A BÛVÖS NYAKLÁNC

  Élt egyszer egy nagyon csúnya kis leány, aki azon kesergett, hogy miért nem született szebbnek. Meg is kérdezte mindenkitől, hogy mit tehetne. Valaki végre azt a tanácsot adta neki, hogy keresse fel az erdei manót, mert ha lehetséges, ő bizonyára segít rajta. Kapta hát magát a leányka, és sietett az erdőbe. Az erdei manó még nálánál is sokkalta csúnyább volt. De azért nem ijedt meg tőle. Mindjárt hízelegve kezdte, a szót:
  - Segítő, jóléleknek mondtak, édes kismanó. Kérlek, essen meg a szíved rajtam! A legnagyobb áldozatot is meghoznám azért, hogy szép lehessek.
  - Na ugyan! - kacagott a manó - Még áldozatot is kínálsz? Hiszen nincs ennél egyszerűbb dolog a világon. Készséggel segítek rajtad, már csak azért is, mert jóléleknek szólítottál. Hiába, magam sem idegenkedem a szép szavaktól. Íme, kisleányom, vedd ezt a bűvös nyakláncot! Csavard egyszerűen a nyakad köré! Semmi egyebet sem kell tenned. De nehogy eszedbe jusson ám tükörbe pillantani, mert akkor megszűnik a varázs. No, Isten áldjon meg, de szót fogadj ám!
Vígan ugrándozott visszafele a leányka, bár nem egészen értette a dolgot, mert hiszen a nyaklánc, melyet kapott, egyszerű fakéregből készült, és sehogy sem fért a fejébe, hogyan szépülhetne meg attól. De minden további nélkül hitt a manó szavainak, és nagyon boldognak érezte magát. Nem is tartott sokáig, már is meggyőződött arról, hogy a manó igazat beszélhetett. Valaki megszólította őt a háta-mögött.
  - De édesen lépkedsz fürge kis lábaiddal, majdnem őzikének néztelek, szépkisleány.
  - Oh, Istenem! - rejtette el arcát örömében. - Milyen jólesik, hogy ezt hallhatom.
Hálásan simogatta a nyakláncot, melyet a manótól kapott. Pillanatra úgy tűnt fel neki, mintha a fakéreg bársonyosan lágy és meleg érintésű lenne. További útján is csupa meglepetés érte.
  - Ejnye, hogyan ragyognak a szemeid, bizonyára nagy öröm érhetett - hallott megint egy ismeretlen hangot. De most nem hátulról hangzott, hanem valaki felülről szólította volna.
  - Bizony, bizony már majdnem csillagocskának néztelek.
Nagy örömében még felelni sem tudott, csak megint hálásan simogatta a fakéregből készült nyakláncot. De akkor volt csak igazán boldog, mikor a haját tapogatta, és azt könnyűnek, selymesnek érezte. Eddig akár hogyan kefélte, sohasem tudta simára fésülni.
  - Szép vagyok, szép vagyok! -kiáltotta bele az erdőbe, és százszorosan hallotta visszhangzani a saját szavát. - Szép vagyok, sƩp ￿￿gy��. ��br> Sohasem lépkedett még ilyen könnyedén, biztosan. Sohasem volt még ilyen derűs jókedve. Szinte maga is látta szemének nagy ragyogását.
  - Oh, Istenem, de szeretném most látni magamat! - kiáltott fel egyszerre merészen.
Hirtelen eszébe jutott, amit a manó mondott:
"Nem szabad ám a tükörbe nézned, mert akkor megszűnik a varázs."
Elszontyolodott, de csupán egy percre. Aztán felhúzta a vállát.
  - Már miért ne nézhetnék a tükörbe? Ha akkor láthattam magamat, amikor csúnya voltam, miért ne nézhessek tükörbe most, amikor megszépültem. Hadd örüljek két szemem ragyogásának, hajam selymes könnyűségének, hagy örüljek őzike alakomnak, hiszen alig múlt rövid ideje, hogy azt mondották, kis őzikére hasonlítok.
Futott, futott, hogy mielőbb hazaérjen. Nem is habozott egyetlen percig sem, csak odaállt a tükör elé.
Jaj, de nagyon megbánta már a következő percben! A fakéreg-nyakláncról egyszerre peregni kezdtek a szemek. És ő ott állt csúnyán, épp olyan csúnyán, mint amilyen azelőtt volt. Dehogy is ragyogott a szeme, inkább telis-tele volt könnyel. A haján meglátszott, hogy akárhogy keféli, sohasem lesz már többé könnyű, selymes. És igazán nem hasonlított őzikére a termete, sőt ellenkezőleg, olyan volt, akárcsak krumpliszsák lenne. Bizony, bizony a régi csúnya kis leány lett megint belőle. Szomorúan nézte magát egy darabig, aztán nagyot sóhajtott:
  - Istenem, miért is voltam olyan hiú? És ha már bűvös nyakláncos kaptam a kismanótól, miért nem fogadtam meg a tanácsát is?
De nem sokáig sopánkodott, mert úgy is tudta, hogy most már hiábavaló lenne minden. És annyi önérzet még volt benne, hogy a saját hibájából okozott fájdalmat elviselje.


Fel ...
Következő mese ...
Előző mese ...
Tartalom

(c)V e V a
2004