4. fejezet.

Emanuel Swedenborg: A Szent Írás, vagyis az Úr Igéje

1. A Szent Írás, vagyis az Ige, maga az Isteni Igazság.

189. Általánosan elfogadott, hogy az Ige Istentől ered, isteni ihletésre íródott, és ezért szent; de mindeddig ismeretlen volt, hogy istenisége miben is lakozik; mert az Ige, a benne található levelekben különös stílusban íródva jelenik meg, és hiányzik belőle a fenségesség és ragyogás, ami a világi irodalmat jellemzi. Ez az oka annak, hogy az az ember, aki a természetet imádja Isten helyett, és aki következésképpen magából és a sajátjából /1. Proprium. A latin proprium szót használja Swedenborg, mint főnevet, //substantive / az 'ami valakinek a saját tulajdonsága' jelentésben, ami magában foglalja az 'ami ő maga' /self / különös jelentést is.// gondolkodik, és nem az Úrtól, a menny által, az könnyen tévedésbe eshet az Ige tekintetében, és megvetheti a benne foglaltakat, és amikor olvassa, azt mondja magában: "Mit jelent ez? És az mit akar jelenteni? Ez lenne az Isteni? Beszélhet az Isten, akinek bőlcsessége végtelen, ezen a módon? Hol van itt a szentség, vagy honnan is származhatna máshonnan, mint az emberek vallásos hiszékenységéből?

190. Aki ezen a módon gondolkodik, az nem láthatja be, hogy Jehova az Úr, aki a menny és a föld Istene, aki az Igében szólt Mózes és a Próféták által, és ezért az Igének az Isteni Igazságnak kell lennie, mert azt Jehova, Maga az Úr szólta. Azt is képtelenek belátni, hogy az Úr az Üdvözítő, aki ugyanaz, mint Jehova, aki az Igét szólta az Evangélisták által, a legtöbbjét saját szája, valamint a többit tizenkét Apostola által, akiket az Ő Lelkének szája ihletett, ami a Szent Lélek. Ez az oka annak, hogy Ő Maga jelentette ki, hogy az Ő szavaiban lélek és élet van, hogy Ő a világosság, ami megvilágít mindenkit, és hogy Ő az igazság; miként az nyilvánvaló a következő igeversekben:

Jézus mondja az asszonynak Jákób forrásánál: "Ha ismernéd az Isten ajándékát, és azt, aki ezt mondta neked: Adj innom: te kérted volna Őt, és Ő élő vizet adott volna neked. … Ha valaki abból a vízből iszik, amelyet én fogok adni neki, soha meg nem szomjazik; mert a víz, amit én adok neki, az örök élet vizének forrása lesz benne." Jn 6, 10, 14.

Jákób forrása az Igét jelenti, miként az 5Mózes 33: 28-ban;

az Úr ott ült, mert Ő az Ige, és beszélt az asszonnyal; és az élő víz az Ige igazságát jelenti.

Jézus mondja: "Ha valaki szomjazik, jöjjön Hozzám, és igyék. Aki hisz Bennem, miként a Szent Írás mondja, annak belsejéből az élő víznek folyói fognak eredni." Jn 7: 37, 38.

Péter mondja Jézusnak: "Tieid az örök élet igéi." Jn 6: 68.

Jézus mondja: "A menny és a föld elmúlnak, de igéim soha nem múlnak el." Mk 13: 31.

Az Úr szavai az igazság és az élet, mert Ő az igazság és az élet, miként Jánosnál tanítja:

"Én vagyok az út, az igazság, és az élet." 14: 6;

és ugyanebben a könyvben:

"A kezdetben is az Ige volt, és Istennel volt az Ige, és az Ige volt az Isten… Benne volt az élet; és az élet az emberek világossága volt." 1: 1, 4.

Az Ige alatt az Urat értjük, mint Isteni Igazságot, amelyben egyedül van élet és világosság. Ezért az Ige, ami az Úrból van, és 'aki' az Úr, neveztetik

"az élő vizek forrásának,' Jer 2: 13, 17: 13, 30: 9;

miként az "üdvösség forrásának" is. Ézs 12: 3;

"forrásnak," Zak 13: 1;

"az élet vizének folyójának" Jel 22: 1.

Ezt is mondja:

"A Bárány, aki a trón közepén van, legelteti őket az élő vizek forrásai mellett." Jel 7: 17.

További versek is idézhetők az Igéből, ahol "szentélynek és sátornak" nevezik, amelyben az Úr lakozik az embernél.

191. A természeti embert azonban mégsem lehet meggyőzni, hogy az Ige maga az Isteni Igazság, amelyben az Isteni Bölcsesség van, éppúgy, ahogy az Isteni Élet; mert az írásmódját /stílusát / tekinti, amelyben semmi ilyesmit nem lát. És mégis, az az írásmód, amelyben az Ige íródott, maga az Isteni írásmód, amit semmi mással nem lehet összehasonlítani, bármennyire fennségesnek és kitűnőnek is látszik egy írás. Az Ige írásmódja olyan, hogy szent az minden mondatában, minden szavában, sőt, néhány esetben még maguk a betűk is; következésképpen, az Ige egyesíti az embert az Úrral, és megnyitja a mennyet. Két dolog van, ami az Úrtól származik, az Isteni Szeretet, és az Isteni Bölcsesség, vagy ami ugyanaz, az Isteni Jó, és az Isteni Igazság: az Ige lényegében mindkettő. Mivel az Ige egyesíti az embert az Úrral, és nyitja meg a mennyet, amint megfigyeltem, ezért megtölti az embert a szeretet jóságaival és a bölcsesség igazságaival - az akaratát a szeretet jóságaival, és értelmét a bölcsesség igazságaival; így az ember élethez jut az Ige által. De világosan meg kell érteni, hogy csak azok kapnak életet az Igéből, akik Isteni Igazság előírásait szándékozzák kiolvasni belőle, mint annak kútforrásából, és alkalmazni akarják az életükre; és az ellenkezője történik azokkal, akik a világi megbecsültség és haszon elérésének szándékával olvassák az Igét.

192. Mindazon emberek, aki nem tudják, hogy van egy bizonyos lelki jelentés az Igében, miként a lélek van a testben, csak a betű szerinti értelemben tudják azt megítélni, pedig az Írás mégis egy kincseket tartalmazó ládikóhoz hasonló, amelyben annak lelki jelentése található. Ezért, amikor ez a belső jelentés ismeretlen, senki sem képes az Ige Isteni szentségéről képet alkotni magának, ahogy egy drágakőről sem, amit még az anyakőzet zár magába, s ami közönséges kőként jelenik meg; vagy éppúgy nem képes megítélni, mint egy kőzettároló dobozra nézve sem tudja megállapítani a benne lévő jáspis, lapislazuli, amianthus vagy muscovy üveg, vagy agát, vagy gyémánt, rubin, szardonixok, keleti topáz, stb. értékét, amelyeket az tartalmaz, s amelyek elrendezve fekszenek benne. Amikor a tartalom ismeretlen, nem csodálkozhatunk azon, ha a doboz értékét csak a szemmel látható anyagi alkotórészeinek értéke alapján becsülik fel. Az Ige esetében is ez a helyzet, annak betű szerinti jelentése miatt. Ezért, nehogy az emberek kételkedjenek: vajon az Ige tényleg Isteni és a legszentebb-e, - ezért az Úr kijelentette nekem a belső jelentést, amely lényegében lelki, és a külső, természeti jelentésben lakozik, miként a lélek a testben. Lelki az a jelentés, ami életet ad a betűnek; ez tanúsítja az Ige Isteniségét és szentségét, és ez meg tudja győzni még a természeti embert is, ha az meg akar erről győződni.

II. Az Igében lelki jelentés is van, amely eddig ismeretlen volt.

193. Ki nem ismeri el, és ért egyet azzal az állítással, hogy az Ige, mivel Isteni, a legbelsejében lelki dolgokat tartalmaz? De ki tudta eddig azt, hogy mi ez a lelki, és hol van az Igében elrejtve? Hogy mi a lelki, azt meg fogom mutatni e fejezet összefoglaló elbeszélésében, azt pedig, hogy hol fekszik elrejtve az Igében, abban, ami most következik. Az Ige lelkit tartalmaz a legbelsejében, mert Jehovától, az Úrtól szállt alá, és keresztül haladt az angyali mennyeken; és Maga az Isteni, ami önmagában kimondhatatlan és felfoghatatlan, alászállásában először az angyalok felfogásához alkalmazkodott, és végül az emberekéhez. Ezért az Igének lelki jelentése is van, amelyet a természeti jelentés tartalmaz, miként a lelket az emberi test, vagy mint az értelem gondolatát a beszéd, avagy mint az akarat indíttatását a cselekedet. És ha összehasonlítjuk a természeti világ látható dolgaival, a lelki jelentés a természeti jelentésen belül van, miként az agy egésze benne van az őt borító hártyákban, avagy burkokban, vagy mint a fa fiatal rügyei benne vannak az őket borító kéregben, vagy mint a csirkeembrió benne van az őt beborító héjban; és így tovább. Mivel tény, hogy ez a lelki jelentés ezidáig ismeretlen volt, mert senki sem kapott Isteni ihletést erről, ezt az igazságot, - amely önmagában felülhalad minden igazságot, ami eddig kijelentetett -, most világossá kell tenni az értelem számára. Ezt fogom tenni a következő cikkelyekben leírt magyarázatok által:

1/ Mi a lelki jelentés?

2/ Ez a jelentés benne van az Ige egészében, és annak minden részében.

3/ Mivel az Igének ez a jelentése az Isteni által ihletett, ezért minden szavában szent.

4/ Ez a jelentés eddig ismeretlen volt.

5/ Ezután pedig csak azok számára válik ismertté, akik az Úrtól eredő valóságos igazságban vannak.

6/ Néhány csodálatos dolog az Igéről, annak lelki jelentéséből.

Most mindegyik cikkellyel külön foglalkozom.

194. 1/ Mi a lelki jelentés?

