163. Már foglalkoztunk a következő témákkal: A Teremtő Isten és a teremtés, a Megváltó Úr és a megváltás, a Szent Lélek és az Isteni tevékenység. Miután szóltam a Háromegy /hármas egységű / Istenről, most meg kell beszélnünk az Isteni Háromságot, egy olyan hitelvet, amelyről tudunk a keresztyén világban, de mégsem ismerjük azt. Mert egyedül e tantétel által szerezhetünk helyes elképzelést Istenről; és a helyes elképzelés Istenről olyan az Egyházban, mint egy Templomnak a szentélye és az oltára; vagy mint egy trónra emelt király koronája és jogara. Az egész hittudomány ettől a tantételtől függ, ahogy a lánc az első szemétől; és - hidd el olvasóm - mindenkinek az Istenről való elképzelése szerint van helye a mennyben; mert ez egy fajta próbakő, ami az aranyat és ezüstöt, azaz az emberben levő jó és igaz természetét megpróbálja. Mert csak Istentől jöhet a megmentő /üdvözítő, saving / jó, és csak Tőle eredhet olyan megmentő igazság, aminek minősége a jó valódi belsejéből származik. Meg kell azonban magyaráznunk az Isteni Háromság természetét részletesen, hogy teljesen világossá tegyük azt, a következő alcímek alatt:

2. E három, az Atya, a Fiú, és a Szent Lélek az egy Isten három lényege, amelyek egyet alkotnak, miként a lélek, a test és a tevékenység is egyet alkot az emberben.

4. Az Isteni Személyek Háromságának elképzelése, amely az örökkévalóságtól, vagyis a világ teremtése előtt teremtett, az az Istenek Háromságának elképzelése; ez az elképzelés pedig nem távolítható el az egy Isten szájjal való megvallásával.

5. A személyek háromsága ismeretlen volt az Apostoli Egyházban, és csak a niceai tanács javasolta ezt, és akkortól vezették be a Római Katolikus Egyházba, és onnan a tőle elkülönült egyházakba.

8. Ez az oka annak, hogy ha az Úr nem alakítana ki egy új mennyet, és nem alapítana egy új egyházat, akkor egy test sem menekülhetne meg.

9. A személyek háromságának hitéből, akiknek mindegyike különállóan Isten, az atanáziuszi hitvallásnak megfelelően, sok egymásnak ellentmondó és összefüggéstelen gondolat keletkezett Istenről, amelyek megtévesztőek és szörnyűek.

Ezeket a címsorokat most külön-külön megmagyarázom.

164. 1. Létezik az Isteni Háromság, amely az Atyából, a Fiúból, és a Szent Lélekből áll.

Gábriel angyal mondta Máriának: "A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged, azért ami születik is szentnek hivatik, Isten Fiának. Lk 1: 35.

Amikor Jézus megkeresztelkedett: "ímé, az egek megnyilatkozának," és János látta "a Lelket, mint egy galambot ő reá leszállani. És szózat lőn az égből: Te vagy az én szerelmetes Fiam, akiben én gyönyörködöm. Mt 3: 16, 17; Mk 1: 10, 11; Jn 1: 32.

Még nyíltabban kifejezik ezt az Úr tanítványaihoz intézett szavai:

és János e szavaiban: "Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Ige és a Szent Lélek." 1Jn 5: 7.

165. De hogyan kell értenünk ezeket a verseket? Vajon három Isten van, akik lényegükben és nevükben egy Istent jelentenek, vagy mint az egy Istennek három tulajdonságát vagy magatartását, vagy valamilyen más módon kell értelmeznünk, amit a magára hagyott ész sehogyan sem tud felfogni? Hová forduljunk tanácsért? Nincs más lehetséges út, hogy az ember eljuthasson az Üdvözítő Úr Istenhez, mint hogy az Ő befolyása alatt olvassa az Igét, mert Ő az Ige Istene; és akkor megvilágosodik az ember, és meglátja azokat az igazságokat, amelyeket értelmével meg is érthet. Ha azonban nem az Úrhoz közeledünk, akkor olvassuk bár ezerszer is az Igét, elismerve és felfogva az Isteni Háromságot, és az azon belüli Egységet is, szükségképpen mindig arra a meggyőződésre fogunk jutni, hogy három Isteni Személy van, akiknek mindegyike különállóan Isten, és hogy ezért három Isten van. Mivel azonban ez az elképzelés ellentmond minden józan értelmű ember közös felfogásának, ezért, hogy elkerülje a szégyent, kitalálta azt a dogmát, hogy bár valójában három Isten van, a hit mégis azt követeli, hogy ne három Istent mondjanak, hanem egyet. Továbbá pedig, nehogy elborítsa őket a bírálat, kimondták, hogy az értelmet, ez esetben különösen, meg kell béklyózni, és a hit iránti engedelmességben kell tartani; és hogy ezután erre kell alapozni a Keresztyén Egyház rendjének törvényeit.

Ez volt a bénító eredménye az Ige olyan olvasásának, amit az Úr vezetése nélkül végeztek; mert mindenki, aki nem így olvassa, az a saját értelmének vezetése alatt olvassa, s az olyan vak, mint a bagoly nappal, abban a lelki világosságban, ami az Egyház összes lényegi dolgát megvilágítja. Ezért amikor egy ilyen ember az Igének a Háromsággal kapcsolatos szakaszait olvassa, azt a véleményt alakítja ki, hogy bár azok hárman vannak, de mégis egyek, s ez úgy tűnik számára, mintha egy jós válasza lenne, amit az zavarosan elmotyogott, s ezért meg sem érthette. Mert ha megvizsgálná ezt, rejtélynek tűnne számára, és minél inkább próbálná megoldani, annál homályosabbá válna; míg végül értelme használata nélkül kezdene gondolni e válaszra, ami olyan, mintha a szem használata nélkül próbálna látni. Röviden, akik a saját értelmük vezetése alatt olvassák az Igét, miként mindazok teszik, akik az Urat nem ismerik el a menny és föld Istenének, s akik nem egyedül Hozzá közelednek, és nem Őt imádják egyedül, az ilyenek olyan játszó fiúkhoz hasonlíthatók, akik zsebkendővel kötik be a szemüket, és megpróbálnak végigmenni egy egyenes vonalon. Sőt, azt is képzelik az ilyenek, hogy ezt meg is teszik, habár minden lépésüknél hol erre fordulnak, hol arra, és végül egy kőben megbotolva elesnek.

Az ilyen embereket az iránytű nélkül vitorlázó tengerészekhez hasonlíthatók, akik a hajójukat sziklákra és homokzátonyra vezetik, és így elpusztulnak. Az olyan emberhez is hasonlíthatók, aki egy széles síkságon megy sűrű ködben, és meglátva egy skorpiót, azt feltételezi, hogy az egy madár; és miközben megpróbálja elfogni és kezébe venni, halálos sebet kap. Hasonlíthatók egy kormoránhoz vagy sirályhoz is, amely a víz fölött repülve megpillantja egy nagy hal hátának kis részét, és lecsap rá, rögzíti benne csőrét, a hal pedig a víz alá merülve lehúzza, és megfullad. Olyan emberhez is hasonlíthatók, aki vezető vagy vezérfonal nélkül lép be egy labirintusba; minél messzebbre hatol, annál inkább irányt téveszt. Egyszóval, aki nem az Úr vezetésével olvassa az Igét, hanem a saját értelmének vezetésével, az ugyan olyan éles szeműnek is képzelheti magát, mint egy hiúz, és azt is hiheti, hogy jobb szeme van, mint Árgusnak, mégis, lényegileg egyetlen igazságot sem lát, csak azt, ami hamisság. És amikor meggyőzi magát, hogy az igaz, akkor az úgy tűnik fel előtte, mint a sarkcsillag, amihez mérten irányítja minden gondolatát. Ezután pedig már éppúgy nem látja az igazságot, mint a vakond a fényt; és amit mégis észrevesz, azt elferdíti, hogy saját téveszméinek kedvezzen, és így kicsavarja és meghamisítja az Ige szent dolgait.

166. 2. E három, az Atya, a Fiú, és a Szent Lélek az egy Isten három lényege, amelyek egyet alkotnak, miként a lélek, a test és a tevékenység is egyet alkot az emberben.

Minden dologban vannak általános és részleges lényegiek, amelyek együtt alkotják az egy lényeget. Az ember általános lényegi részei a lelke, a teste, / soul / és annak tevékenysége; és ezek egy lényeget alkotnak, amint ez nyilvánvaló abból a tényből, hogy az egyik a másikból létezik, és egymás kedvéért, folyamatos sorozatban. Mert az ember kezdete a lélekből ered, ami a mag igazi lényege; ez nemcsak megkezdi, hanem rendnek megfelelően létre is hozza a test összes többi részét, majd azután a tevékenységeket és működéseket is, amelyek a lélek és a test együttműködéséből erednek. Ezért az egyiknek a másikból való keletkezése, és az egyiknek a másikkal való összefonódása és egyesülése megmutatja, hogy ez a három egy lényeget alkot, és ezért ezeket három lényeginek hívjuk.

167. Mindenki elismeri, hogy a három lényegi, a lélek, a test és tevékenység a Megváltó Úr Istenben volt és van. Csak az antikrisztus tagadhatja, hogy az Ő lelke Jehovától, az Atyától volt; mert az Ó- és az Újszövetség is Jehova Fiának és a legfelségesebb Isten Fiának hívja, az Egyszülöttnek; ezért az Atya Istenije, - mint az emberben a lélek -, az Ő első lényegije. Ebből az következik, hogy a Fiú, akit Mária szült, ennek az Isteni léleknek a teste; mert semmi más nem készült el az anya méhében, mint a lélektől fogantatott, és az abból származó test; ezért ez a második lényegi. A tevékenységek alkotják a harmadik lényegit, mert ezek együttesen erednek a lélekből és a testből; és bármi, ami valamiből származik, az ugyanolyan lényegű, mint az, amiből ered. Hogy ez a három lényegi, az Atya, a Fiú, és a Szent Lélek egy az Úrban, miként a lélek, a test és a tevékenység az emberben, az teljesen nyilvánvaló az Úr szavaiból, amelyek kijelentik, hogy Ő és az Atya egy, és hogy az Atya Őbenne van, és Ő az Atyában; és hasonlóképpen, hogy Ő és a Szent Lélek egy, mert a Szent Lélek az Atyától, a Fiúból kiáradó Isteni, minként azt teljesen bebizonyítottam fentebb az Igéből, a 153, 154. pontokban. Ennek ismételt bebizonyítása olyan fölösleges lenne, miként egy asztalt szükségtelen túlterhelni étellel.

