Kezdetben volt a szó, és a szó mindörökké megmarad. A szó szeretetemből folyik, ez köt össze minden teremtettel - aki énje tudatában kapcsolatot kíván teremteni velem. Az a kívánság, azaz akarat, hogy engem meghallhasson, maga után vonja a képességet, hogy a szavaimban rejtetten meglévő szeretet-erőt a lény megérezze. A szó bizonyságul szolgál a lénynek, hogy létezik egy másik lény, aki most hozzá beszél. Amint a belőlem való lényszerű, az életbe lépett - belőlem is megindult a szó. A lényszerűnek képességet adtam, hogy ezt önmagában észlelje. Az mint szó, mint megformált gondolat nyomult hozzá és egy második, magát közölni akaró lény jelenlétét bizonyította. Szavamra csak a megteremtett lényszerűnek van szüksége és ezért van a kitétel: "Kezdetben volt a szó..." Én magam öröktől fogva létezem. De amíg rajtam kívül nem volt más létező, arra sem volt szükség, hogy szavam felhangozzon. A teremtett lényt azért kellett megszólítanom, hogy növelhessem a boldogságát. Hogy halljon engem, hogy gondolataimnak részese lehessen. Ez mint szó hangzott fel benne - és ez a lényt gondolkodásra indította. A gondolatvilága és akarata szabad működésbe kezdett. A teremtmény, mint önálló lény helyeződött ki belőlem és a gondolatcserével, amely "szavakban" fejeződött ki - kapcsolata állandóan fennmaradhatott volna velem. Elmondhatatlan az a szeretet, amely eltöltött, amikor lényeket teremtettem, akik önmagam képmásai lettek. Kényszert éreztem, hogy közöljem magamat, hogy megszólítsam őket és elmondjam irántuk érzett szeretetemet. Ezáltal ők is kapcsolatot éreztek azzal, aki ilyen mérhetetlenül szereti őket. Szeretetem tehát szavak formájában ömlött beléjük. Ezt a szeretetet viszonozni tudták, hiszen szeretetem termékei voltak. Tehát őslényegük maga a SZERETET. Szavaimat megértették és képesek voltak válaszolni. Éppúgy egymás között is képesek voltak gondolataik kicserélésére. De mindig a gondolat volt az első, amely szó formájában tőlem szólt hozzájuk. Mert a szó tőlem indult, Aki öröktől fogva magam vagyok a SZÓ - a mindent létrehozó erő, amely önmagában a szeretet. És a szó mindörökre fennmarad. Én öröktől fogva létezem. A szó kezdettel bír, de mindörökké fennmarad. Mert a lény, akit teremtettem, nem múlhat el. Tehát a lényekhez örökké beszélni fogok, és boldoggá teszem vele őket - mert szeretetem ereje is örökké hozzájuk folyik. Ez szavaim formájában érinti és boldogítja őket. MAGAM VAGYOK A SZÓ - ÉS TEREMTMÉNYEIMNEK A SZAVAK ÁLTAL BIZONYÍTOM MAGAMAT. Meghallanak, ha arra nem is képesek, hogy meglássanak. Érzik, hogy szólítom őket. Örök Istenük és Teremtőjük vagyok, akinek végtelen ATYAI SZERETETE ily módon jut kifejezésre. Így igazolttá válik, hogy létezik kapcsolat a Teremtő és teremtmény - az Atya és gyermeke között. És a szó mindörökké felhangzik, mert a teremtményeim iránti szeretetem nem múlik el - tehát ezt a szeretetet állandóan megtapasztalhatja. Beszélni mindig fogok a gyermekeimhez - szavam az egész végtelenségben felhangzik. Nem csak a világosságban lévő szellemi lényeket szólítom meg - a földön lévő emberekhez is szólok, akik még keveset tudnak az Atyának gyermekei iránt érzett MÉRHETETLEN SZERETETÉRŐL. Egy szabadon hozzám kapcsolódott ember szolgálatát veszem igénybe - és az mint eszköz áll rendelkezésemre. Mert tudja meg minden ember, hogy ÉN VAGYOK. És legyen bizonyítékuk is erről a kisugárzott isteni szeretetről. Szavaim ezt képviselik. De hogy hagynak-e beszélni magukhoz, hogy szavam megindítja-e szívüket - az mindig a jóindulatuk következménye. Ezt kényszerrel nem akarom megnyerni. Akiben van jóindulat, az a szavakon keresztül felismer. És aki már tudatosan megengedi, hogy beszéljek hozzá, az már szeretetem sugárzását is érezte - az pedig soha nem marad hatás nélkül

Amen.

B.D.Nr.8o2o 1961.10.16

A FÖLDI ÉLET OKA ÉS CÉLJA

Tudnotok kell - oka és célja van annak, hogy mint ember éltek a földön. Nem a Teremtő hangulatából kifolyóan kerültetek a földre. Megteremtéseteknek szellemi előzményei vannak. Olyan előzmények, amelyek elgondolhatatlanul hosszú idővel ezelőtt játszódtak le a szellemi birodalomban. Azoknak a lényeknek a soraiban, akiket szeretetem helyezett ki magamból - változás ment végbe. Felborult a rend, amelynek törvénye szerint minden mozgott, ami tökéletes volt. - A magamból kihelyezett lények az ellenkezőjére fordultak, kiléptek a rend törvényéből - és tökéletlenné váltak. - A lényeknek ez a változása szabad akaratból ment végbe. Tehát a lények akarata a fennálló rend ellen fordult. ÉN ELLENEM fordultak, Istenük és Teremtőjük ellen - akit ismertek, mert a szeretet világosságában éltek. A szellem-világnak ez az eseménye lett az oka, hogy ti most mint emberek vagytok a földön. Mert ezek a szabad akarattal eltávozó lények TI vagytok. Ti vagytok, akiket a legnagyobb tökéletességben helyeztem ki magamból - és ellenem fordítottátok lényeteket. Szabad akarattal a visszájára fordultatok. TI VAGYTOK A BUKOTT SZELLEMEK. Igen, - örökkévalóságok vannak a tőlem való távozástok - és az emberi lét között. Végtelenül hosszú már az idő, hogy a bukott lény megváltoztató folyamatban vesz részt, ahol leírhatatlan szenvedéseknek és kínoknak van kitéve. De általa a mélységek mélyéből lassan újra a magasba fejlődik. Mindig az én vezetésem alatt van, mert örökké semmi sem maradhat elválasztva tőlem, ami kiindulását tőlem vette. Így egyszer ti is elértétek saját fejlődéseteknek azt a fokát, amikor mint ember mehettek át a földön, hogy megtegyétek az utolsó rövid szakaszt, ami visszavisz kiindulásotok forrásáig. Hogy szabad akarattal végbevigyétek visszatéréseteket Istenetekhez és Atyátokhoz, akitől egykor visszájára fordított akarattal eltávoztatok. Amikor emberi léteteket így szemlélitek, akkor tudjátok csak értékelni, mennyire sokat jelent számotokra. Többé a földi élet fölfogásotokban már nem lesz öncélú, hanem egy cél eléréséhez való eszköz. Ekkor tudatosan éltek. De a gondolatot nehéz elindítani bennetek, hogy nem, Istenetek és Teremtőtök hangulatának az eredményei vagytok - mert amit mondok, arra nincs bizonyítékotok. De egyszer gondoljátok át komolyan, magatok mennyire csodálatosak vagytok, ugyanúgy minden más, ami körülvesz - ezek véletlenül nem keletkezhettek maguktól. Egy ilyen komoly elmélkedés után felismeritek - kell, hogy ennek mindnek Teremtője legyen - Isten. Fel kell ismernetek, hogy nem létezik semmi, aminek ne lenne célja. Tehát kell, hogy a ti földi létetek is valamilyen célt szolgáljon. Az így felismert Teremtő-erővel kapcsolatot kell keresnetek. Ez bármikor lehetséges gondolattal, imával, szeretetből induló tettekkel. Így a velem való kapcsolat által hamarosan világosság gyullad bennetek a felismerésnek egy villanása - a felismerésé, amelynek valamikor teljesen a birtokában voltatok. Minél bensőségesebben keresitek velem a kapcsolatot, hogy földi létetek célját teljesíteni tudjátok, annál tisztábban sugárzik bennetek a világosság. Ha szabad akarattal végbeviszitek a magatok megváltoztatását, lényetek visszafordul arra a tökéletességre, amilyen a kezdeti állapot volt. A Szeretet-szikra felgyullad és világos lánggal ég. Ez annyit jelent, hogy újra beléptetek az örök rend törvényeibe, mert mindennek ezen, belül kell mozognia, ami tökéletes. Azzal, hogy ősi lényemet újra magatokra vettétek, tehát hogy magatokat szeretetté alakítottátok - egy, örökké tartó fejlődési folyamat zárult le. - Újból istenien tökéletes lények lettetek - mint kezdetben voltatok. Ez a földi élet célja. Ez késztessen tudatos életre, hogy a végtelenül hosszú fejlődési folyamatnak ez az utolsó stádiuma meghozza a várva várt eredményt. Hogy mint teljesen szellemivé vált lény - teljesen tökéletes állapotban búcsúzhassatok el a földtől, és bemehessetek a világosság és boldogság birodalmába - ahonnan egykor elindultatok.

Amen.

B.D.Nr.7loo 1958.4.22

A FÖLDI ÉLET CÉLJÁNAK ISMERETE

Ha a földi élet öncélú lenne, akkor mint földi ember nem találnátok rá, hogy milyen okból kell élnetek, vagy legalábbis nehéz lenne rátalálni valamire, mert határozottan látnátok az emberi sorsok közti különbségeket. Ismételten feltörne a kérdés - miféle célja lehet egy nehéz szenvedésekkel teli szegényes életnek? - Viszont rögtön választ kaptok, ha az életet nem öncélúnak, hanem eszköznek tekintitek egy cél eléréséhez. Ha egyforma lenne mindenki sorsa, akkor mindenkinek az élete harmónia, gondtalanság, öröm és földi boldogságokból állna. Egyik nem nagyon különbözne a másiktól. Valóban abban a hitben ringathatnátok magatokat, a földi életnek nincs mélyebb oka és célja - csak éppen annyi, hogy élje az életet. Ha ezen komolyan gondolkodtok, magatokat sem elégít ki ez a magyarázat. Mélyebb okot kerestek - és találtok. Mert csak egy kérdést kell felvetnetek, hogy a válasz megérkezzen rá. Ezt a kérdést minden embernek fel kellene tenni magának. Mert valóban nem vall nagy okosságra és értelmi tevékenységre ha az ember annyival megelégszik, pusztán a Teremtő hangulata miatt van a földön. Az az ember, aki igényt tart rá, hogy intelligensnek számítson - aligha vesztegeti erejét és idejét arra, hogy teljesen céltalan dolgokat hozzon létre. De haszontalan teremtésnek sem akarná tartani magát, akinek egyetlen célja, hogy önmagát eltartsa. Eközben még azt sem tudja maga meghatározni, hogy meddig él. Öncélú a földi élet - vagy eszköz egy célhoz? Csábító kérdés annak, aki nem tud hinni. - Tőletek, emberektől semmi esetre sem kívánja senki, hogy vakon higgyetek. A vak hitnek nincs értéke. - De az értelmeteket, azt használhatnátok. Minden irányba átgondolhatnátok azt, amit mint hitet megkövetelnek tőletek. Megfontolásokkal olyan eredményre juthatnátok, amely elfogadhatónak tűnne. És biztosak lehettek benne, hogy megáldok minden olyan gondolati munkát, ami a mélyebb ismeretet szolgálja: Az olyan dolgokról való tudást, amely még rejtve van az emberek előtt - de nincs rá szükség, hogy rejtve is maradjon. Ilyen ismeret az ember földi életének a megokolása is, mert a nem bizonyítható területéhez tartozik. Mégis boldoggá tehet egy embert, aki komolyan veszi, hogy a célt elérje. Az emberekben - amikor világossá válik előttük, hogy életük csak eszköz egy cél elérésére - mindig több kérdés merül föl. Igyekeznek a saját feladatot felismerni, megkapni az igazi cél magyarázatát. A földi élet fenntartásának gondjaival már nem elégszik meg, minden történést és élményt úgy fog szemlélni, hogy az mennyire célravezető. Olyan szellemi beállítottságot keres és talál is magának, amely kielégíti.

4.hó 23: Az ember tudatos élete az élet céljának a felismerésével kezdődik. Gondolata csak erre az egy célra irányul, és el is akarja érni. Csak most kezd hozzá, hogy magát lelkileg képezze, és a földi célok is csak most kerülnek háttérbe. Eközben Isten segítségével földi életét is megoldja, mert Isten megáldja az ilyen beállítottságú ember életét. Ismételten olyan nézőpontokra mutat, amely gondolatilag foglalkoztatja, és magasabbra viszi. A céltudatos földi élet soha nem hiábavaló élet. Szellemi eredményeket hoz. Az öncélú élet viszont szellemi nyereség nélkül marad. Ha valaki szeretetre kész, abban magától is felmerülnek az élet céljára vonatkozó gondolatok, és a gondolkodás megváltozása is végbemehet. Felfelé törekvő fejlődés nincs azoknál, akik nem hajlandók szeretetből cselekedni. Legtöbbször ez az eset azoknál, akik még nem ismerték fel az élet igazi célját. Az illető megmarad abban a lelki minőségben, amiben a testetöltés előtt volt. A földi utat hiába tette meg, a nagy kegyelmet eljátszotta, pedig az a legnagyobb boldogságot hozhatta volna. Minden embernek van lehetősége, hogy a földi élet céljának felismerésére eljusson. Minden embernek van gondolkodóképessége és az egyik gondolatot lemérheti a másikkal szemben. Tehát ítélethozatalra képes. Biztos, hogy már az első komoly megfontolásnál eljuthatna a felismerésre, hogy a természetben is bizonyos törvényes és célszerű rend ismerhető fel. És ez önmagára - a legfejlettebb teremtményre is vonatkozik. Gondolkodóképessége e nélkül nagyon korlátolt lenne - olyan felfogás, amit nem lehet okosnak mondani. Az ember képes a felismerésre, hogy a földi életnek célja van. E nélkül nem lehetne felelőségre vonni, hogyan használta föl a földi életet. Bár az ember tagadja, hogy ilyen felelősége volna, mert nem akarja magát a célt elfogadni. De a természet világában van elég bizonyíték, hogy a természeti törvények. - tehát az isteni rend ellen nem lehet következmények nélkül cselekedni. Az ember önmagára nézve is tartsa érvényesnek ezt a rendet - tehát vonja be magát is a rend törvényébe. Tehát életét nem alakíthatja önkényesen, anélkül hogy ne legyen semmi felelősége AZZAL szemben, AKI MINDENT LÉTREHOZOTT. Az Isteni Rend törvényeihez kell alkalmazkodnia. El kell ismernie, hogy van TÖRVÉNYHOZÓ - és akkor felelőséget érez iránta. Ha nem ismeri el, szabadnak érzi magát a felelőségtől. Nyilvánvaló, hogy ekkor még az istenellenes erő hatalmában van. Az úgy befolyásolja az embert, hogy igyekszik eltüntetni előle a földi élet minden okát és célját - hogy ez az erő és ez a hatalom megint örök időkre megtarthassa magának.

Amen.

