Emanuel Swedenborg:
A fehér ló

(White Horse)

WH 1. A fehér ló melyet a Jelenések Könyve 19. fejezete említ János Jelenésekről Való Könyvében az Ige a következőképpen van leírva annak szellemi vagy benső értelmét illetően:
És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és a ki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és Igazságosan ítél és hadakozik. És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, a mit senki nem tud, csak ő maga. És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik. És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura. (Jel. 19:11-14,16)
Senki sem értheti meg, mit jelent minden egyes kifejezés ebben, kivéve, hacsak nem ismeri a belső jelentését. Az nyilvánvaló, hogy minden egyes kifejezés valamilyen tekintetben képviselő és jelképes: mint ahogy ezt láthatjuk is, miszerint "az ég megnyílt"; valamint volt egy "fehér ló"; "és valaki ült azon"; "Igazságosan ítél és hadakozik"; " az ő szemei olyanok, mint a tűzláng"; " az ő fején sok korona"; " az ő neve fel vala írva, a mit senki nem tud, csak ő maga"; "És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve"; "És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon"; "fehér és tiszta gyolcsba öltözve"; "tomporán és ruháján egy név volt felírva"; és kifejezően írva is van, hogy az "Ige" az, amiről szó van, és az Úr az aki az Ige, mivel ezt írja: "a neve Isten ígéjének neveztetik"; és utána is: "az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura". Minden egyes kifejezés értelmezéséből látható, hogy itt az Ige a szellemi ill. benső jelentését illetően van leírva. A "kinyíló ég" jelképezi azt, hogy az Ige benső jelentése látható a mennyben, és következetesen azoknak is, akiknél a világi életben a menny nyitva van. A "ló", mely fehér volt, jelképezi az Ige /felfogását/ értelmét annak bensőit tekintve; hogy ez a "fehér lónak" a jelentése azt rögtön látni fogjuk. Hogy " a ki azon ül vala" az Ige szerint az Úr az, így maga az Ige és ez nyilvánvaló, mivel ez van megírva: " és a neve Isten ígéjének neveztetik", aki a jóból eredően "Hívnek és Igazságosan ítélőnek" neveztetik, az igazból eredően pedig "Igaznak és Igazságosan hadakozónak" neveztetik, mivel az Úr maga az Igazságosság. " az ő szemei olyanok, mint a tűzláng" jelképezi az Isteni igazságot, ami az Ő Isteni szeretetéből való Isteni jóból származik. "Fején sok korona" jelképezi a hit minden jóját és igazságát. "Az ő neve fel vala írva, a mit senki nem tud, csak ő maga" jelképezi, hogy az Ige benső értelmű mivoltát senki sem láthatja, csakis Ő és azok, akiknek feltárja. "Vérrel hintett ruhája" jelenti a betű szerinti Igét, mely ellen erőszakot követtek el. "Mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon" jelenti azokat akik az Ige benső jelentésének értelmességében vannak. "Fehér és tiszta gyolcsba öltözve" jelenti ugyanezeket csak a jóból eredő igaz tekintetében. "És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve" jelenti az igazat és a jót és azok minőségét. Ezekből, és amik az ez előtti és utáni fejezetben találhatók nyilvánvaló, hogy meg van előre jósolva benne, hogy az egyház utolsó idejében az Ige szellemi, azaz benső jelentését feltárják, valamint aminek be kell következnie akkor az is meg van írva. (17-21. vers) Hogy a szavaknak ez a jelentése itt fölösleges lenne bizonyítani, mivel részletesen elmagyarázva megtalálható a Mennyei titkok (The Arcana Coelestia) műben, ahol megtudhatjuk, hogy az Úr az Ige, mert Ő az Isteni igazság (n. 2533, 2803, 2884, 5272, 7835). Hogy az Ige az Isteni igazság (n. 4692, 5075, 9987). Mivel az Úr az Igazságosság, ezért azt olvassuk: " Igazságosan ítél és hadakozik" és az Urat ezért igazságosnak említi, mivel a Saját erejéből mentette meg az emberiséget (n. 1813, 2025-2027, 9715, 9809, 10019, 10152). És az "Igazságos" érdem az ami csakis egyedül az Úrhoz tartozik (n. 9715, 9979). "És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng" jelenti az Isteni szeretet Isteni jójából származó Isteni igazságot. Mert a "szemek" jelentik a hit igazságainak a megértését (n. 2701, 4403-4421, 4523-4534, 6923, 9051, 10569). A "tűzláng" pedig a szeretet jóját (n. 934, 4906, 5215, 6314, 6832). "Az ő fején sok korona" jelenti a hit minden jóját és igazságát (n. 114, 3858, 6335, 6640, 9863, 9865, 9868, 9873, 9905). "Az ő neve fel vala írva, a mit senki nem tud, csak ő maga" jelenti az Ige benső jelentésének milyenségét, amit csak Ő ismer és azok akiknek feltárja, mert "egy név" az egy dolognak a tulajdonságát jelképezi (n. 144, 145, 1754, 1896, 2009, 2724, 3006, 3237, 3421, 6674, 9310). "Vérrel hintett ruhája" jelenti a betű szerinti Igét, mely ellen erőszakot követtek el, mert a "ruha" jelenti az igazságot, melybe a jó van öltöztetve (n. 1073, 2576, 5248, 5319, 5954, 9212, 9216, 9952, 10536). Különösen az igazság a végsőkben, azaz az Ige betű szerint (n. 5248, 6918, 9158, 9212) és mert a "vér" jelképezi az erőszakot hamissággal az igazság ellen (n. 374, 1005, 4735, 5476, 9127). . "Mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon" jelenti azokat, akik az Ige benső jelentésének értelmességében vannak, mert a "seregek" jelentik azokat, akik a menny és az egyház igazságaiban és jóságaiban vannak (n. 3448, 7236, 7988, 8019). Valamint "egy ló" az értelmességet szokta jelenteni (n. 3217, 5321, 6125, 6400, 6531, 6534, 7024, 8146, 8318). És a "fehér" szokta jelenteni az igazságot, mely a menny fényében van, következetesen benső igazság (n. 3301, 3993, 4007, 5319). "Fehér és tiszta gyolcsba öltözve" jelenti ugyanezeket csak a jóból eredő igaz tekintetében, mert a "gyolcs" mely az igazságot jelenti a mennyből eredően, ami a jóból származó igazság (n. 5319, 9469). "És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve" jelenti az igazat és a jót és azok minőségét, mert a "ruha" igazságot jelent, a "név" tulajdonságot, ahogyan azt feljebb láthatjuk, a "tompor" jelenti a szeretet jóját (n. 3021, 4277, 4280, 9961, 10485). "királyoknak Királya, és uraknak Ura" pedig az Úr az Isteni igaz és Isteni jó tekintetében. Az Urat "királynak" nevezi az Isteni igazból eredően (n. 3009, 5068, 6148). És Úrnak nevezi az Isteni jóból eredően (n. 4973, 9167, 9194). Tehát láthatjuk, milyen is az Ige a szellemi vagy benső értelmében, valamint, hogy nincs semmi benne, ami ne tartalmazna valami szellemit, azaz valamit a mennyről és az egyházról.

