Az Új Jeruzsálem számára

Az  atanáziuszi hitvallás





                               Swedenborg, Emanuel  1759

                                           London,  1954
          Az angol fordításból készült nyersfordítás. Budapest, 1997.
 

           Előszó

1.  Idézzük azokat a dolgokat, amelyeket az Úr mondott, és Máté evangéliumában leírva találhatók /Mt 24: 29-31/ az Egyház utolsó idejével kapcsolatosan, e szavak és magyarázatuk a Mennyről és Pokolról szóló munkában láthatók. /1 p./
2.  Az Egyház tanítása az, hogy a fenti szakasz az Úr Eljövetelét jelenti. Ezért itt megnyitja az Úr a mennyről és pokolról, az ember halál utáni életéről, az Igéről és az utolsó ítéletről szóló titkokat. Mindezek a dolgok leirattak latin nyelven, és elküldettek a királyság (Nagy Britannia) minden Érsekének, Püspökének és Főnemesének. Egy hang nem sok - annyi választ sem kaptam. Ez a jele annak, hogy azok a dolgok, amelyek a mennyre és az Egyházra vonatkoznak, nem indították meg őket belsőleg. Azt is megmutatta ez, hogy most van igazán vége az Egyháznak, sőt, hogy az Egyház valójában már nem létezik. Egyház ott van, ahol az Urat imádják, és az Igét megvilágosítva olvassák. Ezek az igazi szöveg-összefüggések ennek a kis munkának a végén láthatók.
3.  Mivel csak egy Isteni van, és ez az egy  Isteni önmagával azonos, ez megerősíthető az Igéből,  vagyis: nem egyenlő /az Úr/ az Atyával, hanem ugyanaz /azonos vele/.
4.  Mindenki láthatja, hogy teljesen ellentmondásos állításokra hivatkoznak,  - és számos ilyen van - pl.: hogy  hinni kell azokat a dolgokat, amelyeket semmiféle hit nem képes látni és megérteni. De ez a tudatlanság megbocsátható, mert az Ige betű szerinti értelméből ered, és a lelki értelem ezideig még ismeretlen volt, és azt sem tudták, hogy ilyen létezik. Ezért most feltárul a lelki értelem, amelyen keresztül megtudhatjuk, miért van az Atya, Fiú és Szent Lélek nevezet, azaz hogy valójában az Atya jelenti az Önmagában Istenit, /Divinum Ipsum, Divine Itself/, a Fiú az Isteni Ember/i/t,  /Divinum Humanum/ és a Szent Lélek az Isteni Kiáradást./Divinum Procedens, - proceeding/
5.  Senki nem üdvözülhet, aki azt hiszi, hogy három isten van, hanem csak az, aki egy Istenben hisz. Meg fogom mutatni az atanáziuszi hitvallásból, miért nem üdvözülhet.
6.  Ha az Úr Istenijéről úgy gondolkodunk, hogy az közvetlenül az Ő Emberijében van, /de Divino Domini in Humano Ipsius/ és nem egy másik, Atyának nevezett Istenire gondolunk, akkor a gondolkodás és a hit fogalmai nem esnek az Úr baljára, s így kívül az Úron, hanem az Úrban maradnak. Ennek a fogalomnak a felfogásával rögtön érzékeljük, hogy senki sem mehet az Atyához, csak általa, vagyis az Ő Isteni Emberijén /per Divinum Humanum Ipsius/ keresztül. Vizsgáljátok meg magatokat, ti, akik három személyre gondoltok, hogy amikor az Atyát megnevezitek, vajon nem egy másik Istenire gondoltok-e,  kívül esve az Úr saját Istenijén?
 

                                         Az  Athanasius-i hitvallás

7.    Idézzük az egészet...
8.    Látták ott, hogy Isten egy, mégis három személyt tételeztek kezdettől fogva. Meg
        fogom mutatni, milyen óvatosan  tették ezt.
9.   Azt is  megmutatom: látták azt, hogy a lélek és a test egy.
10.  Látták, hogy az Ő Istenije vette fel az Emberit, és hogy nincs másik Isteni.
11.  Ezzel az Istenivel teljesen ugyanúgy cselekedtek, mint a  két másik Istenivel.
12.  Az Úr Isteni Gondviseléséből eredt, hogy így írtak, nehogy  teljesen eltévelyegjenek
        az Úrtól,  mert akkor senki sem üdvözülhetett volna.
13.  Különbséget tettek a személyek között, habár ez nem volt az Igében. Különbséget tettek a három között, bizonyos szakaszok alapján, mert ők nem értették az Ige betű szerinti értelmét, sem azt nem tudták, hogy az Ige minden kis részében lelki jelentés van.
14.  Tehát a Háromság, vagy Hármasság, vagy Hármas Egység az Úrban van. Az Önmagában Isteni is, akit Atyának hívunk, az  Isteni Ember/i is, akit a Fiúnak hívunk, és az Isteni Kiáradás is, /procedens, proceeding, tevékenység/,  akit Szent Léleknek  hívunk.
15.  Annak oka, amiért ilyen megkülönböztetést tettek az Isteni és az Emberi természet között, az, hogy homályos fogalmaik voltak az Ige betű szerinti értelméből.
16.  Az Úr mondta - több igehelyen is olvashatjuk, - hogy ha van hitük, bármit megtehetnek.  Ennek oka az volt, hogy először azt kell beültetni a lelkükbe, hogy az Úr az Isten és a Mindenható, mivel ez az alapja az Egyház minden tantételének. Ez az elsődleges ismeret, mindenki esetében. De addig ez nem válik élő hitté, amíg a hit életet nem nyer a könyörületességből. Az első a gondolkodás, ugyanis az Úr a gondolkodásból alkot hitet az embernél.
17.  Az Úr leigázta /subjugata/ a poklokat, látható Lukácsnál  10: 20.
18.  Az Atya és a Fiú  egyedül az Úr. Azért nevezik Őt ezeken a módokon, mert a világban egyesült /union/ állapotban volt. Az Ószövetségben szintén Őt nevezik Jehovának és Izrael Szentjének - ez két név, mégis egyet jelöl: az Urat. Őt nevezik Jehova Istennek, Őt nevezik Úrnak, nevezik Jehovának és Istennek, továbbá Jehovának és Úrnak, Seregek Jeho-vájának /Urának/, ide véve azokat a helyeket is, ahol Jehovának és Izrael Szentjének, és ahol Jehovának és Istennek nevezik.
 
 
 

                           Az atanáziuszi hitvallásról.

19.  Az egész Atanáziuszi hitvallás elfogadható, ha tudjuk, hogy egy, csak egyetlen egy Isteni van, és ha tudjuk, hogy ez az egyetlen egy Isteni, akit az Úr az Ő Atyjának hív, az Ő Istenije.
20.  Továbbá az is elfogadható, az atanáziuszi hitvallással kifejezéseivel teljesen összhangban, - ahogyan azt Angliában használják - nevezetesen, hogy ők imádnak egy Háromságot az Egységben, és egy Egységet a Háromságban. Háromságot imádnak az Egységben, vagyis egyben, azaz egy Személyben, és akkor Egységet imádnak a Háromságban, vagyis egy  Személyt,  Akiben  Hármasság van.
21.  Az Urat nevezik Jehova Úrnak, amint ez látható Ézsajás 40: 10,  51: 8,  61: 1, és Zsolt 96: 2, 13,  és végig a zsoltárban.
22.  Ki tudja felfogni, hogy Maga az Isteni testben, hasonló lehet egy anyától származó emberihez, amely gyenge? /Ipsum Divinum in corpore, possit simul esse in humano ex matre/ Senki sem látja, hogy az Isteni, amely Önmagában Élet, készíti az Ő saját Emberijét  Önmaga képére, amely így szintén Isteni?  Ezeket a dolgokat fokozatosan, /egymás után következő állapotokon keresztül végezte/ mivel a kísértéseken keresztül megdicsőítette az  Emberijét. Ha ez nem így /történt/ volna, nem lehetne elképzelésünk a megtestesülésről, mivel az Úr Istenije kívül lenne az Ő Emberijén, és nem azon belül, és így nem lenne egy az Emberivel. Pedig az atanáziuszi hitvallás is azt tanítja, hogy nincs kettő, hanem csak egy Személy, és hogy úgy egyesültek, mint a lélek és a test. Hogy lehet tehát gondolni egy emberre, elkülönítve a lelkét és a testét egymástól, azaz elkülönítve ezeket a gondolkodás fogalmaiban?  Nem olyan lenne ez, mint egy élet nélküli emberi test, vagyis halott?
23.  Ézsajás 7: 14.15. Immanuel /Velünk az Isten/ -- vagyis nyilvánvalóan az  Ő Emberijéről mondja. Ez megmagyarázva látható a  Feltárult Apokalipszis  című munkában. / 619/
24.  Azt állítani, hogy a Fiú az Atyától származott /genitus/ az örökkévalóságtól fogva, ez annyira ellentmondásos, /paradox/ hogy sem emberi értelemmel, sem a harmadik menny angyalának értelmével nem lehet úgy megvilágosítani, hogy abból valami felfogható legyen. Ugyanis mit jelent az, hogy az örökkévalóságtól származni?
25.  Továbbá azt is mondják, hogy a három személy egy tartalom /substance/ vagy lényeg  /essence/,  pedig ők mégis felosztják azt, a jellemzők /attributes, tulajdonságok/ szerint. Vagyis azt mondják, hogy az Atya teremt, a Fiú megvált, a Szent Lélek pedig tanít. Ezek az Isteni jellemzői. Mivel ezek megosztottak, ebből az következik, hogy az igazi tartalom és lényeg, amelyet ők egynek neveznek, megosztott az elkülönült jellemzők, a hármas lényeg között./in essentias trinas/
26.  Titok a mennyben és a földön is, hogy a teremtésből eredően minden jó összekapcsolódik az igazsággal, felöltözve a maga formáját, mindenekelőtt az emberi formát. Ugyanis az Isteni Jó és az Isteni Igazság az Úr Isteni Emberijéből, és testének minden részéből kiárad.  A formák felöltözése, amely mindenhol történik a légkörben, olyan titok, amelyet eddig még senki sem tud. A légkörök lényege úgy lelki, mint természeti, ebből származnak a rovarok, mindegyik saját szellemi nemzetsége szerint, és így az indíttatás /affectio/ mindenhol felöltözi a maga testét. Ezért van olyan sok rovar, nagy és kicsi.  Ugyanez igaz növények világában is, mert azok elsődleges tartalmak /substantia/ a természetben és így nélkülözik az életet /destituantur vita, devoid of life/  stb.stb.  és hogy ezek vonatkoznak az emberre is, stb.stb.
27.  Ezeket a dolgokat előrehoztam, hogy legyen valami fogalmunk az Isteni Emberről, Aki az Atyától lett, és ez felfogható legyen - nevezetesen, hogy az Isteni felöltözte magára az  Emberit, az Isteni rendet követve az elsőtől az utolsóig. Ezért Benne volt az Isten rend, következésképp így betölt mindent, vagyis mindenhol mindig jelen van.
28.  Hogy az Úr egyedül az Isteni Igazság, vagy hogy az Úr a Szent Lélek, avagy az Igazság Lelke, nyilvánvaló azokból a szakaszokból, ahol azt mondja az /ige/, hogy Tőle /ab Ipso/ van a Szent Lélek, vagy hogy a Szent Lélek az  Isteni Igazság, miként Jánosnál:  7: 39 és máshol.
29.  Hogy az Emberi  /tkp./ az Isteni, meglátható Ézsaiásnál: A szűz fiat szűl, akinek neve: velünk az Isten. /7: 14,15,/ és máshol.: Egy fiú, egy gyermek fog születni, akinek neve Isten lesz, és Örökkévalóság Atyja. /9: 6/  És ismét mondja: Dávidtól fog származni, akit Jehovának neveznek, a mi megigazitónknak. /igazságunknak/ /Jer 23: 5,6, 33: 15,16/ Ezekben és más szakaszokban az Úrról van szó, mint Emberről, akit ezért Istennek, örökkévalóság Atyjának, Jehovának neveznek.

Az atanáziuszi hitvallásról.

