?
Minden kérdésre úgy akarok válaszolni, hogy érthető legyen
nektek - még akkor is, ha az alacsony lelki érettség miatt a mélyebb
összefüggéseket nem is értitek meg. Nem hagylak felvilágosítás nélkül azokról a
problémákról, amelyek foglalkoztatnak, és amelyeket nem vagytok képesek egyedül
megoldani. Amennyire vágyódtok a világosságra - annyi legyen a világosságtok.
Az emberi lélek összeállítása ugynúgy megy végbe,
ahogyan végbement a feloszlatása, amikor szubsztanciálisan
elkeményedett, és lehullott tőlem.
A teremtés dolgain átment, és megérlelődött részecskék
összegyűltek. A kő, növény és állatvilág újra szabaddá tett minden részecskét,
amely egy bukott szellemhez tartozott. Ezek egyesültek, és megalkották az ember
lelkét. Tehát a lélek egy bukott szellem, aki hozzám, a kiindulásához
visszatér, ha az utolsó akarati próbát - amely a szabad akaratának függvénye -
megállta.
A lélek az anyagi testben egy testi
burokban van. A test még a fejlődés kezdetén álló, megszámlálhatatlan szellemi
szubsztanciából áll. Minden anyag - a fejlődés kezdetén álló szellemi, amely
érettebb szellemit rejt magában. Ez szintén szolgál, és így érlelődik. Az
"anyag" tehát még hosszú út előtt áll, amíg maga is testet ölthet mint "lélek". A szellemi szubsztancia útja
mégis különféle hosszúságú lehet. Pld. ha gyorsabban
kiérlelődik az a szellemi, amít mint anyag őriz, de
az is lehet, hogy az anyag oszlik fel hamarabb, pld. amikor
minden ellenállás nélkül szolgál, vagy a benne szolgáló szellemi ellenállása
hamarabb megtörik.
Ez utóbbi akkor következik be, ha olyan környezete van ahol
tudatosan törekszenek felém. Ezt minden szellemi jótéteménynek érzi, fejlődési
útja lerövidül, mert gyakori szolgálatot engedélyeznek neki.
Ezt úgy értsétek, hogy ahol nincs szellemi törekvés, ott az
anyag "összehalmozódik", mert ragaszkodnak hozzá. Nem engedik
szolgálni, és ebben az anyagban meghosszabbodik a kötöttség állapota. De éppígy
meg is rövidülhet, ha az ember nem törekszik a javak tárolására, hanem annak a kevésnek amije van, állandóan szolgálni kell. Ilyenkor az ember az irántam, és az anyag
iránti beállítottságával járul hozzá az anyag gyorsabb feloszlásához. A benne
lekötött szellemi többször cserélhet formát, gyorsabban érlelődik, gyorsabban
jut odáig, hogy mint lélek összegyűlhetnek részecskéi, és ember formában ölthet
testet!
Ugyanígy a lélek földi-testi burka szintén megszilárdult
matéria, amelynek szubsztanciái egy valamikor elbukott ős-szellemhez tartoznak,
és mint lélek egyszer majd szintén leteszi a Földön az utolsó akarati próbát.
Amikor az embernek sikerül a földi élet alatt egyszerre testét és lelkét is
átszellemíteni - ami RITKÁN fordul elő, de mégis lehetséges - akkor testének
szellemi szubsztanciái a lelkéhez társulnak, és ők is elérnek bizonyos fokú
érettséget. Most a világosság lényei, akik a bukott szellemet gondozzák,
szintén olyan hatást gyakorolnak a még formába kötött lényszerűre, hogy
gyorsabban érlelődjön. Az a lélek, aki az átszellemítést testével is végbeviszi,
a másik léleknek minden szubsztanciájára sok olyan erőt sugároz, amely annak a
még hátralevő fejlődési menetre hat.
Tehát a lélek AZ ÁTSZELLEMÍTETT TESTÉT IS ÁTVISZI a
túlvilágra, és ott az átszellemített szubsztanciákat
mint erőt sugározza arra az őslényre, akihez tartoznak.
Ez a lény majd sokkal rövidebb idő alatt teszi meg a maga
fejlődési útját, mert földi tartózkodása alatt ez a kiérlelődött szellemi -
amelyet az egykor benne lakó lélek már megváltott - most megakadályozza, hogy
mint ember visszazuhanjon a mélységbe. Sőt erőben és formában is hatást
gyakorol a lélekre, és fokozott törekvésre serkenti.
Ezért tekintse az ember igen nagy feladatának, hogy a testét
is átszellemítse. Tegyen meg mindent, hogy a saját lelke mellett ezt a másik
lelket is segítse, akinek a szubsztanciái a földi élet alatt az ő anyagi
testében szolgáltak. A halál óráján elpusztul a földi anyag. De az
átszellemített test a lélekhez csatlakozik, majd mint
erő ismét ahhoz az ős-szellemhez árad, akihez tartozik. Az
jelentős segítséget érez, és majd emberi állapotában soha nem zuhan a
mélységbe, mert ezt átszellemített szubsztanciái megakadályozzák. Tehát a test
fájdalma és szenvedése árán sok éretlen szubsztanciát kiérlelődésre
segíthettek. Kisebb engesztelő áldozatot is hozhattok ezekért
a szellemi lényszerűekért, amikor testi szenvedéseiteket tudatosan és
megadással viselitek. Ez a test még megváltatlan szubsztanciáit jóra indítják,
és a ti, a még megváltatlanok iránti szeretetetekhez, és a test
átszellemítésére irányuló törekvéseitekhez ők is hozzájárulnak.
A földi élet alatt tehát nemcsak a magatok lelkét
érlelhetitek, hanem egy másik ős-szellemet is gyorsabb érlelődésre segíthettek,
ha szeretettel, és segítőkészséggel megváltást visztek minden bennetek lévő ős-szelleminek,
aki még ellenfelemhez tartozik. Ha ez a megváltás nem megy végbe, a test is
elindul a maga útján - feloszlik és elenyészik. Így valamilyen formában
megszámlálhatatlan kicsi, és még kisebb élőlénynek tesz szolgálatot. Útja így
hosszabb, de egyszer majd ezek a szubsztanciák is összegyűlnek, és az ő
testbe-öltözésük is végbemegy.
Arra mindig gondoljatok, hogy az anyag a fejlődés kezdetén
álló szellemi. Ez a maga formájában egy érettebb szellemit hordoz, és így
lehetővé teszi, hogy az szolgálhasson, és ezáltal a
szellemi magasabbra fejlődhessen. A test és lélek szétválasztását mindig meg
kell tennetek, talán akkor jobban megértitek, hogy a test fájdalmának és
szenvedésének mi az oka és célja. Jézus keresztútját is ezért állítják szemetek
elé, hogy kövessétek. Mert értetek hordozta, az emberiség bűneiért! Az ő lelke
teljesen bűntelen volt! Ennek ellenére mondhatatlanul szenvedett! Amikor szenvedtek gondoljatok rá, hogy nektek is készen kell
állnotok arra, hogy engesztelést hozzatok azért a szellemiért, amely mint külső
forma szolgálatotokra áll, hogy ti tökéletességre jussatok - az ő szenvedés-
útját így jelentősen megrövidíthetitek. Vigyen rá a szeretet benneteket, hogy
megváltásra segítsetek mindent, ami bűnössé lett.
Amen.
B.D.Nr.7262 1959.1.21.
A teste szerint mindenki meghal, aki él. De a lélek feltámad
az életre - vagy ha a Földön nem törekedett az "életre", akkor a
túlvilágon tartózkodik a halálban. Tehát a feltámadás mindenki számára biztos,
aki vágyódik az életre. Akik nem hisznek a feltámadásban, azok nem is vágyódnak
lelkük életére, és csak a földi élet kívánatos nekik. Ezt kívánják, amennyire
csak lehet, meghosszabbítani.
Meghalnak ők is testileg, de ha lelküknek nincs élete -
örökké a halálban marad, habár a föltámadás egyszer nekik is biztos lesz. Aki
lelke életét keresi, és törekszik rá, az biztos lehet
hogy a testi halál után az örök életre talál. Erre Jézus szolgáltatta a
bizonyságot, amikor harmadik napon feltámadt a halálból, a halált legyőzte, és
azt is, aki a halált a világba hozta. A feltámadásban a hívők és a nem hívők is
kételkednek, mert maguk a hívők sem képesek megérteni ezt a csodát. Amíg valaki
még csak hívő, de hite még nem eleven hit, addig hajlamos a kételkedésre, mert
hite még nem ébredt az igazi életre. De amint az emberben hatni kezd a Szellem,
elmúlnak kételyei, és Jézus Krisztus feltámadása a saját feltámadásának lesz a
bizonyítéka. Tudja, hogy nem hal meg, hanem az e-világból átmegy a túl-világba,
ahol örökké él.
Jézus Krisztus feltámadása állandó problémája az embereknek. Egyrészt mert kételkedni akarnak benne, másrészt, mert a
"test" föltámadását akarják belőle levezetni. Azt hiszik ugyanis,
hogy Jézus harmadnap szintén testben támadt föl. Még nem világos előttük, hogy
Jézus csak azért lett látható előttük, hogy őket a hitre segítse. Látni viszont
mindig a SZELLEMI-TESTET LÁTTÁK, amely szellemi szemeiknek látható lett.
Kereszthalála által földi testének minden szubsztanciája átszellemült. Tehát az
"ember" Jézus szellem-ruhában volt, amikor
láthatóan a tanítványok elé lépett. És ezt a szellem-ruhát ti emberek is
felveszitek, amikor feltámadtok az életre. Az anyagi test pedig visszamarad, és
folytatódik szubsztanciáinak a felfelé fejlődése. Tehát a hús-test elenyészik,
és szubsztanciái újabb formákat elevenítenek meg, mert még a fejlődés kezdetén
állnak. Tehát nem veszik körül a lelket, nem nyújtanak többé a léleknek burkot,
hogy vele feltámadjanak. A lélek mégis feltámad amikor
teljesítette a Földön akaratomat, ha törekszik, hogy az életre bemehessen,
amint megígértem mikor mint ember Jézus jártam a Földön.
A föltámadás mindenki részére biztos. De az idejét, hogy
mikor, azt magatok határozzátok meg. A föltámadást helyesen kell elképzelnetek.
Mert igaz, hogy föltámadásotok az anyagi testben végbevitt tetteitek
kiértékelése alapján lesz meg. És vagy feltámadtok az életre, vagy - ha
tetteitek ellenetek tanúskodnak - feltámadtok a halálra, a szilárd anyagba való
száműzetésre. Ez utóbbi pedig végtelenül hosszú ideig tartó állapot, mert a
Földön magatok törekedtetek rá, mivel nem volt hitetek, nem hittétek el, hogy
az életre vagytok rendelve, és nem a halálra. Azért támadtam föl a halálból,
hogy bizonyságot adjak az embereknek. De ezt a bizonyítékot is csak akkor
vagytok képesek elfogadni, ha a szeretettel eltöltött élettel felébresztitek
magatokban Szellemeteket. Most már ő megtanít mindenre, mindent megmagyaráz, és
tudtok meggyőződéssel hinni abban, amit nem lehet bizonyítani. Törekedjetek az
életre, és már örökké nem kell félnetek a haláltól, mert már erőben,
világosságban, és szabadságban éltek mindörökké.
Amen.
B.D.Nr.4845 1950.
02. 23.
A lélek összetétele – Miniatűr Teremtés
Az ember lelke egy elképzelhetetlenül sok
miniatűr-teremtményből összeállított képződmény. Bizonyos mértékben azokból a teremtményekből
áll össze, amelyek mind előbbi megtestesülései voltak. Így mint egész, Isten
teremtett művének mondható, aki az emberi lélekben bizonyságát adta végtelen
szeretete, bölcsessége, és mindenhatóságának. Az ember sehogyan se tudja
elképzelni, hogy az egész teremtést a lelkébe rejtette. De majd halála után a
Szellemi Birodalomban képes lesz önmaga szemlélésére, és amit ott talál, azt az
Isten iránti mély tisztelettel és szeretettel szemléli.
Lelkének szubsztanciái fejlődésének minden megtestesüléséről
össze vannak gyűjtve. Mert az emberi lélek a maga egyes szubsztanciáival ment
keresztül az egész teremtésen, és elképzelhetetlenül nagy sokoldalúságra tett
szert. Csak ekkor válik láthatóvá, milyen csodálatosak Isten művei.