WH 2. Az Ige prófétai része gyakran említést tesz a lóról, bár eddig senki sem tudta, hogy a "ló" az értelmességet /megérthetőséget/ jelképezi és az "azon ülőt" nevezzük értelmesnek. Valamint az is furcsának és csodálatosnak tűnhet, hogy a "ló" alatt ilyen jelentést értünk szellemi értelemben, következetesen az Igében. Az, hogy ez kétségtelenül így van, láthatóvá válik a következőkben, melyekből néhányat csak én fogok itt most állítani. Izrael próféciájában ezt olvassuk Dánról:
Dán kígyó lesz az úton, szarvaskígyó az ösvényen, mely a ló körmébe harap, hogy lovagja hanyatt esik. (Móz I. 49:17)
Senki sem értheti meg, hogy mit jelent ez a prófécia Izrael egy törzsét illetően, hacsak nem ismeri a "kígyó", a "ló" és a "lovas" jelképét, azt viszont mindenki ismeri, hogy valamilyen szellemi jelentéssel bírnak. Hogy mit jelent minden egyes kifejezés az látható a Mennyei Titkok munkában (n. 6398-6401), ahol a prófécia ki van fejtve. Habakkuknál:
A folyók ellen gerjedt-é fel az Úr? Vajjon a folyókra haragszol-é, vagy a tengerre bőszültél-é fel, hogy lovaidon és diadal-szekereiden robogsz? (Hab 3:8)
Ezek a "lovak" jelentik, azt ami szellemi, ez nyilvánvaló, mivel Istent illetően vannak leírva. Hogyan is értelmezhetnénk másképpen azt, hogy "lovain robog"? Hasonló módon Zakariásnál:
Azon a napon a lovak csengettyűin is ez lesz: Az Úrnak szenteltetett.(Zak 14:20) Ugyanitt:
Azon a napon, így szól az Úr, megverek minden lovat rettegéssel, a lovagját pedig őrültséggel; de a Júda házát nyitott szemmel nézem, a népeknek pedig minden lovát vaksággal verem meg. (Zak 12:4)
Itt az egyház pusztulásáról ír, ami akkor következik be, amikor az igazság értése többé nincs, mely le van írva a "lóval és a lovassal", mi más lehet a jelentése annak, hogy "megverek minden lovat rettegéssel" és "a népeknek pedig minden lovát vaksággal verem meg"? Mi köze lenne ennek az egyházhoz? Jóbnál:
Mert Isten a bölcsességet elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott neki. De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját. (Jób 39:20-20)
Az, hogy a "ló" jelenti itt az értelmességet, kétségtelenül egyértelmű. Hasonlóképpen Dávidnál, ahol ezt írja:
"Az igazság szaván lovagol" (Zsol 46:4)
Máshol úgyszintén. Ráadásul ki ismerhetné annak okát, hogy miért hívták Illést és Elizeust "Izráel szekerei és lovagjainak" és miért volt a "hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel Elizeus körül", ahol a "szekerek" valamint "Illés Elizeus" is jelképez valamit, mert Elizeus így szólt Illéshez:
Édes atyám, édes atyám! Izráel szekerei és lovagjai! (Kir II. 2:12)
És Joás király ezt mondta Elizeusnak:
Édes atyám, édes atyám! Izráel szekerei és lovagjai! (Kir II. 13:14) Ugyancsak:
És megnyitá az Úr a szolga szemeit és láta, ímé a hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel Elizeus körül (Kir II. 6:17)
Annak oka, hogy miért hívták Illést és Elizeust " Izráel szekerei és lovagjainak" az, hogy ők ketten jelképezték az Urat az Igét illetve, és a "szekér" jelképezi az Igéből származó hittant és a "lovagok" az értelmességet. Hogy Illés és Elizeus jelképezték az Urat az Igét illetve a Mennyei Titkok műben látható (n. 5247, 7643, 8029, 9327). Valamint, hogy a "szekér" jelképezi az Igéből származó hittant (n. 5321, 8215).

WH 3. Az, hogy a ló jelképezi az értelmességet, semmilyen más forrásból nem igazolható, csakis a szellemvilág megfeleléseiből. Ebben a világban gyakran látni lovakat, és lovasokat rajtuk ülni, úgyszintén szekereket; ott azonban mindenki tudja, hogy ezek értelembeli és hittani dolgokat jelentenek. Gyakran megfigyeltem, ha valaki az értelmességéből kezdett el gondolkodni, úgy jelentek meg, mint akik egy lovon ülnek. Az ők gondolkodásbeli elmélyülésük úgy jelent meg mások előtt, hogy ők még csak nem is tudtak róla. Ugyanakkor van egy hely is, ahol azok gyűlnek össze, akik a hittételek igazságai értelmességéből gondolkodnak és beszélnek; és mikor mások közelítenek, úgy látják az egész tájat körülöttük, mintha telve lenne szekerekkel és lovakkal és a szellem növendékeket, akik csodálkoznak, honnan erednek ezek, gyakran felvilágosítják, miszerint ezek az intellektuális gondolkodás jelenségei. Ezt a helyet az intelligensek és bölcsek gyűlésének nevezik. Én ugyancsak láttam fényes lovakat és tüzes szekereket, amikor valakit felvettek a mennybe, mely annak a jele volt, hogy a mennyei doktrínák igazságairól tanították őket, így értelmessé váltak és felemelkedtek a mennybe. Ezeket látva eszembe is jutott, mit jelentenek a "tüzes szekerek és tüzes lovak melyeken Illés felvétetett a mennybe" és mit jelképeznek a "tüzes szekerek és lovak", melyeket Elizeus látott, mikor szemei felnyílottak.

WH 4. Az, hogy ez a jelentése a "szekereknek" és a "lovaknak" azt az ősi egyházbakban jól ismerték. Mivel azok az egyházak jelképező /megfeleléses/ egyházak voltak és azok, akik beletartoztak, a megfelelés vagy az összefüggések tudománya a legfőbb tudománynak számított mindenek felett. A ló jelképe, mint értelmesség a bölcsektől ered azokból az egyházakból, még Görögországba is onnan jutott el. Ezután akkor, amikor leírták a napot melybe az értelem és bölcsesség Istenét képzelték, valamint egy szekeret és négy lángoló lovat tulajdonítottak annak. Amikor pedig a tenger Istenét írták le akkor ugyancsak lovakat tulajdonítottak neki, mivel a tenger az értelmességből eredő tudományokat jelenti. Amikor az értelmességből származó tudományok eredetét akarták leírni, szárnyas lovakkal jelképezték, mely patájával egy forrást fakasztott, melynél kilenc szűz ült, tudományoknak nevezve. Mivel az ősi egyházakból azt a tudást örökölték, hogy a "ló" jelképezi az értelmességet, "szárnyak" a szellemi igazságokat, a "pata" azt, ami tudományos az értelmességből eredően, és a "forrás" hittan mely a tudományokból ered. Nem jelent mást a "Trójai faló" sem, gondolván, hogy ez egy mesterséges fondorlat az értelmességükkel kieszelve azért, hogy a falakat kikerüljék. Még a mai napon is, amikor azok az ősi emberek módszerei után van leírva az értelmesség, gyakori, hogy repülő lóval vagy Pegazussal ábrázolják, hasonlóképp, ahogyan a hittan /doktrínák/ is forrással vannak ábrázolva, valamint a tudományok szüzekkel; bár alig tudja valaki azt, hogy a "ló" misztikus értelemben az értelmességet jelenti, még kevesebben, hogy azok a jelképek az ősi megfeleléses egyház népeitől származik.

WH 5. Mivel a "Fehér Ló" az Ige értelmét jelenti a szellemi, azaz benső jelentésére vonatkozóan, azok a részletek, melyek az Igére és jelentésére vonatkoznak a Mennyei Titkok /Arcana Coelestia/ műhöz csatolva vannak, mivel abban a munkában Mózes első és második könyvnek /Genesis és Exodus/ értelmezése található meg annak szellemi, azaz benső jelentése szempontjából.

