Menny és pokol

Látottak és hallottak szerint






Írta:  Swedenborg Emánuel természettudós és bölcsész
Kiadja a Londoni Swedenborg Társulat  1909

Az eredeti kézirat címe: De Coelo et ejus mirabilibus et de inferno ex auditis et visis
Londini  MDCCLVIII

Tartalom
( A számok a szakaszok számát jelölik. )
 
 
 

                                           A Menny
 

Menny és pokol

1. Amidõn az Úr a tanítványok elõtt annak az idõszaknak befejezõdésérõl beszél - amely az egyház végsõ kora - a jövendölések végén, annak a szeretet és a hit tekintetében egymásra következõ állapotáról, ekképpen szól:
"Mindjárt pedig ama napok nyomorúsága után a nap  elhomályosodik és a hold nem fénylik a csillagok az égrõl lehullanak és az egek hatalmaságai megrendülnek. Akkor megtetszik az emberfiának jele az égben és akkor a föld minden nemzetsége sír és meglátják, hogy az emberfia az ég felhõiben nagy hatalommal és dicsõséggel eljön. És Õ elküldi angyalait trombitának hatalmas szavával, akik az Õ választottait egybegyûjtik a négy szelek felõl, az egek egyik végétõl fogva a másik végéig."  / Máté 24: 29,30,31/

Azok, aki ezeket az Igéket a betûértelem szerint értelmezik, olyképen hiszik, hogy abban a végsõ idõben, amely az utolsó Ítélet, mindezek, ahogy a betû szerinti értelemben megírva vannak, úgy történnek meg. Vagyis, hogy a nap és a hold elsötétülnek és a csillagok az égrõl lehullanak és az Úr jele az égen megtetszik és hogy Õt a felhõkben és egyszersmind az angyalokat harsonákkal meglátják, sõt, egyebütt tett jövendölések szerint - az egész látható világ is elpusztul, ezután pedig új ég és új föld keletkezik. Manapság az egyházhoz tartozók közül a legtöbben ebben a véleményben vannak. Akik azonban ezeket így hiszik, azok nem ismerik azokat a titkokat, amelyek az ige minden részében elrejtvék., mert az Ige minden egyes részének bensõ értelme is van, amely alatt nem természeti és világi dolgokat - miként a betûszerinti értelemben - hanem szellemi és mennyei dolgokat kell érteni. Ez pedig nem csupán több szónak az értelmére, hanem minden egyes szóra is vonatkozik., mert az igét tisztán megfelelésekben írták, hogy minden egyes részének belsõ értelme is legyen. Hogy ez a bensõ értelem milyen, kiviláglik mindabból, amit errõl az értelemrõl a "Mennyei titkok" címû munkámban mondottam és megmutattam., amit ebbõl összegyûjtve a "Fehér lóról" adott magyarázatban is meg lehetet t találni, amelyrõl a "Kijelentések könyvében” van szó. Ugyanebben az értelemben kell tehát venni azt is, amit az Úr, a föntidézett helyen , az ég felhõiben leendõ eljövetelérõl mondott. Az elsötétülõ nap e helyen az Urat a szeretet tekintetében jelképezi., a hold az Urat a hit tekintetében., a csillagok a jó és igaz, vagyis a szeretet és hit megismerését., az emberfiának az égen leendõ jelen az isteni igaz megjelenését., a föld siránkozó nemzetségei az igaz és a jó, vagyis a hit  és a szeretet mindem tartozékát., az Úrnak az ég felhõiben hatalommal és dicsõséggel leendõ eljövetele az Igében való jelenlétét és a kijelentést., a felhõk az Ige betû szerinti értelmét., a dicsõség pedig az Ige bensõ értelmét jelképezi., a harsonás angyalok és a hatalmas hang a mennyet jelképezi., amelybõl az isteni igaz származik. Mindezek szerint világos, hogy az Úr fenti szavai alatt azt kell érteni, hogy az egyház végsõ korában - amikor már szeretet nem lesz és ezért hit sem - az Úr az Igét, annak bensõ értelme szerint föltárja és a menny titkait kinyilatkoztatja. Azok a titkok, amelyek a következõkben kinyilatkoztatnak, a mennyre és pokolra, nemkülönben az ember halála utáni életére vonatkoznak. Manapság az egyházhoz tartozó ember alig tud valamit a mennyrõl és a pokolról, úgyszintén a halál utáni életrõl, habár mindezt az igében megírva találhatja., sõt sokan, akik az egyház kebelében születtek, még tagadják is ezeket, szívükben így szólván: Ki jött még onnan vissza és beszélte ezt el? Hogy tehát az ilyen tagadás, amit kiváltképpen a világ szerinti bõlcseknél lehet tapasztalni, az egyszerû hitûeket és tiszta szívûeket meg ne mételyezze és meg ne rontsa, megadatott nekem, hogy az angyalokkal együtt lehessek és velük beszélhessek, mint egyik ember a másikkal beszél és a mennyekben, valamint a poklokban lévõ dolgokat megláthassam, és pedig immár tizenhárom év óta, hogy ezeket a látottak és a hallottak szerint megírjam, remélvén, hogy így a  tudatlanság felvilágosul, a hitetlenség pedig eloszlik. Ilyen közvetlen kijelentés történik manapság, mert ez az, ami az Úr eljövetele alatt értetik.

2. Elõször is tudni kell, ki a menny Istene, mert minden egyéb ettõl függ. Az egész mennybe, a menny Istenéül nem ismernek el mást, mint egyedül az Urat. Azt mondják ugyanis - mint Õ maga is tanította:
" hogy Õ egy az Atyával., hogy az Atya Õ benne, Õ pedig az Atyában van., és aki Õt látja, az Atyát látja és minden, ami Szent, Õtõle származik."  János 10: 30,38,  14: 10,11,16: 13, 14,15.
Errõl az angyalokkal többször beszéltem, akik állhatatosan ismételték, hogy õk a mennyben nem képesek az Istent három személyben megkülönböztetni, mert tudják és érzik, hogy az Isten egy és hogy Õ egy az Úrban. Azt is mondották, hogy az egyházhoz tartozó azok az emberek, akik a világból ide jönnek és akiknek az isteni személyrõl három fogalmuk van, a mennybe fel nem vétethetnek, mivel gondolkozásuk idestova, hol az egyikhez, hol a másikhoz tévelyeg. Már pedig az, hogy háromra gondoljanak és egyet mondjanak, ott meg nem engedhetõ, mivel a mennyben mindenki a gondolkozásból beszél, lévén ott gondolkozó beszéd, avagy beszélõ gondolkozás.   Ennélfogva az olyanok, akik a világban az Isten három személyben különböztették meg és mindegyikrõl különálló fogalmat alkottak és e fogalmat nem az Úrban egyesítették és központosították, nem vétethetnek föl, mert a mennyben minden gondolat közössé válik. Ha tehát olyan kerülne oda, aki hármat gondol és egyet mond, tüstént kiismernék és kitaszítanák. Tudnunk kell azonban, hogy mindazok, akik az igazat a jótól, vagy a hitet a szeretettõl , el nem választották, a halál utáni életben, amikor felvilágosíttattak, az Úrról való mennyei fogalmat, hogy t.i. Õ a mindenség Istene, örömmel elfogadják. De azok, akik a hitet az élettõl elválasztották, azaz, akik nem az igaz hit szerint éltek, ezt a mennyei fogalmat el nem fogadják.

3. Akik az egyházon belül az Urat tagadták és csupán az Atyát ismerték el és ebben a hitben megerõsödtek, azok a mennyen kívül esnek. Mivel pedig a mennybõl, ahol egyedül az Urat imádják, rájuk semmiféle befolyás nem hat, azért attól a képességtõl tehetségtõl, minélfogva bármi fölött is az igazat gondolhatnák, fokozatosan megfosztódnak és végre némává lesznek, vagy pedig dõrén beszélnek és járásukban tévelyegnek, karjaik pedig lelógnak és ide oda lóbálódnak, mintha izületükben semmi erejük sem volna. Azok pedig, akik az Úr istenségét tagadták és csupán emberi természetét /emberijét / ismerték el, mint a szociniánusok, ugyancsak a mennyen kívül esnek, ahol õket elõl kissé jobbra viszik és a mélységbe leeresztik s így a többiektõl a keresztyénségtõl, teljesen elkülönítik. Azokat pedig, akik azt mondják, hogy õk láthatatlan Istenben hisznek, akit a mindenség létalapjának neveznek, akibõl minden keletkezett, az Úrban való hitet pedig elvetik: olyanoknak találták, akik egyáltalában nem hisznek Istenben, mivel a láthatatlan Isten nekik olybá tûnik, mint a természet a maga elsõ fokában, amihez pedig sem hit, sem szeretet nem járulhat, mivel a láthatatlanságról fogalmat alkotni nem lehet. Ezeket azok közé utasítják, akiket naturalistáknak      / természet imádóknak / neveznek. Másként járnak azok, akik az egyházon kívül születtek és pogányoknak neveztetnek, akikrõl a következõkben lesz szó.

4. Valamennyi gyermeket, akik a menny egyharmadát alkotja, abba a megismerésbe és hitbe vezetnek be, hogy az Úr az õ Atyjuk, ezután pedig, hogy Õ mindeneknek Ura, következéskép, hogy Õ a  - menny és a föld Istene. Azt, miképpen a gyermekek a mennyekben fölserdülnek és az ismeretek által az angyalokéhoz hasonló értelemre és bõlcsességre jutnak, illetve tökéletesbülnek, a következõkbõl látjuk meg.

5. Hogy az Úr a menny Istene, azt az egyházhoz tartozók, kétségbe nem vonhatják, mert Õ maga tanította:   hogy minden, ami az Atyáé, az Övé,  Máté 11: 27.   János 16: 15,  17: 2.
és hogy teljes hatalom adatott néki mennyen és földön.  Máté 28: 18.
Mennyen és földön, mondja az Úr, mert aki a mennyet kormányozza, a földet is kormányozza, mivel az egyik a másiktól függ. A menny és a föld kormányzása azt jelenti, hogy ezek minden jót, ami szeretetbõl és minden igazat, ami a hitbõl ered, következésképp  minden értelmet és bõlcsességet s így minden üdvösséget, egyszóval az örök életet Õtõle nyerik. Ezt tanította az Úr is, amidõn azt mondotta:
"Aki hiszen a Fiúban, vagyon annak örök élete., aki pedig nem hiszen a Fiúban, nem látja az életet."  János 3: 36.
más helyen:
"Én vagyok a feltámadás és az élet, aki énbennem hiszen, ha meghal is él az. És valaki él és hiszen énbennem, soha meg nem hal.  János 11: 25,26.
Ismét más helyen:
"Én vagyok az út, az igazság és az élet."   János 14: 6.

6. Volt néhány szellem, aki - míg a világban élt - az Atyát elismerte ugyan, de az Úrról csak olyan fogalma volt, mint bármely más emberrõl s ezért nem is hitte, hogy Õ  a menny Istene. Ennélfogva ezeknek megengedtetett, hogy járjanak, amerre csak tetszik és vizsgálják meg, hogy van-e az Úrén kívül másik menny? Néhány napig valóban kutattak is, de sehol sem találtak. Ezek azokhoz tartoztak, akik a menny üdvösségét a dicsõségbõl és az uralkodásból állónak gondolták és mivel kívánságukat el nem érhették és mivel megmondották nékik, hogy a menny nem ilyenekbõl áll, bosszankodni kezdtek és olyan mennyet kívántak, amelyben mások fölött uralkodhatnának és dicsõség által - miként a világban - kitûnhetnének.

A mennyet az Úr istensége alkotja

7. Az angyalokat együttvéve mennynek nevezik, mivel õk alkotják azt. Mindamellett az Úrból kiáradó Isteni / ez a szó: "Isteni", az Úr lényét fejezi ki. / - amely az angyalokra hat és amit azok befogadnak - képezi általánosságban és külön-külön a mennyet. Az úrból kiáradó Isteni, a szeretet jósága és a hit igazsága. Amilyen arányban tehát az Úrtól a jót és az igazat befogadják, olyan arányban angyalok és képezik a mennyet.

8. A mennyben mindenki tudja és hiszi, sõt érzi, / percipit /, hogy önmagából jót nem akar és nem tesz és önmagából igazat nem gondol és nem hisz, hanem az Istenibõl, következéskép az Úrból; és hogy a jó és az igaz önmagukból nem jó és igaz, mert az isteni élet nincs õbennük. A legbensõ menny angyalai ezt a befolyást világosan észre is veszik és érzik azt és amilyen arányban azt befogadják, annyiban tûnik fel elõttük, hogy a mennyben vannak, mert ennek aránya szerint vannak a szeretetben és a hitben és ugyancsak az értelem és a bölcsesség világosságában és az ebbõl eredõ mennyei örömben. Mivel mindezek az Úr Istenijébõl származnak, azért az angyalok a mennyet ebben találják fel. Ezért nyilvánvaló, hogy az Úr Istenije képezi a mennyet, nem pedig az angyalok sajátjából valami. Ezért van az, hogy az Ige a mennyet az Úr hajlékának és az Õ trónjának nevezi; és azokról, akik a mennyben vannak, azt állítja, hogy az Úrban vannak. Hogy pedig az Isteni miként árad ki az Úrból és tölti be a mennyet, azt a következõkbõl megismerjük.

9. Az angyalok bölcsességüknél fogva még tovább mennek. Nemcsak azt mondják, hogy minden jó és minden igaz az Úrtól származik, hanem mindaz is, ami az élethez tartozik. Azzal okolják azt meg, hogy önmagából semmi sem keletkezhetik, hanem valamely nálánál korábbiból és hogy ennélfogva minden az elsõbõl keletkezik, amit õk mindenek életet tulajdonképpeni létének, létalapjának / éltének / neveznek és hogy hasonló módon létezik minden, mivel a létezés annyi, mint folytonos keletkezés és ami az elsõvel középtagok által folytonos összefüggésben nem áll, mihamar összeesik és teljesen szétszóródik; ezenfelül azt mondják, hogy az életnek csak egyetlen egy forrása van és az ember élete csak ebbõl folyó kicsiny csermely, amely, ha forrásától folyton fenn nem tartatnák, mihamar elapadna. Továbbá, hogy az életnek abból az egyetlen forrásából, aki az Úr, csak isteni jó és isteni igaz származik és hogy ezek mindeneket a felvétel aránya szerint megihletnek. A menny azokban van, akik ezeket hitükbe és életmódjukba felveszik, ellenben akik ezeket visszataszítják, vagy elfojtják, pokollá változtatják azt át; mert a jót gonosszá, az igazat pedig hamissá forgatják el, következéskép az életet halállá. Hogy az élethez tartozó minden dolog az Úrtól van, azt azzal is megokolják, hogy a világmindenségben minden a jóra és az igazra vonatkozik. Az ember akaratbeli élete, amely szeretetének élete, a jóra, az ember észbeli élete pedig, amely hitének élete, az igazra vonatkozik. Ebbõl pedig - minthogy minden jó és igaz felülrõl jön - az következik, hogy mindeneknek élete is innen ered. Mivel az angyalok ezt hiszik, azért jó ténykedésükért maguktól minden hálát el is hárítanak és elkedvetlenednek, visszavonulnak, ha valaki nekik jót tulajdonít. Csodálkoznak azon, ha valaki magáról azt hiszi, hogy önmagából bölcs, és önmagából cselekszi a jót. Önmagáért jót cselekedni az  õ szemükben nem jó, mivel azt az ember önmagából cselekszik; de a jót magáért a jóért cselekedni, ezt nevezik õk az Istenibõl eredõ jónak és ez a jó az, ami a mennyet alkotja, mert ez a jó maga az Úr.

10. Sok szellem, aki - míg a világban élt - abban a hitben erõsödött meg, hogy a jó, amit cselekszik, és az igaz, amit hisz, önmagából való, vagy pedig azt maga-magának tulajdonította. Ebben a hitben vannak mindazok, akik a jócselekedetekbe érdemet helyeznek és maguknak igazságosságot tulajdonítanak. Ezek a mennybe föl nem vétetnek., az angyalok kerülik, butáknak és tolvajoknak tekintik. Butáknak, mert szünet nélkül magukra s nem az Istenre tekintenek., tolvajoknak, mert elvonják az Úrtól, ami az Úré. Ezek ellenszegülnek a menny hitének, hogy t. i. az Úr Istenije, ami az angyalokra hat, az képezi a mennyet.

11. Azt , hogy azok, akik a mennyben és az egyházban vannak, egyszersmind az Úrban vannak s  az Úr õbennük, az Úr is tanítja, amidõn azt mondja:
"Maradjatok énbennem és én tibennetek; miképpen a szõlõvesszõ nem teremhet gyümölcsöt magától, hanem  ha a szõlõtõkében marad, akképpen ti sem teremhettek, hanem ah én bennem maradtok. Én vagyok a szõlõtõ, ti pedig a szõlõvesszõk; az, aki énbennem marad és akiben én maradok, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek."  / János 15: 4,5, /

12. Ebbõl tehát látni lehet, hogy az Úr a menny angyalainál a magáéban lakozik és hogy az Úr minden a menny mindenében. Ez pedig azért van, mert az Úrtól eredõ jó, náluk maga az Úr; mert ami Õbelõle van, az Õ maga. Ennélfogva tehát az Úrból eredõ jó képezi az angyaloknak a mennyet, nem pedig azok sajátjából valami.
 

   Az Úr istenije a mennyben az Õiránta való szeretet és a felebarát iránti
   szeretetmunkásság.

13. Az Úrból kiáradó Istenit, a követezõkben felhozott oknál fogva, a mennyben isteni igazságnak nevezik. Ez az isteni igazság a mennybe az Úrtól az Õ isteni szeretetébõl árad be. Az isteni szeretet és a belõle eredõ isteni igazság egymáshoz hasonlatosképp úgy viszonylanak, mint a világban a nap tüze és a belõle eredõ világosság. A szeretet mint a nap tüze, a belõle eredõ igazság pedig, mint a napból eredõ világosság. A megfelelésnél fogva jelképezi is a tûz a szeretetet, a világosság pedig a belõle folyó igazságot. Ebbõl meg lehet látni, hogy minémû az Úr isteni szeretetébõl kiáradó isteni igazság. Nevezetesen, hogy ez lényegében az isteni jó, ami az isteni igazzal van összekötve és mivel ez össze van kötve, mindent, ami a menyhez tartozik, megelevenít, mint ahogy a világban a világossággal összekötött napmelegség a föld minden részét megtermékenyíti, amit az tavasszal és nyáron történik. Ellenben, amikor a melegség a világossága összekötve nincs, vagyis, ha a világosság hideg, ekkor minden megdermed és holtan terül el. Amaz isteni jó, amelyet a melegséggel hasonlítottunk össze, az angyaloknál a szeretet jósága; az isteni igaz pedig, amelyet a világossággal hasonlítottunk össze, az, ami által és amibõl a szeretet jósága képzõdik.

14. A menyben az Isteni, amely azt alkotja, a szeretet; mert a szeretet szellemi kapocs, amely az angyalokat az Úrral kapcsolja össze és összekapcsolja õket kölcsönösen egymással; sõt úgy összekapcsolja õket, hogy az Úr tekintete elõtt valamennyien egynek látszanak. Ezenfelül az élet tulajdonképpeni léte valamennyinek a szeretet, ezért az életet, úgy az angyal, mit az ember, egyaránt a szeretetbõl nyeri. Hogy az ember legbensõ életereje a szeretetbõl származik, azt mindenki tudhatja, ha fölötte gondolkozik; mivel jelenlétekor az ember fölmelegszik, távollétekor pedig elhidegül; teljes elvonásakor pedig meghal. Tudnunk kell azonban, hogy mindenkinek olyan az élete, amilyen a szeretete.

15.  A mennyben két egymástól különbözõ természetû szeretet van: az Úr iránti és a felebarát iránti szeretet. A legbensõ, vagyis a harmadik mennyben van az Úr iránti szeretet, a második, vagyis a középsõ mennyben pedig a felebarát iránti szeretet. Mind a kettõ az Úrból árad ki és alkotja a mennyet. Hogy ez a kétféle szeretet egymástól miben különbözik és hogy miként kapcsolódik össze, az a mennyben világosan tûnik ki, ellenben a világban csak homályosan. A mennyben az Úr iránti szeretetet nem úgy értik, hogy Õt személyében, hanem hogy az Õtõle származó jót kell szeretni. A jót szeretni pedig annyi, mint a jót a jó iránti szeretetbõl akarni és cselekedni. A felebarát iránti szeretetet sem úgy értik, hogy embertársunkat személyében, hanem az Igébõl származó igazat kell szeretni. Az igazat szeretni pedig annyi, mint az igazat akarni és cselekedni. Ebbõl kitûnik, hogy ama kétféle szeretet egymástól úgy különbözik, mint a jó és az igaz, és úgy kapcsolódik össze, mint a jó az igazzal. de hát ezt az olyan ember, aki nem tudja, mi a szeretet, mi a jó és mi a felebarát, nehezen tudja felfogni.

16. Egynéhányszor beszéltem errõl az angyalokkal, akik - mint mondották - csodálkoznak azon, hogy az egyház népe nem tudja azt, hogy az Urat és a felebarátot szeretni annyi mint a jót és az igazat szeretni és ezt az akaratból kifolyóan cselekedni. Holott tudhatnák, hogy ki-ki a maga szeretetét azáltal tanúsítja, ha akarja és cselekszi azt, amit más is akar, hogy viszont szerettessék és vele összeköttessék, nem pedig azáltal, ha õt szereti, mindazáltal akaratát nem cselekszi, ami magában véve annyi, mintha nem is szeretné. Azt is mondották, hogy az emberek tudhatnák, hogy az Úrból kiáradó jó az Õ képmása, mert Õbenne van és hogy az Õ képmásai azok lesznek és Õvele azok kapcsoltatnak össze, akik a jót és az igazat az akarat és a cselekvés által életelvükké teszik. Akarni annyi is, mint szeretetbõl cselekedni. Hogy ez így van, azt az Igében, az Úr is tanítja, mondván:
"Aki az én parancsolatimat tudja és megtartja azokat, az, aki szeret engemet... én is szeretem azt és magamat kijelentem annak.  János 14: 21.    Ismét:
"Ha az én parancsolatimat megtartjátok, az én szeretetemben maradtok meg, "  János  15: 10.

17. Hogy az Úrtól kiáradó Isteni - amely az angyalokat megihleti s a mennyet alkotja - a szeretet, azt a mennyben minden tapasztalat igazolja, mert valamennyien, akik ott vannak, a szeretet és a szeretetmunkásság alakzatai és kimondhatatlan szépségben tûnnek fel; arcukból beszédjükbõl s életük minden mozzanatából szeretet sugárzik. Ezenfölül az életnek szellemi áramlata / sphaerae  (aura?) / is van, amely minden angyalból és minden szellembõl kiárad és azokat körülhullámozza, minélfogva néha nagy távolságra meg lehet õket ismerni, hogy t.i. szeretetüket illetõ hajlamaik tekintetében milyenek. Mert ezek az áramlatok a hajlam és az ebbõl eredõ gondolkozás életébõl, vagyis mindegyik szeretetének és ebbõl származó hitének életébõl erednek. Az angyalokból kiáradó áramlatok annyira telvék szeretettel, hogy legbensõjét ihletik meg azoknak, akikhez közel vannak. Néhányszor éreztem ezeket s ekképpen ihlettek meg engem is. Hogy a szeretet az, amelybõl az angyaloknak életük van, az abból is kiviláglott, hogy a másik életben mindenki a maga szeretet felé fordul. Azok, akik az Úr iránti szeretetben és a felebaráti szeretetben vannak, állandóan az Úr felé fordulnak; azok pedig, akik az önmaguk iránti ( önzõ ) szeretetben vannak, az Úrtól állandóan elfordulnak. Ez történik testük minden fordulatánál; mert a másik életben a térségek mindig bensõjük állapotához igazodnak, éppúgy a világtájak is, amelyeket itt nem fekvésük szerint, miként e világban, hanem arcuk iránya szerint, határoznak meg. Mégsem az angyalok azok, akik az Úr felé fordulnak, hanem az Úr az, aki önmaga felé fordítja azokat, akik cselekedni szeretik azt, ami Õbelõle való. Többet láthatunk errõl a következõkben ott, ahol a másik életbeli világtájakról lesz szó.

18. Az Úr Istenije a mennyben - szeretet, mivel a szeretet a menny minden javának felvevõje, amelyek: békesség, értelem, bõlcsesség és üdvösség. Mert a szeretet magába mindazt befogadja, ami vele összhangzó; vágyódik utána s felkeresi és magához vonzza azt, mintha önszántából történnék, mert ezáltal folyton gyarapodni és tökéletesbülni akar. Ez az ember elõtt ismeretes is, mert a szeretet nála kiszemléli és kiveszi emlékezetébõl mindazt, ami vele összhangzó s összegyûjtve fölállítja magában és maga alatt; magában, hogy tulajdona legyen, maga alatt pedig, hogy neki szolgáljon. A többit pedig, ami vele nem összhangzó, kiveti és eltávolítja. Hogy a szeretetnek a vele összhangzó igazságok fölvételére minden képessége megvan és az a vágyódása, hogy ezeket magában egyesítse, azt világosan fel lehetett ismerni olyanoknál, akiket a mennybe emeltek; habár ezek a világban együgyûek voltak, mégis angyali bõlcsességbe és a menny gyönyörûségébe jutottak, mihelyt az angyalok közé kerültek; és pedig azért , mivel a jót és az igazat a jó és az igaz kedvéért szerették és életükbe beplántálták, s ezáltal a mennyet minden kimondhatatlanságával befogadni képesek voltak. Azok ellenben, akik az önmaguk és a világ iránti szeretetben vannak, ezeknek befogadására semmi képességgel sem bírnak, irántuk ellenszenvvel viseltetnek, maguktól ellökik s azok elsõ érintésétõl és befolyásától megfutamodnak s a pokolban levõkhöz szegõdnek, akik az övékhez hasonló szeretetben vannak. Találtattak szellemek, akik kételkedtek abban, hogy a mennyei szeretet ilyen természetû volna és tudni óhajtották, vajon ez így van-e ? ezért - az akadályok egyelõre való eltávolítása mellett - õket  a mennyei szeretet állapotába helyezték és elõl olyan távolba vitték, ahol a menny volt és ahonnan velem beszéltek. Azt mondották, hogy olyan üdvösséget éreznek, amely sokkal bensõbb, semhogy szavakkal kifejezni tudnák s igen sajnálták, hogy elõbbeni állapotukba vissza kell térniük. Másokat is felemeltek a mennybe és amint bensõbbé és feljebb emeltettek, belátásba és bölcsességbe is léptek, úgyannyira, hogy olyan dolgokat megérteni, amelyek elõttük azelõtt megfoghatatlanok voltak, képesek voltak. Ebbõl kiviláglik, hogy az Úrból kiáradó szeretet a mennynek s minden abban levõnek felvevõje.

19. Hogy az Úr iránti szeretet és a felebaráti szeretet minden isteni igazságot magában foglal, az mindabból kitûnhetik, amit az Úr maga a szeretet e két nemérõl mondott, így szólván:
  "Szeressed a te Uradat Istenedet teljes szívedbõl és teljes lelkedbõl. Ez az elsõ és a legnagyobb parancsolat; a második pedig hasonlatos ehhez: szeressed felebarátodat, mint önmagadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták."   Máté 22: 37-40.
A törvény és a próféták képezik az egész Igét, következéskép minden isteni igazságot.
 

       A menny két birodalomra van felosztva.

20. Mivel a mennyben végtelen változatosság van, úgyannyira, hogy egyetlen társaság, sõt egyetlen angyal sem egészen hasonló egy másikhoz, ezért a meny általában, külön-külön és egyenként különbözik. Általában két birodalomban; külön-külön három mennyben; egyenkint pedig számtalan társaságban. Ezek mindegyikérõl a most következõkben beszélek. Birodalmaknak nevezik, mivel a meny az Isten országa.

21.  Vannak angyalok, akik az Úrból kiáradó Istenit inkább bensõképen és olyanok, akik kevésbé bensõképen veszik föl. Azokat, akik azt inkább bensõségesen veszik föl, mennyei angyaloknak, azokat pedig, akik azt kevésbé bensõségesen veszik föl, szellemi angyaloknak nevezik.

22. Azokat az angyalokat, akik a mennyei birodalmat alkotják - mivel az Úr Istenijét inkább bensõképen veszik föl - bensõbb és magasabb angyaloknak is nevezik;  s ennek következtében azokat a mennyeket is, amelyek ezekbõl állanak, bensõbbeknek és magasabbaknak nevezik. Magasabbaknak és alacsonyabbaknak azért mondják, mivel a bensõbbet és a külsõt így nevezik.

23.  Azt a szeretetet, amelyben a mennyei birodalombeliek vannak, mennyei szeretetnek,  azt a szeretetet pedig, amelyben a szellemi birodalombeliek vannak, szellemi szeretetnek nevezik. Mennyei szeretet - az Úr iránti szeretet, szellemi szeretet pedig a felebarát iránti szeretetmunkásság. És mivel minden jó valamely szeretetbõl ered - lévén az, amit valaki szeret, neki jó - ezért is nevezik az egyik birodalom jóságát mennyei, a másikét pedig, szellemi jóságnak. Ebbõl kitûnik, hogy e két birodalom egymástól miben különbözik, tudniillik abban, amiben az Úr iránti szeretet és a felebarát iránti szeretetmunkásság jósága egymástól különbözik. De mivel az elõbbi jó inkább bensõbb jó és az elõbbi szeretet bensõbb szeretet, ezért a mennyei angyalok bensõbbek és ezért õket magasabb angyaloknak nevezik.

24. A mennyei birodalmat az Úr papi birodalmának is nevezik, az Ige pedig az Õ hajlékának; viszont a szellemi birodalmat az Õ királyi birodalmának, az Ige pedig az Õ trónjának nevezi. Mennyei-Istenije után neveztetett az Úr a világban Jézusnak, Szellemi-Istenije után pedig Krisztusnak.

25. Az Úr mennyei birodalmában élõ angyalok a szellemi birodalom angyalait bölcsesség és dicsõség tekintetében messze fölülmúlják, még pedig azért, mivel az Úr istenijét bensõbben veszik fel, mert ezek az Õiránta való szeretetben vannak, következéskép hozzá közelebb vannak és vele szorosabban vannak összekötve. Ezek az angyalok azért ilyenek, mivel az isteni igaságokat mindjárt az életükbe fogadták és fogadják be, nem pedig elõzetes emlékezetbeli tudás és gondolkodás után, mint a szellemiek, ennélfogva azok szívükbe beírattak. Érzik s mintegy szemlélik magukban azokat és fölötte sohasem okoskodnak ( ratiocinantur ) vajon így van-e vagy sem? Olyanok õk, mint akiket Jeremiás említ:
  "Adom az én törvényemet õbeléjük és az õ szívükbe írom be azt, Többé senki sem tanítja felebarátját és atyafiát, mondván: ismerjétek meg az Urat; mert õk mindnyájan megismernek engem, kicsinytõl fogva nagyig."   31: 33,34.
   Ézsaiás pedig: " Jehovától tanítottaknak"  54: 13, nevezi. Hogy a Jehovától tanítottak azonosak az Úrtól tanítottakkal, azt maga az Úr tanítja: János 6: 45,46.

26.  Azt mondottam, hogy ezeknek az angyaloknak bölcsesség és dicsõsége a többiekét fölülmúlja, mivel az isteni igazságokat egyenest az életükbe fogadják be; mihelyt tudniillik hallják azokat, akarják és cselekszik is, anélkül hogy elõbb emlékezetükbe vennék s azután felette gondolkoznának, vajon úgy van-e? Az ilyen angyalok az Úrtól eredõ befolyás révén mihamar megtudják, hogy az igaz - amit hallanak - igaz; mert az Úr az ember akaratába, közvetlenül az akarat által, gondolkozásába pedig közvetve folyik be, vagy - ami ugyanaz - az Úr közvetlenül a jóba folyik be és közvetve a jó által az igazba. Mert jónak az akarathoz tartozót s az ebbõl származó cselekvést, igaznak ellenbe, az emlékezethez tartozót s az ebbõl eredõ gondolkozást nevezzük. Minden igaz, mihelyt átmegy az akaratba, jóvá változik át és beleplántálódik a szeretetbe. De amíg az igaz csak az emlékezetben s így a gondolkozásban van, nem válik jóvá, sem nem él, sem az ember tulajdonává nem válik; mivel az akaratnál és az ebbõl eredõ értelemnél fogva, nem pedig az akarattól elválasztott értelemnél fogva ember az ember.

27.  Mivel a mennyei és a szellemi birodalombeli angyalok között ilyen különbség van, azért nincsenek együtt s közvetlen érintkezésük egymással nincs; hanem a közösséget közöttük csak a közben álló angyaltársaságok tartják fenn. Ezeket a közben állókat mennyei-szellemi, ( coelestes spirituales ) angyaloknak nevezik, akik által a mennyei birodalom a szellemibe befolyik. Innen van, hogy a menny, habár két birodalomra van osztva, mégis egyetlen egynek látszik. Ilyen közvetítõ angyalokról, akik a közösséget és az összeköttetést fenntartják, az Úr mindig gondoskodik.

28. Mivel az egyik és a másik birodalom angyaliról a következõkben körülményesen lesz szó, azért itt a részleteket mellõzzük.
 

   Három menny van.

29. Három meny van és ezek egymástól teljesen elkülönítettek. A legbensõ, vagyis harmadik, a középsõ, vagyis második s az elsõ, vagyis elsõ menny. Ezek egymásután következnek és egymás alatt vannak és egymáshoz úgy viszonylanak, mint pl. az ember legfelsõ része, amely a feje, középsõ része, amely a törzse és alsó része, amely a lába; avagy, mint valamely ház legfelsõ, középsõ és legalsó része egymáshoz viszonylik. ilyen rendben következik az Úrból kiáradó és alászálló Isteni is. Ezért tehát a menny a rend szükségessége folytán három részre van osztva.

30.  Az ember bensõje ( interiora ), amely értelmébõl (Mentis ) és jellemébõl ( animi ) áll, hasonló rendben következik. Van legbensõ, középsõ és végsõ ( urltimum ) része; mert az emberbe, amidõn azt az Úr teremtette, az isteni rend minden fokozatát lefektette, úgy, hogy az isteni rend képévé ( in forma ) és legkisebb alakban ( effigie ) mennyé lett. Ezért is áll az ember bensõjénél fogva a mennyekkel közösségben és kerül halála után az angyalok közé, még pedig a legbensõ, a középsõ, vagy a végsõ menny angyalai közé, aszerint, ahogy földi életében az Úrtól eredõ isteni jót és isteni igazat fölvette.

31. Az Istenit, amely az Úrtól kiárad és a harmadik, vagyis legbensõ mennyben fogadják be, mennyeinek nevezik,  minélfogva azokat az angyalokat, akik itt vannak, mennyei angyaloknak nevezik.  Az Istenit, amely az Úrtól kiárad és a második, vagyis középsõ mennyben fogadják be, szelleminek nevezik, ezért azokat az angyalokat, akik itt vannak, szellemi angyaloknak nevezik. Az Istenit pedig, amely az Úrtól kiárad és a legalsó, vagyis elsõ mennyben fogadják be, természetinek nevezik. De mivel ennek a mennynek természetije nem olyan, int a világ természetije, hanem szellemit és mennyeit foglal magában, ezért ezt a mennyet  természeti-szelleminek és mennyeinek ( Spirituales et Coeleste naturale ), azokat az angyalokat pedig, akik itt vannak természeti-szellemieknek és mennyeieknek ( Spirituales et Coelestes Naturales ) nevezik. Természet-szellemieknek ( Spirituales naturales ) nevezik azokat, akik a befolyást a középsõ, vagyis a második mennybõl - amely  a szellemi-menny - fogadják be. Természeti-mennyiek ( Coelestes naturales ) pedig azok, akik a befolyást a harmadik, vagyis legbensõ mennybõl - mely a mennyei menny - fogadják be. A természeti-szellemi és a természeti-mennyei angyalok egymástól elvannak ugyan választva, de azért mégis egy mennyet képeznek, mivel egy és ugyanazon fokozaton állanak.

32. Mindegyik mennyben van bensõ és külsõ. Azokat, akik a bensõben vannak, azokat ott bensõséges angyaloknak, azokat pedig, akik a külsõben vannak, külsõséges angyaloknak nevezik. A ,mennyekben, vagy mindegyik mennyben, a külsõ és a bensõ egymáshoz úgy viszonylik, mit az embernél az akarat és az ebbõl eredõ értelem. A bensõ, mint az akarat ( Voluntarium ), a külsõ, mint az ebbõl folyó értelem ( Intellectuale ). Minden akaratnak megvan a maga értelmije; egyik a másik nélkül meg nem állhat. Az akarat hasonlókép úgy viszonylik az értelemhez, mit a láng a belõle eredõ világossághoz.

33. Jól meg kell jegyezni, hogy az angyalok bensõjétõl függ, hogy az egyik, vagy a másik mennyben vannak-e? Mert minél inkább van a bensõ az Úr felé kinyitva, annál bensõbb mennyben vannak. A bensõnek mindenkinél három fokozata van, úgy az angyalnál, mint a szellemnél, valamint az embernél is. Azok, akiknél a harmadik fokozat van kinyitva, a legbensõ mennyben vannak, Azok pedig, akiknél a második, vagy csak az elsõ fokozat van nyitva, a középsõ, vagy a végsõ mennyben vannak. A bensõ az isteni jó és az isteni igaz felvétele folytán nyílik ki. Azok, akiket az isteni igazságok megihletnek s ezeket közvetlenül az életbe, vagyis az akaratba s ebbõl a cselekvésbe viszik át, a legbensõ, vagyis a harmadik mennyben vannak és pedig az igaz ihletése folytán a jó felvétele aránya szerint helyeztetnek el. Azok ellenbe, akik az isteni igazságokat nem egyenesen az akaratba, hanem az emlékezetbe s innen az értelembe fogadják be és ebbõl kifolyóan akarnak és cselekszenek, a középsõ, vagyis a második mennyben vannak. Azok pedig, akik erkölcsösen élnek és Istenben hisznek, azonban taníttatásra nem annyira törekednek, a legalsó, vagyis az elsõ mennyben vannak. Ebbõl kitûnik, hogy a mennyet a bensõnek állapota alkotja és hogy a menny mindenkinek bensõjében és nem azon kívül van, miként azt az Úr is tanítja, mondván:
  "Nem jõ el úgy az Istennek országa, hogy az ember eszébe vehetné; és nem mondják ezt: íme itt, vagy íme ott vagyon; mert az Istennek országa tibennetek vagyon."  Lukács 17: 20,21.

34.  Minden tökéletesség csakis befelé növekszik, kifelé pedig apad, mivel a bensõ az Istenhez közelebb áll és magában tisztább, a külsõ pedig az Istentõl távolabb van és magában durvább. Az angyali tökéletesség az értelemben, bölcsességben, szeretetben és minden jóban, valamint az ebbõl származó boldogságban áll, nem pedig valamely ezek nélküli boldogságban, mert ezek híján a boldogság csak külsõ és nem bensõ. Mivel a legbensõ mennyben élõ angyalok bensõje a harmadik fokozatban van kinyitva, így tökéletességük, a középsõ menny angyalai tökéletességét, akiknek bensõje a második fokozatban van kinyitva, végtelenül felülmúlja. Hasonlóképpen felülmúlja a középsõ menny angyalainak tökéletessége a végsõ menny angyalainak tökéletességét.

35. Mivel a különbség ilyen, azért egyik menny angyala sem mehet át a másik menny angyalaihoz, vagyis egyik sem szállhat fel valamely alacsonyabb mennybõl, viszont egyik sem szállhat le valamely magasabb mennybõl. Aki mégis valamely alacsonyabból egy magasabb mennybe felszáll, azt a gyötrelemig menõ szorongattatás fogja el és nem láthatja meg az ott lévõket, annál kevésbé beszélhet velük. Aki pedig magasabból alacsonyabb mennybe száll le, bölcsességétõl megfosztódik, dadogva beszél és kétségbe esik. Voltak  néhányan az elsõbb mennybõl valók, akik még nem voltak kioktatva arra, hogy a menny voltaképen az angyal bensõjében van s azt hitték, hogy magasabb mennyei boldogságba juthatnának, mihelyt csak abba a mennybe jönnek, ahol magasabb angyalok vannak. Megengedtetett tehát nekik, hogy ilyenekhez bemehessenek. Mikor azonban ott voltak, bármennyire keresgéltek is, senkit sem láttak, noha nagy sokaság volt jelen, mert a jövevények bensõje nem ugyanabban a fokozatban volt kinyitva, mint az ott lévõ angyalok bensõje, így látásuk sem. Ezután  pedig olyan szívszorulásuk támadt, hogy alig tudták, élnek e vagy sem. Ezért gyorsan visszamentek abba a mennybe, amelybõl valók voltak s örvendeztek, hogy övéik közé térhettek. Meg is fogadták, hogy többé nem vágyódnak magasabb után, mint ami életükkel megegyezik. Olyanokat is láttam, akik magasabb mennybõl bocsátkoztak le s bõlcsességüktõl annyira megfosztódtak, hogy azt sem tudták, melyik mennybõl valók. Másként történik ez, ha az Úr emel valakit alacsonyabb mennybõl magasabba, hogy ott a dicsõséget lássa, ami többször megtörténik. Ilyenkor azonban erre elõkészíttetnek és közben álló angyaloktól vétetnek körül, akik által közösség jön létre. Ebbõl kitûnik, hogy ama három menny egymástól teljesen el van különítve.

36.  Azok pedig, akik egy és ugyanazon mennyben vannak, a benne lévõk mindegyikével társaloghatnak, de társalgásuk kelleme a jóhoz való viszonyuktól függ, amelyben vannak. Errõl bõvebben azonban a következõ fejezetekben lesz szó.

37.  Noha az angyalok egymástól elkülönítve vannak, t.i., hogy az egyik menny angyalai a másik menny angyalaival nem érintkezhetnek, azért az Úr az összes mennyeket egy közvetlen és egy közvetett behatás által egymással mégis összeköti. Közvetlen behatás által az összes mennyekbe önmagából és közvetett behatás által az egyik mennybõl a többiekbe. Így eszközli az Úr, hogy a három menny egyet alkosson s valamennyi az elsõtõl az utolsóig egymással összefüggjön, úgy hogy kapcsolatlanul ( inconnexum ) egyik sem marad. Ami közbeesõ tagok által az elsõvel össze nem függ, nem is állhat fenn, hanem fölbomlik és megsemmisül.

38. Aki nem tudja, hogy az isteni rend a fokozatok ( gradus ) tekintetében miben áll, az nem is foghatja föl, hogy milyen módon vannak a mennyek egymástól elkülönítve, sõt még azt sem, hogy mi a bensõ ( Internus ) és mi a külsõ ember ( Externus homo ). A világban a legtöbb embernek a bensõrõl és a külsõrõl, avagy a magasabbról és az alacsonyabbról egyéb fogalma nincs, mint valami folytonosságról, vagy a tisztábbtól a durvábbig menõ állandó összefüggésrõl; mindazonáltal a bensõ ( interiora ) és a külsõ ( exterioria ) egymáshoz nem mint folytonosan összefüggõ ( continue ), hanem mint elkülönített (discrete ), viszonylik.  A fokozatoknak ( Gradus ) kétféle nemük van: folyton tartó és nem folyton tartó fokozatok. A folyton tartó fokozatok egymáshoz úgy viszonylanak, mint a tûz lángjából származó világosság csökkenése az elsötétülésig, vagy mint a világosságban és az árnyékban levõ tárgyak szemlélete közben a látás csökkenésének fokozatai, vagy mint a levegõ tisztaságának fokozatai, a legalsó rétegtõl, fel a legmagasabbig. A fokozatokat a távolságok határozzák meg. Ellenben a nem folyton tartó, hanem az elkülönített fokozatok egymástól olyképpen vannak elválasztva, mint az elõbbi az utóbbitól, mint az ok és az okozat és mint a teremtõ és a teremtett. Aki megvizsgálja, meglátja, hogy ami csak van az egész világon, a teremtésnek és az összeállításnak, mindenekben ilyen fokozata van, hogy tudniillik az egyikbõl a másik, a másikból a harmadik jön létre és így tovább. Aki ezekrõl a fokozatokról fogalmat alkotni nem tud, az a mennyek közti különbséget, az ember bensõ és külsõ tulajdonságai közti különbséget, a szellemi és természeti világ közti különbséget, semmiképpen meg nem érheti és éppen ezért nem is tudhatja, hogy megfelelések és a jelképek, micsodák és honnan származnak; még kevésbé azt, hogy a befolyás milyen természetû. Az érzéki emberek ezeket a különbségeket meg nem értik, mert a növekedést és a csökkenést e fokozatok szerint szintén folytontartóvá teszik; és ezért a szellemit másként, mint valami tisztább természetit, el nem képzelhetik, ezért kívül állanak, távol minden értelemtõl.

39. Végül szabad még a három menny angyalairól olyan titkot kijelentene, mait eddig senki sem tudott; mivel a fokozatokat eddig meg nem értették; hogy tudniillik minden angyal és minden ember legbensõ és legmagasabb fokkal rendelkezik, ami az õ legbensõje, amelybe az Úr Istenije legelõször  és legközvetlenebbül behat és ahonnan, a többi bensõ, amelyek nála a rend fokozatai szerint sorakoznak,  rendben tartatik. Az angyaloknak és az embereknek ezt a legbensõjét lehet az Úr bejáratának ( ajtónak ) és náluk az Úr tulajdonképpeni lakásának nevezni. Ennél a legbensõnél és legmagasabbnál fogva ember az ember és lehet õt az oktalan állatoktól megkülönböztetni, mert azoknál ez hiányzik. Ezért van az, hogy az Úr az embert bensõje szerint, ami lelke és érzelme birodalma, magához emelheti, hogy Õbenne higgyen, szeretettel hozzá forduljon s hogy Õt lássa és hogy az értelmet és a bölcsességet befogadhassa és eszesen beszélhessen. Innen ered örök élete is. Hogy azonban a legbensõben mi tartatik rendben és õriztetik meg, az egy angyalnak sem jut világosan tudatába, mert gondolatán felüli és bõlcsességét is felülmúlja.

40.  Ez tehát az, amit a három mennyrõl általában mondani akartam; a következõkben mindegyik mennyrõl részlegesen szólok.
 

    A mennyek számtalan társaságból állanak.

41. A mennyek angyalai nincsenek egy helyen együtt, hanem kisebb-nagyobb társaságokra vannak osztva a szeretet, ( amelyben élnek ) és a hit jóságának különbözõsége szerint. Azok, akik egyenlõ jóban vannak, egy társaságot alkotnak. A mennyben a jó végtelen változatosságban található fel s így minden angyal olyan, mint amilyen saját jósága.

42. A mennyekben az angyaltársaságok egymástól aszerint választattak el, amint a jó általánosságban és részlegességben egymástól különbözik, mert a szellemi világban a távolságok egyéb okból, mint a bensõ állapot különbözõségébõl, nem erednek, így tehát a mennyekben a szeretet állapotának különbözõségébõl. Nagy távolságra vannak, akik egymástól nagyon különböznek és közelebb, akik kevésbé különbözõk. A hasonlóságból ered, hogy együtt vannak.

43. Hasonlóképpen az egy társaságban levõk is különböznek egymástól, vagyis azok, akik a jóban és így a szeretetben, a  bölcsességben és az értelemben elõljárnak, a középen vannak. Azok pedig, akik ezekben kevésbé tûnnek ki, körök-körül, a fokozatoknak megfelelõ távolságban, aszerint, amint a tökéletesség csökken, úgy, miképpen a világosság, mely a középponttól a kerület felé csökken. Azok, akik középen vannak egyúttal a legnagyobb, míg a kerület felé levõk, mit kevesebb-kevesebb világosságban vannak.

44. Hasonlók hasonlókhoz mintegy önkénytelenül vezettetnek, mert a hasonlóknál úgy éreznek, mint övéiknél, másoknál ellenben, mint távol idegenek közt. Ha hasonlók közt vannak, akkor szabadságukat s azáltal az élet minden kellemét is élvezik.

45. Ebbõl világosan kitetszik, hogy a mennyben a jó mindeneket egyesít és hogy õk a jó természete szerint különböznek egymástól. Mindazáltal nem az angyalok azok, akik így egyesülnek, hanem az Úr az, akitõl a jó származik. Õ vezeti, összeköti, választja el egymástól és tartja meg szabadságukban mindaddig, míg a jóban vannak, úgyszintén mindenkit szeretetének, hitének, értelmének és bölcsességnének életében és ezek folyományaként az üdvösségben.

46. Azok, akik hasonló jóban vannak, egymást meg is ismerik, éppen úgy, mint a világban az emberek rokonaikat, sógoraikat, barátaikat megismerik, bár õket azelõtt sohasem látták és pedig azért, mivel a másik életben semmiféle más rokonságot, sógorságot, barátságot, mint szellemit, továbbá a szeretet és a hit rokonságát, találni nem lehet. Ezt látnom néhányszor megengedtetett, amidõn lélekben, a testtõl eltávolodva s így az angyalok között valék. Ez idõ alatt láttam egyeseket, akiket gyermekségüktõl fogva ismertem, másokat ellenben, akik elõttem teljesen ismeretlennek látszottak. Azok, akik elõttem gyermekségüktõl fogva ismerõsöknek látszottak, olyanok valának, akik az én lelki állapotomhoz hasonló lelki állapotúak voltak, azok pedig, akik ismeretlenek látszottak, olyanok, akik attól különböztek.

47. Mindazok, akik egy és ugyanazon angyal társaságot alkotják, általánosságban egyenlõ, de részlegességben nem egyenlõ arcúak. Hogy a hasonlatosságok általánosságban és a különféleségek részlegességben egymáshoz miként viszonylanak, azt némiképpen a világban is fel lehet ismerni. Tudjuk ugyanis, hogy minden népfajnak, úgy arcában, mint szemében, van valamely közös vonás, minélfogva felismerni egyik népcsaládot a másiktól. Mindez a mennyben még tökéletesebben kitetszik, mert ott minden bensõ indíttatás az arcra ül és sugárzik, ki, mert az arc ott az érzelem külsõ és jelképes kifejezõje. A mennyben más arccal, mint az indulatnak megfelelõvel bírni, lehetetlen. Szintén megmutattatott, hogy az egy és ugyanazon társasághoz tartozók közös vonása az egyeseknél részlegességében miként változik. Volt egy angyali arc, amely elõttem megjelent és ez a jó és igaz iránti hajlamának megfelelõen változott aszerint, amint az az egy és ugyanazon társaságbeliek között elõfordulni szokott. Ezek a változások sokáig tartottak és azt tapasztaltam, hogy az az arc általánosságban eredeti alakjában megmaradt és hogy a változások az abból származó átültetések és levezetések valának. E tekintet által ugyanígy mutatták meg nekem az egész társaság hajlamait, amik által az azt alkotók arcai elváltoznak, mert az angyalok arca, mint fentebb mondottam, bensõjüknek, úgyszintén hajlamaiknak megtestesülése, amelyek szeretetükkel és hitükkel összefüggenek.

48. Innen van az is, hogyha valamely angyal bölcsességével kitûnik, a többiek arcán azonnal meglátja, hogy az illetõ milyen, mert ott az arc kifejezésével bensõjét senki el nem palástolhatja, nem tettethet, semmiképpen nem hazudhatik, sem ravaszság és színleléssel senkit meg nem téveszthet.
Némelykor megtörténik, hogy a társaságok közé képmutatók lopózkodnak, akik bensõjük elrejtését, s külsõjük olybá alakítását megtanulták, hogy az ama jók ábrázatának lássák, amellyel a társaságban levõk bírnak, hogy így magukat csalfán a világosság angyalaként tûntessék fel. Ilyenek azonban nem sokáig idõzhetnek ott, mert mihamar bensõ félelem és gyötrõdés fogja el õket, arcuk halálsápadtságúvá válik s eszméletüket elvesztik. Az élet ellentétessége következtében, ami befolyt és rájuk hatott, változnak el így, ezért gyorsan a pokolba buknak le, ahol hasonlók vannak és többé a felszállást meg nem kísérelik.
Ezek azok, akiket az asztalhoz települõk és a vendégségbe hívottak alatt kell érteni, akiknek nem volt lakodalmas ruhájuk, ezért a külsõ sötétségre vettettek. Máté. 22: 11,12.

49. A menny valamennyi társasága egymással közösségben van és pedig nyílt közeledés által, mert kevesen mennek saját társaságukból ki egy  másikba, mert a saját társaságából való kimenés annyi, mint az önmagából, saját életébõl való eltávolodás és egyúttal egy másik, kevésbé megfelelõbe való áttérés, hanem amaz áramlat kiterjedése által vannak inkább mindnyájan közösségben, amely mindegyik életébõl kiárad. Az élet áramlata a hajlamok áramlata, amelyek a szeretetre és a hitre vonatkoznak. Ez a társaságokon hosszában és szélességben körül kiterjeszkedik éspedig annál tovább és szélesebben, minél bensõbbek és tökéletesebbek a hajlamok. E kiterjedés viszonya szerint van az angyaloknak értelmük és bõlcsességük. Azoknak, akik a legbensõ mennyben és pedig annak közepében vannak, kiterjedésük van az egész mennyre; ennélfogva a menny minden javának közlése mindenkihez külön-külön és az egyesektõl az összességhez történik. Ezt az elrendezést még jóval alább tökéletesebben tárgyaljuk ott, ahol arról a mennyei alakról, amely szerint az angyal társaságok elrendezve vannak és az angyalok bölcsességérõl és értelemérõl szó lesz, mert a hajlamok és gondolatok mindennemû elrendezése ez után az alak után igazodik.

50. Fentebb azt mondottam, hogy a mennyben kisebb-nagyobb társaságok vannak. A nagyobbak miriádokból, a kisebbek néhány ezerbõl és a legkisebbek néhány száz angyalból állanak. Vannak olyanok is, akik házanként és családonként magánosan laknak. Ezek bár külön-külön élnek, mégis hasonló módon vannak elrendezve, mint a társaságokban élõk, hogy t.i. a bölcsebbjei a közlépen, az egyszerûbbjei pedig a határokon. Ezek az Úr isteni védelméhez közelebb vannak és az angyalok között a legjobbak.
 

Mindenik társaság külön-külön kisebb alakú mennyet képez és szintén mindenkik angyal külön-külön a  legkisebb alakban meny.

51. Minden egyes társaság kisebb alakban és szintén mindenik angyal is a legkisebb alakban mennyet képez, mivel a szeretet és a hit jósága az, amely a mennyet alkotja. Ez a jó úgy a menny valamennyi társaságnál, mint a társaságokat alkotó minden egyes angyalnál feltalálható. Az a dolgot nem befolyásolja, hogy ez a jó változó és mindenütt különbözõ; ez mégis mennyei jó. A különbség csak annyi, hogy  a menny itt ilyen, ott pedig olyan, azért mondják, ha valaki a menny valamely társaságába felemeltetik, hogy a mennybe ment; és azok felõl, akik ott vannak: hogy a mennyben vannak és pedig mindegyik az önmagáéban. Ezt mindannyian, akik a másik életben vannak, tudják, épen azért is mondják azok, akik a mennyen kívül, vagy alatta állanak és a távolból oda tekintenek, ahol az angyalok gyülekezései vannak, hogy a menny itt és ott van. Hasonló ez ahhoz, mint amikor magas rangú tisztviselõk, kamarások és szolgák valamely királyi palotában, vagy udvarban vannak, habár azok külön saját lakásaikban, vagy szobáikban laknak, az egyik fenn, a másik alant, mégis csak egy palotában, vagy udvarban, mindegyik saját hivatásában a király szolgálatára. Ebbõl világosan kitetszik, mit kell értenünk az Úr ama szavai alatt, hogy :
"az Õ Atyjának házában sok hajlék van". János 14: 2, és mit a "mennyei hajlékok" alatt és mit a prófétáknál jelzett "mennyek mennye" alatt.

52.  Hogy minden egyes társaság kisebb alakban mennyet képez, azt abból is meg lehet érteni, hogy valamennyi társaságban az egész mennyéhez hasonló mennyei alak az uralkodó. Az egész mennyben a középen azok vannak, akik a többiek között kitûntek és körös-körül egészen a határokig fokozatos rendben a kevésbé kiválók, mint ahogy ezt a fenti fejezetben a 43. szám alatt kimutattam. Meg lehet érteni továbbá abból, hogy az Úr minden mennyben lakót - mintha csak egy angyal volna - úgy vezérel, úgyszintén az egyes társaságokban levõket is. Ennek következtében egész angyaltársaság is valamely angyali termetû egységnek tûnik fel, amelyet látnom az Úr szintén megengedett. Úgyszintén, ha az Úr az angyalok között megjelenik, akkor nem sokaságtól körülvéve jelenik meg, hanem angyal alakjában, mint azok közül egy. Innen van az, hogy az Urat az Ige olykor angyalnak nevezi és éppen így egész társaságot is: Mihály, Gábor, Rafael angyaltársaságoknál nem egyebek, akiket hivatásukból kifolyólag ilyeneknek ismernek.

53. Mivel valamely társaság kisebb alakban a mennyet képezi, éppen úgy képezi azt egy angyal is a legkisebb alakban; mert a menny az angyalon nem kívül, hanem belül van. Ugyanis bensõje, lelkének székhelye, a mennynek valamely alakja szerint, s így a menny minden kívüle esõ dolgainak felvételére rendeztetett be. Az Úrtól nyert jó iránti tulajdonságánál fogva fel is veszi azokat. Ennélfogva lehet valamely angyalt mennynek is nevezni.

54. Semmiképpen sem lehet azt mondani, hogy a menny valakin kívül, hanem inkább azt, hogy belül van, mert mindegyik angyal az önmagában levõ menny állapota szerint veszi fel a kívüle esõ mennyet. Ebbõl világosan kitetszik, mennyire téved az, aki azt hiszi, hogy a mennybe jutáshoz elegendõ az angyalok közé emeltetés, bármilyen legyen is bensõ élete és aki azt hiszi, hogy a menny közvetlen kegyelembõl adatik. Holott, ha a menny valakiben nincs meg, akkor a kívüle esõ mennybõl semmi be nem folyhat és azt fel sem veheti. Sok olyan szellem van, aki így vélekedik, mégis ennél a hitüknél fogva a mennybe emeltetnek, mindazáltal, mivel bensõ életük az angyalok életének ellenkezõje volt, akkor addig, míg ott vannak, lelki vakság fogja el õket, úgyannyira, hogy ostobákká válnak és akaratukat kegyetlenül korlátozva érzik s végül úgy viselkednek, mint az õrültek. Egyszóval, akik gonosz életet élnek és a mennybe jutnak, fulladoznak és gyötrõdnek, mint a halak, ha a vízbõl a levegõre jutnak és olyanok is, mint a légszivattyúba szorult állat, amelytõl a levegõ éltetõ elemét elvonják. Ebbõl világosan kitetszik, hogy a menny az emberen nem kívül, hanem belül van.

55. Mert mindenki a kívüle esõ mennyet a benne levõ menny tulajdonsága szerint veszi fel, azért hasonlóképpen az Urat veszi fel, mert az Úr istenije alkotja a mennyet. Innen van, hogy ha az Úr valamely társaságban jelen van, mindig az abban uralkodó jónak megfelelõen jelenik meg, tehát egyik, vagy másik társaságban nem egyenlõképpen: de nem azért, mintha ez az egyenlõtlenség az Úrban volna, hanem azokban, akik Õt saját jóságukból s ennek megfelelõen látják. Azok az Õ megjelenése következtében szeretetük aránya szerint ihlettetnek meg. Azok, akik Õt leginkább szeretik, inkább megihlettetnek, mint azok, akik Õt kevésbé szeretik. A gonoszok, akik a mennyen kívül vannak, jelenlétekor gyötrelmet éreznek. Ha az Úr valamely társaságban megjelenik, akkor ott angyalként jelenik meg; de a többiektõl önmagát a belõle kiáradó Isteni által különbözteti meg.

56. Valóban a menny ott van, ahol az Urat elismerik, benne hisznek és Õt szeretik. Az Õ tiszteletének sokfélesége, az egyes társaságok jóságának különbözõsége következtében, nem hátrányos, hanem elõnyös, mert a menny tökéletessége azokon nyugszik. Hogy a menny tökéletessége attól függ, azt csak nehezen lehet megérteni, hacsak a tudományos világban használatos mûszavakat segítségül nem vesszük és ezek segítségével meg nem magyarázzuk, hogy a teljes egység a sokféleségbõl mikén képezõdik.  Minden egység többféleségbõl jön létre, mert valamely egységnek, amely nem többféleségbõl jön létre, semmi alakja és így minõsége nincs. Ha ellenben az egység többféleségbõl jön létre és a különbözõ alkotórészek tökéletes alakúak, amelyben az egyesek a többiekhez bensõképpen összhangzó sor szerint kapcsolódnak, akkor az tökéletes minõségû A menny is különbözõ legtökéletesebb alakú alkatrészbõl szervezett összetett egység, mert a mennyei alak valamennyi alak között a legtökéletesebb. Hogy minden tökéletesség innen származik, világosan kitetszik minden szépségben, szeretetre méltóságban és kedvességben, amelyek úgy az érzékeket, mint a lelket, megihletik, mert létrejönnek, de nem származnak máshonnan, mint több egyértelmû és megegyezõ dolog összhangjából, legyenek azok bár egyúttal bizonyos rend szerint együtt, vagy pedig egymásután rendben következzenek és nem egy, hanem többfélébõl álljanak. Ezért mondják, hogy a változatosság gyönyörködtet és tudják, hogy a gyönyörûség annak természete után igazodik. Ezekbõl, mintegy tükörbõl, láthatjuk, hogy a tökéletesség a mennybe is a különbözõségbõl miképpen képezõdik, mert a szellemi világban levõ dolgokat, a természeti világban levõ dolgokból, mintegy tükörbõl, láthatjuk.

57. Az egyházról hasonló mondhatunk, mit amit a mennyrõl mondottunk; mert az egyház az Úr földi mennyországa. Ez is sokféle van és mégis mindegyiket külön-külön egyháznak nevezzük és valóban az is, de csak olyan arányban, amilyen arányban benne a szeretet és hit jósága uralkodik. Az Úr a különféleségbõl itt is egységet teremt, úgyszintén a sok egyházból egyet. Ugyanazt, amit az egyházról általánosságban mondottunk, az egyházhoz tartozó emberekrõl külön-külön is mondhatjuk, vagyis, hogy az egyház az emberen belül, nem pedig kívül van és hogy minden ember külön-külön egyházat képez, amelyben az Úr a szeretet és hit jóságában van jelen. Ugyanazt, amit az angyalról, akiben a menny van, mondottunk, mondhatjuk az emberrõl is, akiben az egyház van, hogy tudniillik õ a legkisebb alakú egyház, úgy, mint ahogy az angyal a legkisebb alakú menny. Sõt, hogy az ember, akiben az egyház van, éppen úgy, mint az angyal, mennyet képez; mert az ember a menny számára teremtetett, hogy oda juthasson és angyallá legyen. Ezért az, akinek az Úrtól származó jósága van, angyali ember. Megemlíthetem, hogy mi az, ami úgy az emberben, mint az angyalban közös és mi az az elõny, mellyel az ember az angyalokkal szemben van. Az ember az angyallal annyiban közös, hogy bensõje éppen úgy a menny képe szerint van alkotva és hogy õ szintén a menny képmásává válik és pedig olyan arányban, amilyenben a szeretet és a hit jóságában van. Az ember az angyalokkal szemben elõnyben van, hogy t.i. külsõje a világ képe szerint van alkotva és hogy amennyire a jóban van, nála a világ a menny alá vettetett és a mennyek szolgál és hogy ugyanakkor az Úr nála mind a kettõben, mint az õ Mennyében van jelen, mert Õ mind a kettõnél mindenkor isteni rendje szerint van jelen, mert Isten maga a rend.

58.  Végül meg kell említeni, hogy az, aki a mennyet magában hordja, nem csupán a mennyet annak legnagyobb és általános, hanem annak legkisebb, vagy részleges alakjában is bírja és hogy a legkisebb õbenne a legnagyobbat képben tûnteti fel. Ez onnan van, hogy mindenki olyan, mint amilyen szeretete és úgy van alkotva, mint az uralkodó szeretete. Ami uralkodik, az a részletekbe is behat és igazgatja azokat, rányomván mindenüvé szeretetének képét. A mennyben az Úr iránti szeretet az uralkodó, mert ott az Urat mindenek felett szereti; azért ott az Úr minden a mindenben. Õ mindenekbe és mindenkibe behat, azokat elrendezi, saját képmásával ruházza fel és azt cselekszik, hogy az, ahol Õ van, menny legyen. Ezért van az, hogy az angyal a legkisebb, a társaság a nagyobb, az összes társaságok együtt a legnagyobb mennyet alkotják. Hogy az Úr Istenije képezi a mennyet és hogy Õ minden mindenben, azt fentebb a 7-12. szám alatt láthatjuk.
 

      Az egész menny együttvéve egy ember ábrázol.

59. Hogy a menny egész kiterjedésében egy embert ábrázol, az még a világban ismeretlen titok, de a mennyben teljesen ismert dolog. Ennek külön-külön és egyenkénti megismerése az abban élõ angyalok értelmének legfõbb feladata, mert ettõl sok függ, mivel enélkül, mint közös alap nélkül szellemük képzetébe a menny érthetõen és világosan be nem hatolhatna. Mivel tudják, hogy minden menny társaságaikkal együtt egy embert ábrázol, azért õk a mennyet a legnagyobb és isteni embernek nevezik. Isteninek azért, mert az Úr Istenije alkotja a mennyet. (Lásd fentebb 7-12. sz.)

60.  Hogy a mennyei és a szellemi dolgok ebben az alakban és ebben a képben vannak elrendezve és egybekötve, azt azok, akiknek a szellemi és mennyei dolgokról helyes felfogásuk nincsen, meg nem érthetik. Az ilyenek ugyanis azt hiszik, hogy a mulandó és anyagi dolgok, amelyek az ember külsõjét alkotják, képezik azt és hogy azok nélkül az ember nem ember. De tudniuk kell, hogy az ember nem azok által ember, hanem azáltal, hogy az igazat megérteni és a jót akarni tudja. Ez az a szellemi és mennyei tulajdonság, amely az embert alkotja. Az ember is tudja, hogy bármelyik ember olyan, amilyen az értelme és az akarata. Továbbá azt is tudhatja, hogy mulandó teste azért alkottatott, hogy ezeknek a világban szolgáljon és a természet legalsó körében hasonlóképen használjon. Éppen azért a test önmagából semmit sem cselekszik, hanem teljes odaadással az ész és az akarat serkentése által hajtatik, úgyannyira, hogy amit az ember csak gondol, nyelvével, szájával beszél és mindaz, amit akar, szintén testével és tagjaival végezi, azért az ész és az akarat a cselekvõ, és a test önmagától legkevésbé sem az. Ebbõl világosan kitetszik, hogy az észhez és az akarathoz tartozó dolgok alkotják az embert és hogy ezeknek egyenlõ alakjuk van, mert ezek a test minden egyes részébe behatnak, mint a bensõ a külsõbe. Eszerint az ember bensõbb és szellemi embernek neveztetik. A legnagyobb és a legtökéletesebb alakú ilyen ember a menny.

61. Az angyaloknak az emberrõl ilyen képzetük van, ezért arra soha sem gondolnak, hogy az ember testével mit csinál, hanem az akaratra, amelybõl kifolyólag a test mûködik. Ezt nevezik a tulajdonképpeni embernek, és az észt csak annyiban, amennyiben az az akarattal összhangzik.

62. Az angyalok ugyan a mennyet egész kiterjedésébe nem ilyen alakúnak látják, mert az egész menny egy angyalnak sem esik látókörébe, de viszont a távolfekvõ társaságokat, amelyek sok ezer angyalból állanak, ilyen alakban egynek láthatják. Ezért a társaságból, mint részbõl az egészre (commune ), mely a menny, következtetnek. Mert úgy az egész, (communia ), mint a részek, a legtökéletesebb alakban vonatkoznak egymásra. A különbség csak annyi, mint a nagyobb és a kisebb képmás (simile ) között. Azért mondják, hogy az egész menny az Úr szeme elõtt van, mert az Isteni a legbensõbõl és a legfelsõbõl mindent lát.

63. Mivel a menny ilyen, azért az Úr mint egy embert és így mint egyet kormányoz.  Ismeretes, hogy az ember, úgy egészében, mint részeiben, bár számtalan változatosságú, ( egészében tagok, szervek és belsõ részek; részeiben az izmok sorozata, idegek és véredények; továbbá a tagokban levõ tagok és a részekben levõ részek folytán ) mindazáltal az ember, ha cselekszik, mint egy cselekszik. Ilyen az Úr védelme és vezetése alatt a menny is.

64. Hogy az emberben ilyen sokféle dolog, mintha csak egy volna, együttmûködik, ( unum agant ) az onnan ered, hogy benne legparányibb részecskét sem lehet találni, amely a közös léthez ne járulna, vagy hasznot ne hajtana. Az általános használ saját részeinek és a részek használnak az általánosnak; mert az általános a részekbõl áll és a részek az általánost képezik. Ezért azok egymásról gondoskodnak, egymásra utalva vannak és ilyen alakban köttetnek egymással össze, úgy hogy mindenik az általánosra és az ebbõl származó jóra vonatkozik. Innen van azután, hogy azok, - mint egy - mûködnek össze. A társaságok képezése a mennyekben hasonló módon történik. Azok ott hasonló alakká, a haszonhajtás tekintetében egyesíttetnek. Ezért az olyanok, akik az általánosnak hasznot nem hajtanak, a mennybõl eltávolíttatnak, mert azok idegenszerûek. Hasznot hajtani annyit jelent, mint az általános jó érdekében másoknak javát akarni. Hasznot nem hajtani pedig annyit jelent, mit másoknak nem az általános jó, hanem saját maga érdekében javát akarni. Ezek azok, akik önmagukat mindenekfelett szeretik, amazok azonban, akik mindenek felett az Urat szeretik. Ezért van az, hogy azok, akik  a mennyben vannak, mint egy személy mûködnek, mindazáltal nem önmagukból, hanem az úrból; mert õk az Úrra, mint eredõ okra tekintenek fel és az Õ országára, mint az általánosra, amelyrõl gondoskodni kell. Ezt kell érteni az Úr következõ szavai alatt:
   "Keressétek elõször az Istennek országát és annak igazságát és mindazok megadatnak néktek."  Máté 6: 33
Az Õ igazságának keresése az Õ jóságának keresését jelenti. Akik a világban hazájuk javát, mint a magukét, munkálták, azok a másvilágon az Úr országát szeretik és keresik. Mert ott az Úr országa helyettesíti a hazát és azok, akik másokkal jót tenni szeretnek, nem a saját, hanem a jó érdekében, azok szeretik felebarátaikat; mert ott a jó a felebarát. Mindazok, akik ilyenek, a legnagyobb emberben, vagyis az Úrban, vannak.

65. Mivel az egész menny egy embert ábrázol, és mivel az a legnagyobb alakú isteni-szellemi ember és képmás is, azért a mennyet úgy, mint az embert, tagok és részek szerint különböztetik meg és ezeket éppen úgy is nevezik. Az angyalok tudják is, hogy melyik tagot képezi az egyik és melyiket a másik társaság; és azt mondják, hogy ez a társaság a fejnek ebben a tagjában, vagy valamely tájékán, emez a mellnek ebben a tagjában, vagy tájékán, emez a csípõknek ebben a tagjában, vagy tájékán van és így tovább. Általában a legmagasabb, vagy harmadik menny a fejet a nyakig képezi; a középsõ, vagy a második a mellet  csípõig és térdekig; a legalsó, vagy az elsõ menny képezi a lábszárakat egészen a talpig és a karokat az ujjakig; mert a karok és a kezek az ember legvégsõ ( ultima ) részei, habár csak oldalról. Ezekbõl ismét kitetszik, hogy a  mennye miért három.

66. Azok a szellemek, akik a menny alatt vannak, nagyon csodálkoznak, ha hallják és látják, hogy a mennye úgy alul, mint felül van, mert õk ugyanabban a képzeletben és hitben vannak, amelyben e földön az emberek, hogy t.i. a menny sehol máshol, csak felül lehet, mert nem tudják, hogy a menny fekvése olyan, mint az ember tagjainak, szerveinek és belsõ részének fekvésem amelyek közül egyik felül, másik alul van és olyan, mint valamely tagban, szervben és belsõ részben, a részek fekvése, amelyek közül egyik belül, másik pedig kívül van; ezért a menny tekintetében tévednek.

67. A mennyrõl, mint a legnagyobb emberrõl ezeket a dolgokat soroltam fel, mert enélkül az elõzetes ismertetés nélkül, a következõket, amelyeket a menny felõl megírok, semmiképpen sem lehet megérteni, sem a menny alakjáról, sem az Úrnak a mennyel, sem a mennynek az emberel való összeköttetésérõl, sem a szellemi világnak a természetibe való befolyásáról, még kevésbé a megfelelésrõl világos képet alkotni nem lehet, amelyeket különösen a következõkben sorrend szerint tárgyalni fogunk. Ezért a fentieket, ennek megvilágítása végett, elõre bocsájtottam.
 

A mennyekben mindenik társaság külön-külön egy embert ábrázol.

68.  Hogy a menny minden egyes társaság egy embert ábrázol, akinek testalkata az emberével egyenlõ, azt látnom többször megengedtetett. Volt egy társaság, amelybe többen olyanok belopózkodtak, akik magukat a világosság angyalaivá átváltoztatni tudták, holott képmutatók voltak. Míg ezeket az angyalok kiválasztották, láttam, hogy addig az egész társaság valami homályos tömegnek tûnik fel, azután mint valami folyton világosodó emberit est, végül világosan, mint egy ember tûnt fel. Azok, akik ebben az emberben voltak és  azt alkották, azok, akik annak a társaságnak jóságában voltak: a többiek, akik nem ehhez az emberhez tartoztak és azt nem alkották: a képmutatók voltak. Ezeket onnan eltávolították, a többieket pedig megtartották. A kiválasztás így történt meg. Képmutatók azok, akik jót beszélnek és jól cselekszenek, de különben szándékuk csak önmaguk felé hajlik; az Úrról, a mennyrõl, a szeretetrõl, a mennyei életrõl úgy beszélnek, mint az angyalok és jót is cselekesznek, hogy lássék, mintha olyanok volnának, mint beszédeik; de másképpen gondolkoznak, semmit sem hisznek és senkinek jót nem akarnak, csupán csak maguknak. Ha jót cselekszenek, azt önmagukért teszik; ha ezt másokért teszik, az azért van, hogy láttassanak, így tehát szintén csak önmagukért cselekszik.

69. Hogy valamely egész angyaltársaság, midõn az Úr közöttük megjelenik, mint egy - személy - emberi alakban mutatkozik, látnom szintén megadatott. Napkelet felõl a magasságban fénylõ fehérbõl a pirosba átmosódó, kicsiny csillagoktól körülvett felhõ jelent meg, amely leereszkedett. Míg ez leereszkedett, fokozatosan világosabbá lett és végül tökéletes emberi alakúnak látánk. A felhõ körüli kicsiny csillagok angyalok valának, akik az Úrból kiáradó világosság következtében így tûntek fel.

70. Tudni kell, hogy, bár mindannyian, akik a menny valamely társaságában vannak, eggyé összevonva, emberi alakban tûnnek fel, bár egy társaság sem alkot ugyanolyan embert, mint a másik. Egymástól úgy különböznek, mint egy néptörzshöz tartozó emberek arcai, annál az oknál fogva, amelyrõl a 47. sz. alatt szó volt, hogy t.i. a bennük élõ jó különbözõsége szerint, amely õket alakítja, különbözõknek mutatkoznak, a legtökéletesebb és a legszebb emberi alakban jelennek meg azok a  társaságok, amelyek a legbensõ, vagy a legfelsõ mennyben s ott középen vannak.

71. Figyelemre méltó, hogy minél többen vannak a meny valamely társaságában és együtt mûködnek, annál tökéletesebb azok emberi alakja; mert a mennyei alak szerint elrendezett különbözõség hozza  a tökéletességet létre, amint ezt fentebb az 56. sz. alatt megírva látjuk; mivel mindenütt, ahol sokan vannak, különbözõség jön létre. Éppen ezért valamennyi társaság napról-napra növekedik és növekedésével párhuzamosan tökéletesedik. Így nemcsak a társaság tökéletesbül, hanem általában a menny is, mert a mennyet a társaságok alkotják. Mivelhogy a menny a szaporodó sokasággal tökéletesedik, azért nyilvánvaló, milyen nagyon tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a mennyet megtelése után bezárják, Holott éppen az ellenkezõje áll, hogy t.i. soha be nem zárják és hogy a folyton növekedõ teltség azt inkább tökéletesíti. Ezért az angyalok semmi után annyira nem vágyakoznak, minthogy hozzájuk új angyal vendégek jöjjenek.

72. Minden egyes társaságnak, ha együtt, mint egy, mutatkozik, azért van emberi alakja, mert az egész menny ilyen alakú, amit ezt az elõzõ fejezetbõl láthatjuk és a legtökéletesebb alakban mutatkozik, amely a mennynek alakja, mert úgy a részek az egészhez, mint a kisebbek a legnagyobbakhoz hasonlók. A kisebbek és a mennynek részei a társaságok, amelyekbõl az áll. Hogy ezek kisebb alakú mennyek, azt lásd az 51-58. sz. alatt. Ilyen átmeneti hasonlatosság azért van, mert a mennyben mindeneknek jóság egyetlen egy szeretetbõl, vagyis egyetlen egy õsforrásból ered. Ez az egyetlen szeretet, amelybõl minden jó beléje árad, az úrból eredõ, Úr iránti szeretet. Ezrét van az, hogy az egész menny általánosságban, mindenik társaság kevésbé általánosságban és minden angyal külön-külön az Õ képmás; lásd szintén fentebb az 58. sz. alatt, ahol errõl már szólottam.
 

           Eszerint mindenik angyalnak tökéletes emberi alakja van.

73. Az elõzõ két fejezetben megmutattam, hogy a menny egész kiterjedésében, valamint minden egyes mennyei társaság egy embert ábrázol. Az ott felhozott okok összefüggésébõl következik, hogy minden egyes angyal is ilyen alakú. Mivel a menny legnagyobb alakú és a menny társasága kisebb, azért az angyal a legkisebb alakú ember. Mert a legtökéletesebb alakban, mint amilyen a mennyé, az egésznek részeiben és a részeknek az egészben képmása. Ez azért van így, mivel a menny közösség;  mert a menny mindenét mindenkivel megosztja és ebbõl a közösségbõl mindezt mindenki, mint sajátját fogadja el. Az angyal a felvevõ és így a legkisebb alakú meny, mint ezt fentebb saját fejezetében már megmutattam. Éppen így az ember is olyan arányban, amilyenben a mennyet magába fogadja, felvevõ, menny és angyal. Lásd fent az 57. sz. alatt.  Ez a Kijelentések kövében így iratott meg:
   " És meg méré a szent Jeruzsálem falait száznegyvennégy singre, amely embernek, vagyis angyalnak mértéke"  Jelenések. 21: 17.
  Jeruzsálem: itt az Úr egyházát és magasabb értelemben a mennyet jelenti, a fal: az igazság, amely a gonosz és hamis dühös támadása ellen megvéd,  a száznegyvennégy: minden igazság és minden jóság együttvéve; a mérték: annak minémûsége. Az ember az, akiben mindez, úgy általánosságban, mint külön-külön megvan, akiben szintén a mennyet is fel lehet találni. És mivel az angyal azáltal szintén ember, azért mondatik: "amely embernek, vagyis angyalnak mértéke."
   Azoknak a szavaknak bensõ - szellemi - értelme, ez. Enélkül az értelem nélkül ugyan ki érthetné meg, hogy a szent Jeruzsálem falai mértékének ember, vagyis angyal mértéknek kell lennie?

74. Tudjuk meg mégis, hogy az angyalok emberi termetûek, vagyis emberek. Ezerszer is láttam, mert úgy beszéltem velük, mint egy ember a másikkal beszél, majd eggyel, majd többekkel a társaságokban és semmi egyebet rajtuk nem láttam, mint amit emberi termeten megkülönböztetni lehet. Néhányszor csodálkoztam azon, hogy ilyenek, és hogy ne mondhassák, hogy ez a képzelõ tehetségnek tévedése, vagy képzelete, megengedtetett nekem õket olyan állapotban is látnom, amidõn én teljesen ébren, testem teljes érzetében és a világos természeti öntudat állapotában valék. Többször el is beszéltem nekik, hogy a keresztyénséghez tartozó emberek az angyalokat és a szellemeket illetõleg olyan mély tudatlanságban vannak, hogy azt hiszik, miszerint azok test nélküli ködszerû lények ( mentes ), csupán gondolatok, amelyekrõl semmi egyéb fogalmat, mint valami illanóról, légnemûrõl, amelyekben semmi életerõ nincs, alkotni nem képesek és mivel így róluk, a gondolkozóképességen kívül, semmi emberit el nem ismernek, azért az hiszik, hogy nem látnak, mert szemük nincsen, nem hallanak, mert fülük nincsen, nem beszélnek, mert szájuk és nyelvük nincsen. Erre az angyalok azt felelték, hogy tudják, miszerint a világban sokan ebben a hitben vannak s hogy ez a felfogás a tudósok között, sõt, ami felett leginkább csodálkoztak, hogy ez a papság között is uralkodik. Meg is mondották ennek az okát, hogy t.i. a tudósok, akik irányadók voltak s mint ilyenek, az angyalokról és a szellemekrõl ilyen képzeletet költöttek, a külsõ ember érzékiségébõl indultak ki. Már pedig azoknak, akik eszerint gondolkoznak és nem a bensõ világosságából és az általános eszménybõl, amely mindenkibe beplántáltatott, következésképp ilyesféle dolgokat kell kiokoskodniuk, mert a külsõ ember érzékisége egyebet, mint a természeten belülit, meg nem érthet, ezért a természeten felülirõl s így a szellemi világról fogalmat semmiképpen nem alkothat. Ezektõl az elõljáróktól, mint vezetõktõl, terjedt ki azután az angyalokról alkotott ez a hamis fogalom másokra, akik nem önmagukból, hanem amazokból gondolkoztak. Azok, akik elõször mások szerint gondolkoznak és azok véleményével saját véleményüket azonosítják és saját eszükkel csak aztán vizsgálódnak, nagyon nehezen térhetnek el elõzõ felfogásuktól, mivel az emberek, ha õket abban megerõsítik, megnyugosznak. Tovább azt mondották, hogy azok, akik hitük és szívük szerint egyszerûeknek megmaradtak, az angyalokról elterjedt eme téves felfogástól meg nem tántorodtak, mert azokat mennyben lakó embereknek képzelték és pedig azért, mert õk a menny által beléjük oltott fogalmat a tudákosság által ki nem törölték és alak nélkül semmit sem tudnak elképzelni. Innen van az, hogy a templomokban levõ angyalokat, legyenek azok szobrok  vagy festmények, csupán emberként ábrázolják. Azt mondották tovább, hogy a menny által beoltott, beplántált, fogalom, az Isteni, amely azoknál folyik be, akik a hit és az élet jóságában vannak.

75. Mindazok után a tapasztalatok után, amelyeket immár sok éven át szereztem, mondhatom és bizonyíthatom, hogy az angyalok termetükre nézve emberek. Arcuk, szemük, fülük, mellük, karuk, kezük, lábuk van, Egymást kölcsönösen láthatják, egymással beszélnek, egyszóval, hogy semmi sem hiányzik abból, ami az emberhez tartozik, azzal a különbséggel azonban, hogy nem természeti testtel felöltözöttek. Láttam  õket saját világosságukban, amely a világ déli világosságát messze felülmúlja s abban arcuknak minden vonása élénkebben és határozottabban látható, mint az emberek arca a földön.
  Az is megengedtetett nekem hogy a legbensõ menny angyalát láthassam. Tekintete szebb és fénylõbb volt, mint az alsóbb menny angyaláé. Pontosan megfigyeltem, a legtökéletesebb emberi alakja volt.

76. Mindazáltal tudni kell, hogy az angyalokat az emberek testi szemével látni nem lehet, hanem csak lelki szemével, amely az emberben van, mert az angyal a szellemi világban és minden a testhez tartozó pedig a természeti világban van. Hasonló csak hasonlót láthat, mert hasonlóból való. Azonkívül a test látószerve, amely a szem, olyan durva, hogy még a természet kisebb tárgyait is csak nagyító üveg segítségével láthatja meg, ami mindenki elõtt ismeretes. Még kevésbé láthatja azokat a dolgokat, amelyek a természet körén kívül esnek, ami mindazoknál az eset, akik a szellemi világban vannak. Bár ezeket megláthatja az ember, ha a test látása elvétetik és lelki szemei megnyílnak, ami pillanat alatt megtörténik, ha az Úrnak tetszik, hogy ezek láttassanak. Az ember elõtt ez úgy tûnik fel, mintha csak testi szemeivel látna. Ilyenképen látta az angyalokat Ábrahám, Lót, Manoáh és a próféták s ugyanígy látták feltámadása után az Urat a tanítványok is. Ugyancsak így láttam  én magam is az angyalokat. Mivel a próféták így láttak, azért neveztettek látóknak és olyan embereknek, akiknek szemük megnyílt. I.Sámuel: 9: 9,  IV Mózes 24: 3; és hogy így látának, a szemek felnyitásának nevezték, amint ez Elizeus gyermekeivel történt, akikrõle ezt olvassuk:
"És könyörge Elizeus és monda: Jehova! Nyisd meg kérlek az õ szemeit, hogy lássa; és amint Jehova az õ gyermekeinek szemeit megnyitá, meglátá, hogy a hegy tüzes lovakkal és szekerekkel rakva vala Elizeus körül. "  2 Királyok 6: 17.

77. Jó szellemek, akikkel efelõl a tárgy felõl beszéplék, szívük szerint sajnálkoztak amiatt, hogy az egyházban a mennyei állapot és az angyalok és szellemek állapota felõl ily nagy tudatlanságban vannak és bosszankodva mondották, hogy mindenfelé hirdessem, hogy õk nem alak nélküli párák,    ( Mentes abque forma ) sem ködképei, (Pneumata aetherea ) hanem teljes alkatú emberek és hogy éppen úgy látnak, hallanak és éreznek, mint a földiek.
 

    Hogy a menny úgy egészében, mint részeiben egy embert ábrázol, az az Úr istenemberi
    voltából ered.

78. Hogy az az Úr istenemberi voltából ered, miszerint a menny úgy egészében, mint részeiben egy embert ábrázol, az mint végkövetkeztetés mindabból, amit a fentebbi fejezetekben mondottam és megmutattam, megállapítható. Az elõzõ fejezetekben nevezetesen megmutattam:
I.   Hogy az Úr a menny Istene;
II.  Hogy az Úr Istenije alkotja a mennyet;
III. Hogy a menny számtalan társaságból áll, és hogy mindenik társaság kisebb alakú menny és ugyancsak mindenik angyal a legkisebb alakban menny;
IV. Hogy az egész menny összefoglalva egy embert ábrázol,
VI. Hogy valamennyi társaság a mennyben egy embert ábrázol;
VII. Hogy így mindegyik angyal tökéletes emberi alakú.
Mindez arra a végeredményre vezet, hogy az Isteni, mivel a mennyet ez alkotja, alakjában emberi. Hogy ez az Úr istenemberije, azt még világosabban a "Mennyei titkok" c. munkából érthetjük meg. Hogy az Úr emberije Isteni, ( nem pedig, mint az egyházban hiszik, hogy t.i. emberije nem Isteni ) azt szintén a "Mennyei titkok" c. munkából, valamint a "szent Jeruzsálemrõl" adott tanítás végén, ott, ahol az Úrról adott tanításról van szó, láthatjuk.
 

79. Hogy ez úgy van, az sok tapasztalat által igazolódott be, amelyek közül némelyikrõl a következõkben szólok.
   Valamennyi angyal, aki a mennyben van, az Istent másként, mint emberi alakban el nem ismeri és ami csodálatos, hogy akik a magasabb mennyben vannak, az Istent másként elgondolni sem tudják. Õk magától az Istenitõl, amely beléjük árad, ennek a gondolatnak szükségességére vezettetnek, úgyszintén a menny alakja által, amely után gondolataik körül kiterjednek. Mert az angyalok minden gondolatának kiterjedése a mennyben van és ennek a kiterjedésnek aránya szerint van értelmük és bölcsességük; ezért van azután, hogy ott mindnyájan az Urat ismerik el, mert egyedül csak Õbenne van meg az Istenemberi. Ezt nekem nemcsak az angyalok mondották, hanem én magam gyõzõdtem meg arról, amidõn a menny bensõ körébe emeltettem. Ebbõl világosan kitetszik, hogy az angyalok, minél bölcsebbek, ezt annál világosabban megismerik. Ezért van az, hogy az Úr nekik megjelenik; mert az Úr isteni-angyaltermetben jelenik meg, amely az emberi termet, azoknak, akik a látható Istent, de azoknak nem, akik a láthatatlan Istent hiszik és ismerik el, mert amazok az Õ istenijét láthatják, emezek ellenben nem.

80. Mivel az angyalok nem láthatatlan Istent, akik õk alak nélküli Istennek neveznek, hanem emberi alakú, látható Istent ismernek el, azért azt szokták mondani, hogy az Úr egyedül ember és hogy õk tõle szármázó emberek és hogy mindenik annyiban ember, amennyiben Õt magába fogadni képes. Az "Úr magába fogadása" alatt a jónak és igaznak befogadását értik, amely Õtõle származik, mert az Úr az Õ jóságában és az Õ igazságában benne van. Ezt nevezik õk bölcsességnek és értelemnek. Azt mondják ugyanis, hogy mindenki tudja, hogy az értelem és a bölcsesség alkotja az embert, nem pedig az arc ezek nélkül. Hogy ez így van, kitetszik a bensõ menny angyalain, mert ezek az Úr által a jóban és az igazban vannak és ebbõl kifolyólag a bõlcsességben és az értelemben. Ezért legszebb és legtökéletesebb emberi alakjuk van, míg az alsóbb menny angyalai kevésbé szépek és tökéletesek. Ellenkezõképpen és pedig megfordítva van ez a pokolban. Azok akik ott vannak, a menny világosságában embereknek alig látszanak, hanem szörnyetegeknek, mert õk a gonoszban és a hamisban, nem pedig a jóban és az igazban vannak és így az igazság és az értelem ellenkezõjében, ezért életük nem életnek, hanem lelki halálnak neveztetik.

81. Mivel a menny úgy egészében, mint részeiben az Úr istenemberijénél fogva egy embert ábrázol, azért mondják az angyalok, hogy õk az Úrban vannak, és némelyek, hogy az Õ testében vannak ami alatt az Õ szeretete jóságában való lételt értik; mint ahogy az Úr maga tanítja, amikor ezt mondja:
  "Maradjatok énbennem és én tibennetek; miképpen a szõlõvesszõ magától gyümölcsöt nem teremthet, hanemha a szõlõtõkében marad, úgy ti sem, ha énbennem nem maradtok; mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek; maradjatok meg az én szeretetemben, ha parancsolataimat megtartjátok, úgy az én szeretetemben megmaradtok"  János 15: 4-10,

82. Mivel a mennyben az Istenrõl ilyen egyöntetû a felfogás, azért valamennyi emberbe, aki a mennyei befolyásnak enged, az Istennek emberi alakban való ismerete beplántáltatik. Ezt követték a régiek, ezt a most élõk, úgy az egyházon belül, mint a kívül állók. Az együgyûek gondolatukban Õt fénytõl övezett öreg embernek látják. Azonban ezt a mennybõl beplántált fogalmat azok kitörölték, akik a menny befolyását a saját tudákosságuk és gonosz életük által eltávolították. Azok, akik azt saját tudákosságukkal törölték ki, láthatatlan Istent akarnak. Azok, akik gonosz életükkel törölték ki, azok egyáltalán Istent nem akarnak. Sem az egyik, sem a másik nem tudja, hogy adatik ilyen ajándék, mert az náluk már hiányzik, holott ez maga a Mennyei-Isteni, ami fõkép ( primerio ) az emberbe a mennybõl folyik be, mert az ember a menny számára született és az Isten eszménye nélkül a mennybe senki sem juthat.

83. Ezért van az, hogy aki a menny eszményét, vagyis az Isten eszményét, amelybõl a menny származott, nem bírja, a menny elsõ küszöbéig sem emelkedhetik. Mihelyt odajön, erõs ellenállást és ellennyomást érez. Ennek oka az, hogy bensõje, amelynek a menyet befogadni kellett volna, elzárva van, mivel az nem a meny alakjának megfelelõ alakú s így annál jobban elzáródik, minél közelebb jut a mennyhez. Mindazokra, akik az egyházhoz tartoznak, akik az Urat s amint a sociniánusok, az Õ Istenijét tagadják, ilyen sors vár. Hogy azokra, akik az egyházon kívül születtek, akik az Urat nem ismerik, mert náluk Ige nincs, milyen sors vár, arról majd a következõkben lesz szó.

84. Hogy a régieknek az Istenrõl, mint emberrõl alkotott fogalmuk volt, az kitetszik az Istennek Ábrahám, Lót, Józsua, Gideon, Manoáh, ennek felesége és mások elõtti megjelenésébõl és mások elõtti megjelenésébõl, akik bár Istent, mint embert látták, Õt mégis, mint a mindenség Istenét imádták, mivel Õt a menny és föld Istenének és Jehovának nevezték. Hogy ez az Úr vala, akit Ábrahám látott, Õ maga tanítja: János 8: 56. Hogy valóban Õ volt, ki a többieknek megjelent, az az Úr szavaiból kitetszik:
   "hogy senki az Atyát és az Õ alakját nem látta, sem hangját nem hallotta". János 1: 18, 5, 37.

