Emanuel Swedenborg

AZ ISTENI SZERETET ÉS AZ ISTENI BÖLCSESSÉG
 
 

A latin eredetiből 1877-ben készült angol fordításból készült nyersfordítás. Budapest, 1986.





Az angyali bölcsesség tanítása az ISTENI SZERETET-ről.
 

I. rész

1. AZ EMBER ÉLETE A SZERETET.

Az emberek tudatában vannak a szeretet létezésének, de természetének nem. Tudnak létezéséről ennek a szónak a közbeszédben való használatából, mint pl. amikor azt mondják, hogy egy ilyen és ilyen ember szeret engem, a király szereti az alattvalóit és az alattvalók szeretik királyukat, a férj szereti a feleségét és az anya a gyermekeit és viszont. Akkor is tudatában vannak, amikor azt mondják, hogy ez vagy az az illető szereti hazáját, polgártársait vagy felebarátait, és hasonlóképpen, amikor személytől elvonatkoztatott dolgokról mondják, hogy szeretik ezt vagy azt. Mégis - bár a szeretet szót minden ember használja - nagyon kevesen tudják, hogy mi a szeretet: elmélkednek ugyan felőle, mégsem tudnak semmiféle gondolati elképzelést alkotni róla. Vagy azt mondja, hogy semmi valóságos, vagy azt, hogy olyasmi, ami a látáson., halláson, érzésen és beszélgetésen keresztül folyik az emberbe és ezek által hat rá. Az ilyen ember mindenestől tudatlan azzal kapcsolatban, hogy a szeretet az ő életének leglényege; nemcsak egész testének és minden gondolatának általános élete, hanem az ezekből származó minden részlet élete is. Egy bölcs ember felfoghatja ezt a következő kérdésekből: Ha eltávolítjuk a szeretet indíttatását /affection/, tudunk bármit is gondolni? És tudunk bármit is tenni? Amikor a szeretet indíttatása meghidegül, nem hidegül-e meg ugyanolyan mértékben a gondolat, a beszéd és a cselekedet is? És amilyen arányban ez az indíttatás felforrósodik, nem forrósodnak fel ezek is? De egy bölcs ember ezt nem abból az ismeretből fogja fel, hogy az ember élete a szeretet, ha.nem ennek a ténynek a megtapasztalásából.

2. Senki más nem tudja, hogy mi az ember élete, csak az, aki tudja, hogy a szeretet az. Ha ez nem lenne ismeretes, egyesek azt hihetnék, hogy az ember élete csak az érzékelésben éa cselekvésben áll, mások pedig azt, hogy a gondolkodásban, pedig az igazság az, hogy a gondolkodás az élet első okozata, az érzékelés és a cselekvés pedig a második. Mondják, hogy a gondolkodás az élet első okozata, de a gondolkodásnak különböző fokozatai vannak: belső és belsőbb, valamint külső és külsőbb. A legbelső gondolkodás, ami a célok /ends/ felfogása, voltaképpen az élet első hatása; de ezekről majd később, amikor az élet fokozataival foglalkozunk majd.

3. Alkothatunk valamilyen elképzelést a szeretetről, mint az ember életéről, a világban levő nap hevéből, ami - mint jól tudjuk minden növény közös élete. Amikor tavasszal kezd melegebben sugározni, ettől a hőtől minden fajta növény nő a földből, felékesülnek levelekkel, aztán virágokkal és végül gyümölcsökkel, és így, úgymond, élnek. De amikor a hő az őszi és téli évszakokban csökken, /retires/ a növények megfosztódnak életük eme jeleitől és elhervadnak. Hasonló a helyzet az emberben lévő szeretet esetében is; mert a szeretet és a hő kölcsönösen megfelel /correspondence, összefügg/ egymással; ami miatt a szeretet is meleg.

4. EGYEDÜL ISTEN - AZ ÚR - MAGA A SZERETET, MERT Ő MAGA AZ ÉLET; AZ ANGYALOK ÉS AZ EMBEREK AZ ÉLET BEFOGADÓI

Ezt alaposan megvilágítjuk az Isteni Gondviselés, valamint az Új Jeruzsálem tanítása az életről című értekezésekben. Itt csak azt fogjuk szemügyra venni, hogy az Úr, aki a mindenség Istene, teremtetlen és végtelen, míg az ember és az angyalok teremtettek és végesek. Mivel az Úr teremtetlen és végtelen, Ő Maga a Lét /Esse/. akit Jehovának hívunk,,és Ő Maga az Élet, avagy Önmagában az élet. A teremtetlenből és végtelenből, Magából az Esse-ből és Magából az életből közvetlenül semmilyen lény sem teremthető, mert az Isteni egy és oszthatatlan. De úgy kialakított teremtett és véges tartalmakból /substancia/, amelyekben az Isteni benne lehet, lények teremthetők. Mivel az emberek és az angyalok ilyen lények, így az élet befogadói; amiért is ha valaki olyan mértékben engedi magát félrevezetni, hogy azt gondolja, hogy ő nem az élet befogadója, hanem maga az élet, akkor nem lehet visszatartani attól, hogy istennek képzelje magát. Az embernek az az érzése, hogy ő maga az élet, és ebben való hite egy tévedésben gyökerezik mert az eszközül szolgáló okban az elsőleges okot úgy fogjuk fel, mint azzal egyet. Hogy az Úr Önmagában az Élet, azt Ő Maga tanitja:"Mert amiként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában." /Jn 5:26/, és hogy Ő az Élet /Jn 11:25, 14:6/ Nos, mivel az élet és a szeretet egy, amint kitűnik fentebb az 1. és 2. pontokban mondottakból, ezért az Úr, mivel Maga az Élet, így Mag a a Szeretet is.

5. A jobb mégértéshez szükséges tudnunk, hogy az Úr mivel legbelsőbb lényegében szeretet, azaz Isteni Szeretet - az angyalok előtt a Mennyben napként űnik föl, amelyből hő és fény árad. Az onnan áradó hő lényegében szeretet, és az onnan áradó fény lényegében bölcsesség. Amilyen arányban az angyalok befogadói annak a lelki hőnek és fénynek, annyiban ők szeretetek és bölcsességek. Tehát nem önmaguktól szeretetek és bölcsességek, hanem az Úrtól. Az a lelki hő és lelki fény nemcsak az angyalokba jut be beáramlás által és hat rájuk, hanem az emberekbe is és rájuk is hat olyan mértékben, amennyiben annak befogadóivá válnak; és befogadókká válnak az Úr iránti szeretetük és felebarátaik iránti szeretetük függvényében. Ez a nap, avagy az Isteni Szeretet, nem teremthet semmit közvetlenül önmagából, hője és fénye által, mert ebben az esetben a teremtmény lényegében szeretet lenne, avagy Maga az Úr. De teremthet lényeket úgy kialakított tartalmakból /substancia/ és anyagokból, hogy azok képesek legyenek befogadni annak hevét és fényét. ennek a világnak a napja hasonlóképpen nem tud heve és fénye által a földben csírázást létrehozni; de földi anyagokból létre tudja hozni a növényzetet, amelyekben jelen tud lenni heve és fénye által. Hogy az Úr Isteni Szeretete a lelki világban napként jelenik meg, amelyből a lelki hő és fény származik, és hogy ebből van az angyaloknak szeretetük és bölcsességük, látható a Menny és pokol cimű munka 116-140. pontjaiban.

6. Mivel az ember nem maga az élet, hanem az éle t befogadója, ezért az embernek apjától való fogantatása nem az élet fogantatása, hanem csak a legelső és legtisztább forma fogantatása, ami az életből átvehető /befogadható/, s amihez, mint fonálhoz /stamen, porzó/ vagy kezdethez tartalmak /substancia/ és anyagok adódnak hozzá egymás után a méhben, olyan formákban, amelyeket az élet befogadása magáévá tesz /adapted/ saját sorrendjükben és fokoz ataikban.

7. AZ ISTENI NEM TÉRBEN VAN.

Hogy az Isteni, avagy Isten nem térben van, bár Ő mindenütt jelenvaló és minden emberrel ott van a világban, és minden angyallal a Mennyben, és minden lélekkel /spirit/ a Menny alatt: ez nem érthető meg semmilyen természeti gondolattal, de megérthető lelki elképzeléssel. Annak oka, hogy nem érthető meg természeti elképzeléssel, az, hogy az ilyen elképzelésben jelen van a tér /képzete és fogalma/; mert olyan dolgokból alakult ki /a természeti gondolkodás/ amilyenek az anyagi világban vannak, szemeinkkel láthatók, s amelyek mindegyikében tér van. Ebben a világban minden, kicsi és nagy, kapcsolatban van a térrel; mindennek, aminek hossza, szélessége és magassága vas, ugyanez a kapcsolata van a térrel. Egyszóval: a tér kapcsolatban van minden mérettel, alakkal és formával, ami az anyagi világban létezik. Emiatt mondjuk, hogy nem fogható fel semmilyen pusztán természeti elképzeléssel, hogy az Isteni nem térben van, amikor azt mondjuk, hogy az Isteni mindenhol ott van. Mindazonáltal az ember felfoghatja ezt természeti gondolkodással is, ha beenged valamit a lelki fényből a természeti gondolkodásába. Ennek érdekében mindenekelőtt mondani fogunk valamit a lelki elképzelésekrő1 /ideas/ és az onnan származó gondolkodásról. A lelki elképzelés semmit nem származtat a térből, hanem mindent, ami a térhez tartozik, az állapotból /state/. Az állapotot a belőle származó szeretetből, életből, bölcsességből, az indíttatásokból, az örömökból állapíthatjuk meg; általánosan a jóból és igazságból. Egy ezekkel a dolgokkal kapcsolatos igazán lelki elképzelésnek semmi közös vonása nincs a térrel, mivel annál magasabbrendü, és a tér fogalmait felülről látja, ahogy a Menny látja a földet. De mivel az angyalok és a lelkek ugyanolyan módon látnak szemükkel, ahogy az emberek, és a tárgyak csak térben láthatók, ezért a lelki világban, ahol a lelkek és az angyalok vannak, úgy jelennek meg a terek, ahogy a földön. Mindazonáltal mégsem terek, hanem látszatok; mert ezek nem rögzítettek és állandók, mint a földön, hanem hosszíthatók és rövidíthetők, cserélhetők és változtathatók. Mivel mérettel nem meghatározhatók, abban a világban nem is foghatók fel semmilyen természeti elképzeléasel, hanem csak lelkivel. Ez nem más a térbeli távolságok esetében, mint a jó, avagy az igaz távolságai, melyek állapotaik szerinti rokonságok és hasonlatosságok.

8. Ebből úgy tűnhet, hogy az ember nem tudja felfogni egy pusztán természeti elképzeléssel, hogy az Isteni mindenhol van és mégsem térben. Az angyalok és lelkek világosan felfogják ezt, következésképp az ember is fel tudja fogni, ha gondolkodásában beenged valamit a lelki fényből. Annak oka, hogy az ember feltud ja ezt fogni, az, hogy nem a teste gondolkodik, hanem lelke, vagyis nem a természeti, hanem a lelki része.

9. Annak oka, hogy sokan nem fogják ezt fel, az, hogy azt szeretik, ami természeti, és ezért nem emelik fel értelmük gondolatait a lelki fénybe. Akik ezt nem akarják megtenni, még Istenre sem tudnak gondolni, csak a térből; és a térből Istenre gondolni annyit tesz, mint a természet kiterjesztésére gondolni. Annak ismerete és valamelyes felfogása nélkül, hogy az Isteni nem térben van, semmi sem érthető meg az isteni élettel kapcsolatban - amely a szeretet és a bölcsesség, amivel itt foglalkozunk - és nagyon kevés, vagy éppen semmi sem érthető meg az isteni gondviseléssel, mindenütt jelenvalósággal, mindentudással, végtelenséggel és örökkévalósággal kapcsolatban, amelyekkel sorrendjükben fogunk foglalkozni.

10. Már elhangzott, hogy a lelki világban a terek épp úgy tűnnek fel, mint a természeti világban, a igy a távolságok is. De ezek csak látszatok a lelki rokonságok szerint, amelyek a szeretet éa a bölcsesség, avagy a jó és igaz rokonságai /affinities/. Innen van az, hogy az Úr, bár a Mennyekben az angyalokkal mindenütt ott van, mégis magasan fölöttük levőnek látszik, mint a nap. És mivel a szeretet és bölcsesség befogadása Vele való rokonságot eredményez, ezért azok a mennyek tűnnek Hozzá közelebb valónak, ahol az angyalok közelebbi rokonságban vannak a befogadásból fakadóan, mint ahol távolabbi rokonságban vannak. Ez az eredete annak is, hogy a mennyek - amelyekből három van - bizonyos távolságra vannak egymástól; és hasonló módon minden menny társaságai is./societiea/ Az azok alatti poklok is távoliak aszerint, amennyire megtagadják a szeretetet és a bölcsességet. Hasonló az ember esete is, akiben és akivel az Úr jelen van az egyetemes földgolyón /universal terreatrial globe/; és ez kizárólag azért van, mezt az Úr nem térben van.
 
 

11. ISTEN A LEGIGAZIBB EMBER

Az összes mennyben semmi más elképzelés nincs Istenről, csak mint egy Emberről ; ennek oka az, hogy a Menny egészében és részeiben olyan formájú,, mint egy ember, és az Isteni, amely az angyalokban van, alkotja a Mennyet. A gondolkodás a Menny formája szerint származik; ami miatt lehetetlen is, hogy az angyalok másképp gondoljanak Istenre. Ezért a világban mindazok, akik a Mennyel kapcsolatban vannak, hasonló módon gondolnak Istenre, amikor bensőleg önmagukban gondolkodnak, vagyis lelkükben. Mive1 Isten Ember, minden angyal és minden lélek ember, tökéletes formában; ez a Menny formájának a következménye, mert legnagyobb és legkisebb részében is olyan, mint önmaga. Hogy a Menny egészében és minden részletében olyan f ormájú, mint egy ember, látható a Mennyről és pokolról szóló munka 59-86. pontjaiban, valamint hogy a gondolatok a Menny formája szerint származnak, a 203-204. pontokban.

Tudjuk, hogy az ember Isten képmására és hasonlatosságára teremtetett /I Móz 1:26,27/, és azt is, hogy Istent Ábrahám és mások Emberként látták. Az ősök, a bölcsektől az egyszeriűkig, nem másként gondoltak Istenre, hanem mint egy Emberre; és végül, amikor elkezdtek több istent imádni, mint Athénban és Rómában - mindannyiukat úgy imádták, mint embert. Amit elmondtunk, azt ábrázolhatjuk a következő kivonattal egy kis tanulmányból, amely röviddel ezelőtt látott napvilágot: "A körülmetéletlenek /nemzetek/, különösen az afrikaiak, akik elismerik és imádják az egy Istent, a mindenség Alkotóját, olyan elképzelést táplálnak Istenről, mint egy emberről, és azt mondják, hogy senkinek sem lehet semmi más elképzelése Istenről. Amikor hallják, hogy sokan olyan elképzelést alkotnak Istenről, mint egy kis felhőrő1 a mindenség közepén, megkérdezik, hogy hol vannak ilyen emberek? Amikor azt hallják, hogy vannak ilyenek a keresztények között, tagadják ennek lehetőségét. De válaszként megmutatják nekik, hogy néhány keresztyén az ilyen elképzelést abból a körülményből eszeli ki, hogy az Igében Istent léleknek hívják, és a lélekről nem gondolkodnak másképpen, mint egy vékony felhőről, nem tudva, hogy minden lélek és minden angyal: ember. Mindazonáltal vizsgálatot folytattak, hogy lelki elképzelésük hasonló volt-e természeti elképzelésükhöz, és úgy találták, hogy azoknál, akik belsőleg elismerik az Urat, mint a Menny és a föld Istenét, nem volt hasonló. Hallottam, amikor a keresztyének egy bizonyos előljárója azt mondta, hogy senkinek nem lehet semmilyen elképzelése egy Isteni-Emberi természetről. Láttam, hogy különböző nemzetekhez vitték őket egymás után, amelyek egyre belsőbbek voltak, és onnan a saját mennyükbe és végül a keresztyén mennybe, és mindenütt volt egy közlemény az ottaniak Istenről alkotott belső felfogásáról. Így megláthatták, hogy nem volt Istenről semmi más elképzelésük, mint egy Emberről való elképzelés, ami azonos az Isten-Emberi természet elképzelésével."

12. De azok, akik bölcsebbek a többi embernél, Istent láthatatlannak jelentik ki ; mert ők nem képesek felfogni, hogy Isten, mint Ember, hogyan tudta megteremteni a Mennyet és a földet, és megtölteni a mindenséget jelenlétével és más részletekkel; ezek nem érthetők meg helyesen addig, amíg az ember nincs tudatában annak, hogy az Isteni nem térben van. De azok, akik egyedül az Úrhoz közelítenek, egy Isten-Emberi természetre gondolnak és ezért Istenre - Emberként.

13. Nagyon fontos, hogy Istenről igaz elképzelésünk legyen. Ezt könnyen beláthatjuk, ha megfontoljuk, hogy Isten elképzelése alkotja mindazoknak legbelső gondolkodását, akiknek bármilyen vallásuk van; mert a vallás és istentisztelet minden dolgainak Istennel van kapcsolata. Mivel Isten egyetemesen és részleteiben benne van a vallás és az istentisztelet minden dolgában, ezért, ha nincs igaz elképzelés Istenről, akkor a mennyekkel semmilyen érintkezés nem lehetséges. Ezért van az, hogy a lelki világban minden nemzetnek megvan a maga helye, Istenről, mint Emberről. való elképzelése függvényében; mert ebben és nem másban van az Úrról való elképzelés. Hogy minden ember életének állapota halála után Istenrő1 való elképzelése szerinti, amit megerősített magában, nyilvánvalóan kitűnik a tétel megfordításából; nevezetesen, hogy Isten tagadása alkotja a poklot, a keresztyén világba. pedig az Úr Isteniségének tagadása.

14. AZ ESSE ÉS EXISTERE /LÉT ÉS LÉTEZÉS/ AZ ISTEN-EMBERBEN MEGKÜLÖNBÖZTETHETŐEN /DISTINCTLY, KÜLÖNÁLLÓAN/ EGYEK.

Ahol Esse van, ott Existere is van: az egyik nem lehetséges a másik nélkül, mert az Esse az Existere által van, és nem nélküle Az értelem felfogja ezt, amikor azon gondolkodik, hogy lehet-e bármilyen Fxistere, ami nem az Esse-ből van Mivel az egyik csak a másikkal együtt létezhet, és nélküle nem, ezért ezek egyek, de megkülönböztethetően /distinetly one, különállóan/ egyek. Megkülönböztethetően egyek, ahogy a szeretet és bölcsesség esetében is van; mert a szeretet Esse és a bölcsesség Existere. Mivel a szeretet nem létezik, csak a bölcsességben, sem a bölcsesség, hanem csak a szeretetből, ezért amikor a szeretet a bölcsességben van, akkor létezik. Ez a kettő úgy egy, hogy a gondolkodásban elkülöníthetők, de a cselekvésben nem.És mert a gondolkodásban elkülöníthetők, de a cselekedetben nem, ezért mondjuk, hogy megkülönböztethetően egyek. Az Esse és Existere az Isten-Emberben szintén megkülönböztethetően egyek, ahogy a lélek /soul/ és a test: a lélek nem létezik a teste nélkül, sem a test a lelke nélkül. Az Isten-Ember isteni lelkét az isteni .Esse által értjük, és isteni testét az isteni Existere által. Azt gondolni, hogy a lélek /soul/ létezni tud és gondolkodást és bölcsességet gyakorolni a test nélkül, tévedésből eredő hiba: minden ember lelke /soul/ lelki testben /spiritual/ van, miután letette anyagi burkát, amit ebben a világban hurcolt magával.

15. Az Esse nem .Esse, csak ha létezik /megnyilvánul/, mert különben nincs formája; és aminek nincs formája, annak nincs tulajdonsága /quality /, és aminek nincs tulajdonsága, az semmi. Bármi is létezik az Esse-ből, egyet alkot az Esse-vel, mert az Esse-ből van: ebből ered az eggyé való egyesülés; és ezért kölcsönösen és viszonzottan egymáséi, és az egyik mindent összevéve a másikban van, mint ahogy önmagában.

16. Ebből kitűnik, hogy Isten Ember, és hogy ezáltal Ő létező Isten; nem Önmagától, hanem Önmagában létező. Ő, aki Önmagában létezik, Isten, akitől minden dolog ered.

17. AZ ISTEN-EMBERBEN A VÉGTELEN DOLGOK MEGKÜLÖNBÖZTETHETŐEN EGYEK.

Jól tudjuk, hogy Isten végtelen, mert végtelennek hívják; és azért hívják végtelennek, mert végtelen. Nem egyedül amiatt végtelen, hogy Ő Önmagában a valódi Esse és Existere, hanem mert végtelen dolgok vannak Benne. Egy Önmagában végtelen, de dolgok nélküli végtelen nem végtelen, csak pusztán nevét illetően. A Benne levő végtelen dolgokról nem mondhatjuk, hogy végtelenül sok, és azt sem, hogy végtelenül összes, a sok és összes természeti fogalma miatt; mert a végtelenül sok fogalma korlátozott, és a végtelenül összes fogalma bár korlátlan, mégis a mindenségben levő korlátozott dolgokból származik; amiért is - mivel az ember fogalmai természetiek - nem tud semmilyen megközelítés és elvonatkoztatás /sublim ation/ által sem eljutni az Istenben levő végtelen dolgok felfogásáig. De egy angyal, akinek a fogalmai lelkiek /spiritual/ elvonatkoztatás és megközelítés által az ember fokozata fölé emelkedhet, de mégsem magáig a dologig.

18. Hogy végtelen dolgok vannak Istenben, azt bárki megerősítheti önmagában, aki hiszi, hogy Isten Ember; és-hogy Ember lévén, van teste és mindene, ami ahhoz tartozik. Van arca, melle, hasa, ágyéka és lába, mert ezek nélkül nem lenne ember;és mivel ezekkel rendelkezik, ezért van szeme, füle, orrcimpája, szája és nyelve is; és azok a szervei is, amelyek az emberben vannak, mint a szív és tüdő és ezek tartozékai; mindene, ami együttvéve az embert emberré teszi. A teremtett emberben ezek a dolgok számosak, és szerkezeti összefüggéseiben megszámlálhatatlanok; de az Isten-Emberben ezek végtelenek, mivel semmi sem hiányzik; innen ered az Ő végtelen tökéletessége. Azért hasonlítottuk össze a teremtetlen Embert, - aki Isten - a teremtett emberrel, mert Isten Ember, és azt mondta az I. Máz. első fejezetében, hogy az ebben a világban levő ember " az Ő képére és hasonlatosságára teremte tett / 1: 26, 27/

19. Hogy Istenben végtelen dolgok vannak, ez az angyalok számára kézenfekvőbben megmutatkozik a mennyekből, amelyekben vannak. Az egyetemes Menny, ami angyalok tízezreinek tízezreiből /myriads/ áll, egyetemes formájában olyan, mint egy ember. Ilyen a Menny minden társasága is, kicsi és nagy; s ezért egy angyal is egy ember; mert egy angyal egy menny, annak legkisebb formájában. Hogy ez a helyzet, az látható a Menny és pokol c. munka 51-87. pontjaiban. A Menny formája egészében, részleteiben és egyénenként az Isteni miatt ilyen, amit az angyalok kapnak; mert amilyen arányban egy angyal befogad az Isteniből, olyan mértékben egy ember tökéletes formájában van. Innen van az, hogy az angyalokról azt mondják, hogy Istenben vannak, és Isten őbennük, valamint hogy Isten minden mindenekben velük. Lehetetlen leírni a mennybéli megszámlálhatatlan dolgokat; és mivel az Isteni alkotja a Mennyet és következésképp az a kimondhatatlanul sok dolog az Istenitől van, nyilvánvaló, hogy végtelen dolgok vannak a Legigazibb emberben, aki Isten.

20. Ugyanezt a következtetést vonhatjuk le a teremtett mindenségből, amikor a működések és azok összefüggéseinek szempontjából nézzük: de ennek megértéséhez néhány dolgot - ábrázolások segítségével - feltételeznünk kell.

21. Mivel az Isten-Emberben végtelen dolgok vannak, amelyek megjelennek a Mennyben, az angyalokban és az emberekben, mint egy tükörben, és mivel az Isten-Ember nem a térben van, amint fentebb megmutattuk a 7-10. pontokban, valamilyen fokon látható és felfogható, hogy hogyan lehet Isten mindenütt jelenlevő, mindentudó és mindent előre látó; és hogy Ő, mint Ember, hogyan tudott mindent teremteni és emberként hogyan tudja az Önmagából teremtett dolgokat saját rendjükben megőrizni az örökkévalóságig.

22. Hogy a végtelen dolgok megkülönböztethetően egyek az IstenEmberben,nyilvánvalónak tűnhet fel az emberben is, mint egy tükörben. Az emberben sok és megszámlálhatatlan dolog van, amint fentebb mondottuk, de mégis egyként érzékeli őket az ember: érzékeléséből semmit sem tud agyáról, szívérő1 és tüdejérő1, májáról, lépéről és hasnyálmirigyérő1. A szemében, fülében, gyomrában, nemi szerveiben és egyebekben levő megszámlálhatatlan dolgokról sem tud; és mivel érzékelésből /senae / nem ismeri ezeket a dolgokat, ő önmaga számára olyan, mint egy /egész/. Ennek oka az, hogy mindezek a dolgok olyan formában vannak, hogy egyikük sem lehet hiányos /hiányozhat/; mert az illető olyan formában van, amely az Isten-Emberből jövő élet befogadója, amint fentebb megmutattuk a 4-6. pontokban. Mindennek egy ilyen formában való rendje és kapcsolódása olyan érzetet és elképzelést hoz létre, mintha ez nem sok és megszámlálhatatlan dolog lenne, hanem egy. Ebből arra következtethetünk, hogy a sok és megszámlálhatatlan dolog, ami az emberben - úgymond - egyet alkot, a Legigazibb Emberben, aki Isten, megkülönböztethetően, igen, megkülönböztethetően egyek.

23. EGY ISTEN-EMBER VAN, AKITŐL MINDEN DOLOG ERED.

Az emberi értelem minden alapelve egyetért és összpontosul abban, hogy egy Isten van, a mindenség Teremtője. Az értelem e közös alapelve miatt egy értelmes ember nem gondolkodik másképp és nem is tud másként gondolkodni. Mondd azt bármely épelméjű embernek, hogy a mindenségnek két teremtője van, és idegenkedést fogsz találni magadban talán ezeknek a szavaknak füledben való puszta hangzásától is ahonnan nyilvánvaló, hogy az emberi gondolkodás összes alapelve ebben kapcsolódik és összpontosul, hogy Isten Egy. Hogy ez így van, annak két oka van. E1őször: az értelmes gondolkodás képessége, ha önmagában nézzük, nem az emberé, hanem Istené az emberben. Ettől a képességtől függ az emberi értelem legáltalánosabb okában, és ez az általános ok /alap / éri el, hogy Istent mindegy önmagából fakadóan egynek lássa. Másodszor: az ember ennek a képességnek segítségével vagy a Menny fényében van, vagy gondolkodásának általános okát abból származtatja; és a Menny fényében egyetemes dolog, hogy Isten egy. Más a helyzet, ha egy ember e gondolkodási képessége által elferdítette értelmének alsóbb részeit: az ilyen ember valójában birtokolja ezt a képességet, de az alacsonyabb részek megcsavarodása által másik irányba fordul az illető és az értelem beteggé válik.

24. Minden ember - bár nem tud róla - az emberek összességére /collective/ úgy gondol, mint egyetlen emberre; ami miatt azonnal fel is fogja, hogy mit jelnt, amikor azt mond juk, hogy a király a fej és az alattvalói a test; valamint amikor azt mondjuk, hogy ez vagy az az ember ilyen és ilyen a közösség egészében, azaz a királyságban. Ugyanez a helyzet a lelki testülettel is, mint a polgári testülettel: a lelki testület az egyház; feje az Isten-Ember. Ebből nyilvánvaló, hogy ebben a felfogásban az egyház miként tűnne fel egy emberként, ha nem egy Istenre, a mindenség Teremtőjére és Fenntartójára gondolnánk, hanem egy helyett többre. Ebben a felfogásban úgy tűnne az egyház, mint egy test több fejjel, következésképp nem emberként, hanem szörnyként.' Ha azt mondanánk, hogy azoknak a fejeknek egy lényegük van, és hogy ezáltal mindannyian. egy fejet alkotnak, abböl semmi más elképzelés nem következhetne, csak vagy egy fej elképzelése több arccal, vagy több fej elképzelése egy arccal; s így az egyház az ilyen felfogásban eltorzultként jelenne meg. Azonban az egy Isten a fej, és az egyház a test, amely a fej ellenőrzése alatt cselekszik és nem önmagától, amint ez az ember esetében is van. Ezért van az is, hogy csak egy király van egy királyságban: mert egynél több összezavarná az országot, míg egy megőrizheti azt egységben.

25. Hasonló a helyzet az egész világon szétszórt egyházban, amit közösségnek /communion/ hivnak, mert mint egy test, egy fej alatt van. J61 tudjuk, hogy a fej kormányozza és ellenőr- zi az alatta levő testet; mert az értelem és az akarat a fejben lakozik, és a testre az értelem és az akarat olyan mértékben hat, hogy a test semmi más, csak engedelmesség. A test egyáltalán nem tud cselekedni, csak a fejben lévő értelemből és akaratból fakadóan. Az egyház embere sem tud egyáltalán cselekedni, csak Istentől. Úgy tűnik, mintha a test önmagától cselekedne, mintha a kezek és lábak a cselekvésben önmaguktól mozognának, és mintha a száj és nyelv a beszédben önmagától rezegne, pedig a legkevésbé sem önmaguktól tesznek így, hanem a fejben levő akarat indíttatásából és az értelem abból fakadó gondolatából. Most képzeld el azt, hogy egy testnek több feje van és minden fejnek szabadságában áll, hogy saját értelméből és saját akaratából: elhatározza magát: fenn tud-e maradni így a test? Az egyetértés, /unanimity/ ami egy fej esetében természetes , ebben az esetben lehetetlen. Ahogy ez az egyházba. van, ugyanúgy van a Mennyekben is, ami angyalok tízezreinek tízezreiből /myriads/ áll: ha nem egy Isten iránt lenne tisztelet mindegyikükben, akkor elpártolnának egymástól és a Menny megsemmisülne; emiatt, ha a Menny egy angyala csak Istennek többesszámára gondol, akkor azonnal elkülönül: mert akkor a Menny legkülső határvonalára vetik és leesik.

26. Mivel az egyetemes Mennynek és minden abban lévőnek az egy Istennel van kapcsolata, ezért az angyalok beszéde olyan, hogy bizonyos a Menny megegyező /agreeing/ összhangjából eredő megegyező ölsz-hang által egyben végződik: ez jelzi, hogy lehetetlen számukra több mint egy Istenre gondolni; mert beszédük gondolkodásukból ered.

27. Melyik épelméjű ember nem fogja fel, hogy az Isteni nem osztható, valamint, hogy a. Végtelenek, Teremtetlenek, Mindenhatók és Istenek többesszáma nem lehetséges? Ha egy másik ember, akinek nincs értelmessége, azt mondaná, hogy több Végtelen, Teremtetlen, Mindenható és Isten lehetséges, feltéve, hogy ugyanaz a. lényegük és hogy ezáltal egy végtelen, teremtetlen, mindenható Isten van - az egy és ugyanaz a lényeg nem egy és ugyanaz a személyazonosság?Egy és ugyanaz a személyazonosság nem adható át sokaknak. Ha azt kellene mondanunk, hogy az egyik a másikból van, akkor az, aki a másikból van, nem Isten Önmagában; mégis Isten Önmagában az az Isten, akitől minden dolog van. Lásd fentebb a 16, pontot.

28. AZ ISTENI LÉNYEG MAGA A SZERETET ÉS BÖLCSESSÉG.

Ha összegyűjtöd mindazokat a dolgokat, amiket tudsz és elméd ösztönös megismerése alá helyezed őket és a lélek némi felemelésében megtudakozódod, hogy mi az egyetemes mindegyikükben, akkor nem juthatsz más végeredményhez, mint hogy a szeretet és a bölcsesség az; mert ez a két alapelv az ember életéhez tartozó minden dolognak a lényege. Az emberhez tartozó minden polgári, erkölcsi és lelki dolog ettől a kettőtől függ, és e kettő nélkül semmi. Hasonló a helyzet az ember életének minden dolgával az illető életkörnyezetében, ami, mint már fentebb mondottuk, egy nagyobb vagy kisebb társaság, egy királyság vagy birodalom, az egyház vagy az angyalok lakta Menny. Tedd el ezekből a szeretetet és a bölcsességet és gondolkodj el azon, hogy marad-e egyáltalán valami, és fel fogod fedezni, hogy ezek a dolgok - létezésük alapjai nélkül - semmik.

29. Hogy Isten legbelső lényegében szeretet van és ugyanakkor bölcsesség, ezt nem tagadhatja senki; mert Ó mindenkit Ön magából fakadó szeretettel szeret és mindenkit az Önmagában levő bölcsességből vezet. A teremtett mindenség is a rend alapelvéből tekintve annyira tele van a szeretetben megalapozott bölcsességgel, hogy azt mond hatjuk, hogy minden dolog összességében maga a bölcsesség: mert a korlátlan /indefinite/ dolgok olyan rendben vannak egymás után következően és egyidejűleg, hogy összevéve egyet alkotnak; emiatt és nem más miatt van az, hogy képesek arra, hogy szüntelenül összetartottak és megőrzöttek legyenek.

30. ,Annak következtében, hogy az Isteni Lét /Essence/ Maga a Szeretet és a Bölcsesség, az embernek két létfontosságú képessége van, amelyek egyikéből van értelmessége és a másikból akarata. Az a képesség, amiből értelme van, mindent, amije van, a bölcsesség Istentől jövő beáramlásából származtat; és az a képesség, amiből akarata van, mindent, amije van, a szeretet Istentől jövő beáramlásából származtat. Az, hogy az ember nem igazán bölcs és nem igazán gyakorolja szeretetét, nem veszi el tőle ezeket a képességeket, hanem csak belülről bezárja őket; és addig, amíg belülről bezárja őket, az értelmet értelemnek hivjuk és az akaratot akaratnak, de ezek lényegileg mégsem azok: mert ha ezeket a képességeket elvennénk tőle, akkor minden elenyészne, ami emberi, s ami a gondolkodásban és a gondolkodásból való beszédben áll, valamint az akarásban és az akaratból való cselekvésben. Innen nyilvánvaló, hogy az Isteni e két képességben lakozik az emberben, amelyek a bölcsesség és a szeretés képességei; azaz eme tehetségben./ability/ Hogy az emberben megvan a szeretés hatalma, bár nem bölcs és nem szeret úgy, ahogy tehetné, ezt sok tapasztalat ismertette meg velem, amelyeket máshol részletesen látni fogunk.

31. Annak következtében, hogy az Isteni Lét/Lényeg/ maga a Szeretet és a Bölcsesség, a mindenségben mindennek kapcsolata van a jóval és az igazzal; mert mindent, ami a szeretetből ered, jónak hívunk~ és mindent, ami a bölcsességből ered, igazságnak; de ezekről majd többet.

32. Annak következtében, hogy az Isteni Lényeg Szeretet és Bölcsesség, a mindenség és minden, ami benne van, épp úgy az élők, mint az élettelenek, a hőből és fényből élnek. A hő a szeretettel függ össze, és a fény a bölcsességgel; amiért is a lelki hő - szeretet és a lelki fény - bölcsesség; de ezekről is többet mondunk később.

33. Az steni Szeretetből és Isteni Bölcsességből - amelyek a legbelső Lényeget alkotják, aki Isten - ered az összes indíttatás /affectio/ és gondolat az emberben; az indíttatások az Isteni Szeretetből és a gondolatok az Isteni Bölcsességből. Az emberre vonatkozó dolgok mindegyike, és azok külön is, semmi mások, csak indíttatások és gondolatok, lévén e két alapelv az emberi élet minden dolgának forrása. Életének minden gyönyörűsége és kellemessége ezekből származik; a gyönyörűségek életének indíttatásából és a kellemesség az abban gyökerező gondolatból. Nos, mivél az ember befogadónak teremtetett, és olyan mértékben befogadó is, amennyire szereti Istent; és Isten szeretetéből van bölcsessége, olyan mértékben, amennyire hatnak rá azok a dolgok, amelyek Istentől vannak, és olyan mértékben van bölcsessége, amennyire ebből az indíttatásból gondolkodik; ezért az Isteni Lényeg, amiből minden dolog teremtve lett: az Isteni Szeretet és az Isteni Bölcsesség.

34. AZ ISTENI SZERETET AZ ISTENI BÖLCSESSÉGBŐL ERED, ÉS AZ ISTENI BÖLCSESSÉG AZ ISTENI SZERETETBŐL.

Hogy az isteni esse és az isteni existere az Isten-Emberben megkülönböztethetően /distinctly, különállóan/ egyek, fentebb látható a 14-16. pontokban.Mivel az isteni esse az isteni szeretet, és az isteni existere az isteni bölcsesség, ezért ezek hasonló módon megkülönböztethetően egyek. Azért hívjukezeket megkülönböztethetően egynek, mert a szeretet és a bölcsesség két különálló dolog, de úgy egyesültek, hogy a szeretet a bölcsességből van és a bölcsesség a szeretetből, mert a szeretet a bölcsességben van és a bölcsesség a szeretetben létezik./exist/ Mivel a bölcsesség a szeretettől származtatja existere-jét, amint fentebb mondottuk a 14. pontban, ezért az isteni bölcsesség is esse; amiből az következik, hogy a szeretet és bölesesség összevéve az isteni Esse; de különvéve a szeretetet hivjuk isteni esse-nek és a bölcsességet isteni existere-nek. Ilyen az angyalok elképzelése az isteni szeretettel és az isteni bölcsességgel kapcsolatban.

35. Mivel ilyen egyesülés van a szeretet és bölcsesség, valamint a bölcsesség és a szeretet között az Isten-Emberben: az Isteni Lényeg egy; mert az Isteni Lényeg az Isteni Szeretet, - s mert ez az Isteni Bölcsességből ered; - és az Isteni Bölcsesség, - mert az Isteni Szeretetből van. Mivel ezeknek az alapelveknek ilyen egysége van, ezért az isteni élet is egy. Az élet az Isteni Lényeg. Az Isteni Szeretet és az Isteni Bölcsesség azért egy, mert egyesülésük kölcsönös, és a kölcsönös egyesülés egységet hoz létre. De a kölcsönös egyesülésről több fog elhangozni máshol.

36. A szeretetnek és bölcsességnek egysége megvan minden isteni műben is, ami által annak állandósága, sőt örökkévalósága van. Ha több lenne az Isteni Szeretetből, mint az Isteni Bölcsességből, vagy több az Isteni Bölcsességből, mint az Isteni Szeretetből, bár- milyen teremtett műben, akkor az a dolog nem maradhatna fenn, vagy csak olyan mértékben, amennyiben ezek befolyása egyenlő; bármelyik kerül is többségbe, az ilyen egyenlőség megszűnik.

37. Az Isteni Gondviselés az emberek újjáalakításában, újjáteremtésében és megmentésében az Isteni Szeretetből és az Isteni Bölcsességből egyformán részesül: többel az Isteni Szeretetből, mint az Isteni Bölcsességből, vagy többel az Isteni Bölcsességből, mint az Isteni Szeretetből az ember nem alakítható újjá, nem teremthető újjá és nem menthető meg. Az Isteni Szeretet mindenkit meg akar menteni; mégsem tud ja megmenteni őket, csak az Isteni Bölcsesség által. Az összes törvény, amely által az üdvözítés végbemegy, az Isteni Bölcsesség része, és a szeretet nem tudja ama törvényeket túlhaladni, mert az Isteni Szeretet és az Isteni Bölcsesség egyek és egységben cselekszenek.

38. Az Isteni Szeretetet és az Isteni Bölcsességet érti az Ige igazságosságon és ítéleten: az Isteni Szeretetet igazságosságon, és az Isteni Bölcsességet jogosságon; ezért az Ige igazságot és jogosságot tulajdonít Istennek; mint a Zsoltárokban :."igazság és jogosság az Ő székének erőssége." Zs. 97:2/ "Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet" /Zs 37:6/ Hóseásnál: "És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel..." /2:13/ Jeremiásnál: "és támasztok Dávidnak igaz magvat, és uralkodik, mint király, és bölcsen cselekszik és méltányosságot és igazságot cselekszik e földön.·" /23:5/ Ézsaiásnál:" Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett., hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökre." /9:7/ Ugyanott:"Felmagasztaltatott az Úr, mert magasságban lakozik, betölté Siont ítélettel és igazsággal"/33:5/ A Zsoltárokban: hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.." "Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért." /119:7,164/ Ugyanezt érti János apostol élet és fény alatt:"..Őbenne vala az élet és az élet vala az emberek világossága." /1:4/ Ebben a részben az élet az Úr Isteni Szeretetét jelenti és a fény az Ő Isteni Bölcsességét. Ugyanezt jelenti János apostolnál az élet és a lélek: "a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet" - mondta Jézus /6:63/.

39. Az emberben a szeretet és bölcsesség két különálló dologként tűnik fel, mégis ezek önmagukban megkülönböztethetően egyek; mert amilyen az ember szeretete, olyan a bölcsessége is, és amilyen a bölcsessége, olyan a szeretete is. Az a bölcsesség, ami nem alkot egyet a saját szeretetével, úgy tűnik fel, mintha bölcsesség lenne, és mégsem az; és az a szeretet, ami nem alkot egyet saját bölcsességével, úgy tűnik, mintha a bölcsesség szeretete lenne, bár nem az; mert az egyik lényegét /essence / és életét a másikból származtatja és viszont. Annak oka, hogy a bölcsesség és a szeretet az emberben két különálló dologként tűnik fel, az, hogy az értelem képessége felemelhető a Menny fényébe, de a szeretés képessége nem, csak addig a fokig, amíg azt teszi, amit ért. Emiatt a látszólagos bölcsességnek az az.alapelve /principle /, ami nem képez egyet a bölcsesség szeretetével, egy olyan szeretetbe esik vissza, amelylyel nem alkot egyet, amely lehet hogy nem a bölcsesség szeretete, hanem az őrültségé: mert az ember tudhatja a bölcsességből, hogy ezt vagy azt kellene tennie és lehet, hogy mégsem teszi ezt, mert nem szereti; de amilyen mértékben szeretetből teszi azt, ami a bölcsesség dolga, olyan mértékben Isten képmása.

40. AZ ISTENI SZERETET ÉS AZ ISTENI BÖLCSESSÉG TARTALOM ÉS FORMA. Az emberek mindennapos elképzelése a szeretetet és a bölcsességet illetően valami illékonyról és finom levegőben vagy éterben lebegőről való e1 képzelés; vagy egy valami hasonlóból való kigőzöl- gés elképzelése. Aligha gondolná valaki is, hogy ezek valóban és tény legesen tartalmak /substance/ és formák. Azok, akik látják, hogy ezek tartalom és forma, mindazonáltal a szeretetet és a bölcsességet a hordozójukon /subject/ kívül fogják fel, mint abból kijövőt. És amit a hordozón kívül, mint abból kijövőt fognak fel, bár úgy fogják fel, mint valami illékonyt és lebegőt, tartalomnak és formának is hívják; nem tudva, hogy a szeretet és a bölcsesség maga a hordozó és hogy amit anélkül fognak fel illóként és lebegőként, az csak a benne levő hordozó állapotának megjelenése. /?/ Több oka is van annak, hogy mindeddig ezt nem láttuk; az egyik az, hogy a látszatok az első dolgok, amelyekből az emberi elme alakítja értelmét és hogy nem tudja őket lerázni, csak az ok felkutatása által, és ha az ok nagyon mélyen fekszik, nem tudja kinyomozni anélkül, hogy némi ideig értelmét 1e1kif ényben ne tartaná, amelyben nem tudja sokáig tartani a természeti fény miatt, ami folyamatosan lefelé húzza. Mindazonáltal az az igazság, hogy a szeretet és a bölcsesség egy valóságos és tényleges tartalom és forma, és ez maga alkotja a hordozót.

41. De mivel. ez ellentétes a látszattal, úgy tűnhet, hogy ez nem érdemel hitelt, csak ha ábrázolásra kerül. De nem ábrázolható, csak olyan dolgokkal, amelyeket az ember fel tud fogni testi érzékei által; ezért ezek ábrázolják azt. Az embernek öt érzéke van, amelyeket tapintásnak, ízlelésnek, szaglásnak, hallásnak és látásnak hívnak. A tapintás szerve a bőr, amely körülveszik az embert és a bőr állománya és formája okozza, hogy érzi azt, ami hozzáér; a tapintás érzéke nem azokban a dolgokban van, amelyek érintik a bőrt, hanem a bőr állományában /substanc/ és formájában, ami az érzékszerv. Az érzékelés csak annak egy hátása a hozzáért dolgokból fakadóan. Ugyanez a helyzet az ízleléssel. Ez az érzék csak a nyelv állományának és formájának hatása; a nyelv a hordozó./subject/ Ugyanez a helyzet a szaglással; azt jól tud juk, hogy a szagok hatnak az orra és az orrban vannak és hogy létezik az orrot érintő illatos állományokból /substance/ és formákból fakadó hatás. Ugyanez a helyzet a hallással; úgytűnik, mintha a hallás azon a helyen lenne, ahol a hang kezdődik; de a hallás a levegőben van, és/?/ a fül állományának és formájának egy hatása; hogy a hallás a fültől bizonyos távolságra van, ez látszat. Ugyanez a helyzet a látással: úgy tűnik, hogy amikor az ember bizonyos távolságra magától lát tárgyakat, mintha a látás ott lenne,`de mégis az a szemben van, ami a hordozó és hasonló módon annak egy hatása. A távolság csak a térnek a közbenső tárgyakból való végső megitéléséből van, avagy a tárgy kisebbedéséből és abból következő elhomályoso dásából, amely tárgy képmása a szemben jön létre a beesési szögszerint. Innen megmutatkozik, hogy a látás nem a szemből megy a tárgyhoz, hanem hogy a tárgy képmása lép be a szembe és hat annak állományára és formájára; mert ugyanaz a helyzet a látással, mint a hallással. A hallás nem megy ki a fülből, hogy elkapja a hangot, ha.nem a hang lép be a fülbe és hat rá. Ebből látható, hogy egy állomány /substance/ és forma hatása, ami az érzékelést alkotja, nem egy az alanytól /hordozó/ elszigetelt dolog, hanem csak egy változást idéz elő abban, míg a hordozó az a hordozó marad /subject/ ami azelőtt volt, és utána lesz. Innen következik, hogy a látás hallás, szaglás, ízlelés és tapintás egyáltalán nem valami illékony ami ama szervekből folyik, hanem hogy maguk a szervek azok a maguk állományában /substance/ és formájában, miközben hatás /affectio, indittatás/ éri őket, létrejön az érzékelés.

42. Ugyanez a helyzet a szeretettel és a bölcsességgel, azzal az egyetlen különbséggel, hogy azok a. tartalmak és formák, amelyek szeretet és bölcsesség, nem léteznek a szem előtt, mint a külső érzékelések szexvei. Mégsem tagadhatja senki, hogy a bölcsesség és szeretet e dolgai, amelyeket gondolatoknak, felfogásoknak és indíttatásoknak hívunk, tartalmak /substances/ és formák, és hogy ezek nem illékony valóságok, melyek a semmiből folynak, vagy elvontak attól a valóságos és tényleges tartalmaktól és formáktól, amelyek a hordozók /subject./, mert az agyban megszámlálhatatlan állomány és forma van, amelyekben minden belső érzék lakik, s amelyeknek kapcsolatuk van az értelemmel és az akarattal. Az összes indíttatás, érzékelés ,és gondolat az agyban nem az állományokból való kigőzölgés, hanem ténylegesen és valóságosan az alanyok,/subject/, amelyek önmagukból semmit nem sugároznak ki, hanem csak változásokon mennek át ama befolyások szerint, amelyek hatnak rájuk, amint ez nyilvánvalóan kitűnik abból, amit fentebb az érzékekkel kapcsolatban mondtunk. A befolyásokról /alluentia/, amelyek hatnak rájuk, lentebb többet fogunk mondani.

43. Innen először is látható, hogy az Isteni Szeretet és az Isteni Bölcsesség önmagukban tartalmak és formák, mert ezek maga az Esse és maga az Existere; és ha nem lennének olyan Esse és Existere, amelyek tartalom - /lényeg / és forma, csak képzeletbeli valóságok lennének, amelyek önmagukban semmik.

44. AZ ISTENI SZERETET ÉS AZ ISTENI BÖLCSESSÉG ÖNMAGÁBAN LÉNYEG ÉS FORMA, ÍGY AZ ÖNMAGÁBAN ÉLŐ ÉS KIZÁRÓLAGOSAN ÉLŐ. /Ipsum et Unicum/

Hogy az Isteni Szeretet és az Isteni Bölcsesség tartalom és forma, az fentebb bizonyítást nyert; és hogy az Isteni Esse és Existere Esse és Existere Önmagába., azt is megmutattuk. Nem mond hatjuk, hogy ez önmagától Esse és Existere, mert ez magában foglal egy kezdetet és hogy valamitől, ami benne van, ami Esse és Existere önmagában; hanem a valódi Esse és Existere önmagában az örökkévalóságtól van: a valódi Esse és Existere önmagában teremtetlen is és semmi teremtett dolog nem létezhet, csak a teremtetlenből; és ami teremtett, az véges is és a véges nem létezhet csak a végtelenből.

45. Az, aki a gondolkodás bármely fokozatával feltud fogni és megtud érteni egy Esse-t és Existere-t önmagában, az tökéletesen felfogja és megérti majd, hogy az ilyen Esse és Existere az önmagában élő és kizárólagosan élő Lét : azt hívják önmagában élőnek /Ipsum/ ami egyedül létezik; és azt hívják .kizárólagosan élőnek/ Unicum/ amitól minden más dolog van. Nos, mivel az önmagában élő és kizárólagosan élő Lét tartalom /lényeg, substance/ és forma, ezért ez az önmagában élő és kizárólagosan élő tartalom és forma. Mive1 ez a legigazibb tartalom és forma az Isteni Szeretet és az Isteni Bölcsesség, így ez az önmagában élő és kizárólagosa élő Szeretet és az önmagában élő és kizárólagosan élő Bölcsesség, s így ez az önmagában. élő és kizárólagosan élő élet/essence/, mert a szeretet és a bölcsesség az élet.

46. Innen kitűnhet, hogy milyen érzékien, azaz mennyire a testi érzékekből és azok sötétségéből kiindulva gondolnak azok a lelki dolgokra, akik azt mondják, hogy a természet önmagától van. A szemükből kiindulva gondolkodnak és nem tudnak értelmükből gondolkodni. A szemből fakadó gondolat bezárja az értelmet, de az értelemből fakadó gondolat kinyitja a szemet. Ők nem tudnak semmit elgondolni az önmagában lévő esse-ről és existereről és hogy az örökkévaló, teremtetlen és végtelen. Az életről sem tudnak semmit gondolni,csak úgy, mint valami illékony dologról, ami eltávozik a semmibe; hasonló módon a szeretetről és bölcsességről sem, mivel mindenestől képtelenek felfogni, hogy a természet minden dolga onnan. származtatja létezését. Azt sem tudják belátni, hogy a természet minden dolga onnan eredően létezik; ez csak akkor érthető, ha a természetet a benne lévő dolgok hasznából kiindulva nézzük, azok sorozatában és rendjében és nem némelyik formájából kiindulva, amelyek egyedül a szem célpontjai.; mert a hasznok csak az életből erednek és sorozatuk, valamint rendjük a szeretetből és bölcsességből. De a formák a hasznok hordozói /continent/; ezért ha csak a formákat vesszük figyelembe, az életből semmi sem látható a természetben, még kevésbé bármi a szeretetből és bölcsességből, következésképp semmi Istenből.

47. AZ ISTENI SZERETET ÉS AZ ISTENI BÖLCSESSÉG NEM TEHET MÁST, MINT HOGY MÁS, ÖNMAGÁBÓL TEREMTETT LÉNYEKBEN YAGY LÉTEZŐKBEN LEGYEN ÉS LÉTEZZEN.

A szeretet egyik , lényege, hogy nem önmagát szereti, hanem másokat szeret, és szeretet által kapcsolódik hozzájuk. A szeretetnek az is egyik lényege, hogy mások szeretik, mert ezáltal összekapcsolódás jön létre. Minden szeretet lényege az összekapcsolódásban áll /conjunetion/; sőt annak léte is, amit élvezetnek, kellemességnek, gyönyörűségnek, édességnek, üdvösségnek, boldogságnak és szerencsének hivnak. A szeretet abban az akarásunkban van, hogy ami a miénk, az valaki másé legyen és abban, hogy a másik örömét önmagunkban levő örömként érezzük; ezt jelenti a szeretet. De ha az ember a saját örömét valaki másban érzi, és nem a másik örömét önmagában, az nem szeretet; mert az utóbbi esetben az illető önmagát szereti, de az előzőben a felebarátját szereti. Ez a kétféle szeretet épp átlósan /diametricully/ ellentéte egymásnak: mindket.tő valójában összekapcsolódást hoz létre, és nem látszik meg, hogy ha az ember az önmagáét szereti, azaz az önmagáét másba:, az szétválaszt; pedig úgy szétválaszt, hogy olyan, mértékben, ahogyan bárki ilymódon szeretett valaki mást, azután gyűlöli őt, mert az az összekapcsolódás lépésről-lépésre önmagától megsemmisül és akkoraz ilyen szeretet gyűlöletté válik hasonló fokon.

48. Mindenki láthatja, hogy ez a helyzet, aki képes meglátni a szeretet lényegét. Mert mi egy embernek egyedül önmagát szeretni és magán kívül senkit, aki őt újra viszontszerethetné? Ez inkább szétválás, mint összekapcsolódás. A szeretet összekapcsolódása a kölcsönösségből keletkezik és a kölcsönösség nem létezik egyedül az énben: ha azt gondoljuk róla, hogy létezik, akkor ez egy másokban levő képzeletbeli kölcsönösségből van. Ebből nyilvánvaló, hogy az Isteni Szeretet nem tehet mást, mint hogy más lényekben és létezőkben legyen és létezzen, akiket szeret és akik szeretik; mert amikor egy ilyen tulajdonság /quality / létezik az összes szeretetben, akkor a ,legnagyobb fokon legnagyobb fokon kell léteznie -- azaz végtelenül - magába. a Szeretetben.

49 Ami Istent illeti, nem lehetséges, hogy Ő szeretni tudjon és Őt viszontszeretni tudják más lények vagy létezők, akikben bármi van a végtelenből, vagy bármi a szeretet lényegéből és életéből önmagában, azaz bármi az Isteniből, mert ha lenne bármi a végtelenből, vagy a szeretet lényegéből és életéből önmagában, azaz bármi az Isteniből bennük, akkor Őt nem mások szeretnék, hanem Önmagát szeretné; mert a végtelen, avagy az Isteni egy. Ha ez létezne másokban, akkor önmaga lenne és Isten önszeretet lenne, amiből a legkevesebb sem lehetséges Benne; mert ez teljesen ellentétes az Isteni Lényeggel. Ezért a szeretet e kölcsönösségének Isten és más lények vagy létezők közt kell megvalósulni, akikben semmi nincs az önmagában létező Isteniből. Hogy ez így van az Isteni akaratból teremtett dolgokban, az lejjebb lesz látható. De hogy ez létezhessen, végtelen bölcsességnek kell lennie, aminek egyet kell alkotnia a végtelen szeretettel: azaz léteznie kell az Isteni Bölcsesség Isteni Szeretetének és az Isteni Szeretet Isteni Bölcsességének, amelyekkel kapcsolatba. lásd fentebb a 34-39. pontokat.

50. Ennek a titoknak a felfogásától és ismeretétől függ minden a létezéssel és teremtéssel kapcsolatos dolog felfogása és ismerete, valamint minden az Isten általi létezéssel és megőrzéssel kapcsolatos dolog felfogása és ismerete; azaz Isten minden művéé a teremtett mindenségben, amelyekkel a következőkben kell foglalkoznunk.

51. De kérlek, ne zavard össze elképzeléseidet idővel és térrel; mert amilyen mértékben bármi van az időről és térről gondolataidban, amikor a következőket olvasod, olyan mértékben nem fogod érteni azt, mert az Isteni nem időben és térben van; amit világosan fogunk látni e munka folytatásában, különösen amikor az örökkévalósággal, végtelenséggel és mindenütt-jelnvalósággal foglalkozunk majd.

52. A MINDENSÉGBEN MINDEN AZ ISTEN-EMBER ISTENI SZERETETÉBŐL ÉS ISTENI BÖLCSESSÉGÉBŐL TEREMTETETT.

A mindenség mind legnagyobb és legkisebb részeiben, mind az első és legvégső alapelveiben annyira tele van Isteni Szeretettel és Isteni Bölcsességgel, hogy azt mondhatjuk róla, hogy Isteni Szeretet és Isteni Bölcsesség egy képmásban. Hogy ez a helyzet, az nyilvánvaló a mindenségben levő minden dolog összefüggéséből az emberben levő minden dologgal. Minden egyes dolog, ami a teremtett mindenségben létezik, olyan összefüggésben van az ember összes és minden egyes dolgával, hogy azt mondhatjuk, hogy az ember is egyfajta világegyetem: összefüggésben vannak indíttatásai és az azokból fakadó gondolatai az állati világ minden dolgával; akaratának és onnan származó értelmének összefüggése van a növények világának minden dolgával; és legvégső életének összefüggése van az ásványi világ minden dolgával. Hogy létezik ilyen összefüggés , az senkinek nem tűnik fel a természeti világban, de a lelki világban mindenkinek, aki figyel rá. Abba. a világban minden megvan, ami a természeti világban létezik, annak három országában, és azok az indíttatások és gondolatok összefüggései; az akarat indíttatásainak és az értelem gondolatainak összefüggései, valamint az élet végső dolgainak összef üggései, azoké, akik ott laknak; és mind az utóbbiak, mind az előbbiek olyan látványként /aspect/ jelennek meg körülöttük, mint amilyen a teremtett mindenség látványa, azzal a különbséggel, hogy ezek egy kisebb formában vannak. Ezáltal nyilvánvaló az angyalok előtt, hogy a teremtett mindenség egy az Isten-Embert ábrázoló képmás és hogy az Ő Szeretete és Bölcsessége az, ami a mindenségben megnyilvánul egy képmásban; nem hogy a teremtett mindenség az Isten-Ember, hanem hogy .az Tőle van; mert bármi légyen is, a teremtett mindenségben semmi nem tartalom és forma önmagában, és nem élet önmagában, és nem szeretet és bölcsesség önmagában. Sőt, az ember sem ember önmagában, hanem minden Istentől van, aki Ember: bölcsesség, szeretet, forma és tartalom Önmagában; az, ami önmagában van; teremtetlen és végtelen; de ami Tőle van - mivel semmi nincs vele kapcsolatban, ami önmagában van - az teremtett és véges, és ez képviseli az Ő képmását, akitől van és létezik.

53. A teremtett és véges dolgokról megállapítható az esse és az existere, a tartalom és a forma is, és az élet, sőt a bölcsesség és a szeretet is; de mindezek teremtettek és végesek. Nem arról van szó, hogy a teremtett és véges dolgok birtokolnak bármi istenit, hanem mert ők az Isteniben vannak és az Isteni bennük: mert minden teremtett dolog önmagában élettelen és halott; de azáltal életre kel és megelevenedik, hogy az Isteni bennük van és ők az Isteniben.

54. Az Isteni nem különbözik az egyik hordozóban /subject/ attól, ami ugyancsak Isteni a másikban; de az egyik teremtett tárgy különbözik a másiktól. Nincs két egyforma dolog és ezért minden dolog egy másik alapzat,/contitent/ ami által az Isteni különbözőképpen jelenik meg képmásában. Az Ő jelenlétéről az ellentétekben a következőkben fogunk beszélni.

55. MINDEN DOLOG A TEREMTETT MINDENSÉGBEN AZ ISTEN-EMBER ISTENI SZERETETÉNEK ÉS ISTENI BÖLCSESSÉGÉNEK BEFOGADÓJA

Tudjuk, hogy az összes és minden egyes dolgot Isten teremtett a mindenségben; ezért a világegyetemet az összes és minden egyes benne lévő dologgal az Ige Jehova kezei munkájának hívja. Közszájon forog a szólás, hogy a világot összességében semmiből teremtették, amely semmiről olyan elképzelést táplálnak, mint a tökéletesen semmiről. De a tökéletesen semmiből semmit sem készítenek vagy készíthetnek. Ez egy nyilvánvaló igazság. Ezért a mindenség, ami Isten egy képmása és ezért tele van Istennel, nem teremtődhetett, csak Istenben és Istentől: mert Isten maga az Esse és ami van, annak egy Esse-től kell léteznie. Olyat teremteni, ami a semmiből létezik, ami nem létezik - ez egy tökéletes ellentmondás. Mindazonáltal ami Istenben Istentől teremtetett, az nem Tőle Magától folyamatos /continuous/; mert Isten Esse önmagá,ban és a teremtett dolgokban semmi nincs az esse-ből önmagában. Ha a teremtett dolgokban. volna bármi az esse-ből önmagában, akkor az Istentől lenne folyamatosan, és ami Istentől folyamatos, az Isten. Az angyalok elképzelése az, hogy ami Istenben, Istentől teremtetett, az olyan, mint az az emberben, ami neki az életéből származik, de amiből az élet ki van vonva, ami olyan, hogy hasonló életéhez, de mindazonáltal nem az élete. Ezt az angyalok megerősítik sok dologgal, ami az ő Mennyországukban létezik, ahol ők azt mondják, hogy Istenben vannak és Isten bennük és hogy mindazonáltal semmi nincs bennük, az ő essejükben Istenből, aki Isten. A következőkben többet elő fogunk hozni, ami által ezt bizonyítják; itt csak az szükséges, hogy ezt tudjuk.

56. Minden teremtett dolog ilyen eredete miatt olyan természetű, hogy lehet Isten befogadója, de nem a folyamatosság által, hanem közvetetten. Az utóbbi módon és nem az előbbi módon létezik az összekötő alapelv; mert létezik egy alapelv, ami alkalmas az egyesítésre annak következtében, hogy Istenben és Istentől teremtetett. Annak folytán, hogy igy teremtetett,, van egy hasonló alapelv /analogous/ és ennek az összekapcsolódásnak a folytán ez olyan mint Isten képmása egy tükörben.

57. Ezért van az, hogy az angyalok nem önmaguktól angyalok, hanem az Isten-Emberrel való felső összeköttetés folytán. Ez azösszekapcsolódás pedig attól függ, hogy mennyire veszik át az Isteni Jót és az Isteni Igazságot, amelyek Isten, és Tőle eredőnek látszanak, bár Őbenne vannak. Elfogadásuk pedig aszerinti, hogy mennyire alkalmazzák önmagukra a rend törvényeit - amelyek az Isteni Igazságok - gondolkodásra és akarásra való szabad erejükből, annak az értelmességnek függvényében, amit az Úrtól birtokolnak sajátjukként. Ezáltal az Isteni Jó és az Isteni Igaz elfogadása úgy van, mintha önmaguktól lenne és ezáltal megvan a szeretet viszonzása is; mert amint fentebb mondottuk, a szeretet nem létezik, csak ha kölcsönös. Hasonló a helyzet az emberrel a földön. Amit eddig mondottunk, abból most először látható, hogy a teremtett világegyetemben minden dolog az Isteni Szeretet és az Isteni Bölcsesség befogadója, ami az Isten-Emberé.

58. Hogy a mindenségben a többi dolog, ami nem olyan, mint az angyalok és az ember, szintén az Isten-Ember Isteni Szeretetének és Isteni Bölcsességének a befogadója, amint azok a dolgok is, a melyek alsóbbrendűek az embernél az állatok világában és az ezeknél alsóbbrendű dolgok, a nővények világában - nem magyarázhatók meg az értelemnek mindaddig, amíg mindenek előtt többet nem mon dunk az élet fokozatairól és az élet befogadóinak fokozataival kapcsolatban. Az ezekkel való összekapcsolódás a hasznuk szerinti; mert semmi más forrásból nem származik a jó haszon eredete, csakis az Istennel való hasonló egyesülés által, de nem hasonló a fokozatok szerint; mert az összekapcsolódás egymás után következően, ereszkedő rendben olyanná válik, hogy semmi nincs szabad akaratból, mert semmi sincs az értelemből és innen nem létezik bennük az élet látszata, de ezek mégis befogadók. Mivel ők befogadók, ezért válaszadók is /reagent/, mert válaszadó mivoltuk következtében alkotórészek is. A jó hasznokkal való egyesülésről beszélni fogunk a gonosz eredetének megmutatása után.

59. Ebből meglátszhat, hogy az Isteni benne van a teremtett mindenség összes és minden egyes dolgában, s így hogy a teremtett mindenség Jehova kezeinek műve, ahogyan az Igében nevezik; azaz az Isteni Szeretet és az Isteni Bölcsesség műve, mert ezeket értjük Jehova kezei alatt: és bár az Isteni megvan a teremtett mindenség összes és minden egyes dolgában, mégsincs semmi az ő esse-jükben abból, ami az Isteni önmagában; mert a teremtett mindenség nem isten, hanem Istentől van; és mivel Istentől van, az Ő képmása van benne, mint az ember képmása egy tükörben, amelyben valóban az ember jelenik meg, de mégsincs benne semmi az emberből.

60. Hallottam a lelki világban, több ízben, mikor körülöttem beszélgettek, hogy valóban hajlandók elismerni, hogy az Isteni benne van a világegyetem összes és minden egyes dolgában, mert látják abban Isten csodálatos műveit, és minél belsőségesebben vizsgáljuk azokat a dolgokat, annyival csodálatosabbnak tűnnek fel egyre inkább. Mindazonáltal, amikor hallották, hogy az Isteni ténylegesen benne van a teremtett mindenség összes és minden egyes dolgában, akkor felháborodtak; ez bizonyítja, hogy bár ezt állítják, de valójában nem hiszik.Emiatt sürgették őket, hogy lássák ezt csupán abból a csodálatos képességből, amivel minden mag rendelkezik a saját egyedi növénye létrehozására ilyen rendben, még új magok előállítására is és hogy minden mag sugallja annak elképzelését, ami végtelen és örökkévaló; mert bennük van önmaguk sokszorozásának erőfeszítése és hogy végtelenül és örökkévalóan gyümölcsözzenek. Ugyanez látható minden állatból is, még a legparányibból is, mivel rendelkeznek érzékszervekkel, aggyal, szívvel, tüdővel és így tovább, főütőerekkel, visszerekkel, idegszálakkal, izmokkal és az ebből következő cselekedetekkel, emellett a mindegyikre jellemző meglepő hajlamokkal, amivel kapcsolatban egész köteteket írtak már. Mindezek a csodálatos dolgok Istentől vannak, de a formák, amelyek

felruházzák ezeket, a föld anyagi állományaiból /substances/: innen jönnek a növények és rendjükben az emberek. Ami miatt azt mondják az emberről, hogy a földből teremtetett, és hogy ő a föld pora, és hogy az élet lelkét lehelte bele Isten. I.Móz. 2:7/. Ebből nyilvánvaló, hogy az Isteni nem az emberé, hanem vele összekapcsolt /adjoined/.

61. MINDEN TEREMTETT DOLOG EGY BIZONYOS KÉPMÁSBAN AZ EMBERT ÁBRÁZOLJA.

Ez meglátszhat az állatvilág összes és minden egyes dolgából; a növényi világ összes és minden egyes dolgából; és az ásványi világ összes és minden egyes dolgából. Az állati világ összes és minden egyes dolgainak az emberhez való kapcsolata nyilvánvaló a következő megfontolásokból: mindenféle állatnak vannak olyan tagjai, amelyek által mozog, szervek, amelyek által érez és zsigerek, amelyek működésbe hozzák őket, amelyek közösek az állatban és az emberben. Vannak kívánságai és indíttatásai is, amelyek hasonlók az emberben levő természeti kívánságokhoz és indíttatásokhoz; és vannak veleszületett ismeretei is indíttatásaival összefüggésben, amelyek némelyikében feltűnik valami lelki, ami többé-kevésbé nyilvánvaló a föld állataiban, az ég madaraiban, méhekben, selyemhernyókban, hangyákban stb. Ezért van az, hogy a pusztán természeti emberek hasonlítják annak a bírodalomnak élő dolgait önmagukhoz, kivéve ami a beszédet illeti. A növényi világ összes és minden egyes dolgának kapcsolata az emberhez nyilvánvaló a következő megfontolásokból: magból keletkeznek és onnan egymás után erednek saját kü lönböző fejlődési fokozataikon; van bennük valami, ami hasonlít a házassághoz, amit a szaporodás követ; növényi lelkük haszon, ami ből ők formák, emelett sok más dolog, kapcsolatosan az emberrel, amelyeket már szintén.leírtak némelyek. Az emberrel való kapcsolat az ásványi világ összes és minden egyes dolgából csak abból a törekvésből látszik, hogy olyan formákat hozzanak létre, ame lyek őket ábrázolják, s amelyek, mint már mondtuk, a növényi világ összes és minden egyes dolgai és ezáltal hogy hasznot hajtsa nak; mert azonnal, ahogy a mag beesik a föld ölébe, a föld.eldé delgeti és minden oldalról támogatást ad neki, hogy kicsírázzon és az embert képviselő formában mutatkozzon meg. Hogy ilyen törekvés annak száraz /dry/ darabjaiban is létezik, nyilvánvaló a tenger alján levő korallokból és a bányák-beli virágokból, amelyek ott az ásványokból és fémekből jöhetnek létre. A tenyészés és ezáltal a hasznossá, válás törekvése az a végső elv a teremtett dolgokban, amely az Isteniből származik.

62. Mivel megvan a föld ásványaiban a tenyészés törekvése, így megvan a növények törekvése is a megelevenedésre /vivify /; innen léteznek a különböző fajta rovarok a növények illatozó kigőzölgéseivel összefüggésben. Hogy ez nem egyedül a világi nap hevének a hatása, hanem az életé eme hő által a befogadóinak megfelelően, a következőkben lesz látható.

63. Hogy létezik a teremtett világmindenség összes dolgában az emberrel való összefüggés, valóban tudható abból, amit eddig előhoztunk, de csak homályosan látható; míg a lelki világban világosan látható. Abban a világba. is megvan a három birodalomnak az összes dolga, amelyeknek közepette van az angyal, a.ki látja azokat maga körül és tudja, hogy azok neki magának a képviselői; sőt, amikor értelmének legbelső alapelve megnyílik, akkor ismeri önmagét és saját képmását látja bennük, mint egy tükörben.

64. Ezekből és sok más hasonló dologból, amelyek felhozására itt nincs hely, tudható biztosan, hogy Isten Ember és hogy a teremtett mindenség az Ő képmása; mert minden dolognak közös kapcsolata van Vele, mivel különös /particular/ kapcsolata van az emberrel.

65. MINDEN TEREMETT DOLOG HASZNA A LEGVÉGSŐ DOLGOKTÓL AZ .EMBERIG ÉS AZ EMBEREN ÁT ISTENIG, A TEREMTŐIG TERJEDŐ FOKOZATOK ÁLTAL EMELKEDIK, AHONNAN EREDETÜK VAN.

A legvégső dolgok, amint már mondtuk fentebb, az ásványi világ összes és minden egyes dolgai, amelyek .különböző féle anyagi állományok, mint köves, sós, olajos, ásványi és fémes állományok, amelyeket föld borít, ami a legfinomabb porrá, csökkenve tartalmaz növényi és állati anyagokat. Ezekben lakozik az összes haszonnak a vége /célja/ és kezdete is, amely az életből van; a hasznok vége /célja/ a maguk létrehozására való törekvés és a kezdet az ebbőla törekvésből cselekvő erő. Ezek az ásványi világéi. Közvetitő /media/ a növényi világ összes és minden egyes dolga, amelyek füvek és gyógynövények minden fajtából, mindenféle növény és bokor, és mindenféle fa. Ezeknek haszna az álla ti világ összes és minden egyes dolgáért van, éppúgy a tökéletlenekért, mint a tökéletesekért; az előbbiek táplálják az utóbbiakat, örvendeztetik őket és elevenítik meg őket; táplálják testüket anyagaikkal, örvendeztetik érzékeiket ízükkel, szagukkal és szépségükkel és megelevenítik indíttatásaikat. Az e dolgok tevésére való törekvés van bennük az élet alapelvéből. Elsődlegesek /prima/ az állati világ összes és minden egyes dolgai; a legalacsonyabbakat ebben a világban férgeknek és rovaroknak hívjuk, a. középsőket madaraknak és vadaknak és a legfelsőbbet embernek. Minden birodalomban vannak legalsó, középső és legfelső dolgok; a legalacsonyabbak a középsők hasznára és a középsők a legfelsők hasznára. Így minden teremtett dolog haszna a legvégsőktől az emberig terjedő rendben emelkedik, aki a sorrendben az első.

66. A természeti világban három fokozata van az emelkedésnek, és három fokozata van az emelkedésnek a lelki világban is. Minden állat az élet befogadója; a tökéletesebb állatok, a természeti világ három fokozatának életét fogadják be, a kevésbé tökéletesek e világ két fokozatának életét, és a tökéletlenek ugyanennek egy fokozatáét. De egyedül az ember a befogadója a három fokozat életének, nemcsak a természeti világénak, hanem a lelki világ három fokozatának is. Ezért van az, hogy az ember felemelkedhet a természet fölé; de semmi más állattal nem ez a helyzet: hatalma van arra, hogy elemzően és értelmesen gondolkodjon a polgári és erkölcsi dolgokról, amelyek a természet és a lelki, valamint mennyei dolgok hatáskörén belül vannak, amelyek a természeti fölött vannak; sőt fölemelkedhet a bölcsességbe is, olya. mértékben, amennyire láthatja Istent. De a hat fokozattal, amelyek által az összes teremtett dolog haszna rendben felemelkedik Istenhez, a Teremtőhöz, a megfele1ő helyen fogunk foglalkozni. Ebből az összefoglalásból látható, hogy létezik minden teremtett dolog felemelkedése az E1ső Léthez, Aki egyedül az élet és hogy minden dolog haszna az élet legigazibb befogadója és következésképp a hasznok formája.

67. Azt is megmutatjuk majd néhány szóban, hogy hogyan emelkedik az ember, avagy emeltetik, a legvégső fokozattól az elsőig. Ő a természeti világ legvégső fokozatában születik; aztán a tudományok felemelik a második fokozatba; és mivel a tudományok által tökéletesíti értelmét, felemelkedik a harmadik fokozatra és értelmessé válik. A lelki világba való emelkedés három fokozata az emberben a három természeti fokozat fölött van és megsem jelennek, mielőtt az ember leveti földi testét: amikor leveti, akkor az első lelki fokozat megnyílik előtte, aztán a második, és utolját a a harmadik, de csak azokban, akik a harmadik Menny angyalaivá válnak; ezek azok, akik látják Istent. Azok, akikben a második vagy a legvégső fokozatok képesek megnyílni, a második vagy a legvégső Menny angyalaivá válnak. Minden lelki fokozat az emberben aszerint nyílik meg, hogy hogyan fogadja be az Isteni Szeretetet és az Isteni Bö1csességet az Úrtól. Azok, akik abból elfogadnak valamennyit, az első vagy legvégső lelki fokozatba jutnak; akik többet fogadnak el, a második, vagy középső lelki fokozatba; és akik sokat fogadnak el, a legfelső, vagy harmadik fokozatba. De akik semmit nem fogadnak el ezekből, a természeti fokozatban maradnak és semmi többet nem származtatnak a lelki fokozatokból, mint a gondolkodás és onnan a beszéd képességét /hatalmát/ és az akarás és onnan a cselekvés erejét, de nem értelmesen.