B.D.Nr.8566 1963.7.22

A LÉNYEK MEGTEREMTÉSE - ISTENTŐL VALÓ ELTÁVOLODÁS

Higgyétek el, szívesen oktatlak, amikor felismerem, hogy az igazságnak megfelelő magyarázatot kértek. Belőlem csak világosság indul, és az átsugárzik a sötétségen. Ti még fény-nélküli területen vagytok, ahova a világosságot úgy kell odavezetni. Egyszer majd annyira beteltek vele, hogy már magatok is képesek lesztek a sugárzásra. Bennetek a belőlem induló fénysugár felvételére felvevőkészség van, mert felvilágosítást kértek magatoknak a még megvilágítatlan területről. Ilyenkor már sugározhatok rátok, lassan az ismeret állapotába helyezhetlek és bevezethetlek a boldogító tudásba. És csak legyen világosság bennetek. - LEGYEN RÓLA TUDOMÁSTOK, HOGY HONNAN ÉRKEZTETEK, ÉS MI A VÉGSŐ CÉLOTOK. EZT A TUDÁST CSAK MAGAM ADHATOM - AKI BENNETEKET A MAGA ÖRÖMÉRE TEREMTETT. Belőlem indultatok. Szeretetem ereje teremtményeket helyezett ki belőlem, akik azonosak voltak velem. Önálló lények, akiket mint önmagam miniatúráit teremtettem meg. A teremtményeknek életet adtam - azaz, hozzám hasonlóan képesek voltak a munkálkodásra és teremtésre. Hangomat felfogták - így ismeretük volt Istenük és Teremtőjükről. Hűségesek voltak és fölöttébb boldogok. Az egykori boldog szellem-világról ti emberek semmit, vagy nagyon keveset tudtok. Pedig ezt a Birodalmat teremtettem meg először, amikor hasonmásaimban fel akartam magamat ismerni. Amikor edényeket teremtettem magamnak, amelyekbe szeretetemet beleönthettem. Mert a szellem-lények megteremtésének ez volt az oka. Végtelen szeretetem szét akarta ajándékozni magát - szét akart a hasonló lényekben ömleni - akik mondhatatlan örömet okoztak nekem a maguk tökéletességével. Egy szellemvilágot teremtettem a magam örömére, és az tele volt lényszerű lakóval. Megelevenítettem a legcsodálatosabb fajtájú teremtményekkel és örültem boldogságuknak, hogy örömet okoztam nekik. Minderre a szeretet késztetett, amely őselemem volt - és most is az. A szellem-világ végtelen hosszú ideig fennmaradt - és harmóniában, és bensőséges kapcsolatban voltak velem, a Teremtőjükkel és fenntartójukkal. A lények szeretetükkel és akaratukkal végtelen hosszú ideig azonosak voltak velem. Az első lény, akit kihelyeztem magamból, és aki mindenben tökéletes volt - mély szeretettel adta át magát nekem és határtalanul boldog volt az újabb, és újabb lények teremtésével. Ezek az én erőm, és az ő akaratának a felhasználása által keletkeztek - de éppúgy az én akaratom is az volt. Mert irántam érzett szeretete folytán a lény akarata ugyanaz volt, mint az enyém. Ezért volt minden harmonikus a szellemvilágban és nem volt semmi, ami akaratomnak ellentmondott volna. Így ez a határtalan boldogság világa volt. Erővel és világossággal volt telítve minden lény és a maga akarata szerint teremthetett. Mert amíg szeretet-erőm minden lényen átsugározhatott, az akaratom is ugyanaz volt. De ez a tökéletes állapot nem maradt fönn. Akaratommal a lényszerűt én nem vertem bilincsbe. Istensége jeleként minden egyes teremtménynek szabad akaratot adtam. Lucifernek - az első teremtett lénynek is volt szabad akarata, de visszaélt vele. Lucifer - mert szabad akarata volt, ugyanazt akarhatta volna mint én, határtalanul boldog lett volna és az is maradhatott volna örökké. De a szabadságával visszaélt, helytelen irányba fordult és ennek szellemi forradalom volt a következménye. Ennek a tettnek akkora a hordereje, amit ti emberek nem tudtok megérteni. És ennek az egykori szellemi forradalomnak eredménye az ember. Minden teremtett lénynek, tehát Lucifernek is volt gondolkodó képessége, és én állandó szóbeli kapcsolatban voltam vele. De szavaimnak kezdett fordított értelmezést adni. Szabad akarata volt, és ezért gondolkodásának irányát megváltoztathatta. Kiléphetett az örök törvényből, és teljesen fordított értelmű fogalmakat állíthatott fel. Ezáltal saját magában és az őt követő lények gondolkodásában zűrzavart okozott, amelynek súlyos következményei voltak. A fordított gondolkodás-módot átvitte a lényekre, akik az ő akaratából, de az én erőm felhasználásával keletkeztek. Ennek eredménye egy ELLENEM irányuló általános felkelés lett. A lények ellenálltak, nem fogadták el szeretetsugárzásomat. Ezáltal meggyöngültek és elvesztették világosságukat. Fellázadtak az örök rend törvénye ellen és gondolatuk saját utakon járt. Az ősteremtésű szellemek seregében hihetetlen káosz keletkezett. Most dönteniük kellett, hogy KIHEZ akarnak tartozni. Ennek a következménye volt, hogy megszámlálhatatlanul sokan hátat fordítottak nekem. Én ezt nem akadályoztam meg. Olyan utat láttam meg benne, amely által nagyobb boldogságot okozhattam - mint amit én adhattam a "teremtett" lényeknek. Igaz, hogy a lények tőlem a legnagyobb tökéletességgel indultak - viszont mégis csak az én "művem" volt valamennyi. Most, tőlem eltávozva arra volt lehetőségük, hogy mint "gyermekeim" térjenek vissza. Ez olyan állapotot hoz nekik, amely messze felülmúlja az eredeti állapotot. De a visszatérést SZABADAKARATTAL kell létrehozni. A lény csak ekkor lesz független tőlem, hatalmamtól, és akaratomtól. Ennek ellenére majd mégis akaratom szerint mozog, mert az újból elnyert tökéletességgel ismét visszatér akaratomhoz. És ti emberek, amikor a földön éltek, ezen a hozzám visszavezető úton vagytok. Ha tele vagytok jóakarattal, újból átjár szeretetem világossága és visszanyerhetitek azokat az ismereteket, miknek egykor birtokában voltatok, de szabad akarattal lemondtatok róla.

Nincs nagyobb boldogságom, mint ennek az ismeretnek a közvetítése - hogy ismételten felajánljam nagy szeretetemet és megváltoztassam világosság és ismeret nélküli állapototokat, hogy ismét határtalan boldogságra jussatok. Így célotokat elérve, mint igaz gyermekek tértek vissza Örök Atyátokhoz, AKINEK A SZERETETE A TIETEK, és örökké a tietek is marad - mert egykor az ő szeretetéből keletkeztetek.

Amen.

B.D.Nr.777o 1960.12.12.

A TEREMTÉS LÉTREHOZÁSÁNAK OKA

A ti ember-létetek annak az eltávozásnak a következménye, ami egykor a szellem-világban végbement. Már többször elmagyaráztam, ti adtatok rá okot, hogy a földet megteremtsem. Nektek, a teremtés koronáinak ebben a földi teremtésben kell újra elérnetek azt az eredeti állapotot, amit valamikor szabad akarattal odaadtatok. Ti indítottatok arra, hogy létrehozzam a földi teremtést. Megkerestem és megtaláltam azt az utat, amelyen visszatértek hozzám. Ez a földi anyagi-teremtmények világán való áthaladás. Az ember-lét ennek az áthaladásnak az utolsó állomása. Ekkor kell szabad akarattal rálépnetek a visszatérés útjára - ahogyan egykor a távozástok is szabad akaratból történt. Eredetileg isteni lények vagytok - ennek jele a szabad akarat. Az emberi lét lehetőséget ad, hogy istenségeteket bizonyíthassátok. Lehetőséget ad, hogy szabad akarattal újból felém forduljatok, és kapcsolatot teremtsetek velem. Amikor ez megtörtént, a földi teremtett dolgok elérték céljukat, - és ahogyan öröktől fogva terveztem - létrehozták a visszavezetés művét. Ezért úgy kell tekintenetek a körülöttetek lévő mindenséget, mint az ellenem való vétketek következményét de eszköznek is tekintsétek, hogy általa megtanuljatok engem elismerni. A teremtést a hozzátok való szeretetem kifejezésének tekintsétek, mert nem akartalak elveszíteni. Tudnotok kell, hogy fölülmúlhatatlan bölcsességem a "teremtést" találta a legbiztosabb eszköznek, hogy benneteket újból visszanyerjen. Egyszer majd ti is áttekintést kaptok, hogy a teremtésen keresztül milyen utat tettetek meg. És a kegyelemért, amit szeretetem nyújtott, - végtelenül - hálásak lesztek, mert nélküle elvesztetek volna. Akkor a teremtés már nem lesz béklyó számotokra részemre meg szeretetem bizonyságának nagy igazolása lesz. Akkor már magatok is részt kívántok venni a teremtésben, hogy a szellemi visszatérésének lehetősége legyen. Mert a szeretet engem "teremtésre" indított, és a szeretet majd titeket sem hagy nyugton. A belőlem hozzátok áramló erőt majd arra használjátok, hogy a magatok boldogságára az én akaratom szerint teremtő, és alakító módon tevékenykedjetek. Ehhez az érettségnek bizonyos fokára van szükség, amit a földi életben megszerezhettek, ha a szabad akaratot helyesen használjátok, és felém fordítjátok. Ekkor lelketek visszatér az erő és világosság ősforrásához - ahonnan kiindultatok. Határtalan erőt és világosságot kaptok, mellettem teremthettek, munkálkodhattok, hogy boldogok lehessetek. A földi teremtés dolgaiban való munkálkodás, a még éretlen szellemi részére - kényszer. A szabad szelleminek viszont lehetőség, hogy szeretetben cselekedve, segítsen a még megváltatlanokon. Azok részben még ítélet alatt álló szellemiek - másrészt szabadságot visznek a szelleminek - mert rendeltetését minden teremtettnek végbe kell vinni - azaz szolgálni kell, hogy a benne megkötött szellemi ez által megszabadulhasson. És a megváltott szellemi, aki a világosságban van, tud erről - ezért szeretete állandóan tevékeny, hogy akaratom szerint új dolgokat hozzon létre és részt vegyen a teremtésben. Ismeri Örök Megváltó Tervemet és a minden szellemi visszavezetésében segíteni akar. A teremtést valóban ellenfelem birodalmának lehet tekinteni, mert a még megváltatlan szellemit tartalmazza magában. De ellenfelem, mivel maga is megkötött, ez idő alatt a megkötött szellemit nem tudja befolyásolni. De a világosság szellemei támogatják őket, és segítséget akarnak nyújtani szabadulásukhoz. Viszont az ember félhet ellenfelem befolyásától. De az is igaz, hogy az embernek csak a szabad akaratát kell helyes irányba fordítani. Ha akaratával felém fordul, erre én számon tartom és valóságosan kicsavarom ellenfelem kezéből. De ezt az akarati elhatározást neki magának kell megtenni, mert sem én, sem ellenfelem nem kényszerítjük semmire. Neki magának kell istenségét bebizonyítani, amennyiben a világosságra kívánkozik, ahonnan egykor elindult.

Amen.

B.D.Nr.8613 1963.9.11

A TEREMTÉS ISTEN MŰVE

/ Válasz egy kérdésre /

A teremtés minden műve az irántatok érzett szeretetem bizonyítéka. De bizonyítja fölülmúlhatatlan bölcsességemet és mindenhatóságomat is. Egyedül azért keletkezett, hogy az egykor elbukott szellemit megmentse és visszavezesse hozzám. Az egész teremtés túlságosan is nagy szeretetemet fejezi ki, mert épp azok számára készült, akik nekem ellenálltak, akik szeretetemet visszautasították - és így már méltók sem voltak szeretetemre. Épp az ellenálló szellemi indított arra, hogy olyan világot hozzak létre, amely azt célozza, hogy feladva a szellemi ellenállást, ismét visszatérjen hozzám. Tehát szeretetem nem volt tekintettel ellenállásukra, hanem befogta a bukott szellemit. Azaz, hatalmam és bölcsességem megszámlálhatatlan részecskére oldotta a lényt - majd szeretetem ereje beburkolta. Így az egykor kisugárzott erőt a természet dolgaivá formálta, és bölcsességem új rendeltetést adott nekik. Szeretetem, bölcsességem és hatalmam megállás nélkül dolgozott, hogy a teremtés egy-egy művét létrehozza. Tehát a szó legszorosabb értelmében a teremtés isteni mű, ami lényemet tanúsítja. És ha komolyan gondolkodtok rajta, a legnagyobb csodákat észlelhetitek benne. És a teremtés továbbra is csoda marad, mert nincs benne semmi élettelen, hanem állandó benne a változás. A gondolkodó ember számára a teremtés minden dolga az eleven bölcs Istenre utal, AKINEK szeretete kimeríthetetlen, akaratereje és hatalma határtalan, és megállás nélkül olyan formákat teremt, amelyek magukban rejtik az elbukottak részecskéit - és akik így a teremtés dolgaiban a muszáj-törvény szerint szolgálnak. Mert a bukott szellemit kivettem annak hatalmából, aki elbuktatta őket, és akit szabadon követtek. De most, hogy szeretetem ereje engedte, hogy anyaggá váljanak, - elvettem tőle minden hatalmat a megkötött szellemi fölött. A lényszerű kikerült az ellenfél hatása alól, és csak az én törvényem alatt van. De szabad akarata nincs, mert azt eltékozolta. Önmaga miatt került törvényeim alá, ahol viszont szolgálnia kell. Az egész teremtés az elbukott, szerencsétlen, lényszerű iránti szeretetem műve. Nagy kínban teszik meg az utat végig az egész nagy teremtésen. /Róm.8, 19-22/ Amikor az egykori bukott lény megtette az utat, a teremtésen át, és már mint ember járja a földi útját láthatókká lesznek számára a teremtés dolgai, és örülhet nekik. Mert amint az utolsó ellenállást is megszünteti ellenem - mögötte van a kínos állapot, és a maga dicsőségében láthatja a teremtést, amely a Teremtő szeretetét, bölcsességét és hatalmát tanúsítja. Igaz - bizonyos tekintetben az ember szabad lett, de most ellenfelem befolyásának van kitéve. Ezt megelőzően nem volt semmi hatalma a lény fölött. De mint ember mindaddig az övé marad, amíg szabad akarattal el nem oldódik tőle. Jól értsetek: a teremtés azért tesz boldoggá, mert az én művem. De ahhoz, hogy létrejöjjön, felhasználtam az egykori, lényekként kisugárzott erőmet, és szeretetem meg bölcsességem által diktált, különféle dologgá formáltam át őket. Ennek ellenére, szubsztanciájukban megmaradtak bukott szellemnek, tehát ellenfelemnek, - és mindaddig azok maradnak, amíg teljesen megváltva vissza nem térnek hozzám. Ti emberek a teremtésben ne a bukottat lássátok, hanem szeretetem művét, aminek örülhettek. Benne engem, MAGAMAT ismerhettek föl. Magatokat pedig boldognak mondhatjátok, hogy az utat a teremtésen át már megtettétek, és a tökéletességetek sincs már messze. De arra is gondoljatok, hogy a reális világ - a szellemi világ, és az csak a szellemi módon nézőnek látható. Ami mindenkinek látható, az csak ennek a VALÓSÁGOS szellemvilágnak a visszfénye. Arra is gondoljatok, hogy minden anyag megkeményedett szellemi szubsztancia. Az elkeményedés az ellenem tanúsított ellenállás következménye, a szereteterőm visszautasítása. Ezzel az is érthető, hogy a földi szubsztancia, a velem szembenálló szellemi - neki szeretetem és bölcsességem csak szolgálatot végző működést engedélyez, hogy ellenállásukat megtörje és egyszer a szellemit ősi állapotába visszavezethesse. A szellemi szubsztancia elkeményedését a lény tőlem való elfordulása hozta létre. Tehát ez a megkeményedett szubsztancia mindaddig ellenfelem tulajdona, amíg a szubsztancia újból át nem szellemül. De ez nem gátolt meg, hogy a szellemit erőszakkal el ne ragadjam és mindenfajta teremtett dologgá át ne alakítsam azért, hogy a szellemi végérvényesen elforduljon tőle és visszatérjen hozzám. Azért a teremtés mindig is isteni mű - végtelen szeretetem és bölcsességem műve - amit csak én hozhattam létre, akiben minden hatalom és erő megvan, és létre tudja hozni azt, amit szeretete és bölcsessége akar és amit eredményesnek ismer föl.

Amen

B.D.Nr.2494 1942.10.4

MI AZ ANYAG?

Mi a Világmindenség - és mi az anyaga? Sok embert foglalkoztatott már ez a gondolat, de értelmi gondolkodással ezt a kérdést nem képesek megoldani. Minden anyagból van - ami látható. Azaz szövetanyagból, ami forma szerint megsűrűsödött. Mondhatni, hogy megsűrűsödése által lett látható szövetanyaggá. Mert előtte láthatatlan volt, azaz szellemi szubsztancia. A szellemi szubsztancia az Istenből érkezett erő, amely akaratának megfelelően - mihelyt Isten, egy meghatározott formát elgondolt számára, azzá a formává lett. A forma pedig megszámlálhatatlan szubsztancia együvé zárkózása, tehát egy képződmény, amely újból fel is oldódhat és minden egyes szubsztancia ismét - ha Isten úgy akarja - szabaddá lesz. Tehát minden forma elpusztítható. Az anyag olyan valami, aminek nincs örök állománya. Az anyag a szellemi szubsztanciát csak beborítja. A szubsztanciáknak magasabbra kell fejlődniük, azért nem maradhatnak meg folyton ugyanabban a burkolásban. Bár maga az anyag is szellemi szubsztancia - azaz, az isteni akarat által megsűrűsödött szellemi erő, amely a folytonos feloldódás, a széjjel-szóródás, és újbóli újraformálódás által, szintén olyanná válik, hogy végtelenül hosszú idő multán már maga is formába rejtőzhet. Tehát az a szellemi erő látható, amely a fejlődés kezdeti szakaszában van, - míg az érettebb, szellemi erő az emberi szem számára láthatatlan. Szóval ez a láthatatlan, látható formát vesz igénybe, és abban tartózkodik. Így minden formában valami szellemi él, egy lény, amely nincs önmaga tudatában - de kívánja a hasonló lénnyel való társulást, hogy az együvé tartozással teljesebb legyen az erő, mert minden lény tökéletességre törekszik. Amint az anyag feloldódik, tehát szétesik a forma, a szabaddá lett lényszerű a hasonló felé törekszik, hogy egyesüljön vele és így egy újabb formát tegyenek elevenné. Ez a folyamat a természet folytonosan keletkeztető és pusztító munkájának az alapja. Tehát a természetben meglévő állandó élet-halál jelenség oka. A szellemi szubsztanciák - hol egyesével, hol tömegesen összezárkózva átvándorolnak az egész teremtésen. Nagyságban és fajtában az őket átfogó forma is ennek megfelelő. Minden anyag valami szellemit rejt magában. Maga az anyag pedig olyan szellemi szubsztanciákból áll, amely a fejlődés kezdetén van és ebben az állapotában látható az emberi szem számára. Csak a már érettebb szellemi nem látható. Azért minden, ami látható - tökéletlen. Tehát Istentől távol álló szelleminek tekinthető, amely most kezdi a fejlődés menetét. A benne rejlő szellemi ezt az utat már megtette, és már Isten felé törekszik. Azért a forma feloldódása, és így az anyag múlandósága, megfelel Isten akaratának. A szellemi továbbfejlődése ez által válik lehetővé.

Amen.

