Az idõk vége, az Úr eljövetele, és az új ég és az új egyház

E. Swedenborg: Az igaz keresztyén vallás c. munkájának XIV. fejezete (nyersfordítás)






1. Az idõk vége az egyház utolsó ideje, vagyis vége.

753. E földön számos egyház volt már, amelyek mindegyike véget ért az idõk haladásában; utánuk pedig újak keletkeztek. Az egyház vége akkor következik be, amikor az isteni igazságot meghamisítják, avagy elutasítják. Amikor pedig nincs valódi igazság, akkor nem lehet valódi jó sem, mert a jó egész minõségét az igazságok alakítják; mert a jó az igazság lényege, és az igazság a jó formája, és a minõség /tulajdonság / nem létezhet forma nélkül. A jót és igazságot nem lehet jobban elkülöníteni egymástól, mint az akaratot és értelmet, avagy mint a szeretet indíttatását és az abból való gondolatot. Ezért amikor az egyházban az igazság elpusztul, akkor a jó is elpusztul; és akkor az egyház véget ér, vagyis más szavakkal, akkor beteljesedik.

754. Az egyház különbözõ eszközök által ér végéhez, de különösen olyanok által, amelyek a hamisságok igazságnak hívését okozzák; mert akkor a jó, ami valóban az, és amit lelki jónak hívunk, szintén megszûnik. Amit akkor majd jónak feltételeznek, az csak az erkölcsi élet természeti jója. Az igazság és jó megromlása fõként annak a két természeti szeretetnek tudható be, amelyek átlósan ellentétesek a két lelki szeretettel: az önszeretet, amikor kormányoz, ellentétes az Úr iránti szeretettel, és a világ szeretete, amikor kormányoz, ellentétes a felebaráti szeretettel. Az az önszeretet, ha önmagunknak jót akarunk, és senki másnak, csak önmagunk kedvéért, és így van ez a világ szeretetével is. Amikor pedig e két szeretetet ápoljuk, akkor ezek az egész testen kiterjednek, mint az üszkösödések, és fokozatosan tönkreteszik azt.

E természeti szeretetek berontottak az egyházakba, amint ez nagyon világos a Babilonról adott elírásból / I Móz 11: 1-9, Ézs 13: 47,  Jer 1,  Dán 2: 31-47, 3: 1-7,  5,  6: 8-tól végig,  7: 1,14,  Jel 17, és 18, rész / : mert Babilon nemcsak az Úr isteni erejét merte birtokolni, hanem a világ összes gazdagságának is utánakapott Sok jelzés is van arra, hogy hasonló szeretetek fognak kitörni a Babilonon kívüli egyházak kormányzói közt is, / mert ezek nem korlátozzák hatalmukat, és nem szorítják meg azt ?/. Magától értetõdõ, hogy az ember ezek befolyása alatt önmagát Istenként szemlélné és a világot mennyként, az egyház összes igazságát pedig elferdítené. Mert a valódi igazságot nem ismerheti el a pusztán természeti ember, s nem adhatja azt neki Isten, mert kiforgatná és meghamisítaná. E két szeretet mellett vannak az igazságnak és a jónak, és ezért az egyház megromlásának más okai is, de ezek másodlagosak és alárendeltek.

755. Az idõk beteljesedése az egyház utolsó ideje, ez nyilvánvaló az Igében levõ következõ részekbõl: Hallottam az Úrtól elvégzett pusztítást az egész föld felett. / Ézs 28: 22 /  Az elvégzett pusztulás elárad igazsággal! Mert elvégzett pusztítást cselekszik az Úr, a Seregek Ura, mint az egész földön / 10: 22,23 / Az Úr féltõ szeretetének tüze megemészti az egész földet, mert véget vet, bizony hirtelen vet  véget e föld minden lakosának / Sof 1: 18 /  A fenti részekben a föld jelzi az egyházat, mert ez Kánaán földjét jelzi, ahol az egyház volt / lásd a Feltárult Jelenések 289, 902. pontjait./   Végül az utálatosságok szárnyán pusztít, amíg az enyészet és ami elhatároztatott, a pusztítóra szakad. / Dán 9: 27 /  E szavakat Dániel mondta a jelenlegi keresztyén egyház végével kapcsolatban. / lásd Mt 24: 15 / Pusztasággá lesz az egész ország, de nem vetem végét / Jer 4: 27 / Az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be / I Móz 15: 16 /  Jehova mondta: Alámegyek azért és meglátom, vajon teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é vagy nem? / I Móz 18. 21 / , ez Szodomára vonatkozik. A jelenlegi keresztyén egyház utolsó idejét jelenti a pusztulás ama kora is, amelyrõl az Úr beszél a következõ részekben: A tanítványok mondván: micsoda jele lesz a te eljövetelednek és a világ végének? / Mt 24: 3 /  Aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze elõször a konkolyt, hogy megégessétek, a búzát pedig takarítsátok az én csûrömbe, aképpen lesz a világnak végén. / Mt 13: 30,40 /  A világ végén is: Eljönnek majd az angyalok és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül / Mt 13: 49 /  Jézus mondta a tanítványoknak: Íme én ti veletek vagyok a világ végezetéig. / Mt 28: 20 /  A pusztulás, az elhagyatottság és ítélet ugyanazt jelenti, mint a vég; de az elhagyatottság jelzi az igazság végét, a pusztulás a jó végét, és az ítélet mindkettõ teljes végét; és az idõk teljessége, amelyben az Úr eljött a világba és amelyben Õ újra elfog jönni, az szintén egy vég.

756. Az idõk végét ábrázolhatjuk a természeti világban levõ különbözõ dolgokkal, mert a földön levõ összes dolog átmegy a változás és romlás idõszakán. Az év átmegy tavaszból nyárba, õszbe és télbe és onnan újra visszatér a tavaszhoz; ez a melegség idõszaka. A nap halad reggeltõl délig, estéig és éjjelig, és onnan újra visszatér a reggelig,. Ez a fény körforgása. Az ember halad a gyermekkortól az ifjúságig, férfikorig és öregkorig és aztán meghal. Így van ez az ég minden madarával és a föld összes vadjával. Minden fa magként kezdõdik, eléri teljes nagyságát és fokozatosan gyengül egészen bukásáig. Így van  minden bokorral, ággal, levéllel és virággal és még magával a talajjal is, amely idõvel terméketlenné válik; valamint a nyugodt vízzel is, amely fokozatosan piszkossá válik. Mindeme felemésztõdések idõszakos rendszerûek, mert amikor az egyik dolog eljut végéig, akkor egy másik veszi át a helyét; és így minden váltakozóan tönkremegy és megújul, hogy a teremtés folytatódhasson. Így van ez az egyházzal is, mert az egyház emberekbõl áll, és az egyik nemzedék követi a másikat állandó gondolkodásmód-változásokkal. Az egyszer meggyökerezett gonoszság átadódik az utódoknak a hajlamot illetõen, és ez csak újjáteremtéssel írtható ki,amit az Úr végez el.

II. A jelenlegi napok a keresztyén egyház utolsó ideje, amit az Úr elõre megmondott és leírt az Evangéliumokban és a Jelenések könyvében.

757. Az elõszõ cikkely megmutatta, hogy az idõk vége jelzi az egyház utolsó idejét. Akkor ezt jelentik az Úr szavai is az Evangéliumokban / Mt 24,  Mk 13,   Lk 21, /  mert azt olvassuk, hogy amint Jézus az Olajfák hegyén ült, a tanítványok egyénileg odamentek Hozzá és azt mondták: Micsoda jele lesz a te eljövetelednek és a világ végének? / Mt 24: 3 /  Akkor pedig az Úr elkezdte elõre megmondani az  eljövetelét megelõzõ eseményeket. Azt mondta, hogy az ég felhõiben fog eljönni, hatalommal és nagy dicsõséggel és össze fogja gyûjteni választottait; sok más részlettel együtt mondta ezt / 30,31. versek/ amelyek egyáltalán nem történtek meg Jeruzsálem lerombolásakor. Az Úr prófétai elõadásokban írta le eme eseményeket, amelyek minden szava jelentéssel teli. Jelentésüket a Mennyei Titkok c. Mûben magyarázzuk el. / 3353-6, 3486-9, 3650-5, ds 3751-7,  3897-3901, 4056-60, 4229-31, 4332-5,  4422-4. pontok /

758.  Mindennek, amit az Úr akkor mondott a tanítványoknak, vonatkozása volt a jelen keresztyén egyház utolsó idejére, amint az nyilvánvaló a jelenések könyvébõl, ahol hasonló eseményeket mond meg elõre János az idõk végével és az Õ eljövetelével kapcsolatban. / lásd a Feltárult Jelenések /  A jelen egyház végét is megmondta Dániel; és ezért mondja az Úr: Mikor azért látjátok majd, hogy a pusztító utálatosság, amelyrõl Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen / aki olvassa, értse meg, Mt 24: 15, Dán 9: 27 / és vannak hasonló részek más prófétáknál is. Tovább fogjuk bizonyítani a függelékben, hogy a keresztyén egyházban manapság ilyen pusztító útálatosság van. Ott megmutatjuk majd, hogy egyetlen igazság sem marad meg a jelen egyházban és hogy ha nem keletkezne új egyház ennek helyén, akkor senki sem menekülne meg az Úr Máténál feljegyzett szavai szerint. / 24: 22 /  Nem láthatják azok, hogy a jelen keresztyén egyház ilyen sivár, akik megerõsödtek ennek hamisságaiban, mert az igazság meghamisítása az igazság tagadása.
A hamisság megerõsödése leplet borít az értelemre, és megakadályozza, hogy az meglássa az igazságokat, amelyek lerombolnák a jelen hittudományi rendszer építményét. Sõt, a természeti meggondolás megerõsíthet, amit csak akar, és aztán már nem tud különbséget tenni a hamisság csalóka fénye és az igazság tiszta fénye között. De a lelki meggondolás teljesen más; és ez mindazokat megvilágosítja, akik az Úrra néznek és Õ serkenti õket az igazság szeretetével.