Határozottan felismerhető bennük Isten nagysága, szeretete, bölcsessége és
mindenhatósága. Minden lényszerű szeretetet és tiszteletet érez, amikor ráébred
Isten erejére, őt magát megismeri - aki mérhetetlenül boldoggá teszi
teremtményeit. Kell egy bizonyos érettségi fok ahhoz, hogy a lélek szemlélhesse
önmagát. Ez is egyik boldogsága a Világosság Birodalmának. Bennfoglaltatik
Jézus ama ígéretében: "Szem nem látta, fül nem hallotta, amit azoknak
készítettem, akik szeretnek engem!" A lélek minden területére betekintést
kaphat. Olyant szemlélhet, amit még soha nem látott, de ami tagadhatatlanul
mégis benne van a teremtésben. Az is biztos, hogy a csodák soha nem érnek
véget, hogy mindig újabb képződményekre talál, és soha el nem fárad a különféle
világok szemléletében. Sőt - mindig többet akar, és mindig boldogabb.
Emberi érzékszervekkel a lélek nem észrevehető, azért nem is
érthető. A földi embernek valami szellemi - a Szellemi Birodalomban pedig
valami magától értetendő. A lélek teszi elevenné a szellemi világokat. Valami
élő, mert Isten ereje árad át rajta. Isten minden gondolata megtalálható
bennük, amelyeket akaraterejével tett formává. Isten megnyilvánulása az egész
Teremtés, és legnagyobb kiterjedésű műve az emberi lélek - de miniatűr
kivitelben. A földi ember számára a lélek egy kétes fogalom - valami, aminek
létéről még nincs teljesen meggyőződve, és kutatásával sem juthat
meggyőződésre. A valóság pedig az, hogy a lélek Isten legcsodálatosabb
szeretetét, bölcsességét, és mindenhatóságát igazoló teremtett világ - amely őt
megdicsőíti a Szellemi Birodalomban. A Szellemi világ pedig soha el nem múlik,
és állandó okot ad mindenkinek - akik a Világosság Birodalmában tartózkodva
boldogok - hogy dicsőítsék Istent.
Amen.
B.D.Nr.8012 1961.
10. 05.
A "LÉLEK" fogalmát tisztázni kell, nehogy
tévedésben éljetek. Amit magatok körül láttok, az mind az egykor tőlem
kisugárzott szellemi erő, amely mint lény fel lett oszlatva, mert nem akaratom
szerint használta az általam állandóan rá sugárzott szeretet-erőmet. Ennek az
erőnek örök rendem törvénye szerint tevékenynek kell lenni.
Szeretetem erejét tehát egykor mint
lényeket sugároztam ki magamból - de hogy szolgáló tevékenységet folytassanak,
át kellet változtatnom őket a természet dolgaivá. A körülöttetek lévő teremtett
világ így alapjában véve az az erő, amit mint önálló
lényt helyeztem ki magamból. Akármilyen kemény állapotban van is az anyaggá
lett szellemi erő, az mégis mind belőlem való fény és szeretetsugár, amelynek
szeretetem és bölcsességem adott formát.
Ami szellemi, az már tönkre nem mehet. A valamikor
kisugárzott erő visszavonhatatlanul visszatér hozzám. Ami körülöttetek
van, az a legkülönfélébb szellemi fokon áll. A teremtés oka és célja, hogy a
szellemit kiérlelődésre vigye, mert mélységbe zuhanásakor lényét teljesen a
visszájára fordította. Most tisztulási folyamattal mennek át az egész
teremtésen, és újból istenivé válnak. Tehát önálló lények lesznek, akik saját
boldogságukra szabadságban, világosságban és erőben tevékenykedhetnek. Egyszer
újból összeáll minden őslélek feloszlatott részecskéje, és külső formájában majd mint ember megy át a Földön, hogy szabad akaratával
elérje a végső beteljesülést. Tehát a lélek a belőlem egykor kisugárzott
szeretet-erő, de szubsztanciáinak most tisztulásra van szükségük. Ennek
ellenére szellemi, mert szellemi erő minden amit
láttok - akkor is, ha mint anyag akaratom által megszilárdult.
A szellemi már bizonyos érettségi fokon áll
amikor mint lélek éltet egy emberi testet. E nélkül nem kapott volna engedélyt,
hogy ember legyen. De tökéletes lélekről még nem lehet beszélni - mert Lucifer
birodalmán megy keresztül, és akarata, gondolkodása, még luciferi irányú. És
mégis - ő az az elbukott ős-szellem, aki a földi út
által megszabadulhat minden anyaghoz kapcsolódó tulajdonságától. Szabadon
akarhat, szabadon cselekedhet, és így megvan a lehetősége, hogy a legmagasabb
tökéletesség fokát elérje - majd amint elhagyta a földi testet, mint sugárzó
fény-lény megy be a túlvilági birodalomba.
Tehát a lélek az emberi szemnek nem észlelhető, mert nem
mulandó, de fönn marad mindörökké. Az anyag tehát minden szemnek látható külső
forma - és mulandó. Akaratom szerint viszont csak feloszlik, hogy szabaddá
tehesse a benne rejlő szellemi részt. Tehát a látható Teremtés az egykor
lényeknek teremtett szellemi erőből áll. A lény a teremtésen
mint feloldott szellemi részecske megy át. Ez az elbukott ős-szellem egyszer
majd annyira megérlelődik, hogy mint az ember lelke, emberi formába
megtestesülhet.
Habár a léleknek emberi a formája - de mint lélek csak
szellemi szemekkel látható. Ezt úgy kell érteni, hogy egy bizonyos fokú
érettség teszi lehetővé, hogy egy másik léleknek látható legyen. Ahogyan a
Szellemi Birodalomban is felismerik egymást a teremtett lények, és
gondolatcserét folytatnak egymással.
Ezt azért tehetik, mert szellemi látóképességük van, de ez
nincs meg az embernek, vagy a Földről éretlen állapotban eltávozott léleknek.
Tehát a lélek már nem anyagszerű forma, ha az anyag alatt valami materiálist,
valami láthatót értünk. Szellemi forma, belőlem kisugárzott erő, amely életet
ad egy halott formának. A halott forma az emberi test.
A lélek gondolkodik, érez és akar. Ezt a test nem képes megtenni
amikor hiányzik belőle a tulajdonképpeni élet - a lélek. Az emberi szervek
teljesítik a funkciójukat, de mindenkor a lélek ad nekik elevenséget, és hajtja
őket. A lélek pedig az "én", aki ezeknek a
funkcióknak a tevékenységét meghatározza.
Ezért a földi létért a felelőséget a
lélek viseli, és nem a test. De a lélek állandóan f o r d í t o t t módon gondolkodna és cselekedne, ha - mint az
én részemet - nem adtam volna társul melléje a Szellemi-szikrát. Az igyekszik
befolyást gyakorolni rá, és maga alá akarja rendelni a lelket. Mindent úgy akar
megtenni, mint ami megfelel az én akaratomnak - de kényszert soha nem alkalmaz
a lélekkel szemben. A lélek teljesen szabadon dönthet, hogy a szellem
vágyainak, vagy a test vágyainak tesz-e eleget. Tulajdonképpen ez a földi
életpróba - aminek eleget kell tenni, hogy valaki tökéletesen mehessen be a
túlvilági birodalomba.
Az ember szokja meg a gondolatot, hogy egy "bukott
ős-szellem" a tulajdonképpeni énje. Ez az ős-szellem az emberi
testet-öltés kezdetén még egy nagyon tisztátalan szellem, aki Lucifer területén
tartózkodik. Ő maga keresztülment minden teremtett dolgon, amelyekben megkötött
állapotban még benne van minden luciferi. Azonkívül az
emberi külső burok is anyag, tehát a fejlődés kezdetén álló szellemi. A végső
tökéletesedésnek a földi élet alatt kell végbemenni. Ez elérhető, mert Jézus
Krisztus végbevitte a Megváltás Művét, Ő Egyszülött Fiam, akit a Földre
küldtem, hogy eltörölje a nagy ős-bűnt. Ez a bűn gátolt meg minden bukott
lényt, hogy a Világosság birodalmába lépjen.
Az ember Jézus lelke egy világosságból való lélek - aki
missziója céljából szállt a Földre, a sötétség birodalmába. A világosság egyik
lelke testi burokba öltözött földi ember lett, aki épp olyan volt, mint a többi
ember. Ezt a burkot a világosságból való lélek előre felkészítette magának,
mert olyan tiszta edénynek kellett lenni, hogy az ember Jézusban ÉN MAGAM
TARTÓZKODHASSAM.
Ennek ellenére a húsból való test földi-anyagi
szubsztanciákból állt, mert az ember Jézusnak egy átszellemítési munkát kellett
magán végbevinni - amely a többi ember számára példaképül szolgál. Tehát egy
olyan lelki munkálkodást, amit minden embernek teljesíteni kell önmagán, hogy
tökéletessé tegye magát. Ehhez járult még, hogy Jézus, a világosság legtisztább
lelke, alászállt Lucifer birodalmába, egy sötét környezetbe, ahol ki volt téve
mindenféle támadásnak.
De Jézus lelke nem volt egy bukott szellem!
És mert át kellett vándorolnia a mélységen, nem
védekezhetett, hogy a Szellem-nélküliek ne támadják, és azok Lucifer parancsára
erősen szorongatták is. Jézus lelke egész teljességében világosság volt. De
amikor leszállt a mélységbe visszahagyta világosságát, mert az fölemésztette
volna a maguk sötétjében élő embereket. Tehát Jézus külső burkát a világosság
csak korlátolt mértékben töltötte el. Nem engedte, hogy szeretet-fénye világítson
- holott szeretete bensőségesen kapcsolódott hozzám, Örökkévaló Atyjához. Jézus
lelke az én Szellememből való Szellem volt, épp úgy tőlem kisugárzott
szeretet-fény, de ezt a szeretetet nem adta le, amikor a Földre szállt. A
Földön elkezdődött ellenfelem befolyása, aki meg akarta akadályozni Jézus
megváltói munkáját, és megpróbálta Jézus lelkét lehúzni a sötétségbe. Jézus a
maga óriási szeretet-fényével játszva tudott volna ellenállást gyakorolni
minden támadással szemben, de akkor "Jézus követése" kérdésessé vált
volna. Akkor mint "ember" soha nem lett
volna példakép embertársai előtt - akiknek úgy kell élniük mint neki, hogy
megszabadulhassanak ellenfelemtől. Akkor isteni erő vitt volna végbe valamit -
ami az embereknek lehetetlen.
A világosságból való lélek tudatosan felvette a küzdelmet
ellenfelemmel, amennyiben támadási felületet nyújtott neki. Jézus tudatosan
ment bele a küzdelembe. Ezt jelezte az is, hogy a rossz szellemnek nem tiltotta
meg a közeledést, amikor a kísértésben lelkét magának akarta.
Tehát nem a hatalmával, hanem szeretete erejével győzte le!
Megszelídítette, és megváltást hozott neki. Mint embernek - a földi élete alatt
- túlságosan nagy szeretete láng-tengerré változott. ENGEM vett fel magába - az
ÖRÖK SZERETETET. Az ellenfél kísértéseinek nem engedett, legyőzött minden
támadást. Nagy szeretettel és irgalommal a rossz szellem minden kívánságát
legyőzte, hogy a még megváltatlan szellemin segítsen, és abba az állapotba
juttassa, hogy az Jézus lelkéhez tudjon hasonulni.
Ezt szeretetével végbe is vitte, teste minden rossz-szellemű
szubsztanciája a lelkéhez alkalmazkodott, a test és lélek a legnagyobb fény
tökéletességében ragyogott. Velem, az örök szeretet-fénnyel egyesült.