30.  Ezzel /a hitvallással/ teljesen egyetérthetünk, ha egyetlen egy Istent ismerünk el úgy, hogy nem három személyre gondolunk az atanáziuszi hitvallást olvasva, és nem engedjük meg, hogy valami más elképzelés bejuthasson /gondolkodásunkba/,  ekkor teljes egyetértés valósul meg.
1/  Senki nem tagadhatja, hogy az Isteni, amely felöltözte az Emberit, az Ő Istenije volt, így tehát Maga az Úr Istenije szenvedett, megszületvén. Ebből következik, hogy ez az Isteni az, akiről Máté és Lukács írt. Ez az Isteni volt az, akitől Ő származott, és ez Ő Maga volt, és nem volt másik ezt megelőzően, akit Atyának nevez/het/ett volna, hanem az igazi Istenit nevezte Ő Atyának. Ez összhangban van Máté szavaival, amikor József "nem ismeré őt" /1: 25/ és Lukácsnál, amikor Mária mondja, hogy "férfit nem ismerek "/1:34/ és amikor József "viselősnek találta  és így el akarta bocsátani őt." /Mt 1: 19/
2/  Az Úr Istenije öltözte fel az Emberit, s mivel csak egy Isteni van, ebből következik, hogy Maga az Isteni, mint egy, vette fel azt. Senki nem alkothat fogalmat arról, hogy az Isteni, amely a világegyetemet teremtette, felöltözte az Emberit, ugyanis a hitvallás azt mondja, hogy az Isteni egy személyé, és /egy/ másik Személy Istenije vele teljesen egyenlő, mint a következő szavakban: "Miként az Egy végtelen, örök, teremtetlen, mindenható, az Úr Isten, úgy a Fiú is... Közülük egyik sem első vagy utolsó, nagyobb vagy kisebb, hanem teljesen egyenlők".  Mit számít akkor tehát az, hogy azt gondolom, hogy az Úr Istenije öltötte fel az Emberit, vagy az Atya Istenije, amikor ugyanaz a gondolat következik ezekből? Mégis, amikor azt mondjuk, hogy az Atya Istenije felvette az Emberit, a keresztyén világ mai fogalma ennek az ellenkezője. Pedig ez teljesen ugyanaz, mivel /csak/ egy Isteni van, tehát teljesen egyenlő a másikkal..
3/  Azt mondjuk, hogy az Úr tökéletes /perfectus/ Isten és tökéletes Ember volt, vagy az  Ember/i/ről szólva, hogy tökéletes ember volt egy valóságos /rationali, ésszerű/ lélekből és egy tökéletes testből, következésképp, hogy Ő az anyja természete szerint volt Ember. /Homo ex natura matris/. Amíg erről a dologról nem az Isteni rendnek megfelelően gondolkodik valaki, addig nem kaphat ennek a rendnek megfelelő hitbe bevezetést, ugyanis mondhatná azt, hogy az Úr valóságos ember vagy tökéletes ember lehetett egyedül az anyja által. Miért nem az Atyától?  Hát nem az apától van az élet, és az élet elindítása, és annak növekedése nem az anyától? Azt hinni, hogy az Úr tökéletes ember volt egyedül az anyjától, teljesen ellentétes  minden renddel és minden kijelentéssel. Nincs az apa képmása a gyermekében egyenlőképpen az anyáéval? Az apa uralkodó  szeretete vagy érzelme nem tisztán meglátszik az unokákon és a családtagokon?  Egyszóval, kell az apa és az anya /is/, hogy az ember tökéletes ember lehessen. Akkor hogy hiheted, hogy Ő tökéletes ember volt - csak az anyja által?
4/  Nem az következik ebből, hogy az Isteni az Úrban volt a fogantatásakor, miként a lélek, bármely ember esetében?
5/  Ezt előre látva mondta Atanáziusz, hogy /az/ Isten és /az/ Ember egy Krisztus, és nem két, hanem egy személyben, mint a lélek és a test esetében. Ebből megállapítható, hogy a mi hitvallásunk hite alapján az Isteni is és az Emberi is az Úrban egy személyben van, és nincs Isteni az Emberin kívül, mint azt sokan őrült gondolataikban képzelik.
6/  Még helyesebb azt mondani, hogy nem két természet összekeveredése volt ez, hanem  az Isteni Magához vette az Emberit, és miként a lélek és a test sem keveredik egyetlen ember esetében sem, hanem mint mindenkinél, a lélek felöltözte magára a testet, így magához fogadta azt, hogy Embernek neveztessék.  Ebben szintén egyetértünk.
7/  És így, amikor az Isteni magára veszi /recipit ad Se/ az Emberit, és egyesíti magával, mint a lélek a testet, és így egy egyesült személy lesz, akkor az Emberi is részesül /participates, része lesz/ az Isteniben, mégpedig eggyé válás által, ebből megállapítható, hogy  az Emberi is Isteni.
8/  Ez szintén megerősithető az Igéből, miként az Ótestamentumban is áll, hogy Fiú születik, akinek neve Isten lesz, az Örökkévalóság Atyja, az Isten miközöttünk, az Itélet Jehovája. Ezek a nevek az Úr Emberijére vonatkoznak, mert azt mondták, hogy így fogják nevezni a Fiút /Ézs 9: 6/. És másutt is, különösen részletesen a Jelenések könyvében, ahol ilyen dolgokat mondanak az Ember Fiáról, amely név szintén az Úr Isteni Emberijét jelenti.
31.  Ezeket a dolgokat először röveden vagy összegezve, kevés szóval megmutatom, majd világosan megmagyarázom.
32.  Fontold meg Olvasóm, milyen fogalmad, elképzelésed van egy örökkévalóságtól született  Fiúról?  Nem olyan fogalom ez, amely önmagát rögtön szétoszlatja, s ezért semmivé válik? És amikor semmi fogalom nincs, csak puszta hang /szó/, aminek a gondolathoz semmi köze nincs: gondolható-e így az Isten? Nem így gondolkodsz Istenről? De ha abból a fogalomból gondolkodsz, amelyet az előbb megadtam, akkor érthető fogalomhoz jutsz, amely az  egyedül lehetséges  hit.
33.  A "műveltek" ezt az elképzelést követve, az Úr Istenijét Önmagán kívülre helyezik. Ez az oka annak, hogy ők /külön/ gondolnak az Atya Istenijére, és az Úr Emberijére csak az Istenitől elkülönítve gondolnak, és nem gondolnak Magára az Úr Isteniére az Emberiben, /az Úr Tulajdon Isteniségére az Ő Emberijében./, sem nem figyelnek a Atanáziuszi Hitvallás utolsó szavaira, amely szavakat egyáltalán nem mérlegelnek, hanem csak a két természetről szóló fogalomban maradnak, amelyek elkülönültek, s így ellentétbe kerülnek a Hitvallás szavaival.
34.  És mivel elkülönítik az Istenit az Emberitől, és gondolkodásukban az Istenit kívül helyezik az Ő Emberijén, az következik ebből, hogy ők úgy gondolnak az Emberire, mint egy valóságos /racionális anima/ lélekre és egy megvalósult /perfecto, tökéletes/ testre, amely az anyától jött létre egyedül. Bárki láthatja, hogy az ilyen gondolkodás ellentmond az ember minden ésszerű felfogásának.
35.  Ha tehát van egy Háromság vagy az Úr Hármassága, nevezetesen, hogy van az Isteni,  amely megfogalmazva /ex conceptione, fogantatásától?/ az Atya, van az Isteni Ember, aki a Fiú, és az Isteni Kiáradás, amely a Szent Lélek - akkor az egész  és minden részlet pontosan jut a gondolkodásba, és így meg is érthető.
36.  Ez szintén levezethető az Atanáziuszi Hitvallásból, megmagyarázva:
1/  Miként az egyik, úgy a másik is végtelen, örök, teremtetlen, mindenható, Isten és Úr, de mégsem három végtelen, hanem egy.  Így  ez megérthető.
2/  Egy Isten van, és nem szükséges mondani Atanáziusszal, hogy mégis mindegyik személy Isten, és hogy csak a Keresztyén hitet követve  kell azt mondani, hogy Ő egy Isten, mert ebből az tűnik ki, hogy mégis három Isten van, de csak egyet szabad mondani. /A. C. Mennyei titkok 10821: Azoknak, akik az Isteni tekintetében egy három Személyű elképzelésben vannak, nincs semmi fogalmuk az egy Istenről. Ha ők azt mondják a szájukkal, hogy egy, ők mégis háromra gondolnak. De azok, akik az Isteni tekintetében olyan elképzelést bírnak, hogy hármasság van egy személyben, azoknak valóban van egy elképzelésük az egy Istenről, és mondhatják, hogy 'egy Isten', és ugyanakkor 'egy Istenre' is gondolnak./
3/  Továbbá az, hogy azok közül egyik sem nagyobb vagy kisebb, első vagy utolsó, hanem teljesen egyenlő, szintén megérthető lesz.
4/  És az is, hogy nincs két, hanem csak egy Krisztus, és hogy az Úr Istenije és Emberije egy Személy.
5/  Az is, hogy ezek nem keveredtek, hanem az Isteni felöltözte magára az Emberit.
6/  Eképpen úgy egyek, miként a lélek és a test.
7/  Ekkor tudhatóvá válik, hogy az Úr egy valóságos /ésszerű, rationali/ lelket, és egy meg-valósult /perfecto, tökéletes/ testet kapott, nem csak egyedül az anyjától, hanem az apjától és az anyjától, így ez is érthetővé válik.
8/  Akkor azt is megértjük, hogy az Igében minden az Úrról szól, mivel hogy az Atya és Ő egy, vagyis az Atya  Őbenne van és Ő az Atyában, amint ez így áll sok más szakaszban is.
9/  Csak így válik érthetővé hogy az Isteni felöltözte magára az Emberit, amíg a világban volt, fokozatosan. /szükségszerűen? successive dum fuit in mundo/  Erről később, a maga helyén lesz szó.
37.  Egyszóval, így az Atanáziuszi Hitvallás minden dolga megérthető, mint ami /az igazsággal/ megegyezik. De ha ezt nem tudjuk és nem fogadjuk el, semmit nem érthetünk meg az egész hitvallásból,  pedig mégis ez az Egyház leglényege.
38.  Világosan mondja Lukács, hogy az Úr Emberije az Isten Fia, aki Szent -"Ezért ami születni fog,  Isten Fiának nevezed majd.  /Lk 1: 35/
39.  Hogy a mennybe vezető út az Úrhoz vezet, Ő maga mondja:  Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet, senki sem mehet az Atyához, csak Általam" /Jn 14: 6/ Ugyanezt jelenti, hogy: „Kérni fogjátok az Atyát az Én nevemben", /Jn.15: 16, 14: 13/ Szintén Ő mondja: Azután nem az Atyához fogtok imádkozni, /orabitis/ hanem Hozzám, /nem az Atyát fogjátok kérni, hanem Engem/ és Én fogok adni nektek" /Megkeresni, hol áll ez, és megmagyarázni  / Jn 16:26, 14: 14,  Mt 11: 28,  Jel 2: 10-28/
40.  Üdvözítő hitnek nevezik azt a hitet, amely abból áll, hogy hűségesen szeretjük az Atyát a Fiú mellett. De senki sem üdvözül ezáltal. Az Atyát soha nem hallottátok, hanem  csak a Urat. Ezért ez által a hit által senki nem üdvözül, mert így ők elvetik az Urat, és az Atyához imádkoznak. Ez teljesen ellene mond az Úr parancsainak. Emellett senki sem látta az Atyát, se nem hallotta az Ő hangját.
41.  Hogy minden hatalom mennyen és a földön az Úré, látható Dán. 7: 14  Jel 11: 15
42.  János evangéliumának következő szakaszában meg fogom mutatni, hogy az Úr Emberije egyenlő /azonos,aequale/ az Ő Istenijével. "A zsidók halálra keresték Jézus, mert azt mondta, hogy Isten az Atyja, Önmagát egyenlővé téve Istennel. Jézus mondja: Bizony mondom néktek, valamit cselekszik az Atya, ugyanazokat a Fiú is hasonlóképpen cselekszi. Miként az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, a Fiú is, akiket akar, megelevenít" /5: 18-végig/  Hozzátéve a következő szakaszokat 5. fejezet 18-tól végig, és kiválasztva azokból, ahol megállapítható, hogy az Úr Emberije /az/ Isteni.   /Zak 3: 8, Mik 5: 2/ Sok szakasz van a Jelenések könyvében, amelyeket előbb el kellene olvasni, és az Ószövetség Prófétáit is, és az Evangéliumokat,  és onnan  összegyűjteni.

                   Atanáziuszról.

43.  Megengedtetett nekem, hogy beszéljek Atanáziusszal. Mivel ő megerősítette magát a három isten hitében, bizonytalankodott /vacillated/ a három között, és nem volt képes elismerni az egy Istent. Ebből ered, hogy ő mindenben tévedésben van, és nem képes megismerni semmit sem a hit igazságai közül. Ugyanez a helyzet másokkal is, akik megerősítik magukat a három isten hitében. Másrészt, akik nem erősítették meg magukat ebben a hitben, hanem csak hallották és fenntartották azt /retained/, mialatt megmaradtak az Egy Isten hitében, a mennybe jönnek. Ugyanis mivel nem erősítették meg magukat /ebben/, kivetik a három isten elképzelését magukból, és megőrzik az Egy Isten fogalmát.
44.  Mondták, hogy nem engedélyezik a Háromságot illető dolgok értelmébe való belépést, amelyek az Ige bizonyos helyein a külső értelemben vannak /leírva/, amíg ilyen hit uralkodik, és amit igazolnak és megerősítenek, mert addig nincs helye az értelemnek a megvilágosíttatásra. Az ilyen hit megakadályozza a fény bejutását, és elzárja az Ige lelki jelentése megértésének útját. Mégis, ha hisszük, hogy az Egyetlen Isteni az Úrban van, akkor az értelem megvilágosodhat az Ige sok szakaszából, amely szakaszokból nem látható és nem érthető meg más, mint hogy az Úr egy az Atyával, és még sok más is.
Hallottam bizonyos szellemeket okoskodni a három személyű, mégis egy Istenről, és ők az atanáziuszi hitvallás szavaiból okoskodtak, hogy azok /hárman/ egy tartalom vagy lényeg, és így a három az egy, vagy, amint itt mondják, hogy háromság van az egységben és egység a háromságban, így tehát mégis egy Isteniben hisznek. Ezen okoskodással megerősítették magukat a szájukkal, hogy a háromság egy, és így hogy van egy bizonyos egylelkű háromság. Akkor azt mondták nekik, hogy ők képesek ilyeneket dolgokat mondani, és rábeszélni másokat, akik kevéssé figyelnek szavaikra, hogy így van. De azt mondták nekik, hogy "Gondoljatok egyként a három személyre, amelyek mindegyike Isten. Vajon akkor a gondolkodásból lehetséges-e azt mondani vagy kinyilatkoztatni, hogy az egy Isten? De nem voltak képesek. Akkor nyilvánvalóvá lett, hogy ezek csak szavak voltak, de hogy gondolatban mindegyikük három Istenre gondolt. Továbbá mondták, hogy olyan dolgok vannak az atanáziuszi hitben, amelyek más módon nem kapcsolódhatnak össze, egyik a másikkal, csak ha tudjuk a belső /gondolatokból/ és az Igéből is, hogy egy Isten van, tehát csak egy Személy.
45.  Az Úr kiszabadított és kiszabadít a pokolból mindenkit, aki a jóból eredő igazságban  van, vagyis azokat, akik befogadják Őt ezen eszközök /a jó és igaz/ által. Eképpen Ő alávetette a poklokat és megdicsőítette az Ő Emberijét. Ezek a tények láthatók sok igeszakaszban a megváltásról a Feltárult Apokalipszis c. műben /Explic. Super Apocalypsin/ és az Evangéliumok sok más szakaszában. Különösen Lukácsnál, az 1. és 2. fejezetben, a Róla  szóló próféciákban, és Mt 1: 21 -ben.
46.  Az Atanáziuszi Hitvallásban azt állítják, hogy az Ő Emberije egy valóságos /rational, ésszerű/ lélekből és  testből áll, és így hogy az ember lelke az anyjától van, pedig minden ember lelke az apjától ered, és az anya öltözteti fel azt, így Atanáziusznak ezek a szavai tévesek. Az Úr Lelke - Maga az Isteni volt, /Anima Domini erat Ipsum Divinum/ amint ez megállapítható Máténál és Lukácsnál. Ebből világos, hogy az Ő  lelke az Ő saját tulajdon Istenije volt. /anima Ipsius esset Ipsum Divinum Ipsius, His Own Divine Itself/ Tehát, -  mivel a test a lélektől elkülönítve nem ember, - valójában a test mindene, annak legkisebb része is a lélek által él, kövekezésképp, amilyen a lélek, olyan a test, és a test a lélek képére formálódik, hasonlóan a fiatal állatokhoz, tojásokhoz, és a növények  magjaihoz. - Így ők három részt csinálnak az Úrban, pedig csak kettő van, az Isteni és az Emberi, és ez a kettő csak egyetlen egy Személy.
47.  Amint a lélek és a test egy embert alkot, úgy az Isteni és az Emberi egy Krisztust.. Ez összhangban van az Atanáziuszi Hitvallással.
48.  Először tehát azt mondja, hogy Ő Ember a valóságos lélek és test által, így hogy a lelke az anyjától van.  Azután azt mondja, hogy miként a lélek és a test egy ember, úgy az Isteni és az Emberi egy Krisztus. Ebből nyilvánvaló, hogy ellentmondás van.

                   Figyelemre méltó dolgok.

