SWEDENBORG EMÁNUEL

TANÍTÁS AZ ÉLETRŐL AZ ÚJ JERUZSÁLEM SZÁMÁRA

 

 

Minden vallás az életen Fordul meg és a vallás élete a jónak cselekvése.

/A latin eredeti cím: omnia religio sít vitae - szószerinti magyar fordítása: minden vallás az életé, - nem adja vissza az eredetinek egész gondolattartalmát, ami világosan látható abból, hogy az angol: "has relation to life" - "viszonyban van az élettel", a francia:"consiste dans la vie" - "az életben áll", a német:"ist eine Sache des Lebens" - "az életnek dolga", szolgai de nem magyaros fordításban. Mindent összevetve, a szerző gondolatát magyarul és magyarán a fenti módon véltem kifejezhetni../A ford./

1. Mindenki, akinek van vallása, tudja és elismeri, hogy aki jó életet él, az idvezül, és aki gonoszul él, az elkárhozik; mivelhogy tudja és elismeri, hogy aki jó életet él, az jól is gondolkozik, nemcsak Istenről, hanem felebarátjáról is; de nem fgy áll a dolog azzal, aki gonoszul él. Az embernek élete az ,ő szeretete; és amit az ember szeret, azt nemcsak kedvvel cselekszi, hanem arra szívesen is gondol. Annak tehát, hogy miért mondjuk, hogy a vallás élete a jónak cselekvésében áll, az oka az, hogy jót tenni és jól gondolkodni egyet tesz ki; és amíg ezek eggyé nem válnak az emberben addig nem az ő életéből valók, ámde ezek a továbbiakban lesznek kimutatva.

2. Hogy a vallás az életen fordul meg, és hogy a vallás élete a jónak cselekvésében áll, azt mindenki látja, aki az igét olvassa, és amikor azt olvassa, el is ismeri. Az igében a következők állanak: "Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen." "...mert mondom néktek...hogy ha a ti igazságotok nem múlja felül az írástudókét és farizeusokét, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába./Mt.5,19-20/ "Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik, azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket."/Mt.7,19-20/ "Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát."/Mt.7,21/

"Sokan mondják majd nékem, ama napon: Uram! Uram! nem á te nevedben prófétáltunk-é és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást tészek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők." /Mt.7,22-23/ "Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs férfiúhoz, aki kősziklára építette az ő házát... /Mt.7,24-26/ Jézus mondá: "A rnagvető kiméne vetni, . . .némely mag az útfélre,...némely pedig köves helyre,... némely pedig a tövisek közé,... némely pedig a jó földbe esék,...arnely pedidg a jó földbe esett, ez az, aki hallja és érti az igét; aki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvanannyit, némely pedig. harmincannyit." és mikor Jézus ezeket mondá, fölkiálta, mondván: "Akinek van füle a hallásra, hallja." /Mt3,3-23/ "Mert az embernek fia eljő az ő Atyjának dicsőségében,...és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint."/Mt.16,27/ ". . . elvétetik tőletek az Isten országa és oly népnek adatik, mely megtermi annak gyürnölcsét." /Mt.21,43/ "Mikor pedig eljő az embernek fia... akkor beül majd az Ő dicsőségének királyi székébe..akkor azt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapitása óta: mert éheztem és ennem adtatok, szomjúhoztam és innom adtatok, jövevény voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam és felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok, fogoly voltam és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak:...mikor láttunk?... és felelvén a király azt mondja majd nékik: "Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg. Akkor szól majd az ő balkeze felől állókhoz is: Távozzatok én tőlem, ti átkozottak az örök tűzre, mely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett".../Mt.25,31-46/ "Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket...immár pedig a fejsze is rávettetett a fák ,g-yökerére; Miden fa azért, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik. /Lk.3,8-9/ Jézus mondta: "Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, amiket mondok?" "Valaki énhozzám jő és hallgatja az Én beszédemet, és azokat megtartja,...hasonló valamely laképítő ernberhez, aki leásott és mélyre hatolt és kősziklára vetett fundamentumot. . . alki pedig hallgatja, de nern tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, aki csak a földön építette házát fundamentum nélküll." /Lk.6,46-49/ Jézus monda: "Az én anyám és az én atyámfiai azok, akik az Isten beszédét hallgatják és megcselekszik azt./Lk.8,21_/ "Mikor kezdetek kívül állni és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! nyisd meg nekünk: és ő felelvén ezt rnondja: nem tudom, honnét valók vagytok ti... távozzatok el éntőlem mindnyájan, kik hamisságot cselekesztek. /Lk.13,25-27/ "Az pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert az ő cselekedeteik gonoszak valának... Mert minden, aki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot,... hogy az ő cselekedetei föl ne fedessenek. Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek. /Jn.3,19-21/ "És kijőnek akik a jót cselekedték, az élet feltámadására; akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására. /Jn.13,17/ "Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem,.. én is szeretem azt és kijelentem magam annak. . . és ahhoz megyünk és annál lakozunk. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet. /Jn.l4,21-24/ Jézus monda:"Én vagyok az igazi szőlőtő és az én Atyám a szőlőmíves: minden szőlővesszőt, amely énbennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz, mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. /Jn.15,1-2/ "Abban dicsőíttetik meg; az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek és legyetek nékem tanítványaim." /Jn.l5,8/ "Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok nektek,. . . én választottalak titeket, . . . hogy ti gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon." /Jn.15,14-l6/ Az Ur monda Jánosnak: "az Efézusbeli gyülekezet angyalának írd meg...Tudom a te dolgaidat, . . .de az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad... térj meg; és az előbbi cselekedeteket cselekedd: ha pedig nem... a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből." /Jel.2,l-5/ "A Smyrnabeli gyülekezet angyalának írd meg: . . . tudom a te dolgaidat : . . . és azoknak káromkodását, akik azt mondják, hogy ők zsidók, és nem azok, hanern a sátán zsinagógája. " /Jel. 2,8-9/ A Pergamumbeli gyülekezet angyalának írd meg: Tudom a te dolgaidat... térj meg. /Jel.2,12-16/ A Thyatírabeli gyülekezet angyalának írd meg:... tudom a te dolgaidat és szeretetedet... és hogy az utolsó cselekedeteid többek az elsőknél. /Jel. 2,18-19/ A Sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Tudom a te dolgaidat... nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek, térj meg. /Jel. 3,l-3/ A Filadelfiabeli gyülekezet angyalának is írd rneg: Tudom a te dolgaidat... hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet. /Jel,3,7 -8/ A Laodiceabeli gyülekezet angyalának is írd meg;: tudom a te dolgaidat...vajha hideg volnál vagy hév... Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg." /Jel.3, 14-15,19/ "És hallék az égből szózatot, amely ezt mondja vala: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket. /Jel.l4-,13/ "egy könyv nyittaték rneg, mely az életnek könyve, és megítéltetnek a halottak azokból, arnik a könyvbe voltak írva az ő cselekedeteik szerint. /Jel. 20,12/ És íme hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. /Jel 22,12/ Hasonlóképen az Ószövetségben: "és megfizetek nékik az ő cselekedeteik szerint és az ő kezeiknek munkája szerint. /Jer.25,14./ "Uram Isten! aikinek szemei jól látják az emberek fiainak minden útait, hogy kinek-kinek megfízessen az ő útai szerint, és az ő cselekedeteik gyümölcse szerint". /Jer.32,19/ "A Seregeknek Ura. . . a mi útaink és cs elekedeteink szerint bánik velünk" /Zak.l, 6/ és sok; más helyen, ahol meg van írva, hogy az enuberek megcselekedjék a rendeléseket, parancsolatokat és törvényeket, mint: "Tartsátok meg azért az én rendeléseimet és az én végzéseimet, amelyeket ha rnegcselkszik az ember, él azok által. /III.Móz.18, 5/ "Tartsátok meg azért minden rendelésemet... minden végzésemet és cselekedjétek azokat." /III.Móz.19,37; 20,8; 22,31/ "Áldás ígértetik a szófogadónak és átok a szófógadatlanoknak. " /III.Móz.26,4-46/ Izráel fiainak meghagyatott, hogy készítsenek maguknak bojtokat az ő ruhájuk szzegleteire, hogy amikor látják ezt, rnegemlékezzenel, az Úrnak minden parancsolatjáról, hogy megcselekedjék azokat . /IV. Móz .15 , 38/ és számos más helyen. Hogy a cselekedetek teszik az embert az egyházhoz tartozóvá és hogy azok szerint üdvözül, azt az Úr példázataiban is tanítja, amelyelk nagyobbrésze azt foglalja magában, hogy akik jót cselekednek, fölvétetnek, akik pedig gono szt mívelnek kivettetnek, mint ahogy a szőlőmívesről szóló példázatban. /Mt.21,33-34./ A terméketlen fügefáról. /Lk.l3, 6-9/ A kereskedésre adott tálenturnok és gírákról /Mt.25,14-31. Lk.19,13-25/ Az irgalmas samaritánusról /Lk.10,30-37/ a gazdagról és a szegény Lázárról /Lk.16,19-31/ és a tíz szűzről /Mt.25,1-12/ szóló példázatokban.

3. Hogy mindenki, akinek van vallása, tudja és elismeri azt, hogy aki jó életú az üdvözül, és aki gonosz életű, az elkárhozik, az az embernek a mennyel való kapcsolatánál fogva van, aki ugyanis az igébő tudja hogy van Isten, van mennyország és pokol és van halál utáni élet: innen ered az általános köztudat. Ennélfogva az Athanásiusi hitallásnk a szentháromságra vonatkozó tanításában, amely általában az egész keresztyén világban el van fogadva, annak a végén mint általánosan elfogadott tétel áll, hogy: "Jézus Krisztus...aki szenvedett a mi idvességünkért, alászállott a poklokra, harmadnápon halottaiból föltámadott, felment a mennyekbe, ül az Atya jobbján, ahonnan eljő ítélni élőket és holtakat. Az Ő eljövetelekor minden ember föltámad a maga testével és számot ad kiki az ő tulajdon cselekedeteiről: és akik jót cselepedtek, bemennek az örök életre, akik pedig gonoszt, az örök tűzre." /Az athanáziuszi hitvallás idézett része az Erdős József forditásában./

4. Mindamellett sokan vannak a keresztyén egyházban, akik azt tanítják, hogy egyedül a hit /"sola fides"/ üdvözít, nem pedig az élet jó volta, vagy jó cselekedetek; ezek azt is állítják, hogy a gonosz élet vagy gonosz cselekedetek nem kárhoztatják el azokat, akik egyedül hit által igazultak meg, mivelhogy azok Istenben és a kegyelemben vannak. Ámde figyelemre méltó, hogy jóllehet ilyeneket tanítanak, mindamellett a mennyből eredő józan belátásuknál fogva elismerik, hogy akik jó életüek, azok üdvözülnek, és hogy akik gonoszul élnek, elkárhoznak. Hog,y ezt mindazonáltal elismerik, nyilvánvaló abból az intelemből, amelyet a templomokban az úrvacsorához járuló gyülekezet előtt fölolvasnak mind Angliában, mind Németországban, Svédországban és Dániában. Tudvalevőleg ezek az országok azok, ahol az egyedüli hitet /t. i. egyedül a hit által való üdvözülést/ tanítják. Az úrvacsorázó gyülekezet előtt Angliában felolvastatni szokott intelem a következő:

5. "Az útja és módja annak, hogy az úrvacsorának méltó vendégei legyetek az, hogy először megvizsgáljátok életeteket és beszédeiteket Isten paranesolatainak szabályához mérten és amiben észreveszitek, hogy azt akár indulattal, akár szóval avagy cselekedettel megsértettétek, bánjátok meg bűnösségeteket és valljátok be a mindenható Isten előtt, teljes szándélkkal életetek megjobbítására; és hogyha észreveszitek, hogy nemcsak Isten, hanem felebarátaitok ellen is vétkeztetek, akkor béküljetek meg; velük, készek lévén kárpótlás és elégtétel adására teljesítőképességetek legvégső határáig mindamaz igazságtalanságért és gonoszságért, amelyeket másokkal szemben elkövettetek; szintúgy készek lévén megbocsátani mindazoknak akik titeket megbántottak, mintahogy vétkeiteknek bocsánatát várjátok Istentől; mert máskülönben a szent úrvacsorával való éléstek csak még súlyosbítja kárhozatotokat. Ezért, hogyha valaki közületek Istent káromló, az ő igéjét akadályozó vagy meggyalázó, házasságtörő, parázna, gonosz indulatú vagy irígy, avagy más súlyos búnbe esett volna, bánja meg bűnét, vagy másként ne járuljon a szent asztalhoz, nehogy mi

nekutána a szent jegyeket magához vette volna, beléje menjen az örrdög, amiképen bement Júdásba, és megtöltse őt minden gnoszsággal mind testét mind lelkét kárhozatra vetvén.

6. /A 6. pont a fentieknek latin nyelvű fordítása, ezért elhagyjuk/.

7. Alkalmarn volt az anglikán klérus néhány tagával, akik az egyedül hit általi megigazulást vallottál, /a szellemi világban/, arról beszélgetni, hogy vajjon akkor, amikor fölolvasták templomaikban ezt az intelmet, amelyben a hitről említés sincsen, hogy t.i.: ha valaki rosszat cselekszik és azt meg nem bánja, az ördög beléje megy, amint belément Júdásba, és megrontja azt mind testileg mind lelkileg, hitték-e azt, hogy ez így van? Ők azt válaszolták, hogy abban az állapotban, amelyben akkor voltak, arnikor ezt az intelmet fölolvasták, azt úgy és nem masképen tudták és gondolták, hogy t.i: ezekben a dolgokban teszik ki magát a vallást, de amikor prédkációikat és tanításaikat fogalrnazták és írták, akkor nem így gondolkoztak, mivel a hitet az üdvösség egyetlen módjának és a jó életvitelt csak mint annak a közjó érdekében való erkölcsi járulélékát tekintették. Mindamellett megláttatták velük, hogy nekik is van általános észrevételük arról, hogy a jó életű üdvözül és a gonosz életű elkárhozik; és hogy nekik rneg van ez a belátásuk, amikor nem a sajátjukban /propriurnukban/ vannak.

8. Az oka annak, hogy minden vallás az életen fordul meg az, hogy a halál után mindenki a saját maga életében megmarad, mivelhogy mindenkinek az élete ugyanaz marad, aminő volt a világban és nern változik meg; mert a gonosz élet nem változhat át jóvá, sem pedig a jó rosszra, mivelhogy ellentétesek és az ellentétesre változás rnegsemmisülés; és mert ezek ellentétek, azért a jó életet életnek, a gonosz életet pedig halálnak nevezik. Innen van, hogy a vallás az életen fordul meg, és hogy a vallás élete a jónak cselekvése. Hogy az ember a halál után olyan, amilyen az ő élete volt a világban, az meglátható a Menny és Pokol-ról szóló könyvben./470-484. pontok alatt./

 

Senki sem cselekedhetik jót, önmagától.

9. Az oka annak, hogy a mai napig /1763/ alig tudja valaki, hogy vajjon a jó, amit cselekszik, önmagától vagy pedig Istentől van-e, az hogy az egyház elkülönítette a hitet a szeretettől, a jó pedig a szeretetből való. .Az ember adakozik a szegényeknek, támogatja a szűkölködőt, megajándékoz templomokat, kórházakat, előmozdítja az egyház, a haza és a társadalom jólétét, szorgalmasan lámogatja az istentiszteleteket, áhítatosan hallgatja az igehirdetést, imádkozik, olvassa a Bibliát és más építő könyveket, gondolkodik az üdvösségről és nem tudja, hogy mindezek Istentől vagy önmagától cselekszi. Ugyanazokat a dolgokat cselekedheti istentől és önmagától. Hogyha Istentől cselekszi azokat, akkor azok jók, hogyha önmagától cselekszi azokat, akkor azok nem jók. Igen, épp úgy vannak hasonló jó cselekedetek, amelyek önmagától valók és nyilvánvalóan rosszak, mint aminők a képmutató jó cselekedetek, amelyek hamisak és megtévesztők.