WH 6. AZ IGE ÉS ANNAK SZELLEMI VAGY BENSŐ JELENTÉSE AZ ARCANA COELESTIA MUNKÁBAN

Az Ige szükségszerűsége és kiválósága. A természeti fény által semmi sem ismerhető meg az Úrról, mennyről és pokolról, az ember halála utáni életéről, sem az Isteni igazságokról, melyekkel az ember elsajátítja a szellemi és örök életet (n. 8944, 10318, 10319, 10320). Ez nyilvánvalóvá válhat abból a megállapításból, hogy sok ember és köztük a tanultabbak nem hisznek ezekben a dolgokban, bár ott születtek, ahol az Ige is van és tájékozottak is azokról a dolgokról (n. 10319). Így szükségszerű volt, hogy legyen valamilyen kijelentés a mennyből, mert az ember a menny számára született (n. 1775). Így a világ minden korában volt kijelentés (n. 2895). A számos formájú kijelentésről, melyek egymás után következtek ezen a földön (n. 10355, 10632). A legősibb embereknél, akik az özönvíz előtt éltek, melynek idejét arany korszaknak is nevezik, egy közvetlen kijelentés létezett és így az Isteni igazságokat a szívükbe vésték (n. 2896). Azon ősi egyházaknak, melyek az özönvíz után voltak, egy történeti és egy prófétai Ige adatott (n. 2686, 2897): az egyházakról Az Új Jeruzsálem és Mennyei Tanításában olvashatunk. (n. 247). Ennek történeti részeit hívták Jehova háborúinak és a prófétai részeit Kijelentésnek (n. 2897). Az az Ige ihletettség szempontjából olyan volt, mint a mi Igénk, csupán azokhoz az egyházakhoz alkalmazkodott (n. 2897). Mózes megemlíti (n. 2686, 2897). De az az Ige elveszett (n. 2897). A prófétai kijelentések másoknak is megadatott, mint ahogy Balaam próféciáiból is látható (n. 2898).
Az Ige Isteni összességében és minden egyes részében (n. 639, 680, 10321, 10637). Az Ige Isteni és szent minden egyes pontig és vonalig tapasztalatokból (n. 1349). Hogyan értelmezhető manapság, hogy az Ige minden egyes pontocskáig ihletett. (n. 1886).
Egyház csak ott létezik, ahol az Ige van, és ahol az Urat ez által ismerik, és az Isteni igazságok feltártak (n. 3857, 10761). Ám ebből nem következik az, hogy azok tartoznak az egyházhoz, akik ott születtek, ahol az Ige van, és ahol az Úr ez által ismert, csupán azok, akik az Ige igazságai segítségével újjászületnek az Úrnak köszönhetően, akiket azoknak hívunk, akik a benne lévő igazságok szerint élik életüket, következetesen, akik hitben és szeretetben élnek (n. 6637, 10143, 10153, 10578, 10645, 10829).

WH 7. Senki sem értheti meg az Igét csak az, aki megvilágosodott. Az emberi gondolkodás képessége nem képes felfogni azt, ami Isteni, sem azt, ami szellemi, kivéve akkor, ha az Úr megvilágosít arról (n. 2196, 2203, 2209, 2654). Így csak azok fogják fel az Igét, akik megvilágosodtak (n. 10323). Az Úr megengedi az igazság megértését azoknak, akik megvilágosodtak, és megkülönböztetni azokat a dolgokat, amik egymásnak ellentmondanak (n. 9382, 10659). Az Ige a betű szerinti értelmében összefüggéstelennek látszik, és néhány résznél ellentmond önmagával (n. 9025). És így azok, akik nem világosodtak meg, ésszerűvé és elfogadhatóvá tehetik a vélemények vagy az eretnekség igazolásához, és valamely világi vagy testi öröm érdekeit védje (n. 4738, 10339, 10401). Azok világosodnak meg az Igéből, akik azt az igazság és a jó szeretetével olvassák azt, azok viszont nem, akik hírnév végett, birtokvágy, megbecsülésért, azaz az önszeretetből (n. 9382, 10548, 10549, 10550). Azok a megvilágosodottak, akik az élet jójában élnek, ebből következetesen az igazság szeretetében (n. 8694). Azok világosodnak meg, akiknek bensője nyitott, tehát azok, akik benső emberüket illetően képesek felemelkedni a menny fényébe (n. 10401, 10402, 10691, 10694). A megvilágosodás az elme bensőinek tényleges megnyitása, ugyanakkor felemelkedés a menny fényébe (n. 10330). Van egy beáramló szentség a bensőből, az Úrtól a bensőn keresztül azoknál, akik az Igét szentnek tartják, bár nincs is róla tudomásuk (n. 6789). Azok világosodnak meg és látják az igazságot, akiket az Úr vezet, azok viszont nem, akik önmagukat vezetik (n. 10638). Azokat vezeti az Úr, akik az igazat azért szeretik, mert igaz, és akik az Isteni igazságok szerint élnek (n. 10578, 10645, 10829). Az Ige az emberrel elevenedik meg az élete szeretete és hite szerint (n. 1776). Azon dolgoknak, melyek az ember saját tudásából származnak önmagukban nincs életük, mert az ember sajátjából semmi jó nem származik (n. 8941, 8944). Akik már eléggé megerősítették magukat a hamis hittételekben, nem világosodhatnak meg (n. 10640).
Az értelem /értelmesség/ az, ami megvilágosodik (n. 6608, 9300). Az értelem az igazság felvevője (n. 6242, 6608, 10659). Az egyház minden hittételét tekintve vannak értelmi és gondolkodásbeli eszmék, aszerint, hogy mely hittant fogják fel (n. 3310, 3825). Az emberi gondolatok a világban való élete során természeti, mert az ember akkor természeti módón gondolkodik, ugyanakkor szellemi gondolatok is rejtőznek azon belül azoknál, akik az igazság szeretetében vannak az igaz érdekében és az ember halála után ilyen gondolkodásba kerül (n. 3310, 5510, 6201, 10236, 10240, 10550). Az értelmesség és a gondolkodás eszméi nélkül semmilyen téma sem fogható fel (n. 3825). A hit dolgait érintő gondolkodás felnyílik a másik életben, és az angyalok látják annak minőségét, és az ember azokhoz társul, akikével gondolkodásmódja egyezik, mindaddig, míg ezek a szeretet hajlamaiból valók (n. 1869, 3320, 5510, 6201, 8885). Tehát csak egy értelmes ember értheti az Igét, mert bármi fogalom és értelmes nézet nélkül hinni, melyek abból származnak, csupán a szavak megőrzése a memóriában megfosztva azt, a felfogóképesség és érzés minden életerejétől, melyben nincs hit (n. 2533). Az Ige betű szerinti értelme az, ami a megvilágosodást lehetővé teszi (n. 3619, 9824, 9905, 10548).