49.  Világosan levezettem, amennyire lehetséges volt, hogy az Isteni nem tudta volna legyőzni a poklokat és helyreállítani minden dolgot a mennyben és a földön, csak az Isteniből, az Emberi felvétele által, mert minden Isteni működés áthatol az egész renden az első dologtól az utolsóig, és ott működteti azokat, ugyanis a végsőkben van minden egyszerre jelen./minden dolog egyidejűleg van jelen a végsőkben, In ultimis sunt omnia simul/ Ennek következtében, mint már megmutattam, az erő az utolsókban van, nem önmagukból, hanem azokból a dolgokból, amelyek az első dolgokból vannak az utolsókban, és így van erő az Ige betű szerinti értelmében is. Ez az oka annak, hogy az Úr olyan gyakran mondta, hogy az Atya Őbenne van, aki cselekszi a munkákat, máshol pedig, hogy Ő Maga végzi a munkákat. Ebből megállapítható, hogy az Isteni semmi ilyen munkát nem végezhetett volna, ha nem veszi fel az Emberit, mivel az Ő Istenije által az emberi nemzetséget már nem /tudta elérni/, mert amikor az Úr a világba jött, az emberi nemzetség olyan mértékben eltérítette magát, és ezért annyira eltávolodott /az Úrtól/, hogy senkinél sem volt már lelkiből eredő természeti jó, így az emberi nemzetség beteljesedett.               /elpusztult, consummatio/ Ez megerősíthető különböző hivatkozásokkal, pl. Dániel könyvéből, és az Ige szakaszaiból, amelyek a beteljesedésről és a végzésről szólnak, és a végről, ami el fog jönni, és más szakaszokból. Talán szintén /megerősíthető/ hogy az utolsó ítélet leíratott az özönvíz által, amelyet az Isteni hajtott végre /effected/ az emberi nemzetség maradékában, mégpedig az Önmagában Isteniből, az elsőtől az utolsóig. Az emberi nemzetség maradéka volt akkor a végső. És amikor megszűnt ez az ok, akkor az Önmagában Isteni, azért, hogy az emberi nemzetséget üdvözíthesse, Önmagát akarta emberré tenni, magára véve az emberit, ami egyidejűleg volt Isteni is, hogy örökkévalóan tevékenykedhessen az elsőtől az utolsóig. /Voluit Ipsum facere in humano, quod assumpsit, et quod simul Divinum fecit, ut in aeternum opereari a primis per ultima possit./
50.  Tegyük hozzá ezekhez a megvilágosított és megmutatott dolgokhoz a végső /dolgokról szóló részeket/ a Mennyei Titkokból, és a Menny és Pokol című munkából, és máshonnan.
51.  De ez egy titok, amelyet eddig  nem ismertek.
52.  Az Ószövetségben az Urat Szabadítónak /Megváltónak, Redemptor/ nevezik, Izrael egyetlen Szentjének. Erre vonatkozóan  lásd a Feltárult Apokalipszis 328. p. /411,vol.1/
53.  Ellentétben van az Istenivel az, hogy az Atya Isten elidegenítette magától az emberi nemzetséget, és megbékítette a Fia vére által - látható a Feltárult  Apokalipszisben, 328.p. 54.  Az Úr Maga az Élet, mert Ő az Isteniből /ered/, ami az Élet Maga, s amely által  mennyben és a földön minden él. Az emberek és az angyalok nem életek, hanem az élet befogadói. Ehhez a ponthoz szükséges magyarázatok: magáról az életről, az élet befogadásáról, és az Igéből.
55.  Azonkívül ki tudja, mit jelent az, hogy öröktől fogva születni, továbbá, hogy születni, és mégis egyképpen öröknek lenni az Atyával, és hogy egyik sem létezett előbb vagy később?  Nos, ezeket senki sem képes elgondolni, ezek csak üres szavak minden felfogás nélkül.
56.  Továbbá, ki tudja, mi az, egység a háromságban, és a háromság az egységben, ha az a magyarázat, hogy egység a háromságban jelenti azt, hogy egy lényeg van háromban, és háromság az egyben azt jelenti, hogy három van egy lényegben?
57.  Mivel az atanáziuszi hitvallás alapján egy lényeget csináltak a háromnak, /egy lényegű háromságot/ és ez a háromság a jellemzője /attributa, tulajdonság/ az egy lényegnek, ezért világos, hogy ők a jellemzőkből alkottak maguknak Isteneket./maguk a jellemzők alkotják az Isteneket/, és három személyt vagy három Istent mondanak a három jellemzőből, nevezetesen az Atyát Teremtőnek, a Fiút Közbenjárónak és Üdvözítőnek, és a Szent Lelket Ujjáteremtőnek és Megvilágosítónak nevezik, amelyek az egy Isteni lényegnek, vagy az egy Istennek jellemzői, de ők három Istent alkotnak, mert három személy van.  Mivel több jellemző van, hogy megegyezést hozzanak létre közöttük, azt mondják, hogy  olyan, mintha mindegyik jellemző a saját tulajdon testében lenne. Nézd csak meg a hitvallás szavait. A régiek is hasonlóképpen cselekedtek, amikor az Egyház kételkedett, Isteneket csináltak a jellemzőkből, ezért imádták az Él Saddaj-t /Mindenható Isten/ és sok mást. A Pogányok ugyanezt tették, azért volt olyan sok istenük, mert istent csináltak minden egyes Isteni jellemzőből.
58.  Minden, a teológiával kapcsolatban lévő dolog az értelme/zése/ szerint formálódik, és ezekről azt is mondják, hogy az értelemnek engedelmességet kell tanúsítania a hit iránt, elsősorban azokkal /a tantételekkel/ kapcsolatban, amelyek kapcsolatban vannak az ataná-ziuszi hitvallás három személyről szóló tanításával. A fogalom annak értelméből formálódik /idea, quae formatur, de illa est intellectus ejus/  mert ha nem így lenne, nem lenne más a gondolkodás, mint tudálékoskodás /scientia/ és üres szó. A fogalom /milyensége/ teljesen világossá válik a másik életben. Sokféle fogalmakat alakítanak ki az emberek a Háromságról, és az Isteni és Emberi egységéről az Úrban, és ezek olyanok, hogy inkább rombolnak, mint építenek. Nem akarom most előszámlálni ezeket, mivel legnagyobb részük teljesen összefüggéstelen. Amikor mégis az Istenről gondolkodunk, gondoljunk egyre, aki tehát az Úr, mert ez az Egyház minden tantételének legelső és legalapvetőbb dolga, és e hit nélkül senki nem üdvözülhet.
59.  Atanáziusz megállapítása, hogy az Emberi valóságos /rationali/ lélekből és testből áll, magában foglalja azt, hogy a valóságos lélek az anyától van. Pedig semmi más nincs az anyától, mint az öltözet, /a felöltöztetés, induitio, test/  és a lélek, amely valóságos, az Atyától /-ból, ex,/ van. Ebből keletkeznek az  ellentmondások.
60.  Mégis, az Úr Gondviseléséből úgy íratott az Atanáziuszi Hitvallás, hogy az üdvözülés lehetséges legyen az egyetlen Isten és Úr hívése által. Hasonlíts össze néhány idézetet ebből, és látni fogod.
61.  Annak oka, hogy megengedtetett nekik, hogy így írjanak, az volt, hogy nem tudtak semmit az Ige lelki értelméről, és ezért a betű szerinti értelmezésben maradtak, és mert előre tudott volt, hogy az 'egyedül hit által' tételt helyezik majd az Egyház közepébe, mintha az lenne az Egyház lényege, s amely tantétel az egyedüli Úrban való hittel nincs összhangban.
62.  Az örökkévalóságtól való Fiú az örökkévalóságtól való Isteni Emberi, és Ő volt az Isteni Kiáradás, amelyből a menny /keletkezett/, eképpen az Isteni formálja a mennyet. Ez látható az Úr szavaiból, hogy ők soha nem látták sem hallották az Atyát, és hogy minden dolgot az Isteni Igazság teremtett, továbbá, hogy az Úr megjelent Izrael fiai előtt mint ember, és látható volt, mint akinek lábai alatt olyan zafír fényű tárgy volt, mint a menny világossága. /II Móz 24: 10/  Továbbá mondatott, hogy ma nemzettelek téged, és hogy az Úr nála volt, a világ megalapítása előtt. Dánielnél az áll, hogy Ő volt az ember Fia is, és hogy az Úr Emberré lett, és akkor neveztetett Isten Fiának Lukácsnál, ott ugyanis azt mondja, hogy az Ige testté lett. Ebből látható, hogy egy és ugyanaz az Isten volt.
63.  Mivel azt mondták, hogy 'Atya, Fiú és Szent Lélek" van, így három személyt csináltak, s így meghamisították az Igét. Az Igében látszólagos /apparentia/ igazságok vannak, amelyeket ha tényleges és valóságos /actualiter, realiter/ igazságoknak veszünk, akkor meghamisítódnak. Másképpen igazak mindkét értelemben, a betű szerinti értelemben és a lelki értelemben is. Ezeket a jelentéseket az Úr világosítja meg az értelmen keresztül, miként az meglátható a nap haladása és helyzete által. /Felárult Ap.719/  Itt sok szakaszt idézhetnék, ahol az Atyát és a Fiút is megnevezik, és megmutathatnám, hogy ezek mindkét értelemben igazak, ha a /helyes/ tanításból nézzük őket, különben a betű szerinti értelemben meghamisítódnak.
64.  Az Egyház első és minden mást megelőző dolga az, hogy ismerje az ő Istenét, vagyis az Urat, tehát az egy Istent, mert az Egyház többi dolgai, úgy a tantételek mint az értelmezések /perceptio, felfogások/ ettől függnek. Máskülönben az ember nem értheti meg az Igét. Ez látható a régiek esetéből, akik pogányok voltak./gentes/. Habár náluk is voltak oltárok és áldozatok, az Egyház sok más rítusával együtt, de akik mégsem Jehovát imádták, hanem olykor Saddaj-t, néha pedig más Istent, mégis kiirtattak, mert tanításukból és imádásukból semmit sem fogadtak el a mennyben. Ezért volt az, hogy az Úr megkérdezte azokat, akiken Ő csodákat tett, hogy vajon van-e hitük, mert az ő hitük szerint lesz nékik. Vagyis akkor, ha  elismerik,  hogy Ő az Isten Fia, és mindent megtehet, tehát hogy Isten leszállt a mennyből. Isten és az ember összekapcsolódásának ez az első és minden mást megelőző dolga.
65.  Ez pedig annak az Egyháznak első dolga, amelyet Új Jeruzsálemnek hívnak.
66.  Minden pápistát, aki az Urat imádja, és a pápát csak mint főpapot ismeri el, befogadnak /a mennybe/. Befogadják őket, mert ritkán imádják csak az Atyát, és különítik el a Fiút az Atyától.  Ők mégis üresek a  tantételeik miatt, amelyekben nincs igazság.
67.  Olyan fogalmuk van azoknak az Úrról, akik a Személyek háromságáról szóló tanításban vannak, hogy az Ő Istenijét föléje helyezik, és így kívül Őrajta. Ez az oka annak, hogy úgy gondolnak az Úrra, mint egy közönséges emberre, s így elkülönülést okoznak, mivel az Atya Istenijére gondolnak, akivel Ő összekapcsolódott. Igy ők az Atya összekapcsolódásáról beszélnek az Úrral, és nem az Úr saját Istenijének összekapcsolódásáról, és ennek összekapcsolódásáról az Emberivel. Ezért ők az Atyát közelítik meg, /járulnak hozzá/ hogy ő kegyelmezzen nekik a Fiú kedvéért. Ezáltal az ő gondolataik az Úr felett járnak, és egyáltalán nem gondolnak az Úr Istenijére, összhangban az atanáziuszi hittel.  Pedig az ilyen gondolatok teljesen ellenkeznek az Egyház hitével. Az atanáziuszi hitben ugyanis összekapcsolódik az Isteni az Ő Emberijével, mint a lélek a testtel, és így Önmagával, stb.
68.  A Keresztyének nehezen tudják elképzelni, hogy az Isteni, akit Atyának neveznek, az Úrban van, mert ők úgy szemlélik az Atya Istenijét, amiből az egész világegyetemet  teremtette, hogy az nem lehet az Emberiben, továbbá az egyetemes menny és az egyetemes föld fogalmából, amit nem foglalhat magába az emberi test. Ők a kiterjedés és az tér  fogalmából  gondolkodnak, pedig az Önmagában Isteni nem gondolható el a kiterjedésből és a tér fogalmából. Ezen a módon ugyanis Isten helyett egy tisztán természeti dologra és a látható világegyetemre gondolnak. Ilyen fogalmaktól az ember természetivé válik és végül /ateistává / istentelenné, és a természetet ismeri el mint teremtőt.  Sőt, a kiterjedés és a tér fogalma nem léphet be a lelki világba, ahol a tér csak látszólagos tér. Erre vonatkozóan lásd a Mennyről és a pokolról szóló munkát. De Istenről nem lehet más fogalmunk, mint egy Isteni Emberről, és az egyetemes menny és föld Teremtőjéről, mint egy /mennyei/ Napról, aki az Isteni Szeretet, és az Isteni Kiáradásról, amely által teremtetett minden mennyei és világi /dolog/, és így a kiterjedés fogalma fenntartható, különösen a természeti világban.
69.  Az Istenről, vagyis az Úrról nem gondolható más, mint hogy Ő Maga az Élet, és a   teremtésről, vagyis az angyalokról és az emberekről, hogy ők az életet befogadó formái. Az Úr Élete az Isteni Szeretet, és egyedül ennek van Élete, és ez az Élet, amiből látható, hogy senkiben nincs élet, hanem csak Őtőle. Az emberek azt hiszik, hogy életük van önmagukban, mert a befogadó formák az életet úgy érzékelik, mint saját magukét, amely a legfontosabb eszköz, amely együtt cselekszik, /ut principale.in instrumentali, qui unam causam agunt/. Mert az Isteni Szeretet olyan, hogy azt kívánja a másiknak, amit önmagának,/lenni akarja a másikat/ és ezért adatott, hogy úgy érzékelje az ember az életet, mintha az az övé lenne, és úgy lássa az élet befogadását, mintha azt önmagától tenné. Elfogadás nem lehetséges más módon, mert nincs kölcsönösség. Erről azonban majd máshol.
70.  Az ember úgy teremtetett, hogy menny legyen a legkisebb formában, megfelelésben a legnagyobbal. /mennyel/  Az Úr maga a menny, mint minden dolog élete, az angyalok és az emberek pedig befogadó végső formák. Mivel az Úr az Önmagában Istenitől fogantatott, így az Életből Magából - és Magáról az Életről nem alkotható térben és kiterjedésben fogalom, hanem csak az élet befogadóiról. /edények, tárházak, receptaculis/  Ezért világos, hogy az Úr /az/ Ember volt, mint Élet, miként minden más ember is /formája az életnek/.  És így Belőle, magából az élet forrásából nyer minden életet a mennyben, s amelynek kiterjedéséről nem lehet gondolkodni, hanem csak az élet formáinak kiterjedéséről.
71.  Máshol fogom elmondani, hogy az Úrnak, mint Ember/i/nek ebből van élete. Az Önmagában Isteni, mint a Lélek, nem lakhat /létezhet/ máshol, csak az életben.
72.  Ezek a dolgok, amelyeket most elmondtam, kapcsolatban állnak az angyali gondolatok fogalmaival az Úrról. Azt mondták az angyalok, hogy ilyen fogalmaik vannak az Úrról, de azok a fogalmak, amelyek kapcsolatban vannak, /relata sunt/, nagyon általánosak.  /communissima/  Azok a dolgok, amelyeket ők tudnak és gondolnak, számtalanok, és az egyedi dolgok, amelyeket fel sem fog az ember, mint sok ezer rész, el sem mondható emberi nyelven. Ebből nyilvánvaló, hogy azok a dolgok, amelyeket megvitatnak maguk között az Úrra vonatkozóan, kimondhatatlanok és megérthetetlenek az ember számára. Továbbá  ilyen dolgok az Ige legbelső értelmében vannak, ahol egyedül az Úrról van szó.
73.  Azoknak, akik az Úr Istenijének fogalmát az Emberi fölé helyezték, meg kellene fontolniuk, milyen elképzelés van Róla a mennyben.  Meg kellene vizsgálniuk, vajon az Emberi ott van-e, /az ő elképzelésükben/ ahol az Isteni, vajon az Isteni elkülönült-e az Atyától is  és a Emberitől is a mennyben, és így vajon nem két Úr van-e egy helyett. Ebből  megállapítható, milyen fogalmának kell lennie mindenkinek az Úrról.
74.  Azt mondják, hogy egy tartalom vagy lényeg van, pedig mégis egyedi különbségek   /differentia specifica/ vannak, mivel a jellemző/k/ből /attribútum, tulajdonság/ látszólag több van az egyikben, mint a másikban. Fontoljuk meg, vajon nem így van-e, amikor az Atyáról, mint Teremtőről beszélünk, a Fiúról, mint Szabadítóról, és a Szent Lélekről, mint Megvilágosítóról? Nem gondolkodunk akkor az egyik jellemzőjéről /tulajdonságáról/ úgy, hogy az inkább jellemzője az egyiknek, mint a másiknak, és amely a másikat csak egy általános módon jellemzi? Továbbá megvizsgálandó, hogy - mivel csak egy van, vagyis egy tartalom, és a teremtés műve származik /kiárad, procedat/ az Atyától a Fiúba, és a Fiúból a Szent Lélekbe, ahogyan az a rendnek megfelel, - lehet-e olyan elképzelést formálni a teremtés munkájáról, hogy az kölcsönösen származzék /fordítva áradjon ki/, mintha a teremtés műve fordítva származna a Szent Lélektől a Fiúba, és a Fiúból az Atyába?  Ez ellene mond magának a tényleges folyamatnak. Pedig ha egy tartalmat háromhoz rendelünk, a fordított folyamat /kiáradás/ fogalma is létrejön, ami nem lehetséges, mert akkor három tartalom lesz, stb.
75.  Megkíséreltem látni, vajon milyen elképzelésük van nekik, amikor kérik az Atyát, hogy legyen kegyelmes a Fiú kedvéért. Észrevettem, hogy nekik olyan fogalmuk volt, ami teljesen ellentétes a hit tanításával és az Igével. Nevezetesen, hogy /csak/ az Atyára gondolnak, és a Fiúra csak úgy, mint egy közönséges emberre, aki kereszthalált szenvedett. Ennek eredményeként teljesen elkülönítik a Fiút az Atyától, alá helyezve Őt. Megkérdezve őket, hogyan gondolkodnak az Úr Istenijéről, felfogtam, hogy semmit sem gondoltak Róla, vagy úgy gondoltak Rá, hogy egy az Atyával, akit az Emberi vagy a Fiú elé helyeznek. Ha pedig valami más módon gondolkodnak, akkor az Isteni előtt könyörögnek, és az Emberit elkülönítik. Egyszóval teljesen ellentétesen /gondolkodnak/ az Atanáziuszi tanítással, amely azt mondja, hogy az Isteni és az Emberi az egy Személy, így hogy az Emberi szintén az Atyánál van, és egy az Atyával, amely nem gondolható el másként, mint hogy az Emberi szintén Isteni. Az Atya ugyanis Végtelen, Teremtetlen, Mindenható Isten, és az Emberi nem lehet ténylegesen egy 'tartalom' az Atya Istenijével, csak akkor, ha az Emberi szintén Isteni.
76. Sok ellentmondást rejt az a mondás, hogy a Krisztus valóságos és tökéletes ember, egyedül az anyjától. Ellentmondásos azt mondani, hogy az Úr, mint ember, Atyaként lehet az Atyával vagy az Istenivel, /Dominus ut homo Pater possit esse apud Patrem/ amikor pedig mégis egy Személy, de így az Isteni Ember egy másik. Ellentmondásos azt állítani, hogy Isten és ember lehet egy Személy, kivéve, ha az Emberi az Isteni.