Az Ige lelki jelentése nem ragyog elő a betű szerinti értelmezésből, amikor valaki kutatja az Igét, és annak magyarázatát az Egyház néhány dogmája segítségével bizonyítani akarja. Ezt az Ige betű szerinti és egyházi értelmezésének nevezhetjük; de a lelki jelentés nem jelenik meg a betű szerinti jelentésben; ez azon belül van, mint a lélek a testben, vagy mint az értelem gondolata a szemben, vagy mint a szeretet indíttatása az arckifejezésben. Főképp ez a jelentés teszi az Igét lelkivé, nem csak az emberek, hanem az angyalok számára is; és ezért az Ige ennek a jelentésnek a segítségével kapcsolódik /communicates / a mennyekkel. Mivel az Ige belső tartalma lelki, ezért teljesen megfelelésekben /correspondence / íródott; és hogy valóban így íródott, azt bizonyítja végső jelentésében a Próféták, az Evangélisták és a Jelenések könyvének írásmódja. Ez az írásmód /stílus /, amint az általában megjelenik, mégis tartalmaz a belsejében minden Isteni és angyali bőlcsességet. Hogy mit jelent a megfelelés, az látható a Menny és pokol című munkában, ami Londonban jelent meg 1758-ban, s amelyben mindazon dolgok megfelelésével foglalkozom, amelyek a mennyben, és amelyek az emberben vannak. /87-102 /; valamint a mennyben és a földön lévő dolgok megfelelésével, /103-115 /. Ezt ott teljesen megmagyarázom az Igéből vett példák segítségével; és ezt fogom tenni most is.

195. Az Úrból ered a mennyei Isteni, a lelki Isteni, és a természeti Isteni, egyik a másik után. Ami az Ő Isteni Szeretetéből származik, azt hívjuk mennyei Isteninek, mert az mind jó; ami az Ő Isteni Bőlcsességéből származik, azt hívjuk lelki Isteninek, mert az mind igaz; a természeti Isteni mindkettőből ered, és mindkettőt tartalmazza, azoknak alapvető formájában. A mennyei királyság angyalai, akik az első, vagy legmagasabb mennyet alkotják, abban az Úrból származó Isteniben vannak, amit mennyeinek nevezünk, mert ők az Úrból eredő szeretet jóságában vannak. Az Úr lelki királyságának angyalai, akik a második, vagy középső mennyet alkotják, abban az Úrból származó Isteniben vannak, amit lelkinek nevezünk, mert ők az Úrból származó Isteni Bőlcsességben vannak. Az Úr természeti királyságának angyalai, akik az Úrból származó első, vagy legalacsonyabb mennyet alkotják, abban az Úrból eredő Isteniben vannak, amit természeti Isteninek nevezünk, mert ők az Úrtól származó könyörületesség hitében vannak. A /földi / Egyház emberei azonban e három királyság egyikében vannak, szeretetüknek, bölcsességüknek és hitüknek megfelelően, és haláluk után abba a királyságba jutnak, amelyben /lelkileg / voltak. Az Úr Igéje hasonló a természettől a mennyig. /is similar in nature to heaven. / Végső jelentésében természeti, középső jelentésében lelki, és legbelső jelentésében mennyei; és ezen jelentések mindegyike Isteni. És eképpen illeszkedik a három menny angyalaihoz, és az emberekhez is.

196. 2/ A lelki jelentés benne van az Ige egészében, és annak minden részében.

Olyan példákkal lehet ezt megmutatni, mint például a következő: János mondja a Jelenésekben:

"Láttam a mennyet megnyílni, és íme: egy fehér ló; és Őt, aki rajta ült, Hűségesnek és Igaznak nevezik; igazságosan ítélkezik, és háborút indít. Szemei tűznek lángjai, és fején sok korona van; és Nevét, amely megiratott, egy ember sem ismeri, csak Ő Maga: és vérrel borított köntösbe volt öltözve; és az Ő Neve az Isten Igéje. És mennyei seregek követik Őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve… És öltözetén és combján írva van egy név: a Királyok Királya és az Uraknak Ura. És láttam egy angyalt állni a napban; és hangos szóval kiáltott, mondván,… Gyertek, és gyűljetek össze a nagy Isten vacsorájára; hogy ehessétek a királyok testét, és a vezérek testét, és a hatalmas emberek testét, és a lovak testét, és mindazokét, akik rajtuk ülnek, és mindenkiét, szabadokét és szolgákét, együtt a kicsikét és nagyokét." 19: 11-18.

Ezeknek a szavaknak értelmét senki sem láthatja meg másképp, csak az Ige lelki jelentéséből. És senki sem láthatja az Ige lelki jelentését, csak a megfelelések ismeretéből, mert minden szónak megfelelése van, és egy sincs ilyen jelentés nélkül. A megfelelések tudománya megtanítja a fehér ló jelentését, és annak jelentését, Aki azon ül, tanít az Ő szemeiről, melyek tűznek lángjaival égnek, tanít a koronákról, amelyek az Ő fején vannak, a vérrel borított köntösről, a fehér gyolcsról, amelybe az Ő mennyei serege öltözött, a napban álló angyalról, a nagy vacsoráról, amelyre sokan eljönnek és összegyűlnek, és a királyok, a vezérek és a többiek testéről, amelyet ők megesznek.

Mindezen dolgok részletes jelentését a lelki értelmezésben világosan elmagyarázom a "Feltárt Jelenések" című munkámban, a 820-838. pontok alatt; és a "Fehér Ló" című kis művemben is; ezért szükségtelen itt elmagyaráznom ezeket teljes terjedelmükben. Azokban a könyvekben megmutatom, hogy az Igéből idézett versekben az Urat írják le. Az Ő szeme, amely olyan, mint a tűznek lángja, az Isteni Szeretet Isteni Bőlcsességét jelenti; a koronák, amelyek az Ő fején vannak, és a név, amit senki sem ismert, csak Ő Maga, a Belőle származó Ige Isteni igazságait jelenti, és ezért senki sem ismeri, mi az Ige lelki jelentése, kivéve az Urat, és azokat, akiknek Ő kijelenti; az Ő vérben ázó köntöse az Ige természeti értelmét jelenti, amely a betű szerinti értelem, amelyért erőszakot cselekedtek. Teljesen nyilvánvaló, hogy az Ige ez, ami így van leírva, mert ezt mondja, "Az Ő nevét hívják Isten Igéjének." Az is világos, hogy ez az Urat jelenti, mert az mondatik, hogy az Ő neve, aki a fehér lovon ül, a "királyok Királya, és az urak Ura", ugyanezt a kifejezést használja a Jelenések 17: 14. verse, ahol. azt mondja: "És a Bárány legyőzi őket: mert Ő az urak Ura, és a királyok Királya." Hogy az Ige lelki jelentését az Egyház végén fel kellett tárni, azt nem csak a fehér lóról, és az azon ülőről mondottak jelentik, hanem a nagy vacsoráról szóló versek is, amelyre a napban álló angyal által mindenkit meghívtak, hogy jöjjön el, azért, hogy egyen a királyok, a vezérek és a többiek testéből, ami az Úrtól eredő mindenféle jó elsajátítását jelenti. Mindezek a kifejezések jelentés nélküliek, valamint élet és lélek nélküliek lennének, ha nem volna bennük lelki jelentés, miként a lélek is benne van az élő testben.

197. A Jelenések 21. fejezete az Új Jeruzsálemet a következőképpen írja le:

"És annak világossága teljesen a legdrágább kő fényéhez, a kristálytiszta jáspis kő fényéhez hasonlított. Nagy és magas fala volt, és tizenkét kapuja, és a kapuknál tizenkét angyal, akiknek nevei megirattak, mint Izráel Gyermekei tizenkét törzsének nevei. … A fal mértéke száznegyvennégy öl volt, az ember mértéke szerint, ami az angyalé is. E város fala jáspisból épül; és az alapja a drágakövek minden fajtájából, jáspisból, zafírból, kalcedonból, smaragdból, szárdónixból, szárdiuszból, krizolitból, berillből, topázból, krizoprázból, jácintból és ametisztből. A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngyből van. Maga a város merő arany, a tiszta üveghez hasonló; a város négyszög alakú, hossza, szélessége és magassága egyenlő, tizenkétezer egységnyi;" és sok más helyen is.

Hogy mindezen dolgokat lelki módon kell érteni, az nyilvánvaló lehet abból a tényből, hogy az Új Jeruzsálem az Új Egyházat jelenti, amit az Úr alapít meg, amint az látható a "Feltárult Apokalipszis" című munka 880. pontjában. Abból, hogy Jeruzsálem itt az Egyházat jelenti, az következik, hogy minden, amit róla, mint városról mondanak, - a kapui, a falai, a falak alapjai és kiterjedése, - lelki dolgokat tartalmaz, mert minden, ami kapcsolatban van az Egyházzal, az lelki. Hogy mi ezen dolgoknak a jelentése, azt megmutatom a "Feltárult Apokalipszis" című munkámban, a 896-925 pontokban; ezért szükségtelen részletesen megmagyaráznom ezeket. Itt elég tudni ezekről a szavakról, hogy ennek a leírásnak minden részletében lelki jelentés van, miként a lélek van a testben. E jelentés nélkül mindaz, ami írva van, értelmezhetetlen az Egyházzal kapcsolatban; mint például, hogy a város tiszta aranyból van, a kapui gyöngyökből, falai jáspisból, a fal alapjai drágakövekből; hogy a fal száznegyvennégy öl, ami az ember mértéke, vagyis az angyalé, és hogy a város hosszúsága, szélessége és magassága tizenkétezer egység; és sok más hasonló dolog sem értelmezhető. Azonban bárki, aki ismeri a lelki jelentést a megfelelések tudományából, megértheti ezeket a dolgokat, mint például, hogy a fal és annak alapjai az Egyház tantételeinek tanítását jelentik, ami az Ige betű szerinti jelentéséből származik, és hogy a tizenkettes, a szásznegyvennégyes, és a tizenkétezres szám jelent minden, az Egyházhoz tartozó dolgot, megnevezve, az igazságok és jóságok teljes összességét.