168. Amikor azt mondjuk, hogy az Atya, a Fiú és Szent Lélek az egy Isten három lényege, miként a lélek, a test és a tevékenység az emberben, az úgy tűnik az emberi elmének, mintha ez a három lényegi három különálló Személy lenne, pedig ez képtelenség. De amikor megértjük, hogy az Atya Istenije, ami a lelket alkotja, és a Fiú Istenije, ami a testet alkotja, és a Szent Lélek Istenije, ami a kiáradó tevékeny Istenit jelenti, ezek az egy Isten három lényegei, akkor felfogható az állítás. Mert ez az Ő saját Istenije az Atya, és ez az Ő Saját Istenije a Fiú az Atyától, és /ez az Ő saját Istenije / a Szent Lélek, amely mindkettőtől ered; és ezek, lévén egy lényegűek, és azonos értelműek, az egy Istent alkotják. Ha azonban e három Isteniséget Személyeknek nevezzük, és mindegyiknek kijelöljük saját tulajdonságát és jellemzőjét, az Atyának a tulajdonítást, a Fiúnak a közvetítést, és a Szentléleknek a tevékenységet, akkor az Isteni Lényeget felosztjuk, pedig az egy és oszthatatlan; és akkor a három Isten egyike sem tökéletes Isten, mivel az isteni erőt három részre osztottuk. Ezt a felfogást pedig minden épeszű ember kénytelen elutasítani.

169. Nyilvánvaló az emberben levő hármasságból, hogy az Úrban hármasság van. Minden emberben van lélek, test, és ezek tevékenysége; így van az Úrban is, mert "Benne, - ahogy Pál mondja -, lakozik az Isten egész teljessége testileg" /test szerint, megtestesülve / Kol 2: 9; ezért a Háromság az Úrban Isteni, míg az emberben emberi. Ebből mindenki láthatja, hogy semmi ésszerűség nincs abban a titokzatos tantételnek nevezett képtelenségben, hogy Három Isteni Személy van, és mégis csak egy Isten, és hogy ez az Isten, habár egy, mégsem csak egy személy. Ekkor az értelemnek el kell aludnia, de mégis kényszeríti a szájat, hogy papagájként beszéljen; s amikor az értelem alszik, mi egyebek a száj szavai, mint élettelen hangok? Amikor pedig a száj azt mondja, amit az értelem tagad, és nem adja beleegyezését, mik a szavak, ha nem ostobaságok? Az Isteni Háromságot tekintve a mai emberek értelmének keze-lába összebéklyózott, mint egy börtönbeli rabnak; és hasonlítható az ész egy Veszta-szűzhöz, akit élve eltemetnek, ha hagyja kialudni a szent tüzet. Pedig az Isteni Háromságnak mégis lámpaként kell világítania az Egyház tagjainak elméjében, mivel Isten a Maga Hármasságában és Egységében a menny és az egyház minden szentségében a minden. Mert ha különbséget teszünk a lélek egy Istene, a test egy Istene, és a tevékenység egy Istene között, az olyan, mintha három különálló részt formálnánk, amelyek különböznek egymástól, akkor ez a három lényeg hogyan alkothatna egy embert? /?/ Nem olyan lenne ez, mint az illető darabokra vágása és szétrombolása?

170. 3. E világ teremtése előtt ez a Háromság nem létezett; de a világ teremtése után, amikor Isten testet öltött, elkészült és megvalósult ez a háromság, és azóta az Úr Istenben, a Megváltó és Üdvözítő Jézus Krisztusban van.

Napjaink Keresztyén Egyházában egy olyan Isteni Háromságot ismernek el, amely már a világ teremtése előtt is létezett. Ezen az alapon azt hiszik, hogy Jehova Isten az örökkévalóságtól nemzette a Fiút, és a Szent Lélek azután áradt ki mindkettőből; e három mindegyike különállóan, avagy önmagától Isten, mivel mindegyik önmagában létező Személy. Ezt azonban, mivel nincs összhangban az ésszerűséggel, felfoghatatlan titoknak nevezik, amiről csak úgy alkothatnak elképzelést, ha úgy tekintenek rá, hogy ez a három egy Isteni Lényeggel rendelkezik, ami alatt az örökkévalóságot, a mérhetetlenséget, és a mindenhatóságot értik, és következésképpen, az egyenlő Isteniséget, Dicsőséget és Magasztosságot. De ez a háromság mégis három isten egysége, és ezért semmilyen értelemben sem az Isteni Háromság, amint az a továbbiakban bebizonyítom. Nyilvánvalónak kell lennie, hogy az Atya, a Fiú és a Szent Lélek Háromsága, ami Isten megtestesülése után jött létre, vagyis a világ teremtése után, ez az igazi Isteni Háromság, mert ez egy Isten Háromsága, amint ez nyilvánvaló mindabból, amit fentebb mondtam. Ez az Isteni Háromság az Úr Istenben, a Megváltó és Üdvözítő Jézus Krisztusban van, mert az egy Isten három lényegije, amelyek az egy lényeget alkotják, Őbenne vannak. Világos tehát, hogy Benne lakozik az Istenség egész teljessége, miként Pál mondja, és az Úr saját szavaiból is, amikor azt mondja, hogy minden, ami az Atyáé, az Övé, és hogy a Szent Lélek nem Önmagától szól, hanem Tőle, és abból a tényből, hogy amikor feltámadt, teljes emberi testét kivette a sírból, a húst, és a csontokat is. Mt 28: 1-8; Mk 16: 5, 6; Lk 24: 1-3; Jn 20: 11-15; minden más embertől eltérően.

171. A háromság tana, amit a jelenlegi Keresztyén Egyház elfogadott és beiktatott hitcikkelyei közé, az, hogy az Atya Isten az örökkévalóságtól fogva nemzette a Fiút, majd pedig a Szent Lélek kieredt mindkettőből, és hogy mindegyik különállóan és Önmagában Isten. Az elme nem tudja e háromságot felfogni, csak triumvirátusként, mintha három király uralkodna egy országban, vagy három tábornok vezetne egy hadsereget, avagy három gazda lenne egy házban, akiknek mindegyike azonos hatalommal rendelkezne; aminek az eredménye pusztulás lenne. Ha pedig bárki el akarná képzelni e triumvirátust, és mégis társítani kívánná azt az egység gondolatával, kénytelen lenne azt három fejű és egy testű, vagy három testű és egy fejű emberként elképzelni. A háromságnak ilyen szörnyű bemutatása kell, hogy eszébe jusson azoknak, akik három Isteni Személyben hisznek, akiknek mindegyike Önmagától Isten, és azoknak is, akik egy Istenné kapcsolják őket, és mégis tagadják, hogy Isten, habár Ő egy, csak egy Személy. Az az elképzelés, hogy Istennek örökkévalóságtól született Fia földre szállt, és felöltözte az Emberit fel, azokhoz az ősi regékhez hasonlítható, amelyek szerint az emberi lelkeket a világ kezdetétől teremtette Isten, és hogy azok belépnek az emberi testekbe, s így emberekké válnak. Továbbá ahhoz a képtelenséghez is, hogy egy személy lelke átmegy egy másikba, mint ahogyan a zsidó egyházban ezt sokan hitték; például, hogy Illés lelke ment át Keresztelő János testébe; és hogy Dávid visszatérhet a saját testébe, vagy valaki máséba, és uralkodhat Izráel és Júda fölött, mert azt olvassuk Ezékielnél: "És állatok föléjük egyetlenegy pásztort, hogy legeltesse őket: az én szolgámat, Dávidot… ő lesz nékik pásztoruk. Én pedig, az Úr leszek nékik Istenük, és az én szolgám, Dávid, fejedelem közöttük." 34: 23, 24; és így más helyeken is, mivel nem tudták, hogy Dávid itt az Urat jelenti.

172. 4. Az Isteni Személyek Háromságának elképzelése, amely az örökkévalóságtól, vagyis a világ teremtése előtt teremtett, az az Istenek Háromságának elképzelése; ez az elképzelés pedig nem távolítható el az egy Isten szájjal való megvallásával.

Hogy az Isteni Személyek örökkévalóságtól való háromsága az az istenek háromsága, az nyilvánvaló az atanáziuszi hitvallás következő szakaszából:

"Van az Atya egy személye, a Fiú egy másik, és a Szentlélek ismét egy másik személye. Az Atya is Isten és Úr, a Fiú is Isten és Úr, és a Szentlélek is Isten és Úr; mindazonáltal nem három isten, avagy három úr van, hanem egy Isten és egy Úr; mert amint a keresztyén igazság kényszerít minket annak elismerésére, hogy mindegyik Személy Önmagától Isten és Úr, úgy tiltja nekünk a katolikus vallás annak kimondását, hogy három isten, avagy három úr van".

E hitvallást, mint ökumenikust és egyetemeset elfogadja az egész Keresztyén Egyház, és ebből származik minden, amit ma tudunk és elismerünk Istenről. Mindenki, aki nyitott szemmel olvassa ezt a hitvallást, láthatja, hogy istenek háromsága volt az egyetlen háromság, amire a niceai tanács gondolt, amely ezt az atanáziuszi hitvallást, mint hátrahagyott örökséget, az egyházra hagyta. Abból a tényből, hogy az Istenről szóló minden ismeret ebből a hitvallásból származik, aminek mindenki feltétlenül engedelmeskedik, az következik, hogy nem csak istenek háromságára gondoltak a résztvevők, hanem arra is, hogy semmilyen más háromságra nem gondolhat senki az egész keresztyén világban. Mindenkit megkérdezek, akár laikus, akár pap, az istenség tanult mestere és doktora, felszentelt püspök és érsek, bíborruhás kardinális és a római pápa maga, és kérem, feleljen, hogy napjainkban vajon gondolnak-e az egész Keresztyén világban bármi más háromságra, mint az istenek háromságára.

Mindenki tanácskozzon magával, és azután nyíltan vallja be nézetét. Ennek az Istenről szóló, egyetemesen elfogadott hitelvnek a szavaiból olyan világos, mint egy kristálypohárban a víz, hogy három személy van, akiknek mindegyike Isten és Úr; és hogy a keresztyén igazság szerint az embereknek be kell vallaniuk, avagy el kell ismerniük, hogy minden személy különállóan Isten és Úr, de hogy a katolikus, vagyis a keresztyén vallás és hit tiltja, hogy három istent és három urat mondjanak és nevezzenek meg. Így tehát a valóság és a vallás, avagy az igazság és a hit nem egy, hanem két eltérő és szemben álló dolog. Ugyan hozzátették azt is, hogy nem három isten és három úr van, hanem egy Isten és egy Úr, de ezt csak azért tették, hogy az egész világ gúnyától megszabaduljanak, mert senki sem állhatja meg nevetés nélkül a három isten elképzelését. Ki nem látja azonban az ellentmondást ebben a kiegészítésben?