Ez a folyamat akkor is lejátszódik, amikor egy magas rangú lény,
egy angyal-szellem akarja megtenni az utat a mélységen át, hogy
isten-gyermekségre jusson, hogy olyan tökéletes szabad akaratú szellemmé
váljon, aki velem és bennem szabadon teremt. A szellem ilyenkor világossága
erejét mindig korlátozza, ugyanúgy a tökéletességét is - mert az szétszakítaná
az emberi testet, amely még nem tisztán szellemi test. Tehát a fény-szellem
felveszi az emberi test formáját, viszont lelke szellem-test marad. És ez a
szellemi, határozatlan forma a lélek - ami az egyébként halott hús-test
részeket elevenné teszi. Amikor később ez a lélek újból kilép a testből, akkor
sincs semmi lehatároltsága, újból szabad, világossággal és erővel teljes
szellem. Ez nem zárja ki, hogy egykor "emberi lélek" volt, és
megtette az utat a mélységen keresztül.
Viszont egy ilyen lélek a földi életében rendkívüli szellemi
képességekkel rendelkezik. Ellenfelem részéről a legnagyobb kísértéseknek van
kitéve, de kapcsolatát nem veszti el soha velem, és szeretete által győztes
lesz. Mert ami ellenfelemnek nem sikerült akkor, amikor elválasztotta tőlem a
nagy sereg ős-teremtésű szellemet - az most sem sikerül neki. Mégis - egy a
világosságból való szellem földi útja különösen nehéz, amíg egészen nyíltan le
nem teszi a nagy akarati próbát, amely gyermekemmé avatja, és velem, Atyjával
örökké egyesíti, és már határtalan boldogságot élvezhet.
Amen
B.D.Nr.8008 1961.
10. 01.
Figyeljetek hangomra amikor
felhangzik bennetek, mert Szellemem az, aki minden igazságba bevezet. És ha
oktatást akartok az igazságból kapni, azt csak tőlem kaphatjátok, mert én
vagyok az Örök Igazság.
Mikor egykor szeretetem lényeit kihelyeztem magamból,
mindegyik öntudatos lény volt, akik a legbensőségesebb kapcsolatban álltak velem,
és szeretetem állandóan sugárzott rájuk. Szeretetem sugárzása a legvilágosabb
ismeretekbe helyezte a lényt. Világosságban éltek, felismertek engem, és
mindent, ami körülvette őket. Istennel azonos volt minden lény, és
mérhetetlenül boldog.
Ennek ellenére az általatok már ismert, és nektek
megmagyarázott okból kifolyóan igen sokan elváltak tőlem. Akik nem követték
ellenfelemet, az első elbukott ős-szellemet, azok a világosság mérhetetlen
teljességében maradtak - míg a többiek elveszítették világosságukat. Én a
végtelenségben a nálam maradt ős-szellemekkel munkálkodom, és teremtek. Ti
emberek tudjátok, hogy azt a célt tűztem ki magam elé, hogy minden ember meg-istenüljön. És hogy ennek a meg-istenülésnek önként, a
lény szabad akaratából kell végbemenni. Tudjátok, hogy a lények miért buktak
el, és ismeritek
öröktől való Megváltó Tervemet is. Mindez a bukottak
visszavezetését célozza, és biztos, hogy egyszer elérem.
Tudjátok, hogy számotokra a legmagasabb cél az
"isten-gyermekség" elérése. Ezt elérheti minden lény, aki a Földön jár, és
szabad akaratból komolyan erre törekszik.
Tehát mindezeket összegezve: a tőlem egykor eltávozott, és elbukott lény
ezzel elérte a boldogság legmagasabb fokát, hasonmásommá lett, teljes
szabad akarattal teremthet és dolgozhat - és akarata teljesen azonos az
enyémmel. Már nem én rendelkezem, mert a gyermek teljesen azonosult az én
akaratommal, és ezért mérhetetlenül boldog.
A nálam maradt szellem-lények is
szeretnék elérni a boldogságnak ezt a
túlságosan is magas fokát. Habár közvetlen kapcsolatban vannak velem,
szeretet-erőm állandóan rájuk sugárzik - ennek ellenére mégis csak akaratom
eredményei, akik másképpen nem tudnak gondolkodni, cselekedni, csak akaratom
szerint. Így, mintegy állandóan c s a k akaratom kivitelezői.
Hogy a két állapot közti különbséget számotokra világossá
tegyem, az az érettség magas fokát követeli. Ez még
nincs birtokotokban, ezért csak korlátolt gondolkodástoknak megfelelően - ahogy
értelmetek felfogni képes - úgy tudom megmagyarázni. Mélységbe bukástok által
elvesztettétek a Szellemi Birodalom összefüggéseinek mélyebb ismeretét, és a
Földön még nem jutottatok el a végső megismerésre.
Így legyen elég ha tudjátok, a nálam
maradt lények is megteszik egyszer az utat a Földön, hogy eljussanak az isten-gyermekség
fokára. Ez boldogságukat mérhetetlenül megemeli. Tehát a földi lét - húsból
való testi létet követel. Azt az életet, amelyben az egykor elbukott szellemi
megállta az akarati próbáját. Tehát a világosságból való szelleminek is a földi
testet kell választania, ha a Földön akar testbe-öltözni.
Olyan testbe, amelynek szubsztanciái bizonyos érettségi fokot már elértek, és
így a világosságból való szellemi is birtokába veheti, amennyiben a halott
külső formának - tehát az emberi testnek - először életet ad, és most földi
útját ebben a testben kezdi.
Tehát maga a világosság szelleme az a szellemi erő, amelynek
bele kell folyni az emberi testbe - tehát abba, aki most fog megszületni - és
csak akkor képes élni, ha a szellemi erőt, a lelket, az isteni ód-ot, mindent átfogó atyai szeretetem beleleheli a kül-formába. Mert célul tűzte maga elé, hogy minden
teremtett lényt megistenít, és gyermekévé tesz. Tehát ez az angyal-szellem úgy
eleveníti meg a leendő embert, mint annak a lelke. Bár ennek a testnek a szubsztanciái
tisztábbak, mint a többi emberé, de kiérlelődve nincsenek. És ellenfelem
birodalmában ki van téve a rossz befolyásának is. Mivel az angyal-szellem is
szellemi feladatot teljesít a Földön, és mert többnyire nincs tudomása
eredetéről - énjének, a lelkének kell ellenállni minden kívülről jövő
támadásnak. Neki is küzdenie kell az ösztönök ellen, amelyek testéhez tapadnak
- mert teste átment a teremtés dolgain. Többnyire nehéz földi útja van, és
szabad akarata nem mondhat csődöt. Mindig nálam, Atyjánál kell menedéket
keresnie, nehogy a szükséges ereje elfogyjon. Mert amikor mint angyal a földi
útba kezdett, szabadon lemondott a világosság erejéről és teljességéről. De a
velem való kapcsolata nagyon erős. Az ilyen embert szokatlanul erős szeretet
járja át, és ez a legbiztosabb mód, hogy elérje célját, és mint
"gyermekem" térjen vissza hozzám - hiszen ez volt a legnagyobb
kívánsága.
A világosság minden szelleménél ugyanilyen a folyamat. Mint
lélek kerül a földi-anyagi testbe, és az a test különféle minőségeivel
több-kevesebb befolyást gyakorol rá. Ez a lelket feladatok elé állítja, mert a
külső burok mindig olyan, hogy átment a teremtés dolgain - hacsak szokatlan
befolyások előtte már meg nem tisztították a szubsztanciákat. Ha igen, akkor
hamarosan csatlakozik a lélek az isteni Szellem-szikra követelményeihez. Ez a
Szikra különösen erősen világít ezekben az emberekben,
és sokkal gyorsabban végbeviszi a test minden szubsztanciájának az
átszellemítését. Így lett Jézus lelkévé is egy hatalmas világosság szellem. Külső
burka neki is a földi-anyagi forma lett. Ő is akkor adott életet ennek a
formának, amikor azt a "lélek" birtokába vette, és ő a Földön
megszületett. Az edény, aki szülte tiszta, és makulátlan volt. Nemzése nem volt
az érzékek alacsony aktusa. Ennek ellenére teste hasonló volt minden ember
testéhez, mert végbe kellett vinni az átszellemítés munkáját, hogy példaképe
lehessen minden embernek akik követik, és követniük is
kell.
Habár a világosságból való volt, az ő lelkét is szorongatták
a még éretlen lényszerűek, és ő nem rázhatta le magáról őket - hanem a szeretet
erejével kellett átszellemítenie őket. Ez önmagán végzett igen nagy munkát
jelentett.
Ezt a munkát az angyal lelkek is elvégzik földi életükben. A
mélységen átvezető út küzdelmet jelent számukra is, céljuk hogy mindent legyőzhessenek ami a mélységhez tartozik - de a sötét erők
főleg ezeken az embereken tombolják ki magukat. Nagy szeretetük kitartással és
türelemmel végzi ezt a munkát. Többnyire sikeresen átszellemítik testüket,
lelküket. Ez azt jelenti, hogy megváltják önmagukban a lélekhez társuló, még
szellem nélküli szubsztanciákat, és elviszik őket a teljes rendre - miközben
teljesítik azt a magas fokú missziót, amire magukat felajánlották.
1961.10.3.-án: Minden lényszerű aki
egykor tőlem kiindult, minden szellemi lény akit szeretetem létrehozott -
belőlem kisugárzott erő, ős-elemük ugyanaz, mint az enyém, belőlem való
szeretet-erő. Az elbukott szellemit visszavezetés céljából feloszlattam
megszámlálhatatlan részecskére. Az egykor kisugárzott erő így különféle
teremtett dologgá formálódott, mert az erőnek valahogyan tevékennyé kellett
válnia - ez örök törvény.
De a feloldott részecskék újból összegyűlnek, és minden
bukott ős-szellem visszanyeri én-tudatát. Majd amikor a végtelenül hosszú
fejlődési út eléri az utolsó szakaszát, ember formájában megy át a Földön,
mielőtt a Szellemi Birodalomba mehetne. Az összegyűlt szellemi
tehát mint lélek megeleveníti az emberi külső formát, és benne a lélek maga az
egykor elbukott ős-szellem. Ő az a lény aki
világossággal telítve ment ki tőlem - de szabad akaratából elbukott, mivel az
első bukott ős-szellem magával rántotta a mélységbe. Az ős-teremtésű szellemek
serege végtelen volt, és végtelen volt azok száma is, akik nálam maradtak. És
alapjába véve ezek is ugyanazok, a belőlem kisugárzott szereteterőből jöttek
létre.
Tehát amikor a földi utat egy angyal-szellem teszi meg - hogy
az isten-gyermekséget elérje - ugyanabba a helyzetbe kerül, mint bármelyik
bukott szellem. Teste szintén húsból való burok, amely többé-kevésbé
kiérlelődött részecskékből áll, mert az izomzat ehhez a Földhöz tartozik.
Lehet, hogy teste tisztább, és nem annyira áll szembe velem - de mindig földi
anyag, ami a szellem számára nehéz megpróbáltatássá teszi a földi életet. Kell,
hogy ellenállások érjék, kell hogy a világosságból
való léleknek küzdelmei legyenek a testével. A testet ellenfelem használja fel,
hogy a lelket minden módon támadhassa.
Ezért a világosságból való lélek is ki van téve erős
kísértéseknek, mert a földi test az ellenfél területe. Ő meg leginkább a
világosságból való lelkeket akarja szorongatni - mert ha egykor nem sikerült,
legalább most sikerüljön neki elbuktatni. De az ilyen léleknek szokatlanul erős
a szeretete, állandóan föntről kéri az erőt. Kapcsolatát nem szakítja meg velem
- inkább hatalmasan vonzódik, és ez erős fegyver az ellenféllel való
küzdelemben, mert mint győztes kerül ki belőle.
Azt ne higgyétek azonban, hogy egy nem bukott - tehát egy
világosságból való szellem - egy másik, egy elbukott szellem mellé kerül, hogy
felosztva együtt tegyék meg az utat. Minden lélek egy-egy ős-szellem - akár
bukott, akár nem. De az elbukott ős-szellemnek megszámlálhatatlan részre
felosztva egy fejlődési utat kell megtennie, mielőtt
mint "lélek" juthatna egy emberi kül-formába.
Az el nem bukott ős-szellem nem teszi meg ezt az utat, hanem mint föntről való
lélek kapja az emberi burkot.
Ugyanezt teszik azok a világosságból való lények is, akik a
túlvilági birodalomban már magas fokra jutottak, és most egy misszió
teljesítése céljából szeretnének még egy utat megtenni, hogy az
isten-gyermekséget is elérjék. Az ilyen lelkek közvetlenül megtestesülnek az
anyatestben, és a belőlem egykor kisugárzott erő, mint "élet-ód" árad
a külső formába, és ad életet nekik.