198. Máté Evangéliumában az Úr szól tanítványainak az idők beteljesedéséről, ami az Egyház végét jelenti. Előre megmondásának zárásaként az Egyház egymás után következő állapotairól ezt mondja:

"Ama napok megpróbáltatásai után közvetlenül a nap elsötétedik, a hold sem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egek erősségei megrendülnek: és akkor megjelenik az Ember Fiának jele az égen: és a föld nemzetségei siratni fogják Őt, és meglátják az Ember Fiát eljönni az ég felhőben, hatalomban és dicsőségben. És elküldi angyalait nagy trombitaszóval, és ők gyűjtik össze az Ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másikig." Mt 24: 29, 30, 31.

Ezek a szavak a lelki értelemben nem a nap és a hold elsötétülését jelentik, sem azt, hogy a csillagok az égről lehullanak, azt sem, hogy az Úr jele meg fog jelenni az égen, és hogy Ő látható lesz a felhőkben, miként az angyalok sem a trombitákkal; hanem mindezen szavak lelki jelentése az Egyházra vonatkozik, amelynek végső állapotáról szólnak. A lelki jelentésben a nap, amely el fog sötétülni, az Úr iránti szeretetet jelenti; a hold, amely nem fog fényleni, a Benne való hitet; és a csillagok, amelyek leesnek az égről, az igazság és a jó ismeretét jelenti. Az Ember Fiának jele az égen a Tőle eredő Ige Isteni Igazságának megjelenését jelenti; és a föld nemzetei, amelyek gyászolnak, a hit minden igazságának, és a szeretet minden jóságának megromlását jelenti. Az Ember Fiának eljövetele az ég felhőiben az Ige betű szerinti érelmét jelenti; és a dicsőség jelenti az Ige lelki jelentését. Az angyal, aki hangosan trombitál, a mennyet jelenti, ahonnan az Isteni Igazság érkezik; és a választottak összegyűjtése a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másikig, az Új Mennyet és az Új Egyházat jelenti, amely azokból formálódik ki, akik hisznek az Úrban, és akik az Ő parancsolatai szerint élnek. Hogy a nap és a hold elsötétülése, és a csillagok földre esése nem szó szerint értendő, az teljesen nyilvánvaló a Prófétáknál, ahol hasonló kijelentéseket tesznek az Egyház állapotáról abban az időben, amikor az Úr eljövendő volt a világba; mint Ézsajásnál:

"Íme, közelít az Úr napja, kegyetlen haraggal és ádáz indulattal… Az ég csillagai és csillagképei nem ragyogtatják fényüket: napfelkeltekor sötétedik el a nap, és a hold sem fog fényleni. És megbüntetem a világot a gonoszságáért." 13: 9, 10, 11; és még 24: 21, 23;

Joelnél:

"Jehova napja jő… sötétség és homály napja… A nap és a hold elsötétedik, és a csillagok visszavonják ragyogásukat." 2: 1, 2; 3: 15.

és Ezékielnél:

"És beborítom az eget, és a csillagokat besötétítem; Én borítom be a napot felhővel, és a hold sem fogja fényét adni. Az ég minden ragyogó világosságát sötétté teszem fölötted, és a sötétség telepszik földedre." 32: 7, 8.

Jehova napja az Úr Érkezését /advent / jelenti, ami akkor történik meg, amikor már nem marad semmi a szeretet jóságából és a hit igazságából az Egyházban, és az Úr elismerése is megszűnik; ezért nevezik ezt a sötétség és a homály napjának.

199. Az Úr, amikor a világban volt, megfelelésekben beszélt, vagyis lelki módon, és ugyanakkor a természeti jelentéssel is, amint az látható az Ő példabeszédeiből /paraboláiból / amelyeknek minden szavában lelki jelentés van. Vegyük példának a Tíz Szűz példázatát. Ő mondja:

"A mennyek királysága hasonlatos tíz szűzhöz, akik vették lámpásaikat, és elindultak a vőlegény elé, hogy találkozzanak. Közülük pedig öt bőlcs volt, öt pedig ostoba. Azok, akik ostobák voltak, vették lámpásaikat, de nem vittek magukkal olajat: ellenben a bőlcsek edényeikben olajat vittek lámpásaikhoz. Mivel a vőlegény késlekedett, mindannyian elálmosodtak, és elaludtak. És az éj közepén nagy kiáltás hangzott: Íme, jön a vőlegény; gyertek, hogy találkozzatok vele. Akkor mindegyik szűz felkelt, és elkészítették lámpásaikat. És az ostoba szüzek azt mondták a bőlcseknek: Adjatok nekünk az olajotokból; mert a mi lámpásaink kialszanak. De a bőlcsek így feleltek, mondván, talán nem lesz elég az olaj nekünk és nektek: menjetek inkább az árusokhoz, és vegyetek magatoknak. És mialatt azok elmentek vásárolni, a vőlegény megérkezett: és azok, akik készen voltak, bementek vele a mennyegzőre; és a kaput becsukták. Később pedig megjövének a többi szüzek is, és szóltak: Uram! Uram! Nyisd meg nekünk! Ő pedig így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket." Mt 25: 1-12.

Hogy ennek a példázatnak minden részében lelki jelentés van, és hogy ennek következtében ez szentséges Isteni, azt senki sem láthatja, hanem csak azok, akik tudják, hogy létezik lelki jelentés, és akikkel megismertették ennek jellemzőit. A lelki jelentésben a mennyek királysága a Mennyet és az Egyházat jelenti, a vőlegény az Urat, és az esküvő az Úr házasságát jelenti a mennyel és az Egyházzal, a szeretet jója és a hit igazsága által. A szüzek azokat jelentik, akik az Egyházhoz tartoznak; a tíz az összeset jelenti, és az öt ennek egy bizonyos részét; a lámpák a hit dolgait jelentik, és az olaj a szeretet jóságát. Az alvás és az ébredés az ember természeti életét jelenti a világban, és lelki életét a halál után. A vásárlás jelenti a magunk számára való megszerzést; és az árusokhoz menés, és az olaj megvétele jelenti a szeretet jójának megszerzését a magunk számára, a halál után. De mivel ezt nem lehet többé megszerezni a halál után, ezért, habár ők eljöttek a házasság kapujához lámpáikkal, és olajat is vásároltak, mégis, a vőlegény azt mondta nekik, "Nem ismerlek titeket." Ez azért van így, mert az ember, a világi életének elmúlása után, olyan marad, mint amilyen a világban volt. Ezekből a dolgokból nyilvánvaló, hogy az Úr tiszta megfelelésekben beszélt, és azért tett így, mert Ő az Isteniből szólt, ami Benne volt, és az Ő sajátja volt. Mivel a szüzek azokat jelentik, akik az Egyházhoz tartoznak, ezért a Prófétai Könyvekben igen gyakran említik a szüzeket, és Sion leányát, Jeruzsálem leányát, Júda és Izráel leányát; s mivel az olaj a szeretet jóságát jelenti, ezért az Egyház minden szent dolgát olajjal kenték meg. Ugyanez a helyzet a többi példabeszéddel is, és minden szóval, amit az Úr mondott. És ez az oka annak is, amit az Úr kijelentett, hogy az Ő beszédei lélek és élet. Jn 6: 63.

200. 3/ Mivel az Igének ez a jelentése az Isteni által ihletett, ezért minden szavában szent.

Azt állítják az Egyházban, hogy az Ige szent, mert Jehova, az Úr szólta azt; de mivel annak szentsége nem jelenik meg a csak betű szerinti értelemben, ezért bárki kételkedni kezdhet annak szentségében; és meg is erősítheti kétségeit az Igében olvasott sok dolog által, mert azt mondhatja magában: "Hát szent ez? Ez lenne az Isteni?" Éppen ezért, nehogy ilyen gondolatok lépjenek be sokak elméjébe, és végül eluralkodjanak azon, és következésképpen az Igét elutasítsák, mint egy értéktelen könyvet, tetszett az Úrnak, hogy napjainkban feltárja az Ige lelki jelentését, azért, hogy tudhassuk: abban az Isteni szentsége fekszik elrejtve. Néhány példával is ábrázolhatom ezt. Az Igében említik olykor Egyiptom, Asszíria, Edom, Moáb árúit, Ammon, a Filiszteusok, Tírusz, Szidón és Góg gyermekeit. Aki nem tudja, hogy ezek a nevek a menny és az Egyház dolgait jelentik, arra következtethet tévesen, hogy az Ige a népekkel és a nemzetekkel sokat foglalkozik, és csak keveset a mennyel és az Egyházzal, vagyis sokat a világi, és keveset a mennyei dolgokkal. Azonban amikor megtudja, mi a jelentése ezeknek a népeknek és nemzeteknek, akkor a tévedésétől elvezethető az igazsághoz.

Ugyanez a helyzet, amikor valaki látja, hogy az Igében gyakran említik a kerteket, erdőket, és a fákat, amik bennük nőnek, mint például az olajfát, a szőlőt, a cédrust, a nyárfát, és a tölgyet; és a bárányt, a juhot, a kecskét, a borjút, és az ökröt; és a hegyeket, a dombokat, a völgyeket, és a forrásokat, folyókat és vizeket; és sok más hasonló dolgot. Aki semmit sem tud az Ige lelki jelentéséről, nem tehet mást, mint hogy azt feltételezi, hogy ezek a dolgok azt jelentik, amiről szólnak. Nem tudja, hogy a kert, a liget és a fa bölcsességet, értelmességet és tudást jelent; az olajfa, a szőlő, a cédrus, a nyárfa és a tölgy az Egyház mennyei, lelki, ésszerű, természeti és érzéki jóságát és igazságát jelenti; a bárány, a juh, a kecske, a borjú és az ökör ártatlanságot, könyörületességet és természeti indíttatást jelent; és a hegyek, a dombok és a völgyek az Egyház legmagasabb, alacsonyabb, és legalacsonyabb dolgait jelentik. És ismét, az ilyen nem tudja, hogy Egyiptom a tudományos alapelveket jelenti, Asszíria az ésszerűséget, Edom a természetit, Moáb a jó meghamisítását, Ammon fiai az igazság meghamisítását, a Filiszteusok a könyörületesség nélküli hitet, Tírusz és Szidón a jóról és igazról való tudomást, és Góg a belső nélküli külső imádást. Általánosan, az Igében Jákób a természeti Egyházat jelenti, Izráel a lelki Egyházat, és Júda a mennyei egyházat.