759. Mindazok, akik a megerõsített hamisság csalóka fényénél látnak, azt gondolják, hogy egyedül az õ egyházuk van a fényben, míg az összes többi sötétségben van. Nem különböznek a baglyoktól, amelyek éjjel látnak, de vakok napfényben. Ilyen minden egyház, amelyet vezetõi megerõsítettek a hamisságokban, akik, mivel büszkék éleslátásukra, összetévesztik saját értelmüket a reggeli fénnyel és az Igét esti szürkületben látják. A zsidó egyházról, mivel teljesen nélkülözték az igazságot, amikor Urunk eljött a világba, hangosan állították írás- és törvénytudói, hogy mert birtokolja az Igét, egyedül az van mennyei fényben; mégis megfeszítette  a Messiást, avagy Krisztust, aki maga a legigazibb Ige volt. Az egyház pedig, amelyre a próféták és a Jelenések könyve Babilonként utaltak, azt állítja, hogy õ az összes egyház királynõje és anyja és hogy a többi, amely belõle szakadt ki, fattyú és ki kell közösíteni; és ezt tették, bár az Urat, Megváltónkat a trónról és oltárról lelökték és az Õ helyét bitorolták ott. Minden alapított egyház, még a legeretnekebb is, azt állítja, hogy egyedül õ  óhitû és egyetemes és hogy õ birtokolja az ég közepén szálló angyal által prédikált evangéliumot, / Jel 14: 6 /  ez az állítás pedig általában széleskörû hitelt nyer. Az egész Dort-i zsinat úgy látta az eleve elrendelést, mint egy égbõl lehulló csillagot, És úgy tisztelték e tantételt, mint a filiszteusok tisztelték Dágon képmását Asdódban, és ahogy a görögök tisztelték Minerva templomában a védõbástyát. Mert a vallás védõbástyájának hívták azt, és téves érveléssel annak bizonyítását kísérelték meg, hogy hulló csillaguk álló csillag és végül azt állították, hogy a csillagok csillaga. Ki tud meggyõzõbben beszélni, mint egy hitetlen, amikor Isten isteni mûködését gúnyolja, a menny égi dolgait és az egyház lelki dolgait? Minden õrült bölcsességnek gondolja a saját bolondságát s mások bölcsességét bolondságnak. Némely ember nem tudja megkülönböztetni a rothadt fa világosságát a hold fényétõl. A méh-betegségben szenvedõk undorodnak az édes szagoktól és élvezik a büdöseket és így tovább.
Mindezzel azt akartuk megmutatni, hogy egyedül a természeti fény nem tudja felfedni, hogy egy egyház beteljesedett-e, azaz tele van-e hamisságokkal, ha az igazság a mennybõl nem sugárzik elõ. Mert a hamisság nem tudja látni az igazságot, de az igazság láthatja a hamisságot, és mindenki megértheti az igazságot, feltéve, hogy hajlandó meghallani. De ha megerõsödött a hamisságokban, akkor nincs helye értelmében az igazság számára; ha véletlenül bebocsátást nyer, akkor a számos hamisság elutasítja azt, mint idegent.

III. A keresztyén egyház utolsó ideje a legigazibb éjjel, amelyben az elõzõ egyházak véget értek.

760. A teremtés óta négy egyház volt, az egyik a másik után. Ezt megtudhatjuk mind az Ige történeti, mind prófétai könyveibõl, különösen Dánielébõl, ahol a négy egyházat a szobor írja le, amit Nabukodonozor látott álmában /2/, és aztán a tengerbõl kiemelkedõ négy vadállat. /7/  Az elsõ egyház, amit a legõsibbnek nevezhetünk, az özönvíz elõtt állt fenn, és az özönvíz írja le végét, avagy romlását. A második egyház, amit õsi egyháznak hívhatunk, Ázsiában és  Afrika egy részében volt és bálványimádás vetett véget neki és pusztította el. A harmadik egyház, amely az izraelita volt, a Tízparancsolatnak a Sinai hegyen való kihirdetésével kezdõdött, a Mózes és a próféták által írt Igével folytatódott és az Ige általa történt megszentségtelenítésével teljesedett be, avagy ért végéhez; e megszentségtelenítés akkor volt teljes, amikor az Úr a világba jött; ezért feszítették meg Õt, mert Õ volt az Ige. A negyedik egyház a keresztyén, amit az Úr alapított az evangélisták és apostolok által. Eme egyháznak két korszaka volt eddig, az egyik az Úr idejétõl kezdõdött a niceai zsinat idejéig, és a másik ama tanácstól a jelen korig . // e mûvet 1771-ben adták ki.//  Eme egyház három szakaszra oszlik - a görögre, a római katolikusra és a reformátusra; mindazonáltal mind a hármat keresztyénnek hívjuk. Sõt, minden általános egyházból több egyes egyház szakadt le, amely megtartotta általános nevét, mint az eretnekségek a keresztyén egyházban.

761. A keresztyén egyház utolsó ideje a legigazibb éj, amelyben az elõzõ egyházak megszûntek, amint ez egyszerûen érthetõ az Úrnak az evangélistáknál és Dánielnél található jövendöléseibõl. Az Úr mondta a tanítványoknak, hogy látni fogják a pusztító útálatosságot; és hogy akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta mindaddig és nem is lesz. Azt is mondta: Ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; és végül: A nap elsötétedik és a hold nem fénylik és a csillagok az égrõl lehullnak / Mt 24: 15,21,22,29 /  Az evangélisták más helyeken, azt az idõt éjnek is hívják: Azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik és a másik elhagyatik / Lk 17:? 34 /  Nékem cselekednem kell annak dolgait, aki elküldött engem, amíg nappal van: eljõ az éjszaka, amikor senki nem munkálkodhatik / Jn 1: 4-9, 8: 12, 12: 35,36 / ezért mondta tanítványainak, amikor a mennybe ment: Íme, én veletek vagyok a világ végezetéig / Mt 28: 20 /; és akkor eltávozott tõlük egy új egyházba. Azt olvassuk pedig Dánielnél: Végül az enyészet és ami elhatároztatott, a pusztítóra szakad / 9: 27 /  E prófécia a keresztyén egyház végére vonatkozik, amint ez nagyon világos az Úr saját szavaiból / Mt 24: 15 /  Mérlegeljük a következõ részt is a negyedik birodalommal avagy negyedik egyházzal kapcsolatban, amit a Nabukodonozor elõtt megjelent képmás ábrázolt. Hogy pedig vasat elegyülve láttál agyagcseréppel: azok emberi mag által vegyülnek össze, de egymással nem egyesülnek, mint hogy a vas nem egyesül a cseréppel. /  Dán 2: 43 /  Az ember magja az Ige igazsága. A negyedik egyházat ábrázolja a negyedik, tengerbõl feljövõ állat is: Láttam éjszakai látásokban, és íme a negyedik állat, rettenetes és iszonyú, megeszi az egész földet és eltapodja és szétzúzza azt / Dán 7: 7,23 / Ez azt jelenti, hogy véget fog vetni az egyház minden igazságnak és akkor éj lesz, mert az egyház igazsága fény. Sok hasonló dolgot megjövendölt eme egyházról a Jelenések könyve, különösen a 16. Fejezetben, ahol Isten haragjának kelyheirõl szól, melyeket kiöntenek a földre, amelyek a hamisságokat jelzik, amelyek akkor túlcsordulnak majd és tönkreteszik az egyházat. Több rész van a prófétáknál is ugyanilyen értelemben; mint például: Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnal fénye sem lesz / Ámós 5: 2, Sof 1: 15 /  Máshol pedig: ama napon õ a földre néz és imé  mindenütt sötétség és a fény sötétté fog válni annak romjaiban / Ézs 5: 30, 8: 22 /  Jehova napja az Úr eljövetelének napja.