B.D.Nr.7o98 1958.4.20

A TEREMTÉSBEN NINCS ÉRTELMETLEN ÉS CÉLTALAN DOLOG

Ok és cél nélkül nincs semmi, ami a teremtésben van. De nem mindig ismeritek fel a dolgok létének okát és célját. Azt kérdezitek - ez meg az, miért lett megteremtve? Fogalmaitok szerint létének nincs semmi célja. Elég lehetne már magyarázatnak az is, hogy "Istenből való erő" - amelynek egyszer majd tevékenykedni kell. Igaz, hogy az erő igen különféle hatásában, de különféle a távolság is, amennyire Istentől eltávolodtak. Itt, a "távolság" azonos azzal a fogalommal, hogy ellenszegülés. Tehát van olyan szellemi - valamikori kisugárzott, isteni erő, - amely a muszáj-törvényben eltöltött hosszú fejlődési menet alatt sem csökkentette le lényegesen az Isten elleni ellenállását. Viszont a fejlődési menetet az isteni rendnek megfelelően folytatta. Tehát, mindig újabb külső formát kapott, amely lassan tevékenységeket is engedélyezett. De ez a tevékenység megint olyan, mint a szellemi ellenállása. Tehát sem embernek, állatnak, sem másnak nem végez szolgálatot - de mégis indirekt módon megteszi. Ez akkor érthető nektek, ha a növényvilág vagy állatvilág kártékony növényeire vagy állataira gondoltok. Ti céltalannak vagy károsnak tekintitek őket. Viszont ezek a képződmények is isteni erőt hordoznak. Valami csekély lehetőséget azért adnak a beléjük zárt szellemi szubsztanciának, hogy tisztuljanak. Másrészt, ezek a jelentéktelen teremtett dolgok az egyéb teremtett dolgok fennmaradását, szolgálják. Részben, a nagyobb lényeknek táplálékul szolgálnak, részben trágyázzák a talajt a növényvilág számára - még ha ezt a folyamatot ti nem is veszitek észre. Az ember szellemi fejlődését is szolgálják, mert az is sokféle próbát követel, ahol az embernek igaznak kell bizonyulnia, legyenek azok különféle türelmi próbák, vagy értelmes beállítottság mindenhez, amit Isten jónak látott megteremteni. Nincs semmi, aminek ne lenne oka és célja. De nem döntő, hogy az ember ezt felismeri-e vagy nem. Döntő az Isten bölcsességébe, szeretetébe és hatalmába vetett hit és bizonyos tisztelet minden iránt, amit Isten teremtett. Ha ez nincs, kételkedik az isteni bölcsesség, szeretet és hatalomban. Tehát minden anyagi burok nagy kegyelem - Istenből egykor kiindult erő-áram az ősteremtésű szellemek feloldódott szubsztanciái részére. Ezzel már átfogta Isten szeretete, és egy külső formába helyezte. Habár még vannak külső formák, amelyek elárulják az Istennel való szembeállást. Isten mégis átfogta a szellemit, hogy a muszáj-törvényben lassan feljebb vezesse. Már maga ez a tény tanítsa arra az embereket, hogy szellemi szemmel nézzen minden teremtett dologra - és gondolja meg - Isten valóban mindenről tud, ami az emberben el van rejtve. Épp ezért ne ítéljen meg senkit, amennyiben kritikát gyakorol Isten teremtménye fölött, mert erre valóban nincs joga. Amilyen mértékben hiszitek, hogy a teremtés Isten műve, olyan mértékben lesz előttetek tiszteletreméltó minden, amit Isten teremtett. Ekkor megtanuljátok, hogy szerető szemmel nézzetek mindenre, amit eddig visszautasítottatok, vagy undorral néztetek. De ezzel nem azt mondom, hogy természetes rendeltetése ellenére jobban támogassátok. Mert ha bizonyíthatóan kártékony, nyugodtan eljárhattok ellene és lezárhatjátok fejlődési menetét. Mert Isten akarata az is, hogy ezeknek a teremtményeknek ne legyen hosszú életük. És így jogosultak vagytok életük lerövidítésére. A bennük lévő szellemi szubsztancia ismét más formába jutva, ezáltal bizonyos érettségre jut. Majd amikor lecsökkent a kezdeti ellenállás, szolgáló munkát is kaphatnak. Mert amint annyira megszelídül benne a szellemi, hogy készségesen szolgál - lassan felfelé kezd indulni. Emberek - tudnotok kell, hogy a ti testetek is ilyen szubsztanciákat rejt magában, amelyeknek meg kell tenniük az említett utat - mert amit a szemetek lát, az minden bennetek is megvan. Isten szeretete, bölcsessége és hatalma képes mindent bevezetni a helyes rendbe - mert az előtte lebegő célt egykor el is éri.

Amen.

B.D.Nr.7800 1961.1.18.

FEJLŐDÉS A FÖLDÖN

A föld teremtésekor megszámlálhatatlan szellemi szubsztancia kapott testi formát a különféle teremtett dologban. Ezek fejlődésükben csak lassan emelkedtek, mert kezdetben a szellemi ellenállása még töretlen volt. De különfélék voltak az ellenállás erősségében - és a teremtett dolog ennek a különbségnek a megfelelője volt. De többé-kevésbé minden kemény anyag volt, mert a föld csak lassan fejlődött olyanná, hogy majd emberek élhessenek rajta. Tehát, hogy olyan szellemi élhessen rajta, aki a fejlődési utat megtette, és az egykori őslény most összegyűjtötte minden szubsztanciáját, és visszakapta szabad akaratát meg öntudatát. Az idő végtelenül hosszúra nyúlt, amíg ezt elérték. De a földnek szüksége volt erre az időre, hogy minden olyan teremtmény létrejöhessen rajta, amire a bukott szelleminek szüksége volt, hogy fejlődhessen. AZ EMBERNEK LEGYEN TUDOMÁSA RÓLA, hogy már végtelen idők óta tartózkodik a földön - és az emberi állapot az a szakasz, amikor szabad akaratával a fejlődési menetét lezárhatja. De tudja meg azt is, hogy visszatekintésben egyszer megkapja ennek a végtelenül hosszú menetnek a képeit. De ezt a visszaemlékezést el kellett venni az embertől, mert arról van szó, hogy szabad akaratából kifolyóan kell Istenhez visszatérnie és ezt mint ember kell megtennie. Amikor szemléli a körülötte lévő számtalan csodát, gondolkodjon el - ezek vajon milyen célt szolgálnak? Szívében magyarázatot kap rá - és megsejti, de az is lehet, hogy már mindent tud. Próbálja kikutatni a Teremtő lényét, azaz kérjen magyarázatot az ember-Isten viszonyról is. Ezt is megkapná, hiszen a földi élet azért van, hogy újból helyreállítsa kapcsolatát Istennel, mert azt egykor szabad akaratból szétszakította. Mert Istentől a maguk akarata szerint távoztak és ez volt A SZELLEMEK ELBUKÁSA Ezért a visszatérés utolsó szakaszában, mint ember, a szétszakadt kapcsolatot szabad akaratból újból össze kell kapcsolni, hogy helyreálljon a rend és ezzel teljesítse a földi élet célját. A bukott lények visszatéréséhez legnagyobb mértékben, a teremtés dolgain való áthaladás járult hozzá. Ezt majd akkor értitek meg, amikor mint ember a visszatérést végbevittétek. Soha nem lettetek volna képesek újra a magasba emelkedni, ha az isteni Teremtő ki nem tép az ellenfél hatalmából - ami mélybe zuhanásotok oka volt. Azzal a végtelenül hosszú idővel, amit mint lélekrészecskék a teremtés dolgaiban töltöttetek, - kivont benneteket ellenfele hatalmából. Ha ellenfelemnek nem is volt ez idő alatt semmi befolyása rátok, azért az övé maradtatok, mert szabadon követtétek a mélységbe. És mert eltávolodtatok Istentől, teljesen világosság és erő nélkül maradtatok. Így teljesen lehetetlen lett volna a visszaút. Ezért teremtett maga Isten visszautat a teremtett dolgokon keresztül. Fölülmúlhatatlan bölcsessége és végtelen szeretete úgy alakította a visszautat, hogy a szellemi valamilyen szolgálatra kapott lehetőséget. A szolgálaton keresztül mindig magasabb fokú lett az érettsége. Az egy-egy bukott őslényhez tartozó szellemi részecskék újból összegyűlve egy bizonyos érettségi fokon, beléptek az utolsó formába. Így egy ideig mint ember tartózkodhatnak a földön, mely idő alatt szolgálniuk kell - de most szabad akaratból és szeretetből. EZ A FÖLDI ÉLET CÉJA MINDEN LÉLEKNEK - AKI MINT EMBER TESTET ÖLTÖTT. A szeretettel végzett szolgálat által megváltást kaphat minden formától - hogy mint szabad szellem a földi élet befejezése után bemehessen a szellemi birodalomba. De a szellemivé válást saját erőből nem tudja végbevinni. Az egykori ősbűn még terheli, és mindig visszanyomja. Azaz, mert ellenfelemet egykor szabad akaratból követte most a földi élet alatt annak újra visszatért a joga, hogy befolyást gyakorolhasson rá. És az ember, tehát a bukott őslény - ennek a befolyásnak a hatására újból csak elbukik - ha nem kap segítséget: MEGVÁLTÁST, JÉZUS KRISZTUS ÁLTAL. BENNE MAGA AZ ISTEN TESTESÜLT MEG azért, hogy az összes bukott őslény bűnének adósságát a kereszten végbevitt áldozati halálával eltörölje. A Jézus Krisztus által adott segítség - tehát a teljes megváltás és a bűnök bocsánata - biztos tény. De hogy valaki megkaphassa, annak feltétele van. A feltétel az - HOGY A MEGVÁLTÁSÁT MAGA IS AKARJA. Akaratát azzal fejezi ki, hogy elismeri Jézust, mint Istent - tehát elismeri azt, akitől mint ős-szellem az elismerést megtagadta. Emberek - ezzel röviden elmagyaráztam nektek, hogy mi az oka és jelentősége Isten Megváltásának. Most már tudjátok, hogy a földi élet célját teljesíteni kell. Tanuljátok megismerni az Isteni Tervet - és meglátjátok, hogy az mindig és mindig a szellemi visszatérését akarja. Ezt szeretettel és bölcsességgel teszi, mert rendelkezésére áll minden törvény és hatalom, hogy a célt egyszer elérje. Azt a célt, amit maga elé tűzött, amikor a lényeket megteremtette.

Amen.

B.D.Nr.2775 1943.6.15.

INKARNÁCIÓ

Egy lélek inkarnációja akkor mehet végbe, ha mindazok a szubsztanciák összegyűltek, amelyek a különféle teremtett dolgokban földi útjukat megtették, és magasra fejlődtek. Hogy a lény inkarnálódhasson a lelki szubsztanciákban képviselve kell lenni minden teremtett dolognak. Az-az, az emberi test egy olyan lélek külső burka lesz, amely az összes teremtett dolgot a legkisebb formában tartalmazza. Az előző végtelenül hosszú földi tartózkodás ideje alatt ezek a szubsztanciák egyesültek és most az utolsó testetöltésre várakoznak. Az emberi külső formába most úgy kerülnek bele, mint annak a lelke, hogy a fejlődés utolsó szakaszát így tegyék meg. Időtartamában az inkarnáció különféle hosszúságú - mindenkor az egyes szubsztanciák érettségi állapota szerint, akiknek az előző stádiumban volt már bizonyos szabadságuk - bár a muszáj-törvényben élve, Isten akarata szerint tevékenykedtek. Mindenesetre a testetöltés előtti utolsó stádiumban a muszáj-törvény mindinkább lazult. Ezért kiélésük alkalmával az egyes ösztönök vagy tompultak, vagy erősödtek. Ennek a következménye a magasabb vagy alacsonyabb érettségi fok, és ez határozza meg az utolsó, tehát az emberként való meg testesülés hosszúságát. Minden lélekszubsztancia törekszik az utolsó megtestesülésre. Amikor mint ember-lélek egyesülnek, akkor már azt is tudják, hogy az emberi külső forma lesz az utolsó anyagi burok - és ennek befejeztével megszabadulnak minden földi béklyótól. Azért a lélek most ott tartózkodik, ahol alkalma lehet inkarnálódásra. Érthető, hogy ott tartózkodik majd, ahol az ő érettségi fokának megfelelő emberek vannak. Oda megy, ahol az emberekben olyan ösztönök és képességek vannak, mint amelyek az ő lényét is jellemzik. - De ez nem zárja ki, hogy ne keresse a tőle idegen, más képességű embereknél a testetöltést - hogy ezzel meggyorsítsa érlelődését. Ilyen esetben gyakori, hogy a földi élet alatt nagyobb nehézségekkel kell megküzdenie - mert sajátosságait nem veszik figyelembe, maga pedig nem tud eleget tenni a neki állított követelményeknek. De mert a lélek ismeri az előző életek útját, abban senki sem gátolja, hogy maga válasszon. Az eszközök, hogy az utolsó érlelődést elérje - minden inkarnálódásnál rendelkezésére állnak. Az előző különféle formákban végbement érlelődés által, a képességek benne vannak csak éppen különféle erősségben. A földi életben ezeket vagy fejleszti - vagy csökkenti, teljesen akarata szerint. Tehát a képességei megvannak, és az erőt hozzá szintén akaratának megfelelően kapja. Ha langyos törekvéseiben, megmarad ugyanazon az érettségi fokon, amin inkarnáció előtt volt. Ilyenkor az inkarnáció nem hozott fejlődést. Bár élete végén megszabadul a testi buroktól - de ösztönei és vágyai még az anyagi világhoz kötik, holott ezeket le kellett volna vetkőzni. Ilymódon a földi inkarnációt nem használta ki. Leírhatatlan megbánást okoz benne, amikor felismeri, hogy az istengyermekségre való jogát eltékozolta. És már többé el sem érheti - habár a túlvilágon még végtelenül sok lehetőség van, hogy Isten látására eljusson. Az inkarnált lélek Isten előtt egykor számot ad, hogyan használta ki a földi lehetőséget és földről való távozásával milyen szellemi eredményeket tud bemutatni. Mert az embertestbe való öltözés nagy kegyelem, amit nem lehet eléggé értékelni. Ajándék - amit ennek megfelelően kell használni. Tehát az ember tegyen meg mindent, ami fejlődését szolgálja - mert a földre ha már egyszer elhagyta, nem jön vissza.

Amen.

B.D.Nr.8235 1962.8.9.

AZ EMBER FEJLŐDÉS EREDMÉNYE - VAGY ÚJ TEREMTMÉNY?

Nem lehet ellentmondás azokban a szellemi javakban, amiket tőlem magamtól kaptok, amit Szellemem közvetített. Az én szolgálatomban álltok és feladatotok, hogy közvetítsétek embertársaitoknak a tőlem kapott igazságot. Szavaimat vigyétek ki a világba, hogy világosságot adjon. A szellemi sötétséget, amiben éltek, világossá akarom tenni, különösen azért, mert magatok is vágyódtok a magyarázatra. A földnek, mint teremtett műnek, végtelenül hosszú időre volt szüksége, amíg azzá lett, ami most: olyan teremtéssé, amely az embernek meghozza a végső tökéletességet. Ez alatt a végtelenül hosszú idő alatt a legkisebb lélekrészecskékre feloldott ősszellemek a teremtés megszámlálhatatlan dolgán mentek át, mint annak részei, hogy aztán mindig magasabbra fejlődjenek. A megmerevedett szellemi lassan megéledt, ahogyan ezt már többször is elmondtam. A végtelenül hosszú utat a muszály-törvény jegyében tette meg. Ez annyit jelentett, hogy a teremtés minden dolga elérte azt a célt és rendeltetést, amit kiróttam rá. A száműzött lények közül senki sem rendelkezett önmaga fölött, és így lassan kiérlelődtek. A magasba törő szellemi minden érlelődési fokának megteremtettem a hozzá illő formát. A kőzet, növény és állatvilág mindig is végtelenül sokrétű formában létezett és mindezeket a bukott ősszellemek részecskéi elevenítették meg. Ezek mindig jobban és jobban összezárkóztak, majd kisebb és nagyobb élőlényekké lettek, amelyek a forma elhagyásakor megint egyesültek és végül olyan formába nemződtek, amely már hasonlított az emberi formához. A fejlődés egész hosszú menete az én törvényem alatt állt, vagyis ebben az akaratom által létrejött teremtésben minden folyamat a természeti törvények szerint ment végbe. Bukásuk által az ős-szellemek elvesztették éntudatukat. De egyszer visszakapják és pedig az utolsó formában, amikor mint ember azért testesülnek meg, hogy végigvigyék a fölfelé való fejlődés menetét. Ezért a muszály-törvény utolsó formái mindig hasonlóbbak voltak az emberhez - de az éntudat állapotába nem kerültek. Akaratom szerint ösztönösen cselekedtek akkor is, amikor olyan funkcióban működtek, amely már az emberéhez volt hasonló. Gondolkodásra nem voltak képesek, - még hiányzott az értelem és szabad akarat - tehát nem voltak felelősségteljesek. Szellemi intelligenciák hajtották őket, cselekvésre - éppúgy, ahogyan még most is minden formába kötött lényszerű a szellemi gondozók felügyelete alatt áll. Azok akaratomat a természeti törvények szerint viszik át a megkötött lényekre. De elérkezett az idő, és az érett ős-szellemeknek vissza lehetett adni a szabad akaratot. Ezzel lettek kipróbálva, vissza akarnak e térni hozzám - vagy ellenfelemnél maradnak. - ÉS AZ EMBERI FORMÁT EZEKNEK AZ ŐS-SZELLEMEKNEK TEREMTETTEM MEG. A teremtés minden dolgát és különösképpen a mindig nagyobb élőlényeket akaratom hozta létre - amennyiben gondolataim formát öltöttek. Így a legkülönfélébb élőlények jöttek létre. De minden forma más volt. Különféle fajok jöttek létre és nem hasonlítottak egymásra. Mindig tovább szaporodtak, de mindig ugyanazok a teremtmények maradtak. Amikor az első éretté vált ős-szellemek miatt szükségessé vált az emberi forma - akaratom újból egy teremtett művet hozott létre, amely valóban az egész teremtés csodája volt. Egy mindenképpen művészi elrendeződésű lény, akit úgy teremtett meg akaratom, hogy földi feladatát teljesíteni tudja. ÉN TEREMTETTEM és nem a már meglévő teremtésből fejlődött ki. A formának egy ős-szellemet kellett magába rejtenie, - egy valamikor általam alkotott lényt, aki képmásom volt - és újból azzá kell lennie. Ezért értelemmel, éntudattal és szabad akarattal kellett felruházni. Ezek a dolgok nem lassú fejlődéssel jöttek létre az állatszerű lényekből, - hanem az ember-formához lett MELLÉKELVE - amikor az első formát az ősszellem birtokba vette. Ez megadatik minden embernek, mint lelkéhez tartozó érték - mint "isteni-ód" amely az embert születésekor megeleveníti. Természeti törvényem szerint az ember tovább-nemződik, de mindig ugyanolyan lény marad, mint Ádám, az első ember volt. Nem változnak át más teremtménnyé. A változás mostantól már mindig a LÉLEK CSELEKVÉSE lesz. Kezdetben még ellenállhat nekem. Viszont azalatt míg ember, eljuthat a legmagasabb tökéletességre. De az emberi test ugyanaz marad amilyennek teremtettem, amikor Ádám lelke tulajdonába vette. Végtelenül hosszú idő kellett hozzá, amíg a föld mindennel, ami benne, rajta és fölötte van létrejött, minden halott és eleven teremtményével. De ez a bukott szellemi fölfelé fejlődésének csak egy szakasza, amelyben mintegy végére ért az a fejlődés, amikor egy szellem újra összegyűjti minden részecskéjét és elkezdi a hozzám visszatérés utolsó részét. Hogy az őslény emberként mehessen át a földön, az a teremtés újabb művét követelte tőlem. Olyan művet, amely minden követelménynek eleget tud tenni, hogy szabad akarattal megállhassa az utolsó próbát. Tehát az ember úgy tekinthet magára, mint egy részemről különlegesen alkotott műre. Ő a földön az egyetlen lény, amelynek értelme, szabad akarata és éntudata van. EZEK MIND AZ ISTENI EREDET JELEI: Ezért képes arra, hogy maga fölött elismerje Istent, a Teremtőt, aki életét adta. Épp ezért a földön a végső tökéletességet is elérheti, ha szabad akarattal komolyan törekszik rá.