77. A tanultak fogalmai teljesen elfajultak az Atanáziuszi hittől az Úr Emberijét illetően.  Azok fogalmainak milyenségét megvizsgálták, és feltárták, hogy ők nem tudják azokat a dolgokat, amelyeket  Atanáziusz /megfogalmazott/.
78.  Megvizsgálták azokat a szellemeket, akik, mialatt a világban éltek, tanultak voltak,  található-e közöttük olyan, aki képes volt egy Istenre gondolni három személyben, amelyek mindegyike személyes Isten. Világosan kiderült, hogy nem voltak képesek így tenni, kivéve mint három lélek nélküli valamire, s így mint háromra. Egy vizsgálat következett az örökkévalóságtól eredő Fiúról, aki az Atyától született. Megkérdezték, vajon tudtak-e gondolni Rá, mint örökkévalóságtól születettre. De úgy találták, hogy nem voltak képesek gondolni más gondolkodásból, mint a beszéd gondolkodásából, amely a legalacsonyabb formájában a testhez tartozik. Megvizsgálták, vajon képesek voltak-e gondolni a Szent Lélek örökkévalóságtól való eredésére, figyelembe véve azt, hogy mindkettőből árad ki. Ezzel ugyanaz volt a helyzet, nevezetesen, hogy nem tudták elképzelni, hogy van egy Isten, aki létezik mint egy személy, Önmaga által, továbbá létezik, mint Isten Önmagából, és létezik Önmagától, mint Önmaga. /sit Deus qui persona per Se existat praeterea quod Deus sit ex Se, et quod ab Ipso, sit Ipse/
79.  A tanult szellemek egyáltalán nem értették, amit az Úrról mondtam nekik, Aki a világban az Isteni Igazság volt, és azután az Isteni Jó, továbbá, hogy egy az Atyával. Ezért  megengedtetett nekem feltárni a következőket. Az Isteni Igazság ugyanaz, mint az Isteni Értelmesség és Bőlcsesség, ugyanis az értelmesség /intellectus/ az igazság megértéséből ered. És mialatt az ember újjászületik az Úr által, az értelme az igazságok által formáltatik  Amilyen mértékben formálódik, annyira válik értelmessé. Továbbá, az Isteni Jó az Isteni Szeretet, és a szeretet az akarat. Ezért olyan mértékben, amennyire az igazságokat megérti, az ember olyan mértékben születik ujjá az igazságok által, és ezek jóvá lesznek, vagyis szeretetté. Az Úrra vonatkozóan pedig, hogy Ő teljes mértékben megdicsőült vagyis lett Istenivé, mivel Maga az Isteni volt, amit Isteni Igazságnak és Isteni Jónak is neveznek,  mivel azt mondjuk Istenről, hogy Ő Maga a Jó, és Ő Maga az Igazság. Ebből következik, hogy a szeretet minden jója és az értelem minden igazsága, ami az angyaloknál és az embereknél van, Tőle ered.
80.  Az egész Atanáziuszi Hitvallást megmagyaráztam a Háromság tekintetében az elejétől a végéig, összhangban az igazsággal, az Úr Hármasságára vonatkozóan. Megmutattam, hogyan lehet megmagyarázni és így, az Úr Isteni Gondviseléséből, hogy az Isteni Igazság üdvözít és őriz meg. /Salvata seu servata sit Divina illa Veritas/  Vagyis, hogy a Végtelen, az Örök, a Mindenható vonatkozásában állítható, hogy nincs három, hanem egy, hogy egy tartalom van, hogy háromság van az egységben és egység a háromságban, hogy Isten és Ember egy Személy, és hogy az Isteni felöltözte Magára az Emberit. De hogyan érthető  meg az, hogy az Atya a nagyobb? /Ha/ másképp nem érheti el a menyet az ember. /Solum quod Pater majos sit, quomodo id intelligendum. Sin aliter non potuisset caelum adesse apud hominem./
81.  Az egyszerűek úgy gondolnak Istenre, mint egy Emberre. Azok, akik a legrégibb időben éltek, ugyanígy tettek. Azok is, akik az  Ádámtól eredő Egyházban éltek Ábrahám idejéig. Mózes és a Próféták egyaránt úgy látták Őt, mint Embert, és Jehovának hívták. Hogy Ő volt az Úr, az nyilvánvaló a Ján 8: 58-ból, ahol azt mondja, hogy az Úr Ábrahám előtt volt. A pogányok /ethnici, népek/ bőlcsei hasonlóképpen gondolkodtak, ebből erednek a bálványaik, manapság elsősorban az afrikaiaké. Hasonló módon gondolkodik minden föld lakosa, és a menny minden angyala, akik a menny igazi formájából tudnak csak gondolkodni. A fogalom ebből a befolyásból ered, és így mintegy beoltódik. De ez elveszett a tanultak között a Keresztyén világban. Lásd a Feltárult Apokalipszis  806.p.  Gondolja meg, aki akarja, vajon az Úr Istenijéről gondolkodik-e, amikor Őt egyedül nevezi meg, vajon az Ő Istenijéhez közelít-e? Különben, amikor három személyt nevezünk meg, akkor a legtöbb ember három Istenre gondol. Lehetséges ezen az úton megközelíteni az Egy Istent ? /Cogitet, qui velit secum, num cogitet de Divino Domini quando Ipse solus nominatur, sic num Divinum Ipsius adeatur, aliter quando tres personae nominantur, tunc plures cogitant tres Deos, an sic usquam adiri solus  possit/
82.  Azoknak, akik mialatt Istenről gondolkodnak, az Úrra gondolnak, - határozott fogalmuk van, ám akik úgy gondolnak Istenre, mint Atyára, csak bizonytalan fogalommal rendelkeznek, és az ilyenek könnyen ismerik el a természetet mint Istent. Ezért ezeknek a másik életben megengedik, hogy lássanak egy magas trónt, amelyen ül valaki, s aki Atya Istennek nevezi magát, és egy másik szellemet, mellette vagy máshol, aki az Ő Fiának hívja magát. Ezt megengedik nekik, nehogy megbolonduljanak és elmebetegek legyenek a az Istenről való bizonytalan elképzelésük miatt. Tanúsíthatom, hogy sokaknak, akiket értelmeseknek tartunk ésszerűségük alapján, határozott fogalmuk van azokról, akik a magasban voltak, és a helyükre küldték őket. /qui intelligenter possunt ratiocinari, determinent ideam ad illum qui in alto est, et mandata ab illo sumant./  Ezek bizonyos szakállas emberek voltak, különböző helyekről, akiknek legnagyobb része azt kívánta, hogy őket imádják és magasztalják, mint istenségeket. /Est quidam barbatus ex varia parte ut plirumum, qui se voluerunt.../ De csak azoknál /volt ez/, akik nem ismerték el az Urat. Egyszóval, gondolataik végül olyanok lettek, hogy ők nem hittek semmilyen Isten létezésében, és így a pokolba utasíttattak. Néhányan azt mondták,hogy Isten mindenhol  van, de már megmutattam, hogy az Isteni Kiáradás van mindenhol, mint a hő és a fény a napból.  De mégis állították, hogy a nap, mint az Ő teste, mindenhol van, ami ostobaság.
83.  Majdnem mindenki, aki átmegy a világból a másik világba, úgy hisz az Úrban, mint pusztán emberben, és nagyon kevésnek van fogalma az Ő Istenijéről. Ez megérthető Lukács evangéliumából, a 18: 8-ból:  "Talál-e hitet a földön.?"  Ennek az az oka, hogy ők három személyt és egy Istent mondanak, különbséget téve az Úr Emberije és az Ő Istenije között. Lehetetlen ezen a módon megnevezni és hinni egy Istenben. Majdnem lehetetlen hinni ezen a módon, hogy Isten az Isten, mert az Isteni fogalma így kitörlődik. Teljesen más a helyzet, amikor azt mondjuk, hogy az Úr egyedül az Egy Isten. Lásd Ézsaiás 11: 9,10, és világosan értehetővé válik, hogy az Úr /a/ Jehova, továbbá, hogy Ő jött végrehajtani az ítéletet.
84.  A Szent Lélek elleni bűn az Igében lévő Isteni tagadása. Ugyanis, akik visszautasítják, ezt a tagadást titkolják, elhallgatják és /csak/ a szívükben tagadják a mennynek és az Egyháznak minden dolgát, és ezért mindent az Igéből, és tagadják az Úr az Istenijét. Ezért a másik életben mindenkit tanítanak, hogy lelki értelem van az Ige egészében és minden részében, és így megtudhatják és megismerhetik az Igét, nehogy félrevezettessenek a gonosz szellemek által az Ige minden szakaszának betű szerinti értelméből, amelyek ellentmondásosnak tűnnek fel,  és így az gondolható, hogy nem Isteni.
85.  Mivel az Úr az Istenit nevezte az Ő Atyjának, néhányan megértették a saját értelmükkel,  hogy  az Ő saját Istenijéről szólt, mint az örökkévalóságtól született, és hogy az Ő Emberijéből beszélt így, /ex Humano ita locutus/  ez nyilvánvaló az Ő szavaiból. Így szólt Fülöphöz: Aki látott engem, látta az Atyát, /Jn 14: 9/ és ismét Jánosnál: mi láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét. /Jn 1: 14/
86.  Kitenni magát a kezek ütéseinek, és arcát a gyalázásnak és köpéseknek, azt jelenti, hogy az Isteni egyként /együtt/ cselekedett így, ahogy az Úrral történt, értelműen világos Ézsaiásnál 50: 6,7,  ahol Jehova ezeket Önmagáról mondja.
87.  Tegyük hozzá ezekhez azt, amit a pogányoknál /népek/  tapasztaltunk, akik különböző emberi formában ismerik az Istent, és akik, erre való tekintettel, üdvözülnek.
88.  Megmutatható az Igéből, hogy az Úr lovagolt szamáron és a szamárcsikón, s ez a királyság jele volt  /Mt 21: 5/  Az embernek az Úrra kellene gondolnia, amikor az Istenre és az Istenről gondolkodik.  Különben az ember nem gondolkodhat együtt az angyalokkal, és így nem lehet velük. Az oka ennek az, hogy angyalok úgy gondolnak Istenre, mint Emberre, mivel a menny /is/ emberi formában van. Más módon nem képesek gondolkodni Istenről. Ezért az Úrhoz járulnak, és nem az Atya Istent kérik a Fia kedvéért.
89.  Azok, akik az Úr Emberijét úgy képzelik el, hogy az csak egy kiemelkedő ember volt, két személyt csinálnak az Úrból, amelyet ők természetesnek neveznek, és két helyen keresik Őt a mennyben, tehát nem mint egy Urat. Elképesztő, hogy az Egyház kezdetétől fogva nem fordítottak figyelmet az Atanáziuszi hitvallás szavaira, hogy Isten és Ember olyan, mint a lélek és a test.
90.  Annak oka, hogy nem figyeltek ezekre a szavakra, az, hogy a Keresztyén Egyházból Babilon és Filisztea  lett.
91. Az Isteni felöltözte Magára az Emberit, és az Emberi összekapcsolta magát az Istenivel. Ez mutatja, hogy kölcsönös egyesülés ment végbe /unio reciproca/, mint ahogy a jó és igaz, és az igaz és jó egyesül. Éppen így válik lelkivé egy ember, és angyal lesz az Úr által. Megmutatom, hogy ez kölcsönös volt: Ő mondta, hogy az Atya Benne volt, és Ő az Atyában. /Jn 14: 10./ és  ismét: "Dicsőítsd meg a Fiad, hogy a Fiad is dicsőítsen Téged"  /Jn 17: 1,4,/
92.  Az Úr által végrehajtott utolsó ítélet nélkül, amely az Ő Eljövetele, senki az Egyházban többé nem üdvözülhetne, mert mindenki hamisságban van, és az egész Igét meghamisították. Ez megerősíthető a Lelki Hitről szóló munkából. Ezért történt, hogy az Úr most feltárta a lelki értelemet, amely az igazi tanítás. Miként tette az Ő Eljövetelekor is, amikor felvette az Emberit.
93.  Vannak titkok, amelyek az Ő megtestesülésével vannak kapcsolatban.
94. Mindenki, aki tagadja az Úr Istenijét, elkülöníti magát a mennytől, mintegy elzárják magukat fölülről. Úgy jelennek meg maguk előtt, hogy teljesen erő nélküliek karjaik izületei, amelyek lazán függnek, és remegve ingadoznak ide-oda. Sőt, a hamisságok minden fajtájában leledznek, és amikor az Atya Istenről gondolkodnak, néhány lélek a legalacsonyabb mennyből, és néhány gonosz szellem az, aki válaszol nekik, és befolynak az ő gondolataikba.  /Sok más dolog is látható a kivonatokban./
95.  Meg fogom mutatni az Igéből, hogy az Úr Istenijét tagadni, és így az Igét, a Szent Lélek elleni bűn.
96.  A másik életben mindenkit megvizsgálnak a befolyás eszközével a mennyből, hogy milyen minőségű annak a szellemnek a hite és élete, az Úr Isteni Emberségére vonatkozóan. Azok, akik befogadják /a befolyást/, látják és értik /az Isteni Embert/, azok összekapcsolódnak az angyalokkal. Ennek oka az, hogy az egész menny annak elismerésében van, és így a menny működését csupán azok fogadják be, akik az élő hitben vannak, amely a könyörületesség.
97.  Valójában lehet befogadni másoktól is, de csak azoknál, akik egyáltalán nem törődnek azzal, hogy ők hamisan okoskodnak-e, és hogy helyesen vagy rosszul cselekszenek? Például a szirének, akik utánozni tudnak minden érzelmet, de azután helyet osztanak nekik a pokolban az ő életüknek megfelelően.
98.  Az Úr úgy élt emberként, hogy alig volt megkülönböztethető egy közönséges embertől, és nem fénylő dicsőségben, miként Isten. Ez azért történt így,  hogy a zsidók nehogy elismerjék őt, mint Messiást, a külsők alapján, hanem csak a belsők /alapján lehessen megismerni/. Ugyanezen okból nem akart adni nekik jelet a mennyből. Ha ők megismerték volna Őt a külső/sége/kből, és nem látják azután, hogy őket emeli fel, mint a föld urait, visszaestek volna /a hitetlenségbe/ és megszentségtelenítőkké váltak volna. Ezért nem akart nekik jelet adni, mint már láttuk. Hogy mindent megtehetett, az megállapítható abból, - hogy eledelt adott ötezer embernek, azután négyezernek, hogy bort  i/ha/ttak Kánában, továbbá, hogy adópénzt tudott fizetni a halból. Hogy pedig szegénynek akart látszani, annak okáról már szóltam.
99.  Az, hogy Ő  egy ács fia, azért volt, mert egy erdei munkás jelenti az igazság tantételeiből eredő élet jóságát.
100.  Az Atanáziuszi Hitvallás azt állítja, hogy az Úr mint ember kisebb volt az Atyánál, pedig mégis az Ő Istenije volt az, mint lélek, és az Isteni nem lakhat máshol, mint az Isteniben, mivel  egyek.
101.  Azt is állítják, hogy Ő valóságos ember, de mert ilyen valóságos ember egyedül az anyja által lenne, nehogy ellentmondás keletkezzék, ezért mondták, hogy az Isteni és az Emberi egy személy.  Így egyezés van és nincs ellentmondás.
102.  A pápistáktól ered az az állítás, hogy az Úr Emberije alatta volt /kisebb/ az Atya Istenijének, így  alatta volt a Saját Tulajdon Istenijének.
103.  Hogy az Úr Emberije Isteni, az nyilvánvaló az Ige azon szakaszaiból, ahol az Urat Megváltónak nevezik, mint például az Ótestamentumban: - "Jehova, a te Megváltód"  /Ézs 49: 26/ és "az Úr a te Megváltód". Ez az Isteni Emberire vonatkozik, arra való tekintettel, hogy az Úr /mint Ember/ volt a Megváltó.
104. Mivel az egész mennyben az Urat ismerik el egyedül, és Benne van egyedül a Hármasság, így az első lényeges dolog megismerni az Urat. Másféle gondolkodás fogalmaival  senki sem léphet be a mennybe, mert elutasítják, és nem kapcsolódhat a mennyhez hanem csak a világhoz,  s így a halála után nem emelik  a mennybe.
105.  Sok szakaszban, az Úr Önmagát nevezi az Isteni Igazságnak vagy Igének, mint Jánosnál /14: 6/  a megdicsőülésekor a tanítványok előtt /Mt 17: 1, 27/,  és más szakaszokban. Az Ember Fia kifejezés ugyanazt jelenti, mint az Ember Fia az Ószövetségben.
106.  Halálakor az Úr levetett minden, az anyától származó emberit, és felvette az  Atyától való Emberit. Lásd a Feltárult Apokalipszis  899.
107.  Az Úr mondta, hogy Ő szabad a haláltól, vagy hogy nem hal meg. Ez azt jelenti, hogy Ő a saját ereje /képessége, potentia/ által megdicsőíti az Ő Emberijét, és hogy ezt  szabadságban  teszi.
108.  Mondtam a szellemeknek, akik hívőnek mondták magukat egy három személyben lévő és mégis egy Istenben, mert hogy egy lényeg vagy tartalom vonatkozik a háromra: Mi  szükség van erre a metafizikai terminusra, hogy lényeg vagy tartalom? Ezek által csak félrevezetni lehet másokat. /Quid opus est termino metaphisico essentia et substantia, ut per id persuaderem/ Azt mondtam: Tanácskozzatok a gondolataitokkal, fontoljátok meg vajon nem három Istenre gondoltok-e, és így nem három Istenben hisztek-e, és vajon ez a metafizikus gondolkodás?  És úgy találták, hogy ez így van, ugyanis ha három személyt állítunk, akkor három Isten van. Hogy a kifejezés azt foglalja magában, hogy egyetértés van, vagyis az egyik azt akarja, amit a másik, és amit az egyik csinál, azt akarja a másik is csinálni, és akkor a sajátosságaik /proptietates, tulajdonságaik/ mégis különbözőek. Akkor  az Atyát kérik a Fia kedvéért, és a Szent Lélekhez járulnak megvilágosításért, az Atyát imádják a teremtésért, a Fiút a megváltásért, és a Szent Lelket a megvilágosításért. Ez megengedhető lenne, ha Isten három személyű lenne, és azok mindegyikének saját munkája lenne. /et quisque unus et alter est quoad opera/
109.  Az Atya egyedüli imádása heves fájdalmakat idéz elő a karokban és a lapockában,  amit én gyakori tapasztalatból tudok.
110.  Helyezd a fogalmat, hogy egy személy van, egy háromsággal együtt ebbe az egy személybe, és látni fogod, hogy az Atanáziuszi Hitvallás egybevág és megegyezik az elejétől a végéig, minden ellentmondás vagy a hit számára érthetetlen dolog nélkül, mégsem  értették meg.
111.  Hogy az Isteni Ember az örökkévalóságtól fogva volt, ez megállapítható abból, amit az  Úr mondott, vagyis hogy Ábrahám látta Őt /Jn 8: 56/.  Az Úr Maga volt az, Akit látott, nem az Atya. Ő maga volt az, Aki beszélt, aki  "Izraelnek  Egyetlen Szentje",  Akit láttak. Van sok más eset is az Igében, amely dolgokat nem lehet elmondani az Önmagában Isteniről, mert senkinek sem jelent meg, de ezek a dolgok elmondhatók az Isteni Emberről.