762. Az isteni rendnek, amely kimondja, hogy lenneie kell egy kezdetnek és egy végnek az új kezdet elõtt, megfelel, hogy négy egyház létezett már a teremtés óta. Ezért kezdõdik minden nap reggellel, növekszik délig és éjben végzõdik, és azután újra kezdõdik. Minden év is tavasszal kezdõdik, a nyáron keresztül az õszig nõ és télben végzõdik és ezután új év kezdõdik.  Ez hatások létrehozásához a nap felkel keleten, keresztülhalad a délen nyugat felé és észak felé nyugszik le, ami után újra felkel. Hasonló a helyzet az egyházakkal. Az elsõ, avagy legõsibb egyház olyan volt, mint a reggel, tavasz és a kelet, a második, avagy õsi egyház olyan volt, mint a nap közepe, a nyár és a dél. A harmadik olyan volt, mint az est, õsz és a nyugat; és a negyedik mint az éj, a tél, és az észak. E rendszeres fejlõdésekbõl a bölcs õsök a világ négy korszakára következtettek, lévén az elsõ az arany kor, a a a a második az ezüst kor, a harmadik a réz kor és a negyedik a vas kor, és e fémek a négy egyházat is ábrázolták Nabukodonozor képmásában. Sõt, az egyház az Úr szemében egy emberként jelenik meg, akinek át kell mennie különbözõ korokon, mint egy egyéniségnek, növekedve a gyermekkortól az ifjúságig, ettõl a férfiúságig és végül az öregségig és aztán, amikor meghal, újra fel fog támadni. Az Úr mondja: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad, ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem / Jn 12: 24 /

763. Megegyezik a renddel, hogy legyen fokozatos fejlõdés  a kezdettõl végig a változatosság kedvéért, ami nagyban betudható az ellentétek összeütközésének. Az igazságot a hamissággal való szembenállása teszi nyilvánvalóvá és a jót a gonosszal való szembenállás, épp úgy, mint a fényt és hõt a sötétséggel és hideggel való szembenállása teszi nyilvánvalóvá. Ha minden dolog fekete, vagy fehér lenne, akkor hiányolnánk a közbülsõ színek változatosságát és szembenállását. A látást az állandó fehérség kimeríti és a színek élénkítik - például a sötétzöld, aminek a fekete az egyik összetevõje. A hallást egyetlen hang egyhangúsága letompítja, de serkenti különbözõ hangok változatossága és szembeállása. A szépséget növeli a csúnyasággal való szembenállása; és a mûvészek ezért festenek néha csúnya tárgyat egy szép lány közelébe. Az örömöt és virágzást kiemeli a boldogtalanság és nyomor emléke. Egyetlen elképzelésen való töprengés a gondolatok szembeállításának megkönnyebbülése nélkül megõrjítheti az embert.
Hasonló szembeállás van az egyház lelki dolgai és az ellentétes gonosz és hamisság közt is; azonban ezek nem az Úrtól vannak, hanem az embertõl, akinek szabad akarata van arra, hogy jót vagy gonoszt tegyen. Ugyanilyen módon a sötétség és a hideg nem a naptól van, hanem a föld forgásától, és mégis e forgások nélkül sem nap, sem év nem lenne és következésképp sem növényi sem állati élet. Mondták nekem, hogy az egyházak, amelyek különbözõ jóságainak és igazságainak kapcsolata van az Úr szeretetével és  a Benne való hittel, olyanok, mint megannyi ékszer egy királyi koronában.

IV. Az éj után a reggel következik és ez az Úr eljövetele.

764. Az egyház egymás utáni állapotait az Igében az év négy évszaka írja le, a tavasz, nyár, õsz és tél és a nap négy szakasza, a reggel, dél, est és éj. Ebbõl következik, hogy mivel most éj van a jelen keresztyén egyházban, a reggel, vagyis egy új egyház kezdete a küszöbön van. Fontoljuk meg a következõ igerészeket: Két ezer és háromszáz nap estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága: az estvérõl és reggelrõl való látomás igazsága / Dán 8: 14-26 /.  Seirbõl így  kiáltanak hozzám: Vigyázó! Meddig még az éjszaka? Szólt a vigyázó: Eljött a reggel, az éjszaka is / Ézs 21: 11,12 /  Vég jött. Eljött a végzet reád, földnek lakosa! A nap ímé eljött, a reggel elmúlt / Ezék 7: 6,7,10 /  Az Úr reggelre napfényre hozza ítéletét, nem mulasztja el / Sof 3: 5 /  Az Isten õ közepette van, megsegíti Isten virradatkor / Zsolt 46: 6 /  Várom az Urat, várja az én lelkem, jobban, mint az õrök a reggelt, mert az Úrnál van a kegyelem, meg is szabadítja Õ Izraelt  / Zsolt 130: 5-8 /  E részekben az egyház utolsó idejét jelenti az este és éj és annak elsõ idejét a reggel. Magát az Urat is hívják reggelnek a következõ igerészek: Izraelnek Istene szólott, Izráelnek kõsziklája mondá nékem: Olyan az, mint a reggeli világosság, mint a felhõtlen reggel / II Sám 23: 3, 4 /  Én vagyok Dávid gyökere és ága, ama fényes hajnalcsillag / Jel 22: 10 /  Hajnalpír méhébõl lészen ifjaidnak harmatja / Zsolt 110: 3 /  Eme igerészek az Úrra vonatkoznak, mert Õ a reggel. Ezért Õ korán reggel támadt fel a sírból, mert egy új egyház alapításához készülõdött / Mk 16: 2, 9 /  Nyilvánvaló az Úr saját jövendölésébõl, hogy eljövetelét várni kell: Mikor pedig az olajfák hegyén ült, hozzá menének a tanítványok mondván: Mondd meg nékünk, micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének? / Mt 24: 3 /  Ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik és a hold nem fénylik és a csillagok az égrõl lehullanak, és az egeknek erõsségei megrendülnek. És akkor feltetszik az ember Fiának jele. És meglátják az embernek Fiát eljõni az ég felhõiben hatalommal és dicsõséggel / Mt 24: 29, 30,  Mk 13: 26, Lk 21: 27 /  Amiképpen pedig a Noé napjaiban volt, aképpen lesz az ember Fiának eljövetele is. Azért legyetek készen ti is, mert amely órában nem gondoljátok, abban jó el az embernek fia / Mt 24: 37,39,44 /  Az embernek Fia mikor eljõ, avagy talál-e hitet a földön? / Lk 18: 8 /  Jézus mondja Jánosról: Ha akarom, hogy õ megmaradjon, amíg eljövök / Jn 21: 22 /  Amint szemeiket az égre függesztették, mikor õ elméne, ímé két férfiú állott meg mellettük fehér ruhában. Szóltak is: Ez a Jézus, aki felviteték tõletek a mennybe, aképpen jó el, amint láttátok õt felmenni a mennybe / ApCs 1: 10,11 /  Az Úr, a szent próféták Istene bocsátotta el az õ angyalát, hogy megmutassa az õ szolgáinak azokat, amiknek meg kell lennie hamar. Ímé eljövök. Boldog, aki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit És ímé hamar eljövök, és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek amint az õ cselekedete lesz / Jel 22: 6,7,12 / Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekrõl bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag. És a Lélek és a mennyasszony mondják: Jövel! És aki hallja, azt mondja: Jövel! És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen / 22: 16,17 /   Ezt mondja aki ezekrõl bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus ! A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájan ti véletek. Ámen / 22: 20,21, /
766. Az Úr mindenkivel jelen van és sürgõsen kívánja a befogadást, és amikor az ember elfogadja Õt úgy, hogy elismeri Õt Istenének, Teremtõjének, Üdvözítõjének és Megváltójának, akkor van az Õ elsõ eljövetele, amit hajnalnak hívunk, Aztán az ember értelme kezd lelki dolgokban megvilágosodni és növekedni bölcsességben. És mivel e bölcsességet az Úrtól veszi át, így a reggelbõl a nappalba fejlõdik. E nap folytatódik öregkoráig, még haláláig is; és halála után Maga az Úr támasztja fel a mennybe. Ott, bár öreg emberként halhatott meg, visszatér élete reggeléhez; és akkor az örökkévalóságig nõ bölcsességben, amivel elõször a természeti világban ismertették meg.

767. Mindenki, aki hisz az Úrban, és a felebaráti szeretetben él, egy külön egyház, mivel az általános egyház hasonló egyénekbõl áll össze. Csodálatos dolog, hogy minden angyal, akárhogyan fordítja is testét, mindig az elõtte levõ Úrra néz; mert az Úr az angyali menny Napja és erre néznek az angyalok, amikor lelki elmélkedésben vannak. Ugyanez igaz az ember lelki látására, akiben az egyház van; de õ nem tud errõl, mert lelki látását természeti látása elhomályosítja és más természeti érzékei, amelyek tárgyai testiek és evilágiak. Eme állandó, az Úrra való nézés azon ténybõl ered, hogy minden igazság a maga bölcsességével és hitével és az összes jó a maga szeretetével és irgalmasságával az Úrtól van és az Úré az emberben; és így a bölcsesség összes igazsága olyan, mint egy az Urat visszatükrözõ tükör és a szeretet minden jója az Õ képmása.
Másrészt egy gonosz szellem állandóan az Úrtól teljesen elfordul és saját szeretete felé néz és ezt teszi bármely módon fordítja is testét. Ennek oka hasonló, mert minden gonosz az õt irányító szeretet képmása és az abból való hamisság ezt a képmást, úgymond, tükörben jeleníti meg.
Valami ilyesmi történik a természetben. A fák ágaikat elõsarjasztják és úgy emelik a körülöttük levõ növényzet fölé, hogy a napot megpillantsák. Néhány növény keletrõl nyugat felé fordul a napot követve úgy, hogy sugaraiban virulhasson. Kétségtelenül minden ág és gally ugyanezt tenné, ha rendelkezne a szükséges rugalmassággal. Némelyek azt mondják, hogy minden örvény és forgatag is hasonlóképpen a nap útját követi. Ezért természetes, hogy az embernek Istenhez kellene fordulnia, akinek képmására teremtetett, és így is tesz az ember, ha nem használja rosszul a szabad akarat ajándékát, amit a Teremtõ a természeti hajlamnak való ellenálláskedvéért ültetett belé. Fontoljuk meg, hogy egy mennyasszonynak hogyan van võlegénye állandóan lelki szemei elõtt, ajándékaiban úgy látja õt, mint megannyi tükörben; vágyódik jövetele után és amikor jön, akkor szívbéli örömmel fogadja.