Amen.

B.D.Nr.6647 1956.9.17.

MI A LÉLEK?

Teljes homály van az olyan problémák fölött, amelynek megoldására az emberi értelem nem elég. Ott Isten Szellemének kellene munkálkodni - bár munkálkodását csak ritkán ismerik el. Pedig amikor megoldatlan problémákra vonatkozó kérdések merülnek föl - világos választ csak Ő ad. De az ilyen "Szellem - hatásra" létrejött eredményt is kétségbe vonják - holott egyedül csak ez felel meg a valóságnak. Bármilyen fajtájú legyen is a kérdés - mindig csak az a helyes válasz, amit maga Isten ad az embernek Szelleme által. A Szellem szót nem lehet felcserélni az értelemmel. Az értelem mozoghat téves irányba is. Nincs rá semmi garancia, hogy az értelemszerű eredmény megfelel-e az igazságnak. Ha így lenne, akkor nem lenne a világban az a sokféle nézet és vélemény, amely mind az igazságra tart igényt, mind érvényesülni akar, és mindet az értelem hozta létre. A Szellem egy sugár, amely magából az Örök Igazságból ered és világosságot ad. Azaz olyan ismeretet, amelyet az értelem csak elfogadhat, de amelyre bizonyítékot hozni nem lehet. Az "Istenből való Szellem" megadja a legbensőbb és legteljesebb meggyőződést - és az értelem különösebb igénybevétele nélkül is hiánytalan magyarázatot ad. A "lélek" szót sem lehet senkinek érthetővé tenni, még ha szerzett is magának bizonyos szellemi tudást. Mert a lélek valami szellemi. Semmi földi-anyagi nincs benne, és azért csak szellemileg lehet magyarázni. A lélek az a fluidum, AMELY A TESTNEK, tehát az anyagi formának életet ad. A LÉLEK AZ EMBER TULAJDONKÉPPENI ÉNJE, amely külső, anyagi burokba takarózott. Az, ami nem látható, de állandóan jelen van, amíg ebben a külső formában valamiféle erő van; és az megnyilvánul. Ha nem volna lelke, az ember nem lehetne éntudatú lény. A lélek a valamikor Istenből kiáradt erő, amit Isten mint lényszerűt helyezett ki magából és önálló életet adott neki. Ez a lény szabad akarattal és gondolkodóképességgel van ellátva. Hogy ez a lény, ez a lélek most miért rejtőzik emberi testbe - az egy külön dolog. Először azt kell bemutatni, hogy az ember gondolkodni, érezni és akarni tud, és ennek a lélek az oka és eredete. Ezen kívül tudni kell, hogy minden szervet a lélek éltet és a test minden tevékenysége, az akarat minden rezdülése, minden érzés a testben található lélek megnyilatkozása. A lélek önmagában szellemi - emberi szemmel nem látható - és ha látható lenne, teljesen az illető ember külsejére hasonlítana. Ez marad meg a test halála után. Lelkek, akik már bizonyos érettséget elértek, megláthatják - mert az érettség lehetővé teszi a szellemi látást. Tehát a lélek soha nem magyarázható úgy, mint az anyagi testhez tartozó szubsztancia. Volt és marad is szellemi szubsztancia - tehát Isten szellemi kisugárzása, amelynek a földön el kell a célját érni. Nem sérülékeny és nem mulandó. Másoktól a világosságsugárzás által lehet megkülönböztetni. Életcélja, hogy ennek a világosságnak a fokát növelje - mert egykor makacsul elsötétítette. Ha valaki csak tudományos alapon akarná megtenni, embernek nincs módjában, hogy a lélek lényegét megmagyarázza. A lélek nem megfogható valami és emberi érzékszervekkel nem kikutatható. Istenből való erő, Akinek a lénye szintén kikutathatatlan és az is marad, de gondolkodó ember nem tagadhatja le. Így tehát a lélek nem definiálható, mégis az ember tulajdonképpeni énje. Létezik - de a létét bizonyítani nem lehet. A testi szerveknek utasításokat ad a működésre - de test nélkül is létezik. Míg a test lélek nélkül csak élettelen anyag, akkor is, ha minden szerve változatlanul megvan. Amint a testet elhagyja a lélek - hiányzik belőle minden élet. Az hiányzik, ami a testet cselekvésre indítja, ami működésre serkenti a szervezetet, ami szabad akaratból meghatározóan hat a gondolkodás szerveire, és ami az emberből az összes érzelmi rezgést kiváltja. És a test halála után ez a gondolkodó, akaró, érző valami - a lélek, - egy másik szférában mozog. De ugyanaz a lény marad, aki előzőleg az emberi testben lakott. Ezért a túlvilági birodalomban bizonyos érettség mellett fel is ismerhető.

Amen.

B.D.Nr.7569 1960.4.5

AZ ŐS-SZELLEM ÉNTUDATA

Amikor mint ember a földön vándorol, minden ős-szellem énje tudatára jut és fölismeri önmagát. Minden lélek-részecske együtt van benne, amelyek a visszavezetés elérésére egykor a teremtésben szét lettek szórva. A lény most már abban a helyzetben van, hogy képes elérni az érettségnek azt a fokát, amelynek az őskezdetben birtokában volt - de amit elvetett. Most újra meg kell szerezni ezt az érettséget, hogy mint beteljesült szellem mehessen be a Világosság birodalmába. Tehát minden ember egy emberi testben időző ős-szellem. Egy valamikor elbukott ős-lény, aki végtelen szeretetem teremtő munkájának az eredménye. Önmaga oldódott el tőlem és most szabad akaratból kell visszatérnie. De az embernek nincs tudomása róla, hogy ő ki és mi volt - és hogy mivé kell válnia. Az érettség bizonyos állapota kell hozzá, hogy ezt a tudást megkaphassa, és meg is értse. Felismeri magát mint ember - de nem mint szellemi lény, akinek rendeltetése van. És mert csak embernek is- meri magát, aki a földi világban mozog, - gondolata is inkább a földi dolgokra irányul. Többnyire ez akadályozza, hogy felismerje a szellemi dolgokat. Ezek csak akkor juthatnak birtokába, ha a világtól már elfordult és a szellem birodalmára néz. Ekkor lehetővé válik, hogy tudást szerezzen és a maga rendeltetését is felismerje. Most már képes az ismeret elfogadására és magát azokra a dolgokra állítja be, amelyek elősegítik a szellemi érlelődést. Ha már egyszer elfogadta - a továbbiakban már boldogítja a gondolat és a bizonyosság, hogy az ős-szellemekhez tartozik, akiket mint teremtményeket én helyeztem ki magamból, és akik mint gyermekeim térnek majd vissza hozzám. És mivel már emberi fokon vannak, a beteljesülés már nem tarthat soká. Csupán az ember akarata legyen jóindulatú - és akkor már felém fordul. Maga kívánkozik Istene és Teremtője után. Ez az akarat egyúttal helyes beállítottságot, és helyes döntést is jelent - ez már az akarati próbában való helytállás - hiszen az ős-szellem erre hivatott a földön. Az ember földi élete nem hosszú, de arra elég, hogy teljesen átszellemítse magát, hogy elérje azt a fokot, ami meghozza az Isten-gyermekséget. Azt a fokot, amikor a tökéletesség állapotába jutott, mert szabad akarattal törekedett rá. Most a közelemben tartózkodhat, ahol biztos, hogy szeretetem rásugárzik. Az ős-szellem - ha egyszer már a Világosság birodalmában van - bármikor magasabbra léphet. Ennek feltétele az erre vonatkozó helyes akarati döntés volt már a földön. Túlságosan is boldog minden lény, amikor tudatosul benne, micsoda végtelenül hosszú utat tett meg, hogy eljusson a világosság teljességére, és ez által végtelenül boldog lehessen. Köszönetet mond, dicsőítő éneket énekel és mindörökké magasztal engem. Gyermekem lesz és az is marad, aki többé már el nem megy, hanem akaratom szerint teremt és a maga boldogságára munkálkodik.

Amen.

B.D.Nr.2344 1942.5.24.

A LÉLEK - A TEREMTÉS DOLGAINAK HORDOZÓJA

A lelki szubsztanciák a maguk együvé tartozásukban, egy túlontúl is finoman megkonstruált képződményt alkotnak. Ha valaki ezt szemlélni tudná - varázslatosnak tartaná. Nincs semmi, ami ebben a képződményben ne lenne benne. Végtelen kicsinyítésben minden benne van, amit az összteremtés létrehozott. Ugyanis ezek az egyes szubsztanciák elevenítettek meg minden teremtett dolgot, és ezzel megtartottak magukban minden átélt formát. A folytonos összezárkózással állandóan szaporodtak, és az összkép állandóan változott és tökéletesedett. Az ember felfogó képessége nem elég mindezen dolog elképzelésére. Lehengerli a Teremtő bölcsessége és mindenhatósága, amikor ezeket képekben látja, és azok csodadolgokat lepleznek le. A teremtés legcsekélyebb és legjelentéktelenebb dolga is ezrével rejti magában a még kisebb teremtményeket, amelyek ismét mindent tartalmaznak, ami csak létezik Isten nagy Teremtési Művében. És az ember ezeket a teremtett dolgokat magában hordozza. Azaz, a lélek megszámlálhatatlan szubsztanciából állt össze, amelynek már mindegyike teljesítette feladatát a teremtésben. Ezért összezárkózhattak az utolsó nagy feladatra - HOGY MINT EMBERI LÉLEK BEFEJEZHESSÉK A VÉGTELENÜL HOSSZÚ FÖDI UTAT. Isten egész nagy teremtésében nincs csodálatosabb létesítmény, amely úgy ki lenne alakítva, mint az emberi lélek. Tökéletességének bizonyítéka, hogy a lélek képes úgy szemlélni önmagát, mintha egy tükörben nézné, majd felismerheti saját dicsőséges mivoltát. Azaz, sugárzó világosságban önmagát ismerheti föl sok ezer alakban és formában. Tehát önmaga szemlélete elmondhatatlan boldogságot okoz, mert az összes teremtett dolgok látványa valami lenyűgözően szép látványt nyújt. És szemlélődésének soha nem jut a végére, mert a kép ismételten megújul, mindig újabb teremtett dolgok csatlakoznak hozzá, amelyek mindig varázslatosabbak, mert Isten gyönyörűségeinek soha sincs vége. Így annak sincs vége, amit Isten szeretete nyújt teremtményeinek, akik tökéletesek és a világosságban állnak. Szeretetét állandóan és folytonosan érzik és ezért állandóan, és folytonosan fokozódó boldogságot éreznek. Sem, vége, sem határa annak, amit a szellemi szem láthat. És semmi sem marad meg változatlanul - és ez is örömet jelent a lénynek. A szellemi szemnek nyújtott folytonos változatosság mindig emeli a boldogságérzetet.

Amen.

B.D.Nr.3661 1946.1.19.

A LELKEN VÉGZETT MUNKA

Szálljatok magatokba és ismerjétek fel hibáitokat. Majd igyekezzetek kijavítani ezeket. Ez a lelketeken végzett munka. Így olyan emberré alakítjátok magatokat, aki megmarad a rend keretei között. Aki úgy él - ahogyan én akarom. Tehát szeretetté alakítja magát. Mert minden gyengeség, minden hiba, minden erény-nélküliség oka a szeretet-hiány, az önzés. Az embertárs iránti szeretetet a szelídség, békesség, türelem, irgalom és igazságosság jelenti. Ha ezek hiányoznak belőled, -akkor nem tölt be szeretet, akkor még szorgalmasan dolgoznod kell magadon. Ehhez természetesen fel kell ismerni a saját hibákat és gyengeségeket. Ez komoly kritikát jelent önmagatokkal szemben, komoly töprengéseket,- és a hozzám, és embertársatokhoz való igazi viszony helyreállítását. Engem Atyátoknak és minden embert testvérnek kell tartani - mert valamennyien egy Atya gyermekei vagytok. A gyermekek szeressék egymást - és elnyerik tetszésemet. Ekkor én gyermekeimnél lehetek - de minden vétek megakadályoz ebben. És ez hátránytokra, van. Mert NÉLKÜLEM és JELENLÉTEM nélkül gyengék és tökéletlenek vagytok és a földi célt nem éritek el. Célotok a tökéletesség elérése legyen, hogy szeretetté változzatok, hogy lényeteket visszaváltoztassátok az ős-állapotra. Mert csak az ős-állapot képes boldogítani. És amíg ettől az állapottól távol vagytok, addig a földön is, és a szellemi birodalomban is, a valamire való elégtelenség, az ismerethiány és az erőtlenség állapota lesz a sorsotok. Én viszont arra akarlak segíteni, hogy boldogok legyetek, azért figyelmeztetlek állandóan, hogy törekedjetek - hogy kezdjetek hozzá lényetek átalakításához. Belső szemlélődéssel rájöhettek, hogy gondolkodástok és akaratotok milyen kevéssé felelnek meg akaratomnak - mert az önszeretetben még túlságosan is benne vagytok. Szorgalmasan ki kell onnan dolgozni magatokat, hogy ezt a hiányos állapotot megváltoztassátok. Gyakoroljátok a szeretetet, ahol és ahogyan erre alkalom kínálkozik. Mert boldogok csak a szeretet által lesztek - vétkeitek és hibáitok fölött csak szeretettel tudtok úrrá lenni. És ha még nem éreztek szeretetet magatokban, akkor értelemben képezzétek magatokat, hogy jog szerint gondolkodó emberek legyetek. Legyetek szelídek, békességesek, alázatosak és türelmesek. Keressétek, hogy embertársatoknak hol tudnátok segítségére lenni. - És majd felébred a szeretet-érzés bennetek és boldogító, szeretetből induló tettekre lelkesít. Ekkor már nem az, értelem hajt, hanem a szívetek és már magasra léptetek. Ezért figyeljétek magatokat, szálljatok magatokba, és komolyan kérdezzétek magatokat, helyes-e ahogyan gondolkodtok, és tesztek. Szívetek majd választ ad rá. Ha ezt a kérdést felteszitek magatoknak - magam sietek segítségetekre. Adok erőt, hogy amit akartok komoly formában végbe tudjátok vinni - és a lelketeken való munkálkodás előnyös fordulatot vesz. Kielégít, hogy akaratomnak alávessétek magatokat, hogy magasabbra jussatok, mert ekkor már ti is azt akarjátok, hogy tökéletessé váljatok.

Amen.

B.D.Nr.7656 1960.7.26.