 

l0. Az Istentől és az ernbertől való jó cselekedetek az aranyhoz hasonlíthatók. A színarany, ami legbelsejében is arany és tiszta aranynak nevezik, jó arany; az ezüsttel ötvözött arany is arany, de jósága az ötvözés fokától függ; és a rézzel ötvözött arany már kevésbé jó arany. Ámde a mesterségesen készült mű- vagy álarany csak színében hasonlít az aranyhoz, de nem arany, mert az arany anyagából semmit sem tartalmaz. Van azután aranyozás is, mint az aranyozott ezüst vagy réz, vas, cin, sárgaréz épp úgy mint az aranyozott fa és aranyozott kő, amely külsőleg szintén aranyat mutat, minthogy azonban nem aranyból való, az értéke vagy a művészet, vagy az aranyozott anyag értéke, vagy a fedő arany értéke szerint, mely arról lekaparható, becsültetik. Ezek kiválóság tekintetében annyira különböznek az aranytól, mint ruházat különbözik az embertől. Elvégre rohadt fa, salak, sőt trágya is beborítható arannyal. Az ilyen arany az, amely a farizeusi jóhoz hasonlítható.

11. Az ember a tudomány segítségével megismerheti, hogy vajjon az arany jó-e a maga állagábaan, hogy ötvözött-, hamisított-, vagy borított-e; de a tudomány révén nem tudhatja meg, hogy a jó, amit cselekszik, önmagában jó-e. Csak annyit tudhat, hogy a jó, ami Istentől való, az jó; de az a jó ami az embertől való, nem jó. Mivel pedig az ő üdvösségébe vágó dolog, hogy megtudhassa, hogy a jó amit cselekszik, Istentől való-e,avagy nem Istentől való, ennélfogva szükséges, hogy azt kijelentsék neki. Mielőtt azonban kijelentenénk, kell még a jók különbözőféleségéről mondani valamit.

 

12 . Van polgári jó, erkölcsi jó, ésszellemi jó. Polgári jó az, amit az ember a polgári törvénynek megfelelően cselekszik. Ennél a jónál fogva és ennek megfelelően polgára az ember a természeti világnak. Erkölcsi jó az amelyet az ember az ész törvényeinek megfelelően cselekszik. Ennek a jónak révén és ennek megfelelően ember az ember. Szellemi jó az amit az ember a szellemi törvénynek megfelelően cselekszik. ennél a jónál fogva és ennek megfelelően az ember a szellemi világnak polgára. Ezek a jók a következő sorrendben következnek: A szellemi jó a legmagasabb rendű, az erkölcsijó a középső és a polgári jó a legalsóbbrendű.

13. Az ember, akiben szellemi jó van, az egyben erkölcsi és polgári ember is, míg az az ember, akiben szellemi jó nincs, úgy tűnik föl, mintha erkölcsi és polgári ember volna, pedig nem az. Az oka annak, hogy az ember akiben szellemi jó van, erkölcsi és polgári ember is egyszersmind, az, hogy a szellemi jóban van a jónak tulajdonképpeni lényege, és az erkölcsi és polgári jónak is. A jó lényege semmi más forrásból nem eredhet, csakis attól aki maga Isten. Mélyesszük gondolatainkat bármibe,kutassuk fel vele a lehetőségig mindent és tegyük fel a kérdést, hogy honnan jó a jó? és befogjuk látni, hogy az a maga "való"-jából /esse/ jó, és hogy az a jó, amely az ő "való"-jánál fogva a jót magában bírja; következésképp, hogy a jó, amely A JÓ-ból magából, vagyis Istentől van: az jó. Ebből következik,hogy a nem Istentől, hanem az embertől való jó nem jó.

 

14. Abból, ami a "Szentírásról való tanítás" 27-28, 38 pontjaiban mondva van, látható, hogy a legfelső, a középső és a legalsó együtt képeznek egyet, miként az ok az okozat és a vég; és mivelhogy ezek egyet tesznek,azért a vég maga első végnek az ok középső végnek, az okozat pedig utolsó végnek nevezhető. / A magyar nyelvben e három fogalom megjelölésére a végső ok, okozat és végcél kifejezések használatosak./ Ebből tehát látható,. hogy akiben szellemi jó van, abban az erkölcsi jó kozépfokú szellemi jó, a polgári jó pedig legalsó /vagy legvégső/ fokú szellemi jó. Innen van , hogy azt mondtuk, hogy az az ember, akiben szellemi jó van, az erkölcsi és polgári ember is; és hogy akiben szellemi jó nincs, az sem nem erkölcsi, sem nem polgári ember, csak úgy tetszik, mindhogyha az volna. Úgy tűnik fel önmaga és mások előtt is.

15. Az oka annak, hogy aki nem szellemi ember, azért képes mégis ésszerűen gondolkozni és beszélni, éppúgy mint egy szellemi ember az, hogy az ember értelme képes fölemelkedni a menny világosságába, ami az igazság, és ennél a fénynél láini; de az ember akarata nem emelhető ugyanilyen módon a mennynek melegségébe, ami a szeretet és nem cselekedhetik ebből. Innen van, hogy az igazság és a szeretet nern válnak eggyé az emberben mindaddig, amíg szellemivé nem válik. Ugyancsak innen van az is, hogy az ember tud beszélni; ami egyik különbség is az ember és az állat között. Az értelem mennybe való fölemelkedésének képessége folytán, mialatt az akarat még nincs fölemelkedve, lehetséges az, hogy az ember reformálódni és szellemivé válni képes; /Reformáció és regeneráció a Swedenborg által használt kifejezései a megtérésnek és az újjászületésnek./ csakhogy az ember előbb reformálódik és csak akkor válik szellemivé, amikor az akarata is fölemelkedett. Az értelemnek az akarat fölötti eme képessége folytán van az, hogy az ember bármilyen legyen is, ha mindjárt gonosz is, mégis képes éppoly ésszerűen gondolkodni és ennélfogva beszélni is, mint egy szellemi ember. Hogy mindamellett az ilyen ember mégsem ésszerű, azért van, mert az értelem nem vezeti az akaratot, hanem az akarat vezeti az értelmet; az értelem csupán megmutatja, mégjelöli az útat, amint azt a "Szentírásról való tanítás" 115. pontjában kimutattuk, ha mindaddig, amíg az akarat nem emelkedik föl az értelemmel a mennybe, az ember nem szellemi, tehát nem is ésszerű; mert hogyha a saját akaratára, vagy a saját szeretetére van hagyva, elveti magától az értelemnek az Istenre, a mennyországra és az örökéletre vonatkozó ésszerű dolgait és helyinkbe olyan dolgokat fogad be, amelyek az ő akaraténak szeretetével egyezők, és ezeket nevezi ésszerűeknek. De ezek a tárgyak az "Angyali bölcsesség"-ről szóló értekezésben láthatók.

16. Az itt következőkben mindazok, akik önmaguktól cselekesznek jót, természeti embereknek neveztetnek, mivelhogy bennük mindaz, ami erkölcsi és polgári, lényegileg természettől fogva van meg; míg azok, akik az Úr által cselekszik a jót, szellemi embereknek neveztetnek, mivelhogy bennök mindaz, ami erkölcsi és polgári, lényegileg szellemi.

17. Hogy senki sem cselekedhetik semmi jót, ami jó volna önmagától, azt az Úr a János evangéliumában világosan tanítja:"Az ember semmit sem vehet, hanemha a mennyből adatott néki." /3,27/ és ugyanott: "Aki énbennem marad és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt." - azt jelenti, hogy minden jó az Úrtól jön; a gyümölcs jelenti a jót; "nálam nélkül pedig semmit sem cselekedhettek", - pedig azt jelenti, hogy senki sem cselekedhetik jót önmagától. Akik az Úrban hisznek és Őtőle való jót cselekesznek, azok a "világosság fiai"-nak mondatnak. /Jn.12,36; Lk.l6,8/ "a vőlegény násznépé"-nek, /Lk.3,19/ "feltámadás fiai"-nak,/Lk.20,36/ "Isten fiainak,/Lk.20,36, Jn.1,12/, "Istentől születtek"-nek /Jn.1,13/ neveztetnek és az mondatik róluk, hogy ők az Istent meglátják, /Mt . 5 , 8/ hogy: "az Úr náluk lakozik" /Jn.14,23/. Ezek azok, akiknek hitük van Istenben /Mk.11,22/, akiknek cselekedetei "Isten szerint való cselekedetek." /Jn:3,21/ Mindezek bennefoglaltatnak ezekben a szavakban: "Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, akik az Ő nevében hisznek; akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatából, hanem az Istentől születtek." /Jn.1,12-13/. "Isten Fíának nevében hinni" - annyit jelent, mint hinni az Igében és annak megfelelően élni. "A testnek akarata" az ember akaratának a sajátja /propriuma/, amely önmagában véve gonosz; "a férfiúnak indulatja" pedig értelmének sajátja /propriuma/, amely önmagában véve hamis és tévelygő a rossznál fogva. Akik azoktól születtek, azok, akik az ő sajátjukból /propriumukból/ akarnak, cselekednek, gondolkoznak és beszélnek, akik "Istentől születtek" - azok, akik mindezeket az Úrtól cselekszik. Szóval, ami az embertől való, az nem jó, hanem az a jó, ami az Úrtól való../V.ö. "Tőlem származik a te gyümölcsöd. Hós.l4,9/

Amennyiben az ember a rosszat, mint bűnt kerüli, annyiban a jót nem önmagától, hanem az Úrtól cselekszi:

18. Ki ne tudná, vagy ne akarná elismerni, hogy a gonoszságok meggátoljak az Úrnak az emberbe való belépését? A gonoszság ugyanis a pokol, az Úr viszont a menny, menny és pokol pedig ellentétek. Amennyiben tehát az ember az egyikben van, annyiban nem lehet a másikban, mivelhogy az egyik tusakodik a másik ellen és megrontja azt.

19. Amíg az ember a világon van, addig a középen van a menny és, a pokol között. Alatta a pokol, fölötte a menny és e kettő közt szabadságában áll akár a pokol felé, akár a menny felé fordulni. Hogyha a pokol felé fordul, ezzel egyúttal elfordul a mennytől is, hogyha pedig a menny felé fordul, ezzel egyben el is fordul a pokoltól, vagy ami ugyanerre megy ki: amíg az ember a világon van, addig középen áll az Úr és az ördög között és szabadságában áll akár az egyik, akár a másik felé fordulni. Hogyha az ördög felé fordul, ezáltal elfordul az Úrtól, de ha az Úr felé fordul, akkor elfordul az ördögtől, vagy ami szintén ugyanezt teszi: amíg az ember a világon van, addig középen áll a jó és a rossz között és szabadságában áll akár az egyik, akár a másik felé fordulni; ha a rossz felé fordul, ezzel elfordul a jótól, de ha a jó felé fordul, akkor elfordul a rossztól.

20. Azt mondtuk, hogy az embernek szabadságában áll, akár az egyik, akár a másik felé fordulni.. Mindenkinek meg van ez a szabadsága, nem önmagától, hanem az Úrtól, miért is az mondatik, hogy az embert abban tartják. A menny és pokol közti egyensúlyra és az ember ebből eredő szabadságára vonatkozólag lásd a "Menny és Pokol" című munkát /589-596 és 597-602 számú pontok alatt, hogy minden ember ebben a szabadságban van és hogy az senkitől sem vétetik el, azt a maga helyén fogjuk meglátni.

21. Ezekből nyilvánvaló, hogy amennyiben az ember a rosszat kerüli, anynyiban van az Úrral és az Úrban, és amennyiben az Úrban van, annyiban jót cselekszik, nem önmagától, hanem az Úrtól. Ebből levezethető az általános törvény, hogy: Amennyiben valaki a rosszat kerüli annyiban a jóban van.

22. Két dolog szükséges azonban: az egyik, hogy az ember azért kerülje a rosszat, mert az bűn, vagyis mivel az pokoli és ördögi, és ennélfogva ellentétes az Úrral és az isteni törvényekkel; a másik pedig a,z, hogy az ember a rosszat mint bűnt kerülje úgy, mintha azt önmagától tenné, mindamellett azonban tudnia és hinnie kell, hogy ezt az Úrtól teszi. Ám e két követelménnyel az alábbi pontokban foglalkozunk.

23. Abból, amit eddig mondottunk, e három tétel következik:

I. Hogyha az ember a jót akarja és cselekszi, mielőtt a gonoszt, mint bűnt kerülné, a jó, amit akar és cselekszik, nem jó.

II. Ha az ember kegyes gondolatokat gondol és kegyes szavakat mond, de a rosszat mint bűnt nem kerüli, akkor a kegyes dolgok, amiket gondol vagy mond, nem kegyesek.

IlI. Ha az ember sok dolgot tud és sok dologban bölcs, de a rosszat mint bűnt nem kerüli, akkor mindannak ellenére nem bölcs.

24. I. Ha az ember a jót akarja és cselekszi, mielőtt a rosszat, mint bűnt kerülné, a jó, amit akar és cselekszik, nem jó. Ez azért van, mi vel azelőtt nincs az Úrban, amint azt föntebb kifejtettük. Például: ha adakozik a szegénynek, segélyezi a szűkölködőt, adományoz a templommal, a kórháznak, áldoz az egyház, a haza és polgártársai javára, hirdeti az evangéliumot és lelkeket térit meg, igazságosan ítélkezik, becsületesen bonyolítja le üzleti ülgyeit és lelkiismeretes feladatai teljesítésében és mindamellett nem tekinti bűnnek a rosszat, mint a csalást, házasságtörést, gyűlölködést, káromkodást és ehhez hasonlókat, úgy semmi más, jót nem cselekedhetik, mint csak azokat, amelyek belsejükben rosszak, mert azokat önmagától és nem az Úrtól cselekszi. Eképpen ő maga és nem az Úr van azokban, már pedig a jó, amiben az ember maga van, mind meg van fertőzve ezekkel a rosszakkal és őreá meg a világra, irányul. Ámde mindeme fönt elősorolt cselekedetek belsőleg jók akkor, ha az ember mint bűnt kerüli a rosszat, amilyen a. csalás, hazasságtörés, gyűlölködés, káromkodás és ezekhez hasonlók, mert akkor azokat az Úrtól cselekszi és ezek azok, amelyek "Isten szerint való cselekedetek." /Jn.3,21/

25. lI. Ha az ember kegyes gondolatokat gondol és kegyes szavakat mond, de a rosszat nem kerüli mint bűnt, akkor a kegyes dolgok, amiket gondol vagy mond, nem kegyesek.Ez. azért van, mert az ember nincsen az Úrban. Például: ha eljár az istentiszteletekre, áhítatosan hallgatja az igehirdetést, olvassa a Bibliát és kegyes könyveket, gyakorolja az úrvacsora sákramentumát, naponta imádkozik, söt még ha gyakran gondol is Istenre és az üdvösségre és mindamellett mit sem ad a rosszra, mint bűnre, /mint amilyen a csalás, házasságtörés, gyűlölködés és káromkodás és ehhez, hasonlók/, úgy nem lehet másként, minthogy azok a kegyes dolgok, amiket gondol és mond, belsőleg már nem kegyesek, mert az émber maga mindama rosszával együtt bennük van. Ezt ő ugyanakkor valóban nem tudja, mindamellett azonban azok benne vannak és előtte élrejtve feküsznek, mert az ilyen ember olyan, mint a kút, amelynek vize már a forrásában fertőzött. Az ő kegyesség-gyakorlásai vagy, csupán formaiak a megszokásnál fogva, vagy érdemkeresők, vagy végül képmutatók. Fölszállnak ugyan a menny felé, de fölemelkedtükben megfordulnak és visszacsapódnak, mint esős időben a füst.

26. Megadatott nékem áz alkalom, hogy többeket láthassak és hallhassak a haláluk után, akik elésorolták jó cselekedeteiket és kegyességgyakorlásailkat emlegették, amint azt föntebb /24,és 25.p.-ban/ fölsoroltuk és még más hasonlókat. Ezek közt láttam egyeseket, akiknek lámpásaik voltak, de nem volt olajuk; és kérdés alá fogatván, hogy a rosszat mint bűnt kerülték-e: úgy találtatván, hogy nem, ennélfogva kinyilváníttatott róluk, hogy ördögök, akik aztán üregekbe vonulni látszottak, amilyenekben hasonló gonoszak voltak.