Mindig gondoljatok rá, hogy minden belőlem kisugárzott
"teremtett" lény belőlem kisugárzott szeretet-erő, aki akaratom által
lett én-tudatú lény, és többé már el nem múlhat. De az erőt én átformálhatom, a
lényt én feloszlathatom, és egyéb teremtményt készíthetek belőle, ha olyan cél
lebeg előttem, amit bölcsességem és szeretetem diktál. Az éntudatú
lényt emberi burokba is öltöztethetem, ha ezt szeretetem és bölcsességem
eredményesnek tartja. És minden lélek, amit az ember tulajdonképpeni életének
kell tekinteni - egy ős-szellem, akinek szeretetem lehetőséget adott, hogy a
Földön elérje az isten-gyermekséget. Ezt mint
teremtett lénynek, magának kell elérnie, és magának kell törekednie rá.
Amen.
B.D.Nr.5063 1951.
02. 14.
Amikor teremtő-akaratom tevékenykedni kezdett, bölcsességem
látta mindannak az eredményét, amit szeretetem és erőm megteremtett. Láttam a
bukott szellemi fejlődésének menetét, láttam, hogy részben visszaesnek a
mélybe, az Univerzumban nagy sereg ősteremtésű szellem egymás-elleni küzdelmét
láttam. Mindenütt földi-anyagi fajtájú démoni hatást láttam a Szellemi
Birodalomban és a teremtésben. Láttam a föl-alá menésüket,
az állandóan változó formákat, és bölcsességem látta - és világosan fölismerte
- hogy a Megváltás Műve egyszer sikert hoz. Szeretetem örült ennek, és ezért
akaratom folyton teremtő volt. Örökkévalóságokon át láttam
az eredményt.
De láttam a nekem ellenálló, megszámlálhatatlan ősteremtésű
szellemet is, akiknek végtelenül hosszú időre lesz szükségük, amíg ellenállás
nélkül megadják magukat nekem. De ez nem tett rosszkedvűvé, mert nálam az idő
nem számít, csak érjem el célomat.
De a megváltó terv jelentősen más azoknál
akik ellenállásukban kitartanak - és megint más azoknál, akik kevésbé
elkeményedett szellemiek. Az előzőknek több, igen hosszú fejlődési periódusra
van szükségük ahhoz, hogy megváltásukat megkapják. Ezek mindegyike más-más
megváltó folyamat, mint volt az előző. Bűnük mindig nagyobb lesz, minél
gyakrabban visszaélnek szabad akaratukkal. És az emberi, az utolsó állomás
felismerést is hoz, mert értelmet adtam nekik, hogy felismerjék mi jogos, és mi
jogtalan.
Amíg a lélek kiformálódik, az egyes lélekszubsztanciák az
egész teremtésen végigvándorolnak. Végül a lélek összekeresi minden
részecskéjét - amely az egykori szellemi szabadságban teremtő ős-lény
birtokában volt. Akkor is egyedi, én-tudatú lény marad, amikor a túlvilági
birodalomban összetársul a hasonló érettségű
szellemivel, és közösen teremtenek és dolgoznak. Ugyanannak ismeri fel magát mint aki egykor volt, és ebben az én-tudatban
leírhatatlanul boldog.
Habár nem túlságosan nehéz, de ha a lény mégsem állja meg az
utolsó, tehát a földi életpróbát, akkor a megváltást nem érte el egy-menetben,
és a lénynek egy második, egy sokkal nehezebb megváltó folyamatot kell
megtennie. Anyagi természetű, új teremtett dolgokba kell mennie, a lélek újból
megszámlálhatatlan részecskére bomlik, és minősége szerint különféle formákba
jutva újból elkezdi a felfelé fejlődését. Mikor a lélek már emberi formájában
pártol el tőlem - bűne megsokszorozódik, és érthető módon többet kell
szenvednie, mint az előző periódus fejlődési állomásaiban. - Ennek ellenére
határtalan szeretetem itt is munkálkodik, hogy a lelket magasabbra segítse. Hogy
aztán a muszáj-törvényben töltött földi menet után - a
magát megtaláló lélek - újból megtestesülhessen, és letegye az akarati próbát.
Érett állapotában az ilyen lélek majd teljesen más földi menetre tekint vissza,
mint amilyen az előző periódusban lett volna. Ennek ellenére ugyanaz a lény
maradt, de ezt majd csak egy bizonyos világosság-állapotban ismeri föl, amikor
a visszaemlékezés megadatik neki.
A testi halál után a lélek belép a túlvilági birodalomba, és
ott is az marad aki volt, csak állandóan feljebb
léphet. Összezárkózhat hasonló szellemiekkel, és a Földön, és a Szellemi
Birodalomban is megszámlálhatatlan lényt boldoggá tehet. Állandóan ugyanaz a
lény marad, és én-tudata nem veszik el. De ha a lélek a testi halál után a
mélybe kerül, összezavarodik a gondolkodása. Nem ismeri föl önmagát. A legnagyobb
lesüllyedésnél pedig szilárd szubsztanciává merevedhet. Tehát a Föld
újrateremtésénél neki is új fejlődési menetet kell kezdeni.
A lény csak egy bizonyos érettségi foknál ismeri fel magát.
Ezt az érettségi fokot akkor érte el, amikor mint ember testet ölthet. Ezért az
embernek már tiszta én-tudata van, amit csak akkor veszthet el, ha
visszasüllyed a legnagyobb mélységbe, és ott már nem ismeri fel, hogy ki és mi
volt.
Összegyűjtök minden szellemit, ami egykor elveszett. Úgy
akarom visszanyerni - olyan állapotban - ahogyan tőlem elindult. Szabad, és a
legnagyobb tökéletességben álló, szeretettől izzó angyal-lényeket akarok a
szívemre szorítani. És ezt a célomat elérem, még ha örökkévalóságok mennek is
el fölötte. Szeretetem, bölcsességem és hatalmam végtelen, és teremtő
akaratomnak sem lesz vége mindaddig, míg az utolsó szellemi lény gyermekemmé
nem lesz.
Amen.
B.D.Nr. 8117 1962.
03. 05.
Még egyszer magyarázatot adok, hogy teljesen tisztázott
legyen minden bennetek. A szelleminek, akinek életet adtam, nem tudjátok
letagadni egyedi mivoltát. Saját képmásomra teremtett lény, akit teljesen
izoláltan helyeztem ki a végtelenségbe. Volt én-tudata, tehát felismerhette magát mint szabad akaratú lény.
Önmagam miniatűrje volt, viszont ős-teljességemmel szemben
olyan kicsi volt, hogy szeretetem tűztengerének valóban csak egy kicsi
szikrájáról lehet beszélni. Ennek ellenére egyedi volt, aki rendelkezett önmaga
fölött. Szeretet-erőm állandó ömlése révén folytonos kapcsolatban volt velem,
de ez őt semmiben sem gátolta. Szabad volt - tele erővel és világossággal.
Isteni teremtmény, aki a legnagyobb tökéletességgel került ki belőlem - tehát
részemről semmiféle korlátozást nem tapasztalt. Világosságának és erejének
minden megrövidülését és korlátját maga teremtette önmagának - mert önmaga
fölött szabadon rendelkezett.
Ez mindazokra a szellemi lényekre érvényes, akiket ama
elsőként teremtett lélek hívott életbe, aki ezt az én erőm, és az ő akarata
által tehette. A lények a legmagasabb fokon tökéletesek voltak, mindenki önmaga
tudatában élt, tehát egy individuum, aki teljes önállósággal izoláltan a
többitől teremthetett és munkálkodhatott a Szellemi Birodalomban. Tehát egy
lény sem volt kényszerítő módon hozzám kötve. Mindenki szabadon, izoláltan
mozoghatott, és boldog volt a szellemben teremtett dolgok között.
Tehát amikor a "szellemek bukásáról" van szó -
amikor az ős-szellemek a mélybe zuhantak - az úgy értendő, hogy a lények
tiltakoztak az ellen, hogy szeretetem sugárzását elfogadják. Visszautasították
a szeretet-erő áradását, amely belőlem ömlött, és mindent elárasztott
világossággal és erővel. Szeretetem szellemét nem fogadták el, és akarattal
elváltak tőlem. De el nem pusztulhattak soha, mert lényük belőlem kisugárzott
szereteterő - és az is marad mindörökké. Minden elbukott ős-lény egy önálló
lény, egy egyed, és az is marad. De elvesztette minden
erejét és világosságát, mert az erő forrásától, az örök világosságtól elfelé
törekedett, elfordult tőle. Viszont megmaradt ugyanannak az ős-szellemnek, aki
tőlem a legnagyobb tökéletességben indult. A bukott szellemiek visszavezetése
egy igen hosszú folyamat, mert minden lény feloszlatott részecskéjének
keresztül kell mennie az egész teremtésen. A részecskék majd egyszer újból
összegyűlnek, és végtelen hosszú időszakokon át kiképződik ismét az éntudatú lény, a bukott ős-szellem. Most már
mint az ember "lelke" újra szabadon dönthet, vissza akar-e térni a
boldog szellemek birodalmába, vagy újabb ellenállással végtelen hosszú időre
meghosszabbítja visszatérését.
Az ember ezt az én-tudatú lényt, ezt a belőlem kihelyezett
szellemet - mint a saját "lelkét" - rejti magában, és az mindig, és
örökké ugyanaz az egyén lesz, és marad, aki tőlem vette kiindulását. Tökéletes
volt, a mélységet szabad akarattal választotta, nem pusztul el, és örökké éntudatú lény marad - kivéve azt a szakaszt, amikor a
teremtés dolgain áthaladt.
Ekkor feloldott állapotban volt, én-tudatát elvesztette, és a
felfelé fejlődés útját a muszáj-törvény szerint tette
meg. Ha a lénynek a felfelé fejlődés útját többször is meg kell tennie, akkor
is ugyanaz az én-tudatú lény marad aki egykor
elfordult tőlem, és tiltakozott szeretet-erőm sugárzása ellen. De ez többé már
nem fordulhat elő, mert eloldhatatlanul kapcsolódik hozzám minden, ami belőlem
indult.
Tehát a "szellemek elpártolását" szó szerint kell
venni. Azok pártoltak el tőlem, akiket mint éntudatú
lényeket sugároztam ki magamból - de nem akadályoztam meg elszakadásukat, mert
önmaguk fölött szabad akarattal rendelkeztek. És ha egyesülni akarnak velem, a
legnagyobb tökéletességben kell visszatérniük hozzám. Viszont akkor már
összehasonlítatlanul boldogok.
Amint szeretetemet újból a lényre sugározhatom, visszatér
ősi-állapotába. Folytonosan önmaga tudatában van - bár bensőségesen összeolvadt
velem. Mégis szabad lény, aki teljesen beolvadt akaratomba - azért velem
teremthet és munkálkodhat, hogy mérhetetlenül boldog legyen.
Amen.
B.D.Nr.7265 1959.
01. 25.
A lélek a földi életet tudatosan
kezdi - Visszaemlékezés
Az emberi testbe-öltözés kezdetén megismertették veletek
eljövendő sorsotokat. Ti ennek teljes ismeretében indultatok az utolsó földi
testet-öltésbe. Tudtátok mi vár rátok a földi életben, és egyidejűleg szemetek
elé lett állítva a végső cél is, amit ezzel elérhettek. A ti akaratotok is az
volt, hogy ettől az utolsó formától is megszabaduljatok. De utána minderről
elvétetik a vissza emlékezés, és lejátszódik az élet -
és ti eközben nem tudjátok, mi az az eredmény, amit
elérhettek. De ez másképpen nem mehet végbe - különben nem érvényesülhetne a
szabad akarat. Pedig a végső tökéletességnek az a véghezvivője.