112.  Amiért az Úr a világba jött és Ember/ré lett, alig tudja valaki, ezért el fogom mondani, de csak kevesen fogják megérteni a tanultak közül. Vannak fokozatok, /egymás után következő, successive/ dolgok az Úrtól a mennyeken keresztül az emberig/hez/,  vagyis a végsőkig. A fokozatos rend nem folyamatos, hanem különálló, /elkülönült, discrete/ Azaz, egyik dolog a másikból van, miként minden dolog a világon, és végsőként a rend fokozatait tartalmazza magában. Fokozatokat a saját rendjükben, amely rendet egyidejűnek nevezzük./simultaneous/ Ebben az egyidejű rendben minden fokozat azonos időben van fokozatos rendben, és az akaratban megszülető dolgok /itt/ formálódnak Az első dolgok ott belül teremtődnek és így egészen a külső szélekig /elterjednek/ s mivel ugyanabban az időben vannak, ezért bennük van minden erő és minden hatalom./ulteriora in ordine successive continent in se, successiva in suo ordine, qui ordo simultaneus vocatur. In hos ordine, nempe simultaneo omnia successiva simul sint, formata sicut concipere ista velitis, prima ibi interius sunt creata/ Mivel ez a végső nem volt többé az emberek között a világon, vagyis akiknek igazságában és jóságában az Úr lakozást vehetett volna, ezért Ő jött a világba, hogy Ő lehessen a Végső, és így, mint az Első, cselekedjen a végsőkön keresztül, visszavezetve /helyreállítva a rendet/ minden dolgot a rendbe a mennyben és a pokolban, mégpedig az első dolgoktól az utolsókig. Ugyanis amikor az első dolgokból cselekszik az utolsókon keresztül, mindenen keresztül munkálkodik /mindent áthatóan/  így a rendnek megfelelő fokozatossággal is, az utolsókban éppúgy, mint az Ő első dolgaiban. Ez volt az oka, amiért az Úr a világba jött, így tehát az Ő teremtése teljessé vált, és ezért az Úr működtet mindent, ami működik. Ezért hívják az Igében az Urat Elsőnek és Utolsónak, és ezért van az, hogy az Ige betűjében, mivel ez az Isteni Igazság a végső fokozatú rendben, a legszentebb, mivel ott van erejében. Ennek igazsága különösen ismert előttem. Ezért van az is, hogy az Úr mondta a tanítványoknak, hogy Őneki van húsa és csontja, tehát különbözik a szellemektől. Így az Úr képes megjelenni mint ember a végsőkben, és így üdvözíteni azokat, akik szintén a végsőkben vannak.
113.  Mivel az ember egy kis menny, ezért benne is megvannak azok a fokozatok, amelyek a mennyek fokozatainak és az ő természetijének felelnek meg. /Mindkettőben saját  természetüknek megfelelően vannak/ a fokozatok, az elsőktől az utolsókig, egyidejű rendben. És mivel a menny az Úr saját Emberijében van, ezért a menny által Önmagában helyez és tesz minden dolgot rendbe a mennyekben és a  poklokban.
114.  A fokozatos és az egyidejű rendre vonatkozóan lásd a Mennyről és Pokolról szóló munka  38. pontját, ahol leírva található.
115.  Nem is lehetett felfogni a világban, hogy az Úr Önmagából képes volt helyreállítani minden dolgot rendben a mennyben és a pokolban, éspedig azért nem értették az emberek ezt, mert a tér és a távolság fogalmaiból gondolkodtak. A tér és távolság a lelki világban  az indíttatások és gondolatok állapotának felel meg, ennek következtében van ott jelen a tér és a távolság. Megengedtetett nekem ezt tapasztalatból tudni, hogy akik távol voltak egymástól, akár ezrek, százezrek és milliók,  mégis jelen lehettek együtt, amikor  hasonló állapotban voltak. Ezen a módon jelen lehettem ami világunk napjai körüli földeken, és a külső világok földjei körül, mialatt maradt a testem és a lelkem is a saját helyén. Mi nem lehetséges hát az Úrnak, Aki működtet minden dolgot Önmagában, az  Isteni által, és az Önmagában Isteniből. /operatus est in Se, ex Divino, et in Se ex Divino/
116.  Az Úr volt az örökkévalóságtól az Isteni Kiáradás, s így az Isteni Ember. Ez látható abból a tényből, hogy az egész menny a legnagyobb Ember. Az Isteni Kiáradás eredménye ez, amely a Mennyről és Pokolról szóló munkában meglátható, ahol a Legnagyobb Emberről van szó.  Hogy ez volt az Isteni Ember, nyilvánvaló azokból a szakaszokból, ahol leírva van, hogy az Atyát senki nem látta, sem nem hallotta, csak a Fiú. Továbbá, az Úr  beszélt a prófétákon keresztül, mivel Isten nem jelenhet meg, mint egy ember, kivéve az Isteni Kiáradás által.
117.  Az Úr mondta, hogy Ő az Atyával lesz, mint az az örökkévalóságtól fogva volt. És mivel Ő  Maga volt a világban az Isteni Igazság, amely az Isteni Kiáradás, ezért világos, mi  az Isten Fia az örökkévalóságtól, és mi az Isteni Fia az időben születve. Máskülönben hogyan képes valami halandó megérteni azt, hogy "örökkévalóságtól születni"? De ahogyan most megfogalmaztam, így megérthető.
118.  Az, hogy az Úr az Atya, megmutatható az Igéből. Őt nevezik "Örökkévalóság Atyjának", "Jehovának", "az Atya egyetlenének". "Ő az Atyában és az Atya Őbenne". /Jn 14:11/  Az Atya nem lehet más Emberiben, csak abban, amelyik Belőle van, így az Ő Saját Emberijében.
119.  Hogy az Emberiben volt a teremtés elejétől kezdve, és az Önmagából eredő Emberiben, vagyis az egyetemes mennyben, amely összetettségében egy emberre hasonlít. De a menny angyalaiban nem az Ő sajátjában volt, /proprium/ mert az Isteni Emberben van az Ő sajátjában. / in Suo proprio/
120.  Annak oka, amiért az emberek nem képesek megérteni, hogyan lehetett a világegyetem Teremtője az Emberiben, az, hogy a világegyetem fogalmában jelen van a tér /elképzelése/. Egy ilyen fogalom nem vonatkozhat Istenre, csak az Isteni Kiáradásra. Az Isteni Kiáradás fogalma sem érthető meg a lelki világban a térből, hanem csak a természeti világban. Az Isteniről való fogalom, Akiből a világegyetem teremtetett, nem érthető meg másképpen, /nem szabad másként felfognunk/ mint egy Isteni Emberről való fogalmat kezdettől fogva, aki Maga az Élet, és akinek az Isteni Szeretete úgy jelenik meg, mint egy Nap a mennyek fölött, s ahonnan minden dolog ered.
121.  Az Úr a saját  Istenijét érti az "Atya" nevezet alatt, aki /ezért/ felöltözte az Emberit; ez olyan, mint az Ő lelke a testében. Ugyanis nem érthető meg az Atya, mint első személy. Ebben  az esetben két atya lenne. Az Isteni nem lehet más testben, mint a Sajátjában, így annak Isteninek kell lennie.
122.  A menny veszélyeztetve  / labefactatum,  megrendítve /  volt a végsőjének  poklokkal való összekapcsolódása által. Ezt ábrázolhatjuk egy ember teljes szétrombolásával                     /extremam labefactatum/ amelytől végül meghal. Így senki nem üdvözülhetett volna az Úr eljövetele nélkül a világba. Ezt megmutattam a Feltárult Apokalipszisben n. 744. Hogy mi különbözteti meg az elválasztott mennyet és a poklot, és a menny tökéletes állapotáról lásd  a Feltárult Apokalipszis n. 746.
123. Add hozzá ezekhez a lelki világból összegyűjtött információkhoz azt, amit a Mohamedánok hitéről tudunk, továbbá a személyek háromságáról, és Krisztusról, - mégsem  hozom  elő, mert máshol  feltárom.  N 5952 = Lelki napló.
124.  Megvizsgáltak keresztyéneket, hogy milyen fogalmuk van az Isteni három személy tekintetében. Felfedezték, hogy különböző fogalmakat bírtak. Némelyek az egyiket a másik mellé helyezték, akik társalogtak maguk között, és kiküldték a harmadikat maguk közül.
Mások Krisztus közbejárásáról beszéltek maguk között. Némelyek fokozatos rendbe             helyezték őket, néhányan pedig másmilyenbe. De mert három Isten volt mindig jelen, a Mohamedánok és a Népek, /pogányok/ akik látták fogalmaikat, megszégyenítették őket, és őrséget állítottak ellenük./óvakodtak tőlük/
125.  Minden megfelelésekben /képviselve, repraesentativa/ van jelen az Evangéliumokban az Úrra vonatkozóan. Például, hogy Ő egy jászolban feküdt, mert nem volt hely a fogadó szobáiban, és hogy Ő az ács fia volt, hogy tizenkét tanítványt választott, az Ő minden szenvedése, a  ruhái,  és más dolgok is.
126.  Az ok, amiért az Urat Prófétának nevezték, /mint az V. Móz 18: 15,18, és az Evangéliumokban /  az, hogy a  próféta  jelenti az Igét, és az Igéből való tanítást.
127.  A 'kiáradás' jelentését, ami a Szent Lélekre vonatkozik, megmagyaráztam a fény és a hő kiáradásával a napból, és ami általános vélemény, amit hallanak és továbbadnak, egyik személy a másiknak. / at quod opinio vulgi sit, quod audiat et sic exeat, sicut persona a persona /
128.  Az Atanáziuszi Hitvallás ellentmondásainak következtében az emberek tömegeinek véleménye igen különböző, s ennek értelmezésekor az értelem folyamatosan alárendelődik a hitnek ./continuo captandus est intellectus sub fide/ A mennyei tanításból megmagyarázva ezeket az ellentmondásokat, magától értetődővé válik, hogy senkinek az értelme  nincs alárendelve a hitnek.
129.  Az örökkévaló Isteni Emberiről, hogy az Ő Atyjának szeretete ember volt, és lesz egészen a  végsőkig, és ez csak egy szűztől való születés által valósulhatott meg.
130.  Az Úr az Isteni Igazság volt a világban, de mialatt az anyjától származó Emberiben volt,  nem az Önmagából való élet Emberijében volt, / vita a Se / hanem csak azután, miután levetette az anyjától való emberit, volt  az  Önmagából való Élet Emberijében.
131.  Legyen megmagyarázva, mi az Élet Önmagától és mi az Élet nem Önmagától, hogy Ő Élet volt Önmagától, az Isteniből, amely az Ő lelke, és amely az anyjától való Emberiben volt. Az Élet Önmagától /Maga az Élet/  tiszta szeretet, az Isteni Maga. Az Élet nem Önmagától az egy formája az élet  befogadásának. Ábrázolható ez néhány más dolog által. stb.
132.  Az Isteni Igazság - Krisztus, az Isteni Jó/ság/ Kiáradása - Jézus. Az Isteni Emberi az  Isten Fia,  az  Isteni  Kiáradás, vagyis az Ige, az az Ember Fia.
133.  Az Úr Emberijének elkülönítését az Istenitől a Niceai Zsinat hajtotta végre, a pápa miatt, nehogy őt kelljen nevezni a  föld Istenének.
134.  Idézzük fel a  Niceai Zsinatot, és azokat, akik ott voltak a pápisták részéről, és hogy  azon szavak nélkül, "hogy Ő tökéletes Ember volt", - amit végül elfogadtak, - nem lehetett volna elismertetni a pápát, mint az Ő vikáriusát. De ez nem csak a pápa miatt történt, /sed etiam hoc non solum pro papa/ máskülönben elismerték volna, mint a menny Istenét, és a föld Istenét, mintha felvette volna az Istenit, /si Divinum assumpsisset/, pedig mégis ténylegesen az Isteni üdvözíti az embert, teremti ujjá, helyezi őt a mennybe, vezeti őt a gyermekkortól az élet lezárulásáig, és azután az örökkévalóságig. De a Protestánsok szintén látták a Zsinat ellentmondásait, mégis megengedték, hogy így folytatódjanak a dolgok, olyannyira, hogy napjaink protestánsai alig fordítanak erre figyelmet. Ezért  ők is  együtt hiszik a pápistákkal, hogy az Emberi nem Isteni, és ezért az Istenit az Emberi fölé helyezik, az  Atya  mellé.
135.  Az Atanáziuszi  Hitvallás megengedi azt az állítást,  hogy a három Isten az egy Isten, egyesülve /unition/.  Hogy ők hárman vannak, azt gondolják, azt pedig, hogy ők egyek, azt pedig csak mondják. Megtilthatja valaki az ilyen beszédet? Hogyan vélekednek a Moha-medánok, a Zsidók, a Népek /pogányok/ egy ilyen kifejezés hallásakor? Nem azt mondják-e, hogy az ilyen emberek bolondok ?
136. Annak jelentése, hogy Ő alávetett minden gonoszságot, a Prófétáknál látható, akik kiábrázolták az Egyház milyenségét, tehát hogy mit jelent az Ő fekvése egy jászolban, mert nem volt számára hely a fogadóban, stb, stb, stb.
137. Sokféle módon ábrázolható, hogy az Úr a kísértések által alávetette a poklokat és megdicsőítette az Emberit, pl. a pokolból eredő kísértésekben lévő szellemek állapotából,  sok saját  tapasztalat által.
138.  Hogy az Isteni az örökkévalóságtól fogva Ember volt, megérthető az Ige által, tehát  hogy kezdetben az Istennél volt, testté lett, és mivel ez az Isteni Szeretetből történt, a Jehovától fogant Úr volt az Isteni Igazság a világban.
139.  A három Személyt a jellemző tulajdonságok különbözetik meg, és ha ezek nem különböztetnék meg őket, akkor nem lenne három személy, hanem egy - továbbá hogy ezek összekapcsolódnak egy metafizikai Istenné. - a tartalomról /de substantia/,  és a háromságról az egységben és az egységről a háromságban, amely soha nem juthat be egy tanulatlan ember értelmébe, de még egy tanultéba sem. Ezért szükségszerűen az következik be, hogy  három Istent  gondolnak.
140.  Van elképzelésük az embereknek, ha az mondják nekik, hogy a második Személy alászállt és felöltözte az Emberit, de fogalmuk sincs, amikor azt hallják, hogy az első Személy tette ezt, pedig mégis teljesen egyenlők. Vizsgáljuk tehát meg, vajon nem véges fogalmunk van-e a második Személyről, - és nem igazi végtelenséget tételezünk fel /róla/ , mint az Atyáról, mert az Atyáról alkotott fogalmunk végtelen - mint a világegyetemről is /így gondolkodunk/, és hogy a fogalmainkban az  egyik /alászállása/ lehetetlen, míg a másiké lehetséges. Ezekből a fogalmakból megállapíthatjuk, hogy milyen fogalmunk van az Úrról, mint Istenről, és hogy emiatt  Ő  nem megközelíthető.
141.  Mondható, hogy ellentétes a felfogással, hogy az Isteni, akit Atyának hívunk, felöltözte az Emberit, de az nem /ellentétes/, hogy az Isteni, aki a Fiú, tett így, pedig ez ugyanaz, mert az egy Isteni - egyenlő a másikkal, és mert mint tartalom,/substantiam/ egy. Így tehát nem szabadna elkülöníteni ezeket, mert akkor három Isteni lenne, mint személyek, amelyek egyike, mint tartalom, felöltözte az Emberit, a többiektől elkülönülve, és az egyik lenne a lélek az Emberiben, és nem a másik.
142.  Így tehát az egyik üdvözíti az emberi nemzetséget, és nem a másik, vagyis az egyikhez tartozik a megváltás munkája, és nem a másikhoz. Pedig az Úr üdvözít az Ő Emberije által.
143.  Továbbá, azt hiszik, az általánosan elterjedt hitből, hogy az Ő lelke az Isteniből való volt, amelyet Atyának nevezett.
144.  Emellett az emberek felfogása az, hogy az Isteni, amely az Atya, nem vehette magára az Emberit, mert Ő kitölti az egész világmindenséget. De a tér fogalma ebben nem játszhat szerepet, mert Isten - Önmagában szemlélve - Ember, mint már megmutattam.  Ugyanez a helyzet, ha az Isteni, amelyet Fiúnak nevezünk, felvette /acciperet/ az Emberit, mert ugyanaz az Isteni, akit Atyának /is/ hívunk. Mert nem tagadható, hogy az Úr Istenije öltözte fel az Emberit, és senki nem képes nagyobb kiterjedésű fogalmat /gondolni/ a világegyetemben erről az Isteniről, mint  az Atya Istenijéről.
145.  Az Isteni kiterjedéséről a világegyetemben az mondható, hogy ez az Isteni Kiáradás,   amely az Isteni Igazság, és Igének nevezzük. Ezáltal lett minden, ami lett, és a világ Belőle teremtetett, János szavainak értelmében, 1. fejezet. De olyan fogalmunknak kell lenni az Önmagában Isteniről, mint Emberről, akinek Isteni Szeretete úgy jelenik meg, mint egy Nap, és az abból eredő fény az  Isteni Igazság, és a hő az Isteni Jó. De mégis, a kiterjedés fogalma csak a természeti világban alkalmazható, de a lelki világban nem, amelyben a kiterjedés, mint a tér és a távolság csak látszat./apparentia/  Erről a dologról írtam a Mennyről és Pokolról szóló munka  térről szóló fejezeteiben.
146.  Amikor az Úr megdicsőült, /transzformatus/ és látták Őt dicsőségben, egy hang a felhőből kihirdette:  "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm".  Az Ő Emberije volt az, amely megdicsőült, és megmutatkozott dicsőségben, és így az Isten Fia. volt. /Mt 17, és más szakaszok/
147.  Az Új Egyháznak - amelyet Új Jeruzsálemnek neveznek - tanításának lényege az  Úrról szól, és az, aki tagja akar lenni, meg kell ismernie Őt. Ugyanis ez az Egyház az igazi Keresztyén Egyház, és senkit nem bocsátanak ide be, csak azokat, akik egy Istent gondolnak és hisznek benne, vagyis az Urat ismerik el egyedül. Tudni kell, hogy mindenkit az Istenről szó hitvallásának megfelelően bocsátanak be a mennybe. Megvizsgálják őket, milyen a gondolkodásuk és a hitük az Istenről, ugyanis az ő hitvallásukon keresztül jön létre az összekapcsolódás. És amikor az összekapcsolódás létrejön, megvilágosodnak minden egyes dologban. A szeretet és hit minden dolga ettől függ. Ezért azok, akik tagadják Istent, az elkülönülés miatt a pokolban vannak. Így tehát az első és minden mást megelőző dolog az, hogy tudjuk és ismerjük meg, higgyük és szeressük Istent. Minden más dolog ettől függ.
148.  A felkenetés az Ószövetségben az Urat ábrázolta ki. Ezért nevezik Őt "Messiásnak" és "Krisztusnak" vagy  Felkentnek. Ez azért van így, mert Őbenne volt az Isteni Szeretet Isteni Jója.  Az olaj, amellyel a királyokat felkenték, a szeretet jóját jelenti.
149.  "Az Isten Fia" az Isteni Igazságot jelenti, mert a "fiú" az Igében igazságot jelent és ezért az "Isten Fia" az Isteni Igazságot jelenti. Ebből az "Isteni Fia az örökkévalóságtól" az Isteni Kiáradást jelenti, amelyet Isteni Igazságnak nevezünk, s amelyből a menny létrejött. Így tehát az Úr a világban az Isteni Igazság volt, amely azután kiáradt Belőle. Ezért van az, hogy azokat, akik befogadják az Isteni Igazságot, Isten fiainak nevezik.
150.  Az Úr az Önmagában Istenitől fogantatott, és azután Önmagától született, mivel ami Máriától született, azt kiűzte az Úr az Ő Istenijéből, azután felvette az Istenivel megfelelésben lévő Emberit. Így egyesítette az Istenit, ami azt jelenti, hogy "az Isteni felvette Önmagára az Emberit". Ezért van az, hogy Ő nemcsak fogant, hanem született is Jehovától, a 2. Zsoltárban írtak értelmében  /2  Zs. 2,6/ :