Amikor az ember tudja ezeket a dolgokat, akkor rájöhet arra, hogy az Ige kizárólag mennyei dolgokkal foglalkozik, és hogy ennek a világnak a dolgai pusztán tárgyak, amelyekben azokról a mennyei dolgokról van szó. Az Igéből vett másik példával fogom ábrázolni ezt az igazságot. Ezt olvassuk Ézsajásnál:

"Azon a napon Út lesz Egyiptomból Asszíriába, és az asszíriaiak Egyiptomba fognak menni, és az egyiptomiak Asszíriába; és az egyiptomiak szolgálni fognak az asszíriaiaknak együtt. Azon a napon Izráel lesz a harmadik az egyiptomiakkal és az asszíriaiakkal, mégpedig áldás az ország közepén: amit a Seregek Jehovája fog megáldani, mondván: Áldott legyen Egyiptom, az én népem, és Asszíria, kezemnek munkája, és Izráel, az én örökségem." 19: 23-25.

Ezeknek a szavaknak lelki jelentése az, hogy az Úr eljövetele idején a tudomány, az ésszerűség és a lelki eggyé válik, és a tudomány szolgálni fog az ésszerűségnek, és mindkettő szolgálni fogja a lelkit; mert, amint mondatott, Egyiptom jelenti a tudományos alapelveket, Asszíria az ésszerűséget, és Izráel a lelkit. A napok, amiket kétszer említ, az Úr Első és a Második Eljövetelét jelentik.

  1. 4/ Az Ige lelki jelentése mindeddig ismeretlen volt.

Hogy a természetben minden dolog, egészében és részleteiben egyaránt, és ugyanígy az emberi test minden része a lelki dolgoknak függ össze, azt megmutattam a "Menny és pokol" című munkámban, a 87-105. pontokban. Azonban, hogy mi a megfelelés, /correspondence, összefüggés / az eddig ismeretlen volt; mégis, a legrégibb időkben ezt nagyon jól ismerték, mert azok számára, akik akkor éltek, a megfelelések tudománya volt a tudományok tudománya, és annyira egyetemes volt, hogy minden értekezésük és könyvük megfelelésekben íródott. A Jób könyve, a Régi Egyház egyik könyve, tele van megfelelésekkel. Az egyiptomiak hieroglifái és az antik korok mítoszai is hasonló természetűek. Minden régi Egyház a lelki dolgokat ábrázolta ki; a szertartások és a rendeletek, amelyeken az istentiszteletük alapult, teljes mértékben megfeleléseket tartalmazott. Hasonló természetű volt annak az Egyháznak minden dolga is, amely Izráel Fiai között alapíttatott; tűzáldozásaik, szenteléseik, étel- és italáldozásaik, mindazon dolgokkal együtt, amelyek ezekhez kapcsolódtak, megfelelések voltak. Így a szent sátor is, mindennel együtt, ami benne volt; és hasonlóképpen az ünnepek, a kovásztalan kenyerek ünnepei, a szent sátor ünnepei, és az első gyümölcsök ünnepei; és Áron főpapsága, és a Lévitáké is, és az ő szent öltözeteik. Hogy mindezek milyen lelki dolgokat jelentettek számukra a megfelelések által, azt megmutatom a "Mennyei Titkok" című munkában, mely Londonban jelent meg. Továbbá minden, az istentiszteletükkel és az életükkel kapcsolatos rendelet és ítélet is megfelelés volt. Nos, mivel az Isteni dolgok megfelelésekben nyilvánítják ki magukat a világban, ezért az Ige teljesen megfelelésekben íródott. Tehát az Úr is, mivel Ő az Isteniből szólt, megfelelésekben beszélt. Mert minden, ami az Isteniből származik, a természetben olyan dolgok által nyilvánítja ki magát, amelyek megfelelnek annak, ami Isteni; és ezek a dolgok belsejükben Isteni dolgokat tartalmaztak számukra, amelyeket mennyeinek és lelkinek neveztek.

202. Tájékoztattak arról, hogy a Legrégibb Egyház emberei, akik az Özönvíz előtt léteztek, eredetileg /genius / annyira mennyeiek voltak, hogy társalogtak a menny angyalaival; és hogy a megfelelések által volt nekik erre erejük. Következésképpen bőlcsességük olyanná vált, hogy ha bármit láttak a földön, akkor ők nem csak a természetire gondoltak, hanem a lelkire is, így tehát kapcsolódásban voltak a menny angyalaival. Továbbá arról is tájékoztattak, hogy Énok, akit a Mózes első könyvének 5. fejezete a 21-24. versekben említ, és az ő társai, összegyűjtötte a megfeleléseket a beszédjükből, és átörökítette ezt a tudást az utódaira. Ennek eredményeként a megfelelések tudományát nem csak ismerték, hanem használták /művelték / is Ázsia sok királyságában, különösen Kánaán, Egyiptom, Asszíria, Káldea, Szíria, Arábia, és Tírusz, Szidón, és Ninive országában. Ezt közölték a görögökkel is; de ez ott mesebeszéddé változott, amint az látható a legrégibb görög írók irományaiból.

203. Megmutattam, hogy a megfelelések tudománya sokáig fenntartatott Ázsia pogány népei között, persze csak azoknál, akiket isteni és bőlcs embereknek neveztek; és még néhány Varázslónál, /Magi / amiről példát is fogok adni a Sámuel első könyvéből, az 5. és 6. fejezetből. Ez kapcsolatban van a Frigyládával, amely két kőtáblát tartalmazott, amikre a Tízparancsolat volt felírva, s amit elvettek a Filiszteusok és Dágon templomába helyezték Asdódban. Dágon leesett a földre előtte, és később a feje a kézfejeivel együtt leszakadt a testéről, és a templom küszöbén feküdt. Asdód és Ekron népe a Frigyláda miatt, igen sok ezer, fekélyekkel sújtatott, és országuk egerektől pusztíttatott. A filiszteusok ezért összehívták az uraikat és jósaikat; és hogy megelőzzék saját pusztulásukat, elhatározták, hogy készítenek öt arany fekélyt és öt arany egeret, és egy új szekeret; és ráhelyezik a Frigyládát, az arany fekélyekkel és egerekkel együtt; és két tehén húzta azt, bőgve az úton a szekér előtt, és visszaküldték azt Izráel Gyermekihez. Ezek a tehenek és a szekér volt az áldozat a megmenekülésért; és ezen a módon engesztelték ki Izráel Istenét.

Mindezek a dolgok, amelyekre a Filiszteusok jósai elhatározták magukat, megfelelések voltak, amint ez nyilvánvaló a dolgok jelentéséből, amiről a következőkben szólok. A filiszteusok maguk azokat jelentik, akik a könyörületességtől elkülönített hitben vannak; Dágon jelképezi ennek a vallásosságnak a formáját. A fekélyek, amelyekkel sújtattak, a természeti szeretetet jelenti, mert ez, ha elkülönítik a lelki szeretettől, akkor tisztátalan; az egerek pedig az Egyház pusztulását jelentik, az igazság meghamisítása által. Az új szekér az Egyház természeti tantételeit jelenti; mert a szekér az Igében a lelki igazságból származó tantételt jelenti. A tehenek jelentése: a természeti jó indíttatása; az arany fekélyek a természeti szeretet jóságának megtisztítását és viszonzását /rendered / jelentik; és az arany egér jelenti az Egyház pusztulását, mert a jó eszközei véget értek; az Igében ugyanis az arany a jót jelenti. A tehenek bőgése az úton a természeti ember gonosz vágyai átalakításának nehézségeit jelentik, jó indíttatásokká. A tehenek és a szekér feláldozása égő áldozatként azt jelenti, hogy Izráel Istene ezen a módon volt kiengesztelhető. Mindazok a dolgok, amiket a Filiszteusok cselekedtek jósaik tanácsára, megfelelések voltak, és ebből világos, hogy a megfelelések ismerete sokáig megőrződött a pogányok között.

204. Az idők során az Egyház kiábrázoló szertartásai, amelyek megfelelések /megfelelők / voltak, kezdtek bálványimádásba és mágiába fordulni. Ezért, az Úr Isteni Gondviselése közreműködésével, a megfelelések tudománya fokozatosan elveszett, és az Izraelita és Zsidó nép között teljesen eltöröltetett. Ennek a népnek az istentisztelete valójában tiszta megfelelés, és következésképpen a mennyei dolgok kiábrázolása; de a nép maga a kiábrázolás egyetlen dolgát sem érti. Mert ezek mindannyian természeti emberek, és ezért nem is kívánják, sőt, nem is képesek megérteni semmi lelki és mennyei dolgot, s így bármilyen megfelelést sem, ami tkp. a lelki és mennyei dolgok kiábrázolódása a természeti dolgokban.

205. A nemzetek bálványimádása a régi időkben a megfelelések ismeretéből keletkezett, mert minden dolognak, ami a földön megjelenik, megfelelése van, miként a fáknak, az állatoknak és mindenféle madaraknak, miként a halaknak, és mindenféle dolognak is. A régiek, akiknek tudomásuk volt a megfelelésekről, csináltak maguknak megfelelő képmásokat a mennyei dolgokról, és azokban lelték örömüket, mert azok a menny és az Egyház dolgait jelentették számukra. Felállították tehát ezeket a képmásokat, nem csak a templomaikban, hanem az otthonaikban is, nem azért, hogy imádják azokat, hanem hogy azokra a mennyei dolgokra emlékeztessék őket, amiket jelentettek. Így Egyiptomban és másutt felállították a borjúk, az ökrök, a kígyók, és a gyerekek, az öreg emberek és a szüzek képmásait; mert a borjú és az ökör a természeti ember indíttatásait és erejét jelentik; a kígyók az érzéki ember körültekintő óvatosságát és ravaszságát; a gyerekek az ártatlanságot és a könyörületességet; az öreg emberek a bőlcsességet; és a szüzek az igazság indíttatásait; és így tovább. Amikor azonban a megfelelések ismerete elveszett, a leszármazottaik kezdték a képmásokat és a hasonlatosságokat úgy imádni, mint a szentségeket, és végül, mint istenségeket, felállítva ezeket a régiek mintájára a templomaikban, és azok körül. Ugyanez az oka a régiek istentiszteleteinek a kertekben és a ligetekben, és a különféle fák ültetésének azokban és a hegyeken és a völgyekben; mert a kertek és a ligetek bőlcsességet és értelmességet jelentenek, és minden fa olyasmit, ami kapcsolatban van ezekkel. Így az olajfa a szeretet jóját jelenti, a szőlő az ebből a jóból eredő igazat; a cédrus az ésszerű jót és igazat; továbbá a hegy jelenti a legmagasabb, és a völgy az alatta lévő mennyet.