Az biztos, hogy KÉPESEK VAGYTOK mindent legyőzni, ami súlyos
sorscsapásként ér benneteket. Mert egy ember sem kap több terhet, mint amennyit
el tud viselni! Mindenesetre Isten segítségének erejével - amely mindig
rendelkezésetekre áll! Amikor az ember csak a maga erejére akar támaszkodni,
összetörhet az alatt amit az élete tartogat számára. De
hogy imádkozzon, és Istentől erőt kérjen - arra a nap bármely szakában
lehetősége van. Csak az a feltétele, hogy az egy örök Istenében, Atyjában
higgyen, mert e nélkül soha nem jut eszébe, hogy Istentől kérjen segítséget. A
hitét minden ember megtalálhatja, csak gondolkodjon a maga életéről, sorsáról,
és mindenről, ami körülveszi. Valóban, egy gondolkodó ember számára nem nehéz,
hogy a hatalmas és bölcs Teremtőben hinni tudjon. Csak nem akarja elismerni,
hogy neki valami köze van ehhez a Teremtőhöz, és azt, hogy minden szükségben
melléje állna, ha megkérné.
Az ilyen embereknél hiányzik a Teremtő, és teremtmény közti
összefüggés hite. Nem hiszik el, hogy Isten a "szeretet" - ezért
izolálják magukat. Isten viszont azt akarja, hogy a teremtményei beszéljenek
vele, és ezzel tanúsítsák, hogy Istennel kapcsolatban állnak. Ezért érik
ismételten csapások az embereket - amelyek nemcsak őket, hanem embertársaikat
is arra indítják, hogy átgondolják, milyen viszonyban vannak Istenük és
Teremtőjükkel. Isten Atyja kíván lenni minden gyermekének, akinek életet adott.
Az Istentől kapott erővel minden sors-csapást le lehet
győzni. Mielőtt testbe öltözött - maga adta meg hozzájárulását. Mert akarata
ellenére senki nem kerül ebbe, vagy abba a sorshelyzetbe. Szabadon döntött a
földi út mellett, azzal a kilátással, hogy majd megszabadul minden formától -
és azzal a szilárd bizalommal, hogy megfelelő módon végbe is viszi.
De mint ember mégis gyakran kudarcot vall. Az akadályok
legyőzhetetlennek tűnnek, míg Isten segítségét igénybe nem veszi. Isten létét
feltétlenül el kell fogadnia, ha nem akarja, hogy földi útja teljesen hiábavaló
legyen. Azért az első és legfontosabb dolog az Istenbe vetett hit.
Isten önmagában szeretet, bölcsesség, és mindenhatóság. Az
ember először ébresszen szeretetet magában, hogy hitet kaphasson. Mert a
szeretet már önmagában ERŐ. Ezért aki életét szeretetben éli, a legnehezebb
sorscsapást is el tudja viselni, mert Istentől erőt kap hozzá. Hívja ezért
minden sorscsapásban Istent segítségül, és valóban rátalál a kiútra - mert
Isten a szeretet, és van hatalma, hogy elrendezzen mindent
ami rendetlenségbe jutott. A legnehezebb élethelyzetben is az ember segítségére
siet, hogy úrrá lehessen helyzetén, és mindig kész rá, hogy szükségében az
ember mellé álljon.
Amen.
B.D.Nr.7732 1960.
10. 28.
A szeretet és fájdalom
salaktalanítja a lelket
Engem akkor követtek, amikor belenyugodva akaratomba,
türelemmel hordozzátok a keresztet. Valóban - vállaimra vettem az emberiség
minden bűnét, amikor utamat a kereszt felé irányítottam. Valóban - levettem
rólatok a bűn nagy terhét, amit vétkeitek miatt nektek kellett volna hordozni.
De tudtam, hogy túl nehéz a számotokra, hogy soha nem tudtok megszabadulni
ettől a nagy tehertől, így hát én vittem helyettetek. Tudnotok kell, mindaddig
alacsony marad lelketek érettségi foka, amíg a legnagyobb izzási fokig fel nem
lángol bennetek a szeretet. A szeretetben nagy a hiányotok, még akkor is,
amikor azon fáradoztok, hogy akaratom szerint éljetek. Ezért lehetőséget adok,
hogy lelketek érettségét szenvedés által növeljétek.
A lélek számára a szenvedés igazi salakmentesítő eszköz.
Világosabb lesz, és a fényt jobban átereszti. Így - amikor elérkezik órája -
tisztultan mehet a túlvilági Birodalomba. Ismételten kijelentem, hogy a
szeretet és szenvedés teszi salakmentessé a lelket. Ezért ismétlem folyton,
hogy a szenvedésre szükségetek van, mert bennetek a szeretet nem érte el azt a
fokot, amely kristálytisztává teszi a lelket, és szeretetem úgy sugározhatna
rajta keresztül, hogy ne ütközne semmi ellenállásba.
Az élet nem hosszú, és egyszer hálásak lesztek érte, hogy
lelketek átszellemülését sorscsapásokkal, szükségek, szenvedések, és különféle
betegségekkel segítettem. Csak nem szabad ellene lázadozni. Kezemből mindent el
kell fogadni, és arra gondoljatok, segíteni akarok, és amennyire lehetséges már
a Földön tökéletességre akarlak juttatni bennetek. Lelketekről ezekkel még sok
salakot ledobhattok. Boldogságot készíthettek magatoknak, hogy mint sugárzó
fényjelenség mehessetek odaátra - mert lelketek felkészült, hogy magába vehesse
a fény teljességét anélkül, hogy meg kellene szűnnie.
A bűnök adósságától bocsánatkéréssel megszabadulhattok
amikor Jézushoz fordultok, és benne arra kértek engem, hogy megbocsássak.
Általa ez biztosítva van. De különféle foka van a világosságnak, amely majd
boldoggá tesz - tehát az élvezett boldogság foka is különböző - és az mindig a
lélek tisztaságától és tökéletességétől függ, attól, ahogyan itt a Földön a
lelketeken dolgoztatok. És amikor a jóakaratotok ellenére is hanyagok vagytok,
szeretetem utána segít, amennyiben újra olyan alkalmat teremt, hogy lelki
érettségetek növekedhessen. Egy kis keresztet kaptok, amit türelemmel és
megadással kell viselnetek.
Olykor nyomaszt a szenvedés, hogy fokozza a lelki
munkálkodást, és feloldja a salakot. Így a lélek tisztul, és világosabban lép
ki a szenvedésből, mert már képes hogy magába fogadja a magasabb fokú
világosságot - hogy aztán majd az igazság, a boldogság, és világosság honába
léphessen.
Mert a földi élet rövid - és egyszer majd megköszönitek azt
az utat, amelyen a Földön járhattatok. Általa lelketek olyan érettséget
szerzett, amely a magas fokú szeretet-sugárzás befogadását is lehetővé tette -
és ez mérhetetlenül boldoggá tesz benneteket. Azért vegyétek mindannyian magatokra
a keresztet, és kövessetek, mert egyszer vége lesz az útnak, és ti túlontúl
boldogok lesztek.
Amen.
B.D.Nr.8790 1965.
03. 25.
Egész biztosra vegyétek, hogy lelketek NEM pusztul el.
Ilyesmi nem lehetséges, mert az én erőm elpusztíthatatlan - és ti az én
kisugárzásom vagytok. Ha ezt tudjátok, akkor mindent el kell követnetek, hogy
lelketeknek szép sorsot biztosítsatok. Ez egyedül rajtatok múlik, és
akaratotoktól függ. Lény-szerű teremtmények vagytok, akik érzékenyek, és
egyformán éreztek akár kínt - akár boldogságot. A jövőre nézve a földi élet
alatt ezeket fokozhatjátok, vagy csökkenthetitek. De ez a ti saját ügyetek, és
csak a földi élet alatt intézhető el. Mivel semmiféle ismerettel nem
rendelkeztek a testi halál utáni állapotról, így még arról sem vagytok
meggyőződve, hogy a lélek életbe marad-e továbbra is. Ezért elhagyjátok a
legfontosabbat a földi életben - és nem gondoltok arra
ami tovább él, nem gondoltok a lelketekre. Ha betöltenétek a földi élet célját,
magatokat boldog állapotba helyezhetnétek. A lélek tovább élését a testi halál
után azért nem lehet bizonyítani, nehogy életviteletek kényszerítő befolyást
kapjon. Viszont egy kevéske jóindulattal mindenki megszerezheti magának azt a
meggyőződést, hogy az emberi lélek maradandó, és nem pusztul el a testi
halállal. Illetve hinnetek kell az egy Istenben és Teremtőben, aki mindent
létrehozott, amit magatok körül láttok.
Mert ha nyitott szívvel megnéztek közelről egy-egy teremtett
dolgot, máris apró csodákat láttok, amelyeket csak egy bölcs Teremtő hozhatott
létre. Többnyire felismeritek annak célratörő működését is, ami megint csak
bölcsességet és szeretetet bizonyít. Tehát egy tökéletes Istenségre kell
következtetnetek, aki ezek megteremtésére képes volt. A tökéletességnek nincs
határa sem időben, sem térben. Tehát a leghatalmasabb teremtő-erő alakító
akaratának az eredményei is megfelelnek ennek az isteni törvénynek. Azok is
határtalanok - nincs vége. Ez viszont mindig szellemi termékeket érint,
amelyhez a lélek is tartozik.
A látható teremtett dolgok is szellemi szubsztanciák, és csak
átmenetileg vannak látható állapotban. A külső forma akaratom által tönkremegy,
épp azért, hogy kiadja a benne rejlőt. Viszont feloldott állapotukban
szellemiként megmaradnak. Tehát magatokat, a testeteket így kell szemlélnetek.
A külső forma csak átmeneti, és magában tartja a szellemit, a tulajdonképpeni
éneteket. Ezt a külső burkot a testi halál feloszlatja, és a benne rejlő
szellemi szabaddá válik. Az már maradandó - és az is lesz örökké.
A földi élet alatt a teremtés dolgain ti is észlelhettek
változásokat, és ezt követve rájöhettek, hogy az egyik a másikból származik, és
minden amit láttok szellemileg élő. Egy parányi
szellemi részecskét rejt magában, amely állandóan növekedőben van, mindig
nagyobb teremtett dolgokba kerül. Végezetül ezek a részecskék összegyűlnek az
emberi lélekben. Az egykor éntudatú, tőlem származó
őslény ez a lélek, és soha meg nem szűnik. Amikor meggyőződéses hitet szereztek
magatoknak, hogy lelketek halhatatlan, és van élete a testi halál után is,
akkor biztos, hogy életviteleteket megváltoztatjátok. Mert elviselhető, vagy
talán boldog sorsot kívántok szerezni lelketeknek, és már nem kívántok
felelősség nélkül átmenni az életen. Ámbár a végső időben az emberek közömbösek.
Amiről még nem tudnak, arról nem is kívánnak ismeretet szerezni. Helyette a
földi játékokat élvezik. Csak a világi dolgokra figyelnek, és nem törekszenek
szellemi ismeretekre. Így eleresztve a lélek a testi halál után csak
szerencsétlen állapotban juthat a túlvilágra, ahol emiatt nagy kínjai vannak.
Emberek! - szeretnélek megkímélni ezektől
a kínoktól. Ezért ismételten magyarázatot adok, hogy elmúlhatatlanok vagytok.
Ez magyaráz meg mindent, ami odaát benneteket ér. Mindennel gondolkodásra
akarlak késztetni: honnan jöttetek? Hova mentek?
Ha netán hirtelen kellene elhagyni a Földet - a lélek
váratlanul hagyja el a testét - akkor aligha jut tudatára, hogy most a
másvilágra megy. És egyszerre csak egy másfajta környezetben találja magát, és
nem tudja, hogy már nem a Földön él. Ekkor szellemi állapota annál sötétebb,
minél felelőtlenebbül élt a Földön. DE LÉTEZIK! És örökké már el nem múlik.
Most egy végtelenül hosszú út van előtte, hogy valami világosságot szerezzen
magának. Hogy csak parányi kis ismerete is legyen. Minden attól függ, milyen
beállítottsága van az isteni szeretet-törvényhez. Mert azt ott is teljesíteni
kell, mielőtt kis javulást észlelne, vagy csekély ismeretet kapna. Ha már a
Földön van olyan hite, hogy a lélek a testi halál után is él, akkor a földi
életet is nagyobb felelőséggel éli, és fölemelkedése
odaát is gyorsabb.
Amen.
B.D.Nr.7153 1958.
06. 25.
Az ember tudatosan munkálkodjon a
saját lelkén
Semmi és senki nem tarthat vissza benneteket attól, hogy a
saját lelketeken dolgozzatok. Egyedül ez határozza meg a túlvilági sorsotokat.