85. Hogy az Isten ember, azt azok, akik mindent a külsõ ember érzékiségébõl ítélnek meg, csak nehezen érthetik meg, mert az érzéki ember az Isten felõl csak mint a világról és az abban található dolgokról tud ítélni. Ezért az isteni és a szellemi embert csak testi és természeti embernek képzeli. Ezek szerint így következtet: "Ha az Isten ember volna, olyan nagynak kellene lennie, mint a mindenségnek és úgy a mennyet, mint a földet kormányoznia." E vélekedés szerint ennek a földön sok királlyal meg kellene történni. Ha az ilyen embernek azt mondanók, hogy a mennyben, úgy mint a világban a térnek kiterjedése nincs, azt semmiképpen meg nem értené. Mert az, aki a természetbõl és csak annak világosságából gondolkozik, egyébként, mint a szem elõtti kiterjedés szerint nem gondolkozhat. Sõt az ilyenek igen csalódnak, ha a menny felõl éppen így gondolkoznak, mert az ottani kiterjedés nem olyan, mint a világbani kiterjedés. A világban a kiterjedés határolt ( determinatum ) és ezért mérhetõ;  a mennyben azonban a kiterjedés nem határolt és nem mérhetõ. A menny kiterjedésével a következõkben ( ahol a szellemi világbeli térrõl és idõrõl lesz szó ) foglalkozunk. Ezenfelül mindenki tudja, hogy a szem látóképessége mennyire terjed, vagyis a napig és a csillagokig, amelyek ugyancsak távol vannak. Aki mélyebben gondolkozik, azt is tudja, hogy a bensõ látás, amely a gondolkozásból ered, még messzebbre is kiterjed és a még bensõbb látás, még tovább ér. És menyivel távolabb ér az Isteni látása, amely a legbensõ és legmagasabb?! Ha tehát a gondolatok ilyen kiterjedésre képesítettek, azért mindaz, ami a mennyhez tartozik, ott mindenkivel közös, úgyszintén mindaz is, ami az Istenihez tartozik, aki a mennyet alkotja és azt megtölti, amint ezt az elõzõ fejezetekbõl láthatjuk.

86. A mennyben lakozók csodálkozának azon, hogy magukat olyan emberek, akik, midõn Istenre gondolnak, láthatatlan, semmiféle alakban el nem képzelhetõ lényt képzelnek, felvilágosodottnak    ( intelligentes ) tartják és hogy az ilyenek a másképpen gondolkozókat, korlátolt, sõt együgyûeknek nevezik. Holott épp ellenkezõképpen van. Azt mondják, hogy ha az ilyenek, noha magukat felvilágosodottnak tartják, önmagukat megvizsgálnák, vajon Isten helyett nem a természetet látják-e, némelyek azokat, amelyek a szem elõtt vannak, mások azokat, amelyek nincsenek szem elõtt s vajon vakságuk nem terjedne-e annyira ki, hogy nem tudnák mi az Isten, mi az angyal, mi a szellem, mi a test halála utáni tovább élõ lelkük, mi a mennynek élete az emberben s még sok egyebet, amely az értelemhez tartozik? Holott mindezt azok, akiket együgyûeknek neveztek, a maguk módja szerint, tudják, mivel Istenrõl az az eszményük van, hogy az Isten emberi alkatú. Az angyalról alkotott felfogásuk pedig az, hogy az  mennyei ember. Halál után tovább élõ lelkükrõl az a felfogásuk, hogy az olyan, mint az angyal és hogy a menny élete az embernél micsoda, erre nézve felfogásuk: az Isten parancsolta szerinti élet. Ezért az ilyeneket az angyalok felvilágosítják és a mennyre méltóknak, amazokat pedig korlátoltaknak nevezik.
 

        A menny és az ember mindenik része között megfelelési viszony van.

87. Hogy a megfelelés ( correspondentia ) mi, azt manapság nem tudják; s hogy miért nem tudják, annak oka többféle. A legfõbb ok az, hogy az ember a mennytõl a világ és az önszeretetnél fogva eltávolodott. Mert az, aki önmagát és a világot mindenek felett szereti, annak törekvése semmi egyébre, hanem csak a világi dogokra irányul, mert ezek a külsõ rézékeknek kedveznek és élvezetvágyat gerjesztenek, nem pedig a szellemi dolgokra, mert ezek a bensõ érzékeknek felelnek meg és a lelket vidámítják. Ezért ezeket kerülik és azt mondják: sokkal magasabbak, semhogy gondokozásuk tárgyává válhatnának. Az õsemberek /legrégebbiek, antiquissimi / nem így gondolkoztak. Azok a megfelelés tudományát valamennyi tudomány között a legmagasabbnak, legelõkelõbbnek tartották. Ezek segítségével jutottak értelemre és bõlcsességre; és az egyházhoz tartozók a mennyel azáltal voltak közösségben, mert a megfelelések tudománya angyali tudomány. Az õsemberek ( Antiquissimi ), akik mennyei emberek valának, úgy, miként az angyalok, magából a megfelelésbõl gondolkoztak s ennélfogva beszélhettek az angyalokkal s azért jelent meg az Úr gyakrabban közöttük és õket tanítá.  Manapság azonban ez a tudomány annyira elveszett, hogy nem is tudják, hogy a megfelelés micsoda.

88. Mivel a megfelelés ismerete nélkül, sem a szellemi világról, sem annak a természeti világba való befolyásáról, tovább, hogy a szellemi, a természetivel szemben micsoda, sem az ember szellemének világosságáról, amelyet léleknek nevezünk és ennek a testre gyakorolt behatásáról, sem az ember halála utáni állapotáról világos képet nem alkothatunk, azért elõször meg kell mondanom, mi a megfelelés és milyen, Így azután a többihez vezetõ úgy szintén egyengetve van.
 
 

89. Legelõször megmondom, hogy mi a megfelelés. Az egész természeti világ a szellemi világnak felel meg. Nemcsak a természeti világ általában, hanem részeiben is. Ezért mindazt, ami a természeti világban a szellemi világ folytán létrejön, megfelelõnek nevezzük. Tudnunk kell, hogy a természeti világ a szellemi világból jön létre ( existit ) és tartatik fenn, éppen úgy, mint a hatás a ható okból. Természeti világnak az egész kiterjedtséget nevezzük, amely a nap alatt elterül, amelybõl melegséget és világosságot nyer. Ehhez a világhoz tartozik még mindaz, ami azáltal létezik. A szellemi világ azonban a menny és ehhez a világhoz tartozik mindaz, ami a mennyben van

90. Mivel az ember a legnagyobb menny és világ képe szerint legkisebb alakú menny és világ,       ( lásd fentebb 57. sz.) azért van nála jelen úgy a szellemi, mint a természeti világ. A bensõ, amely lelkéhez tartozik és az értelemre meg az akaratra vonatkozik, képezi szellemi világát. A külsõ azonban, amely testéhez tartozik és annak érzékeire meg cselekvésére vonatkozik, képezi természeti világát. Ezért mindazt, ami természeti világában, vagyis testében és ennek érzékeiben meg cselekedeteiben szellemi világából kifolyólag, vagyis lelkébõl és ennek elméjébõl, meg akaratából létre jön, megfelelõnek nevezzük.

91. Hogy a megfelelés minémû, az látható az ember arcának kifejezésén. Az olyan arcon, amely nem képmutató, a lélek minden gerjedése, mint szellemi világa, saját természeti világában, megtetszik. Ezért az arcot a lélek kifejezõjének nevezzük. Éppen így kitetszenek az észbeli dolgok a beszédben és az akaratbeliek a test mozgásában. Tehát azt, ami a testben történik, legyen az az arcban, a beszédben, a mozdulatokban, megfelelésnek nevezzük.

92. Ebbõl azt is látni lehet, hogy mi a bensõ és mi a külsõ ember. Ugyanis a bensõ ember az, akit szellemi, a külsõ ember, akit természeti embernek nevezünk. Ezért az egyik a másiktól úgy különbözik, mint a menny a földtõl. Valamint azt is látni lehet, hogy mindaz, ami a külsõ, vagy természeti emberben történik és létre jön, a bensõ, vagy szellemi ember által történik és jön létre.

93. Az eddigiekben a bensõ, vagy szellemi ember és a külsõ vagy természeti ember közötti megfelelésrõl volt szó. A következõkben az egész menny és az ember egyes részei közötti megfelelés viszonyáról beszélünk.

94. Megmutattam, hogy az egész menny egy embert ábrázol és hogy az képlegesen is ember és azért a menny legnagyobb embernek neveztetik. Azt is megmutattam, hogy ennélfogva az angyaltársaságok, amelyekbõl a menny áll, olyképpen vannak elrendezve, mint az emberben a tagok, szervek és belsõ részek és eszerint olyanok is vannak, amelyek a fejben, olyanok, amelyek a mellben, olyanok, amelyek a karokban és olyanok, amelyek ezek egyes részeiben vannak, ( lásd fent az 59-72. sz. alatt ).  A társaságok tehát, amelyek valamely tagban vannak, az ember megfelelõ testrészének felelnek meg. Így pl. amelyek ott fejben vannak, azok az ember fejének felelnek meg; amelyek ott a mellben vannak, azok az ember mellének felelnek meg és amelyek ott a karokban vannak, azok az ember karjának felelnek meg és így a többieknél is. E megfelelésnél fogva létezhetik az ember, mert az ember életet csak a mennybõl nyerhet.

95. A menny két birodalomra van felosztva, amelynek egyike a mennyei, másika a szellemi birodalom; lásd fent saját fejezetében. A mennyei birodalom általában véve a szívnek és mindannak felel meg, ami az egész testben a szív hatáskörébe tartozik. A szellemi birodalom a tüdõnek és mindannak felel meg, ami az egész testben ahhoz tartozik. A szív és a tüdõ az ember testében szintén két országot képez. Ebben a szív az ütõ és visszavivõ erekkel, a tüdõ pedig az idegek és mozgó idegekkel, mind a kettõ megfelelõ erõ és mozgással kormányoz. Minden ember szellemi világában, amely szellemi emberének neveztetik, két birodalom van. Egyik az akarat és a másik az értelem birodalma. Az akarat a jó iránti hajlammal, az értelem az igaz iránti hajlammal kormányoz. Ezek a birodalmak a test szíve és tüdõje birodalmának felelnek meg. Éppen így van ez a mennyekben. A mennyei birodalom a menny cselekvõje és benne a szeretet jósága uralkodik. A szellemi birodalom a menny irányítója és benne az igaz uralkodik. Ezek azok, amelyek a szív és a tüdõ munkájának az emberben megfelelnek. Ebbõl a megfelelésbõl következik, hogy az Igében a szív az akaratot és a szeretet jóságát, a tüdõ lélegzése pedig az észt és a hit igazságát jelenti. Ezért van az is, hogy a szívnek hajlamokat tulajdonítanak, noha azok abban nincsenek és belõle nem is származnak.

96. A menny két birodalmának, a szív és tüdõ iránti megfelelési viszonya, a mennynek az ember iránti általános megfelelési viszonya.  Kevésbé általános azonban az egyes tagok, szervek és azok belsõ részei iránti viszony. Hogy ez milyen, szintén megmondom, Akik a legnagyobb emberben, vagyis a mennyben, a fejben vannak, a többiekkel szemben minden jóban vannak, mert szeretetben, békességben, ártatlanságban, bõlcsességben, értelemben és ennélfogva örömben és üdvösségben vannak. Ezek a fejbe és minden hozzá tartozóba, melyek az ember fejéhez tartoznak és azoknak megfelelnek, folynak be. Akik a legnagyobb emberben, vagyis a mennyben a mellben vannak, azok a szeretetmunkásság és a hit jóságában vannak és az ember mellébe folynak be és felelnek meg azoknak. Azonban azok, akik a legnagyobb emberben, vagyis a mennyben a csípõkben, és a nemzõszervekben vannak, a házassági szeretetben. Akik a lábakban vannak, a menny utolsó jóságában, ami szellemi-természetinek vezetetik. Azok, akik a karokban és a kezekben vannak, a jóból eredõ igaz hatalmában. A szemekben levõk az értelemben vannak. A fülben levõk a figyelmesség és az engedelmességben. Az orrban levõk a megfigyelésben ( in perceptione ). A szájban és nyelvben levõk a megfigyelésbõl és észbõl eredõ beszélõképességben ( in sermocinatione ). A vesékben levõk a kirostáló, kiválasztó és útbaigazító igazságban. A májban, fodormirigyben és lépben levõk a jó és az igaz különféle tisztításában. Így szintén a többek. Ezek az ember megfelelõ részeibe befolynak és azoknak felelnek meg. A menny befolyása tagok munkájába ( functiones ) és haszoncéljába ( usus ) hat be és a haszoncélok, amelyek a szellemi világból származnak, olyan dolgok által képezõdnek, amelyek a természeti világban vannak és a hatásban jelentkeznek. Innen ered a megfelelés.

97. Ezért van az, hogy egyugyanazon tagok, szervek és belsõ részek ( viscera ) az Igében hasonlót jelentenek, mert az Igében éppen a megfelelésnél fogva mindennek megvan a maga értelme. Ezért a fej az értelmet és a bõlcsességet jelenti, a mell a szeretetmunkásságot, a csípõk a házassági szeretetet, a karok és a kezek az igaz hatalmát, a lábak a természetit, a szemek az értelmet, az orr a megfigyelést ( perceptio ), a fülek az engedelmességet, a vesék az igaz kiválasztását ( lustratio ) és így tovább. Ezért van az, hogyha valamely bõlcs belátású emberrõl van szó, azt mondják róla, hogy van feje; az olyanról pedig, aki szeretetmunkásságban van, azt mondják: kebelbarát, aki pedig élénk megfigyelõ képességû, azt állítják róla, hogy jó orra van; arról, akinek értelme van, éles szemû; arról, aki hatalmas: messzenyúló, vagy hosszú karjai vannak; azt, aki szeretetbõl kifolyólag akar: szíve szerint akarónak nevezik. Ez és még az ember beszédének több más faja a megfelelésbõl származik, mert effélék, bár az ember nem tudja, mégis a szellemi világból származnak.

98. Hogy a mennyhez tartozó minden dolognak az emberéihez tartozókhoz ilyen megfelelési viszonya van, az számos tapasztalat által mutattatott meg nekem éspedig olyan gyakran, hogy én azokról, mint szemmel látható és kétségbe nem vonható dolgokról, teljesen meggyõzõdtem. Ezeknek itteni felsorolása azonban nem szükséges, mivel nagy tömege miatt fáradságos, de felsorolva megtalálhatók a "Mennyei titkok" s. Munkában, ahol a megfelelésekrõl, a jelképekrõl, a szellemi világnak a természetibe való befolyásáról és a lélek, meg a test összeköttetésérõl van szó.
 

99. Habár a test tekintetében az emberhez tartozó minden dolog, a menny minden dolgának megfelel, azért az ember nem külsõ alakjánál fogva képmása a mennynek, hanem bensõje szerint, mert az ember bensõje veszi fel a menyet, míg külsõje csak a világot veszi fel. Amilyen arányban tehát bensõje a mennyet felveszi, olyan arányban képezi etekintetben a legnagyobb ember képmása szerint a legkisebb alakú mennyet. Ha pedig bensõje azt fel nem veszi, akkor kevésbé bírja a mennyet és lehet képmása legnagyobbnak, noha a külsõ, amely a világot veszi fel, a világ rendje szerinti alakot ölti fel és ezért bizonyos szépségû is lehet. Mert a külsõ szépség, vagyis a test szépsége, a szülõktõl és az anya testében való képezõdéstõl függ és azután a világból az általános befolyás által tartatik fenn. Innen van az, hogy az ember természeti alakja szellemi emberének alakjától nagyon különbözik. Néhányszor láttam, hogy valamely ember szelem alakjára nézve milyen és azt találtam, hogy az némelyekben, akik arcra szépek és kedvesek valának, utálatos, fekete és otromba volt, úgy, hogy te azt a pokol képének, nem pedig a mennyének neveznéd. Viszont másokban, akik nem voltak szépek, deli termetû, fehér és angyalihoz hasonló vala. Valóban az ember szelleme a halál után úgy jelenik meg, mint amilyen a testben volt, amíg a világon abban élt.

100. A megfelelés azonban még az embere kívül is kiterjed, mert a mennyeknek egymás között is van megfelelésük. A harmadik, vagy legbensõ mennynek a második, vagy középsõ menny felel meg, a második, vagy a középsõ mennynek az elsõ, vagy legalsó menny felel meg és ez az emberben a testi képmásnak felel meg, amelyek az õ tagjai, szervei és belsõ részeinek neveztetnek. Így a testi az, amelyben a menny végezõdik és amelyen az, mint saját alapján nyugszik. Azonban ezt a titkot más helyütt még tökéletesebben kifejtem.

101. Mégis mindenekelõtt tudni kell, hogy minden megfelelés, ami a mennyel fennáll, az Úr Istenemberiéhez megfelelési viszonyban van, mert a menny Õtõle származik és Õ maga a menny, amint ezt az elõzõ fejezetekben megmutattam. Mert, ha az Istenemberi a menny minden részébe és a megfelelések által a világ minden részébe be nem folyna, akkor nem volna angyal, sem pedig ember. Ebbõl megint kitetszik, hogy miért lett az Úr emberré és Istenijét, az elsõtõl az utolsóig, emberivel miért fedezte be. Ez azért történt meg, mert az istenemberi, akibõl a menny az Úr eljövetele elõtt képezõdött, nem volt elegendõ mindenek megtartására, így az ember, aki a menny alapja, a rendet megzavarta és szétrombolta. Hogy az Istenemberi, aki az Úr eljövetele elõtt létezett, mi és milyen volt és hogy a menny akkor milyen volt, lásd a "Mennyei titkok"-ban.

102. Az angyalok elálmélkodnak, amidõn hallják, hogy vannak emberek, akik mindent a természetnek és semmit sem tulajdonítanak az Istennek. És olyanokon csodálkoznak legfõképpen, akik azt hiszik, hogy testük, amelybe a menny annyi csodálatraméltó dolga van felhalmozva, a természetbõl folyt össze s hogy még az ember értelme is onnan származik; holott, ha egy kissé szellemüket felemelnék, láthatnák, hogy ilyen és ehhez hasonló dolgok az Istenbõl, nem pedig a természetbõl erednek és hogy a természet csupán a szellemi betakarására teremtetett és hogy ezt a rend legutolsó fokán megfelelõ módon ábrázolja. Az ilyeneket õk a baglyokhoz hasonlítják, amelyek a sötétségben látnak, nem pedig a világosságban.
 

       A menny és a föld minden valósága között megfelelési viszony van.

103. Hogy a megfelelés micsoda, azt az elõzõ fejezetben megmondottam és meg is mutattam, hogy az állati test minden része megfelelés. Most még a rend kedvéért meg kell mutatnom, hogy a föld minden része és legfõképpen a világ minden része megfelelés.

104. Mindaz, ami a földhöz tartozik, három fajtára oszlik fel. Ezeket országoknak nevezzük, t.i. állatország, növényország és árványországnak. Ami az állatországban van, az az elsõ fokban megfelelés, mert él. Ami a növényországban van, az a második fokban megfelelés, mert csupán növekedik. Ami az ásványországban van, az a harmadik fokban megfelelés, mert se nem él, se nem növekedik. Az állatországban levõ megfelelések a különféle fajú élõ lények, úgy azok, amelyek a földön járnak és csúsznak, mint amelyek a levegõben repülnek. Mivel ismertek, azért részletesen itt nem nevezem meg. A növényországban mindaz megfelelés, ami a kertekben, erdõkben, szántókon és mezõkön virít. Ezek szintén ismertek. Az ásványországban megfelelések a nemes és nem nemes fémek, a drága és nem drága kövek és a különféle földnemek, azután a vizek, Ezeken felül azok a dolgok is megfelelések, amelyeket az emberi szorgalom azokból használatra készített, mint az ételek, ruhadarabok, lakóházak, épületek összes fajtáit és még sok egyebet.

105. Ami a földön felül van, mint a nap, hold, csillagok és amelyek a levegõben vannak, mint a felhõk, köd, esõ, villámok, mennydörgések, szintén megfelelések. Ami a napból kiárad, jelenléte és távolléte, mint a világosság és az árnyék, a melegség és a hidegség, szintén megfelelések. Éppen így, ami ezekbõl következik, mint az évszakok, amelyeket tavasznak, nyárnak, õsznek és télnek neveznek; és a napszakok, mint a reggel, a dél, az este és az éjjel.

106. Egyszóval minden dolog, ami a természetben létre jön, a legkisebbtõl a legnagyobbig, megfelelés. De azért megfelelés, mert a természeti világ mindenével a szellemi világból jön létre és tartatik fenn és pedig mind a kettõ az Istenibõl. Az mondjuk, hogy úgy tartatik fenn, mert minden attól tartatik fenn, ahonnan létre jött, ( mert a létezés folytonos teremtés ) és mivel önmagából semmi fenn nem állhat, hanem csak az azt megelõzõbõl, vagyis az elsõbõl, amelytõl ha elválik, teljesen tönkre jut és eltûnik.

107. Mindaz megfelelõ, ami a természetben az isteni rend szerint létre jön és fennáll. Az isteni rend az isteni jóságnak hatása ( eredménye ), amely az Úrból kiárad. Õnála kezdõdik, Õtõle árad ki és megy a mennyen át állandóan a világba és végezõdik ennek legutolsó fokában. Ami ebben az isteni rend szerint van, az megfelelés. A rendnek megfelelõ benne mindaz, ami valamely haszoncél megvalósításához jó és tökéletes, mert valamennyi jó, a hasznosság szerint jó. Az alak az igazra vonatkozik, mert az igaz a jó alakja. Ezért van az, hogy az összes világokban és e világ természetében az, ami az isteni rendben van, a jóra és az igazra vonatkozik.

108. Hogy a világon minden az Istenibõl származik és a természetben olyannal van felruházva, ami által azok ebben létezhetnek és hasznot hajthatnak és így megfelelhetnek, az úgy az állat, mint a növényország egyes nyilvánulásában világosan kitetszik. Mind a kettõben olyan dolgok vannak, amelyeket bárki, aki a bensõ szerint gondolkozik, megláthat, hogy azok a mennybõl származnak. Megvilágosításul a számtalan közül csak néhány említtessék meg. Itt elõször  néhányat az állatvilágból említek meg. Hogy minden állatba milyen tudás van beplántálva, az mindenki elõtt ismeretes. A méhek a virágokból a méz gyûjtését értik, a viaszból sejteket építenek, amelyekbe mézüket elraktározhatják és úgy magukat, mint övéiket eledellel látják el még a következõ télre is. Királynõjük tojásokat rak, a többiek szolgálnak és fiasítanak ( circuminducunt illa ), hogy abból új nemzedék jöjjön létre. Bizonyos kormányforma alatt élnek. A beléjük plántált  tulajdonságnál fogva hozzátartozóikat ismerik. A hasznosakat megtartják, a haszontalanokat kivetik és szárnyukat kitépik. Ezenkívül még több csudálatos dolog van, ami nekik a mennybõl adatik éppen a haszoncél végett, mert a viasz az egész földkerekségén az emberi nemzetségnek világítóul, a méz pedig az étel édesítésére szoltál. És mi történik még a hernyóval, amely az állatvilágban a legmegvetettebb? Tudják, hogy a nekik megfelelõ levelek nedvével miképpen táplálkozzanak és amidõn idejük elmúlt, beakaróznak és egyúttal párosulnak és párosodásuk ivadékait kiköltik. Ezek közül némelyek fonalat fonva begubóznak, bábokká ( nymphas ) és gubókká (chrysalides ) lesznek és a befejezett munka után más testtel, ékes szárnnyal, a levegõben, mint az õ mennyükben, repülnek, párosodnak, tojnak és utódokról gondoskodnak. Az itt külön megnevezetteken kívül az ég alatt lakó minden szárnyas állat, eledelét, amellyel táplálkozzék , megismeri, tudja és pedig nemcsak, hogy melyek azok, hanem, hogy azokat hol találhatja fel. Éppen így tudnak fészket rakni; egyik fajta ilyent, a másik amolyant; tojást tojni, azokat kikölteni, fiókáikat fölnevelni, táplálni s ha felnõttek, szárnyukra ereszteni. Ellenségeiket, amelyeket kerülniük kell, felismerik, úgyszintén barátaikat, akikhez csatlakozniuk kell és pedig mindezt az elsõ kisdedkoruktól kezdve. Hogy hallgathatnók el a tojásokban végbe menõ csodálatos dolgot, amelyekben már a leendõ állatkának képzõdéséhez és táplálásához annak rendje szerint minden elrendezve van? Aki csak némi észbõlcsességbõl kifolyólag gondolkozik, bizonnyal mondhatná, hogy ezek a dolgok máshonnan, mint a szellemi világból nem jöhetnek, mert a természeti arra szolgál, hogy azt, ami onnan származik, testtel ruházza fel, vagy az, ami eredõ okában szellemi, azt a hatásban ábrázolja. Hogy az állatok a földön és az égi szárnyasok mindezekkel az ismeretekkel születnek, ismeretes. De hogy az ember, aki mégis értékesebb, mint ezek, nem ismeretekkel születik, ennek oka abban van, hogy az állatok életük rendjében vannak és azt, amit õk a szellemi világból nyertek, el nem ronthatták, mert eszmekörük hiányzik. Nem így azonban az ember, aki a szellemi világból gondolkozik. Ez a rendellenes élettel, amelynek a tudákosság kedvezett, azt elfordította. Ezért csak teljes tudatlanságban születhetik és azután csak az isteni segítséggel vezethetõ a menny rendjébe vissza.

109. Hogy a növényországban levõ dolgok miként felelnek meg, sokból kiviláglik. Pl. hogy a parányi magvacskák fákká nõnek, levelet, virágot hajtanak és ezek után gyümölcsöt teremnek, amelyekbe megint magot rejtenek és hogy ezek a dolgok folyton létrejönnek és egyúttal ilyen csodálatos rendben jelentkeznek, úgy hogy röviden leírni nem is lehet. Nagy könyvek kellenének ahhoz és a mélyebb titkokat, amelyek hasznos céljukhoz közelebb fekvõk, a tudomány mégsem tudná kikutatni. Mivel pedig ezek a dolgok a szellemi világból vagy a mennybõl származnak, amely, mint fent megmutattam, emberi alakú, azért ennek az országnak részei bizonyos vonatkozásban vannak az embernél levõ dolgokkal, ami némelyek elõtt a tudományos világban ismeretes is. Hogy ebben az országban valamennyi dolog megfelelés, arról sok tapasztalat által gyõzõdtem meg; mert többször, amidõn kertekben valék és ott a fákat, gyümölcsöket, virágokat, hüvelyes veteményeket megfigyeltem, tapasztaltam a mennyben a megfeleléseket és afelõl azokkal beszéltem, akik közelében ezek voltak és megtaníttattam, hogy ezek milyen természetûek és honnan származnak.

110. A mennyben levõ szellemi dolgokat, amelyek a világban a természetinek felelnek meg, manapság mindenki csak a mennybõl tanulhatja meg, mert a megfelelés tudománya manapság teljesen elveszett. Hogy azonban  a szellemi dolgok megfelelése a természetiekhez hogyan viszonylik, néhány példával szeretném megvilágítani. A földön élõ lelkes lények általánosságban a hajlamoknak felelnek meg. A szelídek és a hasznosak a jó hajlamoknak, a vadak és hasznavehetetlenek a gonosz hajlamoknak. A szarvasmarhák és a bikák külön-külön a természeti értelem hajlamainak felelnek meg; a birkák  és bárányok a szellemi értelem hajlamainak; a szárnyas állatok azonban fajuk szerint mindkét értelem értelmességének. Ezért van az, hogy a különféle állatok, mint a szarvasmarhák, bikák, kosok, birkák, kecskék, bakok, kan és nõstény bárányok, továbbá galambok és gerlicék a szidó egyházban, amely képletes egyház volt, szent használatra vétetek és azokkal vér és tûzáldozatot hoztak; mert ezek ilyen felhasználásukkor a szellemi dolognak feleltek meg, amelyeket  a mennyben a megfelelés szerint értettek meg. Hogy az állatok fajuk és nemük szerint hajlamok, annak oka abban van, hogy élnek és mindegyiknek élete máshonnan mint az ösztönbõl nem származik és annak megfelel. Ezért van minden állatnak veleszületett s élete ösztönének megfelelõ tudása. Szintúgy az ember is, természetijét tekintve, hasonló hozzájuk, ezért velük közönséges beszédben összehasonlítják. Pl. a szelídet birkának, vagy báránynak, a vadat medvének, vagy farkasnak, a ravaszt rókának, vagy kígyónak nevezik s így tovább.
 

111.  Hasonló megfelelési viszony áll fenn a növényország tárgyai között is. A kert általában az értelem és a bölcsesség tekintetében a mennynek felel meg, ezért a menny Isten kertjének és paradicsomnak neveztetik és szintén az emberek mennyi paradicsomnak. A fák fajuk szerint a jó és az igaz érzetének és ismeretének felelnek meg, amelyekbõl értelem és bölcsesség származik. Azért a régiek, akik a megfeleléseket ismerték, istentiszteletüket ligetekben tartották. Innen van az, hogy az Igében oly gyakran említtetnek a fák és azokkal a menny, az egyház és az ember hasonlíttatik össze, mint a szõlõtõvel, olajfával, cédrussal és másokkal és a jó, amit cselekszenek, azok gyümölcsével. Úgyszintén az ételek, amelyek azokból, különösen a betakarított gabonából készülnek, a jó és az igaz hajlamainak felelnek meg és pedig azért, mert azok a szellemi életet táplálják, mint a földi ételek a természetit. Az abból készült kenyér általában valamennyi jó iránti hajlamnak felel meg, mert ez az életet inkább fenntartja, mint a többi étel és mert ez alatt ugyanazok az ételek értetnek. Ennél a megfelelésnél fogva nevezi az Úr önmagát az élet kenyerének. A zsidó egyházban is a kenyerek emiatt valának az istentiszteleti szertartásoknál használatban, mert azokat a szövetségsátorban az asztalra tették és áldozati kenyérnek nevezték. Azért minden istentisztelet, amelyet a vér és tûz áldozattal közöltek, kenyérnek neveztek. Ennél a megfelelésnél fogva az istentisztelet szentsége a keresztyén egyházban a szent vacsora lett, amelyben kenyeret és bort szolgálnak ki. E kevésbõl is kitetszik a megfelelés természete.

112. Azt, hogy a menynek a világgal való összekötése megfelelésekkel miként történik, szintén röviden megmondom. Az Úr országa a célok országa, ami hasznos tevékenység ( usus ), vagy ami ugyanaz: ez a haszonhajtás országa, amelyek célok. A mindenséget az Isten azért teremtette és alkotta így, hogy a haszoncélok mindenfelõl olyan dolgokba foglaltassanak, amelyek által azok a  cselekvésben és hatásban ábrázoltassanak, elõször a mennyben, azután a világban  és pedig fokozatosan és folytonosan a természet legutolsó fokáig. Ebbõl világosan kitetszik, hogy a természeti  dolgok megfelelési viszonya a természetihez vagy a világ a mennyhez, a hasznos tevékenységek (usus ) által közvetíttetik és hogy a kapcsot ezek képezik.  Úgyszintén, hogy azok az alakok, amelyekbe a hasznos tevékenységek  elhelyezkednek, oly arányban megfelelések és közvetítõk, amilyen arányban azok a haszoncélok alakjai ( kifejezõi). A világ természetében s ennek hármas országában minden dolog, a mely ebben a rend szerinti haszoncélok alakja, vagy hatások, amelyek valamely haszoncélból további haszoncéllá képeztettek. Ezért az ebben levõ dolgok szintén megfelelések. De az embernek ténykedése annyiban képe a haszoncéloknak és nevezhetõ megfelelésnek, amelyek által a mennyel köttetik össze, amennyiben az az isteni rend szerint él, tehát ha az Úr iránti szeretetben és a felebarát iránti szeretetmunkásságban van. Az Urat és a felebarátot szeretni annyi, mint általánosságban hasznot hajtani. Továbbá tudni kell, hogy az ember az, aki által a természeti világ a szellemivel összeköttetik, vagy hogy õ az összeköttetés eszköze, ( összekötõ kapocs ), mert benne úgy a természeti, mint a szellemi világ jelen van. (Lásd fent az 57. sz. alatt ). Amennyiben tehát az ember szellemi, annyiban képez összekötõ kapcsot, de amennyiben az ember természeti és nem szellemi, annál kevésbé képezhet összekötõ kapcsot. Az  ember közvetítése nélkül is, a világba és az ahhoz tartozókba, amelyek a világból az emberhez tartoznak, fennáll az isteni befolyás, mindazáltal nem eszének ( rationale ) minkénti használatába.

113.  Minthogy mindaz, ami az isteni rend szerinti, a mennynek felel meg, éppen úgy az is, ami az isteni rend ellenére van, a pokolnak felel meg. Ami a mennynek megfelel, mindaz a jóra és az igazra, ami pedig a pokolnak felel meg, az  a gonoszra és a hamisra vonatkozik.

114. Még valamit a megfelelés tudományáról és annak hasznáról. Fent megmondottam, hogy a szellemi világ, amely a menny, a természeti világgal megfelelések által van összekötve. Így az embernek a mennyel megfelelések által közösség adatott, mert a menny angyalai nem a természetibõl gondolkoznak, mint az emberek. Ha tehát az ember a megfeleléseket ismeri, akkor a menny angyalaival lelke gondolatai szerint együtt lehet és bensõje, vagy szellemi embere révén összeköttetik. Hogy a mennynek az emberrel összeköttetése legyen, azért íratott az Ige tisztán megfelelésekben, mert abban minden egyes dolog megfelelõ. Ezért az ember, ha a megfelelés ismeretében volna, az Igét, annak szellemi értelme szerint megértené és ennélfogva neki olyan tikok jelentetnének meg, a melyeket a betû szerinti értelembõl nem lát. Az Igében ugyanis betû szerinti és szellemi értelem van. A betû szerinti értelem olyanokból áll, amelyek a világban, a szellemi értelemben pedig olyanokból, amelyek a mennyben vannak. Mivel a menny és a világ közötti összeköttetés  a megfelelések által történik, azért adatott ilyen Ige, amelyben minden az utolsó jótáig megfelelõ.

115. A menny által megtaníttattam, hogy a földünkön lévõ legrégibb egyházhoz tartozó emberek, akik mennyei emberek voltak, a megfelelésekbõl gondolkoztak és hogy a világ természeti dolgai, amelyek szemük elõtt voltak, nekik az ilyen gondolkozásra csak eszközül szolgáltak és hogy azok, mivel ilyenek voltak, az angyalokkal társulva valának és velük beszéltek és így általuk a menny a földdel összeköttetett. Azért neveztetett az az idõ az emberiség aranykorának, amelyrõl a régi írók azt írták, hogy a mennyben lakók az emberekkel együtt laktak és velük, mint barátok barátaikkal összeköttetésben álltak. Azután az idõ után azonban olyanok jöttek, akik nem magából a megfelelésbõl, hanem a megfelelés ismeretébõl gondolkoztak, de még akkor meg volt a mennynek az emberekkel való összeköttetése, de korántsem olyan bensõséges. Ez az az idõ, amelyet ezüst korszaknak nevezünk. Ezután olyanok jöttek, akik ugyan a megfeleléseket ismerték, azonban ennek ismeretébõl nem gondolkoztak és pedig azért nem, mert õk a természeti jóban voltak, s nem úgy, mint az elõbbiek, a szellemiben. Ezek kora rézkorszaknak neveztetik. Ezeknek ideje után az ember folyton külsõbbé vált és utoljára anyagivá és ugyanekkor a megfelelések tudománya és ezzel együtt a menny és az ehhez tartozó dolgok ismerete is elveszett. Hogy ezek a korszakok az aranyról, ezüstrõl és rézrõl neveztettek, az szintén a megfelelésbõl ered, mert az arany, a megfelelés szerint, a mennyei jót jelenti, amelyben a legrégibb egyház emberi valának. Az ezüst a szellemi jót, amelyben a  régiek azok után voltak és a réz a természeti jót, amelyben a következõ utódok valának; a vas azonban, amely szerint az utolsó korszakot nevezték, a jó nélküli, rideg igazat jelenti.
 

      A mennybeli nap

116.A mennyben nem a világ napja tûnik fel, még kevésbé valami, ami ettõl származik. Mivel mindez természeti, azért a természet ettõl a naptól kezdõdik és azt, ami ezáltal létrejön, nevezzük természetinek. A szellemi azonban, amelyben  a menny van, a természeten felüli és attól teljesen különbözik. Azonkívül a megfeleléseket kivéve, egymással semmi közösségük nincs. Hogy a kettõ között milyen különbség van, azt fent a 38. Sz. A. Elõadott fokozatokból láthatjuk; hogy pedig közöttük a közösség milyen, kitûnik abból is, amit a két elõzõ fejezetben a megfelelésekrõl mondottam.

117. Habár a menyben nem a világ napja van, még kevésbé, ami ebbõl származik, ott nap, világosság, melegség mégis van; van ott minden, ami ezen a világon és sok más egyéb, bár nem ugyanazon eredetû; mert ami a mennyben van, az szellemi, ami pedig a világban van, az természeti. A menny napja az Úr ( vagyis Õ abban van ). A világosság ott az isteni igaz és a melegség az isteni jó, amelyek az Úrból, mint napból, kiáradnak. Ebbõl a forrásból származik mindaz, ami a mennyben létrejön és mutatkozik. A világosságról és a melegségrõl, meg azokról a dolgokról, amelyek e kettõbõl létrejönnek, a következõ fejezetekben lesz szó. Itt csak a mennyei napról szólunk. Az Úr a mennyben mint nap azért tûnik fel, mert õ az isteni szeretet, amelybõl minden szellemi és a világ napja által, minden természeti létre jön. Ez a szeretet az, amely, mint nap, világít.
 

118. Hogy az Úr a mennyben valóban mint nap tûnik fel, azt nekem nemcsak az angyalok mondták, hanem néhányszor magam is láthattam. Ennélfogva itt azt, amit az Úrról, mint napról, hallottam és láttam, röviden leírni akarom. Az Úr, mint nap, a menyben nem jelenik meg, hanem magasan a meny felett, nem is a fej, vagy a tetõponton, hanem az angyalok tekintete elõtt középmagasságban. Kétféle helyen tûnik fel, az egyiknek a jobb szeme elõtt, a másiknak a bal szeme elõtt nagy távolságban. A jobb szem elõtt tisztán mint nap tûnik fel, körülbelül egyenlõ tûzben és nagyságban, mint a világ napja, a bal szem elõtt azonban nem mint nap, hanem mint hold tûnik fel, hasonló, mégis sugárzóbb fényben és egyenlõ nagyságban, mint a mi földünk holdja. Amellett több kisebb holddal körülvéve tûnik fel, amelyek mindegyike hasonlóan fénylik és tündöklik. Hogy az Úr két helyen ily különbséggel tûnik fel, az onnan van, hogy kinek-kinek úgy tûnik fel, ahogy magába fogadja, és azért másként azoknak, akik Õt a szeretet jóságában és másként azoknak, akik Õt a hit jóságában fogadják magukba. Azoknak, akik Õt a szeretet jóságában fogadják magukba, mint nap tûnik fel, tüzesen, lángolva, a felvétel aránya szerint. Ezek az Õ mennyei birodalmában vannak. Azoknak ellenben, akik Õt a hit jóságában fogadják magukba, mint hold tûnik fel, fehér fénylõen és tündökölve, a felvétel aránya szerint. Ezek az Õ szellemi birodalmában vannak. Ez azért van, mert a szeretet jósága a tûznek felel meg, mivel a tûz szellemi értelemben a szeretetet jelenti és a hit jósága a világosságnak felel meg. Valóban a világosság szellemi értelemben a hitet jelenti. Az Úr azonban a szem elõtt azért tûnik fel, mert a bensõ, amely a lélekhez tartozik, a szemekkel, vagyis a szeretet jóságából a jobb szemmel és a hit jóságából a bal szemmel lát. Mert mindaz, ami az angyal és így az ember jobb oldalán van, a jónak felel meg, amelybõl az igaz származik és ami a bal oldalon van, az igaznak felel meg, amely a jóból származik. A hit jósága lényegében a jóból származó igaz.

119.  Ezért van, hogy az Úr az Igében a szeretet tekintetében a nappal, a hit tekintetében a holddal hasonlíttatik össze; és hogy az Úrból származó Úr iránti szeretet a nap és az Úrból származó Úr iránti hitet a hold jelképezi, mit pl. A következõ helyeken:
   "És a hold világossága olyan lészen, mint a nap világossága; a nap világossága hétszer nagyobb lesz, mint hét nap világossága"  Ézsajás: 31: 26.
    "És amikor leoltalak tégedet, beborítom az egeket és azokon a csillagokat besetétítem. A napot köddel borítom be és a hold sem világít. Az égen minden világító világosságot megsetétítek te rajtad és setétséget adok a te földedre."  Ezékiel 32: 7,8,
    " A feltámadott nap homályos lészen, a hold világa sem lesz fényes."  Ézsajás 13: 10,
    "A nap és a hold elsötétítettnek és a csillagok sem tündökölnek; a nap sötétséggé, a hold vérré változzék," Joel 2: 2,10, 31,  4: 15,
    "És a nap feketévé lõn, mint a szõrbõl való zsák és a hold olyan, mint a vér és a csillagok az égrõl a földre hullanak."  Jelenések 6: 12,
   "Mindjárt pedig azon napok nyomorúsága után a nap elhomályosodik és a hold nem fénylik, a      csillagok az égrõl lehullanak."  Máté 24: 29, és több más helyen.
E helyeken a nap a szeretet jelképezi és a hold a hitet; a csillagok a jó és igaz megismerését. Ezekrõl értjük azt, hogy meghomályosodnak, fényüket vesztik és az égrõl lehullanak, ha t.i. már hiányoznak. Hogy az Úr a mennyben, mint nap tûnik fel, az világosan kitetszik Péter, Jakab és János elõtti megdicsõülésébõl, akik azt mondják:
    "Hogy az Õ arca, mint a nap ragyogott."   Máté 17: 2.
Így jelent meg az Úr a tanítványok elõtt, amikor azok lélekben elragadtattak és a menny világosságában valának. Ezért van, hogy a régiek, akiknél a képletes egyház volt, istentisztelet közben tekintetüket keletre, a nap felé fordították. Ezért van az is, hogy a zsinagógák bejáratát kelet felé készítették.

120. Hogy az isteni szeretet milyen nagy és milyen, az a világ napjával való összehasonlításból kitetszhetik, hogy t.i. az szerfölött izzó és ha hinni akarjuk, még ennél sokkal izzóbb. Ezért az Úr, mint nap, a mennybe közvetlenül be nem árad, hanem szeretete hevének beáradása közben fokozatosan mérséklõdik. A mérséklések a nap körül levõ fényövként ( cingula radiosa ) tûnnek fel. Ezenkívül az angyalokat hozzájuk illõ vékony felhõ övezi be, hogy attól a befolyástól meg ne sérüljenek. Ennélfogva a mennyek a felvétel szerinti távolságban vannak. A felsõbb mennyek, mivel azok a szeretet jóságában vannak, az Úrhoz, mint naphoz, közelebb, az alsóbb mennyek azonban, mivel azok a hit jóságában vannak, Õtõle távolabb vannak; azonban azok, akik semmiféle jóságban nincsenek, mint a pokolban levõk, teljesen eltávolítottak ( remotissimi ) és pedig , ott is annál távolabb, minél inkább vannak ellentétben a jóval.

121. Ha azonban az Úr a mennyben megjelenik, ami többször megtörténik, akkor Õ nem a naptól körülövezve jelenik meg, hanem angyaltermetben, amely az angyalokétól abban különbözik, hogy tekintetébõl az Isteni világlik ki, mert az Úr ott nem személyében van jelen, mivel az Úr személyét szüntelenül a nap veszi körül, hanem Õ a rátekintés által van jelen: mert a menyben megszokott dolog az, hogy az, akire a tekintetet szegezzük, vagy aki azt határolja, bármennyire távol legyen is az attól a helytõl, mégis jelenlevõnek tûnik fel. Ezt a jelenlétet a bensõ látás jelenlétének nevezzük, amirõl a következõkben szólok. Az Úr angyaltermetben a napon kívül, valamivel a nap alatt a magasságban elõttem is megjelent; és szintén fénylõ  tekintettel a közelben; egyszer pedig az angyalok között lángoló fényként jelent meg.

122. A világi nap az angyalok elõtt, szemben a mennyei nappal, teljesen sötétnek ( Caliginosum ) és a hold, a mennyei holddal szemben befeketítettnek ( tenebrosum ) látszik és pedig állandóan. Oka ennek az, mert a világ tüze az önszeretetnek felel meg és az ebbõl származó fény, a hamisnak, ami az önszeretetbõl származik. Tovább, mert az önszeretet az isteni szeretettel és az amabból származó hamis, az isteni igazsággal, teljesen ellentéte és ami az isteni szeretettel és isteni igazzal ellentétes, az az angyalok elõtt sûrû sötétségként tûnik fel. Ezért van, hogy a világ napja és a hold imádása és az azok elõtti meghajlás, az Igében az önszeretetet és az ebbõl származó hamisat jelenti, amiket ki kell ûzni.  5 Mózes 4: 19, 18: 3,4,5,  Jeremiás 8:1,2,  Ezékiel 8: 15,18,  Jelenések 16: 8,  Máté 13: 6.

123. Mivel az Úr a mennyben, az isteni szeretetnél fogva, amely Õbenne van és Õbelõle származik, mint nap tûnik fel, azért mindenki, aki a menyben van, kivétel nélkül Õfeléje fordul; a mennyei birodalomban levõk Õfeléje, mint nap felé, a szellemi birodalomban levõk, mint hold felé fordulnak. Azok ellenben, akik a pokolban vannak, a teljesen sötét és elsötétített testek felé fordulnak, amelyek amazokkal szemben vannak, vagyis az Úrtól elfordulnak és pedig azért, mert mindenki, aki a pokolban van, az önszeretetben és a világ iránti szeretetben van, s így az Úrral ellenkezõ. Azok, akik a teljesen sötét test felé fordulnak, amely a világ napja helyén van, a pokolban hátul vannak és gonosz angyaloknak ( Genii ) neveztetnek. Azok azonban, akik az elsötétített test felé hajolnak, amely hold helyén van, a pokolban elõl vannak és szellemeknek          ( Spiritus ) neveztetnek. Ezért van, hogy azokról, akik a pokolban vannak, azt mondják, hogy a sötétségben és azokról, akik a mennyben vannak, hogy a világosságban vannak. A sötétség             ( tenebrae ) a gonoszból eredõ hamisat jelenti és a világosság a jóból eredõ igazat. Hogy õk önmaguknak ilyen irányt szabnak, annak oka a következõ: Mindenki, aki a másik életben van, arra tekint, ami bensõjében uralkodik, vagyis szeretetére. A bensõ, az angyaloknak és a szellemeknek arcán, mintegy lenyomatban látható. A szellemi világban, úgy mint a természetiben, meghatározott fekvésû világtájak nincsenek, hanem az arc az, amely a fekvést megjelöli. Úgyszintén az ember is szellem szerint, a hasonló irányt szabja meg. Elfordul az Úrtól, aki az ön és a világ iránti szeretetben, és Õfeléje fordul az, aki az Õiránta való és a felebarát iránti szeretetben van. De az ember ezt nem tudja, mivel a természeti világban van, ahol a világtájakat a nap felkelte és lenyugvása szerint határozzuk meg. Mivel ezt az ember nehezen értheti meg, azért a következõkben megvilágosítom, amidõn a mennyi tájak, a mennyben levõ térrõl és idõrõl lesz szó.
 

124. Mivel az Úr a menny napja és minden Õtõle származó Õreá tekint, azért az Úr az a közös középpont, akitõl minden irány és meghatározás ered. Azért az Õ jelenlétében és felügyelete alatt van minden, ami alattvaló, vagyis, ami a mennyen és a földön van.

125. Az itt elmondottakból tehát már világosabban láthatjuk azt, amit az elõzõ fejezetekben az Úrról mondottam és megmutattam, hogy t.i.
Õ a menny Istene  2-6.
Hogy az Õ Istenije alkotja a mennyet, 7-12.
Hogy az Úr Istenije a mennyben az Õiránta való és a felebarát iránti szeretetmunkásság, 13-19.
Hogy a világ minden része és a  menny minden része között és így a menny által az Úr iránt, megfelelési viszony van  88-115.
Hogy továbbá a világi nap és hold megfelelõk 105.
 

        A mennybeli világosság és melegség.

126. Hogy a mennyben világosság van, azt mindazok, akik csupán a természetibõl gondolkoznak, meg nem érthetik. Holott  a mennyben oly nagy a világosság, hogy az a világi déli világosságot igen magas fokban felülmúlja. Ezt én úgy estve, mint éjjel igen sokszor láthattam. Kezdetben csodálkoztam ezen, de hallottam, hogy az angyalok mondták, miszerint a világ világossága a menny világosságával összehasonlítva, alig látszik árnyéknál egyébnek. Mivel ezt láttam, úgy bizonyíthatom is. Fehér tündöklése és fénye olyan, hogy szépségét leírni nem lehet. Amit én a mennyben láttam, azt ennél a fénynél láttam, s így tisztábban, világosabban láthattam, mint a világi dolgokat.

127.   A menny világossága nem természeti világosság, mint a világé, hanem szellemi világosság, mert ez az Úrból, mint napból származik. Ez a nap, mint már az elõzõ fejezetben megmutattam, az isteni szeretet. Ami az Úrból, mint napból kiárad, azt a mennyben isteni igaznak nevezik. Lényege szerint azonban ez az isteni igazzal egyesített isteni jó. Az angyalok világosságot és melegséget ebbõl nyernek. Az isteni igazból világosságot, az isteni szeretetbõl melegséget.  Ebbõl világosan kitetszik, hogy a menny világossága, mivel ilyen eredetû, szellemi, nem pedig természeti világosság, úgyszintén melegsége is.

128. Az isteni igaz az angyalok elõtt világosság, mert az angyalok szellemiek, nem pedig természetiek. A szellemiek saját napjuk világosságánál, a természetiek pedig a saját napjuk világosságánál látnak. Az isteni igaz az, amelybõl az angyalok értelmet nyernek. Az értelem képezi bensõ látásukat, ami külsõ látásukba befolyik és ezt létre hozza. Ezért tehát, ami az Úrtól, mint naptól, a mennyben megjelenik, világosságban tûnik fel. Mivel a menny világosságának eredete ilyen, ezért ott az az Úrtól eredõ isteni igaz felvételének aránya szerint, vagy ami ugyanaz, az értelem és a bölcsesség szerint, amelyben az angyalok vannak, különbözõ. Ez azonban úgy a mennyei birodalomban, mint a szellemi birodalomban és minden társaságban külön-külön, egymástól különbözõ. A mennyei birodalomban a világosság lángoló, mert az ott lévõ angyalok a világosságot az Úrtól, mint naptól veszik fel. A szellemi birodalomban a világosság fénylõ fehér, mert az ott lévõ angyalok a világosságot az Úrtól, mint holdtól veszik fel. ( Lásd fentebb 118. sz. alatt ) Az egyik társaság világossága a másikéval nem egyenlõ, sõt minden egyes társaságban különbözõ. Erõsebb világosságban vannak közöttük azok, akik a középen vannak, a gyengébben, akik körülöttük vannak. ( lásd fentebb 43. sz. alatt. ) Egyszóval: amilyen arányban az angyalok az isteni igaz felvevõi, vagyis az Úrból jövõ értelemben és bölcsességben vannak, van világosságuk is. A menny angyalai ennélfogva a világosság angyalainak neveztetnek.
 

129. Mivel az Úr a mennyekben az isteni igaz és mivel ott a világosság az isteni igaz, azért neveztetik az Igében az Úr világosságnak és éppen úgy minden igaz, ami Õtõle származik, amint azt a következõ helyeken láthatjuk: Jézus mondta:
 "Én vagyok e világ világossága, aki követ engemet nem jár a sötétben, hanem az élet világosságában."  János 8: 12
 "Míg e világon leendek, e világnak világossága vagyok."  János 9: 5.
"Jézus mondta: még egy kevés ideig világosság vagyon veletek, járjatok, míg világosság vagyon veletek, hogy a sötétség titeket el ne foglaljon: Míg világosságtok vagyon, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki én bennem hiszen"  János 12: 35,36,46,
  "Világosság jött e világra, de az emberek inkább szerették a sötétséget, hogy nem a világosságot " János 3: 9.      János az Úrról ezt mondotta:
   "Ez amaz igaz világosság, amely minden embert megvilágosít."  János 1: 4,9.
   "A sötétségben helyezetett nép láta nagy világosságot és a halál árnyékában és tartományában helyeztetteknek világosság támada."  Máté 4: 16.
   "És teszlek téged népek szövetségévé és pogányok világosságává." Ézsajás 42: 6.
   "A pogány népeknek is világosságául adtalak tégedet, hogy légy Idvezítõm a földnek utolsó határáig."  Ézsajás 49: 6.
    "És a pogányok közül, akik megtartattak, járnak az Õ világosságánál."  Jelenések 21: 24.
    "Bocsássad ki a te világosságodat és a te igazságodat, hogy azok vezéreljenek engemet."  43. Zsoltár 3.
Ezeken és több más helyen az Úr az Õtõle származó isteni igaznál fogva világosságnak neveztetik. Mivel az Úrból, mint napból, a menyben világosság jön létre, azért, midõn Péter, Jakab és János elõtt megdicsõülten megjelent:
   "Fényes vala az Õ orcája, mint a nap és az Õ ruhái fehérek valának, mint a fényesség, amelyhez hasonló fehérséget e földön ruhafestõ nem csinálhat. "  Márk 9: 3,  Máté 17: 2.
 Hogy az Úr ruhája ilyennek tûnt fel, az azért történt, mert az az isteni igazat jelképezte, amely a mennyben Õtõle származik. A ruhák az Igében is az igazságokat jelképezik, mit Dávidnál láthatjuk:
  "Jehova, ki magadat világossággal, mintegy öltözettel körül vetted. "  104. Zsoltár 2.

130. Hogy a világosság a mennyben szellemi és hogy ez a világosság az isteni igaz, az abból is felismerhetõ, hogy magának az embernek is van szellemi világossága, és hogy ebbõl világosságot nyer és pedig olyan arányban, amilyen arányban az isteni igazból eredõ értelemben és bölcsességben van. Az ember szellemi világossága, értelmének világossága; ennek tárgyai azok az igazságok, amelyeket az okok és következmények szerinti viszony szerint elemezve ( analytice ) sorakoztat és helyez egymás mellé és belõlük sorrend szerint következtetéseket von le. Hogy ez, amelybõl az ész ilyeneket lát, csakugyan igazi világosság, azt a természeti ember nem tudja, mert azt szemeivel nem látja, sem gondolatában el nem képzelheti. Bár mégis sokan tudják és ezt a természeti világosságtól, amelyben azok vannak, akik természeti  módon és nem szellemi módon gondolkoznak, meg is különböztetik. Természeti módon azok gondolkoznak, akik csak a világiakra tekintenek és mindent a természetnek tulajdonítanak. Szellemi módon ellenben azok gondolkoznak, akik szemüket a mennyre függesztve mindent Istennek tulajdonítanak. Ez  az igazi világosság ( Lux ), ami a lelket megvilágítja. Ez attól a világosságtól, amit a természet világosságának ( lumen naturae ) nevezünk, teljesen különbözik. Tapasztaltam és többször látnom is megengedtetett. Bensõmben fokozatosan ama világosságba emeltetém és amint felemeltettem, elmém megvilágosult, míg végre mindazt megismertem, amit azelõtt megérteni nem tudtam és végül olyanokat, amelyeket a természeti világosságból eredõ gondolattal meg nem érthettem volna, bár az a mennyei világosságban tisztán és világosan felismerhetõ volt. Mivel az ész megvilágosul, ezért, mint a szemrõl, ha valamit megismer, azt mondják, hogy lát és világos és ha megismerni nem képes, hogy homályban és árnyékban van.
131. Mivel a menny világosság az isteni igaz, azért ez a világosság az isteni bölcsesség és értelem, azért e kifejezés alatt "a menny világosságába emeltetni" ugyanazt kell érteni, amit "a bölcsességbe és az értelembe emeltetés és megvilágosítás" alatt értünk; ezért az angyaloknál a világosság ugyanolyan fokú, mint értelmük és bölcsességük. Mivel a menny világossága, az isteni bölcsesség, azért a menny világosságában mindenkit meg lehet ismerni, hogy t.i. milyen. ott bárkinek bensõje arcáról világosan látható, egészen úgy, amint az a valóságban van és a legcsekélyebbet sem lehet ott elrejteni. A bensõbb angyalok szeretik is, hogy náluk minden nyílt, világos, mert õk semmi mást, csak a jót akarják. Nem így azok, akik a menny alatt vannak és a jót nem akarják. Éppen ezért ezek a menny világosságábani láttatástól nagyon félnek és ami csudálatos: a pokolban levõk egymás között embereknek, míg a menny világosságában undorító arcú és testû torzalakoknak, teljesen gonoszságuknak megfelelõ alakúaknak látszanak. Szellemi      teste szerint az angyalok elõtt az ember is hasonlónak látszik. Ha jó, akkor jósága szerinti szép embernek látszik, ha gonosz, akkor gonoszságának megfelelõen irtózatot keltõ torzalaknak látszik. Ebbõl kitetszik, hogy a menny világosságában minden nyilvánvalóvá válik. Nyilvánvalóvá lesz, mert a menny világossága az isteni igaz.

132. Mivel az isteni igaz a mennyei világosság, azért mindenigazság, bárhol legyen is az, világít, akár az angyalokon belül, akár rajtuk kívül, akár a mennyen belül, akár kívül legyen az, Mindamellett az igazságok a mennyen kívül nem világítanak úgy, mint a mennyen belül. A mennyen kívül az igazságok fagyosan világítanak, mint a melegség nélküli hóvilág ( niveum ), mert lényegük, mint a mennyen belülieké, nem a jóból ered. /?/ Ezért ama hideg világosság a mennyei világosság behatásakor, rögtön eltûnik és ha gonosz eredetû, sötétséggé változik. Ezért néhányszor láttam és a világosító igazságokról sok más figyelemre méltó dolgot is, de ezek leírását e helyütt mellõzöm.

133. Lássuk most már mi a mennyben a melegség. A menny melegsége lényege szerint a szeretet, amely az Úrból, mit napból árad ki. Hogy ez az isteni szeretet az Úrban van és az Úrból ered, annak leírását az elõzõ fejezetben megtalálhatjuk. Ebbõl kitetszik, hogy a menny melegsége éppen úgy szellemi, mint a menny világossága, mert ugyanolyan eredetû. Az, ami az Úrból, mint napból kiárad, kétféle. Az isteni igaz és az isteni jó. Az isteni igaz a mennyben világosságot ábrázol és az isteni jó melegséget. Mindazáltal az isteni igaz és az isteni jó olyan szorosan vannak egybekötve, hogy nem kettõt, hanem egyet alkotnak. Azonban az angyaloknál már el vannak különítve. Vannak angyalok, akik az isteni jót inkább felveszik, mint az isteni igazat és viszont olyanok, akik az isteni igazat veszik fel inkább, mint az isteni jót. Azok, akik az isteni jót inkább felveszik, az Úr mennyei birodalmában, akik ellenben az isteni igazat veszik fel inkább, az Úr szellemi birodalmában vannak. A legtökéletesebbek azok, akik  mindkettõt egyenlõ arányban veszik fel.

134.  A menny melegsége, éppúgy, mint a menny világossága mindenütt különbözõ. Más a mennyei birodalomban, más a szellemi birodalomban, sõt más az egyes társaságokban külön-külön. A különbözõség nem csak a fokokban, hanem annak minõségében is rejlik. Erõsebb ( intensior ) és tisztább az Úr mennyei birodalmában, mert itt az angyalok az isteni jót inkább magukba fogadják. Kevésbé erõs és tiszta az Úr szellemi birodalmában, mert itt az angyalok inkább az isteni igazat fogadják magukba. Úgyszintén a menny minden társaságában felvétel aránya szerint különbözõ. Van a pokolban is meleg, de ez tisztátalan. A mennyei meleg az, amit a szent és mennyei tûz alatt értünk. A pokoli meleg pedig az, amelyet istentelen, vagy pokoli tûznek neveznek. Mind a kettõ alatt szeretetet kell érteni. A mennyei tûz alatt az Úr és a felebarát iránti szeretetet és minden hajlamot, amely a szeretet e két fajához tartozik. A pokoli tûz alatt ellenben az önzés és világ iránti szeretetet és minden vágyat, amely a szeretet e fajához tartozik. Hogy a szeretet szellemi eredetû melegség, meglátszik a szeretet okozta felmelegedésben, mert az ember felhevül és annak nagysága és természete szerint felmelegszik és hevessé lesz, ha megtámadják. Ezért van az, hogy a beszédben ezeket a kifejezéseket: haragra gyúl, felmelegszik, felhevül, felindul, használják, amikor indulatokról, vagy a jó szeretetérõl, avagy azokról a vágyakról van szó, amelyek a gonosz szeretethez tartoznak.

135. Az Úrból , mint napból kiáradó szeretetet a mennyben azért érzik melegségnek, mert az angyalok bensõje az Úrból származó isteni jóból eredõ szeretetben van. Ezért azután a külsõ is, amely attól átmelegszik, melegségben van. Innen ered, hogy a mennyben a melegség és a szeretet egymásnak olyannyira megfelelnek, hogy ott mindenki a melegség olyan fokában van, amilyen fokon a szeretetben, aszerint, amint éppen az elõbb kifejtettem. A világ melegségébõl a mennybe semmi nem hat be, mert durvább és természeti, nem pedig szellemi. Másként azonban az embereknél, mivel az emberek úgy a szellemi, mint a természeti világban vannak. Ezek szellemük szerint szeretetüknek megfelelõen felmelegednek, testük szerint azonban mind a kettõbõl, t.i. úgy szellemük, mint a világ melegségétõl; amaz emebbe hat, mert megfelelõk. Hogy a kétféle melegség közötti megfelelés milyen, az meglátszik az állatokon, hogy t.i. ösztönük ( amores ), mellyel saját fajuk tovább fenntartását elsõsorban végezik, miként tör ki és hat éppen a világi nap melegségének jelenléte, vagy befolyása következtében, amely meleg csak tavasszal és nyáron következik be. De nagyon tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a világból származó meleg kelti fel az ösztönöket, mert a természeti világnak a szellemi világba semmiféle befolyása nincsen, hanem csupán a szellemi világnak a természetibe. Ez a befolyás az isteni rendbõl ered, amaz  pedig ezzel ellentétes

136. Az angyaloknak, az emberéhez hasonló módon, értelmük és akaratuk van. Értelmük élete a  mennyei világosság hatása, mert a menny világossága az isteni igaz és ebbõl kifolyólag az isteni bõlcsesség. Akartuk élete a menny melegségének hatása, mert a menny melegsége az isteni jó és ebbõl kifolyólag az isteni szeretet. Az angyal önnön élete a melegségbõl, nem pedig a világosságból való, hacsak a melegség nem ebben van. Hogy az élet a melegségbõl származik, nyilvánvaló, mert ennek elvonásakor az élet is megszûnik. Éppen így van ez a szeretet nélküli hittel is, vagy a szeretet nélküli igazzal, mert az igaz, amelyet a hithez tartozónak mondunk, a világosság; és a jó, amely a szeretet, a melegség. Ez a természeti világ melegségénél és világosságánál, amelyek a menny melegségének és világosságának felelnek meg, még szembetûnõbb. A világ melegsége által, ha az ama melegséggel összekötve van, feléled és virágzik minden, ami csak a föld felületén van és a tavasz, meg a nyár idején, valóban össze is vannak kötve. Ellenben a melegségtõl elválasztott világosság semmit sem kelt életre és nem virágzik semmi, hanem megdermed és elhal minden és nincsenek egybekötve tél idején, mikor t.i. a melegség hiányzik, bár a világosság megmarad. Ennél  a megfelelésnél fogva neveztetik a menny paradicsomnak, mert benne az igaz  a jóval és a szeretet a hittel van egybekötve, mint tavasszal a világosság a melegséggel. Ebbõl tehát még inkább kitetszik az az igazság, amelyrõl fentebb saját fejezetében 13-19.sz. alatt szó volt, hogy t.i. az Úr Istenije a mennyben az Úr iránti szeretet és a felebarát iránti szeretetmunkásság.        ( charitas ).

137. János evangélistánál ezt olvassuk:
   "Kezdetben vala amaz Ige és az az Ige vala az Istennél és az az Ige Isten vala. Mindeneket ez teremtett és Õnála nélkül semmi sem teremtetett, valami teremtetett. Õbenne vala az élet az emberek ama világossága. E világon vala és e világot Õ teremtette. És amaz Ige testté lett és lakozott miközöttünk és láttuk az Õ dicsõségét."  János 1: 1,3,4,10,14.
   Hogy ez az  Úr, akit ez Igék alatt értenünk kell, nyilvánvaló, mivel azt olvassuk, hogy az Ige testté lett. Hogy azonban részlegességben az Ige alatt mit kell értenünk, ez eddig még teljesen ismeretlen volt, azért kell ezt leírnom. Az Ige itt az isteni igaz, amely az Úrban és az Úrból van, ezért is nevezik ezt világosságnak. Hogy ez az isteni igaz, azt ennek a fejezetnek fenti részében megmutattam. Hogy az isteni igaz teremtetett mindent, azt most világosítom meg . A mennyben minden hatalom az isteni igazból ered és anélkül semmi. Minden angyalt, aki az isteni birtokában van, hatalmasságnak neveznek és annyiban hatalmasok is, amennyiben azt felvették, vagy annak felvevõi. Azáltal van hatalmuk a poklokon és mindazokon, akik ellenállanak. Ezer ellenség sem bírja ott el a mennyei világosság egyetlen sugarát, amely az isteni igaz. Mert az angyalok éppen az isteni igaz felvétele következtében angyalok. Ebbõl az következik, hogy a menny másból nem származik, mert a menny angyalokból áll ( est ex ). Hogy az isteni igazban ilyen nagy hatalom lakozik, azok, akiknek az igazról más fogalmuk nincs, mint valamely gondolatról vagy beszédrõl, amelyekben hatalom nincs, hacsak mások engedelmességbõl aszerint nem cselekednek, nem hihetik. De az isteni igazban már magában véve is hatalom lakozik és pedig olyan hatalom, amely által a menny és a föld minden hozzátartozójával és ami benne található, teremtetett. Hogy az isteni igazban ilyen hatalom lakozik, az két összehasonlításból érthetõ meg, t.i. az emberben levõ jó és igaz hatalmából és a világi nap melegségének és világosságának hatalmából. Az emberben levõ jó és igaz hatalmából: Bármit cselekedjék is az ember, azt az észbõl és az akaratból cselekszi. Az akaratból a jó által és az észbõl az igaz által cselekszik; mert mindaz, ami az akaratban van, a jóra és mindaz, ami az észben van, az igazra vonatkozik. Tehát ezek által indíttatik az ember egész teste munkára és ezer meg ezer dolog ezek intésére és parancsolatára  mihamar létre jön. Ebbõl kitetszik, hogy az egész test a jónak és igaznak szolgálatára áll, mivel szintén a jóból és igazból van alkotva. A világi nap melegségének és világosságának hatalmából: Mindaz, ami e földön nõ, mint a fák, vetések, virágok, füvek, gyümölcsök és magvak máshonnan, mint a nap melegsége és világosságából , elõ nem állanak. Ebbõl világosan kitetszik, hogy milyen nagy teremtõ erõ van ebben. Mennyivel nagyobbnak kell azonban annak lenni, ami az isteni világosságban, amely az isteni gaz és az isteni melegségben, amely az isteni jó, lakozik, amibõl, mivel a menny, úgy a világ is létre jött. Mert a menny által jön létre a világ is, mint azt  fentiekben már megmutattam. Ebbõl kitetszhetik, hogyan kell értenünk: hogy az Ige által minden teremtetett és hogy nála nélkül semmi sem teremtetett, valami teremtetett és hogy a világ azáltal jött lére, vagyis az Úrból eredõ isteni igaz által. Ezért van az is, hogy a teremtés könyvében elõször a világosságról és a következõkben van csak szó azokról, amelyek a világosságból erednek. 1Mózes 1: 3, 4. Ebbõl következik az is, hogy a mindenségben, ( úgy a mennyben, mint a világban ), minden a jóra és az igazra és az ezekkel összekötöttekre vonatkozik, hogy létezhessék.

139. Tudnunk kell, hogy az isteni jó és az isteni igaz, amelyek az Úrból, mint napból, a mennyben származnak, nem az Úrban, hanem az Úrtól vannak. Az Úrban csupán az isteni szeretet van, mely a lét ( Esse ), amibõl amazok létre jönnek ( Existunt ). A létbõl eredõ létezés ( Existere ) //megnyilvánulás// értendõ  a létrekelés ( procedere ) alatt.  Ezt szintén a világ napjával való összehasonlítással lehet megvilágítani. A melegség és a világosság, amelyek a világban vannak, nem a napban, hanem a napból vannak. A napban csupán tûz van és azok abból keletkeznek és áradnak ki ( existunt et procedunt ).

140. Mivel az Úr, mint a nap, az Isteni szeretet és mivel az isteni szeretet maga az isteni jó, azért az Isteni is, ami Õbelõle kiárad, ami mennyben az Õ istenije, megkülönböztetés végett isteni igaznak neveztetik, habár az isteni jó az isteni igazzal egyesítve van. Ez az isteni igaz az, amely az Õbelõle származó Szent-nek neveztetik.
 

     A mennybeli négy fõégtáj.

141. A mennyben úgy mint a világban, négy égtáj van: kelet ( Oriens ), dél (Meridies ), nyugat         ( Occidens ) és észak (Septentrio ). Ezeket mind a kettõben a nap határozza meg. A mennyben a menny napja, amely maga az úr, a világban pedig a világ napja. Mindamellett bizonyos különbség van közöttük. Az elsõ: hogy a világban délnek azt a tája nevezzük, amidõn a nap a föld felett legmagasabb pontján áll, északnak, ahol az ellenkezõ ponton a föld alatt áll, keletnek, amidõn a napéjegyenlõség idején feljön és nyugatnak, ahol lenyugszik. Eszerint a világban a fõégtájakat a dél segítségével határozzák meg. Ezzel szemben a mennyen keletnek azt a tájat nevezik, ahol az Úr, mint nap, feltûnik. Ezzel szemben a nyugat, jobb oldalon dél és attól balra észak. Így szintén testük és arcuk minden fordulatakor. Eszerint a mennyben valamennyi fõégtájat kelettõl számítanak. Hogy azt a helyet, ahol az Úr megjelenik, keletnek nevezi, az azért van, mert az élet minden eredete         ( Origo ), Õtõle, mint naptól származik. És valóban, mert amennyiben az angyalok Õtõle melegséget és világosságot, vagy szeretet és értelmet vesznek fel, annyiban mondható róluk, hogy az Úr elõttük eltûnik ( Exoriri ). Ezért van az is, hogy az Úr az Igében napkeletnek ( Oriens ) neveztetik.

142. A második különbség az, hogy az angyaloknak a kelet mindig elõttük van, hátuk mögött nyugat, jobbról dél, balról észak. Ezt azonban a világban nehezen lehet megérteni, mert az ember arcát valamennyi világtáj felé fordítja. Azért megmagyarázom.  Az egész menny az Úr felé, mint között középpontja felé fordul, következésképp minden angyal oda fordul. Hogy a világban is minden irány a közös középpont felé fordul, ismeretes. Az irány a mennyben, a világitól abban különbözik, hogy a mennyben az elülsõ részek fordulnak a közös középpont felé, míg a világban az alsó részek. A világban az irány az, amit középponthozi erõnek, vagy nehézkedésnek is nevezünk. Az angyalok bensõje is valóban elõre irányított és mivel a bensõ az arcban ábrázolódik, azért az arc az, amely a fõégtájakat meghatározza.

143. Hogy azonban az angyaloknak, testük és arcuk ugyanazon fordulatakor, a napkelet elõttük van, azt a világban még kevésbé lehet megérteni, mert az ember a világtájakat teste fordulatai szerint látja. Ezért ezt is megmagyarázom. Az angyalok éppúgy, mint a emberek, arcukat és testüket minden oldalra fordítják, mindazáltal a napkelet feltétlenül szemük elõtt van. De az angyalok fordulata nem olyan, mint az embereké, mert ezek más eredetûek. Bár egyenlõnek látszik, mindamellett nem az, mert az uralkodó szeretet az oka, amelybõl az angyalok és a szellemek minden meghatározása ( determinationes ) ered, mert mint éppen mondottam, bensõjük a közös központ felé, vagyis a mennyben az Úr, mint nap felé irányított. Mivelhogy szeretetük állandóan bensõjükbõl való és arcuk bensõjük szerint alakul, ( mert az annak külsõ képe ) azért az a szeretet, amely uralkodik, mindig szemük elõtt van. Az pedig a mennyben az Úr, mint nap, s mivel Õ az, akitõl a szeretetet nyerik. Mivel pedig az Úr az angyaloknál saját szeretetében van, úgy az Úr az, aki azt cselekszi, hogy Õreá tekintsenek, bárhova is fordulnának. Ezt itt bõvebben még nem lehet megvilágítani, de a következõ fejezetekben, ahol különösen a jelképekrõl és tüneményekrõl és ahol a mennyei térrõl és idõrõl lesz szó, fogom inkább megvilágosítani. Hogy az angyalok az Urat szüntelenül arcuk elõtt látják, azt sok tapasztalatból saját magam is megismerhettem. Valahányszor csak az angyalokkal érintkeztem, mindannyiszor az Úr jelenléte arcom elõtt felismerhetõ volt, amit, habár én Õt nem látám, mégis világosan megismerhettem. Hogy ez úgy van, azt az angyalok is többször bizonyították. Mivel az Úr állandóan az angyalok tekintete elõtt van, azért mondják a világban, hogy
   "látánk az Isten szemünk és tekintetünk elõtt és Õreá nézénk, és hogy akik Õreá néznek, azok, akik benne hisznek és Õt szeretik "
  Hogy az ember így beszél, az a szellemi világból származik mert onnan sok hasonló jutott az emberi beszédbe, bár az ember nem tudja, hogy az onnan származik.

144. Hogy a mennyben az Úrhoz ennyire ragaszkodnak, az a menny csudálatos dolgai közé tartozik. Mert ott sokan lehetnek egy helyütt és az egyik,  arcát és testét máshova fordíthatja, mint a másik, és mégis mindnyájan az Urat maguk elõtt látják és mindegyiknek jobbja felõl a dél, balja felõl az észak és mögötte nyugat van. A csudadolgokhoz tartozik szintén, hogy bár az angyal miden kilátása, kelet felé irányul, mégis mind a három égtáj felé csak egy kilátásuk van. Ezek után kilátásuk csupán a gondolkozásból eredõ bensõbb látásból van. Az is a csodálatos dolgok közé tartozik, hogy mennyben semmiképpen meg nem engedik, hogy valaki a mások háta mögé álljon és koponyája hátsó részére tekintsen, nehogy az Úrtól jövõ jó és igaz befolyása megzavartassék.

145. Az angyalok az Urat különféleképp látják és az Úr is különfélekép látja az angyalokat. Az angyalok az Urat szemeiken át látják, de az Úr az angyalokat homlokán át látja. Annak oka pedig, hogy miért a homlokán át, az, hogy a homlok a szeretetnek felel meg és az Úr a szeretet által befolyik és cselekszi, hogy Õt az ész által lássák, amely a szemeknek megfelel.

146. Azokban a mennyekben, amelyeket az Úr mennyei birodalmának neveznek, a fõégtájak különböznek azon mennyek fõégtájaitól, amelyek az Úr szellemi birodalmát alkotják és pedig azért, mert az Úr azoknak az angyaloknak, akik mennyei birodalmában vannak, mint nap, azoknak az angyaloknak azonban, akik szellemi birodalmában vannak, mint hold, tûnik fel. Ezeknek kelte ott van, ahol az Úr megjelenik. A távolság nap és hold között ott harminc fok. Ezért tehát a fõégtájak közötti távolság is ugyanaz. Hogy a menny két birodalomra van felosztva, amelyeket a mennyei és szellemi birodalmaknak nevezünk, lásd saját fejezetében 20-28. sz.-ig és hogy az Úr a mennyei birodalomban, mint nap és a szellemi birodalomban, mint hold, tûnik fel, 118. sz. alatt. Mindamellett a menny fõégtájait azért össze nem tévesztik, mert a szellemi angyalok a mennyeiekhez fel nem emelkedhetnek, sem amazok le nem szállhatnak, lásd fentebb 35. szám alatt.

147. Ebbõl kitetszik, hogy az Úr jelenléte a mennyben milyen, hogy t.i. mindenütt és mindenkinél a jóban és igazban van, amelyek Õtõle származnak. Tehát Õ, mint fent 12. sz. alatt mondottam, az angyaloknál sajátjában van. Az Úr jelenlétének megihletése bensõjükben van, ebbõl kifolyólag látnak szemeik és így magukon kívül látják Õt is, mert ez állandóan tartó állapot. Ebbõl kivehetõ, miként kell érteni azt, hogy az Úr õbennük és õk az Úrban vannak, az Úr szavai szerint:
   "Maradjatok énbennem és én tibennetek."  János 15: 4.
  "Aki az ént estemet eszi és issza az én véremet, énbennem marad és én õbenne."  János  6: 56.
Az Úr teste jelenti az isteni jót, vére pedig az isteni igazat.

148. A mennyben lakók az égtájak szerint vannak elkülönítve. Keletre és nyugatra azok laknak, akik a szeretet jóságában vannak, keletre azok, akik annak világosabb öntudatában, nyugat felé, akik annak homályosabb öntudatában vannak. Délre és északra azok laknak, akik a bõlcsességben vannak. Délre azok, akik a bölcsesség tiszta világosságában, északra, akik a bõlcsesség homályosabb világosságában vannak. Azok az angyalok, akik az Úr szellemi birodalmában vannak, éppen úgy laknak, mit azok az angyalok, akik az Õ mennyei birodalmában vannak. Azonban a szeretet jóság és a jóból származó igaz világosságának különbözõséges szerint, mert a szeretet az Úr mennyei birodalmában az Úr iránti szeretet és az igaz világossága, melybõl a bõlcsesség származik. De a szellemi birodalomban már a felebarát iránti szeretet, amit szeretetmunkásának ( Charitas ) nevezünk és az igaz világossága, amelybõl az értelem ered, amit hitnek is nevezünk. Lásd fent 23. szám alat. Õk szintén a fõvilágtájak szerint különböznek, mert a fõvilágtájak az egyik és másik birodalomban egymástól harminc fokra esnek, amint éppen most a 146. sz. alatt mondottam.

149.  Az angyalok egymás között és a társaságokban ugyanígy laknak. Keletre laknak, akik a szeretet és szeretet munkásságban, nyugatra, akik annak kisebb fokában vannak, délre, akik a bõlcsesség és az értelem nagyobb világosságában; északra, akik ezek csekélyebb fokán vannak. Azért laknak ilyen módon elkülönítve, mert valamennyi társaság mennyet ábrázol és kisebb alakú menny is. Lásd fentebb 51-58. sz. alatt. Hasonlóképpen történik gyülekezeteikben is. Ebbe a rendbe a menny alakjának következtében vezettetnek, minélfogva a maga helyét mindenki ismeri. Az Úr arról is gondoskodik, hogy minden társaságban, bármilyen rendû legyen is az, e rend tartassék fenn és pedig azért, hogy a menny alakja mindenütt egyenlõ legyen. Mindazáltal az egész menny berendezése valamely társaságétól mégis úgy különbözik, mint az általános a részlegestõl. Mert a társaságok, amelyek keletre vannak, kiválóbbak, mint azok a társaságok, amelyek nyugatra vannak, és a délre fekvõk kiválóbbak, mint az északra fekvõk.
150. Ezért van az, hogy a mennyben a fõvilágtájak olyan fogalmakat is jelentenek, amikben azok vannak, akik ott laknak. Vagyis a kelet a szeretetet és annak jóságát és világos öntudatban; a nyugat ugyanazt homályosabb öntudatban, a dél a bõlcsességet és az értelmet tiszta világosságban és az észak ugyanazt homályos világosságban. És mivel ezek a fõ világtájak ilyeneket jelentenek, azért az Ige bensõ, vagy szellemi értelmében is hasonlót jelentenek, mert az Ige bensõ, vagy szellemi értelme teljesen aszerint igazodik, mint ami a mennyben van.

151. Ellenkezõképpen van azoknál, akik a poklokban vannak. Akik ott vannak, az Úrra mint napra, vagy holdra nem tekintenek, hanem az Úrtól hátra el arra a nagyon sötét testre, amely a világ napja helyén van, és arra az elsötétített testre, amely a földi hold helyén van. Azok, akiket gonosz angyaloknak neveztetnek, nagyon sötét testre, amely a világi nap helyén van, és azok, akiket szellemeknek neveznek, az elsötétített testre, amely a föld holdja helyén van, tekintenek. Hogy a világ napja és a föld holdja  szellemi világban meg nem látszanak, hanem ama nap helyén a menny napjával ellentétben valami nagyon sötét és ama hold helyén valami elsötétített test van, amely a menny holdjával ellentétes, lásd fentebb a 122. sz. alatt. Eszerint vannak fõvilágtájaik, amelyek a meny fõvilágtájaival ellentétesek. A kelet náluk az, ahol az a mély sötétségû és elsötétítet test van, a nyugat, ahol a menny napja van, a dél nálunk jobbról, az észak balról és ez szintén testük minden fordulatakor. Más módon õk nem is tudják, azért, mert minden irány és így minden meghatározás bensõjük felé hajlik és törekszik.  Hogy a bensõnek iránya és így az igazi meghatározás a másik életben mindenkinél saját szeretetének megfelelõ, lásd 143. sz. alatt. Azok szeretete, akik a pokolban vannak, az ön- és a világ szeretete. A szeretetnek ezek a fajtái azok, amelyeket a világ napja és a föld holdja jelképeznek. Lásd fentebb 122. sz. A szeretetnek ezek a fajtái teljesen ellenkeznek az Úr és a felebarát iránti szeretettel. Ezért van, hogy õk az Úrtól hátra el és azok felé a sötét testek felé fordulnak. Azok is, akik a pokolban vannak, fõvilágtájaik szerint laknak. Azok, akik az önszeretetbõl eredõ gonoszban vannak, keletjüktõl napnyugatukig; akik a gonosz hamisságában vannak, déljüktõl északjukig. Errõl azonban alább bõvebben beszélünk, ahol a poklokról szólok.

152. Ha valamely gonosz szellem a jók közé jut, akkor a fõégtájak általában úgy összebonyolódnak, hogy a jók alig tudják, hol van kelet, amit néhányszor tényleg magam is láttam és azoktól a szellemektõl hallottam, akik amiatt panaszkodtak.

153. A gonosz szellemek némelykor a menny fõégtájai felé fordulva jelennek meg, és akkor az igazból eredõ belátásuk és értelmük ( perceptio ) van, de a jó iránt hajlamuk nincsen. Ennélfogva, mihelyt ismét a saját fõégtájaik felé visszafordulnak, megint az igazból eredõ belátás és értelem nélkül vannak és akkor azt mondják, hogy az igazságok, amelyeket hallottak és megértettek, nem igazak, hanem hamisak. Efelõl az átváltozás felõl felvilágosíttattam: hogy t.i. a gonoszoknál az értelem ( intellectuale ) megváltoztatható, de az akarat ( voluntarium ) nem, és hogy ez az Úrtól végeztetett el oly célból, hogy mindenki az igazságot lássa és megismerhesse, de hogy azt senki fel ne vehess, hacsak nem a jóban van. Mert a jó az ami az igazságot felveszi és semmiképpen sem a gonosz. Ugyancsak így van ez az embereknél is, hogy az igazságok által életüket megjavíthassák, azonban tovább meg ne érthessék, mint amennyire a jóban vannak, és ez attól van, hogy az ember hasonlóképpen az Úrhoz fordítható, ha azonban élete szerint a gonoszban van, akkor az Úrtól nemsokára elfordul és bár az igazságokat megismerte, gonoszságának hamisságában mégis megerõsödik és ez vele akkor történik meg, amidõn magába térve bensõjébõl gondolkozik.
 

                 Az angyalok mennybeli állapotváltozásai.

154. Az angyalok állapotváltozásai alatt szeretetük és hitük s így bõlcsességük és belátásuk , szerint életállapotuk tekintetébeni változását értjük. Állapotokat az életrõl és az ahhoz tartozókról nyilvánítunk. És mivel az angyali élet a szeretet és a hit élete, és ennek folytán a bõlcsesség és belátás, élete is, ezért az állapotokat ezekrõl nyilvánítjuk és ezeket a szeretet és hit állapotainak, valamit a bölcsesség és belátás állapotának is nevezzük. Hogy ezek az állapotok az angyaloknál miként változnak, lássuk a következõkben.

155. Az angyalok a szeretet tekintetében ugyanabban az állapotban nem állandók és ennélfogva a bõlcsesség tekintetében sem; mert bölcsességük a szeretet és a szeretet minõsége szerinti. Egykor-máskor a buzgó szeretet állapotában vannak, hébekorba pedig  kevésbé forró szeretetben. Legmagasabb fokától a legalacsonyabbig fokozatosan fogy. Ha a szeretet legmagasabb fokán vannak, akkor saját életvilágosságuk és melegségükben, vagy tisztaságukban és kedvükben, ha azonban a legalacsonyabb fokon, akkor árnyékban és fagyban, vagy saját homályosságukban és kedvetlenségükben vannak. A legalsó fokról ismét az elsõre jutnak vissza és így tovább. Ezek a változások váltakoznak és pedig sokféle módon. Ezek az állapotok egymás után úgy következnek, mint a világosság és árnyék, a melegség és hidegség, vagy reggel, dél, este és éjjel minden napon a világban az éven belüli folytonos változatossággal. Ezek megfelelési viszonyban is vannak. A reggel szeretetük derûs állapotával, a dél, bölcsességük derûs állapotával, az estve bõlcsességük homályos állapotával, és az  éjjel a szeretetlenség és bõlcstelenség állapotával van megfelelési viszonyban. Mindazáltal tudni kell, hogy az éjjel és a mennyben ezzel megfelelõ életállapot között megfelelés nincs, hanem az a szürkület megfelelése, amely a reggel elõtt van. Az éjnek megfelelése a pokolbeliekkel van. Ebbõl a megfelelésbõl származik, hogy az Igében nap és év az életállapotokat általánosságban jelenti. Melegség és világosság a szeretet és bõlcsességet a reggel; a szeretet legmagasabb fokát a dél; a saját világosságukbeli bõlcsességet az estve; a saját homályosságukbeli bõlcsességet a  hajnali szürkület, amely a reggel elõtt halad; az éjjel azonban a szeretet és bõlcsesség teljes hiányát jelenti.

156. A bensõ állapotával, amely az angyal szeretetének és bõlcsességének székhelye, a többféle külsõ dolgok állapota is megváltozik, amelyek szemük elõtt feltûnnek. Mert azok a dolgok, amelyek rajtuk kívül esnek, olyan módon nyilatkoznak meg, mint a rajtuk belül esõk. Azonban, hogy mik és milyenek ezek, arról a következõ fejezetekben szólok, amelyekben a mennybeli jelképezések és tünemények vannak megírva.

157. Ilyen állapotváltozást külön-külön valamennyi angyal tapasztal és átél és külön-külön valamely társaság is, de abban ismét különbözõképpen úgy az egyik, mint a másik éspedig azért, mert a szeretet és bõlcsességben egymástól különböznek, mert a menny közepén tökéletesebb állapotban vannak, mit azok, akik körül egész a határokig terjednek. ( Lásd fent 23. és 128. szám alatt. ) A különbségek felsorolása azonban igen messze vezetne, mert hitének és szeretetének megfelelõ változásokat mindenki tapasztal. Ezért van, hogy az egyik világosságban és vidámságban van, holott a másik saját homályosságában és kedvetlenségében és pedig ugyanazon társaságon belül. Továbbá az egyik társaságban más módon, mint a másikban. A mennyei birodalom társaságában másként, mint a szellemi birodalom társaságaiban. Állapotuk változása közötti különbség általánosságban olyan, mint a napok állapotváltozása a föld egyik vagy másik zónájában. Mert itt olyanok vannak, akik még reggeli idõben vannak, mikor mások már estvét értek és viszont olyanok, akiknek melegük van, holott mások fáznak és viszont.

158. A mennybõl taníttattam meg, hogy ott az ilyen állapotváltozások miért fordulnak elõ. Az angyalok azt mondották, hogy többféle oka van. Az elsõ, hogy az életnek és a mennynek öröme, amely náluk a szeretetbõl és bõlcsességbõl folyik, ami az Úrtól származik, értékébõl folyvást veszítene, ha minduntalan benne volnának, mint az azokkal történik, akik minden változtatás nélkül vidámságokban és élvezetekben élnek. Másik oka az, hogy nekik éppen úgy, mint az embereknek, sajátjuk van és ez az önmaguk szeretése. Mindazok, akik a  mennyben vannak, sajátjuktól elvonatnak és amennyire õket az Úr attól elvonja, annyiban vannak a szeretetben és bõlcsességben, de amennyiben vissza nem tartatnak, annyiban vannak az önmaguk iránti szeretetben. Mivel mindenki sajátját szereti és azt elõnyben is részesíti, azért lépnek náluk állapot változások és egymás után következõ változások fel. Harmadik oka, hogy õk ezáltal tökéletesbülnek, mert az Úr iránti szeretetben való megtartáshoz és az önszeretettõl való elvonatáshoz hozzászoknak; és azután, hogy az öröm és kedvetlenség következtében a jónak ihletése és az érzés tisztultabbá válik. Õk azt állítják, hogy állapotváltozásukat nem az Úr okozza, mivel az Úr, mint nap, állandóan melegséggel és világossággal, vagyis szeretettel és bõlcsességgel folyik be, hanem hogy annak oka önmagukban van, mert sajátjukat szeretik, ami pedig õket állandóan elvonja. Ezt a világ napjával való összehasonlítással világosították meg: t.i. a meleg és a hideg, a fény és az árnyék állapot változásainak oka nem az esztendõben és a napban van. Mivel az mozdulatlan áll, hanem ennek oka a földtõl ered.

159. Megmutattatott nekem, hogy az Úr a mennyben, mint nap, az angyaloknak azok elsõ, második és harmadik állapotában miként tûnik fel. Az Urat, mint napot, pirosas és olyan sugárzó fényben láttam, hogy azt leírni nem lehet. Az mondották, hogy az Úr, mint ilyen nap, az angyalok elõtt, azok elsõ állapotában tûnik fel. Azután pedig a nap körül nagy, homályos övet látánk, amely által a vöröses és tündöklõ, amitõl olyannyira fénylett,  elõször homályossá lett. Azt mondották, hogy a nap elõttük, második állapotukban, így tûnik fel, Azután látánk, hogy az öv / övezet?/ még inkább elsötétült és ennek következtében a nap még kevésbé látszott vörösesnek és így  fokozatosan, míg izzó fehérré lett. Azt mondották, hogy a nap elõttük harmadik állapotukban így tûnik fel. Ezután látánk, hogy ez az izzó fehérség balra a menny holdja felé elõrehúzódik, hogy annak világosságához csatlakozzék. Ennek következtében azután a hold felette fényessé vált. Azt mondották, hogy ez a mennyei birodalomban levõk negyedik és a szellemi birodalomban levõk elsõ állapota. Az állapotváltozások a két birodalomban így váltakoznak, de nem az egészben, hanem egyik társaság után a másikban. Továbbá ezek a változások nem kiszabottak, hanem vagy késõbben, vagy korábban következnek be, anélkül, hogy õk a változás idejét tudnák. Továbbá azt mondották, hogy a nap nem önmagában változik úgy el, sem hogy elõre húzódnék, hanem az csupán elõttük, állapotuk folytonos változása szerint, tûnik úgy fel. Az Úr mindegyik elõtt, állapotának természete szerint, tûnik fel: piros sugárzóan, ha buzgó szeretetben vannak, kevésbé piros fénylõn és végül tündöklõ fehéren, ha szeretetük csökken. Állapotuk természetét a homályos öv jelképezte, amely  napnak a világosság és lángolást illetõ ama látszólagos változásával létrejött.

160.  Ha az angyalok az utolsó állapotban vannak, amely akkor következik be, ha sajátjukban vannak, akkor lehangolttá lesznek. Beszélék velük, mialatt ebben az állapotban valának és lehangoltságukat látám; de õk azt mondották, reménylik, hogy rövid idõ múlva ismét az elõbbi állapotba és így hasonlóképpen a mennybe jutnak, mert számukra a meny az, ha a sajátjuktól elvonatnak.

161. A poklokban is vannak állapotváltozások, de ezekre, ahol a pokolról lesz szó, terjeszkedünk ki.
 

                        A mennybeli idõ.

162. Bármennyire változzék és mozogjon is a mennyben minden, úgymint e földön, az angyaloknak az idõrõl és térrõl sem fogalmuk, sem képzeletük nincsen, úgyannyira, hogy nem is tudják, mi a tér és mi az idõ. Éppen azért a mennybeli idõrõl legyen itt most szó, míg a térrõl alább, a saját fejezetében szólók.

163. Hogy az angyalok nem tudják mi az idõ, bár náluk éppúgy minden, mint a világban , halad és pedig annyira, hogy közöttük semmi különbség nincs, annak oka az, hogy a mennyben esztendõk és napok nincsenek, hanem állapotváltozások vannak. Ott, ahol esztendõk és napok vannak, ott idõk is vannak, ahol azonban állapotváltozások vannak, ott állapotok vannak.