A megfelelések ismerete megmaradt sok keleti nemzet között egészen az Úr Eljöveteléig. Ez látható a keleti bőlcs emberek történeteiből, akik az Úrhoz jöttek az Ő születésekor.

'Egy csillag ment előttük, és ők ajándékokat hoztak: aranyat, tömjént és mirhát'. Mt 2: 1, 2, 9, 10, 11.

A csillag, amely előttük ment, a mennyből eredő tudást jelentette; az arany a mennyei jót, a tömjén a lelki jót, és a mirha a természeti jót; ebből a háromból származik minden imádás. /istentisztelet / Ennek ellenére sem volt semmiféle ismerete a megfeleléseknek az Izraelita és a Zsidó nemzet között, habár istentiszteletük minden része, minden szabály és rendelet, ami nekik adatott Mózes által, és minden, amit az Ige tartalmaz, teljes mértékben megfelelésekből állt. Ennek oka az volt, hogy szívük mélyén bálványimádók voltak, és következésképpen egyáltalán nem akarták tudni, hogy az ő istentiszteletük minden részlete mennyei és lelki tartalmakat fejez ki. Azt hitték, hogy mindazok a dolgok önmagukban szentek; ezért ha a mennyei és lelki dolgok feltárattak előttük, akkor ők nem csak elvetették azt, hanem még meg is szentségtelenítették. Ez az oka annak, hogy a menny annyira bezárult előttük, hogy még csak arról is alig tudtak, hogy van örök élet. Hogy a dolog így állt, az nyilvánvaló abból a tényből, hogy nem ismerték fel az Urat, habár az egész Szent Írás Őróla prófétál, és az Ő Eljövetelét jövendöli. Elvetették Őt, pusztán azért, mert Ő a mennyei dolgokról tanított, és nem a földi királyságról; mert ők olyan Messiásra vágytak, aki felmagasztalja őket a világ minden nemzete fölé, és nem olyan valakire, akinek elsődleges szempontja az ő örök üdvösségük elkészítése.

206. A megfelelések tudománya, amely által az Ige lelki jelentése közölhető volt, nem volt feltárva abban az időben, mert a kezdetleges Egyház Keresztyénei annyira egyszerű emberek voltak, hogy az nem volt kijelenthető számukra; mert ha ezt kijelentették volna nekik, nem lettek volna képesek használni azt, és meg sem értették volna. Az ő koruk után sötétség telepedett az egész Keresztyén világra, először azért, mert sok eretnek vélekedés terjedt el a világon, és később a Níceai Zsinat határozatai és rendeletei miatt, melyek az örökkévalóságtól való három Isteni Személyről szóltak, és Krisztus Személyéről, mint Mária Fiáról, és nem mint Jehova Isten Fiáról. Ebből keletkezett napjaink hite a megigazulásról, annak megfelelően, hogy három istenhez közeledtek, mindegyikhez a saját tulajdonságainak megfelelően. Ettől a hittől függ a mai Egyház minden része, miként a test tagjai függnek a fejtől; és mivel az emberek az Igéből mindent arra használtak fel, hogy ezt a téves hitet megerősítsék, ezért a lelki jelentés nem tárathatott fel. Mert ha feltárult volna, az emberek ugyanarra a célra, /a hamisság megerősítésére / használták volna azt; és ez azt jelenti, hogy megszentségtelenítették volna az Ige szentségét, és teljes mértékben bezárták volna maguk előtt a mennyet, és kiűzték volna az Urat az egyházból.

207. A megfelelések tudománya, amely által kapcsolat létezett az Ige lelki jelentésével, napjainkban feltárul, mert az Egyház Isteni igazságai most világosságra kerülnek. Azok az igazságok ezek, amelyeket az Ige lelki jelentése tartalmaz, s mivel ezek az emberben vannak, az Ige betű szerinti jelentését nem lehet megrontani. Mert ezt a jelentést két módon lehet forgatni: ha a hamisságnak kedvezően forgatják, akkor annak belső szentsége elpusztul, és ezzel annak külső szentsége is; de ha afelé forgatják, ami igaz, megmarad a szentsége. Azonban többet fogok mondani erről a témáról a következőkben. Hogy a lelki jelentésnek nyilvánvalóvá kell válnia napjainkban, ezt jelenti Jánosnál a megnyílt menny, és a fehér ló; és az is, hogy egy angyalt látott és hallott, aki a napban állt, és meghívott mindenkit a nagy vendégségbe, Jel. 19: 11-18. Azonban azt, hogy ezt a jelentést hosszú ideig nem ismerték, a vadállatok és a föld királyai jelentik, akik háborúzni akartak Vele, aki a fehér lovon ül; Jel 19: 19; és a sárkány is üldözte azt az asszonyt a pusztaságban, aki világra hozta a fiú-gyereket, és szájából vizet bocsátott ki, mint egy árvizet, hogy az elborítsa őt, Jel 12: 13-17.

 

 

208. 5/ Az Ige lelki jelentése ezután is csak azok számára válik ismertté, akik az Úrtól eredő valóságos igazságban vannak.

Ez azért lesz így, mert senki sem láthatja a lelki jelentést másképp, csak egyedül az Úrtól, és csak akkor, ha az Úrtól eredő Isteni igazságokban van. Mert az Ige lelki jelentése csak az Úrral foglalkozik, és az Ő királyságával; és ennek a jelentésnek az értelmében /élnek / az Ő angyalai a mennyben, mert ez a jelentés az Ő Isteni Igazsága ott. Az ember megszentségtelenítheti az Isteni Igazságot, ha birtokában van a megfelelések ismerete, ami akkor történhet meg, amikor feltárja az Ige lelki jelentését a saját értelme segítségével; mivel egy kevés ismeret is a megfelelésekből lehetővé teszi számára, hogy kiforgassa a lelki jelentést, és hogy akár még erőszakkal is megerősíthesse azt, ami hamis. Ezzel az Isteni Igazság áldozatul esne a megszentségtelenítésnek, és következésképpen a menny is, ahol az tartózkodik. Ezért, ha bárki arra vágyik, hogy magától tárja fel ezt a jelentést, és nem az Úr segítségével, a menny bezáródik számára; és akkor ő vagy egy igazságot sem lát, vagy lelki őrültségbe esik.

Ez azért van így, mert az Úr mindenkit az Ige segítségével tanít. Továbbá, Ő abból az ismeretből tanít, amit az ember már birtokol, és nem közvetlenül nyújt új ismereteket. Ezért, ha az ember nem az Isteni igazságok alapján áll, vagy ha csak kevés igazságot szerzett meg, valamint hamisságokat, akkor ezeknek a hamisságoknak a segítségével meghamisíthatná az igazságokat, ahogyan azt minden eretnek cselekszi is, amikor az Ige betű szerinti jelentésére figyel. Ezért, nehogy bárki beléphessen a lelki jelentésbe, és elfordíthassa a valódi igazságokat, amelyek ehhez a jelentéshez tartoznak, őröket helyezett föléjük az Úr, akiket az Ige kéruboknak nevez.

209. 6/ Néhány csodálatos dolog az Igéről, annak lelki jelentéséből.

A természeti világban az ilyen csodálatos megjelenések nem származhatnak az Igéből, mert itt a lelki jelentés szemmel nem látható; és be sem fogadhatja azt az ember, amint az önmagában van. A lelki világban azonban csodálatos dolgok jelennek meg az Igéből, mert ott minden ember lelki, és a lelki dolgok hatnak a lelki emberre, épp úgy, ahogy a természeti dolgok hatnak a természeti emberre. Most megemlítek néhányat a sok csodálatos dologból, amelyek a lelki világban az Igéből léteznek.

Maga az Ige, amit ott a templom oltárára helyeznek, ragyog az angyalok szeme előtt, mint egy nagy csillag, és néha mint egy nap, és ennek ragyogó sugarai, mint egy csodálatos szivárvány veszik körül. Ez olyankor történik, amikor a szentély nyitva van. Hogy az Ige minden egyes igazsága kibocsát egy sugarat, azt abból a tényből is megfigyelhettem, hogy amikor valaki az Igéből egy verset felír egy darab papírra, és a papírt a feldobja a levegőbe, a papír sugarakkal ragyog olyan formában, amelyben részek vannak; úgy, hogy a lelkek az Ige segítségével különböző ragyogó formákat hozhatnak létre, beleértve ezekbe a madarakat és a halakat is. De ami még csodálatosabb, ha valamely személy megdörzsöli az arcát, a kezét, vagy a ruhát, amit visel, a nyitott Ige előtt, s még inkább, ha megérinti az írást abban, az arca, a keze és a ruhája ragyog, mintha egy állócsillag lenne, körülvéve világossággal. Ezt, nagy csodálkozással, gyakran láttam; és így érthetővé vált számomra, miért ragyogott Mózes arca, amikor lehozta a Tízparancsolat Kőtábláit a Sinai hegyről.