"Törvényül hirdetem, az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te, én ma nemzettelek Téged.    /2 Zs.  7/   És így van az, hogy Ő az Isten Fia.
151.  Az egyház fő lényege az, hogy ismerjük el és ismerjük meg az Istent, mert enélkül a leglényegesebb dolog nélkül nincs összekapcsolódás  Istennel, és így nincs menny és nincs örök élet /a számunkra/. Ennek oka az, hogy a lelki világban a gondolat és az akarat össze-kapcsolódik azzal, akit szemlél és szeret. Azt magához fordítja, és onnan ered az ember minden dolga. Ezért az egész menny az Úr felé irányul /directio/, amely  összekapcsolódásról lásd a Mennyről és pokolról szóló munkát. Tapasztalatok a gondolkodás alapján és a szeretet alapján történő megtérésről, és a megvilágosodásról, amikor az Úrhoz térünk meg.
152.  Sok titok van az ember megtéréséről és megvilágosodásáról, pl. hogy mindenki társaságokhoz tartozik, amelyek felé fordítja magát, amikor homályban van, hogy jelenlét van akkor, amikor ők valakiről gondolkodnak, és hogy összekapcsolódnak azokkal, akiket szeretnek. Azok, akik más Istent ismernek el, saját önszeretetükhöz fordulnak /convertant, térnek meg/ és azok, akik az Atyához térnek meg különböző módon, a legnagyobb részük a mennytől egészen elfordul /ad verticem caeli, szembe helyezkedik/, ahonnan nincs megtérés. Ezért azok, akik nem ismerik el az Urat, nem lehetnek a menny angyalaival. stb.stb.
153.  A régiek, amikor Istent ábrázolták festményeken, mint Embert ábrázolták Őt, körülfogva a fejét egy  körülsugárzó /dicsfénnyel/ mintha a nap sugarai vették volna körül. Hasonlóképpen ábrázolják napjainkban az Urat, egy általános fogalomból, amelyet mindenki a mennyből kap, hogy az Isteni hasonló a naphoz vagy hogy a nap körülsugározza az Istent./sol circum Deum, a nap az Isten körül van./
154.  A régi korok emberei szintén úgy ábrázolták Istent a képeiken, mint Embert, hasonlóképpen a maiakhoz. Nézz csak meg egy falfestményt. /tabulas pictas/ Ez szintén a mennyből ered, az Istenről vallott általános fogalomból. És mégis, mára az Isteni fogalma, mint emberi formában létező, elveszett. Ennek az az oka, hogy a tér fogalmából vonnak le következtetéseket, pedig a szférák kiterjedése az Isteniből eredően van a világegyetemben /univerzumban/, hasonlóan, mint a napból. Sőt, hogy az angyalokból kiáradó szférák maguk terjednek ki a sok mennybe. Az ilyen elképzelések oka az, hogy az emberek túl külsődlegesekké váltak, és végül érzékiek lettek. Minden földgolyó lakosai emberi formában érzékelik /percipiant, fogják fel/ az Istent. A régiek bőlcsei is, mint pl. Ábrahám, és manapság a belsőleg bőlcsek, mint pl. az afrikaiak. De a mi  "bőlcseink" nem így tesznek, hanem csak az egyszerűek, akiknek egy általános fogalmuk van Istenről, amely a mennyből ered, s akiknél ez még nem irtatott ki bolond okoskodások által.
155.  Láthatjuk azokat a dolgokat, amelyeket megmutattam és mondtam a Feltárult Apo-kalipszisben, /684. p./ és végig vezetve az Igéből, hogy egyedül az Úr egyesült Jehovával, mint Isteni Ember, mert Benne volt az Isteni Szeretet Isteni Jója, amelyet az olaj jelent, és kiábrázol a felkenetés. Az Ige szakaszaiból ez szintén látható, és ebből következtethető, hogy az Ő Emberije az Isteni.
156.  A részleges magyarázatok egybehangzóan /tanusítják/, hogy az Úr a "Jehova Felkentje", a "Messiás", és a "Krisztus", úgyszintén "az Isten Fia", mint Isteni Ember, abból a tényből, hogy az Isteni Szeretet Isteni Jója, amely Jehova és az Atya, Benne volt fogantatásától, és amelyből az Ő Emberije lett az Isteni Igazság, amikor a világban volt, olyan, mint a mennyben. És azután fokozatosan az Isteni Szeretet Isteni Jója lett, az Atyával való egyesülés által, ami az Ő életének Léte volt, /fuit Esse vitae Ipsius/  és az Ő lelke volt, akit Jehovának neveztek. - Így tehát az Úr eggyé lett Jehovával, és így az /egy/ Atya lett mindkettőből./sic Pater quoad utrumque/ Az Isteni Igazság, amely a mennyet alkotja, és Szent Léleknek hívják, innen árad ki./procedit tunc, akkortól származik/  Azok, akik ezt befogadják az Úrtól, /hogy igazság az Úrból kiáradó igaz,/ azok az " Isten fiai". Ebből a magyarázatból az is megerősíthető, hogy az Úr az időben nem csak fogant Jehovától, hanem tőle is született, és hogy a Szent Lélek belőle árad ki. Látható ez az idézett szakaszokból /Ap. Ex. n. 684./ Hogy a Felkent, a Messiás, a Krisztus és az Isten Fia azonos értelmű kifejezések., és az is, hogy Ő a Király, és hogy az Úr tkp. az Isteni Ember, ugyanott.
157.   Az Isteni Ember a "Szent" /mint Lukácsnál 1, és egyebütt az Igében,  Zs.89: 4,5,20, és Dán. 9./  "a Szentek Szentje"  és több más szakaszban is, az "Izrael Szentje", bőven idézhető.  Hogy a "Szent"  az az Emberi, világos Lukács  1-ből.
158.  Hogy a Lélek az Isteni Kiáradás, nyilvánvaló Ézsaiásnál. /11: 2,3,/ amely szakasz az Úrral foglakozik.
159.  A mi hitünk tanítása azt is mondja, hogy az Úr legyőzte a halált, és felment győze-delmesen a mennybe, és ült az Atya jobb keze felől. Mi egyebet jelent a halál, amelyet Ő legyőzött, és amelyen diadalmaskodott, mint azt, hogy alávetette a poklokat? A halál a poklot jelenti, mert mindenkit, aki ott van, halottnak neveznek. És mi mást jelentene az, hogy ül az Atya jobb keze felől, mint az Isteni Mindenhatóságot? Hogyan tudna az Emberi, amely ugyanakkor nem Isteni is, a Végtelen Isteni jobb keze felől ülni?
160.  Azok, akik elkülönítik az Úrtól az Istenit, amelyet Atyának hívnak, és akik az Atya Istenijét az Úr Emberijén kívülre helyezik, azokat hívják Fülöp követőinek, Fülöp nyomán, aki kérte az Urat, hogy láthassa az Atyát, s akinek azt mondta az Úr, hogy látta Őt, és hogy aki látta Őt, látta az Atyát, mert az Atya Benne van és Ő az Atyában. /Jn 14: 9-11./
161.  Az Úr levetett minden anyagit a sírban, és abból feltámadva megdicsőítette Magát, és hogy ezért halt meg, nyilvánvaló abból, hogy az Úr beszél a magról, amelyet a földbe  vetettek, s ami először meghal /Jn 12: 24/ Továbbá, szintén Ő mondta az asszonynak, hogy  ne érintse meg Őt most, mert még nem ment fel az Atyához. A sírban minden ilyent /anyagit/  levetett magáról.
162.  Az Úr a sírban, tehát halála által, levetett minden anyagból való emberit /rejecerit omne humanum ex matre, anyjától való emberit/, és szétszórta azt, amelyből a kísértések keletkeztek, és amelyben a kereszten szenvedett, mivel az anyag nem kapcsolódhat össze az Önmagában Istenivel. Ezért felvette /azután/ az Atyától való Emberit, és így az Úr az Emberivel teljesen és tisztán, dicsőségesen feltámadott. Ez szintén megfelelésben van az Egyház hitével, hogy Ő legyőzte a halált, azaz a poklot, és győzedelmesen feltámadott. A harmadik nap, amelyen Ő feltámadt, teljeset és egészet is jelent, és a Pászka is az Ő megdicsőülését jelenti.
163.  Hogy az Úr megbocsátja a bűnöket, azt jelenti, hogy Ő elviselte /elszenvedte, sustinuerit/ a poklok támadását, és egy különös értelemben ez képviseli az Egyház hamisságát és gonoszságát. Ez sokféleképpen ábrázolható, különösen azok által, amelyek az Ő szenvedéséhez tartoznak, s amelyek számosak, és megerősíthető azon dolgok által, amelyeket a próféták elviseltek, s amivel kiábrázolták az Egyház /állapotát/. Mivel ezek ennyire számosak, idézzük egyszerűen azt, ami Ézsaiásnál áll, hogy Ő megbocsátja a bűnöket. Amit így megértettettek /a néppel/ /quod sic etiam auferantur est arcanum/ az titkot, amely megmagyarázható, a kísértéseket Önmagában megbocsátotta /hic per tentationes in Se admissas,/  stb.
164.  Az Atanáziuszi Hitvallás szavai úgy hangzanak. mintha megengedhető volna három Istent gondolni,  de megnevezni csak egy Istent szabadna. Lásd az idézett szavakat.
165.  Amit az egyenetlenségek /iniquitates, ellenségeskedések/ magukkal hoznak, tehát hogy 1/ visszatartatik /sustinere/ minden pokol a kísértések által, 2/ Őbenne kiábrázoltatik az Egyház állapota, mint a próféták könyveiben, - az egyik parázna feleséget vett magához, aki  meztelenül és mezítláb járt, a  másik trágyatűznél sütött lepényt evett, és aki a jobb és  bal oldalára feküdt, - és a méltánytalanságokat kiábrázolták /? Portaret iniquitates/. Így tehát az Úr volt az, aki ezeket elszenvedte./ ita Dominus in singulis quae passionis fuit./
166.  Megengedett dolog volt három személyt mondani, mert kezdetben csak így volt lehetséges gondolni Jehovára, mint az Isteni Atyára, a Világegyetem Teremtőjére, és  nehezen lehetett gondolni Rá úgy, hogy Ő az Úr, s mert így volt hasznos. Azoknak tűnt fel így, akik olyanok voltak, hogy nem tudták elfogadni azt, hogy a Világegyetem Teremtője alászállott és emberré lett. Jehováról alkotott fogalmuk, - tehát, hogy Ő, aki betölt mindent mennyen és földön, az Ő jelenléte és az Ő gondviselése által - megakadályozta ezt. Ezért az Ige betű szerinti értelmében ezen okból volt megnevezve három, mintha három személy lett volna, akiknek nevében kell nekik megkeresztelkedniük. Ezért volt az is megengedve, hogy hasonló dolgok legyenek az Atanáziuszi Hitvallásban, amelyet elfogadott a Keresztyénség, de mégis úgy, hogy a Háromság egyetlen személyben, vagyis az Úrban legyen, hogy elfogadhassák azok, akik megvilágosíttatnak, és hogy az Egyház végén is ez elfogadott legyen. Az Atanáziuszi hit olyan, mintha összefüggéstelen lenne, és ezért hihetetlen  is, és teljesen ellentmondásos. Idéztem belőle dolgokat, megmutatva ezeket az igazságokat, és hogy ez a hit nem áll szemben /áll ellen, obstet/ azokkal, akik be akarják fogadni, de azokat mégis /akadályozza/, akik meg is akarják érteni azt, amit hisznek. Akik pedig nem akarják megérteni azt, amit hisznek, maradjanak meg a saját vélekedésükben. De tudni kell, hogy a lelki világban senki nem fogadhat be semmit azokból, amiket nem lát, azaz ért, mert azt mondja: - talán ez mégsem igaz.
167.  A Mohamedánok nem ismernek /el/ három személyt, hanem csak egy Istent, és így tagadják az Úr Isteniségét, és az Atyát ismerik el egyedül mint Istent. 2/ Ugyanezen okból a Sociniánusok szintén ezt teszik, mondván, hogy egy Isten van, és hogy Ő az Atya. 3/ Ugyanezen okból sokan mások, úgy a tanultak mint az egyszerűek, hallgatólagosan az Atyát ismerik el egyedül, és az Urat csak mint egy közönséges embert. Vizsgálja meg mindenki magát, olyan  fogalma van-e az Úrról, mint /az/ Istenről, ahogyan /igazán/ hinni kell Benne, hogy örök életünk lehessen. 4/ Ugyanezen okból a Zsidók azzal rágalmazzák a Keresztyéneket, hogy ők három Istent hisznek. 5/ Ugyanezen okból azok legtöbbje, akiket a másik életben megvizsgálnak, vagy az Atyát imádja egyedül, vagy a Szent Lelket, de nem az Urat. És mégis: az Úrban való hit nélkül nincs üdvözülés. 6/ Mindezen dolgok azért vannak így, mert az egy Istenit három személyre osztják fel.
168.  Ellentmondásos három Személyt és egy Istent mondani, mert a személy kifejezés magában foglal valami másoktól elválasztó és megkülönböztető /sajátosságot/. Valójában  maga az elválasztás és megkülönböztetés az Egyház tanításában volt lefektetve, mert a Személyek közötti elválasztásból és megkülönböztetésből az következik, hogy azok mindegyike a másiktól elkülönült Isten. És abból, hogy elkülönültek, az következik, hogy három Isten van. 2/  Ezekből a tartalmakból vagy lényegekből fogalmilag egy Istent csinálni senki nem képes /értelmesen/, mert a lényegeket vagy tartalmakat a jellemzők különböztetik meg, és az egyik jellemzője /attributum/ nem sajátja a másiknak, és így az egyik ezért a tulajdonságáért imádandó, a másik pedig azért.
169.  Ha azonban azt gondolod, hogy a tartalom vagy a lényeg az, amit személynek hívunk, akkor ez szükségképpen azt eredményezi, hogy /csak/ egy Személy van, akiben a Hármasság /jelen van/, és  így  egység  van a háromságban, és háromság az egységben.
170.  Emellett bármely jellemző, ami által megkülönböztetjük az egyik Személyt a másiktól, az Isteni. Az Atya jellemzője /az/ Isteni, a  Fiú jellemzője /az/ Isteni, a Szent Lélek jellemzője /az/ Isteni, és minden Isteni, ami a három Személyben van, az megkülönbözteti az Isteni tartalmat vagy lényeget. Mivel Atanáziusz látta ezt, gondoskodott róla, hogy mind a háromnak ugyanaz az egyetlen jellemzője legyen. Ebből a megfontolásból az következik, hogy a tartalom vagy lényeg csak akkor egy, ha egy személyben van.
171.  Hogy az Úr Emberije /az/ Isteni, világosan megállapítható abból is, hogy János evangéliumában írva található: az Ige az, amely által minden dolog alkottatott és teremtetett,  és hogy örökkévaló Istennek nevezték /Jn 1: 1,2,/. Azt is mondja, hogy testté lett, következésképp hogy Isten, aki az Ige, testté, azaz Emberré lett. Ebből következik az,  hogy az Úr Emberije /az/ Isteni.
172.  Az, hogy a világban Ő hajtotta végre az utolsó ítéletet, ez nyilvánvaló mindazon szakaszokból a Prófétáknál, ahol az Ő Eljöveteléről szólnak, amelyet "szörnyű napnak" a harag napjának neveznek, stb, stb.
173.  Az Egyház vége nyilvánvalóvá vált az Úr eljövetelekor. A Zsidó Egyház végén Ő Maga jött el testben, és akkor kijelentette Magát, mint Isten vagy Jehova, Aki eljövendő, amint megíratott a Prófétáknál, és még tovább, hogy Ő az, Aki uralkodik mennyen és földön, és Aki az egyetlen egy Isten. Mint az Evangélistáknál /Mt 24/, akik szintén az Ő Eljöveteléről szólnak. Mindeddig Őt gyakorlatilag elhanyagolták, mert gondolatban és a fogalmakban úgy tekintették Őt, mint egy közönséges embert, akiről alig gondolható valami Isteni, mivel az emberek fogalmaikban az Istenin kívül helyezték Őt, nem  pedig bele, ahogyan Ő kétségtelenül tanítja. Az Isteni Őrajta kívül helyezésével a legtöbb ember  megértette az Atyát, tehát egy másik személyt, s így az Urat gyakorlatilag teljesen mellőzték a világban.  Ezért lesz az Ő új és második eljövetele.
174.  Hogy az Úr a Teremtő, az nyilvánvaló Jánosnál, /1: 3/  ahol az áll, hogy az Ige által lett minden dolog alkotva, ami alkottatott, és hogy szintén Ő az Isteni Kiáradás, abból a megállapításból, hogy  "Ő a világosság".
175.  Azért nevezi meg az Úr olyan gyakran az Atyát, mert az Úr, az Ő Eljövetele előtt  Maga volt Atya, és a Fiú volt az Isteni Kiáradás, vagy Ige. Ez volt akkor a Fiú, és az Isteni Ember is. Ez okból - az Ószövetségben is, mielőtt az Úr megszületett volna - Isten Fiának hívták az Isteni Embert, mert tudták, hogy nem nevezhetnek mást Atyának, mert nincs másik. Ezért említette ilyen gyakran az Atyát, de azután az Úr lett az Atya is, mint Isteni Ember, és belőle származik az Isteni Kiáradás.
176.  A Jó Kiáradását nevezte az Úr a mennyei Atyának, amely szeretetben és ártatlanságban látható a mennyben. De a Kiáradó Isteni Igazságot  az  Ember Fiának hívta.
177.  Hogy milyen volt az Isteni Kiáradás az Úr eljövetele előtt, azt leírták körök és fokozatok által, a mennyek  és a belső ember által. Az egymás után következő fokozatokról /gradus successivi/ lásd a Menny és pokol című munkát. Míg egy fokozatban megfelelések vannak /amíg azonos fokozaton/ és így mintegy átmenetek /transferentes/, addig a legvégső fokon már nem fogadják be többé az Istenit, mint a Zsidó Egyház /Judaeos/ esetében, amikor az Isteni Kiáradás már nem tudta elérni őket /eltölteni/.  Ezért Ő Maga felvette az Emberit, amelyből az Isteni Kiáradás áradt ki /keletkezett, exiret/ és amely szintén az utolsó fokozaton tudott lenni, és így megőrizte a mennyeket és üdvözítette az emberi nemzetséget. Innen ered az Ő mindenütt jelenlévősége az Úrvacsorában, amelyről a Máté evangéliumában beszél. /18: 20, 28: 20/
178.  Az Isteni Kiáradás valójában olyan a legnagyobb és a legkisebb dolgokban is, mint egy Ember. Ezért amilyen a legnagyobbakban, olyan legkisebb dolgokban is, és a természet/i/ben is, ahol az Isteni Kiáradás a végsőkben van. Ugyanis minden dolog úgy teremtetett, hogy az indíttatás, /affectio/ amely a jóé, vagy a szeretet, amely a jóé, vagy a jó, amely az indíttatásé és szereteté, felöltözte magára az emberit minden egyes fokozatban /in singulis gradibus/ az elsőtől az utolsóig. Ezért vannak az angyalok emberi formában, a természetihez hasonlóan, ahol szintén emberi formában vannak. Ez a titok eddig ismeretlen volt a világon, hogy ilyen tulajdonságok vannak az egyes fokozatokon, nevezetesen, hogy az indíttatás felöltözi magára a testet, és ez az Isteni Kiáradásból van, és az az oka, hogy ami kiárad az Úrból, az kiárad az Ő testének minden egyes /a singulis corporis Ipsius/ részéből, belsőkből és külsőkből. Ennek következtében van az, hogy az Isteni Kiáradás az Úr a mennyekben, és hívatik az Ember fiának és Pártfogónak /Paracletus/ is, és Szent Léleknek. Ebből világos, mi az Ő mindenütt jelenlévősége. Mivel az indíttatás és a szeretet felveszi az emberi formát minden mennyben vagy minden fokozaton, az következik, hogy az Emberit felvette az Isteni Igazság, és hogy ez az Isteni Kiáradásban van, és az igazi emberek azok, akik a szeretetben és az igazságban vannak. Ebből ered szintén az, hogy minden igazság együttese a szeretet, és hogy a szeretet a 'lét', aminek megnyilvánulása /existere, manifestation/ az emberi formában van, amelynek minden egyes részében a szeretetből eredő  'lét' van.