Ezt a munkát senki le nem veheti rólatok, helyettetek senki meg nem teheti.
Ezért kárba veszett minden nap, amelyen valami kevéske haladást ki nem
küzdöttetek magatoknak. Csak egyetlen kis végbevitt szeretet-szolgálat már
segíti lelketeket hogy érlelődjön.
Elvesztettétek azt a napot, amelyen csak az én-szeretet
kapott kielégítést, amely csak a testnek volt előnyös. Mert fölöslegesen élitek
le azt a napot, amelyen lelketeknek nélkülözni kellett. Hiszen könnyű lépni,
naponta sok alkalom adódik ahol bizonyíthattok, ahol
valami lelki feladatot végezhettek, ahol le kell győznötök önmagatokat, ahol
vágyak és kísértések ellen kell küzdenetek, szenvedélyekre kell nemet mondani.
Vagy jó tettek által örömet okozhattok, barátságos szavaitok vannak, vagy
segítséget nyújthattok. Mindez előnyt jelent lelketeknek. Olyan alkalmak is
lesznek, amikor bensőséges párbeszédet folytathattok Istenetekkel, Atyátokkal,
és ebből lelketek áldást kap. Isten szavát is ismételten elolvashatjátok,
hallgathatjátok - és azzal, hogy Isten így megszólít, lelketek különösen sok
segítséget kap. Mert ez táplálék a léleknek, amely általa érlelődni képes.
Akármennyire nyereségesek is lehetnek földi értelemben napjaitok - egy
akármilyen kicsi jótett mégis messze magasabb értékű. Mert az a lélek igazi
nyeresége, olyan, ami értékét soha el nem veszti. Amit élvezetekben a test kap,
az veszendő - legjobb esetben is csak kölcsönben van
nálatok, és bármikor elvehetik tőletek.
Amikor nem helyes az életvitel a lélek nagyon károsodik,
bűnnel terhelitek. Ugyanis a fönnálló ősbűnt sok más bűnnel tetézitek. És mert
örökké megmaradtok, lelketek egyszer felel érte. Csak úgy gondtalanul ne
éljetek bele napjaitokba - illetve ne legyetek meggondolások nélkül.
Gondoljátok meg jól, hogy mit tesztek. Azon fáradozzatok, hogy többet
figyeljetek lelketekre, mint a testre. Hiszen tulajdonképpeni énetek a lélek!
Az teszi meg a Földön keresztül az útját, hogy tökéletessé váljon, hogy
kiérlelődjön - mert ezt csak a Földön érheti el. De ehhez kell a szabad akarat,
hogy tudatosan küzdjön a gyengéi, és sokféle hibája ellen.
Mikor az ember tökéletessé akar válni, ERŐÉRT kell
folyamodnia, hogy tudjon Isten akarata szerint élni. Azaz, képes legyen a
szeretetből induló cselekedetek végrehajtására. Biztosan kap rá lehetőséget.
Tudatosan kell élni, mindig azzal a céllal, hogy a még
tökéletlen lényét tökéletessé tegye, és ereje szerint ezek
megvalósítására törekedjen. Ekkor belülről is kap már ösztönzést a szeretet gyakorlására,
és már csak jótettek végrehajtására képes. Így tesz szert naponta szellemi
haladásra. A világ ingerei ettől már nem tudják visszatartani. Amikor már arra
törekszik, hogy a tökéletességet mint célt elérje,
akkor már mindig a lelkén végzett munkát teszi első helyre. Ebben segítségére
vannak azok a szellemi lények, akik földi útja fölött őrködnek, gondolatait
igyekeznek úgy befolyásolni, hogy mindig Isten akarata szerint gondolkodjon,
beszéljen és cselekedjen. A földi élet egyetlen célja, hogy a lélek
kiérlelődjön. De ritkán ismerik föl ezt a célt. Ezért olyan gyakori, hogy odaát
- mindig a saját hibájából - szerencsétlen lesz a lélek sorsa. Bár az ember
újból és újból kapja a figyelmeztetéseket, gondolja meg miért is van a Földön - de ha nem hiszi el mit lehet tenni, a
lelke bűnhődik miatta. És sajnos a testi halála után ugyanazt a lelki
sötétséget viszi magával a túlvilágra, mint amivel annak idején
mint ember megkezdte a földi életet.
Amen.
B.D.Nr.6941 1957.
1o. 11.
Isten ajándéka: a szeretet szikra,
mint az ő része
Kevés még bennetek az erő és világosság, mert még
tökéletlenek vagytok. Pedig erő és világosság nélkül a tökéletességre nem lehet
eljutni. Nyomorult állapotban élve, reménytelenül elpusztulnátok, ha én nem
adnék segítséget. Ha én nem vezetnék hozzátok erőt és világosságot - mert a
tökéletesség fokozatait csak ezekkel érhetitek el. A földi élet kezdetén nem
vesztek észre semmi összefüggést a földi élet értelme, és a magatok feladata
között. Teljes ismeret-hiányban vagytok, hiányzik a világosság. Mikor oktatást
kaptok, hogy mi a földi feladat, akkor meg az erőtök kevés, hogy szellemi
tökéletességre jussatok. Ez mindaddig így lesz, amíg erőt nem szereztek. Ez
pedig csak a szeretetből induló tettekkel szerezhető meg. De hogy ezt megtegyétek,
ahhoz többnyire hiányzik belőletek az akarat. Mert a tökéletlen állapot gyönge
akaratot is jelent. Ilyen minőségben éltek a földi élet kezdetén. És a földi
életet azért kaptátok, hogy tökéletessé tegyétek ezt a kezdeti tökéletlen
lényt. Mindez nagyon kilátástalan lenne számotokra, ha Isten szeretete nem
adott volna olyan ajándékot az embereknek, amely tökéletességre segíti őket. És
ez egy parányi kis szikra az ő végtelen szeretet-szelleméből, amit belétek
helyezett.
Ez a szeretet-szikra egy belőlem való rész. Feloldhatatlanul
kapcsolódik hozzám. Szellem, a Szellememből. Világosság, és egyúttal erő az
Örök Ős-fényből. Ez a parányi szikra végbeviszi bennetek
hogy megváltozzatok, hogy eltűnjön minden tökéletlenségetek, és ti mint sugárzó
fény-lény hagyjátok el a Földet. De ennek feltétele van. Az, hogy a parányi kis
szikrát magtoknak kell meggyújtani, majd táplálnotok, hogy terjeszkedni tudjon.
A feltétele annyi, hogy hagyjátok magatokat ösztönözni a szeretetre.
Mert ez a tevékenysége, ez az Istentől kapott segítség. Az
embert a bensőjében a szeretet-szikra folyton arra próbálja indítani, hogy
szeretetből tevékenykedjen. Mert a szeretet egyúttal világosság is, és erő is,
mert a szeretetből végzett cselekedet hatására eltűnik az ismeretnélküliség és
erőtlenség. Egyedül a szeretet az az eszköz, amely
által valaki ismét tökéletessé válhat, tehát olyanná, amilyen kezdetben volt.
A szeretet-szikra nélkül a Földön egyetlen ember sem érné el
a célt. A lény egykor szabad akaratból utasította vissza Isten szeretetének
sugárzását, és azóta már nem volt képes semmi igazi
szeretetre, mert mint isteni örökségről, elsőként a szeretetről mondott le.
Tehát az ember az a bukott ős-lény, aki azt hitte, hogy az Istentől ráhulló
szeretet-sugárzás nélkül is fenn tud maradni. Bár elpusztulni nem pusztult el -
de mint elpártolt lény egy teljesen másfajta valaki lett, mint volt a
teremtésekor. Mert elsősorban a szeretet az, amellyel másokat boldoggá tevő
cselekedeteket hajthatunk végre. Szeretet nélkül a lény halott, szelleme elsötétül,
és igen boldogtalan.
De az egykori visszautasítás ellenére, Isten irgalmas
szeretete mégis minden ember szívébe belehelyezte a szeretet egy szikráját - és
ezzel önmaga, és a lény között kapcsolatot létesített. De az embernek ezt a
lehetőséget fel kell használni, ezt az Isten Szelleméből való részt. A
szeretet-szikra sem gyakorol kényszerítő hatást az ember akaratára, csak halk
ösztönzéssel próbálja az akaratot úgy befolyásolni, hogy szeretetet
gyakoroljon. Ha az ember követi ezt az ösztönzést, láng gyullad a szívében amely világosságot terjeszt, erőt közvetít, hogy
meg tudjon változni.
Tehát minden embernek lehetősége van, hogy földi életében
erőt és világosságot teremtsen magának. De mert a szabad akaratot nem szabad
kikapcsolni, Isten Szeretet-szelleme visszatartja magát, és senkit sem kényszerít hogy megtegye azt ami a tökéletességét
végbeviszi. Megszámlálhatatlanul sok azoknak a száma, akik nem veszik igénybe
ezt a nagy kegyelmi ajándékot, és inkább megmaradnak a maguk sötétjében és
erőtlenségében, mert ettől csak a lélek szeretetből induló cselekedetei
szabadíthatják meg.
Amen.
B.D.Nr.7726 1960.
10. 15.
Isten szeretet-szikrája a szívben
És dicsőüljön meg nevem a világ előtt, mert magatokon, és
magatokban fel kell ismernetek: ki az AKI bennetek
megnyilvánul! Érezzétek meg szívetekben amikor
megszólítottalak, és mondjatok tudatosan köszönetet és magasztalást, hogy
felismertetek!
Szeretetem határtalan! Soha el nem fogy. Az öröm és szeretet
forrása mindig megnyílik és kiömlik rátok. Mindig újból érzitek Atyátok
közelségét. És ez az én kegyelmem, amit fölétek öntök - mert kisgyermekhez
hasonlóan még gyengék vagytok, akik segítségre szorulnak.
Amikor közlöm hogy köztetek vagyok,
tartózkodjatok csöndes áhítatban, és szíveteket adjátok át az én tulajdonomba.
Én mindenkiét elfogadom, és tökéletességre viszem. Majd a legbensőségesebb
közösségben éltek velem. Szellemi szemetek sugárzóan tiszta lesz. Világít majd
a felismerés világossága, mert hazataláltatok Atyátokhoz, aki bennetek van -
mert lakást készítettetek neki, mert megnyitottátok szívetek kapuját
amikor kopogtattam rajta, és kértem, hogy engedjetek be. Amikor mint ember a
Földre léptetek, már eljöttem hozzátok, és Isten-szellemem eme kicsi szikráját
belétek helyeztem. Egy kis pici szeretet-szikrát, aminek lánggá kell felnőni
bennetek, és örök szeretetem tüzével egyesül.
Tehát MAGAMBÓL van egy kis rész bennetek, ha mint ember
megtestesültök a Földön. Ezzel visszaállt velem a kapcsolat. De ennek
tudatosulni kell bennetek! Amennyiben Istenetekkel és Teremtőtökkel a
kapcsolatot keresnetek kell. Amikor akarat van bennetek, hogy kívánjátok ezt a
kapcsolatot - az már létre is jött. Az isteni-szikra bennetek van, és ha engeditek hogy áttörjön - megpecsétel benneteket, mint
isteni teremtményt. Áttörésre akkor jut bennetek, ha lényeteket szeretetté
alakítjátok. Lényetek egykor tiszta szeretet volt - de visszájára
fordítottátok. Ellenfelem lényét vettétek magatokra, és ő hiányával van minden
szeretetnek.
Ezért távolodtatok el tőlem. Pedig a szeretet gyermekei
voltatok. Szeretetemből születtetek - és soha nem adlak át, sem ellenfelem
miatt el nem hagylak bennetek, mert szeretetem túlságosan is nagy irántatok.