WH 8. Az Ige csak az abból származó hittételekkel érthető meg. Az egyház hittana az Igéből kell, hogy származzon (n. 3464, 5402, 6832, 10763, 10765). A hittételek nélküli Ige érthetetlen (n. 9025, 9409, 9424, 9430, 10324, 10431, 10582). Az igaz hittan egy lámpásként szolgál azoknak, akik az Igét olvassák (n. 10401). Az igaz hittan azoktól kell, hogy származzon, akik az Úrtól való megvilágosodásban vannak (n. 2510, 2516, 2519, 2524, 10105). Az Ige egy megvilágosodott embertől származó hittan segítségével érthető meg (n. 10324). Azok, akik megvilágosodásban vannak, alkotják maguk számára a hittant az Igéből (n. 9382, 10659). Mi a különbség azok közt, akik az egyház hittételeiből tanítanak és tanulnak, és azok közt, akik egyedül az Ige betű szerinti jelentéséből tanítanak és tanulnak (n. 9025). Azok, akik az Ige betű szerinti jelentését ismerik hittételek nélkül, azoknál nem jelenik meg az Isteni igazságokat illető értelmesség (n. 9409, 9410, 10582). Számos hibába ütközhetnek (n. 10431). Azok, akik az igazat az igazság végett szeretik, mikor felnőtté válnak és egyúttal a saját értelmességükből képesek látni, nemcsak egyszerűen helytállnak egyházuk hittanában, de az Igéből is igazolni tudják magukat, hogy igazan cselekszenek vagy sem (n. 5402, 5432, 6047). Máskülönben mindenkinek máshonnan vagy a saját népi sarjából eredne az igazsága, legyen az zsidó vagy görög (n. 6047). Mindazonáltal azok a dolgok melyek a hit dolgaivá válnak az Ige betű szerinti jelentéséből, nem törlődnek ki (n. 9039).
Az egyház igaz hittana az irgalmasságnak és hitnek hittana (n. 2417, 4766, 10763, 10765). A hit hittana nem alkotja az egyházat, csupán a hit élete, mely irgalmasság /szeretetmunkásság/ (n. 809, 1798, 1799, 1834, 4468, 4677, 4766, 5826, 6637). A hittételek jelentéktelenek, ha valaki nem azok szerint él; mindenki láthatja, hogy az élet céljából vannak, és nem az abból származó emlék és gondolkodás céljából (n. 1515, 2049, 2116). A mai egyházakban a hit hittételeit tanítják és nem az irgalmasság hittételeit, melyből az utóbbit a tudomány elutasította, mondván ez csak egy erkölcsös teológia (n. 2417). Az egyház csak egymagában létezne, ha elfogadnák az emberek az egyházat, mint az élet egyháza, azaz az irgalmasságé (n. 1285, 1316, 2982, 3267, 3445, 3451, 3452). Mennyivel felsőbbrendű az irgalmasság hittana attól a hittantól, mely csupán az egyedüli hitből áll az irgalmasságtól elválasztva (n. 4844). Akik az irgalmasság dolgairól semmit sem tudnak, a mennyei dolgokról sem tudnak semmit (n. 2435). Akik csak a hit hittanát bírják, és az irgalmasságét nem, hibába esnek, mely hibák le is vannak írva (n. 2383, 2417, 3146, 3325, 3412, 3413, 3416, 3773, 4672, 4730, 4783, 4925, 5351, 7623- 7677, 7752-7762, 7790, 8094, 8313, 8530, 8765, 9186, 9224, 10555).
Akik csak a hit hittanában vannak és nem a hit életében azokat régen körülmetéletleneknek vagy Filiszteusoknak hívták (n. 3412, 3413, 3463, 8093, 8313, 9340). Őseink a szeretet hittanát az úrra vonatkoztatták és az irgalmasságét, pedig a felebarátra és a hit hittanát annak engedelmeskedőnek tartották (n. 2417, 3419, 4844, 4955).
Egy megvilágosodott ember hittételeit megerősíthetik ésszerű és tudományos dolgokkal; és így az sokkal érthetőbb és jobban alá van támasztva (n. 2553, 2719, 2720, 3052, 3310, 6047). Erről még többet az Új Jeruzsálem és Mennyei Tanításában olvashatunk (n. 51). Akik az irgalmasságtól elválasztott hitben vannak, azok az egyház hittételeiben csupán hisznek, bármi ésszerű sejtés nélkül (n. 3394).
Megerősíteni egy dogmát az nem a bölcs ember ismérve, hanem inkább az, hogy felismeri vajon igaz-e, mielőtt még megerősíti; valamint ez a helyzet azokkal, akik megvilágosodtak (n. 1017, 4741, 7012, 7680, 7950). A megerősítés fénye a természeti fény, és nem szellemi, ugyanakkor felléphet a gonoszságoknál is (n. 8780). Minden dolog, még a hamisság is, még a mai napig is megerősíthető igazságként feltűnve (n. 2482, 2490, 5033, 6865, 8521).

WH 9. Az Igében van egy szellemi jelentés, melyet benső jelentésnek is neveznek. Senki sem ismerheti meg a szellemi vagy benső jelentést, hacsak nem ismeri mik a megfelelések (n. 2895, 4322). Minden egyes dolog, a legkisebb percig, ami a természeti világban van, megfelel szellemi dolgoknak, így jelképezi azokat (n. 2890-2893, 2897-3003, 3213-3227). A szellemi dolgok, amelyekkel a természetiek összefüggnek, a természetben más alakban jelennek meg, úgy, hogy ne lehessen azokat feltétlenül felismerni. (n. 1887, 2396, 8920). Alig tudja valaki, hogy hol rejlik az Ige Istensége, holott az a szellemi vagy benső értelmében rejlik, melyről manapság azt sem tudják, hogy létezik (n. 2980, 4989). Az Ige misztikus tartalma nem más, mint annak benső vagy szellemi értelme, mely az Úrral foglalkozik, az Ő Emberiének megdicsőítésével, az Ő királyságával, és az egyházzal, de nem a természeti dolgokkal, melyek a világban vannak (n. 4923). A prófétai írások sok helyen érthetetlenek, és így hasznavehetetlenek a benső értelem nélkül, példákkal illusztrálva (n. 2608, 8020, 8398). Mint például mit jelképez a "a fehér ló" a Jelenések könyvében (n. 2760 seq.). És mit jelentenek a "menny királyságának kulcsai", melyet Péter kapott, láthatjuk a Genesis 22 bevezetőjénél és a n. 9410-nél. Mit értünk "test", "vér, "kenyér" és "bor" alatt az Úrvacsoránál (n. 8682). Jákob próféciáiról fiait illetően (Gen. 49; n. 6306, 6333-6465). Sok próféciáról Júda és Izraelt illetően, mely semmi esetre sem egyezik meg azokkal a népekkel, sem a betű szerinti értelemben nincs semmi közös azok történelmében (n. 6331, 6361, 6415, 6438, 6444). Ezen kívül sok más példa (n. 2608). A megfelelés mikéntjéről még többet láthatunk a Menny és Pokol munkában (n. 87-115 és 303-310). Összegezve az Ige benső vagy szellemi értelme (n. 1767-1777, 1869-1879). Az Ige minden egyes részében benső jelentés van (n. 1143, 1984, 2135, 2333, 2395, 2495, 2619). Ezen dolgok nem jelennek meg a betű szerinti jelentésben, de attól még azok benne vannak (n. 4442).