A LÉLEK AZT ARATJA - AMIT VETETT

Semmiféle csaló álomnak ne adjátok át magatokat, hogy a földi élet számára kincseket kell gyűjteni. Gyorsabban elvesztitek, mint ahogyan megszereztétek. Óvlak, hogy ne nézegessetek földi javak után, mert szívetek hozzátapad. Már többször bemutattam, milyen mulandó, ami a világhoz tartozik. Mennyi időbe és fáradtságba kerül, míg összegyűjtitek a földi javakat, és milyen ritkán gondoltok rá, hogy nem tarthatjátok meg magatoknak, hogy át kell adnotok, sőt - ha én akarom, egyéb módon is elveszthetitek. Csak arra figyeltek, ami a világhoz tartozik - ami mulandó. Csak a testetekről gondoskodtok - a lelketekről nem. Életerőtöket így fordított módon használjátok csak a testi jólétre. Gondolkodás nélkül elfogadjátok, hogy az örökkévalóságban lelketeknek boldogtalan legyen a sorsa. A földi élet ideje alatt nem adjátok meg neki, ami a tökéletességét szolgálná, hanem senyvedni hagyjátok. Testetekre meg túlontúl sokat is áldoztok, anélkül hogy bármi hasznotok lenne belőle. Egyik napról a másikra a földi életút befejeződhet, és üres kézzel, szegényen jelentek meg a túlvilági birodalomban. Emiatt ott majd nagy kínokat szenvedtek. Valóban - meggondolhatnátok már egyszer, hogy a földi élet nincs a magatok kezében. Lehet, hogy rövid lesz és anélkül, hogy védekezni tudnátok -akármelyik napon hozzátok léphet a halál. Gondolni kellene a "mi lesz azután"-ra is. De nem akarjátok elhinni, hogy a halál pillanata nem olt ki mindent - nem akarjátok elhinni, hogy a lélek továbbra is él. A most következő élet már azzal azonos, ahogyan most éltek a földön, és amennyire lelketek üdvéről gondoskodtok. Hitetlenségetek az oka annak is, hogy minden gondolkodás nélkül élitek a napokat - és csak meg sem kérdezitek, vajon mi oka lehet, hogy a földön létezem? Megelégszetek vele, hogy földi módon megteremtitek magatoknak amire kedvetek van, ami jóérzést okoz testeteknek, és minél több földi kincset sikerüljön összegyűjteni a jövő számára. Azt viszont nem tudjátok, van-e egyáltalán "jövőtök". Azt mindenki tudja, hogy egyszer meg kell halni. Legalább ezt tudatosítanátok magatokban, hogy ezzel értékelnétek a földi életet. Igen- de hiányzik belőletek a hit! Hit az egy Istenben és Teremtőben, aki felelőségre von a földi élettel kapcsolatban. De mert ezt sem hiszitek - közömbösek vagytok. De hogy a felelősségre vonás órája elérkezik, abban biztosak lehettek. És nagyon keserű lesz a bánat, amikor nagy lelki szegénységgel értek oda; csak akkor ismeritek majd föl, mit mulasztottatok el a földön. Mert nagy kegyelem, hogy testbe öltözve létezhettek a földön, és a lélek keserűen megbánja, ha kihasználatlanul hagyta ezt a kegyelmet. Amit mulasztott soha be nem pótolhatja. Bár kap segítséget a túlvilágon, hogy a mélyből fölemelkedhessen, de a körülmények sokkal nehezebbek, mint a földön voltak. Nem kellene csak úgy minden gondolkodás nélkül élni a napokat, mert mindenkihez elérkezik az óra, amikor elhagyja a földi testet, és lelke bemegy a szellem-birodalomba. Igaz - ez az óra hozhat nagy boldogságot és örömet, de nagy sötétséget és kínokat is. Mindig aszerint, hogy az ember hogyan akarta. Most learatja azt, amit vetett. Vagy a világosság és öröm birodalmába megy, - vagy a sötétség fogadja be - és előbb ki nem adja, amíg a lélek meg nem változtatja a fölfogását. Szerető kíséret mellett csak ekkor indulhat el a felfelé vezető úton.

Amen.

B.D.Nr.1874 1941.4.3.

A LÉLEK HALHATATLANSÁGA

Sok embernek a lélek halhatatlansága elfogadhatatlan, mert mulandó földi mértékeik vannak. A földön semmi sem állandó. A földön minden átmenetileg létezik. És az emberek úgy gondolják, hogy a természeti törvények alól nincs kivétel. Hiszen a földi test is elpusztul, azaz, látszólag szétesik és elvész. Arra az ember nem gondol, hogy ami így látszólag elpusztul, az csak egy átmenet az újraalakuláshoz. Kevés gondolkodással felismerhetné, hogy mindennek célja van és megfigyelhetné, hogy még a legjelentéktelenebb teremtmények is bizonyos összefüggésben vannak egymással - tehát nem céltalan az életük. Amikor egy teremtett dolog elpusztul, maradványait egy másik veszi magába, tehát annak van szolgálatára, és az új teremtményekben tovább él. Csak a külső változást kellene komolyan megszemlélni - és bevallhatná, hogy a belső élet nem pusztulhat el. Legalább ezt a belső életet az embernél is fel kellene ismerni. Rá kellene jönnie, hogy az ember lelke, az érzelmi élete, csak úgy egyszerűen nem fejeződhet be. És valóban - az érzelmi élet az értelme minden testbeöltözésnek. A külső forma nem ér semmit, ha az emberiség nem ismeri fel a belső magot. Az emberi lény felépítésében mindig ugyanazok az alkatrészek: test - lélek - szellem. A külső burok a test. Azokat a cselekvéseket viszi végbe, amelyeket a lélek mond. Tehát a test az a szerv, amely a lélek akaratát teljesíti. A halál pillanatától kezdve a léleknek már nincs a földön olyan szervre szüksége, amely a látható dolgok között szolgálatára van. A lélek tartózkodási helye megváltozott, most nem kell olyan dolgokat végbevinnie, amelyeknek, kifelé kell megmutatkozniuk. A test fölösleges, csak a földi életút eszköze volt - mert ott kellett a léleknek olyanra alakulni, hogy a szellem hordozója lehessen. A SZELLEM, az élőlény harmadik alkatrésze. Bár minden emberben szendereg, de akcióba csak akkor lép, amikor a lélek több figyelmet szentel neki, mint a testnek. Tehát amikor a lélek már nem tartja annyira fontosnak a földi követelményeket azokkal szemben - amelyeket a szellem állít eléje, és amelyek mindig a földi igények félretolását jelentik. Bár a test, lélek, szellem összetartozik, de egymástól elválasztott céljaik vannak. A lélek megteheti, hogy figyelmét és akaratát a test igényei felé fordítja. - De figyelmen kívül is hagyhatja, és akaratát csak a benne lévő szellem hasznára fordíthatja. A túlvilági sorsot az akaratnak az iránya határozza meg. Tehát azt az állapotot, amelyben a lélek a földi élet után tartózkodik. És ez vagy boldogság, vagy szenvedés. A földi élet - tehát a test bekapcsolódása a lélek életébe - csak egy átmeneti állapot. A testet a földön a lélek hajtja cselekvésre - de a lélek nem alszik ki, amikor a test már nem képes ellátni funkcióját. A lélek elhagyja a testet, mert már olyan régiókban tartózkodik, ahol a külső burokra nincs szükség. Téves felfogás a lelket, tehát azt a lényt, aki nem pusztulhat el - a test pusztulása után szintén elpusztultnak tekinteni. Mert a lélek nem pusztulhat el! Egyszerűen már nem rendelkezik testtel! És ha a lélek érettsége hiányos - azaz kevés figyelmet szentelt a szellemének - akkor a test halála után egy cselekvésmentes állapotba zuhanhat. De az soha elő nem fordulhat, hogy "nincs többé." A lélek valami szellemi, és a szellem nem pusztul el soha. A test viszont földi anyagból van és mert anyag - változásnak van kitéve. Ezért amint a lélek elhagyja, újra alkatrészeire bomlik.

Amen.

B.D.Nr. 716. 1938.12.20.

MIKROKOZMOSZ

A világnak, mint olyannak, egyedüli célja, hogy a sok élőlényt, akik a szellemi potenciák hordozói, - magasabb fejlődésre vezesse. Ez csak olyan környezetben mehet végbe - ahol nem várt ellenállás adódik. A világ ilyent eleget nyújt, legyen az a földön vagy más égitesten. Az élőlény számára nem is sejtett nehézségek adódnak, amelyek legyőzésére minden energiáját, be kell vetni.

Hogy egyáltalában minden élőlény fennmaradhasson, az energiát erő-átvitellel kapja. - További fejlődése attól függ, hogy ezt az erőt mire használja. Azaz, minél előbb befejezi az előtte álló feladat munkáját, - a szellemi intelligencia annál hamarabb megszabadul az őt beborító formától - és elkezdheti a fejlődés következő stádiumát. Várható a kérdés, hogy az élőlénynek melyik forma adja meg a leggyorsabb fejlődést? - Erre csak azt lehet válaszolni - elengedhetetlenül szükséges, hogy a lény átmenjen minden formán. A határ az, hogy a megszámlálhatatlan lélekrészecske egyesülése megadja az egészet. Tehát hogy minden lélekszubsztancia együtt legyen, és az utolsó testbeöltözést, az emberi formát, megeleveníthesse. Az emberi lélek legfinomabb rezdülései, a leggyengédebb érzelmek - mindez a lélek finom összehangoltságán múlik. Ez a legfinomabb lélekrészecskék egymáshoz tartozásából adódik. Ezek fontos részecskék az egész felépítésében, mert ezek teszik lehetővé, hogy a képződő lélek a legfinomabb érzésekkel és észlelésekkel forduljon Isten szeretetének még a legkisebb megteremtett csodája felé is. Ha ezek a legfinomabb alkatrészek hiányoznának, akkor hiányozna az emberből az érzék, hogy észlelje az Isten szeretetéből létrejött, és még létrejövő csodadolgokat. Egyszerűen azért nem tudná észlelni, mert az őbenne még nem elég eleven. Benne magában kell a legkisebb alkatrész formájában meglenni mindennek, amit a teremtés tartalmaz. Illetve: lelkében minden szubsztanciának meg kell lenni, mert csak akkor képes rá, hogy önmagán kívül is észrevegye. Ez a tanítás felveti a kérdést, a kicsiny élőlényeknek milyenfajta alkatrészei vannak? Ezt nem nehéz megmagyarázni, mert magukban hordják a még náluk is kisebb élőlények minden szubsztanciáját. Ösztönszerűen mindent éreznek, ami a fejlődésben már előbbre van, viszont uralkodnak a fölött, ami a náluk is kisebb élőlényben megvan. A teremtés tanának fontos ismeretei nagy előnyt jelentenek az embernek, mert általa megismeri az emberi lény sokoldalúságát. És ezeken a tényeken lemérheti, hogy a teremtés koronája az ember. Hogy önmagában, azaz a lelkében annyira finoman van megkonstruálva - ami lehetetlenné teszi a gondolatot, hogy a "bölcs Teremtő" ezt a műalkotást csak egy földi élet tartamára teremtette volna. Mert bármit szemlél az ember a természetben, - legyen kőzet, növény vagy állatvilág - atomnyi nagyságban benne magában is megvan. Az ember a legfinomabb kicsinyítésben az egész teremtett világot magában hordozza. Tehát kívülről, a világ felől érkező ellenállásokat is ezért kell legyőzni önmagában. Ezt úgy kell érteni, hogy a kívülről érkező számtalan veszély az embert nagy ellenálló-erőre indítja. Épp így az állandó küzdelemben lévő, különféle lélekszubsztanciákat a kitartó ellenállás szellemi atmoszférája mozgatja, és ezzel erősíti a lelket, hogy alkalmassá tegye magasabb célok elérésére. Ahogyan minden, tehát még a legkisebb élőlény is meghatározott tevékenységet visz végbe a földön, úgy az ember is - aki mindezeknek a lényeknek a hordozója. Feladata abban áll, hogy átszellemíti mindazokat a lelki szubsztanciákat, amelyek a tulajdonképpeni feladatukkal szemben még kemény ellenállást gyakorolnak, amelyek szívesebben vinnék végbe azokat a feladatokat, amelyekkel a korábbi földi tevékenységük alkalmával foglalkoztak. Ezért kell az embernek annyira sok hiba, gyengeség, és vétek ellen küzdeni, mert a lélekben áttörnek a megkötött szubsztanciák sajátosságai és a testet, a földi burkot szolgálatukra akarják csábítani. - Holott velük szemben kell a földi életben a legnagyobb ellenállást gyakorolni. Csak így érthető, milyen rendkívüli módon nagy felelősége van az embernek a földi életben - és mennyire állandóvá kell tenni a küzdelmet, hogy napjainak végén valóban átszellemítve, mint győztes állhasson minden veszély fölött, mert ellenállt minden kísértésnek. Mert mennyire gyakori, hogy "a szellem kész, de a test erőtlen"

Amen.

B.D.Nr.4757 1949.lo.9.

TEST, - LÉLEK, - SZELLEM

Az ember számára felfoghatatlan, hogy a test - lélekszellem, milyen viszonyban van egymással. Ezért a szellem tevékenységét nehéz megmagyarázni. A szellem ellentéte a test - a lélek pedig a kettő között áll, és dönthet vagy a test vagy a lélek javára. De egyszerre mindkettő felé nem fordulhat. A test felöltésének kezdetén a lélek teljesen a test felé van fordulva. Az a törekvése, hogy teljesítse a test minden kívánságát - azaz, gondolkodjon, érezzen, akarjon. Az ember lelke teljesen rááll a test kívánságaira, és mint anyag keresi az anyaggal való egyesülést. Tehát az emberben csak az anyagi javak iránt van kívánság, mert az mindennek a foglalata, ami kellemes a testnek. Tehát a szellem nem jut szóhoz - a lélek nem hallja, ha a szellem kér valamit. Nem tudja érvényesíteni magát, mindenben a testnek van előjoga, teljes egészében az birtokolja és uralja az érzékszerveket és a szemléletet. Pedig a lélek fel tudná ismerni a földi dolgok értéktelenségét - lényegtelennek tekinthetné a test kívánságait és az élettől többet is kívánhatna, nemcsak földi javakat. És ha ez megtörténik, akkor jut el a szellem a maga jogaihoz. Ezt kifejezésre juttatja a léleknek - és az hallgat rá. Ezzel a lélek kezd más irányba indulni. Már nem kíván semmit a test számára, hanem szellemi javakra törekszik. Engedi, hogy tanítsák - azaz ellenállás nélkül elfogadja, amit a szellem közvetít neki. Sőt boldog és mindig kevesebbet gondol a testére, vagy azt is hajlamossá próbálja tenni mindarra, amit a szellem kér a lélektől az anyagot feladni, hogy szellemi javakra cserélje. A test fölött győzött a szellem. Mindkettő - a szellem is meg a test is a lelket magának akarja megnyerni. És amikor sikerül a szellemnek, hogy félretolja a test kívánságait - úgy ő a győztes. És mit kell érteni a "szellem" szó alatt? Az emberben a szellem az isteni rész. Az - ami isteni teremtménnyé, teszi. Az a kötelék, ami az embert öröktől fogva összekapcsolja az ATYA-SZELLEMMEL. Az a tudat az emberben, hogy öröktől fogva kapcsolatban áll az ATYA-SZELLEMMEL. Amint ez a tudat akcióba lép, az ember Isten teremtményének érzi magát. Előtte annyit tudott, hogy élőlény - és az élettől mindent meg akart nyerni, amit az nyújtani tud. De amikor az ember felismeri magát, mint Isten teremtménye - akkor a világ már semmit nem jelent neki. Gondolatait a szellemi világ foglalkoztatja, magasabb javakat keres, és kapcsolatba akar lépni azzal, aki életet adott neki. Ilyenkor már helyesen gondolkodik, - akarata és cselekvése megfelel Isten akaratának. Tehát már munkálkodik benne az isteni Szellem, akinek a lélek most átadja magát, aki már vezeti és tanítja, hogy a test, lélek, szellem eggyé váljon. Majd létrejön az egyesülés Istennel is, mert a Szellem megállás nélkül az Atya-szellem felé törekszik, akivel kapcsolatban áll és mindörökké kapcsolatban is marad.

Amen.

B.D.Nr.1618 194o.9.18.

LÉLEK ÉS SZELLEM-SZIKRA AZ EMBERBEN

Az emberi lélek - a megszámlálhatatlan lelki-szubsztancia összezárkózása; a szellemi erők gyújtó-pontja; - tehát az Istenből érkező erők szellemi felfogó edénye. Előzőleg a megszámlálhatatlan szubsztanciák mindegyike volt már testi formában; - azaz, körülvette egy külső burok, hogy szellemben magasabbra fejlődhessen, és később lehetősége legyen a szubsztanciák összezárkózására. Tehát az emberi lélek minden egyes szubsztanciája már átment a teremtés minden dolgán és ezzel a lélek mintegy kiérlelődött a földi utolsó testbeöltözés számára. A lélek alakja mindig azonos az őt körülzáró forma alakjával. Hallatlanul kedves és sokrétű képet nyújtana az emberi lélek a szellemben látó számára, ha a maga összeállítottságában szemlélni lehetne. De Istennek ez a műve az ember számára láthatatlan, szerkezetében és célszerűségében pedig leírhatatlan. A lélek konstrukciójának a leírása, csak megzavarná az ember gondolkodását, mert nem bírná felfogni, hogy mennyi csodadolog van az emberi testben. Amit a "lélek" szó tartalmaz, az a legnagyobb kicsinyítésben az egész teremtett világot jelenti. A lélek az ember legbensőbb része, magába foglalja az egész teremtést és az a rendeltetése, hogy a földi élet alatt átszellemüljön, majd Istent magasztalva élvezze a Menny boldogságait. És ez a lélek isteni szellemet rejt magában. Bár a lélek minden fejlődési szakaszában szellemi fejlődésen megy át, - mert az az ősszubsztanciája; AZ ISTENI SZELLEM-SZIKRÁT mégis maga Isten helyezi el a testet öltött lélekbe. ÓD-ját leheli az emberbe - belehelyezi az istenit, és a feladat elé állítja, hogy ebben az utolsó földi életében dönthet, - vagy az isteni vagy az emberi mellett. Ha tehát a lélek, ez az Istenből való szellemi, amely egykor ellenállt Istennek, most egyesülni akar az Isteni Szellemmel - akkor elkezdődik annak átszellemítése, ami egykor messze volt az Istentől, de most világosság került bele. A lélek akkor egyesül az Isteni Szellemmel, amikor kitartóan legyőzi minden emberi kívánságát, amelyeket mint próbatételeket kap. A próba az akarat edzését szolgálja, és mint kísértés, az emberi testhez tapad. Amikor a lélek ellenáll és alázatosan aláveti magát annak, amit a szellem követel - akkor a lélek végérvényesen feladja az Istennel szemben az ellenállást. Isten mellett dönt, tudatosan már nem áll szemben az istenivel, magába veszi Isten szeretet-sugárzását, az erőt, hogy magában a szellemit növelje, hogy előidézze a magában lévő szellemi összezárkózását a rajta kívül-lévővel, tehát tudatosan közeledik Istenhez. Ha a testi kívánságok maradnak uralmon, akkor az Istenből való Szeretet-szikra mélyen beborítva marad az emberben. Képtelen rá hogy világosságot sugározzon, és a lélek a legmélyebb sötétségben van. Földi életét minden eredmény nélkül éli le, mert a benne lévő szellemi élettelenségre van ítélve. A földi út nem a fölfelé fejlődés útja, hanem a megállásé, sőt a visszafejlődésé lett. A benne lévő Isteni-szikrát figyelmen kívül hagyta, és az így nem fejezhette ki magát. Az Isteni szeretet nem vezethette erejét a lényhez, tehát az örök Atya-szellemmel nem jött létre az egyesülés. A lelket a túlvilágra is elkíséri az a világosság nélküli állapot, amit a földön maga választott. Ott ez a tudat végtelenül kínos neki és bűnbánattal gondol a földi élet kihasználatlan idejére. Most sokkal nehezebb körülmények között juthat el odáig, hogy világosabb állapotban éljen.