68. Az ember elméje belső dolgainak emelkedését illétően ezt is figyelembe kell vennünk: Istentől minden teremtett dologban egy válasz-cselekvés van /reaction/: egyedül az életnek van cselekvése és a válasz-cselekvést az élet cselekvése gerjeszti. Ez a válasz-cselekvés a teremtett dologhoz tartozónak tűnik, mert akkor létezik, amikor az adott lényt hatás éri; így az emberben ez sajátjának tűnik, mert semmi más módon nem fogja fel, hogy az az élet a sajátja, amikor pedig az ember csak az élet befogadója. Ez az oka annak, hogy az ember saját örökletes gonoszságából válasz-cselekvést ad Isten ellen; de amilyen mértékben hiszi, hogy teljes élete Istentől van és az élet minden jója Isten cselekvéséből és az élet minden gonoszsága az ember válasz-cselekvéséből, a válaszcselekvés összefüggővé válik a cselekvéssel és az ember úgy cselekszik Istentől, mintha önmagától cselekedne. Minden dolog egyensúlya a cselekvésből és a hozzá kapcsolódó válasz-cselekvésből van és minden dolognak egyensúlyban kell lenni. Ezeket a dolgokat azért mondottuk, hogy senki ne higyje, hogy önmagától emelkedik fel Istenhez, hanem tudja, hogy az Úrtól.

69. AZ ISTENI MEGTÖLTI A MINDENSÉG ÖSSZES HELYÉT TÉR NÉLKÜL

A természetre két dolog a jellemző: a tér és az idő. A természeti világban ezekből alakítja az ember gondolkodásának elképzeléseit, és onnan értelméét. Ha ezekben az elképzelésekben marad és nem emeli elméjét föléjük, soha nem foghat fel semmi lelkit és istenit; mert ezt olyan elképzelésbe foglalja, amelyek a térből és időből származnak és amilyen mértékben ezt teszi, értelmének fénye csak természeti. Ha csupán ebből a természeti fényből gondolkodunk a lelki és isteni dolgok megítélésében, az olyan., mintha az éjszaka sötétségéből gondolnánk azokra a dolgokra, amelyek csak napfényben láthatók; innen ered a naturalizmus. De aki tudja, hogyan emelje elméjét. annak a gondolkodásnak elképzelései fölé, amik térből és időből részesülnek, a sötétségből a világosságba megy át és bölccsé válik a lelki és isteni dolgokban és végül látja ama dolgokat,.amelyek tőlük és bennük vannak; és aztán ama fény révén lerázza a természeti fény sötétségét és eltávolítja annak tévedéseit középről a szélek felé. Mindenki, akinek értelme van, gondolkodhat a természetre jellemző ama dolgok fölött és ténylegesen úgy gondolkodik és aztán megerősíti és látja, hogy az isteni, mivel mindenütt jelenvaló, nem térben van; és megerősítheti és láthatja azokat a dolgokat is, amelyeket felül előhoztunk; de ha tagadja az isteni mindenütt jelenvalóságot és mindent a természetnek tulajdonít, akkor nem hajlandó felemelkedni, bár képes erre.

70. Mindenki, aki meghal és angyallá, válik, leteszi ama két, a természetre jellemző dolgot, ami - mint már mondtuk - a tér és az idő; mert belép a lelki fénybe, amiben a gondolkodás tárgyai igazságok és a látás tárgyai hasonlók a természeti világban lévőkhöz, de összefüggnek gondolataikkal. Gondolataik tárgyai, - amelyek, amint már mondtuk, igazságok - egyáltalán. semmit nem származtatnak a térből és időből: látásuk tárgyai valójában térben és időben lévőnek tűnnek fel, de mégsem gondolkodnák ők azokból. Ennek oka az, hogy ott a tér és idő nem rögzített, mint a természeti világban, hanem változóak életük állapotainak megfelelően; ezért a tér és idő helyett gondolkodásuk elképzeléseiben az élet állapotai vannak: terek helyett az ilyen dolgok mintegy a szeretet állapotaihoz kapesolódnak és az idők helyett az ilyen dolgok mintegy a bölcsesség állapotaihoz kapcsolódnak. Ezért van az, hogy a lelki gondolkodás és onnan a lelki beszéd is, annyira különbözik a természeti gondolkodástól és az abból származó beszédtől, hogy semmi közös sincs bennük, kivéve ami a dolgok belsőjét illeti, amelyek mindegyike lelki; amely különbséget illetően máshol többet mondunk majd. Nos, mivel az agyalak gondolatai semmit sem származtatnak a térből és időből, hanem az élet állapotaiból, nyilvánvaló, hogy nem fogják fel,, hogy mit jelent, amikor azt mondjuk, hogy az Isteni időt tölt meg, mert nem tudják, mi a tér, de világosan felfogják, amikor azt mondjuk, a.tér bármilyen gondolata nélkül, hogy az Isteni minden dolgot megtölt.

71. Hogy a pusztán természeti ember a lelki és isteni dolgokra a térből gondol és a lelki ember tér nélkül, azt így ábrázolhatjuk. A pusztán természeti ember olyan elképzelések által gondolkodik, amelyeket a látás tárgyaiból szerzett meg, mindenben, ami a hosszúságtól, szélességtől és magasságtól származó alakzat, és azok által körülvett formából, ami vagy sarkos, vagy kerek. Ezek nyilvánvalóan vannak gondolkodásának elképzeléseiben a földön levő látható dolgokat illetően és benne vannak gondolkodásának elképzeléseiben a láthatatlan dolgokat illetően is, mint a polgári és erkölcsi dolgok; valójában nem látja őket, ezek mégis ott vannak folyamatosan /continuous/ Nem úgy a lelki ember, különösen a Menny angyala; az ő gondolkodásában semmi közös nincs az alakzattal és formával, ami bármit a hosszúságból, szélességből és magasságból származtat, hanem ami egy dolog állapotából származtat valamit, amint az a saját élete állapotában alapszik. Ezért a tér hossza helyett egy dolog jójára gondol, ami az élet jójában alapszik; a tér szélessége helyett egy dolog igazságára, mi az élet igazságában alapszik; és a magasság helyett ezek fokozataira. Így ama összefüggésből gondolkodik, ami a lelki és természeti dolgok közt van; amely összefüggésből a hosszúság az Igében egy dolog jóját jelzi, a szélesség egy dolog igazságát és a magasság azok fokozatait. Ebből nyilvánvaló, hogy a Menny egy angyala semmi esetre sem gondolkodhat másként, amikor az isteni mindenütt jelenvalóságra gondol, mint hogy az Isteni megtölt minden dolgot tér nélküli amit egy angyal gondol, az igazság, mert az Isteni Bölcsesség az a fény, ami megvilágosítja értelmét.

72. Ez az Istennel kapcsolatos gondolat alapvető, mert nélküle azok a dolgok, amelyeket a világegyetemnek az Isten-Enberből és az Ő gondviseléséből, mindenhatóságából, mindenütt jelenvalóságából és mindentudásából való teremtéséről fogunk mondani, valójában megérthetők, de nem megjegyezhetők, mert a pusztán természeti ember, amikor megérti őket, mégis visszacsúszik az életét irányító szeretetbe, ami akaratáé és e szeretet elherdálja ezeket és elsűlylyeszti őket a térbe, amiben az van, amit értelmes fénynek nevez, nem tudva, hogy amilyen mértékben tagadja ama dolgokat, annyira oktalan. Hogy ez a helyzet, azt megerősíthetjük az ezzel az igazsággal kapcsolatos elképzelés által, Hogy Isten Ember. Olvasd, kérlek figyelemmel, ami fentebb, a 11-13. pontokban áll és ami utána következik; akkor meg fogod érteni, hogy ez így van; de engedd le gondolataidat a természeti fénybe, ami a térből részesül és nem fog akkor ez látszólagos ellentmondásnak tűnni? És ha..nagyon leengeded azt, nem fogod elutasítani ezt a gondolatot? Azért mondjuk azt, hogy az Isteni megtölt minden tért a világegyetemben és ezért nem mondjuk, hogy az Isten-.Ember tölti meg azokat; mert ha ezt mondanánk, akkor a pusztán természeti fény nem hagyná jóvá azt; de amikor azt mondjuk, hogy az Isteni tölti meg őket, ezzel egyetért, mert ez megegyezik a hittudósok beszédének formájával, hogy Isten mindenütt jelenvaló és mindent hall és tud. erről a témáról több látható fentebb, a 7-10. pontokba..

73. AZ ISTENI MINDEN IDŐBEN IDŐ NÉLKÜLI.

Ahogy az Isteni minden térben tér nélküli, úgy minden időben idő nélküli is; mert semmi, ami a természetre jellemző, nem állapítható meg az Isteniről és a tér és idő jellemző a természetre. A tér és idő a természetben mérhető. Az időt napokkal, hetekkel, hónapokkal és korokkal mérjük; és a napokat órákkal ; a heteket és hónapokat napokkal; az éveket négy évszakkal; és a korszakokat évekkel. A természet ezt a mérést e világ napjának látható forgásából és .keringéséből származtatja. De nem így van a lelki világban; ott az élet haladásai hasonló mádon időben tűnnek fel, mert annak lakói egymással élnek, ahogy a világban az emberek élnek egymással, ami nem létezhet az idő látszata nélkül. De ott az időt nem évszakokkal különböztetik meg, mint a világban, mert napjuk állandóan keleti helyzetében van, soha nem mozdul el. Az Úr Isteni Szeretete az, ami napként jelenik meg elöttük, ezért nincsenek napjaik, heteik, hónapjaik, éveik és korszakaik, hanem ehelyett életállapotaik, ami által létrejön a megkülönböztetés, amit nem időkre, hanem állapotokra való felosztásnak hívhatunk. Ezért az angyalok nem tudják, mi az idő és amikor azt megnevezzük, helyette állapotot fognak fel; és amikor az állapot határozza meg az időt, akkor az idő csak látszat: mert az állapot öröme okozza, hogy az idő rövidnek tűnik és az állapot kellemetlensége okozza hosszúnak tűnését; amiből nyilvánvaló, hogy ott az idő semmi más, mint az állapot minősége. Ezért az órák, napok, hetek, hónapok és évek az Igében állapotokat jeleznek és folyamataikat sorozatukban és összességükben; és amikor az időket az egyházról állapítjuk meg, akkor a reggel annak első állapotát, a dél a teljességét, az este csökkenését és az éjszaka a végét jelzi; és a négy évszak az évben - tavasz, nyár, ősz és tél - ugyanezt jelzi.

74. E megfontolásokból látszik, hogy az idő egyet alkot az indíttatásban alapuló gondolattal; mert innen származik az ember állapotának minősége. Hogy a távolságok a tereken keresztüli haladásokban a lelki világban egyet alkotnak az idő folyamataival, ábrázolható sok dologgal; mert az utak, ama világban ténylegesen lerövidülnek az indíttatásból való gondolat kívánságai szerint és ellenkezőleg, meghosszabbodnak. Ezért van az, hogy beszélünk terekről és időkről is. De ilyen dolgokban, amikor a gondolat nem csatlakozik az ember megfelelő indíttatásához, akkor az idő nem jelenik meg, mint az álmokban.

75. Nos, mivel az idők, amelyek jellemzők a természetre az ő világában, tisztán állapotok a lelki világban, amelyek ott növekedőként /progressziv/ jelennek meg, mert az angyalok és lelkek végesek, látható, hogy Istenben ezek nem növekedők, mert Ő végtelen és a végtelen dolgok Benne egyek, aszerint, amit fentebb mutattunk meg a 17-21. pontokban; amiből az következik, hogy az Isteni minden időben idő nélküli.

76. Az aki nem ismeri Istent és nem tud valamilyen felfogásból idő nélkül gondolni Rá, egyáltalán nem tudja más módon felfogni az örökkévalóságot, mint az idő örökkévalóságát, és akkor nem tehet mást, mint hogy egyfajta önkívületben legyen az örökkévalóságból levő Istenre való gondolásban; mert egy kezdetből gondolkodik és kezdete csak az időnek van. Önkívülete ebben az esetben az, hogy Isten Önmagától létezett, ahonnan azonnal beesik abba, hogy a természet önmagától ered; amely elképzelésből csak az örökkévaló lelki, avagy angyali elképzelése által szabadulhat, ami idő nélküli és amikor az idő nélküli, akkor az örökkévaló és az Isteni ugyanaz; az Isteni az Isteni önmagában és nem önmagától. Az angyalok azt mondják, hogy valójában fel tudják fogni az örökkévalóságtól levő Istent, de az öröktől való természetet semmi esetre sem és még kevésbé az önmagától levő természetet és a természetet egyáltalán nem, mint természetet önmagában; mert ami önmagában van, az az esse, amitől minden dolog van és az esse önmagában az élet, ami az Isteni Bölcsesség Isteni Szeretete és az Isteni Szeretet Isteni Bölcsessége Ez az angyalok számára örök, ezért időtől elvont, ahogy a teremtetlen a teremtettől, vagy a végtelen a végestől, amelyek között nincs hasonlóság. /comparison/

77. AZ ISTENI A LEGNAGYOBB ÉS A LEGKISEBB DOLGOKBAN IS UGYANAZ. Ez a két előző cikkelyből következik, hogy az Isteni minden térben tér nélkül van és minden időben idő nélkül; mert a terek nagyobbak és legnagyobbak és kisebbek és legkisebbek; és mivel a terek és idők egyet alkotnak, amint fentebb mondtuk, ugyanez a helyzet az időkkel. Az Isteni bennük ugyanaz, mert az Isteni nem változható, vagy ingatag, mint a tér és idő minden dolga, vagy a természet minden dolga, hanem változhatatlan és állandó; ezért mindenütt ott van és mindig ugyanaz.

73. Úgy tűnik, mintha az Isteni nem lenne ugyanaz az egyik emberben, mint egy másikban, mint hogy különböző a bölcs emberben attól, ami ugyanaz az egyszerűben, és különbözik az idős emberben attól, ami ugyanaz a csecsemőben; de ez a látszatból fakadó tévedés: az ember különböző, de az Isteni benne nem különböző. Az ember befogadó, és a befogadók, vagy tárházak különbözőek: egy bölcs ember megfelelőbben és ezért teljesebben befogadója az Isteni Szeretetnek és az Isteni Bölcsességnek, mint egy egyszerű ember; és egy idős ember, aki bölcs, inkább olyan, mint egy csecsemő és egy ifjú; de mindazonáltal az Isteni ugyanaz az egyikben, mint a másikban. Hasonló módon látszatból eredő tévedés, hogy az Isteni különböző a Menny angyalaiban és a föld embereiben, mert a Menny angyalai kimondhatatlan bölcsességben vannak, az emberek pedig nem; de a nyilvánvaló változatosság a tárgyakban van aszerint, amilyen részükről az Isteni befogadásának minősége, és nem az Úrban.

79. Hogy az Isteni ugyanaz a legnagyobb és a legparányibb dolgokban, ezt ábrázolhatjuk a Mennyel és az ott levő angyalokkal. Az Isteni az egész Mennyben és az Isteni egy angyalban ugyanaz, s ezért az egész Menny is egy angyalként jelenhet meg. Ugyanez a helyzet az egyházzal és az egyház emberével is. A legnagyobb testület, amiben az Isteni vari, az egész Menny és az egész egyház is; a legkisebb a Menny egy angyala és az egyház egy embere. Néha egy egész mennyei társaság egy angyali emberként jelent meg előttem; és azt mondták nekem, hogy az tűnhetne egy nagy embernek, avagy óriásnak és kis embernek, avagy csecsemőnek is; és ez azért van, mert az Isteni a legnagyobb és a legkisebb dolgokban is ugyanaz.

80. Az Isteni ugyanaz minden dolgok legnagyobbikaiba. és legkisebbjelben is, amelyek teremtettek, de nem élnek; mert mindenben ez az ő hasznuk jósága. De annak oka, hogy ezek nem élnek az, hogy ők nem az élet formái, hanem a hasznok formái; és a forma a hasznok jósága szerint változik. Azt a módot, ahogyan az Isteni van bennük, meg fogjuk magyarázni a következőkben, amikor a teremtéssel foglalkozunk.

81. Vond el a teret, és mindenestől tagadd a légüres teret, és akkor gondolj az Isteni Szeretetre és az Isteni Bölcsességre, mint a valódi lényegre, mivel a teret elvontuk és tagadtuk a légüres teret: aztán gondolkodj a térből és felfogod fogni, hogy az Isteni a tér legnagyobb és legkisebb adagjaiban is ugyanaz; mert lényegében a tértől elvontan nincs nagy vagy kicsi, hanem csak azonosság.

82. Itt valamit mondani kell a légüres térrel ka,pesolatban. Egyszer hallottam, hogy az angyalok Newtonnal beszéltek a légürességgel kapcsolatban és azt mondták, hogy nem tudják elviselni a légüresség gondolatát, mint a semmiét; mert világukban, ami lelki, és a természeti világ tereibe és időiben és azok fölött is egyformán éreznek, gondolnak, éreznek hatást, szeretnek, akarnak, lélegeznek, sőt beszélnek és cselekszenek; amely dolgok nem lehetségesek légürességben, mint semmiben, mert a semmi semmi és a semmiből semmi nem tulajdonítható semminek. Newton azt mondta, hogy tudja, hogy az Isteni, ami VAN, mindent megtölt és hogy ő maga is irtózik a semmi gondolatától a légürességgel kapcsolatban, mert az mindenre nézve ártalmas; intve azokat, akik beszélgettek vele a légürességről, hogy legyenek tisztában a semmi gondolatával, és hívják azt ájulásnak, mert a semmiben nincs az elmének /mind / valósága.

II. Rész

83. AZ ISTENI SZERETET ÉS AZ ISTENI BÖLCSESSÉG A LELKI VILÁGBAN NAPKÉNT TŰNIK FEL.

Két világ van, a lelki és a természeti; és a lelki világ semmit sem származtat a természeti világból, sem a természeti világ a lelki világból: ezek mindenestől különállóak és csak összefüggések által érintkeznek; aminek természetét már máshol bőségesen kimutattuk. Hogy ezt ábrázoljuk, vegyünk egy példát. A természeti világ hője az irgalmasság jójával függ össze a lelki világban, és a természeti világ fénye a hit igazságával függ össze a lelki világban. Ki nem látja, hogy a hő és az irgalmasság jója, valamint a fény és a hit igazsága teljesen különbözőek? Első ránézésre különbözőként tűnnek fel, mint két teljesen különböző dolog. Így tűnnek fel, ha kérdezősködünk gondolatban: Mi a közös az irgalmasság jójában és a hőben, valamint mi a közös a hit igazságában és a fényben? Mégis a lelki hő az a jó és a lelki f ény az az igazság. De eme alapelvek, bár önmagukban olyan különbözőek, az összefüggés által egyet alkotnak, mert míg az ember hőről és fényrő1 olvas az Igében, a lelkek és .angyalok, akik vele vannak, a hő helyett irgalmasságot fognak fel, és a fény helyett hitet. Ezt a példát annak megmutatására hoztuk fel, hogy a lelki és természeti világ olyan különálló, hogy semmi közös nincs bennük; és mégis úgy lettek teremtve, hogy érinkeznek és összefüggések /correspondence / által kapesolódnak össze.

84. Mivel a két világ ennyire különálló, világosan láthatjuk, hogy a lelki világ egy eltérő nap alatt van, mint a természeti világ napja; mert a lelki világban va.n hő és fény épp úgy, mint a természeti világban; de ott a hő és fény lelki, és a lelki hő az irgalmasság jója, a lelki fény pedig a hit igazsága. Nos, mivel a hőnek és fénynek a naptól kell erednie, nyilvánvaló, hogy a lelki világban attól különböző nap van, mint a természeti világban, és hogy a lelki világ napjának olyan lényege van, hogy a lelki hő és fény létezhet tőle, és hogy a természeti világ napjának olyan lényege van, hogy természeti hő és fény létezhet tőle. Minden lelki dolog, aminek kapcsolata van a jóval és az igazsággal, nem eredhet ki semmi más forrásból, csak az Isteni Szeretetből és az Isteni Bölcsességhól; mert minden jó a szereteté és minden igazság a bölcsességé. Aki bölcs, láthatja, hogy ezek semmi más forrásból nem eredhetnek.

35.Egy másik nap létezése, mint a természeti világ napjáé, mindeddig ismeretlen volt; mert az ember lelki alapja olyan mélyen besüllyedt a természetibe, hogy nem tudta, hogy mi lelki, következésképp az t sem, hogy van lelki világ, amelyben lelkek és angyalok lakoznak és amely különbözik és különáll a természeti világtól. Mivel a lelki világ annyira el volt eddig rejtve azoktól, akik a természeti világban vannak, tetszett az Úrnak, hogy megnyissa lelkem látását, hogy lássam a dolgokat, amelyek abban a világban vannak, ahogy azokat a dolgokat látom, amelyek ebben a világban vannak, és aztán leírjam azt a világot, ahogyan a Menny és pokol című műben tettem, aminek egyik cikkelyében ama világ napjával foglalkozom; mert láttam azt és ugyanolyan méretűnek tűnt föl, mint a természeti világ napja és tüzesnek, mint ez, csak vörösebbnek; és ismertté tették előttem, hogy az egyetemes angyali Menny ama nap alatt van; és hogy a harmadik Menny angyalai mindig látják azt, a második Menny angyalai nagyon gyakran és az első, vagy legvégső Menny angyalai néha. Hogy minden hőjük és minden fényük, az összes dologgal, amely megjelenik a lelki világban, ama naptól van, a következőkben lesz látható.

86. Az a nap nem Maga az Úr, hanem az Úrtól van: az Isteni Szeretet és az Isteni Bölcsesség, ami Tőle ered, ama világban napként jelenik meg; és mivel a szeretet és bölcsesség az Úrban egy, amint az első részben megmutattuk, azt mondjuk, hogy a nap az Isteni Szeretet;s mert az Isteni Bölcsesség az Isteni Szereteté, így a szeretet is.

87. Annak oka, hogy az a nap az angyalok szeme előtt tüzesnek jelenik meg, az, hogy a szeretet és a tűz összefügg egymással; mert nem láthatják a szeretetet szemeikkel, hanem a szeretet helyett azt látják, ami összefügg vele. Mert az angyaloknak, mint az embereknek, van külsőjük és belsőjük. Belsőjük gondolkodik és bölcs, akar és szeret, és külsőjük érez, lát, beszél és cselekszik; és az összes külsőjük belsőik összefüggése /megfelelése/, de ez lelki és nem természeti összefüggés. Az Isteni Szeretetet is tűzként érzik a lelki lények. Ezért van az, hogy a tűz az Igében a szeretetet jelzi: a szent tűz az izraeli egyházban ugyanezt jelezte; és ez ok miatt általános a kérés Istenhez intézett imákban, hogy mennyei tűz, azaz isteni szeretet gyújtsa fel a szívet.

88. Mivel ilyen különbség van a lelki és természeti között /lásd fentebb a 83. pontot, ezért a természeti világ napjának legkisebb része sem mehet át a lelki világba, azaz e nap fényének és hevének legapróbb része sem, vagy a földön levő egyetlen tárgyé sem. A természeti világ fénye sötétség ott és annak heve halál; mindazonáltal a világ hevét megelevenítheti a Menny hevének befolyása és a világ fényét megvilágosíthatja a Menny fényének befolyása. A befolyás összefüggések által jön létre, de nem folytonosság által.

89. A HŐ ÉS FÉNY A NAPBÓL ERED AZ ISTENT SZERETETBŐL ÉS ISTENI BÖLCSESSÉGBŐL LÉTEZIK

A lelki világban, amelyben lelkek és angyalok laknak, épp úgy van hő és fény, mint a természeti világban, amelyben embereklaknak; és a hőt hőként érzik és a fényt fényként látják; és mégis a lelki és a természeti világ heve és fénye úgy különbözik egymástól, hogy semmi közös nincs bennük, amint fentebb mondtuk, Úgy különböznek, mint az élő a halottól; a lelki világnak mind a hője, mind a fénye önmagában élő ; de a természeti világnak mind heve, mind fénye önmagában halott, mert a lelki világ heve és fénye egy olyan napból ered, ami tiszta szeretet és a természeti világ heve és fénye egy olyan napból ered, ami tiszta tűz; és a szeretet élő, az Isteni Szeretet pedig maga az élet; és a tűz halott, a nap tüze pedig maga a halál; így hívhatjuk, mert semmi nincs benne az életből.

90. Az angyalok, mivel lelkek, nem élhetnek semmilyen más hőben és fényben, csak lelkiben; de az emberek nem élhetnek semmi más hőben, csak természeti hőben, avagy semmi más fényben, mint természeti fényben; mert a lelki a lelkivel egyezik meg és a természeti a természetivel. Ha egy angyalnak be kellene húzódnia a természeti hő vagy fény legkisebb adagjába is akár, elenyészne, mert ez tökéletesen ellentmond életének. Minden ember - ami elméje belsőit illeti - lélek. Amikor meghal, teljesen eltávozik a természeti világból és elhagy minden ahhoz tartozó dolgot és belép egy világba, amelyben semmi nincs a természetből; és amelyben a természettől oly elkülönítetten él, hogy semmi érintkezése nincs azzal folyamatosság által, azaz mint a tisztább és durvább folytatólagossága, hanem összefüggések által, mint az előbbi és későbbi összefüggése. Ebből megmutatkozhat, hogy a lelki hő nem a termésieti hő tisztább fajtája, s a lelki fény nem a természeti fény tisztább fajtája, hanem hogy ezek mindenestől különböző lényegűek; mert a lelki hő és fény lényegét egy olyan naptól származtatja, ami tiszta szeretet, azaz maga az élet, és a természeti hő és fény egy olyan naptól származtatja lényegét, ami tiszta tűz, amelyben egyáltalán nincs élet, amint fentebb mondtuk.

91. Mivel ilyen a különbség az egyik és a másik világ heve és fénye közt, nyilvánvaló, hogy azok, akik az egyik világban vannak, miért nem láthatják azokat, akik a másikban vannak: mert egy ember szeme - aki a természeti fényből lát - a saját világa anyagából van, és egy angyal szeme a saját világa állományából van, úgy alakítva mindkettőben, hogy megfelelően felfogják saját fényüket. Ezek a megfontolások mutatják, hogy milyen tudatlanságból gondolkodnak azok, akik nem ismerik el azt a hitet, hogy az angyalok és lelkek emberek, mert nem látják őket szemeikkel.

92. Mindeddig nem tudtuk, hogy az angyalok és 1e1kek az emberekétől teljesen különböző fényben és hőbe a vannak; valóban, nem tudtuk eddig, hogy bármi más fény és hő létezik, mint ezé a világé. Mert soha egy ember sem hatolt be magasabbra gondolkodásába, mint a természet belső, vagy tisztább részéig; ami miatt az angyalok és lelkek lakóhelyét az éterben jelölték ki sokan; néhá-nyak a csillagokban, így a, természeten belül, és nem fölötte vagy rajta kívül; pedig mindenestől a természet fölött, avagy azon kívül vannak és saját világukban, amely egy másik nap alatt van; és mivel ama világban a terek látszatok /lásd fentebb/, ezért nem mondhatjuk, hogy az angyalok és lelkek az éterben vannak, vagy a csillagokban, hanem hogy az emberrel vannak, összekapcsolódva lelke indíttatásaival és gondolkodásával. Mert az ember lélek és ezért gondolkodik és akar; így a lelki világ ott van, ahol az ember van és egyáltalán nem tőle eltávolítva. Egyszóval minden ember elméje - belsőit illetően - ama világban van az angyalok és lelkek között és annak fényéből gondolkodik és annak hevéből szeret.

93. AZ A NAP NEM ISTEN, HANEM AZ ISTEN-EMBER ISTENI SZERETETÉBŐL ÉS ISTENI BÖLCSESSÉGÉBŐL, KIÁRADÓ; HASONLÓ MÓDON A HŐ ÉS FÉNY AMA NAPBÓL;

Az alatt az angyalok számára feltűnő nap alatt, amelyből hevük és fényük van., nem Magát az Urat értjük, hanem azt, ami először kiárad Tőle, ami a lelki hő legmagasabb alapelve: a lelki hő legfőbbje a lelki tűz, ami az Isteni Szeretet és az Isteni Bölcsesség, legelső összefüggésükben. Ezért van az, hogy. az a nap tüzesnek látszik, és hogy az olyan az angyalok előtt, mint a tűz, bár az emberek előtt nem. Az a tűz, ami az embereknek. tűz, nem lelki, hanem természeti, amelyek között annyi különbség van, mint az é1ő és a halott között, amiértis a lelki nap saját hője által megeleveníti a lelki lényeket és megújítja a lelki dolgokat; míg a természeti világ napja valóban ugyanezeket a hatásokat hozza létre a természeti emberekre és a természeti dolgokra nézve, de nem önmagától, hanem a lelki hő befolyása által, amihez alárendelt segédként járul hozzá.

94. A lelki tűz, amiben a fény is létezik eredetében, lelki f énnyé és hővé válik, ami a kiáradásban csökken, és a csökkenést fokozatok okozzák, amelyekről a következő oldalakon beszélni fogunk. Az ősök ezt piros tűzkarikákkal és ragyogó fénykarikákkal ábrázolták Isten feje körül; amint napjainkban is általános, amikor Istent emberként ábrázolják képeken.

95. Hogy a szeretet hőt hoz létre és a bölcsesség fényt, a tényleges tapasztalat bizonyítja. Amikor az ember szeret, akkor átmelegszik és amikor a bölcsességből gondolkodik, akkor egyfajta fényben látja a dolgokat; ahonnan nyilvánvaló, hogy ami először kiárad a szeretetből, az a hő, és hogy ami először kiárad a bölcsességből, az a fény. Hogy ezek összefüggések is, az nyilvánvaló; mert a hő nem létezik a szeretetben, hanem abból az akaratban és onnan a testben; és a fény nem létezik a bölcsességben, hanem az értelem gondolatában és onnan a beszédben. Így a szeretet és bölcsesség a hő és fény élete és lényege : a hő és fény kiáradók, és mivel ilyenek, összefüggések is.

96. Hogy a lelki fény mindenestől különböző a természeti fénytől, azt bárki tudhatja, ha elméje gondolataira hallgat: mert az elme, amikor gondolkodik, fényben látja tárgyait és azok, akik lelkileg gondolkodnak, látják az igazságokat és azt az éjszaka közepén épp oly egyformán, mint napvilágnál; ezért az értelemről állítják a világosságot is és azt mondják róla, hogy lát; mert amiről beszél valaki, arról valaki más néha azt mondja, hogy belátja, hogy az úgy van, ami egyenlő annak kijelentésével, hogy érti azt. Az értelem, mivel lelki, nem láthat így a természeti fénynél, mert a természeti fény nem lakozik azzal, hanem a nappal eltávozik; ezért nyilvánvaló, hogy az értelemnek a szemétől különböző fénye van és egy másféle eredetű fénye.

97. De óvakodj annak gondolásától, hogy a lelki világ napja Maga Isten: Isten Ember. A szeretetéből és bölcsességéből kiáradó első dolog egy tüzes, lelki alapelv, ami az angyalok szemében napként tűnik fel; ezért amikor az Úr az angyalok előtt személyében nyilvánítja ki magát, akkor Emberként nyilvánítja ki magát, néha a napban, és néha azon kívül.

98.Eme összefüggés következtében az Urat az Igében nemcsak nap-nak hívják, hanem tűznek és fénynek is; és a nap Őt jelenti, ami Isteni Szeretetét és Isteni Bölcsességét illeti, együttesen; tűznek az Ő Isteni Szeretetét illetően, és fénynek, Isteni bölcsességét illetően.

99. A LELKI HŐ ÉS A LELKI FÉNY AZ ÚRTÓI, MINT NAPTÓL VALÓ KIÁRADÁSA EGYET ALKOT, AHOGY ISTENI SZERETETE ÉS ISTENI BÖLCSESSÉGE EGYET ALKOT.

Hogy az Isteni Szeretet és az Isteni Bölcsesség az Úrban hogyan alkot egyet, azt kimutattuk az első részben.; hasonló módon a hő és fény egyet alkot, mert kiáradnak és a valahonnan eredő dolgok összekapcsolódás által egyet alkotnak ; mert a hő összefügg a szeretettel és a fény a bölcsességgel. Ebből következik, hogy ahogy az Isteni Szeretet az Isteni Esse,és az Isteni Bölcsesség az Isteni Existere, ahogy fentebb kimutattuk a 14-16. pontokban, úgy a lelki hő az Isteni Esse-ből kieredő Isteni, és a lelki fény az Isteni Existere-ből kieredő Isteni. Ezért ahogyan eme egyesülés által az Isteni Szeretet az Isteni bölcsességé és az Isteni Bölcsesség az Isteni Szereteté, ahogy fentebb megmutattuk a 34-39· pontokban, úgy a lelki hő a lelki fényből van és a lelki fény a lelki hőből; és mivel ilyen egység van, ezért a hő és fény, amikor kiárad az Úrtól, mint napból, -egy. De hogy ezeket az angyalok és emberek nem egyként fogják fel, a következőkben lesz látható.

100. A hőt és fényt, ami az Úrtól, mint napból árad ki, a kiválóság folytán lelkinek hívjuk és egyes számban hívjuk lelkinek, mert egyek; ezért a következő oldalakon, amikor a lelkiről beszélünk, akkor a kettőt együtt értjük. Eme lelki miatt, azt az egész világot lelkinek hívjuk; ama világban minden eredetét és nevét ama lelkin keresztül származtatja. Azt a hőt és azt a fényt lelkinek hivjuk, mert Istent Léleknek hívjuk, és Isten mint lélek az a kiáradás. Istent Jehovának hívják lényegéből eredően; de eme kiáradás által Ő megeleveníti és megvilágosítja a Menny angyalait és az egyház embereit; amiért is azt mondjuk, hogy a megelevenítést és megvilágosítást Jehova Lelke okozza.

101. Hogy a hő és fény - más szavakkal az Úrtól mint naptól kiáradó lelki - egyet alkot, ezt ábrázolhatjuk ama hővel és fénnyel, ami a természeti világ napjábó, ered, mert e kettő is egyet alkot, amikor ama napbó, kibocsátódik. Azt, hogy ezek a földön nem alkotnak egyet, az nem a napnak tulajdonítandó, hanem a földnek; mert az utóbbi naponta megfordul tengelye körül és évi keringést végez a nappálya szerint. .Ezért úgy tűnik, mintha a hő és fény nem alkotna egyet, mert nyár közepén több a hő, mint a fény, és tél közepén több a fény, mint a hő. Ez a helyzet hasonló a lelki világban; csakhogy a földnek ott nincs körforgása és keringése, de az angyalok többé-kevésbé az Úrhoz fordulnak; azok,. akik kevésbé fordulnak Felé, több fényt és kevesebb hőt kapnak. Ezért a Mennyek, amelyek angyalokból állnak, két királyságra oszlanak, a mennyei királyságra és a lelkire; a mennyei agyalok többet kapnak a hőből, és a lelki angyalok többet a fényből. Az országok látszata is, amelyekben lakoznak, aszerint van, hogy lakóik hogyan fogják fel a hőt és fényt. Teljes összekapcsolódás van akkor, ha behelyettesíted a föld mozgása helyett az angyalok állapotának változását.

102. Hogy minden lelki dolog is, ami eredetét napja heve és fénye által származtatja, - ha önmagában tekintjük, hasonló módon egyet alkot, de hogy ugyanezek a dolgok, ha az agyalok indíttatásaiból kieredőként szemléljük őket, nem alkotnak egyet, a következőkben lesz látható. Amikor a hő és fény egyet alkot a Mennyekben, akkor - úgymond - tavasz van az angyaloknál; de amikor nem alkotnak egyet, akkor úgymond vagy nyár van, vagy tél; nem olyan mint a fagyos övezetek tele, hanem mint a tél a melegebb éghajlatok alatt; mert a szeretet és bölcsesség egyenlő felfogása alkotja az angyali alapelvet és ezért egy angyal a Menny egy angyala a szeretet és bölcsesség benne levő egysége szerint. Ugyanez a helyzet az egyház emberével, ha benne a szeretet és bölcsesség, avagy az irgalmasság és hit egyet alkot.

103. A LELKI VILÁG NAPJA KÖZÉPMAGASSÁGBAN TŰNIK FEL, TÁVOL AZ ANGYALOKTÓL, AHOGY A TERMÉSZETI VILÁG NAPJA TÁVOL VAN AZ ,EMBEREKTŐL.

A legtöbb ember egy olya. elképzelést fogad el magának a világból, hogy Isten magasan a fejünk fölött van, és hogy az Úr a Mennyben van az angyalok között. Eme Istenről alkotott elképzelés oka az, hogy az Igében Istent a Magasságosnak hívják és azt mondják Róla, hogy a magasságban lakozik; ezért felemelik szemeiket és kezeiket, amikor könyörögnek vagy imádják Őt, nem tudva, hogy a Magasságos a legbelsőt jelzi. Az Úrról való elképzelésük oka az, hogy nem gondolnak Rá, másként, mint egy másik emberre és valójában, mint egy angyalra; nem tudva, hogy az Úr az igaz és egyetlen Isten, aki kormányozza a mindenséget; aki ha a Mennyben lenne az angyalok között, nem kísérhetné tekintetével a mindenséget, nem védhetné és kormányozhatná; és ha nem ragyogna azok felett, akik a lelki világban vannak, mint nap, akkor az angyaloknál nem lenne fény, mert ők lelkiek és ezért semmilyen más fény nem felel meg lényegüknek, csak a lelki fény. Hogy fény van a Mennyben, ami végtelenül túlhaladja a fényt a földön, látható lesz lejjebb, amikor a fokozatokkal foglalkozunk.

104. A nap, amiből az angyalok fénnyel és hővel rendelkeznek, a föld felett jelenik meg, amin az angyalok laknak egy kb. negyvenöt fokos magasságban, vagyis közép-magasságban; és az angyaloktól távolinak tűnik fel, amint a világ napja távol van az emberektől. E magasságban állandóan így tünik fel és olyan tévolságban is, meg sem mozdul. ezért az angyaloknak nincs napokra és évekre oszló idejük, senem a nap haladása reggeltől a délen keresztül estig és éjjelig; se az év haladása a tavasztól a nyáron át az őszig és télig, hanem állandó fény és állandó tavasz van ott; ezért az idők helyett a Mennyben állapotok vannak, amint fentebb mondottuk.

105. A következők az alapvető okai annak, hogy a lelki világ napja közép-magasságban jelenik meg. először is az, hogy így a hő és fény, ami ama napból ered, közép-fokon lehet és onnan egyenlő- ségében és ezáltal igazi hőmérsékletén. Mert ha a napnak középmagassága fölött kellene megjelennie, akkor több hőt érzékelnének, mint fényt, ha az alatt, akkor több fényt érzékelnének, mint hőt; ahogyan a földön történik, amikor a nap az ég közepénél feljebb vagy lejjebb van. Amikor fölötte, akkor a hő nagyobb fokozatra emelkedik, mint a fény, és amikor alatta, a fény emelkedik nagyobb f okozatra, mint a hő ; mert a fény azonos marad mind nyáron, mind télen, de a hő növekszik és csökken a nap magassága szerint. A második ok amiért a lelki világ napja közép-magasságon jelenik meg az angyali Menny fölött az, hogy onnan állandó tavasz vn ott, a teljes angyali Mennyekben, ami által az angyalok a béke egy állapotában vannak, mert ama állapot összefügg a földi tavaszi idővel. A harmadik ok az, hogy eme eszköz segítségével az angyalok arcukat mindig az Úr felé tudják fordítani és láthatják Őt szemeikkel; mert a kelet - s így az Úr - az angyalok szeme előtt van testük minden fordulásában, ami jellemző ama világra. Nem ez lenne a helyzet, ha ama világ napjának a közepes magasság fölött vagy alatt kellene megjelennie és mindenekközött legkevésbé, ha fejük felett, a tetőponton jelenne meg.

106. Ha a lelki világ napja nem az angyaloktól távol jelenne meg, mint a természeti világ napja is az emberektől távol jelenik meg, akkor az egyetemes angyali Menny és az alatt a pokol és alattuk a mi földgolyónk nem lenne az Úr tekintete, védelme, mindenütt jelenvalósága, mindentudása, mindenhatósága és gondviselése alatt; hasonlóképpen mint a mi világunk napja, ha nem lenne bizonyos távolságban, ahogyan a földtől megjelenik, akkor nem lehetne jelen és erős minden országban hő és fény által és ezért nem adhatna segítséget, mint helyettesítő a lelki világ napjához.

107. Roppantul fontos tudnunk, hogy .két nap van az egyik lelki, és a másik természeti; a lelki nap azoknak, akik a lelki világban vannak és a természeti nap azoknak, akik a természeti világban vannak. Ha ezt nem tudjuk, akkor semmit sem érthetünk meg megfelelően a teremtést és az embert illetően, amely témákkal foglalkoznunk kell; a hatásokat valóban láthatjuk, de ha a hatások okait nem látjuk ugyanakkor, akkor a hatások bizonyára csak egyfajta éjszakában jelennének meg.

108. A NAP ÉS AZ ANGYALOK KÖZTI TÁVOLSÁG A LELKI VILÁGBAN LÁTSZAT ASZERINT, HOGY AZ ANGYALOK HOGYAN FOGADJÁK AZ ISTENI SZERETETET ÉS AZ ISTENI BÖLCSESSÉGET.

Minden tévedés, ami a gonosz. és az egyszerű emberekben uralkodik, a látszatok megerősödéséből fakad. Ameddig a látszatok látszatok maradnak, addig igazságok a látszatban, ami szerint bárki gondolkodhat és beszélhet; de amikor valódi igazságoknak vesszük őket, ami akkor a helyzet, amikor ezek megerősödnek, akkor a látszólagos igazságok hamisságokká és tévedésekké válnak. Például: látszat, hogy a nap minden nap körüljárja a földet és minden évben halad a nappálya menete szerint. Ez egy látszólagos igazság, amíg nem erősödik meg, ami szerint bárki gondolkodhat és beszélhet; mert mondhatja az ember, hogy a nap felkel és lenyugszik,reggelt, delet, estét és éjszakát okozva; valamint hogy a nap az egyes időpontokban a nappályának eme vagy ama fokozatába. van, avagy a magasság ilyen fokozatán, ezáltal tavaszt, nyarat, őszt és telet okozva; de a látszat valódi igazságkénti megerősítésében a megerősítő ember egy tévedésben gyökerező hamisságot gondol és beszél: Ugyanez a helyzet megszámlálhatatlan más látszattal is, nemcsak a természeti, polgári és erkölcsi, hanem a lelki dolgokban is.

109. Ugyanez a helyzet a lelki világ napjának távolságával is, amely nap az Úr Isteni Szeretetének és Isteni Bölcsességének legközvetlenebbül eredő kiáradása. Az igazság az, hogy nincs távolság; de hogy a távolság látszat aszerint, hogy az angyalok saját megfelelő fokozataikon hogyan veszik át az Isteni Szeretetet és az Isteni Bölcsességet. Hogy a távolságok a lelki világban látszatok, nyilvánvaló abból, amit fentebb mondtunk, mint a 7-9. pontokban, hogy az Isteni nem térben van; és a 69-72. pontokban, hogy az Isteni megtölt minden teret tér nélkül; és ha nincsenek terek, nincsenek távolságok sem; vagy ami ugyanaz, ha a terek látszatok, a távolságok is látszatok, mert a távolságokat a térről állapítjuk meg.

110. A lelki világ napja az angyaloktól bizonyos távolságra tünik fel, mert az Isteni Szeretetet és az Isteni Bölcsességet ők hőként és fényként, az állapotukhoz alkalmazkodó fokozaton fogadják be; mert egy angyal, mivel teremtett és véges lény, nem tudja az Urat a hő és .fény első fokozatán felfogni, mint amilyen az a napba., mert akkor ő teljesen elenyészne; ezért az Urat ők a hőnek és fénynek egy a szeretetükkel és bölcsességükkel összefüggő fokozatán fogják fel. Ezt ábrázolhatjuk ama ténnyel, hogy a legvégső Menny egy angyala :sem tud felemelkedni a harmadik Menny angyalaihoz; ha felemelkedik és belép az ő Mennyükbe, akkor ájulásba esik. és élete egyfajta összeütközésben /conflict/ van a halállal; mert neki szeretete és bölcsessége egy alacsonyabb fokozaton van és a szeretet heve és a bölcsesség fénye ugyanazon. Akkor mi lenne a helyzet, ha egy agyalnak fel kellene emelkednie maga a nap felé és belépnie annak tüzébe? Ez a különbség - ami az angyalok között van abban, ahogyan elfogadják az Urat - okozza azt is, hogy a Menynyek bizonyos távolságra egymástól jelennek meg; a legfelső Menny amit harmadiknak hívunk, a második felett jelenik meg, és a második az első fölött. Nem arról van szó, hogy bármi távolság van a Mennyek között, hanem arról, hogy egymástól távolinak tünnek fel; mert az Úr egyenlően jelen van a legvégső Menny lakóival is, mint a harmadik Mennyével is. A távolság látszatának okai az ala.nyokban., vanna.k, amelyek az angyalok, nem pedig az Úrban.

111. Természeti elképzelés által nehéz felfognunk, hogy ez a helyzet, mert az ilyen elképzelésben tér van, de felfoghatjuk lelki elképzelés által, mert az olyan elképzelésben nincs tér; az agyalok az utóbbi elképzelésben vannak. Azonban azt természeti elképzeléssel is felfoghatjuk, hogy a Szeretet és Bölcsesség, avagy ami ugyanaz, hogy az Úr, aki az Isteni Szeretet és az Isteni Bölcsesség, nem lehet tereken keresztül haladó, hanem jelen van mindenkivel az illető átvevő képessége szerint. Hogy az Úr jelen van mindenkivel, azt ő tanítja Máténál a 28. fejezet 20. versében, és hogy azoknál veszi lakozását, akik szeretik őt, a János 14:21-ben.

112. Ez a felsőfokú bölcsesség egy dolgának tűnhet, mert a mennyeket és az angyalokat ennek bizonyítására hoztuk fel; de mindazonáltal ugyanez a helyzet az emberekke1.Ők, ami elméik belső dolgait illeti, a hőt és megvilágosítást ugyanabból a napból kapják; annak heve melegíti őket és annak fénye világosítja meg őket, olyan mértékben, amennyiben szeretetet és bölcsességet vesznek át az Úrtól. A különbség az angyalok és emberek között az, hogy az angyalok csak ama nap alatt vannak, de az emberek nemcsak ama nap alatt vannak, hanem e világ napja alatt is; mert az emberek teste másképpen nem tud létezni és fennmaradni, csak ha mindkét nap alatt van; nem így van az angyalok testével, amely lelki.

113. AZ ANGYALOK AZ ÚRBAN VANNAK ÉS AZ ÚR BENNÜK; ÉS MIVEL AZ ANGYALOK BEFOGADÓK, EGYEDÜL AZ ÚR A MENNY.

A mennyet Isten lakóhelyének hívják és Isten Trónjának, és ezért azt hisszük, hogy Isten ott királyként van birodalmában; de Isten, vagyis az Úr a Mennyek fölötti napban van, és a hőben és fényben van jelen a Mennyekben /lásd a két legutóbbi cikkelyt/ és bár az Úr ily módon van a Mennyben, mégis úgy van ott, mint Önmagában: mert /ahogy kimutattuk fentebb a 103-112..pontokban/, a nap és a Menny közti távolság nem távolság, hanem a távolság látszata; és mivel csak látszat, következésképp az Úr Maga van a Mennyben, mert a Menny angyalainak szeretetében és bölcsességében van és az angyalok alkotják a Mennyet, így Ő benne van az egyetemes Mennyben.

114. Az Úr nemcsak a Mennyben van, hanem Ő maga a Menny is, mert a szeretet és bölcsesség képezi az angyalt és e kettő az Úré az angyalokban; ezért tehát az Úr a Menny. Az angyalok nem saját tulajdonságukból fakadóan angyalok, mivel ez pontosan olyan, mint egy ember tulajdonsága, ami gonosz; és ez azért van így, mert az összes angya1 ember volt és az a tulajdonság jellemző bennük születéstől fogva; csak el lett távolítva; és amilyen mértékben eltávolítódott, annyira vesznek ők át szeretetet és bölcsességet, azaz az Urat azokban. Bárki láthatja, ha csak felemeli értelmét egy kicsit, hogy az Úr nem lakozhat az angyalokkal, csak abban, ami a sajátja, azaz az Ű tulajdonságában, ami szeretet és bölcsesség és egyáltalán nem az angyalok tulajdonságában, ami gonosz; ezért van az, hogy amilyen mértékben a gonosz eltávolodik, annyira az Úr van bennük és olyan mértékben angyalok. A Menny lényegi angyali alapelve az Isteni Szeretet és az Isteni Bölcsesség; ezt az Isteni alapelvet angyalinak hívjuk, amikor az angyalokban lakozik; innen újra nyilvánvaló, hogy az angyalok az Úrtó angyalok és nem önmaguktól; következésképp a Menny is.

115. De hogy hogyan van az Úr egy angyalban és egy angyal az Úrban, ez nem fogható fel, ha összekapcsolódásuk természetét nem ismerjük. Létezik az Úr összekapcsolódása az angyallal és az angyalé az Úrral; ezért kölcsönös összekapcsolódás van. Ez az angyal részéről a következőképpen van: az angyal nem fogja fel másképpen, mint hogy ő szeretet és bölcsesség önmagától, épp úgy, ahogy ez egy embernek tűnik és ezért úgy tűnik neki, mintha szeretete és bölcsessége önmagáé lenne, avagy sajátja: ha a dolgot nem így fogná fel, akkor nem lenne összekapcsolódás, ezért az Úr nem lenne benne, sem ő az Úrban. Az sem lehetséges az Úrnak, hogy bármely egyedi angyalban vagy emberben benne legyen, csak ha az, akiben az Úr szeretetével és bölcsességével van, sajátjaként fogja fel és érzi azt. Eme eszköz által az Urat nemcsak átveszik, hanem amikor átveszik, meg is tartják és hasonlóképpen újra szeretik; ezért így válik egy angyal bölccsé és bölcs is folyamatosan. Tud bárki is az Úr és felebarát-ja iránti szeretethez és a bölcsességhez fordulni, ha nem érzi és nem fogja fel, hogy amit szeret, tanul és elsajátít, az a sajátja? Ki tarthatja meg azt másként? Ha nem ez lenne a helyzet, a befolyás /influx/ által átvett szeretetnek és bölcsességnek nem lenne lakhelye, hanem átvonulna anélkül, hogy hatna, úgy hogy az angyal nem lenne angyal, se az ember ember, sőt pusztán olyan lenne, mint egy élettelen dolog. Ebből megláthatjuk, hogy a kölcsönösség szükséges az összekapcsolódás létezéséhez.

116. Hogy hogyan. történik az, hogy egy angyal sajátjaként fog fel és érez /olyat, ami az Úrtól folyik/ és úgy veszi át és tartja fenn azt, bár az nem a sajátja /mert fentebb mondtuk, hagy az angyal nem agyal abból, ami a sajátja, hanem abból, ami az Úré benne, ezt most fogjuk elmagyarázni. A helyzet így áll: minden angyalnak van szabadsága és értelmessége: e két alapelv ama szándékkal van benne, hogy átvehessen szeretetet és bölcsességet az Úrtól; de sem a szabadság, sem az értelmesség nem a sajátja, hanem az Úré benne; mégis, mivel bensőségesen hozzákapcsolódnak életéhez, olya. bensőségesen, hogy azt mondhatjuk róluk, hogy benne foglaltak abban, úgy tűnik, hogy ezek hozzá tartoznak, avagy hogy az övéi; ezek adják neki a gondolkodás és akarás, valamint a beszéd és cselekvés erejét és amit gondol és akar, valamint mond és tesz ezekből, sajátjából levőnek látszik; ez kölcsönösséget okoz és ezáltal összekapcsolódást. De mégis amilyen arányban egy angyal hiszi, hogy a szeretet és bölcsesség benne vannak és ezért sajátjának állítja őket, az angyali alapelv nincs benne és következésképp nincs összekapcsolódása az Úrral, mert nincs az igazságban; és mivel a Menny fénye és igazsága egyet alkot, olya. mértékben nem lehet a Mennyben; mert azáltal tagadja azt, hogy az Úrtól él és azt hiszi, hogy önmagától é1, s így hogy birtokában van az isteni lényegnek /essence /.E két alapelvben, a szabadságban és értelmességben áll az élet, amit angyalinak és emberinek hívunk. Megmutatkozhat abból, amit eddig mondtunk, hogy egy angyalnak az Úrral való összekapcsolódás kedvéért van kölcsönössége, de hogy a kölcsönösség /reciprocation/ saját képességében tekintve nem az övé, hanem az Úré; ezért van az, hogy ha bemocskolja eme kölcsönösségi alapelvet, ami által sajátjaként fogja fel és érzi azt, ami az Úré, - amit azzal tesz, hogy önmagának tulajdonítja azt, - kiesik az angyali állapotból. Hogy az összekapcsolódás kölcsönös, azt Maga az Úr tanítja a János evangéliuma 14. fejezetében a 20-24-ig terjedő versekben; és a 15. fejezet 4-6-ban. És hogy az Úr összekapcsolódása az emberrel és az emberé az Úrral ama dolgokban van, amelyek az Úréi, amelyeket az Ő szavainak hívunk, azt a János 15:7-ben.

117. Vannak némelyek, akik azt képzelik, hogy Ádám a szabadság, avagy szabad akarat olyan állapotában volt, hogy önmagától képes volt Istent szeretni és bölcsnek lenni, és hogy e szabad akarat elveszett utódaiban. De ez tévedés, mert az ember nem élet, hanem az élet befogadója, ahogy fentebb látható a 4-6. és az 54.-60. pontokban; és aki az élet befogadója, az nem tud szeretni és bölcsnek lenni semmi saját dolgából fakadóan; ezért Ádám, amikor arra vágyott, hogy abból legyen bölcs és abból szeressen, ami a sajátja, kiesett a bölcsességből és szeretetből és kidobták a Paradicsomból.

118. Amit itt elmondtunk egy angyalról, ugyanazt elmondhatjuk a Mennyről, ami angyalokból áll, mert az Isteni a legnagyobb és legkisebb dolgokban is ugyanaz, ahogy fentebb kimutattuk a 77-82. pontokban. Ugyanazt, amit elmondtunk egy angyalról és a Mennyről, elmondhatjuk egy emberről és az egyházról is, mert a Menny egy angyala és az egyház egy embere egyként cselekszik összekapcsolódás által; és az egyház egy embere is - elméje belsőit illetően - egy angyal; az egyház egy emberén olyan embert értünk, akiben az egyház van.

119. A LELKI VILÁGBAN KELET OTT VAN, AHOL AZ ÚR NAPKÉNT MEGJELENIK; A TÖBBI VILÁGTÁJAT EZ HATÁROZZA MEG.

A lelki világ napjával és annak lényegével és annak hevével és fényével és az Úr abból való jelenlétével már foglalkoztunk; most ama világ világtájaival való foglalkozással foly tatjuk. Ama nappal és ama világgal azért foglalkozunk, mert Istennel foglalkozunk, valamint a szeretettel és bölcsességgel. Ha másképp foglalkoznánk velük, mint eredeti forrásukból fakadóan, akkor ez a hatásokból való foglalkozás lenne, nem pedig az okokból való ; pedig a hatások nem tanítanak semmit, csak hatásokat és amikor egyedül azokat vesszük figyelemben, akkor egyetlen okot sem magyaráznak meg; de az okok megmagyaráznak hatásokat. Ha a hatásokat az okokból ismerjük, akkor bölcsek vagyunk; de ha a hatásokból vizsgáljuk az okokat, akkor nem vagyunk bölcsek, mert akkor tévedések merülnek fel, amit a vizsgálódó okoknak hív. Ez egy összekeverő bölcsesség, mert az okok az elsődlegesek és a hatások a későbbiek; és a későbbi dolgokból az elsők nem láthatók, hanem a későbbiek láthatók az előzőkből: ez a rend. Ez ok miatt foglalkozunk itt először a lelki világgal; mert minden ok ott létezik; aztán fogunk foglalkozni a természeti világgal, ahol minden dolog hatás, ami megjelenik.

120. A lelki világ égtájaival fogjuk kezdeni. Épp úgy vannak égtájak ama világban is, mint a természeti világban; de a lelki világ égtájai, mint maga az a világ, lelkiek; míg a természeti világ égtájai, mint maga ez a világ, természetiek; amiért is annyira különböznek, hogy semmi közös nincs bennük. Mindkét világban négy égtáj van, kelet, nyugat, dél és észak; e négy égtáj a természeti világban állandó, mivel a nap határozza meg őket saját delelőjén; azzal szemben van észak, egyik oldalán van kelet és a másik oldalán nyugat, amely égtájakat minden egyes hely delelője határoz meg; mert a nap helyzete delelőjén mindig ugyanaz mindenütt és ezért rögzített. Másként van a lelki világban: ott az égtájakat ama világ napja határozza meg, amely állandóan saját helyén jelenik meg és ahol megjelenik, ott van kelet; ezért az égtájak meghatározása ama világban nem a délből van, mint a természeti világban, hanem a keletből; ellentéte nyugat, egyik oldalán van dél és a másikon észak. Hogy eme égtájak nem a naptól erednek ott, hanem ama világ lakóitól, akik angyalok és lelkek , a következő oldalakon lesz látható.

121. Mivel eme égtájak az Úrtól mint naptól való eredetük folytán lelkiek, ezért az angyalok és lelkek lakhelyei, amelyek mindegyike eme égtájak szerinti, szintén lelkiek; és ezek azért lelkiek, mert lakóik aszerint laknak, ahogy átvesznek szeretetet és bölcsességet az Úrtól. Azok, akik a szeretet egy felső fokozatán vannak, keleten laknak, akik a szeretet alsóbb fokozatában vainak, azok nyugaton, akik a bölcsesség egy felsőbb fokozatán vannak, azok délen, és akik a bölcsesség egy alsóbb fokozatán vannak, azok északon. ezért van az, hogy az Igében kelet egy felsőbb értelemben az Urat jelenti és viszonylagos /respective/ értelmében az Iránta való szeretetet; a nyugat az Iránta való szeretet csökkenését; a dél a bölcsességet a fényben; és az észak a bölcsességet árnyékban; vagy hasonló dolgokat, amelyek azok állapotára való tekintettel vannak meghatározva, akikről szó van.

122. Mivel a lelki világban az összes égtájat a kelet határozza meg, és a kelet egy felsőbb értelmében az Urat jelenti, és az Isteni Szeretetet is, nyilvánvaló, hogy az Úr és az Iránta való szeretet az, amiből minden létezik. Amilyen arányban bárki nem ama szeretetben van, annyira eltávolodik az Úrtól, és vagy nyugaton, vagy északon, vagy délen lakik, ott bizonyos távolságban aszerint, hogy hogyan vesz át szeretetet.

123. Mivel az Úr napként állandóan keleten van, ezért az ősök, akiknél az istentisztelet összes részlete lelki dolgokat képviselt, arcukat kelet. felé fordították, amikor imádkoztak; és hogy ugyanezt tehessék minden istentiszteletükkor, templomaikat is ugyaneme égtáj felé fordították; ezért a templomok ma is hasonló módon épülnek.

124. A LE'LKI VILÁGBAN AZ ÉGTÁJAK NEM AZ ÚRTÓL, MINT NAPTÓL EREDNEK, HANEM AZ ANGYALOKTÓL A BEFOGADÁS SZERINT.

Már megmutattuk, hogy az angyalok külön lakoznak egymás között, némelyek kelet negyedében, némelyek nyugaton, némelyek délen, és némelyek északon; és keleten a szeretet egy felsőbb fokozatán van.nak, nyugaton a szeretet egy alsóbb fokozatán; délen a bölcsesség fényében, és északon a bölcsesség árnyékában. Úgy tűnik, hogy lakóhelyeik sokfélesége az Úrtól, mint naptól ered, pedig az angyaloktól van. Az Úr nincs a szeretet és bölcsesség nagyobb fokán, se napként nincs a hő és fény nagyobb fokozatán az egyikkel, mint a másikkal, mert mindenütt ugyanaz. De az egyik angyal nem úgy veszi Őt át, ugyanolyan fokon, mint a másik; és ez okozza azt, hogy önmaguk elött úgy tűnik, mintha egymástól nagyobb vagy kisebb távolságra lennének és mintha változatosan laknának a különböző égtájak szerint. Ezért az égtájak a lelki világban nem mások, mint a szeretet és bölcsesség, és így a hő és fény különböző átvevése az Úrtól, mint naptól. Hogy ez a helyzet, az nyilvánvaló abból, amit fentebb megmutattunk a lO8-112. pontokban, hogy a távolságok a lelki világban látszatok.

125. Mivel az égtájak a szeretet és bölcsesség különböző átvevései az angyalok részéről, célszerű lehet ama változatosságról beszélni, amitől ez a látszat létezik. Az Úr egy angyalban. van és egy angyal az Úrban, amint kimutattuk az előző cikkelyben; de mivel úgy tűnik, mintha az Úr napként az angyal nélkül lenne, úgy is tűnik, mintha az Úr a napból látná őt és mintha ő az Urat a napban látná, majdnem ugyanolyan módon, mint ahogyan egy képmás megjelenik a tükörben. Ezért ha ama látszat szerint beszélünk, az Úr mindenkit szemtől szemben lát és néz, de az angyalok, amikor rájuk kerül a sor, nem ílymódon látják az Urat. Akik az Úr iránti szeretetben vannak az Úrtól fakadóan, egyenesen látják Őt, mivel ezért keleten és nyugaton vannak; akik jobban vannak a bölcsességben,az Urat ferdén jobbra látják és akik kevésbé vannak a bölcsességben, azok ferdén balra, mivel ezért az előzőek délen vannak és az utóbbiak északon. Az utóbbiak egy ferde nézőpontban vannak, mert a szeretet és bölcsesség egyként ered ki az Úrtól, de nem egyként veszik át az angyalok, ahogy már előbb mondtuk; és a bölcsesség, ami bővelkedik a szereteten túl és afölött, valóban bölcsességnek látszik, mégsem az, mert nincs benne élet a szeretetből. ezek a megfontolások mutatják az átvevés sokféleségének eredetét, aminek megfelelően az angyalok lakhelyei az égtájak szerint jelennek meg a lelki világban.

126. Hogy a szeretet és bölcsesség különböző befogadása alkotja az égtájakat a lelki világban, ez meglátszhat ama körülményből, hogy az angyal változtatja lakónegyedét szeretetének növekedése és csökkenése szerint; ebből nyilvánvaló, hogy az égtáj nem az Úrtól ered, mint naptól, hanem az angyaltól a befogadás szerint. Ugyanígy van ez az emberrel lelkét illetően, ami által a lelki világ egy bizonyos égtáj szerinti negyedében van, a természeti világ bármely fertályán legyen is. Mert amint fentebb mondtuk, a lelki világ égtájainak semmi közös vonásuk nincs a természeti világ égtájaival; az utóbbiban az ember testét illetően létezik, de az előbbiben lelkét illetően.

127. Azért, hogy a szeretet és bölcsesség egyet alkothasson az angyalokban és emberekben, párok vannak az angyalok és emberek testének minden részében; a szemek, fülek és orrlyukak párok; a kezek, ágyékok és lábak párok; az agy két félgömbre oszlik, a szív két kamrára, a tüdő két lebenyre és a többi tag hasonló módon ; így az angyaloknak és embereknek egy jobb és egy bal felük van; és a jobb oldalukon levő összes résznek a szeretettel van kapcsolata, amiből a bölcsesség származik, és a bal oldalukon levő összes résznek a szeretetből levő bölcsességgel. Vagy, ami ugyanaz, a jobbra levő összes résznek kapcsolata van a jóval, amiből az igazság származik, és a balra levő összes résznek a jóból levő igazsággal. Az angyaloknak és embereknek azért vannak ezek a párjaik, hogy a szeretet és bölcsesség, avagy a jó és igazság egyként hasson és egyként nézhessen az Úrra; de erről a következőkben többet mondunk.

128. Ebből láthatjuk-azon személyek tévedését és abból következő hamisságát, akik azt képzelik, hogy az Úr a Mennyet önhatalmúlag adományozza, vagy hogy önkényesen ad több szeretetet és bölcsességet az egyik embernek, mint a másiknak; amikor az Úr egyenlően vágyik az egyik bölccsé tétele és megmenekülése.után, mint a másiké után; mert Ő az eszközökről mindenki számára gondoskodik. Mindenki bölcs és megmenekül olyan mértékben, ahogyan befogadja ama eszközöket és azok szerint él; mert az Úr ugyanaz az egyikkel, mint a másikkal; de a befogadók, akik angyalok és emberek, eltérőek az eltérő befogadás és élet következtében. Hogy ez a helyzet, az meglátszhat abból, amit most mondtunk az égtájakkal kapcsolatban, és az angyalok lakhelyével kapcsolatban ama égtájak szerint, nevezetesen hogy az a változatosság nem az Úrtól van, hanem a befogadóktól.

129. AZ ANGYALOK ARCUKAT ÁLLANDÓAN AZ ÚR MINT NAP FELÉ FORDÍTJÁK, ÉS ÍGY A DÉL JOBBRA,ÉSZAK BALRA VAN NEKIK, NYUGAT PEDIG A HÁTUK MÖGÖTT.

Mindent, amit itt elmondunk az angyalokról és az Úrhoz fordulásukról, mint naphoz, az emberre is értenünk kell lelkét illetően, mert az ember elméjét /mind / illetően lélek, és ha szeretetben és bölcsességben van, akkor angyal; ezért halála után is, amikor leteszi külsőit, amelyeket a természeti világból származtatott, lélekké, vagy angyallá, válik; és mivel az angyalok állandóan kelet, a nap felé fordítják arcukat, következésképp az Úr felé, azt is mondjuk az emberről, aki a szeretetben és bölcsességben van az Úrtól, hogy látja Istent, hogy Istenre néz, és hogy Isten van szeme előtt; ami alatt azt értjük, hogy egy angyal életét folytatja. Ilyen dolgokat azért mondunk a világban is mert ténylegesen léteznek az ember lelkében. Ima közbe. ki nem néz maga elé föl Istenre, bármely égtáj felé fordul is arca?

130. Az angyalok arcukat állandóan az Úr, mint nap felé fordítják, mer t az Úrban vannak és az Úr bennük és az Úr belső1eg vezeti indíttatásaikat és gondolataikat és őket állandóan Önmaga felé for dítja; következésképp sehogy másképp nem tudnak nézni, csak kelet felé, ahol az Úr napként jelenik meg. ebből nyilvánvaló, hogy az angyalok nem fordítják önmagukat az Úr felé, hanem hogy az Úr fordítja őket Önmagához. Mert amikor az angyalok belsőleg gondolnak az Úrra, akkor nem gondolnak Rá másként, mint bennük levőre. Maga a belső gondolkodás nem okoz távolságot, hanem a külső gondolkodás, ami egyként cselekszik a szemek látásával, valóban létrehoz távolságot. Ennek oka az, hogy a külső gondolkodás térben van, de nem a belső gondolkodás és bár ez nem térben van, mint a lelki világban, mégis a tér látszatában van. E dolgokat azonban csak kissé értheti meg akárki, aki Istenre a térből gondol.; mert Isten mindenütt ott van. és mégsem térben; ezért Ő épp úgy belül van egy angyalon, mint kívül és innen egy angyal láthatja Istent, azaz az Urat, mind önmagán belül, mind kívül; belül, amikor a szeretetből és bölcsességből gondolkodik, kívül, amikor a szeretetre és bölcsességre gondol. De e dolgokról többet fogunk kifejteni, amikor elkezdünk foglalkozni az Úr Mindenütt Jelenvalóságával, Mindentudásával és Mindenhatóságával. óvakodj attól az utálatos eretnekségbe való beeséstől, hogy Isten az emberbe beöntötte magát és benne van és már nem Önmagában. Isten mindenhol van, épp úgy az emberben, mint rajta kívül, mert minden térben ott van tér nélkül, ahogy fentebb kimutattuk a 7-10. és 69-72. pontokba.. Ha az emberben lenne, akkor nem csak osztható lenne, hanem a térbe foglalt is, és akkor az ember még Istennek is gondolhatná, magát. Ez az eretnekség oly förtelmes, hogy a lelki világban bűzlik, mint egy hulla.

131. Az angyaloknak az Úr felé fordulása olya., hogy testük minden fordulásakor az elő ttük levő Úrra néznek, mint napra: egy angyal körbe-körbe foroghat és ezáltal különbözi dolgokat láthat maga körül, de az Úr mégis állandóan arca előtt jelenik meg napként. Ez csodálatosnak tűnhet, de mindazonáltal ez az igazság. Az is megadatott nekem, hogy így, napként lássam az Urat: látom Őt arcom előtt és .pedig sok éves folyamatossággal, a világ bármely égtája felé fordulok is.

132. Mivel az Úr napként és ezért keletként ott van a Menny összes angyalának arca előtt, ezért jobb oldalukon van dél és baljukon észak és mögöttük nyugat; és ez a helyzet testük minden fordulásakor, mert - ahogy az előbb mondtuk - a lelki világ minden ég táját a kelet határozza meg. Ezért akiknek kelet van. szemei előtt, azok magukban az égtájakban, vannak, sőt ők azok legigazibb meghatározásai; mert amint fentebb megmutattuk a 124-128. pontokba, az égtájak nem az Úrtól, mint naptól vannak, hanem az angyaloktól, a befogadás szerint.

133· Nos, mivel a Menny angyalokból áll és az angyalok ilyenek, ezért az egyetemes Menny is az Úrhoz fordul és ilyen odafordulása által az Úr kormányozza, mint egy embert, amilyennek valóba. látszik is az Úr szemében. Hogy a Menny az Úr szemében olyan, mintegy ember, az látható a Menny és pokol címŰ műben, az 59-87. pontokban.; ebből erednek a Menny égtájai is.

134. Mivel az égtájak, úgymond, minden egyes angyalra így felírtak, és az egyetemes Mennyre is, ezért egy angyal, eltérően egy a világban levő embertől, ismeri házát és lakhelyét, bárhova megy is. Az ember nem ismeri házát, lakhelyét a benne levő égtájból, mert a térből gondolkodik, így a természeti világ égtájaiból, amelyekben semmi közös nincs a lelki világ égtájaival. Mindazonáltal van egy ilyen ismeret a madarakban és állatokban, mert ők ösztönösen ismerik otthonaikat és lakhelyeiket, amint sok tapasztalatból jól tudjuk. Ez bizonyíték arra, hogy a lelki világban ilyen ismeret uralkodik; mert minden dolog, ami a természeti világban létezik, hatás, és minden, ami a lelki világban létezik, ama hatások oka, és minden természeti dolog oka valami lelkiből származik.

135. AZ ANGYALOK MIND ELMÉJÉNEK, MIND TESTÉNEK AZ ÖSSZES BELŐI AZ ÚR, MINT NAP FELÉ FORDULNAK.

Az angyaloknak van értelmük és akaratuk, arcuk és testük; megvannak értelmük és akaratuk belsői is épp úgy, ahogy arcuké és testüké is; az értelem és az akarat belsői ama dolgok, amelyek belső indíttatásukhoz és gondolkodásukhoz tartoznak; az arc belsői az agytekék; és a test belsői a zsigerek, amelyek közül a szív és a tüdő az alapvetőek. Egyszóval az angyaloknak minden egyes dolguk megvan, ami az embernek a földön: aminek révén az angyalok emberek. Egy külső forma ama belső nélkül nem teszi őket emberré: máskülönben ők csak emberek képmásai lennének, amelyekben nincs élet, mert nincs bennük az életformája.

136. Jól tudjuk, hogy az akarat és értelem kormányozza a testet tetszése szerint; mert a száj azt mondja, amit az értelem gondol és a test azt teszi, amit az akarat akar; ezért nyilvánvaló, hogy a test egy az értelemmel és akarattal összefüggő forma; és mivel a forma is az értelemre és akaratra alapul, nyilvánvaló, hogy a test formája összefügg az értelem és az akarat formájával. E mindkét forma természetének leírása nem esik bele megfelelően a jelen tervbe. Megszámlálhatatlan dolog van mindkettőben; és megszámlálhatatlan dolog cselekszik egyként mindkét oldalon, mert kölcsönösen összefüggnek egymással; ezért az elme, avagy az akarat és értelem kormányozza a testet kedvére, így mindenestől, mint önmagát /as itseg/. E megfontolásokból következik, hogy az elme belsői egyként cselekszenek a test belsőivel és az elme külsői a test külsőivel. Az elme belsőiről épp úgy, mint a test belsőiről lejjebb fogunk beszélni, miután foglalkoztunk az élet fokozataival.

137. Mivel az elme belsői egyet alkotnak a test belsőivel, következésképp amikor az elme belsői az Úrhoz fordulnak, mint naphoz, akkor a test belsői is ugyanezt teszik; és mivel mind az elme, mind a test külsői belsőiktől függnek, így ezek is ugyanazt teszik; mert amit a külső tesz, azt belső alapelveiből teszi; mivel a közös és általános mindent, amije van, ama részletekből származtat, amikből áll. Ezért nyilvánvaló, hogy amint egy angyal arcát és testét az Úrhoz fordítja, mint naphoz, elméje és teste összes belsője is hasonlóképpen úgy fordul. Ugyanez a helyzet az emberrel, ha mindig az Urat tartja szeme előtt, ami akkor a helyzet, ha a szeretetben és bölcsességben van; akkor az Úrra néz, nemcsak szemével és arcával, hanem egész elméjével és egész szívével, azaz akarata és értelme minden dolgával és ugyanakkor teste minden részével is.

138.Ez az Úrhoz fordulás tényleges fordulás és az emelkedés egy fajtája. Van egy emelkedés a Menny hevébe és fényébe, amit a belsők megnyitása okoz. Amikor ezek nyitottak, akkor szeretet és bölcsesség folyik be az elme belsőibe és a Menny heve és fénye a test belsőibe, aminek következtében emelkedés történik, úgymond, a ködből a levegőbe, vagy a levegőből az éterbe; és a szeretet és bölcsesség hevével és fényével az Úr az emberben, aki - mint. fentebb mondtuk - az embert Önmagához fordítja. Ennek ellentéte történik azokkal, akik nincsenek a szeretetben és bölcsességben és még inkább azokkal, akik a szeretettel és bölcsességgel ellentétesek. Belsőik,épp úgy elméjüké, mint testüké, zártak, és amikor zártak, akkor külsőik az Úr ellen cselekszenek, mivel ilyen természetűek. Ezért hátukat fordítják az Úrhoz és azzal, hogy hátukat fordítják Hozzá, az arcukat a pokol felé fordítják.

139. Ez a tényleges Úrhoz fordulás a szeretet és ugyanakkor a bölcsesség hatása, nem egyedül a szereteté vagy egyedül a bölcsességé; mivel egyedül a szeretet esse, annak existere-je nélkül, mert a szeretet a bölcsességben létezik.;. és mivel a bölcsesség a szeretet nélkül olyan mint egy existere, annak esse-je nélkül, mert a bölcsesség a szeretetből létezik. A szeretet valójában létezik bölesesség nélkül, de az ilyen szeretet az emberé és nem az Úré; és a bölcsesség is létezik szeretet nélkül, de az ilyen bölcsesség, bár az Úrtól van - az Úr nincs benne, mivel olyan, mint télen a fény, amiben - bár a napból van - mégsincs benne a nap lényege, ami a hő.