164. A világban azért vannak idõk, mert a nap itt látszat szerint egyik ponttól a másikig húzódik és idõt alkot, amelyeket évszakoknak nevezünk és ezen felül a föld körülforog és idõt képez, amelyeket napszakoknak nevezünk és padig, úgy amazokat, mint emezeket biztos, alapon nyugvó változással. Nem így azonban a menny napja. Ez folytonos fordulatok és mozgásokkal esztendõket és napokat nem képez, hanem az állapotváltozások iránti látszatot és ezeket nem szigorúan megszabott változással képezi, mint már az elõzõ fejezetben megmutattam. Ezért van, hogy az angyaloknak az idõrõl semmiféle fogalmuk nem lehet, hanem ehelyett az állapotról. Hogy mi az állapot, lásd fentebb 154. sz. alatt.
Az emberek mellett angyalok, nem tudják mi az év, stb.  Idõk állapotokat jelentenek.
165. Mivel az angyaloknak az idõbõl, mint az embereknek a világban, fogalmuk nincsen, azért nincsen fogalmuk az idõrõl és az idõmeghatározásokról sem. Az idõt illetõ sajátos meghatározásokat meg éppen nem tudják, hogy azok micsodák. Így pl. Mi az év, hónap, nap, óra, ma, holnap stb. Ha az angyalok az embertõl ilyesmit hallanak, ( Mert az emberhez az Úr mindig rendel angyalokat ) akkor ezek helyett állapotokat és az állapotok meghatározását értik. Az ember természeti fogalma tehát az angyaloknál így alakul át szellemi fogalommá. Ezért van, hogy az Igében az idõk állapotokat jelentenek és az idõ sajátos meghatározásai, mint a fentiek, a nekik megfelelõ szellemi dolgokat jelentik.

166. Hasonló történik mindannál, ami az idõtõl származik, mint pl. A négy évszak, amelyeket tavasz, nyár, õsz és télnek nevezünk. A négy napszaknál, amelyeket reggel, dél, este és éjjel-nek nevezünk és a négy emberi korral, amelyeket gyermekkor, ifjúkor, férfikor és aggkornak nevezünk és így a többieknél, ami  vagy az idõtõl származik, vagy ami az idõvel következik. Amidõn az ember ilyeneket gondol, akkor az idõbõl gondolkozik, az angyal azonban az állapotból. Ezért, amit, ezek a dolgok az embernél az idõbõl magukon viselnek, azt az angyalok az állapot képzetébe változtatják át. A tavaszt és a reggelt a szeretet és bõlcsesség képzetébe változtatják át, amint ez az angyalok elsõ állapotában van. A nyarat és a delet a szeretet és bõlcsesség képzetébe változtatják át, amint az a második állapotban van. Az õszt és az estét, amint az a harmadikban van. Az éjjelt és a telet az állapotnak abba a képzetébe, , amint az a pokolban van. Ezért van, hogy ezek az idõk az Igében hasonlót jelentenek, lásd fent 155. sz. alatt, amelybõl világosan kitetszik, hogy a természeti dolgok, amelyek az emberek gondolkozásában vannak, az angyaloknál, akik az emberek mellé vannak rendelve, miképpen válnak szellemiekké.

167. Mivel az angyaloknak az idõrõl semmiféle fogalmuk nincs, éppen azért az örökkévalóról egészen más eszményük van, mint a földi embereknek. Az angyalok az örökkévaló alatt végtelen állapotot értenek, nem pedig végest. Egyszer az örökkévaló felett elmélkedém és az idõ fogalmával is jól megértettem, hogy az "örökkévalóságban létel" mi legyen, t.i. a végtelen, de nem az, ami az "örökkévalóságtól" származott és az sem, amit Isten a teremtés elõtt az örökkévalóságtól kezdve végezett. Amint én ezáltal félelmes aggodalomban estem, a menny körébe emeltetém és így abba a felfogásba, amelyben az angyalok az örökkévalóságról vannak és akkor megvilágosíttatás  által világossá vált elõttem, hogy az örökkévalóról az idõbõl gondolni nem szabad, hanem az állapotból, és ahogy akkor az örökkévalót meg lehet érteni, amint az velem is megtörtént.

168. Az angyalok, akik az emberekkel beszélnek, az ember sajátos fogalma szerint a természeti segítségével soha nem beszélnek, amelyek valamennyien az idõrõl, térrõl, anyagiakról és az ezekhez hasonló dolgokból vétetek, hanem olyan szellemi eszmék segítségével, amelyek valamennyie és állapot és ennek különféle változásai, és amelyek az angyalokon belül, vagy kívül vétettek. Mindamellett az angyali fogalmak, amelyek szellemiek, mihelyt az embernél befolynak, egy pillanat alatt és önmaguktól természetivé, az ember sajátos fogalmává változnak át, amelyek a szelleminek teljesen megfelelnek. Hogy ez így van, azt az angyalok nem tudják és az emberek sem. A mennynek bármely befolyása az emberre szintén ilyen természetû. Találtattak angyalok, akik az én gondolataimhoz közelebb és pedig a természetiig behatoltak, amelyben sok fogalom volt az idõbõl és térbõl való. De mivel õk azután semmit sem értettek, azért gyorsan visszaléptek és miután visszaléptek, hallottam õket beszélni és azt mondani, hogy sötétségben voltak. Hogy az angyaloknak az idõt illetõ tudatlanságuk milyen, azt velem tapasztalta által megismertették. Volt a mennybõl itt egy olyan angyal, aki úgy volt alkotva, hogy a természeti fogalmakba, mint azt az ember bírja, beengedhetõ volt; ezzel beszéltem azután késõbb, mint egy embere a másikkal. Kezdetben nem tudta, mi az, amit én idõnek nevezek, ezért õt teljesen meg kellett tanítanom, hogy a nap földünk körül fordulni és esztendõket, meg napokat képezni látszik és hogy ebbõl kifolyólag az éveket négy évszakra és szintén hónapokra és hetekre osztják fel és a napokat huszonnégy órára, és hogy ezek az idõk biztos változással ismétlõdnek és ezek által állanak elõ az idõk. Amidõn ezt halotta, csodálkozott felette és azt mondá, efelõl eddig semmit sem tudott, hanem, hogy csak állapotok vannak. Vele való beszélgetés ideje alatt azt is mondám, hogy a világban tudják, hogy a mennyben idõ nincsen, mert az emberek akképpen beszélnek, mintha tudnák, ugyanis azokról, akik meghalnak, azt mondják, hogy a mulandót ( idõhöz kötöttet ) elhagyják és hogy azok az idõn kívül mennek, mialatt azt értik, hogy a világon kívül. Azt is mondottam, hogy néhányan jól tudják, hogy az idõk eredetileg állapotok, ugyanis abból, mert teljesen a hajlamok állapota szerint, melyben azok vannak, viselkednek, vagyis rövid azoknak, akik örömben és élvezetben, hosszú azoknak, akik kedvtelenségben és szomorúságban vannak és változó a reménység és várakozás állapotában. És hogy ezért a tudósok megvizsgálják, mi az idõ és a tér, bár néhányan tudják, hogy az idõ a természeti emberhez tartozik.

169. A természeti ember azt hiheti, hogy nem volna gondolata, ha az idõ, tér és az anyagi dolgok fogalma tõle elvétetnék, mert erre alapul minden gondolkozása. De azt is tudnia kell, hogy a gondolatok végesek és korlátozottak csak annyira lesznek, amennyire az idõ, tér és anyagiból valamit magukon hordanak és annyira nem végesek és kiterjedtek, amennyire ezekrõl rajtuk semmi nincs, mert a lélek az anyagiakon és világiakon annyira emelkedik felül. Az angyalok számára ebbõl bõlcsesség ered és ez olyan természetû, hogy az megfoghatatlannak nevezhetõ, mert azokba a fogalmakba nem juthatnak, amelyek csupán ilyenekbõl állanak.
 
 

                A mennybeli jelképezések és tünemények.

170. Az az ember, aki csupán a természeti világosságból gondolkozik, nem tudhatja, hogy a mennyben valami olyan van, ami a világban levõ dolgokkal egyenlõ. És pedig azért nem, mert, abból a világosságból gondolkozván, megerõsödött abban, hogy az angyalok csak gondolatlények ( Mentes ) és a gondolatlények csak mint valami ködszerû illóképek, és így érzékük, mint az embernek, nincsen. Tehát sem szemük, és ha szemük nincs , akkor nem is lények. Holott az angyaloknak mindaz az érzékük megvan, amely az embernek, sõt még sokkal élesebbek. A világosság is, amibõl látnak, sokkal világosabb, mint az a világosság, amibõl az ember lát. Hogy az angyalok a legtökéletesebb testû emberek és valamennyi érzékük megvan, lásd fent 73-77; és hogy a világosság a mennyben sokkal fényesebb, mint a világon, lásd a 126-132.sz.alatt.

171. Hogy azok a dolgok, amelyek az angyalok elõtt a mennyben feltûnnek, milyenek, röviden leírni nem lehet. Részben a földön levõ dolgokhoz hasonlók, csakhogy alkatuk még tökéletesebb és tömegük még nagyobb. Hogy a mennyben olyan dolgok vannak, abból is kitetszik, amit a próféták láttak, mint pl. Amit Ezékiel az új egyházról és az új földrõl látott, ami a 40-48. fejezetekben van leírva; amit Dániel a 7-12. fejezetekben összefoglalt, amit János a Jelenések könyvének elsõ részétõl az utolsóig leírottak szerint látott és mások, amelyekrõl úgy a történeti, mint az Ige prófétai könyveiben van szó. Ilyen és ehhez hasonló dolgok tûntek fel elõttük, amidõn a menny elõttük megnyílott. Az, hogy a menny elõttük megnyílott, azt jelenti, hogy a bensõ látás, ami a szellemember, megnyílik, mert a  mennyei dolgokat az ember testi szemivel nem, hanem csak lelki szemeivel láthatja. Bármikor az Úrnak tetszik, megnyílhatnak ezek, mialatt az ember a természeti világosságból, amiben a testi érzékek szerint van, elvonatik és a szellemi világosságba, amelyben szelleme szerint van jelen, emeltetik. Ebben a világosságban látám is azt, ami a mennyekben van.

172. Jóllehet, hogy azok a dolgok, amelyek a mennyekben mutatkoznak, a földi dolgokhoz nagyrészt hasonlítanak, de lényegük szerint még sem hasonlók. Mert a mennyekben a menny napja által jönnek létre és a földön levõk a világnapja által. A menny napjából eredõket szellemieknek, azokat ellenben, amelyek a világ napjából erednek, természetieknek nevezzük.

173. Azok a dolgok, amelyek a menyben létrejönnek, a földön létrejövõ dolgokhoz nem hasonló módon jönnek létre. A mennyekben minden dolog, az angyalok bensõjével való megfelelés szerint, az Úrból származik; mert az angyaloknak van bensõjük és külsõjük is. Ami bensõjükben van, mindaz a szeretetre és hitre vonatkozik és így az akaratra és az értelemre; mert az akarat és az értelem azok felvevõje. A külsõ pedig a bensõnek felel meg. Hogy a külsõ a bensõnek felel meg, lásd fent 87-115. sz. Ez azáltal világosodik meg, amit fent a menny melegségérõl és világosságáról mondottam, hogy t.i. az angyaloknak szeretetük minémûsége szerint van melegségük, és világosságuk pedig bõlcsességük minõsége szerint. Lásd fentebb 128-134. szám alatt. Éppen így áll ez azokkal a többi dolgokkal is, amelyek az angyalok érzékei elõtt mutatkoznak.

174. Amidõn nekem megadatott, hogy az angyalokkal érintkezhessem, a náluk levõ dolgokat világosan és olyan tisztán láttam, akárcsak a világban levõ dolgokat és pedig olyan kézzelfogható módon, hogy én azt hittem, miszerint a világon és valami királyi udvarban vagyok. Beszéltem is velük, mint egyik ember a másikkal beszél.

175. Mert valamennyi dolog, amely a bensõnek megfelel, azt jelképezi is, ezért jelképezõnek (Repraesentativa ) is nevezzük és mivel ezek a bensõ állapota szerint változnak, azért nevezzük tüneményeknek ( Apparentiae), habár azok a dolgok, amelyek az angyalok szemei elõtt a mennyben feltûnnek és amelyeket érzékeikkel megismernek, szintén olyan élénken tûnnek fel és ismerik fel azokat, mint az emberek a földi dolgokat, sõt még sokkal kifejezettebben és észrevehetõbben, határozottabban. A mennybeli tüneményeket, amelyek ilyen eredetûek,  valóságos tüneményeknek nevezzük, mert valóban léteznek. Vannak nem valóságos tünemények is és pedig olyanok, amelyek ugyan feltûnnek, de nem a bensõnek felelnek meg. Ezekrõl azonban a következõkben lesz szó.

176. Annak kifejezettebbé tételére, vajon melyek azok a dolgok, amelyek az agyalok elõtt a megfelelések szerint feltûnnek, itt csak egyet akarok felhozni. Azok elõtt, akik a belátásban vannak, kertek és paradicsomok, telve a fák és virágok minden fajával, tûnnek fel. A fák itt a legszebb rendben ültettettek és egyes csoportokat képeznek, amelyekhez folyosók vezetnek és amelyek körül sétányok vannak, mindez olyan szépségben, hogy azt leírni nem lehet. Ide azok járnak, akik a belátásban vannak. Virágot kötnek és koszorúkat fonnak, amikkel a gyermekeket feldíszítik. Itt olyan fajta fák és virágok is találhatók, amilyeneket a földön sehol sem láthatnak és itt alant létre sem jöhetnek. A fákon szintén gyümölcsök is vannak a szeretet jósága szerint, amelyekben  a mély értelmûek vannak. Ilyeneket látnak azok, mert a kert és a paradicsom és szintén a termõ fák és a világok a belátásnak és bõlcsességnek felelnek meg. Hogy a mennyben hasonló dolgok vannak, az a földön is ismeretes, de csak azok elõtt, akik a jóban vannak és a menny világosságát, a természeti világosság és ennek tévedései által magukból kitörülni nem engedték, mert ha a mennyre gondolnak, vagy felõle beszélnek, akkor azt gondolják és mondják, hogy ott olyan dolgok vannak, amelyeket még fül nem hallott és szem nem látott.
 

           A ruhák, amelyekbe az angyalok öltözködnek és megjelennek.

177. Mivel az angyalok emberek és egymás között élnek, mint földön az emberek, ezért ruháik is vannak, vannak lakásaik és több más hasonló dolguk, azzal a különbséggel, hogy ott minden tökéletesebb, mert tökéletesebb állapotban vannak. Mert, amiképpen az angyali bõlcsesség az emberi bõlcsességet olyan fokban múlja felül, hogy az kimondhatatlan, azért ott mindenféle, amit az angyalok tapasztalnak és ami elõttük meg jeleni, bõlcsességüknek felel meg, lásd fent 173. sz.

178. A ruhák, amelyekben az angyalok öltöznek, éppen úgy, mint az egyéb dolgok, megfelelésben vannak és mivel megfelelnek, úgy valóban léteznek is, lásd fentebb 175. sz. alatt. Ruhájuk belátásuknak felel meg, ezért a mennyben, mindenki belátásának megfelelõen ruházkodva jelenik meg és mivel egyik a másikat belátásban felülmúlja, 43-128. sz. alatt, éppen azért az egyiknek szebb ruhája van, mint a másiknak. A legteljesebb belátással bíróknak tûzfényben tündöklõ; némelyeknek világos fénytõl ragyogó ruháik; a kisebb belátásúaknak fénylõ fehér, vagy fény nélküli, vagy fehér, ruhájuk van és a még kisebb belátásban lévõknek színes ruhájuk; a legbensõbb menny angyali azonban ruhátlanok.

179. Mivel a ruhák az angyalok belátásának megfelelnek, azért az igaznak is megfelelnek, mert minden belátás az isteni igazból származik; ezért ugyanaz az, ha azt mondjuk, hogy az angyalok belátásuk szerint, vagy az isteni igaz szerint öltözöttek. Hogy némelyek ruhája lángoló, fényben izzó és a többiekéhez képest fénylõ világosságban ragyog, annak oka az, hogy a láng a jónak és  a világosság a jóból származó igaznak felel meg. Hogy némelyek ruhája fénylõ fehér és azután sima, fény nélküli fehér, némelyeké pedig színes, az onnan van, hogy a kisebb belátásúaknak az isteni jó és igaz kevésbé fénylik és különféleképpen vétetik fel; úgy a fénylõ fehér, mint a sima fehér az igaznak és a színek az igaz változatosságának felelnek meg. Hogy a legbensõ mennyben mezítelenek, az onnan van, hogy azok ártatlanságban vannak és az ártatlanság a mezítelenségnek felel meg.

180. Mivel az angyalok a mennyben ruhát viselnek, azért szintén ruhában jelennek meg, ha e világra lejönnek, mint azok, akiket a próféták és azok is, akiket az Úr sírboltjánál láttak:
   "Akiknek tekintete olyan volt, mint a villámlás, ruhájuk pedig fényes és fehér" Máté 18: 3,  Márk 16: 5, Lukács 24: 4, - János 20: 11,12,13, és azokat, akiket János a mennyben látott:            " akiknek ruhái byssusból valók és fehérek voltak"  Jelenések 4: 4,  - 19: 11,13.
Mivel pedig a belátás az isteni igazból származik, azért az "Úr ruhája, midõn elváltozék, sugárzó és fénylõ fehér vala, mint a világosság"  Máté 17: 2,  Márk 9: 3,  Lukács 9: 29.
Hogy a világosság az úrból eredõ isteni igaz, lásd fent 129. Szám alatt. Ezért van, hogy a ruhák az Igében az isteni igazat és az ebbõl eredõ belátást jelentik mint:
    "Akik ruháikat meg nem fertõztették, azért fehér ruhákban járnak énvelem, mert méltók arra. Aki gyõzedelmes lészen fehér ruhákba öltöztetik".  Jelenések 13: 4,5.
   "Boldog, aki vigyáz, és megõrzi ruháit "  Jelenések 16: 15.
És Jeruzsálemrõl, amely alatt az egyház, amelyik az igazban van, értetik:
   "Serkenj fel, öltözd fel a te erõsségedet óh Sion, öltözzél fel a te ékességednek ruháiba Jeruzsálem!"  Ézsajás 52: 1.
    "Jeruzsálem! Byssussal ruházálak fel tégedet és selyemmel fedélek be tégedet, a te ruháid byssus és selyem valának"  Ezékiel  16: 10,13, és így több más helyen.
   Aki azonban az igazságok híján van, arról azt mondjuk, hogy nincsen neki lakodalmas ruhája:
  "Miután a király belépett, láta ott egy embert, akinek nem volt lakodalmas ruhája és monda néki: Barátom! Mimódon jöttél ide, holott nincsen lakodalma s ruhád? Azért a külsõ sötétségre vetették."  Máté 22: 11-13.
   A lakodalmas ház alatt a mennyet, és az egyháznak az Úrral való összeköttetése folytán, az Úr isteni igazságát kell érteni. Ezért az Úr az Igében võlegénynek és férfinak neveztetik és a menny az egyházzal együtt mennyasszonynak, vagy feleségnek.

181.  Hogy az angyalok ruhái nemcsak ruháknak tûnnek fel, hanem valóban ruhák is, abból kitetszik, hogy ezeket nemcsak látják, hanem megérintés által érzik is, azután abból is, hogy nekik többféle ruhájuk van és ezeket felveszik és levetik, és azok, akik nem használják, elteszik és ha erre szükségük van, megint elõveszik. Hogy ruháikat cserélik, ezerszer is láttam. Kérdeztem, hogy ruháikat honnan veszik, azt mondották: az úrtól és hogy azokkal tudtukon kívül ajándékoztatnak meg és ruháztatnak fel. Azt is mondották, hogy ruháik állapotuk változásával szintén változnak és pedig, az elsõ, vagy második állapotukban tündöklõ és fehéren fénylõ ruháik vannak, a harmadik és negyedikben azonban valamivel homályosabbak. Ez is a megfelelés következtében van így, mert náluk az állapotváltozások a belátás és bõlcsesség tekintetében jönnek létre, amirõl már fentebb 154-161. sz. alatt szólottunk.

182.  Mivel a szellemi világban a ruhák mindenkinek belátása szerint adatnak, ezért az igazságok szerint, amelyekbõl a belátás ered. Ezért a pokolban levõk, mivel ott igazságok nincsenek, ugyan felruházva jelennek meg, de ruhájuk rongyos, piszkos és undorító. Mindegyik saját esztelenségének megfelelõen, mivel másokat úgysem ölthetnének fel. Ezeket az Úr adja nekik, hogy felruházkodjanak, nehogy meztelenül mutatkozzanak.
 
 

            Az angyalok lakása és tartózkodási helye.

183. Mivel a mennyben társaságok vannak és úgy élnek, mint az emberek, ezért lakásaik is vannak és pedig szintén különbözõk. Mindenkinek a saját életállapota szerint: pompásabb azoknak, akik méltóbb állapotban vannak és kevésbé pompás azoknak, akik alacsonyabban vannak. A mennyben levõ lakások felõl egynéhányszor beszéltem az angyalokkal és azt mondám nekik, hogy manapság alig hinné valaki, hogy lakásaik és tartózkodási helyeik vannak. Egyesek azért nem, mert ezeket nem látták, mások azért, mert nem tudják, hogy az angyalok emberek. Mások, mert azt gondolják, hogy az angyalok mennye az, amit maguk körül szemeikkel látnak és mivel az üresnek látszik és mivel azt gondolják, hogy az angyalok illanó árnyak, azért azt következtetik, hogy a levegõben élnek. Azonfelül azt, hogy a szellemi világban éppen olyan dolgok vannak, mint a természetben, azért nem értik, mert a szellemirõl semmit sem tudnak. Az angyalok azt mondották, hogy tudják, miszerint manapság a földön ilyen nagy tudatlanság uralkodik és pedig, ami felett leginkább csodálkoztak, az egyházon belül és itt inkább a mûveltebbeknél, mint azok között, akiket együgyûeknek neveznek. Továbbá azt mondották, hogy azok az Igébõl tudhatnák, hogy az angyalok emberek, mert azok, akik megjelentek, mit emberek jelentek meg; éppen úgy az Úr, aki az Õ teljes emberijét magával vitte. És, hogy õk, mivel emberek, szintén tartózkodási helyeik és lakásaik is vannak és nem egyesek tudatlansága szerint, amit esztelenségnek neveznek, hogy a levegõben idestova röpködnének, mintha párák voltának, holott szellemeknek neveztetnek. Pedig ezt megérthetnék, ha az angyalokról és szellemekrõl saját megalkotott véleményük körén kívül gondolkozni akarnának, ami megtörténnék, ha nem azt vetik fel elsõ kérdésül és gondolatuk kizárólagos tárgyául nem azt teszik: vajon úgy van-e? ( ugyanis mindenkibe meg van az az általános jelkép, hogy az angyaloknak emberi alkatuk és lakásaik vannak, amelyeket a menny lakásainak neveznek és pompásabbak, mint a földön lévõ lakások ); hogy azonban ez a közös kép, amely a meny befolyásából ered, azonnal szétesik, mihelyt a kérdést, vajon így van-e, mint tárgyat a középre helyezik és vizsgálódásuk tárgyává teszik, ami kiváltképp tudósoknál történik, akik saját okosságukkal maguknak a mennyet és a világosság útját ebbõl határozták meg. Éppen úgy van ez az ember halála utáni élet kérdésének hitével is. aki errõl beszél és a lélek felõl nem a tanult vélemények szerint, vagy a testtel való ismét egyesülés tana szerint gondolkozik, azt hiszi, hogy a halál után emberként tovább élni fog és pedig az angyalok között, ha jó életet élt és hogy akkor az Istent meglátja és örömet fog érezni. Mihelyt azonban a testtel való ismétegyesülés tanára, avagy a lélekre önkényes elõítélettel tekint és a gondolatot, - vajon a léleknek ilyen tulajdonsága van-e - kiküszöböli, vagyis, hogy úgy van-e? elõzõ jelképe azonnal eloszlik.

184. De jobb lesz, ha tapasztalati tényeket sorolok fel. Valahányszor az angyalokkal szemtõl-szembe beszéltem, maga is náluk, lakásaikban voltam; lakásaik teljesen olyanok, mint amit házaknak neveznek, csak szebbek. Vannak benne termek, szobák és hálószobák nagy számban, elõudvarok és körös körül kertek, virágligetek, mezõk. Ahol együtt élnek, ott lakásaik egymást érintik, egyik a másik mellett és együtt várost alkotnak, utakkal, utcákkal, terekkel; egészen olyan módon, mint földünkön a városok. Az is megengedtetett nékem, hogy azokban járhassak és mindenütt körülnézhessek; és hogy itt és ott a házakba beléphessek. Ez teljes ébrenlétemben történt, amidõn bensõ látásom megnyílott.

185. Láttam a mennyben a palotákat, amelyek olyan felségesek voltak, hogy azt leírni lehetetlen. Felül, mint a tiszta arany, és alul, mint a drágakövek fénylettek. Egyik palota tündöklõbb, mint a másik. Belsejükben éppen úgy; a szobák olyan díszítésekkel valának rakva, amelyeknek leírásához nekünk úgy szavaink, mint ismereteink hiányzanak. Dél felõli oldalukon paradicsomok valának, amelyben minden hasonló módon fénylett; néhány helyen a levelek, mint az ezüst és a gyümölcsök, mint az arany; és a virágok ágyaikon színeikkel hasonlóképp szivárványt ábrázoltak. A határokon ismét paloták tûntek fel, amelyekben a kilátás végzõdött. A menny építkezési mûvészete olyan fokon áll, hogy bátran mondhatjuk, hogy itt a mûvészet a maga mûvészetében van, ami nem is csoda, mert a mûvészet a mennybõl ered. Az angyalok számtalan hasonló dolgot mondottak, amelyek még tökéletesebbek, amelyeket az Úr szemük elé állít és ezek lelküket még inkább gyönyörködtetik, mint szemeiket és pedig azért, mert azok egyes részeiben megfelelések, a megfelelések által pedig az Istenit látják.

186. A megfeleléseket illetõleg, magam is megtaníttattam, hogy t.i. nemcsak a paloták és a házak, hanem minden, ami rajta belül, vagy kívül van, a bensõnek felel meg és  a házakon belül levõ részletek a változatosságnak, amelybõl a jó áll; és a házon kívül található dolgok az igazságoknak, amelyek a jóból származnak, és szintén a megihletések és megismeréseknek felelnek meg. És mivel ezek a jónak és igaznak felelnek meg, amely náluk az Úrtól van, úgy szintén szeretetüknek és így bõlcsességüknek és belátásuknak is. Mert a szeretet jóhoz tartozik, a bõlcsesség a jónak és egyszersmind az igaznak tartozéka, a belátás azonban az, amely a jóból származó igazra vonatkozik.
   Ezek azok a dolgok, amelyeket az angyalok észrevesznek, ha azokat a tárgyakat szemlélik és  ezért van az, hogy ezek lelküket inkább gyönyörködtetik és vonzzák, mint szemeiket.

187. Ebbõl világos, hogy az Úr önmagát miért nevezé templomnak, amely Jeruzsálemben volt,  János 2: 19,21.
És hogy
   az új Jeruzsálem tiszta aranyból, kapui gyöngyökbõl, alapjai értékes drágakövekbõl valónak miért tûnt fel,  Jelenések  21.
   Azért t.i., mert a templom az Úr Istenemberijét jelképzete; az Új Jeruzsálem pedig azt az egyházat jelenti, amely késõbb alapíttatni fog; a tizenkét kapu azokat az igazságokat, amelyek a jóra vezetnek; és az alapok ( fundamenta ) azokat az igazságokat, amelyeken alapjaik nyugszanak.

188. Azok az angyalok, akikbõl az Úr mennyei birodalma áll, legtöbbnyire fenséges helyeken laknak, amelyek, mint a földi hegyek, úgy tûnnek fel. Azok az angyalok, akikbõl az Úr szellemi birodalma áll, kevésbé fenséges helyeken laknak, amelyek domboknak látszanak. Azok az angyalok azonban, akik a menny legalsó részeiben laknak, olyan helyeken laknak, amelyek sziklatömböknek látszanak. Ezek a dolgok is a megfelelésbõl erednek; mert a bensõ a magasabbnak felel meg, a külsõ pedig az alacsonyabbnak. Ezért van, hogy a helyek az Igében a mennyei szeretetet jelenti, a dombok a szellemi szeretetet és a sziklák a hitet.

189. Vannak angyalok, akik nem társaságokban, hanem elkülönítve külön-külön házakban élnek. Ezek  a menny közepén laknak, mert az angyalok között a legjobbak.

190. A házak, amelyekben az angyalok laknak, nem úgy építtetnek, mint e világban, hanem azokat az Úr nekik kegyelembõl ajándékozza, mindegyiknek külön az igaz és jó felvétele szerint. Azok, az angyalok állapotváltozásakor, amelyrõl fent 154-160 sz. alatt volt szó, egy kevéssé szintén változnak. Mindazt, amijük az angyaloknak van, azt az Úrnak köszönik, és mindazok, amelyekre még szükségük van, nekik megadatnak.
 

            A mennybeli tér

191. Habár a mennyben úgy, mint a világon, minden helyben és térben levõnek látszik, mégis az angyaloknak a helyrõl és térrõl sem fogalmuk, sem  képzetük nincs. Mivel ez értelmetlennek látszik, azért ezt a dolgot, mivel nagyfontosságú, meg akarom világosítani.

192. A szellemi világban minden mozgás a bensõ állapotváltozása által történik, úgyannyira, hogy a mozgások állapotváltozásoknál nem egyebek. Ezen a módon vezettetem én magam is az Úrtól a mennybe és a világmindenség földtesteire és pedig szellememnél fogva, mialatt testem ugyanazon helyen maradt. Az angyalok ezen a módon járnak helyrõl-helyre, mivel náluk távolságok nincsenek, és ha távolságok nincsenek, akkor a térségek is hiányoznak, hanem ezek helyett állapotok és változások vannak.

193. Mivel a a mozgások ilyen módon történnek, azért világos, hogy a közeledések, a bensõ állapot tekintetében, hasonlóságok és az eltávolodások, egyenlõtlenségek. Ezért van, hogy akik a közelben vannak, hasonló állapotban, a távolban lévõk pedig, akik nem hasonló állapotban vannak és hogy a mennyben a térségek nem egyebek, mint külsõ állapotok, amelyek a bensõnek megfelelnek. Hogy a mennyek és azután a társaságok mindegyik mennyben és mindegyik angyal egyazon társaságban, egymástól elválasztva vannak, az egyébtõl nem származik. Innen ered az is, hogy a mennyek a pokloktól elválasztva vannak, mert azok ellentétes állapotúak.

194. Innen van azután annak is az oka, hogy a szellemi világban egyik a másik elõtt jelenlevõnek tûnik fel, mihelyt az annak jelenlétét vágyakozva kívánja, mert így õt gondolatában látja és annak állapotába helyezkedik. Viszont egyik a másiktól annyira eltávolodik, amennyire az tõle elfordul és mivel az elfordulás a hajlamok ellentétességébõl és a gondolatok kettéválasztásából ered, ennek következtében megtörténik, hogy többen, akik egy helyen találtatnak, addig míg egyetértenek, mindnyájan együtt látszanak, míg ellenben egymástól elfordulnak és el is tûnnek.

195. Úgyszintén, ha egyik, az egyik helyrõl a másikra valakihez megy, legyen az saját városában, vagy az elõcsarnokokban, vagy a kertekben, vagy saját társaságán kívül, gyorsabban jut oda, ha utána kívánkozik és lassabban, ha oda nem kívánkozik. Az út maga, ( bár ugyanaz ), saját vágyakozása szerint hosszabbodik, vagy rövidül. Ezt többször láttam és felette  csodálkoztam. Ebbõl megint az tûnik ki, hogy a távolság és a térség, mivel az az angyaloknál bensõjük állapota szerint igazodik, képzete és fogalma gondokozásukba mégsem hatol be, bár náluk éppen úgy mint e földön, rétségek vannak.

196. Ezt az emberek gondolatával is meg lehet világosítani. Bár ezeknek térségük nincs, mégis az, amire az ember gondolatát megfeszített figyelemmel irányítja, jelenlévõnek mutatkozik, úgy, hogy , aki felette gondolkozik, azt is tudja, hogy látásának határa nincs, hacsak nem a  közben fekvõ földi tárgyak következtében, amelyeket egyúttal lát is, vagy pedig ismeretet következtében, amelynek birtokában tudja, hogy azok mily távol vannak, látása meg nem nyugszik. Ez azért történik, mert ez a folytonos nagyság és a folytonosságban a távolfekvõ csak a tárgyak következtében látszik, amelyek nem folytonosak. Ezt az angyaloknál még inkább fel lehet találni, mert látásuk gondolkozásukkal egybe esik és a gondolkozás a hajlammal, és mint fentebb mondottam, mivel a közeli és a távoli megjelenik és bensõjük állapota szerint változik.

197. Ezért van, hogy az Igében a helyekkel és térségekkel és mindennel, ami a térbeli viszonnyal valami összefüggésben van, olyan dolgok jelképeztetnek, amelyek az állapotokra vonatkoznak, mint pl. A távolságokkal, a közel, a távol, az utak, utazások, vándorlások, mérföldkövek, stádium, (futamat ), mezõk, szántóföldek, kertek, városok, utcák mozgások, különféle tömegeke, hosszúság, szélesség, magasság, mélységgel és még más számtalan dologgal. A legtöbb dolgon, amit az ember gondokozásában a világból hozott, van valami az idõbõl és térbõl való. Itt csak azt akarom felsorolni, hogy az Igében hosszúság, szélesség és magasság mit jelentenek. A világon hosszúnak és szélesnek azt nevezzük, ami a térben hosszú és széles; éppen így a magasat is. A mennyben azonban, ahol nem a térbõl gondolkoznak, a hosszúság alatt a jó állapota, a szélesség alatt az igaz állapota, és a magasság alatt az azok közti fokok szerinti különbséget kell érteni, amirõl a 38. sz. alatt szó volt. Hogy a fenti három méret alatt miért kell ezeket érteni, annak oka az, hogy a hosszú a mennyben a napkelettõl napnyugatig húzódó irányra vonatkozik, és itt azok laknak, akik a jóból származó igazban vannak ( lásd fentebb 148. sz.); de a menyben a magas a fokok tekintetében mindkettõre vonatkozik. Ezért van az, hogy az Igében a hosszúság , a szélesség és a magasság ehhez hasonlókat jelöl meg; mint pl. Ezékielnél: a 40-48. Fejezeti, ahol a tömegek hosszúságuk, szélességük, magasságuk; az új egyház és az új föld elõudvarokkal, szobákkal, kapukkal, ablakokkal, elõvárosokkal együtt van leírva, amelyek az új egyházat és a benne levõ jót és igazat jelölik. Mire is volna másra mindaz a mérték? Az új Jeruzsálem a Jelenések könyvében hasonló módon van leírva e szavakkal:
   " A város pedig négyszegletûen helyeztetett, amelynek hosszúsága annyi, mint szélessége és megméré a várost a vesszõszállal tizenkétezer futamatnyira és annak hosszúsága, szélessége egyenlõ"    21: 16.
   Mivel itt az új Jeruzsálem alatt az új egyház jelképeztetik, azért azok a mértékeke az egyházhoz tartozó dolgokat jelezik. A hosszúsággal szeretetük jósága, a szélességgel az ebbõl származó igaz, a magassággal a jó és az igaz a fokozatokban, a tizenkétezer futamattal a jó és igaz együttvéve. Mit jelentene mást, minthogy a magasság, a hosszúság és szélességhez hasonlóan tizenkétezer futamatot tesz ki? Hogy az Igében a hosszúsággal az igaz jelöltetik, kitûnik a következõbõl:
    "Jehova, nem rekesztettél engemet az ellenségnek kezébe, hanem az én lábaimat széles helyre állattad."  31. Zsoltár 9.
     "Az én nyomorúságomban segítségül hívám az Urat és meghallgata engem tágas helyen."  118. Zsoltár 5.
  Ezenkívül még más helyeken, mint pl. Ézsajás 8: 8,   Habakuk 1: 6.    Éppen így másoknál is.

198. Ebbõl látni lehet, hogy a mennyben, bár térségek, úgy mint e világban, ott is vannak, mindazáltal ott semmit sem a térségek, hanem az állapotok szerint becsülnek meg és hogy így ott a térségeket, mint a világban, megmérni nem lehet, hanem azok csak az angyalok bensõjének állapota szerint láthatók.

199. A tulajdonképpeni elsõ oka az, hogy az Úr mindegyiknél szeretetének és hitének aránya szerint van jelen  és hogy minden az Õ jelenléte szerint látszik közelinek, vagy távolinak, mert a mennyben mindent ezáltal határoznak meg. Ezáltal van az angyaloknak bõlcsességük is; mert azáltal van gondolataiknak kiterjedésük ( extensio ), és azáltal tartatik fenn a mennyben levõ minden dolog közösség tétele ( commuicatio ); egyszóval, azáltal adatott nekik, hogy szellemi módon gondolkozzanak és nem természeti módon, mint az emberek.
 

         A menny alakja, ami szerint a társulás és közlés abban történik.

200. Hogy a menny alakja milyen, az némiképpen kitetszhetik abból, amit az elõzõ fejezetekben kimutattam, hogy t.i. a menny, úgy legnagyobb, mint legkisebb alakjában is, egymáshoz hasonló, lásd 72. sz. alatt. Ezért valamennyi társaság kisebb alakú mennyet képez és valamennyi angyal a legkisebbet, 51-58. sz. Hogy, miként az egész menny egy embert ábrázol, úgy a menny valamennyi társasága kisebb alkatban és minden angyal a legkisebben embert ábrázol, lásd 59-71. Hogy a középen  a legbõlcsebbek és körül a határokig a kevésbé bõlcsek vannak és így hasonlóképpen az egyes társaságokban is, 43. sz. Hogy a napkelettõl napnyugatig a mennyben azok laknak, akik        a szeretet jóságban és déltõl északig, akik a jóból eredõ igazságokban vannak, éppen így mindegyik társaságban is, lásd 148, 149. sz. Mindez a menny alakja szerint van, amibõl arra következtethetünk, hogy alakja általában milyen.

201. Fontos az tudnunk, hogy a menny alakja milyen, mert nemcsak annak megfelelõen történik és mivel minden közlés és a gondolatok meg a hajlamok minden kiterjedése is, azért az angyalok minden bõlcsessége és belátása is. Ezért van, hogy amennyire valaki a menny alakjában van, vagyis, amennyire a menny alakja, annyiban bõlcs is; vagy mondhatjuk: a menny alakjában vagy a menny rendjében, ami ugyanazt jelenti, mert minden dolog alakja a rendbõl származik és a rend szerinti.

202. Mondassék meg itt legelõször, mit értünk a menny alakjában való létel alatt. Az ember a menny és világ képére teremtetett. Bensõje a menny képmására, külsõje a világ képmására, lásd fent 57. sz. Alatt. Akár képmására, vagy alakjára - mondjuk - ugyanazt jelenti. De mivel az ember akaratának gonoszságával és annak következtében gondolkozásáénak hamisságával a menny képét és ezzel ennek alakját önmagában szétrombolta és ennek helyére a pokol képét és alakját ültette, azért van bensõje már születésekor elzárva. Ebben rejlik annak az oka, hogy az ember e tekintetben az állatokkal szemben teljes tudatlanságban születik. Hogy azonban a menny képe és alakja nála ismét helyreállíttassék, kell hogy olyanokban, amelyek a rendhez tartoznak, taníttassék. Ezért a rendhez igazodik, mint fentebb mondottam, az alak: mivel az Ige az isteni rend minden törvényét magába foglalja. Az isteni rend törvényei a benne adott rendelkezések. Azért, amennyiben az ember azokat ismeri és azok szerint él, olyan arányban nyílik fel bensõje és ebbõl a menny képe, vagyis a rend újonnan képezõdik. Ebbõl kitetszik, hogy mit jelent "a menny alakjábani létel." Ez tulajdonképpen annyi tesz, mint az Igében megírottak szerinti élet.

203. Amennyiben valaki a menny alakjában van, annyiban van az a mennybe, sõt annyiban menny a legkisebb alakban ( 57.sz.alatt.) továbbá ugyancsak annyira van a belátásban s a bõlcsességben. Mert, mint fentebb mondottam, minden gondolat, amely saját eszébõl és minden érzelem, amely akaratából ered, a menyben annak alakja szerint mindenfelé szétterjed és a benne levõ társaságok között csodálatos módon szétosztódik, úgyszintén ezek is ismét vele osztják meg. Vannak néhányan, akik azt hiszik, hogy a gondolatok és érzelmek valóban nem körülöttük terjeszkednek ki, hanem bensõjükben vannak éspedig azért, mert õk azt, amit gondolnak, nem mint valami távolit, hanem mint valami bennük találhatót tekintik. Azonban nagyon csalódnak, mert, mint a szem látásának kiterjedése még a legmesszebb fekvõ pontokra is eljut és a tárgyak rendje szerint, a- melyeket kiterjedésben lát, rögzíttetik, azért bensõ látásának, amely az ész, szintén van a szellemi világban kiterjedése, habár azt fent a 196. sz. Alatt közölt okból észre nem veszi. A különbség csak az, hogy a szem tekintete természetszerûen érzékíttetik, mert a természeti világban tárgyak által, de az ész tekintete szellemi módon indíttatik fel azon dolgok által, amelyek a szellemi világban vannak és valamennyien a jóra és igazra vonatkoznak. Hogy az ember nem tudja, miszerint ez így van, annak oka abban rejlik, mert nem tudja, hogy szellemi világosság van, amely az észt megvilágítja. Holott az ember a világosság nélkül, amely az észt megvilágosítja, egyáltalában gondolkozni nem képes. Efelõl a világosság felõl, lásd fentebb 126-132. sz.-ig. Volt egy bizonyos szellem, aki szintén azt hitte, hogy önmagából gondolkozik, vagyis rajta kívül esõ mindenféle kiterjedés nélkül és így a rajta kívül esõ társaságok közössége nélkül. De mihamar meggyõzõdött afelõl, hogy téves úton van. A közeli társaságokkal való közösség tõle elvonatott és ennek következtében nemcsak minden gondolkodástól megfosztódott, hanem mint a halott leesett, mégis karjaival ide-oda hadonászott, mint valami újszülött gyermek. Kisvártatva a közösség neki ismét visszaadatott és aszerint, amint helyreállott, saját gondolkozásának állapotába tért vissza. A többi szellem, aki ezt végignézte, megismerte azután, hogy valamennyi gondolat és hajlam a közlés szerint folyik be és bármi, ami az élethez tartozik. Mert mindaz, ami az ember életéhez tatozik, abban áll, hogy gondolkozni és megindíttatni, vagy ami ugyanaz, megérteni és akarni tud.

204. Mindazáltal tudni kell, hogy a belátás és bõlcsesség a közlés szerint mindegyiknél különbözõ. Azok, akiknek belátásuk és bõlcsességük az igazi jóból és igazból képzõdött, azoknak a társaságokkal a menny alakja szerint van közösségük. Azoknál ellenben, akiknek belátásuk és bõlcsességük nem az igazi jóból és igazból, de mégis olyanból képzõdött, ami összhangzik, a közösség szétszaggatott és egyenlõtlenül egybekapcsolt, mert a társaságokkal az nem azon sorrend szerint közöltetett, amilyenben a menny van. Azok ellenben, akik belátásban és bõlcsességben nincsenek, mert a gonoszból eredõ hamisban vannak, a pokol társaságaival vannak közösségben. A kiterjedés a megerõsödés fokához viszonylik. Továbbá tudni kell, hogy a társaságokkal való közösség nem olyan közösség, amely azoknak, akik abban vannak, világos tudatukba juthat, hanem saját természetû és fajú közösség, amilyenben õk vannak és amilyen tõlük kiárad.

205. A mennyben mindannyian szellemi rokonság révén egyesültek, akik a jó és igaz rendjében vannak s így az egész mennyben és minden társaságban és így minden házban. Ezért van, hogy az angyalok, akik hasonló jóban és igazban vannak, egymást ismerik, mint a földön a rokonok és sógorok, mintha csak egymást gyermekségüktõl fogva ismerték volna. Hasonló módon van minden egyes angyalnál  a jó és az igaz egyesülve, ami a bõlcsességet és belátást képezi. Azok egymást hasonlóképpen megismerik, és amint egymást megismerik, egymással egyesülnek is. Ezért azok, akiknél az igaz és a jó a menny alakja szerint van összekötve, a következményeket láncolatukban látják, és messze kiterjedten, amint összefüggenek. Másképpen látják azok akiknél a jó és az igaz nem a  menny alakja szerint van egyesítve

206. Valamennyi mennyben ilyen az alak amely szerint az angyaloknak közösségük és gondolataiknak, hajlamaiknak kiterjedése van, ami bõlcsességük és belátásuk szerint igazodik. A közösség azonban az egyik és a másik menny között mégis más. Vagyis a harmadik, vagy legbensõnek, a második, vagy középsõvel más, mint az, ami ennek az elsõvel, vagy utolsóval való közössége. A mennyek közötti közösséget nem annyira közösségnek, mint inkább befolyásnak lehet nevezni és errõl mondassék még valami. Hogy három menny van és hogy ezek egymástól elválasztva vannak, lásd a saját fejezetében 29-40. számig.

207. Hogy az egyik menny és  a másik között nem közlekedés, hanem befolyás van, már egymás iránti fekvésükbõl is kiviláglik. A harmadik, vagy legbensõ menny fenn van, a második, vagy középsõ menny alul van és az elsõ, vagy utolsó menny még alantabb. Hasonló helyzetben vannak mindenik mennyben a társaságok is. Így pl. azok, akik fenséges helyeken laknak, amelyek mint hegyek tünnek fel ( 188.sz. ) azoknak gerincén laknak a legbensõ mennybõl valók, ezek alatt a másodikból valók, és viszont ezek alatt az utolsó mennybõl valók. És így mindenütt, legyen az fenséges, vagy kevésbé fenséges helyen. A magasabb menny valamely társasága az alacsonyabb menny valamely társaságával nem érintkezik, hanem csak megfelelések által, lásd fentebb 100. sz. alatt és a megfelelésekkel való érintkezés az, amit befolyásnak nevezünk.

208. Az egyik mennyet a másikkal, vagy az egyik menny társaságát egy másik menny társaságával közvetlen és közvetett módon való befolyás által egyedül az Úr köti össze. Közvetlen Õ és közvetve a rend szerint az alább fekvõ mennyeket a fentebb fekvõ mennyek köztik össze. Mivel a menny összeköttetése egyedül az Úrból jövõ befolyás által áll fenn, azért a legnagyobb elõvigyázat van alkalmazásban, hogy a magasabb menny egy angyala se tekintsen le valamely alábbi társaságba, nehogy valamelyikkel ott beszéljen, mert ha ez megtörténne, az angyal belátásától és bõlcsességétõl megfosztódnék. Az okát szintén megmondom. Mindegyik angyal az élet három fokával bír, mint ahogy a mennynek három foka van. Azoknak, akik a legbensõ mennyben vannak, a harmadik, vagy a legbensõ fokuk van felnyitva, a második és elsõ azonban elzárva van. Azoknak, akik a középsõ mennyben vannak, a második fokuk van felnyitva, az elsõ és harmadik azonban elzárva van. Azoknak pedig, akik a legutolsó mennyben vannak, az elsõ fokuk van felnyitva és a második, meg a harmadik elzárva van. Mihelyt tehát a harmadik menny valamely angyala a második menny társaságába letekint és ott valakivel beszél, a harmadik foka bezáródik. Ennek bezárása után saját bõlcsességétõl megfosztódik, mert bõlcsességének helye a harmadik fokban van és a másodikban meg az elsõben semmije sincs. Ez az, amit értenünk kell az Úr azon szavai alatt, hogy:
   "Aki a tetõn van ne szálljon alá, hogy valamit házából kivigyen és aki a mezõn van, vissza ne térjen, hogy ruháit elvigye."  Máté  24: 17,18.
  "Azon a napon, ha valaki felette lészen a háznak és az õ marhája a házban, ne szálljon le annak elvitelére és aki a mezõn lészen, azonképpen ne térjen hátra. Emlékezzetek meg Lótnak feleségérõl". Lukács 17: 31, 31.

209. Az alsó mennyeknek a magasabbra befolyása nincsen, mert ez a rend ellen volna, hanem a magasabbnak az alacsonyabbra. A magasabb menny angyalainak bõlcsessége az alacsonyabb menny angyalainak bõlcsességét felül is fúlja, mint miriád az egyet számban felülmúlja. Ez szintén oka annak, hogy az alacsonyabb menny angyalai a magasabb menny angyalaival nem                      beszélhetnek, sõt ha feltekintenek, azokat nem látják, sõt nekik azok mennye fejük felett, mint valami ködfelhõ, látszik. Ezzel szemben a felsõ menny angyalai azokat, akik az elsõbb mennyben vannak, láthatják, de velük beszédbe nem ereszkedhetnek, hacsak bõlcsességüket elveszteni nem     akarják, mint fentebb megmondottam.

210. A legbensõ menny angyalainak gondolatait és érzelmeit, úgyszintén beszédüket a középsõ mennyben soha sem értik meg, mert azok olyannyira szerfölöttiek. Ha azonban az Úrnak tetszik, akkor ebbõl a mennybõl valami lángoló az alacsonyabb mennyben megjelenik és ami ettõl a középsõ mennyben van, mint valami fényes világosság, az utolsó mennyben pedig egyszersmind mint fénylõ fehér és színes felhõnek látszik. Ennek a felhõnek felszállásáról és alkatáról némiképpen megértik, amit ott mondanak.

211.  Ebbõl kitetszhetik, hogy a mennynek milyen az alakja, hogy t.i. a legbensõ mennyben a legtökéletesebb, a  középsõben hasonlóképpen tökéletes, mégis kisebb arányban és az utolsóban még csekélyebb arányban és hogy az egyik menny alakja a többiek által az Úrból jövõ befolyás folytán áll fenn. Hogy miféle közösség áll fen a befolyás által, meg nem érthetjük, hacsak nem tudjuk, hogy a magasság fokai milyenek és hogy ezek a fokok a hosszúság és szélesség fokaitól miben különböznek. Hogy ezek a fokok milyenek, lásd a 38. sz. alatt.

212. Hogy a menny alakja általában milyen, miként terjed és áramlik, az az angyalok elõtt is megfoghatatlan. Azonban azok közül néhányat a képzelõtehetséggel megérthetünk, ha azokat az emberi test minden részének alakjával összehasonlítjuk, úgy amint azokat az éles eszû és bõlcs ember megvizsgálja és átkutatja. Mert fent a saját fejezetében megmutattam, hogy az egész menny egy embert ábrázol, lásd 59-72. És hogy mindaz, ami az emberben van, a menynek felel meg 87-102. Hogy milyen megfoghatatlan és felbomolhatatlan ez az alak már általánosságban az idegszálakon is meglátszik, amelyekkel mindegyik testrész össze van kapcsolva. Hogy ezek milyenek, és hogy az agyban milyen menetûek és milyen menetûek tovább, azt többször szemel is láthatjuk. Mert megszámlálhatatlan az, ami itt elrejtve van, amelyek együttvéve mintegy puha, fokozatosan összefüggõ anyagnak látszanak, holott mégis mindaz, ami az akarathoz és az értelemhez tartozik, menetét követve, a legkülönbözõbb módon a cselekvésekben nyilvánul meg. Hogy  tovább a testben miként ágaznak el, azt a különféle fonadékokban láthatjuk, min pl. A szívideg fonadékokban, a fodorideg fonatokban és egyebekben, úgyszintén a csomókban, amelyeket dúcoknak nevezünk, amikbe mindenfelõl sok ideg fut össze és ott összekeverednek és mûködésük szerint másként kötõdnek össze és így folyvást ismétlõdnek, hasonlóképpen minden belsõ részben, tagban, szervben és izomban. Aki ezeket és a bennük levõ sok csodadolgot bõlcs szemel átfürkészi, azt teljesen csodálatra ragadja és mégis, amit a szem lát, nagyon kevés. Amit nem lát az még csodálatosabb, mert az a bensõbb természetben van. Hogy ez az alak a menny alakjának felel meg, az minden ész és akaratbeli és ennek megfelelõ mûködésben világosan kitûnik. Mert mindaz, amit az ember akar, azoknak megfelelõen a cselekvésben nyilvánul és mindaz, amit gondol, az idegszálakon, kezdetüktõl végpontjukig, átfut. Innen támadnak az érzékek. Mivel ezek a gondolkozás és akarat alakjai, azért a belátás és bõlcsesség alakjai is. Ez az alak az, amely a menny alakjának megfelel. Ebbõl elvonhatjuk, hogy az is ilyen, amely szerint az angyalok minden hajlama és gondolata szétterjed és hogy azok a belátásban és bõlcsességben annyiban vannak, amennyiben ebben az alakban vannak. Hogy a mennynek alakja, ez, az az Úr Istenemberijébõl ered, lásd fent 78-86. sz. alatt. Ezeket a dolgokat azért soroltam fel, hogy tudjuk, miszerint a mennyei alak nemcsak általánosságban ki nem meríthetõ, hanem mint fentebb mondottam, az angyalok elõtt is megfoghatatlan.
 
 

              A mennybeli kormányzás.

213.  Mivel a menny társaságokra osztott és mivel a nagyobb társaságok az angyalok néhány százezreibõl állanak, 50. sz. és egy társaságban mindnyájan, bár egyenlõ jóban, de nem egyenlõ bõlcsességben vannak, 43. sz. Azért ebbõl szükség szerint következik, hogy ott kormányzás is van, mert a rendet szem elõtt kell tartani és mindazok felett, ami a rendhez tartozik, õrködni kell. Magában a mennyben a kormányzás különbözõ. Más azokban a társaságokban, amelyek az Úr mennyei birodalmát képezik, és más azokban a társaságokban, amelyek az Úr szellemi birodalmát alkotják. A szolgálta tekintetében is, amit valamennyit társaságnak kiosztanak, egymástól különböznek. Magában a menyben más kormányzás, mint a kölcsönös szeretet kormányzása, nincs, mert a kölcsönös szeretet kormányzása  a mennyei kormányzás.

214. Az Úr mennyei birodalmábani kormányzást igazságosságnak nevezik, mert mindazok, akik abban vannak, az Úrból származó Úr iránti szeretet jóságában vannak és azt, ami ebbõl a jóból kifolyólag történik, igazságosnak nevezik. A kormányzás ott egyedül az Urat illeti., Õ vezeti és oktatja õket az élet dolgaira. Az igazságok, amelyeket õk az ítélethez tartozóknak neveznek, szívükbe be vannak írva. Mindegyik tudja, elfogadja és látja azokat, ezért ott az ítélet tárgyait sohasem fejtegetik, hanem az igazságossághoz tartozókat, amelyek az élet tárgyait képezik. A kevésbé bõlcsek afelõl a bõlcsebbeket megkérdezik és ezek az Urat, és feleletet nyernek. Az õ mennyük, vagy legbensõ örömük, az Úrból eredõ igazságos élet.
215. Az Úr szellemi birodalmában a kormányzást ítéletnek nevezik, mert a szellemi jóban vannak, amely a felebarát iránti szeretetmunkásság jósága és ez a jó lényege szerint az igaz; és az igaz az ítélethez tartozó, ellenben a jó az igazságossághoz. Ezeket is az Úr vezéreli, mindazáltal közvetve, 208. sz.; ezért is több, vagy kevesebb elõljárójuk van, a társaság szükséglete szerint, amelyben vannak. Úgyszintén törvényeik is vannak, amelyek szerint egymás közt élniük kell. Az elõljárók a törvények szerint mindent ellátnak, megértik azokat, mert bõlcsek és kétes esetekben õket az Úr megvilágosítja.

216. Mivel a jóból eredõ kormányzást, amint az az Úr mennyei birodalmában van, igazságosságnak nevezik és az igazból eredõ kormányzást, amint az az Úr szellemi birodalmában van, ítéletnek nevezik, azért nevezik az igében igazságosságnak és ítéletnek ott, ahol a mennyrõl és az egyházról szó van, mert az igazságossággal a mennyei jó, és az ítélettel a szellemi jó jelképeztetik, amely, mint fentebb mondottam, lényege szerint az igaz, mint azt a következõ helyeken láthatjuk:
   "Az Õ békességének nem leszen vége a Dávid székében és országában, hogy megerõsítse és meggyámolítsa azt ítéletben és igazságosságban ez idõtõl fogva mindörökké."  Ézsajás 9: 7.
  Dávid alatt itt az Urat értjük és az Õ országa alatt a mennyet, ami a most következõ idézetbõl kitetszik:
   "Feltámasztom Dávid igaz magvát és Õ, mint király, uralkodik és szerencsésen cselekszik, ítéletet és igazságosságot cselekszik e földön."  Jeremiás 23: 5.
   "A Jehova felmagasztaltatik, aki a magasságban lakozik, betölti a Siónt ítélettel és igazságossággal."  Ézsajás 33: 5.  - Sión alatt a mennyet és az egyházat értjük.
   "Én Jehova ítéletet és igazságosságot cselekszem a földön, mert abban telik az én kedvem."  Jeremiás 9: 24.
     "Eljegyezlek magamnak mindörökké, eljegyezlek igazságossággal és ítélettel."  Hóseás 3: 18.
     "Jehova! Az égig vagyon a te igazságosságod, mint Istennek hegyei és a te ítéleted, mint a nagy mélység."  36. Zsoltár 6, 7.
   "Tudakoznak éntõlem az igazságosság ítéletérõl és az Istenhez való közeledésben gyönyörködnek."  Ézsajás 58: 2,  - és más helyeken.

217. Az Úr szellemi birodalmában sokféle kormányforma van, egyik társaságban nem ugyanaz, mint a másikban. A különbözõség a szolgálattétel szerint, amelyet a társaságok végeznek, igazodik. Szolgálattételük az ember valamennyi részének mûködés szerint igazodik, mert annak felel meg és hogy ez többféle, az ismeretes. Mert más munkája van a szívnek, más a tüdõnek, más a májnak és más a fodormirigyeknek és a lépnek és más minden egyes érzékszervnek. Mint ahogy a test e részeinek munkája különféle, azért a legnagyobb emberben - aki a menny - levõ társaságok mûködése is különbözõ, mert a társaságok azok, amelyek azoknak is megfelelnek. Hogy a menny minden része és az ember mindenrésze között megfelelési viszony van, lásd fent a saját fejezetében 87-102. sz. alatt. Általában véve minden kormányforma abban megegyezik, hogy törekvésük az általános jólétre, mint végcéljukra és abban mindenkinek jólétére irányul. Ez azért történik, mert az összes mennyben mindenki az Úr oltalma alatt áll, aki mindeniket szereti és isteni szeretetbõl úgy rendezi el, hogy az az általános jó legyen, amelybõl az egyesek boldogságukat nyerik. A boldogságot is olyan arányban nyeri mindegyik, amilyen arányban az általánost szereti. Mert amennyiben valaki az általános szereti, annyiban szeret az másokat, és mert ez a szeretet az Úré, azért az Úr is olyan arányban szereti õt és közli vele a jót.

218. Ebbõl kitetszik, hogy az elõljárók milyenek, hogy t.i. olyanok, akik inkább, mint a többiek, a szeretetben és bõlcsességben vannak és így szeretetbõl mindenkinek javát akarják és bõlcsességüknél fogva ezt úgy intézni képesek, hogy ez kivihetõvé váljék. Akik ilyenek, nem parancsolnak és uralkodnak, hanem intézkednek és szolgálnak. Mert másokkal a jó iránti szeretetbõl való jócselekvést, szolgálatnak és az afeletti õrködést, hogy az meg is történjék, intézkedésnek nevezik. Az ilyenek önmagukat mások felett nagyobbaknak nem tartják, sõt inkább kisebbeknek, mert az elsõ helyet a társaság és a felebarát számára tartják fenn, és csak a másodikat sajátszámukra. Ezért, ami az elsõ helyet foglalja el, az a nagyobbik, és ami a másodikat, az a kisebbik. Mindazáltal mégis becsülést és dicsõséget élveznek. A társaság közepén laknak, fenségesebben, mint a többiek, és pompásabb palotákban is. A nekik juttatott dicsõséget és becsülést elfogadják, azonban nem a saját személyükért, hanem az engedelmességért, mert ott mindenki tudja, hogy nekik ezt a becsülést és dicsõséget az Úr adja és ezért nekik engedelmeskedniük kell. Ez az, amit az Úrnak a tanítványokhoz intézett szavai alatt érteni kell:
   "Aki tiközöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok és valaki tiközöttetek elsõ akar lenni, legyen a ti szolgátok. Mint ahogy az Embernek fia nem jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy Õ szolgáljon."  Máté 20: 27,28.
   "Aki közöttetek legnagyobb akar lenni, olyan legyen, mint a legkisebb és aki a fõ, olyan, mint aki szolgál." Lukács 22: 26.

219. Minden egyes házban hasonló kormányzás van. Itt a ház ura és annak szolgái vannak. A ház ura szolgáit szereti és a szolgák is szeretik õt, minélfogva egymásnak szeretetbõl kölcsönösen szolgálnak. A ház ura tanítja, mint kell élni és megmondja, miként kell cselekedni. A szolgák engedelmeskednek és szolgálatokat teljesítenek. A hasznos szolgálat mindnyájuk életeleme. Ebbõl kitetszik, hogy az Úr országa a hasznos munkálkodás országa.

220. A pokolban is vannak kormányzások, mert ha nem lennének, akkor kordában tarthatók sem volnának. Azonban az ottani kormányzás a mennybelinek éppen az ellenkezõje. Az mind az önszeretet folyománya. Ott mindegyik másokon akar uralkodni és föléje emelkedni. Akik nekik nem tetszenek, azokat gyûlölik, rajtuk bosszút állanak, ellenük dühöngenek, mert ez az önszeretet tulajdonsága; ezért föléjük még gonoszabbak helyeztetnek, akiknek félelembõl engedelmeskednek. Mindazáltal errõl alább szólok, ahol a poklokról lesz szó.
 

          A mennybeli Istentisztelet

221. Az istentisztelet a mennyben a földi istentisztelettel külsõségében hasonló, de lényegét, vagy bensõjét tekintve, attól különbözik. Nekik ott szintén vannak tanaik, prédikációik és templomaik. Tanaik lényegükben megegyezõk; mindazáltal a fensõbb mennyben levõk mélyebb bõlcsességûek, mint az alsóbb mennyben levõk. A prédikációk a tanok szerintiek. És, aminthogy házaik és palotáik vannak (183-190.), ennélfogva templomaik is vannak, amelyekben prédikációikat tartják. Hogy a mennyben ilyenek is vannak, annak oka az, hogy az angyalok a bõlcsességben és szeretetben folyton tökéletesíttetnek, mert nekik éppen úgy, mint az embereknek, értelmük és akaratuk van és az értelem olyképpen alkotott, hogy az folyton-folyvást tökéletesbíthetõ. Hasonló módon az akarat is. Az értelem az igazságok által, amely a belátáshoz tartozik és az akarat a jó által, amely a szeretethez tartozik, tökéletesbül.

222. Maga az istentisztelet azonban a mennyben nem csupán a templomok látogatásában és a prédikációk meghallgatásában, hanem a tanok szerinti szeretet, szeretetmunkásság és hit életében áll. A templomi prédikációk az élethez tartozó dolgok tanítására csak eszközül szolgálnak. Efelõl az angyalokkal beszéltem és mondám, hogy a világban azt hiszik, miszerint az istentisztelet a templomok látogatásában, a  beszédek meghallgatásában, évenként háromszor-négyszer a szent vacsora vételében és a rendelt istentiszteleti szertartás végezésében, továbbá, hogy az áhítatos imádkozásban áll. Az angyalok azt mondották, hogy mindezek csak külsõségek, amelyeket meg kell ugyan cselekedni, de nem használ semmit, hacsak a bensõ, amelybõl ezeknek létre jönni kell, ott nincs és ez a bensõ pedig az Úr parancsolata szerinti élet, amelyet a tan ismertet.

223. Midõn megtudtam, hogy a templomokbani gyülekezésük milyen, megadatott nekem, hogy beléphessek és a prédikációkat meghallgathassam. A prédikátor keletre nézõ magaslatra feláll, vele szemben sorrendben ülnek, és pedig elõl azok, kik a bõlcsesség világosságában vannak, ezek jobbján és balján azok, akik csekélyebb világosságban vannak és a prédikátorral szemben félkörben helyezkednek el. Mindkét oldalon, ahova a prédikátor tekintete el nem ér, senki sem tartózkodhatik. A bejáratnál, amely  a templom keleti oldalán a szószék balján van, azok állanak, akik bevezettetnek. A szószék mögött senkinek sem szabad állania. Ha valaki ott áll, akkor a prédikátor megháboríttatik. Ugyanez történik akkor is, amidõn a gyülekezetben valaki más nézeten van, ezért az olyannak tekintetét el kell fordítania. A prédikációk oly bõlcsességbõl eredõk, hogy azzal a világban összehasonlítani semmit sem lehet, mert a mennyben bensõbb világosságban vannak. A szellemi birodalomban a templomok kõbõl épülteknek látszanak és a mennyei birodalomban mintha fából valók volnának, és pedig azért, mert a kõ az igaznak felel meg, amelyben a szellemi birodalomban levõk vannak, a fa azonban a jónak felel meg, amelyben a mennyei birodalomban levõk vannak. A templomok ebben a mennyben nem templomok, ( Aedes ), hanem Isten házainak neveztetnek. A mennyei birodalomban a templomok díszítés nélküliek, a szellemi birodalomban azonban többé-kevésbé pompásak.

224. Egyik prédikátorral azoknak üdvösségérõl, akik a templomi prédikációkat hallgatják, beszéltem is és azt mondotta, hogy mindegyiknek kegyessége, buzgósága és üdvössége bensõje, a szeretet és hit nagysága szerinti. Mert maga az üdvösség ebben van, mert az az Úr Istenije, és õ nem tudja, hogy anélkül a külsõ üdvösség mi legyen, és amint a külsõ üdvösségrõl, amely amazzal összekötve nincs, gondolkozott, azt mondá: az talán, vagy mûvésziesen ábrázolt, vagy pedig csalárdság, amelynek külsõ látszata üdvösséget hazudik és azt valami hamis, az ön és a világ szeretetébõl eredõ hév támasztja és ilyennek ábrázolja.

225. Valamennyi prédikátor az Úr szellemi birodalmából való és egy sem való a mennyei birodalomból. A szellemi birodalomból valók, mert itt a jóból eredõ igazságban vannak és mivel minden prédikáció az igazságokból ered. Nincs egy sem a mennyei birodalomból, mert itt a szeretet jóságában vannak és ebbõl az igazságot látják és megihlettetnek, de róla nem beszélnek     (lásd fentebb 214. sz. alatt ). Habár az angyalok, akik a mennyei birodalomban vannak, az igazságokat látva, megihletõdnek, azért ott mégis tartanak prédikációkat, mert az igazságok által, amelyeket már tudnak, megvilágosíttatnak, és sok dologban, amelyeket azelõtt nem ismertek, tökéletesbülnek. Mihelyt ezeket hallják, el is ismerik és megihlettetnek. Az igazságokat, amelyek õket megihletik, szeretik is és azáltal, hogy azok szerint élnek, azokat életükkel azonosítják. Õk azt mondják ugyanis, hogy az igazság szerinti élet az Úr szeretése.

226. Valamennyi prédikátor az Úrtól hívatott és ezért a prédikálásra adományuk is van. Kívülük a templomokban való tanítás senki másnak megengedve nincs. Prédikátoroknak, nem pedig papoknak hívatnak. Azért nem papoknak, mert a menny papsága a mennyei birodalom. Mert a papság az Úr iránti szeretet jóságát jelenti, amelyben e birodalombeliek vannak. A menny királysága azonban a szellemi birodalom, mert a királyság a jóból eredõ igazat jelenti, amelyben e birodalombeliek vannak; lásd fentebb a 24. Sz. alatt.

227. Valamennyi tan, ami szerint prédikálnak, törekvése az életre, mint végcélra irányul, de egyike sem az élet nélküli hitre. A legbensõ mennynek tanítása ( tana ) bõlcsebb, mint a középsõ mennyé és a középsõ mennyé mélyebb belátású, mint az utolsó mennyé, mert a tanítások valamennyi mennyben az angyalok értelméhez ( perceptio ) idomulnak. Valamennyi tan lényege az Úr istenemberi létének elismerése.
              A menny angyalinak hatalma.

228. Hogy az angyaloknak hatalmuk van, azok meg nem érthetik, akik a szellemi világról és annak a természetibe való befolyásáról semmit sem tudnak. Azt gondolják ugyanis, hogy az angyaloknak hatalmuk nem lehet, mert szellemi természetûek, ennélfogva tisztábbak és finomabbak, úgyannyira, hogy szemmel nem is láthatók. Azok azonban, akik a dolgok okaiba mélyebben behatolnak, másképpen gondolkoznak. Azok tudják, hogy minden hatalom, amivel az ember rendelkezik, eszébõl és akaratából ered, mert ezek nélkül testének legkisebb részét sem mozdíthatja. Az ész és az akarata az õ szellemi embere. Ez a testet és ennek tagjait egészen saját kénye-kedve szerint mozgathatja, mert amit ez gondol, azt beszéli a száj és a nyelv és amit ez akar, a test azt cselekszik úgyszintén önkényesen erõt is fejt ki. Az emberi akaratot és észt az Úr angyalok és szellemek által kormányozza és mivel az akaratot és az észt, azért a test minden részét is, mert ezek amazoktól függenek, sõt ha hinni akarjuk, az ember a menny befolyása nélkül egy lépést sem tehet. Hogy ez így van, sok tapasztalat által nekem meg is mutattatott. Az angyaloknak megengedtetett, hogy lépéseimet, cselekedeteimet, nyelvemet és beszédemet, ahogy csak nekik tetszett, mozgathassák és pedig az akaratomra és gondolatomra gyakorolt befolyással. Azt tapasztaltam, hogy magamtól nem vagyok képes semmire. Ezután azt mondották, hogy minden embert így kormányoznak és ezt az egyház tanításából és az Igébõl tudhatnák, mert bár imádkoznak, hogy az Úr angyalait küldené, hogy õt vezessék, lépteit igazgassák, tanítsák és megihlessék, hogy mint gondoljon és cselekedjék és így tovább. Bár, amidõn ezen a tanításon kívül gondolkoznak másként beszélnek és hisznek. Ezt azért mondottam, hogy tudjuk, hogy az angyalnak az emberen minõ hatalma van.

229. A szellemi világban azonban az angyalok hatalma olyan nagy, hogyha mindazokat, amelyeket láttam felsorolnám, minden hitet felülmúlna. Ha ott valami van, aminek távolíttatni kell, mert az isteni rend ellen való és ellenállást fejt ki, akkor az, csupán akaratuk és tekintetük erejétõl lesújtva, megtörténik. Szintén sziklatömegek középen mélyen széthasadnak és az azokon található gonoszokat az így támadott mélység elnyeli. Láttam azt is, hogy néhány százezer gonosz szellemet szétszórtak és a pokolba vetettek. Velük szemben a tömeg semmit sem tehet, sem a bûvészkedések, sem a ravaszkodások és összecsõdülések. Õk mindent látnak és egy pillanat alatt azokat lesújtják. Efelõl többet lehet a "szétrontott Babilon"-ról írott tudósításomban látni és olvasni. Ilyen nagy hatalmuk van a szellemi világban. Hogy az angyaloknak, ha az nekik megengedtetik, a földön is ilyen nagy hatalmuk van, az az Igébõl kitetszik, hogy t.i. egész hadseregeket teljesen megsemmisítettek, pestist rájuk bocsájtottak, amelyben hetvenezren meghaltak. Azokról az angyalokról ezt olvashatjuk:
   "Az angyal felemelte kezét Jeruzsálem ellen is, hogy azt is elpusztítaná, de Jehova megszáná a gonoszt és mondá az angyalnak, ki a népet öli vala: Elég immár, most vond vissza kezedet! És Dávid látá az angyalt, ki a népet vágja vala."  2 Sámuel 24: 15,16,17.
  más helyekre nem is gondolva. Mivel az angyaloknak ilyen nagy hatalmuk van, ezért hatalmasságoknak neveztetnek; és mint Dávid mondja:
   "Áldjátok az Urat Õ angyalai, kik erõben hatalmasok vagytok."  103. Zsoltár 20.

230. Még is tudnunk kell, hogy az angyaloknak önmagukból semmiféle hatalmuk nincsen, hanem minden hatalmat nekik az Úr ad és hogy õk annyiban hatalmasok, amennyiben ezt elismerik. Aki közöttük azt hiszi, hogy õneki önmagából hatalma volna, azonnal oly erõtlenné válik, hogy az még egyetlen egy gonosz szellemnek sem tud ellent állani. Ez az oka annak hogy az angyalok önmaguknak semmiféle érdemet nem tulajdonítanak és hogy bárminemû cselekedettõl eltekintve, minden dicsõséget és dicséretet az Úrnak tulajdonítanak.
231. Az Úrból eredõ isteni igaz az, amelynek a mennyekben hatalma van; mert az Úr a mennyekben az isteni igaz az isteni jóval egyesülve, lásd 126-140.sz.; amennyiben az angyalok ezeknek felvevõi, annyiban van hatalmuk is. Azonkívül mindegyiknek saját igaza és jósága van, mert mindenki olyan, amilyen értelme és akarata és mivel az értelem az igazhoz tartozik, mert mindaz, ami sajátja, az igazságokból ered. Az akarat azonban a jóhoz tartozik, mert mindaz, ami sajátja, a jóból ered. Éppen azért mindaz, amit valaki megért, azt igaznak és mindazt, amit akar, jónak nevezi. Ezért van, hogy mindenki a saját igazának és jóságának tekintetik. Amennyiben tehát valamely angyal az Isteni-bõl igaz és az Isteni-bõl jó, annyiban hatalmasság, mert az Úr annyiban van nála jelen. Mivel egészen hasonló, vagy ugyan abban a jóban és igazban, amelyben egy másik van, senki nincs ( mert a mennyben, úgy mint a földön is, állandó változatosság, különbözõség van, 20. sz. ) azért nincs az egyik angyal abban a hatalomban, amelyben a másik. A legnagyobb hatalomban azok vannak, akik a legnagyobb embernek, vagyis a mennynek a karját alkotják, és pedig azért, mert ezek, akik ebben vannak, inkább mint a többiek, vannak az igazságokban és ezek igazságaiba a jó az összes mennyekbõl befolyik. Azért az egész ember hatalma a karokba helyezkedik el és az egész test ereje ezek által nyilvánul. Ezért van, hogy a karok és kezek az Igében a hatalmat jelképezik. Ennek következtében a mennybe is némelykor egy mezítelen kar tûnik fel, amelynek oly nagy hatalma van, hogy mindent, ami feltartóztatja, szétmorzsolni tudna, még ha a földben levõ sziklatömb volna is. Egyszer nekem is közelembe jött és éreztem, miként csontjaimat rövidesen és apróra szétmorzsolni tudná.

232. Az isteni igaz, amely az úrból kiárad, minden hatalmat amgában foglal, és az  angyaloknak csak annyiban van hatalmuk, amennyiben az isteni igaznak felvevõi, lásd fent 137. sz. alatt. Az angyalok azonban annyiban felvevõi az isteni igaznak, amennyiben az isteni jónak felvevõi. Mert  az igazságok hatalma a jóból ered és a jó néolkül az igazságoknak hatalmuk nincs. A kettõnek összeköttetésébõl jön létre a hatalom. Éppen így viszonylik a hit és a szeretet; mert ha azt mondjuk: igaz, vagy hit, egyet jelent, mert a hit egész tartalma igaz. Továbbá, ha azt mondjuk jó, vagy szeretet, mert minden a szeretethez tartozó jó. Hogy az angyaloknak a jóból származó igazságok által milyen hagy hatalmuk van, abból is kitetzsett, hogy valamely gonosz szellem az angyaloknak már egy tekintetétõl is eszméletét veszti és többé embernek sem látszik, mindaddig, amíg az angyal tekintetét el nem fordítja. Annak ka, hogy az angyalok szemének tekintetétõl ilyenek elõállanak, az, hogy az angyalok látása a menny világosságából ered és a menny világossága az isteni igazság, lásd fent 126-132. sz. alatt. A szem a jóból eredõ igazságoknak is megfelel.

233. Mivel minden hatalom a jóból eredõ igazságokból támad, ezért a gonoszból eredõ hamisságnak semmi hatalma nincs. A pokolban mindenki a gonoszból eredõ hamisban van, éppen azért az igazzal és jóval szemben semmi hatalmuk nincs. Hogy egymás között milyen hatalmuk van és milyen hatalmuk volt a gonosz szellemeknek, mielõtt a pokolba vettettek, azt a következõkben mondom el.
 

            Az angyalok beszéde.

234. Az angyalok egymás közt éppen úgy beszélnek, mint az emberek a világban és pedig különféle dolgokról, mint pl. Házi ügyekrõl, a polgári állapotok tárgyairól, az erkölcsi élet dolgairól és a szellemi élethez tartozókról. Beszédükben semmiféle más különbség nincs, minthogy több belátással bírnak, mint az emberek, mert egymással mélyebb gondolkozásból beszélnek. Többször megengedtetett nekem, hogy velük érintkezzem és velük beszélhessek, mint barát a barátjával és némelykor mint ismeretlen az ismeretlennel és mivel én akkor az övékéhez hasonló állapotban valék, így nem tapasztaltam mást, minthogy a földön emberekkel beszélek.

235.  Az angyali beszéd éppen úgy szavakra osztott, mint az emberi, és éppen úgy hangsúlyozva ejtik ki és hangsúlyozva hallható, mert nekik szintén van szájuk, nyelvük és fülük; szintén van légkörük, amelyben beszédük hangja tagozódik, ez azonban szellemi légkör, amely az angyalokhoz, mivel azok szellemiek, idomul. Légkörükben lélegzenek is és a lélegzetvétel segítségével hangokat hallatnak, mint az emberek saját légkörükben.

236. Az összes mennyekben mindenki csak egy nyelven beszél. Mindnyájan megértik egymást, bármely társaságból valók legyenek is, akár szomszédos, vagy távolabbiból. Ezt a nyelvet itt nem tanulják, hanem mindenkivel már a világban veleszületik. Ez közvetlenül érzelmükbe és gondolkozásukba folyik be. A beszéd hangsúlyozása érzelmüknek és a hang tagolása, amely a szavakból áll, a jelképeknek felel meg, amelyek az érzelembõl származnak és mivel a nyelv ezeknek megfelel, azért az szellemi, mert az a hangzó érzelem és a beszélõ gondolkozás. Aki megfigyeli, tudhatja, hogy minden gondolat valamely érzelembõl, valamely szeretet kifolyásaként jön létre és hogy jelképek, amelyek különféle alakúak, amelyekben az általános érzelem elosztódott; mert érzelem nélkül semmiféle gondolat és jelkép létre nem jön; lelkük és életük ebbõl származik. Ezért van, hogy az angyalok már a puszta beszédrõl megismerik, hogy a másik milyen érzelmû ( affectio ) és pedig a hangsúlyozásról, hogy milyen az érzelem és a hang, vagy a szavak tagolásairól, hogy gondolkozása ( mens ) milyen. A bõlcsebb angyalok az uralkodó érzelmet már egy mondatból is ( series loquelae ) megismerik, mert figyelmüket különösen erre irányítják. Hogy mindenkinek különféle érzelme van, az ismeretes. Más az örömben, más a fájdalomban, más a szelídségben és a könyörületességben, más az õszinteségben és az igazságszeretetben, más a szeretetben és a szeretetmunkásságban, más az igyekezetben és a haragban, más az ámításban és a csalásban, más a becsülés és a hírnév hajhászásban, és így tovább. Mindezekben az uralkodó hajlam és szeretet magában véve feltalálható, ezért a bõlcsebb angyalok mivel ezeket megérzik, már a beszédbõl a mások egész állapotát megismerik. Hogy ez így van, sok a tapasztalás által tudomásomra jutott. Hallottam angyalokat beszélni, akik mások életét felfedték, habár csak azokat beszélni hallották. Azt is mondották, hogy mások életének egész tartalmát néhány jelképükbõl megismerik, mert azokról uralkodó szeretetét ismerik fel, amelybe a rend szerint minden bezárva van és az ember életkönyve ez és nem más.

237. Az angyali beszédnek az emberivel semmi közössége nincs, néhány szavon kívül, amelyek bizonyos érzelmekbõl támadnak, mindazáltal nem magukban a szavakban, hanem a hangsúlyozásban, amirõl egyet-mást a következõkben mondok el. Hogy az angyali nyelvnek az emberével semmi közössége nincs, abból kitetszik, hogy az angyaloknak az emberi nyelvhez tartozó egyetlen szónak kiejtése is lehetetlen. Megkísérelték ezt, de mégsem tudták, mert õk mást kimondani nem tudnak mint ami az érzelemmel teljesen megegyezik. Ami vele meg nem egyezik, az életüknek ellentmond, mert az élet érzelmükhöz tartozik és beszédük ebbõl származik. Az mondatott nekem, hogy az elsõ emberek nyelve e földön ezzel összhangzó volt, mert õk azt a mennybõl nyerték és a héber nyelv némelyekben azzal meg is egyezik.

238. Mivel az angyalok beszéde érzelmüknek megfelel, amely a szeretet folyománya és mivel a menny szeretete az Úr és a felebarát iránti szeretet ( lásd fent 13-19. sz. alatt.) ebbõl is következtethetõ, hogy milyen szép és kellemes lehet a beszéd. Valóban nemcsak a fülnek beszél, hanem azoknak, akik hallgatják, lelkül bensõjének is. Volt egy keményszívû szellem, akivel egy angyal beszélt. Az angyalnak beszédétõl végre annyira megindult, hogy könnyei ömlöttek és azt mondta, hogy nem állhatott ellen, mert az a beszélõ szeretet volt és azelõtt õ soha nem sírt.

239. Valóban az angyalok beszéde bõlcs, mert az bensõ gondolkozásukból származik és az õ bensõ gondolkozásuk bõlcsesség, minthogy bensõ érzelmük a szeretet. Szeretetük és bõlcsességük beszédükben egybekapcsolódik. Azért van ez bõlcseséggel telve és tudják egy szóval kifejezni azt, amit az ember ezer szóval sem volna képes kifejezni. Gondolkozásuk képzete azért foglal magában olyanokat, amelyeket az ember felfogni nem és megérteni még kevésbé tud. Ezért van, hogy a mennyben látottak és hallottak kimondhatatlanok és olyanok, amelyeket sem fül nem hallott, sem szem nem látott. Hogy ez így van, sok tapasztalat által tudnom megengedtetett. Sokszor olyan állapotba helyeztettem, amelyben az angyalok vannak és ebben az állapotomban beszéltem velük és akkor mindent megértettem; de amidõn elõbbi állapotomban, vagyis az ember sajátját képezõ természeti gondolkozásba visszahelyeztettem és azt, amit hallottam, ismételni akarám, nem tudtam; mert ezerféle olyan dolog volt, amelyek a természeti gondolkozás képzetével meg nem egyeztek, vagyis másként, mint a mennyei világosság színváltozásaival, ( variegationes ), és így az emberi szavak által, semmiféle képpen kifejezhetõk nem voltak. Az angyalok jelképei, amelyekbõl szavaik származnak, szintén a menny világosságának módosulásai és az érzelmek, amelyekbõl a szavak hangsúlyozása ered, a menny melegségének változatai, mert a menny világossága az isteni igaz, vagy a bõlcsesség és a menny melegsége az isteni jó, vagy a szeretet ( lásd fentebb 126-140.) és az isteni szeretetbõl az angyalok az érzelmet, az isteni bõlcsességbõl a gondolkozást nyerik.

240. Mivel az angyalok beszéde közvetlenül az érzelembõl származik, ( mert mint fentebb, a 136. Sz. Alatt mondottam, a jelképek különbözõ alakzatok, amelyekben a közös érzelem elosztódik), ezért az angyalok egy perc alatt ki tudják fejezni azt, amit az ember egy félóra alatt kifejezni nem képes és néhány szóban vázolhatják azt, ami sok oldalon van megírva. Efelõl is többféle tapasztalat által gyõzettem meg. Az angyalok jelképei, szavai és beszédei, éppúgy egyet képeznek, mint a ható ok és az okozat, mert a szavakban az okozat ábrázolódik, ami a jelképekben mint ok van jelen. Ezért van az, hogy minden szó oly sokat foglal magában. Éppen így a gondolkozás egyes részei és ennélfogva az angyalok beszédének egyes részletei, ha láthatóan ábrázoltatnak, mint valami alig látható hullám, vagy õket körülhullámzó légkör, amelyben a rend szerint, bõlcsességükbõl eredõ megszámlálhatatlan dolgok vannak, és a másiknak gondolkozásába behatolnak és azt megihletik. Mindenkinek jelképei, úgy az angyaloké, mint az embereké, a menny világosságában, ha azt az Úr akarja, láthatóan ábrázolódnak.

241. Azok az angyalok, akik az Úr mennyei birodalmában vannak, éppen úgy beszélnek, mint az Úr szellemi birodalmában levõk, csakhogy a mennyei angyalok bensõbb gondolkozásból beszélnek, mint a szellemiek. Mivel a mennyei angyalok az Úr iránti szeretet jóságában vannak, azért a bõlcsességbõl beszélnek. A szellemi angyalok azonban, mivel a felebaráti szeretetmunkásságban vannak, amely lényegét tekintve az igaz, (215. sz.) az érzelembõl beszélnek; mert a jóból bõlcsesség, az igazból pedig értelem származik. Ezért a mennyei angyalok beszéde, mint a szelíden áradó folyam, lágy és egyúttal folyékonyan összefüggõ ( continua ). Ezzel szemben a szellemi angyalok beszéde kevéssé lendületes és szaggatott ( descerta ). Azért a mennyei angyalok beszéde sok a és o hangzótól, a szellemi angyalok beszéde ellenben e és i-tõl hangzik, mert a hang a magánhangzókból ered és a hangban rejlik az érzelem. Mert mint fent, a 236. sz. Alatt mondottam, az angyalok beszédének hangja az érzelemnek felel meg és a hang tagozásai, amelyek a szavak, a jelképeknek felelnek meg, amelyek az érzelembõl erednek. Mivel a hangzók nem a beszédhez tartoznak, hanem mindegyik állapota szerinti  különféle érzelme kifejezése által szavaiknak hangsúlyozására szolgálnak, azért a héber nyelvben a hangzókat nem nyomtatják ki és azért különféleképp is mondják ki azokat. Ezért az angyalok az embernek a szeretet tekintetébeni állapotát felismerik. A mennyei angyalok beszédében kemény mássalhangzókat sem lehet találni és egyik mássalhangzó a másikba ritkán ütközik, hacsak nem olyan szó közbejöttével, amely nem hangzóval kezdõdik. Innen van az, hogy az Igében e szócskát "és"  közbül olyan gyakran alkalmazzák, ami ismeretes lehet azok elõtt, akik az Igét héber nyelven olvassák, amelyben mindenszócska lágyan hangzó és amelynek mindkét végén a hangot valamely hangzó adja. Azért a héber nyelven írott Igében némiképpen már a szavakból is meg lehet érteni, hogy azok a mennyei, vagy a szellemi részhez tartoznak-e, vagyis, hogy a jót, vagy az igazat foglalják-e magukban. Amelyek magukban a jót foglalják, azokban sok u és o van és némi a.. ellenben, amelyek magukban az igazat foglalják, azokban legfõképpen az e és i az uralkodó hang. Mivel az érzelmek legfõképpen hangok által nyilvánulnak, azért ah valami nagyról, mint pl. A mennyrõl, vagy az Istenrõl van szó, az ember beszédében azokat a szavakat szereti alkalmazni, amelyekben u és o van. Éppen így a zenei hangok is, ha hasonlót kell kifejezni, ehhez emelkednek. Másként van azonban, ha nem valami nagyról van szó. Innen ered azután, hogy a zenemûvészet az érzelmek különféle nemének kifejezését érti.

242. Az angyali beszédben van valami bizonyos összhang, amit leírni lehetetlen. Ez az összhang onnan ered, hogy a gondolatok és az érzelmek, amelyekbõl a beszéd származik, a menny alakja szerint ömlenek el és terjednek szét és a menny alakja az, amely szerint mindannyian egyesíttettek és amely szerint minden közlés történik. Hogy az angyalok a menny alakja szerint egyesíttettek és gondolataik, valamint érzelmeik aszerint terjednek ki, lásd fentebb 200-212. sz. alatt.
 

243. A szellemi világéhoz hasonló nyelv ( loquela ) minden emberbe beplántáltatott, de csak bensõbb értelme körébe. De ez az embernél, mivel, mint az angyaloknál, nem az érzelemnek megfelelõ szavakban jut kifejezésre, azért az ember nem is tudja, hogy birtokában van. Mindazáltal ez az oka annak, hogy az ember, mihelyt a másik életbe jut, azt a nyelvet, a szellemekkel és angyalokkal közösen beszéli, anélkül, hogy arra valaki tanítaná. Errõl azonban alább többet szólok.

244. Habár, mint fentebb mondottam, a mennyben mindenki egy nyelven beszél, mégis abban különbség van. A bõlcsebb angyalok beszédmódja bensõségesebb és érzelem változásokkal és jelképekkel teljesebb. A kevésbé bõlcsek beszédmódja külsõségesebb és ama teljessége hiányzik. Az egyszerûek ( együgyûek ) beszédmódja még külsõségesebb és ezért olyan szavakból áll, amelyekbõl az értelmet még elemezni kell, mint az esetben, ha az emberek egymással beszélnek. Létezik az arc által való beszéd is, amely hangokban végzõdik, amelyek a jelképek által módosulnak. Olyan nyelv is van, amelyben a menny jelképei gondolatképekkel vegyesek és a gondolatképekbõl kifolyólag az arcon is kiábrázolódnak. Tovább van taglejtés által való beszéd    ( tagbeszéd ), amely az érzelmeknek felel meg és hasonlót ábrázol, mint hangjuk. Van az érzelmek közössége és a gondolatok közössége által való beszéd; továbbá dörgõ beszéd és még más beszédek.

245. A gonosz és pokoli szellemek beszéde hasonlóképpen természeti, mert hajlamokból és pedig gonosz hajlamokból és ennélfogva tisztátalan fogalmakból áll, amelyeket az angyalok teljesen megvetnek. A pokol beszédmódja a menny beszédmódjával teljesen ellenkezõ, azért a gonoszok az angyali beszédet és az angyalok a pokoli beszédet el nem viselhetik. A pokoli beszéd az angyalok elõtt olyan, mint valami utálatos bûz, amely az orrot sérti. A képmutatók beszéde, akik önmagukat a világosság angyalának tettetni tudják, bár szavaik után ítélve az angyalok beszédéhez hasonló, de az érzelmek és a jelképek tekintetében teljesen ellentétes. Ezért beszédük, ha azt bensõ értelme szerint értelmezik, amire a bõlcs angyalok képesek is, úgy hallatszik, mint a fogcsikorgatás, és borzalmat kelt.
 

           Az angyaloknak az emberekhez való beszélése.

246. Azok az angyalok, akik az emberekkel beszélnek, nem a saját nyelvükön beszélnek, hanem az ember nyelvén, vagy olyan más nyelven, amelyet az ember megért, nem pedig olyan nyelven, amely az ember elõtt ismeretlen. Ennek oka az, hogy az angyalok, ha az emberrel beszélnek, feléjük fordulnak és magukat vele azonosítják. Az angyalok az emberrel való összeköttetésébõl ered, hogy mind a ketten egyenlõ gondolkozásban vannak és mivel az emberi gondolkozás az õ emlékezetével összefügg és a beszéd ebbõl eredõ folyomány, ezért mind a kettõ egy nyelvûvé lesz. Azonkívül az angyal, vagy a szellem, ha az emberhez jön és a feléje fordulás által, vele összeköttetik,  egész emlékezetébe behatol, úgyannyira, hogy csaknem azt hiszi, miként maga tudja azt, amit az ember tud s így a nyelvet is. Én efelõl az angyalokkal beszéltem és mondám: talán azt gondolják, hogy velem anyanyelvemen beszélnek, mert úgy vehetõ észre, holott nem õk azok, akik beszélnek, hanem én. Ezt abból is lehet következtetni, hogy az angyalok az emberi nyelv egyetlen szavát sem képesek kiejteni, 237. sz. ( Minthogy ezenfelül az emberi nyelv természetszerû, õk pedig szellemiek és a szellemiek természetszerû módon létrehozni semmit nem képesek. ) Erre azt felelték, jól tudják, hogy az emberrel való összeköttetésük, akivel beszélnek, annak szellemi gondolkozásával történik, mivel ez természeti gondolkozásába befolyik és ez utóbbi emlékezetével függ össze, ezért elõttük az emberi nyelv úgy tûnik fel, mint a saját nyelvük és éppen így minden tudása. Ez azért történik, mert az Úrnak tetszett, hogy ilyen összeköttetés és egyúttal a mennynek az embernél való beoltása megtörténjék. Mindazáltal az embernek állapota a mostani korban más, úgy, hogy ilyen összeköttetés többé nem az angyalokkal, hanem a szellemekkel áll fenn, akik nem a mennyben vannak. A szellemekkel efelõl szintén beszéltem, õk azonban nem akarták hinni, hogy az ember beszélne, hanem azt gondolták, hogy az emberben õk beszélnek, továbbá, hogy az ember nem tudja, amit tud, hanem õk és így mindaz, amit az ember tud, tõlük való. Meg akartam õket több dolog felõl gyõzni, hogy nem úgy van, de hiába. Hogy kik azok, akik szellemek és akik azok, akik angyalok alatt értetnek, azt alább magyarázom meg, ahol a szellemvilágról lesz szó.