V.  Az Úr eljövetele nem foglalja magába a látható ég és lakható föld szétrombolását és újra teremtését, amint sokan feltételezték eddig, nem értve az Ige lelki jelentését.

768.  Az uralkodó vélemény az egyházban az, hogy az utolsó ítéletkor az Úr meg fog jelenni az ég felhõiben angyalokkal és trombitaszóval; hogy össze fogja gyûjteni mindazokat, akik még a földön vannak, mindazokkal együtt, akik meghaltak; el fogja választani a gonoszokat a jóktól, ahogy a pásztor elválasztja a kecskéket a juhoktól. Aztán a gonoszokat, avagy kecskéket a pokolba fogja dobni és felemeli a jókat, avagy a juhokat majd a mennyekbe; tovább pedig, hogy új látható mennyet és egy új lakható földet fog teremteni, ahova leereszti majd a Jelenések könyvében leírt új Jeruzsálemet. / 21 /  Az aranyból és jáspiskõbõl lesz és falai alapjai drágakövekbõl, míg magassága, szélessége és hosszúsága egyaránt tizenkétezer futamatnyi lesz / kb. 2412 km./  az összes választottat összegyûjti majd e városba, mind az akkor élõket, mind a világ kezdete óta meghaltakat; és az utóbbiak vissza fognak térni testükbe és örökkévaló üdvösséget élveznek ama pompás városban, mint mennyükben. Ez az uralkodó vélemény a keresztyén egyházakban az Úr eljövetelét és az utolsó ítéletet illetõen.

769. A lelkek halál utáni állapotát tekintve a következõ hitet gondolják napjainkban általánosan: hogy az emberi lelkek halál után légies szellem és hogy az utolsó ítélet napjáig eme eltávozott szellemek lakhelye vagy a föld középpontjában, vagy az Atyák "pokol tornácá"-ban van. E pontokon véleménykülönbségek vannak. Néhányan azt feltételezik, hogy a lelkek légies, avagy illékony formák, hasonlóak a kísértetekhez, avagy szellemekhez; mások azt képzelik, hogy a levegõben, fákban, avagy vizekben laknak; vagy hogy a holtak lelke a bolygókra, vagy a csillagokra helyezõdik át és ott van kijelölt lakhelyük; vagy hogy évezredek múlva visszatérnek testükbe. De mindenki hiszi,   hogy valahol félreesõen vannak, amíg az egész égbolt a földgolyóval együtt szétrombolásra kerül.  Hogy ez vagy a föld középébõl kirobbanó, vagy az égbõl villámként leereszkedõ tûz által történik; hogy aztán megnyílnak majd a sírok; hogy a lelkek újra felöltözve testüket, áttevõdnek ama szent városba, Jeruzsálembe. És hogy egy másik földön fognak lakni, némelyek lentebbi helyen ama városban és némelyek magasabban. Mert annak magasága tizenkétezer futamatnyi lesz, ugyanannyi mint hosszúsága és szélessége.  / Jel 21: 16 /

770. Tegyük fel, hogy megkérdeznek egy papot, avagy egy laikust, igazán hisz-e, hogy az özönvíz elõttiek Ádámmal és Évával és az özönvíz utániak Noéval és fiaival, valamint Ábrahám, Izsák és Jákob az összes prófétával és apostollal épp úgy, mint az összes többi ember lelke, még mindig bebörtönözve van a föld központjában, avagy a légben, vagy levegõben repdes; hiszi-e, hogy lelkük újra fel fogja öltözni testüket, amiket megettek a férgek, patkányok, vagy halak, vagy bebalzsamozták õket, avagy porrá váltak; hiszi-e, hogy az égi csillagok a földre fognak esni, amely kisebb, mint bármelyikük; és hogy az ilyen dolgok nem csupa képtelenségek-e. Némelyek nem fognak felelni; mások ragaszkodni fognak ahhoz, hogy az ilyen dolgok hit kérdései, aminek az értelemnek alá kell rendelnie magát; mások érvelni fognak, hogy nem csak ezeket, hanem sok más látszólagos lehetetlenséget is végre tud hajtani az isteni mindenhatóság. A hit és mindenhatóság említése pedig elhallgattat minden érvet és a józanságot õrültségnek tekintjük. Az utolsó szó ez lesz: "Bizonnyal hinnünk kell az írásban leszögezett dolgokat."

771.  Az Ige leveleit látszatok és összefüggések / megfelelések / által írták és lelki értelmet hordoznak, ami felfedi az igazságot a maga fényében, míg a betû szerinti értelem az árnyékban van / lásd a Szentírásról szóló fejezetet /  Ezért, hogy az új egyház embere nehogy úgy járjon, mint a régi egyházé, az Ige betûjének árnyékában, különösen a mennyet és poklot, a halál utáni életet és az Úr eljövetelét illetõen, tetszett az Úrnak, hogy megnyissa lelkem látását és bevezessen engem a lelki világba. Így beszélgettem szellemekkel és angyalokkal, rokonokkal és barátokkal, valamit királyokkal és hercegekkel is, akik eltávoztak a természeti világból. Megpillantottam a Menny csodálatos tájait és a pokol siralmas tájait. Így meggyõzõdtem arról, hogy az ember halála után nem a föld központjában él, se nem az üres levegõben szálldogál, hanem hogy emberként él egy / lelki / testben és messze tökéletesebb állapotban, ha az áldottak között van, mint amikor anyagtestben élt. A látható ég és lakható föld lerombolásával és a lelki világgal kapcsolatos e téves elképzelések elûzésére, és hogy megakadályozzuk az anyagelvûségnek  / materializmus / és istentelenségnek, ami uralkodik a tanult emberek között, olyan elterjedését, ahogy az üszkösödés terjed a belsõ, értelmi elmébõl a külsõ, természeti elmében, megparancsolta nekem az Úr, hogy nyilvánítsam ki azt, amit hallottam a mennyrõl, pokolról, az utolsó ítéletrõl és a jelenésekrõl, ami az Úr eljövetelével, az elõzõ mennyel, az új egyházzal és a szent Jeruzsálemmel van kapcsolatban. / lásd: Menny és pokol, és : A Feltárult Jelenések /

V.  Az Úr második eljövetele azért történik, hogy a gonoszok elkülönüljenek a jóktól; és hogy azok, akik hisznek Benne, megmeneküljenek, és egy új angyali mennyet, és a földön új egyházat alkossanak; máskülönben egy test sem menekülne meg / Mt 24: 22 /

772. Az Úr e második eljövetele nem foglalja magában a látható menny és lakható föld szétrombolását. Õ nem rombolni jött, hanem építeni, következésképp nem ítélni, hanem megmenteni azokat, akik elsõ eljövetele óta hittek Benne, amit ez nyilvánvaló e szavakból: Nem azért küldte az Isten az õ Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa. Aki hiszen õ benne, el nem kárhozik, aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében / Jn 3: 17, 18 /  És: Ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt, mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot. Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki õt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt / 12: 47,48 /  Az utolsó ítélet a lelki világban zajlott le 1757-ben, ahogy bemutattuk az 1757-ben Londonban kiadott "Az utolsó ítélet" címû, továbbá az Amszterdamban 1763-ban kiadott "folytatás az utolsó ítéletrõl" címû írásban. Ezt ünnepélyesen tanúsítom, mert teljes öntudatomnál voltam és saját szemeimmel láttam azt.

773.  Az Õ eljövetelének két célja az új menny kialakítása azokból, akik hisznek Benne és az új egyház megalapítása azok számára, akik attól kezdve hisznek Benne majd. A mindenség teremtésének legigazibb célja az angyali menny kialakítása volt, ahol mindazok, akik hisznek Istenben, örök áldottságban élhetnek; semmi más cél nem lehet az isteni szeretet és bölcsesség szándéka, amelyek Istenben vannak és lényegileg Istent jelentik. Az emberek megváltása az egyház segítségével így a teremtés folytatása, és az Ige ezért használja oly gyakran a „teremteni" kifejezést; ami azt jelenti: alakítani a menny számára. Fontoljuk meg a következõ igerészeket: Tiszta szívet teremts bennem, óh Isten, és az erõs lelket újítsd meg bennem / Zsolt 51: 12 /  Megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal. Kibocsátod a te Lelkedet, megújulnak / Zs 104: 28,30 /  A teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat. / Zs 102: 19 /  Óh Jákób, így szól az Úr,a te Teremtõd, és a te alkotód, Izráel: megváltottalak, neveden hívtalak téged,  Mindent, aki csak az én nevemrõl neveztetik, akit dicsõségemre teremtettem / Ézs 43: 1, 7. /   Készültek ama napon, amelyen teremtettél. Feddhetetlen valál utaidban attól a naptól fogva, melyen teremtettél, míg gonoszság nem találaték benned / Ezék 28: 13,15 /  Ez Tírus királyára vonatkozik. Hogy lássák, megtudják, eszükbe vegyék és megértsék mindnyájan, hogy az Úr keze mívelte ezt, és Izráel Szentje teremtette ezt! / Ézs 41: 20 /  Így szól az Úr, aki az egeket teremté, és kiterjeszté a földet, aki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak / Ézs 42: 5,  43: 12,18 /  Imé, új egeket és új földet teremtek. Örüljetek és örvendjetek azoknak mindörökké, amelyeket én teremtek / Ézs 65: 17, 18 /

774.  Az Úr mindig jelen van mindenkivel, akár gonosz, akár jó, mert máskülönben egy ember sem élhetne; de eljövetele csak azok számára van, akik elfogadják Õt és ezek azok, akik hisznek Benne és engedelmeskednek parancsainak. Az Úr folytonos jelenléte teszi az embert értelmessé és képessé a lelkivé válásra. Ez annak a fénynek hatása az emberi értelemre, ami az Úrból, mint a lelki világ Napjából ered ki; mert e fény az igazság, aminek révén az ember értelemmel rendelkezik. De az Úr eljövetele azok számára van, akik meleget kapcsolnak ama fényhez, azaz szeretetet az igazsághoz; mert a lelki Napból kiáradó meleg az Isten és a felebarát iránti szeretet. Az Úr jelenléte és az értelem ebbõl következõ megvilágosodása, összehasonlítható a nap fényével, ami ha nem egyesül meleggel, képtelen az élet fenntartására. De az Úr eljövetele hasonlítható a tavasz melegéhez, amikor a föld megpuhul és folytatja életét a növényzet. Ilyen a párhuzam az ember lelkének lelki környezete és testének természeti környezete között.