140. MINDEN LÉLEK, BÁRMILYEN MINŐSÉGŰ LEGYEN IS, HASONLÓ MÓDON FORDUL KORMÁNYZÓ SZERETETÉHEZ.

Célszerű lehet először rámutatnunk, hogy mi egy lélek és mi egy angyal. Minden ember halála után először belép a lelkek világába, ami középúton van a Menny és pokol között és ott átmegy időin és állapotain és élete szerint előkészül vagy a Mennyre, vagy a pokolra. Ameddig ama világban lakik, addig léleknek hívják; akit ama világból felvesznek a Mennybe, azt angyalnak hívják, de akit ledobnak a pokolba, azt sátánnak vagy ördögnek hívják. Ameddig ugyanezek a lelkek világában vannak, azt, aki a Mennyre készül, angyali léleknek hívjuk, és aki a pokolra készül, azt pokoli léleknek; az angyali lélek közben a Mennyel van összeköttetésben és a ,pokoli lélek a pokollal. A lelkek világában az összes lélek emberekhez csatlakozik, mert az emberek, ami elméjük belsőit illeti, hasonló módon a Menny és pokol között vannak és ama lelkeken keresztül vagy a Mennyel, vagy a pokollal érintkeznek, életüknek megfelelően, Meg kellfigyelnünk, hogy LELKEK VILÁGA az egy dolog, és a LELKI VILÁG egy másika a lelkek világáról beszélünk most; de a lelki világ öszszességében mind az a világ, és a Menny és a pokol.

141. Hasznos lehet mondanunk egy keveset a szeretet különböző f ajtáival kapcsolatban, mivel az angyaloknak és lelkeknek a szeretetükből a szeretetük felé való fordulása az a téma, amit most megszemlélünk. Az egyetemesMenny társaságokra oszlik a szeretet különbségei szerint; hasonló módon a pokol is; és hasonló módon a lelkek világa. A Menny a mennyei szeretet különbségei szerint oszlik társaságokra, míg a pokol az alávaló szeretetek különbségei szerint oszlik társaságokra, és a lelkek világa mind a mennyei, mind a pokoli szeretetek különbségei szerint. Két szeretet van, amely a többinek a feje, vagyis amire az összes többi szeretet vonatkozik. Az a szeretet, ami az összes mennyei szeretetnek a feje, avagy amelyre ezek vonatkoznak: az Úr iránti szeretet; és az a szeretet, ami a feje az összes pokoli szeretetnek, vagyis amire mindezek vonatkoznak: a kormányzás szeretete, ami az önszeretetre alapul; e .két szeretet átlósan ellentétes egymással.

142. Mivel az Úr iránti szeretet és a kormányzásnak az önszereteten alapuló szeretete mindenestől ellentéte egymásnak, és mivel mindenki, aki az Úr iránti szeretetben van, az Úr mint nap felé fordul, /ahogy megmutattuk az előző cikkelyben /, láthatjuk, hogy mindenki, aki a kormányzásnak az önszereteten alapuló szeretetében van, elfordul az Úrtól. Így hátukat fordítják az Úr felé; mert akik az Úr iránti szeretetben vannak, azok semmit sem szeretnek jobban, mint hogy az Úr vezesse őket és arra vágynak, hogy csak az Úr kormányozzon. De akik a kormányzásnak az önszereteten alapuló szeretetében vannak, azok semmit sem szeretnek jobban, mint hogy magukat vezessék és arra vágynak, hogy csak ők kormányozzanak. A kormányzásnak az önszereteten alapuló szeretetét itt részletezzük, mert van a kormányzásnak a hasznok létrehozásának szeretetén alapuló szeretete is; amely szeretet, - mivel egyet alkot a felebaráti szeretettel - lelki szeretet. Azonban ez utóbbi szeretet nem nevezhető a kormányzás szeretetének, hanem a hasznossá tétel szeretetének.

143. Minden lélek, bármilyen minőségü legyen is, az őt kormányzó szeretethez fordul, mert a szeretet mindenkinek az élete, ahogy kimutattuk az első részben, az 1-3. pontokban, és az élet annak tárházait, amelyeket tagoknak, szerveknek és zsigereknek hívunk, következésképp az egész embert ama társaság felé fordítja, amely hasonló szeretetben van, mint amilyenben ő maga, azaz ahol saját szeretete van.

144. Mivel a kormányzásnak az önszereteten alapuló szeretete teljesen ellentéte az úr iránti szeretetnek, ezért azok a lelkek, akik a kormányzásnak ama szeretetében vannak, elfordítják arcukat az Úrtól és szemükkel a lelki világ nyugatjára néznek; és mivel testük így fordul, kelet mögöttük van, észak jobbjukon és dél baljukon. Kelet mögöttük van, mert gyűlölik az Urat, észak jobbjukon, mert szeretik a tévedéseket és az azokból származó hamisságokat, és dél baljukon, mert a bölcsesség fényét megvetik. Körbe foroghatnak, de minden, amit maguk körül látnak, hasonlónak tűnik szeretetükhöz. Az összes ilyen lélek érzéki-természeti, és azt gondolják, hogy egyedül ők élnek, és másokra mint képmásokra néznek; bölcsebbnek gondolják magukat, mint mindenki mást, bár az őrültség állapotában vannak.

145. A lelki világban úgy jelennek meg az utak, mint a természeti világban; némelyik a Mennybe vezet és némelyik a pokolba; de azok az utak, amelyek a pokolba vezetnek, nem jelennek meg azoknak, akik a Mennybe mennek, sem ama utak, amelyek a mennybe vezetnek azoknak, akik a pokolba mennek. Megszámlálhatatlan ilyen út van, és ezek közül néhány a Menny minden társaságához vezet, mások a pokol minden társaságához. Minden lélek arra az útra lép rá, ami a szeretetének társaságához vezet és nem látja ama utakat, amelyek bármely másikhoz vezetnek; ezért minden lélek ugyanabba az irányba halad, amely felé mint kormányzó szeretete felé fordul.

146. AZ ISTENI SZERETET ÉS AZ ISTENI BÖLCSESSÉG, AMI AZ ÚRTÓL ERED MINT NAPTÓL, ÉS HŐT ÉS FÉNYT OKOZ A MENNYBEN, AZ A KIÁRADÓ ISTENI, AKI A SZENTLÉLEK.

Az Uj Jeruzsálem tanítása az Úrról cím ü műben megmutattuk, hogy Isten személyében és lényegében egy, hogy háromság van Benne és hogy Isten az Úr; valamint hogy háromságát Atyának, Fiúnak és Szentléleknek hívjuk, és hogy az Istenit, akitől minden van /Divinum a quo/ Atyának hivjuk, az Isten-Embert Fiúnak, és a kiáradó /proceeding/ Istenit Szentléleknek. Bár az utóbbit hivjuk kiáradó Isteninek mégsem tudja senki, miért hívják .kiáradónak. Ez ismeretlen, mert az is ismeretlen, hogy az Úr az angyalok előtt napként jelenik meg, és hogy a hő, ami lényegében az Isteni Szeretet, és a fény, ami lényegében az Isteni Bölcsesség, ama napból ered. Mivel eme igazságokat nem ismertük, lehetetlen volt tudni, hogy a kiáradó Isteni nem önmaga által isteni, és így az Athanáziusi tanítás a háromságról kijelenti, hogy van az Atya egy személye, egy másik a fiúé, és egy másik a Szentléleké. De amikor tudjuk, hogy az Úr napként jelenik meg, akkor igaz elképzelésünk lehet a kiáradó Isteniről, avagy a Szentlélekről, mint aki egy az Úrral, mégis kiárad Tőle, mint hő és fény a napból. Ez az oka annak, hogy az angyalok ugyanolyan arányban vannak az isteni hőben és isteni fényben, ahogy a szeretetben és bölcsességben vannak. Senki, aki nem tud arról, hogy az Úr a lelki világban napként jelenik meg és hogy Istenije /Lelke/ i1ymódon ered ki Tőle, nem tudhatja soha, hogy mit jelent a kiáradás; csak ama dolgok közlését jelenti-e, amelyek az Atyáé és a Fiúé, vagy megvilágosítás és tanítást./?/ Mégis, még ezesetben sincs oka a megvilágosított értelemnek elismerni a kiáradó Istenit külön isteninek és Istennek hívni, és megkülönböztetést termi, amikor tudjuk, hogy Isten egy és hogy mindenütt jelenvaló.

147. Fentebb megmutattuk, hogy Isten nem térben van és hogy ezáltal Ő mindenütt jelenvaló; valamint hogy az Isteni ugyanaz mindenütt, de hogy annak látszólagos változatossága az angyalokban és emberekben van, különböző befogadásuk okából. Nos, mivel az Isteni, ami az Úrtól mint naptól árad ki, a fényben és hőben van, és a fény és hő először az egyetemes befogadókba folyik be, amelyek a világban a légkörök és mivel ezek a felhők befogadói, kitűnhet, hogy amennyiben a belsőket, amelyek az értelemhez tartoznak egy emberben vagy angyalban, beárnyékolják ilyen felhők, úgy befogadója a kiáradó Isteninek. Felhőkön lelki felhőket értünk, amelyek a gondolatok és amelyek, ha igazságokon alapulnak, egybehangzanak az Isteni Bölcsességgel, de ha hamisságokon, akkor nem egyeznek azzal. Ezért az igazságokon alapuló gondolatok is, amikor a lelki világban megjelennek a tekintetnek, akkor fehér felhőkként jelennek meg, és a hamis elveken alapuló gondolatok fekete felhőkként. Ebből meglátszhat, hogy a kiáradó Isteni valóban minden emberben benne van, de hogy azt mindenki különbözőképpen fátyolozza el.

148. Mivel maga az Isteni van jelen az angyalokban és emberekben a lelki hő és fény által, ezért azt mondjuk azokról, akik az Isteni Bölcsesség igazságaiban vannak és az Isteni Szeretet jójában, amikor ezek hatnak rájuk és ezek befolyása alatt rájuk gondolnak ama indíttatásból, hogy átmelegszenek Istentől, ami meg is történik néha a felfogással és érzékeléssel, mint amikor egy prédikátor leIkesedésből beszél. Ugyanezekről azt is mondják, hogy őket Isten világosítja meg, mert az Úr, kiáradó Istenije által mind az akaratot felgerjeszti lelki hővel, mind az értelmet megvilágosítja lelki fénnyel.

149. Hogy a Szentlélek azonos az Úrral és hogy ez az az alapvető . igazság, ami megvilágosítja az embereket, nyilvánvaló az Ige következő részeiből : "Jézus mondta, hogy amikor az igazság Lelke eljő, el fog vezetni titeket minden igazságra: Ő nem önmagától fog beszélni, hanem amit csak hall, azt szólja majd." "Ő megdicsőít Engem, mert az enyémből vesz és megmutatja azt nektek" /Jn 16:13-15/ "Hogy Ő a tanítványokkal lesz és bennük" /Jn 17:26/ Jézus mondta: "Azok a szavak, amelyeket nektek mondok, lélek és élet" /Jn 6:63/ Ezekből az igerészekből nyilvánvaló, hogy az igazságot, amely az Úrtól ered, Szentléleknek hívják; amely azért világosít meg, mert a világosságban van.

150. Az a megvilágosodás, amit a Szentléleknek tulajdonítunk, valójában az úrtól van az emberben, mégis a lelkek és angyalok közegén keresztül jön létre. Ennek a közvetítő eszköznek a természete mégsem leírható; csak az, hogy az angyalok és lelkek semmi módon nem képesek önmaguktól megvilágosítani az embert, mert őket, mint az embereket is, az Úr világosítja meg. Mivel ez a helyzet, így minden megvilágosítás egyedül az Úrtól jön. Ezt az Úr az angyalok vagy lelkek közegén keresztül közli, mert az ember, aki a megvilágosításban van, akkor olyan angyalok és lelkek közé helyeződik, akík csakis az Úrtól több megvilágosítást kapnak, mint mások.

151. AZ ÚR TEREMTETTE A MINDENSÉGET ÉS MINDEN ABBAN LÉVŐT A NAP SEGITSÉGÉVEL, AMELY AZ ISTENI SZERETET ÉS AZ ISTENI BÖLCSES- SÉG ELSŐ KIÁRADÁSA.

Az "Úr" szón az örökkévaló Istent, vagy Jehovát értjük, akit Atyának és Teremtőnek hívunk, mert az egyik név azonos a másikkal, amint láthatjuk az Új Jeruzsálem tanítása az Úrról címü műben; ezért a következő oldalakon, amelyek szintén a teremtéssel foglalkoznak, Őt Úrnak hívjuk. .

152. Az I. részben, különösen az 52-53. pontokban teljesen kimutattuk, hogy a mindenségben minden dolog az Isteni Szeretetből és az Isteni Bölcsességből teremtetett. Itt meg fogjuk mutatni, hogy ez a nap segítségével történt, amely az Isteni Szeretet és az Isteni Bölcsesség első kiáradása. Senki nem tagadhatja, aki látja az okozatokat az okok révén és aztán az okokból származó okozatokat a maguk sorrendjében és sorozatában, hogy a nap az első /kezdő / teremtés, mert minden a természeti világban abból él; és mivel e dolgok abból élnek, abból is kezdtek létezni. Az egyik magába foglalja és igazolja a másikat; mert minden dolog a nap tekintete alatt van, mivel az határozta meg létezésüket és tette lehetővé létüket /possuit ut sint/ Az pedig, hogy a nap a tekintete alatt tartja a dolgokat, azt jelenti, hogy folyamatosan meghatározza létezésüket és behatárolja őket / continue ponere/; ezért mondjuk azt is, hogy a fennmaradás állandó létezés. Ha bármit teljesen kivonnánk a napnak a légkörökön keresztüli befolyása alól, az a dolog azonnal elenyészne; mert a légkörök, amelyek egyre tisztábbak és a nap erejével hat rájuk, mindent tartalmaznak a nappal összefüggésben. Nos, abból, hogy a mindenség és minden abban levő dolog fennmaradása a naptól függ, nyilvánvaló, hogy a nap a teremtés eleje és hogy minden más dolog a naptól ered. A "naptól"kifejezés azt jelenti:"Az Úrtól a napon keresztül", mert a napot is az Úr alkotta.

153· Két nap van, amelyek által minden teremtetett az Úrból: a lelki világ napja és a természeti világ napja; minden dolog a lelki világ napja által teremtetett az Úrból, nem pedig a természeti világ napja által; mert az utóbbi messze az előbbi alatt van és közepes távolságra tőle; a lelki világ a természeti nap fölött van, a természeti világ ,pedig alatta; és a természeti világ napját közvetítő- vagy helyettesítő cselekvésre teremtette az Úr; közvetitő működéséről a következőkben szólunk.

154. A mindenség és minden abban lévő a lelki világ napja által az Úrból teremtetett, mert az a nap az Isteni Szeretet és az Isteni Bölcsesség legközelebbi kiáradása és minden az Isteni Szeretetből és az Isteni Bölcsességből ered, amint fentebb megmutattuk az 52-82. pontokban. Három dolog van minden teremtett dologban, a legnagyobban épp úgy, mint a legkisebben, nevezetesen a cél /végcél/, az ok és a hatás /okozat/. Nincs olyan teremtett dolog, amelyben e három nem létezik. A legnagyobban, avagy a mindenségben e három a következő rendben létezik: minden dolog végcélja a napban van, ami az Isteni Szeretet és az Isteni Bölcsesség legközelebbi kiáradása. Minden dolog oka a lelki világban van; és minden dolog hatása a természeti világban van. A következőkben megmutatjuk, hogy e három hogyan létezik a dolgok első és utolsó alapelvében. Nos, mivel nincs olyan teremtett dolog, amiben e három nem létezik, következésképp a mindenség és minden abban levő dolog a nap által teremtetett az Úrból, amely napban minden dolog végcélja van.

155. A teremtés nem magyarázható el úgy, hogy megértsük, csak ha a teret és időt eltávolítjuk gondolkodásunkból. Távolítsuk el tehát ezeket, ha tudjuk, vagy amennyire tudjuk és tartsuk elménket egy tértől és időtől elvonatkoztatott elképzelésben. Akkor majd felfogjuk, hogy a terek legnagyobbika és legkisebbike egyáltalán nem különbözik. Akkor pedig hasonló elképzelésünk lesz a mindenség teremtéséről, mint a mindenség részleteinek a teremtéséről. Azt is megértjük, hogy a teremtett dolgok azért sokfélék, mert az IstenEmberben végtelen dolgok vannak és onnan korlátlan /indefinite/ dolgok abban a napban, ami az Ő legközelebbi kiáradása és e korlátlan dolgok ábrázolódnak ki a teremtett mindenségben. Ezért egy dolog sem lehet sehol ugyanaz, mint egy másik; szintén ezért van minden dolog változatossága is, ami megjelenik a szemek előtt a térrel együtt a természeti világban és a tér látszatában a lelki világban; és ez a változatosság igaz a dolgokra általában és a dolgokra egyedileg is. Ezek azok a dolgok, amelyeket bemutattunk az I. részben, ahol kiderült, hogy az Isten-Emberben a végtelen dolgok megkülönböztethetően egyek: 17-22. pontok. Hogy a mindenségben minden az Isteni Szeretetből és az Isteni Bölcsességből teremtetett: 5254. pontok, Hogy a teremtett mindenségben minden az Isten-Ember Isteni Szeretetének és Isteni Bölcsességének átvevője /befogadója/ 55-60. pontok; Hogy az Isteni nem térben van: 7-10. pontoké Hogy az Isteni megtölt minden teret tér nélkül: 69-72. pontok; Hogy az Isteni a legnagyobb és a legkisebb dolgokban is ugyanaz: 77-82. pontok.

156. A mindenség és minden abba levő teremtéséről nem mondhatjuk, hogy térből térbe hatott esemény, senem hogy időből időbe, fejlődően és egymás utániságban, hanem örökkévalóságból és végtelenségből; nem az idő örökkévalóságából, mert ilyen nem létezik, hanem a nem időből való örökkévalóságból mert ez azonos az Istenivel; sem a tér végtelenségéből, mert ilyen sem létezik, hanem a nem térből való végtelenségből, ami szintén az Istenivel azonos. Tudom, hogy e dolgok meghaladják azon gondolatok képzetét, amelyek a természeti fényben vannak, de nem haladják meg azon gondolatok képzeteit, amelyek a lelki fényben vannak, mert ez utóbbiakban semmi nincs a térből és időből; nem is haladják meg mindenestől azokat az elképzeléseket, amelyek a természeti fényben vannak; mert amikor azt mondjuk, hogy nincs olyan dolog, mint végtelen tér, mindenki elfogadja ezt értelméből fakadóan; ugyanez a helyzet az örökkévalósággal, mivel ez az idő végtelensége. Az "örökkévalóságig" kifejezést az időből értjük meg, de az "örökkévalóságtól" nem érthető meg, csak ha az időt eltávolítjuk.

15'T. A TERMÉSZETI VILÁG NAPJA TISZTA TŰZ ÉS EZÉRT HALOTT, ÉS MIVEL A TERMÉSZET EREDETE ABBÓL A NAPBÓL SZÁRMAZIK,AZ IS HALOTT

Maga a teremtés a legkevésbé sem tulajdonítható a természeti világ napjának, hanem minden a lelki világ napjának, mert a természeti világ napja teljesen halott, de a lelki világ napja élő, mivel az Isteni Szeretet és az Isteni Bölcsesség első kiáradása; ami pedig halott, az nem magától hat, hanem azt hatás éri.Ezért ha neki tulajdonítunk bármit is a teremtésből, ez olyan, mintha a művész munkáját a hangszernek tulajdonítanánk, amivel a művész zenekara dolgozik. A természeti világ napja tiszta tűz, amitől minden élet elvont; de a lelki világ napja Isteni Életet tartalmazó tűz. Az angyalok elképzelése a természeti világ napjának tüzéről és a lelki világ napjának tüzéről ez: hogy az isteni élet belsőleg benne van a lelki világ napjának a tüzében, de külsőleg a természeti világ napjának a tüzében van. Ebből látható, hogy a természeti világ napjának a valódisága nem önmagától van, hanem a lelki világ napjából kiáradó élő erőből; ezért ha az utóbbi nap élő erejét visszavonná, vagy elvenné valami, akkor az előbbi nap elenyészne. Ezért van az, hogy a nap imádása mindenféle istentisztelet legalacsonyabbika; és ezért az Ige azt förtelemnek hivja.

158. Mivel a természeti világ napja tiszta tűz és ezért halott, így az abból eredő hő holt hő, és az abból eredő fény holt fény. Megfelelő okfejtés által a légkörök - az éter és a levegő - amelyek átveszik és közvetítik ama nap hevét és fényét, holtak; és mivel holtak, a világ .ezeknek,, alávetett összes és egyedi dolgai, amelyeket együtt földnek hívunk, holtak. Mindazonáltal ezeket a dolgokat együtt és egyedileg is lelki dolgok veszik körül, amelyek a lelki világ napjából erednek és folynak; ha pedig ezek nem vennék körül a dolgokat,a földek nem lettek volna működésbe hozhatók és képessé tehetők hasznos formák, azaz növények, avagy az élet formái, azaz állatok létrehozására; vagy pedig az ember létezéséhez és fennmaradásához szükséges anyagok készleteinek biztosítására.

159. Nos, mivel az ama napból származó természeti létezőket és mindent, ami abból létezik és marad fenn, természetinek hívunk, következésképp a természet az összes és egyedi hozzátartozó dolgokkal együtt halott. Az a látszat, hogy a természet élő az emberekben és állatokban, annak az életnek tudható be, ami a természetet kíséri és mozgásba hozza.

160. Mivel a természet legalacsonyabb létezői, amelyek a földeket alkotják, holtak, és nem változékonyak és változatosak az indíttatások és gondolatok állapota szerint, mint a lelki világban, hanem változhatatlanok és rögzültek, ezért a természetben vannak terek, és terek távolságai. Az ilyen dolgok az ott befejeződő és a nyugalom állapotában fennmaradó teremtés következményei. Ebből nyilvánvaló, hogy a terek a természetre jellemzők; és mivel a terek a természetben nem az élet állapotai szerinti látszatai a térnek, mint a lelki világban, ezeket is holtnak hívhatjuk.

161. Mivel az idők hasonló módon megállapítottak és állandók, ezek is a természetre jellemzők; mert egy nap ideje állandóan huszonnégy óra, és egy év ideje állandóan háromszázhatvanöt nap és egy negyed. A fény és sötétség, valamint a hő és hideg leglénye gibb állapotai, amelyek váltogatják egymást, szintén állandóan visszatérnek. A naponta visszatérő állapotok a reggel, dél, este, és éjszaka; az évente visszatérők a tavasz, nyár, ősz és tél; és az év állapotai állandóan módosítják a napok állapotait. Mivel ezen állapotok egyike sem az élet állapota, mint a lelki világban, ezért holtak; mert a lelki világban állandó hő és állandó fény van, és a fény a bölcsesség állapotával függ össze, és a hő a szeretet állapotával az angyalokkal összhangban, aminek a révén az angyalok állapota élő.

162. Ebből láthatjuk azok bolondságát, akik mindent a természet ja-vára írnak. Akik megerősítették magukat a természetnek való kedvezésben, olyan állapotba hozzák magukat, hogy már nem kívánják felemelni elméjüket a természeti fölé; ezért elméjük felülről zárt és lentről nyitott és így érzéki-természetivé, avagy lelkileg holttá válnak; és mivel akkor csak olyan dolgokból gondolkodnak, amit testi érzékeikből vagy a világból érzékeiken keresztül megtanultak, szívükben meg is tagadják Istent. Ez esetben, mivel az ember összeköttetése a Mennyel megtört, a pokollal alkot kapcsolatot és csak a gondolkodás és akarás képessége marad meg neki, A gondolkodás képessége az értelmességből és az akarás képessége a szabadságból; e két képesség mindegyike az Úrtól van az embernek, és soha el sem vehetők. Ezekkel egyformán rendelkeznek az ördögök és az angyalok. De az ördögök arra használják ezeket, hogy magukat őrültté tegyék és gonoszt tegyenek, míg az angyalok arra alkalmazzák ezeket, hogy bölccsé tegyék magukat és jót tegyenek.

163. KÉT NAP NÉLKÜL - AZ EGYIK ÉLŐ, A MÁSIK HOLT - NEM LEHET TEREMTÉS.

A mindenség általában két világra oszlik, a lelkire és a természetire; angyalok és lelkek laknak a lelki világban, és emberek a természeti világban. A két világ külső arca teljesen azonos, annnyira, hogy nem különböztethetők meg. De belső arcukat illetően teljesen eltérők. A lelki világban levő emberek, akiket, amint már mondtuk, angyaloknak és lelkeknek hívunk, lelkiek, és mivel lelkiek, lelkien beszélnek és gondolkodnak; de a természeti világban lévő emberek természetiek és természetien gondolkodnak és beszélnek; a lelki gondolkodásban és beszédben pedig semmi közös nincs a természeti gondolkodással és beszéddel. Ebből nyilvánvaló, hogy e két világ, a lelki és a természeti, teljesen eltér egymástól. annyira, hogy semmiképpen nem lehetnek együtt.

164. Nos, mivel e két világ ennyire különálló, szükség van két napra; egyre, amiből minden lelki dolog ered és egy másikra, amiből minden természeti dolog ered; és mivel minden lelki dolog eredetében élő, és minden természeti dolog eredetétől holt, és eredetüket e dolgoknak a saját napjuk jelenti, így az egyik nap élő és a másik nap holt; valamint a holt nap az Úrból teremtetett az élő nap által.

165. A holt napot azért teremtette az Úr, hogy minden rögzült, megállapodott és állandó lehessen a legvégső dolgokban, és hogy ezért állandó és tartós létezések legyenek.Ezen alapul a teremtés és nem más alapon. A földgömb, amelyben, amelyen és ami körül ilyen dolgok léteznek, úgymond, az alap és égbolt /firmament/, mivel a legvégső mű, amelyben minden bezárul és amelyen minden nyugszik. Ez, úgymond, az anyakőzet /matrix/ is, amelyből létrejönnek a hatások, amelyek a teremtés végcéljai, amint a következőkben meg fogjuk mutatni.

166. Hogy az Úr teremtett minden dolgot az élő nap által és nem a holt nap által, nyilvánvaló abból a megfontolásból, hogy ami élő, az kedve szerint rendelkezik a holttal és a hasznokra alakítja a holtat, amelyek annak célját képezik, nem pedig fordítva van. Egy értelmes ember sem gondolhatja, hogy minden és még maga az élet is a természettől van: aki így gondolkozik, az nem tudja, mi az élet. A természet nem tud semminek életet osztani, mivel önmagában mindenestől élettelen. Teljesen ellentétes a renddel, hogy ami holt, hasson arra, ami élő, vagy hogy egy holt erő hasson az élő erőre, vagy ami ugyanaz, hogy a természeti hasson a lelkire, és ezért ha így gondolkodunk, az teljesen ellentétes az ép ész fényével. Ami holt, vagy természeti, valóban elferdíthető vagy megváltoztatható sok módon, külső véletlen által; de mégsem tud hatni az életre, hanem az élet hat rá az ama bizonyos dolog formájában benne foglalt változás szerint./?/ Ugyanez igaz tekintettel a lélek /soul/ lelki működéseibe való fizikai befolyásra, amely, mint köztudott, nem létezik, mert nem lehetséges.

167. A TEREMTÉS CÉLJA - AMI AZ, HOGY MINDEN VISSZATÉRJEN A TEREMTŐHÖZ ÉS HOGY ÖSSZEKAPCSOLÓDÁSUK LEGYEN- A TEREMTÉS LEGVÉGSŐ DOLGAIBAN LÉTEZIK.

Megfelelő lehet először a végcélokról /ends/ beszélni. Három sorban egymás után következő dolog van; ezeket első célnak, középső célnak és végső célnak hívjuk; ezeket hívjuk célnak, oknak és hatásnak is. E háromnak benne kell lennie mindenben, hogy az bármi lehessen; mert az első cél a középső cél és egy legvégső cél nélkül lehetetlen; vagy ami ugyanaz, cél, ok és hatás nélkül nem létezhet. Így nem létezhet az ok sem a cél nélkül, amiből ered és a hatás nélkül, amiben benne van /megnyilvánul, manifested/; se nem létezhet egy hatás /effect/ egyedül, ok és cél nélkül. Ez érthető, ha tekintetbe vesszük, hogy a cél hatás nélkül, vagy attól elszigetelten nem létezik, és csak szólam; mert a célt, hogy tényleges legyen, be kell határolni és hatásában határolódik be, amelyben először hívjuk célnak, mert valóban cél. Valóban úgy tűnik, hogy a közvetítő,avagy ami hat, önmagától létezik; de ez látszat, ami ama tényből keletkezik, hogy a közvetítő hatásában létezik; ha elkülönítjük hatásától, akkor egy pillanaton belül eltűnik. Ebből nyilvánvaló, hogy e háromnak, a célnak, az oknak és a hatásnak mindenben léteznie kell, hogy bármivé tegye azt.

163. Sőt, meg kell figyelnünk, hogy a cél minden az okban és minden a hatásban; ezért van az, hogy a célt, okot és hatást első célnak, középső célnak és legvégső célnak hívjuk. De ahhoz, hogy a cél legyen minden az okban, kell lenni valaminek a célból, amiben benne lehet; és ahhoz, hogy a cél minden legyen a hatásban, kell lenni valaminek a célból az okon keresztül, amiben a cél lehet; mert a cél nem lehet egyedül önmagában - valami önmagától létezőben kell lennie, amiben benne lehet minden sajátját illetően és hatékonynyá válhat cselekvés által, amíg fennmarad. A legvégső célban marad fenn, amit hatásnak hívunk.

169. A teremtett mindenségben, annak legnagyobb és legkisebb részeiben is, e három, a végcél, ok és hatás, azért létezik, mert létezik Istenben, a Teremtőben, aki az örökkévaló Úr; de mivel Ő végtelen és végtelen dolgok a Végtelenben megkülönböztethetően egyek /ahogy fentebb kimutattuk a 17-22.pontokban/ ezért e három Benne és az Ő végtelenjeiben megkülönböztethetően egyek. Ezért van az, hogy a mindenség, ami az Ő Esse-jéből teremtetett, és ami a hasznokat tekintve az Ő képmása, megkapta e hármat az összes és minden egyes hozzá tartozó dologban.

170. Az egyetemes cél, ami minden dolog célja a teremtésben, az, hogy meglegyen a Teremtő örök összekapcsolódása a teremtett mindenséggel. Ez pedig lehetetlen, ha nincsenek alanyok, amelyekben az Ő Istenije lehet, mint Önmagában, következésképp amelyben az Isteni lakozhat és maradhat. Ezen alanyoknak, hogy az Ő lakhelyei és házai legyenek, ahhoz az ő szeretete és bölcsessége átvevőinek kell lenniük, mintha azokkal maguktól rendelkeznének; következésképp olyannak kell lenniük, hogy felemelkedjenek a Teremtőhöz, mintegy önmaguktól és összekapcsolódjanak Vele; e kölcsönösség nélkül nem jöhet létre összekapcsolódás. Ezek az alanyok emberek, akik mintegy önmaguktól tudnak felemelkedni és csatlakozni; hogy ezen emberek ilyen alanyok és hogy ők átvevői az Isteninek, mintha önmaguktól lenne, ezt fentebb többször kimutattuk. Eme összekapcsolódás által az Úr jelen van minden Be1ő1e teremtett műben; mert minden teremtett dolog végül az ember kedvéért van. Ezért minden teremtettnek a haszna fokozatonként emelkedik alegvégsőktől az emberig és az emberen keresztül Istenig, a Teremtőig, akitől minden ered, amint fentebb kimutattuk a 65-68. pontokban.

171. A teremtés folyamatos fejlődés e legvégső célig ezen három alapelv, a cél, ok és hatás által, mert ez a három az Úrban, a Teremtőben létezik, amint fentebb mondtuk; és az Isteni minden térben benne van tér nélkül a 69-72. pontokban; és ugyanaz a legnagyobb és legkisebb dolgokban: 77-82. pontok. Ebből nyilvánvaló, hogy a teremtett mindenség általános fejlődésében legvégső célja felé tulajdonképpen a középső cél, mert a hasznok formáit állandóan felemeli a földről az Úr, a Teremtő, folyamatosan az emberhez, aki testét illetően hasonlóképpen a földről emeli fel; az ember következőleg azáltal emelkedik fel, hogy átveszi a szeretetet és bölcsességet az Úrtól; és minden eszközt megkap ahhoz, hogy átvehesse ezeket; valamint olyanná, tette az Úr az embert, hogy át tudja venni ezeket, ha akarja. Amit most mondtunk, abból látható, bár mindeddig csak általános módon, hogy a teremtés célja, ami az, hogy minden visszatérjen a Teremtőhöz és hogy összekapcsolódás jöjjön létre, a teremtés legvégső dolgaiban van.

172. Hogy a cél, ok és hatás a teremtés összes és egyedi dolgaiban megvan, nyilvánvaló, amikor megfontoljuk, hogy minden hatás, vagy legvégső cél újra első céllá, válik egy folyamatos sorozatban

az Úrtól, a Teremtőtől, aki az első, az embernek Vele való összekapcsolódásáig, ami az utolsó. Az, hogy minden legvégső cél újra első céllá válik, nyilvánvaló ama tényből, hogy semmi olyan élettelen és holt nincs benne, hanem van némi hatékonyság; még a homok is kibocsát olyan alapelvet, ami segítséget ad valaminek a létrehozásához és ezért valaminek az előidézéséhez.

III. rész.

173. A LELKI VILÁGBAN VANNAK LÉGKÖRÖK, VIZEK ÉS FÖLDEK, MINT A TERMÉSZETI VILÁGBAN, DE AZ ELŐBBIEK LELKIEK, MÍG AZ UTÓBBIAK TERMESZÉTIEK.

Az előző oldalakon említettük és a Menny és Pokol című munkában kimutattuk, hogy a lelki világ és a természeti világ egyforma, csak éppen a lelki világban az összes és minden egyes dolog lelki, és a természeti világ összes és minden egyes dolga természeti. Mivel e két világ egyforma, ezért mindkettőben vannak légkörök, vizek és földek, amelyek az általános ok, amelyek által és amelyekből az egyedi dolgok végtelen változatosságban léteznek.

174. A légkörök, amelyeket étereknek és levegőknek hívnak, egyformák a lelki és a természeti világban, csak épp a lelki világban lévők lelkiek, a természeti világban. levők pedig természetiek. Az előbbiek azért lelkiek, mert abból a napból léteznek, ami az Úr Isteni Szeretetének és Isteni Bölcsességének az első kiáradása, és tőle vesznek át a légkörök önmagukba, isteni tüzet, ami a szeretet, és isteni fényt, ami a bölcsesség, és szállítják e kettőt a mennyekbe, ahol az angyalok laknak, és ott ama nap jelenlétét okozzák a legnagyobb és legkisebb dolgokban. A lelki légkörök különálló állományok /substances/ avagy a legapróbb formák, amelyek ama napból erednek; és mivel ezek külön-külön veszik át a napot, ezért annak tüze, mivel oly sok létezőbe és formába oszlik szét és ezek a borítók befedik vagy bezárják e tüzet és enyhítik azt, hővé válik, ami végiü1 kiosztódik a Mennyben levő angyalok és a Menny alatti lelkek szeretetének; ugyanezt mondhatjuk el a nap fényéről. A természeti légkörök hasonlók a lelki légkörökhöz, mivel szintén egy nagyon apró forma különálló állományai, amelyek a természeti világ napjából erednek; amely napot szintén mindegyikük átveszi és elraktározza magában annak tüzét, és mérséklik és szállítják mint hőt a földre, amely az emberek lakhelye ; és hasonló módon van a fénnyel.

175. A különbség a lelki légkörök és a természeti légkörök között az, hogy a lelki légkörök az isteni tűz és isteni fény tartályai, s így a szeretete és bölcsességé, mert ezeket tartalmazzák magukban; míg a természeti légkörök nem az isteni tűz és isteni fény tartályai, hanem saját napjuk tüzéé és fényéé, ami önmagában nélkülözi az életet /amint fentebb megmutattuk/ és ezért semmit nem tartalmaznak a lelki világ napjából, mégis lelki légkörök veszik körül őket, amelyek ama napból jönnek. Az angyalok bölcsességéből tudjuk, meg, hogy ez az eltérés a lelki légkörök és a természeti légkörők közt.

176. A légkörök létezése a lelki világban épp úgy, mint a természeti világban, meglátszhat azon tényből, hogy az angyalok és lelkek lélegeznek, beszélnek és hallanak ugyanúgy, mint az emberek a természeti világban; a légzés, mint a beszéd és a hallás is, a levegő, vagyis a legvégső légkör révén jön létre; valamint ama tényből, hogy az angyalok és lelkek látnak, ugyanúgy mint az emberek a természeti világban és a látás csak egy a levegőnél tisztább légkör révén lehetséges. Abból is láthatjuk ezt, hogy az angyalok és lelkek a természeti világban lévő emberekkel azonos módon gondolkodnak és indíttatnak, a gondolkodás és indíttatás pedig csak a még tisztább légkörök segítségével létezhet; végül pedig abból, hogy minden az angyalok és lelkek testéhez tartozó dolgot, mind a külsőket, mind a belsőket a légkörök tartják megfelelő kapcsolatban ; külsőiket egy légies légkör, és belsőiket az illékony /éteri/ légkörök; ha ezen légkörök környomása és tevékenysége nem lenne, akkor a test belső és külső formái nyilvánvalóan megsemmisülnének. Mivel az an.-. gyalok lelkiek és testüket általában és részleteiben a légkörök tartják kapcsolatukban, formájukban és rendjükben, így azok a lég-. körök is lelkiek; és azért lelkiek, mert a lelki naptól erednek, ami az Úr Isteni Szeretetének és Isteni Bölcsességének első kiáradása.

177. Fentebb említettük, a Menny és Pokol című munkában pedig megmutattuk, hogy a lelki világban is vannak vizek és földek, mint a természeti világban, de, hogy a vizek és földek a lelki világban lelkiek; mivel ezek lelkiek, a lelki nap hője és fénye módosítja és hozza működésbe őket a napból származó légkörök álta1 épp úgy, ahogy a természeti világban a vízre és földre a természeti nap hője és fénye hat és ez módosítja őket légkörei által.

178. Itt légkörökről, vizekről és földekről beszélünk, mert ezek azon általános dolgok, amelyek által és amelyekből az összes és minden egyes dolog létezik végtelen változatosságban. A légkörök tevékeny erők /powers/, a vizek a .közbeeső erők és a földek a tétlen erők, amelyekből minden hatás létezik. E három erő a maga sorozatában csakis attól az élettől ilyen, ami az Úrból, mint napból ered és tevékennyé teszi ezen erőket.

179. A SZERETETNEK ÉS BÖLCSESSÉGNEK FOKOZATAI VANNAK ÉS .EZÉRT A HŐNEK ÉS FÉNYNEK IS, VALAMINT A LÉGKÖRÖKNEK IS.

Csak ha tudjuk, hogy vannak fokozatok és mik, és milyen természetűek ezek, akkor foghatjuk fel azt, ami ebből következik; mert minden teremtett dologban vannak fokozatok, következésképp minden formában; amiért is az Angyali Bölcsesség ezen részében a fokozatokkal fogunk foglalkozni. A szeretet és bölcsesség fokozatainak létezése nyilvánvalóan meglátszhat a három Menny angyalaiból. A harmadik Menny angyalai túltesznek a második Menny angyalain szeretetben és bölcsességben, és ez utóbbiak túltesznek az első Menny angyalain annyira, hogy nem lehetnek együtt; a szeretet és bölcsesség fokozatai megkülönböztetik és elkülönítik őket. Ezért van az, hogy az alsóbb mennyek angyalai nem tudnak felemelkedni a felsőbb mennyek angyalaihoz; ha pedig megengedik nekik, hogy felemelkedjenek, akkor nem látják a felsőbb angyalokat, sem semmit, ami körülöttük van, mert az utóbbi angyalok szeretete felsőbb fokozaton van, ami meghaladja az alsóbb angyalok felfogását. Minden angyal a saját szeretete és saját bölcsessége; a szeretet pédig a bölcsességgel a maga forrnáfában ember, mert Isten, aki maga a szeretet és maga a bölcsesség, .Ember. Alkalmanként megadatott nekem, hogy lássam, amint a legvégső Menny angyalai felemelkednek a harmadik Menny angyalaihoz, és amikor elérték azt a Mennyet, hallottam panaszkodásukat, hogy senkit nem látnak, bár annak angyalai között voltak. Aztán oktatták őket, hogy azok az angyalok azért láthatatlanok számukra, mert szeretetüket és bölcsességüket nem tudják felfogni és a szeretet és bölcsesség okozza az angyal emberkénti megjelenését.

180. Még nyilvánvalóbban meglátszik az angyalok szeretetéből és bölesességéből, az emberek szeretetéhez és bölcsességéhez viszonyítva, hogy a szeretetnek és bölcsességnek fokozatai varnak. Jó1 tudjuk, hogy az angyalok bölcsessége viszonylag kimondhatatlan; a következőkben látni fogjuk, hogy érthetetlen is az emberek előtt, amikor természeti szeretetben vannak. Azért tűnik kimondhatatlannak és érthetetlennek, mert magasabb fokon van.

181.Mivel a szeretetnek és bölcsességnek fokozatai vannak, a hőnek és fénynek is fokozatai vannak. Hő és fény alatt lelki hőt és fényt értünk, amilyen az angyaloké a Mennyekben, és amilyen az embereké elméjük belsőit illetően; mert az emberek szeretetének hője és bölcsességének fénye hasonló az angyalok hőjéhez és fényéhez. A Mennyekben ez a helyzet: a szeretet minősége és mennyisége, amivel az angyalok rendelkeznek, meghatározza hőjük minőségét és mennyiségét; fényüknek pedig ugyanilyen kapcsolata van bölcsességükkel, mert szeretet van hőjükben és bölcsesség a fényükben, ahogy megmutattuk az előbb. Ugyanígy van a földi emberekkel, csak épp az angyalok érzik ezt a hőt és látják azt a fényt, míg az emberek nem, mert az emberek természeti hőben és fényben vannak; és amíg ez a helyzet, nem érzik a lelki hőt, kivéve a szeretet bizonyos örömét, senem látják az igazság egy felfogását. Nos, mivel az ember, amíg a természeti hőben és fényben van, semmit nem tud a lelki hőrő1 és fényről magában és mivel ezt nem tudhatja, csak a lelki világból való megtapasztalás által, ezért itt először arról a hőről és fényről fogunk beszélni, amiben az angyalok és mennyeik vannak, mivel ez a témáról való megvilágosodás egyetlen forrása.

132. A lelki hő fokozatait azonban nem írhatjuk le tapasztalatból, mert az a szeretet, amivel a lelki hő összefügg, határozottan nem esik a gondolkodás elképzelései alá; de a lelki fény fokozatait leírhatjuk, mert az a gondolkodás elképzelései alá esik, mivel a lelki fény a gondolkodásból van; a fény fokozataiból pedig megérthetők a lelki hő fokozatai, mert hasonlóak a fokozatai. Nos, nekem megadatott, hogy szemeimmel lássam a lelki fényt, amelyben az angyalok vannak. A felsőbb Mennyek angyalainak fénye oly ragyogó, hogy nem. leírható, még a hó fehérségével sem, és olyan csillogó, hogy nem írhatjuk le még e világ napja, sugarainak lobogásával sem; egy szóval ezerszer túllépi a nap déli fényét a földön. De az alsóbb Mennyek angyalainak fényét bizonyos mértékig leírhatjuk hasonlatokkal, mégis túllépi a mi világunk legnagyobb fényét is. A felsőbb Mennyek angyalainak fénye azért nem leírható, mert fényük egyet alkot bölcsességükkel; és mivel bölcsességük az emberi bölcsességhez viszonyítva kimondhatatlan, úgy van fényükkel is. E néhány megfontolásból kitűnhet, hogy a fénynek fokozatai vannak; és mivel a bölcsesség és széretet hasonlít egymáshoz fokozatában, következésképp a hőnek is hasonló fokozatai vannak.

183. Mivel a légkörök a hő és fény tartályai és hordozói, így a légköröknek annyi fokozata van, ahány fokozata a hőnek és fénynek, és ahány fokozata a szeretetnek és bölcsességnek. A többi légkör létezése, amelyek fokozatokkal térnek el egymástól, sok tapasztalatból nyilvánult meg nekem a lelki világban; különösen azon tényből, hogy az alsóbb Mennyek angyalai nem tudnak lélegezni a felsőbb angyalok területén és hogy úgy tűnik önmaguk előtt, mintha levegő után kapkodnának, mint ami a helyzet a levegőből az éterbe, vagy a vízből a levegőbe emelt állatokkal; a Mennyek alatti lelkek is úgy tűnnek fel a Mennyekben levők előtt, mintha párában lennének. Fentebb a 176. pontban látható, hogy több, egyamástól fokozatokkal eltérő légkör van.

184. KÉTFÉLE FOKOZAT VATN: MAGASSÁGI FOKOZATOK ÉS SZÉLESSÉGI FOKOZATOK. A fokozatok ismerete a kulcs, ami megnyitja a dolgok okát, hogy beléphessünk azokba: enélkül aligha tudhatunk valamit az okról; mert a kulcs nélkül mindkét világ tárgyai és alanyai oly általánosan /univoca/ jelennek meg, hogy úgy tűnik, semmi sincs bennük, csak amit a szem lát; amikor mindazonáltal ez a semmi a belül rejtve fekvő dolgokhoz viszonyítva olyan, mint egy az ezrekhez, sőt a tízezrekhez. A rejtve fekvfő belső dolgok semminképp nem felfedezhetők, csak ha megértjük a fokozatokat; mert a külső dolgok felemelkednek a belső dolgokhoz és ezek a legbelsőkhöz a fokozatok által; nem folyamatos fokozatok által, hanem különálló fokozatok által. Folyamatos fokozatoknak hívjuk az apadásokat vagy csökkenéseket a nagyobbtól a finomabbig, vagy a sürűbbtől a ritkábbig, vagy ilnkább a szaporodásokat és növekedéseket a ritkábbtól a sűrűbbig, a finomabbtól a nagyobbig, mint a fény csökkenése az árnyékig, vagy a hőé a hidegig. De a különálló fokozatok teljesen. mások: ezek az elsődleges, másodlagos és utólagos, vagy a cél, ok és hatás kapcsolatában vannak. Ezeket azért hívjuk különálló fokozatoknak, mert az elsődleges önmagától van, a másodlagos önmagától és az utólagos önmagától; egybevéve őket mégis egyet alkotnak. Az éternek és levegőnek hívott légköröket a legfelsőtől a legalsóig, avagy a naptól a földig ilyen fokozatokban különböztetjük meg; és olyanok, mint az alkotóelemek, ezen alkotóelemek összetételei és újra ezen összetételek összetételei, amelyeket összevéve vegyüléseknek hívunk. Ez utóbbi fokozatok különállóak, mert különállóan léteznek; és ezeket értjük magassági fokozatokon; de az előbbi fokozatok folya matosak, mert folyamatosan növekszenek; és ezeket értjük szélességi fokozatokon.

185. Az összes és minden egyes dolog, ami a lelki és a természeti világban létezik, egyidejűleg van a különálló és a folyamatos fokozatokból, avagy a magasság fokozataiból és a szélesség fokozataiból. A különálló fokozatokból álló kiterjedést magasságnak hívjuk, és a folyamatos fokozatokból állót szélességnek: helyzetük a látáshoz viszonyítva nem változtatja elnevezésüket. Ezen fokozatok ismerete nélkül semmi nem tudható a három Menny közti különbségről, vagy az ottani angyalok szeretete és bölcsessége közti különbségről, avagy a légkörök közti különbségről, ami körülveszi és tartalmazza őket. Sőt a három fokozat ismerete nélkül semmi nem tudható az elme belső képességeinek különbségéről az emberben, s így állapotukról az újjáalakulást és újjászületést illetően; avagy a külső képességek különbségéről, amelyek az angyalok és az emberek testére is jellemzők; és egyáltalán semmit a lelki és a természeti közti különbségről, avagy ezek összefüggéséről. Sőt, még az emberek és állatok életének bármily különbségéről sem, vagy a tökéletesebb és a tökéletlen állatok közti különbségről, vagy a növényi világ formái közti és az ásványi világot alkotó anyagok közti különbségekről. .Ebből .kitűnhet, hogy akik nem tudnak e fokozatokról, semmilyen megítéléssel nem láthatják az okokat; csak hatásokat látnak és abból ítélik meg az okokat, amit legnagyobbrészt a hatásokkal összefüggő következtetéssel tesznek. Pedig az okok nem hoznak létre hatásokat folyamatosság által, hanem különállóan, mert az ok az egy dolog, és a hatás egy másik; különbség áll fenn, mint az elsődleges és másodlagos, vagy mint az alakító dolog és az alakított dolog között.

186. Vegyük például az angyali Mennyeket, hogy a különálló fokozatok természetét és minőségét, valamint a különbséget köztük és a folyamatos fokozatok közt még jobban megértsük. Három Menny van és ezek magassági fokozatok által állnak külön, úgy, hogy az egyik Menny a másik alatt van. Ezek nem érintkeznek /communicate/ egymással, csak befolyás /influx/ által, ami az Úrtól ered a mennyeken keresztül a maguk sorrendjében a legalsóig, nem pedig fordítva. De minden Mennny különböző önmagában, nem magassági fokozatokkal, hanem szélességi fokozatokkal. Akik középen vannak, vagy a központban, azok a bölcsesség fényében vannak, és akik a szélen a határok felé, azok a bölcsesség árnyékában vannak; így a bölcsesség tudatlansággá csökken, ahogy a fény árnyékká csökken, ami folyamatosság által történik. Ugyanez a helyzet az emberrel: elméje belsői annyi részre oszlanak, mint ahány angyali Menny van, és e fokozatok egyike a másik fölött van; ezért az ember elméjének belsőit különálló fokozok osztják fel, avagy magassági fokozatok; ezért az ember lehet a legalacsonyabb fokozaton vagy a felsőbbön, vagy a legfelsőn, bölcsessége fokozata szerint. Ha az ember csak a legalacsonyabb fokon van, akkor a legfelső fokozat zárva vari és akkor nyílik meg, amikor az illető bölcsességet vesz át az Úrtól. Az emberben, mint a Mennyben is, vannak folyamatossági, azaz szélességi fokozatok is. Az ember hasonlít a Menynyekre, mert elméje belsőit illetően ő egy Menny, annak legkisebb formájában, ameddig az Úrtól való szeretetben és bölcsességben van; látható a Menny és Pokol című munka 51-58. pontjaiban, hogy az ember, elméje belsőit illetően, Menny, annak legkisebb formájában.

187. E néhány megfontolásból kitűnhet, hogy aki semmit nem tud a különálló fokozatokról, avagy magassági fokozatokról, semmit nem tudhat az ember állapotáról az újjáalakulás és újjászületés tekintetében, amelyeket az Isteni Szeretetnek és az Isteni Bölcsességnek az Úrtól való átvevése hoz. létre és az elme belső fokozatainak a maguk rendjében való, ebből következő megnyílása; senem tudhat semmit az Úrtól jövő, a mennyeken keresztüli beáramlásról, vagy arról a sorrendről, amelyben az ember teremtetett. Ha bárki ezekre a dolgokr a nem a különálló fokozatokból, avagy magassági fokozatokból gondol, hanem a folyamatos fokozatokból, avagy szélességi fokozatokból, akkor semmit nem láthat ezekből, csak a hatásokból kiindulva, és nem az okokból. Ha pedig egyedül a hatásokból látunk, akkor tévedésekből látunk, ahonnan a hibák származnak, egyik a másik után, amik következtetés által úgy megsokasodhatnak, hogy végül rendkívüli tévedéseket hívhatunk igazságoknak.

188. Amennyire tudom, eddig semmit nem tudtunk a különálló fokozatokról, avagy magassági fokozatokról, hanem csak a folyamatos fokozatokról, avagy szélességi fokozatokról; mindkétféle fokozat ismerete nélkül mégsem tudható semmi igazán az okról. Ezért foglalkozni fogunk ezekkel végig ebben a Részben; mert e kis munka célja az, hogy az okokat felfedezzük és a hatásokat megláthassuk belőlük és hogy ezáltal szétoszolhasson a sötétség, amelyben az egyház embere van, tekintettel Istenre és az Úrra, és általában tekintettel az isteni dolgokra, amelyeket lelkinek hívunk. Kijelent- hetem, hogy az angyalok szomorúak a sötétség miatt, ami a földön uralkodik: azt mond ják, hogy alig látható valahol fény és hogy az emberek ragaszkodnak a tévedésekhez és megerősítik azokat és ezáltal tévedéseket halmoznak tévedésekre; és ezek megerősítése hamisságokka.l és meghamisított igazságokon alapuló meggondolások által olyan koholmányokat eszel ki, amelyek nem eloszlathatók, oly nagy a sötétség, hogy győz az okokat tekintve és a tudatlanság az igaz- ságokat tekintve. Az angyalok főként az irgalmasságtól elszigetelt hit és az ezen hit általi megigazulás megerősítéseit panaszolják; - az Istennel, angyalokkal, lelkekkel kapcsolatos elképzeléseket és a szeretet és bölcsesség természetével kapcsolatos tudatlanságot fájlalják.

189. A MAGASSÁGI FOKOZATOK EGYNEMŰEK, ÉS AZ EGYIK A MÁSIKBÓL SZÁRMAZIK SOROZATBAN, MINT A CÉL, OK ÉS HATÁS.

Mivel a szélességi, avagy folyamatossági fokozatok olyanok, mint a fényből az árnyékba, a hőből a hidegbe, a keményből a lágyba, a sűrűből a ritkába, a durvából a finomba tartó fokozatok, stb., és mivel e fokozatokat ismerjük az érezhető és látható tapaszta- latból, de nem így van a magassági fokozatokkal, avagy különálló fokozatokkal, ezért e Részben különösen az utóbbival fogunk foglal-- kozni; mert e fokozatok ismerete nélkül az okok nem láthatók. Va.lóban jól tudjuk, hogy a cé1/end/, ok és hatás sorrendben követke- zik, mint az elsődleges, másodlagos és utólagos; valamint, hogy a cél hozza létre az okot és az ok által a hatást, hogy a cél létezhessen; több más dolgot is tudunk a témáról. Mégis, ha tudjuk e dolgokat és nem látjuk őket létező dolgokra alkalmazva, akkor csak elvontságokat tudunk, amelyek csak addig maradnak meg, amíg elemző és elmélkedési témák vannak a gondolkodásban. Ezért van az, hogy bár a cél, ok és hatás különálló fokozatokkal következik egymásra, a világban még kevesebbet, vagy semmit nem tudunk azon fokozatokról, mert a dolgok puszta ismerete az elvontságban olyan, mint valami légies, ami hamar eloszlik; de ha elvont dolgokat a világban levő dolgokra alkalmazunk, akkor olyanok, mint a látható tárgyak és megmaradnak az emlékezetben.

19Ó. Minden dolog, ami a világban létezik, amiről megállapították a három dimenziót, vagy amelyet összetettnek hívunk, magassági avagy különálló fokózatokból áll. De ábrázoljuk ezt példával. Jól tudjuk; látható tapasztalatból, hogy minden izom az emberi test- ben a legapróbb szálakból áll és hogy ezek összenyalábolódva alkotják a nagyobb, mozgó szálaknak hívott szálakat és hogy ezek kötegei alkotják az összetételeket, amelyeket izomnak hívunk. Ugyanígy van ez az idegekkel; nagyon kis idegszálak tevődnek össze nagyobbakká, amelyek rostokként tűnnek fel és ilyen rostok összegyűjtésével jön létre az ideg. Szintén így van ez a többi összességgel, összenyalá- bolódással és gyűjteménnyel, amelyekből a szervek és zsigerek állnak; mert ezek több fokozat által különféleképpen alakított szálak és edények összetételei. Ugyanúgy van ez a növényi világ összes és minden egyes dolgával is és az ásványi világ összes és minden egyes dolgával is: a fában háromrétű rendben van a rostok összessége; a fémekben és kövekben a részek gömbbé alakulása szintén háromrétű rendben van. E megfontolások mutatják a különálló fokozatok természetét, nevezetesen, hogy az egyik a másikból formálódik, és a második segítségével egy harmadik, vagy összetett; és hogy minden fokozat különálló a másiktól.

191. Ebből következtetéseket vonhatunk le a láthatatlan dolgokat illetően, mert a helyzet ugyanaz velük, mint azon szervi állományokkal /organic substances/ amelyek az agyban a gondolatok és indíttatások tárházai és lakhelyei; mint a légkörökkel, a hőve1 és fénnyel, valamint a szeretettel és bölcsességgel. A légkörök a hő és fény tárházai, ahogy a hő és fény a szeretet és bölcsesség tárháza. Ezért .- mert a légköröknek fokozatai vannak - a hőnek és fénynek, valamint a szeretetnek és bölcsességnek is hasonló fokozatai vannak; mert az utóbbi létezési módja /ratio/ nem különbözik az előzőétől.

192. Amit most mondtunk, abból nyilvánvaló, hogy e fokozatok egyneműek, azaz ugyanolyan eredetűek és természetűek; az izmok mozgó szálai, a legkisebbeké, nagyobbaké és legnagyobbaké, egyneműek; a legkisebb, nagyobb és legnagyobb idegszálak egyneműek; a fa rostjai a legapróbbtól az összetettig egyneműek; így vannak mindenféle köves és fémes részek is ; a szervi állományok, amelyek a gondolatok és indíttatások tárházai és lakhelyei, a legegyszerűbbtől az egybevett összesig, ami az agy, egyneműek; a légkörök a tiszta étertől a levegőig egyneműek; a hő és fény fokozatai a maguk sorozatában, a légkörök fokozatait követve, egyneműek; és innen a szeretet és bölcsesség fokozatai is egyneműek. A nem ugyanilyen eredetü és természetű dolgok különneműek és nem egyeznek az egynemű dolgokkal; ezért nem alkothatnak azokkal együtt különálló fokozatokat, hanem csak a hozzájuk hasonlókkal, amelyek ugyanolyan eredetűek és természetűek, avagy amelyekkel egyneműek.

193. Nyilvánvaló, hogy ezek sorrendjükben olyanok, mint a célök, okok és hatások; mert az első, azaz legkisebb hozza létre saját okát a közbeesővel és hatását a legvégsővel.

194. Meg kell figyelnünk, hogy minden fokozat különbözik egymástól megfelelő külső borítója szerint és az összes fokozatot együtt megkülönbözteti közös borítójuk; és hogy a közös borító érintkezik a belsővel és legbelsővel azok sorrendjében; innen van az összes fokozat összekapcsolódása és azonos hangú cselekvése.

195. AZ ELSŐ FOKOZAT MINDENT ÖSSZEVÉVE BENNE VAN A KÖVETKEZŐ FOKOZATOKBAN.

Minden tárgy és minden dolog fokozatai egyneműek és azért egyneműek, mert az első fokozatból jönnek létre. Kialakulásuk olyan, hogy az első összenyalábolódással vagy gömbbé alakulással, egy szóval összegyűjtéssel hozza létre a másodikat, és azáltal a harmadikat; és mindegyiket a másiktól kifejlesztett borítóval választja el. Ebből nyilvánvaló, hogy az első fokozat az alapvető és egyedül kormányzó a következőkben; ezért az első fokozat mindent egybevéve benne van a következő fokozatokban.

196. Amikor azt mondjuk, hogy a fokozatok ilyen természetűek egymásra való tekintettel, ennek jelentése az, hogy az állományok ilyenek fokozataikban. Ha fokozatok által beszélünk, akkor elvonatkoztatottan beszélünk, azaz egyetemesen, és ezért bármilyen olyan tárgyra, vagy dologra alkalmazható módon, amelyek ilyen fokozatokbanvannak .

197. Az alkalmazást mindama dolgokra érvényesíthetjük, amelyeket elszámláltunk az előző cikkelyben, mint például az izmok és idegek, a növényi és ásványi világ anyagai és részei, a szervi állományok, amelyek, az emberben a gondolkodás és indíttatás közegei, a légkörök, hő és fény, valamint szeretet és bölcsesség. Mindezen dolgokban az első alapelv az egyetlen kormányzás a következőkben, sőt ez az egyedüli bennük; és mivel ilyen, ez minden bennük. Ez nyilvánvaló az ismert dolgokból is, nevezetesen, hogy a cél minden az okban és az okon keresztül minden a hatásban, amiért is a célt, okot és hatást hívjuk az első, középső és legvégső célnak; valamint hogy ez az ok hasonlóképpen az okozott dolog oka is, és hogy nincs semmi lényegi az okokban, csak a cél., és semmi lényegi nincs a mozgásban, csak az erőfeszités; valamint hogy csak egy lényeg van, /substance/ ami lényeg önmagában.

198. .E megfontolásokból világosan látható, hogy az Isteniből, ami maga a lényeg, avagy az egyedüli és kizárólagos lényeg, létezik az összes és minden egyes teremtett dolog; így az, hogy Isten mindent összevéve benne van a mindenségben, ami megegyezik azzal, amit bemutattunk az I. részben; mint az, hogy az Isteni Szeretet és az Isteni Bölcsesség lényeg és forma önmagában /40-43. pontok/ és ezért az önmagában élő és kizárólag élő /Lét/. 44-4ó.pontok/; hogy a mindenség minden dolga az Isteni Szeretetből és Isteni Bölcsességből teremtetett /52-54. pontok; hogy ezért a teremtett mindens ég az Ő képmása /61-65. pontok/ hogy az Úr egyedül a Menny, ahol az angyalok laknak /113-118. pontok/

199. MINDEN TÖKÉLETESEDÉS FOKOZATOKKAL ÉS FOKOZATOK SZERINT NŐ ÉS EMELKEDIK.

Fentebb a 184-188. pontokban megmutattuk, hogy kétféle fokozat van, szélességi fokozat és magassági fokozat; és hogy a szélességi fokozatok olyanok, mint az árnyékhoz közeledő fény, vagy a tudatlansághoz közeledő bölcsesség, de a magassági fokozatok, mint a cél, az ok és hatás /okozat/ avagy az elsődleges, a másodlagos és utólagos: .E fokozatokról azt mondjuk, hogy emelkednek, vagy alább szállnak, mert magassági fokozatok; de az előbbiekről azt mondjuk, hogy növekednek, vagy csökkennek, mert ezek szélességi fokozatok. Az utóbbi fokozatok annyira különböznek az előbbiektől, hogy e kettőben semmi közös nincs, amiért is különállóan kell őket felfogni és semmi esetre sem összekeverve.

200. Minden tökéletesedés fokozatokkal emelkedik és nő és fokozatok szerint, mert minden állítmámy követi az alanyát; a tökéletesség és tökéletlenség általános állítás, mert ezeket az életről, az erőkről és formákról állítjuk. Az élet tökéletessége a szeretet és bölcsesség tökéletessége; és mivel az akarat és az értelem a szeretet és bölcsesség tárháza /tartálya/ az élet tökéletessége az akarat és az értelem tökéletessége is, és ezért az indíttatásoké és gondolatoké is; és mivel a lelki hő a szeretet hordozója, és a lelki fény a bölcsesség hordozója, ezek tökéletességét is vonatkoztat hatjuk az élet tökéletességére. Az erők tökéletessége minden dolog tökéletessége, amelyeket az élet hoz működésbe és mozgat anélkül, hogy bennük magukban élet lenne: ilyen erők a légkörök a maguk valóságában; ilyen erők az emberben a belső és külső szervi állományok és mindenféle állatokban is; és ilyen erő minden a természeti világban, ami a természeti naptól közvetlenül és közvetetten hatékonyságot birtokol. A formák tökéletessége és erők tökéletessége egyet alkot, mert olyanok a formák, amilyenek az erők; csak épp a formák állományok /substances/, de az erők azok hatékonysága, amiért is mindkettő a tökéletesség hasonló fokozatán van; a formák, amelyek nem erők ugyanakkor, szintén tökéletesek a fokozatok szerint.

201. Itt nem fogok beszélni az élet, az erők és formák tökéletesedéseiről, amelyek a szélességi fokozatok, avagy folyamatos fokozatok szerint nőnek vagy csökkennek, mert e fokozatokat ismerjük a világban; hanem az élet, az erők és formák tökéletesedéseiről, amelyek a magassági fokozatok, avagy különálló fokozatok szerint emelkednek vagy szállnak alább, mert e fokozatokat nem ismerik a világban. Azt a módot, ahogyan a tökéletesedések emelkednek és alább szállnak e fokozatok szerint, csak kissé tudjuk a természeti világ látható dolgaiból, de világosan a lelki világban látható dolgokból. Mindössze azt fedezzük fel a természeti világ látható dolgaiból, hogy minél bensőségesebben vizsgáljuk e dolgokat, annál csodálatosabbak a magukat megmutató dolgok; mint a szemekben, fülekben, a nyelvben, az izmokban, a szívben tüdőben, májban vesében, hasnyálmirigyben. és a többi zsigerben, és hasonlóképpen a magokban, gyümölcsökben és virágokban, valamint a fémekben, ásványokban és kövekben is. Jól tudjuk, hogy mindeme tárgyakban annál csodálatosabb dolgok mutatkoznak meg a szem előtt, minél bensőségesebben vizsgáljuk őket; mindazonáltal e dolgokat eddig kissé értettük meg, hogy belsőleg a magassági fokozatok, avagy különálló fokozatok szerint tökéletesebbek, mert az e fokozatokat fedő tudatlanság elrejtette az ilyen ismeretet. De mivel ugyanezen fokozatok léteznek .kézenfekvően a lelki világban /mivel az az egész világ fokok szerint eltérően különálló a legfelsőbbtől a legalsóig, ezért onnan szerezhetjük meg a tudást a fokozatokról; és azután következtetések vonhatók le az erők és formák tökéletességeit tekintve, amelyek hasonló fokozatokon vannak a természeti világban.

202. A lelki világban három Menny van a magassági fokozatok szerint elrendezve; a legfelső mennyben az angyalok a középső menny angyalaihoz képest az összes felsőbbrendű tökéletességben vannak; a középső mennyben pedig az angyalok a legalacsonyabb menny angyalaihoz. képest az összes felsőbbrendű tökéletességben vannak. A tökéletességek fokozatai olyanok, hogy a legalsó menny angyalai nem tudnak felemelkedni a középső menny angyalai tökéletességének első határáig. Ez ellentmondásnak tűnik, mégis igaz: mert az angyalok a különálló fokozatok szerint társítottak és nem a folyamatos fokozatok szerint. Tapasztalat által ismertették meg velem, hogy olyan különbség van a legfelső és az alsóbb mennyek angyalainak indíttatásai és gondolatai s így beszédei között, hogy semmi közös nincs bennük és hogy az érintkezés csak összefüggések által jön létre, amely az Úrnak minden mennybe elható közvetlen befolyása által létezik, és a legfelsőn keresztül a legalsó mennybe eljutó közvetett befolyás által. Ezen eltérések, mivel ilyen természetűek, nem fejezhetők ki vagy írhatók 1e természeti nyelvvel, mert az angyalok gondolatai, mivel lelkiek, nem esnek a természeti elképzelések körébe; csak maguk az angyalok tudják kifejezni és leírni ezeket saját nyelvükön, szavaikkal és írásukkal, és nem az emberiekke1; emiatt mondjuk, hogy a Mennyben hallott és látott dolgok kimondhatatlanok. E különbségeket bizonyos mértékig megérthetjük így: hogy a legfelső vagy harmadik Menny angyalainak gondolatai a célok gondolatai, a középső vagy második Menny angyalainak gondolatai az okok gondolatai, és a legalsó vagy első Menny angyalainak gondolatai a hatások gondolatai. Meg kell figyelnünk, hogy más dolog a célokból gondolkodni, és más a célokra gondolni, és hogy más a hatásokból gondolkodni és más a hatásokra gondolni. Az alsóbb mennyek angyalai az okokra és célokra gondolnak, de a felsőbb mennyek angyalai okokból és célokból kiindulva; és az ezekből való gondolkodás a felsőbb bölcsesség tulajdonsága, de rájuk gondolni az alsóbb bölcsesség tulajdonsága. A célokból való gondolkodása bölcsesség tulajdonsága, az okokból való gondolkodás az értelmességé és a hatásokból gondolkodni a tudományé. Ebből nyilvánvaló, hogy minden tökéletesség fokozatokkal és azok szerint emelkedik és száll alább.

203. Mivel az ember belsői, amelyek akaratához és értelméhez tartoznak, hasonlók a.mennyekhez, fokozatait illetően, /mert az ember elméje belsőit illetően menny, annak legkisebb formájában/ ezért tökéletességei is hasonlók. Azonban ama tökéletességek nem jelennek meg senkinek evilági élete során, mert akkor az illető a legalsó fokozaton van és a legalsó fokozatról a magasabb fokozatok nem ismerhetők; de a halál után megismerjük ezeket. Akkor az ember arra a fokozatra jut, ami szeretetével és bölcsességével összefügg, mert angyallá, válik, és természeti embere számára kimondhatatlan dolgokat gondol és beszél. Akkor elméjének minden dolga felemelkedik, nem egyszeres, hanem háromszoros arányban; az utóbbi arányban vannak a magassági fokozatok, de az előzőben a szélességi fokozatok. Azonban senki nem emelkedik fel ama fokozatokig, csak azok, akik a világban az igazságokban voltak és életükre alkalmazták azokat.

204. Úgy tűnik, mintha az elsődlegesek kevésbé tökéletesek lennének, mint a másodlagos dolgok, vagy egyszerűbbek, mint az összetett dolgok; mindazonáltal az elsődleges dolgok, amelyekből a másodlagosak alakulnak, vagy az egyszerű dolgok, amelyekből az összetettek alakulnak, a tökéletesebbek, mert az elsődleges, vagyis egyszerű dolgok, meztelenebbek és kevésbé fedettek élettelen állományokkal és anyagokkal, és - úgymond - istenibbek. Ezért közelebb vannak a lelki naphoz, ahol az Úr van, mert maga a tökéletesség az Úrban van és onnan a napban, ami az ő Isteni Szeretetének és Isteni Bölcsességének első kiáradása és onnan a legközelebbi következő dolgokban, és úgy rendben a legalsókig, amelyek távolságuk szerint tökéletesebbek. Ha nem lenne egy ilyen kiemelkedő tökéletesség az elsődleges és egyszerű dolgokban, sem az ember, sem semmilyen állat nem létezhetne magból, és aztán nem maradhatna fenn. A fák és gyümölcsök magjai sem tudnának tenyészni és nem válnának termékennyé; mert minden elsődleges dolog elsődlegességének arányában, és minden egyszerű dolog egyszerűségének arányában, mivel tökéletesebb, mentesítetebb az ártástól.

205. EGYMÁS UTÁNI SORRENDBEN AZ ELSŐ FOKOZAT ALKOTJA A LEGFELSŐT, ÉS A HARMADIK A LEGALSÓT;DE EGYIDEJŰ RENDBEN AZ ELSŐ FOKOZAT ALKOTJA A LEGBELSŐT ÉS A HARMADIK A LEGKÜLSŐT.

Van egymás utáni sorrend és egyidejű sorrend: e fokozatok egymás utáni rendje a legfelsőtől a legalsóig tart, vagy a tetőtől az aljig. Az angyali mennyek ilyen rendben vannak: a harmadik Menny a legfelső, a második a középső és az első az alsó; ilyen viszonylagos helyzetük. Hasonló egymás utáni sorrendben vannak a szeretet és bölcsesség állapotai ott az angyaloknál és a hő és fény állapotai is és hasonlóképpen a lelki légköröké is; hasonló rendben van ott a formák és erők összes tökéletessége is. Amikor a magassági fokozatok, avagy különálló fokozatok egymás utáni rendben vannak, akkor hasonlíthatók három fokozatra osztott oszlophoz, amely fokozatok által felemelkedés és leereszkedés van; a legfelső tömbben vannak a légtökéletesebb és legszebb dolgok, a középsőn a kevésbé tökéletesek és szépek, és a legalsóban a még kevésbé tökéletesek és szépek. De az egyidejű rendnek, ami hasonló fokozatokból áll, más a megjelenése: ebben az egymás utáni rend legfelső dolgai, amelyek, amint mondtuk, a legtökéletesebbek és legszebbek, a legbelsők, alacsonyabb dolgok a középsők és a legalacsonyabb dolgok a peremen vannak. Ezek olyanok, mintegy e három fokozatból álló szilárd állományban, aminek közepén vagy központjában vannak a legfinomabb részek, akörül a kevésbé finom részek, és a legkülsőkben, amelyek a peremet alkotják, az ezekből összeállított részek vannak s így a durvábbak; ez olyan, mint egy oszlop, amiről fentebb beszéltünk, amikor síksággá süpped, amelynek legfelső része alkotja a legbelsőt, középső része a közepet, és legalsója a legkülsőt.

206. Mivel az egymás utáni rend legfelsője az egyidejű rend legbelsője, és a legalsó a legkülső, ezért az Igében a legfelső jelzi a legbelsőt és az alsóbb jelzi a külsőt; és fölfelé és lefelé a magasság és mélység ugyanezt jelzi.

207. Minden végső dologban különálló fokozatok vannak egyidejű rendben: a mozgó szálak minden izomban, a szálak minden idegben, valamint a szálak és edények minden zsigerben és szervben ilyen rendben vannak; azok legbelsejében varrnak a legegyszerűbb és legtökéletesebb dolgok, amelyekből legkülsőik összetevődnek. E fokozatok hasonló rendje van minden magban, minden gyümölcsben, minden fémben és kőben. E dolgok részei, amelyekből az egész á11, ilyenek; a részek legbelső, középső és legkülső alapjai ugyanazon a fokozaton vannak /?/ mert a részek egymás utáni összeállítások vagy összenya- lábolódások és gömbbé alakulások /conglobation/ azon alkotórészek- ből, amelyek a dolgok első állományai, avagy anyagai.

208. Egyszóval ilyen fokozatok vannak minden végső dologban, így minden hatásban; mert minden végső elsődleges dolgokból áll, ezek pedig a saját elsőikből; és minden hatás egy okból áll, ez pedig egy célból; a cél pedig minden az okban és az ok minden a ha-tásban, ahogy fentebb megmutattuk; és a cél alkotja a legbelsőt, az ok a középsőt és a hatás a legvégsőt. A következőkben látni fogjuk, hogy ugyanez a helyzet a szeretetnek és bölcsességnek, a fénynek és hőnek, valamint az indíttatások és gondolatok szervi formáinak fokozataival. :Ezen egymás utáni rend és egyidejű rend fokozatainak sorozatával foglalkozik szintén az Új Jeruzsálem tanítása a Szentírásról című írás 28. pontjában és máshol; ahol megmutatjuk, hogy hasonló fokozatok vannak az Ige összes és minden egyes részében..