Ha azt mondták volna, hogy az Isteni Lényeg az Atyához is, a Fiúhoz is, és a Szentlélekhez is tartozik, és hogy még sincs három Isteni Lényeg, hanem csak egy és oszthatatlan, akkor e szent titok felfogható lenne. Azt akarom mondani, hogy ha Atyán a teremtő Isteniséget, /originating, eredendő / a Fiún az abból való Isteni Emberséget, és Szent Lelken a kieredő /kiáradó / Isteniséget értjük, amelyek az egy Isten három alkotórészei; vagy ha az Atya Isteniségét olyannak értjük, mint az emberben a lelket, az Isteni Emberséget olyannak, mint ennek a léleknek a testét, és a Szent Lelket, mint a mindkettőből kieredő /származó / tevékenységet, akkor valójában e három lényeget egy és ugyanazon személyhez tartozónak értjük, és ezért egy oszthatatlan lényeget alkotónak.

173. A három isten gondolata nem távolítható el az egy Isten szájjal való megvallása által, mert e gondolatot már gyermekkorban beültetik az emlékezetbe, és mindenki az emlékezetéből gondolkodik. Mert az emlékezet az emberben olyan, mint az állatokban a zúzógyomor; ebbe nyelik le az ételt, amiből a táplálékukat nyerik; és onnan jut el időközönként a valódi gyomorba, ahol megemésztődik és elosztódik a test feladataira. /hasznaira / Az emberi értés az utóbbi gyomorral függ össze, /-nak felel meg / ahogy az emlékezet az előbbivel. Bárki láthatja, hogy az örökkévalóságtól való három isteni személy elképzelése, ami azonos a három isten gondolatával, nem rombolható szét az egy Isten szájjal való megvallásával; mert ez csak megfontolással érhető el, és sok tekintélyes személy van az Egyházban, akik nem akarják azt, hogy tönkretegyék /ezt a hamis elképzelést /. Ezek hevesen ragaszkodnak ahhoz, hogy a három Isteni Személy egy Isten, és makacsul tagadják, hogy Isten egy Személy, habár elismerik, hogy Ő egy Isten. Azonban minden értelmes ember láthatja, hogy a Személy szó egyáltalán nem "egy személyt" jelent, mert e kifejezést valami tulajdonság jelzésére használják. Mivel ezt nem tudják, ezért a gyermekkorban az emlékezetbe elültetett gondolat úgy marad ott, mint egy fa gyökere a talajban, ahonnan, bár a fát kivágták, biztosan kinő egy új hajtás.

Te azonban, barátom, nemcsak kivágod azt a fát, hanem kiásod a gyökerét is, azután pedig kertedbe jó gyümölcsöt termő fákat ültetsz. Vigyázz tehát, nehogy a három isteni gondolata rögzüljön elmédben, miközben szád az "egy Isten" fogalmának ad hangot. Mert akkor az értelem, az emlékezet fölött, három istenre gondol, és ugyanakkor az alatta lévő emlékezet a szájat az egy Isten megvallására kényszeríti. Ez olyan, mint amikor egy varázsló /conjurer, színész?/ két ellentétes jellemet személyesít meg úgy, hogy a színpad egyik oldalától a másikig ingázik és az egyik oldalon olyasmit beszél, ami ellentmond annak, amit a másikon mond; így az egyik oldalon bőlcs embernek hívhatja magát, és bolondnak a másikon. Ennek eredménye pedig az, hogy amikor középen áll ide-oda nézve, arra kezd gondolni, hogy semmi valódi nincs egyik jellemben sem, és ezért talán sem egy Isten nincs, sem három, hanem egyáltalán nincs Isten. Ez a napjainkban uralkodó anyagelvűség /materializmus / forrása.

A mennyben senki nem tudja kiejteni a "Személyek Háromsága" szavakat, amelyek mindegyike különállóan Isten; mert maga a mennyei légkör, amin keresztül gondolataik hullámokban terjednek, mint a hangok a mi levegőnkben, ellenállást tanúsít. Csak egy képmutató teheti ezt, de hangja a mennyei légkörben úgy csikorog, mint a fogak csikorgása, avagy károg, mint a holló, amely egy énekes madárral próbál versenyezni. Ráadásul hallottam a mennyből, hogy az istenek háromságába vetett megerősített hitet gyökerestől kitépni olyan lehetetlen az egy Isten szájjal való megvallása által, mint egy fát magján keresztül áthúzni, vagy egy ember állát szakálla egy szálán keresztül.

174. 5. A személyek háromsága ismeretlen volt az Apostoli Egyházban, és csak a niceai tanács javasolta ezt, és akkortól vezették be a Római Katolikus Egyházba, és onnan a tőle elkülönült egyházakba.

Az Apostoli Egyház azt az Egyházat jelenti, amely különböző helyeken létezett, nem csak az Apostolok idejében, hanem két-háromszáz évvel azután is. Végül azonban az emberek elkezdték kifordítani a Templom ajtaját sarkaiból, és tolvajként berontani annak szentélyébe. A Templom az egyházat jelenti, az ajtó a Megváltó Úr Istent, a szentély pedig az Ő Isteniségét jelenti; mert Jézus mondja:

"Bizony, bizony mondom néktek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló … Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik." Jn 10: 1, 9.

E bűnt Árius és támogatói követték el. Ezért hívott össze Nagy Konstantin egy tanácskozást Niceába, egy bitiniai városba; és az Árius féle veszedelmes eretnekség szétrombolására e tanácskozás résztvevői megállapodtak, és kijelentették, hogy három Isteni Személy, az Atya, a Fiú és a Szent Lélek az örökkévalóságtól fogva létezik, mindegyiküknek van személyisége, létezése, és Önmagukból és Önmagukban maradnak fenn. Továbbá pedig, hogy a második személy, avagy a Fiú, alászállt, felöltözte az Emberit, és elvégezte a megváltás munkáját; és hogy ezért az Isteni az Ő Emberijéhez kapcsolódik, egy alárendelt /hypostatic / személlyé tevő egységgel, amin keresztül Ő bensőségesen társul az Atya Istennel. Attól az időtől kezdve számos utálatos eretnekség kezdett kisarjadni a földből Istenről és Krisztus személyéről, amely felemelte az antikrisztus fejét, és kezdték Istent három Személyre osztani, és a Megváltó Urat kettőre; így összedöntötték a Templomot, amit az Úr épített Apostolai segítségével, olyan eredménnyel, hogy egy kő sem maradt a másikon, amit nem dobtak volna le, az Ő saját szavai szerint. Mt 24: 2. Itt a Templom nem csak a jeruzsálemit jelenti, hanem azt az Egyházat is, amelynek felemésztését és végét leírja az egész fejezet. Mi mást várhatnánk azonban attól a Tanácstól, és az azt követőktől, amelyek hasonlóképpen felosztották az Istenit három részre, és a Megtestesült Istent önmaguk alá, zsámolyukra helyezték? Mert eltávolították az Egyház fejét a testétől azzal, hogy "egy másik úton másznak fel". Azaz elmentek Jézus Krisztus mellett és az Atya Istenhez különálló Istenként közeledtek, és Krisztus érdemét csak azért említik a szájukkal, hogy Isten legyen kegyes és adjon nekik megigazulást annak minden kísérőjelenségével - megnevezve: bűnbocsánattal, megújulással, megszenteléssel, újjáteremtéssel és üdvösséggel - együtt; és mindezt az ember részéről való bármilyen erőfeszítés nélkül.

175. Az Apostoli Egyház semmit sem tudott a Személyek háromságáról, avagy az örökkévalóságtól lévő három Személyről, amint ez nyilvánvaló annak az egyháznak hitvallásából, vagyis az Apostoli Hitvallásból, ahol ezt mondják: "Hiszek a Mindenható Atya Istenben, a menny és a föld Teremtőjében; és Jézus Krisztusban, az Ő egyetlen Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szent Lélektől, és szűz Máriától született", és "hiszek a Szent Lélekben".

hogy Benne lakott az Isteni teljessége testileg Kol 2: 9;

hogy az apostolok a Benne való hitet prédikálták Ap. Csel. 20: 21;

hogy Neki adatott minden hatalom a mennyen és a földön. Mt 27: 18.

176. Hogyan bízhatunk bármely tanácskozásban, amikor nem közvetlenül közelednek az Egyház Istenéhez? Hát nem az Egyház az Úr teste, és nem Ő a fej? Mi pedig a test fej nélkül? És milyen test az, amire három fejet tettek, amelyek vezetése alatt tanácskozás folyik, és döntések születnek? Ez nem lelki megvilágosítás, - mert ez egyedül az Úrtól száll alá, aki a Menny és az Egyház Istene, és az Ige Istene is - és ha nem történik ilyen megvilágosítás, nem válik-e egyre inkább természetibbé és végül érzékivé az ember? Ennek eredménye pedig az, hogy semmilyen valódi istenismereti igazságot nem képes felfogni a maga belső formájában, inkább az ilyen igazságot azonnal kiveti az ésszerű gondolkodásából, miként a pelyvát szórja a levegőbe a gabonarosta. Ebben az állapotban hamisságok foglalják el az elmében az igazságok helyét, és a fénysugarak helyét sötétség; és ezután az emberek mintha egy sötét barlangban állnának, szemüveggel az orrukon és gyertyával a kezükben, és bezárják szemüket a lelki igazságok és a menny fénye előtt, de megnyitják azt az érzéki dolgok és a testi érzékek megtévesztő fénye előtt. Valami hasonló dolog történik azokkal, akiknek felolvassák az Igét. Ekkor elméjük alszik az igazságok előtt, de éber a hamisságok számára, és olyanná válnak, mint a fenevad, amely a leírás szerint

A mennyben azt mondják, hogy a Niceai Tanácskozás következményeként azok a dolgok történtek meg, amelyeket az Úr megjövendölt taanítványainak:

"A nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek. Mt 14: 29.