WH 10. Az Ige benső értelme főként az angyalok számára van kitalálva, de ugyanakkor az ember számára is. Hogy megismerjük milyen a benső értelem, annak minősége, és hogy honnan ered, általánosságban véve itt megfigyelhetjük azt, hogy a mennybéli gondolkodás és beszéd különbözik a világbeli gondolkodástól és beszédtől. Mivel a mennyben azok szellemiek, a világban pedig természetiek; tehát amikor az ember olvassa az Igét azok az angyalok, akik mellette vannak szellemien, érzékelik, míg az emberek természeti módon. Ebből az következik, hogy az angyalok a benső értelemben, az emberek pedig a külső értelemben vannak. Mindazonáltal ezek az értelmek egyet alkotnak megfelelések által. Az angyalok nemcsak szellemien gondolkodnak, hanem szellemien is beszélnek; hasonlóképp vannak jelen az emberekkel; összeköttetnek az emberrel, az Ige segítségével, látható ez a Menny és Pokol munkában, a Mennybéli angyalok bölcsessége résznél (n. 265- 275). Valamint a Menyei angyalok beszéde résznél. (n. 234-245). Emberrel való összeköttetésük (n. 291-302). Ige által való összeköttetésük fejezeteknél (n. 303-310).
Másképp értelmezik az Igét az angyalok a mennyben és az emberek a földön; az előbbiek annak benső vagy szellemi értelmét érzékelik, míg az utóbbiak annak külső vagy természeti értelmét (n. 1887, 2396). Az angyalok az Igét benső értelmében érzékelik és nem külső értelmében, tapasztalatokkal igazolva, amikor az angyalok társalogtak velem mikor az Igét olvastam (n. 1769-1772). Az angyalok gondolataiból származó fogalmak és beszédük is szellemi, ám az emberek fogalmai és beszéde természeti; van következetesen egy benső jelentés, mely az angyaloknál használatos, tapasztalatokkal megmutatva (n. 2333). Mindazonáltal az Ige betű szerinti jelentése az angyalok szellemi fogalmait szolgálja ki mintegy közvetítő eszköz, hasonlóan, mint mikor a beszéd szavai közvetítik a téma tartalmát. (n. 2143). Az Ige benső jelentéséhez tartozó dolgok olyan dolgokhoz tartoznak, mint amelyek a menny fényéből vannak, így az angyali felfogáshoz (n. 2618, 2619, 2629, 3086). Következetesen azok a dolgok melyeket az angyalok felfognak az Igéből, értékesek számukra (n. 2540, 2541, 2545, 2551). Az angyalok az Ige betű szerinti értelmének egyetlen szavát sem értik. (n. 64, 65, 1434, 1929). Nem ismerik a személyek neveit sem a helységeket az Igében. (n. 1434, 1888, 4442, 4480). A nevek nem jutnak el a mennyig, ki sem ejthetik ott azokat (n. 1876, 1888).
Az Igében minden név jelképez valamit és a mennyben a valamilyen fogalommá alakulnak át. (n. 768, 1888, 4310, 4442, 5225, 5287, 10329). Az angyalok absztrakt módon is gondolkodnak a nevekről. (n. 6613, 8343, 8985, 9007). Milyen elegáns az Ige benső értelme, még ott is ahol csupán nevek szerepelnek, megmutatva példákon keresztül az Igéből (n. 1224, 1888, 2395). Sok névnek a sorozata is kifejez egy dolgot a benső értelemben (n. 5905). Hasonlóan minden szám az Igében jelent valamit (n. 482, 487, 647, 648, 755, 813, 1963, 1988, 2075, 2252, 3152, 4264, 6175, 9488, 9659, 10217, 10253). A szellemek is felfogják az Ige benső jelentését olyan arányban (n. 1771). Az Ige betű szerinti értelme, mely a természeti jelentés, azonnal átváltozik szellemi jelentéssé az angyalok által, mert megfelelés áll fönn (n. 5648). Mindez úgy, hogy nem tudják, mi van a betű szerinti vagy külső értelemben. (n. 10215). Tehát a betű szerinti vagy külső értelem csak az embereknél létezik, és tovább nem jut (n. 2015).
Van egy benső értelem az Igében és hasonlóképp egy bensőbb vagy felsőbbrendű (n. 9407, 10604, 10614, 10627). A szellemi angyalok, vagyis azok, akik az Úr szellemi királyságában vannak, fogják fel az Ige benső értelmét. És a mennyei angyalok, avagy azok, akik az Úr mennyei királyságában vannak, fogják fel az Ige legbensőbb jelentését. (n. 2157, 2275).
Az Ige az emberek, és angyalok számára van, úgy, hogy mindkettőhöz alkalmazkodjon (n. 7381, 8862, 10322). Az Ige az eszköz arra, hogy a mennyet és a földet egyesíteni lehessen (n. 2310, 2493, 9212, 9216, 9357). A mennyet az emberrel az Igén keresztül lehet összeköttetni (n. 9396, 9400, 9401, 10452). Következetesen az Igét szövetségnek is hívják (n. 9396). Mert a szövetség összeköttetést jelképez (n. 665, 666, 1023, 1038, 1864, 1996, 2003, 2021, 6804, 8767, 8778, 9396, 10632). Egy benső jelentés van az Igében, mert az Úrtól származik és a három mennyen keresztül szállt le egészen az emberekig (n. 7381, 8862). Ezért van az, hogy az Ige Isteni (n. 2980, 4989). És szent (n. 10276). És szellemi (n. 4480). És Istenien ösztökélt (n. 9094). Ilyen az ösztökélés (n. 9094).
Az újjászületett ember valójában, még ha nem is tud róla, az Ige benső értelmében van, mivel az ő bensője, mely a szellemi felvevője, nyitva van (n. 10401). Ám nála az Ige szellemije természeti fogalmakba folyik be, így természetien van ábrázolva, mert amíg a világban él ez a szellemiség a természeti emberben gondolkodik, addig, míg a felfogásig eljut (n. 5614). Következetesen az igazság fénye azoknál, akik megvilágosodottak, bensőjükből származik, így a bensőn keresztül az Úrtól (n. 10691, 10694). Úgyszintén ugyanilyen módon van egy szentséges beáramlás azoknál, akik az Igét szentségesnek magasztalják. (n. 6789). Mivel az újjászületett ember valójában az Ige benső értelmében van, s így annak szentségében, bár nem is tud róla, így halála után abba jut magától és többé nincs a betű szerinti értelemben (n. 3226, 3342, 3343). A benső ember fogalmai szellemiek; de a világ emberei nem figyelnek föl erre, amennyiben a természeti gondolkodásukban vannak és racionális magyarázatokat keres arra (n. 10236, 10240, 10500). Ám az ember halála után a szellemi fogalmaiba jut, mert megfelelnek szellemének, és akkor nemcsak gondolkodik, hanem beszél is azokból (n. 2470, 2478, 2479, 10568, 10604). Így, mint ahogy azt mondtuk, az újjászületett ember nem tudja, hogy az Ige szellemi értelmében van, és hogy onnan kap megvilágosodást.