775. Ami igaz az egyéni egyházként tekintett emberre, az ugyanúgy igaz az emberre összességében, avagy az egyházra általában. Megfelel az isteni rendnek, hogy mindennek részletei létezésük kérdésében az õket összetartó általános dolgoktól függjenek. Például az emberben az egyes szerveket az általános tokok, vagyis burkok tartják helyükön, amelyek az egész testet és annak több részét bezárják. Ugyanúgy van ez minden állattal, madárral és rovarral, és minden fával, bokorral és maggal. A zenében az egyes hangok hatásukat tekintve az általános hangnemtõl függnek, amely õket átjárja; és hasonló ez az  ember összes érzékével, akár testi az, akár elmebeli.
Történelme során a négy egyház az egység általános kötelékei által összekapcsolt és összetartott egyes szervezõdések hasonló példáit mutatja be. Az emberben a legáltalánosabb dolgok a test szíve és tüdeje; valamint a lélek akarata és értelme, ezektõl függ az emberben minden más létezése. Hasonlóképpen az egész mindenség, beleértve az angyali mennyet és az emberi fajt is, létezését tekintve Isten szeretetétõl és bölcsességétõl függ.

VII. Az Úr e második eljövetele nem személyében, hanem az Igében van, amely Tõle van és amely Õ maga.

776. Sok helyen olvashatjuk, hogy az Úr az ég felhõiben fog eljönni / Mt 24: 30,  26: 64,  Mk 14: 62,  Lk 21: 27,  Jel 1: 7, 14: 14,  Dán: 7: 13, Mt 17:5,  Lk 9:34,35 / és ezért az emberek eddig hitték,hogy az Úr személyesen fog azokban megjelenni. De az ég felhõi az Ige szó szerinti értelmét jelentik és az Ige lelki értelmét jelenti a hatalom és dicsõség, amelyben az Úr meg fog jelenni / Mt 24: 30 /  Eddig senkinek nem volt a legtávolibb elképzelése sem arról, hogy az Igében van egy lelki jelentés is. De az Úr felfedte elõttem ezt és megengedte, hogy angyalokkal és lelkekkel legyek, mint közülük egy. Így kinyílvánult elõttem, hogy az ég felhõi jelentik az Igét természeti értelmében és a dicsõség az Igét lelki értelmében és a hatalom az Ige általi mûködést. Látható a következõ igerészekbõl, hogy az ég felhõi ezt jelentik:  Nincs olyan, mint Jesurun Istenen! Az egeken száguld és fenségében a felhõkön / V. Móz 33:26 /  Énekeljetek az Istennek, zengedezzetek az Õ nevének, aki az egek egein ül / Zsolt 68: 5,34 /   Az Úr könnyû felhõre ül / Ézs 19: 1 /  Az ülés az isteni igazságokban az Igébõl való oktatást jelzi, mert a ló jelzi az Ige értését / lásd: a Feltárult Jelenések, 298. Pont /  Ki nem látja, hogy Isten nem szó szerint lovagol a felhõkön?  Újra: Isten kérubon röpült, sátora körülötte a felhõk / Zsolt 18: 11,12 /  A kérubok is az Igét jelzik / lásd: a Feltárult Jelnések, 239, 672. pontok /  Õ köti össze felhõibe a vizeket, Õ királyi széke fölé terjeszti felhõjét / Jób 26: 8,9,/   Tegyetek tisztességet Istennek, akinek hatalma a felhõkben van / Zsolt 68: 34 /  Akkor teremteni fog az Úr Sion hegyének minden helye fölé nappal felhõt, mert az egész dicsõségen oltalma lészen / Ézs 4: 4 /  Az Ige szó szerinti értelmét ábrázolta a felhõ is, amelyben Jehova leszállt a Sinai hegyre, amikor átadta a törvényt, lévén a törvény elõírásai az Ige zsengéi.
A következõ tényeket adhatjuk hozzá bizonyítékként az elõzõekhez. Épp úgy vannak felhõk a lelki világban, mint a természeti világban, de más eredetûek, néha fényes felhõk vannak az angyali mennyek fölött és a poklok felett borongós felhõk. A menny felhõi az Ige szó szerinti értelme miatti homályosságot jelzik, és amikor ama felhõk eloszlanak, akkor a lelki értelemtõl való tiszta fény van ott, de a pokol borongós felhõi az Ige meghamisítását és megszentségtelenítését jelzik. A lelki világban a felhõknek ez a jelentõsége, mert a fény, ami az Úrtól, mint lelki Naptól árad ki, jelzi az isteni igazságot, amiért is õt Fénynek hívjuk / Jn 1: 9,  12: 35 /  Ugyanezért veszik körül az Igét, amit a mennyei templomokban õriznek egy fénykoszorú, ami eltûnik, amikor felhõs az ég.

777.  Világosan bizonyított, hogy az Úr az Ige, a Jánosnál látható eme igerészbõl: Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige, És az Ige testté lett / 1: 1,14 /   Az Ige e részben szintén az isteni igazságot jelzi, mert az Ige a forrás, amelybõl az összes keresztyén egyház veszi az isteni igazság élõ vizét. Mégis, az Ige természeti értelmében, az isteni igazság, úgymond, felhõben van, de annak lelki és mennyei értelmében dicsõségben és hatalomban van. Három értelem van az Igében, a természeti, a lelki és a mennyei / Lásd a Szentírásról és a Tízparancsolatról szóló fejezeteket. / Ezért világos, hogy az Ige János evangéliumában isteni igazságot jelent. János is bizonyságot tesz ugyanerrõl elsõ levelében: Tudjuk, hogy Isten Fia eljött és értelmet adott nekünk arra, hogy megismerjük az igazat, és hogy mi az igazban, az Õ Fiába, Jézus Krisztusban vagyunk / 5: 20 /  Ezért mondja az Úr oly gyakran: Bizony, / Ámen /, mondom néktek - mert az ámen héberül igazságot jelent, és hogy Õ az Ámen, ez látható a Jelenésekben / 3: 14 /, és Õ az igazság is. / Jn 14: 6 /  Amikor a tanult embereket megkérdezik, hogy hogyan értik a Jn 1: 1-ben levõ Igét, akkor azt mondják, hogy az Igét annak kiemelkedõ jelentõségében értik, és mi az Ige a maga kiemelkedõ jelentõségében, ha nem isten igazság? E megfontolásokból nyilvánvaló, hogy az Úr második eljövetele az Igében van.
Annak oka, hogy az Úr nem fog személyesen megjelenni az, hogy a mennybemenetele óta Õ a maga megdicsõített emberségében van, ebben nem tud megjelenni senkinek, akinek lelki látása még nem nyílt meg. Ezért nem láthatják Õt a gonoszok és hamisak, azaz a kecskék, akiket Õ bal keze felé helyez. Ezért amikor megmutatta Magát tanítványainak, akkor elõször megnyitotta szemeiket, mert azt olvassuk: És megnyilatkozának az õ szemeik, és megismerék õt, de eltûnt elõlük / Lk 24: 31 /  Ugyanígy volt ez az asszonyokkal, akik feltámadása után meglátogatták a sírt. Angyalokat láttak a kamrában ülni és beszéltek velük, és mégsem láthat senki angyalokat testi szemeivel. Amikor az Úr  Péter, Jakab és János elõtt megdicsõült, õk nem testi szemeikkel látták Õt megdicsõült emberségében, mert azt olvassuk, hogy õket elnyomá az álom / Lk 9: 32 /  Lelki szemeikkel látták Õt és amikor felébredtek, akkor azt gondolták, hogy álmodtak. Akkor hát hiábavalóság azt gondolni, hogy az Úr az ég felhõiben személyesen fog megjelenni;  az Igében fog megjelenni, amely Tõle van és amely õ maga.

778.  Minden ember a saját szeretete és saját értelme és ami csak kiered tõle, az élete e két alapvetõ tulajdonságából veszi jellegét. Ezért az angyalok nagyon hamar felfogják az ember jellemét beszélgetésébõl: hangszine felfedi szeretetét és szavai felfedik értelmét. Az emberi életnek két egyetemes dolga van, az akarat és az értelem, és az akarat az õ szeretetének tárháza és lakhelye, és az értelem az értés tárháza és lakhelye. Ezért a tettek és szavak, amelyek az emberbõl kierednek, alkotják magát az embert. Hasonlóképp, de kiemelkedõ fokozaton, az Úr az isteni szeretet és isteni bölcsesség, avagy, ami ugyanaz, isteni jó és isteni igazság, mert akarata az isteni szereteté  és az isteni szeretet az Õ akaratáé, és értése az isteni bölcsességé és az isteni bölcsesség az Õ értéséé, és mindkettõ egyesült az emberi formában. Ez mutatja, hogy az Úr milyen értelemben az Ige. De bármely ember, aki az Ige, az isteni igazság, az Úr és az Õ egyháza ellen van, a saját gonoszsága és a saját hamissága mind elméjét, mind testi cselekedeteit és beszédét illetõen.