Ténylegesen pedig az Apostoli Egyház olyan volt, mint egy új csillag, ami megjelenik a csillagos égen; de a két Niceai Tanácskozás utáni Egyház olyanná vált, mint ugyanaz a csillag, amikor meghomályosodik és széthasad, amint ez néha megtörténik a természeti világban a csillagászok megfigyelései szerint. Az Igében írva áll,

hogy Jehova Isten hozzáférhetetlen fényben lakozik. /Zs 104: 2; 1Tim 6: 16/;

Akkor hát ki közeledhet Hozzá, ha Ő megközelíthetetlen /nem-hozzáférhető/ fényességben lakozik; azaz ha Ő nem szállt le, és nem öltötte fel az Emberit, és ebben nem vált a világ világosságává? Jn 1: 9; 12: 46.

Mindenki láthatja, hogy Jehovát, az Atyát saját fényében megközelíteni olyan lehetetlen, mint venni a reggel szárnyait, és a napig repülni, vagy napsugarakkal táplálkozni anyagi táplálék helyett, vagy hogy egy madár az éterben szálljon, vagy egy szarvas a levegőben fusson?

177. 6. A niceai és atanáziuszi hitvallások háromságról szóló tantételeiből keletkezett egy olyan hit, ami tönkretette az egész keresztyén egyházat.

A Niceiai és Atanáziuszi Hitvallás is az istenek háromságát tanítja, amint fentebb megmutattam a 172. pontban. Ezekből keletkezett a jelenlegi Egyház hite, ami az Atya Istenbe, a Fiú Istenbe és a Szent Lélek Istenbe vetett hit - az Atya Istenbe, aki Fia, az Üdvözítő igazságosságát az embernek tulajdonítja, és az ő javára írja; a Fiú Istenbe, aki közbenjár és szövetséget köt; és a Szentlélek Istenbe, aki ténylegesen ráírja az emberre a Fiú neki tulajdonított igazságosságát, és rápecsételi azt, amikor megigazítja, megszenteli és újjáteremti őt. Ez napjaink hite, ami önmagában elegendő annak bizonyítására, hogy istenek háromságát ismerik el és imádják. Minden Egyháznak a hitéből származik annak teljes imádása és tantétele; ezért mondható, hogy amilyen a hit, olyan a tanítása. Ebből az következik, hogy a három istenbe vetett ilyen hit megrontotta az egész Egyházat; mert a hit az első alapelv, és a tanított tantételek ennek származékai, és a származékok lényegüket első alapelvükből veszik. Ha pedig bárki megvizsgálja az Istennel, Krisztus személyével, az irgalmassággal, a bűnbánattal, az újjáteremtéssel, a szabad akarattal, a kiválasztással, a Keresztséggel és az Úrvacsorával kapcsolatos jelenlegi hitelveket, világosan fogja látni, hogy istenek háromsága ezek mindegyikében benne foglaltatik; és ha ez talán nem jelenne meg világosan a számára, mégis ez az a forrás, amiből ezek a hitelvek következnek. Azonban nem lehetséges itt ilyen vizsgálatra vállalkozni; de az emberek szemének megnyitása kedvéért mégis célszerű ezt tenni; ezért ennek a műnek ehhez a pontjához egy Mellékletet csatolok, ami meg fogja világítani ezt.

Az Egyház hite úgy tekint Istenre, mint a lélekre a testben, és a részleges tantételekre, mint az ő tagjaira. Sőt, az Istenbe vetett hit olyan, mint egy királynő és a hittételek olyanok, mint a királynő udvarának hivatalnokai; és miként az ilyen hivatalnokok a királynő fennhatóságától függnek, így függnek a tantételek a hit kijelentéseitől. Ennek a hitnek a természetéből látható, hogyan értik az Igét az Egyházban; mert a hit magához vonz és köt mindent, amit tud, úgymond, kötelékekkel. Ha ez a hit hamis, akkor a szajhaként játszik az Ige minden igazságával; rosszul értelmezi azt, és ezáltal meghamisítja, és az egyház tagjait ostobákká teszi lelki dolgokban. De ha igazi hite van, akkor az összhangban van az egész Igével, és az Ige Istenével, aki a Megváltó Úr Isten, fényt áraszt és isteni hozzájárulást ad rá /sheds light and breathes upon it His Divine assent, / és bőlccsé teszi az embert.

Hogyan bízhatunk azonban olyan Tanácskozásokban, amelyek

"nem az akol kapuján mennek be, hanem valami más úton másznak be,"

az Úr Jánosnál mondott szavai szerint? 10: 1, 9.

Megfontolásaikat hasonlíthatjuk a vak ember nappal, vagy egy látó ember éjjel tett lépéseihez, akiknek egyike sem látja az árkot, mielőtt beleesik. Például hogyan bízhatunk olyan Tanácskozásokban, amelyek rögzítették a pápák helyettességét, a holtak szentté avatását, a könyörgést hozzájuk, mint megannyi istenséghez, a képeik imádását, a búcsúk adományozásának hatalmát, az oltáriszentség szétosztását, és így tovább? Hogyan bízhatunk olyan Tanácskozásban, ami rögzítette az eleve elrendelés förtelmes hitelvét, és az Egyház templomai elé függesztette azt, mint a vallás védőbástyáját? Palladium??? Te azonban, Barátom, menj az Ige Istenéhez, és így magához az Igéhez, és ezen az úton lépj be az akol ajtaján, vagyis az Egyházba, és meg fogsz világosodni. Akkor magad is látni fogod, mint egy hegyről, nem csak azt, miként tévelyeg sok más ember, hanem azt is, hogyan tévesztettél utat azelőtt a hegy lábánál, a sötét erdőben.

178. Minden Egyháznak a hite az a mag, amiből az összes többi hittétele keletkezik, és ez a hit összehasonlítható a fa magjával, amiből a fa minden része kinő, egészen a gyümölcsig; és az ember magjával is, amelyből gyerekek születnek, és családok sora következik. Ezért amikor az alapvető hitet, - amelyet legnagyobb fontossága miatt megmentő hitnek hívunk -, ismerjük, akkor ismerjük az egyház jellemét. Ezt a következő példával ábrázolhatjuk. Tegyük fel, hogy a hit szerint a természet a mindenség teremtője. Ebből az következik, hogy a világegyetemet hívjuk Istennek; hogy a természet annak lényege; hogy az éter a legfőbb isten, akit a régiek Jupiternek hívtak; hogy a levegő az istennő, akit az régiek Júnónak, Jupiter feleségének hívtak. Az is, hogy az óceán egy ezeknél alsóbb istenség, akit az ősök Neptunnak hívtak, és mivel a természet istensége kiterjed a föld központjáig, hogy ott is van egy Plútó nevű isten. Az is ebből következik, hogy a nap mindezen istenek palotája, ahol mindannyian összegyűlnek, amikor Jupiter tanácskozást hív össze; továbbá, hogy a tűz az Istentől való élet; és az is, hogy a madarak Istenben repülnek, az állatok Benne járnak, és a halak Benne úsznak. További következtetések is származnak ebből, vagyis hogy a gondolatok pusztán az éter változásai, miként a szavak is a levegő hullámzásai. A szeretet indíttatásai pedig alkalmi állapotváltozások, amik a napsugarak befolyásának köszönhetők; hogy a halál utáni élet, a menny és pokol koholmány, amit a papság talált ki, hogy fenntarthassa saját megbecsültségét és jólétét, de mindazonáltal hasznos és nem kigúnyolásra méltó képzelődés, mert segít az egyszerű népet a kormányzók alárendeltségében tartani. Továbbá az is következik ebből, hogy azok, akiket a vallás vonz, azok álmodozók, akiknek gondolatai érzékcsalódások, akiknek tettei bohóckodások, és akik a papok állítására hiszik el azt, amit nem látnak, és látják azt, ami meghaladja értelmüket. Ilyen és sok más hasonló dolog következik ebből, mert mindez benne van abban a hitben, hogy a természet a mindenség alkotója, /and issue forth from it as it develops / eredmény, fejlődés /amint kitűnik ez, amikor megvizsgáljuk. Mindezt azért mondtam el, hogy tudhassuk: napjaink Egyházának hite, ami belsőleg három istenbe vetett hit, és csak külső formájában vallja az egy Isten hitét, annyi hamisságot foglal magában, és ebből olyan sok újabb következik, ahány fiatal pók van egy pók tojásainak gömbjében. Ezt bárki láthatja, akinek elméje igazán értelmessé vált az Úrtól eredő fény által. Hogyan láthatnák azonban ezt mások, amikor az ajtó, ami ehhez a hithez, és az ebből következő dolgokhoz vezet, zárva van, és elreteszeli az a határozat, hogy törvénytelenség, ha az ész megvizsgálja ennek a hitnek titkait?

179. 7. Ebből ered az a pusztító utálatosság, és az a csapás, amelyhez hasonló nem volt, és soha nem is lesz, s amit az Úr előre megmondott Dánielnél, az Evangélistáknál, és a Jelenések könyvében.

Dánielnél olvassuk:

"És utálatosságok szárnyán pusztít, amíg az enyészet, és ami elhatároztatott, a pusztítóra szakad." Dán 9: 27.

Máté evangélistánál az Úr mondja:

"És sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek… Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, amelyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen, /aki olvassa, értse meg / Mt 24: 11, 15;

"Mert akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha." 21. vers.

E nyomorúságról és a pusztításról beszél a Jelenések könyvének hét fejezete. Ezeket jelenti

a mélyből felemelkedő fenevad, amely harcba szállt a két tanúságtevővel és megölte őket. 9: 7, és a következő versek; a sárkány, amely az asszony előtt állt, aki épp szülni készült, hogy felfalja a gyermeket és az asszonyt, és a pusztaságba kergette, és ott folyónyi vizet bocsátott ki utána, hogy az elragadja az asszonyt. 12. fejezet;

a három békához hasonló lélek, amelyek a sárkány szájából, a fenevad szájából és a hamis próféta szájából jöttek ki. 16: 13;

és hogy miután a hét angyal kiöntötte Isten haragjának kelyheit, amelyekben a hét utolsó csapás volt a földre, a tengerre, a forrásokra és folyókra, a napra, a fenevad trónjára, az Eufrátesz folyóra és végül a levegőre, nagy földrengés volt, amilyen még soha, mióta emberek élnek a földön. 16. fej.

Ugyanezt jelentik e szavak:

"Bocsáta azért az angyal az ő éles sarlóját a földre, és a földnek szőlőit megszedé, és veté az Isten haragjának nagy borsajtójába. És megtaposták a borsajtót… és vér jöve ki a borsajtóból, mely a lovak zablájáig ért, ezer hatszáz futamatnyira." Jel 14: 19, 20.

A vér itt a meghamisított igazságot jelzi; láss más szakaszokat is abban a hét részben.