WH 11.Az Ige benső vagy szellemi értelmében megszámlálhatatlan sok titok van. Benső értelmében az Ige megszámlálhatatlanul sok dolgot tartalmaz, melyek az emberi értelmet felülmúlják. (n. 3085, 3086). Kifejezhetetlen és felfoghatatlan dolgokat is tartalmaz (n. 1965). Melyek csak az angyalok számára nyilvánvalók, és csak ők értik meg (n. 167). Az Ige benső értelme a menny titkát tartalmazza, mely az Úrra utal és királyságára a mennyekben és a földön (n. 1-4, 937). Ezen titkok nem jelennek meg a betű szerinti értelemben (n. 937, 1502, 2161). A prófétai írásokban sok dolog úgy tűnik, mintha nem kapcsolódnának egymáshoz, mely mégis a benső értelemben egy gyönyörű sorozatban következetes megszakítás nélkül (n. 7153, 9022). Az igazi nyelvezetéről egyetlen szót sem ismerhetünk, még az utolsó pontocskáig sem a betű szerinti értelemből és benső értelme megszakítás nélküli; valamint az Úr Gondviselésének köszönhetően az Ige teljes egészében épp maradt. (n. 7933). Megszámlálhatatlanul sok dolog van az Ige részleteiben (n. 6637, 8920). És minden egyes szóban (n. 1689). És a Tízparancsolat szabályaiban; ennek külső értelméből mégis néhány dolog ismert minden nemzet számára kijelentés nélkül is (n. 8867, 8900). Az Ige szövegének minden parányi részében szentség van, eredeti nyelvezetét illetően, megmutatva a mennyből; lásd a Menny és Pokol műben (n. 260), ahol az Úrnak ezen szavait értelmezi:
"Mert bizony mondom néktek, hogy míg a föld és az ég elmúlik, egy kis jóta, vagy egy pontocska el nem múlik a törvényben." (Máté 5: 18.)
Az Igében, főként annak prófétai részeiben, két kifejezés van, mely úgy tűnik, hogy ugyanazt a dolgot jelképezik: ám egyiknek a jóval, másiknak az igazzal van kapcsolata (n. 683, 707, 2516, 8339). Az Igében a jó és az Igaz gyönyörűen vannak összekapcsolódva, és az ilyen kapcsolat csak annak jelenik meg, aki ismeri a benső értelmet (n. 10554). És így az Igében, és annak minden részében Isteni házasság és mennyei házasság van. (n. 683, 793, 801, 2173, 2516, 2712, 5138, 7022). Az Isteni házasság az az Isteni jó és Isteni igaz házassága, azaz maga az Úr a mennyben, akiben ez a házasság megtalálható (n. 3004, 3005, 3009, 4158, 5194, 5502, 6343, 7945, 8339, 9263, 9314). Jézus az Isteni jót is jelképezi, Krisztus pedig az Isteni igazat, és így mindkettő az Isteni házasságot jelképezi a mennyben (n. 3004, 3005, 3009). Ez a házasság az Ige benső értelmének minden részében megtalálható, és így az Úr található meg abban az Isteni jót és Isteni igazat illetően (n. 5502). A jó és igaz házasságát, mely az Úrtól ered a mennyben és az egyházban mennyei házasságnak nevezik. (n. 2508, 2618, 2803, 3004, 3211, 3952, 6179). Ilyen szempontból az Ige olyan, mintha a menny volna (n. 2173, 10126). A menny az Igében hasonlít egy házassághoz, az abban levő jó és igaz házassága miatt. (n. 2758, 3132, 4434, 4834).
A benső értelem az maga az egyház igazi tanítása (n. 9025, 9430, 10401.) Azok akik az Igét a benső értelem szerint értelmezik ismerik magát az egyház tanítását, mert a benső értelem tartalmazza azt. (n. 9025, 9430, 10401). Az Ige bensője az az egyház bensője is, mint az hasonlatos a benső imádkozáshoz is(n. 10460). Az Ige az az Úr iránti szeretet hittana, valamint a felebarát iránti szeretetmunkásság. (n. 3419, 3420).
Az Ige betű szerinti értelmében olyan mint egy felhő, és benső értelmében pedig dicsőség (lásd a Genesis 18 bevezetője és n. 5922, 6343), ahol ezek a szavak vannak elmagyarázva: "Az Úr el fog jönni az ég felhőiben dicsőséggel". A "felhők" az Igében az Ige betű szerinti értelmét is jelképezi, a "dicsőség" pedig az Igét benső értelmében dicsőség (lásd a Genesis 18 bevezetője és n. 4060, 4391, 5922, 6343, 6752, 8106, 8781, 9430, 10551, 10574). Azok a dolgok, melyeket a betű szerinti értelem tartalmaz, illetve ahhoz képest ami a benső értelemben van, olyannak tűnnek, mint egy csiszolt optikai henger körüli durva vetületek, melyben egy csodálatos ember ábrázata látható (n. 1871). A szellemvilágban azok, akik akarják és elismerik, de csak az Ige betű szerinti értelmét, olyannak tűnnek, mint egy eltorzult vénasszony; ám akik a ugyanakkor a benső értelmet is akarják és elismerik, azok egy gyönyörűen öltözött szűz ábrázatában tűnnek fel. (n. 1774). Az Ige összességét nézve a menny egy képmása; mivel az Ige az az Isteni igazság, és az Isteni igazság képezi a mennyet, és a menny egy emberre utal, következetesen ilyen tekintetben az Ige olyan, mintha egy ember képmása lenne. (n. 187). A menny összességében egy embert ábrázol, látható a Menny és Pokol című munkában (n. 59-67). Valamint az Úrból kiáradó Isteni igaz képezi e mennyet (n. 126-140, 200-212). Az angyalok az Igét a legcsodálatosabb és legelfogadhatóbb formákban észlelik (n. 1767, 1768). A betű szerinti értelem olyan, mint a test, a benső értelem pedig mint a lelke annak a testnek. (n. 8943). Innen ered az, hogy az Ige élete a benső értelemből származik (n. 1405, 4857). Az Ige tiszta a benső értelmében, de ez nem így van a betű szerinti értelmével. (n. 2362, 2396). Azok a dolgok, melyek a betű szerinti értelemben találhatók, szent dolgok a benső értelemből eredően. (n. 10126, 10728).
Az Ige történeti részeinek is van benső értelme, ám azokon belül (n. 4989). Így a történeti akárcsak a prófétai részek az Igében mennyei titkokat tartalmaznak. (n. 755, 1659, 1709, 2310, 2333). Az angyalok nem érzékelik történetként azokat a részeket, csakis hittételként, mivel szellemiek (n. 6884). A történeti részek benső titkai kevésbé értelemszerűek az emberek számára, mint a prófétai részek, mivelhogy az elme ilyenkor el van foglalva a történelmi beszámolók szemlélésével és gondolkodásával. (n. 2176, 6597). Az Ige benső értelmének mivolta látható a továbbiakban (n. 1756, 1984, 2004, 2663, 3033, 7089, 10604, 10614). És összehasonlításokkal ábrázolt (n. 1873).