209. A. LEGVÉGSŐ FOKOZAT AZ ELŐZŐ FOKOZATOK ÖSSZESSÉGE, HORDOZÓJA ÉS ALAPJA.

A fokozatok tanítását, amit ez a Rész ad át, ezidáig különböző dolgokkal ábrázoltuk mindkét világban; azaz a mennyek fokozataival, ahol az angyalok laknak; az ottani hő és fény fokozataival; a légkörök fokozataival; és az emberi test, az állati és ásványi világ különböző dolgaival. De e tanítás tágabb kiterjedésű; nemcsak a természeti dolgokig ér el, hanem a polgári, erkölcsi és lelki dolgokig és azok egészéig és minden részéig. Két oka van annak, hogy a fokozatok tanítása az ilyen dolgokig is kiterjed. Először is, mert mindenben, amiről bármi állítható, benne van a hármasság, amit célnak, oknak és hatásnak hívunk, és ezek egymáshoz a magasság fokozatai szerint viszonyulnak. Másodszor, mert semmi polgári, erkölcsi és lelki dolog nem a tartalomtól /substances/ elvont dolog, hanem tartalom; mert ahogy a szeretet és bölcsesség nem elvont dolog, hanem tartalom,/ahogy fentebb megmutattuk a 40-43. pontokban/ így hasonló módon van minden polgári, erkölcsi és lelki dolog. Ezekre valóban gondolhatunk a tartalomtól elvontan, mégis önmagukban ezek nem elvontak. Például az indíttatás és gondolat, irgalmasság és hit, akarat és értelem nem csupán elvontságok, mert ezekkel a helyzet ugyanaz, mint a szeretettel és bölcsességgel: ezek nem léteznek tartalmazó alanyaikonn kívül, amelyek állományok /substances/, hanem ezek az alanyok vagy állományok állapotai. A következőkben látni fogjuk, hogy léteznek ezek változásai, amelyek a változatokat hozzák létre. Tartalom alatt a formát is értjük, mert nincs tartalom forma nélkül.

210. Mivel az akaratra és értelemre, indíttatásra és gondolkodásra, valamint irgalmasságra és hitre gondolhatunk és gondolunk is hordozó alanyaikként szolgáló tartalmaktól elvontan, ezért ezek igaz elképzelése, miszerint ezek a tartalmak vagy formák állapotai, elenyészett mindenestől úgy, mint az érzékelések és cselekvések, amelyek szintén nem az érzékelés és mozgás szerveitől elvont dolgok; ezektől elvontan, vagy elkülönítve ezek semmik, csak észbeli koholmányok, mint a látás szem nélkül, a hallás fül nélkül, ízlelés nyelv nélkül, stb.

211. Mivel minden polgári, erkölcsi és lelki dolog fokozatonként halad, miként a természeti dolgok, nemcsak folyamatos fokozatok, hanem különálló fokozatok által is, és mivel a különálló fokozatok haladásai olyanok, mint a céloknak az ókokig és az okoknak a hatásokig való haladása, azt választom, hogy jelen témánkat /ami az, hogy a végső fokozat az első fokozatok összessége, hordozója és alapja/ a fent említett dolgokkal ábrázolom és erősítem meg, amelyek a szeretethez és bölcsességhez, az akarathoz és értelemhez, az indíttatáshoz és gondolkodáshoz, valamint az irgalmassághoz és hithez kapcsolódnak.

212. Nyilvánvalóan meglátszik a céloknak és okoknak a hatásokig való haladásából, hogy a legvégső fokozat az első fokozatok összessége, hordozója és alapja. Megvilágosult értelemmel felfogható, hogy a hatás az okok és célok összessége, hordozója és alap ja; de az nem oly világosam látszik " hogy a cél, minden hozzá tartozó dologgal, és az ok, minden hozzá tartozóval ténylegesen létezik a hatásban és hogy a hatás ezek teljes összessége. Kitűnhet az e Részben eddig felvetett dolgokból, hogy ez a helyzet, különösen a következő megfontolásokból: hogy az egyik a másikból van egy hármas sorozatban, és hogy a hatás nem más, hanem csak az ok annak legvégsőjében; és mivel a legvégső az összesség, következésképp a legvégső a hordozó és az alap. /continent, basis/

213. A szeretetet és bölcsességet illetően a szeretet a cél, a bölcsesség az eszközül szolgáló ok és a haszon a hatás; és a haszon a bölcsesség és szeretet összessége, hordozója és alapja; a. haszon pedig olyan összesség és hordozó, hogy ténylegesen tartalmazza az egész szeretetet és az egész bölcsességet, mivel egyidejű azokkal. De meg kell figyelnünk, hogy a szeretet és bölcsesség minden dolga, melyek egyneműek és összhangzóak, létezik a haszonban aszerint, amit fentebb megmutattunk a 189-194. pontok alkotta cikkelyben.

214. Az indíttatás, gondolat és cselekvés hasonló fokozatok sorozatában van, mert minden indíttatás a szeretetre vonatkozik, minden gondolat a bölcsességre és minden tett a haszonra. Az irgalmasság, hit és jó tettek hasonló fokozatok sorozatában vannak; mert az irgalmasság az indíttatásé, a hit a gondolkodásé és a jó tettek a cselekvésé. Az akarat, értelem és gyakorlat hasonló fokozatok sorozatában van, mert az akarat a szeretetből és onnan az indíttatásból van, az értelem a bölcsességből és onnan a hitből, és a gyakorlat a haszonból és onnan a tettből. Ezért ahogy a bölcsesség és szeretet egésze létezik a haszonban, úgy a gondolkodás és indíttatás egésze létezik a cselekvésben, a hit és irgalmasság egésze a jó tettekben és így tovább; de mindegyiküknek egyneműnek azaz összhangzónak kell lennie.

215. Még nem tudjuk, hogy minden sorozat legvégsője, ami a haszon, a cselekedet, a tett és gyakorlat az összes elsődleges alapelv összessége és hordozója. Úgy látszik, mintha semmi több nem lenne a haszonban, cselekvésben, tettben és gyakorlatban, mint a mozgásban; de mindazonáltal az összes elsőbb alapelv ténylegesen bennük van és oly teljesen, hogy semmi nem hiányzik; ezek az alapelvek bennük foglaltak, mint a bor az edényben és mint az edények egy házban. Nem látszanak, mert a házat csak kívülről szemléljük és ebben a tekintetben azok az alapelvek csak cselekedetek és mozgások. Úgy van ez, mint amikor a karok és kezek mozognak, és nem tudjuk, hogy ezer mozgó szál működik együtt minden mozdulatban, és hogy eme ezer mozgó szállal a gondolkodás és indíttatás ezer dolga függ össze, amely a mozgó szálakat ingerli, de amely, mivel belsőleg hat, nem tűnik fel egy testi érzéknek sem. Jól tudjuk, hogy semmi nem történik a testben, vagy általa, kizárólag az akaratból a gondolkodás által; és mivel e mindkettő hat, ezért az akarat és gondolkodás összes és minden egyes dolgának szükségszerűen léteznie kell a cselekvésben, mert azok nem különithetők el egymástól. Ezért van az, hogy a cselekvésekből vagy tettekből ítéletet alkotunk az ember akaratának vagy szándékának gondolatáról. Kinyilvánították nekem, hogy az angyalok egyedül az ember tettéből vagy cselekedetéből a cselekvő akaratának és gondolkodásának minden dolgát felfogják és látják. A harmadik Menny angyalai az illető akaratából és céljából értenek meg és látnak, amiért az dolgozik, és a második Menny angyalai az okból, ami által a cél működik. Innen van az, hogy az Igében a tettek és cselekedetek olyan gyakran tiltottak és hogy azt olvassuk, hogy az ember azok által megismerhető.

216. Az angyali bölcsesség tantétele, hogy ha az akarat és az értelem, vagy az indíttatás és gondolkodás, valamint az irgalmasság és hit is nem veti bele magat és nem bonyolódik bele a tettekbe és cselekedetekbe, amikor csak lehetséges, akkor a tettek csak olyanok, mint a légies dolgok, amelyek elszállnak, vagy mint jelenések /imagines/ a levegőben, amelyek elenyésznek. Csak akkor maradnak az emberrel és válnak életének alapelveivé, ha működteti és teszi őket; mert a legvégső dolog az elsődlegesek összessége, hordozója és alapja. Ilyen légies pára és jelenés a jó tettektől elválasztott hit és ilyen a hit és irgalmasság is gyakorlatuk nélkül; csak akik a hitet és irgalmasságot veszik alapul, mint szükségszerűen összekötött alapelveket, azoknak van meg az ismeretük, és lehet meg az akaratuk a jó tevésére, de azoknak nem, akik az irgalmasságtól elválasztott hitben vannak.

217. A MAGASSÁGI FOKOZATOK A MAGUK LEGVÉGSŐIBEN VANNAK. TELJES- SÉGÜKBEN ÉS EREJÜKBEN.

Az előző cikkelyben megmutattuk, hogy a végső fokozat az előző fokozatok összessége és hordozója; ebből következik, hogy az első fokozatok végsőjükben vannak teljességükben, mert hatásukban vannak akkor, és a hatás a maga okának teljessége.

218. Megerősíthető az összes felhozott dologgal, igazolással az előző oldalakon levő érzékelhető és felfogható dolgokból, hogy az emelkedő és leszálló fokozatok, amelyeket elsődlegesnek, másodlagosnak hívunk, és magassági fokozatoknak avagy különálló fokozatoknak, végsőjükben vannak erejükben; de itt azt választom, hogy csak erőfeszítésekkel, erőkkel és mozgásokkal erősítsem e fokozatokat halott alanyokban és élő alanyokban. Jól tudjuk, hogy a törekvés magától semmit nem tesz, hanem vele összefüggő erők által hat és azok által hoz létre mozgást; ebből, hogy a törekvés jelent mindent az erőkben és az erőkön keresztül a mozgásban; és mivel a mozgás a törekvés végső fokozata, hogy azáltal hozza létre a törekvés hatásosságát. A törekvés, az erők és a mozgás nem másként kapcsolódik össze, hanem magas- sági fokozatok szerint, amely összekapcsolódás /conjunction/ nem folyamatosság általi, mivel e fokozatok különállók, hanem összefüggések /correspondences/ általi; mert a törekvés nem erő, sem az erő nem mozgás; de az erőt a törekvés hozza létre, mivel a törekvés ingerlődik és a mozgást az erő hozza létre; ezért nincs a törekvésben egyedül, vagy az erőben egyedül hathatósság, csak a mozgásban, ami ezek terméke. Még kétségesnek -tűnik, hogy ez a helyzet, mert nem ábrázoltuk a természetben érzékelhető és felfogható dolgokra alkalmazva; de mégis ilyen ezek hatásosságig való haladása.

219. Alkalmazzuk ezen alapelveket az élő törekvésre, élő erőre és élő mozgásra. Az élő törekvés az emberben, aki élő alany, az értelmével egyesült akarata. Az élő erők benne azok, amik testének belseit alkotják, amelyek mindegyikében különbözően összefűzött mozgó szálak vannak. Az élő mozgás pedig benne a cselekvés, amely az értelemmel egyesült akarat által azon erőkön keresztül jön létre. Az akarat és értelem belsői alkotják az első fokozatot, a test belsői alkotják a másodikat és az egész test, ami ezek összessége, alkotja a harmadik fokozatot. Jól ismert tény, hogy az elme belsőinek nincs hatékonysága, csak a test erői által, és hogy az erőknek nincs hatékonyságuk, csak a test cselekedete által. E három nem folyamatosság által hat, hanem különállóan; és a különállóan való cselekvés összefüggések általi cselekvés. Az elme belsői összefüggnenk a test belsőivel, és a test belsői annak külsőivel, amelyek által a cselekvés létezik; ezért a két első a test külsői által van a hatékonyságban. Úgy tűnhet, mintha a törekvés és az erők az emberben némi haté konyságban lennének, bár nincs cselekvés, mint az álomban és a pihenés állapotaiban; de ezen esetekben a törekvések és erők meghatározás a test általános mozgó alapjaira esik, amelyek a szív és a. tüdő; de amikor ezek cselekvése megszűni.k, az erők is megszünnek és a törekvés az erőkkel együtt.

220. Mivel az egész, avagy a test, erőit a karokra és a kezekre határozta meg, amelyek a végsők, az Igében a karok és kezek ezért az erőt jelzik, és a jobb kéz a felsőbbrendű erőt. Mivel a fokozatoknak az erőbe való kialakulása és gyakorlása ilyen, ezért az angyalok, akik az emberrel vannak és akik minden hozzá, tartozó dolog összefüggésében vannak, egyedül a cselekedetből tudják, amit a kezek hoznak létre, az ember állapotát értelmét és akaratát illetően; hasonlóképpen az irgalmasságot és hitet illetően és következésképp elméje belső életét és az onnan a testben levő külső életet illetően. Sokszor csodálkoztam, hogy az angyaloknak ilyen ismeretük van a testnek a kezek általi ,puszta cselekvéséből, de mindazonáltal alkalmanként eleven tapasztalattal kinyilvánították és mondták nekem, hogy ez az oka annak, hogy a szolgálatba való beiktatást kezek rátevésével végzik, és hogy a kézzel való érintés - hasonló természetű más dolgok mellett közlést jelez. .Ebből következtethetünk arra, hogy az irgalmasság és hit tettek nélkül olyan, mint a nap körüli szivárványok, amelyek eltűnnek és amelyeket szétszór egy felhő; amiért is a tetteket oly gyakran említi az Ige és azt mondja, hogy tennünk kell azokat és hogy üdvösségünk függ tőlük; sőt, aki teszi azokat, azt bölcs embernek hívja az Ige, és aki nem teszi, azt bolondnak. De meg kell figyelnünk, hogy tettek alatt itt hasznot ért az Ige, amely ténylegesen létrejön, mert a haszonban és aszerint van irgalmasság és a hit egésze; ez az összefüggés a hasznokkal azért van, mert ez lelki összefüggés, de tartalmak és anyagok által jön létre, amik annak a hordozó alanyai.

221. Itt két titkot leplezhetünk le, amelyek megérthetők a fent elmondottak által. Az Első Titok az, hogy az Ige a maga szó szerinti értelmében a maga teljességében és erejében van: mert három értelem van az Igében a három fokozat szerint: mennyei értelem, lelki értelem és természeti értelem. Mivel ezen értelmek a három magassági fokozat szerint vannak az Igében és a .kapcsolatot köztük az összefüggések hozzák létre, ezért a végső, a természeti, vagy ahogy hívjuk: a szó szerinti értelem nemcsak a belső összefüggő értelmek összessége, hordozója és alapja, hanem az Ige a maga végső értelmében van a maga teljességében és erejében is. Bőségesen megmutattuk és megerősítettük az Új Jeruzsálem tanítása a Szentírásról című írás 27-36,37-40, 50-61 és 62-69. pontjaiban, hogy ez a helyzet. A Második Titok az, hogy az Úr azért jött a világba és öltötte fel az Emberit, hogy felhatalmazza Magát a poklok legyőzésére és minden dolog rendbehozására a mennyekben és a földön. Ezt az Emberit az Ő előző eberije fölé helyezte. Az az Emberi, amit a világban fölülre vett, olyan volt, mint az ember emberije a világban; mindazonáltal mindkettő isteni volt és ezért végtelenül felülmúlta az angyalok és emberek véges emberi mivoltát; és mivel teljesen megdicsőítette természeti Emberijét, egészen annak legvégső dolgaiig, ezért újra feltámadt egész testével, ami mindenki mástól eltérő. Ezen Emberinek felöltésével Magát nemcsak a poklok legyőzésére és a Mennyek rendbetevésére ruházta fel isteni mindenhatósággal, hanem azért is, hogy a poklokat az örökkévalóságig a legyőzöttség állapotában tartsa és megváltsa az emberi nemet. Erre az erőre gondolva mondjuk, hogy Ő Isten erejének és hatalmának jobbjá felöl ül. Mivel az Úr a természeti Emberi felöltésével Isteni Igazsággá tette Magát annak legvégsőiben, ezért hívják Igének és mondják, hogy az Ige testté lett. Az Isteni Igazság a maga végsőiben az Ige, annak szószerinti értelmében; ezzé tette Ő Magát azzal, hogy betöltötte az Ige minden Rá vonatkozó dolgát, ami Mózes könyveibe és a prófétáknál található leírva. Mindenki a saját jója és igazsága, és az ember nem más ok miatt ember. De az Úr a természeti Emberi felöltésével maga az Isteni Jó és az Isteni Igazság; vagy ami ugyanaz, Ő maga az Isteni Szeretet és Isteni Bölcsesség, mindkettő első alapokban és végsőkben. Ezért az angyali mennyekben Ő napként tűnik fel, a világba való eljövetele után erősebb suga rakkal és nagyobb ragyogással, mint eljövetele előtt. Ez olyan titok, ami a fokozatok tantételével érthető meg. A világba való eljövetele előtti mindenhatóságáról a következőkben beszélünk.

222. MINDEN TEREMTETT DOLOG LEGNAGYOBBIKÁBAN ÉS LEGKISEBBIKÉBEN IS MEGVANNAK MINDKÉT FAJTA FOKOZATOK.

Nem ábrázolhatjuk látható dolgokból való példákkal, hogy minden dolog legnagyobbjai és legkisebbjei különálló és folyamatos fokozatokból avagy magassági és szélességi fokozatokból állnak, mert a legkisebb dolgok nem láthatók szemmel és a legnagyobbak, amelyek láthatók, nem oszlanak láthatóan fokozatokra; ezért ezt a témát csak egyetemes dolgokkal mutathatjuk be. Mivel az angyalok az egyetemesekről való bölcsességben vannak és onnan a részleteket illető tudományban, ki kell jelentenünk, hogy ők mit erősítenek meg erről a témáról.

223. Az angyalok megerősítik, hogy semmi sem oly apró, hogy ne lennének meg benne mindkét fajta fokozatok; például, hogy nincs az a legkisebb dolog semmilyen állatban, növényben, ásványban, vagy az éterben és levegőben, amelyben nincsenek benne a fokozatok; és mivel az éter és a levegő, a hő és fény tartályai, azt mondják, hogy nincs a hő és fény azon legapróbb része, amiben ezek nincsenek. Mivel a lelki hő és fény a szeretet és bölesesség tárháza /tartálya/ mondják, hogy nincs ezek azon legkis sebbike, amiben nincsenek meg mindkét féle fokozatok. Azt is megerősítik, hogy a legkisebb indíttatás és a legkisebb gondolat, sőt hogy a legkisebb gondolati elképzelés is mindkét féle fokozatokból áll,és hogy az a legkisebb, ami nem ilyen fokozatokból áll, az semmi; mert nincs formája és ezért nincs minősége vagy állapota, ami változtatható és cserélhető és ezáltal nem létezik. Az angyalok ezt azzal az igazsággal erősítik meg, hogy az Istenben, a Teremtőben, - aki az örökkévaló Úr - lévő végtelen dolgok különállóan /megkülönböztethetően/ egyek, és hogy végtelen dolgok vannak az Ő végteleneiben, és hogy ezen végtelenül végtelen dolgokban mindkét féle fokozatok megvannak, amelyek Benne szintén megkülönböztethetően egyek. Mive1 e dolgok Benne vannak és minden dolog Általa teremtetett, és a teremtett dolgok egy bizonyos képmásban a Benne levő dolgokat ábrázolják, ezért nincs oly véges dolog, bármily apró is, amelyben nincsenek ilyen fokozatok. E fokozatok egyformán benne vannak a legkisebb és a. legnagyobb dolgokban, mert az Isteni a legnagyobb és a legkisebb dolgokban is ugyanaz. Fentebb látható a 17-22. pontokban, hogy az IstenEmberben a végtelen dolgok megkülönböztethetően egyek; és a 77-82. pontokban, hogy az Isteni a legnagyobb és a legkisebb dolgokban ugyanaz ; amit tovább ábrázoltunk a 155,169,171, pontokban.

224. Nincs a szeretetnek és bölcsességnek ama legkisebbje, se nem az a legkisebb indíttatás és gondolat, se nem a gondolkodás azon legkisebb elképzelése, amiben nincsenek meg mindkét fajta fokozatok, mert a szeretet és bölcsesség tartalom és forma, amint fentebb a 40-43. pontokban megmutattuk; hasonló módon az indíttatás és a gondolat is. Mivel nincs olyan forma, amelyben nincsenek fokozatok, következésképp hasonló fokozatok vannak bennük, mert ha elkülönítjük a szeretetet és bölcsességet, vagy az indíttatást és gondolatot a formában levő tartalomtól, akkor megsemmisítjük ezeket, mert nem léteznek hordozó alanyaikon /subject/ kívül; mert az alanyok állapotai, amelyeket felfog az ember a maguk változatosságában, azok, amik ezeket bemutatják.

225. A legnagyobb dolgok, amelyekben mindkét fajta fokozatok megvannak, a mindenséget alkotják annak egész összességében, a természeti világot annak összességében és a lelki világot annak összességében, minden birodalmat és minden országot a maguk öszszességében, minden hozzájuk tartozó polgári, erkölcsi és lelki dolgot a maguk teljességében; az egész állati, növényi és ásványi világot, mindegyiket a maga teljességében és mindkét világ összes légköreit összevéve és hevüket és fényüket a magukéban; valamint a kevésbé általános dolgokat, mint az ember a maga teljességében, minden állat a magáéban, minden fa és bokor a magáéban és minden kő és fém a magáéban. E dolgok formái annyiban hasonlók, hogy mindkét fajta fokozatból állnak; mert az Isteni, aki által teremtettek, ugyanaz a legnagyobb és legkisebb dolgokban, amint fentebb megmutattuk a 77.-82. pontokban. Mindeme dolgok részletei és egyedei hasonlók az általánosokhoz és a saját általánosaikhoz annyiban, hogy mindkét fajta fokozatok formái.

226.Mive1 a legnagyobb és legkisebb dolgok a mindkét fajta fokozatok formái, megvan e dolgok kapcsolata az első alapelvektől a végsőkig; mert a hasonlóság kapcsolja össze őket. Mégsem ugyanaz a legkisebb dolgok egyike sem, mint a másik, így van minden apró és legapróbb dolog megkülönböztetése. A bármilyen formában vagy bármilyen formák közt levő legkisebb dolgok semelyike sem ugyanaz, mint a másik, mert a legnagyobb dolgokban hasonló foko.tatok varnak és a legnagyobb dolgok a legkisebbekből állnak. Mivel ilyen fokozatok vannak a legnagyobb dolgokban és folyamatos különbségek vannak a legmagasabbtól a legalacsonyabbig és a központtól a peremig a fokozatok szerint, következésképp nincs az a kisebb és legkisebb dolog, amelyekben bár hasonló fokozatok vannak, de amelyek mégsem ugyanazok.

228 Azonban e dolgok ellentmondásnak tűnhetnek, mert nem ábrázoltuk őket látható dolgokra alkalmazva; az elvont dolgok mégis, mivel egyetemesek, általában érthetőbbek, mint az alkalmazott dolgok, mert az utóbbiak folyamatosan változatosak, és a változatosság elhomályosít.

227. Szintén az angyali bölcsesség titka, hogy a teremtett minden ség tökéletessége az általánosságok és részletek, vagy a legnagyobb és legkisebb dolgok hasonlóságában áll, ezen fokozatokat illetően; mert akkor az egyik a másikat úgy tekinti, mint hasonlót magához, amivel minden haszonra összekapcsolódhat, minden célt rögzítve és bemutatva a hatásban.

229. Néhányan azt állítják, hogy létezik olyan egyszerű tartalom, amely nem kisebb formákból való forma, és hogy ama tartalmakból összecsoportulás által léteznek a létrejött vagy összetett dolgok, és végül azok a tartalmak, amelyeket anyagnak hívunk. Mindazonáltal ilyen egyszerű tartalmak nem léteznek mert mi a tartalom forma nélkül? Olyan dolog, amiről semmi nem állapítható meg; és egy olyan valóságból, amiről semmi nem állapítható meg, semmit nem tudunk összegyűjteni. Látható lesz a következőkben, amikor a formákkal foglalkozunk, hogy számtalan dolog van minden teremtett dolgok közül az elsőben, amely dolgok a legkisebbek és legegyszerűbbek.

230. AZ ÚRBAN HÁROM VÉGTELEN ÉS TEREMTETLEN MAGASSÁGI FOKOZAT VAN ÉS HÁROM VÉGES ÉS TEREMTETT FOKOZAT AZ EMBERBEN.

Az Úrban három végtelen és teremtetlen magassági fokozat van, mert az Úr maga a. Szeretet és a Bölcsesség /amint kimutattuk az előző oldalakon; és mive1 maga a Szeretet és Bölcsesség, Ő maga a haszon is, mivel a szeretetnek a haszon a célja, amit bölcsesség által hoz létre. Haszon nélkül a szeretetnek és bölcsességnek nincs befejezése vagy célja, avagy azokhoz tartozó lakhelye; amiért is nem mondhatjuk, hogy ezek vannak vagy léteznek, csak ha haszon van abban, amiben vannak és léteznek. E három alkotja a három magassági fokozatot az élő létezőkben. A fokozatok olyanok, mint az első cél, a középső cél vagy ok, és a végső cél, vagy hatás. Fentebb kimutattuk és bőségesen bebizonyítottuk, hogy a cél, ok és hatás alkotja a három magassági fokozatot.

231. Az, hogy e három fokozat van meg az emberben, látható elméjének a szeretet és bölcsesség azon. fokozatáig való fölemeléséből, amiben a második és harmadik Menny angyalainak elvi alapjai /principled/; mert minden angyal embernek született és az ember elméje belsőit illetően menny, annak legkisebb formájában; ezért a teremtés által az emberben annyi magassági fokozat van, ahány menny: az ember Isten képmása és hasonlatossága is, amiért e három fokozatot beleírta az Úr, mert azok az IstenEmberben, azaz az Úrban is megvannak. Az, hogy e fokozatok az Úrban végtelenek és teremtetlenek, és hogy az emberben végesek és teremtettek, meglátszhat abból, amit kimutattunk az I. részben, és annak megfontolásából is, hogy az Úr szeretet és bölcsesség önmagában, és hogy az ember az Úrtól való szeretet és bölcsesség be-fogadója; és hogy csak végtelent állíthatunk az Úrról és csak végeset az emberről.

232. Ezt az angyaloknál lévő három fokozatot mennyeinek, lelkinek és természetinek hívjuk; és mennyei fokozatuk a szeretet fokozatuk, lelki fokozatuk a bölcsességi fokozat, és természeti fokozatuk a hasznok fokozata. E fokozatokat azért hívjuk így, mert a mennyek két királyságra oszlanak, az egyiket mennyeinek, és a másikat lelkinek hívják, amelyekhez hozzájárul egy harmadik királyság, amelyben az emberek vannak a világban, ez pedig a természeti ország. Azoknak az angyaloknak, akikből a mennyei ország áll, a szeretet az elvi alapjuk; azoknak az angyaloknak pedig, akikből a lelki ország á11, a bölcsesség az elvi alapjuk; de a világban lévő emberek a hasznokban vannak; és ezért ezen országok összekapcsolódnak. A következő részben fogjuk megmutatni, hogy hogyan kell megértenünk azt, hogy az emberek hasznokban vannak.

233. A Mennyből mondták nekem, hogy az örökkévaló Úrban, aki Jehova, az Emberi testnek a világban való felvétele előtt ténylegesen megvolt az első két fokozat, és a harmadik fokozat pedig lehetőségében úgy,ahogy ez az angyalokka1 van; de hogy miután felvette a világban az Emberi formát, felvette a harmadik, vagy természeti fokozatot is és ezáltal olyan emberré vált, mint a világban lévő emberek, azzal a kivétellel, hogy ez a fokozat Benne, mint az előzőek, végtelen és teremtetlen, míg az angyalokban és emberekben e fokozatok végesek és teremtettek. Mert az Isteni, ami mind a tereket betöltötte tér nélkül /69-72. pontok/, elhatott a természet végsőiig is. De mielőtt felvette az Emberit, a. természeti fokozatokba való isteni befolyás az angyali mennyeken keresztül közvetítődött; de a. test felvétele után közvetlenül Tőle jött az. Ez az oka annak, hogy minden egyház a világban az Ő eljövetele előtt a mennyei és lelki dolgok képviselői voltak, de eljövetele után mennyei és lelki-természetivé váltak /?/, és a helyettesítő istentisztelet megszűnt; valamint az angyali Menny napja, ami,.- miként fentebb mondtuk, az Ő Isteni Szeretetének és Isteni Bölcsességének a legközelebbi kiáradása - miután Ő felvette az Emberit, ezért kiemelkedőbb sugárzással és pompával ragyog, mint a test felvétele előtt. Ezt jelentik Ézsaiás szavai: "Azon a napon a hold fénye olyan lesz, mint a nap fénye, és a nap fénye hétszeres lesz, mint hét nap fénye" /30:26/ ; ezek a Menny és az egyház állapotáról beszélnek az Úrnak a világba való eljövetele után. A Jelenések könyvében pedig:"Az Emberfiának arca olyan volt, mint ahogy a nap ragyog erejében" /l: 6/; és máshol, mint az Ézsaiás 60:20; II.Sám. 23:3,4; Mt 17:1,2. Az embernek közvetett ábrázolását az angyali mennyen keresztül, ami létezett az Úr eljövetele előtt, összehasonlíthatjuk a hold fényével, ami a nap közvetített fénye; és mivel ez közvetlenné vált az Ő eljövetele után, azt mondja Ézsaiás: "A hold fénye olyan lesz, mint a nap fénye"; és a Zsoltárokban: "Az Ő napjaiban az igazak virágozni fognak és a békesség bősége, amíg nem lesz hold", 72:7; erről beszél az Úr is.

234. Az örökkévaló Úr, avagy Jehova, ezt a harmadik fokozatot a világban az ,Emberinek a felvétele által öltötte magára, mert nem tudott belépni e fokozatba, csak egy az emberi természethez hasonló természet által. Ezért csak az Ő Istenijétől való fogantatása és egy szűztől való születése által, mert így letudta tenni az önmagában halott természetet, ami mégis az Isteni tárháza és felvehette az Istenit. Ezt jelenti az Úr két állapota a világban: megüresítettsége; és megdicsőülése , amelyekkel az Új Jeruzsálem tanítása az Úrró1 című írásban foglalkozunk.

235. A fentiek általános tételek a magassági fokozatok háromrétű emelkedéséről; de mivel e fokozatok léteznek a legnagyobb és legkisebb dolgokban, amint mondtuk az előző cikkelyben, ezért semmi több különöset nem mondhatunk róluk itt, mint hogy ilyen fokozatok vannak a szeretet összes és minden egyes dolgában, és abból a bölcsesség összes és minden egyes dolgában, és onnan származva a hasznok összes és minden egyes dolgában; de hogy mindez az Úrban végtelen, míg az angyalokban és emberekben véges. Csak egy sorozatban lehet leírni és kibontani azt, hogy e fokozatoknak hogyan van helye a szeretetben, bölcsességben és hasznokban.

236. E HÁROM MAGASSÁGI FOKOZAT SZÜLETÉSÉTŐL MEGVAN AZ EMBERBEN, ÉS EGYMÁS UTÁN NYITHATÓ MEG; VALAMINT AHOGY' EZEK MEGNYÍLNAK, AZ EMBER AZ ÚRBAN VAN, ÉS AZ ÚR AZ EMBERBEN.

Eddig nem tudtuk, hogy minden emberben három magassági fokozat van, mert e fokozatokat nem ismertük; és ameddig ez a helyzet, csak a folyamatos fokozatokat ismerhetjük ; és csak amikor ezek ismertek, akkor feltételezhetjük, hogy a szeretet és bölcsesség az emberben egyszerűen és folyamatosság által, nő. De tudjuk meg, hogy mindenkiben születésétől fogva három magassági fokozat van., vagyis különálló fokozat, az egyik a másik fölött, vagy a másikban; és hogy minden magassági fokozatnak vagy különálló fokozatnak vannak szélességi fokozatai, vagy folyamatos fokozatai is, amelyek szerint folyamatossággal nő; mindkét fajta fokozatok megvannak a legnagyobb és legkisebb dolgokban is, ahogy fentebb megmutattuk a 222-229. pontokban; mert az egyik fajta fokozat nem létezhet a másik nélkül.

237. E három magassági fokozatot természetinek, lelkinek és menynyeinek hívjuk, ahogy fentebb mondtuk a 232. pontban. Amikor az ember megszületik, először a természeti fokozatba jut és ez növekszik benne folyamatosság által, ismerete és értelme szerint, amit e fokozatosság által szerez, az értelem felső pontjáig, amit értelmességnek hívunk. Mindazonáltal a második, vagy lelki fokozat ezáltal nem nyílik meg. E fokozatot a hasznoknak az észbeli dolgokból származó szeretete nyitja meg, azaz a hasznok lelki szeretete, ami a. felebaráti szeretet. E fokozat hasonlóképpen nőhet folyamatossági fokozatokkal a maga csúcsáig és az igazság és jó ismerete által nő, avagy a lelki igazságok által. Mindazonáltal a harmadik, vagyis mennyei fokozatot nem nyitják meg ezek, hanem a haszon mennyei szeretete, ami az Úr iránti szeretet. Az Úr szeretete pedig nem más, mint az Ige parancsainak életünkre való alkalmazása, amely parancsok lényege az, hogy meneküljünk a gonoszságoktól, mert azok pokoliak és ördögiek, és fussunk a jókhoz, mert azok mennyeiek és isteniek. E három fokozat így egymás után nyílik meg az emberben.

238. Ameddig az ember a világban él, semmit nem tud e fokozatok megnyílásáról önmagában, mert ő akkor a természeti avagy végső fokozatban van, és abból gondolkodik, akar, beszél és cselekszik; és a lelki fokozat, ami belső, nem érintkezik folyamatosság által a természeti fokozattal, hanem összefüggések által, és az összefüggések általi érintkezés nem érezhető. Mindazonáltal amikor az ember leveti a természeti fokozatot, minthogy ez a helyzet, amikor meghal, abba a fokozatba jut, amely megnyílt benne a világban; ha a lelki fokozat nyílt meg, akkor a lelki fokozatba, és ha a mennyei fokozat nyílt meg, akkor a mennyei fokozatba; ha a lelki fokozatba jut halála utá,n, akkor már nem természetien gondolkodik, akar, beszél és cselekszik, hanem lelkien; és ha a mennyei fokozatba jut, akkor ama fokozat szerint gondolkodik, akar, beszél és cselekszik. Mivel pedig a három fokozat érintkezése egymással csak összefüggések által jön létre, ezért a szeretet, bölcsesség és haszon különbsége olyan, hogy semmi közös nincs bennük a folyamatosság semmi dolga által. Ebből nyilvánvaló, hogy az emberben három magassági f okozat van, és hogy egymás után nyílhatnak meg.

239. Mivel az emberben a szeretetnek és bölcsességnek, onnan pedig a haszonnak három fokozata van, ezért hasonlóképpen három fokozata van benne az akaratnak és értelemnek, abból pedig a. következtetésnek és így a haszon melletti döntésnek is. Mert az akarat a szeretet tárháza és az értelem a bölcsesség tárháza, és a következtetések az ezekből származó hasznok. Ebből nyilvánvaló, hogy mindenkiben van egy természeti, egy lelki és egy menynyei akarat és értelem, születésétől fogva lehetőségként, és ténylegesen, amikor megnyílik. Egyszóval az emberi elme, ami akaratból és értelemből áll, a teremtés által és onnan a születés által három fokozatú úgy, hogy az embernek van természeti elméje, lelki elméje és egy mennyei elméje, és ezáltal az ember felemelhető az angyali bölcsességig és birtokolhatja azt e világi élete alatt; de mégsem jut el ama bölcsességbe halála utánig, amikor, ha angyallá válik, akkor a természeti embernek kimondhatatlan és érthetetlen dolgokat beszél. Ismertem egy közepes tanultságú embert a világban és halála után láttam őt és beszélgettem vele a Mennyben, és világosan felfogtam, hogy angyalként beszélt és hogy amit mondott, az a természeti embernek felfoghatatlan volt; ez pedig azért volt, mert a világban életére alkalmazta az Ige parancsait és imádta az Urat, és ezért felemelte az Úr a szeretet és bölcsesség harmadik fokozatára. Fontos, hogy tudjunk az emberi elme ezen felemeléséről, mert ettől függ a következendők megértése.

240. Az emberben két, az Úrtól származó képesség van, amelyek az embert megkülönböztetik az állatoktól: az egyik képesség az, hogy megértheti, hogy mi az igaz és mi a jó; ezt értelmességek hívjuk és értelmünk képessége. A másik az, hogy azt teheti, ami igaz és jó; e képességet szabadságnak hívjuk és az akarat képessége. Az ember értelmessége segítségével azt gondolhatja, amit csak akar, épp úgy Isten mellett, mint Isten ellen, valamint felebarátja mellett és felebarátja ellen, valamint akarhatja és teheti is azt, amit gondol; de amikor látja a gonoszságot és fél a büntetéstől, akkor szabadon elállhat annak megtevésétől. Az ember ember, és e két képességgel tér el az állatoktól. Az ember az Úrtól kapta ezeket, Tőle birtokolja ezeket folyamatosan, soha e1 sem veszi Ő ezeket tőle, mert ha elvenné, akkor megszűnne az ember embersége. E két képességben lakozik az Úr mindenkiben, akár jó, akár gonosz az illető, mivel e képességek az Úr lakhelyei az emberi nemben; ezért él mindenki, akár jó, akár gonosz, az örökkévalóságig. De az Úr lakhelye abban az arányban van közelebb az emberben, amennyire az ember megnyitja a felsőbb fokozatokat e képességek által; mert azok megnyitásával a szeretet és bölcsesség felsőbb fokozataiba jut és következésképp közelebb az Úrhoz. Ebből meglátszhat, hogy ahogy megnyílnak a fokozatok; aszerint van az ember az Úrban és az Úr benne.

241. Fentebb mondtuk, hogy a három magassági fokozat olyan, mint a cél, az ok és a hatás, és hogy a szeretet, a bölcsesség és a haszon e fokozatok szerint következik egymás után; ezért itt mondhatunk pár szót a szeretetről, mint célról, a bölcsességről, mint okról, és a haszonról, mint hatásról. Mindenki, aki megbeszéli ezt értelmével, amikor a fényben van, láthatja., hogy az ember szeretete a célja minden az emberhez tartozó dolognak; mert amit szeret, azt gondolja, arra következtet és azt teszi, következésképp az a célja. Bárki láthatja meggondolása alapján azt is, hogy a bölcsesség az ok; mert az ember, - avagy szeretete, ami a célja, - eszközöket kutat az értelmében, amelyek által eljuthat céljához; Így folytat eszmecserét bölcsességével és azon eszközök alkotják az eszközül szolgáló okot; nyilvánvaló bármi magyarázat nélkül, hogy a haszon a hatás. De a szeretet az egyik emberben nem ugyanaz, mint a másikban, így a bölcsesség sem, s így a haszon sem; és mivel e három egynemű /amint fentebb megmutattuk a 189-194. pontokban, következésképp amilyen a szeretet egy emberben, olyan a bölcsesség és olyan a haszon. A bölcsesség kifejezést abban a jelentésben használjuk, ami az ember értelmének dolga.

242. A LELKI FÉNY AZ EMBERBE HÁROM FOKOZAT ÁLTAL FOLYIK BE, DE A LELKI HŐ NEM, CSAK ANNYIRA, AMENNYIRE KERÜLI A GONOSZSÁGOKAT ÉS BŰNÖKET, ÉS AZ ÚRRA NÉZ.

A fent megmutatottakból nyilvánvaló, hogy a Menny napjából, ami az Isteni Szeretet és Isteni Bölcsesség első kiáradása /lásd a II. részt/, fény és hő árad ki. Ama nap bölcsességéből fény, és szeretetéből hő; és hogy a fény a bölcsesség tárháza, és a hő a szeretet tárháza, és hogy amennyire az ember bölcsességre jut, annyira jut be ama isteni fénybe, és amennyire a szeretetbe jut, annyira jut be ama isteni hőbe. A fent megmutatottakból az is nyilvánvaló, hogy három fokozata van a fénynek és három fokozata a hőnek, avagy három fokozata a bölcsességnek és három fokozata a szeretetnek, és hogy e fokozatok azért alakíttattak ki az emberben, hogy az Isteni Szeretet és az Isteni Bölcsesség, és így az Úr tárháza legyen. Most annak megmutatásával folytatjuk, hogy a lelki fény e három fokozat által folyik az emberbe, de a lelki hő nem, csak annyira, amennyire az ember kerüli a gonoszságokat bűnökként, és az Úrra néz; avagy, ami ugyanaz, hogy az ember átvehet bölcsességet egész a harmadik fokozatig, de szeretetet nem, csak ha kerüli bűnként a gonoszságokat és az Úrra néz; vagy ami még mindig ugyanaz, hogy az ember értelme felemelkedhet a bölcsességig, de akarata nem, csak annyira, amenynyire bűnként kerüli a gonoszságokat.

243. A lelki világban tapasztalatból nagyon nyilvánvalóvá vált nekem, hogy az értelem felemelkedhet a Menny világosságáig avagy az angyali bölcsességig, de hogy az akarat nem emelhető fel a Menny hőjébe, avagy az angyali szeretetig, csak ha az ember bűnként kerüli a gonoszságokat és az Úrra néz. Többször láttam és felfogtam, hogy egyrszerű lelkek, akik csak azt tudják, hogy van Isten és hogy az Úr Emberré született és valami mást aligha, teljesen megértették az angyali bölcsesség titkait, majdnem úgy, mint az angyalok; és nem csak ők, hanem az ördögi seregek sok tagja is. Azonban csak akkor értették meg e titkokat, amikor hallották őket, de akkor nem, amikor maguktól gondolkodtak; mert amikor hallották őket, a fény felülről beléjük áradt, de amikor maguktól gondolkodtak, más fény nem léphetett beléjük, csak ami összefüggött hevükkel, avagy szeretetükkel. Ezért miután hallották azon titkokat és felfogták őket, de amikor elfordították füleiket, akkor semmit sem tartottak meg közülük, sőt, akik az ördögi seregekből valók voltak, azok aztán elutasították és teljesen tagadták e titkokat. Ennek oka az volt, hogy szeretetük tüze és fénye, amely megtévesztő volt, sötétséget idézett elő, ami a felülről belépő mennyei fényt eltörölte.

244. Ugyanígy van ez a világban. Amikor bárki, aki nem teljesen buta és nem erősödött meg az ön-értelmesség büszkeségéből fakadó hamisságokban, hallja, hogy mások emelkedett témákról beszélnek, vagy azon témákról olvas, ha bármilyen indíttatása van a tudományra, akkor megérti, megtartja őket és aztán meg tudja. erősíteni. Ezt egy gonosz ember épp úgy megteheti, mint egy jó. Még egy gonosz ember is, bár szívében tagadja az egyház isteni dolgait, mégis megértheti őket, beszélhet róluk és prédikálhatja őket, és írásban tanult módon megerősítheti azokat; de amikor magára marad és saját gondolataira, pokoli szeretetéből azon dolgok ellen gondolkodik és tagadja őket. Amiből nyilvánvaló, hogy az értelem lehet lelki fényben, bár az akarat nincs a lelki hőben; valamint, hogy az értelem nem vezeti az akaratot, vagy hogy a bölcsesség nem hoz létre szeretetet, hanem hogy a bölcsesség csak tanít és mutatja az utat. Tanítja, hogy hogyan, kellene az embernek élni és megmutatja az utat, amelyen járnia kellene; valamint hogy az akarat vezeti az értelmet és birja rá azt arra, hogy vele egységben cselekedjen; és hogy a szeretet, ami az akaratból van, azt a bölcsességet hívja elő az értelemben, ami vele megegyezik. A következőkben látni fogjuk, hogy az akarat semmit nem tesz magától az értelem nélkül, hanem mindent, amit tesz, az értelemmel összekapcsolódva tesz; mégis, az akarat társítja össze az értelmet önmagáva1 befolyás által és nem az értelem az akaratot.

245. Most úgy folytatjuk, hogy megmutatjuk a fény befolyásának természetét az élet azon három fokozatába, amelyek az ember elméjéhez tartoznak. Azok a formák, amelyek a hő és fény, avagy a szeretet és bölcsesség tárházai az emberben és amelyek, amint mondtuk, hármas rendben vannak, avagy három fokozatúak, születéstől fogva átlátszóak és továbbítják a lelki fényt, mint a kris- tályüveg a természeti fényt; ezért az ember a bölcsességet ille tően felemelkedhet a harmadik fokozatig. Mindazonáltal e formák nem nyitottak, amíg a lelki hő nem csatlakozik a lelki fényhez, vagy a szeretet a bölcsességhez; ez az összekapcsolódás megnyitja ezen átlátszó formákat a fokozatok szerint. Ez az eset hasonló e világi nap fényének és hevének esetéhez a növényi világgal kapcsolatosan; a tél fénye, ami oly fényes, mint a nyár fénye, nem nyit meg semmit a magban, vagy a fában; de amikor a tavaszi hő csatlakozik a fényhez, akkor megnyitja a magot; hasonló a helyzet, mert a lelki fény összefügg a természeti fénnyel és a lelki hő a természeti hővel.

246. Ezt a lelki hőt nem másképp szerezzük meg, hanem a gonoszságok bűnként való kerülésével és aztán az Úrra való nézéssel; mert ameddig az ember a gonoszságokban van, addig a gonosz-. ságok szeretetében is van, azok után vágyik és a gonosz szeretete és annak érzéki vágyai a lelki szeretettel és indíttatással ellentétes szeretetben vannak. Ez a szeretet vagy vágyakozás csak a gonoszságok bűnkénti kerülésével távolitható el; és mivel az ember nem tudja magától kerülni azokat, csak az Úrtól, ezért az illetőnek Rá kell néznie. Ezért amikor, az Úrtól fakadóan kerüli ezeket, akkor a gonoszság szeretete és annak heve eltávolodik, és a jó szeretete és annak heve kerül azok helyére, amelyek által egy felsőbb fokozat nyílik meg. Az Úr fentről jövő befolyással lép be és megnyitja azt a fokozatot és összekapcsolja a lelki szeretetet, vagy a hőt a bölcsességgel, avagy lelki fénnyel; és eme összekapcsolódás által az ember elkezd lelkileg virágozni, mint egy fa tavasz idején.

247. A lelki fénynek az elme mindhárom fokozatába való befolyása különbözteti meg az embert az állatoktól és képesíti őt az elemző gondolkodásra, amire az állatok nem képesek; és hogy ne csak a természeti, hanem a lelki igazságokat is lássa és amikor látja őket, hogy elismerje őket és így újjá alakuljon és újjászülessen. A lelki fény átvételére való képességet értjük a fent em- lített értelmesség kifejezésen, amivel minden ember az Úrtól fakadóan rendelkezik, és amit soha nem vesznek el tőle; mert ha e1.vennék, akkor az ember nem alakulhatna újjá. Ezen értelmességnek hívott képességből van az, hogy az ember nem csak gondolkodni tud, hanem beszélni is a gondolatból. Az állatokkal nem ez a helyzet. Aztán másik képességéből, avagy a szabadságból, amit szintén em- lítettünk az előbb, meg tudja tenni,ama dolgokat, amelyeket értel- méből kigondol. Mivel a két képességgel, az értelmességével és a szabadságéval, amelyek jellemzők az emberre, fentebb foglalkoztunk a 240. pontban, ezért semmi többet nem kell róluk itt mondanunk:

248. HA A FELSŐBB VAGY LELKI FOKOZAT NEM NYÍLIK MEG AZ EMBERBEN, AKKOR Ő TERMÉSZETIVÉ ÉS ÉRZÉKIVÉ VÁLIK.

Fentebb,megmutattuk, hogy az emberi elmének három fokozata van, természeti, lelki és mennyei, és hogy e fokozatok egymás után nyílhatnak meg; valamint hogy a természeti fokozat nyílik meg először és hogy aztán, ha az ember bűnként kerüli a gonoszságokat és az Úrra néz, megnyílik a lelki fokozat és végül a mennyei. Mivel e fokozatok egymás után nyílnak meg az ember élete szerint, így a két felső fokozat lehet, hogy nem nyílik meg és az ember akkor a természeti, avagy végső fokozatban marad. Azt is tudjuk a világban, hogy van természeti és lelki, avagy egy külső és egy belső ember; de azt nem tudjuk, hogy a természeti ember bármely felső fokozat benne történő megnyílásával válik lelkivé és hogy ilyen megnyílást a lelki élet idéz elő, ami az isteni parancsok szerinti élet; és hogy ilyen élet nélkül az ember természeti marad.8 -

249. Három féle természeti ember van; az egyik fajta azokból áll, akik semmit nem tudnak az isteni parancsokról; a második azokból áll, akik tudják, hogy vannak ilyen parancsok, de semmit sem gondolnak az azok szerinti élettel; és a harmadik azokból áll, akik megvetik és tagadják a parancsokat. Az első fajta, aki semmit nem tud az isteni parancsokról szükségszerűen természeti marad, mivel nem taníthatja önmagát; mindenkit mások tanítanak az isteni parancsokra, akik a vallásból ismerik a parancsokat és nem közvetlen kinyilatkoztatásból; lásd az Új Jeruzsálem tanítása a Szentírásról című írást, 114 118. pontok. A második f ajta, aki tudja, hogy vannak isteni parancsok, de semmit nem gondol az azok szerinti élettel, szintén természetiek maradnak és nem törődnek semmivel, csak a világi és testi dolgokkal; haláluk után mindenesekké és háziszolgákká válnak azon hasznok szerint, amiket hajtani tudnak azoknak, akik lelkiek; mert a természeti ember mindenes és háziszolga és a lelki ember az ő gazdája és ura. A harmadik fajta, aki megveti és tagadja az isteni parancsokat, nem csak természeti marad, hanem érzékivé is válik megvetése és tagadása arányában; az érzéki emberek a legalacsonyabb természeti emberek, akik nem tudnak a látszatok és a testi érzékek tévedései fölött gondolkodni; haláluk után ezek a pokolban vannak.

250. Mivel nem tudjuk a világban, hogy mi a lelki ember és mi a természeti, és mivel a pusztán természeti embereket gyakran lelkinek hívják és fordítva is, ezért e kettővel fogunk különállóan foglalkozni; és meg fogjuk mutatni: mi a természeti ember és mi a lelki ember. II. A természeti ember minősége, akiben a lelki fokozat nyitott. III. A természeti ember minősége, akiben a lelki fokozat nem nyitott, de nem is zárt. IV. A természeti ember minősége, akiben a lelki fokozat teljesen zárt. V. Végül, a pusztán természeti ember élete és az állat élete közti különbség.

251. I. Mi a természeti émber és mi a lelki ember. Az ember nem arca és teste miatt ember, hanem értelme és akarata révén: Ezért természeti ember és lelki ember alatt értelmét és akaratát értjük, ami vagy természeti vagy lelki. A természeti ember, értelmét és akaratát tekintve olyan, mint a természeti világ és egy kis világnak is hívhatjuk, avagy mikrokozmosznak; és a lelki ember, értelmét és akaratát tekintve; olyan, mint a lelki világ és hivható lelki világnak avagy Mennynek is. Ebből nyilvánvaló, hogy mivel a természeti ember egy bizonyos képmásban egy természeti világ, a természeti világ dolgait szereti; és hogy mivel a lelki ember egy bizonyos képmásban lelki világ, ama világ, azaz a Menny dolgait szereti. A lelki ember valójában szereti a természeti világot is, de csak úgy, ahogy a gazda szereti a szolgát, akinek a segítségével hasznokat hajt; a hasznok szerint a természeti ember is olyanná válik, mint egy lelki ember, és ez akkor történik, amikor a természeti ember örömét leli a lelkiből való hasznokban; ezt a természeti embert lelki--természetinek is hívhatjuk. A lelki ember szereti a lelki igazságokat; nem csak ismerni és érteni szereti őket, hanem akarja is őket; míg a lelki-természeti ember szeret beszélni ezen igazságokról és szereti tenni őket; az igazságok tevése hasznok létrehozása. Ez az alárendeltség a lelki és természeti világ összekapcsolódásából keletkezik, mert ami csak megjelenik és történik a természeti világban., annak oka a lelki világból származik. Ebből meglátszhat, hogy a lelki ember mindenestől különálló a természeti embertől és hogy nincs köztük más érintkezés, mint amilyen az ok és a hatás közt van.

252. II. A természeti ember minősége, akiben a lelki fokozat nyitott. Ez nyilvánvaló a fent elmondottakból; amihez hozzátehetjük, hogy a természeti ember teljes ember, amikor lelki fokozata nyitott; akkor azonnal társulásban van a mennybéli angyalokkal és a világban lévő emberekkel, és mindkettőhöz való kapcsolatában az Úr vezetése alatt él; mert a lelki ember tanításokat szív magá- ba az Igén keresztül az Úrtól és a természeti ember által hajtja végre azokat. A természeti ember, akiben a lelki fokozat nyitott, nem tudja, hogy a lelki emberétől fakadóan gondolkodik és cselekszik, mert úgy tűnik, mintha ez önmagától lenne; amikor pedig az mégsem tőle van, hanem az Úrtól. Azt sem tudja az illető, hogy lelki embere által ő menny; mégis lelki embere a menny angyalai közt van és néha még meg is jelenik az angyaloknak, de rövid ott tartózkodás után eltűnik, mert visszatér természeti emberébe. Azt sem tudja, hogy lelki elméjét az Úr tölti meg a bölcsesség ezer titkával és a szeretet ezer örömével és hogy halála után jut e1 azokba, amikor angyallá, válik. A természeti ember nem tudja e dolgokat, mert az érintkezést a természeti és lelki ember között összefüggések hozzák létre ; és az összefüggések általi érintkezést semmi más módon nem fogjuk fel az értelmünkben, mint hogy igazságokat látunk a fényben, és hogy hasznok állnak e1ő az indíttatásból az akaratunkban.

253.III. A természeti ember minősége, akiben a lelki fokozat nem nyitott, de nem is zárt. A lelki fokozat nem nyitott, de nem is zárt azokban, akik valami módon az irgalmasság életét élték, és mégis csak keveset tudtak a valódi igazságról; mert azt a fokozatot a szeretet és bölcsesség, avagy a hő és fény összekapcsolódása nyitja meg. Egyedül a szeretet, avagy egyedül a lelki hő nem nyitja ki azt, sem egyedül a bölcsesség, avagy egyedül a lelki fény nem teszi ezt, hanem öszszekapcsolódva mindkettő. Ezért ha a valódi igazságok, amelyekből a bölcsesség avagy a fény származik, nem ismertek, akkor a szeretetnek nincs ereje megnyitni ama fokozatot, hanem csak a kinyitásra képes állapotban tartja; ezt értjük azalatt, hogy nincs zárva. Ugyanez történik a növényi világban; egyedül a hő nem okozza a magok és fák tenyészését, hanem a fénnyel összekapcsoló- dott hő. Meg kell figyelnünk, hogy minden igazság a lelki fényhez tartozik, és minden jó a lelki hőhöz és hogy a jó nyitja ki a lelki fokozatot az igazság által, mert a jó igazságok által idéz elő hasznokat és a hasznok a szeretet jói, amelyek lényege a jó és az igazság összekapcsolódásából származik. Azok halál utáni sorsa, akikben a lelki fokozat nem nyitott és mégsem zárt és akik mégis természetiek és nem lelkiek, az, hogy a Menny alacsonyabb részeiben vannak, ahol néha komoly szenvedéseket tapasztalnak meg; avagy valamely felsőbb Menny peremterületén vannak, -- úgymond - esti fényben; mert, amint fentebb mondtuk, a. Mennyben és ott minden társaságban a fény középről a szélek felé csökken és azok vannak középen, akik meghaladnak másokat az isteni igazságokban és azok vannak a szélen, akiknek kevés igazságuk van. Azoknak van kevés igazságuk, akik semmi többet nem tudnak a vallásról, mint egyszerűen, hogy van Isten, és hogy az Úr szenvedett értük, valamint hogy az irgalmasság és hit az egyház lényegi dolgai, de nem tudják, hogy mi a hit és az irgalmasság. A hit mégis lényegében igazság és az igazság sokrétű; és az irgal- masság az ember minden kötelessége azon hivatalban, amit az Úrtól kapva tesz; amit az Úrtól tesz, amikor bűnként kerüli a gonoszságokat. Épp úgy- van, ahogy az előbb mondtuk - a cél minden az okban és a hatás minden a célban az okon keresztül; a cél az ir- galmasság, avagy a jó, az ok a hit, avagy az igazság, és a hatások a jó tettek, avagy hasznok. Innen nyilvánvaló, hogy az irgal- masság csak olyan arányban vihető át tettekben, amennyire összekapcsolódik a, hit igazságaival; ezen igazságok által lép be az irgalmasság a tettekbe és módosítja azokat.

254. IV. A természeti ember milyensége, akiben a lelki fokozat teljesen zárt. A lelki fokozat zárt azokban, akik a gonoszságokban vannak az életet tekintve és méginkább azokban, akik a gonoszságokból való hamisságokban vannak. A helyzet olyan, mint egy idegrostszálacs- kájáé, ami bármi másnemü test legenyhébb érintésére is összehúzódik ; vagy mint egy izom összes mozgó szálának esete, vagy magáé az egész izomé, vagy az egész testé, amikor kapcsolatba kerül bár-mi keménnyel vagy hideggel. Így tesznek az emberben a lelki foko:zat tartalmai vagy formái a gonoszságok és abból következő hamis alapelvek közelítésekor, mivel ezek különneműek; mert mivel a lelki fokozat a Menny formájában van, semmi mást nem bocsát be, csak jókat és a jókból való igazságokat, mivel ezek vele egyneműek; a gonoszságok és a gonosz hamisságai különneműek tőle. Ez a fokozat ''összehúzódott és bezárult különösen azoknál, akik a világban a kormányzásnak az önszeretetből fakadó szeretetében vannak, mert ez a szeretet ellentétes az Úr iránti szeretettel. Ez azoknál is zárt, akiknek a világ szeretetéből fakadóan szertelen vágyuk van mások javainak birtoklására, de nem annyira, mint az előző esetben; e szeretetek bezárják a lelki fokozatot, mert ezek a gonoszságok eredetei. E fokozat összehúzódása, avagy bezárulása olyan, mint egy csigavonal visszafordulása ellentétes módon. Ezért miu- tán bézáródott, visszaveri a menny fényét és a menny fénye helyett sötétség van; úgy hogy az igazság, ami a menny fényében van undorítóvá válik. Az ilyen emberekben nemcsak a lelki fokozat, hanem a természeti /fokozat / felső területe is, - amit ésszerű fokozatnak hívunk - zárt; amíg végül a természeti fokozat legalsó területe állegyedül nyitva, amit érzékinek hívunk, mivel ez van legközelebb a világhoz és a test külső érzékeihez. Aztán abból gondolkodik, beszél és ítél az ilyen ember, aki a gonoszságok és abból következő hamisságok által érzékivé vált, s a lelki világban, a Menny fényében nem emberként jelenik meg, hanem szörnyként és visz- szahúzott orral; azért jelenik meg visszahúzott orral, mert az orr függ össze az igazság felfogásával. Az illető nem tudja elviselni a mennyei fénysugarakat. Az ilyen embereknek barlangjaikban nincs más fényük, mint a zsarátnoké, vagy a széntűzé. Ebből meglátszik, hogy kik és milyen minőségűek azok az emberek, akikben zárt a lelki fokozat.

255. V. A természeti ember élete és az állat élete közti különbség. Részletesebben fogunk beszélni e különbségről következő munkáinkban, ahol az élettel foglalkozunk. Itt csak azt a különbséget figyeljük meg, hogy az ember elméjének három fokozata van, avagy három értelmi és akarati fokozata és hogy e fokozatok egymás után nyílhatnak meg és hogy mivel ezek átlátszók, az illető felemelkedhet értelmét illetően a Menny fényéig és láthatja az igazságokat, nem csak a polgári és erkölcsi, hanem a lelki igazságokat is, és a sok látott igazságból levonhat rendben igazságokat és így tökéletesítheti értelmét az örökkévalóságig. De az állatoknak nincs meg a két felső fokozat, hanem csak a természeti fokozat, amelynek a felső fokozatok nélkül nincs meg a bármily .polgári, erkölcsi vagy lelki dolgokra való gondolás képessége. Mivel természeti fokozatuk nem képes megnyílni és ezáltal felemelkedni a felsőbb fény be, nem tudnak egymás utáni rendben gondolkodni, hanem csak egyidejű rendben, ami nem gondolkodás, hanem csupán a szeretetükkel összefüggő ismeretből való cselekvés; és mivel nem tudnak elemzően gondolkodni és egy bizonyos felső gondolkodásból látni alábbvaló gondolkodásukat, ezért nem tudnak beszélni, csak hangokat kiejteni, megegyezően szeretetükre jellemző ismeretükkel. De az érzéki ember, avagy a legalsó természeti ember az állattól mégis csak annyiban tér el, hogy .képes megtölteni emlékezetét tudományosságokkal és azokból gondolnkodni és beszélni. Ez olyan képesség, ami egy mindenkire jellemző képességből származik, abból, hogy megértheti az igazságot, ha akarja, mivel ez az ember megkülönböztető képessége; bár sokan az ezzel való visszaélés által az állatoknál is alantasabbakká. tették magukat.

256. AZ EMBERI ELME TERMÉSZETI FOKOZATA ÖNMAGÁBAN TEKINTVE FOLYAMATOS, DE A FELSŐBB FOKOZATOKKAL VALÓ ÖSSZEFÜGGÉS ÁLTAL, MÍG FELEMELKEDIK - ÚGY TŰNIK FEL, MINTHA KÜLÖNÁLLÓ LENNE.

Ezt bár nehéz megérteni azoknak, akik nem tudnak a magassági fokozatokról, mégis fel kell fednünk, mert ez az angyali bölcsesség titka, amely bölcsességet bár a természeti ember nem tudja felfogni ugyanolyan módon, mint az angyalok, mégis megértheti az értelem, míg felemelkedik addig a fényfokozatig, amelyben az angyalok vannak; mert az értelem képes odáig felemelkedni és megvilágosodni felemelkedése szerint. A természeti elme megvilágosodása azonban nem különálló fokozatok által emelkedik, hanem folyamatos fokozat által nő és ahogy nő, belülről megvilágosítja a két felső fokozat fénye. Azt, hogy hogyan jön ez létre, megérthetjük a magassági fokozatok felfogásából, amelyeknél az egyik a másik fölött van, és abból, hogy a természeti avagy végső fokozat, úgymond a két felső fokozat általános borítója; eztán ahogy a természeti fokozat felemelkedik a felsőbb fokozatig, úgy a magasabb belülről hat a külső természetire és megvilágosítja azt. A megvilágosodást valóban belülről hozza létre a felső fokozatok fénye, de azt a fényt a természeti fokozat, - ami beburkolja és körülveszi azon fokozatokat - folyamatosság által fogja fel, ezért világosabban és tisztábban. a természeti fokozat felemelkedése szerint; azaz a természeti fokozatot különállóan világítja meg a felsőbb fokozatok fénye belülről, de önmagában folyamatosan. Ebből nyilvánvaló, hogy az ember, amíg a világban él és a természeti fokozaton van, nem emelkedhet fel az olyan bölcsességbe, mint amilyen az angyaloké, hanem csak a felsőbbrendű fénybe, még az angyalokig is és a fényükből való megvilágosítás átvevéséig, ami belülről hat és megvilágosít. Azonban e dolgokat nem tudjuk világosabban leírni; jobban megérthetjük őket a hatásokból, mert a hatások az okokat,-feltéve, hogy először a hatásokat kicsit megértettük,-önmagukban fénybe helyezik és így ábrázolják.

257. A hatások azok: 1. Hogy a természeti elme felemelkedhet a Menny fényéig, amelyben az angyalok vannak, és természetileg felfoghatja azt, amit az angyalok lelkileg fognak fel, vagyis nem oly teljesen; de az ember természeti elméje mégsem emelkedhet fel az igazi angyali fénybe. 2. Hogy az ember, természeti elméje által a Menny fényébe felemelten gondolkodhat az angyalokkal és beszél- het velük; de aztán az angyalok gondolkodása és beszéde befolyik az ember természeti gondolkodásába és beszédébe és nem fordítva; ezért az angyalok az emberrel természeti nyelven beszélnek, avagy az ember anyanyelvén. 3. Hogy ez a természeti alapelvbe való lelki beáramlás, nem pedig a lelkibe való természeti beáramlás által jön létre. 4. Hogy az emberi bölcsesség, ami természeti addig, amíg az ember a. világban él, nem emelkedhet fel az angyali bölcsességbe, hanem csak annak egy bizonyos képmásába; mert az em- beri elme felemelkedését folyamatosság okozza, mint az árnyékból a fénybe, avagy a durvábból a tisztábba való jutás. De az az em- ber, akiben a lelki fokozat nyitott, mégis abba a bölcsességbe jut amikor meghal, és eljuthat abba a test érzékeinek elaltatá- sával és ugyanakkor a felülről az elméje lelkijeibe jutó befolyás által. 5. Az ember természeti elméje lelki és természeti tartalmakból is áll; lelki tartalmából jön létre a gondolkodás, nem pedig természeti tartalmából; az utóbbi tartalmak visszavonulnak az ember halálakor, de a lelki tartalmak nem. Ezért ugyanaz az elme halál után, amikor az lélekké vagy angyallá, válik, olyan formában marad, amilyenben a világban volt. 6. Az elme természeti tartalmai, amelyek mint mondtuk, visszahúzódnak a halállal, alkotják a lelkek és angyalok lelki testének bőrszerű borítását; lelki testük e borítás segítségével marad fenn, amit a természeti világból vettek; mert a természeti a legvégső hordozó; ezért nincs olyan lélek vagy angyal, aki nem embernek született. Az angyali bölcsesség e titkait azért hoztuk fel, hogy megismerjük az emberben lévő természeti elme minőségét; amivel a következőkben is tovább foglalkozunk.

258. Mindenki beleszületett abba a k épességbe, hogy megértse az igazságokat a legbelső fokozatig, mint a harmadik Menny angyalai; mert az emberi értelem, mivel folyamatossággal keletkezik a két felső fokozat körül, átveszi azon fokozatok bölcsességeinek fényét, amint az előbb megmutattuk a 256. pontban. azért az ember e felemelkedés szerint válhat értelmessé. Ha elméje a harmadik fo.kozatig emelkedik, akkor a harmadik fokozatból válik értelmessé az illető; ha a másodikig, akkor a másodikból, és ha nem emelkedik fel akkor az első fokozatban értelmes az ember. Azt mondjuk, hogy azon fokozatokból válik értelmessé, mert a természeti fokozat azon fokozatok fényének általános tárháza /tartálya/. Az ember nem addig a teljes magasságig válik értelmessé, mint tehetné, mert a szeretet / ami az akarathoz tartozik / nem emelkedhet ugyanolyan mádon, mint a bölcsesség, ami az értelemhez tartozik. A szeretet, ami az akarathoz tartozik, csak a gonoszságok bűnkénti kerülésével emelkedik és az irgalmasság jóival, amik a hasznok, amiket aztán az ember hajt az Úrtól fakadóan; ezért ha a szeretet, ami az akarathoz tartozik, nem emelkedik ugyanakkor, akkor a. bölcsesség, ami az érte-, lemhez tartozik, akármennyire emelkedhetett is fel, mégis vissza- csúszik a maga szeretetéig; ezért az ember, ha szeretete ugyanakkor nem emelkedik a lelki fokozatig, mégis csak a végső fokozatban értelmes. E megfontolásból kitűnhet, hogy az ember értelmességi alapelve látszat szerint három fokozatú egy mennyei alapból, lelki alapból és természeti alapból; valamint, hogy az értelmesség, ami az emelkedni tudás képessége, akár felemelkedik, akár nem, mégis egy helyben marad az emberben.

259. Azt mondtuk, hogy mindenki azon képességre, avagy az értelmes- ségre születik, de úgy gondoljuk a mindenkit, hogy akinek külsői nem sérültek baleset által vagy a méhben, vagy születés után, betegség által vagy a fej sérülése által vagy valami kitörő és minden korlátot meglazító őrült szeretetből. Az ilyen emberekben az értel- mességi alapelv nem tud fölemelkedni, mert az é1etnek, ami az akarathoz és értelemhez tartozik, nincs az ilyen emherekben záró feltétele vagy korlátja, amit úgy tesznek ki, hogy képesítse az életet végső cselekedetek végrehajtására a rendnek megfelelően; az élet végső meghatározottságok szerint cselekszik, de nem azokból. Lejjebb a 266. pont végén látható, hogy az értelmességnek nem le- het helye csecsemőkben és gyermekekben.

260. A TERMÉSZETI ELME, MIVEL AZ EMBERI ELME MAGASABB FOKOZATAINAK BURKA ÉS HORDOZÓJA, EZÉRT VÁLASZADÓ, ÉS HA A FELSŐ FOKOZATOK NEM NYITOTTAK, AKKOR ELLENÜK HAT; DE HA NYTTOTTAK, AKKOR VELÜK.

Az előző cikkelyben megmutattuk, hogy a természeti elme, mivel a végső fokozatban van, körülveszi és bezárja magába a lelki és meny- nyei elméket, amelyek magasabb fokozaton vannak. Most annak megmutatásáig jutottunk, hogy a természeti elme e magasabb vagy belső elmék ellen cselekszik. Azért hat vissza így, /választ ad, reagent/ mert befedi, magába zárja és tartalmazza őket és ezt nem tehetimeg visszajelzés /reaction/ nélkül. Ha nem hatna vissza, akkor a belső, avagy a bele zárt dolgok kieresztődnének és megszöknének, valamint szétszóródnának. Épp úgy, mintha az emberi test borítói nem hatnának vissza, amely esetben a zsigerek, avagy a test belsői kiesnének és szétszóródnának; és mintha a hártya, ami fedi az izom mozgó szálait, nem hatna vissza a működésben levő szálak erői ellen, amely esetben nem csak a cselekvés szűnne meg, hanem az összes. bel ső szövet is eloszlana. Ugyanez a helyzet a magassági fokozatok minden végső fokozatával, s így a természeti elmével, tekintettel a felsőbb fokozatokra, Mert amint fentebb mondtuk, az emberi elmének három fokozata van, természeti, lelki és mennyei, és a természeti elme a végső fokozat. Újra tehát, a természeti elme a lelki elme ellen hat vissza, mert a természeti elme nem csak a lelki, hanem a természeti világ állományaiból is áll / amint fentebb mondtuk a 257. pontban/ és a természeti világ állományai /tartalmai/ természetük szerint a lelki világ tartalmai ellen hatnak vissza; a ter- mészeti világ állományai önmagukban holtak és kintről hatnak rájuk a lelki világ állományai /tartalmai /; és holt dolgok, amelyeket kívülről érnek hatások, természetesen ellenállnak és így legbelső természetükből jeleznek vissza. Ebből nyilvánvaló, hogy a természeti ember a. lelki ember ellen hat vissza és hogy harc áll fenn. Ugyanez a helyzet, akár azt mondjuk, hogy a természeti és lelki ember, vagy a természeti és lelki elme.

261. Ebből látható, hogy ha a lelki elme zárt, a természeti elme folyamatosan hat a lelki elme dolgai ellen és fél, nehogy befollyon onnan valami, hogy zavarja állapotait. Minden, ami befolyik a lelki elmén keresztül, a Mennyből van, mert a lelki elme a maga formájában Menny. Minden, ami a természeti elmébe befolyik, a világból van, mert a természeti elme a maga formájában egy világ; ahonnan is a természeti elme, amikor a lelki elme zárt, a Menny összes dolga ellen hat és nem ismeri el azokat, csak addig, amíg eszközként szolgálnak a világ dolgainak megszerzésére és birtoklására. Amikor a Menny dolgai eszközként szolgálnak a természeti ember saját céljai elérésére, akkor azon eszközök, bár mennyeinek tűnnek, mégis természetivé válnak és a cél minősíti őket; mert olyanná válnak, mint a természeti ember tudományai, amelyekben nincs belsőleg élet. De mivel a mennyei dolgok nem tudnak úgy csatlakozni a természetiekhez, hogy egyként cselekedjenek, ezért elkülönülnek a mennyeiek; és a mennyei dolgok a pusztán természeti emberben kívül helyezkednek el, a belül levő természeti dolgok körül. Ezért a pusztán természeti ember mondhat és prédikálhat mennyei dolgokat és cselekedeteiben utánozhatja őket, bár belsőleg ellenük gondolkozik; az utóbbit egyedül teszi, az előbbieket társaságban. De e dolgokról többet a következőkben.

262. A természeti elme avagy ember, veleszületett visszahatás révén a lelki elme vagy ember dolgai ellen hat, amikor az ember önmagát és a világot szereti mindenek fölött. Akkor az illető örömet érez mindenféle gonoszságokban is, mint a házasságtörés, csalás, bosszú, gyalázkodás és ehhez hasonlók; és elismeri a természetet a mindenség teremtőjeként és megerősíti mindezen dolgokat értelmességi alapelvével. Megerősítés után vagy elferdíti, vagy visszaveri a Menny és az egyház igazságait és jóit, és végül vagy kerüli, vagy útálatban tartja, vagy gyűlöli őket; ezt lelkében teszi és testében is olyan mértékig, amíg mer lelkéből beszélni másoknak a megbecsültségnek elvesztésétől való félelem nélkül, amely megbecsültséget a tisztelet és a nyereség miatt értékel. Amikor az ember ilyen, akkor egymás után egyre szorosabbra zárja lelki elméjét; a gonoszságoknak hamisságok általi megerősítése különösen bezárja azt, ezért a megerősített gonosz és hamis alapelvek nem írthatók ki halál után; csak a világban írthatók ki megtéréssel.

263. De a természeti elme állapota mindenestől különböző, amikor a lelki elme nyitott; ezesetben a természeti elme a lelki elme iránti engedelmességre van beállítva és alárendeltségben tartatik. A lelki elme belülről és felülről hat a természeti elmére és eltávolítja az ott visszaható dolgokat és azokat alkalmazza a természeti elmére, amelyek a lelkivel egyforma módon hatnak és ezért sikeresen, eltávolítja a túláradó visszahatást. Meg kell jegyeznünk, hogy a mindenség legnagyobb és legkisebb, úgy élő mint holt dolgaiban is van hatás és visszahatás; innen van minden dol- gok egyensúlya; ezt veszi el a hatás, amikor legyőzi a visszahatást, vagy fordítva. Ugyanez a helyzet a természeti elmével és a lelki elmével: amikor a természeti elme szereteteinek örömeiből és gondolatainak kellemességéből hat, amelyek önmagukban gonoszságok és hamisságok, akkor a természeti elme visszahatásai eltávolítják a lelki elme dolgait és bezárja előttük az ajtót és a saját visszahatásaival összhangban levő dolgokból való eredésre készteti a hatást; így van a természeti elmének olyan hatása és visszahatása, amely ellentétes a lelki elme hatásaival és visszahatásával; innen van a lelki elme olyan becsukódása, mint a csiga- vonal visszafordulása. De ha a lelki elme nyitott, akkor a természeti elme hatása és visszahatása megfordul; mert a lelki elme hat felülről és belülről és ugyanakkor ama dolgok segítségével, amelyek a természeti elmében neki való engedelmességre vannak beállítva, alulról, avagy kívülről, és visszacsavarja a csigavonalat, ami a természeti elme hatását és visszahatását tartalmazza, mivel ez az elme szültéstől ellentétbe van a lelki elme dolgaival, amely ellentét örökletesen a szülőktől származik, amint jól tudjuk. Ilyen az újjáalakulásnak és újjászületésnek hívott állapotváltozás. A természeti elme állapotát az újjáalakulás előtt összehasonlíthatjuk egy lefele gomolygó, avagy csavarodó csigavonallal; de újjáalakulás után egy felfelé gomolygó, avagy csavarodó csigavonallal; amiért is az ember újjáalakulás előtt lefelé néz a pokolba, de újjáalakulás után felfelé néz a Mennybe.