180. Az Evangélisták /Mt 24; Mk 13; Lk 21/ leírták a Keresztyén Egyház hanyatlásának és romlásának egymás utáni állapotait; és ezekben a részekben, és más szakaszokban is az Igében végig, a nagy nyomorúság, amilyen nem volt a világ kezdete óta, és nem is lesz, az igazságnak hamisságokkal olyan fokig való elárasztását jelenti, hogy egyetlen igazság sem marad tiszta és szennyezetlen. Ezt jelenti a pusztító utálatosság és az utálatosságok szárnyán való pusztítás, az enyészet és a Dánielnél leírt határozat; és ugyanezt írják le a Jelenésekből fentebb idézett szakaszok. Ez azért történt, mert az Egyház nem ismerte el az Isten Egységét, és az Ő Háromságát az Egységben, és egy Személyben, hanem háromban. Az Egyház következésképpen a három isten elképzelésére, és egynek a szájjal való megvallására alapult. Így az emberek elkülönítették magukat az Úrtól, olyan mértékben, hogy már elképzelésük sem volt az Ő Isteniségéről, amely az Ő emberi természetében van, bár Ő Maga az Atya Isten az Emberségben: ezért hívjuk Őt

az örökkévalóság Atyjának Ézs 9: 6;

és ezért mondta Filepnek:

aki engem látott, látta az Atyát. Jn 14: 9.

181. Megkérdezhetjük azonban, hogy mi a pusztító utálatosság tényleges forrása, és az olyan nyomorúságé, amit Dániel leírt Dán 9: 27; és amilyen soha nem volt, és nem is lesz. Mt 24: 21. A válasz az a hit, amely egyetemesen uralkodik az egész Keresztyén világban befolyásával, működésével, és a belőle következő dolgokkal, az átvett hagyományok szerint. Megdöbbentő, hogy az egyedül hit általi megigazulás tantétele, ami nem hit, hanem puszta káprázat, úgy eluralkodik az összes Keresztyén Egyházban, hogy a papság ezt tekinti a legfőbb hittételnek. Az Isteniség minden fiatal tanulója buzgón tanulja és belsőleg elfogadja ezt az iskolában; és mintha mennyei bőlcsesség serkentené őket, azután ezt tanítják az egyházaikban és közreadják írásaikban. Így jutnak hírnévhez, és szereznek maguknak megbecsültséget, a nagy tanultságért, és okleveleket, fokozatokat és jutalmakat kapnak; és mégis, ugyanez a hit sötétíti el napjainkban a napot, a hold nem adja fényét, a csillagok leesnek az égről és az ég erősségei megrendülnek, az Úr Máténál található próféciájának szavai szerint. 24: 29. Ez a hit most olyan mértékben megvakította az emberek elméjét, hogy nem hajlandók, vagy képtelenek világosan látni bármilyen Isteni igazságot belsőleg, sem a nap, sem a hold fényénél, hanem csak külsőleg, homályosan, úgymond, a tűz fényénél, éjjel. Ezért megerősíthetem és megvallom, hogy ha az Isteni igazságokat az irgalmasságról és a hit igazi egységéről, a mennyről és pokolról, az Úrról, a halál utáni életről és az örök boldogságról ezüst betűkkel írva leküldenék a mennyből, nem tekintenék elolvasásra méltónak azok, akik fenntartják az egyedül hit általi megigazulás és megszentelődés tanítását. De ha az egyedül hit általi megigazulás fejtegetését felküldenék a pokolból, ezt elfogadnák, magukhoz ölelnék, és hazavinnék keblükben.

182. 8. Ez az oka annak, hogy ha az Úr nem alakítana ki egy új mennyet, és

nem alapítana egy új egyházat, akkor egy test sem menekülhetne meg.

Máténál olvassuk:

"Mert akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha. És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg. 24: 21, 22.

Ez a fejezet az idők végéről /beteljesüléséről /szól, amin a jelenlegi Egyház végét értjük, azért az 'ama napok megrövidítése' ennek az Egyháznak a végét jelenti, és az új megalapítását. Ki nem tudja, hogy ha az Úr nem jött volna a világba, és nem végezte volna el a megváltást, egy test sem menekülhetett volna meg? A megváltás elvégzése pedig az Új Menny és Új Egyház kialakítását jelenti. Az Úr előre megmondta az Evangélistáknál, hogy újra el fog jönni a világba. Mt 24: 30, 31; Mk 13: 26; Lk 12: 40; 21: 27;

és a Jelenések könyvében, főképp az utolsó fejezetben. Azt is megmutattam fentebb, a megváltásról szóló fejezetben, hogy az Úr napjainkban fogja elvégezni a megváltást, az új menny felépítésével, és az új egyház megalapításával, azért, hogy az ember megmenekülhessen, /üdvözülhessen /. A nagy titok, mely eddig ismeretlen volt, az, hogy ha nem alapít Új Egyházat az Úr, egy ember sem menekülhetne meg, mert amíg a sárkány a hordájával a lelkek világában marad, ahova levetették, egy Isteni Jóval összekapcsolódott Isteni Igazságot sem lehet a földi emberrel közölni anélkül, hogy az ne ferdülne el, ne hamisítódna meg, vagy rombolódna szét. Ezt jelentik a Jelenések könyvében e szavak:

"És vetteték a sárkány a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének… Jaj a föld és a tenger lakosainak, mert leszállott az őrdög ti hozzátok, nagy haraggal teljes. Jel 12: 9, 12, 13;

De amikor a sárkány a pokolba vettetett, 20: 10; akkor

János látta az új mennyet és az új földet, és az Istentől, a mennyből leszálló Új Jeruzsálemet. 20: 1, 2.

A sárkány mindazokat jelenti, akik fenntartják a jelenlegi egyház hitét.

Néhányszor beszélgettem a lelki világban azokkal, akik az egyedül hit általi megigazulás hitelvét vallják; és azt mondtam nekik, hogy hitelvük hamis és értelmetlen, és hogy ez az embereket hamis biztonságba, vakságba, alvásba és sötétségbe vezeti a lelki dolgokkal kapcsolatban, és következésképp halált hoz a lélekre. Figyelmeztetően intettem őket, hogy álljanak el attól; de ezt a választ kaptam: "Miért álljunk el? A papság tanításának felsőbbrendűsége a világiak fölött nem egyedül ettől a tanítástól függ" Azt feleltem, hogy ők nyilvánvalóan semmit sem törődnek a lelkek üdvösségével, hanem csak saját hírnevük növekedésével, és hogy az Ige igazságait saját hamis alapelveikhez igazították, és így azok beszennyezték, s ezért a mélység angyalaivá, vagyis Abaddonokká és Apollionokká váltak, Jel 9: 11, akik azokat jelentik, akik szétrombolják az Egyházat az Ige teljes meghamisításával. De így feleltek: "Hogyan? Azáltal, hogy ismerjük e hit titkait, jóshelyek vagyunk és ebből a hitből, mint egy szentélyből, adjuk válaszainkat; ezért nem vagyunk Apollionok, hanem Apollók." Ezen felháborodva azt mondtam: "Ha Apollók vagytok, szörnyek is vagytok. /leviatánok / Vezetőitek elvetemült szörnyek, és a többiek, akik alárendelt állapotban vannak, azok is harapós szörnyek, akiket Isten meg fog büntetni az Ő éles és nagy kardjával." Ézs 27: 1. Ők azonban nevettek ezeken a szavakon.

183. 9. A személyek háromságának hitéből, akiknek mindegyike különállóan Isten, az atanáziuszi hitvallásnak megfelelően, sok egymásnak ellentmondó és összefüggéstelen gondolat keletkezett Istenről, amelyek megtévesztőek és szörnyűek.

Az örökkévalóságtól való három Isteni Személy hittételéből, ami a Keresztyén Egyházakban a vezető hittétel, sok téves elképzelés keletkezett Istenről; és ez méltatlan a Keresztyén világhoz, amelynek a föld négy égtáján minden embert és nemzetet, amennyire az lehetséges, megvilágosítania kellene Isten és az Ő egysége kérdésében. Mindenki, aki a Keresztyén Egyház határain kívül él, akár mohamedánok, zsidók, vagy pogányok, bármilyen vallást valljanak, idegenkednek a keresztyénektől, mert három istenben hisznek. A keresztyén hittérítők tudják ezt, és ezért nagyon ügyelnek, hogy ne említsék a Személyek háromságát a niceai és atanáziuszi hitvallás szerint, mert tudják, hogy ha ezt tennék, kerülnék és kinevetnék őket.

Az örökkévalóságtól való három Isteni Személyt tanító hitből keletkeztek a következő összefüggéstelen, valótlan és hitvány gondolatok, amelyek mindenki elméjében felmerülhetnek, aki hisz e tantétel szavaiban, /s amelyek elborítják egész gondolkodását, bármit hall és lát, a következők: /which surge into his range of thought from what he hears and reads/

hogy az Atya Isten valahol fönt, a magasságban ül, a Fiú a jobbján, és a Szent Lélek előttük, hallgatva, mit mondanak; és hogy a Szent Lélek az Ő döntésük szerint azonnal végigfut az egész világon, és szétosztja a megigazulás ajándékait és az emberek szívére írja azokat, s az embereket a harag gyermekeiből a kegyelem gyermekeivé változtatja, és átformálja őket kárhozottakból választottakká. A tanultakat kérdezem, papokat és világiakat is, hogy vajon fenntartanak-e elméjükben ettől eltérő bármilyen nézetet a Háromságról? mert ez magától következik abból a tanításból, amint látható a fenti Magyarázatból 16. pont, ahol ez látható. Egyesekben ez kíváncsiságot ébreszt azzal kapcsolatban, hogy miről beszélgetett a három Személy a világ teremtése előtt, és a világ teremtése után, vagy azokról, akiket eleve elrendelni és megigazítani akartak a supralapsariánusok szerint, vagy éppen a megváltásról; és azzal kapcsolatban is, hogy miről beszélgettek egymással a világ teremtése után, vajon az Atya a tulajdonítás /imputation / tekintélyéből és erejéből beszélt, és a Fiú az Ő közvetítési hatalmából? Így ahhoz a gondolathoz jutottak, hogy a tulajdonítás, ami a választás a Fiú kegyelmének felébredéséből ered, aki mindenkiért együttesen közbenjár, és némelyekért pedig egyénileg is, akikért az Atya tevékenykedik, hogy megmutassa az Ő Fiának szeretetét irántuk, és a haldoklását, amit Ő szenvedett el a kereszten a szeme láttára.