247. Hogy az angyalok és a szellemek az emberrel ennyire összeköttetnek, hogy t.i. azt hiszik, miszerint az, ami az emberé, az övéké, annak oka abban rejlik, hogy az embernél a szellemi és természeti világ olyan módon van összekötve, mintha az egyet képezne. Mivel pedig az ember a mennytõl eltávolodott, azért az Úr gondoskodott róla, hogy minden embernél szellemek és angyalok legyenek és ezek által az embert az Úr kormányozza és ezért áll fenn ilyen szoros összeköttetés. Másként lett volna ez, ha az ember a mennytõl el nem távolodott volna, mert akkor az Úr, a menny általános befolyása által, mellé adott szellemek és angyalok nélkül kormányozhatta volna. Efelõl azonban többet mondok ott, ahol a mennynek az emberrel való összeköttetésérõl részletesen, a sorrend szerint beszélek.

248. Valamely angyalnak, vagy szellemnek az emberrel való beszédét éppen olyan hangosan lehet hallani, mint egyik emberét a másikkal, de azok, akik mellette állanak, nem hallhatják, hanem csupán csak tõle magától. Ennek oka az, hogy az angyal, vagy a szellem beszéde elõször az ember gondolkozásába folyik be és bensõ úton jut hallószervébe és így belülrõl hat. Az embernek           beszéde ellenben elõször a levegõbe és úgy külsõ úton folyik be hallószervébe és kívülrõl hat. Ebbõl kitetszik, hogy az angyalnak, vagy a szellemnek az emberrel való beszéde az emberben hallható éspedig, mivel a hallószerveket éppen úgy érinti, ezért meg is érthetõ. Hogy az angyalnak, vagy szellemnek beszéde belülrõl egész a fülig hat, az azáltal lett elõttem nyilvánvalóvá, hogy az a nyelvbe is befolyik és azt könnyû rezgésbe hozza, anélkül azonban, hogy ezt a mozgást, a mibe a nyelv helyeztetik, közölné, hacsak azáltal maga az ember a beszéd hangját szavakba nem osztja.

249. Azonban a szellemekkel való beszélés manapság ritkán engedtetik meg, mivel veszélyes, mert akkor a szellemek tudják, hogy valamely embernél vannak, amit ezenkívül nem tudnak; és a gonosz szellemek olyanok, hogy az emberek iránt halálos gyûlölettel viseltetnek és semmit olyannyira nem kívánnak, mint azt, hogy úgy testükben, mint lelkükben megronthassák, ami azoknál valóban meg is történik, akik mélyen az ábrándokba merülnek, úgyannyira, hogy azok a természeti emberhez mért élvezeteket maguktól elvonják. Egyesek, akik magános életet élnek, olykor a szellemek velük beszélését hallják és pedig minden veszély nélkül. Mindazáltal a náluk levõ szellemeket az Úr idõrõl-idõre eltávolítja, hogy ne tudják, miszerint valamely embernél vannak. Mert a legtöbb szellemnek nincs tudomása arról, hogy még más világ is van, mint amiben õk vannak és így arról sem, hogy még máshol emberek vannak. Ezért az embernek meg nem engedtetik, hogy velük ismét beszéljen, mert ha beszélnek, akkor azok annak tudatára ébrednének. Azok, akik a vallás tárgyai    felõl sokat gondolkoznak és azon a rajongásig csüggenek, úgyannyira, hogy azokat mintegy bensõjükben látják, szintén azt képzelik, hogy velük szellemek beszélnek. Mert a vallás tárgyai, bárminémûek legyenek is azok, ha az ember azokhoz önmagától ragaszkodik és ha eközben olyan dolgokkal nem foglalkozik, amelyek az életben hasznosak, az ember bensõjébe hatnak, és ott állhatatosan megmaradnak, az ember egész szellemét elfoglalják és a szellemvilágba behatolnak, ahol a szellemeket háborgatják. Az ilyenek azonban ábrándozók és rajongók ( visionari et enthusiastae ) és azt hiszik, hogy minden szellem, akit hallanak, a Szentlélek, holott ezek csak rajongó szellemek. Azok, akik ilyenek, a hamisat igazságként látják és mivel ezt látják, azért ezt maguknak és másoknak is bebeszélik, akikre t.i. befolyásuk van. Mivel azok a szellemek is a gonoszt bebeszélni kezdik, mire hallgatókat is találnak, azért fokozatosan eltávolíttatnak. A rajongó szellemek a többi szellemektõl abban különböznek, hogy azt hiszik, miszerint õk a szentlélek, és amit õk mondanak, az Isteni. Ezek a szellemek az embernek kárt nem okoznak, mert az ember irántuk isteni tiszteletet mutat. Ezekkel néhányszor szintén beszéltem és akkor aljasságukat, amelyeket tisztelõikbe beoltottak, leálcázták. Ezek balra kietlen helyen együtt laknak.

250. Ezzel szemben a menny angyalaival való beszélés csak azoknak engedtetik meg, akik a jóból eredõ igazban vannak és mindenek elõtt azoknak, akik az Úr és az Õ istenemberijének megismerésében vannak, mert ez az az igazság, amelyben a menny van;  mert az Úr, mint fentebb mondottam, a menny Istene, 2-6. sz. Az Úr Istenije képezi a mennyet, 7-12. Az Úr Istenije a mennyben az Õiránta táplált szeretet és az Õtõle származó felebarát iránti szeretetmunkásság, 13-19. Az összes menny egybe foglalva egy embert ábrázol, éppúgy a meny mindegyik társasága és minden egyes angyalnak tökéletes emberi alkata van és pedig ez az Úr istenemberijébõl kifolyólag, 59-86.  Ebbõl világos, hogy a menny angyalaival való beszélés csak olyanoknak engedtetik meg, akiknek bensõjét az isteni igazságok az Úrig megnyitották, mert az Úr az embernél ebbe folyik be és ha az Úr befolyik, akkor a menny is. Az isteni igazságok az ember bensõ körét azért nyitják fel, mert az ember úgy van alkotva, hogy bensõ emberénél fogva a menny képe és külsõje szerint a világ képe legyen, l. 57. sz. alatt. A bensõ embert pedig csak az Úrból kiáradó isteni igaz nyithatja fel, mert ez a menny világossága és a menny élete, 126-140.sz.

251. Az Úr befolyása az emberbe annak homlokán át történik és innen az egész arcba; mert az ember homloka a szeretetnek felel meg és az arc egész bensõjével megfelelésben van. A szellemi angyaloknak az emberbe való befolyása fejében mindenfelé szétterjed, a fõ elejétõl ( frontispicio ) és a halántékoktól valamennyi részéig, ami alatt a nagy agy fekszik mert a fejnek ez a tája az értelemnek felel meg. A mennyei angyalok befolyása azonban a fejnek abba a részébe hat be, amely alatt a kis agy van és amelyet hátsó agynak nevezünk, a fülektõl mindenfelé, körül le a nyakig, mert ez a tájék a bõlcsességnek felel meg. Az angyaloknak az emberrel való minden beszéde ezen az úton hat be annak gondolkozásába. Azért volt felismerhetõ, milyen angyalok valának azok, akik velem beszéltek.

252. Azok, akik a menny angyalaival beszélnek, azokat a dolgokat is látják, amelyek a mennyben vannak, mert a menny világosságából látnak, amelyben azok bensõje van.  Szintén az angyalok is látják azokat a dolgokat, amelyek a földön vannak; mert náluk a menny a földdel és a föld a mennyel összekötve van. Mert, mit fent a 246. sz. alatt mondottam, az angyalok, ha az ember felé fordulnak, velük úgy összeköttetnek, hogy azt hiszik, hogy az, ami az emberé, az övéké és pedig nemcsak azokat a dolgokat, amelyek beszédének tárgyai, hanem azokat is, amelyek látása és hallása tartozékai. Másrészrõl az ember sem tapasztal mást, minthogy az, ami az angyalok által befolyik, az övé. Ilyen összeköttetésben voltak a menny angyalaival az õsegyház emberei ezen a földön, akiknek idejebeli korát, arany kornak nevezték. Mert ezek az istenit emberi alkatban és így az Urat elismerték, ezért beszéltek a menny angyalaival úgy, mint a hozzájuk hasonlókkal. Viszont a mennye angyalai, mint övéikkel és bennük a menny és a világ egyet képeztek. Ez idõ után azonban az ember a mennytõl folyton eltávolodott azáltal, hogy önmagát inkább, mint az Urat és a világot inkább, mint a mennyet szerette, minélfogva az ön és a világ iránti szeretet örömeit               ( jucunda ) a mennyei örömektõl elválasztva, megízlelni kezdte és azt végre olyan arányban, hogy többé nem tudata, hogy más öröm is van. Ekkor azután bensõ világa, amely a menny felé nyitva volt, bezárult és a külsõk a világ felé felnyílottak. Ha ez megtörténik, akkor az ember mindannak tekintetében világosságban, ami a világhoz tartozik és  a mennyet illetõ minden dolog tekintetében sötétségben van.

253. Ez idõn túl a menny angyalival ritkán beszélt valaki, néhányan azonban szellemekkel, akik nem a mennyben vannak, beszéltek. Mert az ember bensõje és külsõje olyan, ahogy az, vagy az Úr felé, mint közös középpont felé fordul, 124. sz., vagy pedig saját maga felé fordul, vagyis az Úrtól elfordított. Ami az Úrhoz hajlik, az a menny felé is hajlik, de ami önmaga felé fordul, az a világ felé is fordul, és ami erre irányul, azt csak nehezen lehet felemelni. Ezt az Úr mégis felemeli, amennyire csak megtörténhet és pedig az alaphajlam ( amoris ) átváltoztatásával, ami az Igébõl származó igazságok által történik.

254. Megtaníttattam, hogy az Úr a prófétákkal mi módon beszélt. Õvelük nem úgy beszélt, mint a régiekkel, bensejükbe ható befolyás által, hanem szellemek által, akik hozzájuk küldettek és akiket az Úr megihletett, és így nekik azokat a szavakat sugallotta, amelyeket azoka prófétáknak szózatként mondottak úgy, hogy ez nem befolyás, hanem diktálás volt. Mivel a szavak közvetlenül az Úrból eredének, azért valának azok részlegesen az Istentõl ihletettek ( teljesek ), és foglalnak magukban bensõ értelmet, amely olyan természetû, hogy ezeket a menny angyalai mennyei és szellemi értelemben veszik át, mialatt az emberek természeti ( betûszerinti ) értelemben értik. Az Úr a mennyet és a földet az Igével így kötötte össze.  Hogy a szellemek az Úrból eredõ Istenivel miként töltetnek meg, szintén megmutattatott. Az Úrból származó Istenivel megtöltött szellem nem tud mást, minthogy õ az Úr és hogy amit õ mond, az Isteni ( quod divinum sit, qoud loquitur ),  és pedig addig, míg azt kimondotta. Azután öntudatra ébred és elismeri, hogy õ szellem és hogy nem magából, hanem az Úrból beszélt. Mivel a szellemeknek állapota, akik a prófétákkal beszéltek, ez volt, azért mondatik felõlük, hogy Jehova mondá. A szellemek önmagukat is Jehovának nevezték, mint ahogy ez nem csupán az Ige prófétai, hanem történeti könyveibõl is kitetszik.

255. Hogy tudjuk, miként az angyalok és a szellemeknek az emberrel való összeköttetése milyen természetû, legyen szabad néhány figyelemreméltó dolgot idéznem, amivel azt megvilágosítani és megismertetni lehet. Ha az angyalok és a szellemek az ember felé hajlanak, akkor nem tapasztalnak mást, minthogy az ember nyelve az övéké és hogy nekik más nyelvük nincsen. Ez onnan ered, hogy akkor az ember nyelvében és nem a sajátjukban vannak amire nem is emlékeznek. Mihelyt azonban az embertõl elfordulnak, akkor a saját angyali, vagy szellemi nyelvükben vannak és az ember nyelvérõl semmit sem tudnak. Hasonló történt velem is, ha az angyalokkal érintkeztem és ha hasonló állapotban voltam mint õk, akkor én is velük az õ nyelvükön beszéltem és a magaméról semmit sem tudtam, amire maga sem emlékeztem. Mihelyt azonban velük nem voltam egy társaságban, akkor saját nyelvemben voltam.  Megfigyelésre méltó az is, hogy az angyalok és a szellemek, ha az emberhez fordulnak, bármely távolságról vele beszélni képesek. Velem is a távolból éppoly hangosan beszélének, mint a közelbõl. Ha azonban az embertõl elfordulnak és egymás közt beszélnek, akkor az ember abból, amit beszélnek, egyáltalán semmit sem ért, még akkor sem, ha a helyszínen volna. Ebbõl nyilvánvaló, hogy a szellemi világban mindenféle összeköttetés a felé fordulás szerint igazodik. Megfigyelésre méltó az is, hogy egyszerre az emberrel többen beszélhetnek, és éppúgy az ember is õvelük. Ugyanis maguk közül egy szellemet küldenek az emberhez, akivel beszélni akarnak és az elküldött szellem efelé fordul és a többiek az õ szellemük felé és gondolatuk, amelyet a szellem elõad, így központosul. A szellem akkor nem tapasztal mást, minthogy önmagából beszél és õk sem tapasztalnak mást, minthogy õk maguk beszélnek. Így történik sokaknak eggyel való összeköttetése a feléfordulás által. Ezekrõl a szellemkövetekrõl, akiket vivõknek ( subjecta ) is neveznek, és az ezek általi közlekedésrõl a következõkben bõvebben szólok.

256. Egy angyalnak és szellemnek sem szabad az emberrel saját emlékezetébõl beszélni, hanem csak az emberébõl. Tudniillik az angyaloknak és a szellemeknek szintúgy van emlékezetük, mint az embernek. Ha valamely szellem az emberrel saját emlékezetébõl beszélne, akkor az ember mást nem tapasztalna, minthogy azok a dolgok, amelyeket akkor éppen gondol, az övéi, holott azok a szelleméi. Olyan ez, mint olyan dologra való visszaemlékezés, ami az emberhez sohasem tartozott, vagy amit sem nem látott, sem nem hallott. Hogy ez így van, arról saját tapasztalatomból meggyõzõdtem. Ebbõl eredt némely õsembernek, az a nézete, hogy néhány ezer esztendõ múlva ismét az elõbbi életbe és viszonyaikba helyeztetnek vissza, sõt, hogy már õk ilyen visszahelyezettek. Ezt abból következtették, hogy némelykor nekik bizonyos dolog, amit soha nem láttak, sem nem hallottak, úgy tûnik fel, mint a visszaemlékezés. Ez pedig azért történt, mert a szellemek saját emlékezetükbõl az õ gondolkozásának fogalmaira befolyást gyakoroltak.

257. Vannak olyan szellemek, akiket természeti, vagy anyagi szellemeknek neveznek. Ha ezek valamely emberhez jönnek, akkor vele össze nem kapcsolódnak, mint más szellemek, t.i. annak gondolkozásával, hanem annak testébe hatolnak és elfoglalják minden érzékét. Szájával beszélnek és tagjaival rendelkeznek, miközben mást nem tapasztalnak, minthogy mindaz, ami az emberé, az övék. Ezek azok a szellemek, akik az embert megszállják, de ezeket az Úr a pokolba vetette és így teljesen eltávolította, ezért manapság ( hodie ) megszállások nincsenek.
 

          A mennybeli írások.

258. Mivel az angyaloknak beszédük van és ez szavakból álló beszéd, azért írásuk is van, így lelkük érzelmeit és gondolatait éppúgy az írással, mint a beszéddel is kifejezhetik. Néhányszor írott lapok küldettek hozzám, és mint a világban a nyomtatott lapokat, úgy olvashattam, de egy-két gondolatnál többet abból átvennem nem volt szabad és pedig azért nem, mert az nem az isteni rend szerint való, hogy mennyrõl írások által taníttassam, hanem az Ige által, mivel a menny és a föld között, úgyszintén az Úr és az ember között ez az egyetlen összeköttetés és közlekedés. Hogy  a mennyben írott lapok a próféták elõtt is feltûntek, Ezékielnél olvashatjuk:
   " Amint oda tekinték, ímé egy kéz küldeték énhozzám és abban összehajtott levél volt és azt kiteríté elõttem és ímé bé volt írva elõl és hátul."   Ezékiel 2: 9,10.
   "És láték annak jobb keze felõl, aki a trónon ül, egy könyvet, amely mind belül és kívül beiratott és hét pecséttel pecsételtetett bé."  Jelenések 5: 1.

259. Hogy a mennyben írás legyen, azt az Ige érdekében az Úr rendelte el. Mert az lényegében az isteni igaz, amelybõl úgy az angyalok, mint az emberek részére minden bõlcsesség ered, mert azt az Úr diktálta, és amit az Úr diktált, az az egész mennyet a rendnek megfelelõen áthatja és végül az emberekhez jut. Innen van azután az, hogy úgy a bõlcsességhez, amelyben az angyalok, mint az értelemhez, amelyben az emberek vannak, van szabva. Ezért van az, hogy az angyaloknak is van Igéjük és hogy õk azt éppen úgy olvassák, mint a földön az emberek. Abból merítik tanításaikat és ott abból prédikálnak, 221. sz. Ez ugyanaz az Ige; csupán természeti értelme, amely nekünk a betû szerinti értelem, a mennyben hiányzik, hanem a szellemi értelme, amely ennek bensõ értelme. Hogy melyik ez az értelem, lásd a "Fehér lóról" írt kis mûvemben, amelyrõl a Jelenések könyvében van szó.

260. Egyszer a mennybõl nekem is küldöttek egy levélkét, amelyre héber nyelven csak néhány szó volt írva és azt mondották, hogy mindegyik betû a bõlcsesség titkait foglalja magában és ezek a  betûk hajlásaiban és görbületeiben, és eszerint a hangokban vannak, amibõl elõttem világos lett, hogy az Úr ezen szavai mit jelentenek:
    "Mert bizony mondom néktek, hogy míg a föld és az ég elmúlik, egy kis jóta, vagy egy pontocska ( corniculum ) el nem múlik a törvényben."  Máté 5: 18.
   Hogy az Ige minden legkisebb pontjáig ( quoad omnem ejus apicem ) Isteni, az az egyházban is ismeretes. De hogy annak minden vonásában az Isteni elrejtve van, az még nem ismeretes. Ezért azt megmagyarázom. Az Ige írása a mennyben sokféle behajtott és görbített ( inflexiones et circumflexiones ) vonásból áll és ezek a hajlások és görbületek a menny alakja szerint idomulnak. Az angyalok ezek által bõlcsességük titkait fejezik ki és sok olyan dolgot, amelyet szavakkal kifejezni képtelenek és ami csodálatos, hogy ezt az írást az angyalok minden tanítás és oktatás nélkül ismerik. Az beléjük, éppúgy, mint a beszéd, beplántáltatott, lásd 236. sz. alatt. Azért ez az írás a mennyei írás. Beoltatott, mert a gondolatok és az érzelmek minden kiterjedése és így az angyalok bõlcsessége és értelme a menny alakja szerint terjed ki, 201. sz. Innen van az, hogy írásuk ebbe ömlik bele. Azt mondották nekem, hogy a földi õsegyházhoz tartozóknak                    ( Antiquissimi ), mielõtt a betûket feltalálták, szintén ilyen írásuk volt és hogy ezek a héber nyelv betûibe olvadtak bele, amely betûk a régi idõben mind behajlítottak valának és nem úgy, mint most, egyenes vonalban végzõdõk. Innen van az, hogy az Ige jótáiban, vonásaiban és pontocskáiban is isteni dolgok és a meny titkai foglaltanak.
 

261. Ez az írás, amely a mennyei alak vonásai által áll elõ, a legbensõ mennyben használatos, ahol a többiek feletti bõlcsességben vannak. Ezekkel érzelmeket fejeznek ki, amelyekbõl gondolatok támadnak és a dolog tárgya szerint, amelyrõl szó van, a rend szerint következtetnek. Innen van az, hogy ezek az írások olyan titkokat foglalnak magukban, amelyek a gondolkozással ki nem meríthetõk. Ezeket az írásokat nekem is szabad volt megtekintenem. Az alsóbb mennyekben azonban nem ilyen írás van. Ezekben a mennyekben levõ írások a világban használatos íráshoz hasonlók, hasonló betûkkel, amelyek azonban az ember elõtt mégis érthetetlenek, mivel az az angyalok nyelvén van írva. Az angyalnyelv pedig olyan, aminek az emberi nyelvvel semmi közössége nincs, 237. sz. Mert a hangzókkal érzelmeket fejeznek ki, a mássalhangzókkal az érzelmekbõl származó jelképeket és az ebbõl származó szavakkal a dolog értelmét fejezik ki, lásd fent 236., 241. sz. alatt. Ez az írás szintén kevés szóban, többet foglal magában, mint amit az ember néhány lapon leírni képes. Ezt az írást is láttam. Az alsóbb mennyben ily módon van az Ige írva, de a legbensõ mennyben a mennyei alak szerint.

262. Figyelemre méltó, hogy a mennyben az írások már magukból a gondolatokból kiáradnak         ( fluant naturaliter ex ipsis cogitationibus ) és pedig oly könnyûséggel, mintha csak a gondolat pattanna ki, éppen ezért a kéz valamely szó keresése közben nem tétováz, mert a szavak, úgy azok, amelyeket kiejtenek, vagy amelyeket leírnak, jelképeiknek felelnek meg és minden megfelelés valami természeti és önmagából folyó. Vannak a mennyben olyan írások is, amelyek a kéz segítsége nélkül, csupán a megfelelés által állottak elõ, ezek azonban nem maradnak meg.

263. Láttam mennybõl származó olyan írásokat is, amelyek csupán számokból, rend és sorrend szerint irattak éppen úgy, minta világban a betûkbõl és szavakból álló szavak és megtaníttattam, hogy ez az írás a legbensõ mennybõl való, és hogy az annak mennyei írása, amelyrõl fentebb 260., 261. sz. alatt volt szó. Ez az alsóbb menny angyalai elõtt számokat ábrázok, mihelyt abból valamely gondolat lehat, és hogy ez a számokból álló írás szintén olyan titkokat rejt magában, amelyek közül némelyiket sem a gondolattal felfogni, sem szavakkal kifejezni nem lehet, mert minden szám megfelelésben áll és értelmük éppúgy, mint a szavaké megfelelésük szerinti, azzal a különbséggel, hogy a számok az általánost, a szavak a részlegest foglalják magukban. De mivel az általános magában számtalan részlegest foglal, ennek következménye az, hogy a számírás több titkot foglal magában, mint a betûírás. Ebbõl világossá lett az elõttem, hogy a számok az Igében éppen úgy, mint a szavak, fogalmakat jelképeznek. Hogy ez egyszerû számok, mint: 2,3,4,5,6,7,8,9,10,12, és az összetett számok: 20, 30, 50, 70, 100, 144, 1000, 10 000, 12 000. És több mások mit jelentenek, az a "Mennyei titkokról"  írott mûvemben, ahol arról szó van, látható. A mennyben ebben az írásban mindig egy számot helyeznek elõre, amitõl, mint annak hordozójától, a következõk sorrend szerint függenek. Mert ez a szám egyszersmind a dolog mutatója ( index ), amirõl szólani akarnak, és a következõ számok a szóban levõ dolog részlegessége tekintetébeni vonatkozásukat ezek által nyerik.

264 Akik a mennyrõl semmit sem tudnak és felõle más felfogással bírni nem is akarnak, mintha az csupán légkör volna, amelyben az angyalok, hallás és látás nélküli bolyongó szellemek ( Mentes intellectuales ), azok el sem gondolhatják, hogy ezeknek beszédük és írásuk is van. Az ilyenek minden lét feltételét az anyagiban helyezik, holott azok a dolgok, amelyek a mennyben vannak, éppúgy valóságban léteznek, mint a világban levõk és az angyalok, akik itt vannak, mindazzal, ami az életre és a bõlcsességre hasznos, rendelkeznek.
 

               A menny angyalainak bõlcsessége.

265. Hogy a menny angyalainak bõlcsessége milyen, azt csak nehezen lehet felfogni, mert az az emberi bõlcsességet olyannyira felülmúlja, hogy össze sem hasonlítható és az, ami felettébb való, olyannak tûnik fel, mintha nem is létezne. Van is néhány ismeretlen dolog, ami által leírható, amelyek azonban mielõtt ismertté válnak, az észben árnyképekként szerepelnek és ezért a dolgot  a maga valóságában elhomályosítják. Mégis olyanok ezek, hogy tudni, és ha már tudjuk, megérteni is lehet, miközben a lélek abban örömét találja. Mert az öröm világosságot terjeszt s mivel ez a szeretetbõl származik és azoknak, akik az isteni és a mennyei dolgokat szeretik, a mennybõl világosság sugárzik és megvilágosulnak.

266. Hogy az angyalok bõlcsessége milyen, az abból következtethetõ, hogy õk a menny világosságában vannak és a menny világossága lényegében az isteni igaz, vagy az isteni bõlcsesség és ez a világosság a lélekhez tartozó bensõ látásukat és szemeihez tartozó külsõ látásukat egyaránt megvilágosítja. Hogy a menny világossága az isteni igaz, vagy az isteni bõlcsesség, azt lásd fent 126. és 133. sz. alatt. Az angyalok a mennyei melegségben is vannak amely lényege szerint az isteni jó, vagy az isteni szeretet, amibõl a bõlcsesség iránti hajlamot és vágyakozást nyerik. Hogy a mennyei melegség az isteni jó, vagy isteni szeretet, azt lásd fent 133. és 140. sz. alatt. Hogy  az angyalok olyan bõlcsességben vannak, miszerint bõlcsességeknek neveztethetnek, azt abból is lehet következtetni, hogy minden gondolatuk és érzelmük a menny alakja szerint árad szét, amely alak az isteni bõlcsesség alakja, és hogy bensõjük, amely a bõlcsességet magába fogadja, ez alak szerint van alkotva. Hogy az angyalok gondolatai és érzelmei a menny alakja szerint áradnak szét és így értelmük és bõlcsességük is, azt lásd fentebb 201-212.sz. alatt. Hogy az angyalok bõlcsessége szerfölötti, az abból is kitetszhetik, hogy beszédük a bõlcsesség beszéde, mert közvetlenül és magából a gondolatból kifolyó, ez pedig az érzelembõl. Ezért nyelvük az érzelembõl támadó gondolkozás külsõ alkata. Ebbõl aztán az következik, hogy az az isteni befolyásból semmit le nem von, még külsõt sem, mint ez az embernél mások gondolataiból beszédében összekeveredik. ( Hogy az angyalok beszéde gondolkozásuk és érzelmük beszéde, azt lásd fentebb 234-245.számok alatt.) Az angyalok ilyen bõlcsességéhez még az is hozzájárul, hogy valamennyi dolog, amelyet szemükkel látnak és érzésükkel megéreznek, bõlcsességükkel összeegyezik, mert megfelelések és így a bõlcsességhez tartozó dolgok jelképes alakjainak tárgyai. ( Hogy minden dolog, ami a mennyben feltûnik, az angyalok bensõjének megfelelése és bõlcsességük jelképe, azt lásd fent 170-182. sz. alatt.) ezenfelül az angyalok gondolata a tér és az idõ fogalma által mint az emberi gondolatok, változóvá és korlátozottá nem válnak, mert a tér és az idõ a természet sajátsága és a természet sajátsága a lelket a szellemi dolgoktól elvonja és értelmi körének kiterjedését elfoglalja. ( Hogy az angyalok eszméi idõ és tér nélküliek és így az ember felett elõnyben vannak, mivel korlátlanok, azt lásd fent 162-169 és 191-199 sz. alatt.) Az angyalok gondolata mulandó és anyagi dologhoz nem is süllyed le, és semminemû gond, vagy az élet szükséglete által feltartóztatva nincs, így a bõlcsesség örömeitõl hasonlók által el nem fordíttatik, mint ez a földön az emberek gondolatával történik. Mert számukra mindent az Úr ellenszolgálat nélkül ad. Ingyen öltözködnek, ingyen táplálkoznak és ingyen laknak ( 181-190.sz.alatt.) ezenfelül a bõlcsesség felvétele szerint õket az Úr örömmel és élvezetekkel ajándékozza meg. Ezt azért soroltam fel, miszerint tudjuk, hogy az angyalok nagy bõlcsessége honnan ered.

267. Hogy angyalok ilyen nagy bõlcsesség befogadására képesek, az abból ered, mert bensõjük felnyitva van és a bõlcsesség, mint minden tökéletesség, a bensõ felé, s így ennek felnyitása szerint gyarapodik. Valamennyi angyal életének három foka van, ami a három mennynek felel meg, ( lásd 29-40.sz. alatt.) Azok, akiknél az elsõ fok van felnyitva, az elsõ, vagy végsõ mennyben vannak, azok, akiknél a második fok, a második, vagy középsõ mennyben, azok ellenben, akiknél a harmadik, a harmadik, vagy legbensõ mennyben vannak. Az angyalok bõlcsessége a mennyekben e három fok szerint igazodik. Ezért a legbensõ menny angyalainak bõlcsessége a középsõ menny angyalainak bõlcsességét mérhetetlenül felülmúlja, és így a középsõ menny angyalainak bõlcsessége, a végsõ, vagy utolsó menny angyalaiét; ( l. 209-210. és hogy a fokok milyenek, l. 38. sz. alatt.)  Hogy közöttük ilyen különbség van, az onnan származik, hogy az, ami a magasabb fokon áll, részleges, az pedig, amely az alacsonyabban, az általános és hogy az általános a részlegest magában foglalja. A részleges az általánoshoz úgy viszonylik, mint ezer, vagy tízezer az egyhez. Hasonlóképen a felsõbb menny bõlcsessége az alsóbbéhoz. Mindazáltal a végsõ menny bõlcsessége az ember bõlcsességét hasonló arányban múlja felül, mert az ember az anyagiban és ennek érzékiségében van, és az anyagi érzéki a legalsó fokban van.  Ebbõl kitetszik, hogy milyen bõlcsességük lehet azoknak, akik az érzékiségbõl gondolkoznak, vagyis azoknak, akiket érzéki embereknek neveznek, hogy t.i. egyáltalában semmiféle bõlcsességük nincs, hanem csupán valami tudásuk. Ezzel szemben azok az emberek, akinek gondolata az érzékin felül emelkedett és még inkább azok, akiknek bensõjük a meny világosságig felnyílott, bõlcsek.

268. Hogy az angyalok bõlcsesség milyen nagy, az abból is kiviláglik, hogy a mennyekben minden dolog közössé tétele ( communicatio ) áll fenn. Az egyik saját bõlcsességét és értelmét a másikkal közli. A menny valamennyi javak közössége és pedig azért, mert a mennyei szeretet ilyen természetû. Azt akarja, hogy a másik is bírja azt, ami neki van. Ezért a mennyben a saját javát önmagában senki jónak nem találja, hacsak az másokban is fel nem található. Ezt az angyalok az Úrtól vették, akinek szeretete ilyen. Hogy  a mennyben ilyen közössé tétel áll fenn, azt magam is tapasztaltam. Néhány együgyû a mennybe emeltetett és amint odajutottak, az angyali bõlcsességnek is részeseivé lettek, és akkor mindent megértettek, sõt akkor olyanokat is megértettek, amelyeket azelõtt felfogni képesek nem voltak és olyanokat beszéltek, amit  elõzõ állapotban kimondani nem tudtak.

269. Hogy az angyalok bõlcsessége milyen, azt szavakban kifejezni nem lehet, csak néhány általános dologgal lehet megvilágosítani. Az angyalok egy szóval ki tudják fejezni azt, amit az ember ezer szóval sem tud kifejezni. Ezenfelül valamely angyali szó számtalan olyan dolgot foglal magában, amit az emberi beszéd szavaival kifejezni nem lehet, mert az angyalok beszédének minden részlete a bõlcsesség titkait fokozatos kapcsolatban foglalja magában, amelyekhez az emberi tudományok egyáltalán fel nem emelkedhetnek.  Az angyalok, amit nyelvük beszédével kivetíteni nem tudnak, azt hangsúlyozással egészítik ki, ami a dolgok érzetében rendjük szerinti bennlakik, mert, mint fent 236-241.sz. alatt mondottam, a hangokkal az érzelmeket és a szavakkal az érzelembõl származó jelképeket fejezik ki. Ezért van az, hogy azt, amit a mennyben hallunk, kimondhatatlannak nevezzük. Az angyalok olyan részleteket, amelyek egy egész könyvben vannak megírva, hasonlóképpen kevés szóval ismertetni képesek és minden szóban jelentõség van, ami mélyebb bõlcsességre vezet, mert beszédük olyan, hogy abban az érzelmek és minden szóban jelentõség van, ami mélyebb bõlcsességre vezet, mert beszédük olyan, hogy abban az érzelmek és minden egyes szó a fogalmakkal egybehangzanak. A szavak is végtelenül változatosak ama dolgok láncolata szerint, amelyek a gondolatban összefoglalva vannak. A bensõbb angyalok a hangból is és egyúttal a beszélõ néhány szavából egész életét megismerni képesek, mert a hangsúlyozásról, amint az a szavakba foglalt eszmék által különbözõképpen módosul ( ex sonoro variegato per ideas in vocibus ) uralkodó szeretetét, amely életének egyes részeibe egyúttal beírva van, ismerik fel. Ebbõl világosan kitetszik, hogy az angyalok bõlcsessége  milyen. Bõlcsességük az emberi bõlcsességhez úgy viszonylik, mint tízezer ( myrias ) az egyhez, hasonlóképpen, mint a test mozgató ereje, amely megszámlálhatatlan, a belõle létrejövõ cselekedethez, ami az emberi érzék elõtt csupán egynek látszik. Vagy, mint valamely tárgyhoz tartozó ezerféle dolog, amelyeket csak tökéletes nagyítóüveggel lehet látni, ahhoz a sötét dologhoz képest, amelyet a puszta szemmel látunk. E tárgyat még egy példával akarom megvilágosítani. Egy angyal az újjászületést saját bõlcsessége szerint leírá és az erre vonatkozó titkokat azok rendje szerint százszámra sorolta fel és valamennyi titkot oly eszmékkel töltött meg, amelyekben még mélyebb titkok voltak foglalva és pedig kezdettõl végéig.  Mert kifejtette, miként a szellemi ember újból fogantatva, hasonlóképpen az anyaméhben hordozva növekedik és megszületik, felnõ és folyton tökéletesbül. Azt mondá, hogy a titkok számát néhány ezerrel meg tudná szaporítani és azok, amelyeket felsorolt, csupán a szellemi külsõ ember újjászületésére vonatkoznak és számtalan továbbit tudna még a bensõnek újjászületésérõl mondani. Ebbõl és több más hasonlóból, az angyalokról hallottakból, elõttem nyilvánvalóvá vált, hogy milyen nagy bõlcsességük van és milyen nagy ehhez képest az ember tudatlansága, aki alig tudja, mi az újjászületés és annak a folyamatnak egyetlen mozzanatát sem ismeri, hacsak valóban ujjá nem születik.

270. A harmadik, vagy legbensõ menny angyalainak bõlcsességérõl és hogy ez az elsõ, vagy végsõ mennyét mennyire felülmúlja, egyet-mást még elmondok. A legbensõ, vagy harmadik menny angyalainak bõlcsessége megfoghatatlan még azok elõtt is, akik a végsõ mennyben vannak, és pedig azért, mert a harmadik menny angyalainak bensõje a harmadik fokig van felnyitva, míg az elsõ menny angyalainak bensõje csupán az elsõ fokig. Minden bõlcsesség a bensõ felé növekedik és annak felnyitása szerint tökéletesbül. 208-267.sz. Mivel a legbensõ, vagy harmadik menny angyalainak bensõje a harmadik fokig van felnyitva, azért azokba az isten igazságok egyúttal be is irattak. Mivel a bensõ harmadik foka, a menny alakja szerinti második és elsõ foknál több, ezért a menny alakja az isteni igazból áll és így az isteni bõlcsesség szerinti. Ezért van az, hogy azoknál az angyaloknál az isteni igaz beírottnak, vagy veleszületettnek látszik. Ezért mihelyt csak a valódi isteni igazságot hallják, azokat nyomban elismerik és érzik ( percipiunt ) és azután azokat egyszersmind bensõjükben szemlélik. Mivel a bensõ menny angyalai ilyenek, azért az isteni igazságok felett sohasem okoskodnak ( nusquam ratiocinantur ), még kevésbé vitatkoznak valamely igazság felett, vajon úgy van-e vagy sem. Sõt azt sem tudják, hogy ez a fogalom: hinni ( credere ),  vagy hittel bírni ( fidem habere ), mi legyen. Mert azt kérdezik: mi a hit? Én érzem és látom, hogy ez így van. Ezt ilyen hasonlattal fejezik ki, hogy t.i. ez éppen úgy volna, mintha valaki társával valamely házat az abban és akörül levõ különféle dolgot látná és akkor társának azt mondaná, hogy hinnie kell, hogy azok léteznek és hogy azok olyanok, mint amilyeneknek látják. Vagy, mintha valaki kertet és abban fákat és gyümölcsöket látna és társának azt mondaná, hogy hitének kell lennie, hogy ez kert, és hogy ezek fák és gyümölcsök, holott mindezeket saját szemével világosan látja. Ezért van az, hogy azok az angyalok a hitet sohasem említik, sem arról fogalmat nem alkotnak. Ezért õk az isteni igazságok felett sohasem okoskodnak, még kevésbé vitatkoznak valamely igazság felett, vajon úgy van-e vagy sem? Az elsõ, vagy végsõ menny angyalainak ellenben az isteni igazságok bensõjükbe így beírva nincsenek, mert náluk csak az elsõ életfok van felnyitva, ezért ezek felett okoskodnak és azok, akik felette okoskodnak, a dolog tárgyánál tovább alig látnak, kivéve annak némely más dologgal való megokolását és ha azt megokolták, azt mondják, hogy ez a hit tárgya ( hittitok ) és azt hinni kell. Én efelõl az angyalokkal beszéltem, akik azt mondották, hogy a harmadik menny és az elsõ menny angyalainak bõlcsessége között olyan különbség van, mint a világosság és a homályosság között. A harmadik menny angyalainak bõlcsességét pompás palotához hasonlították, amely mindazzal, ami a használathoz szükséges, gazdagon el van látva. Körülötte paradicsomok, amelyek ismét pompásnál pompásabb dolgokkal vannak körülvéve; és mivel azok az angyalok a bõlcsesség igazságaiban vannak, azért a palotába beléphetnek, mindent láthatnak és a paradicsomokban is mindenfelé járhatnak-kelhetnek és mindenben gyönyörködhetnek. Nem így azonban azok, akik az igazságok felett okoskodnak és még kevésbé azok, akik felette feleselnek. Mert ezek az igazságokat nem az igaz világosságából, hanem azokat vagy másoktól, vagy az Ige betû szerinti értelmébõl merítik, amibõl mélyebb értelmük nincs. Az ilyenek azt mondják, hogy abban hinni kell, vagy hittel kel bírni és azután semmit mást nem akarnak, hanem hogy a bensõ látás ugyanabba behatoljon. Ezek felõl azt mondották, hogy a bõlcsesség palotájának elsõ lépcsõjéig sem érhetnek, még kevésbé léphetnek abba be és annak paradicsomaiba, mert az elsõ lépésnél megállanak. De azok, akik magukban az igazságokban vannak, ezeket az elõre haladástól és a mindenüvé való behatolástól semmi sem tartja vissza; mert õket a szemlélt igazságok vezetik, ahova csak mennek és pedig a távol mezõkre, mert minden igazság végtelen kiterjedésû és sok egyébbel kapcsolatos. Továbbá  azt mondották, hogy a legbensõ menny angyalainak bõlcsesség legfõképpen abban rejlik, hogy az egyes tárgyakban Istenit és mennyeit és valamennyi láncolatában csodadolgokat látnak, mert minden dolog, ami szemük elõtt feltûnik, megfelelésben áll. Így pl., ha palotákat és kerteket látnak, akkor szemlélkedésük azoknál a dolgoknál, amelyek szemeik elõtt vannak, meg nem áll, hanem a bensõbb dolgokat látják, amelyekbõl létrejöttek és aminek egyszersmind megfelelnek, és pedig ezeket minden változatosságban a tárgyak minémûsége szerint. Egyszersmind a rendben és összhangban számtalan más dolgot látnak, amelyek lelküket olyannyira gyönyörködtetik, mintha csak az örömtõl önkívületi állapotban volnának. Hogy valamennyi dolog, ami a mennyekben feltûnik, azoknak az isteni dolgoknak felel meg, amely az Úrtól az angyaloknál van, azt lásd fent 170-176.sz. alatt.

271. A harmadik menny angyalai azonban azért ilyenek, mert õk az Úr iránti szeretetben vannak és ez a szeretet a bensõt, a lélek székhelyét, a harmadik fokig felnyitja és mivel mindennek felvevõje a bõlcsesség. Tovább tudni kell, hogy a legbensõ menny angyalai a bõlcsességben folyton tökéletesbülnek és pedig ebben sem úgy, amint a végsõ meny angyalai. A legbensõ menny angyalai az isteni igazságokat emlékezetükbe nem halmozzák fel és így abból semmiféle tudományt sem csinálnak, hanem mihelyt azokat hallják, magukévá teszik és életükben is beültetik. Ebbõl ered azután az, hogy az isteni igazságok, bensõjükben beírva élnek; mert amit az életbe befogadtak, az ilyen módon él. Másként van ez azonban a végsõ menny angyalaival. ezek az isteni igazságokat elõször emlékezetükbe vésik és tudásukkal tartják fenn, onnan ismét elõveszik, azokkal értelmüket tökéletesbítik és azon tapasztalat nélkül, vajon azok igazak-e, akarják azokat, és alkalmazzák életükben. Azért amazokkal összehasonlítva, homályban vannak. Figyelemre méltó, hogy a harmadik menny angyalai a bõlcsességben a hallás folytán tökéletesbülnek, nem pedig a látás útján. Amit a prédikációban hallanak, nem az emlékezetükbe hatol be, hanem közvetlenül legbensõjükbe és akaratukba és így életük tárgyává válik. Amit  azonban ezek az angyalok szemükkel látnak, az hatol be emlékezetükben és afelett elmélkednek és arról beszélnek. Ekbbõl nyilvánvaló, hogy a hallás útja számukra az igazság útja és pedig ez is a megfelelésnél fogva, mert a fül az engedelmességnek felel meg, mivel az engedelmesség az élet követelménye. A szem azonban az értelemnek felel meg és az értelem a tanításra vonatkozik. Ezeknek az angyaloknak állapota az Igében is megíratik, mint Jeremiásnál olvashatjuk:
   "Adom az én törvényemet õbeléjük és szívükbe írom be azt. Felebarátját és atyjafiát többé senki nem tanítja, ezt mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert õk mindnyájan megismernek engemet kicsinytõl fogva nagyig."   Jeremiás 31: 33,34.
   És Máténál:
   "A ti beszédetek legyen : igen, igen, nem, nem, ennek felette valami vagyon, a gonosztól ered."  Máté 5: 37.
   Ami azonfelül vagyon, azért ered a gonosztól, mert az nem az Úrból ered. Mert az igazságok, amelyekben a harmadik menny angyalai vannak, az Úrból valók, mert õk az Õiránta táplált szeretetben vannak. Ebben a mennyben az Úr iránti szeretet az isteni igaznak akarása és cselekvése, mert a mennyben az isteni igaz maga az Úr.

272. A felhozott okokhoz, minélfogva az angyalok olyan nagy bõlcsességet fogadhatnak magukba, még az is járul, ( ami a mennyben a fõ ok ) hogy t.i. nem önzõk. Mert amennyiben valaki nem önzõ, annyiban lehet az az isteni dolgokban bõlcs, mert az önzés a bensõt az Úr és a menny felé elzárja és a külsõt pedig felnyitja és maga felé fordítja. Ezért mindazok, akiknél ez a szeretet uralkodik, a mennyei dolgok tekintetében nagy sötétségben vannak, bármennyire láttassanak is azok a világi dolgokban világosságban levõknek. Az  angyalok ellenben, mivel ettõl a szeretettõl szabadok, a bõlcsesség világosságában vannak mert a mennyei alaphajlamok, amelyekben vannak, vagyis az Úr és a felebarát iránti szeretetben, a bensõ felnyitják, mert ezek az alaphajlamok az Úrtól valók és maga az Úr van azokban. Hogy a mennyet általánosságban és részlegességben mindenkinél ezek az alaphajlamok alkotják, lásd fent 13-19. sz. alatt. A mennyei alaphajlamok a bensõt az Úr felé felnyitják, azért valamennyi angyal tekintetét az Úr felé fordítja, 142. sz.;  mert a szellemi világban ez az a szeretet, amely mindenkinek bensõjét önmaga felé fordítja és ahova az a bensõt fordítja, oda fordítja az arcot is; mert ott a bensõ az arccal egyet képez, mert az ennek külalakja. Mivel ez a szeretet a bensõ és az arcot maga felé fordítja, azért a kettõt egymással össze is köti ( mert a szeretet szellemi összeköttetés ) és azért az övét azzal meg is osztja. Ennél a feléfordulásnál fogva és az abból létrejött összeköttetés és közlés által van az angyaloknak bõlcsességük. Hogy a szellemi világban mindenféle összeköttetés a feléfordulás szerint igazodik, azt lásd fent 255.sz. alatt.

273. Az angyalok a bõlcsességben folyton tökéletesbülnek, bár az örökkévalóságban sem képesek annyira tökéletesbülni, hogy az Úr bõlcsessége és az õ bõlcsességük között valamely arány felállítható volna, mert az Úr isteni bõlcsessége végtelen, és az angyaloké véges. A végtelen és a véges között pedig arány nincs.

274. Mivel a bõlcsesség az angyalokat tökéletesbíti és életüket alkotja és mivel a menny mindegyiknek a bõlcsesség aránya szerint folyik be, azért vágyódnak ott mindnyájan olyannyira utána, csaknem úgy, mint az éhezõ ember a táplálék után. És valóban, mert a tudomány, az értelem és a bõlcsesség szellemi táplálék, mint amiképpen természeti táplálék az eledel. Egymásnak kölcsönösen meg is felelnek.

275.  Egy és ugyanazon menny angyalai és a menny egy és ugyanazon társaságában levõk is, nem egyenlõ, hanem különféle bõlcsességûek. A legnagyobb bõlcsességben a középen levõk vannak, csekélyebben az azok körül levõk, a határok felé terjedõ fokozatban. A bõlcsesség csökkenése a középtõl esõ távolság szerinti és olyan fokozatú, mint az árnyékba átmenõ világosság csökkenése, ( lásd fent 43-128. sz. alatt). Azért náluk a világosság is olyan fokú, mert a menny világossága az isteni bõlcsesség és mindenki a felvétel aránya szerinti világosságban van. A menny világosságáról és annak különbözõ felvételérõl írottakat, lásd fent 126-132. sz. alatt.
 

         A mennybeli angyalok ártatlanságának állapota.

276. Hogy az ártatlanság micsoda és milyen sajátságú, azt a világon kevesen tudják, de semmiképpen sem azok, akik a gonoszban vannak. Feltûnik ugyan a szem elõtt is, sõt az arcról is lerí, a beszédbõl és tagokról különösen a gyermekeknél némiképpen felismerhetõ. Mindamellett mégsem tudják, micsoda és még kevésbé azt, hogy ez az, amiben a menny az embernél rejtõzik. Tehát hogy megtudjuk, a rend szerint haladva, elmondani akarom. Elõször a gyermekség ártatlanságát, azután a bõlcsesség ártatlanságát és végül a mennynek az ártatlanság tekintetébeni állapotát mondom el.

277. A gyermekség, vagy a gyermekek ártatlansága nem az igazi ártatlanság, mert az csak a külsõ, nem pedig a bensõ alakban van meg, mindazáltal abból megtanulhatjuk, hogy az ártatlanság milyen, mert arcukból kitetszik és némely tagjárásukból, szintúgy elsõ beszédükbõl is, amelyek megindítanak, mivel bensõ gondolkozásuk nincsen, mert nem tudják, mi a jó és a gonosz, és mi az igaz és a hamis, amelyekbõl éppen a gondolkozás ered. Éppen azért sajátjukból okosságuk, szándékuk és megfontolásuk, és így gonosz iránti szándékuk, nincsen. Nekik az ön és a világ iránti szeretetbõl képzõdött sajátjuk nincs. Maguknak semmit sem tulajdonítanak, hanem mindent szüleiknek köszönnek. Kevesebbel és csekélyebbel is megelégszenek, mint amit nekik ajándékoznak és annak örülnek. A táplálék és a ruházat, sem pedig a jövõ miatt nem gyötrõdnek. Nem tekintenek a világra, és abból sokat nem is kívánnak. Szülõiket dajkájukat és kortársaikat szeretik, akikkel ártatlanul játszanak. Magukat vezetni engedik, figyelnek és engedelmeskednek. Mivel ebben az állapotban vannak, azért életükbe mindent felvesznek. Ebbõl azután, anélkül, hogy tudnák honnan ered, van tisztességes erkölcsük, ebbõl jön létre nyelvük és ebbõl az emlékezet és a gondolkozás elsõ kezdete. Ezek felvételére és elsajátítására ártatlan állapotuk szolgál eszközül. Mindazáltal ez az ártatlanság, mint fentebb mondottam, külsõ, mivel csupán a testre vonatkozik, nem pedig a bensõre: mert eszük ( mens ) még nem képezõdött ki annyira, hogy ész, értelem és akarat és ezekbõl gondolkozás és érzelem váljék. Nekem a mennybõl azt mondották, hogy a gyermekek kiváltképpen az Úr oltalma alatt állanak és a befolyás a legbensõ mennybõl jön, hol az ártatlanság állapota van, és hogy a befolyás bensõjükön át hat és áthatása közben csak az ártatlanság által ihlet meg és ezért az ártatlanság az arcban és néhány taglejtésben ábrázolódik és jut kifejezésre; és hogy ez az, ami által a szülõk mélyen megindíttatnak és ami a szülõi és a gyermeki szeretetet ( storge ) létrehozza.

278. A bõlcsesség ártatlansága az igazi ártatlanság, mivel az bensõ, mert az a lélek bensõjében van, így magában az akaratban és ebbõl kifolyólag magában az értelemben és ha az ártatlanság ebben van, akkor az bõlcsesség is, mert a bõlcsesség az ártatlansághoz tartozik. Azért mondják a mennyben, hogy az ártatlanság a bõlcsességben lakozik és amennyiben valamely angyal bõlcs, annyiban ártatlan is. Hogy az így van, azzal igazolják, hogy azok, akik az ártatlanság állapotában vannak, önmaguknak semmi jót sem tulajdonítanak, hanem mindent az Úrnak köszönnek és neki adnak, és hogy Õtõle és nem önmaguktól akarnak vezettetni; hogy õk mindazt, ami jó, szeretik, és mindenek felett, a mi igaz, gyönyörködnek, mert tudják és érzik, hogy a jó szeretése és így annak akarása és cselekvése, az Úr iránti szeretet és hogy az igaznak szeretete egyenlõ a felebarát iránti szeretettel; hogy azzal, amijük van, legyen az kevés, vagy sok, megelégedetten élnek, mert tudják, hogy annyit nyernek, ami számukra üdvös. Kevesebbet, ha nekik kevesebb hasznos és sokat, ha a sok hasznos, és hogy nem õk tudják, mi jó õnekik, hanem egyedül az Õr, aki mindenekkel bír, aki gondviselését mindenkire kiterjeszti. Azért a jövõ miatt nem aggódnak. A jövõ feletti aggodalmat a holnapi nap gondjának nevezik, amirõl azt mondják, hogy az olyan dolgok elvesztése, vagy be nem teljesülése feletti fájdalom, amelyek az élethez nem szükségesek. Embertársaikkal szemben gonoszt célzó szándékkal soha sem viselkednek, hanem jó, igaz és õszintén. A gonoszt célzó szándékot csalárdságnak nevezik, amelyet, mint a kígyó mérgét kerülik, mert az az ártatlansággal homlokegyenest ellenkezik. Mivel nekik semmi sem kedvesebb, mint az Úrtól való vezettetés és mivel mindent õneki köszönnek, azért sajátjuktól elvonattak és amennyiben sajátjuktól elvonattak, annyiban van az Úrnak rájuk befolyása. Ezért van az, hogy, amit Õtõle hallanak, legyen az az Ige, vagy a prédikáció által való, nem halmozzák fel emlékezetükben, hanem mindjárt követik is, vagyis akarják és cselekszik. Az akarat kiváltképpeni emlékezetük. Külsõ alkatuk szerint legtöbbször együgyûnek tûnnek fel, de bensõjük szerint bõlcsek és okosak. Ezek azok, akik az Úr szavai szerint értendõk:
    "Legyetek okosak mint a kígyók, és szelídek mint a galambok."  Máté 10: 16.
Ilyen az ártatlanság vagy gyermekdedség, amit a bõlcsesség gyermekdedségének neveznek. Mivel a gyermekdedség önmagának semmi jót sem tulajdonít, hanem minden jót az Úrra hárít, és mivel az Úrtól való szereti, ezért minden jónak és igaznak felvevõje, amelybõl bõlcsesség ered. Az ember azért alkottatott így, hogy mint gyermek bár a külsõben, ártatlanságban legyen, ellenben ah aggastyánná lesz, a bensõ ártatlanságában ( gyermekdedségben ) legyen, hogy amaz által emebbe, és emez által amabba juthasson. Ezért, ha az ember megöregszik, testében is megfogyatkozik és újból gyermekké lesz, de bõlcs gyermekké, vagyis angyallá, mert a bõlcs gyermek a szó legigazibb értelmében angyal. Ezért van az, hogy az Igében a gyermek az ártatlant ( gyermekdedet ) jelenti és az aggastyán a bõlcset, akiben gyermekdedség van.

279. Hasonlóképpen történik mindazokkal, akik újjászületnek. Az újjászületés a szellemi ember tekintetében nem egyéb újjáteremtésnél  ( újonnan születésnél.) Ez elõször a gyermekdedségbe, a gyermekség ártatlanságába vezettetik be, ami abban áll, hogy semmi igazat és jót önmagából nem akarhat, hanem csupán csak az Úrból és hogy mind a kettõt kéri és csupán arra törekszik, mivel az igaz és jó. Mind a kettõt az Úr adja aszerint, amint abban öregbedik. Elõször annak ismeretébe, azután az ismeretbõl az értelembe és végül az értelembõl a bõlcsességbe vezettetik mindig a gyermekdedség kíséretében, amely, mint mondottam, abban áll, hogy õ semmi igazat és semmi jót önmagából nem, hanem csak az Úrból akarhat. E hit és ennek bensõ tapasztalata nélkül a mennybõl senki semmit fel nem vehet. A bõlcsesség ártatlansága legfõképpen ebben áll.

280. Mivel a gyermekdedség az Úr által való, nem pedig saját magából való vezetésben áll, azért mindazok, akik a mennyben vannak, gyermekdedségben vannak; mert mindazok, akik ott vannak, az Úrtól való vezetést szeretik. Ugyanis tudják, hogy az önmagától való vezettetés annyi, mint a sajátjától való vezettetés és az ember sajátja az önszeretet, és aki önmagát szereti, az mástól vezettetni nem akar. Ezért van az, hogy amennyiben az angyal a gyermekdedségben van, annyiban van a mennyben is, vagyis az isteni jóban és az isteni igazban, mert az ebben való létel a mennyben lételt jelenti. Azért a mennyeket a gyermekdedség szerint különböztetik. Meg. Azok, akik a végsõ, vagy az elsõ mennyben vannak, a gyermekdedség elsõ, vagy legalacsonyabb fokán vannak;  akik a középsõ, vagy második mennyben vannak, azok a gyermekdedség második, vagy középsõ fokán vannak; akik ellenben a legbensõ, vagy harmadik mennyben vannak, azok a gyermekdedség harmadik, vagy legbensõ fokán. Ezek azért a menny tulajdonképpeni ártatlanságai ( innocentiae ), mert ezek az Úrtól való vezetést ( mint a gyermek az atyjától ), inkább szeretik, mint a többiek, ezért az isteni igazat, amelyet vagy közvetlen az Úrtól, vagy közvetve az Ige és prédikációk által hallanak, akaratukban mindjárt befogadják és cselekszik és így ezt életükben beültetik. Ezért van az alsóbb menny angyalai feletti nagy bõlcsességük is, lásd 270-271. sz. alatt. Mivel ezek az angyalok ilyenek, azért is vannak az Úrhoz legközelebb, akitõl a gyermekdedséget nyerik. Továbbá sajátjuktól is elválasztattak, úgyannyira, hogy egyszersmind az Úrban élnek. Külsõ megjelenésükre nézve együgyûeknek látszanak és az alsó menny angyalai elõtt mint gyermekek és így kicsinyeknek és olyanoknak is, akik nem sokat tudnak, holott a menny angyalai között a legbõlcsebbek. Tudják, hogy önmagukból semmi bõlcsességük nincs és hogy bõlcsnek lenni, annak elismerését jelenti és hogy az, amit tudnak, azzal szemben, amit nem tudnak, semmi. Ennek tudását, elismerését és bensõ tapasztalását ( percipere ) nevezik a bõlcsességhez vezetõ elsõ lépcsõnek. Ezek az angyalok ruhátlanok, mert  a meztelenség a gyermekdedségnek felel meg.

281. A gyermekdedségrõl az angyalokkal sokat beszéltem és megtanítottak, hogy a gyermekdedség minden jónak léte és ennélfogva a jó annyiban jó, amennyire abban gyermekdedség van, következésképp a bõlcsesség annyiban bõlcsesség, amennyiben õbenne gyermekdedség rejlik. Éppígy a szeretet, a szeretetmunkáság és a hit. Ezért van az, hogy  a mennybe senki be nem mehet, ha nem gyermekded és ez az, amit az Úr szavai alatt értenünk kell, midõn azt mondja:
   "Engedjétek, hogy jöjjenek énhozzám a kisgyermekek és meg ne tiltsátok õket, mert ilyeneké a mennyek országa. Bizony mondom néktek: valaki úgy nem veszi az Isten országát, minta kis gyermek, semmiképpen nem megyen oda be."  Márk 10: 14,15. - Máté 19: 14. - Lukács 18: 16,17.
A gyermekek alatt itt, mint az Ige más részeiben is, a gyermekdedeket, ártatlanokat ( Innocentes ) kell érteni, lásd fent 278. sz. alatt. A gyermekdedség állapotát az Úr le is írja ( Máté 6: 24,25. ), de csupán megfelelésekben. Annak oka, hogy a jó annyiban jó, amennyire abban gyermekdedség van, abban rejlik, hogy minden jó az Úrtól ered és a gyermekdedség éppen az Úrtól való vezetés akarásában van. Meg is taníttattam arra, hogy az igaz a jóval és a jó az igazzal másként össze nem köthetõ, hanem csak a gyermekdedség által. Ezért van az is, hogy az angyal nem válik a menny angyalává, hacsak nem gyermekded. Mert a menny korábban nincs meg senkiben sem, mielõtt benne az igaz a jóval összekötve nincs. Ennélfogva a jó és az igaz összeköttetését mennyi házasságnak is nevezik; a mennyei házasság pedig maga a menny. Arra is megtaníttattam, hogy az igazi házassági szeretet eredet és a gyermekdedségbõl veszi, mivel a jó és az igaz összeköttetésébõl, amelybõl a két lélek bensõje áll, vagyis a férfié és a nõé, amely összeköttetés, ha beáll, a házassági szeretet alakjában ábrázolódik, mert a házastársak egymást úgy szeretik, mint az õ lelkül bensõje. Ezért van a házassági szeretetben olyan játék, mint a gyermekség és az ártatlanság játéka.

282. Mivel a gyermekdedség  a menny angyalinál a jó tulajdonképpen léte, ezért az is nyilvánvaló, hogy az Úrból kiáradó isteni jó maga a gyermekdedség, mert ez a jó az, amely az angyaloknál befolyik és legbensõjüket megindítja és a menny minden javának felvételére fogékonnyá és készségessé teszi.  Ugyanez történik a gyermekekkel, akiknek bensõje az Úrból származó ártatlanság beáramlásával, nemcsak képezõdik, hanem folytonosan készül és fogékonnyá válik a mennyei szeretet jóságának felvételére; mert az ártatlanság jósága legbelülrõl hat, mert ez, mint mondtam, minden jónak léte. Ebbõl kitetszik, hogy minden ártatlanság az úrból ered és ezért van az, hogy az Úr az Igében báránynak neveztetik, mert a bárány az ártatlanságot jelképezi. Mivel a gyermekdedség a menny minden jávaiban a legbensõbb, azért ragadja meg a lelkeket olyannyira, hogy aki ezt érezi, ( és ez a legbensõ menny angyalának közeledésekor történik), úgy látszik, mintha önmagával többé nem bírna, és az olyan örömmel árasztja el és ragadja el egyszersmind, hogy azzal összehasonlítva a világ minden öröme semminek tetszik. Ezt is szintén saját tapasztalatomból mondhatom.

283. Mindazokat, akik a gyermekdedség jóságában vannak, a gyermekdedség által vezetik és amennyire valaki ebben a jóban van, annyira ihletõdik meg. Azok azonban, akik a gyermekdedség jóságában nincsenek, azáltal meg sem indulnak, ennélfogva azok, akik a pokolban vannak, teljesen a gyermekdedség ellenségei. Azok nem is tudják mi a gyermekdedség, sõt olyanok, hogy amennyiben valaki gyermekded, annyiban égnek a vágytól, hogy nekik kárt okozhassanak. Ezért van az, hogy a gyermekek tekintetét el nem viselhetik, hanem mihelyt ezeket látják, bosszúra gerjednek, hogy árthassanak. Ezekbõl világos, hogy az ember sajátja és önszeretete a gyermekdedség ellen van, mert mindenki, aki a pokolban van, a sajátjában és így az önszeretetben van.
 

         A  mennybeli békeség állapota.

284. Aki a menny békességében nem volt, fel nem foghatja, mi a békesség, amiben az angyalok vannak. Az ember is, amíg a testben van, a menny békességét magába nem fogadhatja és így azt nem is érezheti, mert az ember érzéke ( perceptio ) a természetben van. Hogy azt megérezhesse, olyképpen kell alkotva lennie, hogy gondolkozás aszerint felmagasztosulva, a testtõl eltávolítva, lélekben kell lennie és akkor az angyaloknál lehet. Mivel én ilyen módon a menny békességét éreztem, leírhatom azt, mégis nem úgy, amilyen az magába véve, mert az emberi szavak arra elégtelenek, hanem csak összehasonlítva azzal a lelki nyugodalommal, amelyben azok vannak, akik az Úrban örvendeznek.

285. A mennynek két legbensõje van, úgymint a gyermekdedség és a békesség. Legbensõnek neveztetnek, mert közvetlenül az Úrból származnak. A gyermekdedség az, amibõl a menny minden java és a békesség, amelybõl a jó minden kelleme származik. Minden jónak megvan a maga kelleme. Mind a kettõ , úgy a jó, mint a kellem, a szeretethez tartozik, mert amit szeretünk, azt jónak nevezzük és azt szintén kellemesnek is találjuk. Ebbõl az következik, hogy az a két legbensõ, vagyis a gyermekdedség és a békesség, az Úr isteni szeretetébõl árad ki és az angyalokat bensõjükbõl kifelé hatva, megindítja. Hogy a gyermekdedség a jónak legbensõje, lásd az elõzõ fejezetben, ott, ahol a menny angyalai gyermekdedségének állapotáról szó volt. Hogy azonban a békesség a gyermekdedség jóságából eredõ kellem legbensõje, azt most magyarázom meg.

286.  Elõször megmondom, hogy a békesség honnan ered. Az isteni békesség az Úrban van és az Isteni az Õbenne levõ Istenemberi egyesülésébõl magából áll elõ. A békesség Istenije a mennyben az Úrtól van és a menny angyalaival való összeköttetésbõl jön létre és külön-külön mindegyik angyalnál a jó és igaz összeköttetésébõl. A békesség eredetei ezek, amibõl kitetszik, hogy a békesség a mennyben az Isteni, aki abban minden jót bensõségesen üdvösséggel túláraszt, ( intime afficiens beatitudine ) akibõl tehát valamennyi mennyei öröm származik és hogy az lényegét tekintve, az Úr isteni szeretetének isteni öröme, az Úrral és  a mennyel és minden benne levõkkel való összeköttetésbõl ered. Ez az öröm, amelyet az Úr az angyalokba áraszt ( perceptum a Domine in angelis ) és az angyalok az Úrból kifolyólag éreznek: a békesség. Az angyalok számára minden üdvös, kellemes, örvendetes, vagy az, amit mennyei örömnek nevezünk, innen ered.

287. Mivel a békeség forrásai ebbõl erednek, azért az Úr önmagát a békesség fejedelmének nevezi és azt mondja, hogy Õtõle békesség származik és hogy Õbenne békesség lakozik. Azért neveztetnek az angyalok a békesség angyalainak és  a menny a békesség hajlékának, mint a következõ helyeken:
    Nékünk egy gyermek születik, fiú adatik nékünk, akinek vállán lényen fejedelemség, akinek nevét nevezik csudálatosnak, tanácsosnak, erõs, hatalmas istennek, örökkévalóság Atyjának, békesség fejedelmének; kinek fejedelemségének és békességének nem leszen vége." Ézsajás 9: 6,7.
  Jézus mondá: "Békességet hagyok néktek, amaz én békességemet adom néktek, nem úgy adom, mint a világ adja."  János 14: 27.
   "Ezeket szóltam néktek, hogy énbennem békességtek legyen."  János 16: 33.
   "Fordítsa Jehova az õ orcáját tereád és adjon békeséget néked."  4 Mózes 6: 26.
   "A békességnek követei nagy keservesen sírnak, elpusztultak az utak." Ézsajás 33: 7,8.
   "Az igazságosság cselekedete békesség lészen és az én népem a békesség hajlékában lakozik."  Ézsajás 32: 17,18.

Hogy ez az isteni és a mennyei békeség, amelyet békeség alatt az Igében értünk, más helyekbõl is kiviláglik, amelyekben ez megírva van. Ézsajás 52: 7. - 54: 10. - 59: 8.  Jeremiás 16: 5. - 25: 37. - 29: 11. - Haggeus 2: 9. - Zakariás 8: 12. - Zsoltár 37: 37. - és több más helyen. Mivel a békesség az Urat és a mennyet jelképezi és így a menyei örömet is és a jó örömét, azért a régi idõben és még most is üdvözlõ szavak: Béke veletek!  Amit az Úr is igazol, amidõn a tanítványoknak, akiket kiküldött, ezt mondá:
   "Valamely házba bementek, elõször ezt mondjátok: Békesség e háznak! És ha abban a házban a békesség fia van, akkor a ti békességtek azon marad." Lukács 10: 5,6.
  Maga az Úr is mondotta, amikor az apostolok elõtt megjelent:
"békesség veletek!"  János 20: 19,21,16.  A békesség állapota az Igébõl is érthetõ: "Jehova a békeség illatát érezé." 2 Mózes 29: 18, 25,41. - 3 Mózes 1: 9,13,17. -2: 2,9. - 6: 8,14, -23: 12,13,18. - 4 Mózes 15: 3,7,13. - 28: 6,8,13. - 29: 2,6,8,13,36. - A békesség illatával mennyei értelemben a békesség érzését jelképezik. Mivel a békesség az Isteninek magának és az Istenemberinek az Úrban való összeköttetését jelképezi és így az Úrnak a mennyel és az egyházzal való összeköttetését és mindeneknek, úgy a mennyben, mint az egyházban, t.i. akik Õt befogadják, azért megemlékezésül rendeltetett el a Sabbath és a nyugalomról, vagy a békességrõl neveztetett és az egyház szent jelképe volt, és az Úr azért nevezte önmagát a Sabbath urának: Máté 12: 8. - Márk 2: 27,28. - Lukács 6: 5.

288. Mivel a menny békessége az Isteni, azért ez maga az a jó, amely az angyaloknál van. Õket üdvösséggel teljesen túlárasztja, ezért az nekik másként határozott öntudatukba nem jut, mint a szív öröme által, ha életük jóságában vannak és a vidámság által, ha a jóságukkal összhangzó igazat hallják és a szív vidámsága által, ha amaz összeköttetést érzik. Innen azután életük minden gyakorlatába és cselekedetébe folyik be és itt végsõ nyilatkozásában is örömként nyilvánul. De a békesség minõség és nagyság tekintetében a mennyben, azok ártatlansága szerint, akik ott vannak, különbözõ, mert az ártatlanság és a békeség lépést tartanak; mert mint fent mondottam, az ártatlanság az, amelybõl a menny minden java és a békeség, amelybõl ama jónak minden vidámsága ered. Ebbõl világosan kitetszik hogy hasonló ahhoz, amit az elõzõ fejezetben a mennyei ártatlanság állapotáról mondottam, mait itt a békesség állapotáról mondani lehet. Mert az ártatlanság és a békesség úgy vannak összekötve, mint a jó és annak kelleme. A jó annak kellemessége által érezhetõ meg és a kellem jóságáról ismerhetõ fel. Mivel ez így van, azért nyilvánvaló, hogy legbensõ, vagy harmadik menny angyalai a békesség harmadik, vagy legbensõ fokán állanak; és hogy az elsõbb menny angyalai a békesség csekélyebb fokán, mert a gyermekdedség csekélyebb fokán állanak, lásd fent 280. sz. alatt. Hogy az ártatlanság és a békeség együtt vannak, mint a jó és annak kelleme, azt láthatjuk a gyermekeken, akik, mivel ártatlanságban, úgy a békében is vannak, mivel pedig békességben vannak, azért náluk minden csupán játék. De a gyermekek békessége csak külsõ békesség, míg a bensõ békesség, éppúgy, mint a bensõ ártatlanság, csak a bõlcsességben található és mivel a bõlcsességben található, azért a jó és igaz összeköttetésében is mert a bõlcsesség ebbõl ered. Az embereknél is feltalálható a menyei, vagy angyali békesség, akik a jó és igaz összeköttetésénél fogva a bõlcsességben vannak és akik ezért az Istenben megelégedettséget éreznek. Ez azonban, amíg a világban élnek, bensõjükben elrejtve van, de mégis nyilvánvalóvá válik, ha testüket elhagyják és a mennybe jutnak, mert akkor a bensõ felnyílik.

289. Mivel az isteni békesség az Úrnak a mennyel való összeköttetésébõl és külön-külön mindegyik angyalnál a jó és az igaz összeköttetésébõl áll, ezért az angyalok, ha a szeretet állapotában vannak, akkor a békesség állapotában is vannak; mert akkor náluk a jó az igazzal köttetik össze. Hogy az angyalok állapota változik, lásd fent 154-160.sz. alatt. Hasonlóképpen történik azzal az emberrel is, aki újjászületik. Ha nála a jó és az igaz összeköttetése bekövetkezik, ami különösen a kísértések után történik meg, akkor a mennyei békesség kellemességének állapotába jut. Ez a békesség olyan, mint pl. tavasszal a reggel, vagy a hajnalhasadás, amely idõben, ha az éjszaka elmúlott, napfelkelésétõl a földön minden új életre kél és a harmattól, amely az égbõl száll alá, éltetõ levegõ szétterjedése kezdõdik és a tavaszi melegséggel a föld termékennyé válik, sõt az emberi lelket is örömmel tölti el; és pedig azért, mert a tavaszi reggel, vagy a hajnalhasadás az angyalok mennyei állapotának felel meg, lásd fent 155. sz. alatt.
 

290.  A békesség felõl az angyalokkal is beszéltem és azt mondám, hogy a világban azt nevezik békességnek, ha a háborúk és az ellenségeskedések az államok között és ha a gyûlölködések és egyenetlenségek az emberek között megszûnnek, és azt hiszik, hogy a bensõ béke a léleknek megnyugvása ( requires animi ) a gondok eltávolítása  és különösen a nyugalomnak és vidámságnak ( tranquillitas et jucunditas ) a dolgok szerencsés elõhaladása miatt létrejött érzete. De az angyalok azt mondották, hogy a lelki nyugalom, meg a nyugalom és vidámság, a gondok eltávolítása és a dolgok szerencsés elõhaladása következében úgy látszanak ugyan, mintha a békéhez tartoznának, azért mégsem tartoznak a békességhez, kivéve azoknál, akik a mennyei jóban vannak, mert a békesség csak ebben a jóban található fel. Mert a békesség az Úrból az ember legbensõjébe folyik be és legbensõjébõl leszáll és külsõjében árad szét és hoz a léleknek nyugalmat ( requiem mentis ) és idézi elõ a lelki megnyugvást ( tranquillatatem animi ) és az abból származó örömet. Azoknak ellenben, akik a gonoszban vannak, békességük nincs. Látszólag ugyan nyugalomban csendben és vidámságban vannak, ha kívánságuk valósul, de ez külsõ és nem bensõ békeség, mert belülrõl ellenségeskedést, gyûlölséget, bosszúvágyat, kegyetlenséget és más gonosz vágyat szítanak, amelybe lelkük is elesik, mihelyt valakit látnak, aki nekik nem tetszik és amelyek kitörnek, hacsak a félelem attól õket vissza nem tartja. Ezért van, hogy vidámságuk esztelen szenvedélyekben, ellenben azok vidámsága, akik a jóban vannak, a bõlcsességben lakozik. A különbség olyan, mint a menny és a pokol között.
 

    A mennynek az emberi nemzetséggel való összeköttetése.

291. Az Egyházban ismert dolog, hogy minden jó Istentõl és az embertõl semmi jó sem ered. Azért valamely jót, mint sajátját, senki magának nem tulajdoníthat. Ismeretes továbbá, hogy a gonosz az õrdögtõl van. Ezért van, hogy azok, akik az egyház tanítása szerint beszélnek,  olyanokról, akik jót cselekszenek és olyanokról is, akik kedvesen beszélnek és prédikálnak, azt szokták mondani, hogy Istentõl vezettettek. Az ellenkezõt mondják azonban azokról, akik gonoszul cselekszenek és istentelenül beszélnek. Ez nem lehetne így, ha az embernek a mennyel és a pokollal összeköttetése nem volna és ha ezek az összeköttetések akaratával és értelmével fenn nem állnának, mert ezekbõl cselekszik a test és beszél a száj. Hogy ez az összeköttetés milyen állapotú, azt most magyarázom meg.

292. Mindegyik ember mellett vannak jó és rossz szellemek. A jó szellemekkel az ember a mennyel, és a rossz szellemekkel a pokollal van összeköttetésben. Ezek a szellemek a szellemvilágban vannak, amely a menny és a pokol között a középen van. Errõl a világról a következõkben részletesen beszélünk. Ha ezek a szellemek az emberhez jönnek, akkor minden emlékezetét elfoglalják és ebbõl gondolkozásába behatolnak, és pedig a gonoszok emlékezetének és gondolkozásának azon tárgyaiba, amelyek gonoszok, a jó szellemek pedig emlékezetének és gondolkozásának azon részeibe, amelyek jók. A szellemek egyébként nem tudják, hogy az ember mellett vannak, de ha mellette vannak, akkor az ember egész emlékezetét és gondolkozását magukénak tekintik. Az embert nem is látják, mert a mi világunkon található dolgokat szemükkel nem láthatják. Az Úr nagy gondot fordít arra, hogy a szellemek ne tudják, hogy az ember mellett vannak, mert ha tudnák, akkor beszélnének vele és akkor a gonosz szellemek megrontanák. Mivel a gonosz szellemek a pokollal állanak összeköttetésben, semmit sem kívánnak annyira, minthogy az embert megronthassák, nemcsak lelkében, vagyis hitének és szeretetének tekintetében, hanem testében is. Ilyenkor azt nem tudják, hogy az, amit gondolnak, az embertõl ered, úgyszintén, amit egymás közt beszélnek, mert egymás közt az emberbõl beszélnek, azt hiszik azonban, hogy ez az övéké, és mindenik a sajátját értékesnek tatja és szereti. A szellemeket az Úr ilyen állapotban tartja, hogy az embert szeressék és becsüljék; habár õk ezt nem tudják. Hogy a szellemek és az emberek között ilyen összeköttetés áll fenn, az elõttem sok évi szakadatlan tapasztalt által oly ismertté vált, hogy ennél ismertebb dolog nincsen.

293. Hogy az olyan szellemek, akik a pokollal vannak összeköttetésben, az ember mellé adatnak, az azért van, hogy az ember a gonosz minden nemében születik és így elsõ élete csak ebbõl vezettetik le, ezért ha melléje nem olyan szellemek adatnának, mint õ maga, az ember nem élhetne, sõt saját gonoszságától elvonható és kigyógyítható sem volna. Ezért saját életében a gonosz szellemek által tartatik meg, és attól a jó szellemek visszatartják. A kettõ által egyensúlyban is van. Mivel egyensúlyban van, azért saját szabadságában is van. A gonosztól csak így lehet õt elvonni és a jó felé fordítani és a jót beléje ültetni, ami, ha szabadságban nem volna, meg nem történhetnék. Ezt a szabadságot neki megadni nem lehetne, ha egyik oldalon a pokoli szellemek és a másik oldalon a mennyeis szellemek közre nem mûködnének és az ember nem középen volna. Azt is megmutatták, hogy az embernek, amíg az a vele születettbõl és így önmagából mûködik, élete nem volna, ah neki meg nem engedtetnék, hogy a gonoszban legyen, és élete akkor sem lenne, ha szabadságban nem volna. Továbbá, hogy a jóra sem volna rávezethetõ és hogy a kényszerítés nem használ; úgyszintén,  hogy a jó, amit az ember a szabadságban elfogad, akaratába ültetett és mindegy tulajdonává válik. Mindez pedig azért van, mert az ember úgy a pokollal, mint a mennyel összeköttetésben van.

294. Hogy a mennynek a  jó szellemekkel és pokolnak a rossz szellemekkel való összeköttetése és ennélfogva a mennynek és a pokolnak az emberrel való összeköttetése milyen, most megmagyarázom. Valamennyi szellem, aki a szellemvilágban van, a mennyel, vagy a pokollal van összeköttetésben. A gonoszok a pokollal, a jók pedig a mennyel. A menny társaságokra osztott, éppen így a pokol is. Mindegyik szellem valamelyik társasághoz tartozik és az abból jövõ befolyásnál fogva létezik és így azzal mindenik összemûködik.  Ezért van az, hogy ha az ember, amikor a szellemekkel összeköttetett, akkor a mennyel, vagy a pokollal is összeköttetett és pedig abban azzal a társasággal, amelyben szeretete, vagy hajlama szerint van. A menny valamennyi társasága  a jó és az igaz iránti hajlam szerint, a pokol valamennyi társasága pedig a gonosz és a hamis iránti hajlamok szerint van egymástól elválasztva. A menny társaságai felõl írottakat, lásd fent 41-45. tovább, 148-151. szám alatt.

295. Az ember mellé adatott szellemek olyanok, mint hajlamának, vagy szeretetének tekintetében az ember maga; azonban a jó szellemeket melléje az Úr adja, míg a gonoszokat maga az ember vonzza. Mindazáltal az ember mellett a szellemek az ember hajlamának változás szerint változnak. Ennélfogva más szellemei vannak a gyermekség, mások a serdülõ, mások az ifjú, mások a férfi, másik az agg korban. Gyermekségének korában olyan szellemek vannak mellette, akik a gyermekségben vannak, vagyis olyanok, akik a menny gyermekdedségével, amely a legbensõ, vagy a harmadik menny, összeköttetésben állanak. Gyermekkorában olyan szellemek, akik a tudásvágyban, vagyis olyanok, akik a végsõ, vagy elsõ mennyel állanak összeköttetésben. Ifjú, vagy férfi korában olyanok vannak mellette, akik az igaz és a jó érzetében és ennélfogva az értelemben vannak, vagyis olyanok, akik a második, vagy középsõ mennyel vannak összeköttetésben. Az aggkorban azonban olyanok vannak mellette, akik a bõlcsességben és gyermekdedségben               ( innocentia ) vannak, vagyis akik a legbensõ, vagy a harmadik mennyel állanak összeköttetésben. Mindazáltal ez a kirendelés az Úr részérõl csak olyanoknál történik, akik javulni és újjászületni tudnak. De nem így van azoknál, akik sem javulni, sem újjászületni nem tudnak. Habár az Úr ezek mellé is jó szellemeket ad, hogy ezek õket, amennyire csak lehetséges a gonosztól visszatartsák, de mivel a gonosz szellemekkel közvetlen összeköttetésük van, akik a pokollal közösséget tartanak fenn, ezért mellettük olyanok vannak, mint maguk az emberek.  Ha önszeretõk, nyereség, vagy bosszúvágyók, vagy a paráznaságot szeretõk, akkor mellettük hasonló szellemek vannak és egyszersmind gonosz hajlamukban laknak. Amennyire pedig az ember jó szellemek által a gonosztól vissza nem tartható, annyiban tüzelik õt és amennyire a hajlam uralkodik, annyira  kapcsolják magukhoz és el nem távolodnak. Ezen a módon van a gonosz ember a pokollal és a jó a mennyel összekötve.
296. Hogy az embert az Úr szellemek által vezérli, az azért történik mert az ember nincs a menny rendjében. Mert gonoszban születik, amely a pokolhoz tartozik és így az isteni renddel teljes ellentétben van. Ennélfogva a rendbe vissza kell vezettetnie és másként, mint szellemek segítségével vissza nem vezethetõ. Másképpen volna ez, ha az ember a jóban születnék, amely a menny rendje szerint való. Akkor az Úr nem szellemekkel, hanem a rend által vezérelné, vagyis az általános befolyással. Ezzel a befolyással vezettetik az ember annak tekintetében, ami a gondolkodásból és az akaratból a cselekvésbe átmegy és így a beszéd és a cselekvés tekintetében; mert ez és amaz a természeti rend szerint árad szét és ezzel azoknak a szellemeknek, akik az ember mellé adatnak, semmi közösségük nincs. A szellemi világból jövõ általános befolyás által vezettetnek az állatok is, mert életüknek rendjében vannak és ezt ezek meg nem fordíthatják, sem el nem ronthatják, mert náluk az értelem hiányzik. Hogy az emberek és az állatok között milyen különbség van, azt lásd fentebb 39. sz. alatt.

297. Ami továbbá a menny és az emberi nemzetség közötti összeköttetést illeti, tudni kell, hogy az Úr minden embernél a rend szerint befolyik és pedig úgy legbensõjébe, mint külsõjébe és hogy azt a menny felvételére alkalmassá teszi és legkülsõjét legbensõjébõl kifolyólag, és egyszersmind a legbensõt a legkülsõbõl kifolyólag vezeti és így nála mindent összhangban tart. Az Úr befolyását közvetlen befolyásnak, a másik befolyást azonban, amely a szellemek által történik, közvetett befolyásnak nevezzük. Ez azok által áll fenn. A közvetlen befolyás, amely magáé az Úré, az Õ Istenemberijébõl származik és az ember akaratába és az akarat által az értelembe, így az ember jóságába és a jó által igazságába, vagy ami ugyanaz: a szeretetébe és szeretete által hitébe, nem pedig megfordítva, hat be. Még kevésbé hat be a szeretet nélküli hitbe, vagy a jó nélküli igazba, vagy olyan értelembe, amely nem az akaratból származik. Ez az isteni befolyás, megszakítás nélküli folytonos ( perpetuus ) befolyás, a jónál a jóba vétetik fel, de a gonoszoknál nem. Ezek vagy visszautasítják, vagy elnyomják, vagy elfordítják. Ezért életük gonosz, amely szellemi értelemben a halál.

298. Az ember mellett levõ szellemek és azok is, akik a mennyel és azok is, akik a pokollal vannak összeköttetésben, saját emlékezetükbõl és az ebbõl eredõ gondolkozásból az emberbe soha be nem folynak, mert ha saját gondolkozásukból folynának be, akkor  az ember  nem tapasztalna mást, mint hogy az azokhoz tartozók az övéi ( lásd fentebb 256. sz. alatt.) Bár az emberbe ezek által a mennybõl hajlam ( affectio ) mégis folyik be, amely a jó és az igaz iránti szeretet és szintén a pokolból is, amely a gonosz és a hamis iránti szeretet hajlama. Amennyiben tehát az ember hajlama azokkal, amelyek befolynak, megegyezik, annyiban vétetik fel gondolkozásába. Mert az ember bensõ gondolkozása teljesen hajlamának és szeretetének megfelelõ. Ha vele meg nem egyezik, akkor fel nem veszik. Ebbõl világosan kitetszik, hogy mivel az emberbe a szellemek által nem a gondolkozás, hanem csak a jó és a gonosz iránti hajlam folyik be, az emberen, mivel szabadságban van, álla  választás, mert gondolkozásába a jót felveheti és a gonoszt eltávolíthatja. Mert tudja, hogy mi a jó és mi a gonosz, magából az Igébõl. Amit tehát a hajlamból a gondolkozásba felvesz, azt el is sajátítja. Amit azonban a hajlamból gondolkozásába fel nem vesz, az nem válik sajátjává. Ebbõl világosan kitetszik, hogy a jónak a mennybõl és a gonosznak a pokolból az emberbe ható befolyása milyen.

299. Az is tudtomra adatott, hogy az ember lehangoltsága, lelki fájdalma és mélyebb szomorúsága, amelyet búskomorságnak ( melancholia )  neveznek, honnan ered. Vannak olyan szellemek, akik a pokollal még nincsenek összeköttetésben, mivel ezek még elsõ állapotukban vannak. ( Errõl a következõkben, ahol a szellemvilágról lesz szó, beszélek.) ezek a nyerseséget és gonoszszerûséget ( indigesta ) szeretik, mint a gyomorban tisztátalanná váló ételeket. Ezért, mivel nekik ezek a dolgok kellemesek, ott tartózkodnak, ahol az embernél ilyesféle dolgok vannak és gonosz hajlamaikból ott egymással beszélnek. Beszédük hangulata ( affectio ) tehát az emberbe innen folyik be és ha ez a hangulat az embernél undort keltõ, akkor szomorúság és komor félelem szállja meg, ha azonban hozzájárul, akkor vidám és jókedvû lesz. Ezek a szellemek a gyomor mellett tûnnek fel, néhány balról, néhány jobbról, néhány alul, néhány felül, közelebb, vagy távolabb, szintúgy különféle hajlamuk szerinti helyzetben, amelyben vannak. Hogy a megfélemlés innen jön, azt sok tapasztalat által tudnom és megkísérelnem megengedtetett. Láttam, hallottam õket, és a tõlük  származó félelmet éreztem és velük beszéltem. Elzavartattak és a nyomottság megszûnt, visszajöttek és a nyomottság megint létre jött és ennek erõsbödését és csökkenését közeledésük és távolodásuk szerint éreztem. Ebbõl világossá vált elõttem, hogy ez honnan van. Némelyek, akiknek lelkiismeretük nincs, sõt nem is tudják, mi a lelkiismeret, ezt a megfélemlítést a gyomornak tulajdonítják.

300. A mennynek az emberrel való összeköttetése nem olyan, mint az emberé az emberrel, hanem az a bensõvel, lelkének székhelyével tehát szellemi, vagy bensõ emberével való összeköttetése. Külsõ, vagy természeti emberével az összeköttetés, megfelelések által tartik fenn, amely összeköttetésrõl a következõ fejezetben lesz szó, ahol a mennynek az emberrel az Ige által való összeköttetését tárgyaljuk.

301. Mivel a mennynek az emberi nemzetséggel és ez utóbbinak a mennyel való összeköttetése ilyen, t.i. hogy az egyik a másik által áll fenn, azt a következõ fejezetben mutatom meg.

302. Én az angyalokkal a mennynek az emberi nemzetséggel való összeköttetésérõl beszéltem és mondám: az egyházhoz tartozó ember állítja ugyan, hogy minden jó Istentõl jön és hogy az ember mellett angyalok vannak, mégis kevesen hiszik, hogy ezek az emberrel össze vannak kötve és még kevesebben, hogy azok az ember gondolkozásában és hajlamában vannak. Erre az angyalok azt mondották: tudják, hogy a világon ilyen a hit és amellett mégis ilyen beszéd van. Különösen afelett csodálkoztak, hogy az egyházon belül élõ emberek, ahol az Ige van, amely a mennyrõl és annak az emberrel való összeköttetésérõl tanít, szintén így beszélnek. Holott ez az összeköttetés olyan, hogy az ember a mellé adott szellemek nélkül  a legcsekélyebbet sem gondolhatja és hogy szellemi élete ettõl függ. Az ebbeni tudatlanság oka, - mondják - az, miszerint az ember azt hiszi, hogy önmagából, az élet elsõ létadójával minden összeköttetés nélkül, él és hogy nem tudja, hogy ez az összeköttetés a menny által közöltetik, holott az ember, ha ez a kapocs megszûnnék, azonnal élettelenül összeesnék. Ha az ember e dolgot úgy hinné, amint az magában van, hogy t.i. minden jó az Úrtól származik és minden gonosz a pokolból, akkor a nála levõ jót nem tekintené érdemnek és akkor a gonosz sem tulajdoníttatnék neki. Mert így minden jóban, amit gondol és cselekszik, az Úrra tekintene és minden gonoszt, amely befolyik, a pokolra, ahonnan ez származik, utasítana vissza. De mivel az ember a menny és a pokolból jövõ befolyásban nem hisz és ezért azt gondolja, hogy mindaz, amit gondol és akar, õbenne van, következésképp õbelõle, azért a gonoszt elsajátítja és a jót, ami befolyik, az érdemmel tisztátalanná teszi.
 

         A mennynek az emberrel Ige által való összeköttetése.

303.  Azok, akik inkább a bensõbb értelembõl gondolkoznak, láthatják, hogy minden dolog közbeesõ tagok által az elsõvel függ össze, és hogy mindaz, ami össze nem függ, szétesik. Ha felette gondolkoznak, tudják hogy önmaga által semmi fenn nem állhat, hanem valamely elõbbi által, és így minden az elsõ által; és hogy a kapcsolat az azt megelõzõhöz úgy viszonylik, mint a hatás ( munka ) a vele ható, vagy azt létrehozó okhoz. Mert ha a ható okok a hatástól elvonjuk, akkor a hatás is megszûnik és szétesik. A tudósok így gondolták, így látják és bizonyítják, hogy a fennállás folytonos teremtés és hogy így minden az elsõ által, mivel ebbõl jött lére, szintén folyton létre jönm, vagyis fennáll. Hogy azonban minden dolog az azt megelõzõvel miként kapcsolódik vagyis az elsõvel, amelybõl minden létre jött, miként függ össze, röviden megmagyarázni nem lehet, mert változatos és különbözõ, hanem csak általánosságban. A természeti világnak a szellemivel kapcsolata van és ennélfogva a természeti világ és a szellemi világ minden dolga között megfelelési viszony áll fenn, amely megfelelésrõl írottakat, lásd fentebb a 103-105. sz. alatt, továbbá, az emberi valamennyi része és a menny valamennyi része közötti kapcsolat által megfelelési viszony áll fenn, lásd fent 87-102. sz. alatt.

304. Az ember úgy van alkotva, hogy az Úrral összeköttetése és kapcsolata ( nexum et conjunctionem), ellenben a menny angyalaival csupán együttléte ( consociationem ) legyen. Hogy neki az angyalokkal nem összeköttetése, hanem csupán együttléte lehet, annak oka az, hogy az ember bensõje ( lelkének székhelye ) tekintetében az angyallal egyenlõ; mert az embernek az angyalához hasonló akarata és hasonló értelme van.   Ezért van az, hogy az ember, ha az isteni rend szerint élt, eltávozása után angyallá lesz. Ezért, ha az embernek a mennyel való összeköttetésérõl van szó, akkor az Úrral való összeköttetést és az angyalokkal való együttlétet értjük. Mert a menny az angyalok sajátja által nem menny, hanem az Úr Istenije által. Hogy az Úr Istenije képezi a mennyet, azt lásd fent 7-22.sz. alatt. Ezenfelül az embernek olyan tulajdonsága is van, amilyen az angyaloknak hiányzik, t.i. hogy az ember nem csupán bensõje által a szellemi, hanem egyúttal külsõje által a természeti világban is van. Külsõje, amely a természeti világban van, mindent magába foglal, ami természeti, vagy külsõ emlékezetének körébe tartozik, és ami ebbõl gondolkozásában és képzelõtehetségében van, általában az ismeretek és tudományok kellemeikkel és ingereikkel, amennyire azokat a világ megszabja ( sapiunt ex mundo.) Éppen így több más élvezet is, amely a test érzékiségéhez tartozik; azonkívül maguk az érzékek, a beszéd és a cselekedetek. Ez mind az utolsót képezi, amelyben az Úr isteni befolyása végzõdik; mert ez a középen meg nem áll, hanem utolsó fokáig elõrehatol. Ebbõl tehát kitetszik, hogy az emberben az isteni rend végsõ foka van és hogy az az utolsó, azért az az alap és a támasz is. Mivel az Úr befolyása a középen meg nem marad, hanem, mint mondottam, utolsó fokig elõrehatol és mivel a közép, amelyen az áthatol, az angyali menny, az utolsó pedig az embernél van és mivel kapcsolat nélkül semmi sincs, ebbõl az következik, hogy ilyen kapcsolódás és összeköttetés a menny és az emberi nemzetség között fennáll; hogy az egyik a másik által ál fenn és hogy az emberi nemzetség a menny nélkül, mint valamely lánc horog nélkül, és a menny az emberi nemzetség nélkül, mint a ház alap nélkül való lenne.

305. De mivel az ember ezt a mennyel való kapcsolatot azáltal, hogy bensõjét a mennytõl elfordítá, széttépte és ezt az ön és a világi szeretet által a világ és önmaga felé fordította és így önmagát az alól elvonta, úgy hogy többé a mennynek alapjául és támaszául nem szolgálhatott, azért az Úr olyan eszközrõl gondoskodott, amely a menny támaszát és alapját helyettesítse és a mennynek az emberrel való összeköttetésére is szolgáljon. Ez az eszköz az Ige. Hogy az Ige ilyen eszközül miképpen szolgál, azt a "Mennyei titkokról" írott mûvemben, körülményesen megmutattam, amit egybefoglalva a "Fehér lóról" írott mûvecskémben is meg lehet találni, amelyrõl a Jelenések könyvében és  a "Mennyei tanítás"-hoz írott függelékben van szó.