Amen.

B.D.Nr.7698 1960.8.13

A LELKIISMERET SZAVA

Tökéletességre kell jutnotok, de ehhez támogatásomra van szükségetek. Elvesztettétek minden erőtöket és gyönge, fénytelen teremtmények lettetek, akik addig a mélységben maradtok, amíg szeretetem utánatok nem nyúl és fel nem segít. Bár a lélek elért bizonyos érettségi fokot, de ez arra nem elég, hogy a földi lét alatt biztosítsa a felfelé való fejlődést. Erőmre és vezetésemre nagy szükségetek van. Amikor tudatossá válik bennetek a gyöngeségetek, és segítséget keresve körülnéztek, - én már oldalatok mellett állok és várom, hogy tőlem kérjetek segítséget. De szabad akaratból kell kérnetek, mert én semmi kényszert nem gyakorolok akaratotokra. Viszont bármely pillanatban kész vagyok segítséget adni. Erővel is ellátlak, ha tőlem valamihez erőt kértek És hogy ez a kívánság mindjobban felébredjen bennetek, hagyom, hogy egy ideig erősen érezzétek gyöngeségeteket és a sötétséget. Ez csak az irántatok való szeretetem jele, hiszen magamnak akarlak ez által megnyerni. Arra akarlak indítani, hogy szabad akaratból kérjetek segítséget tőlem. Mert elsősorban hinnetek kell bennem. Utána majd közvetítem az Egy Istenről és Teremtőről való ismeretet is. Ezt csak el kell fogadnotok, hogy utána gondolkodhassatok róla. Ha jóakarat van bennetek, képesek vagytok hinni. Biztos, hogy szilárd hitre segítelek, ha van bennetek jóakarat, hogy helyesen gondolkodjatok és cselekedjetek; ha hallgattok a belső hangra, amely mindig a helyes irányba mutat. Hangom, mint a lelkiismeret hangja - minden emberben megszólal. Csak az emberi akaraton múlik, hogy hallgat-e rá vagy nem. A lelkiismeret szava felvilágosítást ad hogy mi a helyes és mi helytelen. Oktat az alaptörvényre, a szeretetre. Az ember maga igen jól tudja, mi okoz neki örömet és jóérzést - és mikor érez szenvedést és nyomorúságot. Ezért képes embertársa iránt is úgy tenni és viselkedni, hogy az jóérzést okozzon, és megóvja teste károsodásától. Tehát felébredhet benne a szeretet és ennek nyomán már az ismeret világosságát is megszerzi. A helyes gondolkodásra és cselekvésre minden ember eljuthat, mert beléje helyeztem azt a finom érzést, ami mint a "lelkiismeret" szava szólal meg. Ha az ember figyelembe veszi a lelkiismeret szavát, akkor lénye, amely az emberi testbeöltözés kezdetén még igen önző, - átváltozhat az embertárs iránti szeretetre. Ezzel már adva van, hogy erősen és elevenen hisz Istene és Teremtőjében. Most már hamarosan felismeri bennem az Atyát, aki szereti, és magához akarja vonni. Ez után már szabad akaratból törekszik, hogy Istennel kapcsolatban maradjon. Most már a tökéletesség felé vezethetem. Én minden embernek adok segítséget - egyet sem hagyok tudatlanságban és gyöngeségben. Vezetem az egész földi élete alatt, amíg akaratát a lelkiismeret szava befolyásolja, és nem tanúsít ellenállást velem szemben. És ez, mindig így van, ha a lélek a földi élet értelmét és célját el akarja érni. Az ember mindig biztos lehet, hogy tökéletessége érdekében részemről minden megtörténik, soha nem marad magára és célját is biztosan eléri. Amen.

B.D.Nr.7837 1961.2.28

A SZABAD AKARAT

Egyedül az akarat dönti el - eléritek-e a földön a tökéletességet, vagy nem. Tehát a földi életben legfontosabb a szabad akarati döntés. Ez a döntés egyáltalán nem érinti a földi tervekkel kapcsolatos kérdéseket és állásfoglalásokat. Egyedül a lelketekről van most szó, hogy helyes döntést hozzon abban - kit ismer el urának maga fölött. De erre a döntésre az embert egy oldalról sem érheti kényszer. A "szabad akarat" létét soha nem lehet letagadni, akárhány próbálkozás történik is az ember részéről. Egyedül az ember legbelsőbb gondolkodása a döntő - és ez nincs semmiféle hatalomnak alávetve. Az emberre hatni, csak elképzelésekkel, beszéddel és történésekkel lehet, - akaratát ezek befolyásolhatják, és ez a próbálkozás végbemegy az isteni és az istenellenes oldal részéről egyformán. De hogy melyik oldal felé hajlik, ezt a döntést mindig az ember hozza meg. Az ember akaratában szabad. Ezért kell felelőséget vállalnia, hogy akaratának milyen irányt szabott. MERT EMBER - LÉTET AZÉRT KAPOTT, HOGY AKARATA KI LEGYEN PRÓBÁLVA. Az akarati döntésért egykor a lélek viseli a felelőséget. Az ember akármilyen élethelyzetben van, akaratát Isten felé fordíthatja. De ugyanúgy alávetheti magát Isten ellenfelének is. De a saját akarati döntéseiért embertársait soha nem teheti felelőssé. Sem a világi hatalmat, sem magát az Istent, vagy annak ellenfelét. A maga legszabadabb akaratától függ, hogy gondolatait milyen irányba mozgatja - hogy azok Isten, vagy ellenfele felé fordulnak-e. Ha nincs belső ellenállás benne - mindig olyan sorsot kap, hogy könnyen megtalálhatja Istent. Mert az emberek nem képesek mindig végbevinni azt amit akarnak, hajlamosak letagadni, hogy szabad akaratuk van. De nem mindig az a lényeges, hogy mit csinálnak, - hanem hogy mit akarnak csinálni. Cselekvéseiket a szellemi erők megakadályozhatják, - de magát az akaratot soha. Ezért jó, ha az ember kritikát gyakorol önmagával szemben, hogy akarata milyen irányba megy. Az ember tudja, a földi életben Isten azt követeli tőle, hogy feléje forduljon. Maga Isten ismételten juttat ilyen utalást hozzá, és a földön sem halad át minden ismeret nélkül. De Isten ellenfele is befolyást gyakorol rá, nem teheti meg, hogy el ne gondolkodjon a dolgok fölött. Tehát máris döntésre kényszerült. Ez tehát a világosság és sötétség közti küzdelem, és ezt az ember magában hordozza. Ez szabad akarat nélkül elképzelhetetlen - mert akkor csak a pozitív és negatív erők vívnák a küzdelmet és közülük az egyik győzne. De a sötétség és világosság közti küzdelmet nem így kell érteni. Ott az ember lelkéről van szó - az viszont a maga szabad akarata szerint dönt önmaga fölött. Így az ember földi élete az élmények megszakíthatatlan láncolata. Benyomások, tapasztalatok érik, ezek gondolkodásra késztetik, és alkalmat adnak, hogy helyesen gondolkodjon. De mert Isten ellenfele is kapott jogot, hogy a lélekért küzdjön, - azért gondolatait negatív benyomások is érik. Ezért kell neki magának dönteni. A testi halál után a lélek sorsát az határozza meg -mennyire állt ellen Istennek. Ez igen kínos kimenetelű eredményt hozhat, de nyilván lehet igen boldogító is.

Mégis - legyen akármilyen az ember akarata - Isten nem mond le a lélekről. Ha célját a földi életben nem érte el, megváltása végtelen hosszú időkre elhúzódhat. De egyszer majd megteszi a helyes döntést az ő akarata is - mert Isten szeretete erő, - és ennek az erőnek a lélek nem képes örökké ellenállni.

Amen.

B.D.Nr.5557 1952.12.12.

AZ AKARATI DÖNTÉS - FÖLDI FELADAT

Fáradságos utat jártatok, míg annyira jutottatok, hogy az utolsó akarati próbát letehessétek. Lelketek részei újból összetalálkoztak. Valamikor megszámlálhatatlan lélek-szikrává osztódott, amelynek mindegyike megbilincselt állapotban vitte végbe az érlelődési folyamatot. A lény öntudatra jutott, és most, mint egyedi lény áll a döntés előtt, hogy olyan urat válasszon magának, akihez szívesen tartozik. Földi életének ez a választás az értelme és célja, és ennek a döntésnek szabad akaratból kell végbemenni. Helyettetek senki sem végezheti el. És dönteni kell az élet végéig, mert túlvilági sorsotok a döntésnek megfelelően alakul. Tehát óriási súlya van, hogy milyen a beállítottságotok ehhez a földi életfeladathoz. Hozhat világosságot és boldogságot - de szellemi halált és pusztulást is. Mindezt a szabad akarattal magatok okozzátok magatoknak. Arra nem lehet késztetni benneteket, hogy ezt elhiggyétek épp ezért elég ritka, hogy az emberek ennek tudatában legyenek. Ritkán érik el az emberek, hogy az igazi uruk mellett döntsenek. A hitetlenségnek pedig megvan a maga kihatása. Mindig többen feledkeznek meg az élet feladatáról, és minden gondolatuk csak a világnak szól, amit pedig hamarosan elhagynak. De arcukat nem a jövő - hanem mindig odafordítják, ami már mögöttük van. Pedig az anyagon való szenvedésekkel teli áthaladásotok útjáról elvetetett tőletek a visszaemlékezés, mert félelemből nem dönthettek Igazi Uratok mellett; a döntést szabad akaratból és nem félelemből kell megtenni. Nagy annak a veszélye, hogy a lények saját kárukra teszik meg a döntésüket, és minden érzékükkel az anyag felé fordulnak. Ezzel a világ urát választják. Újból áldozatul esnek annak, akinek jóvoltából egyszer már száműzetést kaptak a kemény anyagba, mert a döntés helytelen volt. Szemeteket az ég felé kellene fordítani, fölfelé kellene törekedni, és hátat kellene fordítani a földnek. Akkor a döntés helyes lenne, és eredményt hozna hogy az egész teremtésen áthaladtatok. A lény ezzel koronázná meg a földi életét, rátalált volna igazi Urára, és eléje sietett volna. Amikor a lény a földön megállta az akarati próbát leteheti a nehéz földi testet - hogy mint gazdag szellem menjen be az örökkévalóságba. Visszatalált kiindulásához, felismerte Atyját, és magát mindörökre átadta neki.

Amen.

B.D.Nr.2489 1942.10.1.

AZ AKARAT ÉS TETT - AZ FELELŐSSÉG

A tettet az akarat szüli. Eszerint az akarat a meghatározó annak ellenére, hogy elsősorban az akarat igazolása a tett. A tett az akarat nélkül nem kerül kivitelezésre. De Isten előtt arról az akaratról is felelőséget kell vállalni - amit nem követett tett. Mert az illető felfogásáról, a jóra vagy rosszra irányuló ösztöneiről ez ad hírt. Hogy végbe lehessen vinni az akart dolgot, fel kell használni a hozzá-áramló életerőt, amit maga Isten adott neki. Amikor az ember gonoszat cselekszik, - úgy ezt az Istentől kapott erővel teszi. Ezzel valami olyant tesz, amivel Isten előtt felelőséggel tartozik. Akaratával Isten ellenfelének erejét növelte, mert a rossz cselekedettel, amit tesz, átadja magát a gonosz hatalomnak - tehát hatalmát növeli. Ezzel Istentől elfordult az akarata és minden Isten ellen irányuló tettével a maga rossz felfogását bizonyítja. Amikor jó az ember felfogása, tehát Isten felé fordul, olyan tettekre használja a hozzá áramló életerőt, amivel embertársainak hasznára van. A szolgáló szeretetben gyakorolja magát, mert folytonosan tevékeny, azaz akaratából tettet formál. Az ember akkor fordítja akaratát Isten felé, amikor tettei szeretetből születnek. Tehát, amikor a szeretet ösztönzi cselekvésre. Ekkor az akarat szabadon döntött Isten mellett, és ebből az akaratból született minden tett méltányos Isten előtt - és Isten a tettet a szeretet foka szerint értékeli.

Amen.

B.D.Nr.3901 1946.lo.11.

JÓ ÉS ROSSZ - ÖRÖKTŐL VALÓ TÖRVÉNY

Megengedem a rosszat - de sohasem akarom. Mert a rossz ellentmond örök törvényemnek. A rossz fordított irányú akarat, amely tőlem elfelé megy és valami teljesen isten-nélküli felé törekszik. Olyan állapot, amely az általam teremtett állapottal ellentétes. Viszont meg kellett teremteni a lehetőséget, hogy az általam teremtettek vagy a jóra - vagy a rosszra törekedhessenek. Tehát a jónak is és a rossznak is létezni kell, ha a lény tökéletességre akar jutni, vagy a maga szabad akaratával a jóban meg akar maradni. Minden rossz, ami ellentmond öröktől való törvényemnek. Minden jó, ami öröktől való rendemben megmarad. Az az én akaratom, hogy a lény mindkét irányba érezhet vagy kifejleszthet kívánságokat, ha mindenféle vágyat érez szívében. Bölcsességem és szeretetem az oka, hogy ilyennek teremtettem a lényt, mert el akarom vezetni az örök boldogságra; - annak pedig az a feltétele, hogy a jóra szabad akaratból törekedjen. Hogy egy erő kibontakozhasson - ahhoz ellenállás kell. Hogy létezhessen a jó, meg kell lenni a rossz lehetőségének, tehát, hogy valaki saját ösztönzéséből érje el a jót, vagy megmaradjon a jóban. E nélkül tökéletessége csupán szeretetem műve lenne, amelyből hiányozna a legmagasabb fokozat. Ehhez elengedhetetlen a szabad akarat, és annak próbákat kell elviselnie. A rosszat soha nem lehet jónak mondani, és úgy beállítani, mint valami tőlem érkezőt - még akkor sem, ha én teret engedek neki, és akkor sem, ha megengedem. A gonosz gondolat, a gonosz beszéd, a gonosz tett, kívül áll az isteni renden. De ha akaratom erejével a gonosz gondolkodást, beszédet és tettet meggátolnám, akkor nem létezne szabad, önálló és szabadon akaró teremtmény, hanem csak akaraterőm produktuma, aki soha nem tarthatna igényt tökéletességre. Én pedig tökéletes teremtményeket akarok képezni magamnak, akiket átsugározhatok szeretet-erőmmel. Tehát mindenképpen boldoggá akarom tenni. De ehhez az akarat-próbát meg kell állni. Azt, hogy teljesen saját ösztönzésből, saját akaratból, törekedjen a tökéletesség legmagasabb fokára. Viszont megvan a lehetősége annak is, hogy mélyfokra sűlyedjen, a tökéletlenség állapotába - tehát tőlem a legmesszebbre. Az én akaratom mindig a jó - és az is marad. És aki szabad akaratból nekem alárendeli magát - az is jó, és az is marad. Aki akaratom ellenére cselekszik, az a gonoszságot részesíti előnybe - és én ebben nem akadályozom meg. Maga rabolja meg magát a tökéletességtől, ha a próbát nem állja meg. De ha lesűlyedt is a legnagyobb mélységbe - szabad akaratával feltétlenül újra a magasba kell törekednie. Még akkor is, ha végtelenül hosszú ideig tart, amíg eljut a tökéletesség olyan fokára, ami közelségemet lehetővé teszi. Az ember akaratának játékteret kell biztosítani, hogy akár az örök isteni rendnek is ellene dolgozhasson. De jóváhagyásomat nem adom hozzá, mert ez sohase az én akaratom. De a jó és rossz fennmarad, amíg minden szellemi el nem jut a megváltásra. Azaz, amíg minden belőlem kihelyezett lény le nem tette akarati próbáját a jó mellett - tehát amíg nem törekszik az istenire, amíg szabad akaratból el nem talál hozzám, a legnagyobb Tökéletességhez, hogy az örökélet boldogságát élvezze.

Amen

B.D.Nr.6513 1956.3.30.