264. AZ EMBERRE JELLEMZŐ ÉRTELMESSÉGNEK ÉS SZABADSÁGNAK HÍVOTT KÉPESSÉGEK TÚLKAPÁSA A GONOSZSÁG EREDETE.

Értelmesség alatt az igazságok és ezért a hamisságok, valamint a jók és ezért a gonoszságok megértésének a képességét értjük; a sza- badság alatt a szabadon gondolkodás, akarás és cselekvés képességét. Az eddig elmondottakból kitűnhet, és a következőkből továbbra is ki fog tűnni,hogy: mindenki a teremtőstől és ezért születésétőlfogva rendelkezik e két képességgel és ezek az Úrtól vannak; hogy ezek nem vétetnek el az embertől; hogy ezek révén létezik az a látszat, hogy az ember önmagától gondolkodik, beszél, akar és tesz; hogy az Úr e képességekben lakozik minden emberben; hogy az ember ezen összekapcsolódás következtében él az örökkévalóságig; hogy, az ember ezek által alakulhat és születhet újjá és nem ezek nélkül; valamint hogy ezek különböztetik meg az embert az állattól.

265. Ebben a sorrendben mutatjuk majd meg, hogy e képességek túlkapása a gonoszság eredete: I. Egy rossz ember épp úgy élvezi e két képességet, mint egy jó ember. II. A rossz ember visszaél velük a gonoszságok és hamisságok megerősítésére, a jó ember pedig a jók és igazságok megerősítésére használja őket. III. A gonoszságok és hamisságok maradnak, amikor megerősödtek és az ember szeretetének, onnan pedig életének alapelveivé válnak. IV.Minden gonoszság, mind az örököltek, mind a szerzettek, a természeti elmében lakoznak.

266. I. Egy rossz ember e két képességet épp úgy élvezi, mint egy jó ember. Az előző cikkelyben megmutattuk, hogy a természeti elme felemelkedhet az értelmet tekintve ama fényig, amelyben a harmadik Menny angyalai lakoznak és láthatják az igazságokat, elismerhetik őket és aztán beszélhetnek róluk. Ebből nyilvánvaló, hogy mivel a természeti elme így felemelkedhet, a rossz ember, épp úgy, mint a jó ember, élvezi az értelmesség képességét; és abból, hogy a természeti elme odáig felemelkedhet, az következik, hogy a rossz ember is gondolhat és beszélhet igazságokat. De mind a gondolkodás, mind a tapasztalat tanúsítja, hogy akarhatja és teheti őket, bár nem akarja és teszi - a Gondolkodás, mert ki nem tudja akarni és tenni azt, amit gondol? Azért nem akarja és teszi ezeket, mert nem szereti akarni és tenni; az akarás és tevés ereje a szabadság, amit mindenki az Úrtól kapott; de annak oka, hogy nem akar és tesz jót, amikor hatalmában van, a gonoszság szeretete, ami ellenáll; amitől mindazonáltal elállhat az ember, és amelytől sokan valóban elállnak.A tapasztalat a lelki világban. alkalmanként ugyanezt erősítette meg; ott megfigyeltem, hogy gonosz szellemek, akik belsőleg ördögök voltak, és elutasitották a Menny és az egyház igazságait a világban, fel tudták fogni az angyali bölcsesség titkait, míg a tudomány indíttatását - amely mindenkiben gyermekkorától megvan - dicsfény magasztalta fel, ami körülvesz minden szeretetet, mint a tűz ragyogása. Sőt, az ilyen titkokat épp úgy tudták felfogni, mint a jó lelkek, akik belsőleg angyalok voltak; és hallható volt, amikor e gonoszok kijelentették, hogy valóban tudnának akarni és cselekedni az ilyen titkok szerint, de nem teszik. Amikor azt mondták nekik, hogy akarhatnák ezeket, ha csak kerülnék a gonoszságokat bűnként, azt mondták, hogy meg is tudnák ezt tenni, de hogy nem akarják. .Ebből nagyon nyilvánvalóan kitűnt, hogy a gonoszoknak, épp úgy mint a jóknak, van szabadsági képességük; mindenki beszélje ezt meg magával és felfogja majd, hogy ez így van. Az embernek hatalma van akarni, mert az Úr, akitől ez a képesség jön, folytonosan ad neki hatalmat; mert, amint fentebb mondtuk, az Úr e két képességben lakozik mindenkiben, következésképp az akarás képességében, avagy annak erejében lakozik. Az értés értelmességnek hívott képessége nem létezik az emberben, míg természeti elméje nem jut el az érettség korára; közben olyan, mint egy mag egy éretlen gyümölcsben, ami nem tud kinyílni a földben és bokorrá. nőni; e képesség azokban sem létezik, akiket fentebb említettünk a 259. pontban.

267. II. A rossz ember visszaél a képességekkel, hogy megerősítse a gonoszságokat és hamisságokat, a jó ember ,pedig a jóságok és igazságok megerősítésére használja ezeket. Az értelmességnek hívott észbeli képesség és a szabadságnak hívott önkéntes képesség képesíti az embert annak megerősítésére, amit csak akar; a természeti ember felemelheti értelmét a felső .fényig olyan fokig, amennyire kívánja. De aki a gonoszságokban van és az abból következő hamisságokban, az nem emeli fel azt magasabbra, mint természeti elméje felső területe és ritkán lelki elméje területére; mert az illető természeti elméje szeretetének örömeiben van és ha felemeli azt az elméjét ama szeretet fölé, akkor szeretete öröme elenyészik. Ha magasabbra emeli elméjét és látja az élete örömeivel, avagy saját értelme alapelveivel ellentétes igaz.ságokat, akkor vagy meghamisítja őket, vagy elmegy mellettük és megvetéssel elhagyja őket, avagy megtartja őket emlékezetében, hogy élete szeretetét szolgálják, avagy saját értelme büszkeségét eszközként. Az, hogy a természeti ember meg tud erősíteni mindent, amit csak akar, nyilvánvaló a keresztyén világban levő sok eretnekségből, amelyek mindegyikét támogatók erősítik meg. Ki nem tud- ja, hogy mindenféle gonoszság és hamisság megerősíthető? Lehetsé- ges ezeket megerősíteni és a gonoszak megerősítik, hogy nincs Isten, és hogy a természet minden és hogy az önmagát teremtette; hogy a vallás csak eszköz, ami által az egyszerű elmék korlátok alatt tarthatók; hogy az emberi okosság tesz mindent és az isteni Gondviselés semmit, kivéve, hogy fenntartja a mindenséget abban a rend- ben, amelyben teremtette az Úr; valamint hogy a gyilkosság, házasságtörés, lopás, csalás és bosszú megengedhető Machiavelli és követői szerint. A természeti ember meg tudja erősíteni ezeket és ehhez hasonló dolgokat, sőt megtölthet könyveket a megerősítéssel és amikor ama hamisságok megerősödnek, akkor megbolondító fényben tűnnek fel és az igazságok olyan homályban, hogy nem láthatók, csak mint éjjel a jelenések. Egy szóval, vedd a leghamisabb dolgot és formáld tétellé és mondd egy őszinte embernek, hogy erősítse meg, és meg fogja erősíteni az igazság fényének teljes kioltásáig. De különítsd el az illető erősítgetését, térj vissza és tekintsd magát a tételt saját értelmességedből fakadóan és látni fogod annak hamisságát és ferdeségét. Ebből nyilvánvaló, hogy az ember vissza- élhet a két képességgel - amit az Úr ültetett bele -- hogy megerősítse a mindenféle gonoszságokat és hamisságokat. Az állatok nem tudják ezt tenni, mert nem élvezik e két képességet; ezért az állatok beleszületnek életük teljes rendjébe és természeti szereteteik összes ismeretébe, eltérően az embertől.

268. III. A gonoszságok és hamisságok maradnak, amikor megerősödnek és az ember szeretetének és életének részeivé válnak.

A gonoszság és hamisság megerősítései nem mások, mint a jó és igazság eltávolítása és ha nőnek, akkor ezek elutasításaivá lesznek; mert a gonosz eltávolítja és elutasítja a jót és a hamis elutasít ja az igazságot. Ezért a gonosz és a hamis megerősítései szintén a Menny bezárásai, mert minden jó és igazság az Úrtól jövő, a Mennyen keresztüli befolyás által lép be. Amikor a Menny zárt, akkor az ember a pokolban van, egy olyan társaságban, ahol hasonló gonoszságok és hamisságok uralkodnak, ahonnan az illető aztán nem vonható vissza. Megadatott nekem, hogy beszélgessek némelyekkel, akik korokkal ezelőtt megerősítették magukban vallásuk hamisságait és láttam, hogy ugyanezt folytatják épp úgy, mint a világban létükkor; mert minden, amit az ember megerősít, szereteté- nek és életének részévé válik. Azért válik szeretetének részévé, mert akaratának és értelmének részévé válik és az akarat és értelem alkotja mindenkinek az életét. Amikor az ember életének részévé válik, akkor nemcsak egész elméjének válik részévé, hanem egész testének is. Ebből nyilvánvaló, hogy az az ember, aki megerősödött a gonoszságokban és hamisságokban, ilyen tetőtől talpig és aztán semmilyen megfordulással nem hozható az ellentétes állapotba és nem húzható ki a pokolból. Ezek és az előző megfontolások e cik- kelyben mutatják, hogy mi a gonoszság eredete.

269. IV. Azon dolgokat, amelyek az ember szeretetének és életének részévé válnak, a szülő öröklődéssel közli utódaival.

Jól tudjuk, hogy az ember a gonoszságban születik, azt pedig örök- lődéssel kapja szüleitől. Néhányan azt hiszik, hogy nem szüleiktől, hanem szüleiken keresztül Ádámtól; ez azonban tévedés. A gonosz- ságot apjától kapja az ember, akitől lelkét kapja, ami anyjában testtel ruházódik fel; a mag, ami az apától van, az élet első tartálya, de olyan tartály, amilyen az apában volt, mert az apa szere- tetének formájában van és mindenki szeretete egyforma a legnagyobb és legkisebb dolgokban, és törekszik az emberi forma felé, amit egymás után fokozatosan fel is ölt. Ezért amit örökletes gonoszságoknak hívunk, az az apáktól, nagyapáktól és dédapáktól származik egymás után az utódokra. A tapasztalat ugyanezt tanítja, mert minden nemzet hasonlít indíttatásaiban őseire és a családok jobban hasonlítanak és házanként ez még nagyobb hasonlóság. Sőt, hogy ilyen a hasonlóság, ami a nemzetségeket megkülönbözteti egymástól, nemcsak elméjük, hanem arcuk szerint is, szintén tanítja a tapasztalat. De a gonoszság szeretetének szülőkről gyerekekre való örök- lődéséről és átadásáról többet mondunk majd a következőkben, amikor beszélni kezdünk tovább az elme, az akarat és értelem össze- függéséről a testtel és annak tagjairól és szerveiről. Az itt felhozott néhány megfigyelésnek csak azt kellett megmutatnia, hogy a gonoszságok folyamatosan származnak a szülőktől és hogy azok fokozatos felhalmozódással nőnek, amíg az ember születésétől fogva semmi más, csak gonoszság; A gonoszság rosszindulata olyan arányban nő, ahogyan a lelki elme zárt, mert így a természeti elme szintén zárt felülről. Ez nem áll helyre az utódokban, csak a gonoszságok bűnként való kerülésével az Úrtól fakadóan; egyedül ezáltal nyílik meg a lelki elme és a természeti elme így hozható egy összefüggő /ennek megfelelő/ formába.

270. V. Minden gonoszság és abból következő hamisság, mind az örökletes, mind a szerzett, a természeti elmében lakozik.

A gonoszságok és abból következő hamisságok a természeti elmében lakoznak, mert az az elme a maga formájában, avagy képmásában egy világ, míg a lelki világ a maga formájában, avagy képmásában egy Menny, és a gonosz nem tud lakozást találni a Mennyben. Ezért az utóbbi elme nem nyitott születéstől, hanem csak ereje /power/ van a megnyitottságra. A természeti elme is részben a természeti világ állományaiból származtatja formáját, de a lelki, elme csak a lelki világ tartalmaiból, amelyeket az Úr megőriz tisztaságukban, hogy az embernek hatalma lehessen az emberré tétetésre; az ember állatnak születik, de emberré tétetik. A természeti elme, minden hozzá tartozó dologgal csigavonalas körforgással fordul jobbról balra, de a lelki elme balról jobbra; így ezen elmék egymással ellentétesen fordulnak. Ez annak jele, hogy a gonoszság a természeti elmében lakozik és hogy önmagától a lelki elme ellen hat; és a jobbról balra való körforgás lefelé tart, következésképp a pokol felé, de balról jobbra való körforgás felfelé tart, vagyis a Menny felé. Előttem abból a tényből vált nyilvánvalóvá az, hogy ez a helyzet, hogy egy gonosz lélek nem tudja testét balról jobbra forgatni, hanem jobbról balra; egy jó lélek .pedig nagyon nehéznek találja, hogy testét jobbról balra forgassa, de könnyűnek, hogy balról jobbra; a körforgás követi az elméhez tartozó belsők keringését.

271. A GONOSZSÁGOK ÉS HAMISSÁGOK TELJESEN ELLENTÉTESEK A JÓKKAL ÉS IGAZSÁGOKKAL, MERT A GONOSZSÁGOK ÉS HAMISSÁGOK ÖRDÖGIEK ÉS ALANTASAK, ÉS A JÓK ÉS IGAZSÁGOK ISTENIEK ÉS MENNYEIEK.

Mindenki elismeri, aki hallja, hogy a gonosz és a jó ellentétek, ahogy a gonosz hamissága és a jó igazsága is; de mivel akik a gonoszságban vannak, nem érzik és következésképp nem fogják fel másképp, mint hogy a gonoszság jó, mert a gonosz örömöt okoz érzékeik- nek, különösen a látásnak és a hallásnak, és ezért örvendezteti a a gondolatokat is és ezáltal a felfogásokat is, ezért valóban elismerik, hogy a gonoszság és jó ellentétes; de amikor a gonoszságban vannak, akkor annak öröme mondatja velük, hogy a gonosz jó és a jó gonosz. Például, aki visszaél szabadságával, hogy gonoszt gondoljon és tegyen, az a visszaélést szabadságnak hívja és annak ellentétét, ami a jó gondolása, ami jó önmagában, rabszolgaságnak hívja, amikor mindazonáltal az utóbbi a szabadság igazán, az előb bi pedig megkötözöttség. Aki szereti a házasságtörést, szabadságnak hívja a házasságtörés elkövetését, rabszolgaságnak pedig azt, ha annak elkövetése nem engedélyezett, mert örömet érez a bujaságban és a szüzességben kellemetlenséget. Aki a kormányzásnak az önszeretetből fakadó szeretetében van, az élet örömét érzi ama szeretetben, ami túllép egyáltalán minden más örömöt; ezért minden ama szeretetre vonatkozó dolgot jónak hív és minden azzal ellentétest gonosznak, amikor mindazonáltal ennek fordítottja igaz. Ugyanez a helyzet minden más gonoszsággal. Ezért bár mindenki elismeri, hogy a gonoszság és a jó ellentétes, akik a gonoszságokban vannak, mégis ezen ellentét ellentétes elképzelését táplálják és csak azok táplálnak igazi elképzelést, akik a jóban vannak; senki nem láthatja a jót, amíg a gonoszban van, de aki a jóban van, az láthatja a gonoszt. A gonosz alul van, mint egy barlangban, a jó fent van, mint egy hegyen.

272. Nos, mivel sokan nem tudják, mi a gonoszság és hogy az mindenestől ellentéte a jónak és mindazonáltal fontos ezt tudnunk, ezért a témát a következő rendben fogjuk megtekinteni; I. A természeti elme, amely a gonoszságokban és az abból következő hamisságokban van, a pokol formája és képmása. II. A természeti elme, amely a pokol formája és képmása, három fokozat által süllyed. III. A természeti elmének - amely a pokol formája és képmása - három fokozata ellentétes a lelki elmének - amely a Menny formája és .képmása - a három fokozatával. IV. A természeti elme, amely a pokol, teljesen ellentétes a lelki elmével, amely Menny.

273. I. A természeti elme, ami a gonoszságokban és az azokból következő hamisságokban van, a pokol formája és képmása.

Nem írhatjuk le itt azt, hogy mi az ember természeti elméje annak anyagi formájában, vagy hogy mi az a maga formájában, ami mindkét világ tartalmainak összefüggéséből áll az agyban, ahol ama elme lakozik a maga alapelveiben; azon forma általános elképzelését meg fogjuk adni a következőkben, ahol az elme és a test összefüggésével foglalkozunk. Itt csak röviden beszélünk annak formájáról, állapotait és azok változásait illetően, amelyek létrehozzák a felfogásokat, a gondolkodást, szándékot, akaratot és az azokhoz tartozó dolgokat; mert a természeti elme, ami a gonoszságokban és az abból következő hamisságokban van, ezekre tekintettel, a pokol formája és képmása. Ez a forma feltételez egy anyagi formát, ami a hordozó alany; mert az állapotváltozások nem létezhetnek anyagi forma nélkül, amely a hordozójuk, ahogyan a látás nem létezhet szem nélkül és a hallás fül nélkül. Ezért a forma, avagy képmás tekintetében, amely által a természeti elme hasonlít a pokolra, az a forma és képmás olyan, hogy az uralkodó szeretet a maga érzékiségeivel, amely szeretet ezen elme egyetemes állapota, úgy van, mint az ördög van a pokolban és az ama szeretetből eredő hamisság gondolatai olyanok, mint az ördögi csapatok; az ördög és csapatai semmi mást nem jelentenek az Igében. A helyzet is hasonló, mert a pokolban a kormányzásnak az önszeretetből fakadó szeretete az uralkodó szeretet: ezt ott ördögnek hívják; és a hamisság indíttatásait az ama szeretetből keletkező gondolatokkal, az ő csapátainak hívják; ugyanígy van ez minden társasággal a pokolban, különb- ségekkel, mint a különleges eltérések egy fajon belül. Hasonló formában van a természeti elme is, ami a gonoszságokban van és ezért a hamisságokban, Ezért a természeti ember, aki ilyen, halála után olyan pokoli társaságba is kerül, amilyen ő maga és aztán az összes és minden egyes dologban egyként cselekszik azzal; mert a saját formájába jut, azaz saját elméje állapotába. Van egy másik, sátánnak nevezett szeretet is, amely alárendelt az előző, ördögnek hívott szeretetnek és ez a mások javainak bármilyen gonoszság árán való birtoklásának szeretete; az ügyes rosszindulat és a ravaszság a csapatai. Akik e pokolban vannak, azok általában sátánoknak neveztetnek; és közülük azok, akik nem cselekszenek alattomosan, nem utasítják vissza nevüket; ezért a poklokat összességükben ördögnek és sátánnak hívjuk. Két pokol van, amelyeket általában azon két szeretet szerint különböztetünk meg, mert az összes Menny két országra oszlik, a.mennyeire és a lelkire, két szeretet szerint, és az ördögi pokol ellentétesen a menyei országgal függ össze, és a sátáni pokol ellentétesen a lelki országgal függ össze. A Menny és pokol című írás 20-28. pontjaiban látható, hogy a mennyek két országra oszlanak, a mennyeire és a lelkire. A természeti elme, amely ilyen, a maga formájában pokol, mert minden lelki forma a maga legnagyobb és legkisebb részeiben is olyan, mint önmaga. Ezért minden angyal menny a legkisebb formájában, amint megmutattuk a Menny és pokol című írásban az 51-58. pontokban; és ezért minden ember, vagy lélek is, aki ördög vagy sátán, pokol a legkisebb formában.

274. II. A természeti elme, amely a pokol formája, avagy képmása, három fokozat által süllyed.

Látható fentebb a 222-229. pontokban, hogy minden dolgok legnagyobbjaiban és legkisebbjeiben kétféle fokozat van, úgymint magassági és szélességi fokozatok: Ez a helyzet a természeti elmével és annak legnagyobb és legkisebb részeiben: itt a magassági fokozatokra gondolunk. A természeti elme a maga két, értelmességnek és szabadság- nak hívott képessége révén olyan állapotban van, hogy három fokozat által fel tud emelkedni és három fokozat által le tud szállni; a jók és igazságok segítségével emelkedik fel és a gonoszságok és hamisságok segítségével száll le. Amikor emelkedik, akkor az alsóbbrendű fokozatok zártak, amelyek a pokol felé hajlanak, és ami- kor süllyed, akkor a felsőbb fokozatok zártak, amelyek a Menny fe- lé hajlanak; ennek oka az, hogy ezek visszahatásban /reaction/ vannak. E három felsőbbrendű és alsóbbrendű fokozat nem nyílt, senem zárt az emberben azonnal születésekor; mert az ember akkor tudatlanságban van a jó és igazság, valamint a gonoszság és hamisság felől. De ahogyan. azon alapelveket elfogadja, úgy nyílnak és záródnak a fokozatok, vagy az egyik részen, vagy a másikon. Amikor a pokol felé nyitottak, akkor a felsőbb, avagy legbelső részt az uralkodás szeretete foglalja el, ami az akaratéi a második, avagy középső helyet a gonoszság gondolkodása foglalja el, ami az értelemé ama szeretettől, és a legalsó helyet a szeretetnek a gondolkodás általi avagy az akaratnak az értelem általi következtetései foglalják el. A helyzet itt is ugyanaz, amint a magassági fokozatokkal, amelyekkel az előbb foglalkoztunk, abban, hogy ugyanabban a rendben vannak, mint a cél, az ok, és a hatás, avagy mint az első cél, a középső cél és a legvégső cél. E fokozatok süllyedése a test felé történik, következésképp süllyedésükben sűrűbbé, valamint anyagivá és testivé válnak. Ha az igazságokat az Igéből alkalmazzuk a második fokozatban, hogy alakítsuk azt, akkor azon igazságokat meghamisítja az első fokozat, ami a gonoszság szeretete és szolgákká és rabszolgákká teszi azokat. Innen látható, hogy mivé válnak az egyháznak az Igéből való igazságai azoknál, akik a gonoszság szeretetében vannak, avagy akiknek a természeti elméje a pokol formája, hogy mivel az ördög leigázottjává váltak eszközként, megszentségtelenülnek, mert a gonoszságnak a természeti elmében uralkodó szeretete, amely pokol, az ördög, amint fentebb mondtuk.

275. III. A természeti elmének, amely a pokol formája és képmása, a három fokozata ellentétes a lelki elmének, amely a Menny formája és képmása, a három fokozatával.

Fentebb megmutattuk, hogy az elmének három fokozata van, természeti, lelki és mennyei , és hogy az e fokozatokból álló emberi-elme a Menny felé néz és csigavonalszerűen odafelé forog. Ebből látható, hogy a természeti elme, amikor lefelé néz és a pokol felé folytat-]a körforgását, szintén három fokozatból áll, amelyek mindegyike e llentétes az elme fokozatainak egyikével, amely elme Menny. Nekem abból vált ez nyilvánvalóvá, hogy ez a helyzet, amit a lelki világban láttam, nevezetesen, hogy három menny van és ezek különállón a három magassági fokozat szerint és hogy három pokol van és ezek is különállók a magasság, avagy mélység három fokozata szerint; és hogy a poklok az összes és mindenegyes dolgukbann ellentétesek a Mennyekkel; valamint hogy a legalacsonyabb pokol a legfelső Menny ellentéte, a középső pokol a középső Mennyé, és a legfelső pokol a legvégső Mennyé. Ugyanígy van ez a természeti elmével, ami a pokol formájában van, mert a lelki formák önmagukkal azonosak a legnagyobb és legkisebb dolgokbann is. A Mennyek és poklok így vannak ellentétben, mert szereteteik vannak ilyen ellentétben. Az Úr iránti szeretet és az abból következő felebaráti szeretet alkotja a legbelső fokozatot a Mennyekben, de az önszeretet és a világ szeretete alkotja a legbelső fokozatot a pokolban. A szeretetükben alapuló bölcsesség és értelem alkotja a középső fokozatot a Mennyek ben, de a maguk szeretetében alapuló bolondság és őrültség, amely bölcsességnek és értelemnek tűnik fel, alkotja a középső fokozatot a pokolban.Végül a két fokozatból származó következtetések, arnelyek vagy lerakódnak az emlékezetben ismeret alakjában, vagy a test ben cselekedetekké határozódnak meg, alkotják a végső fokozatot a Mennyekben, és a maguk .két fokozatából való következtetések, amelyek vagy ismeretté vagy tetté válnak, alkotják a legkülső fokoza- tot a pokolban. A következő tapasztalatból látható, hogy a Menny jói és igazságai hogyan fordulnak gonoszságokba és hamisságokba a pokolban, következésképp ellentéteikbe. Hallottam, hogy egy bizonyos isteni igazság a Mennyből leszállt befolyás által a pokolba és mondták nekem, hogy útközben, amint leszállt, fokozatonként a: hamisságba fordult és úgy a legalsó pokolban már mindenestől az ellentéte volt. Ahonnan nyilvánvaló volt, hogy a poklok fokozatos ellentétben vannak a Mennyekkel a jót és igazságot illetően, és hogy a jók és igazságok gonoszságokká és hamisságokká válnak az el- lentétesen fordult formákba való belefolyással; mert ,jól tudjuk, hogy minden befolyás által belépő dolgot az átvevő formák és azok állapotai szerint fogunk fel és érzünk. A következő tapasztalatból az is nyilvánvaló volt előttem, hogy ezek ellentétükbe fordulnak. Megadatott nekem, hogy lássam a poklokat a maguk állapotában., tekintettel a Mennyekre és a lakók felfordultnak látszottak, fejükkel lefelé és lábukkal felfelé; De mondták nekem, Hogy mindazonáltal önmagukelőtt lábukon állónak tűnnek, amely helyzetet összehasonlíthatjuk az ellenlábasokéval. E tapasztalatok mutatják, hogy a természeti elmének, ame1y a maga formájában és képmásában pokol, a három fokozata ellentétes a lelki elmének három fokozatával, amely a maga formájában és képmásában Menny.

276. IV.A természeti elme, amely egy pokol, teljesen ellentétben van a lelki elmével, ami a Menny.

Amikor a szeretetek ellentétek, akkor a felfogás minden dolga el- lentétté válik, mert a szeretetből, ami az ember leglényegibb életét alkotja, folyik minden más dolog, mint a folyók a maguk forrásából. Ama dolgok, amelyek nem a szeretetben alapulnak, elkülönülnek a természeti elmében az abban alapuló dolgoktól, mivel az utóbbiak középen vannak és a többi az oldalakon. Ez utóbbiak, ha az egyháznak az Igéből való igazságai, eltávolítódnak középről nagyobb távolságra a szélekre és végül kiírtódnak; és ez esetben az ember, avagy a természeti elme a gonoszt jóként fogja fel és a hamisságot igazságként látja és fordítva. Ezért bölcsességnek gondolja a rosszindulatot, az őrültséget értelmességnek, a ravaszságot okosságnak, a gonosz módszereket leleményességnek; és aztán semmi-. be sem veszi az egyház isteni és mennyei dolgait és a testi és világi dolgokat imádja és emeli fel a legmagasabb helyre. Így felfordítja élete állapotát, úgy hogy ami a fejhez tartozik, azt a láb talpához tartozóvá teszi és tapos azon.; és ami a láb talpához tartozik, azt a fejhez tartozóvá teszi; így az ember eleven mivol- tából holttá válik. Akinek az elméje menny, azt élőnek mondjuk, és akinek az elméje pokol, azt holtnak.

277. A TERMÉSZETI ELME HÁROM FOKOZATÁNAK MINDEN DOLGA BENNE FOGLALTATIK A TETTEKBEN, MELYEKET A TEST CSELEKEDETEI HOZNAK LÉTRE.

A fokozatok tudománya, amit egészben adunk át, kinyilvánítja a következő titkokat -, hogy az ember elméjének, avagy akaratának és értelmének minden dolga benne van az ember cselekedeteiben, avagy műveiben, épp úgy, ahogy a látható és láthatatlan dolgok benne vannak egy magban, gyümölcsben avagy tojásban. A cselekedetek és tet- tek nem másként tűnnek fel, mint ezek az utóbbi dolgok a külsőkben; mégis a belsőkben megszámlálhatatlan dolog van, mert ott vannak az egész test mozgó szálainak egybeeső erői és az elme összes dolgai, amelyek három fokozatúak, mint fentebb megmutattuk és amelyek előhívják és meghatározzák azon erőket. Mivel ott van az ember el- méjének összes dolga, ott van akaratának összes dolga, avagy szeretetének összes indíttatása is, amelyek az első fokozatot a1kotják. Ott van értelmének összes dolga, avagy felfogásának összes gondolata, amelyek a második fokozatot alkotják; és ott van emlékezetének összes dolga, avagy a beszédhez közelítő gondolkodás összes elképzelése, amelyek beszédéből vétetnek, amelyek a harmadik fokozatot állítják össze. Ezekből a fokozatokból ha cseleke- detekként határozzuk meg őket, akkor munkálkodások léteznek, amelyekben, amikor a külső formában látjuk őket, akkor az elsődleges dolgok, amelyeket ténylegesen e tettek tartalmaznak, nem nyilvánvalóak. Látható fentebb a 209--216. pontokban, hogy a végső az elsődleges dolgok összessége, hordozója és alapja; és hogy a magassági fokozatok legvégsőjükben vannak teljességükben, a 217-221. pontokban.

273. A test szemmel látható cselekedetei oly egyszerűek és egyformák, mint a magok, gyümölcsök és tojások a külső formájukban, és mint a diók és mandulák a héjukban és mégis tartalmaznak minden elsődleges alapelvet, amiből léteznek, mert minden végsőnek van borítása és ezáltal különálló elsődlegeseitől.Minden fokozat bezárt egy borítóba és ezáltal különálló egy másiktól; ezért az első fokozat dolgait nem ismerjük a második fokozat által, senem a második dolgait a harmadik által. Például: az akarat szeretete, ami az elme első fokozata, nem ismert az értelem bölcsességében, amely az elme második fokozata, csak egy bizonyos, a dologról való gondolkodást kísérő öröm által. Az első fokozatot sem ismerjük, amely az akarat szeretete, mint mondottuk, az emlékezet ismeretében, ami a harmadik fokozat, csak egy bizonyos a tudásban és beszédben lelt öröm által. Ebből következink, hogy egy munkálkodás, amely a test cselekedetében van, magába zárja mindeme dolgokat, bár a maga kü1- ső formá,jában egyszerűként és; egyként jelenik meg.

279. Ezt bizonyítja a következő tény: az angyalok, akik az emberrel vannak, egyenként fogják fel a dolgokat, amelyek az elmétől vannak egy tettben. A lelki angyalok azon. dolgokat, amelyek a tettben az értelemből vannak, és a mennyei angyalok azon dolgo- kat, amik az akaratból vannak benne; ez ellentmondásnak tűnik, de mégis igaz. Azonban meg kell jegyeznünk, hogy az elme azon dolgai, melyek a szándékolt vagy jelen levő célhoz tartoznak, középen vannak és a maradék körülöttük, vonzódásuk függvényében. Az angyalok mondják, hogy az ember minőségét minden tettéből felfogják és hogy mindegyik az illető szeretetének eltérő hasonlatosságában van, szeretetének az indíttatásokhoz és gondolatokhoz való eltökéltsége szerint. Egy szóval az angyaloknak egy lelki ember minden tet- te vagy műve olyan, mint egy ízletes, hasznos és szép gyümölcs, amelyet amikor megbontunk és esszük, zamatot, hasznot és örömöt ad. Fentebb is látható a 220. pontban, hogy az angyaloknak ilyen a felfogásuk az emberek tetteiről és műveiről.

2.80. Ugyanúgy van ez az emberek beszédjével; az angyalok az ember szeretetét ismerik hangának zengéséből, bölcsességét a hang tagolásából és ismeretét a szavak értelméből; és azt mondják, e három minden kifejezésben benne van, mert a kifejezés a következtetés egyik fajtája, beleértve a hangot, a tagolást és az értelmet. A harmadik menny angyalai mondták nekem, hogy az ember elméjének általános állapotát és néhány külön állapotot is felfognak minden szóból, amit sorban kimond. Bőségesen kimutattuk az új Jeruzsálem tanítása a Szentírásról című írásban, hogy az Igében minden kifejezés tartalmaz egy lelki jelentést, ami az isteni bölcsességé, és egy mennyei jelentést, ami az isteni szereteté, és hogy ezeket az angyalok akkor fogják fel, amikor egy ember az Igét buzgón olvassa.

281. Ebből következik, hogy ama ember tetteiben, akinek a természeti elméje három fokozat által leszáll a pokolba, megvan minden gonoszsága és a gonoszságok hamisságai; és hogy az olyan ember műveiben, akinek természeti elméje felemelkedik a Mennybe, megvan minden jója és igazsága; és hogy mind az előbbit, mind az utóbbit az angyalok az ember ,puszta beszédjéből és puszta cselekvéséből fogják fel. Ezért mondja az Ige, hogy az embert tettei szerint kell megítélni és hogy neki el kell számolnia tetteiről.

IV. Rész

282. AZ ÖRÖKKÉVALÓ ÚR, AKI JEHOVA MINDENSÉGET ÉS MINDEN ABBAN LEVÖT ÖNMAGÁBÓL TEREREMTETT, NEM PEDIG A SEMMIŐL.

Az egész világon ismert és elismeri minden bölcs ember belső fel fogásból, hogy van egy Isten, a mindenség Teremtője; és tudjuk az Igéből, hogy Istent, a mindenség Teremtőjét Jehovának hívják az Esse-ből, mert egyedül Ő Van; hogy az örökkévaló Úr ez a Jehova, azt általában megmutattuk az Igéből az Új Jeruzsálem tanítása az Úrról cínű írásban. Jehovát hívjuk örökkévaló Úrnak, mert Jehova felöltötte az emberit, hogy megmentse az embereket a pokoltól; és aztán megparancsolta tanitványainak, hogy hívják Őt Úrnak; ezért az Újszövetségben Jehovát Úrnak hívják, ahogyan meglátszhat ezen Igékből: "Szeresd Jehovát a te Istenedet teljes szíveddel és teljes lelkeddel" /V.Móz. 6:5/, amit az Újszövetség így fejez .ki: "Szeresd az Urat a te Istenedet teljes szíveddel és teljes lelkeddel". /Mt 22:37/ ; így van más, Úszövetségből vett részekben is az evangélistáknál.

283. Mindenki, aki tiszta értelemből gondolkodik, látja, hogy a mindenség nem semmiből teremtetett, mert látja, hogy lehetetlen bárminek is semmiből készülni; mert a semmi semmi, és semmiből bármit is csinálni ellentmondás és az ellentmondás ellentétes az igazság fényével, ami az Isteni Bölcsességből van; és ami csak nem az Isteni Bölcsességből van, az nem az isteni mindenhatóságból van. Mindenki, aki a tiszta értelemből gondolkodik, azt is látja, hogy. minden egy olyan tartalomból teremtetett, ami tartalom önmagában, mert az a valódi esse, amiből minden létezik, ami van; és mivel egyedül Isten tartalom /substancia/ önmagában, és ezért a valódi Esse, nyilvánvaló, hogy a. dolgok létezése nem más forrásból ered. Sokan látták már ezt, mert a gondolkodás megadta ennek látását; de e sokak nem szomjazták ennek megerősítését attól félve, hogy arra a gondolatra jutnának ezáltal, hogy a teremtett mindenség Isten, mert Istenből van, avagy hogy a természet önmagától létezik, és így hogy annak legbelsője az, amit Istennek hívunk. Ezért bár sokan megértettél már, hogy minden dolog létezése nem más forrásból ered, mint az Istentől és az Ö Esse-jéből, mindazonáltal ezen emberek nem szomjazzák a dologról való első gondolaton való túljutást, nehogy összezavarják értelmüket egy gordiusi csomóban, ahogyan ezt hívják, ahonnan talán nem lesznek képesek kiszabadítani azt. Annak oka, hogy nem lehettek képesek kiszabadítani értelmüket az, hogy Istenre és a mindenségnek Isten általi teremtésére az időből és térből kiindulva gondolatak, ami jellemző a természetre. És senki sem foghatja fel Istent és a mindenségnek a. természetből való teremtését, de azok mindnyájan, akiknek értelme a belső fény bármely fokozatában van, felfoghatja a természetet és annak Istentől való teremtését, mert Isten nem időben és térben van. Látható fentebb a 7-10. pontokban, hogy az Isteni nem térben van; a 69-72. pontokban, hogy az Isteni megtölti a mindenség minden terét tér nélkül; és a 73-76. pontokban, hogy az Isteni benne van minden időben idő nélkül. A következőkben látható lesz, hogy bár Isten teremtette a mindenséget és minden benne lévőt Önmagából, mégsincs egyáltalán semmi a teremtett mindenségben, ami Isten; más dolgokat is megmutatunk majd, amelyek a kérdést annak megfelelő fényébe fogják helyezni.

284. E munka első része Istennel foglalkozott; hogy Ő Isteni Szeretet és Isteni Bölcsesség és hogy Ő élet, valamint hogy Ő tartalom és forma, ami a valódi és egyedülálló Esse. A második rész a lelki nappal és annak világával foglalkozott és a természeti nappal és annak világával; és hogy a mindenség minden benne lévővel az Istenből teremtetett e két nap segítségével. A harmadik rész a fokozatokkal foglalkozott, amelyekben az összes és minden egyes teremtett dolog van. Ez a negyedik rész most a mindenség Isten részéről történt teremtésével fog foglalkozni. E témákkal azért foglalkozunk, mert az angyalok panaszkodtak az Úr előtt, hogy amikor a világba néznek, semmit nem látnak, csak sötétséget és az emberek közt nincs Istennek, a Mennynek és a természet teremtésének ismerete, amin bölcsességük nyugodhatna.

235. AZ ÖRÖKKÉVALÓ ÚR, AVAGY JEHOVA NEM TEREMTHETTE VOLNA A MINDENSÉGET ÉS MINDEN BENNE LÉVŐT, HA NEM LENNE EMBER.

Akiknek természeti, testi elképzelésük van Istenről, mint emberről, azok egyáltalán nem tudják megérteni, hogy Isten, mint ember, hogyan tudta teremteni a mindenséget és minden benne lévőt; mert azt gondolják magukban, hogy Isten hogyan tud emberként vándorolni keresztül a mindenségen tértől térig és teremteni; avagy hogyan tudja helyéről .kimondani a szót, és amikor kimondta, hogyan tudna bekövetkezni a teremtés? Ilyen dolgok esnek azon elképzelésekben, amikor azt mondjuk, hogy Isten ember, azok közt, akik az IstenEnberre egy a világban levő emberként gondolnak és akik Istenre a természetből és a természetre jellemző dolgokból kiindulva gondolnak, amelyek az idő és a tér. De akik az Isten-Emberre nem a saját, a világban lévő emberre vonatkozó elképzeléseikből gondolnak, és nem a természetből és annak teréből és idejéből, azok világosan felfogják, hogy a mindenséget nem lehetett volna megteremteni, ha Isten nem lenne ember. Gondolj bele az angyali bölcsességnek Istent, mint emberként létezőt illető elképzelésébe és távolítsd el amennyire csak tudod a tér eszméjét és gondolatban közel fogsz jutni az igazsághoz. Még a tanult emberek .közül is bizonyos személyek felfogják, hogy a lelkek és angyalok nem térben vannak, mert felfogják, hogy mi a lelki tér nélkül; mert ez olyan, mint a gondolat, ami - bár az emberben van, - az ember általa, úgymond, jelen lehet máshol, még a legtávolabbi helyen is. Ilyen a lelkek és angyalok állapota, akik emberek, még testüket illetően is. Azon a helyen jelennek meg, ahol gondolatuk van, mert a terek és távolságok a lelki világban látszatok és egyként hatnak az indíttatásból fakadó gondolattal. Ebből nyilvánvaló lehet, hogy Istenre - aki messze a lelki világ fölött látszik, mint nap, s akihez a térnek semmilyen látszata nem fér , - nem szabad térből gondolni; és hogy ezesetben megérthető, hogy Ő a mindenséget nem semmiből teremtette, hanem önmagából; valamint hogy emberi teste nem gondolható sem nagynak, sem kicsinek, avagy bármilyen alakúnak, mert ez is a tér dolga; és ezért hogy alapelvekben és végsőkben, és a legnagyobb és legkisebb dolgokban Ő ugyanaz; és ráadásul, hogy az emberi a legbelső minden teremtett dologban, de tér nélkül. Lát- ható fentebb a 77-82. pontokban, hogy az Isteni a legnagyobb és a legkisebb dolgokban ugyanaz; és a 69-72. pontokban, hogy az Isteni kitölt minden teret tér nélkül; és mivel az Isteni nem térben van, nem is folyamatos az Isteni, mint a természet legbelsője.

286. Azt, hogy Isten nem teremthette volna meg a mindenséget és minden abban lévőt, ha nem lenne ember, nagyon világosan értheti egy értelmes ember ama megfontolásból, hogy nem tagadhatja önmagában, hogy Istenben maga a szeretet van, maga a bölcsesség, ma- ga a kegyelem és maga az irgalom, és maga a jó és maga az igazság, mert ezek Tőle vannak; és mivel nem tagadhatja az illető, hogy e dolgok egyike sem létezhet elvontan az embertől; az ember ezek alanya, és ha elkülönítjük ezeket alanyuktól, azzal azt mondjuk, hogy ezek nem léteznek. Gondolja a bölcsességre és képzeld el azt az emberen kívül; marad valami egyáltalán? El tudod gondolni azt, mint valami légiest, vagy lobogót? Nem tudod, csak esetleg mint azokban az előbbi alapelvekben; és ha bennük, akkor annak egy for- mában levő bölcsességnek kell lennie, amilyen az emberé; meg kell lennie a bölcsességnek az ember egész formájában - egy dolog sem hiányozhat ahhoz, hogy a bölcsesség benne legyen. Egyszóval a bölcsesség formája az ember; és mivel az ember a bölcsesség formája, ő a szeretet, a kegyelem, az irgalmasság, a jó és az igazság formája is, mert ezek egyet alkotnak a bölcsességgel. Fentebb a 40-43. pontokban látható, hogy a szeretet és bölcsesség .nem tud létezni, csak formában.

237.Az, hogy a szeretet és bölcsesség ember, kitűnhet a Menny angyalaiból is, akik ugyanolyan arányban szép emberek, amilyen arányban az Úrtól való szeretetben és az abból fakadó bölcsességben vannak. Ugyanez kitűnhet abból, hogy .Ádámról azt mondja az Ige, hogy "Isten képére és hasonlatosságára teremtetett" /I.Móz 1:26,27,/ vagyis a szeretet és bölcsesség formájába. A föld minden embere emberi formába születik testét illetően, mert lelke, amit lelkének /soul/ hívunk, ember; és azért ember, mert a szeretet és bölcsesség befogadására képes az Úrtól. Amilyen mértékben az ember bensője, /spirit/ avagy lelke /soul/ átvesz, olyan mértékben válik emberré, az anyagi test halála után, amely körülvette őt; és amilyen mértékben nem vesz át, annyira válik szörnnyé, amely részesül valamelyest az emberből az átvevés képességéből fakadóan.

238. Mivel Isten ember, ezért az egyetemes angyali Menny a maga összességében hasonlít egy emberhez; és területekre és tartományokra oszlik az ember tagjai, zsigerei és szervei szerint. Vannak a Mennynek társaságai, amelyek az agy minden részének tartományát alkotják és az arc minden szervének, valamint a test összes zsigerének tartományát; és e tartományok különállók egymástól épp úgy, ahogy azon szervek az emberben; az angyalok azt is tudják, hogy az ember mely tartományában vannak. Az egyetemes Menny azért van ezen formában, mert Isten ember; és Isten azért Menny, mert az angyalok, akik a mennyet alkotják, az Úrtól jövő szeretet és bölcsesség átvevői és az átvevők képmások. Megmutattuk az Arcana Coelestia /Mennyei Titkok/ cimü írásban, több fejezet végén, hogy a Menny egy ember minden részének formájában van.

239. E megfontolások mutatták azok elképzeléseinek ürességét, akik másként gondolnak Istenre, mint egy emberre és az isteni tulajdonságokra másképp, mint az Istenben mint : emberben lévőkre; mert amikor elkülönítjük az embertől ezeket a tulajdonságokat, akkor ezek csupán az elme .koholmányai. Fentebb láthatjuk a 11-13. pontokbann, hogy Isten a legigazibb ember és hogy Istentől minden ember a szeretet és bölcsesség átvevése szerint ember; ugyanezt mutatjuk meg itt a következők miatt, hogy a mindenség teremtését az Isten által létrejöttként fogjuk fel, mert Ő ember.

290. AZ ÖRÖKKÉVALÓ ÚR, AVAGY JEHOVA ÖNMAGÁTBÓL HOZTA LÉTRE A LELKI VILÁG NAPJÁT ÉS ABBÓL TEREMTETTE A MINDENSÉGET ÉS MINDEN BENNE LÉVŐT.

A lelki világ napjával a II. Részben foglalkoztunk és ott megmutat- tuk, hogy az Isteni Szeretet és Bölcsesség a lelki világban napként jelenik meg:a 83-88. pontokban; hogy a lelki hő és fény ama napból árad ki: a 89-92. pontokban.; hogy az a nap nem Isten, hanem kiáradás az Isten-Ember Isteni Szeretetéből és Isteni Bölcsességéből, így hasonlóképpen ama nap hője és fénye is: a 93-98. pontokban.; hogy a lelki világ napja közép-magasságban van és távol jelenik meg az angyaloktól, mint a természeti világ napja az emberektől:

a 103-107. pontokban; hogy a lelki világban napkelet ott van, ahol az Úr napként jelenik meg és hogy a többi égtájat ez határozza meg: a 119-123, 124-128. pontonkban; hogy az angyalok arcukat állandóan az Úr, mint nap felé fordítják; a 129-134,135-139. pontokban; hogy az Úr a mindenséget és minden benne lévőt ama nap által teremtett, ami az Isteni Szeretet és az Isteni Bölcsesség legközelebbi kiáradása; a 151.-156. pontokban; hogy a természeti világ napja tiszta tűz és hogy kövekezésképp a természet, amelynek eredete ama napból származik, holt, és hogy a természeti világ napja azért terem tetett, hogy a. teremtés műve befejeződhessen és behatárolódhasson: 157-162. pontokban; hogy két nap nélkül, amelyek egyike élő, a másika holt, nem lehet teremtés: a 163..166. pontokban.

291. Továbbá megmutattuk a II. Részben, hogy a nap nem az Úr, hanem kiáradás az Ő Isteni Szeretetéből és Isteni Bölcsességéből. Azért hívjuk .kiáradásnak, mert azt a napot az Isteni Szeretet és az Isteni Bölcsesség hozza létre, amelyek önmagukban tartalmat és formát jelentenek, és ezáltal árad ki az Isteni. De mivel az emberi értelem olyan, hogy nem nyugszik meg, csak ha egy dolgot, az okából lát, következésképp csak ha azt is felfogja,, hogy hogyan jönnek létre a dolgok - hogy ebben az esetben hogyan jön létre a lelki világ napja, amely nem az Úr, hanem egy Tőle való kiáradás ezért mondanunk kell valamit e témáról. Sokat beszélgettem angyalokkal erről: azt mondták, hogy világosan felfogják ezt lelki fényükben, de hogy nehéz nekik bemutatni ezt az embereknek az embe- rek természeti fényében, mert olyan eltérés van e két fajta fény között, és az onnan eredő gondolatok között. Azonban azt mondták, hogy a lelki nap esete olyan, mint az indíttatások és gondolatok övezetéé, amelyik körülvesz minden angyalt, ami által az angyal jelenléte távol és közel létrejön. Ez a körülvevő övezet nem az angyal, hanem teste összes és minden egyes dolgából van, ahonnan folyamatosan tartalmak /substances/ ömlenek ki, mint egy folyó patak; és ami kiömlik, az körülveszi őt, és mivel eme tartalmak testével érintkezők és élete mozgásainak két forrása is hat rájuk - a szív és a tüdő - tevékenységre serkentik a légköröket és azáltal az angyal jelenlétének felfogását hozzák létre másokban. Mondták, hogy ezért nincs az indíttatásoknak és gondolatuknak másik övezete, bárhogy is hívják azt, ami kimegy belőle és folytatódik /?/; mert hogy az indíttatások az elme formáinak puszta á1lapotai benne. Sőt azt mondták, hogy ilyen légkör van minden angyal körül, mert az van az Úr körül és hogy az az Úr körüli légkör hasonló módon Tőle van és hogy az a légkör az angyalok napja avagy a lelki világ napja.

292. Gyakran megadatott nekem annak felfogása, hogy ilyen légkör van minden angyal és lélek körül és egy általános légkör több körül egy társasaságban és annak látását is megadták nekem különböző látszatok képében; a Mennyben, néha vékony láng .képében; a pokolban nagy tűz képében; és néha a Mennyben vékony és fehér felhő látszatában /nubis/ és a pokolban vastag és fekete felhő látszatában /nimbi/. Az is megadatott nekem, hogy felfogjam azon övezeteket különféle illatok és bűzök formájában; ami azt bizonyította nekem, hogy a tartalmaknak a testüktől lehatárolt és elkülönített övezete vesz körül mindenkit a Mennyben is és a pokolban is.

293. Azt is felfogtam, hogy egy övezet folyik elő nem csak az angyalokból és lelkekből, hanem az összes és minden egyes dologból is, ami azon világban megjelenik, mint a fákból és bokrokból, gyümölcsökből és virágokból, gyógynövényekből és füvekből, sőt a földekből és minden részükből. Ebből nyilvánvaló volt, hogy ez egyetemes mind az élő, mind a holt dolgokban, hogy mindent körülvesz annak hasonlatossága, ami benne van és hogy ez folyton kigőzölög belőle. A tanult emberek közül sokak tapasztalatából tudjuk, hogy ugyanez a helyzet a természeti világban; mint ahogy a kipárolgás áradata állandóan folyik az emberekből, minden állatból és a fákból, gyümölcsökből, bokrokból, virágokból és még a fémekből és kövekből is. A természeti világnak ez a lelki világból származik, és a lelki világnak az Isteniből.

294. Mivel a lelki világ napját alkotó dolgok az Úrtól vannak és nem azok maga az Úr, ezért e dolgok nem maguk az élet, hanemnélkülözik az életet önmagában; épp úgy, ahogy az angyalból és em- berből kifolyó és a körülöttük levő övezetet alkotó dolgok nem ma- gát az angyalt vagy embert jelentik, hanem tőlük vannak, nélkülözik azok életét; amely dolgok nem másként alkotnak egyet az angyallal vagy emberrel, hanem hogy összhangban vannak velük, mivel testük formáiból származnak e dolgok, amelyek a bennük levő élet formái voltak. Ez titok, amit az angyalok láthatnak, gondolkodásukban és kifejezhetnek beszédben lelki elképzeléseik által, de az emberek természeti elképzeléseikkel nem tudják; mert ezer lelki elképzelés egy természeti elképzelést alkot és egy természeti elképzelést nem tud az ember bármely lelki elképzeléssé alakítani, még .kevésbé annyi- vá; mert a kettő magassági fokozatok szerint különbözik, amelyek- kel a III. Részben foglalkoztunk.

295. E tapasztalattal vált ismertté előttem,hogy ilyen az eltérés az angyalok és emberek gondolatai között; az angyaloknak azt mondták, hogy gondoljanak valamire lelkileg és aztán mondják el nekem, hogy mire gondoltak: Amikor azt megtették és elmondták volna nekem, nem tudták, azt mondván, hogy nem tudják kimondani. Ugyanez volt a helyzet lelki beszédükkel és lelki írásukkal. Nem volt egy szava sem a lelki beszédnek, ami olyan volt, mint a természeti beszéd egy szava, sem semmi a lelki írásban, ami olyan, mint a természeti írás, kivéve a betűket, amelyek mindegyike kü- lönálló értelmet tartalmazott. De, ami csodálatos, ők azt mondták, hogy előttük úgy tűnt, hogy a maguk lelki állapotában ugyanolyan módon gondolkodnak, beszélnek és írnak, mint az ember a maga ter- mészeti állapotában; pedig semmi hasonló nincs ezekben. Ebből nyilvánvaló volt, hogy a természeti és a lelki a magassági fokozatok szerint különbözik és nem érintkeznek ezek egymással, csak össze függések által.

296. AZ ÚRBAN HÁROM DOLOG VAN, AMELYEK AZ URAT JELENTIK: A SZERETET ISTENIJE, A BÖLCSESSÉG ISTENIJE ÉS A HASZON ISTENIJE; ÉS E HÁROM JELENIK MEG A LELKI VILÁG NAPJÁBÓL VALÓ LÁTSZATBAN. A SZERETET ISTENIJE HŐ ÁLTAL, A BÖLCSESSÉG ISTENIJE FÉNY ÁLTAL, ÉS A HASZON ISTENIJE A LÉGKÖRÖKBEN, MELY AZOK HORDOZÓJA.

Fentebb látható a 89-92, 99-102, 146-150. pontokban, hogy hő és fény árad ki a lelki világ napjából és hogy a hő az Úr Isteni Szeretetéből árad ki és a fény az Ő Isteni Bölcsességéből. Most meg fogjuk mutatni, hogy a harmadik .kiáradó a napból ama világban a légkör, ami a hő és fény hordozója és hogy ez a légkör az Úr Istenijéből ered, amit haszonnak hívunk.

297. Mindenki, aki bármennyi megvilágosodással gondolkodik, láthat- ja, hogy a szeretet célja és szándéka a haszon és bölcsesség által termel hasznot. Maga a szeretet nem tud hasznot létrehozni, csak a bölcsesség segítségével. Mi a szeretet valóban, ha nincs valami szeretett dolog? Ez a valami a haszon; és mivel a haszon a szeretett dolog és az a bölcsesség által jön létre, következésképp haszon a bölcsesség és szeretet hordozója. Megmutattuk a 209-216, pontokban és máshol, hogy e három a szeretet, a bölcsesség és haszon a magassági fokozatok szerint következik sorrendben, és hogy a végső fokozat az előző fokozatok összessége, hordozója és alapja. Ebből látható, hogy e három, a szeretet Istenije, a bölcsesség Istenije és a haszon Istenije az Úrban van és lényegében az Urat jelentik.

298. Teljesen megmutatjuk majd a. következőkben, hogy az ember kül- sőit és belsőit illetően tekintve az összes haszon formája és hogy az összes haszon a teremtett mindenségben összefügg azon hasznokkal; itt pusztán. azt említjük a megmutatás céljából, hogy Istern mint Ember, az összes forma lényegi formája - az a forma, amiből a teremtett mindenségben az összes haszon származtatja eredetét; és hogy a teremtett mindenség a hasznokat illetően tekintve Isten képmása. Azon dolgokat, melyek az Isten-Embertől vannak, azaz az Úrtól a rendben való teremtés által, hasznoknak hívjuk; de azokat nem, amelyek az ember tulajdonságából vannak, mert ez a tulajdonság a pokol és azon dolgok, amelyek abból vannak, ellentétesek a renddel.

299. Nos, mivel e három, a szeretet, a bölcsesség és a haszon, az Úrban van és az Urat alkotja és mivel az Úr mindenütt ott van, mivel mindenható; és mivel Ő nem tudja megjeleníteni magát bármely angyalnak vagy embernek, mivel Ő önmagában van és a saját napjában, ezért Ő önmagát olyan dolgok által jeleníti meg, amelyeket azok fel tudnak fogni a szeretetet illetően hő által, a bölcsességet illetően fény által és a hasznot illetően a légkör által. Az Úr Önmagát a hasznot illetően azért a légkör által jeleníti meg, mert a légkör a hő és fény hordozója, mivel a haszon a szeretet és bölcsesség hordozója. A fény és hő, ami az isteni napból árad ki, nem áradhat a semmiben, következésképp a légüres térben sem, csak valami hordozóban, ami azok alanya; és ezért a hordozót /continent/ hívjuk légkörnek, ami körülveszi a napot és átveszi azt a maga kebelébe és továbbítja a Mennyeknek, ahol az angyalok. lakoznak és onnan a világba, az emberek lakhelyére és így jeleníti meg az Urat mindenütt.

300. Fentebb megmutattuk a 173-178, 179-183. npontokban, hogy épp úgy vannak légkörök a lelki világban, mint a természeti világban; és azt mondták, hogy a lelki világ légkörei lelkiek és a természeti világéi természetiek. Nos, a lelki napot megközelítően körülvevő lelki légkör eredetéből meglátszhat, hogy annak minden része lényegében olyan, mint a. nap a maga lényegében. Az angyalok ezt lelki elképzeléseikkel bizonyítják, amelyek tér nélküliek, aból a megfontolásból, hogy csak egy tartalom van, minden dolog forrása és hogy a lelki világ napja az a tartalom; és mivel az Isteni nem térben van, és mivel az Isteni ugyanaz a legnagyobb és legkisebb dolgokban, így hasonló módon van az a nap, ami az Isten-Ember első kiáradása. Ráadásul az az egyedüli tartalom, a nap, a légkörök segítségével a folyamatosság, avagy szélesség fokozatain és ugyanakkor a különálló fokozatokon, avagy magassági fokozatokon keresztül kiáradva hozza létre az összes dolog változatosságát a teremtett mindenségben. Az angyalok mondták, hogy e dolgokat senki bölcs nem értheti meg, csak ha a tereket eltávolítja az elképzelésekből. Ha tereket nem távolítjuk el, akkor le- hetetlen ez, és a látszatoknak tévedéseket kell előidézniük; amiket mégsem lehet előidézní addig, ameddig az emberek azt gondolják, hogy Isten a valódi Esse, amiből minden ered.

301. Azonkívül az angyali elképzelésekből, amelyek tér nélküliek, nyilvánvaló, hogy a teremtett mindenségben semmi sem él, csak egyedül az Isten-Ember, azaz az Úr és hogy semmi nem mozog, csak a Tőle jövő élet által, és hogy semmi sem létezik, csak a. Tőle való nap által; így hogy igazság az, hogy Istenben élünk, mozgunk és vagyunk.

302. A LÉGKÖRÖK, AMELYEKBŐL HÁROM VAN, MIND A LELKI, MINDA TERMÉ- SZETI VILÁGBAN A MAGUK VÉGSŐIBEN VÉGZŐDNEK TARTALMAKBAN ÉS ANYAGOKBAN, MINT AMILYENEK A FÖLDÖN VANNAK.

Megmutattuk a III. Rész 173-176. pontjaiban, hogy három légkör van mind a lelki, mind a természeti világban, amelyek egymástól magassági fokozatok szerint állnak külön és amelyek a süllyedéskor szélességi fokozatok szerint csökkennek; és mivel a légkörök a süllye- désben csökkennek, így folyamatosan egyre sűrítettebbek és élettelenebbek és végül a végsőkben oly sűírítettek és élettelenek, hogy már nem légkörök, hanem nyugvó tartalmak és a természeti világban rögzítettek, mint a földön azok, amiket anyagnak hívunk. A tartalmak és anyagok ezen eredete mutatja először is, hogy azon tartalmak és anyagok is három fokozatúak; másodszor, hogy ezeket az őket körülvevő légkörök tartják kölcsönös összeköttetésben; harmadszor, hogy a tartalmak használhatók az összes haszon létrehozására a maguk megfelelő formájában.

303· Azt, hogy a tartalmakat és anyagokat, mint a földön levőket, a napból hozta létre az Úr a nap légkörei által, megerősítheti mindenki, aki azt gondolja, hogy folyamatos közbeesések /perpetual intermediations/ vannak az elsőtől az utolsóig; és hogy semmi nem tud létezni, csak egy előző "énből" /,prior self/, és végül az Elsőből; és az Első a lelki világ napja, és az ama nap Elsője az Isten-Ember, avagy az Úr. Nos, mivel a légkörök az elsődleges dolgok, amik által az a nap megmutatja magát a legvégsőkben. és mivel azon elsődleges dolgok tevékenysége és kiterjedése folyamatosan csökken a, végsőkig, így amikor tevékenységük és kiterjedésük megszűnik a végsőkben, tartalmakká és anyagokká, válnak, mint a földön levők, amelyek megtartanak a légköbőÍ, ahonnan származnak, egy erőfeszítést és törekvést a. hasznok létrehozására. Akik nem értik meg a mindenség és minden benne levő dolog teremtését az Elsőből fakadó szakadatlan elmélkedések által, csak okaiktól elszakadt, összefüggéstelen feltevéseket tudnak építeni, amelyek, amikor olyan elmével vizsgáljuk őket, amely belsőleg tekint a dolgokba, nem házaknak látszanak, hanem szemétrakásoknak.

304· A teremtett mindenségben levő minden dolognak ezen egyetemes eredetéből mindeddig egy hasonlatosság van a mindenség minden részében, amely hasonlatosság tovább megy a dolgok első részétől az utolsóig, amely részek egyenként a nyugalom állapotában vannak, hogy bezáródjanak és fennmaradjanak; így az emberi testben a szálak első formáiktól erednek, amíg inakká válnak; a szálak az edényekkel a maguk elsőiből erednek, amíg porcokká és csontokká válnak, amelyeken nyugodhatnak és élhetnek. Mivel az emberben a szálaknak és edényeknek ilyen haladása van az elsőtől az utolsóig, ezért állapotaiknak is hasonló haladása van amelyek érzékelések, gondolatok és indíttatások. Ezeknek is át kell menniük elsőiből, ahol fényben vannak, utolsóikhoz, ahol árnyékban vannak; avagy elsőiktől, ahol hőben vannak, utolsóikba, ahol nem. Mivel ezeknek ilyen haladása van, ilyen haladása van a szeretetnek és összes tulajdonságának, valamint a bölcsességnek és minden tulajdonságának; egyszóval minden dolognak teremtett mindenségbe. Ugyanaz ez, amint megmutattuk fentebb a 222-229. pontokban, hogy mindkét féle fokozatok vannak az összes teremtett dolgok legnagyobbjaiban és legkisebbjeiben is, mert a lelki nap az egyetlen tartalom és minden dolog forrása, az angyalok lelki elképzelései szerint./300. pont./

305.A FÖLDEKET ÖSSZETEVŐ TARTALMAKBAN ÉS ANYAGOKBAN SEMMI NINCS MAGÁBÓL AZ ISTENIBŐL, DE EZEK MÉGIS MAGÁBÓL AZ ISTENIBŐL VANNAK.

A földek eredete, amivel az előző cikkelyben foglalkoztunk, mutatja azt, hogy azon tartalmakban és anyagokban, amelyekből ezek állnak, semmi nincs magából az Isteniből, mert ezek mindentől megfosztottak, ami Isteni önmagában; mivel ezek, amint ott mondtuk, a légkörök végei és befejezései, amely légkörök heve hidegben végződik, fényük sötétségben és tevékenységük tétlenségben. De mégis magukkal viszik a légkörök folyamatosság által a lelki nap tartalmából azt, ami az Isteniből volt ott, amely nap /amint fentebb mondtuk a 291-.293. pontokban/ az Isten-Enbert, avagy az Úrat körülvevő övezet; ezen övezetből a napból való folytatódás által áradnak ki a lég-. körök segítségével azon tartalmak és anyagok, amelyekből a földek állnak.

306. A földeknek a lelki naptól a légkörök segítségével való ere-detét nem írhatjuk le másként természeti elképzelésekből folyó szavakkal, de lelki elképzelésekből fakadó szanvakkal igen, mert az utóbbiak tér nélküliek; és ilyenek lévén nem esnek a természeti nyelv egy szavába sem. Fentebb láthatjuk a 295. pontban, hogy a lelki gondolkodás, beszéd és írás annyira eltér a természeti gondolkodástól, beszédtől és írástól, hogy a kettőben semmi közös nincs és csak összefüggések által érintkeznek; ezért elég az, hogy a földek eredetét bizonyos mértékig felfoghatjuk természetileg.

307 MINDEN HASZON, AMI A TEREMTÉS CÉLJ A, FORTMÁBAN VAN ÉS FORMÁJÁT OLYAN TARTALMAKBÓL ÉS ANYAGOKBÓL KAPJA, MINT A FÖLDÖN LEVŐK.

Minden dolog, amelyekről eddig beszéltünk, mint a nap, a légkörök és földek, csak a célok eszközei: a teremtés céljai azok a dolgok, amelyeket az Úr hoz létre, mint nap a légkörökön keresztül a földekből és e célokat hasznoknak hívjuk. Ezek felölelik teljes terjedelmében a növényi világ összes dolgát, az állati világ összes dolgát és végül az emberi fajt és az emberi faj által az angyali mennyet. Ezeket hasznoknak hívjuk, mert az Isteni Szerete és az Isteni Bölcsesség átvevői; és mert Istenre néznek, Teremtőjükre, és ezáltal összekapcsolják Őt nagy művével és ezen összekapcsolódás által önmaguk Tőle való fennmaradását okozzák, ahogyan létrejöttek. Azt mondjuk, hogy Istenre néznek, Teremtőjükre és összekapcsolják Őt nagy művével, de ezt látszatból mondjuk. Ennek jelentése az, hogy Isten, a Teremtő készteti őket Ránézésre és önmaguk Hozzá kapcsolását, mintha önmaguktól tennék; de a következőkben meg fogjuk Mutatni, hogy hogyan néznek és kapcsolódnak öszsze ezáltal. E témákról valamit mondtunk már ezelőtt, ahol megmutattuk, hogy az Isteni Szeretet és Isteni Bölcsesség nem tehet máskánt, mint hogy más, belőlük teremtettben legyenek és létezzenek, a 47-51. pontokban; hogy a teremtett mindenségben minden dolog az Isteni Szeretet és Isteni Bölcsesség befogadója, az 54-ó0. pontokban; hogy minden teremtett dolog haszna fokozatok által emelkedik az emberig és az ember által Istenhez, a Teremtőhöz, akitől erednek, a 65.-68. pontokban.

308. Világosan láthatja mindenki, hogy a teremtés céljai a hasznok, amikor arra gondol, hogy Istentől, a Teremtőtől semmi más nem létezhet és ezért semmi más nem teremthető, csak haszon; és hogy a teremtett dolgoknak másokért kell lennie, hogy haszon lehessen; valamint hogy az ember énjéért való haszon is másokért van, mivel az önmagunkért való haszon azért a szándékért van, hogy olyan álla- potban legyen az illető, hogy hasznos legyen másoknak. Aki ezt gondolja, az azt is gondolhatja, hogy a haszon, ami haszon, nem lé- tezhet az emberből, csak az embernél Tőle, akitől minden, ami létezik, haszon, így az Úrtól.

309. De mivel a hasznok formáit kell itt megszem1é1nünk, azokkal fogunk foglalkozni a következő .rendben: I. A földön törekvés van a hasznonknak formákban való létrehozására., avagy hasznok formáinak a létrehozására. II. Az egyetemes teremtés egy bizonyos képmása van a hasznok minden. formájában. III. Az ember bizonyos képmása van a hasznok minden formájában, IV. A végtelen és örökkévaló bizonyos képmása van a hasznok minden formájában.

310. I. A földekben törekvés van a hasznoknak a formákban való létrehozására, avagy hasznok formáinak a létrehozására. Az, hogy a földekben ilyen törekvés van, nyilvánvaló a földek eredetéből, amiben a tartalmak és anyagok, amelyekből a földek állnak, a légkörök végei és befejezései, amely légkörök a lelki napból haszonként erednek, /amint látható fentebb a 305, 306. pontokban; és mivel a tartalmak és anyagok,melyekből a földek állnak, olyan eredetűek, és tömegeiket a légkörök mindenfelől ható nyomása tartja kapcsolatban, így a 1égkörökből van a tartalmakban és anyagokban a hasznok formáinak létrehozására a törekvés; a létrehozás képességének tulajdonságát, hogy eredetükből származtatják, ami az, hogy ezek a légkörök végsői, amelyekkel ezért összehangban vannak /?/ Azt mondjuk, hogy a törekvés és tulajdonság a földekben van, de arra gondolunk, hogy azok a tartalmakban és anyagokban vannak, amelyekből a földek állnak, akár a földekben vannak, akár a földekből .kigőzölögve a légkörökben; jól tudjuk, hogy a légkörök tele vannak tartalmakkal. Nyilvánvaló, hogy ilyen törekvés és tulajdonság létezik a földek tartalmaiban és anyagaiban, ama tényből, hogy a mindenféle magokat, amelyeket a, hő legbelsőikig megnyit, nagyon finom tartalmak termékenyítik meg amelyek - mivel lelki. eredetűek és ezáltal erejük van önmaguknak a haszonnal való összekapcsolására, ahonnan termékeny tulajdonságuk van és aztán természeti eredetű anyagokkal való összeköttetés által csak a hasznok formáit tudják létrehozni és aztán előhívják őket, úgymond, a méhből, hogy ők is a fénybe juthassanak és csírázzanak és nőjenek. Ez a törekvés aztán folyamatos a földektől a gyökér által a végsőkig és a végsőkből az elsődlegesekig, amelyekben maga a haszon van eredetében. Így mennek át a hasznok formákba és a haszonból származó formák, amely haszon , úgymond, a lélek /sóul/ e formáknak az elsődlegesektől a végsőkig és a végsőktől az elsődlegesekig való haladásában, kapják ezt a sajátságot, hogy mindegyiküknek van valami haszna; azt mondják, hogy a haszon, úgymond, a lélek, mert a formája, úgymond, a test. Az is következménye ennek, hogy van egy még belsőbb törekvés a hasznok csírázás általi létrehozása az állati világ számára, mert a mindenféle állatok jutnak ezzel táplálékhoz. Hasonlóképp következik az, hogy egy legbelső törekvésis van bennük, hogy hasznot hozzanak az emberi nemnek, amint ez nyilvánvaló e megfontolásokból: I. A formák a végsők és a végsők tartalmazzák az elsődleges dolgokat együtt a maguk rendjében aszerint, amit fent több helyen megmutattuk. II. Mindkét féle fokozatok megvannak az összes legnagyobb és legkisebb dologban, amint fentebb megmutattuk a 222-229. pontokban, ami igaz a fenti törekvést illetően is. III.Minden hasznot az Úr hoz létre a végsőkből, amiért is a hasznok felé való törekvésnek a legvégsőkben kell lennie.

311. De mindezen törekvések mégsem élők, mert az élet végső erőinek törekvései, amely erőkben azon élet miatt, amelyből származnak, végül erőfeszítés van az eredetükhöz való visszatérésre, ajánlott eszközök által; a légkörök végsőikben ilyen erőkké válnak, ami által a földiekhez hasonló tartalmak és formák jönnek mozgásba, és formák tartalmazzák őket kívül és belül. /?/ De nincs időnk bemutatni ezen dolgot bőségesebben, mert a téma oly kiterjedt.

312. Ama földekből az első termés, amikor azok még újak voltak, és a maguk egyszerűségében, a magok termése volt; az első törekvés bennük nem lehetett semmi más.

313. II. A teremtés egy bizonyos képmása van a hasznok minden formájában.A hasznoknak három féle formája van; az ásványi világ hasznainainak formái; a növényi világ hasznainak formái és az állati világ hasznainak formái. Az ásványi világ hasznainak formái .nem leírhatók, mert láthatatlanok; az első formák a földek tartalmai és anyagai a földek legkisebb részeiben; a második formák az abból való végtelen változatosságú összeállítások; a harmadik formák a porba esett növényekből vannak és a holt állatokból és azok folyamatos ,párolgásaiból és kigőzölgéseiből, amelyek a földekhez hozzáadódva a talajt alkotják. Az ásványi világ három fokozatának formái a teremtés egy képmását állítják ki, amelyben, mivel a légkörök és azok heve és fénye hat rájuk, hasznokat hoznak létre formákban, amely hasznok a teremtés céljai voltak. A teremtés e képmása rejtve fekszik a formák törekvéseiben., amelyekről fentebb olvashatunk a 310. pontban.

314. A növényi világ hasznainak formáiban a teremtés képmása jelenik meg abban, hogy azon formák a maguk elsődlegeseitől a végsőkig haladnak és a végsőktől az elsődlegesekig; elsődlegesek a magok, végsőik a kéreggel felruházott törzsek; és a kéreg által, ami a törzs végsője, a formák a magok felé irányulnak, amelyek, mint mondtuk, az elsődlegeseik. Kéreggel borított törzseik ábrázolják a földekkel fedett földgolyót, amelyből minden haszon teremtése és kialakítása létezik. Sokan tudják, hogy a tenyészés a külső és belső kéreg és borító segítségével jön létre, keresztülerőltetve magát a gyökerek borításain, folytatódva a törzsek és ágak révén a gyümölcs eszközeiig, és hasonló módon a gyümölcsön keresztül a magig: A teremtés képmása a hasznok formáiban látható fejlődő kialakulásukban az elsődlegesektől a végsőkig és a végsőktől az elsődlegesekig abban a részletben: is, hogy egész fejlődésük magába foglalja a gyümölcsök és magok létrehozásának célját, ami a haszon célja. A fent elmondottakból nyilvánvaló, hogy a mindenség teremtésének fejlődése annak elsődlegesétől, ami a napba öltozött Úr, annak végsőiig, amelyek a földek és ezekből a hasznok által elsőjükig, avagy az Úrig, valamint hogy az egész teremtés céljai a hasznok voltak.

315. Meg kell figyelnünk, hogy a természeti világ hője, fénye és légkörei semmivel sem segítik elő a teremtés e .képmását, hanem csak a lelki világ napjának hője, fénye és légkörei. Az utóbbiak ezt a képmást hordozzák magukkal és felöltöztetik a növényi világ hasznainak formáiba. A természeti világ heve, fénye és légkörei csak megnyitják a magokat, azok termését megnyitják /?/ és anyagokat idéznek elő rájuk, amelyek rögzítik őket. De nem a saját nap.juktól megfosztott erők által, amelyek önmagukban tekintve nem erők, hanem a lelki napból való erők által, amik a magokat állandóan rábírják ama dolgokra. Ezek egyáltalán semmihez nem járulnak hozzá ahhoz, hogy ama dolgokban a teremtés képmását létrehozzák; mert a teremtés képmása lelki; ezért anyagiasítani, azaz ama világ anyagaival kell azt megtölteni, hogy megjelenhessen és hasznot hozzon a természeti világban és álljon rögzítetten és megmaradjon.