27. III. Ha az ember sok dolgot tud és sok-dologban bölcs, de a. rosszat mint bűnt nem kerüli, akkor mindannak ellenére nem bölcs. Ez ugyanazon oknál fogva áll, mint az előzők, vagyis az illető bölcs önmagától, de nem az Úrtól. Például: ha ismeri egyházának tanait és pontosan tudja minden hitcikkeit, hogyha azt is tudja, hogy mindeme hitcikkeket hogyan lehet a bibliából és ésszerű okoskodással .bebizonyítani, hogyha ismeri az összes egyházaknak minden korban vallott tanításait és egyúttal az öszszes zsinatok minden végzéseit, sőt ha ismer igazságokat és azokat belátja és megérti, így ha tudja, hogy mi a hit, mi a szeretet /caritas/, kegyesség, bűnbánat és bűnbocsánat, újjászületés /regenerati.o/, keresztség és úrvacsora, az Úr, a váltság és az üdvözülés, mindezek ellenére is, nem bölcs, ha a rosszat mint bűnt nem kerüli, mert ismeretei élet nélkül valók, mivelhogy csak az értelemből erednek és nem egyúttal az ő akaratából is; és mivelhogy ilyenek, idővel elmúlnak a 15. sz. alatt megadott oknál fogva. Mi több, a halál után az ember elveti ezeket, mivelhogy nem egyeznek meg akaratának szeretetével. Mindamellett is az ismeretek a legfőbb mértéhben szükségesek, mivel megtanítják az embert arra, hogy hogyan cselekedjék; és hogyha megcselekszi azokat, él azok által, mert ővele együtt azok is élnek, de anélkül nem.

28. Mindazt, amit eddig mondottunk, a Biblia számos helyen tanítja, amelyek közül csak az alábbiakat soroljuk föl. A Biblia azt tanítja, hogy senki sem lehet jó és egyidejűleg rossz is. Vagy ami ugyanerre vezet: senkisem lehet lelkileg a mennyben és egyidejűleg a pokolban. Ezt az itt következő versekben tanítja: "Senkisem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a mésikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak. /Mt.24 / "Mi módon szólhattok jókat, holott gonoszok va,rytok?...mert a szívnek teljességéből szól a száj. A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember a.z ő szívének gonosz kincséiből hozza elő a gonoszokat. /Mt.12,34-35/ "Nem jó fa az, amely romlott gyümölcsöket terem. Mert minden fa az ő tulajdon gyümölcséről ismertetik meg, mert a tövisről nem szednek fügét, sem a bojtorjánról szőlőt./Lk.6,43-44/

29. Az ige azt tanítja, hogy senki sem teremhet jó gyümölcsöt önmagától, hanem csak az Úrtól.Jézus mondá:"Én vagyok a szőlőtő és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely énbennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Maradjatok énbennem és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkön marad, aképpen ti sem, hanemha énbennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlóvesszők: Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölesöt, mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad énbennem, kivettetik, mint a szőlővessző és megszárad, és egybegyűjtik ezeket és a tűzre vetik és megégnek". /Jn.15,1-2,4-5/

30. Az ige azt tanítja, hogy, amennyiben az ember nem tisztult meg a gonosztól, a jó, ami az övé, nem jó, sem az ő kegyes cselekményei nem kegyesek és ő bármennyit tudjon is, nem bölcs. Az ellentétét ennek ezekben. a versekben találhatjuk: "Jaj néktek, képmutató írástudók és farizevsok mert hasonlatosak vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépeknek tetszenek, belül pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakvák. Éppen így ti is, kivülről igazaknak látszotok ugyan az emberek előtt, de belül rakva vagytok képmutatással és törvénytelenséggel /Mt. 23,27-28/ "Jaj néktek... mert megtisztítjátok a pohárnak és tálnak külsejét, belül pedig rakvák azok ragadománnyal és mértékletlenséggel. Vak farizeus, tisztítsd meg előbb a pohár és a tál belsejét, hogy külsejük is tiszta legyen." /Mt.23,25-26/ Ugyancsak Ézsaiás prófétánál: "Halljátok az Úrnak beszédét Sodorna fejedelmei és vedd füleidbe lstenünk tanitását Gomora népe. Mire való nékem a véres áldozátaitoknak sokasága ? Azt mondja az Úr... ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem, újhold, szombat és ünnepre fölhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek. Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem... és ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek, sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek. Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszsagát; szűnjetek meg gonoszt celekedni. . . ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek és ha vérszínűek...olyanok lesznek mint a gyapjú". /1,10-11; l3-l8/, ami röviden azt jelenti, hogy hacsak az ember nem kerüli a gonoszt mint bűnt, semmi istentiszteleti cselekménye, sem pedig cselekedete nem jó ",mert bűnt és űnneplést el nem szenvedhetek:..tisztúljatok meg;, távoztassátok el cselekedeteitek gonoszságát, szűnjetek meg gonoszt cselekedni" Jeremiásnál pedig: "Ki-ki térjen meg; az ő gonosz útjáról és jobbítsátok meg cselekedeteiteket." /35,15/

2. Hogy ugyanezek nem bölcsek, azt Ézsaiásnál tanítja az ige: "Jaj azoknak, akik bölcseknek látszanak és eszesek önnön maguk előtt." /5,21/ és ugyanott: "bölcseinek bölcsessége elvész és értelmeseinek értelme eltűnik. Jaj azoknak, akik az Úrtól mélységesen elrejtik tanácsukat és akik a sötétségben szoktak cselekedni." /29,14-15/ és másutt: "Jaj nekik, akik Egyiptomba mennek segítségért, lovakra támaszkodnak és a szekerek sokasásában bíznak és a nagyon erős lovagokban és nem néznek Izraelnek Szentjére és az Urat nem keresik... de ő is fölkel a gonoszok háza ellen és a bűnt cselekvők segítsége ellen. Hiszen Egyiptom ember és nem Isten, és lovai hús és nem lélek." /31,1-3/ Ekként van leírva az önértelem. Egyiptom jelenti a tudományt, a lovak jelentik ennek értelmét /intelectus/, a szekér jelénti az abból eredő tanítást, és a lovak az abból folyó értelmet /intelligentia/, amiről az mondatili, hogy: "Jaj azoknak, akik nem néznek Izraelnek Szentjére és az Urat nem keresik!"Ezeknek az elpusztulását a gonoszság által jelenti:"fölkel a gonoszoknak háza ellen és a bünt cselekvők segítsége ellen." Hogy ezek az ember sajátjából valók és azért nincsen élet bennük, ezt fejezi ki: "Egyiptom ember és nem Isten" és "lovai hús és nem lélek." Ember és hús jelentik az ember sajátját /propriumát/, Isten és lélek jelentik az Úrból jövő életet és az Egyiptomból való lovak jelentik az önértelmet. Számos ilyen hely van az Igében, amely az önmagától való értelemre és az Úrtól valóértelemre vonatkozik, amely csakis szellemi értelemben érthető meg.

3.Hogy senki sem üdvözülhet a jó cselekedetek által, amelyek saját magától valók, mivelhogy azok nem jók,világossá válik a következő igeversből: "Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Urazm! megyen be a mennyeknek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát:..sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem, a te nevedben prédikáltunk-é és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők." /Mt.7,21-23/ és másutt: "és kezdetek kívül állni és az ajtót zörgetni mondván: Uram! Uram! nyisd meg nékünk; és Ő felelvén azt mondja néktek: Nem tudom honnét valók vagytok ti; távozzatok el éntőlem mindnyájan, kik hamisságot cselekesztek." /Lk.13,25-27/ Mert az ilyenek hasonlóak a farizeushoz, "aki ily módon imádkozik magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vag;yok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák...bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, amit szerzek," /Lk. 18, 11-14/ ezek azok, akik "haszontalan szolgák"-nak neveztetnek./Lk.l7,l0/

31. Igazság tehát az, hogy senki sem képes jót cselekedni önmagától. Ámde ezzel az állítással minden olyan szeretetből való jót, amelyet az olyan ember cselekszik, aki a gonoszt mint bűnt kerüli, tönkre tenni olyan hallatlan képtelenség, amely egyenesen ellentmond az igének, amely kifejezetten parancsolja az embernek a jó eselekedeteket. De ellentétben áll /ez a dogma/ az Isten és a felebaráti szeretet parancsolatával is, amelytől függ az egész törvény és a próféták, és aláaknázza s megrontja az egész vallást, mert mindenki tudja, hogy a vallás a jónak cselekvésében áll és hogy mindenki az ő cselekedetei szerint fog megítéltetni. Minden ember úgy van alkotva, hogy meg van a képessége a rosszat kerülni úgy, mint önmagától, az Úrnak hatalmából, hogyha azt imában kéri; és amit azután cselekszik, az Urtól való jó.

Amennyiben valaki a rosszat mint bűnt kerüli annyiban szereti az gazságot.

32. Két egyetemes elv /universalia/ van, amely az Úrtól jön: isteni jó és isteni igazság. Az isteni jó az Ő isteni.szeretetéből, az isteni igazság pedig az Ő isteni bölcsességéből származik. Ez a kettő egy az Úrban, és mint egy jön Őtőle; de már a mennyei angyalok és emberek több isteni igazságot vesznek, mint isteni jót, és viszont vannak olyanok, akik több isteni jót vesznelr, mint isteni igazságot. Innen van, hogy a menny két országra különült, amelyek egyike mennyei országnak /regnum coeleste/, a másik pedig szellemi országnak /regnum spirituale/ neveztetik. A mennynek ama része, amely több isteni jót vesz át, alkotja a mermyországot, viszont az, amely több isteni igazságot vesz át, alkotja a szellemországot. E két országrészt illetőleg, amelyre a menny föloszlik, bőebb magyarázat található a "Menny és Pokol" című könyvben a 20-28. számú pontok alatt: Ám minden angyal a mennyben annyi bölcsességre és értelemre jut, amennyire a náluk lévő jó ismét eggyé válik az igazsággal. Az a jó, amely nem tesz egyet az igazsággal az előttük nem jó; másfelől viszont az az igazság, amely nem tesz egyet e jóval, előttük nem igazság. Ebből most már nyilvánvaló, hogy a jó az igazsággal egyesülten /coniunctum/ teszi az angyalt angyallá a mennyben és az embert emberré az egyházban

33. Mivelhogy a jó és az igazság egyek az Úrban, és, Őtőle jönnek, ebből következik, hogy a jó szereti az igazságot és az igazság szereti a jót, és ezek igyekeznek: eggyé lenni. Ennek az ellentéte is szintúgy igaz, t.i. a rossz szereti a hamisságot és a hamisság szereti a rosszat és eggyé lenni igyekeznek. Az itt következőkben a jónak az igazsággal való eggyétevését mennybéli házasságnak, a rossznak a hamissággal való egyesülését pedig pokolbeli házasságnak nevezzük.

34. Ezekből az elgondolásokból következik, hogy amennyiben valaki a rosszat, mint bűnt kerüli, annyiban szereti az igazságot, mert annyiban a jóban van, amint azt az előző fejezetben kimutattuk. Másfelől hasonlóképen, amennyiben valaki nem kerüli a rosszat mint bűnt, annyiban nem szereti az igazságot, mivelhogy annyiban nincsen a jóban.

35. Az ember, aki nem kerüli a rosszat, mint bűnt, az tényleg szeretheti azért az igazságot, csakhogy azt nem azért szereti, mert igazság hanem azért, mert az előnyére szolgál az emberek őróla alkotott véleményének /reputációjának/, aminek révén tisztességet vagy nyereséget vár a maga részére. Ennélfogva, ha az nem szolgálhat neki erre a végre akkor nem is szereti azt.

36. A jó az akarattól van, aminthogy az igazság az értelemtől. A jónak szeretetéből az akaratban jön az igazság szeretete is az értelemben; az igazság, szeretetéből jön az igazság észrevétele /perceptio/, az igazság észrevételéből pedig az igazság gondolása; ezekből pedig az igazság elismerése, ami a valódi értelemben vett hit. Hogy ez a haladvány a jó szeretetétől egész a hitig, azt kimutattuk az "Isteni szeretet és Isteni Bölcsesség" című munkában.

37. Miután a jó, - amint mondottuk, - nem jó, ha csak az igazsággal nincs egyesülve, ebből következik, hogy a jó mindaddig nem létezik, míg az igazsággal nem egyesíthet, noha állandóan kíván létezni. Ebből következőleg a végre, hogy létezhessék, igazságot kíván és keres magának; ettől van ugyanis a tápláltatása és a formáltatása. Ez az oka annak, hogy amennyiben valaki a rosszat mint bűnt kerüli, annyiban van a jóban.

38. Amennyiben valaki a jóban van és a jóból szereti az. igazságot, annyiban szereti az Urat is, mivelhogy az Úr maga a Jó és maga az Igazság.

Az Úr tehát az emberrel együtt a jóban és az, igazságban van, mert ha az illető az utóbbit az előbbiből szereti, akkor az Urat is szereti; de másképen nem. Ezt tanítja az Úr János evangéliumában: "Aki ismeri az én parancsolataimat és megatartja azokat, az szeret engem... aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet." /14,21-24/ és másutt:"Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben"/15,10/, az Úr rendeletei, parancsolatai, beszédei az igazságok.

39. hogy a jó szereti az igazságot, azt egy pappal, egy katonával, egy kereskedővel és egy mesteremberrel való hasonlat által lehet megvilágítani.

A Pappal: hogyha az illető a papság jójában van, hogy igyekezzék a lelkeket üdvösségre vezetni, tanítsa a mennybe vezető utat és vezesse azokat, akiket tanít, - olyan a mértéhben, amelyben a jóban van, tehát szeretetből és annak vágyából szerzi meg azokat az igazságokat, amelyeket tanít, es amelyek által a gyülekezetét vezeti. De ha a pap nincs az ő papságának jójában, hanem az ő működésének kedvtelésében marad önzésből és világszeretetből, amely az egyetlen jó számára, úgy ő ugyancsak szeretetéből és kívánságából bőségesen megszerzi magának ezeket az igazsagokat, az őt ihlető gyönyörnek megfelelően, amely most az /egyedüli/ jó az ő szemében.

A katonával: Ha az illető a hatonai szolgálat hivatásának szeretetében van, ha érzékeny az országának megvédelmezésében, vagy a közelismerésben levő jó iránt, ebből a jóból és annak megfelelően megszerzi magának hivatásának tudományát és ha parancsnokló helyzetben van, annak értelmét. Ezek azok, amelyek által mint igazságok által szeretetének gyönyöre, amely most az ő jója, táplálva és formálva lesz.

A kereskedővel: Hogyha az illető magát a kereskedelemnek szentelte annak szeretetőből, úgy azzal a kedvteléssel, mindent átitat, amely mint eszköz belefoglalódik abba a szeretetbe és alkotja azt; ezek tehát az iga.zságok, míg a kereskedelem maga annak jója.

A mesteremberrel: ha magát az illető komolyan odaadja a munkának és azt mint életének javát szereti, eszközöket vásárol és magát tökéletesíti olyan dolgok által, amelyek , hozzátartoznak mesterségének tudományához, ezek által teszi művét jóvá.

Eme példák által világossá válik, hogy az igazságok azok az eszközök, amelyek által a szeretet jója létezik és valamivé válik, következésképp a jó szereti az igazságot avégre, hogy létezhessék. Ennélfogva az igében az igazságnak cselekvése annyit jelent, mint a jónak létrehozatala. Ez értendő "az igazság cselekvése" alatt /Jn.3,31/ az Úr beszédének megtartása alatt /Lk.6,47/ az Ő parancsolatainak megtartása alatt /Jn.14,21/ az Úr beszédének megcselekvése alatt /Mt.7,24/ Isten beszédének cselekvése alatt /Lk..8,21/. A rendelések és végzések megcselekvése alatt /III.Móz.l8,5/. Ezt jelenti tehát jót tenni és gyümölcsöt teremni; mert a jó és a gyümölcs az, ami létre jön.

40. Hogy a jó szereti az igazságot és azzal egyesülni kíván, ugyancsak szemléltethető az étellel és az itallal, vagy a kenyérrel és a borral. Az egyik éppen olyan szükséges, mint a másik; étel, vagy kenyér egymagában nem eszközli a test táplálását víz vagy bor nélkül, ezért az ember éhes az egyikre és szomjas a másikra. Ezenfelül az "étel" és a "kenyér" az ige szellemi értelmében ,jelenti a jót, a "víz" és a "bor" pedig jelenti az igazságot.

