IGAZ SZÓ A SZERETETRŐL

 

1996.okt. 18.

 

Csakra ír.

 

A szeretet áldására adom meg az én erőmet, mert ez az a szó, amire a legnagyobb szükségetek van! Azért, mert ez a szó az, amiről a legrosszabb megismerésetek, mert olyan megváltoztatást hordoz, hogy nem szerettek, csak saját magatokat szeretitek, aki önző, aki hiú, akiből az önsajnálat származik, és ez a sajnálat veszi el a többi emberre jutó időt, és energiára való megoldást.

 

Az olyan szeretet: amiből a ti szívetekben nem származik megértő megbocsátás, elfogadó sajnálat, és segíteni vágyó készség, az nem szeretet, az csak az önimádat, a számítás, a zsarolás!

 

A szeretet az: ami nem számolja meg az olyan cselekedeteket, amiket másnak adtuk, nem számolja meg az időt, ami másra töltöttünk, és nem számol semmit. Nem ad össze szavakat, amikkel vigasztaltunk, nincs benne olyan sokszorozás, amit elvárunk érte.

 

Az az anya, aki úgy szeret, hogy semmit nem vár el, az az igazi szerető anya! Aki nem azért szül, hogy a gyermeke eltartsa öreg korára. Az az anya, aki nem szeret, az legnagyobb bűnöse az evolúciónak! Az anyai szeretetre szokták azt állítani, hogy önzetlen. De vigyázzanak az anyák, mert az ő szeretetnélküliségük a legnagyobb bűnök egyike.

 

Az anyai szeretet azon önfeláldozás, amikor nem sajnálja az álmot, nem sajnálja az órát, nem sajnálja a kezét, ami tönkremegy a mosásban, és nem sajnálja a hajszínt, ami megvilágosodik az áldozaton, amit megszámlálás nélkül tesz.

 

Az az áldozat nem szokta az időt és a fáradtságot számolni, csak azt az örömöt, amit OKOZOTT.

 

A fénnyel telt derű kiárad az igazi anyákból: akik nem birtokolnak, akik nem számlálnak, akik nem parancsolnak, akik nem kérnek, akik nem számoltatnak el, akiknek nincs dorgáló szavuk, és számon kérő szavuk, akik nem adnak olyan ajándékot, amit visszavárnak, akik nem számolják, hogy hány éves a gyermekük, akik nem szaladnak panaszkodni, amikor megsértette őket a gyermeküknek a szava. AZOK AZ ANYÁK AZOK AKIK A SZERETETET HORDOZZÁK!

 

Ezen anyákhoz kellene hasonlítani az összes embernek, és akkor nem lenne katasztrófa, nem lenne Világvége, nem lennének szegények és gazdagok, árvák és elhagyottak, és kiszolgáltatottak. Nem lennének „szamaritánusok”, akiknek nincs megadva azon bölcsesség, amiből a szeretet forrását meg lehet találni és ezen emberek szívéből az az érzés hal ki, amire a szeretet épül, és az olyan bűnt szül, hogy egyre kevesebb az esély, hogy a szeretet forrását megtalálják. Ők azok, akik: a panaszkodók, akik a gyűlölködők, akik a megzsarolók, akik az átalkodók, akik nem tudnak szabadulni a dogmáiktól, amit a szívük helyére illesztettek. Ez a kép az, ami eltakarja azt az érzést, ami az önfeláldozó szeretet forrása, amiből meríteni lehet.

 

Az Isten áldjon meg.

 

GH Anon : Lelki evolució