Azok a csodálatos dolgok pedig, amik megjelennek a lelki világban, az Igéből keletkeznek, és igen sokfélék, és különböző természetűek. Például, ha valaki, aki hamis alapelvekből nézi az Igét, amint az a szent helyén fekszik, sötétség borítja el a szemét, és az Ige számára feketének tűnik fel, mintha korommal lenne borítva; míg ha megérinti az Igét, hangos robbanás következik be, ami a szoba sarkába dobja őt, ahol úgy fekszik egy ideig, mintha meghalt volna. És ismét, ha az Ige egy szakaszát valaki felírja egy darab papírra, aki a hamisságban van, és a papírt feldobja a menny felé, akkor egy hasonló robbanás következik be a levegőben, a szeme és a menny között; a papír darabokra szakad és eltűnik. Ugyenez történik, ha a papírt egy közelében álló angyal felé dobja, aminek én gyakran tanúja voltam. Ezen a módon vált világossá számomra, hogy azok, akik hamis tantételeket vallanak, azoknak nincs kapcsolatuk /communication / a mennyel, az Ige segítségével, hanem ők azt szétszórt elmével olvassák, és elenyészik, mint a papírba csomagolt puskapor, amikor azt meggyújtva a levegőbe dobják. Fordítva történik a dolog azokkal, akik az Ige segítségével igaz tantételeket vallanak, az Úrtól eredően. Az ő igeolvasásuk elhatol egészen a mennyig, és összekapcsolódást eredményez ott az angyalokkal. Maguk az angyalok, amikor leszállnak a mennyből, hogy valamilyen feladatot teljesítsenek alant, kis csillagokkal körülvéve jelennek meg, különösen a fejük körül, mert ez annak a jele, hogy ők az Igéből eredő Isteni igazságokat vallják.

Továbbá, a lelki világban hasonló dolgok vannak, mint ezen a földön; de minden dolog lelki eredetű. Így van arany és ezüst, és mindenféle drágakő; és ezek lelki eredése az Ige betű szerinti jelentésében van. Ez az, amiért a Jelenések könyvében az Új Jeruzsálem falainak alapjait tizenkét féle drágakővel írják le, mert azoknak a falaknak alapjai az Új Egyház tantételeit jelentik, amelyek az Ige betű szerinti jelentéséből származnak. Ugyanez az oka annak is, hogy Áron efódján, amit Urimnak és Tummimnak neveztek, tizenkét drágakő volt, és ezeknek a köveknek a segítségével adtak válaszokat a mennyből. Ezeken kívül, sok más csodálatos dolog keletkezett az Igéből, amelyek annak megszámlálhatatlanul sok igazságával, és azok erejével van kapcsolatban. Ez az erő olyan hatalmas, hogy leírása minden hitet felülmúlna. Akkora, hogy a lelki világban hegyeket és völgyeket fordít fel, távolra mozdítja, és a tengerbe veti azokat. Sok más csoda is történik, lényegében azért, mert az Úr ereje az Ige által végtelen.

III. Az Ige betű szerinti jelentése az alapja, a tartalmazója és a támasza a lelki és a mennyei jelentésnek.

210. Minden Isteniben van első, középső, és végső; az első áthatja a középsőt a végsőig, és így létezik és áll fenn; következésképpen a végső az alap. Ismét: az első a középsőben, és a középső által a végsőben van, és így a végső a tartalmazó; és mert a végső a tartalmazó és az alap, ezért ez a támasz is. /basis, containant, support,/ A tanultak kifejezéseivel ez a három nevezhető célnak, oknak és hatásnak; és levésnek, megvalósulásnak és fennállásnak: /being, becoming, existing / a cél a levés, (lét), az ok a megvalósulás, és a hatás a fennállás. Következésképpen, minden dologban, ami teljes, van egy hármasság, (trine), megnevezve, az első, a középső, és a végső; vagyis a cél, az ok, és a hatás. Amikor valaki megérti ezt a dolgot, akkor megérti azt is, hogy minden Isteni munka annak végsőjében teljes és tökéletes; és azt is, hogy az egész a végsőben van, mert az elsődleges dolgok egyidejűleg vannak meg benne.

211. Ez az oka annak, hogy az Ige lelki jelentésében a hármas szám értelme a teljes és a tökéletes, ami így mindent magában foglal; és mert ez a jelentése ennek a számnak, ezért akkor használja az Ige, amikor ezt a jelentést szándékozik kifejezni, mint a következő szakaszokban:

Ézsaiás "meztelenül és mezítláb járkált három évig." Ézs 20: 3.

Jehova háromszor hívta Sámuelt, és Sámuel háromszor szaladt Élihez, és Éli harmadszorra értette meg ezt. 1Sám 3: 1-8.

Jonatán mondta Dávidnak, hogy rejtőzzön el a mezőben három napig. Jonatán akkor kilőtt három nyilat a kő oldalához, és végül Dávid háromszor meghajolt Jonatán előtt. 1Sám 20: 12-42.

Illés ráborult háromszor az özvegyasszony fiára. 1Kir 17: 21.

Illés parancsára vizet öntöttek háromszor az égőáldozatra. 1Kir 18: 34.

Jézus mondja: "A mennyek királysága hasonlatos az élesztőhöz, amelyet az asszony három mérő liszthez kever, míg az egész megkel." Mt 13: 33.

Jézus mondja Péternek, hogy háromszor fogja megtagadni Őt. Mt 26: 34.

Jézus háromszor kérdezi Pétertől, "Szeretsz te Engem?" Jn 21: 15, 16, 17.

Jónás három nap és három éjjel volt a cethal gyomrában. Jónás 1: 17.

Jézus mondja, hogy ha lerombolják a Templomot, Ő maga újjáépíti három nap alatt. Mt 26: 61.

Jézus háromszor imádkozott a Gecsemáné kertben. Mt 26: 39-44.

Jézus feltámadt a harmadik napon. Mt 28: 1.

Van sok más versszak is, ahol a hármas számot említik; és ott használják ezt a számot, ahol egy munka elvégzéséről és befejezéséről van szó, mert ez a szám azt jelenti.

212. Három menny van, a legmagasabb, a középső, és a legalacsonyabb; a legmagasabb alkotja az Úr mennyei királyságát, a középső menny az Ő lelki királyságát, és a legalacsonyabb az Ő természeti királyságát. Mivel három menny van, ezért három jelentése van az Igének is, a mennyei, a lelki, és a természeti. Ezekre a jelentésekre is alkalmazható az, amit fentebb, a 210. pontban mondtam, vagyis hogy az első benne van a középsőben, és a középső által a végsőben, mivel a cél benne van az okban, és azáltal a hatásban. Ebből az Ige tulajdonsága világossá válhat; megnevezve, a betű szerinti értelmen túl, amely a természeti értelmezés, van egy belső jelentése is, amely a lelki jelentés, és ezen belül van a legbelső jelentés, amely a mennyei; és így a legalacsonyabb jelentés, amely a természeti, és amit betű szerinti jelentésnek hívunk, tartalmazza a két belső jelentést, és következésképpen azok alapja és támasza.

213. Ebből az következik, hogy az Ige a betű szerinti jelentés nélkül olyan lenne, mint egy palota alap nélkül, a talaj helyett egy levegőben álló palota, ami pusztán csak árnyék, ami elmúlna. Ismét: hasonló lenne egy templomhoz, ami sok szent dolgot tartalmaz, s aminek közepén az oltárt nem védené tető vagy elválasztó fal, amely azt körülvenné. Ha ezek hiányoznának, vagy eltávolítanák, a szent dolgok rablók áldozatául esnének, és a föld vadállatai és a levegő madarai megszentségtelenítenék, s így elpusztulna. Hasonló lenne Izráel Gyermekeinek sátrához a pusztában, - amelynek legbelsejében volt a Szövetség Ládája, és közepén az arany lámpatartó, az arany oltár, amelyen a füstölő volt, és az asztal amin az áldozati kenyerek voltak, - annak végsői nélkül, amik a függönyök, sátortakarók és oszlopok voltak. Valóban, az Ige a betű szerinti jelentés nélkül hasonló lenne az emberi testhez, annak borítója nélkül, megnevezve, a bőre nélkül, és a támasztó csontok nélkül; ezek nélkül minden belső rész szétesne. Hasonló lenne a mellkasban lévő szívhez és a tüdőkhöz is, az ezeket betakaró borító nélkül, amit mellhártyának nevezünk, és annak támasztói nélkül, amiket bordáknak hívunk; és hasonló lenne az agyhoz, annak borítói nélkül, a durva és lágy anyagú burok nélkül, és közös borítójuk nélkül, ami tartalmazza és támasztja, megnevezve, a koponya nélkül. Ilyen lenne az Ige a betű szerinti jelentés nélkül; ezért mondja Ézsajás:

hogy Jehova teremteni fog minden dicsősége fölé takarót. 4: 4.

 

IV. Az Isteni Igazság az Ige betű szerinti jelentésében van teljességében, szentségében, és hatalmában.

 

214. Az Ige a betű szerinti jelentésben van teljességében, szentségében és erejében, mert a két előbbi vagy bensőbb jelentés, amit lelkinek és mennyeinek nevezünk, egyidejűleg vannak jelen a természeti jelentésben, ami a betű szerinti értelem, miként fentebb mondtam, a 210. és a 212. pontban; de hogy miként vannak jelen egyidejűleg, /egyszerre / azt most fogom bővebben kifejtve megmutatni. A mennyben és a világon két fajta rend van, a fokozatos rend, és az egyidejű rend; a fokozatos rendben az egyik dolog következik másikból, és követi a másikat, /succeeds, follows / a legmagasabbtól a legalacsonyabbig; de az egyidejű rendben az egyik dolog létezik a másik mellett, /párhuzamosan / attól, ami a legbelső, addig, ami a legkülső. A fokozatos rend hasonlít egy oszlopra, lépésenként a legmagasabbtól a legalacsonyabbig; míg az egyidejű rend egy koncentrikus körben összefüggő műhöz hasonlít, a középponttól a legkülső felszínig. Most meg fogjuk állapítani, hogy a fokozatos rend miként válik a végső vagy utolsó formában egyidejű renddé. A fokozatos rend legmagasabb dolgai válnak az egyidejű rend legbelsőivé, és a fokozatos rend legalacsonyabb dolgai lesznek az egyidejű rend legkülsői, éppúgy, ahogy egy oszlop részei egymásba illeszkednek, és egy összefüggő test képét adják. /?/ Így tehát az egyidejű a fokozatosból alakul ki; és ez így van minden dologban, a természeti és a lelki világban egyaránt, egészében és részleteiben is. Mert mindenhol van első, középső, és végső, az első áthatja a középsőt, és a végsőt eredményezi. /létrehozza, proceeding / Azonban világosan meg kell érteni, hogy a tisztaságnak fokozatai vannak, amelyek mindegyike a különféle rendek alkatával áll megfelelésben.