316. Az állati világ hasznainak formái a teremtés hasonló képmását foglalják magukban, mivel a méhbe, avagy petesejtbe ömlött magból test alakul, ami annak végsője és ez, amikor felnő, új magot terem. A fejlődés hasonlít a növényi világ hasznainak formái fejlődésére; a magok a kezdetek, a méh, avagy petesejt olyan, mint a föld, a születés előtti állapot olyan, mint a mag állapota a földben, míg gyökeret ereszt; a születés utáni állapot a szaporodásig olyan, mint egy fa csírázása a gyümölcsözés állapotáig. Ezen összehasonlításból nyilvánvaló, hogy mivel a teremtésnek hasonlósága ,van a növények formáiban, így van az állatok formáiban is, amelyekben haladás van az elsődlegesektől a végsőkig és a végsők-től az elsődlegesekig. A teremtés hasonló .képmása létezik mindenben az emberben; mert hasonló haladása van a szeretetnek bölcses- ség által a haszonig, ezért az akaratnak hasonló haladása az értelem által a tettig és az irgalmasságnak hit által a tettekig. Az akarat és értelem, valamint az irgalmasság és a. hit az elsődlegesek, ahonnan a többi ered; a tettek és művek a végsők; ezektől a hasznok örömei által van visszatérés elsődlegeseikhez, amelyek, mint mondtuk, az akarat és az értelem, avagy az irgalmasság és hit. Az, hogy a visszatérést a hasznok örömei hozzák létre, nyilvánvaló a tettekben és művekben felfogott örömökből, amelyek bárki szeretetéhez tartoznak, amelyben a tettek visszafolynak a szeretet elsődlegeseihez, ahonnan származnak és hogy ezáltal összekapcsolódás áll fenn; a tettek és művek örömeit hívjuk a hasznok örömeinek. Az elsődlegesektől a végsőkig és a végsőktől az elsődlegesekig való hasonló haladás létezik az indíttatások és gondolatok legtisztább szervi formáiban az emberben; az ember agyában hamuszínű /szürke/ állományoknak hívott csillagos formák vannak; szálak ered- nek belőlük a velőállományon .keresztül, a nyak által a testbe, És mennek az ottani végsőkig és a végsőktől visszatérnek elsődlegeseikhez; a szálak visszatérését elsődlegeseikhez a véredények hozzák létre. Hasonló haladása van az összes indíttatásnak és gondolatnak, amelyek azon formák és állományok változásai és változatai. Az azon formákból és tartalmakból kieredő szálak aránylag olyanok, mint a légkörök a lelki napból, amelyek a hő és fény tartalmazói; és a testből való cselekedetek olyanok, mint a földekből a légkörök által létrehozott dolgok, amelyek hasznainak örömei visszatérnek eredetükhöz. De nehéz teljesen megérteni értelmünkkel, hogy minden dolognak van ilyen fejlődése és hogy e haladásban a. terem- tés egy képmása van, mert az egy tettben működő ezrei és tízezrei tűnnek fel egynek, és mert a hasznok örömei nem mutatnak be elképzeléseket a gondolatokban, hanem csak hatnak világos felfogás nélkül. E kérdésről lásd, mit mondtunk és mutattunk meg fent, neveze- tesen: hogy minden teremtett dolog haszna magassági fokozatok által emelkedik az emberig és az ember által Istenig, a Teremtőig, akitől ered, a 65-68. pontokban; hogy a végsőkben létezik a teremtés célja, ami az, hogy minden dolog visszatérjen a Teremtőhöz és hogy összekapcsolódás jöhessen létre, a 167-172. pontokban. De e dolgok még világosabb fényben fognak feltűnni a következő részben, ahol az akaratnak és értelemnek a szívvel és tüdővel való összefüggésé- vel fogunk foglalkozni.

317. III. Az ember bizonyos képmása van a hasznok minden formájában; ezt megmutattuk fentebb a 61-64. pontokban. A következő cikkelyben lesz látható, hogy minden haszonnak az elsődlegesektől a végsőkig és a végsőktől az elsődlegesekig kapcsolata van az ember minden dolgával és összekapcsolódása azokkal és ezért hogy az em- ber egy bizonyos képmásban egy mindenség és fordítva is igaz, hogy a mindenség a hasznot tekintve ember egy képmásban.

318. IV. A végtelen és örökkévaló bizonyos képmása van a hasznok összes formáiban. A végtelen képmása e formákban az egész világ és sok világ tereinek megtöltésére való törekvésből és erőből látszik meg, ad infinitum /a végtelenségig/; mert egy mag egy fát, bokrot, avagy növényt terem, ami betölti a maga terét; minden fa, bokor, avagy növény magokat termel, némelyik több ezret, amelyek elvetve és felnőve megtöltik a maguk helyét; és ha minden magjuknak újra és újra oly sok új termést kellene létrehoznia, akkor évek során az egész világ megtelne. Ha termelésüknek még mindig folytatódnia kellene, akkor sok világ megtelne; ez pedig / ad infinitum / a végtelenségig folyna; számíts egy magból ezret és sokasítsd az ezreket tízezrekké, húszezrekké, és százezrekké és látni fogod ezt. Az örökkévaló képmása is hasonló e formákban, mivel a magok évről évre szaporodnak és szaporodásuk soha nem szűnik meg; mindeddig nem szűnt meg a világ teremtésétől, nem is fog megszűnni az örökkévalóságig. E kettő bizonyítéka és jele annak, hogy a mindenségben mindent a végtelen és örök Isten teremtett. A végtelen és örök e képmásai mellett ráadásul van a végtelen és örökkévaló képmása a változatokban, amelyekben soha nem létezhet olyan tartalom, állapot avagy dolog a teremtett mindenségben, ami azonos egy másikkal; sem a légkörökben, sem a földekben, sem a belőlük létrejött formákban; így azon dolgok egyikében sem, amelyek megtöltik a mindenséget, nem lehet azonos semmi a másikkal, ami létrejön, az örökkévalóságig. Ez nyilvánvaló az emberek arcának változatosságában, nincs két egyforma az egész világon, és nem is lehet az örökkévalóságig; s így nincs két egyforma elme, mivel az arc az elme jelképe.

319. A TEREMTETT MINDENSÉG MINDEN DOLGA A HASZNOKBÓL TEKINTVE AZ EMBERT ÁBRÁZOLJA KÉPMÁSBAN ÉS EZ TANÚSÍTJA, HOGY ISTEN EMBER.

Az embert az ősök kis világnak /microcosmos/ hívták, a nagy világhoz való hasonlatossága következtében, ami a mindenség teljes összességében; de ma már tudjuk, hogy miért hívták így az ősök az embert, mert benne semmi több /más?/ nem jelenik meg a mindenségből, avagy a nagy világból, mint hogy annak állati és növényi világaibó, kapja táplálékát és testét illetően azokból és hogy annak heve tartja az élet állapotában, annak fényénél lát és annak légkörei által hall és lélegzik; azonban e körülmények nem teszik az embert kis világgá, mivel a mindenség minden benne lévővel egy nagy világ. Az ősök az embert az összefüggések tudományából kiindulva hívták kis világnak, avagy kis mindenségnek, amely tudományban a legősibb emberek elvi alapja volt, és a Menny angyalaival való érintkezésükben hívták így az embert; mert a Menny angyalai tudják a körülöttük levő látható dolgokból, hogy a mindenségben minden dolog a hasznokat tekintve az embert ábrázolják képmásban.

320. De senkinek a gondolkodásába és ismeretébe nem tud belépni az, hogy az ember kis világ, avagy kis mindenség, mert a teremtett mindenség a hasznokat tekintve képmásban egy ember, csak a mindenség azon elképzeléséből, ahogyan azt a lelki világban látják; így ezt csak valami angyal bizonyíthatja a lelki világban, vagy olyasvalaki, akinek megadatott ama világban lenni és látni az ottani dol- gokat; mivel ez megadatott nekem, képes vagyok felfedni ezt a titkot azáltal, amit ott láttam.

321. Tudjuk meg, hogy a lelki világ külső megjelenésben mindenestől hasonlít a természeti világra: szárazföldek, hegyek, dombok, völgyek, síkságok, rétek, tavak, folyók, források jelennek meg ott, következésképp az ásványi világ minden dolga is megjelenik ott; valamint paradicsomok, kertek, ligetek, erdők, amelyek mindenféle fákat, bokrokat tartalmaznak gyümölcsekkel és magokkal, valamint növényeket, virágokat, gyógynövényekete és füveket, s így a növényi világ minden dolgát; mindenféle állatok, madarak és halak, következésképp az állati világ minden dolga megjelenik ott; az ember ott angyal és lélek. Ezt előrebocsátjuk, hogy tudhassuk, hogy a lelki világ mindensége mindenestől hasonlít a természeti világ mindenségére, csak épp az ottani dolgok nem rögzítettek és állandóak, mint a természeti világban levők, mert semmi nem természeti, hanem minden lelki a lelki világban.

322. Nyilvánvalóan meglátszhat, hogy ama világ mindensége hasonlít képmásban az emberre, abból, hogy az összes épp most, a 321. pontban. említett dolog megjelenik az életnek és létezik egy angyal körül és az angyali társaságok körül, mivel azokból jött létre és teremtetett; körülöttük marad és nem távozik el. Nyilvánvaló, hogy e dolgok úgy vannak, mint a társaságokból teremtettek, avagy létrejöttek, abból, hogy amikor egy angyal elmegy, avagy egy társaság távozik egy másik helyre, akkor tovább nem látszanak e dolgok; valamint amikor más angyalok jönnek az előbbiek helyére, akkor körülöttük levő dolgok arca megváltozik, a paradicsomok megváltoznak a fákat és gyümölcsöket illetően, a kertek a rózsákat és magokat illetően, a mezők a gyógynövényeket és füveket illetően, és a mindenféle állatok és madarak is megváltoznak hasonlóképpen. Ilyen dolgok léteznek és így változnak, mert mindegyik az angyalok indíttatásai és azokból származó gondolatai szerint létezik, mert e dolgok összefüggések; és mivel az összefüggő dolgok egyet alkotnak avval, akivel összefüggnek, ezért a dolgok az illető képviselő képmását alkotják. A képmás valójában nem jelenik meg, amikor a dolgok mind láthatók a maguk formáiban, hanem csak altkor, amikor a hasznaikban láthatók. Megadatott nekem annak látása, hogy az angyalok, amikor szemeiket Megnyitotta az Úr és látták e dolgokat a hasznok összefüggéséből, akkor önmagukat azokban a dolgokban megismerték és látták.

323. Nos, mivel a dolgok, amelyek az angyalok körül léteznek ;azok indíttatásai és gondolatai szerint, hasonlítanak egyfajta mindenségre abban, hogy földek, növények és állatok vannak ott és ezek az angyal egy képviselő képmását alkotják, nyilvánvaló, honnan ered az, hogy az ősök az embert kis világnak, mikrokozmosznak hívták.

324. Bőségesen megmutattuk az Arcana Coelestia-ban, hogy ez a helyzet; és a Menny és pokol címü írásban is és sok más helyen az előző oldalakon, ahol az összefüggéssel foglalkoztunk. Ott hason-lóképpen megmutattuk, hogy semmi nincs a teremtett mindenségben, aminek nincs összefüggése az ember valamely dolgával, nemcsak indíttatásaival és gondolataival, hanem teste szerveivel és zsigereivel is - nem velük, mint tartalmakkal /állományokkal/, hanem velük, mint hasznokkal. Ezért az Ige, amikor az egyházzal és ennek tagjaival foglalkozik, olyan gyakran említ fákat, mint olajfákat, szőlő töveket és cédrusokat és kerteket, ligeteket és erdőket, valamint a föld állatait, a levegő madarait és a tenger halait. Ezeket azért említi, mert - amint mondtuk - ezek összefüggnek és összefüggés által egyet alkotnak; ezért az angyalok is, amikor ilyen dolgokat olvas egy ember az Igében, nem fogják fel ezeket, hanem helyettük az egyházat, vagy annak tagjait azok állapotait illetően.

325. Mivel a mindenség minden dolga egy embert ábrázol egy képmásban, azért Ádámot a bölcsességet és értelmet illetően az Érdenkertje írja le, amelyben mindenféle fák voltak, valamint folyók, drágakövek, arany és állatok, amelyeknek nevet adott Ádám.Mindezek olyan dolgokat jelentenek, amelyek Ádámhoz tartoznak, és azt alkotják, amit embernek hívunk. Majdnem ugyanezeket a dolgokat mondja Assurról az Ezékiel 31:3-9, aki az egyházat jelzi értelem szempontjából; és Tirusról az Ezékiel 28:l3,24, ami az egyházat jelzi a jó és igazság ismerete szempontjából.

326. Aztán ebből meglátszhat, hogy a mindenségben minden dolog a hasznokból kiindulva egy embert ábrázol egy képmásban, és hogy ez tanúsítja, hogy Isten ember; mert a fent említett dolgok nem léteznek az ember-angyal körül az angyalból fakadóan, hanem az Úrtól az angyalon keresztül. E dolgok az Úr Isteni Szeretetének és Isteni Bölcsességének az angyalba való befolyásából léteznek, aki befogadó, és úgymond, a mindenség teremtése az angyal szemei előtt jött létre, amiből a Mennyben tudják, hogy Isten ember, és hogy a teremtett mindenség a hasznot illetően az Ő képmása.

327 . MINDEN DOLOG, AMIT AZ ÚR TEREMTETT, HASZON ; ÉS EZEK ABBAN A RENDBEN, FOKOZATON ÉS TEKINTETBEN, AHOGYAN KAPCSOLATUK VAN AZ EMBERREL ÉS AZ EMBER ÁLTAL AZ ÚRRAL, TEREMTŐJÜKKEL.

E témáról azt mondtuk fentebb, hogy semmi nem létezhet az Úrtól, a Teremtőtől, csak haszon, a 308. pontban; hogy minden teremtett dolog haszna fokozatonként emelkedik az ember végsőitől és az em- beren keresztül Istenhez, Teremtőjéhez, a 65-68. pontokban; hogy a végsőkben létezik a teremtés célja, ami az, hogy minden vissza- térjen Istenhez, a Teremtőhöz, és hogy összekapcsolódás jöjjön létre, a 167-172. pontokban; hogy ezek addig hasznok, amíg a Teremtőt tekintetbe veszik, a 307. pontban; hogy az Isteni csak más, önmagából teremtett dolgokban tud lenni és létezni, a 47-51. pontokban; hogy a mindenség minden dolga befogadó a hasznokat illetően, ez pedig fokozatok szerint történik, az 58. pontban; hogy a mindenség a hasznokból tekintve Isten képmása, az 59. pontban; más részletek mellett, amiből az az igazság nyilvánvaló, hogy az Úr által teremtett minden dolog haszon és abban a rendben, fokozatban és tekintetben az, ahogyan kapcsolata van az emberrel és az ember által az Úrral, Teremtőjükkel. Most néhány részletet itt emlite- nünk kell a hasznokkal kapcsolatban.

328. Az ember alatt, akihez a hasznok .kapcsolódnak, nem pusztán az egyéni embert értjük, hanem emberek együttesét és társaságát, kicsit és nagyot, mint egy köztársaság, királyság és birodalom, valamint a legnagyobb társadalmat, ami az egyetemes világ. Mind az egyik, mind a másik egy ember; épp úgy, mint a Mennyekben, az egyetemes angyali Menny az Úr előtt olyan, mint egy ember, hasonló módon a Menny minden társasága, ahonnan minden angyal is egy ember.Látható a Menny és pokol című írás 68-103· pontjaiban, hogy ez a helyzet. E megfontolások mutatják, hogy mit értünk a következőkben ember kifejezésen.

329. A mindenség teremtésének céljából meglátszhat, hogy mi a haszon; a mindenség teremtésének célja az, hogy az angyali Menny létezzen; és mivel az angyali Menny a cél, így az ember, avagy az emberi faj is az, mert a Menny az emberi fajból áll. Ezért minden teremtett dolog közvetítő cél és haszon ama rendben, fokozatban és tekintetben, amelyben kapcsolódik az emberhez és az ember által az Úrhoz.

330. Mivel a teremtés célja az angyali Menny az emberi nemből, következésképp maga az emberi nem, ezért minden más teremtett; dolog közbenső cél; ami, mivel az emberrel van kapcsolata, e három dolgot veszi tekintetbe: az ember testét, értelmi alapját és lelki alapját az Úrral való összekapcsolódás kedvéért. Az ember nem kapcsolható össze az Úrral, csak ha az illető lelki; nem is lehet lelki, csak ha értelmes; értelmes sem, csak ha teste ép állapotú; e dolgok olyanok, mint egy ház, a test olyan, mint az alap, az értelmi alap olyan, mint a felépítmény, a lelki alap olyan, mint a házban lévő dolgok és az összekapcsolódás az Úrral olyan, mint a bent lakozás. Ebből nyilvánvaló, hogy a hasznoknak, amelyek a teremtés közbenső céljai, mely rendben, fokozaton és tekintetbenn van kapcsolatuk az emberrel, nevezetesen, teste fenntartása, értelmi alapja tökéletesítése és lelki alapjának az Úrtól való átvétele céljából.

331. A test fenntartására való hasznok a test táplálását, öltözködését, lakozását, szórakozását, és örömét, védelmét és állapota megőrzését célozzák. A test táplálására szolgáló teremtett hasznok a növényi világ összes dolgai, amelyek evésre és ivásra valók, mint gyümölcsök, bogyók, magok, hüvelyesek és gyógyfüvek; és az állati világ összes dolgai, amelyeket megeszünk, mint az ökrök, tehenek, borjúk, őzek, juhok, gödölyék, kecskék, bárányok és tejük; valamint sokféle szárnyasok és halak. A test ruházására teremtett hasznok szintén az e két országból való számos dolgok; hasonló módon a lakozásra és szórakozásra, örömre, állapota megőrzésére és védelmére való hasznok is, amelyeket nem számlálunk elő, mert ismertek és ezért elmondásuk puszta papirpocsékolás volna. Valóban sok dolog van, amit nem használ az ember, de a feleslegesség nem veszi el a hasznot, hanem a hasznok megmaradását okozza. Olyasmi is van, hogy visszaélés a hasznokkal; de a túlkapás nem veszi el a hasznot, amint; az igazság meghamisítása sem veszi el az igazságot, csak azokban, akik bűnösek abban.

332. Az értelmi alap tökéletesítésére való hasznok mindama dolgok, amelyek azon dolgokat tanítják, amelyekről most beszélünk és tudományoknak és foglalkozásoknak hívjuk őket, amelyeknek kapcsolatuk van olyan természeti, gazdasági, polgári és erkölcsi dol- gokkal, amelyeket vagy szülőktől, vagy tanítóktól, vagy könyvekből, vagy másokkal való beszélgetésből sajátítunk el, avagy az úgy elsajátítottakon való elmélkedés által. Ezek olyan arányban tökéletesítik az értelmi alapot, amennyire a hasznok egy felsőbb fokozatán vannak és olyan arányban maradnak, amennyiben az életre alkalmazzuk őket. Unalmas lenne e hasznok előszámlálása, mind bőségük miatt, mind azért, mert a közjóra nézve különböző szempontjaik vannak.

333. A lelki alapnak az Úrtól való átvételére szolgáló hasznok mindama dolgok, amelyek a vallásra vonatkoznak és azért az istentiszteletre, következésképp amelyek Isten elismerését és ismeretét tanítják és a jó és igazság és ezáltal az örök élet ismeretét és elismerését; amelyeket, hasonló módon a többi tanuláshoz, a szülőktől, tanítóktól, prédikátoroktól, és könyvekből sajátí- tunk el és különösen az ezen ismeretek szerinti életmód által; a keresztyén világban az Igéből való tantételek és prédikálás által, valamint az Úrtól való Ige által. E hasznokat a maguk terjedelmében olyan dolgokkal írhatjuk le, amelyek hasonlók azokhoz,amelyek leírják a testi hasznokat, mint a táplálkozás, öltözködés, lakozás, pihenés és öröm, az állapot megvédése és megőrzése, csak épp a lélekre /soul/ kell alkalmazni őket; a táplálkozást a szeretet jóira, a ruházkodást a bölcsesség igazságaira, a lakozást a Mennyre, a pihenést és örömet az élet boldogságára és a mennyei örömre, a védelmet a gonoszságok háborgatására és az állapot megőrzését az örök életre. Mindezeket az Úr adja annak elismerése szerint, hogy a test minden dolga is az Úrtól van és hogy az ember csak szolga és sáfár kinevezve Ura javai fölött.

334. Nyilvánvaló, hogy ilyen dolgok adatnak az embernek használatra - és hogy ezek ingyenes ajándékok .- a Mennyben az angyalok állapotából, akiknek van teste és értelmi és lelki alapja, mint az embereknek a földön. Az angyalok ingyen jutnak táplálékhoz, mert minden nap kapnak élelmet; ingyen kapnak öltözéket, mert ruha adatik nékik; ingyen laknak, mert házakat kapnak, és nincs gondjuk mindezen dolgokra, és amilyen mértékben ők értelmilelkiek, örömben, védelemben és állapotuk megőrzésében van részük. A különbség annyi, hogy az angyalok látják, hogy e dolgok az Úrtól vannak, mert szeretetük és bölcsességük állapota szerint teremttettek az angyalok, mint megmutattuk az előző cikkelyben, a 322. pontban; és hogy az emberek azért nem látják ezt, mert ők évenként visszatérnek /előlről kezdik ?/ és nem szeretetük és bölcsességük állapota szerint léteznek, hanem igyekezetük szerint.

335. Bár azt mondjuk, hogy ezek hasznok, mert az emberen keresztül az Úrral van kapcsolatuk, mégsem mondhatjuk, hogy ezek az emberből való hasznok az Úr kedvéért, hanem az Úrtól valók az ember kedvéért; mert minden haszon végtelenül egy az Úrban, de egyik sem az emberben, csakis az Úrtól; az ember nem tud jót tenni önmagától, csak az Úrtól, és a jó az haszon. A lelki szeretet lényege a jó tevése másoknak, nem az "én" kedvéért, hanem mások kedvéért; végtelenül inkább ez az Isteni Szeretet lényege. Ez olyan, mint a szülők gyermekeik iránti szeretete, akik szeretetből tesznek jót gyerekeiknek, nem saját kedvükért, hanem gyerekeik kedvéért, amint nyilvánvaló az anya szeretetében gyerekei felé. Azt hisszük, hogy az Úr, mivel csodáljuk, imádjuk és dicsőítjük, a saját kedvéért szereti a csodálatot, imádatot és dicsőséget; de Ő az ember kedvéért szereti ezeket, mert az ember ezáltal jut olyan állapotba, hogy az Isteni belé folyhat, és ő felfoghatja azt, mert ezáltal az ember eltávolítja saját tulajdonságát, ami megakadályozza a befolyást és az átvevést; tulajdonsága, ami az önszeretet, megkeményíti szívét és bezárja azt. Ezt annak elismerése távolítja el, hogy az ember semmit nem tesz önmagától, csak gonoszt, és az Úrtól semmi mást, csak jót; innen ered a szív meglágyulása és az alázat, amiből a csodálat és az imádás folyik. Ebből következik, hogy a haszon, amit az Úr önmagának hoz létre az ember által az, hogy szeretetből Ő képes legyen jót tenni az embernek, és mivel ez az Ő szeretete, az ember szeretetének öröme az átvevés /befogandás/. Ezért senki se higgye, hogy az Úr van azokkal, akik csak csodálják Őt, hanem hogy Ő azokkal van, akik teszik parancsait, következésképp akik hasznokat hoznak létre; az utóbbiakkal van az Ő lakozása, de nem az előbbiekkel. Lásd amit e témáról fentebb mondtunk a 47-49. pontokban.

336· A GONOSZ HASZNOKAT NEM AZ ÚR TEREMTETTE, HANEM AZOK A POKOLLAL EGYÜTT EREDTEK.

Minden jót, ami a cselekedetben létezik, haszonnak hívunk és minden gonoszságot, ami a cselekedetben létezik, szintén haszonnak hívunk, de az utóbbiakat gonosz hasznoknak hívjuk, és az előbbieket jó hasznoknak. Nos, mivel minden jó az Úrtól van és minden gonoszság a pokolból, következésképp semmi mást, csak a jó hasznokat teremtette az Úr és hogy a gonosz hasznok a pokolból eredtek. Azon hasznok alatt, amelyekkel különösen e cikkelyben foglalkozunk, mindazt a dolgot értjük, amely a földön megjelenik, mint mindenféle állatokat és mindenféle növényeket; mind az utóbbiak, mind az előbbiek közül azok, amelyek hasznot hajtanak az embernek, az Úrtól vannak és amelyek sértik az embert, azok a pokolból. Hasonló módon az Úrtól való hasznokon mindazt a dolgot értjük, amely az ember értelmi alapját tökéletesíti és az embert a lelki alapelvnek az Úrtól való átvevésére készteti; de gonosz hasznokon mindazt értjük, ami szétrombolja az értelmi alapot és megakadályozza az ember lelkivé válását. Azon dolgokat, amelyek valóban sértik az embert, azért hívjuk hasznoknak, mert hasznosak a gonoszoknak a gonoszság tevésére és mert hozzájárulnak a rosszindulat lekötéséhez, és így gyógyszerként is jók. A haszon szót mindkét értelemben alkalmazzuk, mint a szeretetet, mert beszélünk jó szeretetről és gonosz szeretetről és a szeretet mindazt haszonnak hívja, amit önmaga tesz.

337. Ebben a rendben fogjuk megmutatni, hogy a jó hasznok az Úrtól vannak, és a gonosz hasznok a pokolból: I. Mit értünk a gonosz hasznokon a földön. II. Minden, ami gonosz haszon, a pokolban van és minden, ami jó haszon, a Mennyben. III. Állandó beáramlás van a lelki világból a természetibe. IV. A pokolból való befolyás működteti azon dolgokat, amelyek gonosz hasznok azon a helyeken, ahol ama dolgok vannak, amelyek velük összefüggnek. V. A maga magasabb alapjától elkülönített lelki végső működteti ezt. VI. Két forma van, amelyen a működés megtörténik befolyás által, a növényi és az állati forma. VII. Mindez a két forma megkapja a maga formája szaporításának képességét és a szaporodás eszközeit.

338. I. Mit jelentenek a gonosz hasznok a földön. A gonosz hasznok a földön az összes ártalmas dolgot jelentik mind az állati, mind a növényi világban, és az ásványi világban is. Unalmas lenne előszámlálni az összes ártalmas dolgot ezen világokon; mert ez nevek felhalmozása lenne, amely az ártalmas hatás jelzése nélkül, amit minden fajta létrehoz, nem segíti elő azt a hasznot, amit ez az írás szándékoz. A tudomány kedvéért elegendő itt néhány részlet megnevezése. Az állati világban ilyenek a mérges kígyók, skorpiók, krokodilok, sárkányok, fülesbaglyok, kuvikok, egerek, sáskák, békák, pókok; valamint a legyek, herék, molyok, tetvek, lepkék, egyszóval azok, amelyek megemésztik a füveket, leveleket, gyümölcsöket, magvakat, az ételt és italt és károsak az állatokra és emberekre. A növényi világban ezek az összes veszélyes, rosszindulatú és mérges füvek; és az ugyanilyen fajta hüvelyesek és bokrok; az ásványi világban az összes mérgező földek. E kevés részlet mutatja, mit jelentenek a gonosz hasznok a földön; gonosz haszon minden dolog, ami ellentétes a jó hasznokkal, amelyekkel kapcsolatban lásd az előző cikkelyt.

339. II. Minden, ami gonosz haszon, a pokolban van, és minden, ami jó haszon, a Mennyben. Mielőtt láthatjuk, hogy minden gonosz haszon, ami a földön létezik, a pokolból van és nem az Úrtól, valamit előre kell vetnünk a Mennyről és pokolról. Ha ezt nem tudjuk, akkor a gonosz hasznokat épp úgy, mint a jókat, az Úrnak tulajdoníthatjuk és feltételezhetjük, hogy ezek együtt léteznek a teremtéstől fogva, avagy a természetnek tulajdoníthatjuk őket és eredetüket a természet napjának. Az ember nem menthető meg e két tévedéstől, csak ha tudja, hogy egyáltalán semmi nem létezik a természeti világban, ami okát és eredetét nem a lelki világból származtatja, és hogy a jó az Úrtól van és a gonoszság az ördögtől, azaz a pokolból. Lelki világ alatt mind a Mennyet, mint a poklot értjük. A Mennyben megjelennek mindama dolgok, amelyek jó hasznok /említettek fentebb a 338. pontban, ahol előszámláltuk őket; Mindenféle vadállatok, mint kígyók, skorpiók, sárkányok, krokodilok, tigrisek, farkasok, rókák, a disznó és mindenféle baglyok, denevérek, patkányok és egerek, békák, sáskák, pókok és sokféle ártalmas rovar; a bürök és sisakvirág és mindenféle méreg épp úgy, a füvekben, mint a földekben; egy szóval minden, ami tényleg sérti és öli az embert; az ilyen dolgok a pokolban megjelennek az életnek épp úgy, mint a földön, és abban levő dolgok. /?/ Azt mondjuk, hogy meg jelennek ott, de mégsem úgy vannak ott, mint a földön, mert a kívánságok összefüggései, amelyek a gonosz szeretetekből fakadnak és mások előtt ilyen formákban mutatkoznak meg. Mivel ilyen dolgok vannak a pokolban, ezért ezek bővelkednek undorító hullaszerű, ürülékszerű, vizeletszerű és rothadt szagokban, amelyekben az ördögi szellemek ott gyönyörködnek, ahogy az állatok is gyönyörködnek az orrfacsaró szagú dolgokban. Ebből meglátszhat, hogy hasonló dolgok a természeti világban eredetüket nem az Úrtól származtatták és nem a kezdettől teremtettek és nem a természettől erednek annak napja által, hanem hogy ezek a pokolból vannak. Nyilvánvaló, hogy ezek nem a természettől vannak annak napja által, mert a lelki folyik be a természetibe és nem fordítva; és nyilvánvaló, hogy nem az Úrtól vannak, mert a pokol nem Tőle van és ezért semmi a pokolban levő dolog, ami a pokol lakóinak gonoszságaival függ össze.

340. III. Folyamatos befolyás van a lelki világból a természeti világba. Aki nem tudja, hogy van lelki világ és hogy az különálló a termszeti világtól, mint az elsődleges a másodlagostól, avagy az ok az okozott dologtól, az nem tudhat semmit ezen befolyásról. Ez az oka annak, hogy akik írtak a növények és állatok eredetéről, azok nem tehettek másképp, mint hogy azt a természettől vezessék le; és ha Istentől, akkor feltételezték, hogy Isten kezdettől felruházta a természetet az ilyen dolgok létrehozásának erejével; így nem tudták, hogy a természet nincs felruházva semmilyen erővel, mert önmagában holt a természet és nem járul jobban hozzá a fenti dolgok létrehozásához, mint a hangszer a művész munkájának létrehozásához, amely hangszert állandóan mozgatni kell, hogy cselekedjen. A lelki alap, ami eredetét a napból származtatja, ahol az Úr van és elárad a természet végsőig, létrehozza a növények és állatok formáit és adja a csodálatos dolgokat, amelyek mindkettőben léteznek és a földből való anyagok által sűrűséget ad nekik azzal a céllal, hogy azon formák rögzítettek és állandóak legyenek. Nos, mivel ismertté vált, hogy van lelki világ és hogy a lelki alap a napból van, ahol az Úr van és amely nap az Úrtól van és hogy az a nap készteti cselekvésre a természetet, ahogy az élő ösztökéli a holtat, valamint hogy ama világban vannak az ebben levőkhöz hasonló dolgok, innen látható, hogy a növények és állatok nem másként kezdtek létezni, mint ama világon keresztül az Úrtól és hogy azok állandóan azon keresztül léteznek; és ezért hogy folyamatos befolyás van a lelki világból a természetibe. Sok megfontolás fogja megerősíteni, hogy ez a helyzet, a következő cikkelyben. A megengedésnek ugyanazon törvényéből van az, hogy ártalmas dolgokat hoz létre a földön a pokolból való befolyás, mint ami által maguk a gonoszságok befolynak az emberbe; amely törvényről az Angyali Bölcsesség az Isteni Gondviselésről című írásban fogunk beszélni.

341. IV. A pokolból való befolyás működteti ama dolgokat, amelyek gonosz hasznok, olyan helyeken, ahol azon dolgok vannak, amelyek összefüggnek velük. Azon dolgok, amelyek összefüggnek a gonosz hasznokkal, azaz veszélyes füvekkel és ártalmas állatokkal, a hullaszerű, rothadt, székleti és trágyás, avas és vizeleti anyagok. Ezért olyan helyeken, ahol ezek vannak, ott ilyen füvek és parányok léteznek, amint fentebb említettük; és a forró égövben nagyobb méretű dolgok, mint kígyók, sárkánygyikok, krokodilok, skorpiók, egerek és mások. Mindenki tudja, hogy mocsarak, posványos tavak, a trágya, a büdös föld tele van ilyen dolgokkal; valamint hogy ártalmas rovarok megtöltik a légkört, mint a felhők és káros kukacok a földet, mint hadseregek és felemésztik a füveket a gyökerük aljáig. Egyszer megfigyeltem a kertemben, hogy egy rőfnyi helyen majdnem az egész por nagyon kis rovarokká vált; mert ha felkavarjuk egy bottal, akkor felhőkként felemelkednek a rovarok. A tapasztalatból nyilvánvaló, hogy hullaszerű és büdös anyagok összhangban vannak azon káros és haszontalan parányokkal és hogy ezek egyneműek; ez világosan látható az okból, ami az, hogy hasonló bűzök és kigőzőlgések vannak a pokolban, ahol ilyen parányok szintén megjelennek; ezért azon poklok arról kapják nevüket és némelyiket hullaszerűnek, némelyiket ürülékesnek, némelyiket vizeletszerűnek hívják és így tovább; de mindegyik fedett, nehogy ama kigőzőlgések kiszivárogjanak belőlük. Amikor kinyílnak egy kicsit, mint amikor kezdő ördögök lépnek be, akkor a fej nehézségét és hányást idéznek elő és az ilyenek, mivel ugyanakkor mérgezők is, ájulást okoznak, ott maga a por is ilyen, amiért is átkozott pornak hívjuk. Ebből nyilvánvaló, hogy ahol ilyen bűzök vannak, ott ilyen káros dolgok vannak, mert összefüggnek.

342. Most kérdezősködni fogunk, hogy az ilyen dolgok tojásokból léteznek-e, vagy a párákból léteznek és bűzölögnek ilyen helyeken amelyeket idáig a levegő vagy az eső, vagy folyami gázló szóval fordítottunk. /?/ Általános tapasztalat nem támasztja alá, azt, hogy az ilyen káros parányok és rovarok, amelyeket fentebb említettünk, addig hordozott, avagy megalkotásuk óta a földben elrejtett tojásokból jönnek létre, mert a férgek magokban, diókban, fákban, kövekben léteznek, sőt a falevelekből; va- lamint növényeken és bennük, a tetvek és molyok olyanokban, amelyek összhangban vannak. Legyek is feltűnnek házakban, réteken és erdőkben nyáron, és nem csak bármily tojásdad anyagokból jönnek létre nagy bőségben, amint hasonló a helyzet azon parányokkal is, amelyek elpusztítanak legelőket és gyepeket és némely forró helyen megtöltik a levegőt és nyüzsögnek benne, vagy azok mellett, amelyek láthatatlanul úsznak és repülnek bűzlő vizekben, savanyú borokban és dögvészes levegőben. E tények kedveznek azok véleményének, akik azt mondják, hogy maguk a szagok, párák és kigőzölgések, amelyek növényekből, földekből és pocsolyákból keletkeznek, szintén eredetül szolgálnak ilyen parányoknak. Nem cáfolja közvetlen eredetüket az, hogy miután létrejöttek, aztán tojásokkal, vagy petékkel szaporodnak, mert minden állat a maga zsigereivel megkapja a szaporodás szervét is és a sokasodás eszközeit, amelyekről lentebb a 347. pontban szólunk. Ezt a tapasztalat is tanúsít- ja, mielőtt nem tudjuk, hogy hasonló dolgok vanna.k a pokolban is.

343. Kikövetkeztethetjük, hogy a fent említett pokloknak nemcsak érintkezése, hanem összekapcsolódása is van az ilyen dolgokkal a földön, ama tényből, hogy a poklok nem távoliak az emberektől, hanem hogy körülöttük vannak, sőt benne a gonosz emberekben; s így hogy szomszédosak a földdel. Az ember indíttatásait és kivánságait, valamint azokból származó gondolatait illetően vagy a Menny angyalai, vagy a pokol szellemei közt van; és mivel ilyen dolgok vannak a földön, vannak a Mennyekben és poklokban is, következésképp az onnan való befolyás közvetlenül ilyesmiket hoz létre, amikor a hőmérséklet megfelelő. Minden, ami megjelenik a lelki világban, mind a Mennyben, mind a pokolban, az indíttatások és kívánságok összekapcsolódása, mert mindeme dolgok azok szerint léteznek ott. Ezért amikor az indíttatások és kívánságok, amelyek önmagukban lelkiek, a földön velük egynemű, azaz összefüggő dolgokkal találkoznak, akkor egy lelki alapelv van, amely lelket ad /soul/, és egy anyag, amely testet ad; minden lelki dologban van egy törekvés, hogy felöltözzön testbe. A poklok az emberek körül vannak és ezért érintkeznek a földdel, mert a lelki világ nem térben van, hanem ahol vele összefüggő indittatás van.

344. Hallottan, hogy Sir Hans Sloane és Martin Folkes, az Angol Királyi Társaság elnökei együtt beszélgettek a lelki világban a magok és tojások létezéséről és az azokból való termelődésről a földön. Az előbbi úr a természetnek tulajdonította ezt, ragaszkodva ahhoz, hogy a természet a teremtéstől fogva megáldott olyan erőkkel, hogy létrehozzon ilyen dolgokat a nap hevének se- gítségével. A másik azt mondta, hogy az erő folyamatosan Istentől, a Teremtőtől van a természetben. A vita eldöntésének érdekében egy szép madarat mutattak Sir Hans Sloane-nak és azt mondták neki, hogy vizsgálja meg, vajon eltér-e a legkisebb dolgok bármelyikében egy hasonló, a földön levő madártól. Ő a kezében tartotta a madarat, megvizsgálta és azt mondta, hogy nincs eltérés. Tudta, hogy a madár nem más, mint egy bizonyos angyal indíttatása, ami nélküle jelenik meg madárként és hogy a madár elenyészne vagy megszűnne a maga indíttatásával, amely szintén elmúlik. Sir Hans Sloane-t meggyőzte e tapasztalat, hogy a természet nem járul hozzá egyáltalán a növények és állatok termelődéséhez, hanem csak az, ami a lelki világból folyik be a természetibe. Azt is mondta, hogy ha azt a madarat megtöltenék legkisebb részeiben összefüggő anyagokkal a földről és így rögzítenék, akkor egy tartós madár lenne, mint a földön lévő madarak, és hogy ugyanez a helyzet a pokolból való dolgokkal. Továbbá hozzátette, hogy ha tudta volna azt, amit most tud a lelki világról, akkor semmi többet nem tulajdonított volna a természetnek, mint hogy az a lelki alapot szolgálja, ami Istentől van, azon dolgok rögzítésében, amelyek folytonosan befolynak a természetbe.

345. V. A maga magasabb alapjától elszigetelt lelki végső működteti ezt. Megmutattuk a III. Részben, hogy a lelki alapelv a maga napjától való befolyás által süllyed három fokozaton keresztül a természet végsőig és hogy e fokozatokat mennyeinek, lelkinek és természetinek hívjuk; és hogy az emberben a teremtés és azért a születés által van e három fokozat és hogy ezek az ember élete szerint nyílnak meg; és hogy ha a mennyei avagy legfelső és legbelső fokozat nyitott, akkor az ember mennyeivé válik; ha a lelki, avagy középső fokozat nyitott, akkor az ember lelkivé válik, és ha csak a természeti, vagy legalsó és legkülső, akkor természetivé válik; és ha csak természetivé válik, akkor csak a test és a világ dolgait szereti és hogy amilyen mértékben szereti őket, annyira nem szereti a mennyei és lelki dolgokat és nem néz Istenre; és hogy annyira válik gonosszá. Ezért egyszerű, hogy a lelki végső, avagy a lelki-természeti elkülöníthető felsőbb alapjaitól és hogy el is különül azokban, akikből a pokol áll. A lelki végső nem különíthető el önmagában a maga felsőbb alapjaitól sem az állatokban, sem a földekben úgy, hogy lefelé nézzen a pokol felé, hanem csak az emberben. Ebből következik, hogy a lelki végső, - elkülönítve magasabb alapjától, amint azokban van, akik a pokolban vannak működteti a földön a fent említett gonosz hasznokat. Bizonyíthatjuk, hogy a káros dolgok a földön az embertől származtatják eredetüket és így a pokolból Kánaán földjének állapotával, ahogy leírja az Ige. Mert amikor Izrael gyermekei a parancsok szerint éltek, akkor a föld adta a gyümölcsét és hasonló módon a nyájak és csordák is, és hogy amikor a parancsokkal ellentétben éltek, akkor a föld terméketlen volt és ahogy mondani szoktuk, átkozott. Aratás helyett tüskéket és hangagyökereket termett, a nyájak és csordák elvetéltek és vadállatok törtek be. Úgyanerre következtethetünk a sáskákról, békákról és lepkékről Egyiptomban.

346. VI. Két forma van, amin a működés megtörténik befolyás által, a növényi és az állati forma. Tudjuk, hogy csak két egyetemes forma van, ami létrejött a földön, a természet két országából, az állatiből és a növényiből, és hogy egy ország összes dolgában sok közös dolog van; tekintettel az állati világra, annak alattvalóinak vannak érzékszervei, mozgásszervei és tagjai és zsigerei, amelyeket agyuk, szívük és tüdejük hoz mozgásba, és tekintettel a növényi világra, annak alattvalói gyökereket eresztenek a földbe és törzset, ágakat, leveleket, virágokat, gyümölcsöket, magokat hoznak létre. Mind az állati, mind a növényi világ, a formáikba való létrehozás tekintetében eredetét a lelki befolyásból származtatja és a Menny napjának működéséből, ahol az Úr van és nem a természet befolyásából és működéséből a maga napjától fakadóan, kivéve a formák rögzítését, amint fentebb mondtuk. Minden nagy és kis állat eredetét a végső, avagy természeti fokozatban levő lelki alapból származtatja, egyedül az ember mindhárom fokozatból, a mennyeiből, lelkiből és természetiből. Mivel minden magassági, avagy különálló fokozat a tökéletességtől a tökéletlenségig csökken, mint a fény az árnyékig, folyamatosság által, így tesznek az állatok is; ezért vannak tökéletesebb, kevésbé tökéletes és tökéletlen állatok. A tökéletes állatok az elefántok, tevék, lovak, öszvérek, ökrök, juhok, kecskék és mások, amelyek a csordából, avagy a nyájból vannak; a kevésbé tökéletesek a madarak; a tökéletlenek pedig a halak és kagylós állatok, amelyek, mivel ama fokozat legalsói, úgymond, árnyékban vannak, míg mások a fényben. Mivel ezek mégis csak a végső lelki avagy természeti fokozatból vannak, nem tudnak máshogy nézni, mint a földre és az ottani élelemre és a maguk társaira a szaporodás kedvéért; mindannyiuk lelke természeti indíttatás és étvágy. Ugyanez a helyzet a növényi világ alattvalóival, amelyek szintén tökéletesek, kevésbé tökéletesek és tökéletlenek. A tökéletesek a gyümölcsfák, a kevésbé tökéletesek a kúszónövények és bokrok, és a tökéletlenek a füvek. De a növények hasznok eredendő lelki alapjuk révén; és az állatok indíttatások és étvágyak a magukéi révén, amint az alább mondtuk.

347. VII. Mindkét forma, amíg létezik, megkapja a sokasodás eszközeit. Megmutattuk fentebb a 313-318. pontokban, hogy a föld minden termékében, amelyek a növényi vagy az állati világhoz tartoznak, a teremtés egy képmása van és az ember képmása és a végtelen és örök képmása is, és hogy a végtelenségig és az örökkévalóságig sokasodhatnak; ezért hát mindegyik megkapja a sokasodás eszközeit - az állati világ alattvalói a tojásban avagy a méhben levő mag vagy az ikrák, a növényi világ alattvalói pedig a földben levő mag által. Ebből meglátszhat, hogy bár a tökéletlen és káros állatok és növények a pokolból való közvetlen befolyás által erednek, mégis közvetetten magok, tojások vagy oltóágak által; az egyik helyzet nem zárja ki a másikat.

348. Ezen tapasztalattal ábrázolhatjuk, hogy minden haszon, mind a jók, mind a gonoszok, lelki eredetűek, így ama naptól erednek, ahol az Úr van. Hallottam, hogy bizonyos jókat és igazságokat leküldtek az Úrtól a Mennyeken keresztül a poklokba, és hogy amikor ott ugyanazokat átvették, akkorra azok fokozatok által süllyedésükkor azokká a gonoszságokká és hamisságokká változtak, amelyek ellentétesek ama jókkal és igazságokkal, amelyeket leküldtek. Ennek oka az volt, hogy az átvevő alanyok minden beléjük folyó dolgot azzá változtatnak, ami összhangban van a saját formáikkal, mint a tárgyak, amelyeknek tartalmai belsőleg olyan formában vannak, ami elfojtja és kioltja a fényt, a nap fehér fényét feketeséggé változtatja és csúnya színekké; és mint a posványos vizek, a trágya és holt testek a nap hevét émelyítő szagokká változtatják. Ebből meglátszhat, hogy még a gonosz hasznok is a lelki napból vannak, de hogy a jó hasznok gonosz hasznokba fordulnak a pokolban. Ebből pedig nyilvánvaló, hogy az Úr nem teremt és soha nem is teremtett mást, csak jó hasznokat, de hogy a pokol hoz létre gonosz hasznokat.

349. A LÁTHATÓ DOLGOK A TEREMTETT MINDENSÉGBEN TANÚSÍTJÁK, HOGY A TERMÉSZET SEMMIT SEM HOZOTT ÉS SEMMIT SEM HOZ LÉTRE, DE AZ ISTENI HOZOTT ÉS HOZ LÉTRE MINDENT ÖNMAGÁBÓL ÉS A LELKI VILÁGON KERESZTÜL.

A világban a legtöbb ember a látszatból beszél és azt mondja, hogy a nap hő és fény által hozza létre azt, ami látható az alföldeken, réteken, kertekben és erdőkben, valamint hogy a nap a heve által hoz létre férgeket a tojásokból és teszi a föld vadjait és az ég madarait szaporákká; sőt, hogy még az eleveníti meg az embert is. Akik így beszélnek csakis a látszatból, azok talán anélkül tesznek így, hogy e dolgokat a természetnek tudnák be, mert nem gondolkodnak a témán; épp úgy, mint akik úgy beszélnek a napról, mint ami felkel és nyugszik és a napokat és éveket okozza, és most ezen vagy azon a magassági fokozaton van. Az ilyen személyek a látszatból beszélnek és tehetik ezt így, hogy mégse tulajdonítják az ilyen dolgokat a napnak, mert nem gondolnak a nap állására és a föld forgására. De akik megerősítik magukat ama gondolatban, hogy a nap hő és fény által hozza létre a földön megjelenő dolgokat, azok végül mindent a természetnek tudnak be, még a mindenség teremtését is és naturalistákká válnak és végül istentagadókká. Ezek valóban mondhatják aztán, hogy Isten teremtette a természetet és felruházta az ilyen dolgok teremtésének erejével; ezt a megbecsültség elvesztésétől való félelmükben mondják; de Isten és Teremtő kifejezésen a természetet értik, némelyek annak legbelsőjét és ez esetben könnyen veszik az egyház által tanított isteni dolgokat.

350. Némelyeknek valóban meg kell bocsátanunk, hogy bizonyos látható dolgokat a természetnek tudnak be, két ok miatt: először, mert semmit sem tudtak a Menny napjáról, ahol az Úr van, avagy az onnan való befolyásról, és semmit a lelki világról és annak állapotáról, avagy annak az emberrel való együttlétéről. Ezért nem tudtak másként gondolkodni, mint hogy a lelki egy tisztább természeti; és így, hogy az angyalok vagy a légben vannak, vagy a csillagokban; és az ördögöt tekintve, hogy vagy az ember gonoszsága, avagy ha ténylegesen létezik, akkor vagy a levegőben van, vagy a mélyben. Valamint, hogy az emberek lelke haláluk után vagy a föld középében van, vagy valamilyen elvont helyen, avagy térben az ítélet napjáig; és más ehhez hasonló dolgok, amelyeket a képzelet sugallt a lelki világgal és annak napjával kapcsolatos tudatlanságból fakadóan. Másodszor, mert nem tudták, megismerni, hogy az Isteni hogyan tudott létrehozni mindent, ami megjelenik a földön, ahol vannak mind a jó, mind a gonosz dolgok; mivel félnek ebben önmagukat megerősíteni, nehogy gonosz dolgok létezését Istennek tudják be, és Istenről természeti elképzelést alkossanak és Istent és a természetet eggyé tegyék és összekeverjék őket. Ez az a két ok, amiért azoknak, akik azt hitték, hogy a természet hoz létre látható dolgokat egy a teremtésből benne rejlő erő által, meg kell bocsátanunk. Mégis akik istentagadóvá tették magukat a természetnek kedvező nézetben való megerősödésük által, azoknak nem kell ezt elnéznünk, mert megerősíthették volna magukat az Isteni javára is. A tudatlanság valójában igazol, de nem veszi el a megerősödött hamisságot, amely hamisság a gonoszsággal, következésképp a pokollal összetartozik. Ezért azon személyek, akik eddig megerősítették magukat a természetnek való kedvezésben úgy, hogy elkülönítették tőle az Istenit, semmit sem tekintenek bűnnek, mert minden bűn az Isteni ellen van, amit elkülönítettek és elutasítottak. És akik lelkükben semmit nem tekintenek bűnnek, azok haláluk után, amikor lelkekké válnak, a pokollal szövetkeznek és a gonoszságba sietnek azon kívánságok szerint, amelyeknek behódoltak.

351. Akik hiszik az isteni működést mindenben a természetben, azok megerősíthetik magukat az Isteninek kedvezően sok a természetben látott dolog által. Akik így megerősödnek, azok figyelnek ama csodákra, amelyek a növények és álltok létrejöttében láthatók. A növények létrejöttében: hogy egy kis, földbe dobott magból gyökér nyúlik ki és a gyökérből egy szár és egymás után ágak, levelek, virágok, gyümölcsök, új magokban befejeződve; épp úgy, mintha a mag tudná az egymás utániság rendjét, avagy a folyamatot, amely által meg kell újítania önmagát. Mely értelmes ember gondolhatja, hogy a nap, amely tiszta tűz, tudja ezt, avagy hogy a nap felruházhatja hevét és fényét erővel ilyen dolgok létrehozásához, vagy megformálhatja a csodát bennük és szándékolhatja a hasznot? Semmilyen emelkedett értelmű ember, aki látja és mérlegeli e dolgokat, nem gondolhatja másként, mint hogy ezek Tőle vannak, akinek végtelen bölcsessége van így Istentől. Akik elismerik az Istenit, azok látják ezt és gondolnak rá, de akik nem, azok nem is látják ezt, nem is gondolnak rá, mert nem akarják. Így leeresztik értelmességüket az érzékiségig, ami összes elképzelését a testi érzékek fényéből származtatja és megerősíti azok tévedéseit, amelyek látszatot okoznak. Nem érted, hogy a nap a maga heve és fénye által hozza létre e dolgokat? Mit nem értesz? Ilyen bármelyik is a dolgok között? Akik megerősítik magukat az Isteni javára, azok figyelnek ama csodálatos dolgokra, amelyek láthatók az állatok létrehozásában: ezeket itt csak a tojásokra való tekintettel említjük, hogy azokban csirke fekszik magjában, avagy kezdeményében minden szükséges dologgal együtt, amíg elhagyja héját és aztán egész fejlődésével, amíg ugyanolyan formájú baromfivá, avagy madárrá válik, mint a szülei. Ha az illető figyel a madár formájára, az olyan, hogy meg kell lepnie őt, ha mélyen gondolkodik, mert azt látja, hogy az ilyen állatok legkisebbikében és legnagyobbikában, mind a láthatatlanokban, mind a láthatókban, megvannak az érzékszervek - a látásé, szaglásé, ízlelésé, érzékelésé - a mozgás szervei, avagy izmok, mert repülnek és járnak; és a szívet és tüdőt körülvevő zsigerek, amelyeket az agytekék késztetnek cselekvésre. Tudjuk a hitvány rovarok bonctanából, amit írók vetettek papírra, különösen Swammerdam a Biblia Naturae című munkájából, hogy azoknak is vannak ilyen dolgaik. Akik mindent a természetnek tulajdonítanak, azok valójában látják e dolgokat, de csak azt gondolják, hogy ezek léteznek, és azt mondják, hogy a természet hozza létre ezeket és ezt azért mondják, mert elfordították elméjüket az Istenire való gondolástól. Akik ezt tették, azok amikor látják a természet csodáit, akkor nem tudnak értelmesen gondolkodni, még sokkal kevésbé lelkileg, hanem érzékileg és anyagilag gondolkodnak és aztán a természetben gondolkodnak a természetből és nem afölött, épp úgy, mint azok, akik a pokolban vannak és csak abban térnek el az állatoktól, hogy értelmességük van, azaz képesek érteni és így másként gondolkodnia, ha akarnak.

352. Akik elfordultak az Istenire való gondolástól, - amikor látják a természet csodáit, és ezáltal érzékivé váltak, - azok nem gondolnak vissza arra, hogy a szem látása oly elnagyolt, hogy több kis rovart egy homályos dologként lát és hogy mindazonáltal e rovarok mindegyike úgy szerveződött, hogy érez és mozog és így felruházott idegekkel és véredényekkel, kis szívvel, tüdőszerű csövekkel, zsigerekkel és agyakkal és hogy e szervek a természet legfinomabb dolgaiból szövődnek össze és hogy szöveteik összefüggnek valamivel az életből, amely valami a legkisebb részeiket különállóan működésre indítja. Mivel a szem látása olyan elnagyolt, hogy sok ilyen, mindegyikben megszámlálhatatlan dologgal ellátott dolgot egy kis homályos dolognak tüntet fel és mégis, akik érzékiek, azok az ilyen látásból gondolkodnak és ítélnek, nyilvánvaló, hogy milyen elnagyolttá válik elméjük és mely sötétségben vannak ők a lelki dolgokat illetően.

353. Mindenki megerősítheti magát az Isteni javára, ha akarja, a természetben látható dolgokból és aki Istenre az életből fakadóan gondol, szintén így erősíti meg magát, például amikor az ember látja az ég madarait - hogy minden fajtájuk tudja,mi a tápláléka és hogy az hol van, hangjuk és külsejük szerint ismeri társait és mások közül is, amelyek a barátai és amelyek az ellenségei; hogy házassági kapcsolatban csatlakoznak egymáshoz, tudják hogyan párosodjanak, hogyan építsenek művészien fészket, ott tojásokat tojjanak, üljenek rajtuk, ismerik a kotlás idejét, amelynek befejezésekor kiköltik fiókáikat, a leggyöngédebben szeretik őket, szárnyaik alatt dédelgetik őket, ételt biztosítanak nekik és táplálják őket, amíg gondoskodni tudnak magukról, és ugyanezt tudják tenni és családot nemzeni fajtájuk állandósítása érdekében. Mindenki, aki az isteninek a lelki világon keresztül a természetibe való befolyására akar gondolni, láthatja ezt e dolgokban; mert mondhatja szívében, ha akarja azt, hogy ilyen ismeret nem folyhat be a madarakba a napból annak fénysugarai által, mert a nap, amelyből a természet eredete és lényege származik, tiszta tűz és ezért fénysugarai teljesen holtak, és így az ember arra következtethet, hogy ilyen dolgok az Isteni Bölcsességnek a természet végsőibe való befolyásából vannak.

354. Mindenki megerősítheti magát az Isteni javára a természetben látható dolgokból, amikor látja a férgeket, amelyek egy bizonyos vágy öröméből fakadóan arra indulnak és törekszenek, hogy földi állapotukat egyfajta mennyeire változtassák és e cél érdekében különös helyekre másznak és lefekszenek, mint a méhben, hogy újra szülessenek és ott bábokká lárvákká, hernyókká, álcákká és lepkékké váljanak. Miután keresztülmentek eme átalakuláson és felöltözték a fajtájuk szerinti szép szárnyakat, a levegőbe szállnak, mint mennyükbe és ott örömmel játszanak, házassági szertartásokat folytatnak, petéket raknak és utódokat biztosítanak maguknak; közben édes és kellemes ételekkel táplálkoznak a virágokból. Ki nem látja azok közül, akik megerősítik magukat az Isteni javára a természetben latható dolgokból, az ember földi állapotának valamely képmását az olyan teremtményekben, mint a nyüvek és az ember mennyei állapotát azokban, mint a lepkék? De akik a természet javára megerősitik magukat, azok valóban látják e dolgokat, de mivel elutasították elméjükből az ember mennyei állapotát, csupán a természet ösztöneinek hívják az előbb említetteket.

355. Mindenki megerősítheti magát az Isteni javára a természetben látható dolgokból, mialatt figyel a méhekről tudott dolgokra; mármint hogy ügyességük van viasz összegyűjtésére és a füvekből és virágokból méz kiszívására és kis házakhoz hasonlító sejtek építésére és azoknak város formájában való elrendezésére utcákkal, amelyeken bejöhetnek és kimehetnek; hogy messziről megszimatolják a virágokat és füveket, amelyekből viaszt gyűjtenek házaik számára és mézet ételnek és hogy azokkal megrakodva visszaszállnak helyes irányban a kaptárhoz. Így látják el magukat étellel és lakhellyel télire, mintha előre látnák és tudnák azt. Maguk fölé helyeznek egy úrnőt, avagy királynőt is, akitől az új nemzedék szaporítható; és palotát építenek neki maguk fölött, köré őrökkel; és a királynő, amikor eljön a szülés ideje, őreitől kísérve sejtről sejtig jár és leteszi petéit, amelyeket követői befednek, nehogy sértse őket a levegő; innen vannak utódaik. Aztán amikor ezek az utódok érett korúak lesznek és ugyanezt meg tudják tenni, elűzik őket otthonról; és az így kiűzött raj először összegyűlik egy testületben, nehogy szétszóródjon, előre repül új otthont keresve. Ősz körül a haszontalan heréket is kivezetik és megfosztják szárnyaiktól, nehogy visszatérjenek és felemésszék az élelmet, amiért nem dolgoztak meg; sok más ilyen részlet is van még, ahonnan kitűnhet, hogy az emberi nemnek hajtott hasznuk miatt a kormányzás egy formájával rendelkeznek a lelki világból való befolyás által, olyannal, amilyen az embereknek van a földön, sőt amilyen az angyaloknak a Mennyben. Mely épeszű ember nem érti, hogy ezen állatokban ilyen ösztönök nem a természeti világból vannak? A napban, amitől a természet származik, mi közös van a mennyei kormányzathoz hasonlító és azzal rokon kormányzattal? Ezekből és más hasonló dologból az értelem nélküli teremtés, a természet hitvallója és imádója megerősíti magát a természet mellett, míg Isten hitvallója és imádója megerősíti magát az Isteni mellett; a lelki ember lelki dolgokat lát ezekben és a természeti ember természeti dolgokat lát bennük. Magam részéről az ilyen dolgok a lelkinek a természetibe, azaz a lelki világnak a természeti világba való befolyása mellett voltak bizonyítékok; következésképp az Úr Isteni Bölcsességének befolyása mellett. Vedd csak figyelembe, hogy tudsz-e elemzően gondolni a kormányzás bármely formájára, bármi polgári törvényre, erkölcsi erényre vagy lelki igazságra, ha az Isteni nem folyik be az Ő bölcsességével a lelki világon keresztül? Magam részéről soha nem tudtam és most sem tudok; mert én most már folyamatosan tizenkilenc éve észreveszem felfoghatóan és érzékelhetően ezt a befolyást; ezért ezt tapasztalatból mondom.

356. Lehet bármi természetinek haszna egy cél érdekében, és kijelölhet bármi természeti hasznokat rendben és formákban? Csak egy bölcs /lény/ teheti meg ezt; és kizárólag Isten, akinek végtelen bölcsessége van, tudja elrendelni és formálni a mindenséget. Ki vagy mi más láthat előre minden dolgot és gondolkodhat mindarról, ami az ember táplálására és ruházására való - ételt a föld gyümölcseiből és az állatokból és öltözéket ugyanezekből? A sok csoda egyike, hogy egy silány teremtmény, mint a selyemhernyó, selyemmel ruházza és pompásan ékesítse a férfiakat és nőket a királyoktól és királynőktől a szolgákig és szolgálókig; és hogy egy silány féreg, mint a méhek, viaszt szolgáltassanak lámpánkhoz, amelyek kivilágítják a templomokat és palotákat. Ezek és sok más dolog nyilvánvaló bizonyítékai annak, hogy az Úr hoz létre mindent, ami a természetben létezik, Önmagából, a lelki világon keresztül.

357. Tegyük hozzá ehhez, hogy a lelki világban láttam azokat, akik megerősítették magukat a természet javára a világban látható dolgokból, amíg istentagadókká váltak; és hogy a lelki fényben értelmük alulról nyitottnak és felülről zártnak látszott, mert gondolatban lefelé néztek a földre és nem fölfelé a Mennybe: Az érzéki alap fölött, ami az értelem legalsó része, úgymond, függöny látszott, amely valami pokoli tűzben lobogott, némelyik fekete volt, mint a korom, némelyik hamuszínű, mint egy holttest. Így hát mindenki őrizkedjen, hogy hogyan erősíti meg magát a természet javára; erősödjön meg az Isteni mellett; nem hiányzik az anyag ahhoz, hogy igy tegyünk.

V. Rész

358. AZ ÚR AZ EMBERBEN KÉT TÁRHÁZAT ÉS LAKHELYET TEREMTETT ÉS FORMÁLT ÖNMAGÁNAK, AMIKET AZ AKARATNAK ÉS ÉRTELEMNEK HÍVUNK; AZ AKARATOT ISTENI SZERETETE ÉS AZ ÉRTELMET ISTENI BÖLCSESSÉGE SZÁMÁRA.

Már foglalkoztunk Istennek, a Teremtőnek, aki az örökkévaló Úr, Isteni Szeretetével és Isteni Bölcsességével és a mindenség teremtésével; most az ember teremtéséről fogunk beszélni. Azt olvassuk, hogy az ember Isten képmására teremtetett az Ő hasonlatossága szerint /I.Móz. 1:26/; Isten képmása ott az Isteni bölcsességet jelenti és Isten hasonlatossága az Isteni Szeretetet; mivel a bölcsesség nem más, mint Isten képmása, mert a szeretet a bölcsességben teszi magát láthatóvá és ismertté; következésképp a bölcsesség annak a képmása. A szeretet az élet esse-je és a bölcsesség az élet abból való existere-je. Isten hasonlatossága és képmása az angyalokban jelenik meg világosan: a szeretet belülről ragyog elő arcukon és a bölcsesség szépségükben; a szépség szeretetük formája; ezt láttam és tudom.

359. Az ember nem lehet Isten képmása az Ő hasonlatossága szerint, csak ha Isten benne van és az életét jelenti legbelső részéből. Következik, hogy Isten az emberben van és életét alkotja az ember legbelső részéből, a fent a 4-6. pontokban megmutatottakból, nevezetesen hogy egyedül Isten az élet és hogy az emberek és angyalok az élet befogadói Tőle. Azt is tudjuk az Igéből, hogy Isten az emberben van és vele lakozik; és ezért általános dolog, hogy a prédikátorok arra buzdítják hallgatóikat, hogy készüljenek fel Isten befogadására, hogy Ő beléjük léphessen és szívükben legyen és hogy ők lehessenek Isten lakhelye; az ájtatosak imájukban is ugyanígy fejezik ki magukat és némelyek még nyíltabban így a Szentlélekkel kapcsolatban, akiről azt hiszik, hogy bennük van, amikor szent lelkesedésben vannak és abból gondolkodnak, beszélnek és prédikálnak. Megmutattuk az Új Jeruzsálem Tanítása az Úrról című írás 51-53. pontjában, hogy a Szentlélek az Úr és nem bármely Isten, aki külön személy ; mert az Úr mondja: "Ama napon tudni fogjátok, hogy ti bennem vagytok és én bennetek." /Jn 14:20/, ugyanígy a 15. fejezet 4. és a l7 fejezet 23. versében is.

360. Nos, mivel az Úr az Isteni Szeretet és az Isteni Bölcsesség és e kettő lényegileg Őt jelenti, szükséges volt Neki, hogy az emberben megteremtsen és kialakítson tárházakat és lakhelyeket Magának, egyet a Szeretetnek és egyet a Bölcsességnek azon célból, hogy az emberekkel lakhasson és életet adjon az embereknek. Az akarat és értelem ilyen tárház és lakhely; az akarat a szereteté, és az értelem a bölcsességé. A következőkben látni fogjuk, hogy e kettő az Úré az emberben és hogy az ember egész élete onnan jön.

361. Tudott és nem tudott a világban, hogy mindenki rendelkezik e kettővel, akarattal és értelemmel, és hogy ezek különállók egymástól, mint a szeretet és bölcsesség; tudjuk ezt az általános felfogásból, és nem tudjuk a gondolkodásból, és még kevésbé az utóbbiból, leírásban. Ki nem tudja az általános felfogásból, hogy az akarat és értelem két különálló dolog az emberben? Mindenki felfogja ezt, amikor hallja ezt és még másoknak is tudja mondani: "Ennek az illetőnek jó az akarata, de értelme nem; és ama személy értelme jó, de akarata nem; szeretem azt, akinek jó értelme és jó akarata van, de azt nem akinek jó értelme van és rossz akarata. " De amikor ugyanez az ember az akaratra és értelemre gondol, akkor nem teszi őket kettővé és nem különbözteti meg őket, hanem összekeveri őket, mert gondolkodása testének látásával érintkezik. Az illető még kevésbé érti meg, hogy az akarat és az értelem két különálló dolog akkor, amikor ír, mert akkor gondolkodására az érzéki alappal érintkezik, ami a sajátja. Ezért néhányan tudnak jól gondolkodni és beszélni, de nem tudnak jól írni; ez ugyanígy van a női nemmel is. Ugyanígy van sok más dologgal is. Ki nem tudja az általános felfogásból, hogy a jó életet élő ember üdvözül és hogy a gonosz életű ember ítéletet nyer? Valamint, hogy a jó életet élő ember belép az angyalok társaságába és ott úgy lát, hall és beszél, mint egy ember? Valamint hogy aki azt teszi, ami igaz igazságból és azt, ami becsületes becsületességből, annak van lelkiismerete? De ha az ember eltávozik az általános felfogástól és aláveti e dolgokat a gondolkodásnak, akkor nem tudja, hogy mi a lelkiismerete; avagy, hogy a lélek /soul/ látni, hallani és beszélni tud, mint az ember; avagy hogy az élet jója semmi más, mint az adás a szegényeknek; és ha gondolkodásból leírod e dolgokat, akkor megerősíted ezeket látszatokkal és tévedésekkel és hangos és értelmetlen szavakkal. Ezért sok tanult ember, aki sokat tanított és különösen aki sokat írt, legyengítette és elhomályositotta a maga általános felfogását, sőt szétrombolta azt; és ezért az egyszerűek világosabban látják, hogy mi a jó és igaz, mint akik magukat bölcsebbnek gondolják. Ez az általános felfogás a Mennyből való befolyás által jön, a gondolkodás és látás körébe esik; de az általános felfogástól elszigetelt gondolkodás a látásból és az ember sajátjából való képzelőtehetség körébe esik. Tapasztalatból tudjuk, hogy ez a helyzet. Mondd el ezt bárkinek, aki valamely igazság általános felfogásában van és ő meg fogja érteni, mondd neki, hogy Istentől és Istenben vagyunk, élünk, valamint mozgunk és ő érteni fogja azt. Mondd neki, hogy Isten szeretetben és bölcsességben lakik az emberben és ő érteni fogja ezt; ráadásul mondd neki azt, hogy az akarat a szeretet tárháza, és az értelem a bölcsességé és magyarázd ezt el egy kicsit és érteni fogja. Mondd neki, hogy Isten maga a Szeretet és maga a Bölcsesség és érteni fogja; kérdezd meg, hogy mi a lelkiismeret és el fogja mondani neked. De mondd ugyanezeket egy tanult embernek, aki nem az általános felfogásból gondolkodik, hanem a világból a látás által vett alapelvekből és elképzelésekből és ő nem fogja érteni ezeket. Aztán gondold meg, hogy melyik a bölcsebb.

362. AZ AKARAT ÉS AZ ÉRTELEM, AMELY A SZERETET ÉS BÖLCSESSÉG TÁRHÁZA,AZ AGYAKBAN VAN, AZOK EGÉSZÉBEN ÉS MINDEN EGYES RÉSZÉBEN ÉS ONNAN A TESTBEN, ANNAK EGÉSZÉBEN ÉS MINDEN RÉSZLETÉBEN.

A következő rendben fogjuk ezeket bizonyítani: I. A szeretet és bölcsesség és ezért az akarat és értelem alkotja az ember legigazibb életét. II. Az ember élete annak alapelveiben az agyakban van és alapjaiban a testben. III. Amilyen az élet a maga alapjaiban, olyan az élet egészében és minden részében. IV. Az élet ezen alapok által van minden részletből az egészben és az egészből minden részben. V. Amilyen a szeretet, olyan a bölcsesség és ezért olyan az ember.

363. I. A szeretet és bölcsesség és ezért az akarat és értelem alkotja az ember legbelső életét. Aligha tudja valaki, hogy mi az élet; amikor az ember rágondol, akkor valami illékonynak látszik, amiről nincs elképzelése; ez azért látszik ilyennek, mert nem tudjuk, hogy egyedül Isten az élet és hogy az Ő élete az Isteni Szeretet és az Isteni Bölcsesség. Ebből nyilvánvaló, hogy az emberben az élet nem más és hogy azon a fokon van benne az élet, amilyenen átveszi. Jól tudjuk, hogy jó és fény árad ki a napból és hogy a mindenségben minden dolog átvevő és hogy amilyen fokon a dolgok átvesznek, annyira melegszenek fel és ragyognak; úgy van ez ama napból is, ahol az Úr van, amelyből a kiáradó hő szeretet és a kiáradó fény bölcsesség, amint megmutattuk a II. részben. E kettőből aztán, ami az Úrtól, mint naptól árad ki, van az élet. Kitűnhet, hogy az Úrtól levő szeretet és bölcsesség élet, abból is, hogy az ember tunyává lesz, amint a szeretet visszavonul tőle és butává lesz, amint a bölcsesség visszavonul tőle, és hogy ha ezeknek teljesen el kellene állniuk tőle, akkor az ember megsemmisülne. Több állítás is van a szeretetről, amely különálló neveket kapott, mivel származék, mint például az indíttatások, vágyak, étvágyak és azok örömei és gyönyörűségei; és több állítás van a bölcsességről is, mint a felfogás, az elmélkedés, az összehasonlítás, a gondolkodás és figyelem; és több van a szeretetről és bölcsességről együttesen, mint a jóváhagyás, következtetés, cselekvésre való döntés és mások; mindezek valóban mindkettőből valók, de nevüket a legerősebbrő és legközelibbről kapják. E két alapelvből végsőleg származnak az érzékelések, a látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás a maguk örömeivel és gyönyöreivel. A látszat az, hogy a szem lát, de az értelem lát a szemen keresztül; ezért a látást az értelemről állítjuk; a látszat az, hogy a fül hall; de az értelem hall a fülön keresztül; ezért a hallást a figyelemről és a hallgatásról állapítjuk meg, amelyek közül mindkettő az értelem cselekedete; a látszat az, hogy az orr szagol és a nyelv ízlel; de az értelem szagol és ízlel, és ezért a szaglást és ízlelést a felfogásról állítjuk; és így van más esetekben is. Mindezek forrása, mind az előbbieké, mint az utóbbiaké, a szeretet és a bölcsesség; ahonnan kitűnhet, hogy e kettő alkotja az ember életét.

364. Mindenki látja, hogy az értelem a bölcsesség tárháza, de kevesen értik, hogy az akarat a szeretet tárháza. Ez azért van, mert az akarat semmit nem tesz magától, hanem az értelmen keresztül hat; és mert az akarat szeretete, amikor bemegy az értelem bölcsességébe, akkor először az indíttatásba lép be és ezen az úton halad és az indíttatást csak a gondolkodásban, beszédben és cselekvésben való bizonyos öröm által fogjuk fel, amire nem figyelünk; nyilvánvaló, hogy mindazonáltal az akarat a szeretetből van, ama tényből, hogy mindenki azt akarja, amit szeret, és nem akarja azt, amit nem szeret.

365. II. Az ember élete annak alapelveiben az agyakban van és alapjaiban a testben. Az élet alapelvei annak elsődleges formái /primary/, és alapjai a részek, amelyek azokból jöttek létre és alakultak; és az alapelveiben levő élet alatt az akaratot és az értelmet értjük. E kettő az, ami az agyakban van alapelveiben és a testben alapjaiban. Megnyilvánul, hogy az élet alapelvei, avagy elsődleges /formái/ az agyakban vannak: I. Magából az érzékelésből abban, hogy amikor egy ember használja elméjét és gondolkodik, akkor felfogja, hogy az agyában gondolkodik; az illető bevonja, úgymond, szeme látását és homlokát előre tartja és felfog egy belső töprengést főleg homlokán belül és valamivel feljebb. II. Az embernek a méhben való formálódásából, minthogy az agy és a fej az első és aztán ezek hosszú ideig nagyobbak, mint a test. III. Abból, hogy a fej van felül és a test alul; ez pedig megfelel a rendnek, mert a felsőbbeknek kell az alsóbbakra hatniuk és nem fordítva. IV. Abból, hogy amikor az agy megsérül, vagy a méhben, vagy sérülés, vagy betegség által, avagy túl nagy használat által, akkor a gondolkodás meggyengül és néha az ember félrebeszél. V. Abból, hogy a test összes külső érzéke, a látás, hallás, szaglás és ízlelés a tapintás általános érzékével együtt,valamint a beszéd, a fej arc nevű belső részében van és közvetlenül érintkezik az aggyal szálak /idegek/ segítségével és onnan származik az érzékek érzékeny és tevékeny élete. VI. Ezért az ember szeretetének indíttatásai arcán ábrázolódnak ki és bölcsességének gondolatai a szemben, egy bizonyos fényben jelennek meg. VII. A bonctan mutatja, hogy az agyból az összes szál leereszkedik a testbe a nyakon keresztül és hogy egy sem megy felfelé a testből a nyakon keresztül az agyba; és ahol a szálak vannak a maguk alapjaiban és elsődleges /formáiban/, ott van az élet alapjaiban és elsődleges /formáiban/. Tagadhatja bárki, hogy az élet eredete ugyanott van, mint a szálak eredete? VIII. Kérdezz meg bármi józan eszű embert, hogy hol a gondolkodás, avagy mit gondol, hol van és ő azt fogja felelni: a fejében; de aztán vegyél bárkit, aki kijelölt egy helyet a léleknek, vagy egy bizonyos mirigyben, vagy a szívben, vagy máshol, és kérdezd meg, hogy hol van az indíttatás és a gondolkodás a maga elsődleges /formáiban/, ha nem az agyban, ő pedig azt fogja válaszolni: nem; vagy: hogy nem tudja; az ismeret e hiányának oka fentebb látható a 361. pontban.