41. Abból, amit eddig mondottunk, most már világos lehet, hogy aki a rosszat mint bűnt kerüli, az az igazságot szereti és kívánja; és hogy mind inkább kerüli a rosszat mint bűnt, annál inkább szereti és kívanja az igazságot, mivelhogy ő maga annyival inkább a jóban van. Így ő a mennyei házasságba jut, amely a jónak az igazsággal való egybekelése, amelyben a menny van és amelyben az egyháznak lennie kellene.

Amennyiben valaki a rosszat mint bünt kerüli, annyiban van hite és annyiban szellemi.

42. A hit és az élet éppúgy különbözik egymástól, mint a gondolkodás és a cselekvés; és miután a gondolkodás az értelemből, a cselekvés pedig az akaratból van, következik, hogy a hit és az élet éppúgy különbözik egymástól, mint az értelem és az akarat. Aki ismeri a különbséget a két utóbbi között, az ismeri azt a két előbbi között is; és aki ismeri a kapcsolatot a két utóbbi között, az ismeri azt a két előbbi között is. Valamit szükséges ennélfogva előrebocsátani az értelemre és az akaratra vonatkozólag.

43. Az embernek két képessége van, amelyek egyikét akaratnak, a másikát értelemnek nevezik. Ezek egymástól különbözőek, de úgy vannak teremtve, hogy egyet képezzenek és amikor egyek, akkor észnek /mens/ neveztetnek; ennélfogva ezek képezik az emberi észt és ebben van az embernek egész élete. Miképen a mindenségben minden, ami az isteni rendnek megfelelő viszonyban van a jóval és az igazsággal, éppúgy minden dolog, ami az embert illeti, vonatkozásban van az ő akaratával és értelmével, mivelhogy a jó az emberben az akaratból és az igazság az értelemből van. Ez a két képesség ugyanis a befogadója /receptaculum/ és alanya a jónak és az igazságnak; és pedig az akarat befogadója és alanya minden jóból való dolognak, viszont az értelem a befogadója és az alanya minden igazságból valónak. A jónak és az igazságnak nincsen más tartózkodási helye és /érvényesülési eszköze /ford./ az emberben, következésképpen a szeretetnek és a hitnek sincs más tartózkodási helye, mivelhogy a szeretet a jóból és a jó a szeretetből, viszont a hit az igazságból és az igazság a hitből van. Mi sem nagyobb jelentőségű, mint azt tudni, hogy az akarat és az értelem együtt hogyan egyek az észben; mivelhogy hasonló házasságban van az akarat az értelemmel, mint aminőben a jó van az igazsággal. Ennek a házasságnak a természetéről már volt szó az előző fejezetben is amihez még a következőket kell hozzáfűzni: Mint ahogy a jó a maga valója /esse/ valamely dolognak és az igazság következésképpen a létele /existere/ annak, éppen így az akarat az emberben a maga valója /esse/ az ő életének és az értelem következesképpen a létele /existere/ annak; mivelhogy a jó, amely az, akaratban van, az értelemben formvlódik és válik bizonyos módon láthatóvá.

44. Föntebb /27-28.sz. a./ kimutattuk, hogy az ember sok dolgot tudhat, gondolhat és érthet és mindamellett lehet nem bölcs; és minthogy tudni és gondolkozni a hitből van és valamely dolgot megérteni még sokkal inkább, lehetséges, hogy az ember azt hiszi, hogy hite van és még sincs. Az oka annak, hogy miért nincs neki hite az, hogy még az élet rosszában van, már pedig az élet rossza és a hit igazsága soha sem tehetnek egyet. Az élet rossza lerontja a, hit igazságát, mert az élet rossza az akaratból van és a hit igazsága. az értelemből van, az akarat pedig az értelmet vezeti /irányítja/ és okozza, hogy az eggyként működjék. Ennélfogva, hogyha van valami az értelemben, ami nem egyezik az akarattal, úgy amikor az ember magára marad és az ő rosszából és szeretetéből gondolkozik, akkor vagy elveti az értelemben levő igazságot, avagy meghamisítással vele egységbe kényszeríti. Másként van azokkal, akik az élet jójóban vannak. Ezek, amikor magukban vannak, a jóból gondolkoznak és szeretik az értelemben levő igazságot, mivel az akaratukkal egybehangzó, Így bennük a hit és élet egyesülése /conjunctio/, miként az igazságé és a jóé, jelen van és ezek mindenike olyan, mint az értelem és az akarat egyesülése.

45. Ezekből a, meggondolásokból következik, hogy amilyen mértékben az az ember a rosszat mint bűnt kerüli, abban a mértékben van hite, mert abban a mértékben marad meg; a jóban, amint azt föntebb kimutattuk. Ugyanez bebizonyítható az ellentéte által is, mert aki nem kerüli a rosszat mint bűnt, annak nincs hite, mivelhogy ő még a rosszban van, a rossz pedig bensőleg gyűlöli az igazságot; külsőleg ugyan barátjaként mutathatja magát és elszenvedi, sőt szereti azt, hogy az igazság az értelmében legyen, de amikor a külszín levettetik, amint az a halál után történik, akkor az illető előbb elveti az igazságot, amely barátja volt a világban, azután kétségbe vonja annak igazságát és végül gyűlölettel fordul el attól.

46. A rossz ember hite értelmi hit, amelyben semmi sincs az akarat jójóból; ennélfogva az holt hit, ami olyan, mint a tüdő lélegzése a szív éltetése /vérkerinf;ése/ nélkül; az értelem megfelel a testi szervek közül a tüdőnek, aminthogy az akarat megfelel a szívnek. Az ilyen hit tehát olyan, mint egy fölékesített parázna, bíborral és arannyal fölékesítve, aki belül telve van fertőző betegséggel; a paráznaság megfelel az igazság meghamisításának és ennélfogva ez a szellemi jelentése is az igében. Ugyancsak hasonló az ilyen hit a dús lombozatú, gyümölcstelen fához, amelyet a kertész kivág; a fa ugyancsak embert jelent éspedig a levelei és bimbói a hitből való igazságot, gyümölcsei pedig a szeretetből való jót. De egészen más az az értelmi hit, amelyben megvan az akaratból való jó. Ez az élő hit, és hasonló a tüdő lélegzéséhez, a szív által való éltetéssel együtt; úgyancsak hasonlatos a gyönyörű menyasszonyhoz, aki drága az ő tisztaságában az ő férjének és hasonlatos a fához, amely megtermi gyümölcsét.

47. Sok /iga zság/ van, ami ügy tetszik, mintha pusztán csak hitből volna; mint amilyen az, hogy van Isten, hogy az Úr, aki Isten, a Megváltó és Üdvözítő, hogy van menny és pokol, hogy van halál utáni élet és több más ehhez hasonló, amelyekre vonatkozólag nincsen az mondva, hogy az rnegteendő, hanem csak az, hogy elhiendő. A hitnek ezek /az igazságai/ holtak abban az emberben, aki a rosszban van, de élők abban, aki a jóban van. Az oka ennek az, hogy az emoer, aki a jóban va.n, nem csupán jót cselekszik az akaratból, hanem jól gondolkozik is az értelemből, és nemcsak a világ előtt, hanem önmaga előtt is, amikor egyedül van. Ámde másként áll a dolog azzal, aki a rosszban van.

48. Azt mondtuk, hogy ezek /az igazságok/ csupán hitből valóknak látszanak; ám az értelem gondolata az ő lételét /existere/ az akarat szeretetéből származtatja, ami a gondolat valója /esse/, az értelemben, amint azt már föntebb /43.sz.a./ mondottuk. Mert bármit akar is valaki szeretetből, azt meg is akarja cselekedni, meg akarja érteni, meg akarja mondani; vagy, ami ugyanezt teszi: amit valaki szeret az akaratából, azt szereti tenni, szereti gondolni, szereti megérteni és arról szeret beszelni. Hozzá, kell tenni, hogyha valaki a rosszat mint bűnt kerüli, akkor az Úrban van, amint azt föntebb kimutattuk, és az Úr mindent elvégez; ezért azoknak, akik azt kérdezték tőle, hogy:"Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?" az Úr ezt felelte:"Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, akit Ő küldött". /Jn.6,28-29/ Az Úrban hinni tehát nemcsak annyit tesz, mint azt gondolni, hogy Ő van, hanem megcselekedni az Ő beszédeit, amint azt másutt is tanítja.

49. Hogy azoknak, akik a rosszban vannak, nincs hitük, jóllehet azt képzelik, hogy nekik van, nyilvánvalóan megmutatkozik azokon, akik a szellemvilágba léptek. Bevezettettek egy mennyei társaságba, ahonnan az angyalok hitének "szellemi"-je /szellemi lényege/ behatolt azok hitének belsejébe, akik oda vezettettek, miközben ők maguk is észerevették, hogy csupán természeti, vagyis külsőleges hitük volt, nem pedig szellemi és belsőleges. Ennélfogva ők maguk is bevallották, hogy egyáltalában nincs hitük, és hogy ők meg voltak győződve a világban arról, hogy valamiről azt gondolni, hogy az úgy van, magától értetődően annyit, jelent, mint hinni, vagy hittel bírni. Ámde észre lehetett venni, hogy másként áll a dolog azok hitével, akik nem voltak a rosszban.

50. Ezekből az elgondolásokból most már látható, hogy mi a szellemi hit és melyik hit nem szellemi, hogy t.i: a hit szellemi azokban, akik nem cselekednek bűnt; mert azok, akik nem cselekednek bűnt, azok jót cselekednek, nem önmagukból, hanem az Úrtól /lásd föntebb: 18-3l.sz.a./ és hit által s zellemiekké válnak. Ezeknek a hite igazság. Ezt tanítja az Úr János evangéliwnában: "E:z pedig a kárhoztatás, hogy a világosság a világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának. . . minden, aki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei föl ne fedessenek; aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek." /3,19-21/

51. Amit itt mondottunk, azt megerősítik a következő helyek a Szentírásban:"A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt, mert a szívnek teljességéből szól az ő szája." /Lk.6,45; Mt.12,35/ A szív alatt értendő az igében az ember akarata és mivelhogy az ember azáltal gondolkozik és beszél, azért mondatik, hogy: "a szívnek teljességéből szól a száj: "Nem az fertőzteti meg az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert." /Mt.15,11,14/ A "szív" alatt itt is az akaratot kell érteni. Jézus azt mondotta az asszonynak, aki megkente az ő lábát kenettel: "Neki sok bűne bocsáttatott meg, mert igen szeretett" és azután: "a te hited megtartott téged," /Lk.7,47-50/ amikből nyilvánvaló, hogy amikor a bűnök megbocsáttatnak /remissa sunt: a bűnbocsánat latin kifejezésének: remissio - szószerinti értelme=:visszaküldés. ford./, akkor nem lévén jelen, a hit megtart /=megment, üdvozít.ford./ hogy azok Isten fiainak mondatnak, akik nem a maguk akaratának sajátjában /proprium/ és ebből kifolyólag nem a maguk értelmének sajátjában vannak, vagyis azok, akik nem a gonoszban és a hamisságban vannak, és hogy ezek azok, akik hisznek az Úrban, azt Ő maga tanítja a János evangéliuma 1,12-13-ban, amely részt föntebb, a l7.sz végén idéztük és megmagyaráztuk.

52. Ezekből az elgondolásokból az a következtetés vonható le, hogy az emberben egy szemernyivel több igazság sincs, mint amennyi jó van benne, s ugyancsak egy csöppel több hite sincs, mint amennyi élete van. Az értelemben megvan a gondolat, hogy valami úgy van, de nincs meg benne az elismerés, ami a hit, mindaddig, amíg az akaratban meg nincs a hozzájárulás. Így a hit és az élet lépést tartanak. Ezekből az elgondolásokból most már világos, hogy amennyiben valaki a rosszat mint bűnt kerüli, anynyiben van hite és annyiban szellemi.

A tízparancsolat azt tanítja, hogy mely rosszak bűnök.

53. Vajjon melyik nemzet a földön ne tudná, hogy lopni, házasságot törni, ölni és hamis tanúbizonyságot tenni rossz? Ha valamely nemzet ezt nem tudná és nem igyekeznék törvényeikkel meggátolni, csakhamar tönkre menne, mert egy társadalom, köztársaság vagy királyság sem állhatna fönn eme törvények nélkül. Ki lehetne olyan oktalan azt föltételezni, hogy a zsidó nemzet minden másnál annyival ostobább volt, hogy nem tudta, hogy ezek a dolgok rosszak? Csodálkozni lehet tehát azon, hogy ezek a világszerte jól ismert törvények olyan csodálatos módon hirdettettek ki a Sinai hegyről, maga Jehova által. De figyeljük csak meg, hogy a törvények azért lettek oly csodás módon kihirdetve, hogy az emberek megtudják azt, hogy ezek nern csupán polgári és erkölcsi törvények, hanem egyben szellemi törvények is, és hogy azoknak megszegése nemcsak a polgárok kárára és a társadalom ellenére irányuló gonosz tet t, hanem Isten ellen való bűn is . Ezek a törvények tehát a Sínai hegyen Jehova által való kihirdetés folytán vallási törvényekké lettek emelve; mert az világos, hogy amit Jehova parancsol, azt azért parancsolja, hogy annak megtartása a vallás dolga legyen és hogy azt Őérette és az emberért kell megtartani, hogy az ember üdvözüljön.

54. Ezek a törvények, mivelhogy az Igének, és ebből kifolyólag az egyháznak, - amelyet az Ür a zsidó népben akart megalapítani - a zsengéje, és mert rövid összefoglalása a vallás minden dolgai összességének /complexus/ amely által az embernek az Úrral és az Úrnak az emberrel való kapcsolata létrejön, ennélfogva olyan szent, hogy mi sem lehet szentebb nála.

55. Hogy e törvények igen szentek, az nyilvánvaló abból a tényből, hogy Jehova rnaga, vagyis az Úr tűzben leszállott angyalaival a Sinai hegyre és onnan élőszóval hirdette ki azt, továbbá, hogy a nép három napon át készült elő annak meghallgatására; hogy a hegyet körülárkolták, nehogy valaki odaközelítsen és meghaljon; hogy sem a papoknak, sem a véneknek nem volt szabad közelíteniük, csupán Mózesnek egyedül; hogy azok a törvények két kőtáblára irattak sajátkezűleg; hogy Mózes ábrázata ragyogott amikor másodízben lehozta azokat a hegyről; hogy azután belehelyezték a írigyládába és a frigyládát a szent sátor legbelsejébe, és hogy a frigyládát beborította annak fedele /a "kegyelem széke"/ s ezek fölött két arany kérub; hogy az volt a legszentebb az egész szent sátorban és a szentek szentje volt, odatették azokat a dolgokat is, amelyek a mennynek és az egyháznak szent dolgait jelképezték, úgymint a hétágú gyertyatartó, az arany füstölő oltár és az arannyal beborított asztalka a szent kenyerekkel, körülvéve az egész bíborpiros, karmazsinszínű és sodrott lenből kérubokkal teleszőtt mennyezettel és kárpittal. Az egész szent sátor szentsége nem egyéb forrásból eredt, mint a törvényből, amely a frigyládában volt. A szentély és a frigyládában lévő törvény szentsége folytán Izráel egész népének sátortábora vette azt körül parancsolat szerint nemzetségenkénti rendnek megfelelően és ugyanolyan rendben utaztak, és azután ott volt fölötte a ködoszlop nappal és tűzoszlop éjjel. Eme törvény szentségének és az Úrnak ott való jelenléténél fogva az Úr Mózessel a frigyláda fedele fölött a kérubok közül beszélt és a frigyládának neve"Isten ládája" volt. Mi több, Áronnak sem volt szabad a kárpiton belül lépni, csakis áldozattal és tömjénnel. Mivelhogy ez a törvény volt az egyház szentsége, ezért Dávid által a frigyláda Sionba és azután a Jeruzsálemi templom legbelsejébe helyeztetett és annak szentélyét képezte. Az Úrnak eme törvényekben és akörül való jelenléte folytán történtek a csodák a frigyládával, amelyben a törvény volt, mint amilyen volt a, Jordán vizének kettéválása, mikor a nép száraz lábbal vonult át azon keresztül, mialatt a frigyláda a folyammeder közepében állott; amikor Jerikó falai leomlottak, miután körülvitetett a törvény a város körül; amikor Dágon, a filiszteusok bálványa leomlott előtte s a templom küszöbén hevert a feje elválva a törzsétől; amikor a Bét-Semesbeliek sok ezeren megverettek csapással a frigyláda miatt és ezenkívül több más csodák történtek mind az Úrnak magában a tíz Igében való jelenléte miatt, amely a Tízparancsolat.