Ki nem képes arra, hogy meglássa minden ilyen, Istenről szóló eszme őrültségét? Mégis a legszentebbnek tekintik őket a Keresztyén Egyházakban, amelyeket szájukkal csókolni kell, de az elméjükkel megvizsgálni nem szabad, mert ezek meghaladják az értelmet, és ha az emlékezetből az értelembe emelnénk őket, megőrjítenék az embert. Ezért a három Isten elképzelése megmarad, és egy ostoba hithez vezet, amelyben az emberek mint alvók, vagy alvajárók gondolnak Istenre, vagy mint ahogy a vakon született a napvilágnál jár.

184. Nyilvánvaló az, hogy a Keresztyének elméjét az istenek háromsága foglalja el, bár szégyenkezve tagadják ezt, azokból az ügyes példákból, amiket a mértan, térmértan, számtan és fizika területéről idéznek, sőt, textil és papírdarabok hajtogatásával is bizonygatnak, hogy a három az egy, és az egy az három; de ezzel csak játszanak az Isteni Háromsággal, miként a bűvész trükközik az előadásán. Az ilyen bűvészkedések azoknak a lázas betegeknek a látomásaihoz hasonlók, akik egyetlen tárgyat háromnak látnak, és hármat egynek. Hasonlítható ez azoknak a szórakoztató előadásaihoz is, akik különböző formákba öntik a lágy viaszt - háromszögbe a Háromság ábrázolására, avagy gömbbé az Egység ábrázolására, és rámutatnak, hogy az mégis egy és ugyanaz az anyag. Mindazáltal az Isteni Háromság olyan, mint egy nagyon drága gyöngy; de amikor Személyekre osztjuk, olyan, mint egy három részre darabolt gyöngy, ami ezáltal teljesen és jóvátehetetlenül tönkremegy.

Emlékezetre méltó dolgok.

185. 1. A fentiekhez a következő Emlékezetes eseményeket fűzöm. Az első a következő. A lelki világban három éghajlat és zónasáv van, éppen úgy, ahogy a természeti világban, minthogy semmi nem létezik az utóbbiban, ami nincs az előbbiben is; de azok más eredetűek. A természeti világban az éghajlat változatossága a nap egyenlítőtől való távolságától függ, a lelki világban azonban a zónák az akarat indíttatásainak, és az értelem gondolatainak az igazi szeretettől és hittől való távolsága szerint változnak; mert a lelki világban minden dolog ez utóbbiakkal függ össze. A lelki világ hideg területein a dolgok olyanok, mint a természeti világ hideg zónájában. A talaj fagyottnak látszik, a víz szintén, és mindkettőt hó fedi. Ezekre a hideg területekre azok telepednek le, és azok lakhelyei, akik a természeti világban túl lusták voltak ahhoz, hogy lelki témákon gondolkodjanak, és nem törődtek azzal, hogy bármi hasznosat tegyenek. Őket északi lelkeknek hívják. Egyszer erős vágy ragadott meg, hogy lássak néhány területet a hideg zónában, ahol ezek az északi lelkek laknak, és ennek megfelelően lélekben az erre az északi tájra vezettek engem, ahol minden földet hó fed, és minden víz megfagyott. Szombat / sabbat/ nap volt, és számos embert láttam, vagyis a természeti világ embereihez hasonló termetű lelkeket. De a hideg miatt fejüket oroszlánbőr fedte, az állatok pofái arcuk előtt függtek, míg testüket elől és hátul az derekukig oroszlánbőr fedte, lejjebb már leopárd bőr borította őket, és a lábukon medvebőr volt. Sokakat láttam szekerezni is, a szekerek némelyikét sárkány alakra faragták, előre meredő szarvakkal. A szánokat kis, megkurtított farkú lovak húzták; ezek úgy rohantak, mint szörnyű vadállatok, míg hajtóik gyeplővel kezükben, serkentették őket útközben. Azután gyülekező tömeget láttam, mely egy olyan templomhoz sereglett, amely láthatatlan volt, mert hó takarta; de az épület gondnokai elhányták a havat, és kiástak egy bejáratot az imádóknak, akik leszálltak a szekerekről, és beléptek.

Majd engedélyt kaptam, hogy lássam a templom belsejét is, amit ragyogóan megvilágítottak a lámpák és a gyertyák. Az oltár faragott kőből készült, és mögötte egy tábla lógott ezzel felirattal: "Az Isteni Háromság az Atya, a Fiú, és Szent Lélek, aki lényegében egy Isten, de személyében három." Ekkor egy pap, aki az oltárnál állt, miután háromszor letérdelt a tábla előtt, felment a szószékre, kézében egy könyvvel, és elkezdte prédikációját az Isteni Háromságról: "Ó, mily nagy titok, hogy a magasságban élő Isten az örökkévalóságtól fogant Fiút, és Őáltala elküldte a Szent Lelket, és hogy e három lényege egységben van, mégis különállónak a tulajdonítás, a megváltás és tevékenység tekintetében! Ha azonban e témáról gondolkodva használjuk az eszünket, akkor értelmünk látása eltompul, és elsötétedik, mint amikor puszta szemmel néz valaki a napba; e témában tehát, testvéreim, tartsuk értelmünket a hitnek való alárendeltségben."

Ezután újra felemelte hangját: "Ó, mily nagy szent hitünk titka, ami megerősíti, hogy az Atya Isten Fia igazságosságát nekünk tulajdonítja, és elküldi a Szent Lelket, aki e tulajdonításból adja a megigazulás ígéretét, amely röviden a bűnök bocsánata, a megújulás, az újjáteremtés és az üdvösség! Ezek befolyásáról vagy munkájáról azonban az ember nem tud többet, mint az a só-szobor, amivé Lót felesége változott; és bennük lakozásáról, vagy állapotáról sem tud többet, mint egy tengeri hal. Barátaim, ebben a hitben azonban oly mélyen van elrejtve ez a kincs, hogy egyetlen részecskéje sem látható; ezért itt ismét tartsuk értelmünket a hitnek való alárendeltségben."

Néhány sóhaj után folytatta: "Ó, mily nagy titok a kiválasztás! Az válik a választottak egyikévé, akinek Isten azt a hitet tulajdonítja, amit szabad akaratából és tiszta kegyelméből akárkibe és akármikor beleönt, ahogy Neki tetszik; és az ember olyan, mint egy holt fadarab, amikor ez történik; de azután olyan lesz az ember, mint egy élő fa. A gyümölcs, ami a jó cselekedetek, valóban azon a fán függ, ami a hitünket jelképezi, de lényegében mégsem tartozik hozzá; ezért annak a fának az értéke nem gyümölcsében rejlik. Ez látszólagos ellentmondásnak hangzik, / heterodoxy, idegen tanítás / de mégis titokzatos igazság; ezért, testvéreim, e témában szintén tartsuk értelmünket a hitnek való alárendeltségben."

Majd rövid szünet után, mintha valami más jutott volna eszébe, folytatta: "A titkok sorából még egyet említek, megnevezve, hogy az embernek egy szemernyi Szabad Akarata sincs lelki dolgokban. Mert egyházunk püspökei és kormányzói kijelentik teológiai műveikben, hogy hit és üdvösség dolgában, amelyeket különösen lelkinek hívunk, az embernek nincs hatalma akarni, gondolni, érteni, sőt, azok befogadásához alkalmazkodni, és azokat magára alkalmazni sem. Ezért merem azt mondani, hogy az embernek magától nincs több ereje értelmesen gondolkodni, vagy felfoghatóan beszélni ilyen témákról, mint egy papagájnak, szarkának, vagy hollónak; következésképpen a lelki dolgokban valójában az illető szamár, és csak természeti dolgokban ember. Ezért ,szeretett barátaim, nehogy e téma, miként a többi is, értelmeteket nyugtalanítsa, tartsuk elménket a hitnek való alárendeltségben, mert hittudományunk feneketlen mélység; ha megpróbáljátok a saját értelmetekkel a mélyére hatolva kifürkészni, elönt titeket, és elpusztultok, mint a hajótörött tengerész. Ezért hallgassatok rám. Mert mi mégis Evangélium igaz világosságában vagyunk, amely fennen ragyog a fejünk fölött, de sajnos fejünk haja, és koponyánk csontja megakadályozza, hogy ezeken áthatolva értelmünk belső területére hatoljon." Miután így beszélt, lejött a szószékről, és azután egy imával áldozva az oltárnál, a szolgálat véget ért.

Akkor megközelítettem némelyeket a gyülekezetből, akik egymással beszélgettek, s akik közt ott volt a pap is; körülállták, és azt mondták neki: "Örökké tartó hálát adunk pompás előadásodért, úgy bővelkedik bőlcsességben." Azt mondtam azonban nekik: "Értettetek bármit is abból, amit mondott?" Ők pedig ezt felelték: "Minden fülünkkel figyeltünk; de miért kérdezed, hogy értettük-e? Nem teljesen buta az értelem az ilyen dolgokban?" A pap pedig ezt hallva, mondta: "Áldottak vagytok, mert hallottátok, és nem értettétek; mert ez az üdvösség útja."

Ezután beszélgettem a pappal, és megkérdeztem tőle, szerzett-e egyetemi képesítéseit. Azt felelte: "Bőlcsészkaron végeztem." Akkor azt mondtam: "Mester, hallottam, amikor a titkokról prédikáltál, de ha csak nevüket tudod, anélkül, hogy tudnád, mit tartalmaznak, semmit nem tudsz. Mert akkor azok olyanok számodra, mint a háromszoros zárral megerősített dobozok; ha nem nyitod ki, és nem nézel bele, amit csak az értelem tehet meg, nem mondhatod meg, hogy értékes vagy értéktelen, vagy éppen káros dolgokat tartalmaznak. tartalmazhatnak viperatojásokat, vagy pókhálót, Ézsajás leírása szerint. 59: 5. Amikor ezt mondtam, a pap dühösen rám meredt, és a gyülekezet távozott, és felült mindegyik a szekerére, megrészegülve az ellentmondásoktól, elbolondítva az üres szavaktól, és sötétséggel borítva a hit és az üdvösség eszközeivel kapcsolatban.