VIII.  Az Úr e második eljövetele az ember közremûködésén keresztül történik, akinek Õ kijelentette magát személyesen és akit megtöltött Lelkével, hogy tanítsa az Új Egyház tantételeit az Õ Igéjének segítségével.

779. Amint fentebb leszögeztük, az Úr nem  jelentheti ki Magát személyében és mégis elõre megmondta, hogy el fog jönni és új egyházat alapítani, ami az Új Jeruzsálem. Következésképp ezt Õ egy ember segítségével fogja tenni, aki nemcsak eme egyház tanításait tudja érteni, hanem ki is nyomtathatja és ki is adhatja õket. Ünnepélyesen kijelentem, hogy az Úr kijelentette Magát nekem, szolgájának és elküldött engem e szolgálatra. Megnyitotta lelkem látását és így bevezetett engem a lelki világba. Megengedte nekem, hogy lássam a mennyeket és poklokat és beszéljek angyalokkal és szellemekkel, és ez már sok éve tart folyamatosan. Sõt, eme elhivatás elsõ napjától kezdve nem bármely angyaltól vettem át az új egyház tanításaiban való oktatást, hanem egyedül az Úrtól, míg olvastam az Igét.

780.  Az Úr felfedte elõttem Igéje lelki értelmét, amelyben az isten igazság van a maga fényében, és e fényben Õ folyamatosan jelen van velem. Mert az Úr jelenléte az Ige lelki értelmében van, és az Úr fényén keresztül eme jelentés bemegy a szó szerinti értelembe épp úgy, ahogy a nap fénye behatol a felhõk árnyékába. Fentebb megmutattuk, hogy az Ige szó szerinti értelme olyan, mint egy felhõ, míg a lelki értelem a dicsõség, és hogy Maga az Úr a Nap, amelybõl kiárad a fény és ezért Õ az Ige. Világos a következõ igerészekbõl, hogy a dicsõség, amelyben Õ eljövendõ / Mt 24: 30 / jelzi az isteni igazságot a lelki értelem fényében: Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útját, És megjelenik az Úr dicsõsége, és minden test látni fogja azt / Ézs 40: 3,5 /  Világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsõsége rajtad feltámad / 60: 1 /  Népek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává, és dicsõségemet másnak nem adom / 42: 6,8,  48: 11 /  Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, az Úr dicsõsége követ / 58: 8 /  Teljes mind a széles föld az Õ dicsõségével /Ézs 6: 3,  66: 18 /  Kezdetben vala az Ige, Õ benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága. Az igazi világosság volt. És az Ige testté lett, és láttuk az Õ dicsõségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsõségét / Jn 1: 1,3,9,14 /  Az egek beszélik Isten dicsõségét / Zsolt 19: 2 /  Az Isten dicsõsége megvilágosította a szent Jeruzsálemet és annak szövétneke a Bárány. És a pogányok, akik megtartatnak, annak világosságában járnak / Jel 21: 23,24 /  Így láthatjuk sok más helyen is. A dicsõség jelzi, az isteni igazság teljességét, mert a mennyben minden fönséges attól a fénytõl van, ami az Úrtól, mint naptól ered ki és e fény a maga lényegében az isteni igazság.

IX. A második eljövetelt jelenti a Jelenésekben az Új Ég és az Új Föld, és az onnan leereszkedõ Új Jeruzsálem.

781. Azt olvassuk a Jelenésekben: Láték új eget és új földet, mert az elsõ ég és az elsõ föld elmúlt. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentõl szálla alá a mennybõl, elkészítve, mint egy férje számára felékesített mennyasszony / 21: 1,2 /  Ézsajásnál pedig: Ímé, új egeket és új földet teremtek, örüljetek és örvendjetek azoknak mindörökké. Ímé, Jeruzsálemet vígassággá teremtem, és az õ népét örömmé / 65: 17,18 /  Már megmutattam e fejezetben, hogy egy új eget manapság alakít az Úr ama keresztyénekbõl, akik elismerték Õt a világban és képesek voltak az onnan való eltávozás után elismerni Õt az ég és föld Isteneként a Máténál olvasható szavainak megfelelõen / 28: 18 /

782.  Az új egyházat jelenti az Istentõl a mennybõl leszálló új Jeruzsálem / Jel 21 /, mert Jeruzsálem volt Kánaán földjének fõvárosa, a templom és az oltár volt ott és ott mutatták be az áldozatokat is és végeztek istentiszteletet. Az ország minden férfiára vonatkozott a parancs, hogy évente háromszor menjen el oda, továbbá az Úr Jeruzsálemben volt és templomában tanított és aztán megdicsõítette ott emberi természetét. Ezért jelzi Jeruzsálem az egyházat. Világosan bizonyított, hogy Jeruzsálem az egyházat jelzi, az Ószövetségben lévõ próféciákból, amelyek az Úr által megalapítandó új egyházra vonatkoznak, mert õk Jeruzsálemnek hívják ezt az egyházat.
Csak azért teszem hozzá ehhez a következõ igerészeket, hogy megmutassam, Jeruzsálem az egyházat jelenti: Ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek észbe sem jutnak. Ímé Jeruzsálemet vígassággá teremtem, és az õ népét örömmé. És vígadok Jeruzsálem fölött, és örvendek népem fölött. A farkas és bárány együtt legelnek, nem pusztítanak sehol szentségemnek hegyén / Ézs 68: 17,18,19,25  /   Sionért nem hallgatok és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség az Õ igazsága, és szabadulása, mint a fáklya tündököl. És meglátják a népek igazságodat, és minden királyok dicsõségedet, és új nevet adnak néked, amelyet az Úr szája határoz meg. És leszel dicsõség koronája az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened kezében. Az Úr gyönyörködik benned, és földed férjhez adatik.  Ímé, eljött szabadulásod, ímé, jutalma vele jõ. És hívják õket szent népnek, az Úr megváltottainak, és téged hívnak: keresett és nem elhagyott városnak / Ézs 62: 1-4, 11,12 /  Serkenj föl, serkenj föl, öltözd fel erõsségedet Sion, öltözzél fel ékességed ruháiba, Jeruzsálem, szent város, mert nem lép te beléd többé körülmetéletlen, tisztátalan! Rázd ki magad a porból, kelj föl, ülj fel Jeruzsálem, hadd ismerje meg népem az én nevemet ama napon! Hogy én vagyok, aki mondom: Ímé, itt vagyok! Megvígasztalá az Úr népét, megváltá Jeruzsálemet. / 52: 1,2,6,9, /  Énekelj sionnak leánya, teljes szívvel vígadj Jeruzsálem leánya! Izráel királya közötted van, nem látsz többé gonoszt. Az Úr örül terajtad örömmel, hallgat az õ szerelmében, énekléssel örvendez néked. Nevesekké és híresekké teszlek titeket a földnek minden népe között / Sof 3: 14-17,20 /  Így szól az Úr, megváltód, így szól Jeruzsálemnek: Lakjanak benne!  / Ézs 44: 24, 26 /  Ezt mondja az Úr: Megtértem a Sionhoz, és Jeruzsálem közepette lakozom, és Jeruzsálem igazság városának neveztetik, a Seregek Urának hegye pedig szent hegynek / Zak 8: 3,20-23 /  És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki a Sionon lakozom, az én szent hegyemen. És szentté lészen Jeruzsálem. És majd azon a napon a hegyek musttal csepegnek, és a halmok tejjel folynak. De megmarad Jeruzsálem nemzetségrõl nemzetségre / Jóel 3: 17,18,20 /  Ama napon az Úrnak csemetéje ékes és dicsõséges lészen. És lészen, hogy aki Sionban meghagyatik és Jeruzsálemben megmarad, szentnek mondatik, minden, valaki Jeruzsálemben az élõk közé beiratott. / Ézs 4: 1,2 /  És lészen: az utolsó idõben az Úr házának hegye a hegyek fölé helyeztetik. Mert Sionból jó ki a törevény, és az Úr beszéde Jeruzsálembõl.  / Mik 4: 1,2 /   Abban az idõben Jeruzsálemet hívják majd az Úr királyi székének, és minden nemzet oda gyülekezik az Úr nevéért Jeruzsálembe, és nem követik többé gonosz szívöknek makacsságát. / Jer 3: 17 /  Lássa Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei ki nem húzatnak, s kötelei el nem szakadnak / Ézs 33: 20 /  /Lásd még: Ézs 24: 23,  37: 32,  66: 10-14,  Zak 2: 3,.  6-10,  14: 8,11,12,21,  Mal 3: 4,  Zsolt 122: 1-7,  137: 5-7 /
Az egyházat, amit az Úr fog bevezetni /elkezdeni /, jelenti e részekben Jeruzsálem, nem pedig azt a Jeruzsálem várost, ahol a zsidók laktak. Ez világos a város leírásának minden részletébõl: mint hogy Jehova Isten egy új eget és új földet fog teremteni és Jeruzsálemet is. És hogy ez a Jeruzsálem egy dicsõség koronája és királyi fejdísz lesz. Hogy szentségnek, igazság városának, Jehova trónjának, nyugodt lakhelynek kell majd nevezni, sátornak, amely nem vétetik el. Hogy ott a farkas és bárány együtt fog legelni; hogy a hegyek musttal fognak csöpögni és a halmok tejjel folynak és hogy meg fog maradni nemzedékrõl nemzedékre; hogy a nép ott szent lesz, az élõk közé írt és Jehova megváltottainak fogják hívni. Mindazon Igék az Úr eljövetelére vonatkoznak, különösen második eljövetelére, amikor Jeruzsálem olyan lesz, ahogyan ott leírva találjuk.  Mert ezelõtt nem volt férjnél e város, sem a Bárány menyasszonya és felesége nem volt, ahogyan az új Jeruzsálemrõl találjuk írva a Jelenések könyvében.
Ez elõzõ, avagy jelen egyházat jelenti Jeruzsálem Dánielnél és annak kezdetét a következõképp olvassuk: Tudd meg azért és vedd eszedbe: A Jeruzsálem újjáépítése felõl való szózat keletkezésétõl a Messiás-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van és újra megépíttetnek az utcák és a kerítések, mégpedig viszontagságos idõkben / 9: 25 /  Annak végét azonban e szavak írják le: Végül utálatosságok szárnyán pusztít, amíg az enyészet és ami elhatároztatott, a pusztítóra szakad / 27. vers/   E véget az Úr írja le Máténál: Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, amelyrõl Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen / aki olvassa, értse meg / /24: 15 /.  Nyilvánvaló, hogy Jeruzsálem a fent idézett igerészekben, nem Jeruzsálem ama városát jelenti, ahol a zsidók laktak, az Ige sok helyébõl, mint ahol azt olvassuk ama városról, hogy teljesen elveszett volt és lerombolásra került / Jer 5: 1,  6: 6,7,  7: 17,18 és következõk; 8: 6-8 és következõk,  9: 10-12,  13: 9,10,14,  14: 16,  Jer Sir 1: 8,9,17,  Ezék 4: 9-tõl végig,  12: 18,19,  15: 6-8,  16,. 23,.  Mt 23: 37,38,  Lk 19: 41-44,  21: 20-22,  23: 28-30, / emellett sok más helyen is, és ott is, ahol Szodomának hívják / Ézs 3: 9,  Jer 23: 14,  Ezék 16: 46,48, és más helyeken /