Alkalmazzuk most ezt az Igére. A mennyei, a lelki és a természeti is az Úrtól származik a fokozatos rendben, és a végső vagy utolsó formában ezek vannak egyidejű rendben; így tehát, az Ige mennyei és lelki jelentése egyidejűleg van jelen az Ige természeti jelentésében. Amikor ezt megértettük, akkor válik lehetővé az, hogy megláthassuk: az Ige természeti jelentése miként tartalmazója, alapja és támasza a lelki és mennyei jelentésnek; és az is, hogyan van az Isteni Jó és az Isteni Igaz a maga teljességében az Ige betű szerinti jelentésében, szentségében és erejében. Ebből nyilvánvaló, hogy az Ige az maga az Ige, annak betű szerinti jelentésében, mert ami ezen belül lakozik, az lélek és élet. Ezt jelenti az, amit az Úr mond:

"A szavak, amiket Én mondok, azok a lélek, és azok az élet." Jn 6: 63.

mert az Úr beszéde az Ő szavai a természeti jelentésben. A mennyei és lelki jelentés, a természeti jelentés nélkül, nem az Ige; mert azok így hasonlóak lennének a test nélküli lélekhez és élethez; vagy, amint fentebb mondtam a 213. pontban, hasonlók lennének egy alap nélküli palotához.

215. Az Ige betű szerinti jelentésének igazsága, néhány esetben, nem a meztelen igazság, hanem csak az igazság megjelenítése, lévén, úgymond hasonlóságok és összevetések, olyan dolgokkal, mint amilyeneket a természetből vehetünk, hozzáillesztve és megfelelővé téve az egyszerű emberek és gyerekek felfogása számára; de mivel ezek ugyanakkor megfelelések, ezért az eredeti igazság befogadói és lakhelyei. Ezek edények, amik az igazságot tartalmazzák, miként a kristály kupa tartalmazza a jó bort, vagy az ezüst tál a tápláló eledelt. Ezek hasonlók a kertekhez, amelyek mintegy öltözetként szolgálnak, hasonlók a csecsemő pólyájához, és hasonlók egy hajadon csinos köpenyéhez. Ezek hasonlítanak a természeti ember tudásához is, amely tartalmazza a lelki igazság felfogásait és indíttatásait. Maguk az igazságok lepelbe burkoltak, /?/ amelyeket elzárva, beburkolva, felöltöztetve, belehelyezve tartalmaz az Ige lelki jelentése, a jóságokat pedig a mennyei jelentés burkolja lepelbe. Azonban ezt megláthatjuk az Igéből is. Jézus mondja:

"Jaj nektek, írástudók és farizeusok… mert megtisztítjátok a pohár és a tál szélét, de belül azok tele vannak erőszakkal és kicsapongással. Te vak farizeus, tisztítsd meg először a pohár és a tál belsejét, hogy aztán kívül is tiszta lehessen." Mt 23: 25, 26.

Ebben a versben az Úr hasonlatok és példázatok által beszél, amelyek ugyanakkor összefüggések is. /correspondences, megfelelések / A "pohár és tál" szavakat használja, és a pohár szó itt nem csak az edényt jelenti, hanem az Ige igazságát is; mert a pohár a bort is jelenti, és a bor jelenti az igazságot; a tál azonban az ételt jelenti, és az étel a jót. Ezért az, hogy a poharat és a tálat kell megtisztítani belülről, azt jelenti, hogy az elme belsejét kell megtisztítani, ami az akaráshoz és a gondolkodáshoz kapcsolódik, az Ige segítségével. "Hogy a külseje is tiszta lehessen" azt jelenti, hogy így a külsők is tisztává lehetnek; és a külsők a tettek és a munkák, mert ezeknek lényege a belsőből származik.

Jézus mondja:

"Volt egy gazdag ember, aki bíborszínű és díszes ruhákba öltözött, és fényűzően táplálkozott minden nap. És volt egy koldus, Lázár nevezetű, aki a kapujában feküdt, tele sebekkel." Lk 16: 19, 20.

Ebben a szakaszban is hasonlatokkal és példázatokkal szól az Úr, amelyek lelki dolgokat tartalmaznak, és megfelelésben állnak azokkal. A gazdag ember a Zsidó népet jelenti, mely azért hivatik gazdagnak, mert az ő birtokukban volt az Ige, amely a lelki gazdagságot tartalmazza. A bíbor és finom vásznak, amelyekbe a gazdag ember öltözködött, az Ige jóságát és igazságát jelentik, a bíbor annak jóját, és a finom vásznak annak igazságát. A 'fényűzően táplálkozott minden nap' jelenti azt az örömöt, amit a Zsidó nemzet érzett az Ige birtoklása miatt, a templomaikban és zsinagógáikban felolvasott sok igevers hallatán. A Lázár nevű koldus a Népeket jelenti, mert nekik nem volt birtokukban az Ige. Lázár fekvése a gazdag ember kapujában azt jelentik, hogy a Népeket megvetették és elutasították a Zsidók; és az, hogy tele volt sebekkel, azt jelenti, hogy a Népek az igazság nem ismerése miatt sok hamisságban éltek. Lázár a Népeket jelenti, mert az Úr szerette a Népeket, ahogyan Őt szerette Lázár, akit feltámasztott a halálból, Jn 11: 3, 5, 36; akit az Ő barátjának neveztek, Jn 11: 11; és aki vele ült az asztalnál, Jn 12: 2. Ebből a két szakaszból nyilvánvaló, hogy az Ige betű szerinti jelentésének igazságai és jóságai hasonlatosak az edényhez, és a lepelbe burkolt jósághoz és igazsághoz hasonlók, amelyek elrejtve fekszenek az Ige lelki és mennyei jelentésében.

Mivel az Ige betű szerinti jelentésének ilyen a természete, ebből az következik, hogy azok, akik az Isteni igazságok elvi alapján állnak, és akik hiszik, hogy az Ige belsőleg szent és Isteni, és különösen azok, akik hiszik, hogy az Ige a lelki és mennyei jelentése miatt ilyen, azok látják az Isteni igazságokat a természeti világosságnál, mialatt az Igét olvassák, az Úrtól eredő megvilágosodás állapotában. Mert a mennyei világosság, amelyben az Ige lelki jelentése van, befolyik a természeti fénybe, amelyen az Ige betű szerinti jelentése van, és megvilágosítja az ember értelmi képességét, megnevezve, az ésszerűséget, képessé téve őt arra, hogy lásson, és megértse az Isteni igazságokat, akkor is, amikor azok megnyilvánulnak, és akkor is, amikor elrejtve fekszenek. Ezek az igazságok, együtt a mennyei fénnyel, befolynak e néhány ember elméjébe, még akkor is, amikor nincsenek tudatában ennek a ténynek.

216. Az Ige legbelső rejtett részeiben a mennyei jelentés hasonlatos egy szelíden égő tűz lángjaihoz, és az annak közepette lévő rejtekhelyeken lévő lelki jelentés hasonlatos a fényhez, ami megvilágosít; következésképpen az Ige végső formájában, a természeti jelentésében hasonlatos egy áttetsző dologhoz, amely egyaránt befogadja a lángot és a fényt, izzó karmazsin színű lánggal égve, és csillogása a fénylő hóhoz hasonlatos. Így az egyik a rubinhoz hasonló, a másik a gyémánthoz; a mennyei láng hasonló a rubinhoz, és a lelki világosság a gyémánthoz. Mivel ilyen az Ige természete a betű szerinti jelentésben, ezért az Igét jelentik ebben az értelmezésben a következők:

1/ A drágakövek, amelyek az Új Jeruzsálem alapjait alkotják.

2/ Az Urim és a Tummim Áron efódján.

3/ Éden Kertjének drágakövei is az Igét jelenti, ahol Tírusz Királya birtokolja azokat.

4/ A Sátor függönyei, leplei és oszlopai.

5/ Hasonlóképpen a Jeruzsálemi Templom külső részei.

6/ Az Ige dicsőségét ábrázolta ki az Úr, amikor megdicsőült. /transfigured /

7/ Az Ige erejét a végsőkben a Názirok képviselték.

8/ Az Ige kifejezhetetlen erejéről.

Ezeket a pontokat most külön-külön fogom megmutatni.

217. Az Ige betű szerinti jelentésének igazságait jelentik a drágakövek, amelyek az Új Jeruzsálem alapjait alkotják, s melyek a Jelenések 21. fejezetében, a 17-21. versekben vannak leírva.

Fentebb, a 209. pontban megállapítottuk, hogy drágakövek éppúgy vannak a lelki világban, mint a természetiben, és hogy a lelki világ drágaköveinek lelki eredése az Ige betű szerinti jelentésének igazságaiban van. Ez hihetetlennek tűnhet, és mégis igaz. Ezért, bárhol említ az Ige drágaköveket, ott, a lelki jelentésben igazságokat kell érteni ezek alatt. Ebből az következik, hogy azon drágakövek alatt, amelyeket fentebb említettem, s melyek a város, az Új Jeruzsálemet körülvevő falak alapjait alkotják, az Új Egyház tantételeinek igazságait kell érteni, mert az Új Jeruzsálem az Új Egyházat jelenti, mint az Igéből eredő tanítást. Ezért annak falai, és a falak alapjai semmi egyeben nem jelenthetnek, hanem csak az Ige külsőjét, vagyis a betű szerinti értelmet; mert ez a jelentés az, amiből a tantételek erednek, és ezek segítségével, az Egyház; és ez a jelentés hasonlítható egy alapokkal bíró falhoz, amely körülveszi és biztonságossá teszi a várost.

A következő dolgokat a Jelenések könyve említi az Új Jeruzsálemmel és annak alapjaival kapcsolatban:

"Az angyal lemérte Jeruzsálem városának falait, száznegyvennégy ölre, ember mértékével, vagyis az angyaléval. És a kőfalnak tizenkét alapja van, ékesítve mindenféle drágakővel. Az első alap jáspis; a második zafír, a harmadik kalcedon; a negyedik smaragd; az ötödik szárdónix; a hatodik szárdius; a hetedik krizolit; a nyolcadik berill; a kilencedik topáz; a tizedik krizopráz; a tizenegyedik jácint; a tizenkettedik ametiszt." Jel 21: (14), 17-20.