186. 2. Második tapasztalás. Egyszer az a gondolat foglalkoztatott, hogy az emberi elme mely területét foglalják el a hittudományi dolgok. Először azt feltételeztem, hogy az ilyen dolgok, mivel lelki és mennyei természetűek, a legfelső területet foglalják el. Mert az emberi elme három területre oszlik, mint egy ház három emelete, és miként az angyalok lakóhelyei is három mennybe soroltatnak. Hirtelen egy angyal állt elém, és azt mondta: "Azokban, akik önmagáért szeretik az igazságot, a hittudomány az elme legfelső területét foglalja el, mert az annak mennye, és ott ugyanolyan világosságban van, mint az angyalok. Az erkölccsel kapcsolatos dolgok, elméletileg szemlélve és felfogva, ez alatt helyezkednek el, a második területen, mert az erkölcs kapcsolódik a lelki dolgokhoz; és a politikai dolgok közvetlenül ezek alatt foglalnak helyet. De ezek a természeti ismeretek, amelyek sokfélék, és általános és egyedi csoportokba sorolhatók, alkotják a felsőbb területek dolgaihoz vezető ajtót. Azok, akikben a lelki, az erkölcsi, a politikai és a természeti dolgok így egymás alá rendeltek, mindig igazságosan és helyes megítélésből gondolkodnak és cselekszenek, mert az igazság fénye, ami a menny fénye is, a legfelső területről megvilágít mindent, ami a rendnek megfelelően a legmagasabb területről ered. Épp úgy, ahogy a nap fénye áthatol a levegőn és az éteren, hogy megvilágosítsa az embereket, az állatokat és a halakat. Más a helyzet azonban azokkal, akik nem önmagáért szeretik az igazságot, hanem csak saját megbecsültségük és hírnevük miatt; náluk a hittudomány a legalsó területet foglalja el a természeti ismerettel együtt, egyeseknél ezek összekeverednek, de másoknál nem keverednek össze. Ezen dolgok alatt ugyanazon a területen vannak a politikai dolgok, és ismét ezek alatt az erkölccsel kapcsolatosak. Mivel az ilyen embereknél két felső területek nem nyitottak a jobb /helyes / oldalon, ezért nincs is belső ítélőképességük, sem bármilyen szeretetük az igazság iránt, hanem csak bizonyos leleményességük, ami képessé teszi őket arra, hogy az értelmesség látszatával beszéljenek bármilyen témáról, és bármit bebizonyítsanak az ésszerűség látszatával. Azonban elménckedésük tárgya, amit leginkább szeretnek, többnyire hamisság, mert ezek megegyeznek érzékcsalódásaikkal. Ezért nem látják a világban oly sokan az Ige tantételeinek igazságait, miként a vakon született emberek; és amikor ilyen igazságokat hallanak, befogják az orrukat, nehogy az illata megundorítsa őket, és hányjanak; másrészről pedig minden érzékükkel isszák a hamisságokat, miként a cetek beszívják a vizet.

187. 3. Harmadik tapasztalás. Egyszer, mikor a sárkányról, a fenevadról és a hamis prófétáról elmélkedtem, akikről a Jelenések könyve szól, megjelent egy angyali lélek, és megkérdezte, mi elmélkedésem tárgya. Azt mondtam: "A hamis próféta". Akkor ő szólt: "Elvezetlek téged arra a helyére, ahol azok vannak, akiket a hamis próféta jelent" - és hozzátette: "Ők ugyanazok, akikre a Jelenések könyve 13. része a földből kiemelkedő fenevad alatt utal, aminek két szarva volt, mint egy báránynak, és úgy beszélt, mint a sárkány." Követtem őt; és íme, hamarosan emberi sokaságot láttam, és köztük az Egyház főpapjait. Ezek azt tanították, hogy az ember csak hit által üdvözül, Krisztus érdeméért; hogy a tettek jók, de nem vezetnek üdvösséghez; és hogy ezeket meg kell tanulni az Igéből, azért, hogy a laikusokat, köztük különösen az egyszerűeket a felsőbbség iránti engedelmességben tartsák, azért, hogy vezethetők legyenek, mintha belső vallásos indítékból cselekednének, amikor erkölcsi könyörületességet gyakorolnak.

Aztán egyikük, meglátva engem, azt mondta: "Szeretnéd látni istentiszteleti helyünket, ahol egy hitünket ábrázoló képmás van?" Odamentem, és láttam; és íme: a templom pompás volt, és közepén egy skarlát vörös ruhákba öltözött nő képmása állt, aki jobb kezében egy arany érmét tartott, és baljában egy gyöngyfüzért. Azonban a képmás és a templom is érzékcsalódás volt; mert a pokoli lelkeknek képességük van pompás képzetek felidézésére, úgy, hogy belső elméjüket bezárják, és a külsőt kinyitják. Amikor felfogtam, hogy mindez csak varázsló furfang volt, imádkoztam az Úrhoz. És egyszer csak megnyílt belső elmém, és aztán a pompás templom helyett egy tetejétől az alapjáig romos épületet láttam, az összeomlás határán. És a nő helyett, az épületen belül felfüggesztve egy sárkány fejű, leopárd testű, medve lábú és oroszlán szájú alakot láttam, pontosan a tengerből felemelkedő fenevad leírása szerint. Jel 13: 2. Padló helyett pedig békák sokaságát tartalmazó mocsár volt ott; és értesültem arról, hogy a mocsár alatt nagy faragott kő volt, ami alatt az Ige feküdt teljesen elrejtve. E dolgokat látva azt mondtam a varázslónak: "Ez a ti istentiszteleti helyetek?" Ő felelt: "Ez az". De belső látása hirtelen megnyílt, és akkor ugyanazokat a dolgokat látta, mint én; és felkiáltott: "Mi ez, és mit jelent mindez?" Azt mondtam neki: "Ez a mennyből eredő fény eredménye, ami leleplezi minden forma igazi minőségét, és így feltárja a te lelki irgalmasságtól elkülönített hitedét is."

Hirtelen keleti szél keletkezett, és elfújta a templomot és a képmást, és felszárította a mocsarat, s így felfedte a követ, ami alatt az Ige feküdt. Ezután tavaszi melegség áradt le a mennyből; és íme! Ugyanazon a helyen megjelent egy sátor, külső formájában egyszerű. A velem levő angyalok pedig azt mondták: "Íme, Ábrahám sátra; amilyen akkor volt, amikor a három angyal hozzá jött, és megjövendölte Izsák születését. Külső megjelenésében egyszerű a szemnek, de mégis, amikor a mennyből fény árasztja el, akkor egyre csodálatosabbá válik." Engedélyt kaptak pedig arra, hogy megnyissák a mennyet, ahol a lelki angyalok laknak, akik kitűnnek bőlcsességben; majd pedig az abból a mennyből leáradó fény hasonlóvá tette a sátrat a jeruzsálemi templomhoz. Mikor benéztem, láttam, hogy az alapkövet, amely alá az Igét helyezték, drágakövek vették körül, amelyekből villámhoz hasonló csillogó fények világították meg a falakat, ahol a kérubok szobrai voltak, és szivárvány színű sugarakban fürdették őket.

Amíg e dolgokon ámultam, az angyalok így szóltak: "Valami még csodálatosabbat is fogsz látni." Akkor engedélyt kaptak, hogy megnyissák a harmadik mennyet, ahol a mennyei angyalok laknak, akik kitűnnek szeretetben. És lángoló világosság áradt le abból a mennyből, ami az egész templom elenyészését okozta, és a helyén egyedül az Urat láttam, aki az alapkövön állt, amely az Ige volt, és éppen úgy nézett ki az Úr, mint amikor megjelent Jánosnak. Jel 1. Amint az angyalok elméjének belseje megtelt szent félelemmel, ami arcra borulásra késztette őket, a harmadik mennyből eredő fény útját bezárta az Úr, és a második mennyből vezető újra megnyílt. Ekkor újra megjelent a templom és a sátor előbbi látványa, az utóbbi azonban az templom közepén volt. Ez felfedte a következő szavak jelentését a Jelenések könyvéből 21: 3:

"Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik";

és ezekét is:

"És templomot nem láttam abban" az Új Jeruzsálemben; mert az Úr, a Mindenható Isten, és a Bárány annak temploma. 5: 22.

188. 4. Negyedik tapasztalás. Mivel az Úr megengedte nekem, hogy csodálatos dolgokat lássak a mennyekben és alattuk, ezért kötelességem elmondani a látottakat. Megjelent előttem egy nagyszerű palota, és a belső udvarán egy kápolna volt. Ennek közepén egy arany asztal állt, amin az Ige feküdt, és két angyal állt mellette. Az asztal körül három sor ülést láttam; az első sor üléseit bíbor színű selyem borította; a második sorét kék selyem; és a harmadik sorét fehér selyem. A tető alatt, magasan az asztal fölött egy drágakövekkel kirakott és az eső utáni szivárvány összes színével ragyogó széles függöny feszült. Hirtelen számos pap jelent meg, elfoglalva az üléseket, papi hivataluk ruháiba öltözve. Az egyik oldalon egy angyal állt, egy ruhatárra felügyelve, ahol nagyszerű öltözetek hevertek szép rendben. Ez az Úr által összehívott tanácskozás volt; és hallottam egy hangot, amely a mennyből szólt: "Tanácskozzatok", de ők azt mondták: "Milyen témáról?" A válasz ez volt: "Az Üdvözítő Úrról és a Szent Lélekről." Mikor a megadott témáról kezdtek gondolkodni, még nem voltak a megvilágosodottság állapotában; ezért könyörögni kezdtek, és aztán a mennyből fény ragyogott le, ami először fejük hátulját világította meg, aztán a halántékukat, és végül az arcukat. Akkor, ahogyan a parancsot kapták, elkezdték fontolgatni a témát, vagyis az Úrról gondolkodtak először.

Az angyal azt mondta Máriának, hogy "Íme, fogansz a méhedben, és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Ez nagy lesz, és a Magasság Fiának hivattatik… Monda pedig Mária az angyalnak: Miképpen lehetne ez, hiszen én férfit nem ismerek? És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged, azért ami születik is, szentnek hivatik, Isten Fiának" 1: 31, 32, 34, 35.

E szavakat is felolvasta Mátétól:

Az angyal mondta Józsefnek álomban, hogy: "József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert ami benne fogantatott, a Szent Lélektől van az… És nem ismerte őt, míg meg nem szülé elsőszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak." 1: 20, 25.

E szakaszok mellett pedig sok mást is olvasott az evangélistáktól, mint Mt 3: 17; 17: 5; Jn 1: 18; 3: 16; 20: 31.

és sok más szakaszt is, ahol az Urat, az Ő Emberijére tekintve Isten Fiának hívják, és ahol Ő, Emberijéből /kiindulva / Jehovát Atyjának hívja. A prófétáktól is olvasott verseket, ahol megjövendölik, hogy Maga Jehova fog eljönni a világba. Többek közt e két szakaszt olvasta Ézsajástól:

"És szólnak ama napon: Íme Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart minket; Jehova az, az Úr, akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!" 25: 9.