783.  Tudják a keresztyének az Igébõl, különösen a következõ részekbõl, hogy az egyház az Úré és hogy a jó és az igaz lelki házasságából fakadóan hívják az Urat Võlegénynek és Férjnek és az egyházat mennyasszonynak és feleségnek, János mondta az Úrról: akinek jegyese van, võlegény az, a võlegény barátja pedig, aki ott áll és hallja õt, örvendez a võlegény szavának / Jn 3: 29 /  Jézus mondta: Vajon szomorkodhatik-é a násznép, amíg velök van a võlegény?  /Mt 9: 15,  Jk 2: 19,20,  Lk 5: 34,35 /  Látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentõl szálla alá a mennybõl, elkészítve, mint egy férje számára felékesített mennyasszony / Jel 31: 2 /  Az angyal mondta  Jánosnak: Jer, megmutatom néked a mennyasszonyt, a Bárány feleségét. Elvive egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem a várost, a szent Jeruzsálemet / 21: 9,10 /  Eljött a Bárány mennyegzõje, és az õ felesége elkészítette magát. Boldogok azok, akik a Bárány mennyegzõjének vacsorájára hivatalosak / 19: 7,9 /  Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag. És a Lélek és a mennyasszony ezt mondják: Jövel! És aki szomjúhozik, jöjjön el, és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen / 22: 16,17 /

784. Megfelel az isteni rendnek, hogy az új menny megalakuljon, mielõtt az új egyház létrejön a földön. Mert van belsõ és külsõ egyház és a belsõ egyház egyet alkot a mennyben levõ egyházzal és  következésképp a mennyel, és a belsõnek a külsõ elõtt kell kialakulnia és aztán a külsõnek a belsõ révén, amint e világban tudja a papság. Csak amennyire növekszik eme új menny, ami alakítja az egyház belsõjét az emberben, annyira száll le az új Jeruzsálem, avagy az új egyház, ama mennybõl. Ezért ez nem történhet meg egy perc alatt. Az elõzõ egyház hamisságait elõbb el kell távolítani, mert új igazságok nem léphetnek be, amíg a régi hamisságok gyökerestõl ki nem tépõdnek, és ennek elõször a papság körében kell megtörténni és rajtuk keresztül a laikusok között. Mert az Úr azt mondta: Új bort sem töltenek ó tömlõkbe, mert különben a tömlõk szétszakadoznak, és a bor kiömöl, hanem az új bort új tömlõkbe töltik, és mindkettõ megmarad / Mt 9: 17,  Mk 2: 22,  Lk 5: 376,38 /  E dolgok nem történhetnek meg az idõk végéig, ami az egyház végét jelenti, amint ez nyilvánvaló az Úr szavaiból: Jézus mondta: hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, aki az õ földjébe jó magot vetett. De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az õ ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne. Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is. A gazda szolgái pedig elõállván, mondának neki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat? Õ pedig monda: nem. Mert amikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok. Hagyjátok, hogy együtt nõjön mind a kettõ az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: szedjétek össze elõször a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek, a búzát pedig takarítsátok az én csûrömbe. Az aratás pedig a világ vége. Amiképen azért összegyûjtik a konkolyt és megégetik: aképpen lesz a világnak végén. / Mt 13: 24-30,39,40 /  A búza itt az új egyház igazságait és jóit jelenti, a konkoly az elõzõ egyház hamisságait és gonoszságait, és a világ vége az egyház végét, amint ez látható e fejezet elsõ cikkelyében.

785.  Nyilvánvalónak kell lennie mindebbõl a világban, ha alaposan szemléljük, hogy mindenben van egy belsõ és egy külsõ és hogy a külsõ a belsõtõl függ, ahogy a test a lélektõl. Az emberben ez világos. Egész teste elméjétõl függ és következésképp van belsõ és külsõ mindenben, ami belõle kiered, minden tettben van erõfeszítés és minden szóban van gondolat, és így van ez az ember összes érzékével is. Van belsõ és külsõ minden madárban is, állatban, rovarban, féregben, fában, növényben, rügyben hõben és a föld összes szemcséjében. Elegendõ e tény ábrázolására megemlíteni néhány részletet a selyemhernyóról, a méhrõl és a talajról.
A selyemhernyó belsõje külsõjét selyem fonására serkenti és aztán arra, hogy lepkeként tovarepüljön. A méh belsõje arra serkenti külsõjét, hogy virágokból mézet szívjon és megépítse csodálatos sejtjeit. A talaj szemcséjének belsõje arra serkenti külsõjét, hogy a magokat ápolja, kigõzölögtet valamit, ami a mag legbelsõ részeibe befurakszik és a növény növekedését elõsegíti egészen az új magok kialakításáig. Ugyanez igaz a káros teremtményekre. Például a pók belsõje serkenti külsõjét, hogy megszerkessze hálóját, amelynek központjában fekszik, legyekre várakozva, amelyekbõl él. Ugyanez igaz minden féregre, kígyóra és az erdõ összes vadjára,ahogy az összes istentelen, álnok és ravasz emberre is.

X.  Eme új egyház az összes egyház koronája, amelyek eddig léteztek a földön.

786.  Amint fentebb megmutattuk, e földön már négy egyház létezett - egy az özönvíz elõtt, egy másik utána, egy harmadik, izraelita egyháznak hívott, és a negyedik, a keresztyén. Az összes egyház az Egy Isten ismeretétõl és elismerésétõl függ, akivel az egyház tagjai közösségbe léphetnek. De mivel e négy egyház nem rendelkezett ezen ismerettel, következésképp egy olyan egyháznak kell következnie, amely rendelkezni fog ezzel. Mert Isten isteni szeretetének nem volt más célja a világ megteremtésével, mint hogy kölcsönös közösségben lakozzon az emberrel. Az elõzõ egyházak nem birtokolták az igazságot. Mert a legõsibb egyház, ami az özönvíz elõtt létezett, egy láthatatlan Istent imádott, akivel nem lehet közössége. Így volt az õsi egyház is amely az özönvíz után létezett. Az izraelita egyház Jehovát imádta, aki lényegileg láthatatlan Isten / II Móz 23: 18-23 /,, de emberi formán belül. E forma, amely valójában egy az Õ jelenlétével megtöltött angyalé, Ábrahámnak, Sárának, Mózesnek, Hágárnak, Gedeonak, Józsuének és néhány prófétának jelent meg. Eme emberi forma az Úr képviselõje volt, aki eljövendõ volt és ezért ama egyházban a dolgok együttesen és egyenként ábrázolták. Valójában jól tudjuk, hogy áldozataik és minden más, ami istentiszteletükhöz tartozik, az Urat ábrázolta, aki eljövendõ volt és hogy a szertartások eltörlöltettek, amikor Õ eljött. Azonban a negyedik egyház, amit keresztyénnek hívtak, valóban elismerte Istent ajkával, de három személyben, akik mindegyike egyedül és önmaga által Isten. Így egy osztott háromságot imádtak és nem egy egy személyben egyesült háromságot. Az eredmény az volt, hogy három isten elképzelése rögzült az elmében, bár egy Istenrõl beszéltek szájukkal. A nizzai tanácskozás után pedig az egyház doktorai azt tanították,hogy az embereknek Istenben, az Atyában, Istenben, a Fiúban, és Istenben, a Szentlélekben kellene hinniük, mindhármuk láthatatlan, mert egy azonos isteni lényegben léteznek a világ teremtése elõtt /óta./  Mégis, amint fentebb mondtuk, nem lehet közösségünk egy láthatatlan Istennel, és még nem tudjuk, hogy az egy Isten, aki láthatatlan, eljött a világba és emberi természetet vett fel, nemcsak azért, hogy megválthassa az embereket, hanem azért is, hogy láthatóvá válhasson, mert csak így lehet Vele közösségünk. Azt olvassuk: Az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. És az Ige testté lett / Jn 1: 1,14 /  Gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és hívják nevét: Istennek, csodálatosnak, örökkévalóság atyjának / Ézs 9: 6 /  A prófétáknál gyakran találjuk a kijelentést, hogy Maga Jehova el fog jönni a világba, mint Megváltó, és ezt úgy tette, hogy felöltötte az emberi természetet.