179.  Az Úr eljövetelének oka az volt, hogy az erő a végsőkben van, és így az anyagi testben. Az okok feltárása, honnan van az erő a végsőben /fokozaton/  lásd 68. Zs. 29,30/ különben nincs hatalom a természeti ember felett, ahol minden gonoszság van. A "Nádas vadjai" a természeti ember. Ezért Őt nevezik erősnek, és jobb kéznek, amely minden hatalmat jelent.
180.  Az Úr az egyetlen  Isten.  /Ézs 45: 13,14/  itt az Úrról van szó.
181.  Az Úr egész élete kiábrázoló volt, ahogyan Ő a végső dolgokban volt, és így az első dolgoktól kezdve a végsőkön át alávetette a poklot, és helyre állított /visszavezetett/ minden dolgot a rendbe. A végsőkben van minden erő. Ebből ered az, hogy az Ő szenvedésének minden formája által kiábrázolódott az Egyház állapota, ahogyan az Isteni ellen, a menny és az Egyház minden igazsága és jósága ellen /cselekedtek/. Titok az, hogy a szellemek nem látják az embert, hanem csak annak érzelmét /affection, indíttatását/, tehát hogy a gonoszok teljesen szembenállnak az igazság és a jó érzésével /indíttatásával,/ gyűlölik, és megkísérlik teljesen szétrombolni azokat. Ezért Ő magához engedte a kísértéseket, /in Se/ mert Ő hasonlóképpen a végsőkben volt. Így tehát megérthető az, hogy Ő teljesített /betöltött/  minden  Törvényt.
182.  Az Úr kísértéseire vonatkozóan,  amikor azokat összehasonlítjuk az ember kísértése-ivel, nevezetesen, hogy éppen az ember kísértései okozzák azt, hogy a poklok eltávolíttatnak, s így az ember lelkivé és angyalivá válik. Akkor mik az Úr  kísértései, aki fogantatásától kezdve Isten volt, és Aki Saját Istenijéből elviselte /perfecit/ azokat? Nem az következik ebből, hogy alávetett minden poklot és megdicsőítette az Emberijét ?
183.  Megvizsgálandó, vajon egy és ugyanazon lényeg vagy tartalom, amelyben hasonló tulajdonságok és hasonló jellemzők /properties, attributes/ vannak, nevezhető-e másként, mint egy, és /így/ nem osztható el személyekbe. Másképp, amikor különböző /specific, különleges/ tulajdonságai és különböző jellemzői vannak ugyanannak a lényegnek vagy tartalomnak, akkor személyekbe való szétosztása is lehetséges, de éppen akkor nem ugyanaz a lényeg, amely a háromból egyet csinál.
184.  A megtisztulást senki sem értheti meg úgy, hogy az Úr érdemét a bűnösnek tulajdonítja. Ha egy ember nem tisztítja meg az életét, az Úr érdemét neki tulajdonítva vajon újjáalakulhat-e, megváltozhat- és átformálódhat-e egy ember, és egy őrdögből csinálható-e angyal? Vajon nem az ő életének gonoszságát kell előbb eltávolítani? Lehetséges ez az Úr érdemének neki tulajdonítása, és a bűnök megbocsátása által? Lehet-e megigazulni egyedül hit által, úgy, hogy az Úr nem figyel a gonoszságokra? A gonoszságok /akkor/ maradnak, fertőznek és elárasztják a társaságokat.
185. Az általános felfogás értelmében az  Isteni megoszlik a három Személyben. De az Atanáziuszi Hitvallásból származó fogalom értelmében a második személyben nem csak egy Isteni, hanem egy Emberi is van, és így a második Személyben több van, mint az elsőben és a harmadikban, nevezetesen az Emberi. Ezért senki nem üdvözülhet, csak ha az Úrban  Hármasság van, és csak ha az Ő Emberije az Isteni.
186.  Amikor azt mondjuk, hogy Isten emberré lett, és hogy Isten akart megszületni szűz Mária által, továbbá, hogy az Ige, amely Isten volt, testté lett, amint azt az Atanáziuszi Hitvallás is mondja, - hogy az Isteni magára vette az Emberit, - akkor nem az következik ebből világosan, hogy  az Emberi /az/ Isteni?  - /Ismételve és megmutatva/.
187.  Hogy az Úr nem Mária fia volt, az szintén világos az  Úr szavaiból a Farizeusokhoz, hogy Ő nem Dávid fia volt  /Mt 22/, s ezért Máriáé sem.
188.  Az Atanáziuszi Hitvallásban mondják, hogy az Isteni felvette Önmagára az Emberit.  Ebből az következik, hogy az Emberi az egy Isteni Emberi. Másmilyen Emberit nem öltözhetett volna fel az Isteni, mivel olyanok, mint a lélek és a test. Következésképp nincs keveredés, hanem egyesülés, mégpedig  úgy,  mint a lélek és a test egyesülése.
189.  A világegyetem minden földjén olyan fogalom van az Istenről, mint Isteni Emberről /idézetek/  A Pogányoknál /népek, gentiles/ is, a mi földünkön, mint az Afrikaiaknál, és ez a mennyei befolyásból ered. De ez a fogalom elveszett a Keresztyéneknél, elsősorban a tanultaknál, /értelmeseknél/ azért, mert a térből gondolkodnak, és így a kiterjedésből, pedig Magát Istent, mint Embert, körülfogja /-sugározza/ az Isteni Szeretet, és úgy jelenik meg a szeretet az Úr, mint Ember körül, mint a Nap
190.  A Szeretet, vagy Nap az Ő Isteni Szeretetének közvetlen kiáradása Belőle, sugarai  körös-körül kiáramlanak a végtelenbe, s így illeszkedhet az angyalokhoz, az ő rendjükben, mert az angyalok nem tudják  közvetlenül elviselni az Isteni Szeretet jelenlétét jobban, mint ahogy az  emberek el tudják viselni a nap tüzének jelenlétét.
191.  Az Isteni Kiáradás, tehát az, ami kiárad /kiterjed, extenditur/ az univerzumba, vagyis az Isteni Igazság, az ennek a Napnak a fénye. Ebből van a szellemi világ legbelsője, és ebből van a természetinek eredete, /sumpserat/ és ez áradt ki a világegyetem keletkezésekor. Azután alkotja  /formálja/ a szférák fokozatait egymás után, amelyek utolsó foka a természeti világ légköre.
192.  Leíratott az is, hogyan vetette le /expelle/ az anya/g/i  emberit, és hogy a anya/g/i emberi - amely hozzátapadt /adhaeret/ - erőtlen volt. Mivel ez az anya/g/i  emberi  gonosz  volt, a pokollal volt megfelelésben. Amikor ezt levetette, akkor helyébe léptek azok a dolgok, amelyek összhangban és megfelelésben vannak az Istenivel. A test ugyanis nincs megfelelésben /az Istenivel/, csak az ember lelkével vagy szellemével, és megfelelésben /lehet/ a mennyel, amennyire a gonosz  eltávolíttatik, Így tehát egy új állapot keletkezik azon a helyen és így az ember újjászületik, és lelkivé és angyalivá lesz. Az Úr azonban, Akinek lelke Maga az Isteni volt, az Ő testét megfelelésbe hozta az Ő Istenijével, Önmagában, s így a mennyek fölé /helyezte/. De az emberrel lévő gonoszt nem lehet kiűzni, hanem csak eltávolítani, mert  /az ember/  nem él/et/ önmagától, sem nem Isteni az ő lelke, hanem csak az Isteni befogadója. Ezért az ember, - miként az ő teste - halott. De az Úr az Önmagában Isteni által kiűzte a gonoszt az anyagból, /ex matre/ ezért feltámadt az egész teste, megtartva /emberi/ erőtlenségét, amely nélkül  nem lehetett volna kísérteni, mialatt a világban volt, mégkevésbé  keresztre feszíteni. Ott minden anyagit elűzött. ./expulsum est/
193.  Az Atanáziuszi tanítás értelmében a Háromságra nem lehet másként gondolni, mint hogy három Isten együtt alkot egy Istenit /Istenséget/. Ugyanis lehetséges úgy gondolni egy hármasságra, mint egy/ség/re, de nem az Istenről, mint személyről. Mivel ez így van, és ezt  Atanáziusz előre látta, ezért mondta, hogy habár három van, mégis, a katolikus hit értelmében ezt nem szabad mondani másképp, mint hogy egy Isten. De gondolkodni és beszélni az hasonló és ugyanaz, /egyformán kell és ugyanúgy/  és másként nem lehet.
194.  Hogy az Úr az Ő Emberijét Istenivé tette, abból is nyilvánvaló, hogy alávetett minden poklot. Az emberrel lévő gonoszságok nem máshonnan jönnek, hanem a pokolból, vagy a gonosz szellemek befolyásán keresztül. Ezeknek eltávolításakor az ember mintegy gonoszság nélkülivé /válik/. Ám az Úr az Ő Istenijéből úgy távolította el a poklokat, hogy ők egy pillantást sem vethetnek az Úrra, és ki sem mondhatják az Ő Nevét, így elkülönítette a poklokat és a hozzá tartozó dolgokat Önmagától, és folyamatosan elkülöníti. Amikor a poklok eltávolíttatnak, a gonoszok szintén eltávolíttatnak, eltávolítani a poklokat vagy eltávolítani a gonoszokat az ugyanaz a dolog.  De az Úr, mivel Ő az Isteniből van, és így Ő az Isteni, mint az élet és lélek, teljesen elkülönítette azokat Önmagától. Ebből világos az is, hogy az Ő Emberijét Istenivé tette.
195.  Amikor azt mondjuk, hogy Isten, az Atya felöltözte az Emberit, az Egyház embere ezt úgy érzékeli, mint olyan dolgot, ami túlságosan magas ahhoz, hogy értelmével megvizsgálja, és nagyobb, mint amiről képes gondolkodni. Mégis a hit értelmében van /az értelmes hit határain belül van/ az Úr Istenségéről az, hogy az Ő Istenije teljesen egyenlő az Atya Istenijével, és egyik sem nagyobb vagy kisebb, első vagy utolsó, és hogy mindegyik örök, teremtetlen, mindenható, Úr és Isten. Így hasonlóság van, és egyik sem kiemelkedőbb a másiknál. Ezért csak azok az emberek gondolkodnak másként erről, akik olyan jelleműek.
196.  Nyilvánvaló az Igéből, és így az Egyház hitéből, hogy az Úr Istenije az, amit Ő Atyának nevez. De hogy Ő ezt nevezte az Atyának, ezidáig nem gondolta senki.
197.  Idézzünk szakaszokat az Atyáról, és olvassuk a János Evangéliumát az elejétől a végéig.
198.  Az európaiak elképzelése, különösen a tanultaké, szintén hamis. Ez abból a gondolatból származik, hogy nem tartják lehetségesnek azt, hogy az ember vagy az emberi Isteni lehet, pedig azok, akik a harmadik mennyben vannak, teljesen képtelenek más fogalmat alkotni, és ez a menny befolyásától van, amelyről majd máshol.
199.  A régi idők bőlcsei, amint az világos az Ige minden részéből, amikor angyalokat láttak, Jehovának és a Világegyetem Teremtőjének nevezték őket. Ilyen szakaszok a Jelenések könyvéből is idézhetők.
200.  Idézhető sok szakasz az Úrra vonatkozóan is a Jelenések könyvéből, ahol sok Isteni dolog van leírva az Úrral, vagyis a Báránnyal kapcsolatban.
201.  Hogy az Úr az Isten, Aki egyedül imádandó, teljesen nyilvánvaló abból,  hogy a poklok a legesztelenebb gyűlölettel gyűlölik az Urat. De nem így éreznek az Atya iránt, Akit némely pokol éppúgy a Világegyetem Teremtőjének hív, a világban lakók megszokott beszéde szerint, és így gyűlölet nélkül. De minden pokol az Úr ellen van. Nem akarják és nem képesek megnevezni Őt, és azok mindegyikének a legnagyobb gyönyörűsége  szenvedést okozni azoknak, akik imádják az Urat, és ezek élvezete a legocsmányabb./extremum/. Ilyen pl. Gyllenborg. Az Úr elleni szférák minden pokolból kipárolognak, és az Úrért való szférák minden mennyből. Ebből származik a kiegyensúlyozottság. /aequilibrium/ Azt  kísérelte meg  Gyllenborg látni, vajon tud-e szenvedéseket okozni a mellkasomban sok bűnös dolog által, de nem tudott. /Tentatum est cum Gyllenborg, nec posset abstinere a me crucianda pectus meum, et hoc per poenas multiplices, sed non potuit/ Ő és mások is megvallották, hogy ez volt az ő legnagyobb élvezetük.
202.  Másképpen történik az  embereknél, mert az ő életük vagy lelkük az ő apjuktól van,  melynek indíttatása gonosz. Következésképp a gonoszság eltávolíttatik azoktól az Úr által, de nem különül el.
203.  Továbbá, minden gyermeket a mennyben az Úr Isteni Emberségének elismerésére vezetnek, és minden felnőttet is, aki könyörületes életet élt, oktatnak erre vonatkozóan, és azok, akik befogadják /a tanítást/, a mennybe jönnek. -  A menny minden angyala is érzékeli, /felfogja/ hogy ez így van, és akik a legmagasabb mennyekben vannak, azok tisztábban érzékelik ezt, ott ugyanis senki sem képes más módon gondolkodni. Ennek oka az, hogy az egész menny az Isteni Ember, és minden gondolat a menny formájának vonalait követi. Erre vonatkozóan hadd idézzem, amit írtam a Mennyről és pokolról szóló munkában.
204.  Mivel ez így van,  és mert ez az Egyház első dolga, ezért senkit sem fogadnak be a /mennybe/ és senki nem üdvözül, csak az, aki elismeri az Úr Istenijét az Ő Emberijében - ezért mondja olyan gyakran, hogy: "Hiszitek-e, hogy én azt megtehetem?  Legyen néktek a ti hitetek szerint" /Mt 9: 28,29/, vagyis az Úr mindenható, tehát /az/ Isten.
205.   Azért mondta  az Úr olyan gyakran, hogy azokat a cselekedeteket, amelyeket Ő tesz, az Atyából cselekszi, hogy higgyenek az Ő Saját Istenijében, vagyis hogy az Ő Emberije /az/ Isteni. Ezért is mondta Magáról ugyanezt. Idézzünk szakaszokat, amelyekben látható a Fiú /az Ember Fia / felöltözve /bokáig érő ruhába/  /Jel 1: 13/
206.  Ezeket később hozom elő más helyen, azok után, amelyek írva vannak a Feltárult Jelenésekben, 250.p. Talán azok a dolgok is amik ott  a 251.p.-ban. És talán ami a végén van, a 252. p.-ban a tíz szűzre vonatkozóan.
207.  Végül talán megmutatható az, hogy mit jelent az Úr szeretése, nevezetesen, azt   cselekedni, amit Ő tanított, s ez az Igéből tudható. Azután talán idézhető, amit írtam az egyedül hit általi tételről  és a megigazulásról, ahol megállapítások vannak kivonatolva az Úrvacsorához való imákból, vagyis hogy ők tudják: a vallás gyakorlása az út a mennybe, és nem a /vallásról való/ elmélkedés.
208.  Idézzük az Úr szavait Péterhez, amikor Ő háromszor mondja: "Szeretsz engem, Simon Péter? " /Jn 21: 15--17/  Mégsem követi még az Urat, de János igen. Ezeket azért  mondta, mert "Péter" jelenti azokat, akik az egyedüli hitben vannak, és János azokat, akik a könyörületesség jójában vannak. A Péterhez intézett szavakból nyilvánvaló, hogy azok, akik az egyedül hit általi tanításban hisznek, nem fogják /akarják/ elismerni az Úr Isteni Emberségét, hanem csak azok, akik a könyörületesség jójában vannak. Ezért mondjunk valamit itt  "az Úr szeretéséről". Hogy hit könyörület nélkül nem adható, és hogy a hit a könyörületességből van, és olyan minőségű, mint amilyen a könyörület, látható az Új Jeruzsálem Tantételeiben, és látszani fog sok helyen a Feltárult Jelenésekben..
209.  A Keresztyének bajosan tudják elgondolni és felfogni az Isteni Embert, amint ez  megítélhető sok tapasztalatból. Ennek oka az, hogy úgy gondolnak Rá, mint egy közönséges emberre, és nem mint az emberi lényegre, amely a szeretet. De az angyalok, ezzel ellentétben, nem képesek más módon gondolkodni Róla, sem azok a nemzetek, amelyek értelmesek.
210.  A fentiekből nyilvánvaló, hogy nincs három végtelen, örökkévaló, mindenható Úr és Isten, hanem csak egy, és hogy azok közül egyik sem nagyobb vagy kisebb, első vagy utolsó, tehát csak egy Isteni van. Ez az Isteni az, amelyből az Úr fogantatott, és ez Ő Maga  volt. És mivel egy és ugyanaz, /nyilvánvaló/, hogy Ő Jehova. Ez megerősíthető az Ószövetség Igéiből.
211.  Idézzünk két igét és magyarázzuk meg:
1/ Én vagyok az Út, az Igazság, és az Élet", és "senki sem mehet az Atyához, csak Általam"  /Jn 14: 6/   2/ Én vagyok a szőlőtő, és az Én Atyám a szőlőműves" /Jn 15: 1/ stb.  Egyértelmű, hogy ezeket a megállapításokat az Ő Emberijéről mondta, mivel az Atyáról is beszélt. Ha ebből a két szakaszból az Úrra vonatkozó tanítást csináltak volna, akkor mindenki tudhatta volna, hogy az Úr az, Aki egyedül megközelíthető, és azt is, hogy az Ő Emberije /az/ Isteni.
212.  Idézzük azokat a szakaszokat, amelyekben az Urat nevezik "Jehovának", "Izrael Szentjének", "Szabadítónak", mint Ézsajásnál  41: 13,14,  49: 7-9,26, 54: 5, 63: 8,9,16,               Zs 19: 14, és sok más szakasz, azok is, amelyekben Őt nevezik "Üdvözítőnek" "Formálónak", "Teremtőnek", "Alkotónak"
213.  Amikor az Egyházat megalapította az Úr, az első dolog volt megismerni és elfogadni Őt, megismerni, hogy Ő az, Akiről az Ószövetség Igéi szólnak, és hogy Ő az Isten, és mindent megtehet. Ezért mondta gyakran: "Hiszitek-e, hogy Én megtehetem azt?" /Mt 9: 28/  És "mivel  hiszel" és "legyen neked a hited szerint" /Mt 9: 29/, vagyis annak a hitnek az alapján, hogy az Úr az Isten, Aki mindent megtehet, vagyis mindenható. Ez volt az  elsődleges, mert e hit nélkül nincs üdvösség, mert minden dolog Tőle van. Ezt a hitvallást és hitet szívből kell vallani, hogy az összekapcsolódás létrejöjjön, mert enélkül nincs  összekapcsolódás és így nincs üdvösség. Ugyanez a feltétel manapság is, amikor az új Egyházat alapítja meg az Úr, amelyet Új Jeruzsálemnek fognak nevezni,  és amikor ennek tanítását kezdik tanítani. Elsődleges dolog tehát tudni és hinni, hogy az Úr az Egyetlen Isten, Akiből ered minden üdvösség. E munkának és tanításának ez az oka. Ugyanis e hit  nélkül senki sem léphet be az Új Egyházba, és nem is fogadhat be semmit annak tanításából. Így azután nem is üdvözülhet, mert többé nem megengedett dolog három egyenlő  istenben hinni, és egyről beszélni, sem az Úr Emberijéről az Istenitől elkülönítve gondolkodni, mint azt olyan sokan teszik.
214.  Talán végül idézhetők szakaszok az Újszövetségből, ahol a hit vagy hinni kifejezések említtetnek.