"Egy szó kiált: Készítsétek Jehova útját a pusztában, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! … És megjelenik Jehova dicsősége, és minden test látni fogja azt; … Íme, Jehova, az Úr Isten jő hatalommal, … mint pásztor, úgy legelteti a nyáját" 40: 3, 9, 10, 11.

"Vajon nem én vagyok Jehova, az Úr? És nincs több Isten, igaz Isten és megtartó nincs kívülem." 45: 21.

Én, én vagyok Jehova, és rajtam kívül nincsen Szabadító!" 43: 11.

"Pedig én vagyok Jehova, a te Istened… Nem ismerhetsz más Istent kívülem, mert rajtam kívül nincs más szabadító!" Hós 13: 4.

"És megtudja minden test, hogy én vagyok Jehova, a te Megtartód és Megváltód." Ézs 49: 26; 60: 16.

"A mi Megváltónk, Seregek Ura az Ő neve." Ézs 47: 4.

Így szól Jehova, Megváltód, Izráelnek Szentje: Én vagyok az Úr, a te Istened." Ézs 48: 17; 49: 7; 54: 8.

"Te vagy Jehova, a mi Atyánk, Megváltónk, ez neved öröktől fogva." Ézs 63: 16.

"Így szól Jehova, a te Megváltód… Én vagyok Jehova, aki mindent teremtettem, egyedül magamtól (kifeszítettem az egeket egyedül: és kiterjesztettem a földet magamtól) Ézs. 44: 24

"Így szól Jehova, Izráel Királya, Megváltója, a Seregek Ura: Én vagyok az első, és én vagyok az utolsó, és rajtam kívül nincs Isten." Ézs 44: 6.

"És Jehova lesz az egész földnek királya, e napon egy Jehova lesz, és a neve is egy." Zak 14: 9.

Ezek a szakaszok meggyőzték azokat, akik az üléseken ültek, és egyhangúlag kijelentették, hogy Maga Jehova öltözte fel az Emberit, hogy megváltsa és üdvözítse az emberi nemet. De akkor az ellenvetés hangjai hallatszottak néhány római katolikustól, akik az oltár mögött rejtőzködtek, és azt mondták: "Hogyan válhatott Jehova Isten Emberré? Nem Ő a mindenség Teremtője?" A második széksoron ülők egyike pedig megfordult, és így szólt: "Ki volt hát Ő?" A másik pedig az oltár oldalához előlépve mondta: "A Fiú az örökkévalóságtól fogant." E választ kapta azonban: "Az örökkévalóságtól született Fiú, hitvallásotok szerint, nem a mindenség Teremtője is? Akkor hát mi egy örökkévalóságtól született Fiú és Isten? Hogyan lehetséges az, hogy az Isteni Lényeg, ami egy és oszthatatlan, elkülönüljön, és egyik része leszálljon, ugyanakkor a másik része pedig nem?"

"Bár Urunk, Jézus Krisztus az Isten Fia, Isten és ember, Ő mégsem kettő, hanem egy Krisztus, mindenestől egy a személy egysége által; mert ahogy a lélek és a test egy embert alkot, úgy Isten és Ember egy Krisztus." Az e szavakat tartalmazó hitvallást - mondta az olvasó - elfogadja az egész keresztyén világ, még a római katolikusok is. Akkor azt mondták: "Mi szükségünk van további bizonyítékokra? Az Atya és Ő egy, ahogy a lélek és test egy; és ezért felfogjuk, hogy az Úr Emberije Isteni, mert az Jehova Emberije. Azt is felfogjuk, hogy az Úrhoz, az Ő Isteni Emberijéhez kell közelednünk, mert ez az egyetlen lehetséges útja az Atyának hívott Isteni megközelítésének."

"Mert gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk… és hívják nevét: Csodálatosnak, Tanácsosnak, Felséges Istennek, az örökkévalóság Atyjának, a Békesség Fejedelmének." Ézs 9: 6.

És ugyanennél a Prófétánál:

És Jánosnál:

Jézus mondta: "aki hisz én bennem… abban hisz, aki elküldött engem. És aki engem lát, azt látja, aki elküldött engem." Jn 12: 44, 45.

"Monda néki Filep:… mutasd meg nékünk az Atyát…! Monda néki Jézus:… aki engem látott, látta az Atyát; miért mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Nem hiszed-é, hogy én az Atyámban vagyok, és az Atya én bennem van?" Jn 14: 8-11.

"Én és az Atya egy vagyunk" - mondta Jézus. Jn 10: 30.

És még ezekben a versekben is:

Mindaz, ami az Atyáé, az enyém: … És mindaz, ami az enyém, az az Atyáé. Jn 16: 15; 17: 10.

És végül:

"Jézus mondta: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanem csak énáltalam." Jn 14: 6.

Ehhez a felolvasó hozzátette, hogy nagy része annak, amit az Úr Önmagáról és az Atyjáról elmondott, elmondhatja egy ember is önmagáról és a lelkéről. /soul / Hallva ezeket a dolgokat, az egybegyűltek egy szívvel és egyhangúlag kijelentették, hogy az Úr Emberije Isteni, és hogy az Ő Emberijéhez kell közelednie mindenkinek, mert az Atya megközelítésének ez az egyetlen módja; mert Jehova Isten eme eszköz által lépett be a világba és tette magát láthatóvá az emberek szemei előtt, és így lett megközelíthetővé. Hasonlóképpen emberi formában tette Magát láthatóvá és megközelíthetővé az ősök előtt, de akkor ez egy angyal segítségével történt; és mivel ez a forma az Úr képviselője volt, aki a világba jött, az Egyház minden dolga a régieknél kiábrázolt valamit.

Ezután tanácskozás következett a Szent Lélekről. Először azonban felidézték a széles körben elfogadott elképzelést az Atya Istenről, a Fiúról és a Szent Lélekről, megnevezve, hogy az Atya Isten a magasságban ül, és a Fiú a jobbján, és hogy a Szent Lelket ők küldték el, hogy az embereket megvilágosítsa, oktassa, megigazítsa és megszentelje. Ekkor azonban egy hang hallatszott a mennyből, ezt mondva: "Nem tudjuk elviselni ezt az elképzelést. Ki nem tudja, hogy Jehova Isten mindenütt jelenvaló? Aki tudja és elismeri ezt, annak azt is el kell ismernie, hogy Ő világosít meg, oktat, szentel és igazít meg, és nem egy Tőle különálló, közvetítő Isten; még kevésbé egy mindkettőjüktől - mint egyik személy a másiktól - különálló valaki. Ezért az előző elképzelést, ami bolondság, távolítsuk el, és fogadjuk el az utóbbit, a helyeset, és akkor világosan fogtok látni a témában."

Ekkor egy hang hallatszott a Római Katolikusoktól, akik az oltár közelében álltak, amely hang azt mondta: "Akkor mi a Szent Lélek, akit az Igében az Evangélisták és Pál említenek, és akiről a papság közt oly sok tanult ember, és különösen a mieink azt mondják, hogy Ő vezeti őket? Napjaink keresztyén világában ki tagadja a Szent Lelket és működését? Erre a második széksorban ülők egyike megfordult, és szólt: "Azt mondod, hogy a Szent Lélek különálló Személy önmagában, és különálló Isten önmagában; de mi ez az úgynevezett személy, aki származik és ered egy személyből, ha nem egy tőle származó és eredő cselekvés? Egy személy nem tud egy másikból előjönni, avagy eredni, de a cselekvés igen. És mi egy Istentől származó vagy eredő Isten, ha nem tőle származó és eredő Isteni? Egy Isten nem tud kimenni és eredni egy másikból; de az Isteni ki tud áradni és eredni egy Istenből." Ennek hallatára s székeket elfoglalók egyhangúlag megegyeztek a következőkben: "A Szent Lélek nem különálló Személy, és ezért nem Isten Önmagában; hanem Szent Isteni, amely az egyetlen, mindenütt jelenlevő Istentől származik és ered, aki az Úr." Az angyalok, akik az arany asztal mellett álltak, amelyen az Ige feküdt, megerősítették ezt a következtetést, mondván: "Sehol sem olvassuk az Ószövetségben, hogy a próféták az Igét a Szent Lélektől szólták, hanem hogy Jehovától; és ahol csak a Szent Lelket említi az Újszövetség, az a kiáradó Istenit jelenti, amely megvilágosít, oktat, megelevenít, újjáalakít és újjáteremt.

Ezután egy másik kérdés vizsgálata következett a Szent Lélekről, megnevezve: Kitől ered a Szent Lélekként megjelölt Isteni - az Atyától, vagy az Úrtól? Míg e témát vizsgálták, a mennyből fény ragyogott rájuk, ami által látták, hogy a Szent Isteni, amit a Szent Lélek jelent, nem az Atyától ered az Úron keresztül, hanem az Atyából az Úrtól; éppen úgy, ahogy az ember esetében is az ő tevékenysége nem a lélekből ered a testen keresztül, hanem a lélekből a testtől. Ezt az asztalnál álló angyal e szakaszokkal bizonyította az Igéből:

"Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló, /Szent Lélek / akit én küldök néktek az Atyától." Jn 15: 26.

"ha elmegyek, elküldöm a Vigasztalót tihozzátok." Jn 16: 7. A Vigasztaló a Szentlélek. 14: 26.

Jézus tanítványaira lehelt, és monda nékik: Fogadjátok be a Szent Lelket." Jn 20: 22.

A Jelenések könyvében pedig:

"Nem hagylak titeket árvákul; eljövök tihozzátok. Azok a napon megtudjátok majd, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem és én ti bennetek." Jn 14: 18, 20, 28;

és még a világból való távozása előtt mondta: "Íme, Én vagyok veletek mindennap, a világ végezetéig." Mt 28: 20.

Végül a következő döntést hozták: "A tanácskozás vizsgálódásai után született döntésekből világosan látjuk, és ezért szent igazságként elismerjük, hogy az Úr Istenben, a Megváltó Jézus Krisztusban van az Isteni Háromság, amely tartalmazza az eredeti Istenit, akit Atyának hívunk, az Isteni Emberit, akit Fiúnak hívunk, és a kiáradó Istenit, akit Szent Léleknek hívunk"; végül mindannyian kijelentették: 'Ő benne, Jézus Krisztusban lakozik az Isteni egész teljessége testileg;' Kol 2: 9. Ezért egy Isten van az Egyházban."