A BŰNÖK KIENGESZTELÉSE JÉZUS KRISZTUS ÁLTAL

Mondhatatlanul nehéz dolog volt magamra venni az emberiség szenvedését. Egyetlen rossz cselekedet sincs, amelynek ne lenne kihatása az emberre. Mérhetetlenül nagy szenvedés lett volna, ha nektek magatoknak kellett volna a bűneitek következményét elviselni. Az egykori Isten elleni lázadás már magában is olyan nagy dolog, amit sem kötött állapotban sem utána mint ember nem tudtatok volna kiengesztelni. Ezért vettem magamra minden bűnötöket - én fogtam föl minden gonosz cselekedet kihatását. Mindent felhalmoztam emberi testemre és ez a test fölöttébb kínos szenvedéssel és kereszthalállal engesztelte ki a ti vétketeket. Engem a szeretet indított cselekvésre - és ugyanez a szeretet tölt be minden hűségben megmaradt és világossággal telített szellemit, minden teremtett őslényt. És a szeretet nem hagy senkit elveszni - a szeretet, nem hagy senkit sötétben, szükségben, és kínok között. Megmentésre, a vétkek eltörlésére maga a SZERETET ajánlkozott. Egy világossággal és szeretettel betelt lényben maga a SZERETET szállt le a földre. És aminek a földön kell végbemenni, az emberi formában megy végbe. Magamnak kellett testbe öltöznöm és Jézusban vettem magamnak tartózkodási helyet. Ő bűntelen és tiszta volt - IGY BENNE ÉN MAGAM MANIFESZTÁLÓDTAM. És ez az ember Jézus engesztelte ki bűneiteket; ez az ember Jézus vállaira vette az emberiség óriási bűnterhét és elment vele a kereszthez. Habár embertelen szenvedéseiről tudomástok van, mégsem tudjátok felfogni a maga mélységében, mert megakadályoz ebben lényetek hiányossága. Szenvedéseinek súlyossága semmihez sem hasonlítható. Ő már előtte is tudott mindenről, hogy mi történik vele, mert el volt telve SZELLEMMEL. MERT MAGAM TARTÓZKODTAM BENNE - és ezért mindent tudott missziójáról, ugyanúgy kereszthaláláról is. Lelke reszketett és remegett - mert ember volt. Bár, erőt adott neki a szeretete által elnyert istensége, de ez a szenvedés mértékét nem csökkentette. Az az ember ment a kereszthez, aki szenvedni akart embertársaiért, hogy segíthessen rajtuk. Mert ennek az embernek tudomása volt arról a mérhetetlen szenvedésről, amit azok viselnek, akiket ellenfelem fogva tart a mélyben. Jézus tudta, hogy áldozatot kell hozni kiszabadulásukért. Tudta, hogy a bűn-adósságot ki kell egyenlíteni, mert az Atya igazságosságát csak így lehet kielégíteni, mert ATYAI HÁZÁBA bűnökkel terhelt gyermekeket nem fogadhat be. NEKEM akarta visszahozni a gyermekeimet - és lelkükért a vételárat ő akarta kifizetni. És mert az adósság óriási nagy volt - így az áldozatnak is szokatlanul nagynak kellett lenni. Mindennek ismeretében vette magára az ember Jézus az óriási szenvedést - azért engedett mindent megtenni magával, amit rajta kívül egy ember sem tudott volna elviselni. Az utat a keresztig tudatosan járta, kínjai mondhatatlanul nagyok voltak és végül a kereszten a legkínosabb halált halta. Ti nem tudjátok még felmérni, az irgalomnak ez a műve milyen nagy, amit az emberiség így kapott. De jusson folyton eszetekbe, hogy Jézus teljesen bűn nélkül való volt, és azért szenvedett, mert tudta, hogy az ő Megváltó Műve nélkül ti soha nem térhettek vissza az Atyához. Én magam az ember Jézusban voltam - mert teljesen betöltötte a SZERETET és e nélkül ezt a tettet nem tudta volna végbevinni. De szenvedése legnagyobb óráiban csendesen kellett viselkednem - mert neki mint ember kellett szenvedni, és meghalni. Benne az ISTENSÉG nem szenvedhetett. Másrészt az igazságosság törvénye szerint - engesztelés nélkül az ISTENSÉG sem tudta a bűnöket eltörölni. Ami nektek embereknek még nem világos, azt egykor majd egész mélységében felfogjátok. Azzal, hogy ember lett, az ember Jézus leszállt a ti szférátokba. Lelke ettől rettenetesen szenvedett. Lelke a világosság birodalmából jött - és a legmélyebb sötétséget kellett látnia, ahol a pokol erői szorongatták. Az ember Jézusnak nemcsak testi szenvedései voltak, hanem tűrni kellett a legmélyebb lelki kínokat is és ezek szenvedéseit hatalmasan megnövelték. De ezzel meghozta az embereknek a bűntől és a haláltól való megváltást.

Amen.

B.D.Nr.5594 1953.2.3.

AZ ANYAG LEGYŐZÉSE

Legyen tudatos bennetek, hogy minden múlandó. Hogy egy múlandó testet hordoztok. Hogy amint elérkezett a földről való távozás órája, mindent el kell hagynotok. Hogy csak a LELKETEK marad meg és pedig olyan felfogásban, amit itt a földön magatoknak kialakítottatok. Legyen tudatos bennetek, a lélek a túlvilágra is magával viszi, hogy milyen viszonyban van a világgal. Hogy ott is épp úgy csüng az anyagon, ahogyan a földön tette - vagy épp úgy lenézi, ahogyan a földön tette. És mindenképpen kínos lesz az a sors, ha minden gondolatotok az anyag volt. Azt a földön hagytátok - és most a szellemi birodalomban szegénynek és nyomorultnak, nincstelennek érzitek magatokat. Akit nem terhel meg az anyaghoz való kötődés - az könnyedén és boldogan lendül fölfelé, mert gondolkodása és szemlélete már a földön szellemi irányt vett. Emberek - gondoljátok meg - a világ csak látszat javakat ad; ezeknek nincs maradandó értékük. Ha vonzását nem győzitek le magatokban - rabszolgájává tesz. Annak kell felismernetek - ami; tehát látszat-érték. Az emberi lélek számára a legnagyobb veszélyt az anyag utáni sóvárgás jelenti. A mohóság a földi javak után. Ez a mohóság igen nagy a földön és annál jobban növekszik, minél jobban közeleg a vég. Az emberek szellemben teljesen vakok, és gondolkodásuk téves. Csak a világért dolgoznak és tesznek valamit, de lelkükkel nem törődnek. Éhezni hagyják lelküket, az egyetlen értéket bennük. Pedig MINDEN elmúlik és elmegy. Folyton figyelmeztetem az embereket, ne így kezdjék az életet - mert milyen sors vár majd a lelkükre? Mindig utalok ezekre, de csak óvhatom és figyelmeztethetem őket, de akaratuk megváltoztatására nem kényszeríthetem. De nem ügyelnek a figyelmeztetésekre - még a közelgő vég bejelentése sem igen érinti őket, - mert nem hiszik el. Isten ezért olykor egészen jelen valóan, nyilvánul meg - amennyiben az embertől elveszi azt, amit magától nem akar odaadni. Bár ez isteni megnyilvánulás, de csak nagyon kevesen ismerik fel annak. Ez olyan megnyilvánulás, amely az embernek elég érthetően tudomására hozza, hogy itt most Isten munkálkodott. Nem tehetnek ellene semmit, mert nem is tudnak védekezni és egész tehetetlenségüket be kell vallani. Jól felismerhetnék, magasabb hatalom a maga akarata szerint munkálkodott itt. Ezt a hatalmat mégsem akarják elismerni - sőt tagadják. És ebben nem lehet megakadályozni őket, mert a szabad akarat birtokában vannak. Isten mindenütt beszél, és hangját mindenki hallhatja. Az embereket mégsem érinti meg. Szemüket csak a világra irányítják és annak javaira; szívükben nem tud lecsitulni a vágy. - Amint valamit elvesztettek, a leggyorsabban újra vissza akarják nyerni - és LELKÜKET TOVÁBBRA IS nyomorogni hagyják. Ennek ellenére Isten nem hagyja abba a maga fáradozásait, hogy eloldja az embereket az anyagtól. A vég bekövetkeztéig még sok minden történik, ami mind ezt szolgálja. Boldogok, akik felismerik a katasztrófák értelmét és célját. És AZT is, AKI parancsol a természetnek. Boldogok, akik mindenben felismerik Istent és mindenféle szükségükben hozzá kiáltanak segítségért. A földön és a szellem-világban egyaránt segítséget kapnak. Élnek - még ha meg is haltak.

Amen.

B.D.Nr.75o5 1953.6.22.

AZ ANYAGIAS BEÁLLÍTOTTSÁG

Szemeteket csak a világra irányítjátok. Csak a földi kincseket, a testi vágyak kielégítését keresitek. Csak azon a területen mozogtok, ahol az anyag uralkodik, és halálra hallgattok minden szellemit. Pedig a test csak beburkolja azt, ami a halál után megmarad. A test a léleknek csak rövid ideig a tartózkodási helye. A LÉLEKNEK a földi életben ki kell érlelődni. De anyagias beállítottságtokkal nyomorogni hagyjátok. Így aztán elsatnyult állapotban megy be a szellemi birodalomba. Az anyagi világ - a száműzött szellemi birodalma. Ti emberek itt laktok. Ez az utolsó állomás, mielőtt a szellemi birodalomba jutnátok. Amíg a világ szellemisége olyan erős bennetek, hogy folyton csak anyagi javakra áhítoztok, és csak a világ számára alkottok és teremtetek - addig az anyag rabszolgái vagytok. Holott, mint az anyag urainak - magatok alá kellene gyűrnötök. És mert csak a világra és javaira törekszetek, Isten ellenfelének birodalmát erősítitek. Az életerőt szellemi javak gyűjtésére kellene fordítani. Kincseket kellene gyűjteni az örökkévalóság számára. A mulandó javakról szabadon kellene lemondani - hiszen egyszer úgyis elvétetik tőletek - az örökkévalóságba nem vihetitek magatokkal. Helyesen kellene használni az életerőt; múlhatatlan javakat kellene szerezni vele, amelyekkel a szellemi birodalomban munkálkodhatnátok. Ez valódi, boldogító gazdagságot jelentene. Ti többek vagytok bármelyik anyagi teremtménynél - ezek nektek lettek teremtve, hogy tökéletességeteket szolgálják. De ti félreértitek, és a világ felé törekszetek, ahelyett hogy rájönnétek - akadályoz a szellemi fejlődésben. Ti SZOLGÁLTOK az anyagnak - ahelyett hogy az ANYAG SZOLGÁLNA nektek. Engeditek, hogy uralkodjon fölöttetek és az anyag rabszolgái lettetek. Ez azt jelenti, hogy a bennetek lévő lélek számára előkészítitek a halált. Majd amikor bemegy a túlvilági birodalomba - sűrű burok veszi körül. Ezt a burkot a világosság egyetlen sugara sem képes áttörni. És a lélek ettől mondhatatlanul szenved mindaddig - amíg fel nem oszlik a burok körülötte. Ez örökkévalóságokig is eltarthat - de az is megtörténhet, hogy a burok mindjobban elkeményedik - és már nincs rá kilátás, hogy megszabaduljon belőle. Nem tudjátok, hogy anyagias, földi beállítottságtokkal mit okoztok lelketeknek, amikor folyton csak az anyagi javak megszerzésére törtök. Ismerjétek fel már egyszer, mennyire mulandó minden ami körülvesz - és gondoljatok arra, ami nem múlik el. Ne legyen hiábavaló a földi élet, hiszen arra kaptátok, hogy lelketek éretté váljon, hogy a szellemi bennetek kiérlelődjön. És a szellemi csak szellemi táplálékot kíván, hogy fejlődhessen, hogy amikor az óra elérkezik, burok nélkül hagyhassa el a testet. Gondoljatok a lelketekre, és érzékeiteket irányítsátok a szellemi dolgokra. Mert a lelketek megmarad viszont minden anyagi, földi dolog szétesik.

Amen.

B.D.Nr.4357 1948.6.28.

AZ ISTENTŐL MEGÁLDOTT HÁZASSÁG

Szeretettel kell lennetek egymás iránt - mert e nélkül a köteléket nem áldom meg. A házasság - kettősség. A legbensőbb harmóniában való együttlét. A házasság olyan állapot, amit törvénnyel nem lehet megteremteni. Feltétele az önzetlen, mély szeretet, amely állandó, és ha egyszer fellángolt a szívben - többé már nem alszik ki. Mert az igazi szeretet a szíveket kapcsolja össze. A testi szerelem csak az érzéki bódulat beteljesülését keresi. Az igazi szeretet nem követel semmit. A házasság alapja tehát az állandóan adó, boldogítani akaró szeretet - és ezt én megáldom. Ez két ember bensőséges közössége, akik tiszta szeretetet éreznek egymás iránt. Az ilyen házasság nem bomlik szét, mert az igazi szeretet nem múlik el soha. Ez a házasság akkor kötődik meg, amikor két ember nekem ajánlja magát, hogy kapcsolatukat megáldjam. Ekkor férj és feleség lesznek előttem - és maradjanak is együtt, míg a halál szét nem választja őket. Aki ilyen házasságot kötött az állandóan érzi, hogy a másikhoz tartozik - még akkor is, ha a külső körülmények szétválasztják őket. Rajtuk lesz az áldásom, mert az általam akart házasság feltétele az a legszentebb érzés, amelynek az eredete bennem van, és amely létrehozta a házasságot. De a földön tiszta szeretetre már csak ritkán lehet rátalálni - viszont házasságok mégis kötődnek. De ez nem ellenkezik akaratommal. Az emberi nemnek szaporodni kell, mert igen sok lélek vár arra, hogy testben megfoganhasson, és az anyagi világban megtehesse utolsó fejlődési útját. Tehát a két ember kapcsolatát egy kifelé is felismerhető formába kell juttatni. Olyan formába, amely törvényeket, kötelességeket és jogokat foglal magában - mert e nélkül az emberek könnyen hibáznak az általam megkívánt rend ellen. Így veszélybe kerül az utódok nevelése. Pedig a nevelésnek igen nagy jelentősége van a fejlődésben. Tehát a házasságkötés törvényes formája megfelel akaratomnak. De hogy áldásom rajta van-e, az a két házastárs egymásiránti szeretetén múlik. Áldásom abban döntő - hogy a házasságot ELŐTTEM - vagy az emberek miatt kötötték-e. Amikor a házasságot más okból kötik meg anélkül, hogy meglenne a kétoldali mély szeretet - akkor a kapcsolat érvényes a világ előtt, és ha kérnek, támogatásomat, nem vonom meg. De ez nem az a házasság, amely a szó helyes értelme szerint - tetszésemre lenne. Nem az általam akart egyesülési állapot, amelyet az általam megáldott szeretet tesz boldoggá. Ahol tiszta szeretet van, ott mindig az adás elve uralkodik. Tehát ebből a házasságból nem kapcsolnak ki engem, AKI A SZERETET VAGYOK, és azokban, akik elém lépnek az én SZELLEMEM uralkodik, és mint férfi és nő kérik az áldásomat.

Amen.

B.D.Nr.4357 1943.7.2

UTÓDOK - VÁRAKOZÓ LELKEK

Megszámlálhatatlanul sok lélek várakozik rá, hogy testbe öltözhessen. Ezért van szükség a mindig újabb nemzedékre. Szükséges, hogy emberek jöhessenek a világra, akikben a földi utolsó periódus idejére a lelkek tartózkodási helyet kaphatnak. Tehát, hogy egy lélek testet kaphasson, ahhoz szükséges a földi ember készsége. Ez mintegy szeretetbeli aktus a még megváltás nélküli lélek iránt, hogy az ember valakinek lehetőséget ad a földi megtestesüléséhez. Tehát a férfi és nő kapcsolatkötésének az oka, az új élet ébresztése legyen. Amikor ez az akarat hiányzik, akkor jogtalanul gyakorolják ezt a funkciót, mert annak csak az emberi élet ébresztését kellene szolgálni. Sok vétek van ezen a területen, és nem veszik figyelembe az isteni akaratot. A testet nem nevelik a tulajdonképpeni feladatára. Ennek következménye, hogy hiába vár, és sok lélek nem tud testet ölteni, holott elérte a fejlődési fokot, amely a földi testbeöltözést megengedi. Tehát ezek a lelkek földközelben tartózkodnak, és igyekeznek egyesülésre bírni az embereket, mert többnyire ez történik, amikor az emberek egymást szeretik. A szeretet ösztönző erő, amelyből új élet születik. A két ember egymás iránti szeretetére szükség van, ha az életre keltett lélek a rövid földi élet alatt lehetőséget akar olyan érettség szerzésére, amely lehetővé teszi a világosság birodalmába való bemenetelt. Bár a szeretet nélküli egyesülés is ad testbeöltözést azoknak, akikben még nagyon uralkodnak a rossz ösztönök, és akiknek ezért igen sok küzdelmet okoz ezek legyőzése. Az utódnemzés akarata többnyire az egymás iránti szeretethez kapcsolódik. Ez nagy előny a testet öltő lélek számára - mert ha a szeretet jut túlsúlyba, ez a szeretet átugrik az új lénybe is és jelentősen könnyebb neki a földön a lelki érettség elérése. A fogamzás megakadályozására való törekvés hátrányos a testet ölteni akaró lélek számára, mert a felek szenvedélye erősíti az új lény azonos ösztöneit, és lelkének állandóan küzdeni kell majd ellene. Amikor a lelkek nem jutnak testbeöltözéshez, mégis a közelben tartózkodnak, és sürgetik őket - azaz úgy próbálnak rájuk hatni, hogy nemzéshez egyesüljenek. Érthető, hogy ily módon mindig túlsúlyba jutnak a testi ösztönök, mert a lelkek is ezekkel a hajlamaikkal próbálnak hatást gyakorolni - tehát tisztán testi ösztönöket juttatnak át, hogy alkalmuk legyen a testbeöltözéshez. Ezért óriási felelőséget visel az, aki szeretet nélkül, csupán szenvedélyből közösül. Körül vannak véve lelkekkel, a hasonló hajlamú lelkeket szenvedélyükkel odacsalogatják, és azok a maguk részéről gátlástalanul kihasználják a pillanatot, hogy egy újonnan nemzett lénybe kapjanak tartózkodási helyet, aki földi pályafutását csak most kezdi. És többnyire ezek a lelkek vannak túlsúlyban - mert igen kevés házaspár hívja tudatos szeretettel, és akarattal életre gyermekét. Ezért válik az emberi nem mindinkább szellemnélkülivé, mert kevés szeretet van az emberek között - és ezek maguk is szeretet nélkül fogantak a világra.

Amen

B.D.Nr.6100 1954.11.6.