WH 12. Az Igét összefüggésekben avagy megfelelésekben írták. Ami az Ige betű szerinti értelmét jelenti, azt csupán megfelelésekben írták, azaz olyan dolgokkal, mellyel képviselik vagy jelképezik a menny és az egyház szellemi dolgait. (n. 1404, 1408, 1409, 1540, 1619, 1659, 1709, 1783, 2179, 2763, 2899). Ez a benső értelem végett lett létrehozva, mely minden részében benne van. (n. 2899). Így a menny kedvéért, mivel akik a mennyben vannak nem értik meg az Igét betű szerint, mely természeti, hanem benső értelemben, mely szellemi. (n. 2899). Az Úr összefüggésekkel, megfelelésekkel, jelképekkel beszélt, mert az Isteniből beszélt (n. 9049, 9063, 9086, 10126, 10728). Így az Úr egyszerre beszélt a világban és a mennyben. (n. 2533, 4807, 9049, 9063, 9086). A dolgok melyeket az Úr mondott végig ment az egész mennyen. (n. 4637). Az Ige történetisége képviselő, a szavak pedig jelképesek (n. 1540, 1659, 1709, 1783, 2687). Az Igét nem írhatták meg más stílusban azért, mert különben nem lehetne kommunikáció és összeköttetés a mennyel (n. 2899, 6943, 9481). Nagyon melléfognak azok, akik az Igét lebecsülik látszólagos stílusbeli egyszerűsége és durvasága miatt és azok is, akik azt hiszik, hogy egy másik stílusban megírva is hozzájuthatnak az Igéhez. (n. 8783). Az írások módszere és stílusa, melyek az ősi népeknél érvényesültek, összefüggésekből és megfelelésekből álltak. (n. 605, 1756, 9942). Az ősi bölcsek örömmel fogadták az Igét a megfelelések és jelképek miatt, tapasztalatokkal megmutatva. (n. 2592, 2593). Ha a Legősibb Egyház embere olvasott az Igéből, tisztán tudott látni dolgokat a benső értelemből és homályosan a külső értelemből. (n. 449). Jákob fiai a Kánaán földjére jöttek, mert minden terület azon a földön a legősibb időktől kezdődően megfelelésként szolgáltak. (n. 1585, 3686, 4441, 5136, 6516). És így az Igét ott írhatták meg, ahol ezeknek a területeknek a nevei ismertek benső értelem végett. (n. 3686, 4447, 5136, 6416). Mindazonáltal az Ige, külső értelmét tekintve változtatásokon ment keresztül az akkori nemzet számára, ám nem így van ez a benső értelemmel. (n. 10453, 10461, 10603, 10604) Sok szakasz van felhozva az Igéből az akkori nemzetet illetően, melyet a benső értelemből kell értelmezni, és nem a betű szerintiből. (n. 7051). Mivel az akkori nemzet képviselte az egyházat, és mivel az Igét velük és róluk írták, következetesen az Isteni mennyei dolgokat a neveikkel jelképezték, mint pl. Rúben, Simeon, Júda, Efraim, József, és a többiek: és "Júda" a benső értelemben jelképezi az Urat mennyei szeretetet, és királyságát illetően. (n. 3654, 3881, 3882, 5583, 5782, 6362-6381).
Megtudható mik az összefüggések és mi a természetük és mik a megfelelések mivolta az Igében, valamelyest láthatunk itt ezekről egy keveset. Minden dolog ami összefügg, hasonlóképpen megfelel és ezek szerint jelképez, így az összefüggések és megfelelések egyek. (n. 2890, 2897, 2971, 2987, 2989, 2990, 3002, 3225). Az összefüggések és megfelelések mivolta megmutatva tapasztalatokkal és példákkal. (n. 2703, 2987, 3002, 3213-3226, 3337-3352, 3472- 3485, 4218-4228, 9280). Az ősieknél az összefüggések és megfelelések tudománya volt a legfőbb tudomány. (n. 3021, 3419, 4280, 4749, 4844, 4964, 4965, 6004, 7729, 10252). Különösképpen a keletieknél. (n. 5702, 6692, 7097, 7779, 9391, 10252, 10407). És Egyiptomban többnyire, mint más országokban. (n. 5702, 6692, 7097, 7779, 9391, 10407). Görögországban is és más helyeken úgyszintén. (n. 2762, 7729). Manapság az összefüggések és megfelelések tudománya elveszett, főként Európában. (n. 2894, 2895, 2994, 3630, 3632, 3747-3749, 4581, 4966, 10252). Azonban ez a tudomány sokkal kiválóbb a többi tudománynál, mivel e nélkül az Ige érthetetlen volna, úgyszintén a zsidó egyház szertartásainak jelképe, melyek az Igében vannak, az se tudhatnánk milyen a menny, azt sem milyen a szellemi, sem azt, hogy miként áramlik be a szellemi a természetibe, sem azt, hogy miként áll a helyzet a léleknek a testre gyakorolt behatására sok más témával együtt (n. 4180) És a területek neve, melyeket feljebb említettünk. Minden dolog, ami a szellemek és angyalok előtt megjelenik megfelelő az összefüggések szerint. (n. 1971, 3213-3226, 3457, 3475, 3485, 9481, 9574, 9576, 9577). A mennyek tele vannak megfelelésekkel. (n. 1521, 1532, 1619). A megfelelések csodálatosabbak és tökéletesebbek, abban az arányban amennyire beljebb találhatók a mennyben (n. 3475). Ott a megfelelések valódi jelenségek, mert a menny fényéből valók, mely az Isteni igazság, és ami mindenek felett a legfőbb létező. (n. 3485).
Annak oka, hogy minden egyes dolog a szellemvilágban miért felel meg a természeti világnak az, hogy ami benső felruházza magát olyan dolgokkal, ami külső, mellyel láttatja és kinyilvánítja azt. (n. 6275, 6284, 6299). Így a cél magára vesz egy megfelelő öltözetet és ez oknak tekinthető egy alacsonyabb rétegben, ezután okozatként jelenhet meg a még alacsonyabb rétegekben, és mikor a cél az ok segítségével okozattá alakul, akkor az láthatóvá válik, vagyis a szem előtt megjelenik. (n. 5711). Ezt illusztrálhatjuk a léleknek a testbe való behatásával, ahol a lélek olyan öltözetet vesz föl, mely lehetővé teszi, hogy annak minden gondolatát és indíttatását kifejezze egy látható formában, melynél a gondolatok, amikor beáramlanak a testbe ilyen gesztusokkal, és mozdulatokkal vannak ábrázolva melyeknek, megfelel. (n. 2988). Az elme indíttatásai nyilvánvalóan kiábrázolódnak az arcon, az arckifejezés változatosságaival, hogy láthatók legyenek azon (n. 4791-4805, 5695). Ebből következik, hogy nyilvánvalóan a természet minden egyes dolgában rejtve fekszik egy ok és egy cél a szellemvilágból. (n. 3562, 5711). Mivel azok a dolgok melyek a természetben vannak azok végső hatások, melyben a kezdeti dolgok vannak. (n. 4240, 4939, 5051, 6275, 6284, 6299, 9216). A belső dolgok azok amik képviselve vannak, és a külső dolgok azok, amik képviselnek (n. 4292). Mi mást értünk még az összefüggések és megfelelések alatt látható a Menny és Pokol című műben, ahol a menny és az ember minden dolga közti megfelelésekről szól (n. 87- 102). A menny és föld minden dolga közti megfelelésekről. (n. 103-115). A mennybeli jelképezések és tüneményekről. (n. 170-176).
Mivel a természetben minden dolog a szellemi és mennyei dolgok megfelelése, így az egyházakban, melyek az ősi időkben léteztek, minden külsőség, melyek a szertartások voltak jelképesek voltak és így azokat az egyházakat megfeleléses egyházaknak hívták. (n. 519, 521, 2896). Az Izrael fiai által létesített egyház egy megfeleléses egyház volt. (n. 1003, 2179, 10149). Abban minden szertartás külsőséges volt, mely bensőknek felelt meg, melyek a mennyhez és az egyházhoz tartoznak. (n. 4288, 4874). Az egyházi és az istentiszteleti megfelelések megszűntek, amikor az Úr a világba jött és kinyilvánította Magát, mert az Úr felnyitotta az egyház bensőit, és mert az egyház minden dolga a legmagasabb értelemben Őrá vonatkozott. (n. 4832).

WH 13. Az Ige betű szerinti, avagy örökkévaló értelme. Az Ige betű szerinti értelme a világban levő jelenségek szerint íródott. (n. 584, 926, 1719, 1720, 1832, 1874, 2242, 2520, 2533). És az egyszerű emberek felfogásához alkalmazkodott (n. 2533, 9049, 9063, 9086). Az Ige a betű szerinti értelemben természeti. (n. 8783).
Mert ami természeti, az véges, melyben a szellemi és mennyei dolgok megtalálják határaikat, és amelyen úgy fekszenek, mint a ház a saját alapján, máskülönben az Ige benső értelme, a külső értelem nélkül olyan lenne, mint egy ház alap nélkül. (n. 9360, 9430, 9433, 9824, 10044, 10436). Mivel ilyen az Ige, tartalmaz mind egy szellemi és egy mennyei értelmet. (n. 9407). És következetesen ez szent, és Isteni a betű szerinti értelmében annak minden egyes részét illetően, minden egyes pontocskáig (jótáig). (n. 639, 680, 1319, 1870, 9198, 10321, 10637). Izrael fiainak elrendelt törvények, még ha vissza is lettek vonva, maga az Ige szent a benne levő benső értelem miatt. (n. 9210, 9259, 9349). Az Izraelitáknak, avagy a Zsidó Egyháznak, mely egy megfelelési egyház volt, előírt jogok, ítéletek, és törvények közt van néhány, amely erejének teljében van annak mind külső és benső jelentésében; melyeket szigorúan be kell tartani a külső értelem szerint; némely hasznos lehet, ha valaki hajlamos rá, néhányat pedig összességében visszavonhatnak. (n. 9349). Az Ige Isteni még azokban a törvényekben is melyeket visszavontak, a mennyei dolgok miatt, melyek elrejtve fekszenek annak benső értelmében. (n. 10637). Milyen más az Ige a betű szerinti értelmében, ha nincs egyúttal a benső jelentéssel értelmezve, vagy ami ugyanaz, az Igéből eredő igaz hittannal. (n. 10402). Hatalmas számú eretnekség fakadt az Ige betű szerinti értelméből, a benső értelmet vagy pedig a valódi Igéből származó hittant mellőzve. (n. 10401). Akik a külsőben vannak a bensők nélkül nem, bírják el az Ige benső dolgait. (n. 10694). Ilyenek voltak a zsidók, és mind a mai napig ilyenek. (n. 301-303, 3479, 4429, 4433, 4680, 4844, 4847, 10396, 10401, 10407, 10695, 10701, 10707).