306. A mennybõl megtanítottak, hogy az õsembereknek /legrégibb?/ közvetlen kijelentésük volt, mert bensõjük a menny felé volt fordulva és hogy ennélfogva az akkori idõben az Úr és az emberi nemzetség között közvetlen összeköttetés állott fenn. Azonban az õ koruk után ily közvetlen kijelentés többé nem adatott, hanem a megfelelések által való kijelentés, mert a késõbbieknek egész Istentisztelet ilyenekbõl állott, ezért ennek a korszaknak egyházait jelképes egyházaknak nevezzük. Mert õk akkor tudták, mi a megfelelés és a jelképezés, és hogy mindaz, ami a földön van, a szellemi dolgoknak,  amelyek a mennyben és az egyházban vannak, felelnek meg, vagy ami ugyanaz, azokat jelképezik. Ezért a természeti dolgok, amelyek Istentiszteletük külsõjét képezték, nekik a szellemi módon, tehát az angyalokkal való gondolkozásra eszközül szolgáltak. Miután a megfelelések és a jelképezések tudománya megszûnt, az Ige akkor iratott, amelyben minden szó és a szavak értelme megfelelés és így szellemi, vagy bensõ értelmet foglal magában, amelyben az angyalok vannak. Ezért, ha valamely ember az Igét olvassa és ezt annak külsõ, vagy betû szerinti értelmében érti, akkor az angyalok ezt a bensõ, vagy szellemi értelem szerint értelmezik. Mert az angyalok valamennyi gondolata szellemi, míg az emberek gondolata természeti. Ezek a gondolatok ugyan különbözõknek látszanak, mégis egyek, mert megfelelnek. Ebbõl ered az, hogy miután az ember a mennytõl eltávolodott és a kapcsot ( köteléket ) elszakasztotta, az Úr az Ige által gondoskodott arról, hogy a menny az emberrel összeköttetésben legyen.

307. Hogy a menny az Ige által az emberrel miképpen köttetik össze, azt az abból idézett néhány hely által megvilágosítani akarom:
    "Láték új eget és új földet, mert az elõbbi ég és az elõbbi föld elmúlott és látám a szent várost az új Jeruzsálemet, amely az Istentõl szálla alá mennybõl. A város négyszögletes vala, amelynek hosszúsága annyi, amennyi szélessége. És az angyal megméré a várost a vesszõszállal tizenkét ezer futamatnyira és annak szélessége, hosszúsága és magassága egyenlõ. És megméré annak kerítését száznegyvennégy singre, embernek mértékével, amely az angyalé. A kerítésnek rakása vala jáspisból, a város pedig tiszta arany és hasonlatos a tiszta üveghez. És a város kerítésének fudamentuma megékesített mindenféle drágakövekkel; a tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngybõl való és a város útjai tiszta aranyból, mint az átlátszó üveg". Jelenések 21: 1,2,16,176,18.19,21.
   Az ember, aki azt olvassa, , másként, mint betû szerinti értelemben, nem érti, hogy t.i. a látható ég a földdel elmúlik és másik ég jön létre és hogy az új földre a szent város, Jeruzsálem, le fog jönni és hogy ez valamennyi mérete szerint a leírás szerinti lesz. De az angyalok, akik az ember mellett vannak, azt egész másként értik, vagyis mindazt, mait az ember természeti módon ért, azt õk szellemi módon értik. Az új ég és új föld alatt új egyházat értenek. Az Úrtól a mennybõl leszállott város alatt az Úrtól kijelentett mennyei tudományt értik. Hosszúsága, szélessége és magassága alatt, amely egyenlõ és 12,000 futamatnyi, ennek a tanításnak minden jóságát és igazságát összefoglalva értik. A falak ( kerítések ) alatt az azokat megoltalmazó igazságokat értik. A kerítéseknek 144 sing mértéke alatt, ami az embernek mértéke, amely az angyalé, mindezeket a megoltalmazandó igazságokat és ezek mivoltát egybefoglalva, értik. Tizenkét kapuja alatt, amelyek gyöngyökbõl valának, a bevezetõ igazságokat értik. A gyöngyök ilyen igazságokat is jelképeznek. A kerítések alapja alatt, amelyek drágakövekbõl valának, az ismereteket értik, amelyeken ez a tanítás alapszik. Az arany alatt, amely hasonló a tiszta üveghez, amelybõl a város és annak útjai állanak, a szeretet jóságát értik, amelybõl a tanítás igazságaival átlátszik. Ilyen módon  fogják fel az angyalok mindezeket, tehát nem úgy, mint az ember. Az ember természeti fogalmai az angyalok szellemi fogalmába így mennek át anélkül, hogy az Ige betû szerinti értelme felõl tudomásuk volna, mint pl. Az új menny és az új földrõl, az új városról, Jeruzsálemrõl, annak kerítéseirõl és a kerítések alapjairól és a mértékekrõl. Mindazáltal az angyalok gondolatai, az emberek gondolataival egyet jelentenek, mert azok egymásnak megfelelnek. Egyet jelentenek, csaknem mint a beszélõ szavai és ennek értelmisége /értelme?/ a hallgató elõtt, aki nem a szavakra, hanem csupán a jelentõségre figyel. Ebbõl kitetszik, hogy a menny az Ige által az emberrel miképpen van összekötve. Még egy példa az Igébõl:
    "Azon a napon ösvény lészen Egyiptomból Assiriába és bémegyen az assiriabeli ember Egyiptomba és az egyiptombeli Assiriába és az egyiptombeliek az assiriabelieknek szolgálnak; azon a napon az Izráel az egyiptombeliekhez és assiriabeliekhez harmadik lészen és az ország közepében áldás lészen, akiket megáld Zebaót, a seregeknek Ura, mondván: áldott az én egyiptombeli népem és az assiriabeli, az én kezem munkája; és az én örökségem az Izráel! Ézsajás 19: 23-25.
   Hogy az ember és az angyalok ezt miképpen gondolják, midõn ezeket olvassák, az az Ige betû szerinti és szellemi értelmébõl kitetszik. Az ember a betû szerinti értelemben azt gondolja, hogy az egyiptomiak és assiriabeliek az Úrhoz megtértek és elfogadtattak és hogy az Izráel népével egyet képeznek. Ellenben az angyalok, a szellemi értelem szerint, a szellemi egyház emberére gondolnak, aki ebben az értelemben itt leírva van és ennek szellemi Izráele; a természeti, az egyiptomi és az értelmi, amely a középsõ, az assziriabeli. Ez és amaz az értelem mindazáltal egy, mivel egymásnak megfelelnek. Ha eszerint az angyalok szellemi módon gondolkoznak és az emberek ama szerint természeti módon, akkor, csaknem mint a lélek és a test, összeköttettek. Valóban az Ige bensõ értelme annak lelke és a betû szerinti értelem, annak teste. Ilyen alkatú az Ige minden részében. Ebbõl kitetszik, hogy ez a mennynek az emberrel való összeköttetésének eszköze és hogy betû szerinti értelme a szellemi értelem támaszául és alapjául szolgál.

308. Az Ige által a mennyel összeköttetésük van azoknak is, akik az egyházon kívül vannak, ahol Ige nincs; mert az Úr egyháza mindent felölelõ és mindazoknál jelen van, akik az Istent elismerik és szeretetmunkásságban élnek. Ezeket a másikéletben az angyalok tanítják és az isteni igazságokat elfogadják. Errõl alább a saját fejezetében, ahol a pogányokról lesz szó, meggyõzõdést szerezhetünk. A földi általános egyház az Úr tekintete elõtt olyan, mint egy ember, éppúgy mint a menny, amelyrõl a megírottakat lásd fent 59-72. sz. alatt. Ezzel szemben az az egyház, amelyben az Ige és azáltal az Úr ismeretes, olyan, mint amaz emberben a szív és a tüdõ. Hogy az egész test valamennyi belsõ része és tagja különbözõ elágazások által életét a szívtõl és a tüdõtõl nyeri, ismertes, ezért az emberi nemzetség az a része is, amely azon az egyházon, ahol az Ige van, kívül esik és amaz ember tagjait képezi. A mennynek az Ige által azokkal való összeköttetése, akik távol állanak, a világossággal is összehasonlítható, amely a középtõl maga körül kiterjed. Az isteni világosság az Igében van és benne az Úr a mennyel együtt van jelen és e jelenlétnél fogva  távollevõk is világosságban vannak. Másként lenne ez, ha Ige nem volna. E még inkább megvilágosul azáltal, amit fent a menny alakjáról, amely szerint az egyesülések és a közlések abban történnek, megmutattam. Ezt a titkot csupán azok értik meg, akik a szellemi világosságban, de azok nem akik csupán a természetiben vannak. Mert azok, akik a szellemi világosságban vannak, számtalan olyan dolgot látnak világosan, amit azok, akik csupán a természeti világosságban vannak, egyáltalán nem, vagy csak homályosan látnak.

309. Ha az Úr e földre ilyen Igét nem adott volna, akkor az ember e földön a mennytõl elválasztva maradt volna és ha a mennytõl elválasztva maradt volna és ha a mennytõl elválasztva van, nem lett volna többé értelmes, mert az emberi értelmesség a mennyei világosság befolyása által jön létre. Ennek a földnek embere azért is ilyen, hogy ez nem, mint más világtestek lakói, akikrõl egy külön kis munkában szólottam, közvetlen kijelentést nyer és azáltal taníttatik az isteni igazságokban. Mert ez inkább, mint azok, a világiban és így a külsõben van, holott a bensõ az, ami a kijelentést felveszi. Ha  külsõ venné azt fel, akkor az igazat megérteni nem lehetne. Hogy ennek a világtestnek embere ilyen, az meglátszik az egyházhoz tartozók közül azokon, akik, habár az Igébõl a mennyrõl, a pokolról, a halál utáni életrõl értesültek, azért ezeket szívükben mégis tagadják, akik között olyanok is vannak, akik a többiek felett, a tudományosság hírében állanak. Ezekrõl tehát azt kellene hinni, hogy a többieknél bõlcsebbek.

310. Az angyalokkal az Igérõl többször beszéltem és mondám, hogy azt némelyek együgyû írásmódja miatt megvetik és hogy bensõ értelmérõl egyáltalában semmit sem tudnak és ezért nem is hiszik,  hogy abban oly nagy bõlcsesség foglaltatnék. Az angyalok azt mondották: az Ige írásmódja, habár betû szerinti értelemében együgyûnek látszik is, mégis olyan, hogy azzal jelességére nézve sehol semmi össze nem hasonlítható, mert abban nem csupán minden gondolatban, hanem minden egyes szóban isteni bõlcsesség van elrejtve és ez az bõlcsesség a mennyben kiviláglik. Azt akarták ezzel mondani, hogy az a menny világossága, mivel az az isteni igaz, mert az isteni igaz a mennyben világít. ( lásd fent 132. sz. alatt.)  azt is mondották, hogy ilyen Ige nélkül a mi födünk embereinél semmi mennyei világosság és így a mennynek velük összeköttetése nem volna, mert amennyire az embernél a menny világossága jelen van, annyiban áll fenn az összeköttetés is és az Ige által az isteni igaznak kijelentése is annyiban adatik meg neki. Hogy az ember nem tudja, miszerint ez az összeköttetés az Ige természeti rétemének megfelelõ szellemi értelme által történik, annak oka az, hogy ezen a földtesten élõ ember az angyalok szellemi gondolkozásáról és beszédérõl semmit sem tud és hogy ez az ember természeti gondolkozásától és beszédétõl teljesen eltér és hogy mivel ezt nem tudja, semmiképpen nem tudhatja, mi a bensõ értelem és így azt sem, hogy azáltal ilyen összeköttetés eszközöltetik. Azt is mondották, ha az ember tudná, hogy ilyen értelem van és az Ige olvasása közben annak némi ismeretébõl kifolyólag gondolkodnék, akkor mélyebb bõlcsességre jutna és a mennyel még inkább összeköttetnék, mert azáltal angyali fogalmakba hatolna be.
 

          A menny és a pokol az emberi nemzetségbõl valók.

311. A keresztyénségben teljesen ismeretlen dolog, hogy a menny és a pokol az emberi nemzetségbõl való, mert azt hiszik, hogy az angyalok kezdetben teremtettek és a menny ezekbõl származik és az õrdög, meg a sátán, a világosság angyala volt, de mivel pártütõvé lett, seregével kiûzetett és innen eredt a pokol. Hogy a kereszténységben ilyen hit van, az angyalok afelett igen csodálkoznak, de még inkább afelett, hogy a mennyrõl semmit sem tudnak, holott ez mégis az egyház tanításának egyik fõbb pontja ( primarium doktrinae ) és mivel ilyen tudatlanság uralkodik, szívükbõl örültek, hogy az Úrnak tetszett a mennyrõl és a pokolról ebben az idõben többfélét kijelenteni és azáltal amennyit csak lehetséges, a sötétség eloszlatására, amely napról-napra növekszik, közreadni, mert az egyház vége felé közeledik.  Ezért is azt akarják, hogy beszédükkel bizonyítsam, hogy az egész mennyben nincs egyetlen angyal sem, aki kezdetben teremtetett, sem a pokolban egyetlen õrdög, aki a világosság angyalaként teremtetett és kiûzetett volna, hanem, úgy a mennyben, mint a pokolban mindenki az emberi nemzetségbõl való. A mennyben azok, akik a világban mennyei szeretetben és hitben éltek, a pokolban azok, akik a világban a pokoli szeretetben és hitben éltek és hogy a pokol egészben véve az, amit õrdögnek, vagy sátánnak nevezünk. Az a pokol ugyanis, amely hátul fekszik, ahol azok vannak, akiket gonosz angyaloknak ( mali genii ) neveznek, az õrdög; és az a pokol, amely elõl fekszik, ahol azok vannak, akiket gonosz szellemeknek neveznek, a sátán. Hogy az egyik, vagy a másik pokol milyen, azt a következõkben mondom meg. Hogy a keresztyénség a menny és pokol felõl ilyen fogalmakat alkotott, az, azt mondják, onnan ered, hogy az Ige néhány helyén, amelyeket a betû szerinti értelemben értettek és az Ige igaz tanítása szerint megvilágosítva és megmagyarázva eddig nem voltak, holott az Igének betû szerinti értelme, hacsak nem az igazi tanítás világlik ki belõle, a lelkeket különbözõ irányok felé tereli, amelybõl azután tudatlanság, felekezete és tévedések jönnek létre.

312. Hogy az egyház embere így hiszi, annak oka abban van, hogy a menybe, vagy a pokolba elõbb egy ember sem juthat, csak az utolsó ítéletkor, amelyrõl azt a véleményt alkotta, hogy akkor minden, ami a szem elõtt látszik, elpusztul és helyette új jön létre és hogy a lélek akkor testébe visszaszáll, amely összeköttetés birtokában az ember ismét mint ember fog élni. Ez a hit az angyalokra vonatkozó ama másik hitet foglalja magában, hogy t.i. õk kezdetben teremtettek;  mert nem hihetõ, hogy a menny és a pokol az emberi nemzetségbõl valók, ha azt hiszik, hogy egy ember sem jut oda elõbb, mint a világ végén. Hogy azonban az ember meggyõzõdhessék, hogy nem így van, megadatott nekem, hogy az angyalokkal érintkezzem és velük beszélhessek, úgyszintén azokkal, akik a pokolban vannak és pedig már több éven át megszakítás nélkül, kora reggeltõl estig, hogy így a meny és a pokolról taníttassam és pedig azért, hogy az egyház embere a végítéletkori feltámadásról és a léleknek eddigi közbeesõ állapotáról és így az angyalok és õrdögöket illetõ elválasztásról alkotott tévhitében tovább meg nem maradjon, amely hit, a hamisnak hite, és így önmagában sötétséget rejt és azokat, akik afelett a saját okosságukból gondolkoznak, elõször kétségbe és végül tagadásba készteti, mert szívükben azt mondják: hogyan lehetséges az, hogy ilyen nagy ég annyi csillaggal, nappal és holddal elpusztíttassék és szétszórassék? És hogyan hullhatnak akkor a csillagok a földre, holott azok nagyobbak mint a föld? És hogyan lehet, hogy a testek, amelyeket a férgek szétrágtak, a rothadás elpusztított és a szelek szétszórtak, ismét lelkükhöz gyûljenek? Hol van ezalatt a lélek és milyen, ha nincsenek érzékei, amelyeket a testben bírt? És sok más ehhez hasonló dolgot, amelyek, mivel megfoghatatlanok, hitté nem válnak és sokaknál a léleknek a test halála utáni életét és a menny, meg a pokol iránti hitét és ezzel a többit is, amelyek az egyház hitéhez tartoznak, lerontják. Hogy ezt valóban le is rontották, látszik azokon, akik ezt mondják: Ki jött a mennybõl hozzánk és beszélte el nekünk, hogy az létezik? Mi legyen a pokol és valóban létezik? Mit jelentsen az, hogy az ember az örökkévalóságig tûzzel kínoztatik? Mi legyen az ítélet napja? Nem vártuk-e már évszázadok óta hiába? És több más ilyet, amely minden hittétel tagadásával összefügg. Hogy tehát azok, akik így gondolkoznak és ezt sokan cselekszik, akik a világi dolgok miatt, amelyeket értenek, képzett és tudós embereknek neveztetnek és még inkább azok, akik egyszerû hitûek és szívûek, ne tévedjenek és félre ne vezettessenek és az Istenrõl, a mennyrõl, az örök életrõl és a többiekrõl, ami azzal összefügg, magukra pokoli sötétséget ne vonjanak, az Úr lelkem bensõjét felnyitotta és így nekem megadatott, hogy mindenkivel, akiket testi életben ismerék, haláluk után beszélhessek,  néhánnyal napokon át, némelyekkel hónapokon át, némelyekkel egy éven át és így több másokkal is, hogy keveset mondok, ha százezret nevezek meg, akik közül sokan a mennyben és sokan a pokolban vannak. Beszéltem néhánnyal elválásuk után két nappal és elmondtam nekik, hogy sírbatételükre és temetésükre a készülõdések éppen most folynak, hogy elhantolják; amire azt felelték, helyesen cselekszik, hogy azt, ami nekik testtül és ennek mûködésére szolgált, eltakarítják és azt akarták, mondjam meg, hogy nem halottak, hanem, most is éppúgy, mint elõbb, mint emberek élnek, és csak egyik világból a másikba mentek át és nem tapasztalják, hogy valamit elvesztettek volna, mert éppúgy, mint elõbb, testtel és ennek érzékeivel bírnak és ésszel, meg akarattal, mit azelõtt és hogy hasonló gondolataik és hajlamaik, hasonló érzéseik és hasonló kívánságaik vannak, mint a világban. Sokan, akik rövid idõvel azelõtt haltak el, amint azt látták, hogy úgy és hasonló állapotban élnek, mint azelõtt, ( mert a halál után elõször mindenki olyan életviszonyok között van, amilyenben a világban volt; mindazáltal ezt fokozatosan, vagy mennyé, vagy pokollá változik) , afelett, hogy élnek, új örömet éreztek és azt mondták, hogy ezt nem hitték volna. Nagyon csodálkoztak azonban, hogy haláluk utáni életük állapota felõl ilyen tudatlanságban és vakságban valának és még inkább csodálkoztak afelett, hogy az egyház embere ilyen sötétségben van, holott ez az egész földkerekségén mindenki elõtt ismeretes lehetne. Ennek a vakságnak és tudatlanságnak okát most látják elõször, hogy t.i. a külsõ dolgok, amelyek a világiak és testiek, lelküket olyannyira elfoglalták, és megtöltötték, hogy a menny világosságba emelkedni, hogy a tanításokról, az egyház dolgairól fenségesen gondolkodni nem tudnak, mert a testi és világiból, ha azt felettébb szereti, mint ez manapság történik, csupa sötétség folyik be, különösen, ha abba mélyebben belemerülnek.

313. Különösen a keresztyénség közül való képzett emberek csodálkoznak, ha átköltözésük után magukat testben, ruhában és házakban látják, úgy, mint a világban, és ha emlékezetükbe visszaidéztetik, hogy vajon a halál utáni életrõl, a lélekrõl, a szellemekrõl és a menny, meg a pokolról miképpen gondolkoztak, akkor szégyenkezve azt mondják: balgán gondolkoztak. Ezzel szemben az egyszerû hitûek sokkal bõlcsebben gondolkoztak, mint emezek. Voltak olyan képzett emberek, akik ugyanilyenekben erõsödtek meg és mindent a természetnek tulajdonítottak. Ezeket vizsgálat alá vették és azt találták, hogy bensõjük teljesen el van zárva és külsõjük nyitva, és ezért tekintetüket nem a mennyre, hanem a világra és így a pokolra irányították. Mert amennyire a bensõ felnyitva van, annyira irányítja az ember tekintetét a mennyre, de amennyiben a bensõ elzárva és a külsõ felnyitva van, annyiban irányítja szemét a pokolra, mert az ember bensõje a menny minden dolgának felvételére képeztetett, a külsõ pedig a világ minden dolgának felvételére és azok, akik a világot, de ezzel egyszersmind a mennyet fel nem veszik, azok a poklot fogadják be.

314. Hogy a menny az emberi nemzetségbõl származik, az abból is kitetszhetik, hogy az angyali és emberi élek egymáshoz hasonló. Mind a kettõnek van képessége az értelemre, bensõ érzésre és akarásra. Mind a kettõ a menny felvételére képeztetett, mert az emberi lélek ugyanarra a bõlcsességre képes, mint az angyali; hogy azonban a világban nem olyan bõlcs, az azért van, mert mulandó testben van, és ebben szellem természeti módon gondolkozik. Másként gondolkozik azonban, ha ennek a testnek köteléke alól felszabadult. Akkor többé nem természeti, hanem szellemi módon gondolkozik, és ha szellemi módon gondolkozik, akkor olyan dolgokat gondol, amelyek a természeti ember elõtt megfoghatatlanok és kimondhatatlanok, tehát bõlcsek, mint az angyal. Ebbõl kitetszehtek, hogy az ember bensõje, amely szellemének neveztetik, lényegét tekintve angyal ( lásd fentebb 57. sz. alatt). Ha ez a mulandó testtõl elválik, akkor szintén olyan emberi alkatú, mint az angyal. Hogy az angyalnak tökéletes emberi alkata van, azt lásd fent 73-77. sz. alatt. Ha azonban az embernek bensõje nem felülrõl, hanem alulról van felnyitva, akkor a testtõl való elválás után emberi alkatúnak látszik ugyan, de utálatos és pokoli, mert ez nem a mennyre felfelé, hanem csak a pokolra lefelé tud tekinteni.

315. Aki az isteni rendet ismeri, az megérteni is tudja, hogy az ember avégre teremtetett, hogy angyallá legyen, mert benne a rend legvégsõ foka van ( 304. sz.) , amelyben azt, ami a mennyei és angyali bõlcsességre tartozik, képezni tökéletesíteni és növelni lehet. Az isteni rend a középen soha meg nem áll, hogy ott az utolsó nélkül valamit képezzen, mert az itt nem tökélességében és teljességben van, hanem az utolsó fokig halad elõre ( l. 304. sz. alatt). De ha az utolsó fokán van, akkor alkot és az itt felhozott eszközök segítségével tökéletesbül és továbbiakat hoz létre, ami a nemzések által történik. Ezért a menny veteményes kertje ( iskolája ) itt van.

316. Hogy az Úr nemcsak szellemében, hanem testében is feltámadt, az az alapon nyugszik, hogy az Úr, amidõn a világon volt, egész emberijét megdicsõítette, azaz Istenivé tette; mert a lélek, amelyet az Atyától vett, magából való Isteni vala és a test a lélek képmásává lett, azaz az Atya képmásává és így Isteni is. Ezért van az, hogy mind a kettõ tekintetében másképpen támadott fel, mint bármely ember, amit a tanítványoknak is, akik benne szellemet látni véltek, kijelentetett, midõn ezt mondá:
   "Lássátok  meg kezeimet és lábaimat, mert én vagyok, tapogassatok meg engemet és lássátok: mert a szellemnek nincsen húsa és csontja, amint látjátok, hogy nekem vagyon!" Lukács 24: 39.
    Amivel azt igazolta, hogy Õ nem csupán szellem szerint, hanem teste szerint is ember.

317. Hogy tudjuk, miszerint az ember a halál után él és világi élete szerint, vagy a mennybe, vagy a pokolba jut, azért nekem az ember halála utáni állapota felõl sok jelentetett ki, amelyrõl a következõkben, ahol a szellemvilágról a rend szerint tárgyalunk, lesz szó.
 

      A pogányok, vagy az egyházon kívüli népek mennyei állapota.

318. Közös vélemény az, hogy azok, akik az egyházon kívül születnek és nem keresztyének, hanem pogányok ( Gentes seu Gentiles ) nem üdvözülnek, mivel Igéjük nincsen és így az Úrról semmit sem tudnak, az Úr nélkül pedig üdvösség nincs. De, hogy azok is üdvözülnek, már abból is megtudható, hogy az Úr irgalmassága mindent felölel, azaz, hogy mindenekre és mindenkire kiterjed. Továbbá, hogy éppen úgy, mint az egyházbeliek, akik aránylag kevesen vannak, embereknek születnek; és az nem az õ hibájuk, hogy az Úrról semmit sem tudnak. Mindenki, hacsak némiképpen megvilágosított értelemmel gondolkozik, láthatja, hogy egy ember sem születik a pokolra, mert az Úr maga a szeretet és az Õ szeretete az: hogy mindenkit üdvösségre vezérelni akar. Ezért gondoskodott arról, hogy mindenkinek vallása és ezáltal az Isteninek elismerése és bensõ élete legyen. A vallás szerinti élet ugyanis, a bensõ szerinti életet jelenti, mert az ember akkor tekintetét az Istenre irányítja és amennyiben Õreá tekint, annyiban nem tekint a világra, hanem a világtól eltávolodik és így a világi élettõl, amely a külsõ élet.
 

319. Hogy a pogányok, éppúgy, mint a keresztyének, üdvözülhetnek, azok ismerhetik, akik tudják, hogy az embernél a mennyet mi képezi. Mert a menny az emberben van, és akik a menyet magukban hordják, a mennybe jutnak. A menny az emberben az Isten elismerése. Az a vallás, amely az Istent el nem ismeri, nem vallás; és valamennyi vallás rendelkezése az Isten tiszteletére irányul, következésképpen, hogy az Isten tiszteltessék, hogy nála kedvet nyerjenek; és ha ez lelkében uralkodik, tehát amennyire ezt akarja, vagy amennyire ezt szereti, annyiban szereti az az Úr. Ismeretes, hogy a pogányok erkölcsös életet élnek éppannyira, mint a keresztyének és közülük sokan még inkább, mint a keresztyének. Erkölcsös jó életet, vagy az Istenért, vagy pedig a világi emberekért élnek. Az erkölcsös jó élet, amelyet az Istenért élünk, szellemi élet. Külsõ alakjában mind a kettõ csaknem egyenlõnek látszik, bensõ alakjában azonban teljesen különbözik. Az egyik az embert üdvözíti, de a másik nem. Mert, aki az Istenért folytat erkölcsös jó életet, azt az Isten vezeti, aki azonban a világban levõ emberek érdekében él erkölcsös jó életet, az önmagát vezeti. Ezt egy példával világosítom meg. Aki felebarátjával azért nem cselekszik gonoszul, mert ez a vallás és így az Isten ellen van, az a gonosz  cselekedettõl szellemi indító okból tartózkodik. Aki ellenben másokkal csupán a törvénytõl való félelem, vagy a jó hírnévnek, becsületnek, vagy nyereségnek elvesztése, következésképpen saját, vagy a világ érdekében nem cselekszik gonoszul, az a gonosz cselekedettõl természeti indító okból tartózkodik és az ilyen önmagát vezeti. Ez utóbbi élete természeti, az elõbbié azonban szellemi. Az az ember, akinek erkölcsi élete szellemi, a mennyet önmagában hordja; de akinek erkölcsi élete csupán természeti, az a mennyet magában hordja. Ennek oka az, hogy a menny felülrõl folyik be és nyitja fel bensõjét, és a bensõn át a külsõbe folyik be. A világ ellenben alulról folyik be és a külsõt nyitja fel, nem pedig a bensõt, mert a természeti világból a szellemi befolyás nincs, hanem a szellemi világból a természetibe. Ha tehát a mennyet egyúttal magunkba nem fogadjuk, akkor a bensõ elzáródik. Ebbõl láthatjuk, hogy a mennyet kik fogadják magukba és kik nem. A menny azonban nem ugyanaz az egyikben, mint a másikban. A menny mindenkinél a jó és az igaz iránti hajlam szerint különbözõ. Azok, akik az Istenért vannak a jó iránti hajlamban, ezek az isteni igazat szereti, mert a jó és az igaz egymást kölcsönösen szeretik és összeköttetni akarnak. Ezért a pogányok, habár a világban nem a valódi igazságokban vannak, ezeket a másik életben mégis szeretetbõl elfogadják.

320. Volt a pogányok között egy szellem, aki a világban vallása szerint a szeretetmunkásság jóságában élt. Amidõn a keresztyénekbõl való szellemeket a hittételek felett vitatkozni hallotta, ( a szellemek egymás között kimerítõbben és elevenebben vitatkoznak, mint az emberek, különösen a jó és az igaz felett ) csodálkozott azon, hogy így feleselnek. Azt mondotta, hogy ilyeneket nem szeret hallani. Ugyanis látszólagos igazságokból és tévedésekbõl következtetéseket vontak le. Õ pedig ezt a tanítást adta nekik: ha jó vagyok, tudom, mi az igaz magából a jóból és amit nem tudok, lefogadhatom.

321. Sok dologból meggyõzõdtem, hogy azokat a pogányokat, akik erkölcsös életet éltek és engedelmességben, meg alázatosságban és így vallásuk szerinti kölcsönös szeretetmunkásságban éltek és emellett némi lelkiismeretre tettek szert, a másik életben örömmel látják és itt az angyalok szorgos gondoskodással a jóban és a hit dolgaiban tanítják. Tanítás közben, szerényen, értelmesen és bõlcsen viselkednek, az igazságokat könnyen elfogadják és magukévá teszik. A hit igazságok elleni hamis tantételeket még el sem sajátították, amelyeket most kellene eltávolítani, még kevésbé az Úr ellen valami megütközésre méltót, mint-megannyi keresztyén, akiknek Õróla más fogalmuk, mint valamely egyszerû emberrõl, nincsen. De a pogányok, mihelyt azt hallják, hogy Isten emberré lett és így önmagát a világnak kijelentette, azonnal elismerik és az Urat imádják, miközben azt mondják, hogy "Isten minden esetre kijelentette magát, mert Õ a menny és a föld Istenen és az emberi nemzetség az övé". Isteni igazság ugyan, hogy az Úr nélkül üdvösség nincs, de ezt úgy kell érteni, hogy mástól, mint az Úrtól üdvösség nem származik. A mindenségben sok világtest van és valamennyi telve lakosokkal és azokon alig tudják néhányan, hogy az Úr az emberit a mi földünkön felvette, mégis, mivel õk az Istent emberi alkatban tisztelik, az Úr õket elfogadja és vezeti, amirõl meg lehet gyõzõdni a "Mindenségben levõ világtestek" címû mûvecskémbõl.

322. A pogányok között , éppúgy, mint a keresztyének között bõlcsek és együgyûek vannak. Hogy megtaníttassam, vajon azok milyenek, megadatott nekem, hogy amazokkal és ezekkel beszélhessek, némelykor óraszámra és naphosszat. De olyanok, akik bõlcsek, manapság nincsenek, nem úgy, mint a régi korban, különösen az õs egyházban, amely Ázsia nagy részére kiterjedt és amelytõl a vallás sok pogány nép között is elterjedt. Mivel tudtam, hogy milyenek, megadatott nékem, hogy néhánnyal bizalmas beszédbe ereszkedhessem. Volt nálam egy, aki a bõlcsebbek közé tartozott és ezért a tudós világban is ismert vala; ezzel néhány tárgy felett elmélkedtem és arra a meggyõzõdésre jutottam, hogy õ Cicero, és mivel tudtam, hogy bõlcs volt,    azért vele a bõlcsességrõl kezdtem beszélni, az értelemrõl, a rendrõl, az Igérõl és végül az Úrról. A bõlcsességrõl azt mondotta, hogy nincs más bõlcsesség, mint az élet bõlcsessége és másra a bõlcsesség nem is vonatkozhatik. Az értelemrõl, hogy az amabból származik. A rendrõl, hogy a legmagasabb Istentõl származik és eszerint a rend szerinti életet, bõlcsnek és okosnak nevezzük. Ami az Igét illeti, midõn én abból neki egyet-mást a prófétai könyvekbõl felolvastam, nagyon örült, különösen afelett, hogy az egyes nevek és szavak bensõt jelentenek, és csodálkozott nagyon, hogy a mûveltek manapság az ilyen tudománynak nem örülnek. Világosan felismertem, hogy gondolkozásának, vagy szellemének bensõje felnyitott volt. Azt mondá, hogy tovább nem maradhat ennél, mert üdvösségesebbet érez, amit õ elviselhetne; oly mélyen volt bensõjében meghatva. Végül az Úrról beszéltem vele, hogy, mint ember született, de Istentõl fogantatott és hogy emberit vett magára és hogy Õ az, aki a mindenséget kormányozza. Erre azt válaszolá, õ sokat tud az Úrról és az õ módja szerint meg is ihlettetetett, hogy az másként nem is történhetett, hogy az emberi nemzetség megmenthetõ legyen. Eközben néhány gonosz keresztyén különféle visszataszító dolgot szólott közbe, de õ azért nem törõdött vele, hanem azt mondotta: nem csoda, hogy a testi életben ilyeneket, mint illik, le nem fogadtak és hogy, mielõtt ilyen méltatlan fogalmakat kifejeznének, a megokolt tévedéseket nem olyan könnyen hagyják el, mint azok, akik afelõl semmit sem tudnak.

323. Szabad volt másokkal is beszélnem, akik a régi idõben éltek és akkor a bõlcsebbek közé tartoztak. Elõször elõlrõl némi távolságban tûntek fel, ahol gondolataim bensõjét megérezni tudták és így abból sokat teljességében. Egy jelképbõl egész sort tudtak és õket a kedves jelképek folytán a bõlcsesség élvezete töltötte el. Arról ismertem meg, hogy a bõlcsebbek közé tartottak. Azt mondották, hogy õk a régiek közül valók és most közelebb léptek és amint nekik valamit az Igébõl felolvastam, afelett szerfölött örvendeztek. Örömüket és gyönyörüket megéreztem, amely legfõképpen onnan eredet, hogy mindaz, amit az Igébõl hallottak, jelképes és nevezetes mennyei és szellemi dolog volt. Azt mondották, hogy korukban, amikor a világban éltek, gondolkozásuknak, beszédüknek és írásuknak módja szintén ilyen volt és bõlcsesség kutatásuk ebben állott.

324. Azonban a pogányok, akik manapság élnek, nem ilyen bõlcsek, hanem többnyire egyszerû szívûek. Mindazáltal a másik életben a bõlcsességet közülük azok felveszik, akik kölcsönös szeretetmunkásságban életek. Ezekrõl egy és más példát felhozhatok. Amint a Bírák könyvébõl a 17. és 18. fejezetet felolvastam, amelyben a Dán fiai bálványát a Therphimot és a Lévitákét elvevék, ekkor a pogányok közül egy szellem volt jelen, aki testi életében bálványt imádott. Amint ez figyelmesen hallgatta azt, ami Mikával történt és hogy õ és képe, amelyet a Dán nemzetsége elvett, milyen nyomorba jutott, meglepõdött és a fájdalom annyira elfogta, hogy bensõ fájdalomérzettõl alig tudta, hogy mit gondoljon. Ez a fájdalomérzet velem is közöltetett és annak egyes érzelmében egyszersmind a gyermekdedséget is meg lehetett érezni. Voltak a keresztyének közül is szellemek jelen és megfigyelték ezt és csodálkoztak afelett, hogy ez a bálványimádó a részvét és gyermekdedség ilyen mély érzelmétõl volt meghatva. Azután jó szellemek beszéltek vele és azt mondották neki, hogy bálványt imádni nem szabad és azt maga is beláthatja, mivel ember, annál inkább kell Istent, mint az egész menny és az egész föld teremtõjét és kormányzóját faragott kép nélkül elgondolnia és hogy ez az Isten az Úr. Ezeknél a szavaknál imádásának nagy buzgóságát érezni lehetett, amely velem is közlõdött és sokkal szentebb volt, mint a kereszténeké. Ebbõl nyilvánvaló lehet, hogy a pogányok könnyebben jutnak a mennybe, mint manapság az Úr szavai szerint, a keresztyének:
  <Akkor eljönnek sokan napkeletrõl és napnyugatról, északról és délrõl és az Isten országában letelepednek ( asztalhoz ülnek ) és imé utolsók most, akik elsõk lesznek és elsõk, akik utolsók lesznek> Lukács 13: 29,30.
   mert abban az  állapotban, amelyben az volt, valamennyi hitigazságba bevezethetõ és azokat bensõbb érzelemmel felfogni képes. Nála a könyörületesség meg volt, amely a szeretet sajátja és tudatlanságában gyermekdedség. Ha pedig ezek meg vannak, akkor mindaz, ami a hithez tartozik, mintegy önmagától örömmel felszívódik. Õ azután az angyalok közé fel is vétetett.

325. Egy reggelen bizonyos távolságban karéneket hallottam és az énekkar jelképeibõl felismertem, hogy azok kínaiak, mert egy gyapjas kosnak képét, azután egy köleskalácsnak és egy ébenfából készült kanálnak, úgyszintén egy úszó városnak mását ábrázolták. Azt kívánták, hogy hozzám közelebb jöhessenek és amint közel jöttek, azt mondották, hogy velem egyedül akarnak lenni, hogy gondolataikat elõttem kitárják. De az mondatott nekik, hogy nincsenek egyedül, hanem vannak még mások is itt, akik nem akarják, hogy egyedül legyenek, mivel csak vendégek. Amint ezeknek ellenzését megérezték, gondolkozóba estek, vajon nem vétettek-e valamit felebarátjuk ellen és vajon valamit, ami másé, nem tulajdonítottak-e el? ( a másik életben minden gondolat közössé válik). Megengedtetett nekem hogy kedélyhangulatukat átérezhessem. Az ugyanis annak elismerése volt, hogy talán amazokat megsértették, azután az afeletti szégyen és más jóindulatú érzelem, amibõl felismerhettem, hogy a szeretetmunkássággal ( megajándékozottak ) felruházottak valának. Mindjárt ezután beszéltem velük és végül az Úrról is. És amint elõttük Krisztust neveztem, rajtuk bizonyos ellenállás mutatkozott; de ennek okát abban találtam, hogy ezt a világból hozták magukkal és pedig abból, mert úgy tudták, hogy a keresztyének rosszabb életet folytatnak, mint õk, és a szeretetmunkáságban nincsenek; de midõn csupán az Urat említettem, bensõképpen meghatottakká váltak. Ezután az angyalok arra megtanították, hogy a keresztyén tanítás, mint bármely más vallás az egész világon, a szeretetet és a szeretetmunkásságot sokkal inkább elrendelik de csak kevesen vannak, akik azok szerint élnek. Vannak pogányok, akik míg a világon éltek, saját érintkezésükbõl, vagy hírbõl azt tapasztalták, hogy a keresztyének gonosz életet folytatnak és nevezetesen, házasságtörésben, gyûlölségben, civakodásban, iszákosságban és ezekhez hasonlókban élnek, amit azok utáltak, mert ezekhez hasonló dolgok vallásuk ellen valók. Ilyenek a másvilágon, félénkebben veszik fel a hitigazságokat, mit mások. Azonban az angyalok õket megtanították, hogy a keresztyén tan és maga a hit egészen mást tanít, azok azonban, kevésbé, mint a pogányok, élnek annak tanítása szerint. Amidõn ezt tapasztalják, habár valamivel késõbben, de a hitigazságokat mégis felveszik és az Urat imádják.

326. Szokások, hogy azokat a pogányokat, akik bármiféle Istent valamely képben, szoborban, vagy bármi más bálványban imádtak, ha a másvilágra jönnek, bizonyos szellemekhez vezetik, akik Istenük, vagy bálványuk helyét töltik be és pedig abból a célból, hogy téves képzeletüket elhagyják. Ha néhány napig azután ezeknél voltak, akkor ismét eltávolíttatnak. Azokat, akik embereket imádtak, némelykor ehhez, vagy máshoz is, akik azok helyét betöltik, vezetik. Mint pl. A zsidók közül Ábrahám, Jákób, Mózes és Dávidhoz. De mihelyt észreveszik, hogy ezeknek, éppúgy, mint másiknak is, csak emberijük van és hogy semmiben segítségül nem lehetnek, akkor szégyenkeznek és életük szerinti helyeikre vitetnek. A pogányok közül a mennyben különösen az afrikaiakat kedvelik, mert ezek a menny jóságát és igazságát a többekkel szemben könnyebben fogadják be. Azt akarják, hogy õket elõbb engedelmeseknek, ne pedig hívõknek nevezzék. Azt mondják, hogy a keresztyéneknek szabad hívõknek neveztetniük, mert azok a hit tanításait tudják, nekik azonban addig nem, míg ezeket el nem fogadták, vagy amint õk mondják, elfogadni tudják.

327. Néhánnyal beszéltem, akik a régi egyházhoz tartozott, ( régi egyháznak azt nevezzük, amely az özönvíz után állott fenn és akkor több országra kiterjedt, vagyis Asszíriára, Mezopotámiára, Szíriára, Etiópiára, Arábiára, Lydiára, Egyiptomra, Filiszteára, Tyrusra, Sidonig és a Kánaán országára a Jordánon innen és túl ) és ezek akkor az Úrról tudták, hogy jönni fog és a hit jóságába beavattattak, mindazáltal elestek és bálványimádókká lettek. Ezek elõl balra, sötét helyen és panaszos állapotban vannak. Beszédük, mint a sípé, ( sicut tibialis ) egyhangú, az értelmes gondolkozásnak csaknem minden nyoma nélkül való. Azt mondották: õk ott már több évszázadon át vannak és csak némelykor vétetnek ki, hogy másoknak bizonyos csekélyebb dologban szolgáljanak. Ezek által alkalom adatott, hogy arra a sok keresztyénre gondoljunk, akik bár külsõképpen nem bálványimádók, de annál inkább bensõjükben, mert saját és a világ imádói és szívükben az Urat megtagadják. Ezért közelfekvõ a kérdés, hogy õket a másik életben milyen sors várhatja.

328. Hogy az Úr egyháza az egész föld kerekségén elterjedt és ezért egyetemes és hogy ebben mindazok benne vannak, akik a szeretetmunkásság jóságában vallásuk szerint éltek, és hogy az egyház, amelyben az Ige és azáltal az Úr ismeretes, azokhoz, akik az egyházon kívül vannak, úgy viszonylik, mit az emberben a szív a tüdõhöz, amelyekbõl a test minden belsõ részének és a tagoknak alakjuk, helyzetük és összeköttetésük szerinti változatos módon életük van, azt lásd fent 308. sz. alatt.
 

            Gyermekek a mennyben.

329. Vannak néhányan, akik azt hiszik, hogy a mennybe csak azok a gyermekek jutnak, akik az egyházon belül, nem pedig azok, akik az egyházon kívül születtek. Ennek okát abban adják, hogy az egyházon belüli gyermekeket megkeresztelték és a keresztség által az egyház hitébe beavatták. Csakhogy ezek nem tudják, hogy a keresztség által a mennynek senki sem lehet részesévé és sem a hit által, mert a keresztség csak jelül és emlékezésül szolgál, hogy az embernek újjá kell születni és hogy újjászülethetik az, aki  az egyházon belül született, mert itt az Ige van, amelyben az isteni igazságok megírva vannak melyek által az újjászületés létre jöhet és itt az Úr ismeretes, akitõl az újjászületés ered. Tudják meg hát ezek, hogy mindegyik gyermeket, bárhol született is, akár az egyházon belül, vagy azon kívül, akár istenfélõ, vagy istentelen szülõktõl, ha meghal, az Úr felveszi és a mennyben nevelteti és az isteni rendnek megfelelõen taníttatja; a jó iránti érzelmekbe és ezek által az igaz ismeretébe bevezetteti, azután pedig, amint értelemben és bõlcsességben gyarapodott, a menybe bevezetteti és így angyallá lesz. Mindenki, aki értelmesen gondolkozik, tudhatja, hogy a pokolra senki sem, hanem mindenki a meny számára születik és az ember maga a hibás, ha a pokolba jut, de a gyermekek még semmi hibában nem lehetnek.

330. A meghalt gyermekek a másik világban hasonlóképpen gyermekek, úgyszintén hasonló gyermeki kedélyük van, hasonló ártatlanságban, tudatlanságban és mindenben hasonló szelídségben vannak. Csupán a kezdetben vannak amelybõl angyalokká lehetnek; mert a gyermekek nem angyalok, de azokká lesznek. Ugyanis mindenki, aki a világból eltávozik, a saját életéhez hasonló állapotban van. A gyermek a gyermek állapotában, a fiú a fiú állapotában, a férfi és az aggastyán ifjú korának állapotában. Ezután mindenkinek állapota változik. A gyermekek a többiek felett abban az elõnyben vannak, hogy ártatlan állapotúak és a gonosz, a valódi élet be nem következése miatt még náluk be nem fészkelõdött, //??// és azért is, mert az ártatlanságnak az a tulajdonsága van, hogy abba mindaz, ami a mennyhez tartozik beültethetõ, mert az ártatlanság a hit  igazságának és a szeretet jóságának felvevõje.

331. A másik életben a gyermekek állapota sokkal jobb, mint a világban élõ gyermekeké, mert nem mulandó, hanem angyali testtel vannak felruházva. A mulandó test magában véve nehézkes. Az elsõ ihletségeket és a mozgásokat nem belülrõl, vagy a szellemi világból nyeri, hanem kívülrõl, vagy a természeti világból. Ezért a világban a gyermekek csak akkor járnak, mozognak és tanulnak meg beszélni, amikor az érzékeknek, mint a látás, a hallás, a gyakorlat által náluk felnyittatniuk kell. Másként van ez a másvilágon élõ gyermekeknél. Ezek, mivel szellemek, bensõjüknek megfelelõ cselekvésbe azonnal belépnek, gyakorlat nélkül járnak és beszélnek. Elõször mégis csak általánosságban, még nem a különbözõ érzelmekbõl eredõ képekben, de csakhamar ezekbe is bevezetik és pedig azért, mivel külsõjük bensõjükkel egyenlõ. Az angyalok beszéde, amelybõl a különbözõ módon meghatározott érzelmek a jelképek által jönnek lére, az érzelembõl támadó gondolatokkal teljesen egyenlõvé lesz, lásd fent 234-245.sz.

332. A gyermekek, mihelyt felébresztetnek, ami átköltözésük után mindjárt megtörténik, a mennybe emeltetnek fel és olyan angyaloknak adatnak át, akik a nõi nembõl valók és akik testi életükben a gyermekeket gyöngéden szerették és egyúttal az Istent is szerették. Mivel ezek a világban valamennyi gyermeket egyenlõ gyöngédséggel szerettek, ezért ezeket magukénak tekintik és a gyermekek is õket, a beléjük oltott ösztönnél fogva, anyjukként szeretik. Mindegyiknél annyi gyermek van, amennyit szellemi anyaszeretete bírni kíván. Ez a menny elõlrõl a homlok tájékán van, egyenesen abban a vonalban és irányban, amelyben az angyalok az Urat látják. Ennek a mennynek fekvése itt van, mivel valamennyi gyermek az Úr közvetlen oltalma alatt áll. Náluk a menny ártatlansága is befolyik , amely a harmadik menny.

333. A gyermekek különbözõképpen alkotottak. Némelyek a szellemi, némelyek a mennyei angyalok szerintiek. A mennyei szerinti angyalok abban a mennyben jobbról, a szellemi szerintiek balról vannak. A legnagyobb emberben, amely a menny, minden gyermek a szem tájékán van. A bal szem környékén azok vannak, akik szellemi természetûek, a  jobb szem környékén azok, akik mennyei természetûek és pedig azért, mivel az Úr azoknak az angyaloknak, akik a szellemi birodalomban vannak, bal szemük elõtt, és  a mennyei birodalomban levõknek jobb szemük elõtt tûnik fel, lásd fent 118. sz. alatt. Abból, hogy a gyermekek a legnagyobb emberben, vagyis a mennyben a szem tájékán vannak, az is kitetszik, hogy a gyermekek az Úr közvetlen felügyelete és vezetése alatt állanak.

334. Hogy a gyermekek a mennyben miként neveltetnek, azt is röviden elmondom. Nevelõjüktõl tanulnak beszélni; elsõ beszédjük csak az érzelem hangzása, ami folytonosan határozottabbá válik, mihelyt abba a jelképek belépnek. Mert az angyalok egész beszédét az érzelembõl kialakuló jelképek képezik. Lásd a megfelelõ fejezet 234-245. Számát. Érzelmeikbe, amelyek mind az ártatlanságból származnak, elõször olyan dolgok folynak be, amelyek szemük elõtt megjelennek és gyönyörködtetõk és mivel ezek szellemi eredetûek, azért beléjük egyúttal olyan is folyok be, amely a mennyhez tartozik és amely által bensõjük felnyílik és ilyen módon napról-napra tökéletesbülnek. Ha ezt az elsõ kort átlépték, akkor másik mennybe helyeztetnek, ahol már tanítók tanítják és így tovább.

335. A gyermekeket legkivált jelképek által tanítják, amelyek kedélyükhöz simulnak és hogy ezek ilyen szépek és hogy belülrõl bõlcsességben milyen gazdagok, azt senki el nem képzelheti. Értelmüket, amely lelkét a jóból nyerte, fokozatosan így képezik. Két jelképet, amelyet látnom megengedtetett, itt ismertethetek, amelyekbõl a többiekre következtetni lehet. Elõször a sírból felemelkedõ Urat jelképezték és egyszersmind emberiének az Istenivel való egyesülését, amely olyan nagy bõlcsességgel történt, hogy az minden emberi bõlcsességet felülmúlott, mégis mindig gyermeki ártatlansággal. A sírbahelyezést is képben ábrázolták, bár mégsem az Úrnak valamely képét, kivéve olyan tág értelemben, hogy alig volt felismerhetõ, hogy az az Úr lenne és csak mintegy körvonalazva és pedig azért, mivel a sír fogalmában van valami a halottból is, amit azért mellõztek. Azután a sírba elmésen elgondolva valami légnemût hozának, amely valami átlátszó folyadékként tûnt fel, ami által, szintén illõ távolban, a keresztségbeni szellemi életet jelképezték. Késõbb látám õket, amint az Úrnak a megkötözöttekhez való leszállását és a megkötözöttekkel a mennybe való felszállását jelképezték és pedig hasonlíthatatlanul okos és kegyes érzékkel, ami gyermekded is vala. Csaknem láthatatlan, egészen puha és gyöngéd kötélkéket eresztettek le, hogy az Urat felszállásában azzal segítsék, mindig kegyes gondoskodással, nehogy a jelképezésben olyasmit érintsenek, amelyben nem mennyei-szellemi foglaltatnék. Más jelképezéseket, amelyekben vannak és amelyek által, mint játékok által, amelyek a gyermekded kedélyhez simulók, az igaz megismerésébe és a jó érzetébe bevezettetnek, mellõzök.

336. Hogy gyöngéd értelmük milyen, az is megmutattatott. Amint én az Úr imádságát imádkoztam, akkor saját értelmükbõl gondolkozásom fogalmaiba befolytak, befolyásukat oly gyöngéd és puhának éreztem, hogy csaknem csupán érzésbõl állott. Eközben nekem az is megmondatott, hogy értelmi körük egészen az Úrig fel van nyitva, mert ez, ami tõlük jött, mint valami átáradó érzés volt. Valóban az Úr bensõjébõl a gyermekek képzeletébe elõnyösen befolyik, mert azokat semmi sem zárja el, mint a felnõtteknél, sem az igaz megértése elleni hamisnak alapfogalma, sem pedig a jó felvétele ellen és így a bõlccsé létel ellen irányuló gonosz élete. Ebbõl kitetszhetik, hogy a gyermekek, haláluk után mindjárt az angyali állapotba nem jutnak, hanem a jónak és az igaznak megismerése által õket abba fokozatosan vezetik be, és pedig a menny minden rendje szerint, mert az Úr elõtt alapjuk legkisebb része is ismeretes, ezért hajlamuk minden pillanatában a jó igazságainak és az igazból származó jónak felvételére rávezettetnek.

337. Hogy kedélyükkel megegyezõ bármely kellemes és kedves dolgot  nekik rendelkezésükre bocsájtanak, nekem azt is megmutatták. Megengedtetett olyan gyermekeket látnom, akik legdíszesebben felruházva voltak és mellük, valamint gyöngéd karjuk körül virágfonatok, amelyek a mennyei színek legfönségesebb ragyogásában fénylettek. Egyszer szabad volt gyermekeket nevelõnõikkel, valamint szüzeket paradicsomi kertben látnom, amelyben nem annyira fák, mint babérszerû, fedett folyosókhoz hasonló egymásba fonott bokrok a legfenségesebben voltak díszítve, olyan utakkal, amelyek a bejárattól a bensõhöz vezettek és a gyermekek szintén éppúgy felruházva, akiknek belépésekor a bejárat feletti virágfüggönyök a legkedvesebb pompában fénylettek, amibõl látható, hogy milyen gyönyörûségben élnek és hogy a kellemes és kedves dolgok által vezettetnek be az ártatlanság és a szeretetmunkásságba, amely jót az Úr ama kellemes és kedves dolgokba állandóan beléhelyez.

338. A másvilágon szokásos közlésmód szerint nekem azt is megmutatták, hogy a gyermekek fogalmai, ha néhány tárgyat látnak, milyenek. Ugyanis minden olyan volt, mintha élne. Ezért van aztán, hogy jelképeik mindegyikében élet is van és világossá lett, hogy a gyermekeknek a földön, ha játékuk közben találjuk, csaknem hasonló fogalmuk, képzeletük van, mert, mint a felnõttek, még nem vetették fel azt a kérdést, hogy a lélek nélküli ( élettelen ) mi legyen.

339. Fent megmondottam, hogy a gyermekek, vagy mennyei, vagy szellemi lélekalkatúak. Azok, akik mennyeiek, azoktól, akik szellemiek, különböznek. Azok olyan szelíden gondolkoznak, beszélnek és cselekednek, hogy alig látszik más, mint az Úr és más gyermekek iránti jónak szeretetébõl eredõ átfolyás. Emezek ellenben nem olyan szelídek, hanem közülük némelyekben mint a szárnycsattogtatás ( quasi alatum vibratile )  mutatkozik és többek között a náluk elõjövõ bosszúság is kifejezésre jut.

340.  Sokan abban a vélekedésben vannak, hogy a gyermekek a mennyben gyermekek maradnak és az angyalok között olyanok, mint a gyermekek. Ezek azok, akik nem tudják, mi az angyal. Ebben a vélekedésükben a templomokban itt-ott található képek által megerõsödnek, amelyeken az angyalokat gyermekként ábrázolják. De a dolog nem így van. Az értelem és a bõlcsesség alkotják az angyalt és addig, amíg a gyermekek ezzel nem bírnak, az angyaloknál vannak ugyan, de mégsem angyalok. Ha azonban értelmesek és bõlcsek, akkor lesznek csak angyallá. Igen, ami felett csodálkoztam, akkor nem gyermekeknek, hanem felnõtteknek, látszanak, mert akkor, gyermekségüket magukon többé nem viselik, hanem az angyal érettségét. Az értelem és a bõlcsesség hozza ezt magával. A gyermekek, amennyiben értelemben és bõlcsességben tökéletesebbekké lettek, nagyobbaknak látszanak és így ifjaknak és ifjú férfiaknak. Ennek oka abban van, hogy az értelem és a bõlcsesség a tulajdonképpeni szellemi táplálék. Ami tehát lelküket táplálja, az táplálja testüket is és pedig ezt a megfelelések által, mert a test alkata nem más, mint a bensõ külsõ alkata. Tudni kel, hogy a mennyben a gyermekek tovább, mint az elsõ férfikorig ( ad primam juvantutem ) nem nõnek és ebben örökké megmaradnak. Hogy bizonyosan tudjam, vajon így van-e, megadatott nekem olyanokat látnom, akiket, mint gyermekeket, a mennyben neveltek fel és ott nõttek nagyra. Néhány olyannal is beszéltem, míg azok csak gyermekek valának, azután ugyancsak velük, miután ifjakká ( juvenes ) lettek, és tõlük hallottam életük egyik korából a másikba való fejlõdésüket.

341. Hogy a menny minden befolyásának felvevõje az ártatlanság és hogy a gyermekek ártatlansága így a jó és igaz minden érzetének alapjául ( planum ) szolgál, abból is kitetszhetik, amit már fent 276-283. sz. alatt az angyalok mennybeli ártatlanságáról megmutattam, hogy t.i. az ártatlanság         ( vagy gyermekdedség ) abban áll, hogy az Úr, nem pedig önmagunk által akarunk vezettetni. Tehát az ember annyira ártatlan, amennyire sajátjától elválasztott, és amennyire valaki sajátjától elválasztva van, annyiban van az Úr sajátjában. Az Úr sajátja, az, amit az Úr igazságosság és érdeme alatt értünk. Azonban a gyermekek ártatlansága nem a valódi ártatlanság, mert még bõlcsesség nélkül való. Az igazi ártatlanság a bõlcsesség, mert amennyire valaki bõlcs, annyira akar az Úrtól vezettetni, vagy ami ugyanaz, amennyire valaki az Úrtól vezettetik annyiban bõlcs. A gyermekeket eszerint a külsõ ártatlanságból amelyben kezdetben vannak és amelyet a gyermekség ártatlanságának nevezünk,  a bensõ ártatlanságra vezetik, amely a bõlcsesség ártatlansága. Minden  taníttatásuknak és fejlõdésüknek ez az ártatlanság a végcélja. Ezért, mihelyt a bõlcsesség ártatlanságára jutnak, velük a gyermekség áratlanságát, amely közben nekik alapul szolgált, kötik össze. Hogy a gyermekek ártatlansága milyen, nekem képben mutatták meg valami fából való dolog által, ami csaknem élettelen, de elevenné válik, ha az igaznak megismerésében és a jónak érzetében tökéletesbülnek. Ezután a valódi ártatlanság mibenlétét egy isteni szép, életerõs, mezítelen gyermek képében mutatták meg. Mert a tulajdonképpeni ártatlanok, akik a legbensõ mennyben, és így az Úrhoz legközelebb vannak, más angyalok szemei elõtt csak mint gyermekek tûnnek fel, és pedig mezítelenül; mert az ártatlanságot a mezítelenséggel jelképezik, ami felett el nem pirulunk, amint ezt az elsõ ember és feleségének paradicsomi állapotáról olvashatjuk 2 Mózes 2: 25. , de mivel ártatlanságukat elvesztették, meztelenségüket szégyellve, elrejtõztek, 1 Mózes 3: 7,10,11. Egyszóval, minél bõlcsebbek az angyalok, annál ártatlanabbak és minél ártatlanabbak, annál inkább gyermekeknek látszanak. Ezért van az, hogy a gyermekség az Igében az ártatlanságot jelképezik, lásd fent 278. sz. alatt.

342. Beszéltem az angyalokkal a gyermekekrõl, vajon azok tiszták-e a gonosztól, vagy ha nem azok, milyenek a felnõttek, vajon tényleges mûködésükben van-e gonosz. De azt mondották nekem, azok éppen úgy a gonoszban vannak, sõt gonosznál nem egyebek, de mint minden angyalt, úgy õket is az Úr a gonosztól elvonja és a jóban megerõsíti olyannyira, hogy elõttük úgy tûnik fel, mintha önmagukból volnának a jóban.  Ezért a gyermekeket is, ha a mennyre érettekké váltak, nehogy önmaguk felõl abba tévhitbe essenek, hogy a bennük levõ jó önmagukból, nem pedig az Úrból való, némelykor saját gonoszságukba, amelyet örökségképpen bírnak, az Úr visszahelyezi és abban maradnak, amíg megtudják, elismerik és hiszik, hogy a dolog nem úgy van. Ilyképen volt egy bizonyos angyal is, aki, mint gyermek halt meg, de a mennyben felnõve, hasonló vélekedésben volt. Ez valamely királynak gyermeke volt. Ez ezután a veleszületett élet gonoszságába visszahelyeztetett és akkor életének áramlatából megéreztem, hogy hajlama van a másoknak való parancsolásra és hogy a házasságtöréseket semminek tekinti, ami szülõitõl öröklött gonoszsága volt. De miután elismerte, hogy ilyen, ekkor ismét azok közé az angyalok közé felvétetett, akik között azelõtt volt. A másvilágban sehol sem szenved büntetést valaki az öröklött gonosz miatt, mert ez nem hozzátartozó és nem is hibás abban, hogy olyképpen van alkotva; hanem a  valóságos gonosz miatt, ami sajátjához tartozik és így, amit az öröklött gonoszból a valódi élet által magáévá tett. Hogy a felserdült gyermekek öröklött gonoszságuk állapotába visszahelyeztetnek, nem azért történik, hogy büntettessenek, hanem hogy tudják, miszerint magukból semmi mások, csak gonoszok és hogy a pokolból, amely náluk van, az Úrnak irgalmassága által a mennybe emeltetnek, és azt is, hogy nem saját érdemükbõl vannak a mennyben, hanem az Úr által; és hogy a jóval, ami náluk van, mások elõtt ne kérkedjenek, mert ez a kölcsönös szeretet jóságával ellenkezik, ami szintén a hit igazsága ellen való.

343. Többször, ha bizonyos számú még teljesen gyermekded lényû gyermek csoportban nálam vala, valami gyengédet, rendezetlent hallattak, úgy hogy még nem mint egy mûködtek össze, mint késõbb, amidõn már inkább felserdültek és ami felett csodálkoztam, hogy a mellettem levõ szellemek nem állhatták meg, hogy nekik utasítást ne adjanak, miként beszélnek. Ez a szenvedély a szellemekkel velük születik. Éppoly sokszor észleleték azt is, hogy a gyermekek ellenszegülnek és nem úgy akarnak beszélni. A habozást és ellenszegülést, amely a dacosságnak egy nemével összekötve vala, többször észrevettem. Csupán azt mondták: nem úgy van. Megtanítottak, hogy a gyermekek kísértése ilyen természetû és hogy arra rászokjanak és megtanulják, hogy ne csak a hamisnak és gonosznak álljanak ellen, hanem mások után ne is gondolkozzanak, beszéljenek és cselekedjenek és így önmagukat mástól mint az Úrtól, ne vezettessék.

344. A felhozottakból látni lehet, hogy a gyermekek nevelése a mennyben milyen, hogy t.i. az igaz ismerete és a jó bõlcsesség által az angyali életbe vezetik be, amely az Úr iránti szeretet és a kölcsönös szeretet, amelyekben ártatlanság lakozik. Hogy ezzel szemben a gyermekek nevelése itt a földön sokaknál milyen ellentétes, az a következõ példából kiviláglik. Valamely nagyobb város utcáján voltam és ott láttam fiúkat, akik egymást ütötték-verték. A tömeg odacsõdült és nagy élvezettel nézte és azt mondták nekem, hogy maguk a szülõk kis gyermekeiket ilyenféle viaskodásra ingerlik. A jó szellemek és az angyalok, akik ezt szemeimen át látták, oly mélyen megutálták, hogy borzalmat éreztek, különösen afelett, hogy a szülõk azokat ilyesmire ingerlik. Azt mondották, hogy így már az elsõ korban minden kölcsönös szeretetet és minden ártatlanságot belõlük kiölnek, amelyet a gyermekek az Úrtól nyertek és hogy ezeket a gyûlöletbe és bosszúállásba bevezetik, hogy így gyermekeiket teljes igyekezettel a mennybõl kizárják, ahol más, mint kölcsönös szeretet, nincs. Azok a szülõk, akik gyermekeiknek javát akarják, az ilyenektõl óvakodjanak.

345. Hogy milyen különbség van azok között, akik mint gyermekek és azok között, akik mint felnõttek halnak meg, szintén megmondom. Akik, mint felnõttek halnak meg, azoknak alapjuk ( planum ) van, amelyet a mulandó és anyagi világból nyernek és azt magukkal viszik. Ez az alap az emlékezetük és ennek természeti testi hajlama ( affectio naturalis corporea ). Ez érintetlenül marad és akkor nyugszik. Mindazáltal halála utáni gondolkozásának utolsó alapjául szolgál, mert a gondolkozás ebbe folyik be. Ezért van az, hogy aszerint, amit ez az alap alkotva van, és amint az értelmiség köre a benne található dolgokkal megfelelésben van, úgy van az ember is a halál után alkotva. A gyermekeknek azonban, akik mint gyermekek haltak meg és a mennyben neveltettek fel, ilyen alapjuk nincs, hanem szellemi-természeti alapjuk, mert az anyagi világból és a mulandó testbõl magukon semmit sem viselnek. Ezért olyan durva hajlamokban és abból eredõ gondolatokban nem lehetnek, mert mindenük a mennybõl való. Ezért a gyermekek nem tudják, hogy a világban születtek, mert az hiszik, hogy a mennyben születtek. Ezért más születésrõl, mint a szellemirõl nem is tudnak, amely a jó és igaz megismerése és a belátás, meg a bõlcsesség által történik, amelyek birtokában ember az ember. És mivel ezek az Úrtól erednek, azért hiszik és szeretik, hogy õk az Úré magáé. Mindazáltal azoknak az embereknek állapota, akik ezen a földön felnõnek, éppen így tökéletes lehet, mint a gyermekek mennyei állapota, ha a testi és mulandó ösztönöket, amelyek a világi és önszeretetet, eltávolítják és ehelyett szellemi ösztönöket vesznek fel.
 

         A mennybeli bõlcsek és együgyûek.

346.  Azt hiszik, hogy a bõlcsek az együgyûekkel szemben a mennyben dicsõséget és elsõséget élveznek, mivel Dánielnél ez van írva:
   "És a bõlcsek fénylenek, mint a kifeszített ég fényessége és akik sokakat az igazságosságra vezérelnek, miként a csillagok örökké fénylenek"   Dániel 12: 2.
   De kevesen tudják, hogy a mély értelmûek ( per Intelligentes ) és azok alatt, akik igazságosságra (per Justificantes ) vezetnek, kiket kell érteni. Közönségesen azt hiszik, hogy ezek az úgynevezett mûveltek és a tudósok, különösen azok, akik az egyházban tanítottak és a tanítás, meg a prédikálás által mások felett kitûntek, továbbá, hogy akik sokakat megtérítettek. Ezeket a világban valamennyit mély értelmûeknek nevezik. Azonban, akikrõl ezeket állítják, a mennyben semmiképpen sem mély értelmûek, mivel értelmük nem a mennyei értelem. Hogy azonban, az milyen természetû, látható a következõben, amely az igaz iránti szeretetbõl, nem pedig valami világi hírnévért, sem pedig a menybeli hírnévért történik, hanem magáért az igazságért, amitõl azok szerfölött megindíttatnak és örvendeznek. Azok, akik magától az igazságtól bensõjükben megindíttatnak, és örvendeznek és akik a  menny világosságától megindíttatnak és örvendeznek, azok az isteni igaztól, sõt az Úrtól magától indíttatnak meg és örvendeznek, mert a menny világossága az isteni igaz és az isteni igaz a mennyben az Úr, ( lásd fent 126-140.sz.a.) Ez a világosság csak a lélek bensõjébe hatol be, mert a lélek bensõje ennek a világosságnak felvételére képeztetett és aszerint, amint az behatol, indítja és örvendezteti azt meg. Mert mindaz, ami a mennybõl befolyik és elfogadtatik, magában kellemet és kedvességet rejt. Az igazság iránti valódi szeretet ( affectio veri ) magáért az igazságért, amely az igazság iránti hajlam, innen származik. Azok, akik ebben a hajlamban, vagy ami ugyanaz, akik ebben a szeretetben vannak, azok vannak a mennyei értelemben és a mennyben, mint a mennybolt fényessége fénylenek. Hogy fényeskednek, az azért van, mert az isteni igaz, a mennyben bárhol legyen is, világít, lásd fent 132. sz. alatt, és a megfelelés szerint a mennybolt, úgy az angyaloknál, mint az embereknél azt a mélyebb értelmet jelenti, ami a menny világosságában van. Akik azonban a jó iránti szeretetben vannak és pedig, vagy a világi hírnévért, vagy a mennybeli hírnévért, azok a mennyben nem fényeskedhetnek, mert nem a menny igazi világossága által indíttatnak meg és örvendeznek, hanem a világ világossága által és ez a világosság a mennyei nélkül csupán sötétség, mert az öndicsõítés ekkor inkább uralkodik, mert a végcél ez. És ha ez a hírnév a végcél, akkor az ember mindenek felett önmagát tekinti és az igazságokat, dicsõségének megszerzésére, csak mint célt szolgáló eszközöket és mint arra alkalmas szerszámokat tekinti. Mert, aki az isteni igazságokat a saját dicsõsége érdekében     szereti, az az isteni igazságokban önmagára tekint, nem pedig az Úrra, ezért tekintetét, vagyis eszének és hitének tekintetét, a mennyrõl le a világra és az Úrról le, önmagára irányítja. Ezért van az, hogy az ilyenek a világi, nem pedig a mennyei világosságban vannak. Ezek külsõ alkatukban, tehát  az emberek elõtt, szintúgy mély értelmûeknek és képzetteknek látszanak, mint azok, akik a menny világosságában vannak és pedig azért, mert ezek éppúgy, sõt némelyekor a külsõ látszat szerint, még bõlcsebben beszélnek, mivel az önszeretettõl felhevülve, a mennyei érzelmek hazudásába begyakorolva vannak. Mindazáltal bensõ alkatukban, amelyekben az angyalok elõtt feltûnnek, egészen mások. Ebbõl némiképp kitetszhetik, kik azok, akiket mély értelmûek alatt érteni kell, akik a mennyben, mint a menny palástjának fénye, fényeskednek. De azt, hogy kik azok, akik sokakat igazságosságra vezérelnek és mint a csillagok fényeskednek, most mondom meg.

348. Azok alatt, akik sokakat igazságosságra vezérelnek, azokat értjük, akik bõlcsek. A mennyben bõlcseknek azokat nevezik, akik a jóban vannak, és ott a jóban azok vannak, akik az isteni igazságokat mindjárt életûbe beültetik. Ha az isteni igaz az élet tárgyává lesz, jóvá válik, mert az az akarat és a szeretet tárgyává lesz; és mindazt, ami az akarat és szeretet tárgya, jónak nevezik. Ezeket azért nevezik bõlcseknek, mert a bõlcsesség az élet tárgya. Amazokat ellenben mély értelmûeknek nevezik, mert az isteni igazságokat nem mindjárt életükbe ültetik be, hanem azokat elõször emlékezetükbe halmozzák fel, ahonnan azután elõveszik és az életben megvalósítják. Hogy ezek és amazok a mennyben egymástól miben különböznek, azt abban fejezetben láthatjuk, amelyben a menny két birodalmáról, a mennyeirõl és a szellemrõl, szó van, 20-28.sz. és abban a fejezetben, amelyben a három mennyrõl van szó, 29-40. sz. alatt. Azokat, akik az Úr mennyei birodalmában, vagyis a harmadik, vagy legbensõ mennyben vannak, igazságosoknak nevezik és pedig azért, mert ön maguknak nevezik és pedig azért, mert ön maguknak semmi igazságosságot sem hanem mindent az Úrnak tulajdonítanak. Az Úr igazságossága a mennyben a jó, amely az Úrtól ered, azért ezeket az igazságot cselekvõk alatt kell érteni. Valóban ezek azok, akikrõl az Úr ezt mondja:
   "Az igazságosak fénylenek, mint a nap, az én Atyám országában" Máté 13: 43.
Fénylenek, mint a nap, mert az Úrból eredõ Úr iránti szeretetben vannak és a nap alatt ezt a szeretetet kell érteni ( lásd fent 116-125.sz.a.) azért náluk a világosság lángoló és jelképeiket valami lángoló jellemzi, mert a szeretet jóságát közvetlenül az Úrtól, mint mennyei naptól veszik fel.

349. Mindazokat, akik a világban értelemre és bõlcsességre szert tettek, a mennyben örömmel fogadják és mindegyik, értelmének és bõlcsességének tulajdonsága és nagysága szerint, angyallá lesz. Mert mindaz, amit az ember a világban szerez, megmarad és azt halála után magával viszi és meg is gyarapodik és pokolra vettetik, mindazáltal hajlamának és az igaz, meg a jó utáni vágyának fokán belük, nem pedig ezeken kívül. Azok, akiknek kevés hajlamuk és kívánságuk van, keveset fogadnak be, mégis mindig annyit, ami azon a fokon belül befogadni tudnak. Azok ellenben, akiknek sok hajlamuk és kívánságuk van, sokat fogadnak be. A hajlam és kívánság igazi foka olyan, mint valamely mérleg, amely teljes súllyal mér; többet tehát, akinek nagy mérete, és kevesebbet, akinek kisebb van. Hogy ez így van, annak oka abban rejlik, hogy a szeretete, amelyhez a hajlam és a kívánság tartozik, mindent magába fogad, ami neki megfelel: tehát amilyen nagy a szeretet, annyit fogad az magába. Az Úr következõ szavai alatt tehát ez kell érteni:
     "Akinek vagyon, adatik annak és inkább bõvelkedik"  Máté 13: 12,25,29.  "Jó mértéket, megnyomott, megrázott, és tetézett mértéket adnak a ti kebeletekbe"  Lukács 6: 38.

350. A mennybe mindenki felvétetik, aki az igazat és a jót az igaz és a jó miatt szerette. Tehát sokat szerettek, azok, akiket bõlcseknek neveznek. Akik pedig keveset szerettek, azok, akiket együgyûeknek neveznek.  A mennyben a bõlcsek erõs világosságban, az együgyûek azonban csekélyebben vannak. Mindenki a jó és az igaz iránti szeretete szerinti világosságban van. Az igazat és a jót magáért az igazért és a jóért szeretni, annyit tesz, mint azokat akarni és cselekedni. Mert azok, akik akarják és cselekszik, azok szeretik. Ezek azok is, akik az Urat szeretik és akiket az Úr szeret, mivel a jó és az igaz az Úrtól származik és mivel ezek az Úrtól erednek az Úr bennük is van, t.i. a jóban és az igazban, következésképp Õ azoknál is van, akik a jót és az igazat az akarás és a cselekvés által életükbe be is fogadják. Az ember magában véve nem is egyéb, mint saját jósága és igazsága, mert a jó akaratának, az igaz pedig értelmének tárgya és az ember olyan, amilyen akarata és értelme. Ebbõl kitetszik hogy az embert az Úr annyira szereti, amennyire akaratát a jóból és értelmét az igazból képezte. Az Úrtól szerettetni az Úr iránti szeretetet is jelenti, mert a szeretet visszaható, mivel annak, akit szeret, megadja azt a képességet, hogy viszont szeressen.

351. A világban azt hiszik, hogy azok, akik sokat tudnak, legyen az az egyház tanaiból és az Igébõl, vagy a tudományokból való, az igazságokat mélyebben és tisztábban látják, mint a többiek és így több értelmük és bõlcsességük is van. Ezek magukról is hasonlóképp vélekednek. Hogy mi az igazi értelem és bõlcsesség és mi a nem igazi és a hamis, a következõkben mondom meg. Igazi értelem és bõlcsesség látni és megihlettetni, hogy mi a jó és az igaz és ebbõl, mi a gonosz és a hamis és ezt egymástól megkülönböztetni tudni és pedig bensõ érzelembõl és ihlettségbõl. Minden embernek van bensõje és külsõje. A bensõ, a bensõ, vagy szellemi embernek tere, a külsõ ellenben a külsõ, vagy természeti embernek tere. Aszerint, amint a bensõ ki van képezve és a külsõvel egyet képez, lát és észlel az ember. Az embernek bensõje csak a mennyben képezhetõ, de a külsõ a világban képezõdik. Ha a bensõ a mennyben képezõdött, akkor ami abban van, a külsõbe folyik be, ami a világból való és ezt megfeleléssé képezik, vagyis azzá, hogy vele egységesen mûködjék. Ha ez megtörtént, akkor az ember bensõjébõl lát és észlel. A bensõnek képezésére az egyetlen eszköz az, hogy az ember tekintetét az Istenre és a mennyre irányítsa, mert a bensõ, mint mondottam, a mennyben képeztetik. Azonban az ember tekintetét csak akkor irányítja az Istenre, ha az Istenben hisz és ha hiszi, hogy onnan minden igaz és jó, következésképp minden értelem és bõlcsesség jön és akkor hiszen még az Istenben, ha az Istentõl akar vezettetni. Így és nem másképpen nyittatik fel az ember bensõje. Annak az embernek, aki ebben a hitben és ennek a hitnek megfelelõ életben van, meg is van a képessége és ereje, hogy mély értelmûvé és bõlcssé lehessen. Azonban, ha mély értelmû és bõlcs akar lenni, sokat meg kell tanulnia, nemcsak, ami a mennyre vonatozik, hanem ami a világhoz is tartozik. Ami a mennyre vonatkozik az Igébõl és az egyházból és ami a világhoz tartozik a tudományokból. Amennyire az  ember ezeket tanulja és életében alkalmazza, annyiban lesz mély értelmû és bõlcs. Mert bensõ látása, amely értelmének látása és bensõ érzése, amely akaratának látása, annyira tökéletesbül. Az együgyûek ez osztályból azok, akinek ugyan bensõjük felnyílott, mégis azt a szellemi, az erkölcsi, a polgári és a természeti igazságok által annyira ki nem képezték. Ezek érzik az igazságokat, ha azokat hallják, de önmagukban nem látják. A bõlcsek ez osztályból azonban azok, akiknek bensõjük nemcsak felnyílott, hanem ki is képeztetett. Ezek önmagukban látják az igazságokat és érzik is azokat. Ebbõl kitetszik, hogy mi az igazi értelem és bõlcsesség.

352.  A színleges értelem és bõlcsesség nem a bensõbõl kifolyó látás és érezése annak, hogy mi az igaz és mi a jó és hogy mi a hamis és a gonosz, hanem csupán elhívése annak, hogy az az igaz és a jó, vagy a hamis és a gonosz, amit mások annak állítanak és azután ennek megokolása. Ezek az igazat nem az igazból, hanem másból látják, ezért éppen úgy a hamisat, mint az igazat felfoghatják és hihetik és ezt annyira megokolhatják, hogy ez igazként tûnik fel. Mindaz, amit megokolnak, az igazság látszatával bír és nincs semmi, amit megokolni ne lehetne. Ezek bensõje csak alulról van nyitva, külsõje azonban annyira, amennyire megerõsödtek. Ezért a világosság, amelybõl látnak nem a menny világossága, hanem a világé, amelyet természeti világosságnak nevezünk, mert a tévedések ebben a  világosságban igazságként világítanak, sõt ha megokolják, tündökölhetnek is, de a menny világosságában nem. A kisebb értelmûek és ebbõl az osztályból való csekélyebb bõlcsességûek azok, akik igen megerõsödtek. A nagyobb értelmûek és bõlcsebbek ellenben azok, akik kevéssé erõsödtek meg. Ebbõl kitetszik, mi a színleges értelem és bõlcsesség. De ehhez az osztályhoz nem azok tartoznak, akik gyermekkorukban igaznak tartották azt, amit tanítójuktól hallottak, és azután az ifjúkorban, amidõn saját eszükbõl gondolkoznak, azokon tovább nem csüggenek, hanem azok, akik az igaz után vágyakoznak és a vágyakozásból az igazságot keresik és ha megtalálták, bensõjükben attól megindíttatnak. Mert ezek, mielõtt megerõsödtek, az igaztól  az igaz érdekében megindíttatnak és az igazat így látják meg. Ezt egy példával világosítom meg. A szellemek között arról volt szó, honnan van az, hogy az állatok saját természetükhöz illõ valamennyi ismeretbe beleszületnek és miért nem az ember is és azt mondották: ennek oka az, hogy az állatok életük rendjében élnek, de az ember nem. Ezért az embert elõször az ismeret és a tudomány által a rendbe kell bevezetni. Ha ellenben az ember élete rendjében születnék, amely, hogy az Istent mindenekfelett és felebarátját, mint önmagát szeresse, ekkor az értelemben és a bõlcsességben, és így amennyire az ismeretek hozzájutnának, minden igaz ismeretének hitében születnék. A jó szellemek mindjárt látták és érezték, hogy ez így van és pedig csupán az igaz világosságából. Azok a szellemek azonban, akik a puszta hitben erõsödtek meg és ennélfogva a szeretetet és a szeretetmunkásságot félredobták, ezt be nem láthatták, mert a megokolt hamis világossága náluk az igaz világosságát elhomályosította.

353. Hamis értelem és bõlcsesség mindaz, amelybõl az Isten elismerése hiányzik. Akik ugyanis az Istent el nem ismerik, hanem az Isten helyet a természetet ismerik el, azok mindnyájan a testi-érzékibõl gondolkoznak és tisztán érzékiek, ha a világban mégannyira mûvelteknek és tudósoknak tartják is õket, mivel képzettségük azok fölé a tárgyak fölé nem emelkedik, amelyek a világban szemük elé tárulnak, amelyeket emlékeztükben megõriznek. Ezeket csaknem tisztán anyagi szempontból vizsgálják, habár ezek olyant tudományok, amelyek a valóban értelmes ember eszének képzésére szolgának. A tudományok alatt a megfigyeléseket és kísérleteken nyugvó különbözõ ismereteket ( experimentalia), minta természettant, csillagászatot, vegytant, erõmûtant, mértant, bonctant, lélektant, bõlcsészettant, állam és irodalomtörténetet, kritikát és a nyelveket stb. Értjük. Azok az egyházi elõljárók, akik az Istent tagadják, gondolatukat az érzéki fölé, amely a külsõ emberhez tartozik, nem emelik, az Igének tartalmát másnak nem tekintik, mit mások a tudományt és azt gondolkozás tárgyává és a megvilágosított elme szemléletévé nem is teszik és pedig azért nem, mert bensõjük elzáródott és ezzel egyszersmind külsõjüknek az a része is, amely bensõhöz legközelebb áll. Ezek a terek el vannak zárva, mert ezek a mennynek hátat fordítottak és az is, ami a tekintetet oda fordíthatná, vagyis, mint mondottam, a lélek bensõjét hátra fordították. Ezért van, hogy átlátni nem képesek, mi az igaz és a jó, mert ez elõttük sötétségben, ellenben a hamis és a gonosz világosságban van. Mindazáltal az érzéki emberek okoskodni mégis tudnak és pedig némelyek ügyesebben és élesebben, mint mások, de ez csak az érzéki csalódásokból történik, miután ezeket tudásukkal megokolták. És mivel ezek okoskodni így tudnak, azért önmagukat másokkal szemben bölcsebbeknek tartják. A tûz, amely az érzelem melegségét vizsgálatuknak megadja, az ön és a világi szeretet. Ezek azok, akik hamis értelemben és bõlcsességben vannak és akiket az Úr szavai alatt érteni kell:
     "Mert látván nem látnak és hallván nem hallanak, sem értenek" Máté 13: 13,14,15. -
  "Elrejtetted ezeket a bölcsektõl és értelmesektõl és megjelentetted a kis gyermekeknek"
Máté 11? : 25,26.

354. Megadatott nekem, hogy halála után több mûvelt emberrel beszélhessek, néhánnyal, akik nagynevûek voltak és írásaik által a tudományos világban híresek voltak; és  néhánnyal, akik nem voltak olyan híresek, de lerejtett bõlcsességük mégis volt. Azok, akik szívükben az Istent tagadták, bár szájukkal bármennyire elismerték is, olyan tompultakká ( stupidi ) lettek, hogy a polgári élet valami igazságát, különösen valami szellemit, megérteni alig tudnak. Érezni és látni lehetett, hogy bensõjük ( lelkük székhelye//?) annyira elzáródott, hogy mintegy feketének látszott  ( ilyesmi a szellemi világban láthatóvá válik ) és ennélfogva a legcsekélyebb mennyei világosságot sem viselhették el és így a menybõl semmiféle befolyást befogadni nem tudtak. Az a feketeség, amelyben bensõjük feltûnt, azoknál nagyobb és kiterjedtebb volt, akik képzettségük tudományossága által az Isten ellen megerõsödtek. Ilyenek a másik életben minden hamisat örömmel elfogadnak, amelyet, mint spongya vizet, felszívnak és minden igazat, mint a rugalmas csontgömb ( elater osseus ), ha valamibe ütközik, visszataszítanak. Valóban elmondhatjuk, hogy ezek bensõje, amely az Isten ellen a természetiben megerõsödött, megcsontosodott s ezért a koponyájuk is, mintha ébenfából volna, kemény, ami egészen az orrig húzódik le, annak jeléül, hogy nekik többé bensõ ihletettségük nincs. Akik tehát ilyenek, azokat az örvénybe, amelyek  mocsarakként tûnnek fel, süllyesztik, ahol téveteg képek által, amelyekbe hamisságuk átalakul, idestova hányatnak. Pokoli tüzük a dicsõség és a hírnév utáni vágy, amely vágyból kifolyólag, egyik a másikra támad és pokoli szenvedelembõl ott azokat kínozza, akik õt, mint valami istent nem imádják és így váltakozva egyik a másikat kínozza. Minden világi képzettség, amely a mennybõl az Istennek elismerése által világosságot fel nem vett, ilyesmivé alakul át.
 

355. Hogy ezek, amidõn haláluk után odajönnek, a szellemi világban ilyen tulajdonságúak, azt már abból is következtetni lehet, hogy valamennyi dolog, ami a természeti emlékezetben és közvetlenül a test érzékiségével összekötve van - és ehhez az éppen most említett tudás tartozik. - akkor nyugszik és csupán az abból merített értelmesség szolgál ott a gondolkozásra és a beszédre. Az ember ugyanis egész természeti emlékezetét magával átviszik, de az abban foglalt dolgok szemléletébe és gondolkozásába többé nem jutnak, mint azelõtt, amikor még a világon élt. Onnan semmit sem vehet elõ és hozhat a szellemi világosságba, mert ez nem ehhez a világossághoz tartozik, hanem az ész és értelmi igazságok, amelyeket az ember, amíg a testben él, a tudományokból megszerzett, valók a  szellemi világ világosságához. Amennyire tehát az ember szellem ismeretek és tudományok által a világban értelmessé lett, annyiban értelmes az a testbõl      való elválás után is, mert akkor az ember szellem és a szellem az, aki a testben gondolkozik.

356. Igaz  világosságuk azonban azoknak van, akik az ismeretek és a tudományok által maguknak értelmet és bõlcsességet szereztek, vagyis, akik mindent életük hasznára fordítottak és egyszersmind az Istent elismerték, az Igét szerették és szellemi-erkölcsi életet folytattak, amirõl fent 319. sz. a. Szó volt. Ezeknek a tudományok a bõlcsességre eszközül és az, ami a hittel függ össze, erõsödésükre szolgálnak. Lelkül bensõjét megéreztem s mintegy világosságtól átlátszónak tetszett, fénylõ fehér, lángvörös és égkék színben, mint az átlátszó gyémánt, rubin és zefír és pedig az Istenben és a tudományok által az isteni igazságokban való megerõsödés aránya szerint. Az igazi értelem és bõlcsesség ilyennek látszik, ha az a szellemi világban láthatóan ábrázolódik. Ezt  a menny világosságából nyeri, amely az Úrból eredõ isteni igaz, amelybõl minden  értelem és bõlcsesség ered ( lásd fent 126-133.sz. alatt.) ennek a világosságnak felvevõ alapja, amelyben a színjáték mutatkozik, a lélek bensõjének székhelye és azt a színváltozást az isteni igazságoknak a természetben és így a tudományokban található dolgokkal való megokolása idézi elõ. Az ember bensõje a természeti emlékezetbe betekint és ami azokban megállapítható van, azt egyúttal a mennyei szeretet tüze által megtisztítva levonja és szellemi fogalommá finomítja. Hogy ez így történik, azt az ember, amíg a testben él, nem tudja, mert ebben éppúgy szellemi, mint természeti módon gondolkozik, mivel annak, amit akkor szellemi módon gondol, tudatában nincs, hanem csupán abban, amit természeti módon gondol. Ha azonban a szellemi világba jön, akkor annak nincs tudatába, amit a világba gondolt, hanem csak annak, amit szellemi módon gondolt. Az állapot így változik. Ebbõl kitetszik, hogy az ember az ismeretek és a tudományok által szellemivé lesz és hogy a bõlcsesség megszerzésére ezek eszközül szolgálnak, mindazáltal csupán azoknak, akik úgy  hitükben, mint életükben az Istent elismerték. Ezeket a mennyben is szívesebben látják, mint másokat és itt azok között vannak, akik a középen tartózkodnak l. 43. sz., mert ezek inkább vannak a világosságban, mint a többiek. A mennyben ezek az értelmesek és a bõlcsek, akik, mint az égbolt fénye, tündökölnek és mint a csillagok, világítanak. Az együgyûek azonban itt azok, akik az Istent elismerték, az Igét szerették és szellemi-erkölcsös életet folytattak, de bensõjük, az ismeretek és a tudományok által annyira kiképezve nem volt. Az emberi lélek olyan, mint a termõföld, amely olyanná lesz, amilyenre azt megmûvelik.
 

               A mennybeli gazdagok és szegények.

357. A mennybe való felvétel felõl igen sokféle vélemény van. Némelyek azt vélik, hogy a szegények felvétetnek, de a gazdagok nem. Mások, hogy úgy a gazdagok, mint a szegények felvétetnek. Viszont másik, hogy a gazdagok fel nem vehetõk, ha csak vagyonukról le nem mondanak és szegényekké nem lesznek. Vélekedését mindegyik az Igével okolja meg. Azonban, ha valaki a meny tekintetében szegény és gazdag között különbséget tesz, az az Igét nem érti. Az Ige bensõjében szellemik betûjében azonban természeti. Ennélfogva az, aki az Igét csak betû szerinti  értelme és némiképpen nem szellemi értelme szerint fogja fel, az sokban téved, különösen a gazdagokat és a szegényeket illetõleg, mit pl. Hogy a gazdagoknak mennybe jutni éppoly nehéz, mint a tevének a tû fokán áthatolni, míg a szegényeknek könnyû, éppen mivel szegények, mivel az Úr ezt mondja:
    "Boldogok a szegények, mert övék a mennyek országa", Lukács 6: 20,21.   Máté 5:3.
Akik  azonban az Ige szellemi értelmérõl valamit tudnak, azok másként gondolkoznak. Azok tudják, hogy a menny mindazok számára van, akik a hit és a szeretet életében élnek, legyenek azok gazdagok, vagy szegények. Hogy azonban az Igében a gazdagok és a szegények alatt kiket kell érteni, azt a következõkben megmondom. Az angyalokkal való sok beszédem és együttlétembõl kifolyólag megadatott nekem határozottan tudnom azt, hogy a gazdagok éppen olyan könnyen a mennybe juthatnak, mint a szegények és hogy az ember  azért,  hogy  sokban bõvelkedik, a mennybõl kizárva nincs, viszont, mivel szükségben van, a mennybe fel nem vétetik. Vannak itt úgy gazdagok, mint szegények és sok gazdag nagyobb dicsõségben van, mint a szegény.

358. Ebbõl megjegyezhetjük, hogy az ember gazdagságot szerezhet és kincseket halmozhat fel, amennyire csak neki alkalma van, ha az nem kapzsiságból és gonosz eszközök által történik. Hogy jól ehet és jó ihat, hacsak életét nem abban találja; hogy sorsához képest pompásan lakhat és másokhoz hasonlóan, társas érintkezésben állhat; hogy a mulatóhelyeket ( lusoria ) látogathatja és világi dolgok felett barátságosan mulathat és nem szükséges, hogy áhítatosan, lesütött szemmel és sóhajtozva, lecsüggõ fejjel járjon-keljen, hanem vidáman és jókedvvel; az sem, hogy a sajátját a szegényeknek adja, kivévén, amennyire hajlama erre indítja. Egyszóval, külsõ megjelenésében teljesen, világi emberként élhet. Ezek a dolgok a legkevésbé sem korlátozzák az ember mennybe jutását, ha bensõjében Istenre gondol, amint illik és felebarátjával õszintén és igazságosan viselkedik. Mert az ember olyan, mint amilyen hajlama és gondolkozása, vagy mint szeretete és hite. Mindaz, amit külsõképpen cselekszik, életét innen veszi. Mert a cselekvés az akarás, a beszéd pedig a gondolkozás; Mert akaratából cselekszik és gondolkozásból beszél. Ha ennélfogva az Ige azt mondja, hogy az embert cselekvései szerint ítélik meg és neki cselekedetei szerint fizetnek meg, az alatt azt kell érteni, hogy gondolkozása és értelme szerint, amelyekbõl a cselekedetek származnak, vagy amelyek a cselekedetekben vannak, mert ezek nélkül a cselekedet semmi és ezek olyanok, mint amazok. Ebbõl kitetszik, hogy az ember külsõje a dolgot nem befolyásolja, hanem bensõje, amibõl a külsõ képzõdik. Megvilágosításul: aki õszintén cselekszik és másokat meg nem csal csupán azért, mert a törvénytõl, a jó névnek elvesztésétõl fél és ha ez a félelem nem korlátozná, másokat megcsalna, ahogy csak tudna, ennek gondolkozása és akarata csalás és cselekedetei külsõ alkatukra mégis becsületeseknek látszanak. Az ilyen, mivel bensõjében becstelen és csalárd, a poklot magában hordja. Ellenben az, aki becsületesen cselekszik és másokat meg nem csal és pedig azért, mert az az Isten és felebarátja ellen való, ez ha megtehetné is, felebarátját meg nem csalná. Ennek gondolkozása és akarata lelkiismeretes; a mennyet magában hordja. E kettõnek cselekedete külsõ szerint egyenlõnek látszik, de bensõjében teljesen különbözik.