56. Olyan nagy hatalom és olyan nagy szentség van ebben a törvényben azért is, mert összessége a vallás minden dolgainak; két kőtáblából állt, amelyek egyike tartalmazta annak minden az Istenre vonatkozó a másik pedig minden az emberre vonatkozó összességét. /Complexus/. Ennélfogva eme törvény rendelései a tíz igének /Dekalogon/ neveztetnek, és pedig azért így, mert a tízes szám az összest jelenti. Ámnde, hogy e törvény miként összessége a vallás minden dolgainak, azt a következő pontban látjuk meg.

57. Mivelhogy eme törvény által az Úrnak kapcsolata áll fönn az emberrel és az embernek az Úrral, azért ez szövetségnek és testamentum-nak is neveztetik. Szövetségnek azért, mert összeköt, testamentumnak pedig azért, mert tanúsít / a latin testamen.tum ,jelentése tanúsítvány/, mivelhogy a szövetség összekötést, a tanúsítvány pedig tanúbizonyságot jelent evégből két tábla volt, egy az Úr számára, és egy az ember számára. A kapcsolatot az Úr Létesíti az emberrel, de csakis egyedül akkor, hogyha az ember megtartja azokat, amelyek az ő tábláján vannalt fölírva. Mert az Úr folyton működően van jelen, és befogadtatni kíván, ámde az emberen áll az Úrtó1 nyert szabadsága révén, hogy megnyitja-e az Úrnak lelke ajtaját. Az Úr mondja:"Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok és ő énvelem." /Jel.3,20/

58. A másik táblán, amely az ember számára való, nincs megmondva, hogy ezt vagy amazt a jót tegye, haném az, hogy ezt vagy amazt a rosszat ne tegye, így: ne ölj, ne paráználkodj /=házasságot ne törj/, ne lopj, ne tégy hamis tanúbizonyságot és ne kívánd. Az oka ennek az, hogy az ember önmagától semmi jót sem képes cselekedni, de hogyha nem cselekszi a roszszat, akkor már a jót cselekszi, csakhogy nem önmagától, hanem az Úrtól. Hogy az ember képes a rosszat kerülni, úgy mint önmagától, az Úr hatalma által, az a következő pontban lesz látható.

59. Amit föntebb /55.sz./ ennek kihirdetéséről, szentségéről és hatalmáról mondottunk, az az Ígének a következő verseiben található:

hogy Jehova leszállott a Sínai hegyre tűzben és hogy a föld rengett és a hegy füstölt és villámlás, mennydörgés, és sűrű ködben trombitaszó hallatszott: /II.Móz.19,16-18; V.Móz. 4,11; 5,22-26/ hogy Jehova leszállása előtt a nép háromnapon át készült elő és szentelte meg magát /II.Móz.l9, 10-11,15/ hogy a hegyet körülárkolták úgy, hogy senki se közelíthessen annak lábához, nehogy meghaljon és még a papok sem közeledhettek, csupán Mózes eg,yedül: /II. Móz.19,12-13, 20-23; 24,1-2,/ hogy a törvény a Sínai hegyről hirdettetett: /II.Móz.20,2-17; V.Móz.5,6-21/ hogy a törvény két kőtáblára íratott föl Isten ujja által: /II.Móz.31,18; 32,15-l6; V.Móz. 9,10./ hogy mikor násodízben hozta le azokat Mózes a hegyről, az ő ábrázata fénylett: /II.Móz.34,9-35/ Hogy a kőtáblák a frigyládába helyeztettek: /II.Móz. 25,16; 40,20; V.Móz.10,5; I.kir.25,17-21/ hogy a frigyláda fölött volt annak fedele /=kef~ryelem széke"/ és ezen volt a két hérub: /II.T~~ióz.25,17-21/ hogy a frigyláda a fédelével és a kérubokkal együtt a szentély legbensőjét képezte és hogy az arany gyertyatartó, az arany füstölő oltár és az arannyal borított asztalka, amelyen a szent kenyerek állottak: a szentély külső részét képezték, és a bíborpiros, karmazsinszínű és sodrott lenből szőtt tíz kárpit képezte annak legkülső részét: /II.Móz.25,1-végig, 26,1-végig, és 40,17-28/ hogy a hely, ahol a frigyláda volt, szentek szentjének hívatott: /II.Móz.26,33/ hogy Izrael egész népe a szent sátor körül táborozott nemzetségeinek rendje szerint és abban a rendben vándorolt: /IV.Móz.2,/ hogy a szent sá:tor fölött nappal ködoszlop és éjjel tűzoszlop lebegett: /II.Móz.11,38; IV.Móz. 9,15-16; 14,14; V.Móz.l,3/ hogy az Úr Mózessel beszélt a frigyláda fedele fölött a kérubok közül: /II.Móz.25,22; IV.Móz.7,39/ hogy a törvénynél fogva, amely a frigyládában volt, az "Isten ládájának" neveztetett, mert amikor a frigyláda elindult, Mózes azt mondta: "Kelj föl Uram!", és amikor megállott:"Fordulj vissza, Uram" /V.Móz.l0.35-36;II.Sám.6,2; 132.Zs.7-8/ hogy ennek a törvénynek a szentsége miatt nem volt Áronnak megengedve, hogy bemenjen a kárpiton belül, kivéve áldozattal és tömjénezővel: /III.Móz.16,2-15 és kk./ hogy a frigyláda Dávid által bevitetett Sionba áldozatokkal és zajos örvendezéssel:/II.Sám.6,1-19/ és hogy Uzza meghalt, mert megfogta a frigyládát: /ugyanott 6-7./ hogy a frigyládát Jeruzsálemben a templom közepébe, ahol a szentély volt, helyezték /I.Kir.6,19 és köv. 8,3-9/ hogy az Úrnak a frigyládában levő törvényben való jelenléte és hatalma által vált ketté a Jordán vize és mialatt a frigyláda a meder közepén állott a nép száraz lábbal ment át a folyón: /Józs.3,1-17;4,5-20/ hogy Jerikó falai leomlottak a frigyládának város körül való hordása következtében:/Józs.6,l-20/ hogy Dágon, a filiszteusok bálványa földre esett a frigyláda előtt és a templom küszöbén hevert a törzsétől elvált feje:/I.Sám.5,3-4/ hogy a frigyláda miatt a Bét-Semes beliek közül több ezren csapassal súlytattak: /I.Sám.6,19/

60. Hogy a kőtáblák, amelyekre a törvény volt írva, a szövetség táblájának, és a láda ebből kifolyólag szövetség ládájának, s a törvény maga szövetségnek neveztetett: IV.Móz.10,33;V.Móz.4,13.23; 5,2-3; 9,9; Józs. 3,11; I.Kir.8,21; Je1.11,9/ és sok más helyen.

Az oka annak, hogy a törvény miért neveztetett szövetségnek az, hogy a szövetség összeköttetést jelent; miért is az Úrról mondatik, hogy: "és népnek szövetségévé teszlek"./Ézs.42,6; 3,4,8/ és "a szövetségnek követé"-nek neveztetik /Mal. 3,1/ vére pedig: "a szövetség véré"-nek /Mt.26,28; Zak.9,11; II.Móz.24,4-l0/ Ugyanez okból neveztetik az ige: Ószövetségnek és Újszövetségnek. Szövetségeket általában szeretetből szoktak kötni barátságért, társulásért és egyesülésért.

61. Hogy ennek a törvénynek rendelése a szövetség szavainak a tízparancsolatnak neveztetik, látható II.Móz.54,38 és V.Móz.4,13 és 10,4-ből. Így neveztetnek, mert a tízes szám a mindenséget jelenti és a szavak igazságot jelentenek, mivelhogy tíznél több szóból állanak. Mert a tízes szám a mindenséget jelenti, ezért volt tíz kárpit a szent sátorban /II. Móz.26,1/, ezért mondta az Úr az emberről szóló példázatában, aki elment, hogy országot vegyen magának, hogy előhívta tíz szolgáját és tíz girát adott nekik kereskedésre:/Lk.19,13/, s ezért hasonlította az Úr a mennyeknek országát tíz szűzhöz:/Mt.25,1/, ugyanazon okból a sátán úgy íratik le, mint sárkány, amelynek hét feje van és tíz szarva,és hét koronája :/Je1:12, 3/, hasonlóképen a tengerből előjövő fenevad:/Je1.13,1/ és a másik fenevad:/Je1.17,3-7/, éppúgy, mint Dániel fenevada:/7,20-24/. Ugyanez a jelentése a tíznek:III.Móz.26,26-ban, és Zak.8,23-ban és rnás helyeken. Innen jön a tized /dézsma/, amelynek jelentése: valami a mindenből/az egész

ből/.

Mindenféle gyilkosság, paráznaság, /házasságtörés/ és hamis tanúság, annak kívánsával együtt rossz, s mint bűn kerüendő.

62. Tudvalévő, hogy a sinai törvények két kőtáblára voltak fölírva, és hogy ezek egyike tartalmazta azokat, amelyek Istenre, a másik pedig azokat, amelyek az emberre vonatkoznak. Hogy az első tábla azokat tartatmazta, amelyek Istenre, a második pedig, amelyek az emberre tartoznak, nem tűnik ki szó szerint, de minden ezekben foglaltatván, a tíz parancsolatnak neveztetnek, amely minden igazságot összességében/complexus/ jelent./lásd.6l.sz.a./ De hogy miként foglaltatik minden ezekben, azt már nem lehet egy pár szóval megmagyarázni, rnindazonáltal megérthető azokból, amelyeket kifejtettünk a "Szentírásról szóló tanítás"-ban /67 és köv.sz./. Innen van, hogy azt mondják, hogy mindenféle gyilkosság paráznaság, tolvajság és hamis tanúság.

63. Egy uralkodóvá lett vallásos meggyőződés azt tanítja, hogy senki sem tarthatja be a törvényt, a törvény pedig az, hogy az ember ne öljön, ne paráználkodjék /házasságot ne törjön/, ne lopjon és hamis tanúbizonyságot ne tegyen. Minden pogári és erkölcsi ember be tudja a törvénynek eme követelményét tartani a polgári és erkölcsi életben, de hogy ezt szellemi életéből teljesíteni képes legyen, ezt az illető vallásos meggyőződés tagadja. Ebből követltezik, hogy e rosszak cselekvésétől való tartózkodás csupán csak a világi büntetés és kár elkerülése végett történik, és nem pedig azért, hogy elkerülje a büntetést és a kárt azután, hogy a világot elhagyta. Ebből következik, hogy akinél a fenti valláos meggyőződés az uralkodó, azt képzeli, hogy ezek a rosszak törvényesek Isten szemében és csupán a világ szemében törvénybeütközők. Eme vallásos meggyőződésből eredő gondolkodásánál fogva az ilyen ember mindeme rosszaknak kívánságában van és csupán a világ miatt tartózkodik azoknak elkövetésétől. Az ilyen ember aztán a halála után, jóllehet nem követett el gyilkosságot,házasságtörést, tolvajlást és hamis tanúbizonyságot, kívánja azokat tenni és meg is cselekszi ázokat, mikor a külsője elvétetik tőle. Minden kívánság ugyanis megmarad az emberrel a halál után is. 1nnen van, hogy az ilyen emberek egységben vannak a pokollal és csak azokkal lesz közös sorsuk, akik a pokolban vannak Árnde egészen más a, sorsa azoknak, akik nem akarnak ölni, házasságot törni, lopni és hamisan tanúskodni, mivel ezeket cselekedni Isten ellen való. E rosszakkal való némi tusakodás után, nem akarják és ennélfogva nem is kívánják azokat megtenni, azt mondván magukban, hogy, azok bűnök, magukban véve ördögiek és pokoliak. Az ilyenek a halál után, amikor külsejük, amely a világ számára való volt, elvétetik tőlük, összhangban és egységben cselekesznek a menynyel és mivel az Úrban vannak, azért a mennybe is jutnak.

64.Minden vallásban közös alapelv, hogy az ember vizsgálja meg magát, bánja meg bűneit és hagyjon föl a bűnnel és hogyha ezt nem teszi, akkor a kárhozat állapotában marad. Hogy ez minden vallásban így van, azt fentebb/4-8.sz:a./ láttuk. Ezért az egész keresztyén világban mindenütt közös gyakorlat a tízparancsolatot tanítani és ezzel vezetni be a gyermeket a keresztyén vállásba s így minden gyermek és ifjú kezébe jut az. Szüleik és tanítóik azt mondják nekik, hogy ezeket a rosszakat cselekedni Isten ellen való, és amíg a gyermekekkel beszélnek, nem is tudják máként. Ki ne csodálkoznék azon, hogy ugyanezek a szülők és tanítók, éppúgy mint a gyermekek, ha felnőnek azt gondolják, hogy ők nincsenek a törvény alatt, és hogy nem képesek teljesíteni azt, amit a törvény követel. Lehet-e más ok, amiért így tanulnak gondolkozni, mint az, hogy szeretik a rosszat és ezért a hamisságokat is, amelyek azoknak kedveznek. Ezek tehát azok, akik a tízparancsolat rendelkezsseit nem tekintik vallási követelménynelk. Hogy ezek valóban hit nélkül élnek, az "A hitről szóló tanítás"-ban lesz látható.

65. A földön élő összes vallásos nemzeteknél a tízparancsolathoz hasonló rendelkezések állanak fönn. és mindazok, akik azoknak megfelelően élnek, vallási meggyőződésből, üdvözülnek, míg; mindazok, akik nem vallási meggyőződésből élnek, elkárhoznak. Azok, akik ezeknek megfelelően vallási meggyőződésből élnek, halál után az angyalok által megtaníttatnak az igazságok befogadására és elismerik az Urat. Az oka ennek az, hogy ezek a rosszat, mint bűnt kerülték, és ennélfogva a jóban vannak; a jó pedig szereti az igazságot és a szeretet kívánságából fogadják azt, amint föntebb /32-41 sz.a./ kifejtettük. Ezt érti az Úr, amikor a zsidókhoz e szavakkal fordul:"elvétetik tőletek az Istennek országa és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét". /Mt.21,43/ és ugyancsak e szavakban: "Mikor azért megjő a szőlőnek ura... mint gonoszokat gonoszul elveszti, a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, akik beadják majd neki a gyümölcsöt annak idejében". /Mt.21,40-41/ és ezekben: "De mondom néktek, hogy sokan eljőnek napkeletről és napnyugatról és letelepednek a mennyek országában; ez ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre". /Mt. 8,11-12; Lk.13,29/

66. Azt olvassuk Márknál, hogy: "hozzáfutván egy ember, kérdezi vala ő t: ... mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? Jézus pedig; monda néki:...a parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne lopj, hamis tanúbizonyságot ne tégy, kárt ne tégy, tiszteljed atyádat és anyádat, - az pedig felelvén, monda néki. . .mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé őt és monda néki: egy fogyatkozásod van: eredj , add el minden vagyonodat és add a szegényeknek és kincsed lesz a mennyben és jer és kövess engem, felvevén a keresztet": /l0, 17-22/ Az mondatik, hogy Jézus meykedvelé őt; ez azért volt, mivel azt mondta, hogy megtartotta a parancsolatokat ifjúságától fogva; de mert három dolgot nem cselekedett, u.m: nem fordította el szívét a gazdagságtól, nem tusakodott a kívánságok ellen, és nem ismerte el, hogy az Úr az Isten, ezért az Úr azt mondta neki, hogy adja el minden vagyonát, ami azt jelenti, hogy fordítsa el szívét a gazdagságtól, hogy vegye föl a keresztet, ami. azt jelenti, hogy tusakodjék a kívánságok ellen, és hogy kövesse Őt. Ezalatt azt értette, hogy az Urat Istennek ismerje el. Az Úr e szavakat éppúgy, mint a többit, megfelelések /correspondentia/ útján mondotta./lásd a "Szentírásról szóló tanítást'' l7.sz.a./ mert senki sem keriülhetia rosszat mint bűnt, ha csak el nem ismeri az Urat és hozzá nem közeledik; és hacsak nern tusakodik a rossz ellen és ezáltal el nem távolítja a gonosz kívánságokat. De erről bővebben lesz szó a rossz ellen való küzdelemről szóló fejezetben.