WH 14. Az Úr az Ige. Legbensőbb értelmében az Ige egyedül az Úrról szól, ahol leírja az Ő Emberiének megdicsőülésének állapotait, azaz annak egyesülését magával az Istenivel, hasonlóképp a poklok alászállásának állapotait és rendbe szedését azoknak és a mennyeknek. (n. 2249, 7014). Így a legbenső jelentés az Úr egész világi életét írja le, ekképpen az Úr állandóan jelen van az angyalokkal. (n. 2523). Következetesen egyedül az Úr van az Ige legbenső részében, az Istenség és a szentség pedig abból származik. (n. 1873, 9357). Az Úr szavai, hogy az Írás elvégeztetett Őt illetően, jelenti azt, hogy minden dolog, ami a benső értelemben van, elvégeztetett (beteljesült). (n. 7933).
Az Ige az Isteni igazságot jelenti (n. 4692, 5075, 9987). Az Úr az Ige mert Ő az Isteni igazság. (n. 2533). Azért is az Úr az Ige, mert Tőle származik, és Róla szól. (n. 2859). És mert a legbenső értelmében csakis egyedül az Úrról szól; tehát maga az Úr van annak belsejében. (n. 1873, 9357). És mivel az Ige minden egyes részében megtalálható az Isteni jó és igaz közti házasság, mely házasság egyedül az Úrban van. (n. 3004, 3005, 3009, 4158, 5194, 5502, 6343, 7945, 8339, 9263, 9314). Az Isteni igazság az egyedüli valóság; és ami az Isteniben van vagy attól származik csakis az az egyedüli valós dolog. (n. 5272, 6880, 7004, 8200). És mivel az Isteni igazság, mely az Úrból, mint napból ered a mennyben fényként jelenik ott meg, és az Isteni jó pedig hőként; és mivel minden dolog a mennyben onnan származtatja létezését, mint ahogy minden dolog a világban a fényből és hőből, mely ugyancsak saját valóságukban van és azok segítségével működnek; valamint mivel a természeti világ a menny vagy a szellemvilág segítségével együtt létezik; az egyértelmű, hogy minden teremtett dolog az Isteni igazságból lett teremtve, tehát az Igéből, János ezen szavai szerint:
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett. És az Íge testté lett (János 1:1-3, 14; n. 2803, 2884, 5272, 7830).
További részleteket az Isteni igazságból, azaz az Úr által teremtett minden dologról a Menny és Pokol munkában olvashatunk (n. 137); még többet erről a Mennybéli Napról szóló fejezetben, ahol olvashatjuk, hogy az a Nap maga az Úr és az az ő Isteni szeretete (n. 116-125). Valamint, hogy az Isteni igazság az Fény és az Isteni szeretet az Hő, mely a menny Napjából ered (n. 126-140).
Az ember és az Úr összeköttetésére hatással van az Ige a benső jelentéssel (n. 10375). Erre az összeköttetésre hatással van az Ige minden egyes része, erre vonatkozólag az Ige sokkal csodálatosabb, mint bármely más írás. (n. 10632-10634). Mióta az Igét megírták, azóta tud ezzel az Úr társalogni az emberekkel. (n. 10290). További részletről a Menny és az emberiség Ige által való összeköttetése című fejezetben olvashatunk a Menny és Pokol munkában (n. 303-310).

WH 15. Azokról, akik az Ige ellen vannak. Azokról, akik lenézik, szitkozzák, és bemocskolják az Igét. (n. 1878). Milyenek ők a másik életben (n. 1761, 9222). A vér sűrű részét jelentik (n. 5719). Milyen nagy veszéllyel jár az Ige megszentségtelenítése. (n. 571-582). Mennyire ártalmas az, ha a hamisságok alapelveit, különösen, amik az önszeretetet és a világ szeretetét illetik, megerősítik az Igével. (n. 589). Akik az igazat nem az igazért szeretik, teljesen elutasítják azokat a dolgokat, amik az Ige benső értelméhez tartoznak és utána undorodnak is tőle, ezek megmutatva a szellemvilági tapasztalatokból. (n. 5702). Néhányakról a másikvilágban, akik igyekeztek teljesen elutasítani az Ige benső dolgait; ezek a racionalitásból erednek. (n. 1879).

WH 16. Mely könyvekből áll az Ige. Mindazok melyek benső értelmet tartalmaznak az Ige könyvei, ám azok melyek nem tartalmazzák a benső értelmet azok nem. Az Ige könyvei az Ótestamentumban: Mózes öt könyve; Józsué könyve; Bírák könyve; Sámuel két könyve; a királyok két könyve; Dávid Zsoltárai, Ézsaiás, Jeremiás, Énekek Éneke, Ezékiel, Dániel, Hóseás, Jóel, Ámós, Abdiás, Jónás, Mikeás, Náhum, Habakuk, Sofóniás, Aggeus, Zakariás, Malakiás próféta könyve. Az Új Testamentumban a négy Evangélista: Máté, Márk, Lukács, János; és a Jelenések Könyve; a többi nem tartalmazza a benső jelentést. (n. 10325).
Jób könyve egy ősi könyv, mely ugyan tartalmaz egy benső jelentést, de nem folytatólagosan (n. 3570, 9942).

WH 17. További részletek az Igét illetően. Az a fogalom, hogy "Ige" a héber nyelvben különfélét jelent; olyat mint beszédet, az elme gondolatát, mindent ami valójában létezik, és még valamit (n. 9987). Az Ige az Isteni igazságot és az Urat jelenti. (n. 2533, 4692, 5075, 9987). Az Igék jelentése igazság. (n. 4692, 5075). Hittételeket jelentenek. (n. 1288). A tíz Ige jelenti az összes Isteni igazságot. (n. 10688) ( n.AC10688 : A „Tíz szó” Isten minden igazságát magába foglalja. Ez nyilvánvaló a „tíz” jelentéséből, ahogy ezt már kifejtettük a 4638-as fejezetben, és nyilvánvaló a „szavak” mint isteni igazságok jelentéséből, amit a 9987-es fejezetben tárgyaltunk. Ezért volt, tíz parancsolat azokon a kőtáblákon. /A fodító betoldása/)
Az Igében, főképp a prófétai részeiben, két kifejezés egyet jelent, az egyik a jóra, a másik az igazra utal, melyek ekképpen összekapcsoltak. (n. 683, 707, 5516, 8339). Csak az Ige benső értelméből tudható meg, hogy mely kifejezés utal a jóra és melyik az igazra; mivel vannak bizonyos szavak, melyekkel a jóhoz tartozó dolgok vannak kifejezve, és bizonyos szavak, melyekkel az igazhoz tartozók. (n. 793, 801). És ez határozottan így van, ez megtudható a használt szavakból, vajon az említett téma jó, vagy igaz. (n. 2722). Néha azonban egy kifejezés egy általánosabbat foglal magában és egy másik kifejezés valami abból az általánosból származó részletet tartalmaz. (n. 2212). A kölcsönösség sok fajtája létezik az Igében (n. 2240). Sok kifejezésnek az Igében ellentétes értelme is van. (n. 4816). A benső jelentés gyakran a kijelentett téma szerint halad. (n. 4502). Akik örömmel fogadták az Igét a másik életben a menny hevét fogadják be, amiben mennyei szeretet lakozik, olyan arányban amilyen minőségben és arányban van szeretetük öröme. (n. 1773).