De soha vissza nem találtatok volna hozzám, ha nem társítom
veletek isteni, tehát örök szeretetemnek egy szikráját. Ez a szellemi-szikra
vezet el hozzám, felém kerget, tud győzni a test
fölött, és magához vonja lelketeket, a tulajdonképpeni éneteket. Ekkor a lélek
egyesül a szeretet-szikrával, tehát velem, az Örök Atya-szellemmel. Ez a
szellemi-szikra él bennetek. De csöndben van addig, míg ti magatok szabadságot
nem adtok neki a cselekvésre azzal, hogy akartok cselekedni. Ekkor
megnyilvánulhat. Ekkor én magam nyilvánulok meg bennetek. A földi élet célját
teljesítettétek, és már csak egyetlen köszönet és hála vagytok. Mert lényetek
ismét szeretetté változott - mert az én szeretet-szikrám a ti szeretetetek
nélkül nem kelt volna életre. Amikor Szellemem közölni tudja magát bennetek, ez
arra bizonyság, hogy magam vagyok jelenlévő bennetek. Azt bizonyítja, hogy a
gyermek hazatalált Atyjához, hogy legyőzte a nagy szakadékot, amely már
örökkévalóságok óta elválasztotta tőle - és ezért szeretetem erejét újból rá
sugározhatom, ahogy kezdetben volt.
Amen.
B.D.Nr.7984 1961.
09. 04.
Az isteni Szellem-szikra felébresztése
garantálja a lény átalakulását
Egykor az istenségetektől megfosztottátok magatokat. Az
ős-lényeteket visszájára fordítottátok. Már nem voltatok a világosság lényei,
hiányzott belőletek minden szeretet - és szeretetemet visszautasítottátok, amely
rátok akarta vetni sugarait, hogy mindörökké boldogítson. Ezzel a velem
teljesen ellentétes lényetekkel, ezzel az istentelenségetekkel nagyon távol
voltatok tőlem. Mivel lényetek ilyen ellentétesre fordult, már nem lehettetek a
közelemben. Örök szeretetem fénye elpusztítana, annyira felemésztett volna.
De én nem akartam, hogy amit teremtettem az elpusztuljon. Azt
akartam hogy visszatérjetek hozzám. Ennek a feltétele,
hogy a lény megváltozzon, mert az csökkenti a távolságot. Ha pedig visszanyeri
ős-állapotát, a távolság teljesen megszűnik. Ezzel szeretetté válik, és mint
egykor, újra rásugározhatom szeretetemet. Ez a szeretetté való visszaváltozás
lehetősége tőlem a szeretet és irgalom munkáját várta: Örök Szeretetem egy
szikráját kellett belétek helyeznem, mert belőletek hiányzott minden szeretet,
és ezért képtelenek lettetek volna a visszaváltozásra. Egykori ellenállásotokat
a nagyon hosszú és fájdalmas visszavezetési folyamat majdnem teljesen
összetörte. Utána olyan állapotba jutottatok, hogy megint szabad akaratot
kaptatok, mert előzőleg az megkötött állapotban volt.
A szeretethez való visszatérést az emberi szabad akarat
állapotában kell megtenni. Ez lehetetlen, ha nem szunnyad már bennetek egy
szikrányi szeretet, amelyet mint kegyelmi ajándékot helyezek minden ember
szívébe. Amint ezt meggyújtja, és világos izzásig lángolni engedi - az újra
isteni teremtménnyé teszi az embert. Ezt az embernek magának kell megtenni. És
meg is tudja tenni, épp azért, mert Isten szeretetének szikrája az, ami benne
szunnyad.
Ez a szellem-szikra isteni részetek. Az Örök Szeretet szellem
egy kis része, amely elválaszthatatlan kapcsolatban van velem, és állandóan az
Atya-szellemhez való visszatérésre ösztönöz. De eközben az ember minden
szabadsága megmarad. Akkor is ha enged az
ösztönzésnek, ha istenellenes lényével, és ellenfelemhez való kapcsolata által
- amit nem kíván megváltoztatni - a kis szikrát elfojtja.
Szeretetre valamennyien képesek vagytok. Más kérdés, hogy készségesek
vagytok-e rá. Ezt mindenki maga határozza el. A szellem-szikra, ami az én
részem - bár igen nagy az ereje bennetek - arra nem kényszerít, hogy lényeteket
megváltoztassátok, hanem csak megkönnyíti a változást. Tehát nem lehetetlen
dolog, hogy a rövid földi élet alatt lényeteket szeretetté változtassátok.
A kapcsolat fönnáll velem, de arra magatoknak kell
törekednetek, hogy a hatását is érezzétek, és szeretetem ismét belétek
sugározhasson. Ezért a bennetek lévő szellem-szikrának össze kell kapcsolódni
az Atya-szellemmel, és ekkor visszavonhatatlanul elindul a lény
visszaváltozása, és ismét az a boldog lény lesz, aki kezdetben volt.
Ha a szellem-szikra nincs bennetek, menthetetlenül elvesztek,
mert az egy RÉSZ belőlem. Általa tudtok szeretni, van képességetek
hogy szeretetet érezzetek, és magatok is sugározhassátok. A szeretet nem veszik
ki belőletek, hacsak magatok nem tiltakoztok a bennetek lévő szeretet ellen
azzal, hogy ellenfelem felé igyekeztek, aki mindig megakadályozza, hogy
szeretetből tevékenykedjetek. De amikor ti magatokban világosságot gyújtotok,
akkor nem tud megakadályozni, mert figyeltek és követitek a bennetek megszólaló
finom kis hangot, mert az mindig szeretetteljes cselekedetre indít.
Szellem-szikrám valóban hatalmas, és tele van erővel, mert belőlem való rész.
Felerősíti a legcsekélyebb akaratot is, ha az feléje
fordul. Ellenfelem nem tudja
megakadályozni, mert én vagyok bennetek a szeretet, és ellenem
nem tud eljárni. Egyedül ti vagytok azok, akiket nem kényszerítek
amikor szabad akaratból ellenálltok.
Az isteni-szikra az én részem, garancia arra, hogy meg tudtok
változni. Ez a belőlem való erő mindenre képessé tesz benneteket, ha a
törekvésetek komoly. És hogy a komoly akarást megszerezzétek, arra az Isteni
Megváltó - Jézus Krisztus nyújt állandó segítséget. Vágya, hogy elismerjétek Megváltónak, és az akarat erősítését tőle kérjétek, hiszen ő
és én egyek vagyunk.
Engem egykor visszautasítottatok, nem akartatok Isteneteknek
és Teremtőtöknek elfogadni - azt követtétek, aki lehúzott benneteket a
mélységbe. És mindaddig hatalmában tart, amíg segítségül nem hívtok, és ENGEM
fel nem ismertek, és el nem ismertek Jézus Krisztusban. És valóban, ellenfelem
hatalma megtörik, ha kísértéseivel szembe állítjátok nevemet. Az akarat
megerősödik, és mindig nagyobb kívánsággal akartok egyesülni velem. A szeretet-szikra
komoly törekvése, hogy az Örök Atya-szellemhez kapcsolódjon. Ti benső
ösztönzésnek tesztek eleget, amikor szeretetből való cselekvésre indít, mert
szeretetem számára már átjárhatók vagytok. Lényetek felveszi azt a minőséget,
amely az ős-lényetekhez hasonló. Szeretetté változott, és egyesül velem. Most
már mindörökké el nem távozik, a gyermek visszatért Atyjához - akitől egykor
elindult.
Amen.
B.D.Nr.8327 1962.
11. 12.
A lélek egyesülése szellemével
Én a legegyszerűbb és legérthetőbb módon nyilvánulok meg az
embereknek. Beszédem nem csak az értelmiségi embereknek szól, hanem
mindenkinek, aki az igazságot kívánja – még ha nem is rendelkezik éles
értelemmel. Én úgy beszélek, hogy megértsenek. Azért olyan embert vettem
szolgálatomba, aki kifejezéseiben maga is egyszerű, akit mindenki megért,
amikor mint ember beszél az emberhez, mert ugyanakkor én
mint Szellem hatást gyakorlok, amikor szellemi beszélgetésekbe kezd. Földre
vezetett szavaim mindig olyanok, hogy kinyilatkoztatásom szava mindig világos
és érthető. Minden ember képes megérteni, hogy a szellemek elpártolásának, és
ezzel elbukásuknak folyamata az volt - hogy rájuk sugárzott szeretetemet,
"szeretet szellemét" visszautasították. Azért a hozzám visszatérés is
abból áll, hogy szeretetemet szabad akarattal újra elfogadják, és én azt rájuk
sugározhatom. Tehát újból egyesülniük kell Szellememmel. A szeretetem
szellemével való egyesülés akkor jön létre, amikor a minden emberbe
belehelyezett isteni szeretet-szikra - amely az én részem - világos lángra
lobban, és megállíthatatlanul az ős-tűzhöz törekszik.
Ekkor - most már tudatosan - az ős-szellem visszatalált a
maga ős-eleméhez. Elpártolása után is megmaradt belőlem való erőnek, mert a
belőlem kiáradó szeretet-erő nem pusztulhat el. Tehát visszatérése csak tudatos
lehetett, és ehhez kell a szabad akarat. Az előző állapotában megkötött lény most mint ember visszakapta ezt a szabadságot, de helyesen
kell használnia.
Igaz, hogy az ős-lény öntudatlanul teszi meg a visszatérés
útját, amikor számos részecskére osztva a földi teremtményekben él kötött
állapotban. A visszatérésnek ez az útja egy kegyelmi ajándék, amivel a mélyre
zuhant lényeken akarok segíteni, hogy újra elérhessék a magasságot. És amikor
elérte, visszakapja szabad akaratát is.
Ha azt akarja, hogy a visszatérés végleges legyen, a benne
lévő szeretet-szikrának egyesülni kell az örök Atya-szellemmel. Az ős-szellem,
aki a földi utat most mint egy ember lelke teszi meg,
még mindaddig távol van tőlem, amíg nincs benne szeretet. Igaz hogy szeretet
szellememet, mint szeretet-szikrát társítottam vele, de lángra lobbantania
magának kell, mielőtt az Atya-szellemmel való egyesülés végbemehetne. Ezt az
egyesülést csak a szeretet hozhatja meg, és az embernek a szeretetet szabadakarattal kell gyakorolnia. Szeretet sugárzásomat ez
teszi lehetővé, és így lesz a lényből megint az - aki volt. Maga a lélek az aki elpártolt, tehát az elpártolt ős-szellem. És amikor
arról van szó, hogy a lélek egyesül Szellemével, a Szellem alatt mindig a
belőlem való Szeretet-szellemet kell érteni, amelyet a lény egykor
visszautasított, és a szeretet rá-sugárzása elől elzárkózott. Az ember - az
egykor elpártolt ős-szellem - most mint lélek egy kis
szeretet-szikrát hordoz magában, és szabad akaratból meg kell vallania ehhez a
Szellemhez való tartozását. Ezt akkor teszi tudatosan, ha szeretetem
sugárzására megnyílik, és maga is szeretetből cselekszik. Tehát a Szellem benne
van, és földi feladata csak annyi, hogy a Szellemtől hagyja magát befolyásolni.
Ennek mindig az a következménye, hogy az ember a szeretetben gyakorolja magát,
és szeretete által egyesül velem, aki az Örök Szeretet vagyok. Tehát a lélek
egyesült Szellemével. Az ős-szellem már nem visszautasító velem, és
szeretet-sugárzásommal szemben, hanem tudatosan törekszik felém. Maga kívánja,
hogy rásugározzam szeretetemet, minden szétválás eltűnt köztünk. Ismét az az isteni ős-lény, aki egykor elindult tőlem szabadon
elpártolt, és ismét szabadon visszatért hozzám. Most "gyermekemmé
lett" - és én nem tudtam volna ilyenre teremteni, mert most a teremtett
lény szabad akarattal maga követelte, hogy tökéletes lehessen.
Tehát szabad akaratból istenült meg, és most a legnagyobb
boldogságban, szabadon teremthet és munkálkodhat velem. És ez az én akaratom
is, mert egy tökéletes lény nem akarhat, és nem gondolkodhat másképpen
mint én, mert az egész végtelenségben én vagyok a legtökéletesebb Szellem.
Amen.
B.D.Nr.7798 1961.
01. 15.
A „Szellem hatása” az emberben
Ha beleegyeztek, hogy "Szellemem" munkálkodjon
bennetek, képesek lesztek a legmélyebb titokba is behatolni. Amíg földi-anyagi
módon gondolkodtok, amíg érzékszerveiteket csak a világ felé fordítjátok
ezt nem értitek meg, és nem kerestek kapcsolatot a szellemi világgal. "Szellemem tevékenysége"
érthetetlen marad mindaddig, amíg kapcsolatba nem léptek Atyátokkal és
Istenetekkel - mert addig a szeretetben sem éltek.