359. Az ember külsõ szerint, mint valamely más ember élhet, sõt gazdag lehet, állása és hivatala szerint fenségesen étkezhet, lakhat és ruházkodhat, vidámságot és örömet élvezhet, hivatásának kötelességeit, üzleteit végezheti és így a test és a lélek életéért világi dolgokkal foglalkozhat, míg eközben az Istent elismeri és felebarátjának javát akarja. Ezért nyilvánvaló, hogy nem olyan nehéz, mint sokan hiszik, a menny útjára való lépés. Az általános nehézség, az önzésnek és a világ iránti szeretetnek ellenállni és azokat visszatartani tudni, nehogy felülkerekedjenek, mert ezekbõl származik minden gonosz. Hogy ez nem olyan nehéz, mint hiszik, az az Úr szavaiból is kitetszik:
     "Tanuljátok meg éntõlem, mert én szelíd és alázatos szívû vagyok és találtok
    nyugodalmat a ti lelketeknek, mert az én igám gyönyörûséges és az ént terhem könnyû." Máté 11: 29,30.
   Az Úr igája gyönyörûséges és az Õ terhe könnyû, mert az ember, amennyire az ön és a világi szeretetbõl eredõ gonosznak ellentáll, annyira vezeti azt az Úr és nem önmaga, és az Úr azután ennek ellentáll és eltávolítja.
360. Haláluk után néhánnyal beszéltem, akik, míg a világban életek, a világról lemondtak s csaknem magános életet éltek, hogy gondolatuknak a világiaktól való elvonásával kegyes elmélkedésekbe merülhessenek, mert azt hitték, hogy a menny útjára csak így léphetnek. De az ilyenek a másik életben borongó lelkûek, másokat, akik hozzájuk nem hasonlók, lenéznek, elégedetlenek, hogy kivételesen nekik másokkal szemben boldogabb sorsot nem adnak, mivel ezt megérdemlettnek hiszik. Másokkal semmit sem törõdnek és a felebaráti szeretet munkájától, ami által tulajdonképpen a mennyel való összeköttetés fennáll, elhúzódnak. A mennybe sokkal inkább kívánkoznak, mit mások, ha azonban oda, ahol az angyalok vannak, felemeltetnek, akkor félelmet okoznak, amelyek az angyalok üdvösségét zavarják, ezért õket elkülönítik és mihelyt elkülönítették, kopár helyekre távoznak, hogy ott a világihoz hasonló életet élhessenek. Az embert a mennyre másként elõképezni nem lehet, hanem csak a világ által. Ebben vannak az utolsó határok, amelyekben valamennyi hajlamnak végzõdni kell. Hacsak ez nem a cselekedetben nyilvánul, vagy árad ki, ami többek társaságában történik, akkor megreked, végül annyira, hogy az ember tekintetét többé nem a felebarátjára, hanem csupán önmagára irányítja. Ebbõl kiviláglik, hogy a cselekvõ felebaráti szeretet, amely abban áll, hogy õszintén és igazán járjunk el minden dolgunkban és kötelességünkben, a mennyhez vezet, nem pedig a kegyességnek ezek nélküli élete. A felebaráti szeretet gyakorlás és az életnek attól függõ elõhaladása csak annyiban jöhetnek létre, ha az ember másokkal érintkezik ( negotiis ) és annyiban nem jön létre, amennyiben azoktól eltávolodik. Errõl tapasztalásból akarok beszélni. Azok közül, akik a világban kereskedést ûztek és azáltal meg is gazdagodtak, sokan vannak a mennyben, kevesebben azonban azok közül, akik hivatalok által rangra és gazdagságra tettek szert és pedig azért, mert ezek az elõnyök és a megtiszteltetés által, amelyeket az igazság és a jog feletti õrködésért nyertek és így a jövedelem és tisztség által, amelyeknek részeseivé lettek, megtántorodtak és önmagukat, meg a világot szerették és azáltal gondolatukat és hajlamukat a mennytõl el és maguk felé fordították. Mert amennyiben az ember önmagát és a világot szereti és mindenek felett csak a világot és önmagát látja szemei elõtt, annyiban idegenedik el az Istentõl és távozik el a mennytõl.

361. A gazdagoknak sorsuk a mennyben az, hogy õk inkább, mint mások, jólétben vannak. Némelyek közülük palotákban laknak, amelyekben belülrõl minden, mint az arany és az ezüst, fénylik. Mindenben bõvölködnek, amik az élet céljaira szükségesek, de szívüket nem ezekre függesztik, hanem magukra  a hasznos célokra. Ezek azokat tisztán, világosságban látják. Az arany és az ezüst ezzel összehasonlítva, homályosság, és olyan, mint az árnyék. Ennek oka az, hogy õk a világban a hasznos munkálkodást szerették, az aranyat és ezüstöt azonban csak mint eszközt és használható szerszámot. A mennyben maguk a hasznos dolgok ( tevékenységek ) fénylenek így. A hasznos tevékenység jósága mint az arany, és a hasznos tevékenység igazsága, mint az ezüst, úgy fénylik. A haszon szerint, amit a világban alkottak, gazdagságukat, örömüket és üdvösségüket is meghatározza. Jó célok: ( usus boni ) önmagát és  övéit az élet szükségleteivel ellátni, felesleggel bírni akarni a haza és a felebarát részére, mert a gazdag a szegénnyel szemben sok módon képes a jócselekvésre; és hogy így lelkét a dologtalan élettõl, ami kárhozatos élet, megtartóztassa, mert ebben az ember a beléoltott gonoszból gonoszul gondolkozik. Ezek a célok jók, amennyiben az Istenit magukban hordják, vagyis amennyiben az ember törekvése az Istenre és a mennyre irányul és javát abba helyezik de a gazdagságban az arra szolgáló jót látja.

362. Az ellenkezõ azonban a sorsuk azoknak a gazdagoknak, akik az Istent nem hitték és a menny meg az egyház dolgait lelkükbõl számûzték. Ezek a pokolban vannak, ahol szenny, nyomorúság és ínség van. Ilyenekké válnak a gazdagságok, amelyeket végcélként szerettek és nem csupán a gazdagságok, hanem maguk a célok is, amelyeket ezekkel elérni akartak. Avagy, saját hajlama utáni élés és a szenvedélyekben hódolás, hogy bujábban és szabadabban adhassa magát a bûnnek át és mások fölé, akiket lenéz, felemelkedhessen. Ezek  a gazdagságok és ez a használat, mert bennük semmi szellemi nincs, hanem csak mulandó van, válnak szemétté. Mert a gazdagság és annak felhasználása olyan, mint a testben a lélek és mint a menny világossága a nedves termõföldön. Éppen úgy az is megrothad, mint a test lélek nélkül és mint a nedves termõföld a menny világossága nélkül. Ezek azok, akiket a gazdagság megtévesztett és a mennytõl elvont.

363. Halála után minden emberre alaphajlama és uralkodó szeretete vár. Ezeket az örökkévalóságban sem lehet kiûzni, mert az ember teljesen olyan, mint szeretete és a mi titok: minden egyes szellemnek, vagy angyalnak teste, szeretetének külsõ alkata, vagy szeretetének megtestesülése, amely a belsõ alkatnak, vagyis érzelemének és lelkének, teljesen megfelel. Ezért van az, hogy a szellemeket mivoltuk tekintetében, arcukról, mozdulatukról, beszédükrõl felismerni lehet és az ember is, még mialatt a világban él, szellemérõl felismerhetõ volna, ha arcában, mozdulatában és beszédében olyanok hazudását, ami nem sajátja, meg nem tanulta volna. Ebbõl nyilvánvaló lehet, hogy az ember örökké úgy marad, amilyen alaphajlama és uralkodó szeretete. Megadatott nekem, hogy némelyekkel beszéljek, akik azelõtt tizenhét évszázaddal éltek és akiknek élete az akkori iratokból ismeretes és azt tapasztaltam, hogy szeretete, amilyen akkor volt, még mos is változatlan. Ebbõl világosan kitetszik, hogy a gazdagság iránti szeretet és a gazdagság meghatározott elhasználása mindenkinél örökké megmarad és éppen olyan, mint amilyenné a világban képezõdött, mégis azzal a különbséggel, hogy a gazdagság azoknál, akiknél jó célt szolgált, a felhasználás szerinti kellemességgé alakul át, de azoknál, akiknél gonosz célt szolgált, a gazdagság szemétté változik, amiben hasonló gyönyörûségük van, mint a világban a gonosz célt szolgáló gazdagságban volt. Hogy az ilyenek akkor a szemétben gyönyörködnek, az azért van, hogy a piszkos örömök és aljaságok, amelyekhez azt használták és így a zsugoriság, amely a gazdagság iránti hasznos cél nélküli szeretet, a piszoknak felel meg. A szellemi piszok nem egyéb.

364. A szegények szegénységük révén nem jutnak a mennybe, hanem életüknél fogva. Mindenkit, legyen az gazdag, vagy szegény, élete követ. Egyiknek több és különösebb irgalmasság, mint a másiknak, nem jár. Aki jó életet folytatott, azt felveszik, aki pedig gonoszat folytatott, elutasítják. Ezenfelül az ember a szegénység által éppen úgy megtéved és a mennytõl eltántorodik, akárcsak a gazdagság által. Sok olyan van azok között, akik sorsukkal elégedetlenek, akik sok után vágynak és a gazdagságot áldásnak tekintik és ha ezeket el nem nyerik, ingerültekké válnak és az isteni gondviselésrõl gonoszul gondolkoznak.  Mások gazdagságát irigylik is; sõt ha alkalom kínálkozik, másokat éppen úgy be is csapnak és épp annyira szennyes kedvtelésben élnek. Természetesen másként élnek azok a szegények, akik saját sorsukkal megelégedettek, szelíden és szorgalmasan folytatják dolgaikat és inkább a munkát, mint a henyélést szeretik, akik õszintén és híven cselekesznek és egyszersmind keresztyén életet élnek. Néhányszor beszéltem ilyenekkel, akik a parasztnép és az elsõbb néposztályhoz tartozó voltak és világi életükben Istenben hittek és dolgaikban az igazságot és méltányosságot cselekedték. Mivel az igazság megismerése után vágyódtak, azt kérdezték, mi a cselekvõ szeretet és a hit? Õk ugyanis a világban a hitrõl, a másik életben pedig a cselekvõ szeretetrõl sokat hallottak. Azért nekik megmondották, hogy a cselekvõ szeretet mindaz, mai az életre és a hit mindaz, ami a tanításra tartozik; következésképp a cselekvõ szeretet nem egyéb, mint valamennyi dolgainkban az igazságosságnak és õszinteségnek akarása és cselekvése, a hit azonban igazságos és helyes gondolkozás. A hit és a cselekvõ szeretet egymással úgy kapcsolódnak egybe, mint a tanítás és az aszerinti élet, vagy mint a gondolat és az akarat, és a hit akkor lesz cselekvõ szeretetté, ha az ember azt, amit igazságosan és helyesen gondol, akarja és cselekszik is és ha ez megtörténik, akkor többé nem kettõ, hanem egy. Ezt teljesen jó megértették és örvendettek, miközben azt mondották, hogy az életben nem érthették meg, hogy a hit valami egyéb volna, mint maga az élet.

365. Ezek után már nyilvánvaló, hogy a gazdagok éppúgy, mint a szegények mennybe jutnak és az egyik éppolyan könnyen, mint a másik. Hogy azt hiszik, miként a szegények könnyen, a gazdagok pedig nehezen jutnak oda be, az onnan eredt, mivel az Igét nem értették meg ott, ahol az a gazdagokról és a szegényekrõl beszél. A gazdagok alatt ott szellemi értelemben azokat kell érteni, akik a jó és igaz ismeretében gazdagok, vagyis olyanok, akik az egyházon belül vannak, ahol az Ige is van. A szegények alatt azokat, akiknél azok az ismeretek hiányzanak, de egyszersmind az után vágyakoznak és így azokat, akik az egyházon kívül vannak, ahol az Ige hiányzik. Azalatt a gazdag alatt, aki bíborba és bársonyba öltözött és a pokolra került, a zsidó népet kell érteni, akit gazdagnak neveztek, mert az Ige nála volt és ezért a jó és igaz ismeretében gazdag volt. Valóban a bíbor ruha  a jó megismerését és a bársony ruha az igaz megismerését jelképezi. De a szegény alatt, aki ennek pitvarában feküdt és könyörgött, hogy az asztalról lehulló morzsákból jóllakhassék és akit az angyal mennybe vitt, a pogányokat kell érteni, akik a jó és az igaz ismeretével nem bírtak és ezek után mégis vágyakoztak. Lukács: 16: 19,31. - azok alatt a gazdagok alatt, akiket nagy vendégségbe hívtak és magukat kimentették, szintén a zsidó népet kell érteni és a szegények alatt, akiket helyettük bevezettek, a pogányokat, akik az egyházon kívül vannak. Lukács 12: 16-24. Hogy azok alatt a gazdagok alatt, akikrõl az Úr ezeket mondja: < Könnyebb a tevének a tû fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába jutni.> Máté: 19: 24. Kiket kell érteni, szitén megmondom. A gazdag alatt mind a két értelemben vett gazdagokat, úgy a természetieket, mint a szellemieket kell érteni. Természetei értelemben gazdagok azok, akik javakban bõvölködnek és szívük ezen csügg. Szellemi értelemben azonban azok, akik ismeretekben és tudományokban bõvölködnek, mert ezek szellemi gazdagságok és ezek segítségével saját értelmük által a menny és az egyház dolgaiba bevezettetni akarnak, de mivel ez az isteni rend ellen való, azért mondja  az Úr: hogy a tevének a tû fokán áthatolni könnyebb, mert ebben az értelemben a teve általánosságban a megismerést és a tû foka a szellemi igazat jelképezi. Hogy a teve és a tû foka alatt  ezek értetnek, azt manapság nem tudják mert eddig azt a tudományt nem fedezték fel, amely azt tanítja, hogy azok a dolgok, amelyek az Igében a betû szerinti értelemben kifejezve vannak, a szellemi értelemben mit jelképeznek. Az Ige részleteiben ugyanis szellemi és természeti értelem van, mert akkor, amidõn a közvetlen a közvetlen összeköttetés megszûnt, azért, hogy a mennynek a világgal, vagy az angyaloknak az emberekkel összeköttetésük továbbra is legyen, azért az Ige a természeti dolgoknak a szellemiekkel való megfelelésében iratott, amibõl kiviláglik, hogy akik azok, akiket a gazdagok alatt abban különösen érteni kell. Hogy szellemi értelemben a gazdagok alatt az Igében azok értetnek, akik az igaz és jó ismerésében vannak és a gazdagságok alatt maguk az ismeretek, amelyek valóban szellemi gazdagságok, az az Ige különbözõ helyeibõl kitetszik, amelyeket meg kell tekinteni: Ézsajás 10: 12,13,14. - 30: 6,7. -  45: 3. - Jeremiás 17: 3. - 47: 7. -50: 36,37. - 51: 13. - Dániel 5: 2,3,4. - Ezékiel 25: 7,12. - 27: 1. - végig  Zakariás 9: 3,4. - Zsoltár 45: 13. - Hóseás 12: 9. - Jelenések 3: 17,18. - Lukács 14: 33. - és több más helyen és hogy a szegények szellemi értelemben azokat jelképezik, akik a jó és az igaz ismeretével nem bírnak és azok után mégis vágyakoznak.  Máté 11: 5. - Lukács 6: 20,21. - 14: 21. - Ézsajás 14: 30. - 29: 19. - 41: 17,18. - Sofóniás 3: 12,13. - Mindezeket a helyeket a szellemi értelem szerint kifejezve a "Mennyei titkok" címû munkámban 10 227. Sz. Alatt meg lehet találni.
 

             A mennybeli házasságok.

366. Mivel a menny az emberi nemzetségbõl áll, azért abban az angyalok mind a két nembõl valók és mivel még a teremtéstõl fogva úgy van, hogy az asszony a férfinak és a férfi az asszonynak rendeltetett és hogy az egyik a másikhoz tartozzék és mivel ez a szeretet mind a kettõvel veleszületett, azért ebbõl az következik, hogy a mennyben éppen úgy, mint a földön, házasságok vannak. Azonban a mennybeli házasságok a földiektõl nagyon eltérnek, hogy tehát a mennybeli házasságok milyenek és a földi házasságtól miben térnek el és miben egyeznek meg, azt a következõkben mondom meg.

367. A mennybeli házasság két léleknek egybeköttetése. Hogy ez az összeköttetés milyen természetû, azt meg kell elõször magyaráznom. A lélek két részbõl áll, amelyik közül az egyiket értelemnek, a másikat akaratnak nevezzük. Ha e két rész egységesen közremûködik, akkor egy léleknek nevezzük. A férfi eközben abban a részben munkás, amelyet értelemnek, az asszony abban a részben, amelyet akaratnak nevezünk. Ha ez az összeköttetés, amely a lélek bensõ körében van, az alsóbb körökbe, vagyis testük körébe száll le, akkor azt szeretetnek érzik és észlelik és ezt a szeretetet házassági szeretetnek nevezzük. Ebbõl világos, hogy a házassági szeretet eredetét két léleknek egybeköttetésétõl vette. Ezt a mennyben együttlakásnak nevezik, és azt mondják, hogy nem kettõ, hanem egyek, ezért a mennyben a két házastársat nem kettõnek, hanem egy angyalnak nevezik.

368. Hogy a férfi és a nõ legbensõjében, t.i. lelkükben, szintén ilyen összeköttetés jön létre, az magától a teremtéstõl származik. Ugyanis a férfi értelmi lénnyé ( ut sit intellectualis ) születik, ezért az értelembõl gondolkozik, ellenben az asszony akaratbeli lénnyé, ( ut sit voluntaria ) ezért az akaratból kifolyólag gondolkozik, ami mindegyiknek vonzódásán, vagy veleszületett kedélyhangulatán és így alkatán is kitûnik.  A kedélyhangulaton: hogy t.i. a férfi az ész szerint, az asszony ellenben az érzelem szerint cselekszik. Az alkaton: a férfinek keményebb és kevésbé szép arcképzõdése, érdesebb hangja és keményebb teste, ellenben az asszonynak szelídebb és szebb arcképzõdése, gyöngédebb hangja és puhább teste van. Hasonló különbség van az ész és az akarat között, vagy a gondolatok és az érzelmek között is; hasonló az igaz és a jó között és hasonló a hit és szeretet között is. Mert az igaz és a hit az észhez tartoznak, de a jó és a szeretet az akarathoz. Ezért van az, hogy az Igében az ifjú és a férfi alatt szellemi értelemben az igaz megértése, a szûz és az asszony alatt ellenben a jó iránti érzelmet értjük és azért az egyház is a jó és az igaz iránti érzelemnél fogva asszonynak és szûznek neveztetik. Továbbá, mindazokat, akik a jó iránti szeretetben vannak, szûznek nevezik. Lásd Jelenések könyve: 14: 4.

369. Mind a kettõnek, úgy a férfinek, mint az asszonynak, van értelme és akarata, mégis a férfinél inkább az értelem és az asszonynál inkább az akarat az uralkodó és az ember aszerint igazodik, ami nála uralkodó. A mennybeli házasságnál azonban semmi uralkodás nincs, mert az asszony akarata a férfié is és a férfi értelme az asszonyé is, mert úgy az egyik, mint a másik szeret akarni és gondolkozni és ezért kölcsönösen és ismételten. Ebbõl származik a kettõnek egybeköttetése. Ez az összeköttetés valódi egybeköttetés, mert az asszony akarata a férfi értelmébe és a férfi értelme az asszony akaratába hat be, különösen, ha egymást szemtõl-szembe látják, mert, mint fentebb már többször mondottam: a mennyben a gondolatokat és az érzelmeket egymással a feléfordulás által közlik. De még inkább közli egymással a férj és a feleség, mert egymást kölcsönösen szeretik. Ebbõl világosan kitetszhetik, hogy a lelkek összeköttetése, amely a házasságot alkotja és a mennyben a házassági szeretetet létrehozza, milyen természetû. Ugyanis abban áll, hogy az egyik azt akarja, hogy a sajátja a másiké legyen és viszont.

370. Az angyalok azt mondották nekem, hogy amennyire két házastárs ilyen összeköttetésben áll, annyiban vannak a házassági szeretetben és egyszersmind az értelemben, bõlcsességben és üdvösségben és pedig azért, mert az isteni igaz és az isteni jó, amelybõl minden értelem, bõlcsesség és üdvösség ered, kiváltképpen a házassági szeretetbe folyik be, hogy következésképp a házassági szeretet az isteni befolyásnak tulajdonképpeni alapja, mert ez egyszersmind az igaz és a jó házassága is. Mert amiképpen az az értelem és az akarat összeköttetése, úgyszintén összeköttetése az az igaznak és  a jónak is. Mivel az értelem az isteni igazat fogadja magába, azért az az igazságokból képezõdik, az akarat pedig az isteni jót fogadja magába, ezért az a jóból képezõdik. Mert az, amit az ember akar, az neki a jó, és amit megért, az elõtte az igaz. Ezért van az, hogy a kettõ egy, ha azt mondjuk: az ész és az akarat összeköttetése, vagy ha azt mondjuk: az igaz és a jó összeköttetése. Az igaz és a jó összeköttetése alkotja az angyalt, úgyszintén annak értelmét, bõlcsességét és üdvösségét, mert az angyal olyan, amilyen nála a jónak az igazzal és az igaznak a jóval való összeköttetése. Vagy, ami ugyanaz: az angyal olyan, mint amilyen nála a szeretetnek a hittel és a hitnek a szeretettel való összeköttetése.

371. Hogy az Úrból kiáradó Isteni legfõképpen a házassági szeretetbe folyik be, annak oka abban rejlik, hogy a házassági szeretet a jónak az igazzal való összeköttetésébõl jön létre, ( descendit ) mert mint fent mondottam: az értelemnek az akarattal való összeköttetése, vagy a jónak az igazzal való összeköttetése, ugyanaz. A jó és igaz összeköttetése eredetét az isteni szeretetbõl vette, amely mindenki iránt, aki a mennyben és a földön van, megnyilvánul. az isteni szeretetbõl jön létre az isteni jó és az isteni jót úgy az angyalok, mint az emberek isteni igazságként fogadják magukba. A jónak egyedüli felvevõje az igaz. Ezért bárki, aki az igazságokban nincs, az Úrból, vagy  a mennybõl magába semmit fel nem vehet. Amennyiben tehát az emberben az igazságok a jóval összekötve vannak, annyiban van az ember az Úrral és a mennyel összekötve. Innen származik  tehát a házassági szeretet eredete s az isteni befolyásnak ez a tulajdonképpeni alapja. Ezért van továbbá az, hogy a jónak, az igazzal való összeköttetését a mennyben mennyei-házasságnak nevezik és hogy az Ige a mennyet a házassággal hasonlítja össze és házasságnak is nevezi és hogy az Urat võlegénynek és férfinak, a mennyet és az egyházat pedig mennyasszonynak és asszonynak nevezi.

372. A jó és az igaz, ha az angyaloknál, vagy az embereknél egybeköttetett, nem kettõ, hanem egy, mert akkor a jó az igazhoz és az igaz a jóhoz tartozik. Ez az összeköttetés olyan, mint amikor az ember azt gondolja, amit akar, és azt akarja, amit gondol, amikor úgy a gondolat, mint az akarat egyet, sõt egy lelket képez. Mert a gondolat bizonyos alkatban képezi és ábrázolja azt, amit az akarat akar és az akarat képezi azt örömmé ( jucundat id ).  Ebbõl ered az is, hogy a mennyben két házastársat, nem két, hanem egy angyalnak neveznek. Ez az szintén, amit az Úr szavai alatt érteni kell:
    "Nem olvastátok-e, hogy a Teremtõ az elsõ teremtésben férfit és asszonyt teremtett és azt mondotta: és ezért elhagyja az ember atyját és anyját és ragaszkodik feleségéhez és ketten lesznek egy testté, azért már többé nem kettõ, hanem egy test. Amit azért Isten egybekötött, azt az ember el ne válassza; nem mindenki érti meg e beszédet, hanem az, akinek adatott."  Máté 19: 4,5,6,11.  Márk 10: 6,7,8,9.  1 Mózes 2: 24.
   Itt a mennyei házasság van leírva, amelyben az angyalok vannak és egyszersmind az igaz és a jó házassága; és az alatt, hogy az ember el ne válassza azt, amit Isten egybekötött, azt kell érteni, hogy a jó az igaztól el ne választassék.

373.  Ebbõl látható, hogy az igazi házassági szeretet honnan ered, hogy t.i. az elõször azok lelkében képezõdik, akik házasságban vannak és hogy ez ezután leszáll és a testben vezettetik tovább és itt szeretetként érezhetõ és észlelhetõ. Mert mindannak eredete, ami a testben észlelhetõvé válik, a megfelelõ szellemibõl van és ezért az észbõl és az akaratból. Az ész és az akarat alkotják a szellemi embert, ezért mindaz, ami a szellemi emberbõl a testbe leszáll, az abban más alkatban ábrázolódik, mindazáltal hasonló és összhangzó ( unanimum ), mint a lélek és a test és mint az ok és az okozat, amint az abból is kitetszhetik, amit a megfelelésekrõl mind a két fejezetben mondottam és megmutattam.

374. Az igazi házassági szeretet és a mennyei öröm ismertetését, egy angyaltól a következõképpen hallottam: az az Úr Istenije a mennyben, amely az isteni jónak és az isteni igaznak kettõben olyképpeni egyesülése, hogy a többé nem kettõ, hanem egy. Azt mondá: a mennyben a két házastárs ilyen szeretetû, mert mindegyik, úgy a lélek, mint a test tekintetében, saját jósága és igazsága. Mert a test a lélek képe ( effigies ), mivel az ennek alkata szerint képezõdött. Ebbõl azt a következtetést vonta le, hogy az Isteni kettõben ábrázoltatott, akik az igazi házassági szeretetben vannak, és mivel az Isteni, úgyszintén a menny is. Mivel az összes menny az Úrtól kiáradó isteni jó és isteni igaz, ezért van, hogy mindaz, ami a mennyhez tartozik, ebbe a szeretetbe beíratott és annyi üdvösség és gyönyörûség, hogy az megszámlálhatatlan. A számokat olyan szóba fejezte ki, amely miriádok miriádját magában foglalta. Csodálkozott azon, hogy az egyházhoz tartozó ember felõl semmit sem tud, holott  az egyház az Úr földi mennyországa és a  menny a jó és az igaz házassága. Elálmélkodik, mondá, ha arra gondol, hogy az egyházon belül több házasságtörést követnek el, sõt igazolódik be, mint azon kívül, holott annak gyönyörûsége magában véve, szellemi értelemben és így a szellemi világban is nem egyéb, mint a gonosszal egybekötött hamis feletti öröm, amely pokoli, mert  a menny gyönyörûségével, amely a jóval összekötött igaz szeretetének öröme, teljesen ellenkezik.

375. Mindenki tudja, hogy két házastárs, aki egymást szereti, bensõképpen egyesült és hogy a házasság lényege a lelkek, vagy kedélyek egyesülése, amibõl az is megtudható, hogy amilyenek a lelkek, vagy kedélyek önmagukban, olyan az egyesülés és egymás iránti szeretetük is. A lélek önmagát egyedül az igazból és a jóból képezik, mert mindaz, ami a mindenségben van, a jóra és az igazra vonatkozik és ezek egyesülésére. Ezért a lelkek egyesülése teljesen olyan, mint az igaz és a jó, amelyekbõl képzõdtek. Tehát azoknak a lelkeknek egyesülése, akik a valódi igazból és jóból képzõdtek, a legtökéletesebb. Tudnunk kell, hogy egymást kölcsönösen semmi annyira nem szereti, mint a jó és az igaz, ezért az igazi házassági szeretet ebbõl a szeretetbõl száll alá. Jóllehet a hamis és a gonosz is szeretik egymást, de ez a szeretet késõbb pokollá változik.

376. Abból, amit a házassági szeretet eredetérõl mondottam, következtetni lehet, hogy a házassági szeretetben ki van és ki nincs. Hogy t.i. a házassági szeretetben azok vannak, akik az isteni igazból kifolyólag az isteni jóban vannak és hogy a házassági szeretet annyiban igazi, mint amennyiben az igazságok amelyek a jóval összeköttetnek, igaziak. Mivel minden jó, amely az igazságokkal összeköttetik az Úrtól való, ebbõl az következik, hogy senki az igazi házassági szeretetben nem lehet, ha az Urat és az Õ Istenijét el nem ismeri, mert enélkül az elismerés nélkül az Úrnak befolyása sem lehet, sem az embernél levõ igazságokkal való összeköttetése létre nem jöhet.

377. Ebbõl kitetszik, hogy azok, akik a  hamisban vannak, a házassági szeretetben nem lehetnek és pedig olyan arányban, amilyenben a gonoszból eredõ hamisban vannak. Mivel a bensõ is, amely a lélek székhelye, elzárva van, ezrét ebben a házassági szeretet semmiféle eredete nem lehet, hanem ez alatt a bensõtõl eltávolított külsõ, vagy természeti emberben van a gonosznak és a hamisnak összeköttetése, amelyet pokoli házasságnak neveznek. Egymással beszélnek és buja vágyból össze is köttetnek, de bensõjükben egymással szemben halálos gyûlölettõl égnek, amely oly nagy, hogy azt leírni nem lehet.

378. Két különbözõ vallású között sem jöhet létre a házassági szeretet, mert az egyik igazsága  a másik jóságával össze nem egyezik. Két egyenlõtlen és homályos nézet kettõbõl egy lelket nem képezhet. Ezrét szeretetük eredetén semmi szellemi nincs. Ha együtt élnek és egymást bírják is, az csupán természeti okokból történik. Ezért a mennyben a házasságok csak olyanokkal köttetnek, akik egy és ugyanazon társaságból valók, mert ezek egyenlõ jóban és igazban vannak és nem olyanokkal, akik a társaságon kívül esnek. Hogy mindazok, akik egy és ugyanazon társaságban vannak, egyenlõ jóban és igazban is vannak és hogy a kívül esõktõl elválasztattak, azt lásd fent 41. sz. alatt. Ezt a zsidó nép között azáltal is jelképezték, hogy a törzseken belül és különösen a családokon belül, nem pedig azokon kívül házasodtak.

379. Igazi házassági szeretet egy férfi és több nõ között lehetetlen, mert ez a viszony annak szellemi eredetét, amely abban áll, hogy kettõbõl egy lélek képzõdik, szétrombolja, következésképp a bensõ föltételt rombolja szét, t.i. a jót és az igazat, amelybõl ennek a szeretetnek tulajdonképpeni lényege származik. Egynél többel kötött házasság olyan, mint a több akaratra osztott értelem és mint az az ember, aki nem egy, hanem több egyháznak híve, ahol azután hite annyira összetépõdik, hogy végül teljesen meg is szûnik. Az angyalok azt mondják, hogy több asszony házastársul vétele teljesen az isteni rend ellen való és errõl több okból és azután még abból is meggyõzõdtek, hogy mihelyt többekkel kötött házasságra gondolnak, bensõ üdvösségük és mennyei gyönyörûségük nyomban eltûnik és úgy érzik, mintha részegek volnának, mert náluk így a jó  a hozzátartozó igaztól elválik és mivel a bensõ, ( lelkük székhelye ), már annak puszta elgondolására, arra irányuló némi vonzódással köttetik össze. Ezért határozottan felismerik, hogy az egynél többel kötött házasság bensõjüket elzárja és azt eredményezi, hogy a házassági szeretet helyett a durva kedvtelés ( lasciviae ) lopózik be, amely szeretet a mennytõl elvon. Azt mondják továbbá, hogy az ember ezt csak nehezen érti meg, mert igen kevesen vannak, akik az igazi házassági szeretetben élnek és azok, akik ebben nincsenek, ennek a szeretetnek bensõ örömérõl semmit sem tudnak, hanem csupán a féktelenség ( lasciviae ) örömérõl, amely öröm rövid együttélés után kedvtelenséggé válik, míg ellenben az igazi házastársi szeretet öröme ( jucundum ) nemcsak a késõ aggkorig tart e világon, hanem a halál után mennyei örömmé válik és akkor bensõ gyönyörûséggel telik meg, amely örökké tökéletesbül. Azt is mondották, hogy az igazi házassági szeretet üdvössége sok ezerre tehetõ, amelyek közül az ember elõtt egyetlen egy sem ismeretes, sem értelmével fel nem foghatja az, aki az Úrtól a jó és az igaz házasságában nincs.

380. Egyik házastársnak a másik feletti uralkodásvágya a házassági szeretetet és annak mennyei örömét teljesen eloszlatja, mert, mint fentebb mondottam, a házassági szeretet és annak gyönyörûsége abban áll, hogy az egyik akarata a másik akarata is legyen és pedig kölcsönösen és ismételten. Ezt azonban a háazsságbani való uralkodás vágya szétrombolja, mert az uralkodásra vágyó azt akarja, hogy a saját akarata a másinál is érvényesüljön és viszont a másiknak az akarata nála ne érvényesülhessen. Ezért itt kölcsönösség nincs, következésképpen semmiféle szeretetnek és ebbõl redõ örömnek a másikkal való közlése és viszont. Holott mégis a házasságban a közlés és az ebbõl eredõ összeköttetés az igazi bensõ gyönyörûség, amelyet üdvösségnek neveznek. Az uralkodás iránti szeretet ezt az üdvösséget és vele ennek a szeretetnek minden mennyei és szellemi tulajdonságát kitörli, annyira, hogy nem is tudják, hogy ilyesmi létezik; ha ezt említik, olyan kicsiny jelentõségûnek tartják hogy ennek az üdvösségnek puszta említésére is felkacagnának, vagy bosszankodnának. Ha az egyik ugyanazt akarja, vagy szereti, amit a másik, akkor mind a ketten szabadságban vannak, mert minden szabadság a szeretethez tartozik. De ahol uralkodás van, ott egyiknek sincs szabadsága. Az egyik rabszolga, de az uralkodó is az, mert õt az uralkodási vágy rabszolgaként vezeti. Ezt semmiképpen meg nem értheti az az ember, aki nem tudja, hogy a mennyei szeretet szabadsága micsoda. Mindazáltal abból, amit fent a házassági szeretet eredetérõl és lényegérõl mondottam, megtudható, hogy amennyiben az uralkodás bekövetkezik, a lelkek nemhogy egyesülnének, hanem inkább szétválnak. Az uralkodás leigáz és a leigázott léleknek vagy egyáltalán nincs vagy pedig ellenkezõ akarata van. Ha akarata nincs, akkor szeretete sincs; ha pedig ellentéte akarata van, akkor a szeretet helyét a gyûlölség tölti be. Azoknak bensõje, akik ilyen házasságban élnek, kölcsönös összeütközésben és harcban áll, mint ez két egymásnak ellentálló erõnél az eset, bármennyire is türtõzteti és csillapítja le azt a külsõ a békesség érdekében. Bensõjük összeütközése és harca haláluk után nyilvánvalóvá válik. Legtöbbször összekerülnek és akkor egymással ellenségként viaskodnak és egymást kölcsönösen marcangolják, mert akkor bensõjük állapota szerint cselekednek. Harcukat és marakodásukat néhányszor látnom megengedtetett és némelyek bosszúvágyók és kegyetlenek voltak. Mert a másik életben mindenkinek bensõjét szabadságba helyezik és nem úgy, mint a világban, ahol bizonyos külsõ tekintetek/szempontok/ azt féken tartják, mert akkor mindenki olyan, mint amilyen bensõje.

381. Némelyeknél van valami a házassági szeretethez hasonlónak látszó, mindazáltal az nem házassági szeretet, ha csak nem a jó és az igaz iránti szeretetben vannak. Van valami, ami a házassági szeretet látszatát kelti és pedig többféle okból, mint : hogy az otthonban kiszolgáltassanak, hogy biztonságban, csendességben és kényelemben élhessenek, hogy betegség esetén és az öreg korban ápolást nyerjenek, vagy gyermekeik iránti gondoskodás végett, akiket szeretnek. Némelyek házastársuk és hírnevük miatti félelembõl gonosz cselekedettõl tartózkodnak, némelyik még az érzékiségét is hozzácsatolja. A házassági szeretet a házastársak között is különbözõ. Az egyiknél több, vagy kevesebb található abból, a másiknál kevesebb, vagy éppen semmi és mivel különbözõk, azért az egyik a mennyet, a másik a poklot bírhatja.
382/a.  A valódi házassági szeretet a legbensõ mennyben van, mivel az angyalok itt a jó és igaz házasságában vannak és az ártatlanságban is. Az alsóbb menny angyalai szintén a házassági szeretetben vannak, mégis olyan arányban, amennyire ártatlanok, mert a házassági szeretet önmagában véve az ártatlanság, ezért olyan házastársak között, akik a házassági szeretetben élnek, mennyei gyönyörûség van. Lelkül elõtt csaknem a gyermekség játékaihoz hasonlók játszódnak le, mint a gyermekek között, mert lelküket minden megvidámítja, mivel életük mindegyik részecskéjében a menny örömével befolyik. A mennyben a házassági szeretetet  a legszebb dolgok jelképezik.  Láttam azt egy kimondhatatlan szépségû szûz által jelképezve, aki fénylõ fehér felhõvel vétetett körül. Azt mondották, hogy az angyalok minden szépségüket a házassági szeretetbõl nyerik. Az abból jövõ érzelmek és gondolatok szellõk által jelképeztetnek, amelyek gyémántfényben tündöklenek és mint a piropok és rubinok szikráznak és pedig olyan gyönyörûséggel, hogy a léleknek bensõjét elragadják. Egyszóval, a menny a házassági szeretetben ábrázolódik, mert a menny az angyaloknál a jó és az igaz összeköttetése és ezt az összeköttetést a házassági szeretet hozza létre.

382/b.  A mennybeli házasságok a földiektõl abban különböznek, hogy a földön a házasságok inkább a jövõ nemzedék nemzése végett vannak rendelve, míg a mennyeiek nem. Eme nemzés helyébe a mennyben a jó és az igaz nemzése helyeztetett. Ez a nemzés amannak helyére azért lép, mivel mint fentebb megmutattam, házasságuk a jó és az igaz házassága és ebben a házasságban a jót és az igazat és ezeknek egyesülését, mindenek felett szereti. Ezért ezek azok, amelyeket a mennybeli házasságok ?tovább fenntartanak. Ezért van, hogy a születések és a nemzések az Igében szüléseket és nemzéseket, amelyek a jóra és az igazra vonatkoznak, jelképeznek, az anya és az apa a jóval egybekötött igazat, amelyet nemzenek, a fiak és a leányok az igazságot és a jót, amelyet nemzenek, a võ és  a meny , ezeknek összeköttetését és így tovább. Ebbõl kitetszik, hogy a házasságok a mennyben nem olyanok, mint a földön. A mennyben szellemi eljegyzések vannak, amelyeket nem nõsülésnek neveznek, hanem a lelkeknek a jó és az igaz házassága következtébeni összekötésének. A földön azonban nõsülések, mert ezek nemcsak a szellemre, hanem a testre is vonatkoznak és mivel a mennyben nem nõsülések vannak, ezért a két házaspárt itt nem férfinek és asszonynak ( maritus et uxor ) nevezik, hanem ez az angyali felfogásnál fogva két léleknek egymás házastársává egybekötését, egyszóval nevezik, ami ennek kölcsönösségét a viszonosságban ( suum mutuum vicissim ) kifejezi. Ebbõl látható, hogy az Úr szavait a nõsülésrõl miként értsük. Lukács 20: 35,36.

383. Hogy a mennyben a házasságok miként köttetnek, azt is megláthattam. A mennyben mindenütt hasonlók társulnak össze, az eltérõk azonban egymástól eltávolodnak, ezért a menny valamennyi társasága hasonlókból áll. Hasonlók hasonlókkal vezettetnek össze, nem önmagukból, hanem az Úrból, ( lásd fent 41. 43. 44.sz. )   hasonlóképen a házasulandó a házasulandóhoz, olyanok t.i., akiknek lelkük egybeköthetõ. Ezért már az elsõ megpillantáskor egymást bensõjükben megszeretik és önmagukat házastársaknak tekintik és házasságra lépnek. Ezért van az, hogy a menny minden házassága az Úrtól származik. Ünnepet is ülnek, amely sokaknak jelenlétében történik. Az ünnepségek a társaságokban különfélék.

384. Mivel a földön a házasságok az emberi nemzetség és  a menny angyalainak is veteményes kertjük ( mert mint fent a saját fejezetében megmutattam, a menny az emberi nemzetségbõl való), továbbá, mivel az szellemi eredetbõl, vagyis a jó és az igaz házasságából való és hogy az Úr istenije különösen ebbe a szeretetbe folyik be: ezért azok a menny angyalainak szemei elõtt felettébb szentek. Viszont a házasságtöréseket, mert azok a házassági szeretetettel ellenkezõk, istenteleneknek ( profana ) tekintik. Mivel az angyalok a házasságban a jó és az igaz házasságát, amely a menny, látják, úgy  meglátják a házasságtörésben a gonosz és a  hamis házasságát is, amely a pokol. Ezért, ha a házasságtörést csak említeni is hallják, elfordulnak. Ennek az oka abban rejlik, hogy az ember elõtt, ha a házasságtörést kedveli, a menny bezárul, miután az többé az Istent, sem pedig az egyház hitét, el nem ismeri. Hogy mindazok, akik a pokolban vannak, a házassági szeretet ellen vannak, abból az áramlásból ( sphaera ) éreztem meg, amely onnan kipárolgott és úgy találtam, mintha az a házasságok szétrombolására és megrontására irányuló folytonos törekvés volna és hogy a pokolban uralkodó kedv a házasságtörés öröme. A házasságtörésnek ez az öröme, a jó és az igaz összeköttetésének megrontás afeletti öröm is, amibõl az következik, hogy a házasságtörés öröme, pokoli öröm, amely a házasság örömével, amely mennyei öröm, teljesen ellentétes.

385. Voltak bizonyos szellemek, akik az életben begyakorolt szokásnál fogva engem különös ügyességgel megkísértetek éspedig egészen szelíd, egyszersmind hullámzó alakban tovamozgó befolyással, mint amilyen a jó indulatú szellemektõl jönni szokott. Mindazáltal megéreztem, hogy ravaszság és hasonlók vannak benne, hogy megfoghassanak és megtámadjanak. Végül közülük eggyel beszéltem, aki, mint nekem megmondották, amíg az a világban élt, hadvezér volt és mivel megéreztem, hogy jelképeiben valami fajtalan ( lascivum ) van, vele a házasságról, szellemi jelképekkel összekötött beszédben, amelyek közül a gondolat teljesen és egy pillanatban többfélét kifejez, beszéltem. Azt mondotta, hogy testi életében a házasságtöréseket semmibe sem vette. De megadatott nekem, hogy neki megmondjam, miszerint a házasságtörések õrültségek ( nefanda ), habár az emberek ilyeneket a kedvtelésnél fogva, amelyeket mohón magukba szívtak és az ebbõl eredõ önámításból, nem olyanoknak, sõt megengedetteknek ( licita ) láttak, amit már abból is tudhatna, hogy a házasságok az emberi nemzetségnek és így a mennyei birodalomnak is veteményes kertjei és ezért ezeket semmi módon megsérteni nem szabad, hanem szentnek kell tartani. Továbbá abból is, hogy õneki, amidõn a másik életben és öntudatának állapotában              ( perceptionis ) vala, tudnia kellet volna, hogy a házassági szeretet az Úrtól a mennybõl száll alá és hogy ebbõl a szeretetbõl, mint nemzõbõl, a kölcsönös szeretet származik, amely a menny alaperõssége; és így abból is, hogy a házasságtörõk, mihelyt a mennyei társaságokhoz közelednek, saját büdösségüket érzik és ennélfogva a pokol felé lebuknak. Legalább annyit azonban tudhatott volna, hogy a házasságok megsértése az isteni törvények és minden állam polgári törvénye ellen és azután, úgy a az isteni és polgári rend ellen és a valódi értelem ellen is van, és több másokat. De azt felelte, ilyeneket testi életében meg nem gondolt. Okoskodni akart, vajon ez így van-e? Azonban figyelmeztették, hogy az igazság semmiféle okoskodást nem tûr, mert ez a kedvtelést és így a gonoszat és hamisat védelmezi és neki elõször afelett, ami mondatott, gondolkozni kell, mivel az igazság. Vagy azt a világban általánosan ismert alaptételbõl is tudhatná, hogy senki másnak olyant ne cselekedjék, amit nem akar, hogy vele cselekedjenek és ha valaki az õ feleségét, akit szeretetett ( ami kezdetben minden házasságban megvan ) érintené és akkor amiatt a felgerjedés állapotába jutnak és ebben az állapotban magát kipanaszkodná, vajon akkor a házasságtörést nem ítélné-e el és ekkor helyesen gondolkozva, abban, másokkal szemben, inkább megerõsödnék-e, vagy azonnal a pokolra kárhoztatná?

386. Megmutattatott nekem, hogy a házassági szeretet örömei a mennyhez és a házasságtörés örömingerei a pokolra hogyan fejlõdnek. A házassági szeretet örömeinek a meny felé fejlõdése mindig több és több, egész számtalan és kimondhatatlan üdvösségbe és gyönyörûségbe mennek át és minél mélyebben behatolnak, annál számtalanabb és kimondhatatlanabba, egész a tulajdonképpeni, vagy a legbensõ mennyig, vagy az ártatlanság mennyéig éspedig a legnagyobb szabadságban, mert minden szabadság a szeretetebõl származik és így a legnagyobb szabadság a házassági szeretetbõl, amely maga  a mennyei szeretet. A házasságtörés fejlõdése azonban a pokol felé halad és pedig fokozatosan a legalsóig, ahol egyéb, mint borzalom és utálat nincs. A házasságtörõkre világi életük után ilyen sors vár. Házasságtörõknek azokat nevezik, akik a házasságtörésben kedvüket találják és a házasságok iránt kedvetlenek.
 
 

        Az angyalok mennybeli foglalatossága.

387. A mennybeli foglalatosságokat felsorolni, sem részletesen leírni, nem lehet, hanem arról csak általánosságban lehet egyet-mást elmondani, mert számtalanok és az egyes társaságok kötelességei szerint különbözõk. Amint a társaságok jóságuk szerint felosztatnak, ( lásd fent 41.sz.) úgy vannak azok szintén a hasznos munkálkodás szerint is felosztva, mert a mennyben a jót mindenki a cselekvésben fejezi ki, ez pedig a hasznos munkálkodás. Ott mindenki hasznot hajt, mert az Úr országa a hasznos mûködés országa.

388. A menyben éppúgy, mint a földön sokféle igazgatás van, mert van egyházi , polgári és házi ügy. Hogy egyháziügy van, kitetszik abból, amit fent 221-227. sz. a. Az istentiszteletrõl mondottam és megmutattam. Hogy polgári ügy van, abból, amit a mennybeli kormányzásokról, 213-22. sz. a. Hogy házi ügy van, abból, amit az angyalok lakásairól és tartózkodási helyérõl, 183-190.sz. a. És a mennybeli házasságokról, 366-386. sz. A. Mondottam. Ebbõl világos, hogy foglalatosságok és igazgatások minden mennyei társaságon belül sokfélék vannak.

389. A menyben minden az isteni rend szerint van elrendezve, amelyek felett az angyalok részérõl történõ igazgatás által õrködnek. A bõlcsebbek ama dolgok felett, amelyek az általános jót és a közhasznot, a kevésbé bõlcsebbek ama dolgok felett, amelyek kisebb körök javát illetik és így tovább lefelé. Ezek a dolgok egymás alá rendeltek, éppúgy, mint ahogy az isteni rendben a hasznos mûködés egymásnak alárendelve van. Ezért valamennyi foglalatossághoz a hasznos tevékenységhez illõ méltóság is van kapcsolva, de az angyal e méltóságot nem magának tulajdonítja, hanem teljesen a hasznos mûködés céljára használja fel. Mivel pedig a hasznos mûködés a jó, amelyet végez és minden jó az Úrtól ered, azért teljesen az Úrnak tulajdonítja. Aki tehát saját méltóságára és csak azután a hasznos mûködésre és ebbõl kifolyólag gondol csak magára, az a mennyben semmiféle hivatalt el nem láthat, mert tekintetét az Úrtól hátra felé, elõször önmagára és a hasznos mûködésre csak aztán irányítja. Ha a hasznos mûködést említjük, akkor az Urat is értjük alatta, mert mint fentebb már mondottam, a hasznos mûködés a jó és a jó az Úrtól ered.

390. Ebbõl most már következtetni lehet, hogy a mennybeli alárendeltség milyen. Hogy t.i. mindenki abban az arányban, amilyenben a hasznos mûködést szereti, becsüli és tiszteli személyében is azt, akihez azt a hasznos mûködés kapcsolódik és azután a személyt is annyiban szeretik, becsülik és tisztelik, amint az a hasznos mûködést nem magának, hanem az Úrnak tulajdonítja, mert annyiban bõlcs és annyiban végez hasznos mûködést a jóból. A szellemi szeretet, becsülés és tisztelet nem egyéb, mint a hasznos mûködés szeretete, becsülése és tisztelete a személyben és a személy tisztelete a hasznos mûködésbõl kifolyólag és nem a hasznos mûködés tisztelete a személybõl kifolyólag. // átgond// Aki az embereket a szellemi igaz szerint méltatja, az egyébként nem is méltatja, mert látja, hogy egyik ember a másikhoz hasonló, legyen az bármily magas, vagy alacsony méltóságban és hogy a különbség csak a bõlcsességben rejlik és a bõlcsesség a hasznos mûködés szeretése és ezért ez a polgártársak, a társadalom a haza és az egyház java. Ebben áll az Úr iránti szeretet is, mivel minden jó az Úrtól származik, ami a hasznos mûködés jósága; a felebarát iránti szeretet is, mert a felebarát az a jó, akit a polgártársban, a társadalomban, a hazában és az egyházban szeretni és bebizonyítani kell.

391. A mennyben valamennyi társaság a hasznos mûködés szerint van elosztva, mivel azok, mint fent 41. Sz. A. Mondottam, a jó szerint osztattak el és a jó cselekvõ jó, vagy a szeretetmunkásság jósága, ami hasznos mûködés. Vannak társaságok, akiinek foglalatosságuk a gyermekek ápolásából áll. Viszont más társaságok, akiknek foglalatosságuk ugyanezeknek tanítása és nevelése, amidõn már serdültebbekké lettek. Vannak mások, akik fiúkat és lányokat, akik a világbani nevelésüknél fogva jók és ezért a mennybe jutnak, hasonlóképpen tanítanak és nevelnek. Vannak mások, akik a a keresztyénséghez tartozó együgyû jókat tanítják és a mennyhez vivõ úton vezetik. Vannak mások, akik hasonló módon a különféle pogány népeket oktatják. Vannak mások, akik az újonnan jött szellemeket, azokat t.i. akik a világból újonnan érkeztek, a gonosz támadásai ellen védelmezik. Olyanok is vannak, akik azoknak, akik az alsó földön vannak, oltalmul szolgálnak. Olyanok is, akik a pokolban levõknél vannak és azokat féken tartják, hogy a megjelölt határokon túl egymást ne kínozzák. Olyanok is vannak, akik azoknak segédkeznek, kik a halálból felköltetnek. Legfõképpen minden társaságból küldetnek angyalok az emberekhez, hogy azokat megvédjék, a gonosz hajlamoktól, meg az ebbõl származó gondolatoktól elfordítsák és amennyit szabadsággal felvehetnek, jó hajlamokat beléjük ültessenek, amelyek által azután az ember cselekedeteit és mûködését akképpen vezetik, hogy, amennyire csak lehetséges, a gonosz szándékokat eltávolítsák. Az angyalok, ha az embernél vannak, egyszersmind annak hajlamában laknak és annyiban az ember közelében, amennyire az az igazból eredõ jóban van, távolabb azonban, amennyiben élete attól eltávozott. Mindazáltal az angyaloknak ezek a foglalatosságai az Úré az angyalok által, mert az angyalok nem maguktól vetik alá ezeknek magukat, hanem az Úrból. Ezért van az, hogy az  angyalok alatt az Igében, annak bensõ értelme szerint nem az angyalokat, hanem valamit az Úrtól származót kell érteni és innen van az is, hogy az angyalok az Igében isteneknek neveztetnek.

392. Az angyaloknak ezek a foglalatosságai közös foglalatosságok. De  ezenfelül mindeniknek van még külön kiszabott tere. Mert minden általános hasznos mûködés számtalanból tömörül, amelyeket közvetítõ, segítõ és szolgáló hasznos mûködéseknek neveznek. Mindenik az isteni rend szerint egymásnak  mellé, vagy alá van rendelve és együttvéve alkotják és betöltik az általános hasznot, amely a közös jó.

393. Egyházi hivatalokban a mennyben azok vannak, akik az igét szerették és az igazság iránti vágyakozással abban kutattak, nem a becsülés és a nyereség miatt, hanem úgy a saját, mint mások életének hasznára. Ezek itt szeretetük és használni vágyásuk aránya szerint megvilágosításban és a bõlcsesség világosságában vannak, amelyekbe a mennyben levõ Ige által jutnak, amely nem, mint a világban, természeti, hanem szellemi ( lásd fent 259.sz. a. ) Ezek látják el a prédikátori tisztet és pedig az isteni rend szerint magasabbra állítattak azok, akik a megvilágosíttatásból folyó bõlcsességben mások felett kitûnnek. A polgári hivatalokban azok vannak, akik a világban a hazát és ennek közjavát jobban szerették, mint sajátjukat és az igazságosságot és a jogosságot az igazságosság és jogosság iránti szeretetbõl cselekedték. Amennyibe ezek szeretetbõl eredõ vágyakozásból az igazságosság törvényeit átkutatták és azáltal értelemre jutottak, annyiban képesíttettek a mennybeli hivatalok igazgatására, amelyeket valóban igazgatnak abban az állásban és azon a fokon, amelyben értelmük van, amely akkor a közjó érdekét szolgáló hasznos mûködés iránti szeretetükkel lépést tart. Ezenfelül a mennyben annyiféle hivatal ( officia ), annyiféle igazgatás ( administrationes ) és annyiféle tevékenység ( operas )  van, hogy azokat sokaságuk miatt felsorolni nem lehet. Ezzel összehasonlítva a világban csak kevés van. Valamennyien, ahányan csak vannak, mûvök és munkájuk iránt a hasznos célok érdekében szeretettel vannak és senki sem önzõ, vagy nyereségvágyból szereti azt. Létfenntartási célból a nyereségre kedve senkinek nincs, mivel az élet szükségleteit ingyen kapják, ingyen laknak, ingyen ruházkodnak és ingyen étkeznek. Ezért világos, hogy azok, akik a világban önmagukat inkább szerették, mint a hasznos mûködést, a mennyben helyet nem találnak, mert szeretetük és hajlamuk a világi élet után is megmarad és az az örökkévalóságig sem ûzhetõ ki. Lásd fent 363. Sz. alatt.

394. A mennyben mindenki mûvei szerinti megfelelésben van és a megfelelés nem a dologgal, hanem annak hasznosságával áll fenn ( lásd fent 112. sz. a.) és így minden között megfelelés van, lásd 106. sz. a. Aki a mennyben valamely foglalatosságban vagy tevékenységben van, amely használhatóságának megfelel, az teljesen hasonló életállapotban van, amelyben a világban volt, mert a szellemi és természeti megfelelések egymást fedik ( unum agunt ) azzal a különbséggel azonban, hogy inkább bensõ örömben van, mert a szellemi életben van, amely élet bensõbb és a mennyei üdvösség iránt fogékonyabb is.
 

      A mennyei öröm és boldogság.

395. Hogy mi a menny és mi a mennyei öröm , azt manapság alig tudja valaki. Azok, akik ez és ama felett gondolkoznak, afelõl olyan közönséges és durva fogalmat alkottak, hogy alig lehetett némelyiket megemlíteni. A szellemektõl, akik a  világból a másik életbe jöttek, leginkább megtudhattam, hogy nekik a mennyrõl és a mennyei örömrõl milyen felfogásuk volt, mert ha önmagukba szállnak, mintha csak a  világban volnának, éppen úgy gondolkoznak. Az oka, amiért nem tudják, hogy a mennyei öröm micsoda, abban van, hogy azok, akik afelett gondolkoztak, a külsõ örömök szerint, mint amilyen a természeti emberé, ítéltek és nem tudták, hogy mi a bensõ,    vagy szellemi ember és így azt sem, mi ennek az öröme és üdvössége. De ha azok mondották volna is meg, kakik a szellemi, vagy mennyei örömben vannak, hogy melyik és milyen a mennyei öröm, még sem érthették volna meg, mert nem lett volna elõttük ismert a fogalom, ezért felfogásukba nem is juthatott volna be és azok közé jutott volna, amelyeket a természeti ember elvetne. Eszerint mindenki tudhatja, hogy az ember, ha a külsõ, vagy természeti embert elhagyja, a bensõ, vagy a szellemibe jut, amibõl azt is megtudhatja, hogy a mennyei öröm bensõ és szellemi, nem pedig külsõ és természeti öröm és hogy ez, mivel bensõ és szellemi, tisztább és magasabb is és az ember bensõjének, lelke, vagy szelleme székhelyének, megfelelni kell. Már ebbõl mindenki következtetheti, hogy ez az öröm olyan természetû, mint szellemének öröme volt és hogy a test öröme, amelyet érzéki örömnek nevezünk, azzal összehasonlítva, nem mennyei. Ami az ember szellemében van, ha az a testet elhagyja, a halál után vissza is marad, mert akkor mint szellemember él.

396. Mindenik öröm valamely szeretetbõl fakad, mert amit az ember szeret, azt örömnek érzik máshonnan az embernek öröme nem is származik. Ebbõl az következik, hogy amilyen a szeretet, olyan az öröm is. A testi, vagy az érzéki öröm valamennyi az ön-, vagy a világ iránti szeretetbõl ered. A vágyak és ennek élvezetei is innen származnak. De a lélek, vagy a szellem öröme valamennyi az Úr iránti szeretetbõl ered és így a felebaráti szeretetbõl is és a jó és az igaz iránti hajlamok és a bensõ vidámság állapotai is innen származnak. A szeretet eme két neme az Úrtól és  a menybõl bensõ úton árad ki, t.i. felülrõl lefelé és a bensõt megindítják. Ama másik két ösztön azonban  örömeikkel a testbõl és a világból külsõ úton hatnak, t.i. alulról és a külsõt ingerlik. Amennyire tehát a menny ama kétféle szeretete felvétetik és megihlet, annyiban nyílik fel a bensõ, amely a lélek, vagy a szellem és tekint fel a világról a mennyre. De amennyiben a világ ama két szeretete vétetik fel és ingerel, annyiban nyílik fel a külsõ, amely a test és az érzékekhez tartozó és tekint a mennyrõl a világra. Aszerint, amint vagy az egyik, vagy a másik szeretet folyik be és vétetik fel, úgy folynak be egyszersmind örömeik ( jucunda ) is; a menny örömei a bensõbe, a világ örömei a külsõbe, mert mint mondottam, minden öröm valamely szeretethez tartozik.

397. A menny magába véve akképpen alkotott, hogy az gyönyörûséges, úgyannyira, hogy magába véve nem egyéb üdvösségnél és örömnél. Mert az isteni szeretetbõl kiáradó isteni jó ott mindegyiknél a mennyet általánosságban és részlegességben alkotja. De az isteni szeretet akarata az, hogy a boldogságot és az üdvösséget mindenki a bensõbõl kifolyólag és teljesen bírja. Ezért, ha azt mondjuk menny, vagy mennyei öröm, egyet jelent.

398. A meny örömei ( jucunda ) kimondhatatlanok és megszámlálhatatlanok is, de e számtalan közül egyetlen egyet sem tudhat, sem nem ismerhet az, aki csupán a test és az érzéki örömökben van, mivel mint fentebb mondottam, bensõje a mennybõl a világ felé, tehát hátra felé tekint. Aki teljesen a test és az érzéki örömben van, vagy ami ugyanaz, az ön és a világ iránti szeretetben, az egyébben örömét nem találja, mint a hírnévben, a haszonban és a test, meg érzékek kedvteléseiben, amelyek akkor a bensõ örömöket, t.i. a mennyét, annyira kitörlik és megfojtják, hogy többé ezek létezésében nem is hisz. Ezért az ilyen ember igen csodálkoznék, ha neki azt mondanák, hogy vannak még örömök a hírnév és nyereség örömeinek eltávolítása után is, de még inkább csodálkoznék, ha neki azt mondanák, hogy a menny örömei, amelyek ennek helyére lépnek, számtalanok és olyanok, hogy a test és az érzéki örömök, milyenek pl. A hírnév és a nyereség vágyé, azokkal semmiféleképpen össze nem hasonlíthatók. Ebbõl kitetszik, miben van az oka annak, hogy nem tudják, mi a mennyei öröm.

399. Hogy a mennyei öröm milyen nagy, már abból is kitetszik, hogy abban mindenkinek öröme az, ha gyönyörûségét és üdvösségét másokkal megoszthatja és mivel a mennyben mindnyájan ilyenek, azért nyilvánvaló, hogy mily szerfelett nagynak kell lenni a menny örömének, mert mint fent 268. Sz. Alatt megmutattam, a mennyben mindenkinek az egyesekhez és az egyeseknek az összesekhez közöltetése áll fenn. Az ilyen közössé tétel a menny két alaphajlamából jön létre, amely, mint mondottam, az Úr és a felebarát iránti szeretet. Ezek a szeretet nemek, örömük tekintetében, közlékenyek, Hogy az Úr iránti szeretet ilyen, az onnan van, hogy az Úr szeretete az a szeretet, amely a sajátját mindenkivel közli, mert mindenkinek üdvösségét akarja. Hasonló szeretet van minden egyes emberben is, akik Õt szeretik, mert az Úr bennük van. Innen ered az, hogy az angyalok között az örömök kölcsönös közöltetése áll fenn. Hogy a felebaráti szeretet is ilyen, azt a következõkben megláthatjuk, amibõl kitetszik, hogy a szeretetnek ezek a nemei gyönyörûségeik tekintetében közlékenyek. Másként van ez azonban az önzéssel és a világ iránti szeretettel. Az önszeretet mások minden örömét elvonja és elragadja és azokat önmaga felé irányítja, mert csak az önmaga javát akarja. A világ iránti szeretet azt akarja, hogy minden, ami embertársáé, az övé legyen. Ezért ezek az ösztönök mások örömeire rombolólag hatnak. Ha közlékenyek, akkor az csupán a saját nem pedig azok érdekében történik. Ezért az azokra való tekintettel, amennyiben azok örömei náluk, vagy bennük nem volnának meg, nem közlékenyek, hanem rombolók. Ha az ön és a világ iránti szeretet uralkodnak, rombolók. Ilyeneket saját tapasztalatom által többször észlelhettem. Valamennyiszer olyan szellemek, akik amíg a világban éltek, azokban az ösztönökben valának, hozzám közeledtek, örömem annyiszor el is tûnt. Azt is mondották nekem, hogy ha ilyenek valamely társaság felé csak közelednek, közeledésük foka szerint a társaságban levõk kedve csökken és ami csodálatos, hogy  akkor azok a gonoszok ezek örömét érezik. Ebbõl kitetszett, hogy az ilyen ember szellemének testben levõ állapota milyen lehetett, mert az ugyanaz, mint a testtõl való elválás után, hogy t.i. mások javai és élvezetei iránt vágyódó és irigy és annyiban van saját kedvében, amennyiben azokat megnyeri. Ebbõl látható, hogy az ön és a világ iránti szeretet a menny örömeire rombólólag hat és így a mennyei szeretetnemekkel, mivel azok közlékenyek, teljesen ellentétes.

400. De tudnunk kell, hogy az az öröm, amelyben az ön és a világot szeretõk vannak, ha azok bármely mennyei társasághoz közelednek, vágyuk örömével és hasonlóképpen a menny örömével teljesen ellentétes. Saját vágyaik örömébe azáltal jutnak, hogy a mennyei örömet azoktól, akik abban vannak, elrabolják és elszakasztják. De másképpen van ez, ha elrablás és eltávolítás létre nem jön.  Akkor közeledni nem tudnak, mivel közeledésük aránya szerint a félelmek és fájdalmak is következnek, ezért közelebb jönni csak ritkán merészelnek. Ezt is sok tapasztalás által tudtam meg, amelyekbõl valamit szintén felsorolni akarok. A szellemek, akik a világból a másik életbe jönnek, semmit sem kívánnak inkább, minthogy a mennybe jöhessenek. Csaknem mindnyájan törekednek utána, mivel azt hiszik, hogy a menny nem egyéb, mint a bebocsátás és a befogadás munkájának hatása. Ezért, mivel azt kívánják, azért õket az alsó menny valamely társasághoz vezetik. Azok, akik az ön és a világ iránti szeretetben vannak, már ennek a mennynek elsõ lépcsõjére lépésükkor annyira félnek és bensõjükben olyan kínokat éreznek, hogy magukat inkább a pokolban, mint a mennyben érzik. Ezért innen fejjel a pokolba lebuknak és korábban meg nem nyugszanak, amíg csak a pokolba övéik közé nem jutottak. Az is többször megtörtént, hogy hasonló szellemek megtudni akarták, hogy a mennyei öröm micsoda és ha hallották, hogy az az angyalok bensõjében lakozik, kívánták, hogy õnekik ezt érezniük megadassék, ami meg is történt. Ha valamely szellemnek, addig, amíg sem a mennyben, sem a pokolban nincs, valami kívánsága van, az, ha hasznos, teljesül. A megtörtént közöltetés után olyan nagy kínt szenvedtek, hogy a fájdalom miatt nem tudták, hogy testüket hogyan húzzák össze. Látszott, hogy fejüket a lábukig miként horgasztják le, magukat a földre vetették és ott, mint a kígyó, kör alakban összehúzódtak és pedig a bensõ gyötrelemtõl. A mennyei örömnek ilyen hatása van olyanoknál, akik az ön és a        viliág iránti szeretetben valának. Az oka ennek az, mert ezek az ösztönök a mennyeinek ellenkezõi és ha egyik ellentétes  a másikra hat, annak nyomán ilyen fájdalom támad. És mivel a mennyei szeretet bensõ úton hatol be és az ellentétes örömre hat, azért a bensõt, amely ilyen örömben van, hátracsavarja és így a vele ellentéteset is.  Az ilyen gyötrelmek ebbõl erednek. Hogy egymással szemben ellentétesek, annak oka, mint fentebb mondottam, az, mert az Úr és a felebaráti szeretet minden sajátját képezõt másokkal megosztani akarja, ( mert öröme ebben áll ), míg ellenben az ön és a világ iránti szeretet a másokét elvenni és magára ruházni akarja és amennyiben ezt tudja, van saját szeretetében. Ebbõl azt is meg lehet tudni, honnan származik az, hogy a pokol a mennytõl elválasztva van; mert mindazok, akik a pokolban vannak, addig, míg az életben éltek, az ön és a világ iránti szeretetbõl származó testi és érzéki örömben voltak. Ellenben azok, akik a mennyben vannak, addig, míg a világban éltek, az  Úr és a felebarát iránti szeretetbõl eredõ lelki és szellemi örömben voltak. Mivel a szeretetnek ezek az utolsó nemei az elsõvel ellenkezõk, azért a mennyek és a poklok egymástól teljesen elválasztottak és pedig annyira, hogy valamely szellem, aki a pokolban van, még egyetlen ujját sem nyújthatja onnan ki, vagy fejét oda felemelni nem merészeli, mert ha az azokat csak egy cseppet kinyújtja, vagy felemeli, azonnal eltorzul és kínt szenved. Ezt is sokszor láttam.

401. Az az ember, aki az ön és a világ iránti szeretetben van, addig, amíg a testben él, az örömöt ezekbõl érezni és az egyes kedvtelésekbõl, amelyek ezekbõl erednek. Az az ember ellenben, aki az Isten és a felebarát iránti szeretetben van, addig, míg a testben él, azokból és a jó hajlamokból, amelyek azokból létrejönnek, az öntudatba lépõ semmi örömöt sem érez, hanem csak valami lélekemelõt, ami elõtte úgyszólván figyelmen kívül maradt, mert az bensõjében elrejtve és a külsõ által, amely a testhez tartozik, el volt takarva és a világ gondjai által elgyengült. A halál után az állapotok azonban teljesen megváltoznak. Az ön és a világ iránti szeretet örömei, amelyeket pokoli tûznek neveznek, akkor fájdalommá és borzalommá változnak és egyszersmind undorítóvá és piszkossá válnak, ami ezek tisztátalan gyönyöreinek megfelel és nekik, csodálatos módon, akkor kellemes. De ezzel szemben a rejtett öröm és a csaknem figyelmen kívüli üdvösség, amelyeket a világban azok tapasztaltak, akik az Isten és a felebarát iránti szeretetben valának, az akkor a menny örömévé változik, amely mindenképpen érezhetõ és észlelhetõ lesz, mert az az üdv, amely, még õk a világban éltek, a bensõben elrejtve volt, akkor nyilvánvalóvá válik és határozott öntudatra ébred, mivel most lélekben vannak és az az öröm az, amely szellemük öröme volt.

402. A menny minden öröme a hasznos mûködéssel összekötve van és ezekben lakik, mivel a hasznos mûködés a szeretet és a szeretetmunkásság, amelyben az angyalok foglalatosak. Ezért mindenkinek olyan öröme van, amilyen hasznosak mûködései és ugyanolyan fokú is, amelyben a hasznos mûködés iránti hajlama van. Hogy a meny minden öröme a hasznos ténykedések öröme, az az ember öt testi érzékével való összehasonlításból is kitetszhetik. Mindegyik érzéknek hasznos mûködése szerinti öröm adatott. A látásnak saját öröme, a hallásnak, szaglásnak, ízlésnek és a tapintásnak külön-külön. A látásnak öröme a szépségbõl és alakokból; a hallásnak az összhangból; a szaglásnak a jó illatokból;  az ízlésnek az ízletesekbõl. A hasznos szolgálatok, amelyeket az egyes érzékek végeznek, azok elõtt ismeretesek, akik gondolkozásuk tárgyává teszik és még inkább azok elõtt, akik a megfeleléseket ismerik. Hogy a látásnak ilyen öröm adatott, az azért a haszonért van, amelyet az észnek szolgáltat, amely a belsõ látó érzék. Hogy a hallóérzéknek ilyen öröme van, az abból a haszonból ered, amit az észnek és az akaratnak a figyelem által végez. Hogy a szaglásnak ilyen öröme van, az abból a haszonból származik, amit az agynak és a tüdõnek végez. Hogy az ízlésnek ilyen öröme van, az abból az örömbõl ered, amelyet a gyomornak és így az egész testnek szolgáltat, amennyiben azt táplálja. A házassági öröm, amely az érzelem tisztább és magasabb öröme, az összeseknél kiválóbb annál a hasznos mûködésnél fogva, amely az emberi nemzetség nemzése és így a menny angyalaié is. Ezek az örömök amaz érzéki szervekben a mennynek bizonyos befolyása következtében bennlaknak, ahol minden öröm valamely hasznos mûködéshez tartozik és a hasznos mûködés szerinti.

403. Néhány szellem a világban alkotott véleménynél fogva azt hitte, hogy a mennyei üdvösség munkátlan életbõl áll, ahol másoktól kiszolgáltatnak, de azt mondották nekik, olyasféle üdvösség sehol nincs, amely abban álljon, hogy pihennek és abban üdvösségüket találják, mert ekkor másnak üdvösségét mindenki magának kívánná és ha mindegyik, akkor egyáltalában üdvösség nem volna. Az ilyen élet nem cselekvõ, hanem henye élet volna, amelyben ellustulnának, holott elõttük ismeretes lehetne, hogy munkás élet nélkül életboldogság nincs és hogy a szabad idõ az ilyen életben csupán az erõgyûjtés végett van, hogy életének kötelességébe annál fürgébben visszatérhessen. Azután többféle által megmutatták, hogy az angyali élet a jó és a szeretetmunkásság végezésében áll, amelyet hasznos mûködésnek neveznek és hogy az angyalok üdvösségüket valamennyien a hasznos mûködésben, a hasznos mûködéstõl és a hasznos mûködés szerint találják fel. Az ilyeneknek megszégyenítésére, akiknek az a fogalmuk volt, miszerint a mennyei öröm abban állana, hogy ott dologtalanul élnek és a henyeségben örök örömet élveznek, megengedtetett, hogy megérezzék, vajon az olyan élet milyen ellen és úgy érezték, hogy az felette szomorú élet volna, és hogy ettõl, mivel így minden öröm elmúlnék, rövid idõ múlva iszonyodnának és megundorodnának.

404. Olyan szellemek, akik magukat inkább képzetteknek vélték, azt mondották: világbani hitük az volt, hogy a mennyei öröm csupán az Isten dicséretébõl és magasztalásából áll és hogy az volna a cselekvõ élet. De azt mondották nekik, hogy Isten dicsérése és magasztalása nem olyan cselekvõ élet és az Isten a dicséretet és magasztalást nem is kívánja, hanem azt, hogy hasznos  munkát végezzenek és így a jót cselekedjék, amit a szeretetmunkásság jóságának neveznek. Õk azonban a cselekvõ szeretet jóságával kapcsolatos legcsekélyebb mennyei örömet sem tudták elképzelni, hanem azt csak a szolgasággal kötötték össze. Hogy ez a tevékenység mégis felettébb szabad, mert mélyebb érzelembõl származik és kimondhatatlan gyönyörûséggel van összekötve, azt az angyalok bebizonyították.

405. Csaknem mindenki, aki a másik világra jön, azt hiszi, hogy a pokol mindenki számra egyenlõ és éppen így a menny is. Holott mind a kettõben végtelen változatosság és különbözõség van és a pokol, sem az egyik, sem a másik  számára, sehol nem egyenlõ és éppen így a menny sem, mint ahogy sehol egy ember, szellem, vagy angyal nincs, aki a másikkal még csak arcvonásaiban is teljesen egyenlõ volna. Midõn még csak gondolatomban volt, hogy lehet két egymással teljesen egyenlõ, vagy hasonló, az angyalok elszörnyülködtek és azt mondották, hogy minden egység sokaknak összhangzatos összeillésébõl képzõdhetik és az egység minémûségét az összeillés minémûsége határozza meg. A meny mindenik társasága egységet így képez és éppen így képez a menny összes társasága is egységet és ezt egyedül az Úrból a szeretet által képezi. A menyben a hasznos mûködések hasonlóképpen a különbözõségben és a sokféleségben állanak és az egyik hasznos mûködése a másikéval sehol sem teljesen egyenlõ, valamint az egyik öröme a másikéval sem. Sõt inkább mindegyik hasznos mûködés öröme számtalan és ezek a számtalanok egymástól hasonlóképen különbözõk és egymással mégis oly rendben vannak összekötve, hogy céljuk kölcsönösen egymásra irányul, mint mindegyik tag, szerv, és belsõ rész hasznos mûködése a testben. Sõt, mint minden egyes edénynek, rostocskának ugyanazon tagban, szervben, vagy belsõ    részben különbözõ, amelyek mindegyike olyképpen van összetársítva, hogy saját javukat  a másikban meglátják és így mindenikben és mindenik minden egyesben. Ennél az egymásra irányuló általános és részleges törekvésnél fogva azok int egy mûködnek össze.

406. Olyan szellemekkel, akik a világból újonnan érkeztek, néhányszor az örök élet állapotáról beszéltem. Hogy t.i. fontos annak tudása, ki a birodalom Ura, milyen a kormányzás és a kormányzási mód, éppen úgy, mint azoknál, akik a világon egy másik birodalomba mennek, mert ezeket semmi annyira nem érdekli, minthogy megtudják azt, hogy ki a király, milyen az és milyen annak kormányzása és így tovább, ami arra az országra vonatkozik. Mennyivel inkább ebben az országban, amelyben örökké élniük kell. Eszerint tudniuk kell, hogy az Úr az, aki a mennyet és aki a mindenséget is kormányozza, mert aki az egyiket kormányozza, az kormányozza a másikat is. Hogy tehát az a birodalom, amelyben õk most vannak, az Úré és ennek a birodalomnak törvényei azok az örök igazságok, amelyek valamennyien azon az egy törvényen alapulnak, " hogy az Urat mindenekfelett és felebarátjukat, mint önmagukat szeressék, sõt még, ha angyalokká akarnak elleni, a felebarátot inkább kell, mint önmagukat szeretni". Amint ezeket hallották, arra válaszolni semmit sem tudtak, bár testi életükben olyanokhoz tartoztak, de ezeket nem hitték. Csodálkoztak, hogy a mennybe és az egyházban olyan szeretet lehetséges, hogy t.i. valaki felebarátját jobban szeresse, mint önmagát. De felvilágosíttattak, hogy a másik világban minden jó a végtelenségig fejlõdik és hogy az a testi élet természetében van, hogy abban arra a tökéletességre, hogy a felebarátot magunknál jobban szeressük, fejlõdni nem lehet, mert még a testiek által korlátozottak vagyunk. De ennek eltávolítása után a szeretet mindig tisztábbá lesz és végül angyali, amely éppen a felebarátnak önmagunknál inkább szeretése. Mert a mennyben öröm az, ha másoknak jót tehetnek és kedvetlenség a saját javának keresése, hacsak nem olyan célból, hogy az másoknak számára történik, tehát mások érdekében és ez a felebarátnak önmagunknál jobban szeretése. Hogy ilyen szeretet lehetséges, - jegyeztetett meg - láthatták volna néhányak házassági szeretetén, akik inkább meghaltak, mint megengedni akarják, hogy házastársuknak fájdalmat okozzanak. A szülõknek gyermekeik iránti szeretetén, hogy az anyák inkább éheznek, semhogy gyermeküket éhezni lássák. Valamint az õszinte barátságon, amidõn a barátokért veszélybe rohannak. A szokásos és színlelet barátságon, amely az õszintéhez hasonlóvá tételt abban keresi, hogy a jobb falatokat annak ajánlja fel, akivel szemben jóakarattal viseltetik és valóban a beszédben is hasonlóképpen, habár szívén nem viseli. Végül a szeretet természetén, amely olyan alkotású, miszerint örömét abban leli, ha másokat szolgálhat és pedig nem a saját, hanem mások érdekében. Ezt azonban azok felfogni nem tudják, akik önmagukat inkább szeretik, mint  másokat és testi életükben nyereségvágyók voltak, de legkevésbé a fösvények.

407. Egy, aki testi letében másoknál hatalmasabb volt, a másik életben megmaradt amellett, hogy ott is parancsolni akart. Ennek azt mondották, hogy itt más országban van, amely örök, és hogy az õ parancsai a földön meghaltak és most senkit egyéb szerint, mit a jó és az igaz szerint, nem becsülnek és az Úr kegyelme szerint, amelyben világi élete szerint van.  Ebben az országban is úgy van, mint a földön, ahol a  vagyon és a fejedelem kegye szerint becsültetnek. Azonban a vagyon itt a jó és az igaz és a fejedelem kegye (Misericordia ) az a kegy, amelyben az ember a világban folytatott élete szerint az Úrnál van. Ha más módon akarna parancsolni, lázadóvá lenne, mert más birodalomban van. Mikor ezt hallotta, szégyenkezett.

408. Beszéltem olyan szellemekkel, akik azt hitték, hogy a menny és a mennyei öröm abban állanak, hogy az ember ott naggyá lesz. De ezeknek megmondották, hogy a mennyben a legnagyobb az, aki a legkisebb; mert a legkisebbnek azt nevezik, aki önmagából kifolyólag sem tenni, sem tudni nem akar, hanem egyedül csak az Úrból. Az ilyen legkisebb élvezi a legnagyobb üdvösséget és így a legnagyobb is, mert így mindent az Úrból akar és így bõlcsebb, mint bárki más; és minek volna a legnagyobb egyébnek, mint legboldogabbnak nevezhetõ? Mert a hatalmasok a hatalom által a legnagyobb boldogságot keresik, a gazdagok pedig a gazdagság által. Továbbá azt mondották, hogy a menny nem is abban áll, hogy legkisebbek legyünk, hogy legnagyobbak lehessünk, mert akkor az után vágynának és törekednének, hogy a legnagyobbak lehessenek, hanem abban áll, hogy másoknak szívbõl inkább javát akarjuk, mint magunknak és másoknak boldogsága érdekében, minden önzõ cél és jutalom nélkül, szeretetbõl szolgálni akarunk.

409. A tulajdonképpeni mennyei örömet, mint ahogy az lényegében van, leírni nem lehet, mert az az angyal legbensõjében és innen gondolatának és érzelmeinek egyes részeiben van  és ebbõl kifolyólag beszédének és cselekedetének egyes részeiben. Olyan ez, mintha csak az egész bensõ feloldva és felnyitva volna az öröm és üdvösség befogadására, mely az egyes idegszálakba és így az egészben szétterjed. Ezért annak észlelése és megérzése olyan, hogy azt leírni lehetetlen, mert ami a legbensõben kezdõdik, az az, ami a legbensõbõl ered és minden egyes részbe befolyik és folytonosan gyarapodva a külsõ felé terjeszkedik. A jó szellemek még ebben a gyönyörûségben, - mivel még mennybe nem emeltettek - nincsenek. Ha azt valamely angyalon szeretetének kiáradásánál fogva észreveszik, oly gyönyörûséggel telnek meg, hogy mintegy édes önkívületbe esnek. Ez néhányszor azokkal megtörtént, akik tudni kívánták, hogy a mennyei öröm milyen.

410. Bizonyos szellemek szintén tudni kívánták, hogy a mennyei öröm milyen, ennélfogva azt azon fokig érezniük megengedtetett, míg csak azt elviselni tudták, de ez mégsem az angyali öröm volt. Alig volt benne az angyaliból valami, amit közöltetés által éreznem szintén megengedtetett. Olyan jelentéktelen ( leve ) volt, hogy csaknem erõtlennek ( frigidiusculum ) volt nevezhetõ és azok mégis felettébb mennyeinek nevezték, mert legbensõjük szerinti volt. Ebbõl világossá vált, hogy a menny örömének nemcsak fokai vannak, hanem hogy az egyiknek legbensõje a másik külsõig, vagy középsõ fokáig alig terjed. Tovább, hogy aki legbensõjét eléri, az a saját mennyei örömében van, és a nálánál bensõbbet már nem viselheti el, mert az neki fájdalmat okoz.

411. Néhány szellemet, akik gonoszok nem voltak, a nyugalomnak egyik állapotában, amely mint valami álom vala, mélyesztettek és így bensõjük ( lelkük ) szerint, a mennybe helyeztek. Mert a szellemek, mielõtt bensõjük felnyílott, a mennybe helyezhetõk és az ott élõk boldogságát megismerhetik. Láttam, hogy mintegy félórai nyugvás után a külsõbe, amelyben azelõtt valának, visszaestek, de egyszersmind az arra való visszaemlékezésbe is, amelyeket láttak. Azt mondották, hogy a mennyben az angyalok között voltak és ott csodálatraméltó dolgokat láttak és éreztek. Minden fénylik, mintha arany, ezüst és drágakövekbõl volna, csodáltra méltó alakokban, amelyek csodálatos módon váltakoznak és az angyalok nem magukon a külsõ dolgokon gyönyörködtek, hanem azokon, amelyeket azok jelképeztek, amelyek, amelyek kimondhatatlan és végtelen bõlcsességû isteni dolgok valának és örömüket ezekben találták. Más számtalan dolgon kívül, amelyeket az emberi nyelv még tízezredrésznyire sem lehet kifejezni, sem olyan felfogásba, amelyben valami anyagi van, nem juthat.

412. Csaknem mindenki elõtt, aki a másik életbe jön., ismeretlen az, hogy a mennyei üdvösség és a gyönyörûség micsoda, mert nem tudják, hogy a bensõ öröm mi és miképpen van alkotva. Csupán a világi és a testi örömökrõl és élvezetekrõl van fogalmuk és amit nem tudnak, azt semminek állítják, holott azokkal összehasonlítva, a testi és világi örömök nevezhetõk semminek. Tehát a jóindulatúakat, akik nem tudják, mi a mennyei öröm és azt tudni és megismerni akarják, elõször paradicsomi mezõségbe vezetik, ahol minden jelkép a képzelõtehetséget felülmúlja. Azt gondolják, hogy a mennyei paradicsomba jutottak, de megtanítják õket, hogy ez nem a  valódi mennyei üdvösség, minélfogva nekik inkább az öröm bensõbb állapotának érzését, bensõjük legnagyobb fokáig, megengedik. Ezután õket a békesség állapotába  egész legbensõjükig helyezik, ahol azután beismerik, hogy arról sem szavakban kifejezni, vagy csak gondolatokkal felérni semmit nem lehet. Végül az ártatlanság állapotába, hasonlóképen a legbensõbb érzésükig, helyezik õket. Ezáltal értetik meg velük, hogy az igazi szellemi és mennyei jó micsoda.

413. Hogy azonban megtudjam, hogy a menny és a mennyei öröm micsoda és milyen képpen van alkotva, az Úr megengedte nekem, hogy a mennyei örömet és gyönyörûséget gyakran és hosszasabban érezhessem. Ezért azt élõ tapasztalatból ismerem ugyan, de leírni semmiképpen sem tudom. Hogy azonban arról csak némi jelképet is alkothassunk, elmondok arról egyet-mást. Az számtalan gyönyörûséggel és örömmel gazdag érzelem, ( affectio ) amely együttvéve egy általánost ábrázol, amely általánosban, vagy amely általános érzelemben számtalan érzelem összhangja foglaltaik, amely nem kifejezetten, hanem csak homályosan jut az öntudatba, ( ad perceptionem ) mert az érzés, ( perceptio ) felette  általános. Éreznem megengedtetett, hogy abban számtalan érzelem van és pedig olyképpen van elrendezve, amit semmiképpen leírni nem lehet. Ez a számtalan alkotó rész természetének megfelelõen a menny rendjébõl folyik ki. Minden egyes részben ilyen rend áll fenn és pedig az érzelem legkisebb részében is, amely csak a felveendõ tárgy felvevõképessége szerinti legáltalánosabb egységként ábrázolódik és érezhetõ meg. Egyszóval a legrendezettebb alkat minden általánosban végtelen sokat rejt és nincs semmi, ami nem élne és meg nem ihletnek és pedig minden a bensõbõl, mert a mennyei örömök a bensõbõl erednek. Azt is megéreztem, hogy a gyönyörûség és az öröm, mintha a szívbõl jönne és minden legbensõ idegszálon át és innen a rostkötegekbe oly bensõ gyönyörûségérzéssel áradt szét, hogy az idegszálak egyszersmind nem voltak egyebek gyönyörûségnél és hasonlóképpen az innen származó észlelés és megérzés ( perceptivum et sensitivum ) az üdvösségbõl kifolyólag élénken érezhetõ volt. A test öröme és gyönyörûsége ehhez a gyönyörûséghez úgy viszonylik, mint valami otromba és szúrós tuskó a legtisztább és legszelídebb légáramhoz. Megfigyeltem, hogy mintha csak minden örömemet másra átruházni akartam volna és ennek helyére, állandóan bensõbb és tökéletesebb öröm, mint az elõbbi vala, áradt be, és hogy, amennyiben azt akartam, annyiban be is áradt; és megihlettettem, hogy ez az Úrtól származott.

414. Akik a mennyben vannak, állandóan életüknek tavasza felé haladnak, és pedig annál gyönyörûségesebb és boldogabb tavasz felé, minél több évezred óta élnek és így az örök lét felé a szeretet, szeretetmunkásság és a hitben való elõrehaladás növekedésével. A nõi nembõl, akik már korosak és az öregségtõl elgyengülve haltak meg és az Úr iránti hitben, a felebaráti szeretetben és férjükkel boldog házassági szeretetben éltek, az évek múltán mindinkább ifjúságuk és hajadonságuk ( juventutis et adolescentiae ) virágzó állapotába és olyan szépségbe jutnak, amely a szépségnek minden eszményét, amit valaha szem láthatott, felülmúlja. A szeretet és a szeretetmunkásság az, amely így alakul és annak képmását ábrázolja és alkotja. A szeretetmunkásság kellem és szépsége az arc minden egyes vonásából kisugárzik, olyannyira, hogy õk a szeretetmunkásság megtestesülései. Néhányan látták azokat és felette elcsodálkoztak. A cselekvõ szeretet alkata olyan, hogy a mennyben az a szem elõtt elevennek tûnik fel. Ez maga a cselekvõ szeretet, amelyet ábrázolnak és képeznek és pedig úgy, hogy az egész angyal, különösen arca, egyszersmind szeretetmunkásság, amelyet éppen úgy világosan látni és érezni lehet. Ezt az alkatot ha látjuk, kimondhatatlan szépség az, amely közvetlen a lélek bensõ életét szeretettel árasztja el. Egyszóval az öregedést a mennyben megifjodásnak nevezik. Azok, akik az Úr iránti szeretetben és a felebaráti szeretet munkáságban éltek, a másik életben ilyen alkatok és szépségekké válnak. Valamennyi angyal átláthatatlan változatosságban ilyen alkatú. A menny ezekbõl áll.
 

           A menny mérhetetlen nagysága.

415. Hogy az Úr mennyországa mérhetetlen nagy, az sok dologból kitûnhetik, amit az elõzõkben mondottam és megmutattam, de legfõképpen abból, hogy a menny az emberi nemzetségbõl való        ( lásd fent 311-317. sz. a. ) és pedig annak nem csupán abból a részébõl, amely az egyházon belül, hanem abból is, amely azon kívül született, 318-328. sz. a. És így mindazokból, akik ennek a földnek létrejötte óta a jóban éltek. Hogy e föld kerekségén milyen nagy embertömeg van, azt mindenki elgondolhatja, aki ennek a földnek világrészeirõl, országairól és birodalmairól valamit tud. Aki kiszámítja, megtalálja, hogy minden napon több ezren abból elhalnak és így egy éven belül néhány miriád, sõt több millió ( és pedig az elsõ idõtõl kezdve, amióta néhány évezred múlt el ), akik eltávozásuk után valamennyien a másvilágba, t.i. a szellemi világba jöttek és mindegyre jönnek. Hogy azonban ezekbõl a menny angyalaivá hányan lettek, megmondani nem lehet. Azt mondották nekem, hogy a régi idõben igen sokan voltak, mert az emberek akkor bensõbben és szellemiebben gondolkoztak és ennélfogva mennyei hajlamúak valának. A következõ idõkben azonban nem olyan sokan, mert az ember idõk múltán külsõbbé és természetibben gondolkozóvá lett és ennélfogva mulandó hajlamúvá kezdett lenni. Ez maga elég bizonyíték lehet arra nézve, hogy a menny, csupán e világtest lakóinak számát tekintve is, milyen nagy.

416. Hogy az Úr mennyországa mérhetetlen nagy, az már abból kitetszik, hogy valamennyi gyermek, legyenek azok az egyházon belük vagy kívül születettek, az Úrtól gyerekül fogadtatnak és angyalokká lesznek és ezeknek száma a földön az embereknek negyed, vagy ötöd részére emelkedik. Mindegyik gyermeket, bárhol született is, legyen az az egyházon belül, vagy azon kívül, legyen az kegyes, vagy istentelen szülõktõl szültetett, ha meghal, az Úr befogadja és a mennyben felnevelteti és az isteni rend szerint taníttatja és a jó iránti hajlamokkal és ezek által az igaz ismereteivel megtölti és amidõn az értelemben és bõlcsességben  is tökéletesebbé lesz, a mennybe bevezeti és angyallá lesz, lásd fent 329-345. Sz. Alatt. Hogy tehát a menny angyalainak tömege a teremtéstõl kezdve egészen a mai napig csupán a gyermekekbõl mennyivel gyarapodott, azt ebbõl is következtetni lehet.