Amennyiben valaki kerü1 mindenféle-értelemben vett, emberölést mint búnt, "annyiban felebaráti szeretet van benne.

67. Mindenféle értelemben vett emberölés alatt mindenféle ellenségeskedé:s, gyűlölködés, bosszúállás is értendő, amely mind emberölést lehel, mivelhogy mindezekben az emberölés úgy rejlik elleplezve, minta hamu alatt lappangó parázs. A pokolbeli tűz nem egyéb, mint ez, és innen jön a "lángoló gyűlöletnek" és a "bosszúállás tüz"-ének kifejezése. Ezek jelentik az emberölést természeti értelemben, de szellemi értelemben emberölés alatt az emberek lelkének mindenféle módon való megölése és tönkretétele értendő, aminek sokféle módja és változata van. Ám a legfelsőbb értelemben ölés alatt az Úrra irányuló gyűlölet értendő. Ez a három értelemben vett ölés egyet képez és összefüggésben van egymással, mert mindaz, aki valakinek a testét akarja megölni a viláigban, az annak a lelkét is el akarja pusztítani a halál után és szeretné megölni az Urat is, mivelhogy égő gyúlölettel van eltelve vele szemben és el akarná törölni még a nevét is.

68. Ezek a fajai az ölésnek az emberben elrejtve lappanganak annak születésétől fogva, de már gyermekségétől kezdve megtanulja ezt a polgáriasság és erkölcsiség alá leplezni, amelyet a világi emberek előtt kell hordoznia és amennyiben szereti a nyereséget és a megbecsülést, óvakodik, nehogy ezek az érzelmek napfényre jussanak. lgy válik külön az illető külsője annak belsőjétől, aminő az ember önmagában. Most már mihelyt leveti a külsőjét a testtel együtt, amikor meghal, megmarad a maga belsőjében, és nyilvánvalóvá válik, hogy milyennek kell lennie az ördögnek, mielőtt megreformálódnék.

69. Minthogy a fentemlített emberölési vágyak az ember bensőjében születésétől fogva elrejtve maradnak, éppúgy, mint mindenféle tolvajlások és azok kívánságai /amiről majd alább lesz még szó/, nyilvánvaló, hogy ha az Úr nem gondoskodott volna előre az ember számára a reformalódás lehetőségéről, minden embernek örökre el kellene kárhoznia. Az Úr által előre elkészített módja és eszközei a reformálódásnak a következők: - Az ember teljes és tökéletes tudatlanságban születik, és mint kis gyermek külső ártatlanságban, majd külső szeretetben és azután külső barátságban lesz tartva; amint azonban a saját értelmével kezd gondolkozni, bizonyos, az észnek megfelelő cselekvési szabadságban tartatik. Ez az állapot, amelyet föntebb /l9.sz.a./ leirtunk, amit azonban a következőkre való tékintettel itt meg kell ismételnünk: "Míg az ember a világban van, a középen áll a menny és a pokol között. Fölötte van a menny, alatta van a pokol, és így szabadságában áll akár a menny, akár a pokol felé fordulni: hogyha a pokol felé fordul, elfordul a mennytől, de ha a menny felé fordul, akkor elfordul a pokoltól. Vagy ami ugyanaz: amíg az ember a világban van, középen áll az Úr és az ördög között és szabadságaban áll akár az egyik, akár a másik felé fordulni; ha, az ördög felé fordul, úgy elfordul az Úrtól, de hogyha az Úr felé fordul, úgy elfordul az ördögtől. Vagy, ami ugyanez: amíg az ember a világon van, a középen áll a jó és a rossz között, és szabadságában áll akár az egyik, akár a másik felé fordulni: ha a rossz felé fordul, elfordul a ,jótól, de hogyha a jó felé fordul, elfordul a, rossztól! "/lásd még : 20-22.pontok/

70. Most már amint a rossz és a jó két ellentét, éppúgy, mint a menny és a pokol, vagy amint az Úr és az ördög következósképp, hogyha valaki a, rosszat mint bűnt kerüli, annak ellentétébe, vagyis a jóba, jut. A jó, amely arossznak, ami alatt az emberölés értendő, az ellentéte, - a felebaráti szeretet jója.

71. Mivelhogy a jó és a rossz ellentétek, ebből következik, hogy az előbbi kiküszöböli az utóbbit. Két egymást kizáró ellentét nem létezhetik együtt. Hogyha együtt volnának, akkor langymelegség jönne létre, amelyről a Jelenések könyvében az íratott: "tudom...hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál vagy hév. Így, mivel lágymeleg vagy, sem hideg sem hév, kivetlek téged az én számból". /3,15-l0/

72. Ha az ember nincs többé az emberölés rosszában, hanem a felebaráti szeretet jójában, akkor amit tesz, ennek a szeretetnek a jójából való, következésképpen jó cselekedet. Egy pap, aki a jóban van, valahányszor tanít és vezet, jó dolgot cselekszik, mivel hazájának, a társadalomnak és polgártársainak jólétén való munkálkodás szeretetéből cselekszik. Egy tisztviselő, aki a jóban van, valahányszor ítéletet hoz, jó dolgot mivel, mert hazájáról való gondoskodás szeretetéből cselekszik, a társadalomért és polgártársaiért. Hasonlóképpen egy kereskedő is, hogyha a jóban van, minden üzletkötése jó csélekedet, mert benne van a felebaráti szeretet és hazája, társadalma, polgártársai, sőt még alárendeltjei is felebarátai, akiknek jólétére a saját magáéval együtt törekszik. Egy mesterember úgyszintén, aki a jóban van, annak befolyása alatt lelkiismeretesen dolgozik mások számára éppúgy, mint saját maga számára, úgy tartva a felebarátja kárától mint a saját magáétól. Az oka annak, hogy mindaz,amit ezek tesznek, jó cselekedet, az, hogy amennyiben valaki a rosszat mint bűnt kerüli, annyiban jót cselekszik a fentebb /2l.sz:a:/ levezetett általános törvénynél fogva. Aki pedig a rosszat, mint bűnt kerüli, az jót cselekszik, éspedig nem önmagától, hanem az Úrtól./18-3l.sz/. Ellenkezöleg áll a dolog azzal, aki az emberölés mindenféle nemeit , mint : ellenségeskedés, gyűlölködés, bosszúállás és ohhez izasonlók, nem tekinti búnőknek; legyen az akar pap, akár tisztviselő, kereskedő vagy iparos, bármit cselekedjék is, nem jó cselekedet, mivel minden rnunkája részt vesz a benne levő rosszban. Mert az ő bennsóje az, amely azt létrehozza, a külsője /t. i: a cselekedet külső megnyilvanulása/ lehet ugyan jó, de csakis mások számára,, nem a saját magáéra.

73. Az Úr a szeretetből való jót sok helyen tanít ja az igében; és pedg a felebaráttal való kibékülés által tanítja azt Máténál: "-Ha a te ajá.ndékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd ott az oltár előtt a te ajazndékodat és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával és azután eljővén, vidd fel a te ajándékodat. Légy jóakarója a te ellens égednek hamar, amíg az úton vagy vele, hogy ellenséged valamiképen a bíró kezébe ne adjon és a bíró ne adjon a poroszló kezébe és tömlöcbe ne vessen téged, bizony mondom neked: ki nem jössz onnan, míg nem megfizetsz az utolsó fillérig" /5, 23-26/. Hogy megbékélni atyánkfiával annyit jelent, mint kerülni az ellenségeskedést, gyűlölködést, bosszúállast, mint bűnt, az világos. Az Úr is tanítja Máté evangéliumában: "amit akartok, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal, mert ez a törvény és a próféták" /7,12/, ami annyit tesz, hogy ne tegyiink ros szat senkinek és hasonlóképp számos más helyen. Az Úr még azt is tanítja, hogy haragudni atyánkfiára és őt ellenségnek tekinteni annyi, mint őt megölni./Mt. 5,21-22/

Amennyiben valaki kerül mindenféle értelemben vett paráznasagot, /házasságtörést, annyiban szereti a tisztaságot.

74. Paráználkodni /házasságot törni/ a hetedik parancsolatban természeti értelemben annyit jelent, mint bujálkodni, fajtalandolgokat elkövetni, sikamlós szavakat beszélni és szennyes gondolatokban és képze-tekben gyönyörködni, de szellemi értelemben annyit jelent, mint az ige jóját megfertőzni és annak igazságát meghamisítani, legfőbb értelemben pedig az Úr istenségét megtagadni és az igét megszentsételeníteni. Ezek értendök a mindenféle paráznaság alatt. A természeti ember ésszerű megvilágítás folytán tudhatja, hogy paráznaság alatt fajtalan cselekedetek, sikamlós beszédek és szennyes gondolatok s képzetek e:rtendők, de azt nem tudja, hogy paráznaság alatt az ige jójának megfertőzése és igazságának meghamisítása is értendő, még kevésbé van sejtelme arról, hogy az Úr istenségének megtagadását és az ige megszentségtelenítését jelenti. Ennélfogva nem tudja, hogy a paráznaság /házasságtörés/ oly nagy gonoszság, hogy valósággal ördöginek mondható, mert aki természeti paráznaságban /házasságtörésben/ él, az egyben szellemi paráznaságban is van és viszont. Hogy ez így van, azt a "Házasságról című kis füzetben kimutattuk. De mindazok akik nem tekintik a paráznaságot bűnnek, a hitben és az életben is egyúttal mindenféle más paráznaságban is vannak.

75. Hogy amennyiben valaki kerüli a paráznaságot /ház.asságtörést/, annyiban szereti a házasságot, vagy ami ugyanaz: amennyiben valaki kerüli a házasságtörés sikamlósságát, annyiban szereti a tiszta házaséletet, azért van, mert a paráznaság és a házasság tisztasága egymást kizáró ellentétek, amelynél fogva amennyiben valaki nincs az egyikben, annyiban a .másikban van. Ugyanúgy, mint azt már föntebb mondottuk. /70.sz.a./

76. Senki sem tudja, hogy milyen a házasság tisztasága, amíg a paráznaság /házasságtörés/ bujaságát, mint bűnt nem kerüli. Az ember tudhaztja azt, amiben van, de azt nem, amiben nincs. Hogyha valamit tud is arról, amiben nincs, leírásból vagy képzeletből, azt ő még nem tudja másként, mint egy árnyképet, amelyhez hozzátapad a bizonytalanság, következésképen nem tudja világoson, minden bizonytalanság kizárásával látni, hacsak önmaga nincs abban benne. Ez utóbbi tehát tudható, de az előbbeni tudható is, nern is: Az igazság az, hogy a paráznaság /házasságtörés/ bujasága és a házasság tisztasága úgy állnak egymással szemben, mint a pokol és a menny és hogy a bujaság és paráznaság /házasság,törés/ poklot képeznek az emberben éppúgy, mint ahogy a házasság tisztasága a mennyet hozza le az emberbe. Csakhogy a házasság tisztasága csak annál van meg, aki a paráznaság /házasságtörés/ bujaságát mint bűnt kerüli. /lásd még: lll.sz.a./

77. Mindezekből az elgondolásokból következtethetó és belátható minden kétség nélkül, hogy valaki kéresztyén-e vagy sem, sőt, hogy az illetőnek van-e egyáltalán vallása vagy nincs. Másfelől azonhan, aki a paráznaságot mint bűnt kerüli, és különösen, aki azért fordúl el attól és méginkább, aki ez okból gyűlöli azt, annak van vallása és hogyha a keresztyén egyházhoz tartozik, akkor valódi keresztyén. De mindezekre vonatkozólag bövebbet találhatni a "riázasság"-ról szóló könyvecskében, nemkülönben a "Menny és Pokol" című könyvben /366-386.sz. a./

78. Hogy paráznaság /házasságtörés/ alatt egyben fajtalan cselekedetek, sikamlós beszédek és szennyes gondolatok is értendők, nyilvánvaló az Úrnak szavaiból Máténál: "hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: ne paráználkodjál! Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okkért, immár paráználkodott azzal az ő szívében" /5,27-28/

79. Hogy szellemi értelemben paráználkodni annyit jelent, mint az ige jóját megfertőzni és annak igazságát meghamisítani, nyilvánvaló eme bibliai helyekből: "Babylon...az ő paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek". /Jel.14,8/ Az angyal mondá: megmutatom néked a nagy paráznánák a kárhoztatását, aki a sok vízen ül; akivel paráználkodtak a föld királyai/Je1.17,1-8/; mert Babylon paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép és a föld királyai ővele paráználkodtak. /Jel.l8, 3/ Isten azt a nagy paráznát, amely a föledet megrontotta az ő paráznáságával, elítélte /Je1.19,2/. A paráznaság Babylonnal kapcsolatban említtetik, mert Babylon alatt azok értetnek, akik maguknak tulajdonítják az Úr isteni. hatalmát és az igét megszentségtelenítik azáltal, hogy azt megfertőztetik és meghamisítják; ezért Babylon "a paráznáknak és a föld útálatosságainak anyjá"-nak neveztetik. Ugyanez az értelme a paráznaságnak a prófétáknál, mint pld. Jeremiásnál: "A jeruzsálemi prófétákban is rútságot láttam: paráználkodnak és hazugságban járnak". /23,14/ Ezékielnél: "két asszony, egy anyának leányai...paráználkodtak Egyiptomban, ifjúságukban paráználkodtak, és paráználkodék oldalamon és fölgerjede szeretőihez, a közeli Assyriabeliekhez... és nékik adá magát paráznaságában...de az Egyiptombeliekkel való paráznaságait is el nem hagyá... és látá huga... és még gonoszabbul folytatá bujálkodását amannál és paráznaságait nénje paráznaságainál... és még szaporítá paráznaságait, és eljövének hozzá Bábel fiai a szerelem ágyasházába s megferertézteték őt paráznaságukkal. /23,2-7/ Ez az izraeli és judai egyházról mondatott, amely az egy anyának két leánya alatt értendő. Paráznaságaik alatt értendő az igének megszentségtelenítése, és meghamisítása és mivelhogy az igében Egyiptom szellemi jelentése: a tudomány, Asszíriáé: az okoskodás, Káldeáé: az igazság megszentségtelenítése, Babyloné: a jó megmszentségtelenítése, ezért mondatik, hogy ezekkel paráználkodtak. Hasonló mondatik Jeruzsálemről, amely az egyházat, mint tanítást jelenti, Ezékielnél: "Elbízád magadat szépségedben és paráznává levél híred szerint, elárasztál paráznaságaiddal minden melletted elmenőt... és paráználkodál velük és mégsem elégedél meg. És sokasítád paráznaságodat a kalmárok földje, Káldea felé... te házasságtörő asszony! Férje helyett idegeneket fogad el. Minden rimának bért adnak, te pedig magad adod ajándékaidat minden szeretődnek...hogy bemenjenek hozzád mindenfelöl a paráznaságaidért. Azért te rima, halld meg az Úr beszédét /16,26-35/ hogy Jeruzsálem alatt az egyház értendő, az meglátható az "Urra vonatkozó tanítás"-ban. /62-63.sz./ Hasonló a jelentése a paráznaságnak Ézsaiásnál /23,17-18; 57,3/, Jeremiásnál: 3,2; 6,9; 5,1-7; 13,27;29,23/. Mikeásnál: 1,7; Náhumná.l: 3,4; Hóseásnál: 4,10-11; és III.Móz.20,5; IV.Móz.l4, 33; 15,39/ és egyebütt. Eme elentésekné fogva a zsidó nemzetet az Ú "parázna nemzetség"-nek nevezte /Mt. 12 ,39; 16,4; Mk:8, 38/.

Amennyiben valaki kerül mindenféle értelemben vett lopást, annyiban szereti az őszinteséget

80. Lopás alatt természeti értelemben nemcsak a tolvajlás és rablás, hanem csalás és sikkasztás, avagy másvalaki javainak bármi ürügy alatt való eltulajdonítása is értendő. Ámde szellemi értelemben lopni annyit jelent, mint valakit hitének igazságától és szeretetének jójától rnegfosztani. Legfőbb értelemben lopni annyit jelent, mint elvenni az Urtól, ami az övé, s azt sajátjának tekinteni és így igazságosságot és érdemet tulajdonítani önmagának. Ezek a mindenféle értelemben vett lopások, amelyek éppúgy egyet tesznek, mint föntebb a mindenféle értelemben vett paráznaságok. Az, hogy egyet tesznek , onnan van, hogy az egyik féle benne van a másik félében.