366. III. Amilyen az élet a maga alapelveiben, olyan az egészében és minden részében is. Most ki fogjuk jelenteni, hogy hol vannak az agyban azon alapok és hogyan származnak, azért, hogy ezt felfogjuk. A bonctan mutatja, hogy az alapok hol vannak az agyban; azt mutatja, hogy két agyteke van és hogy azok folytatódnak a fejből a hátgerincbe; és hogy az agytekék két állományból állnak, egy kéreg és egy velőállományból; és hogy a kéregállomány, úgymond, számtalan mirigyből áll és a velőállomány pedig számtalan szálból. Nos, mivel e mirigyek a szálacskák fejei, így azok alapjai is; a szálak tőlük. kezdődnek és aztán folytatódnak és egymás után idegekké nyalábolódnak és a nyalábok, avagy idegek leszállnak az arcban levő érzékszervekbe és a testben levő mozgásszervekbe és alakítják őket; tárgyalj bármely boncnokkal és meg fogsz győződni erről. Ez a kérgi, avagy mirigyes állomány alkotja az agyvelő felszínét és a barázdált testet, amelytől ered a nyúltagy és a nyúltagy közepét alkotja, valamint a gerincvelőt; de a velő, avagy szálas állomány teljesen ezen állományból kezdődik és ered és alkotja az idegeket, amelyek a test összes dolgát elérik. Látható bizonyítékokkal rendelkezünk arra, hogy ez a helyzet. Aki tudja e dolgokat, vagy a bonctanból, avagy boncnokok megerősítéséből, az láthatja, hogy az élet alapjai ugyanott vannak, mint a szálak kezdetei és hogy a szálak nem tudnak önmagukból eredni, csak ama alapokból. Ezen alapok, vagy kezdetek azok, amik megszámlálhatatlanok sejtekként; sokaságukat hasonlíthatjuk a csillagok sokaságához a mindenségben; és a belőlük eredő szálacskák sokaságát a csillagokból eredő sugarak sokaságához, melyek hevüket és fényüket szállítják a földre. E mirigyek sokaságát hasonlíthatjuk az angyali társaságoknak a Mennyekben lévő sokaságához, amelyek szintén számtalanok és ugyanolyan rendben vannak, mint a mirigyek /amint nekem mondták /; és az e mirigyekből kieredő szálacskák sokasága a lelki igazságokhoz és jókhoz, amelyek hasonló módon folynak sugarakként ama társaságokból. Ezért van az, hogy az ember, úgymond, egy mindenség és Menny a legkisebb formában; amint mondtuk és megmutattuk fentebb több helyen. Ebből pedig meglátszhat, hogy amilyen az élet alapelveiben, olyan alapjaiban is; avagy ahogy elsődleges /formáiban/ van az agyakban, úgy van az azokból keletkező részekben is a testben.

367. IV. Az élet ezen alapok által van minden részből az egészben és az egészből minden részben, mert az egész, ami az agy és a test összevéve, eredetileg nem másból áll, mint szálakból, amelyek az agyakban levő kezdetekből erednek. Nincs más eredetük, amint ez nyilvánvaló a fentebb a 266. pontban megmutatottakból; ezért az egész minden részből van. Az élet pedig szintén, ezen alapok által, minden részben az egészből van, mert az egész lát el minden részt a maga feladatával és a szükségleteivel és így éri el, hogy a rész az egészben legyen. Nyilvánvaló sok dologból a testben, hogy van egy ilyen kölcsönös érintkezés és általa összekapcsolódás, mert a testben, mint egy városban, köztársaságban vagy királyságban, a közösség emberekből létezik, akik annak részei és a részek, avagy emberek a közösségből maradnak fenn. Ugyanez a helyzet mindennel, aminek bármily formája van; különösen az emberben.

368. V. Amilyen a szeretet, olyan a bölcsesség is és ezért olyan az ember. Amilyen a szeretet és a bölcsesség, olyan az akarat és az értelem, mivel az akarat a szeretet tárháza és az értelem a bölcsességé, amint megmutattuk fentebb és a kettő alkotja az embert és az ő minőségét. A szeretet sokrétű, annyira, hogy változatai határozatlan számúak; amint ez kitűnhet az emberi nemből a földön és a mennyekben, ahol nincs két egyforma ember, avagy angyal, aki ne térne el valamiben a másiktól. A szeretet az, ami megkülönböztet, mert minden ember a saját szeretete. Van, aki feltételezi, hogy a bölcsesség különböztet meg, de a bölcsesség a szeretetből van, mivel annak a formája; a szeretet az élet esse-je és a bölcsesség az élet existere-je ama esse-ből. A világban azt hiszik, hogy az értelem teszi az embert; de ez azért van, mert az értelem felemelkedhet a Menny fényébe, amint megmutattuk fentebb, és így az ember bölcsnek látszhat; de az értelemből annyi, amennyi túlhalad, azaz amennyi nem a szeretetből van, valójában az emberének látszik és így, hogy az ember olyan, de mégis ez csak látszat. Az értelemből annyi, amennyi túlhalad, valójában a tudás és a bölcs mivolt szeretetéhez tartozik, de ugyanakkor nem annak szeretetéhez, hogy az életre alkalmazza az ember azt, amit tud és amiben bölcs; ezért ez az értelem a világban vagy veszít értékéből idővel, vagy az emlékezet dolgain kívül lakozik a legkülső határokon, mint egy leesésre kész dolog; és ezért a halál után ez elkülönül és nem marad több belőle, mint ami a lélek jellemző szeretetével összhangban van. Mivel a szeretet alkotja az ember életét és így magát az embert, ezért a Menny összes társaságát és a társaságokban az összes angyalt a szeretet indíttatásai szerint rendezték el. Egy társaságot sem és egy angyalt sem egy társaságban a szeretetétől elkülönült értelem bármi dolga szerint. A pokolban is így van és azok társaságaiban is, de a mennyei szeretetekkel ellentétes szeretetek szerint. Ebből kitűnhet, hogy amilyen a szeretet, olyan a bölcsesség és következésképp olyan az ember is.

369. Valójában elismert dolog, hogy az ember olyan, amilyen irányító szeretete, de csak elméjét és hajlamát illetően, nem testét illetően, így nem egészen olyan. De sok tapasztalatból a lelki világban megismertették velem, hogy az ember tetőtől talpig, avagy a fejben levő első dolgoktól a testben levő utolsókig olyan, mint a szeretete. Ama világban mindenki a saját szeretete formája, az angyalok a mennyei szereteté és az ördögök a pokoli szereteté. Mivel az utóbbiak eltorzultak arcukban és testükben, de az előbbiek szépek; és amikor szeretetüket támadás éri, akkor arcuk megváltozik és ha nagy támadás éri, akkor teljesen eltűnik; ez ama világra jellemző és azért történik meg, mert testük egy elméjükkel. Ebből nyilvánvaló, hogy a test minden dolga miért alap, azaz az alapelvekből való szálak összetétele, amely alapelvek a szeretet és bölcsesség tárházai; és miért kell az alapoknak olyanoknak lenni, mint az alapelveknek. Ezért az alapok követik az alapelvet, ahova csak irányul; a kettő nem választható el egymástól. Ezért aki felemeli elméjét az Úrhoz, az egészében felemelkedik az Úrhoz; és aki elméjét lealázza a pokolig, az teljességében lealázódik odáig; így az egész ember, élete szeretetének megfelelően vagy a Mennybe megy, vagy a pokolba. Az angyali bölcsesség titka, hogy az ember elméje azért ember, mert Isten Ember; és hogy a test az elme külsője, amely érez és cselekszik; és hogy így az elme és a test nem kettő, hanem egy.

370. Meg kell figyelnünk, hogy az ember tagjainak, szerveinek és zsigereinek formája, tekintettel az összetettségre, szálakból van, amelyek az agyakban levő alapelvekből erednek, de hogy e formákat olyan állományok és anyagok rögzítik, amilyenek a földön vannak és a földből a levegőben és az éterben; e rögzítés a vér segítségével történik. Ezért az embert anyagi étellel kell táplálni és állandóan megújítani, hogy a test minden dolga megőrizze formáját és így folyamatos legyen működésében.

371. AZ AKARATNAK ÖSSZEFÜGGÉSE VAN A SZÍVVEL ÉS AZ ÉRTELEMNEK A TÜDŐKKEL.

Ezt a következő sorozatban fogjuk bizonyítani. I. Az elme minden dolga vonatkoztatható az akaratra és az értelemre és a test minden dolga a szívre és a tüdőkre. II. Az akaratnak és az értelemnek összefüggése van a szívvel és a tüdővel és ezért az elme minden dolgának összefüggése van a test minden dolgával. III. Az akarat a szívvel függ össze. IV. Az értelem a tüdőkkel függ össze. V. Ez az összefüggés eszköze lehet annak, hogy felfedezzünk sok titkot az akaratról és az értelemről, valamint a szeretetről és a bölcsességről. VI. Az ember elméje a lelke és a lélek ember és a test az a külső, ami által az elme, avagy lélek a világban felfog és cselekszik. VII. Az ember lelkének és testének öszekapcsolódása akaratának és értelmének szívével és tüdejével való összefüggése révén jön létre, az utóbbiak szétválása pedig ezek összefüggésének hiánya által.

372. I. Az elme minden dolga vonatkoztatható az akaratra és az értelemre és a test minden dolga a szívre és a tüdőkre. Az elme alatt semmi mást nem értünk, mint az akaratot és az értelmet, amelyek összességükben mindazt a dolgot jelentik, amelyek indítják az embert és amiket ő gondol, így indíttatásainak és gondolkodásának minden dolgát; az őt indító dolgok akaratából vannak, és azok, amiket gondol, az értelméből. Jól tudjuk, hogy az ember gondolkodásának minden dolga az értelméből van, mert az ember értésből gondolkodik; de azt nem tudjuk, ilyen jól, hogy az ember indíttatásainak minden dolga az akaratából van, mert amikor az ember gondolkodik, akkor nem az indíttatásra figyel, hanem csak arra, amit gondol. Mint amikor hall beszélni egy embert, akkor nem a hangra figyel, hanem a beszédre, amikor az indittatás mégis rokon a gondolattal, mint a hangszín a beszéddel; ezért a beszélő hangszíne mutatja indíttatását és beszéde mutatja gondolatát. Az indíttatás az akaratból van, mert minden indíttatás a szereteté és az akarat a szeretet tárháza; amint fentebb megmutattuk. Aki nem tudja, hogy az indíttatás az akaraté, az összekeveri az indíttatást az értelemmel; azt mondja, hogy az indíttatás egy a gondolkodással, amikor mindazáltal ezek nem egyek, hanem egyként hatnak. Világos, hogy e kettőt összekeverjük, ama általános mondásból, hogy:"Azt gondolom, ezt fogom tenni", ami azt jelenti: "Ezt akarom tenni". De az is nyilvánvaló, hogy ez két dolog egy másik általános szólásmódból: "Erre fogok gondolni", és amikor az illető arra gondol, akkor az akarat indittatása benne van az értelem gondolatában, ahogy a hangszín a beszédben van, amint mondottuk. Jól tudjuk, hogy a test minden dolga rokonítható a szívvel és a tüdőkkel; de nem ismert az, hogy a szívnek és tüdőnek összefüggése van az akarattal és az értelemmel; ezért e témával fogunk foglalkozni a következőkben.

373. Mivel az akarat és az értelem a szeretet és bölcsesség tárháza, ezért két szervi formát, avagy a legfinomabb állományokból összeszervezett formát alkotnak; ilyennek kellenniük, hogy tárházak lehessenek. Nem jelent ellenvetést, hogy szerveződésük nem nyilvánvaló a szemnek, mert a látásnak belsők, még akkor is, amikor mikroszkóppal felnagyítjuk. Nagyon kis rovarok is belsők a látásnak és mégis vannak érzékelési és mozgásszerveik, mert éreznek, járnak és repülnek, és van agyuk, szívük, légzőcsövecskéik és zsigereik, amint hozzáértő boncnokok már kiderítették mikroszkóp segítségével. Mivel maguk a rovarok láthatatlanok, méginkább azok az őket alkotó zsigerek és nem tagadja senki, hogy minden részletükben szervezettek. Hogyan mondhatjuk akkor, hogy a szeretet és bölcsesség két tartálya, az értelem és az akarat, nem szervi forma? Hogyan hathat a szeretet és a bölcsesség, amely az Úrtól való élet, olyasvalamire, ami nem alanya, avagy nem egy állományi létezés? Hogyan másként lakhat a gondolkodás az emberben és hogyan beszélhet bárki olyan gondolkodásból, ami nem lakozik benne? Nem az agyban létezik a gondolkodás teljességében, és szerveződik minden abban levő? Az agyi szervi formák megjelennek a puszta szemnek és a kéregállományban az akarat és az értelem tartályai /tárházai/ a maguk alapelveiben, ahol bizonyos fajta kis mirigyeket látunk, amelyeket fentebb említettünk a 366. pontban. Kérlek, ne gondolj e dolgokra a légüresség elképzeléséből; a légüres tér semmi és a semmiben semmi sincs és a semmiből semmi sem létezik. A légüresség elképzelését illetően lásd fentebb a 82. pontot.

374. II. Az akaratnak és értelemnek összefüggése van a szívvel és a tüdőkkel, és ezért az elme összes dolgának összef üggése van a test összes dolgával. Ez új, mindeddig ismeretlen dolog, mert nem tudtuk azt, hogy mi a lelki és ez miken tér el a természetitől és ezért mi az összefüggés /correspondences/; mivel a lelki dolgok összefüggnek a természetiekkel és ezáltal összekapcsolódik e kettő. Azt mondjuk, hogy eddig nem tudtuk, hogy mi a lelki és mi ennek összefüggése a természetivel és következésképp, hogy mi az összefüggés; de mégis mindkettőt tudhattuk volna. Ki. nem tudja, hogy az indíttatás és a gondolkodás lelki és ezért, hogy az indíttatás és gondolkodás minden dolga lelki? Ki nem tudja, hogy a cselekvés és a beszéd természeti és ezért a cselekvés és beszéd minden dolga természeti? Ki nem tudja, hogy az indíttatás és gondolkodás, amely lelki, készteti az embert cselekvésre és beszédre? Ki nem tudhatja ebből, hogy mi a lelki dolgok összefüggése a természetiekkel? Nem a gondolkodás okozza a nyelv beszédét és nem az indíttatás okozza a gondolkodással, hogy a test cselekedjen? Ez két különálló dolog. Gondolkodhatom úgy, hogy nem beszélek és akarhatok úgy, hogy nem cselekszem. Tudjuk, hogy a test nem gondol és akar, hanem hogy a gondolat megy át beszédbe és az akarat tettbe. Nem ragyog-e az indíttatás az arcon és nem mutatja-e be abban önmaga jelképét? Ezt mindenki tudja. Az indíttatás önmagában tekintve nem lelki-e és az arc változásai, avagy a kinézetek, nem természetiek? Ki nem következtethetett ebből arra, hogy összefüggés van és ebből, hogy az elme összes dolgának összefüggése van a test összes dolgával? És mivel az elme összes dolga az indíttatásra és gondolkodásra vonatkozik, avagy ami ugyanaz, az akaratra és értelemre és a test összes dolga a szívre és a tüdőkre ki nem következtethetett ebből arra, hogy az akarat összefügg a szívvel és az értelem a tüdőkkel? Ilyen dolgokat nem tudtunk eddig, bár tudhattunk volna, mert az ember oly külsőséges lett, hogy nem hajlandó elismerni semmit, csak ami természeti. Ez szeretetének és innen értelmének is öröme; ezért kellemetlen neki gondolkodását a természeti fölé emelni, bármi a természetitől elkülönített lelkihez. Ezért nem tud természeti szeretetéből és annak öröméből másként gondolkodni, mint hogy a lelki az tisztábban természeti és hogy az összefüggés valami folyamatosság által befolyó dolog. Sőt, a pusztán természeti ember nem tud semmi a természetitől elkülönített dologra gondolni, mivel neki ez semmi. Újra mondom, hogy eddig e dolgokat azért nem láttuk és nem tudtuk, mert a vallás minden dolgát, avagy az összes lelki dolgot eltávolította látókörünkből az az egész keresztyénségben elfogadott hitelv, hogy a hittudományi, avagy lelki dolgokat, amelyeket tanácsok és bizonyos vezetők határoztak meg, vakon el kell hinni, mert, mondják ők, azok meghaladják az értelmet. Ezért néhányan olyannak gondolják a lelkit, mint egy madarat, amely a levegő fölött az éterben száll, áhova a tekintet nem ér el; amikor pedig olyan az, mint a paradicsommadár, amely a szemhez közel repül és megérinti szép szárnyaival a szembogarat és azt kívánja, hogy lássák. Látás alatt az értelmi látást értjük.

375. Az akaratnak és értelemnek a szívvel és tüdőkkel való összefüggését nem bizonyíthatjuk elvontan, avagy egyedül értelmi dolgokkal, de hatásokkal igen; ugyanaz a helyzet, mint a dolgok okaival, amelyeket valójában láthatunk értelmileg, de nem világosan, csak hatások által, mert az okok a hatásokban vannak és azokon keresztül láthatók. Az elme nem is győződik meg előbb az okokkal kapcsolatban; ezen összefüggés hatásait a következőkben fogjuk megmutatni: De hogy valaki, erre való tekintettel, nehogy a lélek /soul/ feltételezéseiből vett elképzelésekbe essen, olvassa át az első cikkelyben megmutatottakat; arról, hogy a szeretet és bölcsesség és ezért az akarat és az értelem alkotja az ember legbelső életét, a 363,364. pontokat; arról, hogy az ember élete alapelveiben az agyban van és alapjaiban a testben, 365. pontot; arról, hogy amilyen az élet alapelveiben, olyan egészében és minden részletében is, a 366. pontot; arról, hogy az élet azon alapelvek által minden részletből van az egészben és az egészből minden részben, a 367. pontot; arról, hogy amilyen a szeretet, olyan a bölcsesség és ezért olyan az ember, a 368. pontot.

376. Itt a bizonyíték kedvéért, felhozhatom az akarat és értelem szívvel és tüdőkkel való összefüggésének ábrázolását, amit a Mennyben láttam az angyalok között. Ők egy csodálatos körforgási /into gyres/ folyamat által, amilyet semmi szó nem tud kifejezni, kialakították egy szív és egy tüdő hasonlatosságát, azok minden belső szerkezetével, és ennek megtételével a Menny keringését /flux/ követték; mert a Menny ilyen formák felé irányul a szeretetnek és bölcsességnek az Úrtól való befolyása révén. Így ábrázolták az angyalok a szív és tüdők összekapcsolódását és ugyanakkor azok összefüggését az akarat szeretetével és az értelem bölcsessségével. Ezt az összefüggést és egységet ők menynyei házasságnak hívták, mondván, hogy ugyanaz a helyzet az egész testtel és annak összes tagjával, szervével és zsigerével, mint a szívvel és a tüdővel és ahol a szív és tüdő nem hat és nem végzi el mindegyik a maga részét, ott nem lehet az élet mozdulása semmilyen önkéntes alapelvből, sem az élet semmilyen érzékelése semmilyen értelmi alapelvből.

377. Mivel a következőkben a szívnek és tüdőnek az akarattal és értelemmel való összefüggésével foglalkozunk és mivel a test összes dolgának, tagjainak, érzékszerveinek és zsigereinek összefüggése alapszik azon; és mivel a természeti dolgoknak a lelkiekkel való összefüggése eddig ismeretlen volt és mindazáltal azt terjedelmesen közzétettük két munkában, amelyek egyike a Menny és pokol témájával foglalkozik és a másik - az Árcana Coelestia /Mennyei titkok/ - a Mózes I.és II. könyveiben leírt Ige lelki értelmével -, itt rá fogok mutatni, hogy mit irtunk le és mutattunk meg az összefüggést illetően ama két műben. A Menny és pokol című írásban: a Menny összes dolgainak az ember összes dolgával való összefüggéséről a 87-102. pontokban; a Menny összes dolgának az összes földi dologgal való összefüggéséről a 103-115. pontokban. Az Arcana Coelestie című írásban, amely a Mózes I. és II. könyveiben leirt Igével foglalkozik: az arcnak és az arc kinézeteinek az elme indíttatásaival való összefüggésével az 1568,2988,3631,4796,4797,4800,5165,5168,5695,9306. pontokban a testnek, taglejtéseit és cselekedeteit illetően, az értelem és a szándékos dolgokkal való összefüggésével a 3988, 3632,4215. pontokban; az érzékek összefüggésével általában a 4318-4330. pontokban; a szemek és a látás összefüggésével a 4403·4420. pontokban; az orr és a szaglás összefüggésével a 4624-4633. pontokban; a fülek és a hallás összefüggésével a 4652-4659. pontokban; a nyelv és az ízlelés összefüggésével a 4791-4805. pontokban; a kezek, karok, vállak és lábak össze függésével a 5050-5061. pontokban; a belső zsigerek, különösen a gyomor, a csecsemőmirigy, a tápnedv-tartályok és tejmirigyek, valamint összefüggésével a 5171-5181, és az 5189. pontokban, a lép összefüggéseivel a 9698. pontban; a hashártya, a vesék és a húgyhólyag összefüggéseivel a 5377-5385. pontokban; a máj, valamint a máj-, hólyag- és hasnyálmirigy-járatok összefüggésével a 5183-5185. pontokban; a belek összefüggésével az 53925395, és az 5379. pontokban; a csontok összefüggésével a 55605564. pontokban; a bőr összefüggésével az 5552-5559. pontokban. A Mennynek az emberrel való összefüggésével a 911,1900,1982, 1996,2998,3624-3648, 3741-3745,3883,3884, 4051, 4279,4423,4524, 4525, 6013,6057,9279,9632. pontokban; hogy minden dolog, ami a természeti világban és annak három országában van, összefügg mindennel, ami megjelenik a lelki világban, az 1632, 1881,2758, 2890-2893,2999-3002,3213-3227,3483,3624-3649,4044,4053,4186, 4366,4939,5116,5377,5428,5477,8211,9280. pontokban; hogy minden a mennyekben megjelenő dolog összefüggés, az 1521,1532,1619-1625, 1807,1808,1971,1974,1977,1980,1981, 2299,2601,3213-3226,3348, 3350,3472-3485,3748, 9481,9570,9576,9577. pontokban. Az Ige szó szerinti és lelki értelmével foglalkozik végig az Arcana Coelestia, amire való tekintettel lásd az Új Jeruzsálem tanítása az Úrról című írás 2-26,27-65. pontjait.

378. III. Hogy az akarat összefügg a szívvel, nem tűnhet ki oly világosan önmagától, mint a hatásaiban szemlélt akaratból aszerint, amit fentebb mondtunk. Azáltal tűnhet ki önmagától, hogy a szeretet összes indíttatása módosítja a szív mozgásait, amint ez nyilvánvaló a főütőerek lüktetéséből, amelyek egyszerre cselek- szenek a szívvel. A szív változásai és a szeretet indíttatásai szerinti mozgásai számtalanok; az ujjunkkal keveset érzünk azokból: azt, hogy a szív lassan vagy gyorsan, nagyon vagy kicsit, puhán vagy keményen, egyenletesen vagy egyenetlenül stb. üt-e, azért különbözőképpen örömben és bánatban, lelkinyugalomban és haragban, merészségben és félelemben, forró betegségekben és hidegekben, stb. Mivel a szívnek, avagy a szív összehúzódásának és elernyedésének mozgásai így változnak és cserélődnek az ember szeretetének indíttatásai szerint, ezért sok ősünk és tőlük a maiak közül néhányan az indíttatásokat a szívnek tulajdonították és azok lakhelyét ott jelölték ki. Ezért beszélgetésekben bátor és félénk szívről, teljes és összetört szívről, hússzívről és kőszívről beszélünk; valamint arról, hogy szívében kövér, lágy és alázatos valaki, és hogy szívét adja egy dologba, őszinte szívét adja, hogy új szívet kapunk, hogy szívünkben megbetegedünk, hogy szívünkben elfogadunk valamit, hogy megtámadunk egy. szívet, hogy megnehezedik szívünk és szivbéli barátunk valaki; innen származnak egy egyetértés /konkordancia; a "-kord" összetevő a szív latin megnevezéséből származik/ a viszály / lásd fent; diszkord/, vekord és más hasonló kifejezések, amelyeket a szeretetről és annak indíttatásáról állapítunk meg. Az Ige ugyanúgy beszél, mert az Igét összefüggések segítségével írták. Akár szeretetet mondunk, akár akaratot, ez ugyanaz, mert, - amint fentebb mondtuk -- az akarat a szeretet tartálya.

379. Jól tudjuk, hogy az emberben és minden állatban van létfontosságú hő, de annak eredetét nem ismerjük; mindenki beszél róla feltevésből fakadóan. Ezért akiknek nincs ismeretük a természeti dolgoknak a lelkiekkel való összefüggéséről, azok e hő eredetét vagy a nap hevének, vagy a részecskék tevékenységének, vagy magának az életnek tulajdonították; de mivel nem tudták, hogy mi az élet, nem haladtak tovább ennek puszta kijelentésénél. De aki tudja, hogy összefüggésben van a szeretet és annak indíttatásai a szívvel és annak származékaival, az tudhatja, hogy a szeretet a létfontosságú hő eredete. A szeretet mint hő a lelki napból ered, ahol az Úr van, és az angyalok is hőként érzik. E lelki hő, ami lényegében szeretet, összefüggés által folyik be a szívbe és a vérbe és hőt ad annak és ugyanakkor megeleveníti. Jól tudjuk, hogy az ember hevül és úgymond, tűzre kap szeretete és annak fokozata szerint és tunyává és hideggé válik annak csökkenése szerint, mert ezt érezzük és látjuk; érezzük az egész test hevéből és látjuk az arc pirosságából, és másrészt a szeretet kialvását érezzük a test hidegségéből és látjuk az arc sápadtságából. Mivel a szeretet az ember élete, ezért a szív életének első és utolsó dolga is, és mivel a szeretet az ember élete és a lélek /soul/ hordozza tovább a maga életét a testben a vér által, ezért a vért az Igében léleknek hívják: I.Móz. 9:4; III.Móz. 17:14. A következőkben fogjuk elmondani, hogy mit jelent a lélek különböző értelmeiben.

380. A vér a szívnek és vérnek a szeretettel és annak indíttatásaival való összefüggése miatt vörös. A lelki világban mindenféle szín van. A vörös és fehér az alapvetőek; a többi a változatait ezekből és ezek ellentéteiből származtatja, amely utóbbiak a sötét tűzvörös és a fekete; ott a vörös a szeretettel függ össze és a fehér a bölcsességgel. A vörös azért a szeretettel függ össze, mert eredetét ama világ napjának tüzétől származtatja és a fehér azért a bölcsességgel, mert eredetét ugyanazon nap fényéből származtatja; és mivel a szeretet a szívvel függ össze, ezért a vér nem lehet más, csak vörös és így jelzi eredetét. Ezért azon mennyekben, ahol az Úr iránti szeretet túlsúlyban van, a fény tűzszínű és az angyalok bíborruhákba öltözöttek; és azon mennyekben, ahol a bölcsesség van túlsúlyban, ott fehér a fény, és az angyalok fehér vászonruhákba öltözöttek.

381. A Mennyek két országra oszlanak, a mennyei és a lelki országra; az úr iránti szeretet van túlsúlyban a mennyei országban és az ama szeretetből való bölcsesség a lelki országban; azt az országot, ahol a szeretet van túlsúlyban, a Menny szív-országának hívják, és azt az országot, ahol a bölcsesség van túlsúlyban, a Menny tüdő-országának hívják. Meg kell jegyeznünk, hogy az egyetemes angyali Menny összességében egy emberhez hasonlít és az Úr előtt egy emberként jelenik meg; ezért annak szíve alkotja az egyik országot és tüdői egy másikat. Általában az egész Mennyben van egy szív és egy tüdőmozgás és onnan külön minden angyalban; és az általános szív- és tüdőmozgás egyedül az Úrtól van, mert a szeretet és bölcsesség egyedül Tőle van. A napban, ahol az Úr van és amely az Úrtól van, megvan ama két mozgás és ezért megvan az angyali Mennyben és a mindenségben is; vond el a teret és gondolj a mindenütt való jelenlétre és meg fogsz győződni arról, hogy ez így van. Lásd a Menny és pokol címü írás 20-28. pontjaiban, hogy a Mennyek két országra oszlanak, a menynyeire és a lelkire; és hogy az egyetemes angyali Menny a maga összességében egy emberhez hasonlít, az 59-67. pontokban.

382. IV. Az értelem a tüdőkkel függ össze. Ez következik abból, amit mondtunk az akaratnak a szívvel való összefüggéséről. Két dolog kormányoz a lelki emberben, avagy az elmében: az akarat és az értelem; és két dolog kormányoz a természeti emberben, avagy a testben: a szív és a tüdők; és az elme összes dolgának összefüggése van a test összes dolgával, amint fentebb mondtuk; ebből következik, hogy míg az akarat a szívvel függ össze, addig az értelem a tüdőkkel. Mindenki fel is foghatja önmagában, hogy az értelem összefügg a tüdőkkel, mind gondolkodásából, mind beszédéből. A gondolkodásból: mert senki nem tud gondolkodni, csak ha légzése hozzájárul és összhangban van; ezért amikor hallgatólagosan gondolkodik, akkor hallgatólagosan lélegzik,/?/ ha mélyen gondolkodik, akkor mélyen lélegzik, beszívja és kiengedi a levegőt, összepréseli és kitágítja a tüdejét a szeretetből való indíttatás befolyása szerint vagy lassan, vagy gyorsan, buzgón, enyhén, avagy figyelmesen; sőt, ha egész visszatartja lélegzését, akkor nem tud gondolkodni, csak lelkében annak lélegzése által, amit nem fogunk fel nyilvánvalóan. A beszédből: mert a legkisebb kifejezés sem eredhet ki a szájból a tüdők segítsége nélkül, mert minden tagolt hangot a tüdők hoznak létre a légcsövön és a gégefőn keresztül; ezért a beszéd felemelkedhet a zajig azon fujtatók /levegővel való/ felpuffasztása szerint és járatuk felpuffasztása szerint , és járatuk megnyitása szerint és csökkenhet azok összehúzódása szerint, és ha az út zárva van, akkor ,a beszéd és a gondolkodás elmúlik.

383. Mivel az értelem összefügg a tüdőkkel és innen a gondolkodás a légzéssel, ezért a lélek/soul/ és a szellem /spirit/ az Igében az értelmet jelzi; mint ahol azt mondja "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel és teljes lelkeddel" Mt 22:37; és:"Hogy Isten új szívet és új lelket fog adni" Ezékiel 36:26; Zsolt 51:10. Fentebb megmutattuk, hogy a szív az akarat szeretetét jelzi; ezért a lélek és a szellem az értelem bölcsességét jelzi. Látható, hogy Isten Lélek, azaz a Szentlélek az isteni Bölcsességet jelenti és ezért az isteni igazságot, amelyek megvilágosítják az embert, az Új Jeruzsálem tanítása az Úrról című írás 50,51. pontjaiban. Ezért:"Az Úr rálehelt tanítványaira és azt mondta: vegyetek Szentlelket". /Jn 20:22/ Szintén ezért mondjuk, hogy Jehova Isten Ádám orrába az élet lehelletét lehelte, és Ádám élő lélekké lett /I.Móz. 2:7/; és hogy Ő azt mondta a prófétának: "Prófétálj a szélnek és mondd a szélnek: jöjj el a négy szelek felől lélek /spirit/ és lehelj ezekbe a megölettekbe, hogy megéledjenek!" Ezékiel 37:9/; és így más helyeken is; ezért hívják az Urat az orrlyukak leheletének /spirit/ és az élet leheletének /spiraculum/ Mivel a lélegzet átmegy az orrlyukakon, ezért az orrlyukak jelzik a felfogást /perception/; és az értelmes emberre azt mondják, hogy jó orra van /acutae naris/ és arra, ki nem értelmes azt, hogy bedugult orra van /obesoe naris/. Ezért a lelket /spirit/ avagy lélegzetet és a szelet a héberben és néhány más nyelvben is egy szó fejezi ki, mert a lélek szó /spirit/ eredete a lélegzésből /animatio/ származik, ezért amikor az ember meghal, akkor azt mondjuk, hogy kileheli a lelkét /emittat animam/ Ezért pedig hiszik az emberek, hogy a lélek /spirit/ szél, avagy valami légzés, mint a tüdő légzése; és a lélek /soul/ ugyanaz. Ebből kitűnhet, hogy ha azt mondjuk, Istent szeretjük teljes szívünkkel és teljes lelkünkkel /soul/, akkor azt értjük, hogy minden szeretetünkkel és egész értelmünkkel; és azon, hogy új szívet és új lelket /spirit/ kapunk, azt értjük, hogy új akaratot és új értelmet kapunk. Mivel a lélek az értelmet jelzi, ezért olvassuk Bésaléelről, hogy: "telve volt a bölcsesség, az értelem és az ismeret lelkével" II.Móz. 31:3; Józsuéról, hogy "Telve volt a bölcsesség lelkével" /V.Móz.34:9/ és Nabukodonozor mondja Dánielről, hogy: "az ismeret, az értelem és a bölcsesség rendkívüli lelke volt benne /Dán. 603;/ és Ézsaiásnál azt olvassuk: "a tévelygő lelkűek megismerik az értelmet" /29: 24. / Így van sok más helyen is.

384· Mivel az elme minden dolga rokon az akarattal és értelemmel, és a test minden dolga a szívvel és a tüdőkkel, ezért a fejben két agy van, egymástól különállóak, mint az akarat és az értelem, a kis agy különösen az akarat számára és a nagyagy, különösen az értelemnek. Így a szív és a tüdők a testben különállók a többi zsigertől; a rekeszizom választja el őket és bezártak külön burkukba, a mellhártyába és a testnek mellkas nevű részét alkotják. A test többi részében a tagok, szervek és zsige- rek, az akarat és az értelem összekapcsolódik és ezért azok párokban vannak; mint a karok és kezek, ágyékok és lábak, szemek, orrlyukak; a testben a vesék, a húgyvezetékek és a heregolyók; a zsigerek, amelyek nem párokban vannak, megoszlanak jobbra és balra. Az agy is két féltekére oszlik, a szív két kamrára és a tüdő két lebenyre; és mindegyiknek jobb fele az igazság jójával rokon, és a bal a jó igazságával. Más szavakkal a jobb kapcsolódik a szeretet jójához, ahonnan a bölcsesség igazsága származik, és a bal a bölcsesség igazságához a szeretet jójából. Mivel pedig a jó és igazság összekapcsolódása kölcsönös és az az összekapcsolódás úgymond, egyet alkot, ezért azon párok együtt és összekapcsolódva hatnak működéseikben, mozgásaikban és érzékeléseikben.

385· V. Ez az összefüggés eszköze lehet sok titok felfedésének az akaratról és az értelemről, valamint így a szeretetről és bölcsességről is. A világban. aligha tudják, hogy mi az akarat és mi a szeretet, mivel az ember nem tud önmagától szeretni, ezáltal akarni, ahogyan érteni és gondolkodni tud, mintha magától tenné; épp úgy, ahogy ő maga nem tud hatni a szívre, hogy megmozgassa, de ahogyan hatni tud ő maga a tüdőre, hogy lélegezzenek. Nos, mivel alig tudott a világban, hogy mi az akarat és a szeretet, és mégis tudjuk, hogy mi a szív és tüdő /a két utóbbi a látás tárgya és látható és a boncnokok is látják és leírják őket, míg az akarat és az értelem nem tárgya a látásnak és nem látható; ezért amikor tudjuk, hogy ezek összefüggnek és ezáltal egyként hatnak, sok titkot felfedezhetünk az akaratról és értelemrő1, amelyek nem fedezhetők fel másként. Épp így az akarat és értelem összekapcsolódásáról és az értelemnek az akarattal való viszont összekapcsolódásáról; a szeretetnek a bölcsességgel való összekapcsolódásáról és a bölcsességnek a szeretettel való viszont-összekapcsolódásáról; a szeretet indíttatásokban való származtatásáról és az indíttatások társulásairól és a felfogásokba és gondolatokba és végül összefüggés szerint a tettekbe és a test érzékeléseibe való befolyásukról. Ezek és még sokkal több titok fedezhető fel és mutatható be a szív és tüdő összekapcsolódása és a vérnek a szívből a tüdőkbe való befolyása és annak kölcsönös, a tüdőkből a szívbe és onnan a főütőereken keresztül a test összes tagjaiba, szerveibe és zsigereibe való visszafolyása által.

386. VI. Az ember elméje a lelke és a lélek ember és a test a külső, ami által az elme, avagy a lélek érez és cselekszik a világban. Nehéz elhinni, hogy az ember elméje a lelke, és hogy a lélek ember azoknak, akik azt gondolják, hogy a lélek szél és a lélek /soul/ úgymond, valami légies, mint a tüdők lélegzése, mert azt mondják, hogy hogyan lehet a lélek ember, amikor lélek? És hogyan lehet a lélek /soul/ ember, amikor az a lélek? Hasonlóan gondolnak Istenre, mert Őt Léleknek hívjuk. Ezt az elképzelést a lélekről /spirit/, és a lélekről /soul/ ama tényből származtatják, hogy a lelket és a szelet néhány nyelvben egy szó fejezi ki; valamint abból, hogy amikor egy ember meghal, akkor azt mondjuk,róla, hogy kilehelte lelkét /ghost/; és hogy az élet viszszatér, amikor a tüdők lelke/spirit/ avagy lélegzete visszatér olyan emberekbe, akik megfulladtak, vagy egy ájult egyénbe; és mivel ők akkor nem fognak fel semmit, csak szelet és levegőt, azt ítélik a szemből és a testi érzékekből kiindulva, hogy az ember lelke /spirit/ és lelke /soul/ halála után nem ember. Ez a testi vélemény a lélekről /spirit/ és lélekről/soul/ különböző feltételezések bölcsője volt, ezek pedig egy olyan hité, hogy az ember nem válik emberré az ítélet napjáig, és hogy addig egy ilyen, vagy olyan helyen lakozik és megújulásra vár aszerint, amit mondtunk az Utolsó Ítélet folytatódása című írás 32-38. pontjaiban. Mivel az ember elméje a lelke /spirit/, ezért az angyalokat, akik szintén lelkek/spirits/, elméknek hívjuk.

387. Az ember elméje a lelke /spirit/ és a lélek ember, mert az elme jelenti az ember akaratának és értelmének összes dolgát és ezek alapelveikben az agyakban vannak és alapjaikban a testben. Ezért ezek az ember összes dolgai, formáikat illetően; és mivel ez a helyzet, az elme, avagy az akarat és értelem, indítja cselekvésre a testet és minden részét kedve szerint; mert a test megtesz bármit, amit az elme gondol és akar. Az elme irányítja a fület hallásra és rendeli el, hogy a szem lásson; az elme mozgatja a nyelvet és az ajkakat a beszédre; megmozgatja a kezeket és ujjakat bárminek megtételére, ami csak tetszik neki; és a lábat arra, hogy bárhova menjen, ahova csak akarja. Akkor jelent bármi mást a test, mint engedelmességet az elme iránt? Tehet a test ilyen, ha az elme a maga alapjaiban nincs a testben? Ésszerű dolog azt gondolni, hogy a test azért cselekszik engedelmességben, mert az elme úgy akarja? Ha ez így lenne, akkor két különböző dologról lenne szó, az egyik a másik fölött, és az egyik parancsolna és a másik engedelmeskedne. Mivel ez nem ésszerű, következésképp az ember élete a maga alapelveiben az agyakban van és alapjaiban a testben aszerint, amit fentebb mondtunk a 365. pontban; valamint hogy amilyen az élet a maga alapelveiben, olyan egészében és minden részében, a 366. pont.ban; és hogy az élet eme alapelvek által van minden részből az egészben és az egészből minden részben, a 367. pontban. Megmutattuk az előző oldalakon, hogy az elme minden dolga rokon az akarattal és az értelemmel és hogy az akarat és értelem az Úrtól való szeretet és bölcsesség tárháza és hogy e kettő alkotja az ember életét.

388. Az elmondottakból az is látható, hogy az ember elméje maga az ember. Az emberi forma kezdete, avagy maga az emberi forma összes és minden egyes részletével az agyból az idegeken keresztül folytatódó alapelvekből származik; aszerint, amit szintén fentebb mutattunk meg. Halála után az ember e formába jut, amit akkor léleknek és angyalnak hívunk, és amely minden tökéle- tességében ember, de lelki. Az anyagi forma, ami a világban adódik hozzá és tevődik rá erre, önmagától nem emberi forma, hanem a fenti lelki formából az, mivel hozzáadódik és rátevődik, hogy képesítse az embert hasznok létrehozására a természeti világban és hogy magával vigye azt, a világ finomabb állományai- ból van, valami rögzített hordozó a lelki dolgok számára, és hogy így folytassa és állandósítsa az ember életét. Az angyali bölcsesség titka, hogy az ember elméje nem csak általában, hanem minden részletében:is, folyamatos erőfeszítésben van az emberi forma felé, mert Isten Ember.

389. Semmi nem hiányozhat, ami a tökéletes embernek vagy a fejében, vagy a testében létezik, ahhoz, hogy az ember ember legyen. Semmi nincs ott, ami nem lép be ama emberi formába és nem alkotja azt. Ez a szeretet és bölcsesség formája, ami önmagában tekintve isteni. Magába foglalja a szeretet és bölcsesség összes meghatározását, amelyek végtelenek az Isteni Emberben, de végesek az Ő képmásaiban - az emberekben, angyalokban és lelkekben. Ha bármely rész hiányozna, ami létezik az emberben, akkor hiányozna valami a szeretet és bölcsesség azzal összefüggő meghatározásából, amin keresztül az Úr lehetne az emberben az elsődlegesekből a végsőkben, s amin keresztül az Ő Isteni Szeretetéből Isteni Bölcsessége által hasznokat hozhatna létre a teremtett világban.

390. VII. Az ember lelkének testével való összekapcsolódása akaratának és értelmének szívével és tüdejével való összefüggése által van és lelke és teste szétválása az összefüggés hiánya által. Mivel eddig nem tudtuk, hogy az ember elméje, amin akaratát és értelmét értjük, a lelke és hogy a lélek ember és hogy az ember lelkének épp úgy van lüktetése és légzése, mint a testének, azt sem tudhattuk, hogy az ember lelkének lüktetése és légzése befolyik a testének lüktetésébe és légzésébe és létrehozza azt. Ezért mivel látjuk, hogy az ember lelkének épp úgy van lüktetése és légzése, mint a testének, következésképp hasonló összefüggés van az ember lelkének lüktetése és légzése, valamint a teste lüktetése és légzése közt; mert, amint mondtuk, az elme a lelke; ezért amikor e két mozgás összefüggése megszűnik, akkor elkülönülés jön létre, ami halál. Elkülönülés, avagy halál akkor következik be, amikor a test olyan állapotba jut, bármilyen betegségből vagy balesetből legyen is az, hogy nem tud egyként cselekedni a lelkével; így összefüggésük elenyészik és azzal összekapcsolódásuk is. Nem akkor, amikor csak a légzés szűnik meg, hanem amikor a szív lüktetése szűnik meg; mert ameddig a szív mozog, addig a szeretet a maga létfontosságú hevével marad és megőrzi az életet, amint ez nyilvánvaló az ájulás esetéből és a fulladásokból, valamint a magzati életből a méhben. Egyszóval az ember testének élete azon összefüggéstől függ, ami a test lüktetése és légzése, valamint lelke lüktetése és légzése közt van. Amikor ama összefüggés megszűnik, akkor megszűnik a test élete és lelke eltávozik és folytatja életét a lelki világban, ami annyira hasonlít életéhez a természeti világban, hogy az ember nem tudja, hogy meghalt. Az emberek, általában két napot vannak a lelki világban, miután elhagyták testüket; mert beszélgettem némelyekkel két nap után.

391. Nem tudjuk megmutatni másként, hogy a lelkeknek épp úgy van lüktetése és légzése, mint a testben lévő embereknek, mint maguk a lelkek és angyalok által, amikor engedélyt kapunk, hogy beszélgessünk velük. Ezt az engedélyt megkaptam. Amikor e témáról kérdeztem őket, akkor azt mondták, hogy ők épp annyira emberek, mint a világban levő emberek és hogy nekik is van testük, de lelki, és hogy ők is érzik a szív lüktetését a mellkasban és a főütőerét a csuklóban, mint a természeti világban levő emberek; e témáról sokakat megkérdeztem és mindnyájan ugyanazt mondták. Saját tapasztalatomból ismerhettem meg, hogy az ember lelke lélegzik testében. Egyszer engedélyt kaptak az angyalok, hogy irányítsák lélegzésemet és kedvükre csökkentség azt és végül megállítsák, amíg csak lelkem légzése maradt, amit akkor érzékelhetően felfogtam. Látható, hogy ugyanez történt, amikor a haldokló emberek állapotáról kaptam oktatást, a Menny és pokol című írás 449. pontjában. Néha olyan állapotba hoztak, hogy csak a lelkem légzése maradt, amiről akkor érzékelhetően felfogtam, hogy a Menny általános légzésével összhangban van. Sokszor hasonló állapotban voltam az angyalokkal is és hasonlóképpen felemelkedtem hozzájuk a Mennybe és akkor a testen kívüli lélekben beszéltem velük hasonló módon való légzéssel, mint a világban. Ezek és más élő bizonyítékok meggyőztek engem, hogy az ember lelke nemcsak testében lélegzik, hanem teste elhagyása után is; és hogy a lélek légzése oly titkos, hogy az ember nem fogja fel és hogy az befolyik a test nyilvánvaló légzésébe, ahogy az ok a hatásba és mint a gondolat a tüdőkbe és a tüdők által a beszédbe. Ebből az is nyilvánvaló, hogy a lélek és test összekapcsolódása az emberben mindkettőnek a szívbeli és. légzési mozgása közti összefüggés által van.

392. A szívbéli és légzési mozgások léteznek és fennmaradnak, mert az egyetemes angyali Menny általában és egyedileg bennük van; és az egyetemes angyali Menny azért van bennük, mert az Úr a napból, ahol Ő Maga van és ami Belőle van, serkenti e mozgásokat. Ama nap működteti e két mozgást az úrtól. Mivel pedig a Menny és a világ összes dolga az Úrtól függ ama nap által, olyan kapcsolatban formáik miatt, hogy az elsőtől az utolsóig tartó csatlakoztatott munkát jelentik és mivel a szeretet és bölcsesség élete Tőle jön és a mindenség összes ereje az élettől van, nyilvánvaló, hogy nincs más forrásuk. Következésképp e dolgok váltakozása a szeretet és bölcsesség átvevése szerint van.

393. E mozgások összefüggéséről többet mondunk majd a következőkben; mind arról, hogy mi az azoknál, akik a Mennyel lélegeznek együtt, és azoknál, akik a pokollal lélegzenek, valamint hogy mi azoknál, akik a Mennyel beszélnek és a pokollal gondolkodnak, így a képmutatóknál, hízelgőknél, álszerényeknél és másoknál.

394. MINDEN DOLOG, AMI TUDHATÓ AZ AKARATRÓL ÉS ÉRTELEMRŐL, AVAGY A SZERETETRŐL ÉS BÖLCSESSÉGRŐL, KÖVETKEZÉSKÉNT MINDEN, AMI TUDHATÓ AZ EMBER LELKÉRŐL, A SZÍVNEK AZ AKARATTAL ÉS AZ ÉRTELEMNEK A TÜDŐKKEL VALÓ ÖSSZEFÜGGÉSÉBŐL TUDHATÓ.

A tanult világban sokan dolgoztak a lélek kikutatásán; de mivel semmit nem tudtak a lelki /spiritual/ világról és az ember halál utáni állapotáról, nem tehettek másként, mint hogy feltevéseket alkottak, de nem vették figyelembe a lélek /soul/ természetét, csak hatását a testre; a lélek természetéről nem lehetett más elképzelésük, mint valami legtisztábbról az éterben és annak hordozójáról, mint az éterről. E témáról azonban nem mernek sokat nyilvánosságra hozni, mert félnek, hogy bármi természetest a léleknek /soul/ tulajdonítsanak, mert tudják, hogy a lélek /soul/ lelki /spirit/. Nos, mivel ilyen eszméjük van a lélekről /soul/, és mégis tudják, hogy a lélek /soul/ hat a testre és létrehoz abban minden dolgot, aminek kapcsolata van az érzékekkel és a mozgással; ezért dolgoztak, - amint az előbb megfigyeltük - és kutatták a léleknek /soul/ a testre való hatását, amit némelyek szerint befolyás hozott létre, némelyek szerint pedig összhang. De mivel ezen eszköz nem fedett fel semmit, amiben az elme - ami látni kívánja a dolgok alapját - megtudna nyugodni, ezért megadatott nekem, hogy beszélgessek angyalokkal és megvilágosítson bölcsességük e témában. E bölcsesség titka, hogy az ember lelke /soul/, ami a halál után is él, az ő szelleme /spirit/ és hogy ez egy ember tökéletes formában és hogy e forma lelke /soul/ az akarat és értelem, és hogy ezek lelke /soul/ az Úrtól való szeretet és bölcsesség, és e kettő alkotja az ember életét, ami egyedül az Úrtól van, és hogy az Úr - hogy az ember átvegye Őt - az életet ama látszatban tünteti fel, mintha az emberé volna. De hogy az ember nehogy önmaga javára írja az életet, mint sajátját és így visszavonuljon az Úr átvevésétől, Ő azt is tanítja, hogy a szeretet mindene, amit jónak hívunk, és a bölcsesség mindene, amit igazságnak hívunk, Tőle van és azokból semmi az embertől; és mivel e kettő az élet, hogy az élet mindene, ami élet, Tőle van.

395. Mivel a lélek /soul/ a maga legbelső esse-jében, szeretet és bölcsesség, és e kettő az Úrtól van az emberben, ezért Ő két tárházat teremtett az emberbe, és ezek az Úr lakhelyei; az egyiket a szeretetnek, és a másikat a bölcsességnek; a szeretetnek az akaratot, és a bölcsességnek az értelmet. Nos, mivel a szeretet és a bölcsesség az Úrban különállóan egy /amint látható fentebb a 17-22. pontokban/ és az Ő Isteni Szeretete Isteni Bölcsességéből van és Isteni Bölcsesség Isteni Szeretetéből, a 34-39. pontokban, és mivel ezek így erednek az Isten-Emberből, azaz az Úrtól, ezért az emberben e két tárházat és lakhelyet az akaratot és az értelmet úgy teremtette az Úr, hogy megkülönböztethetően kettő legyen, de mégis egyként cselekedhessen minden működésben és érzékelésben, mert abban az akarat és az értelem nem különíthető el. De megadta az Úr azért, hogy az ember képesíthető legyen a tárházzá és lakhellyé válásra, a cél szükségszerűségéből azt, hogy az ember értelme felemelkedhessen saját szeretete fölé a bölcsesség egy bizonyos fényébe, amelynek szeretetében nincs benne, és azáltal lássa és tanulja, hogy hogyan éljen, hogy ama szeretetre is eljuthasson és így az örökkévalóságig élvezze az üdvösséget. Nos, az ember, mivel visszaélt ama képességével, hogy értelmét a saját szeretete fölé emelheti, tönkretette önmagában azt, ami az Úr tárháza és lakhelye lehetett volna, azaz az Úrtól való szereteté és bölcsességé, azáltal, hogy akaratát az önszeretet és a világ iránti szeretet lakhelyévé tette, és értelmét ama szeretetek megerősítésének lakhelyévé. Ez az eredetei ok, amiért e két lakhely, az akarat és értelem, a pokoli szeretetnek és az ezeknek kedvező megerősítések által a pokoli gondolkodásnak - amit a pokolban bölcsességnek tekintenek - lakhelyeivé váltak.

396. Annak oka, hogy az önszeretet és a világ szeretete pokoli szeretet és hogy az ember ezekbe tud jutni és így lerombolni önmagában az akaratot és értelmet, az, hogy az önszeretet és a világ szeretete a teremtés révén mennyei, mert a természeti embernek a lelki szeretetek alávetett szeretetei, mint ahogy az alapok a háznak szolgái. Az ember az önszeretetből és a világ szeretetéből fakadóan jót kíván testének. A táplálkozás, ruha, lakhely birtoklása utáni vágy, az a kívánság, hogy háza javának utánanézzen, hogy a haszon kedvéért állást keressen, sőt hogy megbecsüljék ama ügyek méltósága szerint, amiket intéz, az engedelmesség kedvéért, valamint hogy a világ örömei örvendeztessék és pihentessék. De mindezek egy bizonyos cél érdekében, aminek haszonnak kell lennie, mert ezek által az ember az Úr iránti szolgálat állapotában van és a felebarátja iránti szolgálatban. Ám amikor nem szeretünk az Úrnak és felebarátunknak szolgálni, hanem csak magunkat szeretjük a világból szolgálni, akkor ama szeretet megszűnik mennyeinek lenni és pokolivá válik, mert az embert arra készteti, hogy elméjét és lelkét a saját tulajdonába merítse, ami önmagában minden gonoszság.

397. Nos, hogy az ember nehogy a Mennyben lehessen értelme által, amint lehet, és akarata által a pokolban, és nehogy így megosztott elméje legyen, ezért halála után értelmének mindene, ami saját szeretete fölött van, eltávolítódik. Ezért az akarat és értelem végül mindenestől egyként hat. Azokban, akik a Mennyben vannak, az akarat a jót szereti és az értelem igazságot gondol; de a pokolban levőkben az akarat a gonoszt szereti és az értelem hamisságot gondol. Az ember ugyanezt teszi a világban, amikor lelkéből gondolkodik, ami akkor történik, amikor egyedül van, bár sokan másként gondolkodnak, amikor testükben vannak, ami akkor a helyzet, amikor nincsenek egyedül. Az utóbbi esetben másképp gondolkodnak, mert felemelik értelmüket akaratuk sajátja fölé, avagy lelkük szeretete fölé. E megfigyelések annak megmutatására valók, hogy az akarat és értelem két különálló dolog, és mégis arra teremtettek, hogy egyként hassanak és ezért kénytelenek halál után egyként cselekedni, ha előbb nem.

398. Nos, mivel a szeretet és bölcsesség és ezért az akarat és értelem a lélek /soul/, és mivel a következőkben meg kell mutatnunk, hogy a lélek hogyan hat a testre és működtet minden ahhoz tartozót, és mivel ezt a szívnek az akarattal és a tüdőknek az értelemmel való összefüggése által tudhatjuk, ezért ama összefüggés felfedi a következő tételeket: I. A szeretet, avagy az akarat az ember lényegi élete. II. A szeretet, avagy az akarat állandóan az emberi forma felé törekszik és az emberi forma minden dolga felé. III. A szeretet, avagy az akarat semmit nem tud tenni emberi formája által, a bölcsességgel, avagy értelemmel való frigye nélkül. IV. A szeretet, avagy akarat egy házat vagy nászlakosztályt készit egy jövendőbeli hitvesnek, ami a bölcsesség, avagy az értelem. V. A szeretet, avagy akarat minden mást is elkészít emberi formájában, hogy az összekapcsolódva cselekedjen a bölcsességgel vagy értelemmel. VI. A frigy megkötése után az első összekapcsolódás az ismeret indíttatása által történik, ahonnan az igazság indíttatása fakad. VII. A második összekapcsolódás az értés indíttatása által van, ahonnan az igazság felfogása /percepció/ fakad. VIII. A harmadik összekapcsolódás az igazság látásának indíttatása által van, ahonnan a gondolkodás fakad. IX. A szeretet avagy akarat e három összekapcsolódás által van a maga érzékeny és cselekvő életében. X. A szeretet avagy akarat bevezeti a bölcsességet, avagy értelmet a házában levő összes dologba. XI. A szeretet, avagy akarat mindent csak a bölcsességgel, avagy értelemmel való összekapcsolódásban tesz. XII. A szeretet, avagy akarat összekapcsolódik a bölcsességgel, avagy értelemmel és a bölcsesség vagy értelem vele való viszont-összekapcsolódását okozza. XIII. A bölcsesség, avagy értelem a szeretet vagy akarat által neki adott erő révén felemelkedhet és átveheti a Menny fényéből való dolgokat és felfoghatja őket. XIV. A szeretet, avagy akarat hasonló módon felemelhető és felfoghatja a Menny hevéből való dolgokat, ha szereti hitvesét azon a fokozaton. XV. Máskülönben a szeretet, avagy akarat lehúzza a bölcsességet, avagy értelmet a maga emelkedett-. ségéből, hogy vele együtt /egyként/ cselekedjen. XVI. A szeretetet, avagy akaratot megtisztitja a bölcsesség az értelemben, ha együtt emelkednek fel. XVII. A szeretet, avagy akarat beszennyeződik az értelemben és általa, ha nem emelkednek együtt. XVIII. A szeretet, amit a bölcsesség az értelemben megtisztított, lelkivé és mennyeivé válik. XIX. Az értelemben és azáltal beszennyezett szeretet természetivé és érzékivé válik. XX. Az értés értelmességnek hívott képessége és a cselekvés szabadságnak hívott képessége mégis megmarad. XXI. A lelki és mennyei szeretet a felebarát és az Úr iránti szeretet; és a természeti és érzéki szeretet a világ szeretete és az önszeretet. XXII. Ugyanígy van ez az irgalmassággal és hittel, és ezek összekapcsolódásaival, mint az akarattal és értelemmel és ezek összekapcsolódásával.

399. I. A szeretet, avagy az akarat az ember lényegi élete. Ez következik a szívnek az akarattal való összefüggéséből, amiről lásd fentebb a 378-381. partokat, mert az akarat úgy hat az elmében, ahogy a szív hat a testben; és mivel a test összes dolgának létezése és mozgása szívtől függ, így az elme összes dolgának léte és élete az akarattól függ; az "akarattól" kifejezés használatával azt gondoljuk: "a szeretettől", mert az akarat a szeretet tárháza és a szeretet maga az élet, lásd fentebb a 1-3. pontokban, és a szeretet, ami maga az élet, egyedül az Úrtól van. Tudhatjuk a szívből és annak az egész testet átszövő, az ütőerekkel és visszerekkel megvalósuló kiterjedéséből, hogy a szeretet, avagy az akarat az ember élete, mert az összefüggő dolgok hasonló módon cselekszenek, csak épp az egyik természeti és a másik lelki. A bonctan megmutatja, hogy a szív hogyan hat a testben nevezetesen, hogy ott él minden, avagy engedelmeskedik az életnek, ahol a szív hat a véredények által, amelyeket kibocsát és hogy semmi nem él ott, ahol a szív nem cselekszik véredényei által; és ráadásul, hogy a szív az első és utolsó szerv, ami cselekszik a testben; nyilvánvaló, hogy az első, a magzatból, és nyilvánvaló, hogy az utolsó, a meghaló emberekből; és világos, hogy a tüdők együttműködése nélkül cselekszik, a meg- fulladt emberekből és az ájultakból. Ebből látható, hogy amint a test alapvető , élete egyedül a szívtől függ, úgy az elme élete csak az akarattól függ; és hogy az akarat él, amikor a gondolkodás megszűnik, ahogy a szív is él, amikor a légzés megszűnik, amint ez a magzatokból is nyilvánvaló, a meghaló és megfúlt emberekből és az ájultakból. Ebből pedig az következik, hogy a szeretet, avagy az akarat az ember lényegi élete.

400. II. A szeretet, avagy akarat állandóan az emberi forma felé törekszik és az emberi forma összes dolga felé. Ez nyilvánvaló a szívnek az akarattal való összefüggéséből. Jól tudjuk, hogy a test összes dolga a méhben alakul és hogy az agyból való szálak és a szívből jövő véredények által alakulnak ezek és hogy az összes szerv és zsiger szöveteit e kettő formálja; Ebből nyilvánvaló, hogy az emberben az összes dolog az akarat életéből létezik, ami a szeretet, az akaratnak az agyakból szálak által kieredő alapelveiből. és hogy az ember testének összes dolga a szívből létezik a főütőerek és a visszerek segítségével. Így világos, hogy az élet avagy a szeretet és következésképp az akarat szakadatlan erőfeszítésben van az emberi forma felé; és mivel az emberi forma az összes dologból áll, ami az emberben van, következésképp a szeretet vagy az akarat folyamatos törekvésben és erőfeszítésben van, hogy mind ama dolgokat kialakítsa. Azért van törekvés és erőfeszítés az emberi forma felé, mert Isten Ember, és az Isteni Szeretet és az Isteni Bölcsesség az Ő élete; amiből az élet összessége kiered. Bárki láthatja, hogy ha az élet, ami a legigazibb Ember, nem hatna arra, ami önmagában nem élet, akkor semmi olyan nem lenne alakítható, ami az emberben van, akiben dolgok ezerszer ezrei vannak, amelyek egyet alkotnak és egyhangúlag hozzájárulnak ama élet képmásához, amelyből származnak, hogy az ember képes legyen ez a tárház és lakhely lenni. Ebből látható, hogy a szeretet és így az akarat, és újra következésképp a szív folyamatos erőfeszítésben van az emberi forma felé.

401. III. A szeretet, avagy akarat semmit sem tud tenni emberi formája által, a bölcsességgel, avagy értelemmel való házassága nélkül. Ez is nyilvánvaló a szívnek az akarattal v aló összefüggéséből. A magzati ember a szívében él, de nem a tüdejében. Eme állapotban a vér nem folyik a szívből a tüdőbe és nem adja az illetnek a légzés képességét, hanem az ovális nyílás által a szív bal kamrájába folyik; következésképp a magzat nem tudja testének egy részét sem mozgatni, hanem fekszik bebörtönözve, érezni sem tud, mert érzékszervei zártak. Ugyanez van a szeretette1, vagy akarattal, amiből ő mégis él, de rejtettségben, azaz érzés és cselekvés nélkül. De amint a tüdők megnyílnak, ami születés után. történik, akkor az ember érezni és cselekedni kezd és hasonló módon akarni és gondolkodni. Ebből kitűnhet, hogy a szeretet, avagy akarat a bölcsességgel, avagy értelemmel való frigy nélkül nem tud semmit tenni emberi formájával.

402. IV. A szeretet, avagy akarat egy házat vagy nászszobát készít egy jövendőbeli hitvesnek, amely a bölcsesség, avagy értelem. A teremtett mindenségben és minden részében megvan a jó és igazság frigye és ez azért van, mert a jó a szereteté és az igazság a bölcsességé és e kettő az Úrban van, aki mindent teremtett. Látható, hogy eme frigy hogyan létezik az emberben, mintegy tükörben, a szívnek és a tüdőnek összekapcsolódásából, mert a szív összefügg a szeretettel, avagy a jóval és a tüdő a bölcsességgel, avagy igazsággal, amint megmutattuk fentebb a 378-381,382-384. pontokban. Ama összekapcsolódásból látható, hogy a szeretet, avagy akarat hogyan jegyzi el magának a bölcsességet, avagy értelmet és aztán hogyan veszi feleségül, avagy lép frigyre vele; a szeretet így jegyzi el a bölcsességet, hogy házat, avagy nászlakosztályt készít a bölcsességnek és feleségül veszi a bölcsességet úgy, hogy összekapcsolódik vele indíttatások által és aztán a bölcsességet ama házban működteti önmagával.Láthatjuk azt is, hogy ezt azért nem lehet így teljesen leírni, csak lelki nyelven, mert a szeretet és bölcsesség, és az akarat és értelem lelki dolog, amit valóban kifejezhetünk természeti nyelven, de a felfogás számára csak homályosan, mivel hiányzik az ismeretünk a szeretetnek és bölcsességnek , valamint a jó indíttatásainak és a bölcsesség indíttatásainak, amelyek az igazság indíttatásai - természetéről. De mégis, a szeretet és bölcsesség, avagy az akarat és értelem eljegyzésének és házasságának természete látható azon párhuzam által, ami a szívvel és tüdővel való összefüggésük révén létezik. Ugyanez a helyzet az utóbbival, mint az előbbivel; annyira igaz ez, hogy nincs különbség, csak az, hogy az egyik lelki és a másik természeti. Ezért a szívből és a tüdőkből nyilvánvaló, hogy a szív alakítja először a tüdőket, és aztán kapcsolódik össze velük; ezt a szív a maga házában teszi, a mellkasban, ahol lakhelyük van, elkülönülve a test többi részétől a rekeszizomnak hívott válaszfal segítségével, és az őket bezáró mellhártya nevű hártya segítségével. Ugyanúgy van ez a szeretettel és bölcsességgel, avagy az akarattal és értelemmel.

403. V. A szeretet, avagy akarat is előkészít mindent a maga emberi formájában, hogy az a bölcsességgel, avagy az értelemmel összekapcsolódva cselekedhessen. Az akarat és értelem szavakat használjuk, de emlékezzünk arra, hogy az akarat az egész ember; mert az akarat és értelem a maga alapelveiben az agyakban van és alapjaiban a testben és onnan az egészben és minden részben, amint fentebb a 365-367. pontokban megmutattuk. Ebből látható, hogy az akarat az egész ember a formát tekintve, mind az általános formát, mind annak összes részletét tekintve és hogy az értelem az akarat társa, ahogy a tüdők a szívé. Óvatos légy, hogy hogyan tartasz fenn egy elkép- zelést az akaratról, mint bármi az emberi formától elszigeteltről, mert ugyanarról van szó. Ebből nem csak az látható, hogy az akarat hogyan készít nászlakosztályt az értelemnek, hanem az is, hogy hogyan készít el mindent a maga házában, ami az égész test, hogy az összekapcsolódva cselekedhessen/az értelemmel. E házat az akarat úgy készíti el, hogy a test összes és minden egyes dolga csatlakozzon az értelemhez, amint az akarathoz is csatlakozott, avagy hogy a test összes és minden egyes része engedelmeskedjen az értelemnek, amint az akaratnak is. Nem látható, hogy a test összes és minden egyes dolga hogyan készül el az értelemmel való ugyanolyan összekapcsolódásra, amilyenben az akarattól van, csak egyfajta tükörben, vagy a testben levő bonc- tani tudomány egy fajta képmása által. Ez mutatja, hogy a testben lévő összes dolog hogyan kapcsolódik úgy össze, hogy ami- kor a tüdő lélegzik, annak légzése az összes és minden egyes dolgot befolyásolja, ugyanakkor hogy az összes dolgot befolyásolja a szív lüktetése is. A bonctan megmutatja, hogy a szív a szívkamrákkal csatlakozik,a tüdőhöz és hogy e kamrák folytatódnak a tüdők belsőibe, valamint hogy a test összes zsigere inakkal kapcsolódik a mellüreghez. Ez olymódon történik, hogy amikor a tüdő lélegzik, akkor az összes és minden egyes dolog általában és egyedileg átvesz valamit a légző mozgásból. Amikor a tüdők felfúvódnak, akkor a bordák kitágítják a mellkast, a mellhártya kitágul és a rekeszizom lefelé nyomódik és ezekkel a test összes alsóbbrendű dolga, amely e hártyákhoz inakkal kapcsolódnak, átvesznek valami cselekvést a tüdők cselekvéséből, nem is beszélve egyéb részletekről, nehogy azokat, akik nem rendelkeznek bonctani ismeretekkel, homályba juttassuk e témával kapcsolatban, mivel nem ismerik e tudomány szakkifejezéseit. Csak tárgyalj azokkal, akik képzettek a bonctanban és ismerik azt, hogy az összes dolog az egész testben, a melltől a legalsó részig nem úgy kapcsolódik-e össze, hogy amikor a tüdő kitágul a légzésben, mind felserken egy a tüdőével összehangzó cselekvésre. Ebből aztán nyilvánvaló az összekapcsolódás természete, amit az akarat készít elő az értelemnek, hogy az emberi forma összes és minden egyes részletével egyesüljön. Csak vizsgáljuk meg ezek összekapcsolódását és kutassuk őket bonctani szemmel és aztán összekapcsolódásuk szerint szemléljük együttműködésüket a tüdővel a légzésben és a szívvel, és aztán a tüdő helyett gondoljunk az értelemre és a szív helyett az akaratra és látni fogjuk azt.

404. VI. A frigykötés után az első összekapcsolódás az ismeret indíttatásai által történik, ahonnan az igazság indíttatása származik. Mennyegző alatt az ember születés utáni állapotát értjük, a tudatlanság állapotától az értelmesség állapotáig és ettől a bölcsesség állapotáig. Az első állapotot avagy a puszta tudatlanságét értjük itt mennyegző alatt, mert akkor nincs az értelemnek gondolata, hanem csak egy homályos indíttatás, ami a szereteté, avagy az akaraté. Eme állapot a mennyegző kezdete. Jól tudjuk, hogy a második állapotban, amely a gyermekkoré, megvan a tudás indíttatása; ezáltal tanul a kisded beszélni és olvasni és tanul egymás után olyan dolgokat, amelyek az érteleméi. Nem kételkedhetünk abbann, hogy a szeretet, amely az akaraté, működteti ezt, mert ha a szeretet, avagy akarat nem tenné ezt, akkor e dolgok nem történnének meg. Mindenki, aki józan megíté.lésből kiindulva a tapasztalatot mérlegeli, elismeri azt, hogy születése után mindenkiben megvan a tudás indíttatása és ezáltal tanul meg dolgokat, amelyek értelmét fokozatosan alakítják, növelik és tökéletesítik. Az is nyilvánvaló, hogy ebből fakad az igazság indíttatása, mert amikor az ember a tudás indíttatása által értelmessé válik, akkor nem annyira a tudásvágy vezeti, mint inkább a meggondolás indíttatása és hogy olyan dolgokat következtessen ki, amelyek szeretetéből valók, legyenek azok gazdaságiak, polgáriak, avagy erkölcsiek. Amikor eme indíttatás felemelkedik a lelki dolgokig, akkor a lelki igazság indíttatásaivá, válik. Láthatjuk, hogy ennek első alapelve, avagy kezdete a tudás indíttatása volt, abból, hogy az igazság indíttatása a tudás egy felmagasztosított indíttatása, mert az igazságok ha hatnak ránk, az azt jelenti, hogy indíttatásunk van és akarjuk azokat tudni és amikor megtaláltuk őket, akkor az indíttatás öröméből fakadóan elsajátítani is akarjuk őket.

VII. A második összekapcsolódás az értés indíttatása által van, ahonnan az igazság felfogása származik. Ez mindenki előtt nyilvánvaló, aki hajlandó ezt az értelmes beleélő megismerésből szemlélni. Az értelmes beleérző megismerésből nyilvánvaló, hogy az igazság indíttatása és az igazságság felfogása az értelem két képessége, amelyek némelyekben egyben találkoznak, másokban. pedig nem. Egyben találkoznak azokban, akik csak tudni kívánják az igazságokat. Nyilvánvaló, hogy mindenki olyan arányban van az igazság felfogásában, amennyire az értés indíttatásában van; vedd el az igazság értésének indíttatását és nem lesz meg az igazság felfogása; de add az igazság értésének indíttatását és meglesz annak felfogása is az indíttatás fokozata szerint. Az épeszű ember soha nincs az igazság felfogása nélkül, hacsak rendelkezik az igazság értésének képességével, amit értelmességnek hívunk.

VIII. A harmadik összekapcsolódás az igazság látásának indíttatása által van, ahonnan a gondolkodás származik. Csak homályosan nyilvánvaló azoknak, akik nem tudják világosan felfogni az elme működését, de nagyon világosan azoknak, akik tudják, az, hogy más az igazság tudásának indíttatása, más annak értésének indíttatása és más annak látásának indíttatása; avagy hogy más az igazság indíttatása, más az igazság felfogása és más a gondolkodás. Csak homályosan nyilvánvaló ez azokban, akik nem fogják fel különállóan az elme működéseit, mert ők gondolkodásban együtt vannak azokkal, akik az igazság indíttatásában és az igazság felfogásában vannak és amikor együtt vannak, akkor nem különböztethetők meg. Az ember a kézenfekvő gondolkodásban van, amikor lelke a testében gondolkodik, ami különösen akkor történik, amikor társaságban van, másokkal. De amikor az értés indíttatásában van és ezáltal az igazság felfogásába kerül, akkor lelkének gondolkodásában van, avagy elmélkedésben, ami valójában a test gondolkodásába esik, de csendes gondolkodás; mert ez a másik fölött van és lenéz ama dolgokra, amelyek a gondolkodáséi, az emlékezetből, mint alatta levőkre, amelyekből vagy következtet, vagy megerősít valamit. Azonban az igazság indíttatását nem fogjuk fel, csak az akarat erőfeszítéseként egy bizonyos óhajból fakadóan, ami- úgymond - az elmélkedés belső élete és csak kissé értjük meg. Ebből meglátszhat, hogy e három, az igazság indíttatása, az igazság felfogása és a gondolkodás rendben következik a szeretetből és hogy ezek sehol nem léteznek az értelemben; mert amikor a szeretet belép az értelembe - ami akkor történik, amikor az összekapcsolódás létrejön - az először létrehozza az igazság indíttatását, aztán azt az indíttatást, hogy megértse a tudottakat és végül ama indíttatást, hogy a testi gondolkodásban lássa az ember azt, amit ért mert a gondolkodás nem más, mint belső látás. A gondolkodás valójában először létezik, mert a természeti elméhez tartozik; de az igazság felfogásából való gondolkodás, ami az igazság indíttatásából van, utoljára létezik. E gondolkodás a bölcsesség gondolkodása, de a másik a természeti elme látása által az emlékezetből való gondolkodás. A szeretet, avagy akarat egy működése sem, ami kívül áll az értelmen, nem rokon az igazság indíttatásaival, hanem csak a jó indíttatásaival.

405. Valójában megértheti az értelmes ember, hogy e három rendben következik az értelemben az akarathoz tartozó szeretetből, de mégsem láthatja világosan és így nem erősítheti meg hitben. Nos, mivel az akarathoz tartozó szeretet összefüggés által egyként cselekszik a szívvel és mivel az értelemhez tartozó bölcsesség egyként hat a tüdővel, amint fentebb megmutattuk, ezért amint fentebb a 404. pontban mondtuk az igazság indíttatásáról, az igazság felfogásáról és a gondolkodásról, azt nem láthatjuk és erősíthetjük meg semmi más módon világosabban, mint a tüdőkben és azok felépítésében; ezért a tüdőket röviden le kell írnunk. A szív születés után a vért a tüdőkbe küldi jobb kamrájából; és amikor a vér végigkeringett bennük, akkor azt bal kamrájába veszi át; így a szív megnyitja a tüdőket. Ezt a szív a tüdői üterekkel és visszerekkel teszi. A tüdők hörgőkkel avagy légcsövekkel felszereltek, amelyek elágaznak és végül légkamrákban végződnek, amelyekben a tüdő felfogja a levegőt és így lélegzik. A légcsövek és elágazásaik körül üterek és visszerek vannak, amelyeket légcsövieknek hívunk, mivel a páratlan vénából, avagy gyüjtőérből és a főütőérből erednek. E verőerek és visszerek különállók a tüdői ütőerektől és visszerektől. Ebből nyilvánvaló, hogy a vér két eltérő úton folyik a tüdőbe és onnan két eltérő úton tér vissza. Ezért az, hogy a tüdő tud a szívvel nem összhangban is lélegezni, tény; hogy a szív és a tüdő kölcsönös mozdulásai nem hatnak egyként, azt jól tudjuk. Nos, mivel a szív és tüdő összefüggésben van az akarattal és értelemmel /amint fentebb megmutattuk/ és mivel összekapcsolódásuk összefüggés által ilyen, hogy az egyik úgy cselekszik, ahogyan a másik, látható a vérnek a szívből a tüdőbe való befolyásából, hogy az akarat hogyan folyik be az értelembe és hozza létre ama dolgokat, amelyeket fentebb a 404. pontban megmutattunk az igazság indíttatásáról és felfogásáról, valamint a gondolkodásról. Az összefüggés fedte fel ezt előttem, és sok más dolgot is ezekről, amelyeket nem tudok néhány szóban leírni. Mivel a szeretet, avagy akarat összefügg a szívvel és a bölcsesség, avagy értelem a tüdővel, következésképp a szív véredényei összefüggnek az igazság indíttatásaival és a tüdőben a légcsövek elágazásai az ama indíttatásokból való felfogásokkal és gondolatokkal. Aki csak megvizsgálja a tüdő összes szövetét eme eredetekből és összehasonlítást tesz az akarat szeretetével és az értelem bölcsességével, láthatja egyfajta képmásban a fentebb a 404. pontban említett dolgokat és így meg erősödhet ezek hitében. De mivel csak kevesen ismernek bonctani részleteket a szívet és tüdőt illetően, és mivel homályosságot foglal magában bárminek ismeretlen dolgokkal való megerősítése, ezért tartózkodom attól, hogy e hasonlóságot hosszasabban kiemeljem.