417. Hogy az Úr mennyországa milyen mérhetetlen nagy, az abból is kitetszik, hogy naprendszerünkben szemmel látható bolygók, földgömbök és ezeken kívül a nagy mindenségben még számtalan van, valamennyi lakossal van telve, amelyrõl külön a "Világtestekrõl" írott mûvecskébe volt szó, amelybõl a következõket idézni akarom:

" Hogy sok földgömb van és hogy azokon emberek laknak és hogy azokból szellemek és angyalok lesznek az a másik életben teljesen ismert tény. Mert ott mindenkinek, aki az igaz iránti szeretetbõl és az ebbõl eredõ haszonból kívánja, a más világtestek szellemeivel való beszélést megengedik, és azáltal a világok többségeirõl való meggyõzõdést és tanítást, hogy az emberi nemzetség nemcsak egy világtestbõl, hanem számtalanból jön létre. Efelõl néhányszor beszéltem a mi földünk szellemeivel és azt mondották, hogy az ember, akinek értelme van, elõtte ismert sok dologból tudhatná, hogy sok földgömb van és ezeken emberek vannak. Mert az értelem alapján következtethetõ, hogy olyan nagy tömeg, mint a bolygók, amelyek közül némelyek földünknél nagyobbak, nem üres gomolyagok és nem csupán azért vannak teremtve, hogy a nap körül keringjenek és csekély fényükkel egyetlen egy földtestnek világítsanak, hanem céljuknak ennél magasabbaknak kell lenniük. Aki hiszi ( mint ahogy mindenkinek hinnie kell ), hogy az Isteni a mindenséget más egyéb célért nem teremthette, minthogy emberi nemzetség és ebbõl menny jöjjön létre, ( mert az emberi nemzetség a menny veteményes kertje ) annak szükség szerint hinnie kell, hogy mindenütt emberek vannak, ahol csak földgömb van. Hogy a bolygók, amelyek, mivel ennek a naprendszernek határain belül vannak, szemeinkkel látható földgömbök, az kézzelfogható módon abból felismerhetõ, hogy mulandó anyagból való testek, mert a nap fényét visszatükrözik és távcsövekkel megvizsgálva, nem mint a csillagok, valamely pirosas test tündöklését mutatják, hanem homályos alapú földtestek, sok színben tûnnek fel. Azután abból, hogy mint a mi földünk, a nap körül forognak és az állatkör pályáján tova haladnak és azáltal éveket  és évszakokat, vagyis tavaszt, nyarat, õszt és telet képeznek. Hasonlóképpen, hogy azok éppen úgy, mint a mi földünk, a nap körül forognak és az állatkör pályáján tova haladnak és azáltal éveket és évszakokat, vagyis tavaszt, nyara, õszt és telet képeznek. Hasonlóképpen, hogy azok éppen úgy, mint a mi földünk, tengelyük körül fordulnak és azáltal napokat és napszakokat alkotnak, t.i. reggelt, delet, estét és éjjelt. Ezenfelül, hogy azok közül néhánynak holdja van, amelyeket csatlósoknak neveznek és amelyek földjük körüli útjukat meghatározott idõben elvégzik mint a hold a mienké körül. Hogy a Saturnus bolygónak, bár a naptól legtávolabb van, szintén világító nagy gyûrûje van, amely ennek a földnek sok, bár csak visszatükrözött , fényt ad. Ki mondhatná tehát, aki ezeket tudja és értelmesen gondolkozik, azt mondani, hogy ezek lakatlan testek? Ezek felõl beszéltem szellemekkel is. Az ember azt a hitet, hogy a mindenségben egynél több földtest van, már abból is elfogadhatná, hogy, bár a csillagos ég oly végtelen nagy és benne oly számtalan csillag van, amelyek közül mindegyik saját helyén, vagy saját világában olyan nap, mint a mi napunk, csakhogy különbözõ nagyságú. Aki ezeket valóban megfontolja, az arra  következtetésre jut, hogy e mérhetetlen nagy egésznek a végcélhoz szükséges eszköznek kell lennie, amely a teremtés betetõzése, amely végcél a mennyei birodalom, amelyben az Isten az angyalokkal és az emberekkel lakhatik. Mert a látható mindenség, vagy az ég, amely olyan sok csillag által megvilágosított, amelyek mindmegannyi napok, csak eszköz, hogy földgömbök és azon emberek létezzenek, akikbõl a mennyei birodalom képzõdhessék. Ezek a körülmények az értelmesen gondolkozó embert szükségszerûen arra a következtetésre vezethetik, hogy ilyen mérhetetlen eszköz, ilyen nagy célra az emberi nemzetséghez képest ( és az ebbõl létre jövõ menny ) nem volna csupán egy földgömbbõl alkotható. Mi is volna ez az Istenhez képest, aki végtelen, a földgömbök ezreihez, sõt miriádjaihoz és minden lakosaihoz? Bizony alig volna valami. Vannak szellemek, akiknek egyedüli törekvésük az ismeretek szerzése, mert azok örömüket abban találják. Ezeknek a szellemeknek azért megengedtetett, hogy ide s tova járhassanak és ezen a naprendszeren kívül, más naprendszerbe átmehessenek és így maguknak ismereteket szerezzenek. Ezek azt mondották, hogy földgömbök, amelyeken emberek vannak, nem csupán ebben a naprendszerben, hanem ezen kívül is, a napcsillagégben, érhetetlen számban vannak. Ezek a szellemek a Merkúr bolygóról valók valának. Kiszámították: ha 1 000 000 földgömb volna a mindenségben és minden földgömbön 300 000 000, vagyis 300 millió ember és 6000 éven belül 200 nemzedék és minden embernek, vagy szellemnek három köb-rõf adatnék, akkor ennyi embernek, vagy szellemnek összessége e föld terének ezred részét sem töltené ki és alig töltene ki valamivel többet, mint a bolygók körül levõ csatlósok terét, ami a mindenségben csaknem alig észrevehetõ tér volna, mivel egy ilyen csatlós a szem elõtt sem könnyen látszik.
  Mi lenne ez a mindenség Teremtõjéhez képest, akinek nem volna elég, ha az egész mindenség megtöltve volna, mivel Õ végtelen? Efelõl beszéltem az angyalokkal, akik azt mondották, hogy nekik az emberi nemzetség csekély számáról, a Teremtõ végtelenségéhez képest szintén ez a felfogásuk, mégis õk nem a térbõl, hanem az állapotokból kifolyólag gondolkoztak és az õ fogalmuk szerint földgömbök olyan sok miriád számban valának, hogy még csak nem is képzelhetõ, mégis az Úr elõtt ez semminek tetszik."

A mindenségben levõ földgömbökrõl és azok lakosairól és az azokból eredõ szellemek és angyalokról írottakat lásd a fent nevezett kis mûvecskében. Az abban foglaltak nekem avégbõl jelentettek ki és mutattattak meg, hogy tudjuk, miszerint az Úr mennyországa mérhetetlen nagy és hogy az teljesen az emberi nemzetségbõl van. Továbbá, hogy a mi Urunkat mindenütt a menny és a föld Istenéül ismerik el.

418. Hogy az Úr mennyországa mérhetetlen nagy, az abból is kitetszik, hogy a menny egész foglalatában egy embert ábrázol és az emberben minden megfelel és hogy ez a megfelelés soha ki nem tölthetõ, mert ezek nemcsak a test egyes tagjai, szervei és belsõ részeivel általában, hanem egyes részeinek külön-külön és mindegyik belsõ rész darabjának és legkisebb szervnek, amelyek azokon belül találhatók, sõt még az egyes edények és rostokkal, megfelelése van és nemcsak ezekkel, hanem a szerves anyagokkal, amelyek belülrõl a mennynek befolyását felveszik, amelybõl az ember belsõ mûködése létre jön, amelyek lelki hatásainak ütközõjéül szolgálnak. Mert mindaz, ami az emberben belül étezik, az az alakokban van, amelyek anyagok, mert ami nem anyagokban, mint vivõkben létezik, az semmi. Mindezek a dolgok a mennyel megfelelési viszonyban állanak, amint ezt abból a fejezetbõl láthatjuk, amelyben a menny minden része és az ember valamennyi része közötti megfelelésrõl volt szó, 87-102. Ez a megfelelés egész teljességére soha nem juthat, mert minél több angyali társítás történi,k ami egy tagnak felel meg, a menny annál tökéletesebb lesz, mert a mennyben minden tökéletesség a nagyobb számmal növekedik. Annak oka, vajon a mennyben a tökéletesség miért a sokasággal gyarapodik, abban van, mert itt valamennyinek egy végcélja van és arra a célra mindnyájan egy akarattal törekednek. Ez a végcél az általános jólét és ha ez uralkodik, akkor az általános jólétbõl az egyesek számára is jó származik és az egyesek javából az általánosba is jó árad be. Ez történik, mert az Úr a mennyben mindenkit maga felé fordít ( lásd fent 123. sz. a. ) és azáltal eszközli, hogy õbenne egyek. Hogy sokaknak egyértelmûsége és egyetértése, különösen, ha ilyen eredetû és kapcsú, a tökéletességet eredményezi, azt némiképpen megvilágosított értelemmel mindenki megértheti.

419. Nekem az is megengedtetett, hogy a lakott és a lakatlan menny kiterjedését láthassam és láttam, hogy a még lakatlan menny  terjedelme olyan nagy, hogy az az örökkévalóságban ki nem tölthetõ, ha még miriád földgömb és minden földgömbön olyan nagy embertömeg volna is, mint a miénken, amirõl a "Mindenség világtesteirõl" írott könyvecskében 168. sz. alatt szintén megemlékeztem.

420. Hogy a menny nem mérhetetlen nagy, hanem kicsiny, azt némelyek az Ige némely helyébõl következtetik, amelyet annak betû szerinti értelme után értenek, mint pl. Abból, ahol azt mondja, hogy a mennybe csak a szegények vétetnek fel és azután a kiválasztottak ( electi ) és az egyházon belüliek, nem pedig az azon kívüliek és csak azok, akikért az Úr közbenjár; hogy a mennyet, amidõn megtelt, bezárják és hogy ez az idõ elõre meg van határozva. Azonban ezek nem tudják, hogy a mennyet soha be nem zárják és hogy semmiféle idõ elõre meghatározva nincs, sem bizonyos tömeg megállapítva és hogy kiválasztottaknak azokat nevezik, akik a jó és az igaz életében vannak és mégis azután vágyakoznak, ezért emiatt a vágyakozás miatt éhezõknek neveztetnek. Azok, akik a meg nem értett Ige folytán úgy vélekednek, hogy a menny kicsiny, azok egyébként nem is tudják, hogy a menny valamely helyen van és mindenkinek gyülekezõ helye. Holott a menny számtalan társságból áll ( lásd fent 41-50. sz. alatt.) Azt is csak úgy tudják, miszerint a mennynek mindenki kieszközölt kegyelembõl lesz részese és így az csupán tetszés szerinti bebocsájtás és felvétel. Azt sem látják be, hogy az Úr kegyelembõl mindenkit szeret, aki Õt befogadja és hogy, aki Õt befogadja az, aki az isteni rend szerint él, amelyek a szeretet és a hit parancsolatai és hogy az Úrtól való vezettetés, a gyermekségtõl az utolsó életcélig a világban és azután az örökkévalóságban, az a kegyelem, amelyet itt érteni kell. Tudják meg tehát, hogy mindegyik ember a menny számára született és hogy felvétetik, aki a világban a mennyet magába fogadja és kizáratik, aki azt magába nem fogadja.
 

                                            A szellemvilág
                                és az ember halál utáni állapota.

    Mi a szellemvilág?

421. A szellemvilág nem a menny és nem is a pokol, hanem a kettõ közötti középhely, vagy középállapot, mert az ember halála után elõször ide jut és a betöltött idõ múltán, világi élete szerint, vagy a mennybe emeltetik, vagy a pokolra vettetik.

422. A szellemvilág a menny és a pokol közötti középhely és az ember halála utáni középállapot. Hogy középhely, az elõttem abból lett nyilvánvalóvá, hogy a pokol alatta, a mennyek pedig felette vannak és hogy középállapot, azáltal, hogy az ember addig, míg itt van, még sem a mennyben, sem a pokolban nincs. Az embernél a mennynek állapota a jónak az igazzal való összeköttetése és a pokolnak állapota nála a gonosznak a hamissal való összeköttetése. Ha valamely szellemembernél a jó az igazzal összekötve van, akkor az a mennybe jut, mert, mint mondottam, ez az összeköttetés nála a menny. Ha azonban valamely szellemembernél a gonosz a hamissal van összekötve, akkor az a pokolba jut, mert ez az összeköttetés nála a pokol. Ez az összeköttetés a szellemvilágban történik, mert ott az ember a középállapotban van. Ugyanaz, ha azt mondjuk: az ész és akarat összeköttetése, vagy pedig az igaz és jó összeköttetése.

423. Itt elõször az ész és az akarat összeköttetésérõl és ezeknek a jóval és igazzal való összeköttetésének egyensúlyáról lesz szó, mivel ez az összeköttetés a szellemvilágban történik. Az embernek értelme és akarata van. Az értelem az igazságokat magába fogadja és azokból képezõdik, az akarat pedig a jót, amelybõl képezõdik. Ennélfogva mindaz, amit az ember megért és ennélfogva gondol, azt igaznak nevezi és mindazt, amit az ember akar és ennélfogva gondol, azt jónak nevezi. Az értelembõl kifolyólag az ember gondolkozni tud és megihlettetni képes, hogy valami igaz és hogy az jó is, mindazáltal nem az akaratból, hacsak azt nem akarja és cselekszi. Ha ezt akarja és az akarásból kifolyólag cselekszik, akkor az éppúgy az értelemben, mint az akaratban van, következésképp az emberben. Mert egyedül maga az értelem nem alkotja az embert és egyedül az akarat sem, hanem az értelem és az akarat együtt. Ami tehát a kettõben van, az van az emberben és azt magáévá is teszi. Ami csupán az értelemben van, az ugyan az embernél, de nem benne van. Ez csupán emlékezetének és emlékezeti tudásának tárgya, amelyre, ha nem önmagában, hanem magánkívül másoknál van //?//, gondolhat, amirõl szintén beszélni és afelett elmélkedni tud és amely szerint érzelmeket és tagbeszédeket színlelhet.

424. Hogy az ember az értelembõl gondolkozhat, anélkül, hogy egyszersmind az akaratból gondolkozna, az abból a célból van így rendelve, hogy átalakítható lehessen. Az ember az igazságok által átalakul ( reformatur ) és az igazságok, mint mondottam, az értelemhez tartoznak. Az ember ugyanis akaratára nézve születik minden gonoszban, ennélfogva senkinek jót nem akar, hanem csupán önmagának és aki csupán a maga javát akarja, az a gonoszságokon örül, amelyek másokat, különösen õmiatta, értek. Mert mindenkinek javát, legyenek azok méltóságok, vagy gazdagságok, magához ragadni akarja és amennyire ezt teheti, magában örvend is. Hogy ez az akarás megjavuljon és átalakuljon, adatott meg az embernek az, hogy az igazságokat megérthesse és ezek által a gonosz iránti hajlamokat, amelyek akaratából kitörnek, féken tarthassa. Innen ered az, hogy az ember az igazságokat az értelembõl kifolyólag átgondolhatja, azokat kimondhatja, és cselekedheti, habár azokat az akaratból kifolyólag gondolni addig nem akarja, mielõtt olyanná nem lesz, hogy azokat önmagából, vagyis szíve szerint akarja és cselekszik. Ha az ember ilyen, akkor, amit értelembõl gondol, hitének tárgyává és amit akaratából gondol, szeretetének tárgyává válik. Ezért akkor a hit és a szeretet nála olyan módon van összekötve, mint az értelem és az akarat.

425. Ennek megtörténte után amennyire az igazságok, amelyek az értelemben vannak, az akaratban levõ jóval összekötõdnek, tehát amennyire az ember az igazságokat akarja és ennélfogva azokat cselekszi, annyiban bírja az ember a mennyet önmagában, mivel, mint fentebb mondottam, a jó és az igaz összeköttetése a menny. De amennyire az értelemben levõ hamis az akaratban levõ gonosszal kötõdik össze, annyira bírja magában az ember a poklot. De amennyiben az értelemben levõ igazságok az akaratban levõ jóval összekötve nincsenek, annyiban van az ember a középállapotban. Manapság csaknem minden ember ilyen állapotban van, hogy t.i. igazságokat tud és úgy a tudásból, mint az értelembõl gondolkozik felettük, de vagy sokat, vagy keveset, vagy egyáltalán azokból semmit sem cselekszik, vagy csupán a gonosz iránti szeretetbõl és az ebbõl eredõ hamis hitbõl. Tehát, hogy vagy a mennyet, vagy a poklot bírja, azért halála után elõször a szellemvilágba vezetik és ott a jó és igaz összeköttetése megtörténik azoknál, akiket a mennybe emelnek és a gonosz meg a hamis összeköttetése azoknál, akiket a pokolra vetnek. Mert sem a mennyben, sem a pokolban szétosztott lelkûnek lenni senkinek sem szabad, t.i. mást elismerni és mást akarni, hanem amit akar, azt ismerje is el és amit elismer, azt cselekedje is. Aki ezért a mennyben a jót akarja, annak az igazat is el kell ismernie és aki a pokolban a gonoszt akarja, annak a hamisat is értenie kell. Ezért a jóktól a hamisat eltávolítják és helyett nekik a jóságukkal megegyezõ egyenlõfokú igazságokat adnak; a gonoszoktól pedig az igazságokat elveszik és helyettük gonoszságukkal megegyezõ hamisat adnak. Ebbõl kitetszik, hogy a szellemvilág micsoda.

426. A szellemvilágban rendkívül nagy számban vannak, mert mindenkinek elsõ gyülekezési helye az és ott mindenkit megvizsgálnak és elõkészítenek. Tartózkodásuk itteni idejének szigorúan meghatározott tartama nincs. Némelyek csak belépnek és azután, vagy mindjárt a mennybe emeltetnek, vagy a pokolba vettetnek le. Némelyek csak néhány hétig maradnak ott, némelyek sok éven át, mégis harminc éven felül nem az idõtartam különbözõsége az ember bensõjének külsõjével való meg vagy meg nem felelés szerinti. Hogy azonban az embert ama világban az egyik állapotból a másikba miként vezetik át és készítik elõ, azt a következõkben mondom meg.

427. Az emberek átjutásuk után, mihelyt a szellemvilágba jönnek, az Úr által valóban elválasztatnak. A gonoszokat azonnal ahhoz a pokoli társasághoz kapcsolják, amelybe uralkodó szeretetük szerint már a világban valának; a jókat ellenben tüstént azokhoz a mennyei társaságokhoz kapcsolják, amelyekben a szeretet, a szeretetmunkásság és a hit tekintetében a világban voltak. Bárha elválasztattak is, azért azon a világon mégis összejönnek és ha akarják, beszélgethetnek mindazok, akik a testi életben barátságban, vagy ismerõsek voltak, különösen a házastársak és a testvérek. Láttam, amint egy apa hat fiával beszélt és azokat ismét felismerte, és mások többen rokonaikkal és barátaikkal. De mivel világi életükbõl kifolyólag különbözõ érzelmûek valának, egymástól rövid idõ múlva elváltak. Azok ellenben, akik a szellemvilágból a mennybe és akik a pokolba jutnak, egymást többé nem látják, sem egymást meg nem ismerik, hacsak nem egyenlõ szeretetbõl eredõ egyenlõ érzelmûek. Annak oka, hogy a szellemvilágban láthatják, de a mennyben és a pokolban nem, az, hogy azokat, akik a szellemvilágban vannak, hasonló állapotokba, amelyeket testi életükben bírtak és pedig az egyikbõl a másikba helyezik, de azután mindnyájukat maradandó állapotba viszik, amely uralkodó szeretetük állapotával egyenlõ és amelyben az egyik a másikat csupán a szeretet egyenlõségénél fogva ismeri, mint fent 41-50. sz. alatt mondottam. A hasonlóság összeköt és a különbözõség elválaszt.

428. Amiképpen a szellemvilág az embernél a menny és a pokol közötti középállapot, úgy az középhely is. Alatta  vannak a poklok, felette a menyek. Afelé a világ felé minden pokol elzáratott és csak lyukakon, meg hasadékokon ( mint a szikláknál ) és szélességben kiterjeszkedõ hasadékokon közelíthetõ meg, amelyeket õriznek, nehogy valaki kijöhessen, hacsak ezt neki meg nem engedték, ami jelenleg is megtörténik, ha valami szükségesség parancsolja, amirõl a következõkben szólok. A menny szintén minden oldalról bekerített és bármely menyei társasághoz a belépés csupán egy keskeny ösvényen át történhet. Ennek bejáratát szintén õrzik. Azok a kijárások és ezek a bejárások azok, amelyeket az Ige a pokol és a menny kapuinak nevez.

429. A szellemvilág hegyek és sziklák közötti völgyben fekvõnek látszik, amely itt-ott lankás és emelkedett ( insinuata et elevata ). A mennyei társaságokhoz vezetõ kapuk és bejárások csak azok elõtt válnak láthatóvá, akiket a mennyre elkészítettek és mások azt meg nem találhatják. A szellemvilágból valamennyi társasághoz vezet egy bejárat és amögött egy út, amely azonban a rálépéskor többfelé osztódik. A pokolhoz vezetõ kapuk és bejáratok szintén csak azoknak tûnnek fel, akiknek bemenniük kell és akiknek akkor fel is nyílnak. Ha kinyíltak, akkor fekete, mintegy korommal bevont barlangok tûnnek fel, amelyek rézsút a mélybe lefelé húzódnak, ahol ismét több bejárat van. Azokon a barlangokon át piszkos gõzök és undorító bûzök áradnak ki, amelyeket a jó szellemek kerülnek, mivel az nekik iszonyat, holott a gonosz szellemek vágyódva keresik, mert azokat kedvelik. Mert amint itt a világban gonoszságán mindenik gyönyörködött, úgy gyönyörködik halála után a mocskos bûzben, amely gonoszságának megfelel. Ezek itt a ragadozó madarakhoz és állatokhoz, mint pl. A hollókhoz, farkasokhoz és disznókhoz hasonlíthatók, amelyek ha a szagot megérzik, a dögre és a szemétre odarepülnek és odafutnak. Egyet mintegy bensõ fájdalomtól felkiáltani hallottam, amint a mennybõl kiáradó fuvallat érte, ezzel szemben nyugodt és elégedett volt, amint õt a pokolból kiáradó pára érintette.

430. Minden egyes embernél is két ajtó van, amelyik közül az egyik a pokol felé nyílik és az abból származó gonosz meg a hamis számára nyílik ki. A másik kapu ellenben a meny felé nyílik és az abból eredõ jó és igaz számára nyílik fel. A pokol kapuja azoknál nyílik ki, akik a gonoszban és az ebbõl származó hamisban vannak és csak fent a réseken folyik be a mennybõl egy kevés világosság, amely befolyás által az ember gondolkozni, következtetni és beszélni tud. A meny kapui ellenben azok számára vannak kinyitva, akik a jóban és ebbõl kifolyólag az igazban vannak. Ugyanis két út van, amely az ember értelmes eszéhez vezet. Egy felsõ, vagy bensõ út, amelyen az Úrtól vett jó és igaz behatol és egy alsó, vagy külsõ út, amelyen a pokolból gonosz és hamis hatol be. Maga az értelmes ész, amelyhez e két út vezet, a középen fekszik. Ennélfogva abban az arányban, amelyben a mennybõl világosságot bocsájtanak be, az ember értelmes, de abban az arányban, amelyben ezt be nem fogadja, nem értelmes, bármennyire gondolja is hogy az. Ezt azért mondottam, hogy azt is tudjuk, vajon az ember a mennyel és a pokollal milyen megfelelésben áll. Értelmes esze, addig, míg a képzésben van elfoglalva, a szellemvilágnak; ami afelett van, a mennynek és ami alatta van, a pokolnak felel meg. Az efelett levõ terek megnyílnak és az ez alattiak a gonosz és a hamis befolyása elõl azoknál bezárulnak, akiket  a menny számára készítenek elõ. Ellenben az ez alattiak felnyílnak és az e felettieket a jó és az igaz befolyása elõl elzárják azoknál, akiket a pokolra készítenek elõ. Ezért ezek csak maguk alá, vagyis a pokol felé tekinthetnek, amazok ellenben csak maguk fölé, vagyis a mennyre. Maga fölé tekinteni az Úrhoz feltekintést jelenti, mivel Õ az általános középpont, akire a menny összes dolgai irányulnak. Maga alá tekinteni pedig az Úrtól hátrafelé az ellentétes középpontra tekintést nevezik, amely irányba a pokol összes dolgai tekintetnek és fordulnak; lásd fent 123-124. sz. a.

431. Azokat, akik a szellemvilágban vannak, az eddig elõadottakban szellemeknek nevezzük, az angyalok alatt azonban azokat értjük, akik a mennyben vannak.
 

         Bensõje szerint mindenik ember szellem.

432. Aki eléggé megfontolja, tudhatja, hogy a test, mivel anyagi, nem gondolkozik, hanem a lélek, mert az szellemi. Az ember lelke, amelynek hallhatatlanságáról olyan sokat írtak, - szellem. Ez minden vele egybetartozóval együtt halhatatlan és ez az is, aki a testben gondolkozik; mert ez szellemi és a szellemi a szellemit magába fogadja és szellemi módon él, vagyis: gondolkozik és akar. Tehát minden szellemi élet, amely a testben jelentkezik, hozzátartozik és abból a testhez semmi sem, mert a test, amint fent mondottam, anyagi és az anyagi, amely a test sajátsága, a szellemre csak rávetett és csaknem mint hozzákötött olyan célból, hogy az ember szelleme a természeti világban élhessen és használhasson, amelynek valamennyi tárgya anyagi és magában élettelen. Mivel az anyagi nem él, hanem csak a szellemi, azért világos, hogy mindaz, ami az emberben él, szelleméhez tartozik és hogy a test ennek csak szolgál, éppen úgy, mint az élõ erõnek eszköze. Valamely eszközrõl azt mondják ugyan, hogy mûködik, mozog és üt és valóban azt hiszik, hogy ez az eszköztõl ered, nem pedig attól amely mûködik, mozog és üt. Ezért ez csalódás.

433. Mivel mindaz, ami a testben él és az életbõl mûködik és érez, egyedül a szellemhez tartozik és abból a testhez semmi sem, ebbõl az következik, hogy a szellem maga az ember. Vagy ami ugyanaz, hogy az ember magában véve szellem és hasonló lakattal is bír. Mert mindaz, ami az emberben él és érez, a szellemhez tartozik és a fejtõl a talpig nincs az emberben semmi, ami nem élne és érezne. Ebbõl az következik, hogy amidõn a test szellemétõl elválik, amit halálnak nevezünk, az ember mégis ember marad és él. Hallottam a mennyben, hogy haláluk ideje alatt némelyek, ha azok a ravatalon ( ferali mensa ) fekszenek és még fel nem költettek, kihûlt testükben tovább gondolkoznak és azt tapasztalják, hogy még élnek, azzal a különbséggel azonban, hogy testükhöz tartozó egyetlen kis részecskét sem tudnak mozgatni.

434. Az ember gondolkozni és akarni nem tud, hacsak lényegi alapja ( subjectum quod substantia ) erre nincs, amelybõl és amelyben ez történik. Amit lényegi alap nélkül létezõnek tartanak, az semmi. Ezt abból tudhatjuk, hogy az ember olyan szerv nélkül, ami látó érzékének alapja, nem láthat és olyan szerv nélkül, ami halló érzékének alapja, nem hallhat. Hallás és látás ezek nélkül semmi, sõt lehetetlenség. Éppen így a gondolkozás is, amely a bensõ látás és a megihletés               ( apperceptio ), amely a bensõ hallás. Ha ezek nem lényegekben volnának, amelyek szerves alakok és alapok, akkor létre semmiképpen nem ébredhetnének, amibõl kitetszhetik, hogy az ember szellemének, ha az a testtõl elvált, éppen úgy alakja van és ez az alak az emberi alak és hogy éppen úgy érzékszervei és érzékei vannak, mit amíg ama testben volt és hogy a szem és a fül teljes élete, vagyis az érzékek teljes élete, amellyel csak bír, nem testéhez, hanem szelleméhez tartozik, amely úgy azokban, mint azok minden egyes részében van. Innen ered az, hogy a szellemek éppen olyan jó látnak, hallanak és éreznek, mit az emberek, bár a testtõl való elválás után többé nem a természeti, hanem a szellemi világban. Hogy a szellem, amíg az a testben volt, természeti módon érez, az a hozzáfûzött anyag miatt történt, mindazáltal akkor egyszersmind szellemi módon is érzett, amennyiben gondolkozott és akart.

435. Ezt azért mondottam, hogy az értelmes ember arra rávezettessék, hogy az ember önmagában véve szellem és hogy a természeti és anyagi világbani foglalatosságának okáért hozzákapcsolt test nem az ember, hanem szellemének csupán eszköze. Mégis jobb lesz bizonyítékokat a tapasztaltból felhozni, mert az észbeli alapokat sokan, akik az ellenkezõben erõsödtek meg, meg nem értik, mert azok elõtt az érzéki csalódásokból vont következtetések folytán kétségesekké válnak. Akik az ellenkezõben erõsödtek meg, közönségesen azt gondolják, hogy az állatok hasonlóképpen élnek és éreznek és így az emberéhez hasonló szellemi testük van és az mégis elhal a testtel. Azonban az állatok szellemit este nem olyan természetû, mint az emberé. Az embernek van, ami az állatoknál hiányzik, legbensõje, amelybe az Isteni befolyik, azt magához emeli és azáltal magával összeköti, ennélfogva az ember az állatokkal szemben abban az elõnyben van, hogy Istenrõl és az isteni dolgokról, amelyek a menny és  egyházhoz tartoznak, gondolkozik és ebbõl kifolyólag és ezek által az Istent szeretheti és így vele összeköttethetik és ami az Istennel összeköthetõ, az szét nem eshetik, de az, ami az Istennel össze nem köthetõ, szétesik. A legbensõrõl, amellyel az ember az állatokkal szemben rendelkezik, fent a 39. sz. alatt volt szó és amit ott mondottam, itt ismét fel kell sorolni, mert a hamis következtetések szétszórása igen fontos. Azokat a hamis következtetéseket ugyanis, amelyeket ama látszatból vontak le, mint azt sokan cselekszik, akik az ismeretek hiányában és korlátolt ésszel efelõl értelmesen ítélni nem tudnak. Az ottani szavak a következõk:
  "A három menny angyalairól olyan titkot akarok kijelenteni, ami eddig eszébe senkinek nem ötlött, mivel a fokozatokat ( gradus ) nem ismerték, amelyrõl a 38. sz. alatt volt szó, hogy t.i. valamennyi angyal és valamennyi ember legmagasabb és legbensõbb fokkal rendelkezik, vagy egy  legbensõbb és legmagasabbal, amelybe az Úr Istenije legelõször és legközelebb behat és ahonnan a többi bensõ, amelyek nála a rend fokozatai szerint sorakoznak, rendben tartható. Az angyaloknak és az embereknek ez a legbensõje nevezhetõ az Úr bejáratának ( ajtónak ) és náluk az Úr tulajdonképpeni lakásának. Ennél a legbensõnél és legmagasabbnál fogva ember az ember és különböztethetõ meg az oktalan állatoktól, mert azoknál ez hiányzik. Ezért van az, hogy az            embert, bensõje szerint, amely indulatának és érzelmeinek székhelye, az állatoktól való megkülönböztetésül, az Úr önmagához emelheti, hogy Õbenne higgyen, hogy szeretettel hozzáforduljon és így Õt lássa és hogy értelmet és bõlcsességet felvehessen és értelmesen beszélhessen. Innen ered örök élete is. Hogy azonban abban a bensõben mi tartatik rendben és õriztetik meg, nem jut világosan az angyalnak sem tudatába, mert gondolkozásán felüli és bõlcsességét is felülmúlja".

436. Hogy az ember bensõje szerint szellem, azt sok tapasztalás által tudtam meg, amelyek, ha mind felsorolnám, mint mondani szokás, egész könyveket megtöltenének. Én a szellemekkel, mint szellem beszéltem és beszéltem velük mint testben levõ ember; és ha velük mint szellem beszéltem, akkor csak azt tudták, miszerint én magam is szellem vagyok, éppen úgy mint õk, emberi alkatban. Így tûnt fel elõttük az én bensõm, mert addig, míg mint szellem beszéltem, anyagi testem elõttük meg nem jelent.

437. Hogy az ember bensõje szerint szellem, az abból is kitetszik, hogy miután teste elvált, ami a halál után megtörténik, tovább szintén mint ember él, úgy mint azelõtt. Hogy én ebben megerõsödjem, megadatott nekem, hogy csaknem mindenkivel beszélhessek, akiket testi életükben ismertem, némelyekkel órák hosszat, némelyekkel hetekig és hónapokig és némelyekkel évekig és pedig legfõképpen azért, hogy ebben megerõsödjem és errõl bizonyságot tehessek.

438. Ehhez még hozzákapcsolhatom azt, hogy mindegyik ember, mialatt még a testben is él, szellem szerint, habár arról semmit sem tud, szellemek társaságában és ezek által a jók valamely angyali ktársaságban és a gonoszok valamely pokoli társaságban vannak és hogy halála után ebbe a társaságba jut. Ezt azoknak, akik a halál után a szellemekhez jöttek, többször megmondották és megmutatták. Bár az ember, addig, míg világban él, ebben a társaságban nem mint szellem jelenik meg, mivel még természeti módon gondolkozik. De azok, akik a testtõl elvontan ( abstracte ) gondolkoznak, feltûnnek, mert azok akkor lélekben vannak, némelykor saját társaságukban és ha megjelennek, az ott található szellemek valóban észreveszik. Mert azok gondolatokba mélyedve ide s tova járnak és másokat meg sem látnak, mintha ezeket észre sem vennék, de mihelyt valamely szellem õket megszólítja, eltûnnek.

439. Megvilágosításul, hogy az ember bensõjét tekintve szellem, saját tapasztalatomból akarom felsorolni, hogy t.i az, ha az ember a testtõl elragadtatik és ha a lélektõl másikhelyre vitetik, miként történik meg.

440. Ami az elsõt, t.i. a testtõl való elragadtatást illeti, az a következõképpen történi. Az ember olyan állapotba helyeztetik, amely az alvás és az ébrenlét közötti állapot és ha ebben az állapotban van, akkor nem tapasztal mást, minthogy teljesen ébren van. Minden érzéke olyan éber, mint a test teljes ébren létekor. Úgy a látás, mint a hallás és csodálatosképpen az érzés is, amely akkor finomabb, mint az a testi ébrenlétkor lehetséges volna. Ebben az állapotban a szellemeket és angyalokat testük szerint láttam és hallottam és csodálatosképpen meg is érintettem és akkor a testbõl alig volta valami jelen ( intererat ). Ez az állapot, amelyrõl azt mondjuk: a testtõl elragadtatunk és nem tudjuk, hogy a tesben vagyunk-e vagy a testen kívül. Ebben az állapotban csupán háromszor, vagy négyszer voltam, hogy tudjam, hogy ez milyen természetû és egyszersmind azt is, hogy a szellemeknek és az angyaloknak minden érzékük megvan és hogy az ember, ha a testtõl elragadtatott, olyan, mint a szellem.

441. Ami a másikat, t.i. a lélektõl egy másik helyre elragadtatást illeti, nekem élõ tapasztalat által megmutattatott, hogy az mi legyen és miként történik. Ez csak két-háromszor történt meg. Csupán a tapasztalatot akarom felsorolni. Egyszer, amidõn egy város utcáján és a mezõn sétáltam és egyszersmind szellemekkel beszédben voltam, nem tapasztaltam mást, minthogy éppen úgy figyelek és látok, mint más idõben. Így mentem anélkül, hogy eltévedtem volna és ezalatt lélekben voltam és ligeteket, folyamokat, palotákat, házakat, embereket és más egyebeket láttam. Miután már órák hosszat járkáltam, ismét a testi látás érzékében voltam, és észrevettem, hogy más helyen vagyok, ami felett nagyon csodálkoztam és megjegyezem, hogy olyan állapotban valék, mint azok, akikrõl azt mondjuk: "hogy õket  a lélek egy más helyre ragadta."  Mert addig, amíg ez tart, az útra nem gondolunk és ha több mértföldre megyünk is, semmiféle fáradtságot nem érzünk. Akkor olyan útra is vezettetünk, amelyet a meghatározott helyik, magunk sem ismerünk, anélkül, hogy eltévednénk.

442. Azonban az embernek ez a két állapota, amelyek azok az állapotok, amidõn bensõjében vagy másként mondva, "lélekben van", rendkívüli. Nekem csupán azért mutattattatott meg, hogy tudjam, milyen természetû, mivel az egyházon belül ismeretes. Azonban szellemekkel beszélni és náluk lenni, mint közülük való, nekem testem teljes ébrenlétében is megadatott és pedig már sok éven át.

443. Hogy az ember bensõjét tekintve szellem, tovább is beigazolható azáltal, amit fent 311-317. sz. a. mondottam és megmutattam, ahol arról, hogy a menny és a pokol az emberi nemzetségbõl valók, szó volt.

444. Az alatt, hogy az ember bensõje szerint szellem, azt értjük, hogy annak tekintetében, ami gondolkozásához és akaratához tartozik, mivel a tulajdonképpeni bensõt ezek alkotják és ezeknél      fogva ember az ember és pedig olyan ember, mint amilyen ezek tekintetében.
 

         Az ember halálból való feltámasztása és az örökéletbe lépése.

445. Ha az ember a természeti világbani foglalatosságait, amelyek szellemének és hajlamainak, amelyeket a szellemi világból bír, megfelelnek, tovább ellátni nemt tudja, akkor azt mondjuk: az ember meghal. Ez akkor történik, ha a tüdõnek lélegzetvétele és a szívverés eláll. Bár az ember mégsem hal meg, hanem csupán a testitõl válik el, amely neki a világban használatul szolgált. Az ember maga él. Azt mondám, az ember maga él, mert az ember nem a test által ember, hanem a szellem által, mert a szellem az, aki az emberben gondolkozik és a gondolkozás a  hajlammal együtt alkotják az embert. Ebbõl kitetszik, hogy az ember, amidõn meghal, csupán egyik világból a másikba megy át. Ezért van az, hogy az Igében és ennek bensõ értelmében a halál a feltámadást és a további életet jelenti.

446. A szellem a lélegzetvétellel és a szívveréssel legbensõbb összeköttetésben van, gondolkozása  a lélegzetvétellel és hajlama ( affectio ), amely szeretetéhez tartozik, a szívvel. Ezért, amikor a kettõnek mozgása a testben megszûnik, a szétválás azonnal bekövetkezik. Ama két mozgás, t.i. a tüdõ lélegzése és a szív érverése, a tulajdonképpeni kapcsok. Ezek elszakítása azután a szellem magára hagyatott és a test, mivel akkor szelleme élete nélküli, kihûl és felbomlik. Hogy az emberi szellemnek a lélegzéssel és a szívvel legbensõ közössége van, annak oka az, hogy minden életmozgás attól függ, azonban nem csupán általánosságban, hanem mindenik részben is.

447. Az emberszellem az elválás után még egy kis ideig a testben marad, azonban tovább nem, csak a szív teljes megnyugvásáig, ami a betegség állapota szerint, amelyben az ember meghal, különféleképpen történik; mert a szív mozgása némelyeknél hosszan tart, míg másoknál rövid ideig. Mihelyt ez a mozgás megszûnik, az ember felébresztetik. Ezt azonban egyedül az Úr végzi. A felébresztés alatt az emberszellemnek a testbõl való kivezetését értjük, amit általánosan feltámasztásnak nevezünk. Hogy az ember szellem a testtõl korábban el nem válik, mintsem a szív mozgása megszûnt, annak oka abban van, hogy a szív a szeretetbõl eredõ hajlamnak felel meg, ami az ember tulajdonképpeni élete. Mert mindenki az élet melegét valamely szeretetbõl veszi; addig, míg ez az összeköttetés fennáll, addig a megfelelés is megvan és ebbõl áll a szellemnek testbeni élete.

448. Hogy a felébresztés miképpen történik, azt nekem nem csupán megmondották, hanem élõ példa által meg is mutatták. A tapasztalat magamon történt, hogy teljesen tudjam, miképpen történik.

449. A testi érzékek tekintetében az érzéstelenség állapotában voltam s így csaknem a halál állapotába, holott mégis a bensõ élet a gondolkozással együtt változatlanul maradt, hogy megfigyelhessem és emlékezetemben megtarthassam, ami azoknál bekövetkezik és történik, akik a halálból felébresztetnek. Azt vettem észre, hogy a test lélegzése teljesen megszûnt, holott a bensõ lélekzés, amely a szellem lélekzése, összekapcsolódott a test csendes és gyenge lélegzésével. Elõször a szívverés tekintetében a mennyei birodalommal közösség következett be, mert az ember szívének ez a birodalom felel meg. Onnan angyalok meg is jelentek, néhányan a távolban és kettõ a fejhez közel, ahova leereszkedtek. Ennélfogva mindenféle saját indulatom megszánt, mindazáltal a gondolkozás és az öntudat ( perceptio ) megmaradt. Ebben az állapotban néhány óráig voltam. A szellemek, akik körülöttem voltak, most eltávolodtak, mert az hitték, hogy meghaltam. Szintén balzsamos illatot is éreztem, mint valami bebalzsamozott halott mellett; mert ha mennyei angyalok vannak jelen, akkor a halott szagát, mint valami illatosat érezik és ha ezt a szellemek érzik, akkor közeledni nem tudnak. Az ember szellemétõl az örök életbe való bevezetésekor a gonosz szellemeket is éppen így tartják vissza. Az angyalok, akik a fejnél ültek, csendesek valának.  Csupán gondolatukat hozták az enyémmel érintkezésbe; ha azok felvétetnek, akkor az angyalok tudják, hogy az ember szelleme abban az állapotban van, mikor már a testbõl kivezethetõ. Gondolataiknak közlése akként történt, hogy arcomba tekintettek, mert a  mennyben a gondolatok közlése így történik. Mivel nálam gondolkozást és az érzést meghagyták és pedig azért, hogy tudjam  és megtartsam, hogy a felébresztés miként történik, ezért megihlettettem, hogy azok az angyalok elõször azt kutatták, hogy gondolatom hova irányul, ( hogy egyenlõ-e a halottaknak gondolatával, akik rendesen az örök életre gondolnak ) és lelkemet ebben a gondolatban megtartani akarták, azután azt mondották nekem, hogy az ember szellemét a testtõl való elváláskor utolsó gondolataiban olyan sokáig tartják meg, amíg azokhoz a gondolatokhoz vissza nem tér, amelyek azokból a hajlamokból erednek, amelyek nála a világban az általános és uralkodó hajlamok valának. Különösen megengedtetett, hogy észrevehessem és érezhessem, hogy a bensõnek, amely lelkemnek és így szellememnek is székhelye, a testbõl való elvonása és egyszersmind kiszakítása milyen és azt mondották nekem, hogy ez az Úrtól eredett és hogy a feltámadás ebbõl származik.

450. Ha mennyei angyalok a feltámasztottnál vannak, akkor õt el nem hagyják, mert szeretik. Ha azonban a szellem olyan, hogy tovább a mennyei angyalokkal érintkezni nem képes, õ az, aki tõlük elkívánkozik. Ha ez történik, akkor az Úr szellemi birodalmából jönnek angyalok, akik által neki a világosság élvezete megadatik, mert elõbb nem látott semmit, hanem csupán csak gondolt. Azt is megmutatták, hogy ez miképpen történik. Úgy látszott, mintha azok az angyalok a bal szem héját az orr válaszfala felé felcsavarták volna, hogy a szem felnyíljék és a látás megadassék. Maga a szellem sem tapasztalja ezt másként, minthogy ez így történik, de ez csupán látszat. Amikor tehát, látszék, hogy a héjacskát elhúzták, akkor némi világosság mutatkozott, ami mégis homályos, mint amikor az ember elsõ ébredésekor a szempillák között kitekint. Ez a homályos világosság nekem mennyei színûnek látszott. Azután azt mondották nékem, hogy ez a viszonyok szerint különbözõ módon történik. Erre érezni lehetett, mintha az arcból valamit szelíden kifejtettek volna. Midõn ez megtörtént, akkor szellemi gondolkozás adatik. Az arcból való kifejtés szintén csak látszat, mert azáltal azt jelképezik, hogy a természeti gondolkozásból a szellemi gondolkozásba jut. Az angyalok akkor a legnagyobb gondossággal arra törekednek, hogy a felébresztettõl semmi egyéb fogalom ne támadjon, mint az, mely a szeretet után vágyik ( sapit ex amore ); akkor azt mondják neki, hogy õ szellem, A szellemi angyalok, miután a világosság élvezését a felébresztettnek megadták, az új szelemnek mindenféle szolgálatot teljesítenek, amelyet abban az állapotban csak kívánni akar és megtanítják azokra a dolgokra, amelyek a másik világon vannak,  azonban csak annyiban, amennyiben azt megértheti. Ha azonban nem olyan, mint aki taníttatni akar, akkor a felébresztett ezeknek az angyaloknak társaságától elkívánkozik. Bár, az angyalok el nem hagyják, hanem õ válik el tõlük; mert az angyalok mindeniket szeretik és semmit annyira nem kívánnak, mint hogy szolgálhassanak, taníthassanak  és a mennybe emelhessenek; ebben áll legnagyobb élvezetük. Ha tehát a szellem ilyen módon elválik, akkor a jó szellemek fogadják be és ha azok közösségében van, akkor azok neki szintén minden szolgálatot teljesítenek. Ha azonban földi élete olyan volt, hogy a jók társaságába lenni nem tudott, akkor ezektõl is elkívánkozik és ez addig ismétlõdik, amíg olyanokkal nem társul, akik a világban folytatott életével teljesen megegyeznek. Ezeknél találja meg életét és csodálatos, ismét ugyanazt az életet folytatja, mint a világban.

451. Azonban az ember halála utáni életének ez a kezdete néhány napnál tovább nem tart, hogy azonban ezután egyik állapotból a másikba és legvégül, vagy a mennybe, vagy a pokolba miként vezettetik, azt a következõkben mondom meg. Ezt is sok tapasztalt által tudhattam meg.

452.  Némelyekkel elköltözésük után három nappal beszéltem és itt az történt, amirõl fentebb a 449-450. sz. a. Szó volt. Három olyannal is, akit a világban ismertem és ezeknek elbeszéltem, hogy temetésükrõl most intézkednek, hogy testüket eltemetik. Ezt a kifejezést használtam: "õket eltemetik". Amint ezt hallották, kissé csodálkoztak; azt mondották, hiszen élnek, azonban azt temessék el, ami nekik a világban szolgált. Azután igen csodálkoztak afelett, hogy amíg a testben éltek, a halál után ilyen életben nem hittek, de leginkább afelett csodálkoztak, hogy az egyházon belül csaknem mindenki ilyen hitetlenségben van. Azok, akik a világban a test halála után a lélek semmiféle életében nem hittek, ha látják, hogy élnek, nagyon szégyenkeznek. Azok, akik ebben megerõsödtek, hasonlókhoz társulnak és azoktól, akik ama hitben valának, elválnak. Legtöbbször valamely pokoli társasághoz kapcsoltatnak, mert az ilyenek az Istent hasonlóan tagadták is és az egyház igazságait megvetették. Mert amennyire valaki lelkét az örök élettel szemben megerõsítette, annyiban erõsödik meg az a menny és az egyház dolgaival szemben is.
 

             Az embernek a halál után tökéletes emberi alakja van.

453. Hogy az ember szellemének alakja emberi alak, vagy hogy a szellem alkata szerint szintén ember, azokból kitetszik, amit fent több fejezetben megmutattam, különösen abból a fejezetbõl, amelyben megmutattam, hogy mindegyik angyal tökéletes emberi alakú, 73-74. sz. és hogy minden ember, bensõjét tekintve, szellem, 432-444. sz. és hogy a menny angyalai az emberi nemzetségbõl származnak, 311-317. sz. alatt. De még világosabban fel lehet ismerni abból, hogy az ember szelleménél és nem testénél fogva ember és hogy a testalkat a szellem alakja szerint van a szellemhez kapcsolva és nem megfordítva, mert a test a szellemet annak alakjához idomulva veszi körül, ezért az ember szelleme a test minden egyes, sõt legparányibb  részébe is befolyik, úgyannyira, hogy az a rész, amelyet a szellem nem mozgat, vagy amelyben nem a szellem a mûködtetõ, nem is él. Hogy ez így van, mindenki már abból is tudhatja, hogy a gondolat és az akarat a test minden részét annyira saját irányítása után mozgatja, hogy semmi nincs, ami közre ne mûködnék és a testnek nincs egy része sem, amelyben élet nem volna, mivelhogy az élettelent el is távolítja. A gondolat és az akarat azonban az ember szelleméhez, nem pedig testéhez tartozik. Hogy a szellem, miután a testtõl elvált, az ember elõtt és más emberben sem tûnik fel, az onnan van, hogy a test látószerve, vagyis szeme, addig, míg a világban lát, anyagi, és az anyagi egyebet, mint anyagit nem lát, a szellemi ellenben a szellemit látja. Ezért ha a szem anyagi részét elfedik és szellemével való közremûködéstõl megfosztják, akkor a szellemek saját alkatukban, amely az emberi, látszanak és pedig nem csupán azok a szellemek, akik a szellemi világban vannak, hanem az a szellem is, amely egy másik emberben van, mialatt az még saját testében van.

454. Hogy a szellemek alakja az emberi alak, az onnan van, hogy az ember szellem szerint a menny alakja szerint van teremtve. Mert a Menny minden része és rendje az ember lelkéhez tartozó dogokba van beplántálva. Azért van meg ennek az a képessége, hogy értelmet és bõlcsességet magába fogadhat. Ha azt mondjuk: az értelem és bõlcsesség befogadására szolgáló képessége, vagy ha azt mondjuk: a menny befogadására szolgáló képessége, ugyanegyet jelent. Ez abból is kitûnhetik, amit a  menny világosságáról és melegségérõl mutattam 125-140.sz. alatt; a menny alakjáról, 200-212. sz. a.; és abban a fejezetben, amelyben megmutattam, hogy a menny alakja tekintetében, úgy egészében, mint részleteiben, egy embert ábrázol, 59-77. és pedig az Úr Istenemberije szerint, amelybõl a menny és ennek alakja származik, 78-86. sz. alatt.

455. Amit tehát most mondottam, azt az értelmes ember megértheti, mert azt az okok összhangjából és rendjük szerinti igazságokból láthatja. Az az ember azonban, aki nem értelmes, meg nem érheti éspedig különbözõ okokból. A legfõbb oka az, hogy megérteni nem akarja, mivel az hamisága ellen van, amit saját igazságává avatott. Aki ebbõl az okból megérteni nem akarja, az a mennynek saját értelméhez vezetõ útját elzárta, amely szüntelen nyitva lehet, hacsak az akarat ellene nem áll( lásd 424. sz. a.).  Hogy az ember az igazságokat megérheti és azok által értelmesé lehet, hacsak akar, az elõttem sok tapasztalt által világossá vált. Gyakran olyan gonosz szellemek, akik azáltal váltak értelmetlenné, hogy a világban az Istent és az egyház igazságait tagadták és ezek ellenében megerõsödtek, isteni erõ által azokhoz fordíttattak, akik az igazságnak világosságában valának és akkor, éppen úgy, mint az angyalok, mindent felfogtak és elismertek, hogy azok igazságok és hogy azokat meg is értik. Mihelyt azonban ismét önmagukba tértek és akaratuk szeretetéhez fordultak, semmit meg nem értettek és az ellenkezõjét beszélték. Néhány pokolbelit is hallottam, hogy azt mondták, miszerint tudják és érzik, hogy az, amit cselekszenek, gonosz és amit gondolnak, hamis de szeretetük örömének és így akaratuknak ellenállni nem képesek és gondolataik ezáltal vezettetnek, úgyannyira, hogy a gonoszt jónak, a hamisat pedig igaznak tekintik. Ebbõl világosa, hogy azok, akik a gonoszból eredõ hamisban vannak, belátásra juthatnak és így értelmesek lehetnek, ezt azonban nem akarják és pedig azért nem, mert a hamisat inkább szeretik, mint az igazat, hacsak ez a gonosszal, amelyben vannak, meg nem egyezik. Szeretni és akarni: ugyanaz, mert amit az ember akar, azt szereti és amit szeret, azt akarja is. Éppen azért, mivel az ember állapota ilyen alkotású, hogy t.i. az igazságot megérthetik, ha csak akarják, megengedtetett nekem a menny és az egyház szellemi igazságait értelmi alapon is beigazolnom, avégbõl, hogy a hamisat, amely az értelem székhelyét sokaknál elzárta, értelmi igazságok által oszlassam el, hogy így a szem némiképpen felnyittassék. Mert a szellemi igazságoknak észbeli igazságokkal való megokolása mindenkinek, aki az igazságokban van, meg van engedve. Vajon az Igét betû szerinti értelmében ki érthetné meg, ha benne foglalt igazságokat a megvilágosított értelembõl nem látnál? Egy és ugyanazon Igébõl másként hogy támadhatott volna olyan sok téves tan?

456. Hogy az ember szellem a testtõl való elválás után ugyanabban az alkatban ember, az több évig tartó naponkénti tapasztalt folytán elõttem tagadhatatlan igazsággá lett, mert ezerszer és ezerszer láttam, hallottam és velük beszéltem és az is, hogy az emberek a világban nem hiszik, miszerint õk ilyen alkatúak és hogy akik ezt hiszik, azokat a képzettebbek együgyûeknek tartják. A szellemek szívükbõl fájlalták, hogy a földkerekségén, de különösen az egyházban, ilyen nagy tudatlanság van, de azt mondották, hogy ez a nézet legfõképpen a  tudósok körébõl származott, akik a lélek felõl a testi-érzékibõl gondolkoztak és ebbõl arról semmi más fogalmat nem alkottak, mint valami puszta gondolatról, ami, ha valami alapja nincs, amelyben van és amelybõl ered, olyan, mint valamely tiszta levegõ hullámzó része, aminek, ha a test elhal, szükségszerûen szét kell oszlani. De mivel az egyház az Ige útmutatása szerint a lélek halhatatlanságában hisz, ezért nem tehettek mást, minthogy neki valamely erõt, ( vitale ) mint pl. gondolkozást, tulajdonítsanak. De mégsem az érzékelõ képességet, ( sensitivum ) mint ahogy azt az ember bírja, mielõtt az ember ismét a testtel összeköttetnék. E vélekedésen alapszik a feltámadás hitérõl való az a téves tanítás, hogy az összeköttetés az utolsó ítéletkor történik. Innen van az, hogy aki  a lélekrõl e tanítás és egyszersmind ama feltevés szerint gondolkozik, semmiképp fel nem foghatja, hogy az szellem, akinek emberi alkata van. Ehhez járul, még, hogy manapság alig tudja valaki, hogy a szellemi mi legyen és még kevésbé azt, hogy azoknak, akik szellemiek, mint minden angyal és szellem, emberi alakjuk van. Innen ered az is, hogy csaknem mindenki, aki a világból megérkezik, igen csodálkozik, hogy él és hogy éppúgy ember, mint azelõtt: hogy lát, hall és beszél és hogy testének tapintása van, mint azelõtt és hogy semmiféle különbség nincs, lásd fent 74. sz. alatt. De ha az önmaguk feletti csudálkozásból felocsúdnak, akkor azon csodálkoznak, hogy az egyház az ember halála utáni ilyen állapotáról, és így, sem a mennyrõl sem a pokolról nem tud, holott mégis mindenki, aki valaha a világban élt, a másik világon van és mint ember él tovább. Csodálkoztak, hogy ez, mivel az egyház hitének olyan lényeges része, az embernek látás által ki nem jelentetett. De a mennybõl az mondatott nekik, ez ugyan megtörténhetett volna, mert ha az Úrnak tetszenék, semmi annál könnyebb nem volna, de akik a hamisban megerõsödtek, azok azokat sem hitték volna, még akkor sem, ha saját szemeikkel látták volna, mert azok elõtt, akik a  gonoszban megerõsödtek valaminek látás által való beigazolása veszélyes, mert azok így elõször hisznek és azután ismét tagadnak és így azokat az igazságokat megszentségtelenítenék. Megszentségteleníteni annyit tesz, mit hinni és azt azután megtagadni. Azok, akik az igazságokat megszentségtelenítik, a legalacsonyabb és legkeményebb pokolba vettetnek. Ez az a veszedelem, amelyet az Úr szavai alatt érteni kell:
   "Megvakítá szemüket és megkeményíté szívüket, hogy szemükkel ne lássanak és
    szívükkel ne értsenek és megtérjenek és meggyógyítsam õket." János: 12: 40. És hogy azok, akik a hamisban vannak és még sem hinnének, a következõkben:
     "Monda nekik Ábrahám: Vagyon Mózesük és Prófétáik hallgassák azokat. Amaz pedig mondá: Nem úgy atyám Ábrahám, hanem, ha a halottak közül valamelyik hozzájuk megy megtérnek! Ábrahám pedig azt mondá neki: ha Mózest és a prófétákat nem hallgatják, annak sem hisznek, ha valamelyik a halottak közül feltámasztatnék is." Lukács 16: 29-31.

457. Ha az embernek szellem a szellemvilágba belép, ami felkeltése után hamarosan megtörténik, amirõl fentebb már szólottam, ugyanaz az arca, és beszédének ugyanaz a hangja van, amilyen a világban volt. Ennek oka az, hogy akkor külsõ állapotában van és bensõje még fel nem nyílott. Ez az állapot az ember átköltözése utáni elsõ állapota. De az arca azután megváltozik és teljesen mássá lesz és pedig uralkodó hajalmával, vagy szeretetével egyenlõ, amelyben bensõje, vagyis lelke, a világban és amelyben szelleme a testben vala. Mert az emberszellem arca a test arcától nagyon különbözik. A test arca a szülõktõl, a szellem arca azonban hajlamából amelynek képe, szármázik. A testbeni élet után, amidõn a külsõt eltávolítják és a bensõt felfedik, a szellem ebbe jön. Ez az ember harmadik állapota. Láttam néhányat, amint a világból újonnan megérkeztek és az arcukról, meg a beszédjükrõl megismerni lehetett,  késõbb azonban, amidõn ismét láttam, nem ismertem fel õket. Azok, akik jó hajlamokban valának, szép arccal tûntek fel, akik azonban gonosz hajlamokban valának undorító arcúak voltak. Mert az ember szellem önmagában véve nem egyéb, mint hajlama, amelynek külsõ alakja az arc. Hogy az arcok miért változnak annak egyik oka az is, hogy a másik világon semmiféle érzelmet, amely sajátját nem képezik színlelni nem szabad, sem olyan arcot mutatni, amely azzal a szeretettel, amelyben van, ellenkezik. Mindazok, akik csak ott vannak, abba az állapotba helyeztetnek, hogy úgy beszéljenek, mint ahogy gondolkoznak és arckifejezéssel meg taglejtéssel tudomásra adhatnak, amit csak akarnak. Ezért van az, hogy mindenkinek arca hajlamának alkatává és jelképévé válik és szintén ezért van az is, hogy mindenki, aki egymást itt a földön ismerte, a szellemi világban is ismeri, de sem a mennyben, sem a pokolban fel nem ismeri, amint errõl fent 427. sz. a. szó volt.

458. A színeskedõk arca késõbb szintén, mint a többeké, elváltozik és pedig azért, mivel a gyakorlat által bizonyos készültségre tettek szert, hogy bensõjüknek a jó hajlamok külsõ ábrázatát adják, ezért sokáig rútaknak nem látszanak. De mivel a színlelt arcot tõlük folyton-folyvást elvonják és helyébe saját bensõjüket, vagyis lelkük arcát, hajlamuk akaratát illesztik, ezért inkább borzalmasabbá lesznek, mint mások. Színeskedõk mindazok, akik úgy beszélnek mint az angyalok bensõjükben pedig csupán a természetet ismerik el és így az Istent nem és ezért az egyház és a menny dolgát tagadják.

459. Tudni kell, hogy a halál után minden ember alakja annál szebbé lesz, minél inkább bensõképpen szerette az isteni igazságokat és ezek szerint élt, mert mindenkinek bensõje az azok iránti szeretet és élet szerint nyílik fel és képeztetik. Minél bensõbb tehát a hajlam, annál egyenlõbb alakú a menny és ennélfogva az arc annál szebb. Ezért van az, hogy legbensõ menny angyali a legszebbek, mivel azok a mennyei szeretet alakzatai. Azok azonban, akik az isteni igazságokat csak külsõképpen szerették és így azok szerint csak külsõ életet éltek, kevésbé szépek, mert arcukból csak külsõ sugárzik ki és a külsõn át nem bensõ mennyei szeretet sugárzik ki, következésképp nem is alakjai a mennynek, mit az önmagában van; azzal összehasonlítva az, ami arcából kiárad, valami homályosnak látszik, ami a bensõ élet átsugárzásától nem él. Egyszóval, valamennyi tökéletesség a bensõ felé gyarapodik és a külsõ felé csökken és amint a tökéletesség, növekedik és múlik a szépség is. Láttam a harmadik menny angyalarcait, amelyek oly szépek valának, hogy nincs festõ, aki színeibe egész mûvészetével ilyen ragyogást adhatna, hogy a világosság és élet ezredrészét, amely az arcban megtetszik, visszaadhassa. Az alsó menny angyalainak arcai azonban némiképpen megközelíthetõk.

460. Végezetül még eddig senki elõtt sem ismert titkot akarok közölni, amely az, hogy minden jó és igaz, amely az Úrtól kiárad és a mennyet alkotja, emberi alakú és pedig nemcsak egészében és általánosságában, hanem minden részében és részletében és hogy ez az alak mindenkibe, aki a jót és az igazat az Úrtól elfogadja, behat és azt eszközli, hogy  mennyben mindenki a befogadás szerinti emberi alakkal bír. Ezért van az, hogy a menny magában véve úgy általánosságban, mint részletében egyenlõ és hogy az egésznek, minden  társaságnak és mindegyik angyalnak emberi alakja van, amint ezt négy fejezetben 59-86. sz. alatt megmutattam, amelyhez még hozzá kell kapcsolni azt, hogy ez az alakja a gondolat egyes részeinek is megvan, amely az angyaloknál a mennyei szeretetbõl ered. Azonban ez a titok az emberi értelmébe csak nehezen juthat be, míg az angyalokéba világosan, mert azok a menny világosságában vannak.
 

      Az embernek halála után minden érzéke, emlékezete, gondolkozása és hajlama, mai a
      világban tulajdona volt, megvan és a mulandó testen kívül semmit hátra nem hagy.

461. Hogy az ember, ha a természeti világból a szellemibe átmegy, amely akkor történik, ha meghal, minden sajátját, ami csak az emberhez tartozik, magával viszik kivévén mulandó testét, az elõttem sokféle tapasztalat által bizonyossá vált. Mert ha az ember a szellemi világban, vagy a halál utáni életbe belép, akkor is csak testben van, mint ahogy a világban volt. Látszólag semmi különbség nincs, mert a különbséget nem érezi és nem észleli. Azonban teste szellemi és így a földitõl elválasztott és megtisztított és itt a szelem a szellemit érintheti és láthatja. Éppen úgy van ez, mintha a természeti a természetit érinti  és látja. Ezért az ember, ha szellemé lett, mást nem tapasztal, minthogy saját testében van, amelyben a világon volt és így nem is tudja, hogy meghalt volna. A szellemember valamennyi külsõ és bensõ érzékének, amelyet a világban bírt, birtokában van. Úgy lát, mint azelõtt, úgy hall és beszél, mint azelõtt, szaglál és ízlel is, és ha megérintik érez is, mit azelõtt; vágyik, kíván, kér, gondolkozik, megfontol, megihlettetik, szeret, akar, mint azelõtt és akinek tudományos foglalkozásra kedve van, olvas és ír, mint azelõtt. Egyszóval, ha az    ember az egyik életbõl a másikba, vagy az egyik világból a másikba átmegy, úgy van, mintha egyik helyrõl a másikra menne és mindent magával visz, amivel csak mint ember rendelkezik, ezért egyáltalában nem lehet azt mondani, hogy az ember halála után, amely csupán mulandó testének halála, a sajátjából valamit elveszítene. A természeti emlékezetet szintén magával viszi. Mert mindent, amit a világban hallott, látott, olvasott, tanult és gondolt, az elsõ gyermekségtõl az utolsó életcélig, megtart. De mivel a természeti tárgyak, amelyek az emlékezetben vannak, a szellemi világban fel nem idézhetõk, azért azok menyugosznak, mint az az az embernél történik, ha nem azokból gondolkozik. De ezek mégis felidézhetõk, ha az Úrnak tetszik. Errõl az emlékezetrõl és ennek a halál utáni állapotáról a most következõkben többet mondunk. Hogy az embernek halála után ilyen állapota van, azt az érzéki ember semmiképpen meg nem értheti, mivel ezt fel nem fogja. Mert az érzéki ember, egyébként, mint természeti módon gondolkozni még a szellemi dolgok elõl sem képes, azért azokról a dolgokról, amelyeket nem érez, azaz testi szemeivel nem lát, sem kezeivel nem fog, azt mondja, hogy nincsenek, mint ahogy Tamásról olvashatjuk; János 20: 25,27,29. Hogy az érzéki ember milyen, lásd fent 267. sz. alatt.

462/a. Mindazáltal az ember szellemvilágbeli és természeti világbeli élete között nagy különbség van és pedig úgy a külsõ érzékek és azok benyomása, mint a bensõ érzékek és azok benyomása tekintetében. Azok, akik a mennyben vannak, sokkal élesebben látnak és hallanak és bõlcsebben gondolkoznak, mint amíg a világban valának, mert a menny világosságából látnak, amely a világ világosságát magas fokban felülmúlja ( lásd fent 126. sz. a.); szintén a szellemi légkör segítségével hallanak, amely a természetit szintén maga sokban felülmúlja 235. sz. a. Ezek között a külsõ érzékek közötti különbség olyan, mint a világban a napvilágosság és a sötét vastag köd ( nimbi ) között és mint a déli világosság és az est árnyéka között. Mert a menny világossága, amely az isten igaz, adja az angyalok látásának azt a képességet, hogy a legkisebb dolgokat is megfigyelhetik és megkülönböztethetik. Külsõ látásuk bensõ látásuknak vagy érzelmüknek is megfelel, mert az angyaloknál az egyik látás a másikba folyik be, úgy hogy, mint egy mûködnek össze. Ezért van látásuknak nagy élessége. Hallásuk szintén bensõ ihlettségüknek ( perceptioni ) felel meg, amely úgy az észhez, mint az akarathoz tartozik; ezért a velük beszélõnek hangjában és szavaiban érzelmeinek és gondolatainak legkisebb sajátságait is észreveszik. A hangban a hajlamot, a szavakban a gondolatokét ( lásd fent 234-235.sz.a. ). Azonban az angyalok többi érzékei nem ilyen élesek, mint a látás és a hallás érzéke és pedig azért, mert a látás és a hallás értelmüknek és bõlcsességüknek szolgálnak, de a többiek nem. Ha ezek hasonlóképpen olyan élesek volnának, akkor bõlcsességük világosságát és örömét elvonnák és azoknak a hajlamoknak örömét hintenék el, amelyek a különbözõ vágyakhoz és a testhez tartoznak és az értelmet ugyanabban az arányban homályosítanák el és gyöngítenék, amennyiben azt felülmúlnák, amint ez a világban az embereknél történik, akik a szellemi igazságok tekintetében annyiban tompult érzékûek és ostobák, amennyiben az ízlés és a testi inger csábjának örvendenek. Hogy azonban az angyalok bensõ érzékei, amelyek gondolkozásuk és hajlamuk, élesebbek és tökéletesebbek, mint a világban valának, az abból is kitetszik, amit a menny angyalainak bõlcsességérõl írott fejezetben mondottam és mutattam, 265-275.sz.a. azonban azok állapota között, akik a pokolban vannak és ugyanazok földi állapota között a különbség szintén nagy; mert amilyen nagy a menny angyalainál a külsõ és bensõ érzékek tökéletessége és kiválósága, éppen olyan nagy azoknak tökéletlensége, akik a pokolban vannak. Ezeknek állapotáról a következõkben lesz szó.

462/b.  Hogy az ember a világból vett egész emlékezetét magával viszi, azt sok dologban megmutatták. Efelõl sok figyelemreméltót láttam és hallottam, amelyrõl néhányat a rend szerint ismertetni akarok. Voltak olyanok, aki bûneiket és aljas dolgaikat, amelyeket a világban elkövettek, tagadták; ezért, hogy ártatlanoknak magukat ne tarthassák, mindent felfedtek és emlékezetükbõl, elsõ életkoruktól az utolsóig, sorrend szerint felsoroltak. Ezek legfõképpen házasságtörések és a fajtalanság bûnei valának. Voltak olyanok, akik másokat ravasz fogásokkal megcsaltak és akik loptak. Ravaszságaikat és csalásaikat sor szerint elõszámlálták, amelyek közül sokat, a világban rajta kívül, senki sem tudott. Ezeket el is ismerték, mert ezeket, azokkal a gondolatokkal, szándékkal, örömmel és félelemmel, amelyek akkor lelkület egyszersmind ide s tova hajtották, mintegy világosságba helyezték. Voltak olyanok, akik ajándékokat fogadtak el és az igazságszolgáltatásból jövedelmi forrást nyitottak. Ezeket szintén emlékezetük szerint vizsgálták meg és ebbõl és hivatalviselésük elsõ idejétõl kezdve az utolsóig, mindent felsoroltak. Az egyes megvesztegetéseket nagyságuk és természetük szerint, az idõ megjelölésével, lelki állapotukkal, szándékukkal együtt, amelyeket egyszersmind emlékezetükbe idéztek és ábrázoltak. Az esetek száma a több százat meghaladta. Ez néhánnyal megtörtént és csodálatos módon saját naplójukká lettek, amelybe ilyeneket  jegyeztek be, felnyitották és nekik lapról-lapra felolvasták. Voltak olyanok, akik szüzeket fajtalanságra késztettek és akik azok tisztaságát megrontották. Ezeket is hasonló ítéletre vonták és emlékükbõl az egyes részeket kiemelték és felsorolták. Sõt maguk az asszonyok és szüzek alakjait szintén mint jelenlevõket ábrázolták, a hellyel, beszéddel és érzéssel éspedig oly gyorsan, mint mikor valami láthatóan ábrázolódik, mégis a felfedések órák hosszáig tartottak. Volt egy olyan szellem, aki tekintetbe sem vette mások rágalmazását ( vituperare ). Rágalmait sorban felsorolni hallottam és sértegetéseit, káromlásait saját szavaival, akikrõl és akik elõtt azokat mondotta; valamennyit elõvezették és elevenen együtt ábrázolták. Mégis mindazt, míg a világban élt, gondosan elrejtegette. Volt egy, aki csalfa ürügy alat rokonainak örökségét meglopta. Ezt is szintén hasonlóképpen ítélték meg és csodálatosképpen a leveleket és az iratokat is, amelyeket egymással váltottak, fülem hallatára olvasták fel és azt mondották, hogy egy szó sem hiányzik. Ugyancsak ez, halála elõtt rövid idõvel, szomszédját titokban megmérgezte. Ez a következõképpen fedetett fel: az illetõ a lába alatt sírt ásni látszott, ennek felásása után abból egy férfi emelkedett fel, mint valamely sírból és rákiáltott: Mit cselekedtél velem?! És most minden felfedetett, hogy t.i. a méregkeverõ vele barátságosan beszélt és neki a kelyhet miként nyújtotta, azután, azelõtt mit gondolt és azután mi következett be. Amidõn ezt felfedték, a pokolra ítéltetett. Egyszóval minden gonosz és elvetemült cselekedetet, rablást, és csalást minden gonoszszellem elõtt láthatóan ábrázolnak és saját emlékezetébõl kiveszik és rábizonyítják. A tagadásnak helye nincs, mert minden helyzet, körülmény, egyszersmind megjeleni. Így hallottam azt is, hogy mondották, miszerint egy bizonyosnak emlékezetébõl, akit az angyalok megvizsgáltak, kiolvasták, hogy az illetõ egy hónap alatt egyik napról a másikra mint gondolt és ezt a legcsekélyebb tévedés nélkül idézték fel, sõt ezeket a gondolatokat úgy visszaidézték, amint az maga ama napokban azokban volt. Ezekbõl a példákból kiviláglik, hogy az ember egész emlékezetét magával átviszi és hogy a világban semmi elrejtve nem lehet, ami a halál után nyilvánvalóvá ne váljék és pedig ez többek gyülekezte elõtt történik; az Úr szavai szerint:
    "Mert semmi olyan elrejtett dolog nincsen, amelynek meg nem kell nyilatkoznia, sem oly titok, amelynek meg nem kell tudatnia; annak okáért, amelyeket a sötétben mondottatok, a világosságban hallattatnak és amit a rejtek házakba a fülbe súgtatok, azt a házak tetején prédikálják." Lukács 12: 2,3.

463. Amidõn az ember cselekedeteit halála után felfedik, akkor az angyalok, akiknek a vizsgálat hivatala átadatott, arcát megfigyelik és a vizsgálat az egész testen áthalad, amennyiben az az egyik és másik kéz újjainál kezdõdik és innen az egészen szétterjed; amidõn én azon csodálkoztam, hogy ez miért van, elõttem felfedték. Hogy t.i. a gondolkozásnak és az akaratnak egyes részei,                 ( sajátságai ), amit azok az agyba beírattak, mert ezeknek kezdete ebben van, ugyanakkor az egész testbe is beírattak, mert ebben a gondolkozásnak és akarásnak minden része kezdetüktõl kifolyólag szétterjed és benne mint utolsóban, ( végsõben ), végzõdik. Ezért van az, hogy ami az emlékezetbe az akaratból és az akaratból eredõ gondolkozásból beíratott, nem csupán az agyba, hanem az egész emberbe is beírva van és ebben a testrészek rendje szerint sorrendben kitárul. Ebbõl világos lett, hogy az ember egészben véve olyan, mint akaratában és az ebbõl folyó értelmében, olyannyira, hogy a gonosz ember a saját gonoszsága és a jó ember a saját jósága. Ebbõl az is világos, hogy az ember életkönyve alatt, amelyrõl az Igében szó van, mit kell érteni, t.i. azt, hogy minden, úgy a cselekedetek, minta gondolatok, az egész emberbe beírattak és ha az emlékezetbõl visszaidéztetnek, mint valamely könyvbõl felolvasva és mint képben látszanak, ha a szellemet a menny világosságában vizsgálják. Ehhez, t.i. az ember halála után megmaradó emlékezethez, még valami figyelemre méltót akarok csatolni, amiáltal meggyõzettem, hogy nem csupán az általános, hanem legeslegcsekélyebb is, ami csak az emlékezetbe behatolt, abban hat és soha ki nem törlõdik. Elõttem abban írott könyvek látszottak, úgy mint a világban és megtaníttatám, hogy az azoknak emlékezetükbõl való, akik azokat írták, és hogy abból egy szó sem hiányzik, ami a világban az általuk írott könyvben volt és hogy ezen a módon más emlékezetébõl a legeslegkisebb dolgok is kivehetõk. Még olyanok is, amelyeket a világban elfelejtett. Az okát szintén felfedték, hogy t.i. az embernek külsõ és bensõ emlékezete van. Külsõ, amely természeti emberije és bensõ, amely szellemi emberije. Hogy az egyes részek, amelyeket az ember gondolt, akart, beszélt, tett, sõt amit hallott és látott, bensõ, vagy szellemi emlékezetébe beírattak és az ott található dolgok soha ki nem töröltetnek, mert azok, mint fentebb mondottam, egyszersmind a szellemre magára és testének tagjaira irattak és hogy szerint a szellem akaratának gondolatai és cselekedetei szerint van képezve. Tudom, hogy e dolgok értelmetlennek látszanak és ezért alig hihetõk, azonban mégis igazak. Ne higgye tehát a ember, hogy bármi is, amit magában gondolt, vagy titokban cselekedett, hogy a halál után is elrejtve marad, sõt inkább higgye azt, hogy akkor minden mintegy világos nappal látszik.

464. Habár a természeti, vagy külsõ emlékezet az emberben halála után hasonlóképpen még meg van, mindazáltal a puszta természeti dolgok, amelyek abban vannak, a másik életben vissza nem idéztetnek, hanem csak a szellemiek, amelyek a megfelelések segítségével a természetivel összefüggenek, amelyek mégis, ha azok láthatóan ábrázoltatnak, hasonló alkatban jelennek meg, mint amilyenben a természeti világban voltak. Mert minden dolog, ami a mennyekben látszik, hasonlóképpen a világban is látszik, habár lényegük szerint nem természetiek, hanem szellemiek, amelyeket a meny jelképeirõl és tüneményeirõl írt fejezetben láthatunk 170-176. sz. a. Azonban a külsõ, vagy a természeti emlékezet, amennyire az az abban levõ dolgokra vonatkozik, amelyek az anyagiból, az idõbõl, térbõl és egyebekbõl valók és amelyek a természetinek sajátságai, amit magukon viselnek, ezért ez a szellemnek arra, amire neki a világban szolgált, nem szolgál, mivel a világban az ember, amidõn a külsõ érzékibõl és egyszersmind nem a bensõ, vagy az ésszerû érzékibõl gondolkozott, természeti és nem szellemi módon gondolkozott. A másik életben a szellem, mivel a szellemi világban van, nem természeti, hanem szellemi módon gondolkozik. Szellemi módon való gondolkozásnak az ésszerû és az értelmes gondolkozást nevezzük. Ebbõl az következik, hogy a külsõ, vagy a természeti érzék az anyagi dolgok tekintetében ekkor nyugszik és használatba csak az vétetik, amit az ember a világban ezek segítségével magába fogadott és ésszerûvé tett.  Hogy a külsõ emlékezet, anyagi dolgait tekintve, nyugszik, annak oka abban van, hogy ezek vissza nem idézhetõk, mivel a szellemek és az angyalok a hajlamokból és az ebbõl eredõ gondolatokból, lelkül bensõjébõl beszélnek és ezért olyan dolgokat, amelyek nem ezekhez idomulnak, semmiképpen ki nem mondhatnak, ami abból is kitetszheti, amit az angyalok mennybeli és az emberekkel való beszédérõl 234-257. sz. a. mondottam. Ezért van az, hogy az ember annyira, amint a nyelvek és a tudományok által a világban értelmesé lett, a halál után is az, de egyáltalán nem abban az arányban, amint a nyelveket és a tudományokat megértette. Sokakkal beszéltem, akiket a világban mûvelteknek tartottak, mivel a régi nyelveket, mint a héber, görög és latin, értették, de mivel eszüket nem azáltal képezték ki, amit ezeken a nyelveken írtak, ezért némelyek éppen olyan együgyûeknek látszottak, mint azok, akik azokból a nyelvekbõl semmit sem értettek, sõt néhányan ostobának látszottak; de mégis megmaradt bennük az önhittség, hogy másoknál bõlcsebbek volnának, Néhánnyal beszéltem, akik a világban azt hitték, hogy az ember olyan arányban bõlcs, amilyen arányban emlékezetében sokat megtart és ezek emlékezetüket valóban sokban gazdagították és csaknem ezekbõl és így nem magukból, hanem másokéból beszéltek és értelmüket ezekbõl az emlékezetbeli dolgokból semmi módon nem tökéletesítették. Ezek közül némelyek tompa elméjûek ( stupidi ), némelyek balgák ( fatui ) valának. Annak megítéléshez, vajon valamely igazság igazság-e vagy nem, teljesen képtelenek voltak és minden hamisat megragadtak, amit azok, akik önmagukat mûvelteknek ( eruditos ) nevezték, igaznak állítottak. Mert, hogy valami úgy van-e, vagy nem, magukból látni egyáltalában nem tudták, - ha t.i.  egyebeket hallanak - szóval az értelemmel semmit. Néhány olyannal is beszéltem, akik a világban sokat és pedig a tudományok minden nemébõl, írtak, minélfogva messze földön a tudományosság hírében állottak. Ezek közül némelyek ugyan az igazságok felett okoskodni tudtak, vajon igazak-e, vagy nem? Némelyek, ha azok felé fordultak, akik az igazság világosságában állottak, megértették, hogy igazak, de azt belátni mégsem akarták, ezért azokat, mihelyt saját hamisságukban és így önmagukban valának, tagadták. Némelyek nem voltak bõlcsebbek, mint a mûveletlen tömeg és ezért úgy az egyik, mint a másik különbözõképpen, aszerint, mint amit a tudományos dolgok által össze-vissza írtak és elméjüket kiképezték. Azok ellenben, akik az egyház igazságai ellen voltak és afelett tudományosságukból gondolkoztak és ezek ellen a hamisságban megerõsödtek, elméjüket nem képezték ki, hanem csupán okoskodó képességüket ( raciocinandi). Ezt a képességet ugyan a világban értelmességnek tartják, de ez nem egyéb, mint az értelmességtõl elválasztott készültség. Az a készültség, amely, ha akar, mindent megokol és pedig önkényesen vett alaptételekbõl és így hamis következtetésekbõl hamisat, de az igazságokat nem. Ilyeneket az igazság elismerésére vezetni soha sem lehet, mert a hamisból az igazat látni nem lehet, hanem csak az igazból  a hamisat. Az embernek értelme kerthez és virágágyhoz hasonlít és ezért valami új töréshez ( gyeptöréshez ). Az emlékezet a termõföld ( humus ), a tudományos igazságok és ismeretek a magvak, amelyeket a világosság és a melegség kelt életre. Ezek nélkül csírázás nincs. Éppen így van az is, ha a menny világosságát, amely az isteni igaz és a menny melegségét, amely az isteni szeretet, hozzá nem eresztik. Az értelem egyedül csak ezekbõl származik. Az angyalok afelett nagyon panaszkodnak, hogy a mûveltek (eruditi ) nagy része mindent a természetnek tulajdonít és ezért lelküknek bensõjét olyannyira elzárták, hogy semmi igazat az igaz világosságából mely  a menny világossága, látni nem képesek. Ezért a másik életben okoskodó képességüktõl megfosztatnak, nehogy az okoskodás által az együgyûek között hamisat hintsenek szét és azokat eltántorítsák. Õket pedig a pusztaságba utasítják.

465. Egy bizonyos szellem neheztelt, hogy több dologra, amelyet a testi életben ismert, nem emlékezik. Az elvesztett élvezet miatt lehangolttá lett, mert azok neki igen nagy gyönyörûséget okoztak. Azonban azt mondották neki, hogy egyáltalában semmit sem veszített el, hanem mindazt tudja, és az ilyeneknek visszaidézése neki ebben a világban, amelyben most van, meg nem engedtetik és elegendõ, hogy most sokkal jobban és tökéletesebben tud gondolkozni és értelmét többé nem úgy mint azelõtt, vastag homályba, az anyagi és testi dolgokba, nem süllyesztheti, amely dolog neki ebben az országban, amelybe most jött, semmi hasznára nincsen és mindene megvan, ami az örökélet élvezetésre szolgál és csak így és nem egyébként lehet szerencsés és boldog. Ez tehát ama tudatlanság jele, miszerint azt hiszik, hogy ebben az országban, mivel az anyagiakat eltávolították és azok az emlékezetben nyugszanak, az értelmesség elvesznék. Holott a dolog úgy áll, hogy olyan arányban, amilyenben a lélek az érzéki dolgoktól, amelyek a külsõ emberhez, vagy a testhez tartoznak, elfordítható, azokat szellemi és mennyei dolgokká emelik.

466. Hogy az emlékkezetek milyenek, azoka másik életben némelykor alakzatokban láthatóan ábrázolódnak, amelyek csak ott válnak láthatókká ( ott sok olyan ábrázolódik, ami az embernél csak jelképekben él ). A külsõ emlékezet ott olyan tüneményként ábrázolódik, mint valami vastag bõr ( instar calli ), a bensõ emlékezet ellenben, mint az emberi agyhoz hasonló, valami velõanyag. Ebbõl szintén tudtunkra adatik, hogy milyen. Azoknál, akik a testi életben csupán az emlékezetre számítottak és így értelmüket ki nem képezték, vastagbõrûségük, mint valami keménység és belülrõl ideghúrokkal átvontnak látszik. Azoknál, akik emlékezetüket hamissal töltötték meg, szõrösen és boglyasan látszik és ez a dolgok rendetlen összehalmozása miatt ilyen. Azoknál, akik az emlékezeti tudásnak magukat az önzés és a világ iránti szeretetbõl vetették alá, összeenyvezettnek és megcsontosodottnak látszik. Olyanoknál, akik tudományos dogok által, különösen bõlcsészet által az isteni titkokba behatolnak és elõbb hinni nem akarnak, míg azok       felõl meg nem gyõzetnek, az emlékezet valami sötét dolognak látszik, amely akképpen alkotott, hogy a fénysugarakat elnyeli és sötétséggé változtatja át. Olyanoknál, akik félrevezetõk és képmutatók valának: mint az ébenfa, megcsontosodottnak látszik és a sugarakat visszaveri. Ellenben olyanoknál, akik a szeretet jóságában és a hit igazságaiban valának, ilyen vastag bõr nem látszik, mivel bensõ emlékezetük a fénysugarakat a külsõbe átereszti, a sugarak ennek benyomásaiban és jelképeiben saját alanyukban, vagy termõföldjükben helyükre jutnak és itt kellõ felvevõre találnak. Mert a külsõ emlékezet a rend végsõ foka, amelyben a szellemi és a mennyei dolgok szelíden határoltatnak és leereszkednek, elõrebocsátván, hogy ott jó és igaz van.

467. Azok az emberek, akik az Úr és a felebarát iránti cselekvõ szeretetben vannak, földi életük alatt maguknál és magukban angyali értelmet és bõlcsességet bírnak, habár a bensõ emlékezésük legbensõjében van elrejtve, de ez az értelem és bõlcsesség, mielõtt a testit le nem vetették, elõttük napfényre nem juthat. De akkor a természeti emlékezet elalszik és a bensõ emlékezetben ébrednek fel és ekkor folyvást a tulajdonképpeni angyali emlékezetbe lépnek be.

468. Hogy az értelem miként képezhetõ ki, röviden azt is megmondom, az igazi értelem igazságokból, nem pedig hamisságokból áll. Az, amely hamisból áll, nem értelem. Az igazságok három rendûek. Van polgári, erkölcsi és szellemi igazság. A polgári igazságok azokra a dolgokra vonatkoznak, amelyek az államokban az ítélet és a kormányzás tárgyai, általánosságban az igazságosságra és a méltányosságra ( justum et aequum ). Az  erkölcsi igazságok azokra a dolgokra vonatkoznak, amelyek minden egyes ember életét a társadalom és érintkezés tekintetében érintik, általánosságban az õszinteségre és egyenességre ( sincerum et rectum ), részletesen pedig mindennemû erényre vonatkoznak. A szellemi igazságok ellenben a menny és az egyház dolgaira vonatkoznak, általánosságban a  jóra, amely a szeretet tárgya és az igazra, amely a hit tárgya. Az életnek minden egyes embernél három foka van ( lásd fent 267. sz. a.). a polgári igazságok által az ész az elsõ fokig nyílik fel, a második fokig az erkölcsi igazságok által és a harmadik fokig a szellemi igazságok által. Mindazáltal tudni kell, hogy az ész nem azáltal nyílik fel, hogy az ember azokat tudja, hanem azáltal, hogy azok szerint él és az "azok szerinti élés" alatt a szellemi hajlamból eredõ szeretést értjük.  Azoknak szellemi hajlamból eredõ szeretése alatt kel érteni a jogos és a méltányos szeretését, mivel az jogos és méltányos. Az õszinteséget és az egyenességet, mert az õszinte és egyenes. A jót meg az igazat, mert az jó és igaz. Ellenben az érzéki hajlamból eredõ azok szerinti élés és szeretés alatt kell érteni az ön, a hírnév, a tisztelet, vagy elõny érdekébeni szeretést, amennyiben tehát az ember azokat az igazságokat érzéki hajlamból szereti, értelmessé annyiban nem válik, mert nem azokat szereti, hanem önmagát, akinek az igazságok, mint a szolgák uruknak, szolgálnak. Ha pedig az igazságok szolgáló eszközökké válnak, akkor az emberbe be nem hatnak és az élet egyetlen fokát sem nyitják fel, még csak az elsõt sem, hanem csupán az emlékezetben székelnek, mint anyagi alakban levõ ismeretek és itt az önszeretettel kapcsolódnak egybe, amely érzéki szeretet. Ebbõl kitetszhetik, hogy az ember hogyan lehet értelmessé. Hogy t.i. a harmadik fokig értelmessé a jó és az igaz iránti szellemi szeretet által lesz, amelyek a mennyhez és az egyházhoz tartoznak. A második fokig az õszinteség és az egyenesség iránti szeretet által. Az elsõ fokig a jogos és  a méltányos iránti szeretet által; e két szeretet a jó és az igaz iránti szellemi szeretet által szintén szellemivé lesz, mert ez azokba befolyik és azokkal összekapcsolódik és azokban egyszersmind azok ábrázatát képezi.

469. A szellemeknek és az angyaloknak szintúgy van emlékezetük, mint az embereknek, mert mindaz megmarad náluk, amit hallanak, látnak, gondolnak, akarnak és cselekesznek és értelmük azáltal folyton fejlõdik és pedig az örökkévalóságig. Ezért van az, hogy az angyalok és a szellemek az igaz és a jó ismeretet által, értelemben és bõlcsességben, éppúgy tökéletesbülnek, mint az emberek. Hogy a szellemnek és az angyaloknak emlékezetük van, azt nekem, sok tapasztalás által tudnom meg is engedtetett, mert láttam, hogy mindaz, amit, úgy nyilvánosan, mint elrejtve, gondoltak és cselekedtek, emlékezetükbõl felidéztetett, ha más szellemekkel együtt voltak. Azt is láttam, hogy olyanokat, akik az együgyû jók közül némi igazban valának ismeretekkel és ezek által értelemmel ruháztak fel és ezután a mennybe emeltek. Mindazáltal tudni kell, hogy ismerettel és értelemmel tovább, mint a jó és az igaz iránti hajlamuk fokáig, amelyben a világban voltak, fel nem ruházzák. Mert valamennyi szellemnek és angyalnak hajlama abban a nagyságban és minemûségben marad meg, amilyenben a világban volt és ez azután megelégedettséggel tökéletesbül, ami szintén az örökkévalóságig folytonosan történik. Mert mindaz az örökkévalóságig tovább tökéletesbülni képes, mivel mindegyik dolog végtelenül változik és így sokfélesége által gazdagodik, következésképpen sokszorosíthatóvá és gyümölcsözõvé válik. Semmiféle jó dolognak vége nincs, mert ez a Végtelentõl ered.  Hogy az angyalok és a szellemek az igaz és a jó ismerete által értelemben és bõlcsességben folyton tökéletesbülnek, arról azokban a fejezetekben, ahol a menny angyalainak bõlcsességérõl, 265-275. sz.; a pogányok és az egyházon kívüli népek mennybeni állapotáról, 318-328.sz. és a gyermekek mennybeli állapotáról, 329-345.sz. volt szó; és hogy ez a jó és az igaz iránti szeretet ama fokáig megy, amelyben a világban voltak és nemezen felül, arról a 349.sz. alatt szólottunk.
 

           Az ember a halál után olyan, mint amilyen földi élete volt.

470. Hogy mindenkit halála után saját élete vár, az az Igébõl valamennyi keresztyén elõtt ismeretes, mert az sok helyen mondja, hogy az ember cselekedete és mûködése szerint ítéltetik és jutalmaztatik meg. Ezért bárki, aki magából a jóból és az igazból gondolkozik, egyébként nem látja, minthogy az, aki jó életet folytat, a mennybe, és aki  gonoszul él, a pokolba jut. Aki ellenben a gonoszban van, az nem akarja hinni, hogy halál utáni állapota, világi élete szerint lesz, hanem azt gondolja, - és pedig különösen ha beteg - hogy a mennyet mindenki csupa kegyelembõl bírja, bármiképpen élt is és azt hite szerint, amelyet az élettõl elválasztott, gondolja.

471. Hogy az ember cselekedetei és munkái után ítéltetik és jutalmaztatik, azt az Igében sok helyen látjuk, amelyek közül itt néhányat felsorolni akarok:
  "Mert az ember fia eljön angyalaival Atyjának dicsõségében és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint"  Máté 16: 27.
    "Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg; úgy vagyon, a lélek mondja: mert megnyugosznak fáradtságuktól és cselekedetük követi õket".  Jelenések 14: 13.
    "Kinek-kinek megfizetek cselekedete szerint".  Jelenések 2: 23.
  "És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten elõtt és könyvek nyittatának meg és cselekedeteik szerint megítéltetének a halottak azokból, amelyek a könyvekbe irattattak. A tenger is kiadá a halottakat, akik benne voltak; a halál is és a pokol is megadák a halottakat, akik náluk voltak és cselekedeteik szerint mindenek megítéltettek". Jelenések 20: 12,13,15.
   "Imé eljövök hamar és az én jutalmam velem van, hogy mindenkinek megfizessek cselekedete szerint".  Jelenések 22: 12.
    "Azt, aki az én beszédemet hallja és megtartja, hasonlítom a bõlcs emberhez; ellenben azt, aki hallja és meg nem tartja, a bolond emberhez".  Máté 7: 24,26.
    "Nem mindenki, aki ezt mondja: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába, hanem aki cselekszik az én mennyei atyám akaratát. Sokan mondják nékem ama napon: Uram! Uram! Nem a te neved által jövendöltünk-é és nem a te neved által ûztünk-é õrdögöket és a te neved által sok hatalmas dolgot nem cselekedtünk-e? Akkor pedig vallást teszek nékik: soha nem ismertelek el titeket, távozzatok éntõlem gonoszság cselekedõi".  Máté 7: 21,22,23.
    "Akkor fennhangon mondjátok: Te elõtted ettünk és ittunk és ami utcáinkon tanítottál. És ezt mondaj: Mondom néktek, nem ismerlek titeket hamisság cselekedõi".  Lukács 13: 25,26,27.
    Megfizetek nékik cselekedeteik szerint és kezeiknek munkája szerint".  Jeremiás 25: 14.
   "Jehova! A te szemeid nyitva vannak az emberek minden útjára, hogy kinek-kinek megfizess útai szerint és cselekedetének gyümölcse szerint".  Jeremiás 32: 19.
     "Megbüntetem õket gonosz útaikért és megfizetek néki munkájáért". Hóseás 4: 9.
     "A Jehova útaikon és cselekedeteink szerint cselekszik velünk".  Zakariás 1: 6.

Ahol az Úr az utolsó ítéletrõl jövendöl. Csupán a cselekedeteket számlálja fel és azt mondja, hogy az örökéletbe azok mennek, akik jót cselekedtek és a kárhozatra azok, akik gonoszul cselekedtek, Máté 25: 32,46. És így több más helyen, ahol az ember üdvözítésérõl és kárhoztatásáról van szó. Hogy az ember mûvei és tettei az ember külsõ életéhez tartoznak és hogy ezek által bensõ élete, úgy, amint az van, alakul ki, nyilvánvaló.