    MI VAN AZ ELSŐ  HELYEN, ÉS MI VAN AZ UTOLSÓN?

215.  Ismert két szakaszból, melyeket már idéztem a Máté és Lukács evangéliumából, hogy az Úr az Isten Fia, ám az Ő Atyja az Önmagában Isteni volt, amely a világegyetemet teremtette. Ha tehát Ő az Isten Fia, mint Ember, ebből az következik, hogy az Úr, mint Ember az Isten. Tudjuk, hogy minden embert az ő atyja nevez el, és az ő fiának nevezik, azért, mert minden ember élete az apjától van, és csak a felöltöztetés szolgálata van az anyától /csak a felöltöztetés miatt helyeztetik az anyába/. Ebből ered, hogy mindenkit az  apja nevez el, és nem az anyja. Tudjuk tehát, hogy az Ő Atyja az Ő Istenije volt, miért hívják mégis az Egyházban "Mária Fiának"? - ebből eredt az a hit, hogy az Úr így pusztán emberként született, vagyis az Emberije nem Isten.
216.  Az  ember szintén az ő apjától kapja a saját szeretetét, vagy indíttatását, mivel ez az  ember saját élete, és a test ebből kapja az életét, így az ember saját élete az apjától van, és semmi élete nincs az anyjától. Amikor tehát maga az élet /az/ Isteni volt, vagyis az Isteni Szeretet, és a test csak engedelmesség, ebből világosan következik, hogy az Úr mint Ember az Isten. Idézzük először és  utoljára is azt, ami írva  van  Lukács 1: 34,35 -ben.
217.  Az Úrról van szó az egész prófétai Igében. Bőven idézhető sok szakasz, ahol Őt hívják "Izrael Szentjének", "Üdvözítőnek" és "Jehova, a Szabadítónak".  Lásd Ézsajás 60: 1 és köv., ahol azt mondják, "Feltámad rajtad az Úr, és az Ő dicsősége megláttatik rajtad"  - emellett  sok más  dolog is  van ott, amelyeket az Isteni Emberről mondtak.
218.  Az ember indíttatása, amelyben születik, az ő apjától ered, s ez az ő lelke. Az embe-rekkel születésüktől fogva gonosz indíttatások és vágyak vannak, mert ilyen az apjuk lelke. Csak az Úrral egyedül volt jó indíttatás születésétől fogva, mert az Atyától való lélek az Maga az Isteni volt, amely semmi más, mint a Jó Szeretete, és Maga a Jóság. Akkor a Szeretet összekapcsolja magát minden Bölcsességgel, és abból minden  gonoszságot kiűz, ugyanis nem lehetnek eggyé. Ezért az Úr az Ő Emberijét Istenivé tette, az Önmagában Isteniből.

 VÉGÜL

219.  E munka tartalma leíratott latin nyelven egy könyvben, és elküldetett az Érsekeknek, Püspököknek, és a királyság vezető embereinek.
220.  Atanáziusz és az őt követő képzett emberek összekapcsolhatónak gondolták a három Istent egybe, azáltal, hogy a lényeg az egy, és hogy így egység van a háromságban, és háromság az egységben. De ki tud egyenesen gondolkodni, - tehát hogy Isten egy - olyan dolgokból, amelyek nem érthetők meg? Képes valaki?  Hanem azt gondolják, hogy három Személy van, és mindegyik Isten. Ez úgy elfoglalja gondolkodásukat a templomban, hogy nem egy Istent látnak, hanem három Istent. Így ellentétbe kerülnek magának a Keresztyén vallásnak a lényegével,  vagyis hogy egy Isten van.
 
 

Bp. 1998.