406. IX. A szeretet, avagy akarat e három összekapcsolódás által van a maga érzékeny és cselekvő életében.A szeretet értelem nélkül, avagy az indíttatás, ami a szereteté, gondolkodás nélkül, ami az értelemé, nem tud érezni, vagy cselekedni a. testben, mert a szeretet értelem nélkül, úgymond, sö tétben van, mivel az értelem a fény, aminél a szeretet lát. Az értelem bölcsessége is az Úrból, mint napból kiáradó fényből van. Ezért mivel az akarat szeretete az értelem fénye nélkül nem lát, hanem vak, következésképp az értelem fénye nélkül a test érzékei is vakságban és tompaságban /obesitas/ lennének, nemcsak a látás és hallás, hanem a többi érzékek is. A többi érzék is így lenne, mert az igazság összes felfogása a szereteté az értelemben, amint megmutattuk fentebb, és a test összes érzéke felfogását az elme felfogásából származtatja. Ugyanígy van a test minden cselekedetével; egy tett szeretetből értelem nélkül olyan, mint egy ember tette éjjel, amikor nem tudja mit tesz; következésképp a tettben semmi nem lenne az értelemből és bölcsességből, és a tettet nem hívhatnánk élő tettnek; mert a tett lényege a szeretetből származik és minősége az értelemtől. Mellesleg a jó összes ereje az igazság által van, amiért is a jó igazságban cselekszik és így azáltal, és a jó a szereteté, és az igazság az értelemé. Ebből kitűnhet, hogy a szeretet, avagy akarat e három összekapcsolódása által van / lásd fentebb a 404. pontot/ a maga érző és cselekvő életében.

407. Az élet számára megerősítheti azt, hogy ez a helyzet, a szívnek a tüdővel való összekapcsolódása, mert olyan összefüggés van az akarat és a szív, valamint az értelem és a tüdő közt, hogy ahogy a szeretet az értelemmel cselekszik lelkileg, úgy cselekszik a szív a tüdővel természetileg; ebből a fent el mondottak láthatók, mint egy a szemnek bemutatott képmásban. Nyilvánvaló, hogy az ember nincs érző, avagy cselekvő életben, amikor a szív és tüdő nem cselekszik együtt, a magzatnak, avagy csecsemőnek a méhbeli állapotából, és annak születés utáni állapotából. Ameddig az ember magzat, avagy a méhben van, a tüdő zárva van, amiért is a magzatnak nincs érzékelése vagy cselek vése, mivel az érzékszervek zártak és keze és lába szűkösen van. De megszületés után a tüdő kinyílik és amilyen arányban ez megtörténik, annyiban a kisded érez és cselekszik; a tüdőt a szívből odaküldött vér nyitja meg. Világos, hogy az ember nincs érző avagy cselekvő életben a szív és tüdő együttműködése nél kül, az ájultakból, akikben csak a szív cselekszik a tüdő pedig nem, mert a légzés elvevődött. Jól tudjuk, hogy az ilyenekben nincs érzékelés, avagy cselekvés. Ugyanígy van ez a megfulladt emberrel, akár vízbe fúlt, vagy bármi más történt, ami bezárja a gégét és betömi a tüdő légzésének útját. Jól tudjuk, hogy az ember akkor holtnak tűnik, semmit nem érez és semmit nem tesz, és hogy mégis él szívében; mert visszatér mindkét fajta élethez, az érzőhöz és cselekvőhöz, amint eltávolítjuk a tüdő akadályát. A vér valóban kering közben a tüdőn keresztül, de a tüdői ütőereken és visszereken át, nem pedig a légcsövi ütőereken és visszereken által és ez utóbbiak adják az embernek a légzés képességét. Ugyanúgy van ez a szeretetnek az értelembe való befolyásával.

408. X. A szeretet, avagy akarat bevezeti a bölcsességet, avagy értelmet minden dologba a házában. A szeretet, avagy akarat házán az egész embert értjük elméje összes dolgát illetően; és mivel ezek összefüggnek teste összes dolgával, / amint fentebb megmutattuk/ ezért ház alatt az egész embert, teste összes dolgait, tagjait, szervét és zsigerét illetően is értjük. Meglátszhat, hogy a tüdő bevezetést nyer mindenbe épp úgy, ahogy az értelem bebocsátást kap az elme összes dolgába, a fentebbmegmutatottakból, nevezetesen, hogy a szeretet, avagy akarat házat, avagy nászlakosztályt készít jövendőbeli hitvesének, ami a bölcsesség, avagy értelem, a 402. pontban; és hogy a szeretet, avagy akarat mindent elkészít a maga emberi formájában, avagy házában, hogy az a bölcsességgel, avagy értelemmel összekapcsolódva cselekedjen, a 403. pontban. Az ott elmondottakból nyilvánvaló, hogy a. testben az összes és minden egyes dolgot úgy kapcsolnak össze a bordákból, a gerincből, a szegycsontból és a rekeszizomból és az ezektől függő hashártyából kieredő inak, hogy amikor a tüdő lélegzik, akkor az összes és minden egyes dolog azokkal húzódik és vonódik egy kölcsönös cselekvésben. Látható, hogy a légzés váltakozásai a zsigerekbe is belépnek, még azok legbelső zugaiba is, a bonctan segítségével; mert a fent említett inak egyesülnek a zsigerek burkaival és e burkok belépnek a legbelső szövetbe önmaguk előrenyúlásai és meghosszabbodásai által, ahogy az utóerek és visszerek is teszik elágazásokkal. Ebből látható, hogy a tüdő légzése tökéletes összekap- csolódásban van a szívvel a test összes és minden egyes dolgában; és maga a szív is benne van a tüdő mozgásában, hogy az öszszekapcsolódás teljes legyen; mert a tüdők kebelén fekszik a szív, kamrái által hozzátapad, és a rekeszizmon nyugszik, ami által ütőerei is résztvesznek a tüdő mozgásában. A gyomor ráadásul hasonló összekapcsolódásban van, a nyelőcső és légcső közti kapcsolat révén. E bonctani tényeket annak megmutatására hoztuk fel, hogy miféle összekapcsolódása van a szeretetnek, avagy akaratnak a bölcsességgel, avagy értelemmel és mindkettőnek az elme összes dolgával összhangban, mert a helyzet hasonló.

409. XI. A szeretet, avagy akarat mindent csak a bölcsességgel, avagy értelemmel való összekapcsolódásban tesz. Mivel a szeretetnek nincs érző, avagy cselekvő élete az értelem nélkül, és mivel a szeretet bevezeti az értelmet az elme összes dolgába, amint megmutattuk fentebb a 407-408. pontokban, következésképp a szeretet, avagy akarat semmit nem tesz, csak az értelemmel való összekapcsolódásban; Mert mit jelent szeretetből cselekedni értelem nélkül? Ezt nem hívhatjuk másként, csak ésszerűtlennek, mert az értelem mutatja be azt, hogy mit kell tenni, és hogyan kell azt tenni; a szeretet nem tudja ezt az értelem nélkül. Ezért olyan házasság van a szeretet és értelem közt, hogy bár két dologról van szó, mégis egyként cselekszenek. Hasonló házasság van a jó és igazság között, mert a jó a szere teté, és az igazság az értelemé. Ilyen házasság van a mindenség összes dolgában, amelyeket az Úr teremtett, mivel hasznuknak a jóval van kapcsolata és formájuknak az igazsággal. E frigyből van az, hogy a test összes és minden egyes dolgában van jobb és bal, és a jobb a jóval rokon, amiből az igazság ered és a bal a jóból való igazsággal, - így az összekapcsolódással. Ezért van az, hogy párok vannak az emberben: két agy van, az agynak két féltekéje, a szívnek két kamrája, a tüdőnek két lebenye, két szem, két fül, két orrlyuk, két kar, kéz, ágyék, láb, vese, he regolyó stb. és ahol nincsenek párok, ott van jobb és bal. Mind ez azért van, mert a jó figyelembe veszi az igazságot, hogy létezhessen /exist/ és az igazság figyelembe veszi a jót, hogy lehessen. Ugyanígy van ez az angyali Mennyekben és minden mennyei társaságban. E témáról több látható fenn a 401. pontban, ahol megmutattuk, hogy a szeretet, avagy akarat semmit nem tud tenni emberi formája által a bölcsességgel, avagy értelemmel való frigye nélkül. A gonosz és hamis összekapcsolódásáról, ami a jó és igazság összekapcsolódásának ellentéte, máshol fogunk beszélni.

410. XII. A szeretet, avagy akarat összekapcsolódik a bölcses séggel, avagy értelemmel, és a bölcsesség avagy értelem vele való viszont-összekapcsolódását okozza. Nyilvánvaló, hogy a szeretet, avagy akarat összekapcsolja magát a bölcsességgel, avagy értelemmel, e kettőnek a szívvel és tüdővel való összefüggéséből. A bonctan tanítja, hogy a szív a tüdő előtt már létfontosságú mozgást élvez. Ezt a tapasztalat tanítja az elájult és megfúló egyének esetéből; valamint a méh ben levő magzatból és a tojásban levő csirkéből. A bonctan azt is tanítja, hogy a szív, amíg egyedül cselekszik, addig kiala kítja a tüdőt és úgy dolgozza ki őket, hogy légzést működtet bennük; és hogy így alakítja a többi zsigert és szervet is, hogy különböző hasznokat működtethessen bennük. Az arc szerveit, hogy érzékelése legyen, a mozgás szerveket úgy, hogy cselekedhessen és a test többi részét úgy, hogy a szeretet indíttatásaival összefüggő hasznokat hozhasson létre. Ebből aztán látható, hogy amint a szív ilyen dolgokat hoz létre a különböző működések kedvéért, amelyeket a testben gyakorolnia kell, a szeretet így ugyanezt teszi tárházában, amit akaratnak hívunk, a különböző indíttatások kedvéért, amelyek formáját alkotják. Fentebb megmutattuk, hogy formája az emberi forma. Nos, mivel a szere tet első és legközelebbi indíttatásai a tudás indíttatása, az értés indíttatása, és az az indíttatás, hogy lássuk azt, amit tudunk és értünk, következésképp a szeretet alakítja számunkra az értelmet és ténylegesen ezen indíttatásokba jut a szeretet, amikor elkezd érezni és cselekedni és amikor elkezd gondolkodni. Nyilvánvaló, hogy az értelem semmit nem tesz hozzá, ehhez, a szív és tüdő összefüggéséből, amiről fentebb olvashatunk. E dolgokbó, látható, hogy a szeretet, avagy akarat összekapcsolja magát a bölcsességgel, avagy értelemmel, nem pedig a bölcsesség avagy értelem a szeretettel, avagy akarattal. Az is látható, hogy a tudás, amit a szeretet megszerez a tudás indíttatása, és az igazság felfogása, amit megszerez az értés indíttatása által, és a gondolkodás, amit azon indíttatás által szerez meg, hogy lássa azt, amit tud és ért, nem az értelemé, hanem a szereteté. A gondolatok, felfogások és az azokból származó ismeretek valóban a lelki világból, vannak, mégsem az értelem fogja fel őket, hanem a szeretet az értelemben levő indíttatásai szerint. Úgy tűnik, mintha az értelem venné át ezeket, nem pedig a szeretet, avagy akarat, de ez tévedés. Úgy is tűnik, mintha az értelem kapcsolódna össze a szeretettel, avagy akarattal, de ez is tévedés; a szeretet, avagy akarat kapcsolódik össze az értelemmel és okozza az értelem viszont összekapcsolódását; az utóbbi a szeretetnek vele kötött frigye következtében kap csolódik viszont-össze. Ez a frigy létrehoz egyfajta viszontösszekapcsolódást az életből és onnan az élet erejéből. Ugyanezt mondhatjuk el a jó és igazság frigyéről is, mert a jó a szereteté és az igazság az értelemé. A jó működtet minden dolgot és veszi át az igazságot házába és kapcsolódik össze az igazsággal annyira, amennyire az összhangban van vele. A jó olyan igazságokat is el tud ismerni, amelyek nem összhangzanak vele; de ezt a tudás és értés indíttatásábó, teszi és ama indíttatásból, hogy a saját dolgait gondolja, amikor még nem döntött a hasznok mellett, amelyek céljai és amelyeket jónak hívunk. Ezért az Úr minden embert és minden lelket és angyalt szeretete és jója szerint tekint, nem pedig szeretetétől, vagy jójától elkülönített értelme és igazsága szerint. Az ember élete a szeretete, amint fentebb megmutattuk és élete szerint van, hogy hogyan magasztosította indíttatásait igazságokkal, azaz aszerint, ahogy bölcsességgel tökéletesítette indíttatásait. A szeretet indíttatásait igazságok magasztosítják és tökéletesítik, azaz a bölcsesség. Ilyen esetben a szeretet a bölcsességgel összekapcsolódva cselekszik, mintha a bölcsességből lenne; de önmagából cselekszik a bölcsesség, mint formája által, ami semmit sem származtat az értelemből egyáltalán, hanem mindent a szeretet valamely meghatározásából, avagy valamely indíttatásból.

411. A szeretet az összes neki kedvező dolgot jójának hívja és mindama dolgokat, amelyek eszközként a jókhoz vezetnek: igazságainak. Mivel ezek eszközök, szereti őket és indíttatása eszközeivé teszi és így indíttatásokká, válnak formában; ezért az igazság nem más, mint a szeretet indíttatásának formája. Az emberi forma nem más, mint a szeretet összes indíttatásának a formája; a szépség annak értelmessége, amit igazságok által szerez meg, amelyeket külső, vagy belső látással, vagy hallással vesz át. Ezeket a szeretet indíttatásainak formáiba rendezi el, amely formák nagy változatosságúak; de hasonlóságát mind közös formájából származtatja, ami az emberi forma; mindeme formák szépek és szeretetreméltóak a szeretet szemében, de a többi ezek ellentéte. Ebből is nyilvánvaló, hogy a szeretet összekapcsolódik az értelemmel, nem pedig ellenkezőleg és hogy kölcsönös összekapcsolódásuk is a szeretettől van. Ezt értjük az alatt, hogy a szeretet, avagy akarat a bölcsesség, avagy értelem vele való viszont-csatlakozását okozza.

412. Az elmondottak egy bizonyos képmásban láthatók és megerősíthetők a szívnek a szeretettel és a tüdőnek az értelemmel való összefüggésével, amirő1 fentebb olvashatunk. Mivel a szív összefügg a szeretettel, annak meghatározói, amelyek az ütőerek és visszerek, összefüggnek az indíttatásokkal és a tüdőben az igazság indíttatásaival; és mivel a tüdőben más, levegő-edényeknek hívott edények is vannak, amelyek által a légzés történik, ezért eme edények a felfogásokkal függnek össze. Jól meg kell értenünk, hogy az üterek és visszerek a tüdőben nem indíttatások és hogy a légzések nem felfogások és gondolatok, hanem hogy ezek összefüggések, mert összefüggésben avagy egyidejűleg cselekszenek. Hasonló módon meg kell figyelnünk a szívről és tüdőről, hogy ezek nem szeretet és értelem, hanem összefüggések; és mivel összefüggések, az egyik látható a másikban. Aki csak ismeri a tüdő bonctani felépítését és összehasonlítja a tüdőt az értelemmel, világosan láthatja, hogy az értelem semmit nem tesz magától, hogy nem fog fel, avagy gondolkodik magától, hanem hogy mindent a szeretet indíttatásaiból tesz, amelyeket az értelemben a tudás, az értés és a tudott, értett dolog látása indíttatásainak hívunk, amelyekkel fentebb foglalkoztunk; mert a tüdő összes állapota a szívből, gyűjtőérből és a fő ütőérből jövő vértől függ. A légcsövi elágazásokban folyó légzések ezen erek állapotától függően léteznek; mert amikor a vér befolyása megszűnik, akkor a légzés is megszűnik. Sokkal többet felfedezhetünk, ha összehasonlítjuk a tüdő felépítését az értelemmel, amivel összefügg; de mivel a bonctant csak kevesen ismerik és mivel ha bármit ismeretlen dologgal akarunk bemutatni, avagy megerősíteni, az a dolgot homályba helyezi, ezért nem célszerű többet mondani e témáról. A tüdő felépítésének ismeretében teljesen meggyőződtem arról, hogy a szeretet indíttatásai által összekapcsolódik az értelemmel, és hogy az értelem nem cselekszik a szeretet egy indíttatásához sem /nem/ járul hozzá hanem kölcsönösen a szeretet csatlakoztatja önmagához ama céllal, hogy a szeretetnek érző és cselekvő élete lehessen. De különösen meg kell jegyeznünk, hogy az embereknek kétrétű légzése van - az egyik lelkéé és a másik testéé, és hogy a lélek légzése az agyakból való szálaktól függ és a test légzése a szívből, gyűjtőérből és főütőérből való véredényektől. Sőt nyilvánvaló, hogy a gondolkodás hozza létre a légzést, valamint hogy a szeretet indíttatása hozza létre a gondolkodást; a gondolat indíttatás nélkül olyan lenne, mint a légzés szív nélkül, ami lehetetlen. Ebből nyilvánvaló, hogy a szeretet indíttatása kapcsolódik össze az értelem gondolatával, amint fentebb mondtuk, ugyanolyan módon, ahogy a szív összekapcsolódik a tüdővel.

413. XIII. A bölcsesség avagy értelem ama erő révén, amit a szeretet avagy akarat adott neki, felemelkedhet és átveheti a Menny fényében levő dolgokat és felfoghatja őket. Fentebb sok helyen megmutattuk, hogy az emberek felfoghatják a bölcsesség titkait, amikor hallják azokat. E képesség az értelmesség, amellyel minden ember a teremtés révén rendelkezik. Hogy képesek vagyunk belsőleg megérteni dolgokat és eldönteni mi igaz és méltányos, jó és igaz, - ez különbözteti meg az embereket az állatoktól; ezért erre gondolunk, amikor azt mondjuk, hogy az értelem felemelhető és átveheti és felfoghatja a Menny fényének dolgait. Látható, hogy ez a helyzet egy bizonyos képmásban a tüdőben is, mert a tüdő az értelemmel függ össze. Látható a tüdő sejtes állományából, ami a legkisebb mirigyekig folytatódó légcsövekből áll, amely mirigyek a légzésben a levegő átvevői; ezek ama állományok /tartalmak/, amelyekkel a gondolatok egyet alkotnak összefüggés által. E sejtes állomány olyan, hogy két állapotban kitágulhat és összehúzódhat; az egyikben a szívvel és a másikban majdnem elkülönülten. a szívtől. A szívvel együttes állapotában a tüdői ütőerek és visszerek terjesztik ki és húzzák. össze, amelyek csak .a szívből vannak;/?/ a szívtől majdnem elkülönült állapotban a légcsövi ütőerek és visszerek által, amelyek .a gyűjtőérből és a főütőérből vannak; ez utóbbi edények a szíven kívül esnek. .Ez a helyzet a tüdőkben, mert az értelem felemelkedhet az ember saját szeretete fölé, ami a szívvel függ össze és átvehet fényt a Mennyből. De mégis amikor az értelem az ember saját szeretete fölé emelkedik, akkor nem távolodik el a szeretettől, hanem abból származtatja azt, amit a tudás és értés indíttatásának hívunk, a világban kapott valamiféle megbecsülés, dicsőség, avagy nyereség kedvéért. Ez némileg minden szeretethez hozzátapad felszínként és emiatt a szeretet felszíne világos; de a bölcs embereknél ez átlátszó. E megfigyeléseket a tüdőről annak bizonyítására hoztuk fel, hogy az értelem felemelkedhet és átveheti és felfoghatja a Menny fényének dolgait, mert teljes összefüggés áll fenn. Összefüggés által a tüdő látható az értelemből és az értelem a tüdőből és így mindkettőből megerősítés származhat.

414. XIV. A szeretet avagy akarat hasonlóképp felemelkedhet és felfoghatja a Menny hevének dolgait, ha ama fokozaton szereti hitvesét. Megmutattuk az előző cikkelyben és sok helyen fentebb, hogy az értelem felemelkedhet a Menny fényébe és elsajátíthatja a bölcsességet; és azt is megmutattuk, hogy a szeretet, avagy akarat ugyanúgy felemelhető, ha a Menny fényének avagy a bölcsességnek dolgait szereti. Azonban a szeretetet avagy akaratot nem emelheti fel a megbecsültség, dicsőség, avagy nyereség semmi dolga, mint célja, hanem a haszon szeretete, - nem az egyén kedvéért, hanem a felebarát kedvéért. Mivel e szeretetet csak az Úr adja a Mennyből és akkor, amikor az ember a gonoszságokat bűnként kerüli, ezért a szeretetet, avagy akaratot is eme eszközök emelhetik fel, de ezek nélkül ez nem megy. Azonban a szeretet, avagy akarat a Menny hevébe emelkedik, de az értelem a Menny fényébe; és ha mindkettő felemelkedik, akkor ott házasság jön létre, amit mennyei házasságnak hívunk, mert a mennyei szeretet és bölcsesség frigye; ezért mondjuk, hogy a szeretet is felemelkedik, ha szereti a bölcsességet - hitvesét - ama fokozaton. A felebarátnak az Úrtól való szeretete a bölcsesség szeretete, avagy az emberi értelem valódi szeretete. Ez hasonlít a fény és hő esetére a világban. A fény létezik hő nélkül és hővel; hő nélkül télen, és hővel nyáron; és amikor hő van a fénnyel, akkor minden virágzik; az emberben a tél fényével összefüggő fény a bölcsesség a maga szeretete nélkül és az emberben a nyár fényével összefüggő fény a bölcsesség a maga szeretetével.

415. A bölcsesség és szeretet összekapcsolódása és szétválása látható képmásként, úgymond, a tüdő és szív összekapcsolódásában. A szív az általa továbbított vér segítségével összekapcsolódhat a léghólyagocskák ágaival és összekapcsolódhat ama vér által is, amit nem ő továbbít oda, hanem a gyűjtőér és a főütőér. Így a test légzése elkülöníthető a lélek légzésétől; de amikor csak a szívből jövő vér cselekszik, akkor a légzések nem elkülöníthetők. Nos, mivel összefüggés által a gondolatok egyet alkotnak a légzésekkel, ezért a tüdők kétrétű állapota a légzés tekintetében világosan bizonyítja, hogy az ember gondolhat egy dolgot és másokkal együtt beszélhet és cselekedhet a gondolatából, valamint másként is gondolkodhat, beszélhet és cselekedhet, amikor nincs társaságban, azaz amikor nem fél a megbecsültség semmilyen gondolatai miatti elvesztésétől. Akkor gondolkodhat és beszélhet Isten, felebarátja, az egyház lelki dolgai és a polgári és erkölcsi törvények ellen is és cselekedhet is ellenük lopással, bosszúállással, káromkodással és házasságtörés elkövetésével. De társaságban, ahol fél a megbecsültség elvesztésétől, mindenestől beszélhet, prédikálhat és cselekedhet úgy, mint egy lelki, erkölcsi és polgári ember. Ebből nyilvánvaló, hogy a szeretet avagy akarat, mint az értelem, felemelhető és átveheti a Menny hevének, avagy szeretetének dolgait, ha a bölcsességet ama fokozaton szereti; és ha nem szereti a bölcsességet, hogy úgymond, elkülönülhet.

416. XV. Máskülönben a szeretet avagy akarat lehúzza a bölcsességet avagy értelmet annak emelkedettségéből, hogy vele együtt cselekedjen. Van természeti szeretet és van lelki szeretet. Aki a természeti és ugyanakkor a lelki szeretetben is van, az értelmes; de aki csak a természeti szeretetben van, az gondolkodhat épp úgy ér telmesen, mint a lelki ember, de mégsem értelmes, bár: felemeli értelmét a Menny fényébe, következésképp a bölcsességbe, a bölcsességnek, avagy a Menny fényének dolgai mégsem tartoznak szeretetéhez. Bár szeretete valójában ezt teszi, de a megbecsültség, dicsőség és nyereség indíttatásából. Azonban amikor az illető felfogja, hogy nem vesz át semmi ilyesmit ama emelkedettségből, amit akkor ismer fel, amikor önmagában gondolkodik természeti szeretetéből, akkor nem szereti ama dolgokat, amelyek a Menny fényéi, azaz a bölcsességéi; amiért is akkor lehúzza az értelmet emelkedettségéből, hogy vele egyként cselekedjen. Például: amikor az értelem emelkedettsége folytán a bölcsességben van, akkor a szeretet látja az igazság az őszinteség a szívesség és a valódi szeretet természetét. Ezt láthatja a természeti szeretet az értésnek és a dolgok mennyei fényben való látásainak képessége folytan; és még beszélheti, prédikálhatja és le is írhatja őket, mint egyszerre erkölcsi és lelki erényeket. De amikor az értelem nem emelkedett, akkor a szeretet, ha csupán természeti, nem látja eme erényeket, hanem az igazság helyett igazságtalanságot, őszinteség helyett csalást, szüzesség helyett bujaságot és így tovább. Ha aztán a szeretet ama dolgokra gondol, amelyekről beszélt, amikor az értelem emelkedett volt, akkor lehet, hogy kineveti azokat és csak azt gondolja, hogy azok más emberek becsapására szolgálnak. Ebből látható, hogy hogyan kell értenünk, hogy a szeretet, ha. nem szereti a bölcsességet, hitvesét, ama fokozaton, akkor lehúzza őt emelkedettségéből, hogy egyként cselekedjen vele. Fentebb a 414. pontban látható, hogy a szeretet felemelkedhet, ha a bölcsességet ama fokozaton szereti.

41'7. Nos, mivel a szeretet összefügg a szívvel és az értelem a tüdővel, a fent elmondottak bizonyíthatók ezek összefüggésével; következésképp az is, hogy hogyan emelhető az értelem a bölcsességig az ember szeretete fölé és hogyan húzza le az értelmet emelkedettségéből ama szeretet, ha az csak természeti. Az embernek kétrétű légzése van, az egyik a testéé, a másik pedig a lelkéé. E két légzés szétválhat és összekapcsolódhat. A pusztán természeti emberben, különösen a képmutatókban ezek elkülönültek, de a lelki és őszinte emberben ritkán ez a helyzet; Ezért a pusztán természeti ember és a képmutató, akiben az értelem emelkedett és aki emlékezetében ezért sok dolog megmarad, ami a bölcsességé, bölcsen tud beszélni társaságban az emlékezetéből való gondolkodásból fakadóan. De amikor nincs társaságban, akkor nem emlékezetéből gondolkodik, hanem lelkéből, következésképp szeretetéből; és ugyanilyen módon lélegzik, mert a gondolkodás és légzés összefüggően cselekszik. Fentebb megmutattuk, hogy a tüdő felépítése olyan, hogy lélegezni tud a szívből való vér segítségével és a szíven kívül álló vér segítségével is.

418. Általános vélemény, hogy a bölcsesség alkotja az embert; és így, amikor hallják az emberek, hogy bárki bölcsen beszél és tanít, akkor azt hiszik, hogy az illető bölcs; sőt, ilyenkor ő maga is annak gondolja magát, mert amikor társaságban beszél és tanít, akkor emlékezetéből gondolkodik és ha csu pán természeti, akkor szeretete felszínéből, ami a megbecsültség, dicsőség, avagy nyereség indíttatása. De amikor egyedül van, akkor lelke belső szeretetéből gondolkodik és akkor néha nem bölcsen, hanem őrülten. Ebből látható, hogy senki nem ítélhető meg beszéde bölcsességéből, hanem csak életéből; azaz nem az élettől elkülönített beszéde bölcsességéből, hanem az élettel összekapcsolódott beszéd bölcsességéből. Élet alatt a szeretetet értjük. Fentebb megmutattuk, hogy a szeretet az élet.

419. XVI. A szeretetet avagy akaratot az értelemben levő bölcsesség tisztítja meg, ha együtt emelkednek. Az ember születésétől fogva csak önmagát és a világot szereti, mert semmi más nem jelenik meg szemei előtt és ezért semmi mást nem forgat elméjében. E szeretet test-természeti és anyaginak hívható; és ráadásul tisztátalanná vált, mert a szülőkben elkülönült a mennyei szeretettől. E szeretet nem különíthető el tisztátalanságától, csak ha az ember képes felemelni értelmét a Menny fényébe és látni, hogy hogyan kellene élnie, hogy szeretete együtt felemelkedhessen az értelmével a bölcsességbe. Az értelem által a szeretet, azaz az ember látja ama gonoszságokat, amelyek szennyezik és piszkítják a szeretetet. Azt is látja, hogy ha ama gonoszságokat bűnként kerüli és elfordul azoktól, akkor az ezekkel ellentétes dolgokat szereti, amelyek mindegyike mennyei. Akkor látja az eszközöket is, amelyekkel ama gonoszságokat kerülheti és bűnként elfordulhat tőlük; ezt a szeretet, ami az ember, ama képességével látja, hogy felemeli értelmét a Menny fényébe, ahonnan a bölcsesség jön. Ezesetben amennyire a szeretet a Mennyet teszi az első helyre és önmagát a másodikra, annyira tisztul meg a szeretet tisztátalanságától és megszűrődik; azaz amennyire felemelkedik a Menny hevébe és csatlakozik a Menny fényéhez, amelyben az értelem van, és létrejön a frigy, ami a jó és igazság házassága, azaz a szereteté és bölcsességé. Mindenki megértheti értelmében és láthatja értelmesen, hogy amennyire kerüli a lopásokat és csaló tetteket és elfordul azoktól, annyira szereti az őszinteséget, becsületességet és igazságosságot; valamint hogy amennyire kerüli a bosszúállást és,gyűlöletet és elfordul attól, annyira szereti felebarátját; és hogy amennyire kerüli a házasságtöréseket és elfordul azoktól, annyira szereti az erkölcsösséget és így tovább. Sőt, alig valaki tudja, hogy mi van a Mennyből és az Úrból az őszinteségben, becsületben, és igazságosságban, a felebaráti szeretetben, erkölcsösségben és a mennyei szeretet többi indittatásában, amíg e1 nem távolította azok ellentéteit. Amikor eltávolítja ellentéteit, akkor ama indíttatásokban van és azokból tudja és látja eme indíttatásokat; ezen állapotig egyfajta lepel tevődik közbe, amely valójában közvetíti a Menny fényét a szeretetnek, de mivel az nem szereti a bölcsességet, hitvesét ama fokozaton, nem veszi át azt, sőt esetleg szidja és dorgálja e bölcsességet, amikor az visszatér emelkedettségéből, de ez mégis megbékíti, - hogy az ember értelmének bölcsessége a megbecsültség, dicsőség és nyereség szolgája legyen, mint eszköz. De ezesetben az ember önmagát és a világot teszi az első helyre és az Urat és Mennyet a második helyre. A második helyre tettet annyira szereti, amennyire az szolga; és ha nem szolgál az, akkor halála után bármi áron megtagadja és elutasítja, ha nem előbb. Ebből aztán nyilvánvaló, hogy a szeretet, avagy akarat az értelemben tisztul meg, ha együtt emelkednek.

420. Ugyanez ábrázolódik ki a tüdőben, amelyből az ütőerek és visszerek a szeretet indíttatásaival függnek össze és a légzések az értelemből való felfogásokkal és gondolatokkal, amint fentebb mondtuk. Sok tapasztalatból nyilvánvaló, hogy a szív vére a tüdőben tisztítja meg magát a finomítatlan anyagoktól és ott is táplálkozik a megfelelő anyagokkal a belégzett levegőből. Nyilvánvaló, hogy a vér a feldolgozatlan anyagoktól a tüdőben tisztul meg, nem csak a befolyó vérből, ami vénás és ezért tele van az ételből és italból összegyűjtött tápnedvvel, hanem a kilégzések párásságából is és szagukból épp úgy, mint a szív bal kamrájába visszatért vér csökkent mennyiségéből. Világos, hogy a vér a megfelelő anyagokkal a belégzett levegőből táplálkozik a szagok és kigőzölgések mérhetetlen bőségéből, amelyeket folyton kibocsátanak a bozótosok, kertek és ültetvények és a különféle sók mérhetetlen mennyiségéből, amelyek a vízzel jönnek ki a talajból, folyókból és tavakból, és az emberi és állati kigőzölgések és párák mérhetetlen mennyi.ségéből, amelyek a levegőt átitatják. Nem tagadhatjuk, hogy ezek belépnek a tüdőbe a levegővel; és mivel ez a helyzet, nem tagadhatjuk hogy a vér kivon onnan olyan dolgokat, amelyek szolgálhatnak neki és ama dolgok szolgálhatnak, amelyek összefüggnek szeretete indíttatásaival. Ezért a légkamrákban, avagy a tüdő legbelső részeiben, kis szájakkal eláttott kis erek sokaságai vannak, amelyek az ilyen dolgokat elnyelik; és ezért a szív bal kamrájába visszatért vér ütőeri és piros lesz. E megfontolások bizonyítják, hogy a vér megtisztítja magát a másnemű dolgoktól és a vele egyneműekkel táplálkozik. Még nem tudjuk, hogy a vér a tüdőben az elme indíttatásaival összefüggésben tisztul és táplálkozik, de nagyon jól tudják ezt a lelki világban; mert az angyalokat a Mennyekben csak olyan illatok gyönyörködtetik, amelyek összefüggnek bölcsességük szeretetével; míg a pokolban levő szellemeket csak olyan szagok gyönyörködtetik, amelyek összefüggnek valamely a bölcsességgel ellentétes szeretettel; az előbbi illatok kellemesek, de az utóbbi szagok büdösek. Következményként fakad az, hogy a világban levő emberek vérüket hasonló dolgokkal itatják át szeretetük indíttatásainak összefüggése értelmében; mert amit az ember lelke szeret, a vére összefüggés szerint azt kívánja és vonzza a légzésben. Eme összefüggésből következik, hogy az ember szeretét illetően akkor tisztul meg, ha szereti a bölcsességet és hogy akkor szenynyeződik, ha nem szereti azt; mivel az ember teljes megtisztu-lását a bölcsesség igazságai végzik el és teljes beszennyezését az azokkal ellentétes hamisságok.

421. XVII. A szeretet avagy akarat az értelemben és azáltal szennyeződik be, ha nem emelkednek együtt; mert ha a szeretet nem emelkedik, akkor tisztátalan marad, amint fentebb mondtuk a 419,420. pontokban; és amikor tisztátalan. marad, akkor tisztátalan dolgokat szeret, mint a bosszú, gyűlölet, csalás, káromkodás, házasságtörés; akkor ezek indíttatásai, amelyek kívánságok, visszautasítják az irgalmasság, igazságosság, őszinteség, igazság és erkölcsösség dolgait. Azt mondjuk, hogy a szeretet az értelemben és azáltal szennyeződik be; az értelemben, amikor a szeretetet ama tisztátalan dolgok indítják; az értelem által, amikor a szeretet a bölcsesség dolgainak a maga szolgáivá válását okozza és még inkább, amikor azokat kitekeri, meghamisítja és elferdíti. Nem szükséges a szív állapotáról, avagy a tüdőben vérének állapotáról , - ami összefügg e dolgokkal, többet mondanunk, mint amit fentebb a 420. pontban mondtunk. Csak azt, hogy a vér tisztulása helyett szenynyeződése jön létre; és a vér kellemes kigőzölgésekkel való táplálása helyett a bűzökkel táplálkozik; épp úgy, ahogy ez a Mennyben és pokolban van.

422. XVIII. A bölcsesség által az értelemben megtisztított szeretet lelkivé és mennyeivé válik. Az ember természetinek születik, de amilyen arányban értelme a Menny fényébe emelkedik és szeretete ugyanakkor a Mennny hevébe, úgy lelkivé és mennyeivé válik; ezesetben olyanná lesz, mint az Éden kertje, amely egyidejüleg van tavaszi fényben és tavaszi hőben. Az értelem nem válik lelkivé és mennyeivé, de a szeretet igen; és amikor a szeretet az, akkor hitvesét, az értelmet is lelkivé és mennyeivé teszi. A szeretetet a bölcsesség igazságai szerinti élet teszi ilyenné, amely igazságokat az értelem tanít és mutat. A szeretet ezeket értelme által szívja magába, nem pedig magától; mert a szeretet nem emelkedhet, csak ha tud igazságokat és nem tudhatja azokat, csak a felemelt és megvilágosított értelem által; és akkor felemeli az igazságok tevése olyan arányban, amennyire szereti azokat. Más dolog érteni és más akarni ; avagy más mondani és más tenni. Vannak némelyek, akik értik és szólják a bölcsesség igazságait, de se nem akarják, se nem teszik azokat. Amikor a szeretet teszi a fény igazságait, amelyeket ért és szól, akkor felemelkedik. Az ember láthatja ezt egyedül megfontolásából; mert mi az, ha valaki érti és szólja a bölcsesség igazságait, míg azokkal ellentétben él, azaz míg ellenük akar és tesz. A bölcsesség által megtisztított szeretet lelkivé és mennyeivé válik, mert az ember életének három fokozata van, természeti, lelki és mennyei /a II. Részben foglalkoztunk velük /, és az ember felemelhető az egyikből a másikba. De nem egyedül a bölcsesség emeli, hanem a bölcsesség szerinti élet, mert az ember élete a szeretete; ezért amennyire a bölcsesség szerint él, annyir a szereti azt és olyan. arányban él a bölcsesség szerint, amennyire megtisztul a tisztátalanságoktól, amelyek a bűnök; és szereti a bölcsességet annyira amennyire ezt teszi.

423. Nem látható olyan jól, hogy a bölcsesség által az értelemben megtisztított szeretet lelkivé és mennyeivé válik, a szív és tüdő összefüggése által, mert senki sem láthatja ama vér minőségét, amely a tüdőt a légzés állapotában. tartja. A vérben hemzseghetnek a tisztátalanságok és mégsem különböztethető meg a tiszta vértől; és a pusztán természeti ember légzése hasonlónak tűnik a lelki ember légzéséhez. De a különbséget jól értik a Mennyben, mert mindenki a szeretet és bölcsesség házassága szerint lélegzik ott; ezért bár az angyalokat e házasság szerint ismerik, légzésiek szerint is ismerik: és ezért amikor bárki belép a Mennybe, aki nincs a frigyben, az mellkasában kínt tapasztal és levegő után kapkod, mint aki haláltusában van. Ezért ilyen emberek fejjel levetik magukat és soha nem nyugszanak, amíg azokkal nincsenek, akik hasonló légzésben vannak, mert akkor összefüggés által hasonló indíttatásban vannak és ezért hasonló gondolkodásban. Ebből meglátszhat, hogy a lelki embernél a tisztább vér, amit némelyek állati léleknek hívnak, megtisztul; és olyan arányban tisztul, ahogy az ember a szeretet és bölcsesség házasságában van; e tisztább vér legközelebbien e friggyel függ össze; és mivel ez befolyik a test vérébe, következésképp az utóbbit is megtisztítja. Ennek fordítottja történik azokkal, akikben a sze retet beszennyeződött az értelemben. De, amint mondtuk, senki nem derítheti fel ezt a vérrel való kísérletezésből, hanem csak a szeretet indíttatásai által, mert ezek összefüggnek a vérrel.

424. XIX. Az értelemben és azáltal beszennyezet szeretet természetivé, érzékivé és testivé válik. A lelki szeretettől elkülönített természeti szeretet ellentétes a lelki szeretettel; mert a természeti szeretet az önszeretet és a világ szeretete és a leki szeretet az Úr és a felebarát iránti szeretet; és az önszeretet és a világ szeretete lefelé és kifelé néz és az Úr szeretete felfelé és befelé néz. Amiért is amikor a természeti szeretet elkülönül a lelki szeretettől, akkor nem emelkedhet fel az ember saját tulajdonságából, hanem abba merülve marad és amennyire szereti azt, annyira ragad hozzá; és aztán ha az értelem felemelkedik és látja a bölcsesség igazságait a Menny fényénél, akkor a természeti szeretet lehúzza azt és önmagához kapcsolja a maga tulajdonába és ott vagy elutasítja az értelem a bölcsesség igazságait, vagy meghamisítja őket, vagy körülveszi magát velük, hogy szólhassa őket a hírnév kedvéért. Mivel a természeti szeretet emelkedhet fokozatok által és lelkivé és mennyeivé válhat, úgy süllyedhet is fokozatok által és érzékivé és testivé válhat; és annyira süllyed, amennyire az uralkodást nem a hasznok szeretetéből fakadóan szereti, hanem egyedül az önszeretetből; e szeretetet hivjuk ördögnek. Akik e szeretetben vannak, azok beszélhetnek és cselekedhetnek úgy, mint a lelki szeretetben levők; de akkor vagy emlékezetből beszélnek és cselekszenek, vagy az értelemből, amely felemelte magát a Menny fényébe. Mindazáltal ama dolgok, amelyeket szólnak és tesznek, hasonlatként olyanok, mint a gyümölcsök, amelyek felszíne szépnek látszik, de amelyek belül rothadtak; avagy mint a mandulák amelyek csonthéja épnek látszik, de amelyeket belül féreg rágott. E dolgokat a lelki világban ábránd képeknek és ezáltal szajháknak hívják, amelyek neve ott csábító, széppé teszik magukat és kecses öltözékekben csodálják magukat, de mindazonáltal amikor az ábrándkép eltávolítódik, akkor kísérteteknek tűnnek fel. E dolgok is olyanok, mint az ördögök, akik világosság angyalává teszik magukat. Amikor a testi szeretet lehúzza értelmét, - amint ez a helyzet, amikor az ember egyedül van és szeretetéből gondolkodik - akkor Isten ellen gondolkodik az illető a természetnek kedvezve, a Menny ellen a világnak kedvezve és az egyház jói és igazságai ellen a pokol gonoszságainak és hamisságainak kedvezve; így a bölcsességgel ellentétben. Ebből látható a testi ember természete; ő nem értelmét illetően testi, hanem szeretetét tekintve, azaz nem értelmét tekintve testi, amikor társaságban beszél, hanem amikor önmagával beszél lelkében; és mivel lelkében ilyen, ezért halála után mind szeretetét mind értelmét illetően azzá válik, amit testi szellemnek hívunk. Akkor, akik a világban az önszeretetből fakadóan különősen szerették az uralkodást és ugyanakkor értelmük felsőbbrendű emelkedettségben volt, azok testüket illetően egyiptomi múmiáknak látszanak és elméjüket illetően butáknak és őrülteknek tűnnek. Ki tudja a világban, hogy e szeretet önmagában ilyen természetű? Mindazáltal ott valóban létezik az uralkodásnak a haszon szeretetéből fakadó szeretete - nem az egyén kedvéért való haszon szeretetéből, hanem a közjó kedvéért; azonban az emberek alig tudják megkülönböztetni az egyiket a másiktól, de mégis akkora eltérés van köztük, mint a Menny és pokol között. A kormányzás e két szeretete közti különbség látható a Menny és pokol című írás 531.-565. pontjaiban.

425. XX. Az értés értelmességnek hívott képessége, és a cselekvés szabadságnak hívott képesség mégis marad. Az ember e két képességével fentebb a 264-267. pontokban foglalkoztunk. Az ember azért rendelkezik e két képességgel, hogy természetiből lelkivé válhasson, azaz újjászülethessen; mert, amint fentebb mondtuk, az ember szeretete válik lelkivé és születik újjá, és nem válhat lelkivé avagy születhet újjá, ha értelme nem tudja, hogy mi gonosz és mi jó és ezért mi az igaz és mi hamis. Amikor tudja ezeket, akkor választhatja az egyiket, avagy a másikat; és ha a jót választja, akkor tájékoztathatja értelme az eszközökről, amelyek által jóvá lehet. Minden eszköz adott, amelyek által az ember jóvá lehet. Az értelmesség szerepe az, hogy eme eszközöket ismerje és értse, és a szabadság szerepe az, hogy akarja és tegye ezeket; a szabadságnak kell akarnia, tudnia, értenie és gondolnia. Is ezeket. Akik az egyház tanításából hiszik, hogy a lelki, avagy hittudományi dolgok meghaladják az értelmet és hogy ezért ezeket hinni kell anélkül, hogy értenénk, azok semmit nem tudnak az értelmesség és szabadság képességéről. Az ilyen emberek nem tehetnek mást, csak tagadják az értelmesség képességét. Akik pedig az egyház tanításából hiszik, hogy senki sem tehet jót önmagától és hogy ezért a jót semmi aka rásból nem kell tenni a megváltás kedvéért, azok nem tehetnek mást, csak tagadják a vallás alapelvéből kiindulva e mindkét képességet, amelyeknek az ember birtokában van. Ezért azokat is, akik megerősödtek e meggyőződésekbe: haláluk után hitük szerint megfosztják mindkettőtől és mennyei szabadság helyett, amelyben lehetnének, pokoli szabadságban vannak és az angyali bölcsesség helyett, amelyben lehettek volna az értelmességből fakadóan, pokoli őrültségben vannak. És, ami csodálatos, elismerik, hogy e mindkét képességnek helye van a gonoszságok tevésében és hamis dolgok gondolásában; mert nem tudják, hogy a gonoszságok tevéseinek szabadsága rabszolgaság és hogy a hamis dolgok gondolásának értelmessége értelmetlen. Azonban figyelembe kell vennünk, hogy sem a szabadság, sem az értelmesség nem az emberé, hanem az Úré az emberben és hogy ezek nem tulajdoníthatók az embernek sajátjaiként, hanem hogy fo lyamatosan az Úréi az emberben és mégsem vehetők el soha az embertől. Nélkülük az ember nem üdvözülhet, mert nélkülük nem születhet újjá, amint fentebb mondtuk. Ezért az embert oktatja az egyház, hogy nem tud igazságot gondolni magától, se nem tehet jót magától. De mivel az ember nem másként fog ja fel, mint hogy önmagától gondol igazságot és önmagától tesz jót, nyilvánvalóan úgy kellene hinnie, hogy úgy gondol igazságot, mintha önmagától tenné, és úgy tesz jót, mintha önmagától tenné; ha nem hiszi ezt, akkor vagy nem gondol igazságot, vagy nem tesz jót és így nincs vallása, avagy hogy önmagától gondol igazságot és tesz jót és ezesetben önmagá nak tudja be azt, ami isteni. Látható, hogy az embernek úgy kellene igazságot gondolni és jót tenni, mintha magától ten né, az Új Jeruzsálem tanítása az Életről címü írás elejétől a végéig.

426. XXI. A lelki és mennyei szeretet a felebarát és az Úr iránti szeretet; és a természeti és érzéki szeretet a világ és önmagunk szeretete. A felebaráti szereteten a hasznok szeretetét értjük és az Úr. iránti szereteten a hasznok tevésének szeretetét, amint fentebb megmutattuk. E szeretetek lelkiek és mennyeiek, mert ha a hasznokat szeretjük és szeretjük őket tenni, akkor az elkülönül attól, ha az ember saját tulájdonát szeretjük. Aki lelkien szereti a hasznokat, az nem tekint önmagára, hanem másokra önmaga nélkül, akiknek a java őt indítja. Az ezekkel ellentétes szeretetek az egyén és a világ szeretete, mert ezek nem tekintenek a haszonra mások kedvéért, hanem az egyén kedvéért és akik ezt teszik, azok megfordítják az isteni rendet és magukat teszik az Úr helyére és a világot a Menny helyére. Ezért visszanéznek az Úrtól és a Mennytől és azért néznek vissza tőlük, hogy a pokol felé nézzenek; de e szeretetekről több látható fentebb a 424. pontban. Azonban az ember nem érzi és nem fogja fel a hasznok tevésének a hasznok kedvéért való szeretetét, amint érzi és felfogja a hasznok tevésének az egyén kedvéért való szeretetét; ezért azt sem tudja, amikor hasznokat tesz, hogy a haszon kedvéért teszi-e őket, avagy önmaga kedvéért. De tudja meg, hogy annyiban teszi a hasznokat a haszon kedvéért amennyiben kerüli a gonoszságo kat; mert amennyire kerüli a gonoszságokat, annyira nem önmagátó, teszi a hasznokat, hanem az Úrtól. A gonosz és jó ellentétes; ezért amennyire bárki nincs a gonoszban, annyira a jóban van. Senki nem lehet a gonoszban és jóban egyszerre, mert senki sem szolgálhat két gazdának egyszerre. E megfigyelésekkel akarjuk megmutatni, hogy bár az ember nem fogja fel érezhetően, hogy a hasznok, amelyeket tesz, a haszon kedvéért vagy önmaga kedvéért vannak-e, azaz hogy lelki avagy pusztán természeti hasznok-e, mégis tudhatja ezt abból, hogy a gonoszságokat bűnnek gondolja-e vagy nem. Ha ezeket bűnnek gondolja, és ezért nem teszi őket, akkor a hasznok, amelyeket tesz, lelkiek; és míg kerüli a bűnöket írtózással, érzékelhetően kezdi felfogni a hasznoknak a haszon kedvéért való szeretetét és ezt a bennük levő lelki örömből fakadóan teszi.

427. XXII. Ugyanez a helyzet az irgalmassággal és hittel és ezek összekapcsolódásával, mint az akarattal és értelemmel és ezek összekapcsolódásával. A mennyeket két szeretet, a mennyei szeretet és a lelki szeretet szerint különböztetjük meg; a mennyei szeretet az Úr iránti szeretet és a lelki szeretet a felebarát iránti szeretet. E szereteteket az különbözteti meg, hogy a mennyei szeretet a jó szeretete és a lelki szeretet az igazság szeretete; mert akik a menynyei szeretetben vannak, azok a jó szeretetéből fakadóan tesznek hasznokat és akik a lelki szeretetben vannak, azok az igazság szeretetéből fakadóan. A mennyei szeretet frigye a bölcsességgel van és a lelki szeretet frigye az értelemmel; mert a bölcsesség tulajdonsága jót tenni a jóból, és az értelemé jót tenni igazságból; ezért a mennyei szretet jót tesz és a lelki szeretet igazságot. Az e két szeretet közti eltérést nem lehet máskent leírni, csak úgy, hogy akik a mennyei szeretetben vannak, azoknak életére bölcsességet írva látunk, és nem emlékeikre és ezért nem beszélnek az isteni igazságokról, hanem teszik őket. De akik a lelki szeretetben vannak, azoknak emlékeire látjuk felírva a bölcsességet és ezért beszélnek az isteni igazságokról és az emlékezetben levő alapelvekből fakadóan teszik őket: Mivel azok életére, akik mennyei szeretetben vannak, a bölcsességet látjuk felírva, ezért ők azonnal felfogják, hogy igazságot hallanak, vagy nem; és amikor megkérdezik őket, hogy az igazság e, akkor csak azt válaszolják, hogy igen vagy nem. Rájuk vonatkoznak az Úr szavai;"Legyen a ti beszédetek igen, igen, nem, nem," Mt 5:37. Mivel pedig ők ilyenek, nem akarnak hallani semmit a hitről, mondván:"Mi a hit? Nem a bölcsesség? Mi pedig az irgalmasság? Nem azt kell tenni?" Mikor pedig azt mondják nekik, hogy a hit annak hivéséből áll, amit nem értünk, akkor elfordulnak mondván: "Ennek az embernek elment az esze." Ezek a harmadik Mennyben vannak és mindenek közt a legbölcsebbek. Ilyenné válnak azok is a világban, akik azonnal életükre alkalmazzák a hallott isteni dolgokat, minthogy elfordulnak a gonoszságoktól, mint alávaló dolgoktól, és csak az Urat imádják. Eme egyének, mivel ártatlanok, mások előtt kisdedeknek tűnnek; és mivel nem beszélgetnek a bölcsesség igazságairól és mivel semmi büszkeség nincs a beszédükben, egyszerűnek is látszanak. Mégis, amikor bárkit hallanak beszélni, akkor hangjából felfogják szeretete összes dolgát és beszédéből értelme minden dolgát. Ők vannak az Úrtól való szeretet és bölcsesség házasságában és képviselik a Menny szívét, amiről fentebb beszéltünk.

428. De akik a lelki szeretetben vannak, avagy a felebaráti szeretetben, azok életére nem a bölcsességet látjuk felírva, hanem az értelmet; mert a bölcsesség szerepe jót tenni a jó indíttatásából, de az értelemé jót tenni az igazság indíttatásából, amint fentebb mondtuk. Ezek sem tudják, mi a hit; ha azt megnevezzük, akkor igazságot értenek és ha az irgalmasságot nevezzük meg, akkor az igazság tevését értik. Amikor azt mondják nekik,, hogy hinniük kell, akkor azt mondják, hogy ez hiábavaló beszédmód és hozzáteszik: "Ki nem hiszi az igazságot?" Ezt azért teszik hozzá, mert látják az igazságot a Mennyük fényében; és annak hivését, amit nem látnak, vagy egyszerűségnek, vagy bolondságnak hívják. Ezek alkotják a Menny tüdejét, amelyről fentebb beszéltünk.

429. De akik a lelki-természeti szeretetben vannak, azoknak sem a bölcsességet, sem az értelmet nem találjuk életükre írva, hanem a hitről valamit az Igéből, amilyen mértékben e hit összekapcsolódott az irgalmassággal. Mivel nem tudják mi az irgalmasság, avagy hogy a hit igazság-e, nem lehetnek a Mennyekben azok között, akik a bölcsességben vagy értelemben vannak, hanem csak azok között, akik az ismeretben vannak. Azonban akik a gonoszságokat bűnként kerülték, azok a legvégső Mennyben vannak egy a hold éjjeli, fényéhez hasonló fényben. De akik nem rögződtek annak hitében, amit nem ismernek és ugyanakkor benne vannak az igazság valamely indíttatásában, azokat oktatják az angyalok és aszerint, ahogy átveszik az igazságokat és életük azokhoz való alkalmazását, felemelik azok társaságaiba, akik a lelki szeretetben vannak és az abból következő értelemben; ezek lelkivé válnak; a többi lelki- természeti marad. Akik az irgalmasságtól elkülönített hitben éltek, azokat eltávolítják és elküldik ki az útról sivatagokba, mert egyáltalán nincsenek a jóban, s így egyáltalán nem a jó és igazság házasságában, mint mindazok, akik a Mennyekben vannak.

430. Mindaz, amit e részben elmondtunk, a szeretetről és bölcsességről, elmondható a hitről és irgalmasságról, ha a lelki szeretetet behelyettesítjük irgalmasság helyére, és az igazságot, amiből az értelem származik, a hit helyére. Ugyanaz, ha azt mondjuk: akarat és értelem, vagy ha azt: szeretet és értelmesség, mivel az akarat a szeretet tárháza és az értelem az értelmesség tárháza. /receptacle, intelligence/

431. Az elmondottakhoz hozzá, akarom tenni eme emlékezetes tényt. A Mennyben mindazok, akik a hasznok indíttatásából tesznek hasznokat, a közösségből származtatják - amelyben vannak hogy bölcsebbek és boldogabbak, mint mások. Ott és köztük hasznokat tenni annyi, mint őszintén, becsületesen, jóságosan és hűen cselekedni hivatásuk végzésében. Ezt ők irgalmasságnak hívják; és az istentiszteleti cselekményeket az irgalmasság jelének hívják és a többi dolgot adósságnak és szeretetszolgálatnak hívják. Azt mondják, hogy .ha bárki külön kötelességét őszintén, becsületesen, jogosan és hűen teszi, akkor a közösség jólétben van és marad fenn; és hogy ez az Úrban lételt jelenti, mert minden, ami az Úrtól folyik, haszon és az a részekből folyik be a közösségbe és a közösségből a részekbe. A részek ott angyalok és a közösség az ő társaságuk.

432. A Z EMBER KEZDEMÉNYEINEK TERMÉSZETE FOGAMZÁSKOR.

Az ember kezdeményeinek, azaz első dolgainak természetét a méhben fogamzás után senki sem ismerheti, mert nem látható; és ráadásul a lelki tartalmakból van, amit a természeti fény nem tud láthatóvá tenni. Nos, mivel van néhány ember az ilyen természetű világban, aki elméjét az ember kezdetének, avagy az apa magjának kinyomozására irányítja, ami által létrejön a fogazmás és mivel közülük sokan ama hibába estek, hogy azt gondolták, hogy az ember kezdeteitől fogva teljességben van, ami az ő kezdeménye, és hogy aztán növekedése által tökéletesedik az ember, felfedték előttem, hogy mi ez a kezdet, avagy első a maga formájában. Ezt angyalok fedték fel előttem, akiknek az Úr jelentette ki; és akik /mivel ezt bölcsességük részévé tették és mivel bölcsességük örömének kell közölnie másokkal azt amit tudnak/ engedély által bemutatták az ember kezdeti formáját szemeim előtt a Menny fényében egy jelképben. Ez a következő volt. Láttam, úgymond, egy agy legapróbb képmását, elől valami arcszerűség finom ábrázolásával minden függelék nélkül. Ez a kezdet a legfelső kidudorodó részben összefüggő gömböcskék és csöppek szövedéke volt és minden gömböcske más, még apróbbakból tevődött össze és ezek mindegyike is hasonló módon mindenek közt a legkisebbekből; így három fokozatú volt. Elől a lapos részben, valami arcszerű ábrázolás látszott. A domború részt egy nagyon finom hártya, avagy agyhártya borította, ami átlátszó volt. A kidudorodó rész, ami egy agy kicsinyített jelképe volt, szintén két kamrára oszlott, ahogy a kifejlett agynak is két féltekéje van; és mondták nekem, hogy a jobb kamra a szeretet tárháza és a bal a bölcsesség tárháza, és hogy csodálatos összefonódásban - úgymond - hitvesek és társak. Sőt, megmutatták a Menny fényében, ami rásütött, hogy belsőleg e kis agy szerkezetét, annak helyzetét és változásait tekintve a Menny rendjében és formájában van és hogy annak külső összessége ellentétes ama renddel és formával. E dolgok megmutatása és látása után az angyalok azt mondták, hogy a két belső fokozat, amelyek a Menny rendjében és formájában vannak, az Úrtól való szeretet és bölcsesség tartályai; és hogy a külső fokozat, ami a Menny rendjével és formájával elléntétes, a pokoli szeretet és őr ültség tartálya; mert az ember az örökletes romlottság által beleszületik a mindenféle gonoszságokba és a gonoszságok ott laknak a szélsőkban. E romlottság nem távolodik el, ha a felső fokozatok nem nyílnak meg, amelyek, mint mondtuk, az Úrtól való szeretet és bölcsesség tárházai. Mivel pedig a szeretet és bölcsesség a leglényegibb ember, mert a szeretet és bölcsesség lényegében az Úr, és mivel az ember e kezdeménye tárház, így a kezdeményben szakadatlan. erőfeszítés van az emberi forma felé, amit fokozatosan fel is ölt.
 
 

TARTALOM

I. Rész

Az Ember Élete a Szeretet. 1

Egyedül Isten, következésképp az Úr maga a Szeretet, mert Ő maga az Élet, az angyalok és az emberek az Élet befogadói. 4

Az Isteni nem térben van. 7

Isten a legigazibb Ember. 11

Az Esse és Existere az Isten-Emberben megkülönböztethetően egy. 14

Az Isten-Emberben a végtelen dolgok megkülönböztethetően egyek. 17 Egy Isten-Ember van, akitől,minden dolog ered. 23

Az Isteni Lényeg /Essence / maga a Szeretet és a Bölcsesség. 28

Az Istnei Szeretet az Isteni Bölcsességből van és az Isteni Bölcsesség az Isteni Szeretetből. 34

Az Isteni Szeretet és az Isteni Bölcsesség tartalom /substancia/ és forma 40

Az Isteni Szeretet és az Isteni Bölcsesség tartalom és forma önmagában, s így az önmagában létező és a kizárólag létező Lét. 44

Az Isteni Szeretet és az Isteni Bölcsesség nem tehet mást, mint más, önmagából teremtett lényekben és létezőkben lenni és létezni. 47

A mindenségben /universum/ minden dolog az Isten- Ember Isteni Szeretetéből és Isteni Bölcsességéből teremtetett. 52

A teremtett mindenségben minden dolog az Isten Ember Isteni Szeretetének és Isteni Bölcsességének befogadója. 55

Minden teremtett dolog egy bizonyos képmásban az embert ábrázolja. 61

Minden teremtett dolog haszna fokozatonként emelkedik .fel, az ember legvégső dolgaitól és az emberen keresztül Istenhez, a Teremtőhöz, akitől erednek. 65

Az Isteni megtölti a mindenség összes terét tér nélkül. 69

Az Isteni minden időben idő nélküli. 73

Az Isteni a legnagyobb és a legkisebb dolgokban is ugyanaz. 77

II. Rész

Az Isteni Szeretet és az Isteni Bölcsesség a lelki világban napként jelenik meg. 83

A napból hő és fény árad, amely az Isteni Szeretetből és az Isteni Bölcsességből származik. 89

Az a nap nem Isten, hanem az Isten-Ember Isteni Szeretetéből és Isteni Bölcsességéből árad; hasonlóképpen a napból származó hő és fény. 93 A lelki hő és a lelki fény az Úrból napként árad. és egyet alkot, miként az Ő Isteni Szeretete és az Ő Isteni Bölcsessége is egyet alkot. 99

A lelki világ napja középmagasságban jelenik meg, távol az angyaloktól, amint a természeti világ napja is távol van az emberektől. 103

A nap és az angyalok közti távolság a lelki világban látszat aszerint, hogy mennyire fogadják be az Isteni Szeretetet és az Isteni Bölcsességet. 108

Az angyalok az Úrban varurak és az Úr bennük; mivel az angyalok a befogadók, így egyedül az Úr a Menny. 113

A lelki világban kelet ott van, ahol az Úr napként megjelenik; a többi égtájat ez határozza meg. 119

A lelki világban az égtájak nem az Úrtól, mint naptól erednek, hanem az angyaloktól aszerint, hogy milyen mértékben befogadók. 124

Az angyalok állandóan az Úr, mint nap felé fordítják arcukat és igy jobbra van nekik dél, balra észak és mögöttük nyugat. 129.

Az angyalok mind lelkének mind testének összes belső része az Úr felé, mint nap felé fordul. 135

Minden lélek, bármilyen minőségű legyen is, hasonló módon fordul az őt kormányzó szeretet felé. 140

Az Isteni Szeretet és az Isteni Bölcsesség – amely az Úrtól, mint naptól árad és hőt és fényt eredményez a Mennyben - maga a kiáradó Isteni, aki a Szentlélek. 146

Az Úr a mindenséget és abban minden dolgot e nap segítségével teremtett, ami az Isteni Szeretet és az Isteni Bölcsesség első kiáradó formája. 151

A természeti világ napja tiszta tűz és ezért halott és mivel a természet eredete ebből a napból származik, az is halott. 157

Két nap, egy élő és egy halott nélkül nem lehet teremtés. 163

A teremtés célja /the end of creation/ - ami az, hogy minden dolog visszatérjen a Teremtőhöz és Vele egyesüljön, - a teremtés legvégső dolgaiban létezik. 167.

III. Rész

A lelki világban légkörök, vizek és szárazföldek éppúgy vannak, mint a természeti világban; de az előzőek lelkiek, míg az utóbbiak természetiek. 173.

A szeretetnek és bölcsességnek fokozatai vannak és ezért a hőnek, fénynek, és a légköröknek is. 179.

Kétféle fokozat van, a magasságnak és a szélességnek fokozatai. 184.

A magasság fokozatai egyneműek /homogeneous/ és az egyik a másikból származik sorozatban, mint a cél, az ok és az okozat. 189.

Az első fokozat mindenestől benne van a következő fokozatokban. 195.

Minden tökéletesedés fokozatokkal és fokozatok szerint növekszik és emelkedik. 199.

Egymás utáni sorrendben az első fokozat alkotja a legmagasabbat és a harmadik a legalacsonyabbat; de egyikdejű rendben az első fokozat alkotja a legbelsőt és a harmadik a legkülsőt. 205.

A legvégső fokozat összetett /complex/, állandó /continent/ és az előző fokozatok alapja /basis/. 209.

A magasság fokozatai a legvégsőjükben vannak teljességükben és erejükben. 217.

Mindkét féle fokozatok megtalálhatók minden teremtett dolgok legnagyobbikában és legkisebbikében is. 222

A magasságnak az Úrban három végtelen és teremtetlen fokozata van és az emberben három véges és teremtett fokozata. 230

A magasság e három fokozata minden emberben megvan születésétől kezdve; ezek egymás után megnyithatók és amint megnyílnak, az ember az Úrban van és az Úr benne. 236

A lelki fény az emberbe három fokozat által folyik be, de a lelki hő nem, csak olyan mértékben, amennyire az illető kerüli a gonoszságokat, mint bünöket és az Úrra néz. 242

Ha a legfőbb, avagy lelki fokozat nem nyílik meg az emberben, akkor ő természetivé és érzékivé válik. 248

I. Mi a természeti és a lelki ember. 251

II. Annak a természeti embernek a minősége, akiben a lelki fokozat nyitott. 252

III. Annak a természeti embernek minősége, akiben nem nyitott a lelki. fokozat, mégsem zárt. 253

IV. Annak a természeti embernek a minősége, akiben a lelki fokozat teljesen zárt. 254 V. A természeti ember élete és egy állat élete közötti különbség. 255

Az emberi elme természeti fokozata önmagában tekintve folyamatos, de a két felsőbb fokozattal való összefüggés /correspondence/ által – mivel ezek felemelik - úgy tűnik, mintha részekből állna. 256

A természeti elme, mivel az emberi elme magasabb fokozatainak burka és talapzata /continent/, válaszadó is /re-agent/ és ha a felső fokozatok nem i nyitottak, akkor ellenük cselekszik; de ha nyitottak, akkor velük együtt hat. 260

A gonoszság eredete a visszaélés azokkal a képességekkel, amelyek az ember tulajdonai: értelmes ségnek és szabadságnak hívják őket. 264

I. Egy rossz ember épp úgy élvezi ezeket a képességeket,mint egy jó ember. 266

II. Egy rossz ember visszaél ezekkel a képességekkel, hogy megerősítse a gonoszságo kat és hamisságokat; egy jó ember pedig a jóságok és igazságok megerősítésére használja őket. 267

III.A gonoszságok és hamisságok, amikor megerősitést nyernek, maradnak és az ember irányító szeretetének és életének részévé válnak. 268

IV. Ama dolgokat, amelyek az ember szeretetének részeivé válnak és onnan életének is, a szülő örökíti át utódainak is. 269

V. Minden gonoszság és az abból következő hamisságok, mind az örökletesek, mind a szerzettek, a természeti elmében lakoznak. 270

A gonoszságok és hamisságok teljes ellentétei a jóságoknak és igazságoknak, mert a gonoszságok és hamisságok ördögiek és pokoliak, a jóságok és igazságok pedig isteniek és mennyeiek. 271

I. A természeti elme, ami a gonoszságokban és az azokból következő hamisságokban van, a pokol formája és képmása. 273

II. A természeti elme, ami a pokol formája avagy képmása, három f okozat által ereszkedik lefelé. 274 III.A természeti elme három fokozata, ami a pokol formája és képmása, a lelki elme három fokozatának az ellentéte, ami a menny formája és képmása. 275

IV. A természeti elme, ami pokol, teljes ellentéte a lelki elmének, ami menny. 276

A természeti elme három fokozatának minden dolga benne foglaltatik azokban a tettekben /works/ amelyeket a test cselekedetei hajtanak végre. 277

IV. Rész

Az örökkévaló Úr, aki Jehova, teremtette a mindenséget és minden benne lévő dolgot Önmagából, és nem a semmiből. 282

Az örökkévaló Úr, avagy Jehova, nem teremthette volna a mindenséget és minden benne lévő dolgot, ha nem lenne ember. 285

Az örökkévaló Úr, avagy Jehova, Önmagából hozta létre a lelki világ napját és abból teremtte a mindenséget és minden abban lévő dolgot. 290

Az Úrban három dolog van, ami az Úr: a szeretet ; istenije, a bölcsesség istenije és a haszon istenije; e három a lelki világ napjából jelenik meg, látszatban; a szeretet istenije hő által, a böl csecség istenije fény által és a haszon istenijea légkör által, ami a hordozó. /continent/ 296

A légkörök, amelyekből három van mind a lelki, mind a természeti világban, végső dolgaikban állományokban /substances/ és anyagokban végződnek, mint a földön levők. 302

Az állományokban és anyagokban, amelyekbő, a földek állnak, semmi sem önmagában Isteni, mégis az önmagában Isteniből vannak. 305

Minden haszon,-amely a teremtés célja; formában van és ezek a hasznok formáikat olyan állományokból és anyagoktól kapják mint amijenek a földiek. 307

I. A földekben egy törekvés van hasznok előállítására formákban, avagy hasznok formáinak előállítására. 310

II. A hasznok minden formájában megvan a teremtés egy bizonyos képmása. 313

III. A hasznok minden formájában megvan az ember egy bizonyos képmása. 317

IV. A hasznok összes formájában megvan a végtelen és az örökkévaló egy bizonyos képmása. 318 A teremtett mindenségben az összes dolog a hasznok szempontjábó, nézve az embert jeleníti meg

képmásban; ez tanúsítja, hogy Isten - ember. 319

Az Úr teremtette összes dolog haszon; ezek abban a rendben, fokozatban és tekintetben hasznok, a melyben kapcsolatban vannak az emberre, és az ember álta, az Úrral, Teremtőjükkel. 327

Hasznok a test fenntartására 331

Hasznok az értelmi alap /principle/ tökéletesítésére 332

Hasznok a lelki alap elfogadására az Úrtól. 333

A gonosz hasznokat nem az Úr teremtette, hanem ezek együtt eredtek a pokollal. 336

I. Mit jelentenek a gonosz hasznok a földön. 338

II. Minden dolog, ami gonosz, haszon a pokolban, és minden, ami jó, haszon a mennyben van. 339

III. Állandó befolyás van a lelki világból a természeti világba. 340

IV. A pokolbó, jövő befolyás működteti azokat a dolgokat, amelyek gonosz hasznok, azokon a helyeken, ahol vele összefüggő /correspondens/ dolgok vannak. 341

V. A lelki végső dolog,-felsőbb alapjától, /principle/ elkülönítve,- működteti azt. 345

VI. Két formája van a befolyás általi működés végbemenésének, a növényi és az állati forma. 346

VII.Mindkét forma, amíg csak létezik, felfogja a szaporodás eszközeit 347

A teremtett mindenségben a látható dolgok tanúsitják, hogy a természet semmit sem hozott és semmit sem hoz létre, hanem az Isteni hozott és hoz, létre mindent Önmagából,és a lelki világon. keresztül. 349

V. Rész

Az Úr a Maga számára az emberben két tárházat és lakóhelyet teremtett, amit akaratnak és értelemnek hívunk; az akaratot az Ő Isteni Szeretete számára, és az értelmet az Ő Isteni Bölcsessége számára. 358

Az akarat és az értelem, amelyek a szeretet és bölcsesség tárházai, az agyban vannak, annak egészében és minden egyes részletében és onnan a testben, annak egészében és minden egyes részletében. 362

I. A szeretet és bölcsesség - és innen az akarat és az értelem alkotja az ember legigazibb életét. 363

II. Az ember élete annak alapjaiban /principle / az agyban van és annak alapelveiben /principiates/ a testben. 365

III. Amilyen az élet saját alapjaiban, olyan egészében és minden részében. 366

IV. Az élet eme alapok által van minden részből az egészben és az egészből minden részben. 367

V. Amilyen a szeretet, olyan a bölcsesség és innen olyan az ember. 368

Az akaratnak összefüggése /correspondence/ van a szívvel és az értelemnek a tüdővel. 371

I. Az elme minden része vonatkoztatható az akaratra és az értelemre, és a test minden része a szívre és a tüdőre. 372

II. Összefüggése van az akaratnak és értelemnek. a szívvel és a tüdővel, és az elme minden dolgának összefüggése van a test összes dolgával. 374

III. Az akarat összefügg a szívvel. 378

IV. Az értelem összefügg a tüdővel. 382

V. Ez az összefüggés lehet az eszköze az akarattal és értelemmel, s így a szeretettel és bölcsességgel kapcsolatos sok titok felfedezésének. 385

VI. Az ember elméje az ő lelke /spirit/ és a lélek az ember; a test a külső, ami által az elme, avagy a lélek érez és cselekszik a világban. 386

VII. Az ember lelkének testével való egyesülése akaratának és értelmének szívével és tüdejével való összefüggése által van, ezek szétválása pedig az össze nem függés által. 390.

Minden dolog, ami tudható az akaratról és az értelemről, avagy a szeretetről és a bölcsességről, s így minden, amit az ember lelkéről /soul/ tudhatunk, a szívnek az akarattal és az értelemnek a tüdővel való összefüggéséből tudható. 394

I. A szeretet, avagy az akarat az ember lényegi élete. 399

II. A szeretet, avagy az akarat állandóan a az emberi formára irányul és az emberi forma összes dolgára. 400

III. A szeretet, avagy az akarat nem tud a maga emberi formája által semmit sem tenni a bölcsességgel, avagy az értelemmel való házassága nélkül. 401

IV. A szeretet, avagy akarat előkészít egy házat avagy mennyegzői lakosztályt egy jövendőbeli hitves számára, amely a bölcsesség, avagy az értelem 402

V. A szeretet, avagy az akarat minden dolgot előkészít a maga emberi formájában, hogy az a bölcsességgel, avagy az értelemmel együttesen cselekedhessen. 403

VI. A házasságkötés után az első egyesülés a tudás indíttatása által van, ahonnan az igazság indíttatása ered. 404

VII. A második egyesülés az értelem indíttatása által van, ahonnan az igazság felfogása ered.

VIII. A harmadik egyesülés az igazság látása iránti indíttatás által van, ahonnan a gondolkodás ered.

IX. A szeretet, avagy az akarat e három egyesülés által van érző és tevékeny életében. 406

X. A szeretet, avagy az akarat bemutatja a bölcsességet, avagy az értelmet minden a házában lévő dolognak. 408

XI. A szeretet, avagy az akarat semmit nem tesz, csak a bölcsességel, avagy értelemmel együttesen. 409

XII. A szeretet, avagy akarat összekapcsolódik a bölcsességgel, avagy értelemmel és előidézi a bölcsességben, avagy értelemben, hogy az is viszont-egyesüljön. 410

XIII. A bölcsesség, avagy értelem ama erő révén, amit a szeretet, avagy akarat ad neki, felemelkedhet és átveheti azokat a dolgokat, amelyek a Menny fényéből vannak és felfoghatja őket. 413

XIV. A szeretet, avagy akarat hasonló módon felemelkedhet és felfoghatja ama dolgokat, amelyek a menny hőjéből vannak, ha olyan fokon szereti hitvesét. 414

XV. Máskülönben a szeretet, avagy akarat lehúzza a bölcsességet, avagy értelmet felemelkedettségéből, hogy egyként cselekedjen vele. 416

XVI. A szeretetet, avagy akaratot megtisztítja a bölcsesség az értelemben, ha együtt emelkednek fel. 419

XVII. A szeretetet, avagy akaratot beszennyezi az értelem önmagában, ha nem emelkednek fel együtt. 421

XVIII. A bölcsesség által az értelemben megtisztított szeretet lelkivé és mennyei-. vé válik. 422

XIX. Az értelemben - az értelem által - beszennyezett szeretet természetivé, érzékivé és testivé válik. 424

XX. Az értés képessége, amit értelmességnek hívunk, és a cselekvés képessége, amit szabadságnak hívunk, mégis megmarad. 425

XXI. A lelki és mennyei szeretet a felebarát iránti szeretet és az Úr iránti szeretet a természeti és érzéki szeretet a világ szeretete és az én szeretete. 426

XXII. Ugyanez a helyzet az irgalmassággal és hittel, valamint ezek egyesülésével, mint az akarattal és értelemmel, valamint ezek egyesülésével. 427

Az ember kezdetének természete a fogantatáskor. 432