Szeretetben élés akkor létezik, amikor velem, és az örök
Atya-szellem bennetek szunnyadó szellem-szikrájával is kapcsolatban vagytok.
Tehát szeretet nélkül Szellemem munkálkodását nem bírjátok megérteni, és szeretet nélkül
nem is törekedtek rá. De amikor a szeretetet lángra lobbantjátok magatokban,
felébresztitek vele a Szellemet is az életre. Az örök Atya-szellemmel
helyreállítjátok a kapcsolatot, aki maga a szeretet, és most szellem-szikrátok
által hatást gyakorol rátok.
Most megengedtétek, hogy Szellemem munkálkodhasson bennetek -
és valóban, szellemi területen nagy ismeretekre tesztek szert. Olyan ismeretek
nyílnak meg előttetek, amit ember egyéb úton nem szerezhet meg, mert most a
szellemi területekre kaptok betekintést. Szellemi titkok lepleződnek le, amelyeket csak a
Szellem közvetíthet. De előtte mindig felvevő edénnyé kell alakítani magatokat,
az isteni Szellem számára - és ezt csak a szeretet képes létrehozni. Ekkor
belétek ömölhet Szellemem, és valóban csodálatos lesz az eredmény
amit az ember elér, és ami mindörökre eredmény marad. Ezen az úton nyerhetik el
az emberek az igazságot is - és az is így megy végbe.
Ezek alapján tehát igaz, hogy "maga az Isten oktat
minden igazságban" ha belegyeztek, hogy a Szellem megnyilvánulhasson
bennetek. Ez a legteljesebb szabad akarat dolga, amire senkit nem
kényszerítenek. De ha készek vagytok rá, hogy a szeretetben élés által szabad
akarattal Szellemem felvevő edényévé alakítsátok magatokat - akkor világosság
lesz bennetek, akkor hamarosan a legvilágosabb ismeretekre juttok, akkor
megnyílik számotokra a tudás, és minden szellemi összefüggés világossá válik.
Valóban, eltűnik belőletek az éjszaka sötétje, szívetekben a szellemi nap
sugárzik, és már örökké nem lesz bennetek sötétség, mert tőlem kaptatok
világosságot, amit most már ti sugározhattok bele az éjszakába. Ne
csodálkozzatok hát, hogy honnan veszi az egyik ember a bölcsséget, míg a
másiknak nincs birtokában.
Ne kérdezzétek, miért van még akkora sötétség az emberi
szívekben - mert ismeritek már a választ rá! A szikrát nektek magatoknak kell
meggyújtani magatokban - és világosság lesz! Mert a világosságot keresni kell,
a világosság után vágyakozni
kell! Hinnetek kell, hogy
kapcsolatban álltok velem, hogy én nem akarom hogy ti
örök éjszakába maradjatok.
Akarjatok menekülni az éjszakából, a sötétségből, és tegyétek
meg a szükséges dolgokat, hogy világosság gyúlhasson bennetek. Tudnotok kell,
hogy belétek helyeztem egy kis szikrát, és annak kell lángra lobbanni. Ez az
izzás majd hozzám törekszik, hogy az Örök Szeretet tüzével egyesüljön. Ennek
következménye, hogy Szellemem kiömlik az így előkészített edénybe, és elhajtja
a sötétséget. Sokáig senyvedett a lélek, amíg engem felvett magába, amíg a
benne lévő szeretet felém tódult, és áttörte a sötétséget. Most már
munkálkodhat az emberben - és ahol Szellemem által én munkálkodom, ott ismeret,
boldogság, és világosság van.
Amen.
B.D.Nr.6575 1956.
06. 17.
A Szellem-szikra egyesülése az Atya-szellemmel - Jézus
Amikor az emberben életre kel a Szellem - akkor velem is
helyreáll a kapcsolata. Mert az emberben lévő Szellem - az ATYASZELLEM egy
szikrája. Az én részem, tehát azonos velem. Ezért teljes joggal mondhatjátok:
"Isten bennem
van!" A bennetek lévő Szellem csak
akkor ébred életre, ha a szeretetet gyakoroljátok. És ekkor én, az Örök
Szeretet is bennetek leszek.
Az isteni szikrát mindannyian magatokban hordjátok de az
életvitellel - a magatok akaratából - akár egész haláltokig is eltemethetitek. Ekkor "Isten
nélkül" mentek át az életen, mert szeretet nélkül éltek, és számomra
lehetetlenné tettetek minden kapcsolatot.
A földi életet leéltétek, és kihasználatlanul hagytatok egy
nagy kegyelmet. Épp azt nem vittétek végbe, ami az emberi testbe-öltözésnek a
célja. Nem egyesültetek velem, hanem megmaradtatok az én-szeretetben. Az
én-szeretetbe akkor léptetek, amikor elpártoltatok tőlem. Hogy a velem való
egyesülés végbemehessen, nagy kegyelmet kaptatok. Belétek helyeztem -
Isten-szellemem egy szikráját, majd folyton arra ösztönözlek, hogy lobbantsátok
lángra ezt a kis szikrát. Sorsszerűen olyan helyzetbe juttatlak, ahol - ha van
bennetek jóindulat - szeretetből induló tetteket vihettek végre. Számtalan
lehetőség volt és van, hogy lángra lobbantsátok ezt a szikrát. Valóban nincs
hiány az alkalomban, de mert ez a szabad akarat tette - el is mulaszthatjátok.
Ilyenkor a Szellem
csak szunnyad bennetek, de nem tud megnyilvánulni. Tehát nincs meg velem a
kapcsolat, és halottak vagytok, még ha azt hiszitek is, hogy éltek.
Földi éltetek üresjárat, mert "Isten nélkül" az
soha nem vezet fölfelé, hanem az ellenfelemmel való kapcsolatot bizonyítja. Én
azért nem lehetek bennetek, mert szeretet-nélküli lényetek által megtiltjátok
nekem, hogy hozzátok közeledjek. És sajnos ez a lelki-állapot van az emberek
között elterjedve, és nem az, hogy szeretet által vezetett életet élnek, hozzám
kapcsolódnak, hogy Szellemem vezesse őket. Ez az állapot akkor lép be, amikor
az embereknek nincs hitük Jézus Krisztusban - aki kereszthalálával a gyenge
akaratot akarta megerősíteni, hogy képesek legyenek ellenfelemtől elszakadni.
Az Örömhír, a szeretet tanítása - amit az ember Jézus a
Földön prédikált - arra volt hivatva, hogy utat mutasson az embereknek, ami
által a bennük lévő szeretet-szikra képes egyesülni az öröktől való
Atya-szellemmel. Ezért élte Jézus embertársai előtt a szeretet életét, és tanúsította, hogy
az ilyen életvitel eredménye a velem való egyesülés lesz. Mindez fölismerhető
földi prédikációiban, és működésében.
Ami Jézus áldozati halála előtt az emberek akarati gyengesége
miatt lehetetlen volt - mert terhelte őket az ősbűn - azt kereszthalála után
képesek voltak megtenni, ha Jézus Krisztust elismerték
mint ISTEN FIÁT, mint a VILÁG MEGVÁLTÓJÁT, és igénybe vették segítségét. Most
már azzal, hogy élték a szeretetet, és meggyújtották magukban a Szeretet-szikra
életét, lehetőségük volt, hogy helyreállíthassák a velem való egyesülést. Ezután
már magam munkálkodhattam bennük.
Jézus Krisztus nélkül egyetlen ember Szellemét sem lehet
felébreszteni - mert én nem lehetek abban, aki visszautasít, aki nem hiszi,
hogy megváltottam a bűntől, és haláltól. Szellemem szikrája ott pihen, minden
egyes ember lelkében, de csak a szeretet kelti életre. És a szeretet felismeri,
kicsoda Jézus Krisztus! Felismer benne engem! És kapcsolatba lép velem. Vagy
másképpen: a szeretet az az isteni szikra, amely az
Örök Szeretet tüzével egyesülni akar. És ekkor - mégha
a földi életet el is vesztettétek - élet van bennetek. A halálból feltámadtatok
az életre - amint a Szellem elevenné lett bennetek. És ezt az életet már örökké
nem veszthetitek el, mert visszatértetek hozzám - nálam pedig örökre nincs
halál.
Amen.
B.D.Nr.7540 1960.
03. 06.
Először az Isten Országát keressétek, mert életfeladat, hogy
velem és országommal kapcsolatot létesítsetek, hogy majd ez a Birodalom egykor
ismét magába fogadhasson a földi élet után. Egyúttal ez az egyetlen feladat -
mert minden más magától elrendeződik. Egyedül azon fáradozzatok, hogy ennek a feladatnak
megfeleljetek.
A földi világba azért kerültetek - hogy a földi világban a
szellemi világot keressétek. Kaptatok hozzá egy csodálatos ígéretet is: ha elsősorban
az Isten Országát keresitek - minden más hozzáadatik nektek. Már ez is arra
késztethetne, hogy kívánságomnak eleget tegyetek. Hiszen ígéretem által
megtakaríthatjátok magatoknak a létért való küzdelmet.
Csak lelketek üdvösségéről kell gondoskodnotok, és én a
többiről - a testi jólétről átveszem a gondoskodást. Mindent elrendezek, ami
nektek nagy megerőltetéssel járna, hogy magatok végezzétek el. Átveszem a földi
élet gondjait
amint a feltételt teljesítitek: országomra és annak igazságaira
törekedtek, azaz minden feltétel nélkül magatokat átadjátok nekem.
Ekkor engem elismertetek mint
Istenetek és Teremtőtök, mint öröktől való Atyátok, és tudjátok hogy a teljes
igazság csak nálam van. Tehát az az élet, ami
lelketek érettségének megfelelő. Engem és országomat azért kell keresnetek,
hogy az megnyíljon nektek, akik igazságosságomban teljesen megbíztatok, és
magatokat nekem átadtátok. Csak igaz módon éljetek, hogy országomat
megszerezhessétek. Igyekezzetek bensőséges kapcsolatra jutni velem.
De a világban nem kereshettek engem, mert Birodalmam nem e
világból való. Ezért gondolataitokat az ég felé kell fordítani - el a világtól
és ingereitől. Országomra, az igazi hazátokra kell gondolnotok - amit egykor
elhagytatok, és ahova egyszer vissza kell térnetek.
Nem bánjátok meg ha tanácsomat
követitek, és országom felé igyekeztek. Mert ugyanakkor megszabadultok minden
földi gondtól, helyette átveszem én, és valóban minden gondotokban és
ügyetekben érvényes gondoskodásom lesz. Földi módon gondoskodom rólatok - ahogyan
az atya gondoskodik gyermekéről. Megadom, amire a Földön szükségetek van, és
szellemi javakkal mértéken túl ellátlak bennetek. Mert amint rám, és országomra
irányítjátok tekinteteteket, birodalmamból kegyelmi adományok indulnak felétek.
Mindig szilárdabb lesz a hozzám való kötődésetek is, és a földi élet már nem
lesz terhes.
Meg lesz minden amire testileg és
szellemileg szükségetek van, mert a világ, és annak követelményeinek
veszélyéből kikerültetek. Ezzel a világ urának a hatalmából is kikerültetek, és
teljes tudatossággal az én birodalmam felé fordultatok, és abban részesedtek
is.
Keressétek az Isten országát, és minden más hozzáadatik.
Sarkaljon ez az ígéret, hogy velem és országommal keressétek a kapcsolatot.
Mert még gyakori, hogy valakit a földi gondok tartanak vissza, mert
fontosabbnak tartjátok, mint a lelketekről való gondoskodást. És én biztos
segítséget ígérek! Minden gondotokat magamra veszem - de természetesen azzal a
feltétellel, hogy elsősorban engem, és országomat keresitek.
Tehát teljesen gond nélkül járhatjátok a földi utat, csak
gondoljatok mindig erre az ígéretre. De ígéretemet kevesen méltatják
figyelemre. De akik komolyan veszik, azok megszabadulnak a földi tehertől, mert
magam gondoskodom róluk. Szeretettel fogadok minden embert, aki mindig csak
azon igyekszik, hogy elnyerhessen engem és országomat. És el is éri célját.
Megtalál, és egyesül velem. Földi életét nem élte hiába - felvételt nyert
országomba, és boldog lesz.
Amen.