81. A lopás rossza mélyebbre hatol az emberbe, mint mindenféle más rossz, mivelhogy összeköttetésben áll az alattomossággal és a csalással.; alattomosság és csalás pedig befészkeli magát egészen az ember szellemi eszébe /mens/, amelyben van az ő gondolkodása az értelemmel. Hogy az embernek van szellemi esze és természetes esze, azt alább meg fogjuk látni..

82. Az oka annak, hogy amennyiben valaki a lopást, mint bűnt kerüli, annyiban szereti az őszinteséget az, hogy a lopás is csalás, és hog,y a csalás ellentéte az őszinteségnek úgy, hogy amennyiben valaki nincs a csalásban, annyiban az őszinteségben van.

83. Őszinteség alatt ugyancsalt egyenesség /integritas/, igazságosság, hűség és nyíltság is értendő. Az ember nem lehet ezekben az erényekben önrnagától, hogy azokat magukban és magukért szeresse; de mindaz, aki kerüli a csalást, a furfangot és hamisságot, mint bűnt, az a fenti eredményekben van, nem önmagától, hanem az Úrtól, amint azt föntebb /18-31.sz./ kimutattuk. Iígy van ez a pappal, a tisztviselővel, a kereskedővel és a mesteremberrel és így mindenkivel a maga hatáskörében.

84. Ezt tanítja az ige számos helyen: "Aki igatságban jár és egyenesen beszél, aki megveti a zsarolt nyereséget, aki kezeit rázván nem vesz ajá.ndékot, aki fülét bedug,ja, hogy a véres tervet ne hallja, és, a szemeit behúnyja, hogy gonoszt ne lásson; az magasságban lakozik /Ézs.38,15-16/ "Uram, kicsoda tartózkodhatik sátorodban, kicsoda lakozhatik szent hegyeden? Aki tökéletességben jár, igazságot cselekszik,... nem rágalmaz nyelvével, nem tesz rosszat felebarátjának. /Zsolt.15,1-3/ "Szemmel tartom a föld hűségeseit, hogy mellettem lakozzanak, a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem. Nem lakozik az én házamban, aki csalárdságot mível, aki hazugságot szól, nern állhat meg szemeim előtt.Reggelenként elvesztem a földnek latrait, hogy kigyomláljak minden gonosztevőt./Zsolt.l06,6-8/ Hogyha valaki belső1eg nem őszinte, igazságos, hűséges és egyenes, akkor képmutató, igazságtalan, megbízhatalan és facsaros, azt az Úr ezekben a szavaiban tanítja: "Ha a ti igazságotok felül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, sernmiképpen sem mehettek be a mennyeknek országába. /Mt.5,20/ Az írástudókét és farizeusokét fölülmúló igazság alatt a belső igazság értendő, amelyben az az ember van, aki az Úrban van. Hogy az ilyen ember az Úrban van, azt Ő maga mondja János evangéliumában: "Én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, őnékik adtam, hogy eggyek legyenek, amiképen mi egy vagyunk: Én őbennük és Te énbennem./17,22-23.26/ amiből nyilvánvaló, hogy akkor tökéletesek, amikor az Úr őbennük van. Ezek azok, akikről az mondatik, hogy: "akiknek szivük tiszta, azok az Istent meglátják. " és tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes". /Mt.5,8,48/

85. Azt mondottuk föntebb /8l.sz./ hogy a lopás mélyebbre hatol be az emberbe, mint minden más rossz, mivel alattomossággal és csalárdsággal van összekötve; az alattomosság és a csalárdság pedig befészkeli magát az ember szellemi eszébe, amelyben a gondolkodás és az értelem székel. Ennélfogva most szükséges valamit az ember eszéről is mondanunk. Hogy az embernek értelme és akarata együtt alkotják az eszét, arról már föntebb /43.sz./ volt szó.

86. Az embernek van természeti esze és szellemi esze. A természeti ész alsóbb- és a szellemi ész felsőbbrendű. A természeti ész ennek a világnak az esze, a szellemi ész pedig a mennyországbeli ész. A természeti észt mondhatnók állati észnek is, a szellemi ész ezzel szemben volna az emberi ész. Az ember tehát annál a körülménynél fogva, hogy szellemi ésszel rendelkezik, különbözik az állattól. Ennél a szellemi észnél fogva él a halál után is. Az értelménél fogva az ember lehet az ő szellemi eszében, és ekként a mennyben, de akaratánál fogva nem lehet az ő szellemi eszében és így a mennyben, ha csak a rosszat, mint bűnt kerüli. Ha pedig az ember ninocsen a mennyben akaratánál fogva is, akkor még mindig nincs a mennyben, mivelhogy az akarat alávonja az értelmet is, és azt teszi, hogy az is hozzá hasonló természetűvé és állativá váljék. Az ember egy kerthez hasonlítható, az értelem a fényhez, az akarat a melegséghez. Tél idején a kert fényben van, de egyidejű melegség nélkül; viszont nyár idején világosságban és melegségben is van egyszersmind. Így az ember is, aki csak az értelem világosságában van, hasonló egy kerthez a téli évszakban, viszont aki az értelem vilá gosságában es egyszersmind az akarat melegségében is vaun, hasonló a kerthez nyáron. Mi több, az értelem bölcs a szellemi világosságnál fogva, és az akarat szeret a szellemi rnelegségnél fogva, mivel hogy a szellemi fény az isteni bölcsesség és a szellemi melegség; az isteni szeretet.

Mindaddig, amíg az ember nem kerüli a rosszat, mint bűnt, a gonosz kívánságok a természeti ész belsőjét az akarat oldaláról megakadályozzák. Olyanok ezek, mint egy vastag lepel, mint egy sötét felhő, a szellemi ész alatt, és rneggátol,ják annak megnyílását. Mihelyt azonban az ember a rosszat mint bűnt kerülni kezdi, az Úr azonnal a mennyből beléárad, és elveszi a leplet, szétoszlatja a felleget, és megnyitja, a szellemi észt, és így beviszi az embert a mennybe. Mindaddig amíg a gonosz dogok kíván ságai a természeti ész bensőjét eltorlaszolják, addig, amint láttuk az ember a pokolban van, de mihelyt e kívánságokat az Úr szétoszlatja az ember a mennyben van. Továbbá mindaddig amíg a gonosz kívánságok a természeti ész belsőit eltorlaszolják, mindaddig az illető terrnészeti ember; de mihelyt e kívánságok az Úr által kiküszöböltetnek, az illető szellemi ember. Továbbá., amíg a gonosz dolgok vágyai a természetes ész belsőjét eltorlaszolják, mindaddig az ember csak állat, aki csak annyiban különbözik, hogy tud gondolkozni és beszélni még olyan dol,okról is, amelyeket nem lát a szemével, hanem amelyeket csak annál fogva kövekeztet, hogy képessége van az értelmét a menny világosságába emelni; mihelyt azonban e gonosz vágyak eloszlattatnak az Úr által, az ember ember, mivelhogy igazságot gondol az értelmében az akaratban levő jóból. Úgyszintén tovább, amíg a rosszak kívánságai eltorlaszolják a természetes ész belsejét, mindaddig az ember olyan, mint egy kert a téli évszakban, mihelyt azonban ezek a kívánságok az Úr által eloszlattatnak, az ember olyanná lesz, mint a kert nyárban.

Az ember akaratárnak és értelmének összeegyezését jelenti az igében a szív és a lélek, és a szív és az elme; mint ahogy mondva van: "Szeresd az Urat teljes szívedből és teljes lelkedből" /Ezék. 11,19; 36,26-27/ "Szív" alatt értetik az akarat és az ő szeretete, a "lélek" és "elme" alatt pedig az értelem és annak bölcsessége.

Amennyiben valaki kerül mindenféle hamis tanúbizonyságot , annyiban szereti az igazságot.

87. Hamis tanúbizonyságot tenni nemcsak hamis tanúzást jelent , hanem jelent még mindenféle hazug ságot továbbadni és embert megszólni is. Szellemi értelemben hamis tanúbizonyság tevés alatt értendő azt is mondani és valakit rávenni és rábeszélni arra, hogy a harnisság igazság, és a gonosz jó, és viszont. De legfőbb értelemben harnis tanúbizonyságot tenni annyi, mint az Urat és igéjét káromolni.Ez a három értelemben vett hamis tanúbizonyságtevés. Hogy ezek eggyet képeznek az emberrel, aki hamisan tajnúskodik, hazugságot és embert szól, nyilvánvaló abból, ami a "Szentírásról szóló tanítás"-ban /5,7. köv. és 57.sz.a./ minden dolognak hármas jelentéséről az Igében mondottunk.

88. Minthogy a hamisság és az igazság ellentétek, ebből következik, hogy amennyiben valaki a hamisságot mint 'bűnt kerüli, annyiban az igazságot szereti.

89. Amennyiben valaki szereti az igazságot;, annyiban vágyik azt megismerni és annyiban szívében örvend, amikor azt megtalála: nern is jut senki más bölcsességre. És amermyiben valaki szereti az igazságot cselekedni, annyiban érzékeny a viálgosság kedvessége iránt, amelyben az igazság van. Hasonlóképpen áll a dolog a többi, eddig ismertetett e:rényekkel is, mint pl. az őszinteségével és igazságosságával annak, aki mindenféle lopást kerül, a tisztaságával és szemérmességével annak, aki kerül rnindendenféle paráznaságot, és a szeretetével és könyörületességével annak, aki mindenféle ölést kerül és így tovább.De aki ezeknek az ellentétében van, az semmit sem ismer meg mindezekből, holott minden azokban van.

90. Az igazságot jelenti a "vetőmag a mezőben" , amikor az Úr azt rnondja: "A magvető kiméne vetni...és mikor ő vet vala némely rnag az útszélre esék, és eljövén a madarak elkapdossák azt. Némely pedig a köves helyre esék és hamar kikele, de mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott; némely pedig a tövísek közé esék és a tövisek felnövekedvén rnegfojták az:t. Nernely pedig a jó földbe esék és bővelkedő gyümölcsöt terme./Lk.8,5-8; Mt.13,3-8; Mk.4,3-8/ A "magvető" itt maga az Úr és a"mag" az Ő igéje, vagyis az igazság. Az útfélre esett mag azoknál van, akik nem törődnek az igével, a köves helyre esett azoknál, akik ugyan törodnek az igazsággal, de nem magáért az igazságért, vagyis nem belsóleg, a tövisek közé esett mag azoknál; akik a gonosznak kívánságában vannak, míg a jó földbe esett mag azoknál van, akik az Úr által szeretik az igazságokat, melyek az Igében vannak, és Ő által cselekszik is meg és ilyenképpen gyümölcsöt is teremnek. Hogy ez a jelentése ezeknek a dolgoknak az kitűnik az Úrnak e szavakra vonatkozó magyarázatából. /Mt.13,19-23; Mk.4,14-20;Lk..8,11-l5/ Mindezekből a meggondolásokból nyilvánvaló, hogy az Ige igazsága nern verhet gyökeret azokban, akik a gonosz kívánságában vannak, hanem csak azokban, akikben a gonosz kívánságok az Úr által eloszlattatnak. Ezekben a mag vagyis az igazság gyökeret ver az ő szellemi eszükben /lásd 86. sz . /

31. Manapság általános vélemény, hogy az üdvözülés útja abban áll, hogy az ember elhigyje ezt vagy amazt, amit az egyház tani,és nem pedig abban, hogy a tizparanesolatnak megfelelöen cselekedjék, vagyis abban, hogy "ne öljön", "ne paráználkodjék", "ne lopjon", "ne tegyen hamis tanúbizonyságot", mind szorosabb, mind tágabb értelemben véve. Mert, úgy mondják, hogy Isten nem a cselekedetekre tekint, hanem a hitre néz, jóllehet a,menynyiben valaki azokat a rosszakat elköveti, annyiban hit nélkül is van. /lásd a 42.52.sz.a./ Fontold meg józan ésszel és gondold meíg, hogy vajon lehetséges-e valakinek, aki gyilkos, parázna, tolvaj, vagy hamis bizonyságtevő, hite rnindaddg, amíg ezekben a gonosz kívánsánokban van? és azután, hogy vajon azok a gonosz kívánságok eloszlathatók-e másként, minthogy az ember ne akarja azokat elkövetni, mivelhogy bűnök, vagyis pokoliak és ördögiek? Aki csak ennélfogva fölteszi, hogy az üdvözülés útja abban áll, hogy az ember elhigyje ezt vagy amazt, amit az egyház tanít és mindarnellett olyan jellemű maradhat, az Úr szavai szerint Máté 7,26-ban csak bolond lehet. Egy ilyen egyházat így ír le Jeremiás:"Állj az Úr házának ajtajába és kiáltsd ott e beszédet:... így szól a Seregeknek Ura, Izráel Istene: Jobbítsátok meg a ti útaitokat és cselekedeteiteket, . . .ne bízzatok a hazug, beszédekben, mondván: Az Úr temploma, az Úr temploma ez!... nemde loptok, öltök és paráználkodtok, hamisan esküsztök és megállotok előttem e házban, amely az én nevemről neveztetik és azt mondjátok: Megszabadultunk, hogy ugyanazokat az útálatosságokat cselekedhessétek? Vajon latrok barlangjává lett ez a ház előttetek?...:Íme, én is látolk, azt mondja az Úr!" /Jer. 7,8-9,11/

Senki sem kerülheti a rosszakat mint bűnöket úgy, hogy belsőleg gyűlöli őket, hacsak nem küzd, azok ellen.

92. Mindenki tudhatja az Igéből és az ige tanából, hogy az ember sajátja /propriuma/ születésétől gonosz, és hogy innen van, hogy veleszületett kívánsággal szereti a rosszat, és hogy, innen van, hogy azokba beleszületett, úgy mint: bosszút akar állani, akar csalni, akar rágalmazni, akar házasságtörést elkövetni, és ha nem gondolja ezeket a rosszakat bűnöknek és emiatt nem áll ellent azoknak, úgy annyiszor követi el azokat, ahányszor csak arra alkalom kínálkozik anélkül, hogy az ő reputációja vagy érdeke emiatt veszélyeztetve lenne. Tegyük még; hozzá, hogy ha az illetőnek nincs vallása, mindezeket élvezettel követi el.

93. Minthogy az embernek eme tualajdon sajátja /propriuma/ életének fő gyökerét képezi, nyilvánvaló, hogy milyen fává lenne az ember, hogyha ez a gyökér ki nem írtatnék és új gyökér nem oltatnék helyébe. Az ilyen romlott :fává lenne, amelyről mondatik, hogy: kivágattatik és tűzre vettetik. /Mt.3,l0; 7,19/ Ám ez a gyökér nem távolíttatik el és helyébe új nem óltatk be rnindaddig, amíg az ember a rosszat, amely a gyökeret képezi, saját lelkére nézve oly károsnak nem tekinti, hogy ez okból azt eltávolítani akarja. Minthogy azonban ezek a rosszak az ő propriumából valók és ennélfogva neki kedvesek, ő ezt csak kelletlenül, tusakodással és így küzdelemmel képes megtenni.

94. Mindenki, aki hiszi, hogy van menny és van pokol és hogy, a rnenny örökös boldogsa.g, a pokol pedig örökös gyötrelem és aki hiszi, hogy akik rosszat cselekesznek a pokolba, akik pedig jót eselekesznek a mennybe jutnak, az küzdelembe fog. Aki pedig küzd, az bensőjéből cselekszi és ellentétben a kívánságokkal, arnelyek a rossznak gyökerét köpezik, mert aki harcol valami ellen, az azt nem akarja. Kívánni pedig annyi., mint akarni valamit. Mindebből nyilvánvaló, hogy a rossznak gyökere csupán küzdelem arán távolítható el.

95 . Amennyiben tehát valaki küzd a rossz ellen és így távolítja el azt , annyiban a jó foglalja el annak helyét és annyiban a jó szembe néz a rosszal és akkor rneglátja., hogy az pokoli és borzalmas; és mivelhogy ilyen, az ember nemcsak kerüli, hanem írtózik is attól, és végül meg is gyűlöli.