472. Azonban a tettek és mûvek alatt a tetteket és a mûveket nem úgy kell érteni,  mint ahogy külsõképpen alakulnak, hanem úgy, mint ahogy a bensõ szerint vannak, mert mindenki tudja, hogy valamennyi tett és mû az ember akaratából és gondolkozásából ered, mert ha nem ezekbõl erednek, akkor csupán olyan mozgás volna, mint az önmozgó és a báb.(ex automatis et simulacris). Ezért a tett és a mû magában véve csupán hatás, amely lelkét és életét az akarástól és a gondolkozástól nyeri, úgyannyira, hogy azok az akarást és a gondolkozást mûködésben tüntetik fel, és ezért az akarás és a gondolkozást a külsõ alkatban van. Ebbõl az következik, hogy úgy, amint az akarás és a gondolkozás, amelyek tettet,  vagy mûvet hoznak létre, alkotva vannak, szintúgy van a tett és a mû is alkotva. Ha a gondolat és az akarat jó, akkor a tettek és a mûvek is jók, ha azonban a gondolat és az akarat gonosz, akkor a tettek és a mûvek is gonoszok, habár külsõ alkatukra hasonlóknak látszanak. Ezer ember is végezhet hasonlót, vagyis hasonló cselekvést ábrázolhat, oly egyformán, hogy külsõ alkatuk szerint alig különböztethetõk meg és mégis  magában véve mindegyik, a másiktól különbözõ, mivel különbözõ akaratból ered. Szolgáljon például az embertárssal való õszinteség és jogosság. Az egyik õszintén és jogosan jár el vele szemben abból a szándékból, hogy olyannak látsszék saját maga és becsülete végett. Egy másik a világ és saját elõnye végett. Egy harmadik, hogy neki viszont szolgáljon és érdemül tudassék. A negyedik a barátság okáért. Az ötödik a törvénytõl és hírnevének meg hivatalának elvesztésétõl való félelem miatt. A hatodik, hogy valakit nézetének, céljának megnyerjen, ha azok gonoszok is. A hetedik, hogy behálózhasson; és így más, másként. Ezek cselekedetei magukban véve jóknak tetszenek, ( mert az embertárssal szemben õszintén és jogosan viselkedni jó ) mégis gonoszak, mert nem az õszinteség és a jogosság érdekében, nem az azokhoz való szeretetbõl, hanem a saját és a világ érdekében történnek, amelyeket szeret, és amely szeretetnek az õszinteség és az igazságosság csak szolgálnak, mint cseléd az urának, akiket uruk szintén lenéz és elküld, mihelyt azok neki nem szolgálnak. Az õszinte és igaz cselekvés külsõ alkata szerint hasonlóképpen azoknál is hasonló, akik valóban az õszinteség és az igazságosság iránti szeretetbõl cselekesznek. Ezek közül néhányan a hitnek igazságából, vagy engedelmességbõl cselekesznek, mivel az Ige így rendeli. Némelyek a hit jóságából és a lelkiismeretbõl vallása rendeléseképpen cselekesznek. Némelyek a felebarát iránti szeretetmunkásság jóságából, mivel ennek jólétéért gondoskodni kell. Némelyek az Úr iránti szeretetbõl, mert a jót a jó érdekében, valamint az õszinteséget és az igazat az õszinteség és az igaz érdekében kell cselekedni, amely utóbbit azért szereti, mivel ezek az Úrból származnak és mivel abban az Úrtól kiáradó Isteni van, és ezért ezek a cselekedetek, saját lényegüket tekintve, Isteniek. Ezek tettei és mûvei bensõképpen jók, s ezért külsõképpen is jók, mert mint fentebb mondottam, a tettek és a mûvek teljesen olyanok, mint amilyenek a gondolkozás és az akarat, amelybõl erednek és ezek nélkül nem tettek és mûvek, hanem lélek nélküli mozgások. Ebbõl kiviláglik, hogy az Igében tettek és mûvek alatt mit kell értenünk.

473. Mivel a tettek és a mûvek az akarathoz és a gondolkozáshoz tartoznak, azért a szeretethez és a hithez is tartoznak, következésképpen úgy vannak alkotva, mint a szeretet és a hit; mert ha az ember szeretetét, vagy akaratát mondjuk, ugyanaz, és az is, ha az ember hitét vagy meghatározott gondolkozását mondjuk, ugyanegy, mert amit az ember szeret, azt akarja is és amit az ember hisz, azt gondolja is. Ha az ember szereti azt, amit hisz, úgy akarja és cselekszi is azt, amennyire csak lehet. Mindenki tudhatja, hogy a szeretet és a hit az ember akaratában és gondolkozásában és nem ezeken kívül lakozik. Mert az akarat az, amely a szeretettõl felhevül és a gondolkozás az, amely a hit tárgyaiban megvilágosodik. Ezért csak azok, akik bõlcsen gondolkozni tudnak, világosulnak meg és a megvilágosítás szerint gondolják és akarják az igazságokat, vagy ami ugyanaz, az igazságokat hiszik és azokat szeretik.

474. Mindazáltal tudni kell, hogy az embert az akarat alkotja és a gondolkozás és csak annyiban, amennyiben az az akaratból ered. Továbbá, hogy a tettek és a mûvek e kettõbõl erednek, vagy ami ugyanaz, hogy az embert a szeretet alkotja és a hit csak annyiban, amennyiben az a szeretetbõl ered és hogy a tettek és a mûvek mind a kettõbõl erednek. Ebbõl az következik, hogy az akarat, vagy a szeretet maga az ember, mert ami létre jön, ahhoz tartozik, amibõl eredt. Létrejönni, a létrehozást és összhangzó lakatban való ábrázolást jelenti, hogy az észlelhetõvé váljék és napvilágra jusson. Ebbõl kitetszhetik, hogy mi a szeretettõl elválasztott hit, hogy t.i. ez nem hit, hanem csupán valami tudás, amelynek szellemi élete nincs és az is kitetszhetik, hogy a tett, vagy a mû szeretet nélkül micsoda, hogy tudniillik az nem az élet tette és mûve, hanem a halál tette és mûve, amelyben a gonosz iránti szeretetbõl és a hamisban való hitbõl eredõ élet látszata lakozik. Az életnek ez a látszata az, amelyet szellemi halálnak nevezünk.

475. Tudni kell továbbá, hogy a tettekben és a mûvekben az egész ember kialakul és hogy akarása és gondolkozása, vagy szeretete és hite, ami az ember bensõje, tökéletességre addig nem jut, mielõtt tettekben és mûvekben, amelyek az ember külsõi, nem nyilvánul. Ezek t.i. az utolsó fokok, amelyekben azok határolódnak és ezek nélkül a határolások nélkül olyanok, mint a határolatlan, amely még nem létezik s így még az emberben jelen nincs. Gondolni és akarni, anélkül, hogy cselekednénk, holott ez utóbbit mégis tudnók, olyan, mint valamely edénybe zárt láng, amely kialszik, vagy mint a homokba vetett mag, amely ki nem kél, hanem termõerejével elpusztul .De ezzel szemben gondolkozni és akarni és ebbõl kifolyólag cselekedni is, olyan mint a láng, amely köröskörül melegséget és világosságot áraszt és olyan, mint a termõföldbe vetett mag, amely fává, vagy virággá csírázik és felnõ. Mindenki tudhatja, hogy akarni és nem cselekedni, holott ezt tehetnõk, annyi, mint semmit sem akarni és hogy szeretni, de a jót nem cselekedni, holott ezt cselekdhetnõk, annyi mint nem szeretni; tehát ez csupán a gondolkozás, hogy akarjunk és szeressünk, vagyis a lététõl elválasztott gondolkozás, amely eltûnik és elmúlik. A szeretetés és az akarás a tett és mû tulajdonképpeni lelke. Ez az õszinteségben és az igazban a testet képezi. Amit az ember tesz, az a szellemi test, mert az ember szellemteste máshonnan nem is származik, vagyis, egyébbõl, mint abból, amit az ember szeretetbõl, vagy akaratból cselekszik, nem származik ( lásd fent 463. sz.a.). Egyszóval, mindaz, ami az emberhez és szelleméhez tartozik testében, vagy mûvében van.

476. Ebbõl kitetszhetik, hogy az élet alatt, amely az embert halála után várja, mit kell érteni. Hogy ez t.i. szeretete és az abból származó hit, nemcsak a képességnél, hanem a cselekvésnél fogva is, hogy tehát ez a tett és a mû, mert mindazt, ami az ember szeretetéhez és hitéhez tartozik, magába foglalja.

477. Az uralkodó szeretet az, amely az embert halála után várja és az örökkévalóságig soha meg nem változik. Bármely ember szeretetének többféle ösztöne van, de ezek mind az uralkodó szeretetre vonatkoznak és vele egyet alkotnak, vagy egymással egyet képeznek. Az akaratban mindent, ami az uralkodó szeretettel megegyezik, szeretetnek ( amores ) neveznek, mivel azt szeretik. A szeretetnek ezek az ösztönei részint bensõk, részint külsõk, részint közvetlenek, részint közvetve összekötöttek, részint közelebbiek, részint távolabbiak és különbözõképpen szolgálók. Együttvéve egyszersmind országot képeznek, mert az embernél ilyképpen vannak elrendezve, habár az ember együttes elrendezésérõl egyáltalában nem tud, mégis a másik életben abból valami elõtte nyilvánvalóvá lesz, mert ott gondolkozásának és hajlamának kiterjedése azok rendje szerinti. A mennyei társaságokban való kiterjedése, ha uralkodó szeretete a menny ösztöneibõl áll, ellenben a pokoli társaságokban, ha az uralkodó szeretet a pokol ösztöneibõl áll. Hogy a szellemek és az angyalok valamennyi gondolatának és hajlamának a társaságokban kiterjedése van, lásd a menny angyalainak bõlcsességérõl és a menny alakjáról szóló fejezetekben írottakat, amelyek szerint abban a tanítások és a közöltetések történnek.

478. Mégis azt, amit eddig mondottam, csak az értelmes ember gondolkozásának mondottam. Hogy ezt a látás érzéke elé állítsam, tapasztalatokat akarok felsorolni, amelyek által ez megvilágosodik és beigazolódik:
Elõször: hogy az ember halála után saját szeretete, vagy akarata.
Másodszor: hogy az ember halála után az örökkévalóságig úgy marad, amilyen akarata, vagy uralkodó szeretete szerint alkotva van.
Harmadszor: hogy a mennybe az az ember jut, akinek mennyei, vagy szellemi szeretete van és a pokolba az, akinek a mennyei és a szellemi nélküli érzéki és világi szeretete van.
Negyedszer: hogy az ember hite nem marad meg, hacsak nem a mennyei szeretetbõl ered.
Ötödször: hogy a cselekvõ szeretet, ( amor actu ) az, ami megmarad s ezzel az ember élete is.

479. Hogy az ember a halál után saját szeretete, vagy akarata, az elõttem sokirányú tapasztalás által bebizonyosodott. Az összes menny a szeretet jóságának különbözõsége szerint társaságokba van felosztva és minden szellemet, akit a mennybe emelnek és angyallá lesz, ahhoz a társasághoz vezetnek, amelyik szeretetével megegyezik és ha odajut, egyszersmind otthon is van, akárcsak abban a házban, amelyben született. Ezt az angyal megérzi és a hozzá hasonlókhoz társul. Ha innen eltávozik és máshová megy, akkor folyton ellenállást és a hozzá hasonlók utáni vágy vonzását, vagyis uralkodó szeretetéhez való visszatérést érzi.  A mennyben a társulások ilyen módon történnek. Ugyanígy történnek a pokolban is, ahol azok hasonlóképpen az övéikhez, a mennyeivel ellentétes ösztönök szerint vannak társítva. Hogy vannak társaságok, amelyek a mennyet és olyanok is, amelyek a poklot alkotják és hogy ezek egymástól valamennyien a szeretet különbözõsége szerint különböznek, lásd fent 41-50. És 200-212. sz. a. Hogy az ember halála után saját szeretete, az abból is kitetszhetett, hogy akkor az, ami uralkodó szeretetével egyet nem képez, eltávolodik és egyszersmind elvétetik. Aki jó, ettõl minden vele össze nem egyezõt és elérõt elmozdítanak és egyszersmind el is vesznek és saját szeretetébe így helyezik. Ugyancsak így a gonosz is, csupán azzal a különbséggel, hogy ettõl az igazságokat veszik el, azonban a jótól a hamisat, egészen addig, hogy mindegyik saját szeretetévé válik. Ez akkor történik, amikor a szellemember a harmadik állapotba jut, amelyrõl a következõkben lesz szó. Ha ez megtörtént, akkor tekintetét állandóan saját szeretete felé irányítja, amelyet szüntelen szeme elõtt tart, bárhova fordulna is, lásd fent 123-124. sz. a. Valamennyi szellemet vezetni lehet, ahová csak akarjuk, hacsak uralkodó szeretetükben megtartjuk és ellen sem állhatnak, bármennyire tudatukban van is, hogy velük ez történik és bármennyire törekedjenek is az ellenállásra. Többször megkísérelték, vajon ez ellen cselekedni képesek-e, mégis hiába. Szeretetük olyan, mint valami szalag, amellyel egyszersmind körülköttetnek, amellyel vezethetõk és amitõl elválni nem képesek. A világban az emberrel hasonló történik; ezt is szeretete vezérli és szeretete segítségével fordíttatik másoktól el, de még inkább akkor, ha szellemé válik, mert akkor más szeretetet nem mutathat, sem olyant nem hazudhat, ami nem sajátja. Hogy az ember szellem uralkodó szeretete, az a másik életbeni minden érintkezésben kitûnik, mert amennyiben valaki mások ( alterius ) szeretete szerint cselekszik és beszél, annyiban látszik ez ( hic ) telt, vidám és eleven arcúnak, de amennyiben valakivel annak       ( ejus ) szeretete ellenére cselekszik és beszél, annyiban kezd annak ( ejus ) arca változni, elsötétülni és láthatatlanná válni és végül teljesen eltûnik, mintha jelen sem lett volna. Hogy ez megtörténik, az engem gyakran csodálatra ragadt, mivel a földön ilyesmi meg nem történhetik. De megmondották nekem, hogy hasonló az ember szellemével is elõfordul, amely szintén, ha mástól elfordul, annak szemei elõtt többé nincs. Hogy a szellem saját uralkodó szeretete, az szintén abból ered, hogy valamennyi szellem magához ragadja és elsajátítja azt, ami szeretetével megegyezik, ellenben mindent visszautasít és eltávolít, ami azzal meg nem egyezik. Valamennyinek szeretete szivacsos és lyukacsos fához hasonló, amely olyan folyadékot szív magába, amely növényi fejlõdésére alkalmas, a többeket azonban magától eltaszítja. Szintén hasonló az állatoknak ahhoz a neméhez, amelyek takarmányukat ismerik és arra éheznek, ami természetükkel megegyezik, ellenben, ami vele meg nem egyezõ, kerülik, mert minden szeretet a sajátjával akar táplálkozni: a gonosz szeretet a hamissal, a jó szeretet az igazzal. Néhányszor látnom megengedtetett, hogy némelyik együgyû jó a gonoszokat az igazra és a jóra tanítani akarta, ezek azonban tanítás közben messze eltávolodtak és amint az övéikhez jutottak, saját szeretetükkel megegyezõ hamis azokat nagy örömmel töltötte el. Továbbá, hogy a jó szellemek az igazságokról egymással beszéltek, amit a jelenlevõ jók élvezettel hallgattak, de a gonoszok, akik szintén jelen voltak, semmire sem figyeltek, mintha azokat nem is hallanak. A szellemvilágban utak mutatkoznak, amelyek közül némelyek a mennybe, mások pedig a pokolba vezetnek, mindegyik valamely társasághoz. A jó szellemek más úton, mint amelyek a mennybe vezetnek, nem mennek és pedig csak ahhoz a társasághoz, amelyek a szeretetük szerinti jóban vannak. A máshova vezetõ utakat nem látják. A gonosz szellemek ellenben semmi egyéb úton nem mennek, mint amelyek a pokolhoz vezetnek és ebben ahhoz a társasághoz, amelyek szeretetük szerinti gonoszban vannak, a máshova vezetõ utakat nem látják és ha olyanokat meglátnak, azon menni mégsem akarnak. A szellemvilágban az ilyen utak a valóságban látszó tünemények, amelyek az igazságoknak, vagy hamisságoknak felelnek meg. Ezért is az Igében az utak ezeket jelentik. Ezekkel a tapasztalati tényekkel bebizonyítottam, amit fent az ész alapján mondottam, hogy t.i. a halál után minden ember saját szeretete és akarata. Az akaratot mondjuk, mert mindenkinek legsajátabb akarata, saját szeretete.

480. Hogy az ember halála után az örökkévalóságig úgy marad, mint amilyen akarata, vagy uralkodó szeretete, az szintén sok tapasztalat által beigazolódott. Megengedtetett nekem, hogy néhánnyal beszélhessek, akik kétezer évvel ezelõtt éltek és ezek élete a történelmi mûvekben megírva volt és így azokból ismeretes. Úgy találtam, hogy önmagukat hasonlóan szeretik és a szeretet tekintetében, amelybõl életük folyt és amely szerinti vala, még teljesen olyanok, mint ahogy leírva vannak. Voltak olyanok, akik tizenkét századdal ezelõtt éltek és szintén a történelmi könyvekbõl ismertek valának és viszont olyanok, akik négy századdal ezelõtt, és akik hárommal ezelõtt éltek és így tovább. Ezekkel is szabad volt beszélnem és úgy találtam, hogy még ugyanaz a hajlam uralkodott náluk; semmi egyéb különbséget nem találtam. Szeretetük  öröme, olyan dolgokká változott át, amely amazoknak megfelelt. Az angyalok azt mondották, hogy az uralkodó szeretet senkinél sem változik meg, még az örökkévalóságig sem, mert mindenki saját szeretete. Ennek megváltoztatása valamely szellemnél annyi lenne, mint saját életétõl való megfosztás, vagy annak megsemmisítése. Az okot is megnevezték. Hogy t.i. az ember halála után, úgy, mint a világban, tanítás által meg nem jobbítható, mert az utolsó alap, amely természeti ismeretekbõl és hajlamokból áll, akkor pihen és fel nem nyitható, mivel nem szellemi ( lásd fent 464. sz. a.) és hogy a bensõ, t.i. az ész ( mentis, vagy a lélek ( animi ) ezen az alapon nyugszik, mint a ház saját alapján. Ezért van az, hogy az ember az örökkévalóságig úgy marad, mint amilyen testi élete a világban volt. Az angyalok igen csodálkoznak, hogy az ember nem tudja, hogy mindenki olyan, amilyen uralkodó szeretete és afelett is, hogy sokan azt hiszik, hogy közvetített kegyelembõl és csupán a hit által üdvözülhetnek, bármilyenek legyenek is életükben, valamint afelett is, hogy nem tudják, miszerint az isteni kegyelem közvetett és abban áll, hogy az Úr úgy a világban, mint azután az örökkévalóságban vezeti és hogy ebbõl a kegyelembõl azokat vezeti, akik nem a gonoszban élnek. Ezek azt sem tudják, hogy a hit a mennyei szeretetbõl kifolyó igazság felé való hajlás, amely az Úrból származik.

481. Hogy a mennybe az az ember jut, akinek mennyei és szellemi szeretete van és a pokolba az, akinek a mennyei és a szellemi nélküli érzéki és világi szeretete van, ezt mindazokon beigazolva láthattam, akiket a mennybe emeltek és azokon, akiket a pokolra vetettek. Azok, akiket a mennybe emeltek, mennyei és szellemi szeretetû életûek voltak, ellenben azok, akiket a pokolba vetettek, érzéki és világi szeretetbõl eredõ életûek voltak.  Mennyei szeretet a jónak, õszintének és igaznak szeretése, mert az jó, õszinte és igaz és ebbõl a szeretetbõl való cselekvés, következésképpen a jó, õszinte és igaz életével való bírás, amely a mennyei élet. Azok, akik azokat azokért szeretik és cselekszik, vagy az életben gyakorolják, azok az Urat is mindenek felett szeretik, mert az Õtõle származik és felebarátjukat is szeretik, mert az a mi felebarátunk, akit szeretnünk kell. Érzéki szeretet ellenben, a jónak, õszintének és igaznak nem azokért, hanem saját magukért való szeretése, mivel ezek segítségével hírnevet, méltóságot és elõnyöket nyerhetnek. Az ilyenek a jóban, õszintében és igazban nem az Úrra és a felebarátra, hanem önmagukra és a világra tekintenek és a csalásban ( in fraude ) örömet éreznek, de a csalásból eredõ jó, õszinte és igaz azonban gonosz; csalfaság és igaztalanság az, amit õk abban szeretnek. Mivel szerint az ösztönök mindenkinek életét meghatározzák, azért mindenkit, mihelyt a halál után a szellemvilágba jut, azonnal megvizsgálnak, hogy milyen és azokkal, akik hasonló szeretetben vannak, vezetnek össze. Akik mennyei szeretetben állanak, olyanokkal, akik a mennyben vannak és akik érzéki szeretetben vannak, azokkal, akik a pokolban vannak. Az ilyenek az eltöltött elsõ és második állapot után egymástól elválnak; egymást többé nem láthatják, sem meg nem ismerhetik, mert mindegyiknek szeretete, nemcsak a bensõ, ( lelkének székhelye ) szerint, hanem a külsõ szerint is, t.i. arcuk, testük és beszédük szerint változik, mert szeretetének a külsõben mindenki képmásává lesz. Azok, akik érzéki szeretetûek, nehézkeseknek, (crassi ) homályosoknak, feketéknek és torzalakoknak látszanak. Ellenben azok, akik mennyei szeretetûek, élénkeknek, ( vegeti ) sugárzóknak ( lucidi ) fehéreknek és szépeknek tûnnek fel. Érzelmeik és gondolkozás módjuk tekintetében szintén teljesen különbözõk. Az olyanok, akik mennyei szeretetûek, szintén mély értelmûek és bõlcsek. Akik ellenben érzéki szeretetûek, ostobák és mondhatni, balgák. Ha azok gondolkozásának és hajlamának külsõje és bensõje, akik a mennyei szeretetben vannak láthatóan mutatkozik, akkor a bensõ, mint valami világosság, némelyeknél, mint a láng fénye és a külsõ többféle szép színben, mint szivárvány, látszik. Ezzel szemben azoknak a bensõje, akik az érzéki szeretetben vannak, fekete, mivel le van zárva és némelyeknél halvány tüzes, azoknál t.i. akik belülrõl gonoszok, álnokok ( dolo maligno ) valának. A külsõ ellenben a legcsúnyább és a szemnek nem tetszõ színû. ( A bensõ és a külsõ, vagyis a lélek és az érzelem, a szellemi világban, amikor csak az Úrnak tetszik, láthatóan mutatkozik). Olyanok, akik érzéki szeretetben vannak, a menny világosságában semmit sem látnak. A menny világossága nekik sötétség, de a pokol világossága, amely olyan, int az izzó széné, elõttük olyan, mint a fényes világosság. A menny világosságában bensõ látásuk is annyira elsötétül, hogy hülyékké ( insaniant ) lesznek. Ezért azt kerülik és a bennük levõ hamis és gonosz szerinti mélységben, barlangokba, meg mélységekbe rejtõznek. Másként látnak azonban azok, akik mennyei szeretetben vannak; aszerint, amint a menny világosságába bensõbben, vagy magasabban vannak, mindent annyival világosabban és szebben látnak és az igazságokat annál nagyobb értelemmel és bõlcsességgel fogják fel. Olyanok, akik az érzéki szeretetben vannak, a menny melegségében egyáltalába nem  élhetnek, ( mert a mennyben a meleg az isteni szeretet ), hanem annál inkább a pokol melegében, amely azok iránti szenvedelem, akik nekik nem kedvezõk, akik ellenük dühöngenek. Másoknak becsmérlése, ellenségeskedések, a gyûlölség kitörései, a bosszú, ennek a szeretetnek öröme és ha ezekben vannak, akkor saját életükben vannak és arról egyáltalában semmit sem tudnak, hogy mit jelent másoknak jót tenni magából és magáért a jóért, hanem a jót csak a gonoszbólés a gonosz érdekében cselekszik. Akik érzéki szeretetben vannak, a mennyben lélegzeni nem is tudnak. Ha valamely gonosz szellem odavitetik, a levegõ után úgy kapkod, ( trahit animam ) mint az, aki a halállal küzd. Akik azonban a mennyei szeretetben vannak, annál szabadabban lélegzenek és annál inkább elevenebben mozognak, minél inkább a mennyben vannak. Ebbõl kitetszhetik, hogy a menny mennyei és szellemi szeretete az embernél jelen van, mivel ez a szeretet a menny minden dolgába beírva van és hogy az érzéki és a világi szeretet a mennyei és a szellemi szeretet nélkül az embernél a pokol, mivel ezek a szeretetnemek a pokol minden dolgába beirattak. Ebbõl világos, hogy a mennybe az jut, akinek mennyei és szellemi szeretete van és a pokolba az, akinek a mennyei és a szellemi szeretet nélküli érzéki és világi szeretete van

482. Hogy az embernek hite nem marad meg, hacsak az nem a mennyei szeretetbõl származik, az annyi tapasztalat által mutattatott be, hogy azt, amit arról láttam és hallottam, ha leírnám, egész könyvet megtöltene. Azt bizonyíthatom, hogy azoknál, akik a menyei és a szellemi szeretet nélküli érzéki és világi szeretetben vannak, semmiféle hit nincs, de nem is lehet és hogy az csak tudás és beképzelés, hogy az valami igazság, mert az szeretetének szolgál. Azok közül sokakat, akik azt hitték, hogy a hitben vannak, olyanokhoz vezettek, akik valóban a hitben valának és itt, a megadott közösség után, arról gyõzõdtek meg, hogy egyáltalán semmi hitük nincs, azután el is ismerték, hogy valamely igazság, vagy az Ige iránti puszta hit, nem hit. Hanem az a hit, ha az igazat mennyei szeretetbõl szeretjük és ezt bensõ hajlamból akarjuk és cselekesszük. Azt is megmutatták, hogy beképzelésük, amelyet hitnek nevezének, mint a téli fény, olyan volt, mivel nem volt melegsége, midõn a földön minden összefagy és megdermed és hó alat fekszik. Ezért beképzelt hitük világossága, mihelyt arra a mennyei világosság sugarai rátûznek, nemcsak hogy azonnal kialszik, hanem vastag sötétséggé is válik, amelyben magát senki meg nem láthatja. Azért akkor bensõjük egyszersmind annyira elsötétül, hogy semmit meg nem értenek és végül a hamis miatt hülyékké                ( insaniant ) lesznek. Ennek okáért az ilyenektõl minden igazságot, amelyet az Igébõl és az egyház tanításaiból tudtak és azokat, saját hitükként adták elõ, elvesznek és  ahelyett minden hamissal, ami életük gonoszságával megegyezik, megtöltik. Ugyanis mindeniket saját alaphajlamába és az ezzel megegyezõ hamisba helyezik vissza. Mivel az igazságok a gonosz hamisságának, amelyben vannak, ellenmondanak, ezért akkor gyûlölik és utálják és azokat önmaguktól elvetik. Azt a mennyrõl és a pokolról nyert minden tapasztalatommal igazolhatom, hogy azok, akik a tan szerinti puszta hitet elismerték és életük tekintetében a gonoszban valának, valamennyien a pokolba vettettek, amelyrõl az "Utolsó ítéletrõl"  és az "Elrontott Babilonról" írott mûvecskében van szó.

483. Hogy a cselekvésbe átmenõ szeretet az, amely az ember életeként megmarad, mint végmondat mindabból következik, ami a tapasztalatból beigazoltatott, és így abból is, amit fent a tettekrõl és a mûvekrõl mondottam, A cselekvésbe átmenõ szeretet a mû és a tett.

484. Tudni kell, hogy minden mû és tett az erkölcsi és polgári élet tárgya és hogy azok azután az õszinteségre és az egyenességre ( sincerum et rectum ) és azután a jogosra és a méltányosra vonatkoznak. Az õszinteség és az egyenesség az erkölcsi élet tárgya és a jogos meg a méltányos            ( justum et aequum ) a polgári élet tárgya. A szeretet, amelybõl étre jönnek, vagy mennyei, vagy pokoli. Az erkölcsi és polgári élet mûvei és tettei mennyeiek, ha azokat mennyei szeretet folytán végezik, mert az, ami mennyei szeretetbõl történik, az az Úrból történik, és ami az Úrból történik, valamennyi jó. Ezzel szemben az erkölcsi és a polgári élet mûvei és tettei pokoliak akkor, ha azok pokoli szeretetbõl történnek. Az, ami ebbõl a szeretetbõl, amely az ön és a világ iránti szeretet, történik, az magából az emberbõl történik és ami az emberbõl magából történik, az magában véve mind gonosz; mert az ember önmagában véve, vagy sajátját tekintve, nem egyéb gonosznál.
 

    Mindenkinek  életöröme a halál után megfelelõvé változik át.

485.  Hogy az alaphajlam ( affectio regnans ), vagy uralkodó szeretet ( amor dominans ) mindenkinél az örökkévalóságig megmarad, azt az elõzõ fejezetben megmutattam; hogy azonban hajlamának, vagy szeretetének öröme ( jucunda ) megfelelõvé változik át, azt most mutatom meg. A megfelelõvé átváltozás alatt a szellemivé változást kell érteni, ami a természetinek megfelel. Hogy szellemivé változik át, az abból is kitetszhetik, hogy az ember, amíg mulandó testében van, a világban van, azonban akkor, amidõn ezt a testet elhagyta, a szellemi világba jut és szellemi testet ölt fel. Hogy az angyaloknak tökéletes emberi alkatuk van, és a halál után valóban emberek és hogy testük, amelyekkel bírnak, szellemiek, azt lásd fent 73-77. És 453-460. sz. alatt, és hogy a szellemi és természeti dolgok között megfelelési viszony áll fenn, 87-114.sz. alatt.
486. Az ember minden öröme ( jucunda ), uralkodó szeretetéhez tartozik mert az ember az örömnél egyebet, mint amit szeret, nem érez és így legfõképpen azt, amit mindenekfelett szeret. Ha azt mondjuk: uralkodó szeretet, vagy, amit mindenekfelett szeret, egyet jelen. Az örömök különbözõ nemûek. Általában annyi félék, mint az uralkodó szeretet, következésképpen éppolyan sokfélék, mint az emberek, a szellemek és az angyalok, mert az egyiknek uralkodó szeretete a másikéval nem egyetemesen hasonló. Ezért van, hogy az egyiknek a másikéval egyenlõ arcképzõdése nincs; mert az arc mindegyiknél érzelmének képmása és a szellemvilágban ez mindegyiknél uralkodó szeretetének képmása. Mindegyiknek öröme részlegességében szintén végtelen változatosságú. Egy és ugyanannál sem egy az öröm, ( unum alicujus jucundum ) amely a másikkal teljesen egyenlõ, vagy benne egyenlõ volna, sem olyanok, amelyek egymásra következõk, sem olyanok, amelyek egyszersmind együtt vannak. Egy sincs, amelyik a másikkal ugyanaz volna         ( unum idem cum altero non datur ) de az örömök mindegyiknél különösen a  sajátját képezõ arra az egy szeretetre vonatkoznak, amely az uralkodó szeretet; mert azok ezeket képezik ( componunt ) és vele egyet alkotnak. Éppen így mindenik öröm legfõképpen arra az egy felettébb uralkodó általános örömre vonatkozik, amely a mennyben az Úr iránti szeretet, a pokolban az önszeretet.

487. Hogy a szellemi örömök mik és milyenek, amelyekbe mindegyik természeti öröm a halál után átváltozik, azt máshonnan nem tudhatjuk, mint a megfelelés tudományából. Ez általánosan tanítja, hogy nincs semmi természeti, amely valami szelleminek meg ne felelne és részlegesen is tanítja azt, hogy mi és milyen természetû az, ami azzal megfelelésben áll. Éppen azért, aki ezt a tudományt bensõjében bírja, halála utáni állapotát megismerheti és tudhatja, hacsak ösztönét ismeri és tudja, hogy annak a felettébb uralkodó szeretetben milyen szerepe van, amelyre mint éppen mondottam, minden ösztön vonatkozik. Azonban uralkodó szeretetét annak ismerni lehetetlen, aki az önmaga iránti szeretetben van, mert azok a sajátjukat szeretik és a gonoszat jónak nevezik és egyszersmind a hamisat is, amely nekik kedvezõ és amely által gonoszságukat megokolják, igaznak nevezik. Mindazáltal ezt mégis megtudhatják, ha akarják, másoktól, akik bõlcsek, tapasztalhatják, mert ezek látják, amit õk maguk nem látnak. Azonban az azoknál nem is történik, akik önszeretettel annyira telítettek, mert a bõlcsek tanítását maguktól elutasítják. Olyanok azonban, akik a mennyei szeretetben vannak, elfogadják a tanítást és saját gonoszságukat, amibe születtek, mihelyt csak abba helyeztetnek, azokból az igazságokból, átlátják, mert a gonoszt nyilvánvalóvá ezek teszik. Ugyanis a jóból eredõ igazságból a gonoszt és ennek hamisságát mindenki, de a gonoszból a jót és az igazat senki sem láthatja. Oka ennek az,  mert a gonosz hamissága sötétség és ez megfelelõ is. Ezért azok, akik a gonoszból eredõ hamisban vannak, a vakokhoz hasonlítanak, akik a világosságban levõ dolgokat nem látják és azokat, mint a baglyok, kerülik is. Azonban a jóból eredõ igazságok világosságok, és a világosságoknak meg is felelnek ( lásd fent 126-134. sz. alatt ). Ezért azok, akik a jóból eredõ igazságokban vannak, látók és nyílt szemûek és a világosság dolgait azokkal szemben, akik árnyékban vannak, megkülönböztetni képesek. Megengedtetett nekem, hogy tapasztalat által ebben is megerõsödjem. Az angyalok, akik a mennyben vannak, a gonoszat és a hamisat nemcsak látják, hanem meg is érezik ( percipiunt ), amely némelykor bennük fel is lép és a gonosz és a hamis is, amelyben azok a szellemek vannak, akik a szellemvilágban a poklokhoz köttettek, de maguk a szellemek a gonoszt és a hamisat nem láthatják. Mi a mennyei szeretet jósága, mi a lelkiismeret, mi az õszinte és az igaz, azonkívül, amit önmagukért cselekesznek, és mi legyen az Úr által vezettetés, fel nem fogják. Azt mondják, hogy ilyesmik nincsenek, és ezért ezek semmik. Ezt azért mondottam, hogy az ember önmagát megvizsgálja és örömébõl szeretetét megismerje és ebbõl, amennyire a megfelelések ismeretébõl megérti, halál utáni életének állapotát tudhassa.

488. Hogy a halál után mindenkinek életkedve megfelelõvé miként változik, azt a megfelelés tudományából ugyan megtudhatjuk, de mivel ez a tudomány még nem ismeretes, azért e tárgyat tapasztalatból vett néhány példával némiképpen megvilágosítani akarom. Mindazok, akik a gonoszban vannak és az egyház igazságával szemben a hamisban megerõsödtek, különösen olyanok, akik az Igét elvetették, a menny világosságát kerülik és földalatti barlangokba ( cryptas ) buknak, amelyek nyílásaikon sötétnek látszanak, és sziklahasadékokban ( foramina petrarum ) elrejtõznek, és pedig azért, mert a hamisat szerették, az igazat pedig gyûlölték. Mert ilyen földalatti barlangok és sziklahasadékok, és így a hamisságok is, a sötétségnek felelnek meg, a világosság azonban az igazságoknak. Örülnek, ha ilyenekben tartózkodhatnak, míg ha sík mezõn vannak, kedvetlenek. Éppen így teszik ezt azok, akik örömüket abban találták, hogy mások ellen cselt szõjenek és titkokban ellenük fondorkodjanak. Ezek is szintén ama földalatti barlangokban vannak és annak boltozataiba ( cameras ) bújnak el, amelyek olyan sötétek, hogy miatta egyik a másikak sem látja és a sarkokban egymás füleibe susognak. Szeretetük öröme ezzé változott. Olyanok, akik minden egyéb végcél nélkül, hanem csupán, hogy tudósoknak tartassanak, a tudományoknak hódoltak és értelmüket azáltal ki nem képezték és az emlékezet dolgain, az abból eredõ önhittségnél fogva, örömöt találtak, azok a homokos helyeken szeretik,  amelyeket a mezõ és kert helyek fölibe helyeznek, mert a homokos helyek ilyen tanulmánynak felelnek meg. Olyanok, akik saját, vagy mások egyházai tantételeinek ismeretében voltak és abból életükre semmit sem fordítottak, sziklás helyeket választanak és kõrakások között tartózkodnak, a mûvelt helyeket kerülik, mivel azokat utálják. Olyanok, akik mindent a természetnek és mindent saját okosságuknak tulajdonítanak és különféle fortélyokkal méltóságokra emelkedtek és gazdagságot nyertek, a másik életben varázslatra adják fejüket, amely az isteni renddel való visszaélés és ebben a legmagasabb életkedvet érzik. Azok, akik az isteni igazságokat saját hajlamuk szerint elcsavarták és így azt meghamisították, a bûzös piszok ilyen szeretet örömének felel meg. Olyanok, akik piszkos fösvények voltak, pincében laknak, a disznók mocskát, valamint az olyan bûzt szereti, melyek a gyomor emésztetlen moslékjából felszállnak. Olyanok, akik életüket csupán élvezetekben töltötték el és pompásan ( delicat ) éltek, ínyencek, hasukat szeretõk voltak, amennyiben ezeket az élvezeteket, az élet fõ java gyanánt szerették, azok a másik életben az ürülékeket és árnyékszékeket szeretik. Ezekben van akkor gyönyörûségük és pedig azért, mivel az ilyen nemû élvezet szellemi piszok. A tiszta és szenny nélküli helyeket kerülik, mert azok nekik kellemetlenek. Azok, akik a házasságtörésekben találták örömüket, fajtalan házakban tartózkodnak, ahol minden szennyes és mocskos. Ezeket szereti, de az erkölcsös tiszta házakat kerülik és mihelyt ezekhez közelítenek, elájulnak. Nekik semmi sem olyan kedves, mint a házasságok megrontása. Olyanok, akik bosszúvágyók voltak, minélfogva vérszomjazó és kegyetlen természetûekké váltak, a dögletességet szeretik és ezért a hasonló pokolban is vannak. Egyebek egyébként.

489. Ellenben azoknak életöröme, akik a  világban mennyei szeretetben éltek, a mennyekéhez hasonló megfelelõ dolgokká változik át, amelyek a menny napjából és az ebbõl eredõ világosságból erednek, amely világosság olyan dolgokat hoz létre, amelyek az Istenit magukban rejtik. Az ekképpen feltûnõ dolgok megindítják az angyalok bensõjét, amely lelkükhöz tartozik és egyszersmind külsõjüket is, amely testükhöz tartozik és mivel az isteni világosság, amely az Úrból kiáradó isteni igaz, lelkükbe, amely a mennyei szeretet által fel nyitva van, befolyik, ezért a külsõben olyan dolgokat ábrázol, amelyek szeretetük örömének megfelelnek.  Hogy azok a dolgok, amelyek a mennyben a szem elõtt eltûnnek, az angyalok bensõjének, vagy azoknak a dolgoknak felelnek meg, amelyek hitük és szeretetük tárgyai és ebbõl kifolyólag értelmük és bõlcsességüké is. Azokat abban a fejezetben mutattam, meg, amelyben a mennybeli a jelképezésekrõl és tüneményekrõl, 170-076. sz. és abban a fejezetben, amelyben a menny angyalainak bõlcsességérõl. 265-275. sz. a. szó volt. Mivel ennek a tárgynak, a tapasztalatokból merített példák által való beigazolásához kezdettem, hogy elõször a dolgok alapjaiból levezetettek érthetõvé tétessenek, ezért néhányat a mennyei örömbõl fel akarok sorolni, amelybe azok természeti öröme, akik a világban mennyei szeretetben élnek, változik át. Azok, akik az isteni igazságokat és az Igét bensõ hajlamból, vagy az igazság iránti hajlamból szerették, a másik életben felséges helyeken világosságban laknak, amelyek hegyeknek látszanak és itt állandóan a menny világosságában vannak. Nem tudják, mi a sötétség, amely a világban éjjel van; szintén tavaszi melegségben élnek ( in temperie verna ), tekintetük elõtt termõ földek, vetések és szõlõhegyek is, ábrázolódnak; házaikban, mint a drágakövek, minden fénylik, az ablakon át kilátásuk olyan mint a kristály. Látásuknak ezek az örömei, de ugyanezek a bensõ örömök is éppen a mennyei-Isteni megfelelésénél fogva, mert az Igében foglalt igazságok, akik azokat szerették, a vetéseknek, szõlõhegyeknek, drágaköveknek, ablakoknak és kristályoknak felelnek meg. Azok, akik az Igébõl vett egyházi tanításokat hasonlóképpen az életükbe is alkalmazták, a legbensõ mennyben vannak és a többiekkel szemben inkább a bõlcsesség örömében élnek. Az egyes tárgyakban Istenit látnak. Látják ugyan a tárgyakat, lelkükbe azonban  csak  a megfelelõ Isteni folyik be és azt üdvösséggel tölti meg, amely minden érzéküket megihleti. Azért ekkor szemük elõtt minden, mintha nevetne, játszanék és élne; lásd a 270. sz a. Olyanoknál, akik a tudományokat szerették és ezek által elméjüket kiképezték és azáltal értelemre jutottak és egyszersmind az Istenit elismerték, a tudományok iránti élvezetük és azok ésszerû öröme a másik életben olyan szellemi örömmé változik, amilyen náluk a jó és az igaz megismerése. Kertekben laknak, amelyekben virágligetek és zöld terek ágyakba elosztva és ívelt folyosóval bíró facsoportok és sétányok látszanak. A fák és a virágok egyik napról a másikra változnak. Az egésznek szemlélete lelkükben az összbenyomás örömét kelti, holott a részletekbeni változatosságok ezeket állandóan megújítják és mivel ezek a dolgok az Isteninek felelnek meg és ezek a megfelelés tudománya szerintiek, ezért folyton új ismeretekkel telnek meg és szellemi értelmük ezek által tökéletesbül. Ezekben az örömökben vannak, mivel a kertek, virágágyak, ( floreta ) zöld terek ( vireta ) és a fák a tudományoknak, ismereteknek és az azokból eredõ értelemnek felelnek meg. Olyanok, akik mindent az Isteninek tulajdonítanak és ezzel szemben a természetet holtnak és csupán a szellemi dolgoknak szolgálókat, tekintik és ebben megerõsödtek, mennyei világosságban vannak és mindaz, ami szemük elé tûnik, ezt a világosságot magában bírja, amely átlátszó és abban az átlátszóságban látják a világosság számtalan fényjátékát, amelyet bensõ látásuk egyszersmind beszív. Ezért bensõ örömöket éreznek. Házaikban látható dolgok olyanok mint a gyémántok és azokban hasonló fényjáték van. Azt mondottam, hogy házaiknak falai áttetszõk, minta kristály és azokon vonuló alakok tûnnek fel, amelyek szintén állandó változásban mennyei dolgokat jelképeznek, mivel az ilyen átlátszóság az észnek felel meg, amelyet az Úr a természeti dolgok iránti szeretet és hit árnyékainak eltávolítása után, megvilágosított. Hasonló és végtelen sok más dolog, amelyekrõl azok, akik a mennyben voltak, azt mondják, olyan dolgokat látának, amelyeket szem nem látott és ennélfogva velük közölt bensõ ihletés által olyan Isteni dolgokat hallanak, amit még fül nem hallott. Olyanoknak, akik titokban semmit sem cselekedtek, hanem azt akarták, hogy mindaz, amit gondolnak, amennyire ezt a polgári életet megengedi, nyilvánvaló legyen, mivel az Istenibõl csak õszintét és igazat gondoltak, a mennyben fénylõ tekintetük van és ennek a fénynek birtokában az egyes érzelmek és gondolatok tekintetükben kialakulva látszanak és ami beszédükkel és cselekedeteikkel összefügg, az hajlamaiknak egyszersmind képmása is. Ennélfogva ezeket másokkal szemben inkább szeretik. Ha beszélnek, arcuk kissé elhomályosodik, de miután beszéltek, az, amit beszéltek, arcukon feltûnõen és teljesen kitetszik. Mindaz is, ami körülöttük van, ilyennek tûnik fel, mivel bensõjüknek megfelel, hogy a többiek érthetõen megérezzék, amit az jelképez és jelent. Olyan szellemek, akiknek a titkos tettekben kedvük tellett, ezeket már messzirõl kerülik és ezek elõtt olyannak tûnnek fel, mint az összegöngyölõdõ kígyók. Olyanok, akik a házasságtöréseket aljas cselekedeteknek tartották és tiszta házassági szeretetben éltek, sokkal inkább vannak, mint mások, a menny rendjében és alakjában és ennélfogva minden szépségben és az ifjúság állandó virágzásában. Szeretetük gyönyörûsége kimondhatatlan és az örökkévalóságig gyarapodik, mert ebbe a szeretetbe a menny minden öröme és gyönyörûsége befolyik, mivel ez a szeretet az Úrnak a mennyel és az egyházzal való összeköttetésébõl és általánosságban a jó és igaz összeköttetésébõl ered, amely összeköttetés magában a mennyben általánosságban és mindegyik angyalnál részlegességben van, lásd fent 366-386. sz. alatt. Külsõ örömeik olyan természetûek, hogy azt emberi szóval leírni nem lehet. Amit itt  a mennyei szeretetben levõk örömeinek megfelelésérõl mondottam, csak igen kevés.
 
 

490. Ebbõl megtudhatjuk, hogy mindenkinek öröme halála után megfelelõvé változik át, holott a szeretet mégis örökké megmarad, mint pl. A házassági szeretet, az igazságosság, az õszinteség, a jó és az igaz iránti szeretet, a tudományok és ismeretek iránti szeretet, az értelem és a bõlcsesség iránti szeretet és a többiek, de az állapotok, amelyek ezekbõl, mint a patakok forrásaikból elõfolynak, az örömök, amelyek szintén tovább tartanak, de magasabb fokra, az anyagiból a szellemire emelkednek.
 

             Az ember halála utáni elsõ állapota.

491. Három állapot van, amelyet halála után az ember, mielõtt, vagy a mennybe, vagy a pokolba jut, átél. Az elsõ saját külsõjének állapota, a második bensõjének állapota, a a harmadik pedig elõkészítése. Ezeket az állapotokat éli át a szellemvilágban az ember. Vannak mégis némelyek, akik ezeket az állapotokat nem élik át, hanem haláluk után nyomban, vagy a mennybe emeltetnek, vagy a pokolba vettetnek. Azok, akik nyomban a mennybe emeltetnek, olyanok, akik újjászülettek és így a mennyre már a világban elkészültek. Olyanoknak, akik ennyire újjászülettek és elkészültek, csak az szükséges, hogy a természeti tisztátalanságot testükkel ledobják, az angyalok nyomban a mennybe vezetik. Láttam, akik a halál órája után oda emeltettek. Olyanok azonban, akik bensõjükben gonoszok és külsõjükben látszat szerint jók voltak, akik tehát gonosz természetüket csalárdságokkal töltötték meg és nekik a jó, csalásra való eszközül szolgált, azonnal a pokolba vettetnek. Láttam ilyenek közül néhányat, akiket haláluk után tüstént a pokolba vetettek. A fõgonoszokat fejükkel le és lábukat felfelé tartva, másokat pedig egyébként vetettek le. Vannak olyanok is, akiket a halál után nyomban barlangokba vetnek és így a szellemvilágbeliektõl elkülönítenek és váltakozva onnan õket kiveszik és ismét vissza helyezik. Ezek olyanok, akik a  jóakarat színe alatt ( sub praetextu civili ) felebarátjukkal szemben gonoszul cselekedtek. Ezek mindazáltal kevesen vannak azokhoz képest, akiket a szellemvilágban tartanak és az isteni rend szerint a mennyre, vagy pokolra elõkészítenek.

492. Ami az elsõ állapotot illeti, amely a külsõnek állapota, abba az ember nyomban a halál után jut. Minden embernek, szellemiét tekintve, külsõje és bensõje ( exteriora et interiora ) van. A szellem külsõje az, amely által ez a világban az ember testét, különösen arcát, beszédét és mozdulatát a másokkal való érintkezésbe illeszti. A szellem bensõje azonban az, ami saját akaratához és az ebbõl származó gondolkozásához tartozik. Ez az arcban, beszédben és mozdulatokban ritkán nyilvánul; mert az ember gyermekségétõl kezdve barátság, jóakarat és az õszinteség mutatását és saját akarata céljának elrejtését megszokja. Ezért megszokásból külsõképpen erkölcsi és polgári módon jó életet fogad be, bármilyen is legyen bensõjében. Ebbõl a megszokásból ered az, hogy az ember bensõjét alig ismeri és az is, hogy arra nem figyel.

493. Az ember halál utáni elsõ állapota világbeli állapotához hasonló, mivel akkor hasonlóképen külsõjében van. Hasonló arcképzõdése, beszéde és gondolkozása van, valamint hasonló erkölcsi és polgári élete. Ezért van ez, hogy akkor egyebet nem tud, minthogy maga is még a világban van, hacsak azokra nem gondol, ami feltûnõ és amit neki az angyalok mondottak, amint felébresztették, hogy t.i. most szellem, 450. sz. Az egyik élet a másikba így ültettetik tovább, mivel a halál csupán átmenet.

494. Mivel az ember világi élete után újonnan megérkezõ szelleme ilyen tulajdonságú, ezért barátai és azok, akik a világban ismerték, akkor felismerik, mert a szellemek õt nemcsak arcáról és beszédérõl ismerik meg, hanem életáramlatáról is, ha t.i. hozzá közel jönnek. A másik életben mindenki, ha a másikra gondol, tekintete elõtt sok más tulajdonságával együtt, amely életéhez tartozik jelenik meg és mihelyt ezt cselekszik, a másik jelen van, mintha csak odahozták vagy hívták volna.  Ehhez  hasonlók fordulnak elõ a szellemi világban annálfogva, hogy ott a gondolatok közöltetnek és hogy ott térségek, mint a természeti világban, nincsenek,  ( lásd fent 191-198. sz. a.) Ezért van az, hogy mindenkit, aki a másik világba jön, barátai, rokonai és ismerõsei ismét felismerik és hogy egymással beszélnek és ezután világbeli barátságos összeköttetésük szerint társulnak. Többször hallottam, hogy azokkal, akik a világból megérkeztek, miként örültek, hogy barátaikat ismét látják és a másik részrõl szintén örültek, hogy azok hozzájuk jöttek. Megszokott dolog, hogy a házastársak összejönnek és egymást kölcsönösen üdvözlik. Idõznek is egymásnál, de csak hosszabb vagy rövidebb ideig a világban való együttélésük öröme szerint. Azonban, ah õket nem igazi házassági szeretet kötötte össze, amely szeretet a lelkeknek mennyei szeretetbõl eredõ összeköttetése, némi együttélés után ismét elválnak. Ha azonban a házastársak lelke egymással nem egyezõ volt, akkor nyilvános ellenségeskedésben törnek ki és egymással perlekednek és korábban még sem válnak el, mint amíg a második állapotba lépnek, amelyrõl a következõ fejezetben lesz szó.

495. Mivel az újonnan megérkezõ szellemek élete azok világi életével hasonló és mivel életük halál utáni állapotáról semmit sem tudnak még kevésbé a mennyrõl és a pokolról, azonkívül, amit az Ige betû szerinti értelmébõl és az abból vett prédikációkból tanultak és miután csodálkoztak, hogy testben vannak és minden érzékük , éppúgy, mint a világban megvan és hogy hasonló tárgyakat látnak, az a kívánságuk támad, hogy megtudhassák, vajon a menny és a pokol milyen és hogy ezek hol vannak. Ezért barátaik az örökélet állapotáról õket felvilágosítják és szintén sokféle helyen és sokféle társaságban körülvezetik és némelyek a városokba, szintén kertekbe és paradicsomokba, legtöbbször a legpompásabbhoz, mert ilyeneket a külsõ gyönyörködtet, amelyben maguk is vannak. Ezután idõrõl-idõre gondolataikba, amelyet testi életükben lelküknek a halál utáni állapotáról és a mennyrõl, meg a pokolról bírtak, visszahelyeztetnek, mindaddig, míg csak nem neheztelnek, hogy elõttük ezek a dolgok ismeretlenek maradtak és hogy azokról az egyház semmit sem tud. Csaknem mindenik vágyik annak megtudására,  vajon a  mennybe jut-e? Legtöbben a mennyre számítanak, mert a világban erkölcsös és polgári jó életet éltek, de eközben nem gondoltak arra, hogy úgy a gonoszok, mint a jók, külsõképpen egyenlõ életet folytatnak, hasonlóképpen cselekesznek mással jót, hasonlóan járnak templomba, a prédikációkat meghallgatják és imádkoznak. Egyáltalában nem tudják, hogy nem a  külsõ cselekedetektõl és nem a külsõ Istentisztelettõl függ, hanem a bensõtõl, amelybõl a külsõ származik. Néhány ezer közül alig tudja egy, hogy a bensõ micsoda és hogy ebben van az embernek úgy a mennyországa, mint az egyháza és még kevesebben, hogy a külsõ cselekedet olyan, mint a szándék és a gondolat és hogy ebben van a szeretet és a hit, amelyekbõl amazok származnak. És ha arra megtanítják, meg nem értik, hogy ez a gondolkozástól és az akarattól függ. Hanem azt hiszik, csupán a beszédtõl és cselekedettõl függ. A legtöbben ilyenek, akik manapság a keresztyén világból a másik életre jutnak.

496. Mindazáltal a jó szellemek megvizsgálják és pedig különbözõ módon, mert ebben az elsõ állapotban a gonoszok  éppen úgy igazat beszélnek és jót cselekednek, mint a jók a fent említet okból, mivel t.i. míg az államokban és a törvények alatt éltek, külsõképpen éppen úgy erkölcsös jó életet éltek és azáltal az õszinteség és az igazságosság hírébe jutottak és a lelkeket meghódították és így méltóságokba emelkedtek és gazdagsághoz jutottak. A gonosz szellemek a jókkal  szemben,
különösen még arról is felismertetnek, hogy a gonoszok sóvárogva arra ügyelnek, ami a külsõ dolgokra és kevésbé arra, amit a bensõrõl, vagyis a menny és az egyház igazságairól és jóságairól, mondanak. Ezeket ugyan meghallgatják, de nem figyelemmel és örömmel. Továbbá arról is felismertetnek, hogy gyakran bizonyos tájak felé fordulnak és ha õket önmagukra hagyják, az odavezetõ úton járnak. A határozott tájak felé fordulásáról és a kitûzött utakon való járásáról felismerik, hogy a vezetõ szeretet milyen.

497. Valamennyi szellem, aki a világból megérkezik, valamely mennyei, vagy valamely pokoli társasággal összeköttetésben áll ugyan, mégis csupán bensõjénél fogva. A bensõje ellenben egyiknek sincs nyitva addig, amíg a külsõben van, mert a külsõ a bensõt elrejti, különösen azoknál, akik bensõbb gonoszban vannak, de azután, midõn a második állapotba jutnak, ez napfényre kerül, mert akkor a bensõ felnyílik és a külsõ elnyugszik.

498. Az embernek ez az elsõ állapota a halál után némelyeknél néhány napig, némelyeknél hónapokig és néhánynál egy évig tart és csak ritkán egyik-másiknál egy éven felül. Egyeseknél bensõjüknek a külsõvel való egybe vagy nem egybehangzásának különbözõsége szerint, mert a külsõnek a bensõvel mindenkinél egybehangzónak és megfelelõnek kell lenni. A szellemi világban senkinek sem szabad mást gondolni és mást akarni, vagy mást beszélni és mást cselekedni. Ott mindenkinek saját szeretete vagy hajlama képmásának kell lennie. Tehát amilyen bensõje szerint, olyannak kell lenni külsõje szerint is: ezért a szellem külsõjét elõször felfedik és elrendezik, hogy a bensõnek megfelelõ alapul szolgálhasson.
 

          Az ember halála utáni második állapota.

499. Az ember halála utáni második állapota a bensõnek állapota, mivel akkor a bensõbe, amely lelkéhez, vagy akaratához és gondolkozásához tartozik, helyezik és  a külsõ, melyben az elsõ állapotban volt, elalszik. Mindenki, aki az ember életére, beszédére és cselekedetére figyel, megismerheti, hogy minden embernél külsõ és bensõ van, vagy külsõ és bensõ gondolatok és szándékok vannak és a következõkbõl tapasztalhatja. Aki tisztes életû ( in civili vita est ), gondolkozik ugyan mások felett, aszerint, amit vagy a hír, vagy az érintkezés által hallott és észlelet, azonban velük mégsem úgy beszél, mint amiképpen gondolkozik és habár gonoszok, velük szemben mégis tisztesen ( civiliter ) viselkedik. Hogy ez így van, különösen a színeskedõkrõl és hízelgõkrõl ( simulatoribus et assentatoribus ) ismeretes, akik teljesen másként beszélnek és cselekednek, mint ahogy gondolkoznak és akarnak. Úgyszintén a képmutatók ( hypocritis ), akik az Istenrõl, a mennyrõl, a lelkek üdvösségérõl, az egyház igazságairól, a haza és a felebarát jólétérõl mintha csak hitbõl és szeretetbõl beszélnének és szívükben mégis mást gondolnak és csupán önmagukat szeretik. Ebbõl kitetszhetik, hogy kétféle gondolkozás van, külsõ és bensõ, és hogy ezeket a bensõ gondolkozásból beszélik és a bensõ gondolkozásból más gondolatuk van és hogy ezek a kétnemû gondolatok egymástól elválasztva vannak; mert figyelembe vehetjük, hogy a bensõ a külsõbe nem folyik be és napfényre nem jut. Az ember a teremtéstõl kezdve olyképpen   van alkotva, hogy a bensõ gondolkozás a külsõvel megfelelés által egyet képezzen és valóban azoknál, akik jók, egyet is képez, mert ezek egyebet, mint jót, nem gondolnak és nem is beszélnek. De azoknál, akik a gonoszban vannak, a bensõ gondolkozás a külsõvel egyet nem képez, mert ezek gonoszat gondolnak és jót beszélnek. Ezeknél a rend megfordított, mert a jó náluk kívül van és a gonosz belül. Ezért van az, hogy a gonosz a jó felett uralkodik és ez mint szolga hódol meg, hogy annak a végcél elérésére, amely szeretetének tárgya, eszközül szolgáljon. Mivel annak a jónak, amelyet beszélnek és cselekednek, ilyen végcélja van, azért nyilvánvaló, hogy jóságuk nem jó, hanem a gonosztól megfertõzõdött, bármennyire lássék is jónak azok elõtt, akik ezt a bensõt nem ismerik. Másként áll ez azonban azoknál, akik a jóban vannak. Ezeknél a rend nem megfordított, hanem a jó a bensõ gondolkozásból folyik a külsõbe és így a beszédbe és a cselekedetekbe. Ez az a rend, amelybe az ember teremtetett, mert bensõje a mennyben és annak világosságában így van és mivel a menny világossága az Úrtól kiáradó isteni igaz, következésképpen az Úr a mennyben van, 126-140. sz.; ezért az Úrtól vezettetik. Ezt azért mondottam, hogy tudjuk, miszerint minden embernek bensõ és külsõ gondolkozása van és hogy ezek egymásból különböznek. Ha a gondolkozást említjük, akkor az akaratot is érteni kell, mert a gondolkozás az akaratból ered, mert az akarat nélkül gondolkozni senki sem tud. Ebbõl kiviláglik, hogy az ember külsõ és bensõ állapota micsoda.
500. Ha az akaratot és a gondolkozást értjük, akkor az akarat alatt a hajlamot és a szeretetet, valamint minden kellemet és örömöt ( jucunditas et voluptas ) is kell érteni , amelyek a hajlammal és a szeretettel összefüggnek, mert ezek az akaratra, mint vivõjükre ( cubjectum ) vonatkoznak. Mert amit az ember akar, azt szereti és mint kellemest és örvendetest érzi és viszont, amit az ember szeret, azt kellemesnek és örvendetesnek érzik és akarja is azt. De akkor a gondolkozás alatt mindazt is értjük, amivel hajlamát és szeretetét megokolja, mert a gondolkozás nem egyéb, mint az akarat alakja, vagy eszköze, hogy az, amit az ember akar, napfényre kerüljön. Ez az alak sokféle ésszerû elemzés ( analyses rationales ) által ábrázolódik, amelyek a szellemi világból erednek és tulajdonképpen teljesen az ember szelleméhez tartoznak.

501. Tudni kell, hogy az ember teljesen olyan, amint bensõje szerint alkotva van, nem pedig amint a bensõ tekintetében elválasztott külsõjében van. Az oka ennek az, mivel bensõje saját szelleme és az ember élete, szellemének élete, mert a test ebbõl él. Ezért az ember az örökkévalóságban úgy marad, mint ahogy bensõjében alkotva van. A külsõ azonban, mivel az a testhez tartozik, a halál után eltávolíttatik és abból az, ami a szellemmel függ össze, elalszik és csak a bensõ alapjául ( pro plano ) szolgál, mint ezt fent, ahol az embernek a halál után még tovább tartó emlékezetérõl volt szó, megmutattam. Ebbõl világos, hogy mi az ember sajátja és mi nem, hogy t.i. a gonosznál mindaz, ami a külsõ gondolkozáshoz, amelybõl beszél és a külsõ akaráshoz tartozik, amelybõl cselekszik, nem sajátja, hanem az a sajátja, ami bensõ gondolkozásához és akarásához tartozik.

502. A betöltött elsõ állapot után, amely a külsõnek állapota, amelyet az elõzõ fejezetben tárgyaltam, a szellemembert bensõjének állapotába, vagy bensõ akarásának és az ebbõl eredõ gondolkozás állapotába helyezik, amelyben t.i. a világban volt, amidõn magába szállt és szabadon, feszélyezés nélkül gondolkozott. Ebbe az állapotba esik, anélkül, hogy tudná, éppúgy mint a világban, amikor a beszédhez legközelebb fekvõ gondolkozásra, vagy arra, amibõl a beszéd eredt, a bensõre következtet és ebben megállapodik. Ha tehát a szellemember ebben az állapotban van, akkor önmagában van és saját tulajdonképpeni életében, mert a saját hajlama szerinti szabadgondolkozás az ember önnön élete és önmaga.

503. A szellem ebben az állapotban önnön akaratából gondolkozik, valamint önnön hajlamából, vagy önnön szeretetébõl és akkor gondolkozása akaratával egyet alkot és pedig olyannyira egyet, hogy gondolkozni alig, hanem csak akarni látszik. Csaknem így van ez, ha beszél, mégis azzal a különbséggel, hogy ez abból eredõ némi félelemmel történik, mivel akaratának gondolatai mezítelenül akarnak kipattanni, mivel ez a világi társas viszonyoknál fogva akaratának szintén egyik alkatrésze volt.

504. Minden embert, ahány csak van, a halál után ebbe az állapotba helyeznek, mert ez szellem sajátjának felel meg. Az elõbbi állapot az, amelyben az ember szellem szerint másokkal érintkezik, ( in consortiis ) amely állapot azonban, nem a sajátjának felel meg. Hogy ez az állapot, vagy a külsõnek állapota, amelyben az ember halála után elõször van, és amelyrõl az elõzõ fejezetben szó volt, nem a sajátjának megfelelõ állapot, sokból kitetszhetik, mint pl. Abból, hogy a szellemek hajlamaikból nemcsak gondolkoznak, hanem beszélnek is, mert beszédük ebbõl ered, ami abból kitetszhetik, amit az angyalok beszédérõl szóló fejezetben 234-245. sz. a. mondottam és megmutattam. Az ember a világban is hasonlóképpen gondolkozott, amidõn magában gondolkozott, mert akkor nem testének beszédébõl gondolkozott, hanem csak ezeket a dolgokat látta és pedig nyomban egy perc alatt többet, minta mit késõbb félóra alatt kimondani tudott. Hogy a külsõnek állapota nem az ember, vagy szellem tulajdona, az abból is kiviláglik, hogy a világban, ha másokkal érintkezik, az erkölcsi és a polgári törvények szerint nyilatkozik és hogy akkor bensõ gondolkozása a külsõt kormányozza, mint egyik ember a másikat, nehogy a becsület és a tisztesség határait átlépje. Ez abból is kitetszik, hogy az ember ha önmagában gondolkozik, úgy is gondolkozik, amint beszélni és cselekedni kell, hogy tetsszék, és hogy barátságot, jóakaratot és kegyet nyerhessen és pedig ezt az õ külsõ módja ( modis extraneis ) szerint, valamint egyébként is, mintha csak az saját akaratából történnék. Ebbõl világos, hogy a bensõ állapota, amelybe a szellemet helyezik, saját állapota, tehát ami az ember sajátja volt, amíg a világban élt.

505. Ha a szellem saját bensõje állapotában van, akkor napfényre kerül, hogy az ember a világban önmagában milyen volt, mert akkor a sajátjából kifolyólag cselekszik. Aki a világban, bensõjében jó volt, az akkor értelmesen és bõlcsen cselekszik, sõt most még bõlcsebben, mint a világban, mivel most a testi köteléktõl és ennélfogva ezzel a  mulandó dolgoktól is, amelyek homályosságot és egyszersmind felhõt vontak közbe, felszabadult. De aki a világban a gonoszban volt, az akkor esztelenül és értelmetlenül cselekszik, sõt még értelmetlenebbül, mint a világban, mivel most szabadságban van és féken nem tartják. Mert addig, míg a világban élt, külsõjében értelmes volt, ahol ezáltal értelmes embert ábrázolt, de mihelyt a külsõ tõle elvétetik, õrültsége nyilvánvalóvá lesz. A gonosz, aki a külsõ szerint jó embert színlel, külsõképen fénylõ és kicsiszolt, és mázzal bevont edényhez hasonlítható, amelyen belül a tisztátalanságok minden nem elrejtve van, az Úr mondása szerint:
   "Hasonlók vagytok a megfehérített sírokhoz, amelyek ugyan kívül szépeknek tetszenek, belülrõl azonban telvék holttetemekkel és minden undoksággal". Máté 23: 27.

506. Mindazok, akik a világban a jóban éltek és lelkiismeret szerint cselekedtek, t.i. akik az Istent elismerték és az isteni igazságokat szerették és különösen azok, akik ezeket életükre fordították, ha bensõjük állapotába helyeztetnek, olyanoknak tûnek fel, mint azok, akik álomból felébredve, az ébrenlét állapotába jutottak és mint azok, akik az árnyékból a világosságra jöttek. Ezek csakugyan a menny világosságából is gondolkoznak, valamint bensõ bõlcsességbõl és a jóból cselekednek, és így a bensõ halamból. A menny gondolatukba és hajalmaikba bensõ üdvösséggel és örömmel folyik be, amelyrõl azelõtt semmit sem tudtak. Mivel nekik a menny angyalaival közösségük van, akkor az Urat is megismerik és önnön életükbõl tisztelik; mert, ha bensõjük állapotában vannak, akkor önnön életükben vannak, mint éppen az 505. Sz. Alatt mondottam, és Õt  el is ismerik és szabadságban tisztelik. Így a külsõ üdvösségrõl is lemondanak és a bensõ üdvösségre jutnak, amelyben a tulajdonképpeni istentisztelet lényege van. Azoknak állapota ilyen, akik az Igében        foglalt parancsolatok szerint keresztyén életet folytattak. Azonban azoknak állapota teljesen ellenkezõ, akik a világban a gonoszban éltek és lelkiismeretlenek voltak és az Istent tagadták. Mert mindazok, akik a gonoszban élnek, bensõjükben az Istent tagadják, bármennyire lássék is külsõjükben, hogy Õt nem tagadják, hanem elismerik. Mert az Isten elismerése és a gonosz élet egymással ellentétesek. Akik ilyenek, a másik életben, amidõn bensõjük állapotába jutnak és amidõn beszélni és cselekedni láttatnak, bolondoknak ( fatui ) látszanak, mert gonosz vágyaikból kifolyólag aljas cselekedetekbe, mások kicsinylésébe, gúnyolásokba és káromlásokba, gyûlölség kitörésébe, bosszú állásba, fondorlatokba esnek és pedig közülük némelyek olyan ravaszságba és gonoszságba, hogy alig hihetõ, hogy emberben ilyesmik elrejtve lehetnek. Akkor ugyanis a szabadság állapotában vannak, amelyben akaratuk és gondolatuk szerint cselekednek, mivel külsõjüktõl elváltak, amely õket a világban korlátozta és féken tartotta. Egyszóval, értelmüktõl megfosztódnak mert az értelem a világban nem bensõjükben székelt, hanem külsõjükben.; habár önmaguk elõtt akkor mégis csak olyan bõlcseknek tetszenek, mint mások. Mivel ilyenek, azért, ha ebben a második állapotban vannak, közben rövid idõre külsõjük állapotába helyezik õket és akkor az abban elkövetett cselekedetük emlékezetére jutnak, t.i. azokra, amelyeket bensõjük állapotában elkövettek. Néhányan már akkor szégyenkeznek és elismerik, hogy õrültek valának, mások nem szégyenlik. Mások neheztelnek, hogy nem lehetnek folyton külsõ állapotukban, de ezeknek megmutatják, hogy milyenek lennének, ha szüntelen ebben az állapotban volnának, hogy t.i. titokban hasonló álnokságokat követnének el és a jónak, õszintének és igazságosnak színe alatt azokat, akik egyszerû tiszta szívûek és hitûek, elvezetné és önmagukat is teljesen tönkretennék, mert végül a külsõ is hasonló õrületbe esnék, mint a bensõ, ami egész életüket megemésztené.

507. Ha a szellemek ebben a második állapotban vannak, akkor teljesen olyannak tetszenek, amilyenek a világban önmagukban voltak és az is napfényre kerül, amit elrejtve tettek és beszéltek, mivel õket a külsõ többé vissza nem tartja. Ezért akkor hasonlót beszélnek és hasonlót cselekedni meg is kísérlik és nem félnek, mint a világban, a gonosz megszólástól. Gonoszáguknak többféle állapotába is helyezik õket, hogy az angyalok és a jó szellemek õket olyan állapotba is megláthassák, amilyenek valóban. Így nyitják fel az elrejtettet és fedik fel az eltitkoltat az Úr szavai szerint:
    "Semmi olyan eltakart dolog nincs, amelynek meg nem kell nyilatkozni, sem oly titok, amelynek meg nem kell tudatni; annakokáért, amelyeket a sötétben mondottatok, a világosságban hallatszanak és amit a fülbe súgtatok, azt a rejtek házakban a házak tetején prédikálják"  Lukács 12: 2,3, és más helyen:
   "Mondom néktek: akármi haszontalan szót szóljanak az emberek, számot adnak arról az ítélet napján". Máté 12: 36.

508. Hogy a gonoszok ebben az állapotban milyenek, azt röviden leírni nem lehet, mert akkor mindegyik saját vágya szerint dühöng és ezek különbözõk. Ezért csak néhány esetet akarok felsorolni, amelyekbõl a többiekre következtetni lehet. Azok, akik önmagukat mindenekfelett szerették és hivatalaikban és foglalatosságaikban csupán saját méltóságukra tekintettek és nem a hasznos mûködés érdekében használtak és abban örömüket nem találták, hanem a hírnév végett, hogy azáltal mások felett méltóbbaknak találtassanak és így örömüket csupán a hírnévben és tiszteltetésben találták: azok, ha a második állapotban vannak, tompultabbak, mint mások, mert amennyiben valaki önmagát szereti, annyiban távolodik le a mennytõl és  amennyiben a mennytõl, annyiban távolodik el a bõlcsességtõl is. Olyanok azonban, akik az önzésben egyszersmind ravaszak is valának és mesterkedések által a méltóságokba is felférkõztek, a legravaszabbakhoz társulnak, ahol bûvészkedéseket tanulnak el, amely az isteni renddel való visszaélés. Ezzel ingerlik, nyugtalanítják mindazokat, akik velük szemben tiszteletet nem nyilvánítanak, cselt vetnek, gyûlölködnek, bosszúvágytól égnek és dühösségben törnek ki mindazok ellen, akik magukat alájuk nem vetik és mindezekben annyira elmerülnek, amint a gonosz tömeg ezt biztatás által még elõsegíti és végül lelkükben arra törekednek, miszerint a mennybe mennek fel, hogy azt szétrombolják, vagy hogy abban, int az Isten tiszteltessenek; õrültségük ennyire hajtja õket. Ezek közül olyanok, akik a pápa vallásához tartoztak, még õrjöngõbbek, mint a többiek, mert abban a gondolatban ringatóznak, hogy az õ hatalmukban van a menny és a pokol és hogy a bûnöket kényük-kedvük szerint megbocsájthatják, magukra ruháznak minden Istenit és magukat Krisztusnak nevezik. Hogy ez így van, kitetszik önámításuk nagyságából, ami ahova behat, a lelkeket megháborítja és fájdalmat gerjesztõ sötétséggel vonja be. Majdnem mind a két állapotban egyenlõek, a másodikban azonban esztelenek. Õrjöngésükrõl és az ezen állapot utáni sorsukról az "Utolsó ítélet és az elrontott Babilon"-ról szóló mûvecskében van részletesen szó. Olyanok, akik a teremtést a természetnek tulajdonítják és ezért szívükben, habár a szájukkal nem is, az Istent és az egyháza és a menny dolgait tagadták, ebben az állapotban hozzájuk hasonlókkal társulnak és mindenkit, aki ravaszságával kitûnik, istenüknek neveznek és velük szemben isteni tiszteletet is mutatnak. Láttam, amint ilyenek a gyülekezetben egy varázslót imádtak és a természettõl tanácsot kértek és olyan balgán viselkedtek, mintha emberi alakban levõ esztelen állatok lettek volna. Ezek között olyanok is voltak, akik a világban magas állásúak valának és némelyek, akiket a világban tudósoknak és bõlcseknek tartottak. Ebbõl következtetni lehet, hogy milyenek azok, akiknek lelkük bensõje a menny felé elzárva van, ami mindazoknál az eset, akik a mennybõl az Istennek elismerése és a hit élete által semmiféle befolyást fel nem vesznek. Mindenki megítélheti, vajon milyen lenne õ, ha ilyen volna és ha a törvény és saját élete miatti félelem nélkül szabad volna cselekedni és a külsõ korlátok nélkül, amelyek a megfélemlítések; saját hírnevén csorbát ejtene és becsületétõl, a nyereségtõl és az ebbõl eredõ élvezetektõl megfosztatnék. Mindazáltal õrjöngésüket az Úr korlátok közé szorítja, nehogy a kiszabott szükséges határokon túlterjedjen. Mert még az ilyenekbõl is haszon származik; a jó szellemek látják rajtuk, mi bennük a gonosz és az milyen és azt, hogy az ember milyenné válik, ha nem az Úr vezeti. Az is egyik haszna, hogy ezek által az egyenlõ gonoszokat összegyûjtik és a jóktól elválasztják, továbbá, hogy az igazat és a jót, amelyet a gonoszok külsõjükben mutattak és hazudtak, tõlük elveszik és életük gonoszságába és a gonosz hamisságába hozva, a pokolra elõkészítik; mert a pokolba elõbb senki nem jut, mielõtt a saját gonoszságában és a gonosz hamisságában nincs, mert senkinek sem szabad osztott ( kétféle) lelkûnek lenni, t.i. másként gondolkozni, beszélni és mást akarni. Valamennyi ott található gonosznak a hamisat a gonoszból kifolyólag kell gondolni és a gonosz hamisságából beszélni. Mind a kettõt akaratából, valamint saját szeretetébõl és ennek örömébõl és kedvébõl, miképpen a világban, amidõn lelkében, vagyis önmagában, bensõ hajlamából gondolkozott. Ennek oka az mivel az akarat maga az ember, de nem a gondolkozás, kivéve ha az akaratból magán annyit viselne; de az akarat az ember önnön természete, vagy alapja; ezért az akaratába visszahelyezés annyit jelent, mint természetébe, vagy alapjába és életébe való visszahelyezés. Mert  az ember az élet által bizonyos természetet ölt fel; és az ember a halál után abban a természetben marad, amelyet a világban az élet által felöltött és ez a gonoszoknál a gondolkozás, vagy az igaz értelmére többé nem javítható, sem meg nem változtatható.

509. Ha a gonosz szellemek ebben a második állapotban vannak, akkor õket, mivel a gonosz minden nemében õrjöngenek, gyakran és szigorúan  megbüntetik. A szellemvilágban a büntetések sokfélék és személy iránti elnézés, lett légyen az a világban király, vagy szolga, nincs. Mindegyik gonosz a büntetést magával hordja; ezek egymással egybekapcsolva vannak. Ennélfogva, aki a gonoszban van, az a gonosz büntetésében is van, mindazáltal ott, azért a gonoszért, amelyet a világban elkövetett, senkit nem büntetnek, hanem azért a gonoszért, amelyet most cselekszik. Ez mégis ugyancsak egyre megy, ha azt mondjuk, hogy azért a gonoszért bûnhõdnek vagy  ha azt mondjuk, hogy a  világban elkövetett gonoszért bûnhõdnek, amelyet a másik világban cselekszenek, mert a halál után mindenki saját életébe és így saját gonoszságába tér vissza, mert az ember olyan, mint amilyen testi életében volt, 470-484. sz. De õket azért büntetik, mivel a büntetéstõl való félelem a gonosz megfékezésére ebben az állapotban az egyetlen eszköz. Többé a figyelmeztetés, tanítás, a törvénytõl és a megszólástól való félelem semmit sem ér, mivel természetébõl kifolyólag cselekszik, amit egyébként, mint büntetésekkel korlátok közt tartani, sem pedig megszüntetni nem lehet. A jó szellemeket azonban sohasem büntetik, habár a világban gonoszat cselekedtek is, mert gonoszságuk vissza nem tér. És itt tudomásra hozom, hogy az Õ gonoszságuk másnemû és természetû volt, mert nem az igaz elleni célzatból és nem más gonosz indulatból, mint abból, amelyet szülõiktõl örököltek és amelybe, amidõn a bensõtõl elválasztott külsõben valának, vakon elragadtattak.

510. Mindenki ahhoz a társasághoz jön, amelyben szelleme már a világban volt, mert szellem szerint minden ember valamely társasággal, vagy pokoli, vagy mennyeivel, van összekötve. A gonosz valamelyik pokolival, a jó pedig valamelyik mennyeivel van összekötve. Hogy halála után mindenki saját társaságához tér, azt lásd fent 433. sz. alatt.  A szellemet lassanként ehhez vezetik és végül közéjük belép. A gonosz szellem, ha bensõjének állapotában van, fokozatosan saját társaságához tér és végül, mielõtt ez az állapot befejezõdött volna, egyenesen azokhoz tér. Ha ez az állapot bevégzõdött, akkor a gonosz szellem magától a pokolba bukik, ahol az õhozzá hasonlók vannak. A lebukás maga úgy tûnik a szem elé, mint amidõn valaki hátrafelé fejjel le, lábát feltartva, lefelé esik. Hogy ilyennek tetszik, annak oka az, mert fordított rendben van, mert a pokli dolgokat szerette és a mennyeieket elvetette. Ebben a második állapotban némely gonosz váltakozva megy a pokolba és ismét ki is, ezek azonban akkor nem hátrafelé leesõknek látszanak, ami akkor az eset, ha teljesen elromlottak. Magát a társaságot, amelybe szellemük szerint világban valának, még meg is mutatják nekik, ha még külsõjük állapotában vannak, hogy abból megismerhessék, hogy testük élete alatt is már a pokolban voltak. Mindazáltal ekkor még nincsenek azokkal egyenlõ állapotban, akik magában a pokolban vannak, hanem azokkal vannak egyenlõ állapotban, akik a szellemvilágban vannak. Ezeknek az utóbbiaknak állapotáról, a pokolban levõk állapotával szemben, a következõkben lesz szó.

511. A gonosz szellemeknek a jó szellemektõl való elkülönítése ebben a második állapotban történik, mivel az elsõ állapotban együtt vannak, mert a szellem, amíg külsõjében van, úgy van, miként a világban volt, következésképp a gonosz a jó mellett és a jó a gonosz mellett. Másként van azonban, ha bensõjébe helyezik és saját természetére és akaratára hagyják. A jóknak a gonoszoktól való kiválasztás különféle módon történik. Közönségesen azoknak a társaságokhoz való vezetés által, amelyekkel az elsõ állapotban jó gondolatok és érzelmek által közösségük volt és így azokhoz, akik õket külsõ látszat szerint hitre vezérelték, hogy gonoszok ne legyenek. Legtöbbször kiterjedt körökben elvezetgetni szokták és a jó szellemeknek mindenütt megmutatják, hogy önmagukban milyenek. Meg tekintésükkor a jó szellemek tõlük elfordulnak és amint azok elfordultak, akkor a gonosz szellemek is, akiket körül vezettek tekintetükkel el- és azon tájék felé fordulnak, amerre pokoli társaságuk van, amelybe menniük kell. Az elválasztás más nemeit, amelyek még többfélék, elhagyjuk.
 

       Az ember halál utáni harmadik állapota, amely azok tanítása, akik a mennybe jönnek.

512. Az ember halál utáni, illetve szellemének harmadik állapota a tanítás állapota. Ez azok állapota, akik a mennybe jönnek és angyalokká lesznek, de nem azok részére van rendelve, akik a pokolba jutnak, mivel azokat tanítani nem lehet. Ezért ezek második állapota nekik a harmadik is és azzal végzõdik, hogy teljesen saját szeretetükhöz, valamint ahhoz a pokoli társasághoz fordítják, amely hasonló szeretetben van. Ha ez megtörtént, akkor ebbõl a szeretetbõl akarnak és cselekesznek és mivel ez a szeretet pokoli, azért semmi egyebet, hanem csak gonoszat akarnak és csupán hamisat gondolnak. Örömeik ezek, mivel szeretetük tárgyai, aminek következtében minden jót és igazat  elvetnek, amit azelõtt elfogadtak, mivel ez szeretetüknek csupán eszközéül szolgált. Ellenben a jókat a második állapotból a harmadikba vezetik, amely tanítás segítségével a mennyre való elõ készítés állapota; mert a mennyre egyébként senki elõ nem készülhet, mint a jó és az igaz ismerete által, tehát csupán tanítás által; mert senki sem tudhatja, mi a szellemi jó és igaz és az ezzel ellentétes gonosz és hamis, hacsak arra meg nem tanítják. Hogy a polgári és az erkölcsi jó micsoda, amelyet igaznak és õszintének neveznek, azt a világban tudhatják, mivel itt polgári törvények vannak, amelyek azt tanítják, mi az igaz és társaságok vannak, amelyekkel az ember az erkölcsi törvények szerint élni megtanul, amelyek valamennyien az õszinteségre  és az egyenességre vonatkoznak. Ellenben a szellemi jót és igazat nem a világból tanulják, hanem a mennybõl; tudni lehet ugyan az Igébõl és az egyháznak valóban az Igébõl vett tanításából is, mindazáltal az életbe nem hathatnak be, hacsak az ember bensõje szerint, amely lelkéhez tartozik, a menyben nincs; de az ember a mennyben csak akkor van, ha az Istent elismeri és egyszersmind igazságosan és õszintén cselekszik, mivel úgy kell cselekednünk, mint ahogy az Ige megparancsolja. Így igazságosan és õszintén él mint célokért, az Istenért magáért és nem önmagáért és a világért. Azonban így cselekedni senki sem akar, hacsak elõbb arra meg nem tanították, hogy t.i. Isten van, hogy menny és pokol van, hogy a halál után élet van, hogy az Istent mindenek felett szeressük és felebarátunkat, mint magunkat és hogy azt, ami az Igében van higgyük, mert az Ige isteni. Ezeknek az igazságoknak ismerete és elismerése nélkül az ember szellemi módon gondolkozni nem tud és ezekre való gondolás nélkül azokat nem akarja; mert amit az ember nem tud, azt el sem gondolhatja és amit nem gondol, nem is akarhatja. Mihelyt tehát az ember azokat a dolgokat akarja, a menny, vagyis a menny által az Úr az ember életébe befolyik, mivel az akaratba azért ezáltal a gondolkozásba és a kettõ által az életbe folyik; mert az ember egész élete innen származik. Ebbõl kitetszik, hogy a szellemi jót és igazat nem a világból, hanem a mennybõl tanuljuk és hogy a mennyre senki egyébként elõ nem készíthetõ, hanem csak tanítás által. Abban az arányban, amint az Úr valakinek az életébe befolyik, tanítja azt; mert az akaratot a szeretettel az igazság tudására annyira felserkenti és a gondolkozást annyira megvilágosítja, hogy azokat megismeri, és amennyiben ez megtörténik, az ember bensõje annyiban nyílik fel és ültettetik belé a menny. Sõt még, amennyire az Isteni és a mennyei az õszinteségbe, amely az erkölcsi élet tárgya és az igazságosságba, amely az embernél a polgári élet tárgya befolyik, azokat, szellemivé teszi, mivel az ember azokat akkor az Istenibõl cselekszi, mivel az Isteni érdekében teszi. Mert az erkölcsi és a polgári élet õszinte és igazságos cselekedete, amelyet az ember ebbõl az okból cselekszik, a szellemi életnek önnön megnyilvánulása és a nyilvánulás mindenét eredendõ okából veszi, mert amilyen ez, ugyanolyan amaz.

513. Az oktatás több társaság angyalai által történik, különösen azok által, akik az északi és a déli tájakon vannak, mert ezek az angyaltársaságok vannak a jóból és az igazból eredõ ismeretek értelmében és bõlcsességében. A tanítás helyei észak irányában vannak és változatosan vannak elrendezve és a mennyei jó nemei és fajai szerint vannak elválasztva, mivel ott mindenkit alapja és fogékonysága szerint tanítanak. A helyek köröskörül nagy kerületben terjednek ki. A jó szellemeket, miután második állapotukat a szellemvilágban eltöltötték és taníttatniok kell, az Úr ide vezetteti. Mindazáltal nem valamennyit, mert azokat, akik már a világban tanultak, habár az Úr a mennyre szintén elõkészítteti, de a mennybe  más úton emelteti; némelyeket nyomban a halál után; némelyeket a jó szellemeknél való rövid idei tartózkodás után, ahol gondolatuk és hajlamuk durvább részét, amelyet még a világi méltóságokból és gazdaságokból magukkal hoztak, eltávolítják és így megtisztítják. Másokat elõször számûznek, amely számûzés a talp alatti helyekre történik, amelyet alsó földnek ( alvilágnak ) neveznek, ahol némelyekre kemény sors vár. Ezek azok, akik a hamisban megerõsödtek és mégis jó életet folytattak. A megokolt hamisban nyakasan megrögzõdtek és mielõtt ez el nem távolodik, az igazságot meg nem láthatják, valamint el sem fogadhatják. A számûzetésrõl ( vastatio ) és azok kiviteli módjáról a "Mennyei titkokban" van szó.

514. Mindazok, akik a tanítás helyein vannak, egymástól elválasztva laknak, mert az egyesek bensõjük szerint a menny társaságával állnak szövetségben, akikhez nekik jönniük kell. Mivel tehát a menny társaságai a menny alakja szerint vannak elrendezve ( lásd fent 200-212. sz. a.) azért azok a helyek is, ahol a tanítás történik. Éppen ezért azok a helyek, ha azokat a menny szempontjából vizsgáljuk, mint megifjodott menny tûnnek fel; azok ott hosszában keletrõl nyugatnak, szélességében délrõl északnak terjednek ki, de látszat szerint a szélesség a hosszúságnál kisebbnek tûnik fel. A rend általában a következõ: elõlrõl vannak azok, akik mint gyermekek haltak meg és elsõ ifjúkorukig a menyben neveltettek, ezeket, miután a gyermekség állapotát a nevelõnõknél eltöltötték, az Úr oda vezetteti és nevelteti. Ezek mögött vannak azok a helyek, ahol azok neveltetnek, akik mint felnõttek haltak el és az életben igaz és jó iránti hajlamúak voltak. ezek mögött ellenben azok vannak, akik a mohamedán valláshoz tartoztak és a világban erkölcsös jó életet folytattak  és egy isteni lényt, de az Urat, mint tulajdonképpeni prófétát elismerték. Ha ezek Mohamedtõl visszatérnek, mivel az nekik semmiféle segítséget nyújtani nem tud, akkor az Úrhoz jönnek és Õt tisztelik és Istenijét elismerik és akkor a keresztyén vallásban neveltetnek. Ezek mögött inkább északi irányban a különbözõ pogányok tanításhelye van, akik a világban vallásuknak megfelelõ jó életet folytattak és ezért a lekiismeretesség egy nemét elsajátították és az igazságot meg az igazat cselekedték és pedig nem annyira kormányzási törvényeik mint inkább vallási törvényeik miatt, amelyekrõl azt hitték, hogy azokat sértetlenül meg kell tartani és cselekedetükkel semmi módon meg sérteni nem szabad. Ezek valamennyien, ha taníttattak, az Úr elismerésére könnyen vezethetõk, mert szívükben hordozzák, hogy Isten nem láthatatlan, hanem emberi alakban látható. Ezek számosabbak, mint a többiek A legjobbak közülük az afrikaiak.

515. Mindazonáltal nem valamennyien hasonló módon, sem nem a menny egyenlõ társaságaitól taníttatnak. Akiket gyermekségüktõl fogva a mennyben tanítanak, azokat bensõbb menny angyalai tanítják, mert ezek a hamis vallástételekbõl semmi hamisat sem szívtak be, sem szellemi életüket a méltóságok és a gazdagságok kovászától tisztátalanná nem tették. Olyanokat, akik mint felnõttek haltak meg, legtöbbször a végsõ menny angyalai tanítják, mert ezek az angyalok inkább hozzájuk illenek, mit a bensõbb menny angyalai, mert amazok inkább bensõ bõlcsességûek, amelyet még be nem fogadhatnak. A mohamedánusokat ellenben olyan angyalok tanítják, akik elõzõleg ebben a vallásban voltak és a keresztyén valláshoz megtértek. A pogányokat szintén saját angyalaik tanítják.

516. Itt minden oktatás az Igébõl vett tanból történik, nem pedig az Igébõl tan nélkül. A keresztyéneket a mennyei tanból oktatják, amely az Ige bensõ értelmével teljesen megegyezik. A többieket, mint a mohamedánokat és a pogányokat, értelmi képességüknek megfelelõ tanítások szerint, amelyek a menyei tanítástól csupán abban különböznek, hogy a szellemi életet vallásuk helyes tantételei szerinti erkölcsi élet által tanítják, amelyek szerint a világban életüket berendezték.

517. A mennybeli oktatások a földi oktatásoktól abban különböznek, hogy az ismeretek nem az emlékezetnek, hanem az életnek adatnak át, mert a szellemek emlékezete életükben van, mivel mindent elfogadnak és elsajátítanak, ami életükkel megegyezik, ellenben olyanokat, amelyek meg nem felelnek, sem el nem fogadnak, még kevésbé sajátítanak el, mivel a szellemek hajlamok és ennélfogva saját hajlamukhoz hasonló emberi alkatok. Mivel ilyen természetûek, azért nekik az igaz iránti hajlam befolyása, melyeknek az életbeni alkalmazását célozzák, állandóan megadatik; mert az Úr gondoskodik róla, hogy mindenki azokat a hasznos célokat szeresse, amelyek lényegével megegyeznek. Ez a szeretet az angyallá létel reménységével is magasztosul és mivel a menny valamennyi haszoncélja az általános haszoncélra vonatkozik, amely az Úr országa érdekében levõ, ami ott hazájuk és mivel minden egyes és részleges haszoncél annál magasabban áll, minél közelebb és átfoglalóbb módon arra az általánosra irányul, ezért minden egyes és részleges haszoncél is, amely számtalan, jó és mennyei. Ezért a jó iránti hajlam a hasznos munkálkodás hajlamával mindegyiknél olyan szorosan egyesül, hogy egyet alkot. A haszoncélba az igazat ezáltal ültetik be, úgyannyira, hogy az igazságokat, amelyeket tanulnak, hasznos igazságoknak, gyakorlati igazságoknak nevezik. Az angyalszellemeket ezen a módon tanítják és készítik elõ a mennyre. A haszoncélokkal megfelelõ igaz iránti hajlamot különféle eszközökkel ébresztik fel, amelyek közül a világon a legtöbb ismeretlen; különösen a hasznos tevékenység jelképeivel, amelyeket a szellemvilágban ezerféle módon és olyan gyönyörûséggel és élvezettel ábrázolnak, hogy a szellemet bensõjébõl, a élek terébõl kifelé, a külsõig, a test teréig, áthatják és így teljesen megihletik; ezért a szellem egyszersmind saját haszoncéljává is lesz. Ezért a szellem, mihelyt saját társaságához jön, amelybe tanítás által bevezetik, mivel saját hasznos tevékenységében, azért saját életében is van. Ebbõl kitetszhetik, hogy nem az ismeretek eszközlik, amelyek külsõ igazságok, hogy valaki a mennybe juthasson, hanem maga az élet, amely az ismeretek által áthatott hasznos tevékenység élete.

518. Voltak olyan szellemek is, akik ama gondolatoknál fogva, amelyekkel a világban bírtak, önmagukat azzal áltatták, hogy a mennybe jutnak és inkább mint mások, felvétetnek, mivel tanultak voltak és úgy az Igébõl, mint az egyház tanításából sokat tudtak, követezésképp úgy vélekedtek, hogy bõlcsek és azok alatt értetnek, akikrõl az Ige azt mondja:
   "fénylenek mint a menny boltozatának fénye és mint a csillagok"; Dániel 12: 3.
de megvizsgálták õket, vajon ismeretüknek székhelye emlékezetükben, vagy életükben van-e? Azokat, akik az igaz iránti valódi hajlamban voltak, valamint ezeket a testi és a világi dolgoktól elválasztott haszoncélokért, amelyek magukban véve szellemi haszoncélok, szerették, miután kiképezték, a mennybe fel is vittek és akkor nekik meg is mondották, hogy a mennyben mi fénylik. T.i. az isteni igaz az, ami ott a menny világossága, amely a hasznos mûködésben van, amely az alap és amely ama világosság sugarait magába fogadja és sokféle fényáramlattá változtatja. Az olyanok ellenben, akiknél az ismeretek csupán emlékeztükben fészkeltek, minélfogva az igazságok felett okoskodni képesek voltak és azokat az alapelveket ( principia ), amelyeket alapul vettek, megokolni tudták, amelyeket akkor, bár hamisak voltak, a megokolás után igazságoknak tekintettek, ezek, mivel a mennynek semmi világosságában nem voltak és mégis az önhittségénél fogva, amely az ilyen tudáshoz leginkább hozzátapadni szokott, abban a hitben voltak, hogy egyebeknél tanultabbak és ezért a mennybe jutnak és az angyalok nekik szolgálnak. Amint ezeket balga hitüktõl eltérítették, az elsõ, vagy végsõ mennyig felemelték, hogy ott bizo