AZ EMBER RENDELTETÉSE

Az ember rendeltetése, hogy tökéletessé tegye lelkét a földön. Cél a szellemi kiérlelődés, amit szabad akaratú törekvéssel kell végbevinni, hogy az élet végén alkalmasak legyetek a szellemi birodalomba való belépésre. De ezt a megtámadhatatlan igazságot csak kevesen fogadják el és nem élnek megfelelő életet. Az emberek elvakultak, szellemben vakok, és amikor az igazsággal közelednek feléjük, nem engedik meg, hogy az megérintse őket. Alacsony marad a lélek fejlettsége és nem is törekszenek rá, hogy megemeljék. Nem hisznek a Teremtőben sem abban, hogy ők a teremtmények, akik elé a földi élet tartamára egy cél van kitűzve. A dolog óriási jelentőségű és mégsem kívánnak arra választ kapni, hogy a földi testük elhagyása után mi lesz a sorsuk. Egyszerűen nem hiszik el, hogy a test halála után továbbélnek. Viszont ez a hitetlenség nem védi meg őket a felelőségtől, mert szabad akaratuk van, és senki nem kényszeríti őket hitetlenségre, arra, hogy ilyen legyen az Isten iránt a beállítottságuk. Magukat szabad akaratból átadhatnák Istennek, és ezzel a helyes beállítottsággal Istentől kormányzást és vezetést kapnának gondolataikban, és cselekedeteikben. Mert minden ember KÉPES Isten felé fordulni - és semmi mentsége nincs, ha elfordul tőle. A dolog egyszerűen annyi, hogy NEM AKAR. Mert aki tudni akarja az igazságot, ahhoz elvezetem. És ekkor már kapcsolatot is teremtett Istennel. A gondolkodás és akarás az embereken múlik. Ha valaki meg akarja ismerni az igazságot, -az már garantálja a helyes gondolkodást. Azért mindenki vizsgálja meg önmagát - hogy mennyire kívánja az igazságot megismerni! - Ha közömbösen elfogad mindent, ami hozzá érkezik, akkor nincs benne kívánság az igazságra. Ha lenne, akkor kivizsgálná a dolgot. - Ha mindent visszautasít, az is a közömbös mindegy, mert nem keresi az igazat. Ezért soha fel nem ismeri az igazságot. Maga az oka ha tudatlan, ha szellemi vakságban él - mert az igazságra nem él benne vágy. Inkább visszautasít mindent, mert képtelen a megítélésére. Igaz - önmagától nem is képes rá, hogy kivizsgáljon valamit. Az értelem nem elég rá, hogy ilyesmibe kezdjen - ehhez Isten támogatását kell kérni, és ha valaki Istenhez fordul, hogy szelleme megvilágosulását kérje, majd lesz tiszta felismerése, és meg tudja különböztetni egymástól az igazságot és tévedést. Követelménye természetesen, hogy higgyen Istenben. És ha az ember maga jóindulatú, akkor az értelem is igenli a hitet. Az egész természet arra bizonyság, hogy bölcs és mindenható Teremtője van. Mindenki kérheti az örök Teremtő-szellem segítségét, aki bölcs megismerésre vágyódik, és be akar hatolni az igazságba. Hamarosan megtudja, hogy mi a földi rendeltetése és képes lesz földi útja jelentőségét felmérni. Életét már nem könnyelműsködi el, tudja, hogy lelkével szemben felelősége van, azt a lehető legmagasabbra kell elvinnie.

Amen.

B.D.Nr.9009 1965.7.6.

AZ EMBER IGAZI HAZÁJA

Ne zavarjon meg, ha valahol szavaimat tévedésnek minősítenék. A tiszta igazság csak tőlem indulhat. És hogy a tanítótok MAGAM vagyok, azt könnyen megállapíthatjátok, amikor az általatok hozzájuk juttatott szellemi javakat jó akaratú emberek kezdik vizsgálni. Ezekre az igazságokra nincsenek bizonyítékok. A szellemi javak még idegenek az embereknek és a hitbeli szabadságtok miatt, bizonyítékokkal nem lehet alátámasztani. De akiben jóakarat van, az érzi a meggyőződést, hogy jó úton jár. Tehát bizonyítékok nélkül is tud hinni, és tudja, hogy amit hisz az helyes. De ez a világ és a szellemi birodalom két, - egymástól teljesen különböző dolog, amelyek csak a hit által vannak összefüggésben. Amikor olyan ismeretet kaptok a szellemi birodalomból, amit értelmi gondolkodással nem lehetett volna megszerezni - azt minden gondolkodás nélkül elfogadhatjátok, mint a szellemi birodalom realitásának jelét. Ezek által olyan területek nyílnak meg, amelyekről csak én adhatok az igazságnak megfelelő magyarázatot. Azért nem az éles értelem jele, amikor ennek a birodalomnak a létét valaki le akarja tagadni - csupán, mert magának még nincs ismerete felőle. Az ismeretét minden ember megszerezhetné magának, ha hozzám fordulna. Ebben többnyire megakadályozza a saját értelme, mert csak azt akarja elfogadni, amit bizonyítani lehet. Ezért értelme határain nem jut túl. Hitetlensége korlátokat állít eléje, és az megakadályozza, hogy a számára megoldhatatlan problémákat fontolgassa, hogy magát a Teremtőt kérje - adjon világosságot. De ehhez hinni kell, hogy van Teremtő - és ezért csak a hívő ember képes kapcsolatba lépni velem. A hitetlen meg elégedjen meg a világgal, amit lát, és ami a reális világot jelenti neki. Micsoda eredményeket érhetne el az ember, ha az éles értelme mellett még mélyen hívő is lenne! Minden kérdésével hozzám fordulna, és én megadnám rá a választ! Nagyon kevés van ilyen. Ezek az emberek többnyire szégyenlik, hogy ilyen kapcsolatot létesítsenek, mert a többiek természetfölöttinek tekintenék, ami nem illik bele ennek a világnak a szerkezetébe. Pedig ha tudnátok, milyen áldásosan munkálkodnak az ilyenek, milyen fontos ismereteket kapnak föntről - akkor mindent megtennétek, hogy tudásukból gazdagodhassatok. Mert a földi világból, ez az út vezet a szellemi birodalomba, a szellemi birodalom pedig minden ember igazi hazája, amely egykor magába fogad mindenkit, teljesen mindegy, hogy kiérlelődött e vagy nem. Én magam is hallatlan kegyelmet gyakorlok azzal, amikor a két birodalom egyesítéséről beszélek. Ez az egyesülés megadná minden embernek, hogy lépéseket tegyen a földi világból a szellemi birodalom felé. Ti visszautasítjátok ezt a kegyelmet, mert értelmetek tiltakozik ellene, és nem engeditek szíveteket beszélni. A szív pedig azért nem beszél hozzátok, mert hiányzik belőletek a szeretet. Megállás nélkül azért figyelmeztetlek, szeressétek Istent és embertársatokat - hogy meglágyuljon a szívetek. Mert csak a szeretet képes a szív meglágyítására. És talán akkor hamarabb lesz készség bennetek, hogy meghallgassatok. Először mindig szeretetet kérek tőletek, hogy utána valami ismeretet közölhessek, valamit, ami túlmegy értelmeteken, és valóban boldoggá tesz. Mert mindenkit boldoggá tesz, amikor olyan területre kap betekintést, amely különben zárva van minden halandó előtt. Mert megadja a tudás csöndes örömét - most már nem vándorol sötétben, hanem világos és tiszta előtte minden. Épp az a körülmény, hogy gondolataitokat egy eddig ismeretlen területre emelhetitek - olyan meggyőződést adhat, hogy igaz, amit tudtok. Tehát ezeket az ismereteket mindig azzal a gondolattal igyekezzetek elsajátítani, hogy egykor ennek a birodalomnak a lakói lesztek - földi tartózkodástok átmeneti, és egyszer beléptek IGAZI HAZÁTOKBA. Akkor újból felveszitek velem a kapcsolatot - velem, AKI utánatok mentem a mélybe, AKI olyan sokat vártam, amíg emberként újból tudatosan összekapcsolódtatok velem - hogy aztán olyan ismerettel boldogíthassalak, aminek teljes birtokában voltatok valamikor. De akkor már nem lesztek messze, hogy hazatérjetek az ATYAI HÁZBA, amit egykor szabad akarattal elhagytatok.

Amen.

B.D.Nr.7581 1960.4.19.

A FÖLD ÁTALAKULÁSA A SZELLEMMI MÉLYPONT MIATT VAN

Szellemi föllendülés már nem lesz ezen a földön. Olyan mélypontra került a világ, amely már szinte fölülmúlhatatlan. Az emberek csak vannak a világra irányuló érzéseikkel - és nem is gondolnak szellemi életre. Arra nem is gondolnak, hogy vajon földi feladatuknak eleget tesznek-e, mert más földi feladatot nem látnak maguk előtt, mint hogy földi jólétükről gondoskodjanak, és amennyire csak lehet, élvezzék az életet. Ritka, ha valaki napját szellemi gondolatokkal kezdi, és csak ezek a kevesek élnek tudatosan a földön. Egyedül ezek érzik, hogy az ember nemcsak a földi élet miatt van a világon. És mert van bennük jóakarat, gondolkodnak a dolgokon, így lassan felismerik, mi a célja földi életüknek. De kevesen vannak. És az is ritka, hogy hasonló útra tudja vinni embertársát, és hihetővé teszi neki, hogy rendeltetése van a földön. Ezért lehet szellemi mélypontról beszélni és feltételezni, hogy változás lesz. Olyan változás, ami maga után vonja a föld feloszlását. Ennek pedig elmaradhatatlan következménye a földi és szellemi átalakulás. Volt már többször olyan korszak, hogy az emberek Isten nélkül éltek, sok jogtalanságot követtek el, és a sátáni működés nyilvánvaló volt. Most is ez az állapot került túlsúlyba. Majdnem mindenki felszínesen él, semmiről nincs gondolatuk, nincs felelősség érzetük, hit nélkül nőnek fel, vagy csak forma szerint élnek a hitben, ami meg teljesen értéktelen a lélek fejlődésére. Ezen kívül tévedésekben élnek - téves a gondolkodásuk, és távol vannak az igazságtól. És az igazságot nem is találják meg, mert nincs bennük szeretet. Az emberiség, azért betegedett meg, mert meghidegült a szeretetük. Ezért nem képesek hinni Istenükben és Teremtőjükben - mert ő maga a SZERETET, a BÖLCSESSÉG és a HATALOM - AKI egyszer számadást kér életútjukról. Hiányzik belőlük a szeretet - és ezzel a felismerés. Szellemileg vakok, mennek a szakadék felé, mert visszavonhatatlanul megérkezik a vég. Egyszer újra rendet kell teremteni, hogy a fölfelé fejlődés megindulhasson az a cél, amiért a földön tartózkodik mint ember. Amit a vég előtt még meg lehet menteni, azt megmentem. Mert Isten szeretete mindenhol segít, ahol a jóra irányuló akarat a legkisebb mértékben is megjelenik. De tévedés lenne azzal számolni, hogy az emberek Isten iránti beállítottságukat megváltoztatják. És tévedés lenne itt a földön szellemi fordulatra számítani. Az emberek túl nagy hatalmat adtak Isten ellenfelének és azt valóban jól ki is használja. De egyszer véget kell vetni munkájának. Istennek meg kell vonni tőle a hatalmat - idejét be kell fejezni. Ez annyit jelent, hogy mindenkit béklyóba kell verni, aki hozzá tartozik, és éppúgy őt magát is. Gonosz működésének ezzel hosszú időre vége lesz. Ez megköveteli, hogy minden teremtett dolog, ami szellemit rejt magában, részeire oldódjon és átalakuljon. Ez feltételezi az új teremtést, hogy új föld keletkezik, amelyiken a szellemi fejlődés folytatódhat. Hogy ennek mikor jön el az ideje, azt egyedül Isten tudja. Ő tudja, mikor éri el az emberiség a mélypontot, mikor válik szükségessé a föld és minden más átformálása. És ezt az időpontot az Örök Terv alapján Isten betartja.

Amen.

B.D.Nr.5961 1954.5.19

ISTEN SZERETET-BILINCSEI

Engedjétek meg magatoknak, hogy szeretetem fogságába jussatok. Ezzel megszabadultok attól, akiből hiányzik minden szeretet, és ezért azon igyekszik, hogy szeretetem kötelékéből kivonjon, és neki engedelmeskedjetek. Szeretetem köteléke nem kényszer nektek. Bár már örökké nem távoztok el tőlem - mégis szabad teremtmények vagytok, a gyermekeim - akik atyjuk örökségébe lépnek - tehát együtt munkálkodnak, alkotnak velem és végtelenül boldogok. Szeretetem kötelékét nem fonom körétek akaratotok ellenére, hanem megvárom, amíg magatok engeditek, hogy szeretetem körétek fonódjon - amíg ti törekszetek felém, hogy megfoghassalak, és már többé el se engedjelek. És mert azt akarjátok, hogy hozzám kapcsolódhassatok és ebben a kapcsolatban meg is maradhassatok, - megszólítalak - mert azt akarom, hogy megtanuljatok felismerni mint Isteneteket és Atyátokat, akinek kezdet óta tietek a szeretete és így engem MINT SZERETETET felismerjetek. Mert mielőtt hozzám törekednétek - fel kell, hogy ismerjetek engem. És én világosságot ajándékozok nektek -mert még sötétség van bennetek. Még annyira el vagyok rejtve szemetek előtt, hogy nem tudtok felismerni és nincs is kívánságtok, hogy velem, a szeretettel egyesüljetek. Míg egyszer észre nem vesztek egy belőlem induló szelíd sugárzást - ami jólesően hullik szívetekre. Ekkor kinyitjátok szívetek ajtaját, és azt akarjátok, hogy belépjek. Ekkor már kívánjátok a közelségemet, már meg is tesztek mindent, hogy megtartsatok, hogy szeretetemet megkaphassátok. És most már fogva tart a szeretet, ti boldogok vagytok és többé már nem kívántok tőlem eloldódni. Hagyjátok, hogy a szeretet átölelve tartson, és már a földön boldog teremtmények lesztek. Tudatos kapcsolatba léptek velem és lelketek ellenségétől megszabadultok, mert nem képes követni benneteket, amikor ti a közelségemet keresitek. Gondoljátok meg - már az utánam való vágy is megszabadít ellenfelemtől, én közeledhetem hozzátok, és ahol én vagyok - ő onnan menekül. Dobjátok el magatoktól a nehéz béklyókat, és szívesen vessétek alá magatokat az én hatalmamnak. Engedjétek meg szabadon, hogy megkötözzön a szeretet, örvendezzetek ennek a fogságnak - mert az én szeretetemben élve, örökké boldogok lesztek.

Amen

A következő közlésben a Bertha Dudde által hátrahagyott írásokról nyilatkozik az ATYA SZAVA.

Ezekből a kinyilatkoztatásokból ennek a füzetnek a tartalma egyike a legfontosabbaknak. Mert mit használ az embernek a földi élet, ha nem ismeri, hogy mi annak az értelme és célja.

B.D. 1970.8.25.

MINDENKOR SZAVAIMHOZ TARTSÁTOK MAGATOKAT

amelyeket szolgáló-leányom szellemének hangján át tisztán közvetítettem nektek. Ő visszatért örök hazájába. Hűségével - és azzal szolgált nekem, hogy föláldozott, jó néhány örömöt, amely Szelleme felvevőkészségét homályossá tette volna. Számára mindig a szőlőhegyemben való munkálkodás volt a legfontosabb - és így megtehette a kijelentést, hogy legyőzte a világot. És most elérkezett az idő, hogy az előrejelzések teljesüljenek, amikor minden átalakuláson megy keresztül, és csak az az ember fog és tud helytállni, akinek a szíve felém fordult. Ennek a felém fordulásnak a tanításom iránti hit és hűség a feltétele, amely által tisztán és határozottan mindent megkaptok. Egy mű létrehozása soha nem sikerülhet áldásom és hozzájárulásom nélkül. Ez sem jöhetett volna létre, ha bölcsességemmel nem én vezetem és kormányzom. Ahol zátonyok akadályozták, hogy a továbbvezetés lehetetlenné váljon, ott úgy rendeztem - hogy a munkát folytatni lehetett. - Elsősorban ennek a gyermeknek az akaratára volt szükség - és akarata által a mű befejezést kapott. Hogy az emberek megismerjék - arról szeretetem gondoskodik. Így most sokaknak azt a táplálékot jelenti, amely az egyetlen, hogy az élet minden kérdésére és minden mélyebb összefüggésre világosságot adjon. Az igazságot a földre vezettem, és ez az igazság mindig és örökké ugyanaz marad. Értsétek hát meg a szavak értelmét és a szavak által dobbanjon szívetek magasabbra - mert szavam tele van erővel - és ANNAK adok erőt - aki vágyódik rá.

Amen.

Ezt a közlést Bertha Dudde halála után nővére, Hanna Dudde kapta.

Füzetcímek ajánlata

1. A kérdés: Ki az Isten?

2. A Krisztus probléma

3. Isten Megváltó Terve

4. Az igazi ima

5. A szeretet a legfőbb parancs

6. Az ember: titok

7. Test - lélek - szellem

8. Lélek a túlvilágon I.rész

9. Lélek a túlvilágon II.rész

10. Lélek a túlvilágon III.rész

11. Isten szózata a haldokló világhoz

12. A katasztrófa lefolyása

13. Az Atya szavai 12. rész / Hentzschel /

14. Miért kell szenvednem?

15. Isten még ma is szól hozzánk

16. Gondolkodóképesség és gondolatok

17. Összefoglaló füzet / a végidőkről /

18. A belső hang

19. Inkarnáció - reinkarnáció

20. Az Atya szavai 10. rész / Hentzschel /

21. A szellemi újjászületés

22. Kérjetek, és adatik nektek! / J. Widmann /

23. A Szent Szellem 1.

24. A Szent Szellem 2.

25. A Szent Szellem 3.

26. Krisztus újrajövetele