787. Eme új egyház az összes elõzõ egyház koronája, mert ez egy látható Istent fog imádni, akiben benne van a láthatatlan Isten, mint ahogy a lélek van a testben. Csak így lehet közösség Isten és ember közt, mert az ember természeti és következésképp természetileg gondolkodik, ennek a gondolkodás és indíttatás közösségének kell lennie, és ez csak akkor lehetséges, amikor az ember Istenre, mint Emberre gondol. Egy láthatatlan Istennel való közösség olyan, mintha a mindenség határtalan kiterjedésére néznénk, vagy mintha az óceán közepén az ég és víz határtalan kiterjedésére néznénk. De a látható Istennel  való közösség olyan, mintha az égen, avagy a vízen látunk egy embert, aki kezét az üdvözlés jeleként kitárja. Mert az összes közösségnek Istennel kölcsönösnek kell lennie, a kölcsönösség pedig az ember részérõl csak egy látható Istennel lehetséges. Maga az Úr tanítja, hogy Isten nem volt látható, mielõtt felöltötte az emberi természetet: Sem az Atya hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok / Jn 5: 37 /  Nem láthat engem ember élvén / II Móz 33: 20 /   De Õ azt is tanítja, hogy Õ emberi természete révén látható. Az Istent soha senki nem látta, az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki õt / Jn 1: 18 /  És újra: Monda Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is, Aki engem látott, látta az Atyát / 14: 6,7,9, /  Maga az Úr tanítja, hogy a láthatatlan Istennel való közösség azáltal jön létre, Aki látható, azaz Õáltala, e szavakkal: Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Aki én énbennem marad, én pedig õ benne, az terem sok gyümölcsöt / Jn 15: 4,5 /  azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek / 14: 20 /  Én azt a dicsõséget, amelyet nékem adtál, õ nékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk: Én õ bennök, és te én bennem, hogy az a szeretet legyen õbennök, amellyel engem szerettél, és én is õbennük legyek / 17: 22,23,26,  és 6: 56 /  Õ azt is tanítja, hogy az Atya és Õ egyek és hogy az embereknek hinniük kell Benne, hogy örök élethez jussanak. Fentebb sokszor bizonyítottuk, hogy az üdvösség az Istennel való közösségtõl függ.

788.  Dániel próféta megjövendölte, hogy eme egyháznak kell követnie az összes elõzõ egyházat és hogy ez mindörökké mindezek koronájaként fennmarad. Ezt akkor tette, amikor Nabukodonozor álmára utalt és azt megmagyarázta a négy birodalomról, amelyek a négy egyházat ábrázolták álmában egy szobor segítségével, mert azt mondja Dániel: És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké / Dán 2: 44 / és hogy a kõ, amely nagy heggyé nõ, és betölté az egész földet, az fogja ezt létrehozni / 2: 35 /  Egy hegy az Igében az Urat jelzi az isteni igazságot illetõen. Ugyanez a próféta mondja más helyen: Látám éjszakai látásokban, és imé az égnek felhõiben mint valami emberfia jöve, és ad az öregkorú néki hatalmat, dicsõséget és országot és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála, az õ hatalma örökkévaló hatalom, amely el nem múlik, és az õ országa meg nem rontatik / 7: 13,14 /  Ezt pedig az után mondta, hogy látta a négy nagy vadállatot felemelkedni a tengerbõl / 7: 3 / amelyek szintén a négy elõzõ egyházat ábrázolták. Nyilvánvaló, hogy Dániel e próféciájának a jelen idõvel van kapcsolata, a 12: 4-ben olvasható szavaiból, valamint az Úr szavaiból a Mr 24: 15,30 versekben. Hasonló dolgokat olvasunk a Jelenések könyvében: A hetedik angyal is trombitála, és nagy szózatok lõnek a mennyben, amelyek ezt mondják vala: E világnak országai a mi Urunkéi és az õ  Krisztusáéi lettek, aki örökkön örökké uralkodik. / 11: 15 /

789.  A többi próféta is megjövendölte, hogy mi lesz eme egyház, ahogy látható a következõ részekben. Zakariásnál: De lesz egy nap, amelyet az Úr tud, se nappal, se éjszaka, és világosság lesz az estvének idején. És e napon lesz, hogy élõ vizek jõnek ki Jeruzsálembõl, és az Úr lesz az egész földnek királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy / 14: 7-9 /   Jóelnél: És majd azon a napon a hegyek musttal csepegnek és a halmok tejjel folynak, megmarad Jeruzsálem is nemzetségrõl nemzetségre / 3: 18-20 /  Jeremiásnál: Abban az idõben Jeruzsálemet hívják majd az Úr királyi székének, és minden nemzet oda gyülekezik az Úr nevéért Jeruzsálembe, és nem követik többé gonosz szívüknek makacsságát / 3: 17,  jel 21: 24,26 /  Ézsajásnál: Szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem huzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak / 33: 20 /  Eme igerészek a szent új Jeruzsálemre utalnak,amit a Jelenések könyve ír le / 21. fej./  ami az új egyházat jelenti. Újra Ézsajásnál: És származik egy vesszõszál Isai törzsökébõl. Derekának övedzõje az igazság lészen, és veséinek övedzõje a hûség. És lakozik a farkas a báránnyal, és a párduc a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök, és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek õrzi azokat. A tehén és a medve legelnek, és együtt feküsznek fiaik. És gyönyörködik a csecsszopó a viperák lyukánál, és a csecstõl elválasztott a baziliszkusz lyuka felett terjengeti kezét. Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével. És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, aki a népek zászlója lészen, eljõnek a pogányok, és az õ nyugodalma dicsõség lészen / 11: 1, 5-10 /  E prófécia még nem teljesedett be az elõzõ egyházakban és legkevésbé a legutolsóban. Jeremiásnál: Ímé, eljõnek a napok, azt mondja az Úr, és új szövetséget kötök. Ez lesz a szövetség. Törvényemet az õ belsejükbe helyezem, és az õ szívükbe írom be, és Istenükké leszek, õk pedig népemmé lesznek. Õk mindnyájan megismernek engem, kicsinytõl fogva nagyig / 31: 31-34,  Jel 21: 3 /  E prófécia is beteljesületlen maradt az elõbbi egyházakban. Nem ismerhették ezek Istent, se nem tehette Õ a törvényt szívük közepébe, nem is írhatta oda, mert nem egy látható Istenhez közelítettek, akik Önmaga az Ige, avagy a törvény. Ézsajásnál: Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség az õ igazsága, és szabadulása, mint a fáklya tündököl. És új nevet adnak néked, amelyet az Úr szája határoz meg. És leszel dicsõség koronája az Úr kezében, és királyi fejdísz. Az Úr gyönyörködik benned, és földed férjhez adatik. Ímé eljött szabadulásod, ímé, jutalma vele jó. És hívják õket szent népnek, az Úr megváltottainak, és téged hívnak: keresett és nem elhagyott városnak / 62: 1-tõl végig /

780. A jelenések könyve teljesen leírja az elõzõ egyház végét és az új kezdetét. Eme új egyházat ábrázolja a dicsõséges új Jeruzsálem, a mennyasszony és a Bárány felesége / 19: 7, 21: 2,9 /  Hadd idézzem csak a következõ kivonatot ama igerészbõl, ahol az új Jeruzsálem leszállása látható a mennybõl: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az õ épei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az õ Istenük. És a pogányok, akik megtartatnak, annak világosságában járnak. Éjszaka ugyanis ott nem lesz. Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekrõl bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag. És a Lélek és a mennyasszony ezt mondják: Jövel! És aki hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjúhozik, jöjjön el, és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen. Bizony jövel Uram Jézus! Ámen! / 21: 3, 24,29,  22: 16,17,20 /

Jegyzet

791.  Miután e könyv befejezõdött, az Úr összehívta 12 tanítványát, és másnap elküldte õket az egész lelki világba, hogy prédikálják az evangéliumot, hogy az Úr Isten Jézus Krisztus uralkodik, akinek birodalma örökkön örökké lesz Dániel jövendölése szerint / 7: 13,14 /  és a Jelenések könyve szerint / 11: 15 /  és, hogy boldogok azok, akik a Bárány mennyegzõjének vacsorájára hivatalosak / Jel 19: 9 /
Ez június 19. napján történt az 1770.évben.  Ezt az Úr e szavakkal jövendölte meg: Elküldi az õ angyalait, és egybegyûjtik az õ választottait az ég egyik végétõl a másik végéig / Mt 24: 31 /