96. Az ember, aki a rossz ellen küzd, ezt csakis úgy teheti, rnintha magától tenné, mert aki nem küzd úgy, mint saját magától, az egyáltalában nem küzd, hanem csak úgy áll, mint egy automata, amely semmit nem lát és nern hall; a rosszról pedig állandóan annak javára gondol és nem annak ellenére. Ámde tudni kell, hogy az Úr maga küzd az emberben a rossz ellen és az csupán az embernek tűnik úgy fel, mintha magától küzdene; és az, Úr aharja azt, hogy az úgy tűnjék föl az ember előtt, mivelhogy eme látszat nélkül nem volna lehetséges a küzdelem és így a reformáció sem.

97. Ez a harc nem véres, csak azokban, akik minden korlátozás nélkül engedtek szabad. kezet kívánságaikna.k és szándékosan kedveztek az azoknak, valamint azokban is, akik csökönyösen elfordultak minden szent dologtól, az igétől és az egyháztól. Másoknak azonban nem túl nehéz a küzdelem, s ha csak egyszer egy héten, vagy kétszer egy hónapban állanak ellene a rossz kívánságnak, észre fogják venni a változást.

98. A keresztyén egyházat küzdő egyháznak /ecclesia militans/ nevezik; küzdőnek pedig nem nevezhetik egyébért, minthogy az ördög ellen, vagyis a pokolbeli rosszaságok ellen küzd, mert az ördög a pokol. A kísértés amelynek az egyház embere alá van vetve, maga a, küzdelem.

99: A rosszak elleni küzdelmekről, amelyek a kisértések, sokhelyt van szó az Igében. Ez értendő az Úr eme szavai altt: "Mondom né:ktek , hogyha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad, ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem /Jn.13,24./ és szinén ez alatt is: "Ha, valaki én utánarn akar jőni, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét és úgy kövessen engem... mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt, valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangéliumért, az rnegtalálja azt" . /Mt . 8, 34-35/ A "kereszt" a ksértést jelenti /Mt .l0, 38; 16,24; Mk.l0,2l; Zk.14,27-ben ugyancsak / az "élet" alatt értendő az ember propriumának élete /mint Mt.10,39; 16,25; Lk.9,21; és kiváltképen Jn.12,25/, ami ugyancsak a "test"-nek élete, amely semmit sem használ /Jn.6,63/. A gonosszal való küzdelemről és azok feletti gyözelemreől szól az Úr a gyülekezetekhez a Jelenések könyvében. Így az Efézusi gyülekezethez: "a győzedelemesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van." /Jel.2,7/ A Smyrnabeli gyizlekezethez: "Aki győz,annak nem árt a második halál. /Je1,2,11/ APergámumbeli gyülekezethez: "A győzedelmesnek adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét és a. kövecskén írott nevet, amelyet senki nern. tud, csak az, aki kapja". /Jel . 2 ,17/ A Thiatírai gyülekezethez : "Aki győz és mindvégig megtartja az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányokon, és adom annak a hajnalcsillagot. "/Jel.2,26-28/ A Sárdisbeli gyülekezethez: "Aki győz, az fehér ruhába öltözik:.. és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az Ő angyalai előtt. " /Jel. 3, 5/ A Filadelfiai gyülekezethez: Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában. . . és felírom reá az én Istenemnek és az én Istenern városának nevét és az én új nevemet". /J e1. 3, l2/ A Galáciabeli gyülekezethez : "Aki győz, megadom annak, hogy az én királyi székemben üljön velem". /Je1.3,21/

l00. Ezekről a küzdelmekről, amelyek a kísértések, az "Új Jeruzsálemről szóló tanításban" olvasható részletesebben. /l87-20l.sz.a./

Az embernek kerülni kell a rosszat,mint bűnt és küzdenie kell ellene, mintha. saját magától.

l0l. Isteni rend, hogy az ember szabadságból cselekedjék, mintha saját magától, eszének megfelelően, mert szabadságból az észnek megfelelően cselekedni annyi, mint saját magától cselekedni. Ám ez a két képesség Szabadság és Ész az embernek nern volt tulajdonképpeni sajátja, hanem az Úréi az emberben, és annyiban amennyiben ember, ezek nem vétetnek el tőle, mivel hogy ezek nélkül nem lenne reformálható, mert ezek nélkül nem képes megbánni bűneit, sem a rossz ellen nern képes küzdeni. Minthogy az ember szabadsága és esze az Úrtól van, és az ember azoknak megfelelően cselekszik, ebből következik, hogy az ember nem önmagától cselekszik, hanem csak mintha saját magától cselekednék.

102 Az Úr szereti az embert, és vele kíván lakozni, ámde mindaddg nem szeretheti és nem lakozhatik vele, amíg viszont nem szerettetik és be nem fogadtatik. Csakis ebből, és semmi más forrásból nem jöhet a kapcsolódás létre. Ez okból adott az Úr az embernek szabadságot és eszet; szabadságot, hogy gondolkozzék és akarjon, mintha saját magától, és okoskodjék annak megfelelően, amit gondol és akar. Szeretni valakit és kapcsolódni valakivel, akivel nincs kölcsönösség lehetetlen; szintúgy nem lehetséges valakibe belépni és valakivel rnaradni, aki nem fogad be. Minthogy pedig a befogadás és a kölcsönösség az emberben az Úrtól van, azért mondja az Úr: "Maradjatok énbennem és én is tibennetek!" /Jn.l4,20/. Hogy az Úr van az igazságokban és a jókban, amelyeket az ember kap és amelyek őbenne vannak, azt ekképpen tanítja: "Ha én bennem maradtok és az én beszédeim bennetek maradnak,... Ha az én parancsolataimat rnegtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben /Jn.I5,7.10/. Aki ismeri az én parancsolataimat, az megtartja azokat, az szeret engem:...én is szeretem azt, és annál lakozunk" /Jn.l4 , 21. 23/. Ekképpen az Úr abban lakozik, arni az övé az emberben és az ember azokban, amik az Úrtó1 valók és ilyen rnódon az Úrban.

103. Minthogy a viszonosságnak ez az ereje és ebből kifolyólag a kölcsönösség az emberben az Úrtól van, ezért mondja az Úr, hogy az embernek meg kell térni, és senki sem tud megtérni, csakis mintha magától. Jézus mondá: "Ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek"/Lk.l3,3-5/, továbbá: "Térjetek rneg és higyjetek az evangéliumban". /Mk.l, l5/. Jézus mondá: "Azért jöttem. . . hogy hívjam... a bűnösöket a megtérésre" /Lk. 5, 32/. Jézus a hét gyülekezethez: "Térj rneg" /Je1.2,5/ és ismét: "és meg nem térének az ő cselekedeteikből" /Je1.16, 11/.

104. Minthogy a viszonosságnak ez az ereje és ebből kifolyólag a kölcsönösség az emberben az Úrtól van, ezért mondja az Úr, hogy az embernek meg kell tartania a parancsolatokat és gyümölcsöt kell teremnie: "Miért mondjátok pedig nekem: Uram! Uram!, ha nem mívelitek, amiket mondok?" Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket" /Jn.l3, 17/. "Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket parancsoltam néktek" /Jn.15,14/. "Valaki pedig cselekszi és úgy tanít, a mennyeknek országában nagy lészen" /Mt.7,24/. "Valaki azért hallja é:ntőlem e beszédeket és megcselekszi, hasonlítom azt a bölcs emberhez" /Mt.7,24/. "Teremjetek hát a megtéréshez illő gyümölcsöket" /Mt.3,8/. "Legyetek jó fák és teremjetek jó gyümölcsöket" /Mt.12,33/. "Az Istennek országa oly népnek adatik, amely megtermi annak gyürnölcsét /Mt.21,43/. "Minden fa, amely nern terem jó gyümölcsöt kivágattatik és a tűzre vettetik. /Mt.7, 19/ és sok más helyen. Mindeme helyekből nyilvánvaló, hogy az ember magától cselekszik ugyan, de az Úr ereje által, amelyet könyörgésben kell kérnie, és így akként cselekszik, mintha saját rnagától.

105. Minthogy a viszonosságnak ez az ereje, és ebből kifolyólag kölcsönösség az emberben az Úrtól van, ennélfogva az embernek számot kell adnia az ő cselekedeteiről, hogy azokhoz menten megjutalmaztassék; mert így szól az Úr: "Mert az embernek Fia eljő... és megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint" /Mt.16,27/, "és kijőnek, akik a jót cselekedték, az élet feltámadására; akik pedig a gonoszt mívelték, a kárhozat föltámadására" /Jn.5,29/. "Az ő cselekedeteik követik őket." /Jel.l4,3/" és rnegítéltetének, mindnyájan az ő cselekedeteik szerint". /Jel.20,13/ "Ímé hamar eljövök és az én ;jutalmam velem van, hogy megfizessek rnindenkinek, amint az ő cselekedete lesz". /Je1.22,12/. Hogyha az ernberben nem volna meg az erő a viszonosságra, úgy nem lehetne beszámítás.

l06. Mivelhogy viszonosság és kölcsönösség van az emberben, azért az egyház is azt tanítja, hogy az ember vizsgálja meg magát, vallja be bűneit Isten előtt, szűnjék meg azoktól és folytasson új életet. Hogy a keresztyén világban minden egyház ezt tanítja, lásd föntebb /3-8.sz.a,/.

107. Hogyha az ember részéről nem volna befogadás /átvétel/, és azután gondolat, mintha saját magától, úgy semmit sem lehetne szólni a hitről: mert a hit sem az embertől ered. Az ember akkor olyan volna, mint a polyva a szélben és olyan élettelenül állana nyitott szájjal és lecsüngő kezekkel, várva a befolyásra /influxus/ nem gondolva semmire, és nem cselekedve semmit azokból a dolgokból, amelyek az ő üdvösségére valók. Az ember tényleg nem is cselekszik azokból a dogokból semmit önrnagától, de mégis úgy reagál, mintha önmagától. Ámde ez a tény még világosabban ki lesz fejtve az Angyali Bölcsesséről szóló értekezésben.

Hogyha valaki a rosszat bármi más okból, mint abból, hogy az bűn, kerüli, nem kerüli azt, hanem csupán elkerüli annak a világ előtti megjelenését.

108. Vannak erkölcsös emberek, akik a tízparancsolat második tablájának előírásait betartják, akik nem sikkasztanak, nem káromkodnak, nem állnak bosszút, nem követnek el házasságtörést és ezek elismerik magukban, hogy ezek rosszak, mivelhogy ártalmasak a közjóra nézve, és mint ilyenek, ellentétesek az emberi erkölcs törvényeivel. Ennélfogva gyakorolják a könyörületet, őszinteséget, igazságot, és tisztaságot. Ám, ha e jókat csak azért teszik, és a rosszat csak azért kerülik, mert azok rosszak, és nem egyben azért is, mert azok bűnök, úgy ők még mindig természeti emberek és ezekben a rossznak gyökere még bennük van és még nincs kiírtva; ennélfogva a jók, amelyeket az ilyenek cselekesznek, nem jók, mivelhogy önmagukból valók.

.

109. Egy erkölcsös termeszeti ember az emberek előtt a világban épp olybá tűnik föl, mint egy erkölcsös szellemi ember; de nem a mennyei angyalok előtt. A mennyei angyalok előtt az ilyen /erkölcsös természeti / ember ha jó, úgy tűnik fel mint egy fa-szobor, ha igazságban van, akkor pedig mint egy márványszobor, amelyek egyikében sincs élet.. Ám egészen másként áll a dolog az erkölcsi szellemi emberrel. Az erkölcsös természeti ember ugyanis kívülről erkölcsös; a külső pedig belső nélkül élettelen. Eleven ugyan az ilyen, de nem azzal az élettel, ami életnek neveztetik.

110. A rossz kívánságok, amelyek az ember belsejét születésétől fogva alkotják, nem küszöbölhetők ki, csakis egyedül az Úr által. Mivelhogy az Úr beáramlik a szellemin keresztül a természetibe, míg az ember magától a természetin keresztül folyik be a szellemibe, ez a befolyás pedig a törvényszerűvel ellentétes, és nem hat a kívánságokra úgy, hogy eltávolíthatná azokat, csupán mindjobban és szorosabban bezárolja azokat abban az arányban, amint önmagát megerősíti. És így mivelhogy az öröklött rossz így mintegy lepecsételve fekszik, a halál után, amikor az ember szellemmé lesz, szétrepeszti a burkolatot, amely el volt rejtve a világ elől és kifakad, mint az eves genny a kelésből, amelyet csak külsőleg gyógyítottak be.

111. Sokféle és különböző ok foroghat fönn, anely egy embert a külső forma szerint erkölcsössé tehet, ámde hogyha az illető nem erkölcsös a belső forma szerint is, akkor még egyáltalán nem erkölcsös. Például, ha valaki tartózkodik a házasságtöréstől és a paráznaságtól a polgári törvények büntetésétől, - vagy polgári tisztességnek és becsületnek elvesztésétől,- avagy a fertőző betegségektől,- vagy a feleségével való otthoni civódásoktól, és így nyugodt életének fölfordulásától, vagy mert fél a házastárs vagy a rokonok részéről való bosszúállástól, avagy akár vérbajtól, vagy visszaélésből eredő impotenciától, vagy az aggkor hülyeségétől; sőt ha ezektől a rosszaktól bármely természeti vagy erkölcsi törvény következményeitől félve tartózkodik, és nem egyben a szellemi törvény okából is, úgy belsőleg még mindíg házasságtörő és parázna, mert nem kevésbé hiszi azt, hogy az nem bűn, és így szellemében nem tartja Isten előtt törvényellenesnek, és így szellemben elköveti azokat, jól lehet nem a világ előtt és nem testben; ennél fogva a halál után, amikor szellemmé lesz, nyíltan azok érdekében nyilatkozik. Ezekből az elgondolásokból immár nyilvánvaló, hogy a gonosz kerülheti ugyan a rosszat, mint ártalmast, de egyedül a keresztyén kerülheti a rosszat, mint bűnt.

112. Hasonló az eset a lopás és a csalás mindenféle nemével, továbbá mindenféle gyilkossággal és bosszúállással, hamis tanuskodással, és minden féle hazugsággal; senki sem tisztulhat meg mindezektől önmagától, mert minden kívánságban számtalan dolog van, amelyet az ember nem lát, csak egynek, az Úr azonban az egész sorozat legvégső részletét is látja.

Egy szóval az ember nem születhetik újjá önmagától, hogy új szívet és új szellemet alkosson önmagának, csak is egyedül az Úr által, aki Önmaga a reformátor, és regenerátor; minél fogva ha az ember a saját okosságánál fogva és eszénél fogva akarja magát megműteni, ez éppen annyi, mintha festéket kennek egy eltorzult arcra, vagy tisztítószert alkalmaznak egy testrészre, amely belső rothadásban szenved.

113. Ezért mondja az Úr Máténál: "vak farizeus, tisztítd meg előbb a pohárnak és tányérnak belsejét, hogy a külseje is tiszta legyen". /23-26./ és Ézsaiánál: "Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szűnjetek meg gonoszt cselekedni..." Ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapju /16-18./.

114. A föntebb elmondottakhoz még e szavakat hadd fűzzük hozzá:

I. Keresztény szeretet /caritas/ mindenkinél abban áll, hogy hűségesen teljesíti hivatásának kötelességeit, mert az által, hogy a rosszat, mint bűnt kerüli, naponta jót cselekszik, és ő maga az ő saját külön haszna a közös testben, ami által a közjó munkáltatik és pedig minden egyénben külön-külön.

II. Más munkák szorosan véve nem szeretet munkái, hanem csak jelei, vagy jótéteményei, vagy kötelezettségei annak.

Swedenborg gyakorlati életszabályai:

1. Szorgalmasan olvasni Isten Igéjét és elmélkedni rajta

2. Mindenben alávetni magát az isteni gondviselés akaratának, és megelégedve lenni annak rendeléseivel.

3. Mindíg illendő magaviseletet tanúsítani, és tisztán megőrizni a lelkiismeretet.

4. Hűségesen teljesíteni hivatalos és egyéb kötelességeinket, és minden tekintetben hasznára lenni a társadalomnak.