A fal alapja tizenkétféle, ugyanilyen számú drágakőből formálva, mert a tizenkettes szám jelent minden, a jóból származó igazságot, és így, ebben a szakaszban minden dolog a tantételekre vonatkozik. Azonban ezt a szakasz, és a vele összefüggő versek /context / részletesen megmagyarázva láthatók, és párhuzamos szakaszokkal megerősíthetők az Ige Prófétai Könyveiből, a "Feltárult Jelenések" című munkámból.

2/ Áron Efódján az Urim és a Tummim az Ige Jóit és Igazságait jelentik a betű szerinti értelemben.

Áron Efódján volt az Urim és a Tummim, mert ezáltal az Úr főpapságát, mint Isteni Jóságot ábrázolta ki, és az üdvözítés munkáját. A főpapi öltözet által, avagy annak szentsége által az Úr Isteni Igazságait képviselte. Az Efód képviselte az Isteni Igazságot annak végsőiben, és így az Igét a betű szerinti értelemben, mert ez az Isteni Igazság a végsőiben. Ezért a tizenkét drágakő által, Izráel Tizenkét Törzsének neveivel, amely az Urim és a Tummim, ábrázoltatott ki az Isteni Jóból eredő Isteni Igazság a maga egészében. E dolgokra vonatkozóan így ír Mózes:

"És csinálják az Efódot kék és bíborpiros, kétszersodrott és finom fonatékból. És készítsék el az ítélet mell-lapját… az Efód elkészítése után… és illesz bele köveket, négy sor követ: az első sor legyen rubin, topáz, és smaragd; a második sor legyen krizopráz, zafír és gyémánt; a harmadik sor lápis-lazuli, agát és ametiszt; és a negyedik sor berill, szárdiusz és jáspis kő. A kövek Izráel fiainak nevei szerint legyenek; a jelek a tizenkét törzs mindegyikének neve szerint bevésve… És Áron viselje az ítélet mell-lapját, az Urimot és a Tummimot… és legyenek Áron szíve felett, amikor Jehova elé megy." 2Móz 28: 6, 15-21, (29), 30.

Áron öltözetének, Efódjának, palástjának, ruhájának, süvegének és övének megfelelését megmagyarázom a "Mennyei Titkok" című, Londonban közzétett munkámban, ahol az ezzel foglalkozó fejezetben megmutatom, hogy az Efód az Isteni Igazságot képviselte annak végsőjében. /utolsó fokozatán / A rajta lévő drágakövek képviselték a jóból származó igazságok áttetsző tisztaságát. A négy sorba rendezett tizenkét kő képviselte az összes igazságot, az elsőtől az utolsóig; a tizenkét törzs az Egyházzal kapcsolatban lévő minden dolgot; a mell-lap az Isteni Jóból eredő Isteni Igazságot képviselte egyetemes jelentésben; az Urim és a Tummim pedig az Isteni Jóból származó Isteni Igazság ragyogását; mert az Urim fénylő tűzet, és a Tummim fénylő ragyogást jelent az angyali nyelvben, és tisztességet a héberben. /integrity / Azt is megmutattam, hogy megfelelnek a fény változatosságának, és ugyanakkor csendes érzékelésnek, /tacit perception / vagy az élő hangnak; és még sok más részt is. Ezekből nyilvánvaló lehet, hogy ezek a kövek is a jóból származó igazságokat jelentik az Ige jelentésének utolsó fokán; és hogy semmilyen más jelentés sem áll megfelelésben a mennyel, mert ebben a jelentésben van az Isteni kiáradás a maga teljességében.

219. 3/ Ugyenezt jelentik az Éden kertjében lévő drágakövek, ahol Tírusz királya birtokolta azokat.

Ezékiel könyvében van írva: Tírusz Királya,

"A teljesség pecsétje voltál, telve bőlcsességgel, és szépségben tökéletes. Édenben, Isten kertjében voltál; minden drágakő a te öltözeted volt, a rubin, a topáz, a gyémánt; a berill, a szárdonix, a jáspis; a zafír, krizopráz, és a smaragd; és az arany." Ezék 28: 12, 13.

Tírusz az Igében az Egyházat jelenti, mint a jó és az igaz ismeretét; a király az Egyház igazságát jelenti; Éden kertje az Igéből származó bőlcsességet és értelmességet jelenti; és a drágakövek jelentik a jó által megvilágosított igazságokat, úgy, amint azok az Ige betű szerinti jelentésében vannak. Mivel ez a jelentése ezeknek a drágaköveknek, ezért nevezik ezeket az igazságok öltözetének; és fentebb, a 213. pontban látható, hogy a betű szerinti jelentés beburkolja az Ige belső dolgait.

220. 4/ A végső fokon lévő igazságokat és jókat, amint azok az Ige betű szerinti jelentésében vannak, ábrázolják a sátor függönyei, leplei és oszlopai.

A sátor, amit Mózes épített a pusztában, képviselte a mennyet és az Egyházat; ezért ennek mintáját Jehova mutatta meg a Sinai hegyen. Következésképpen minden, ami ebben a sátorban volt, mint a lámpatartók, az arany oltár a füstölésre, és az asztal, amin az áldozati kenyér (shewbread?) volt, a menny és az Egyház szent dolgait képviselte és jelentette. A Szentek Szentje, ahol a Szövetség Frigyládája volt, kiábrázolta, s ezért jelentette a legbelső mennyet és az Egyházat. Maga a két kőtáblára írt Törvény az Igét jelentette; és felette a kérubok jelentették az Ige szent dolgainak védelmét a megszentségtelenítéstől. Nos, mivel a külső dolgok lényege a belső dolgoktól származik, és mindkettő abból ered, ami a legbelső, s ami a Sátorban lévő Törvény volt, ezért az Ige szent dolgait képviselték és jelentették mindazok a dolgok, amik a sátorhoz tartoztak. Következésképpen, azért, hogy a sátor végső dolgai, megnevezve, a függönyei, takarói és oszlopai, amelyek a sátort befedték, amiket az tartalmazott, és amik támasztották, az Ige végső dolgait jelentették, amely a betű szerinti jelentés igazságai és jóságai. Mivel ilyen dolgokat jelentettek, ezért

"minden függönyt és leplet kétszer sodort lenből készíts, kékből és bíborpirosból, kétszer festett skarlát színűből, kérubokkal." 2Móz 26: 1, 31, 36.

Hogy egészében és részleteiben mit jelenített meg és jelentett a sátor, és minden abban lévő dolog, azt megmagyarázom a "Mennyei Titkok" című könyvben, ahol ezzel a résszel foglalkozom. Ott megmutattam, hogy a függönyök és leplek képviselik a menny és az Egyház külső dolgait, így tehát az Ige külső dolgait is. Továbbá, hogy a finom, sodort len a lelki eredetű igazságot jelenti; a kék a mennyei eredetű igazságot; a bíborpiros a mennyei jót; a kétszer festett skarlát szín pedig a lelki jót; és a kérubok az Ige belsőinek védőit.

221. 5/ Ugyanezt ábrázolta a Jeruzsálemi Templom külsője is.

Ez azért van így, mert a templom, valamint a sátor a mennyet és az Egyházat képviselte; de a templom azt a mennyet képviselte, amelyben a lelki angyalok vannak, míg a sátor azt a mennyet, ahol a mennyei angyalok vannak. Lelki angyalok azok, akik az Igéből eredő bőlcsességben vannak, mennyei angyalok pedig azok, akik az Igéből eredő szeretetben vannak. Hogy a Jeruzsálemi templom a legmagasabb értelmében az Úr Isteni Emberijét jelentette, azt Ő maga tanítja Jánosnál:

"Romboljátok le ezt a templomot, és Én három nap alatt felépítem… De Ő testének templomáról beszélt." Jn 2: 19, 21;

és ahol az Úrról van szó, ott az Igéről is szó van, mert Ő az Ige. Nos, mivel a templom belső dolgai képviselték a menny és az Egyház belső dolgait, és így az Igéét is, ezért ezeknek külső dolgai képviselik és jelentik a menny és az Egyház külső dolgait, és az Ige külső dolgait is, amely a betű szerinti jelentés. A templom külső dolgairól írva van, hogy

kőből épült, egész és faragatlan kövekből, és belül cédrusból; és hogy minden falára kérubokat faragtak, pálmafákat, és nyíló virágokat; és padlója arannyal volt borítva. 1Kir 6: 7, 29, 30.

Mindezek a dolgok az Ige külsőit jelentik, amelyek annak betű szerinti jelentésének szent dolgai.

222. 6/ Az Ige saját dicsőségében ábrázolódott ki az Úrban, amikor Ő megdicsőült.

Az Úr elváltozásáról Péter, Jakab és János előtt azt olvassuk, hogy:

"Az Ő arca ragyogott, mint a nap, és ruházata fényessé vált; és megjelent ott Mózes és Illés, és beszélgettek Vele. Egy ragyogó felhő borította be a tanítványokat, és egy hangot hallottak a felhőből, mondván: Ez az én szeretett Fiam… Őt hallgassátok." Mt 17: 1-5.

Tájékoztattak arról, hogy az Úr ez alkalommal az Igét képviselte. Az Ő arca, amely mint a nap, ragyogott, az Ő Isteni Szeretetének Isteni Jóságát képviselte, és az Ő ruhája, amely fényesen világított, az Ő Isteni Bőlcsességének Isteni Igazságát. Mózes és Illés az Ige történeti és prófétai könyveit képviselte; Mózes az általa írt könyveket, és általában a történeti Igét; és Illés az egész prófétai Igét. A fényes felhő, ami beárnyékolta a tanítványokat, az Ige betű szerinti jelentését képviselte. Ezért hallatszott ki ebből a felhőből egy hang, mondván: 'Ez az én szeretett Fiam… Őt hallgassátok," mivel minden kijelentést és feleletet a mennyből csak a végsők segítségével valósítják meg, mint amilyen az Ige betű szerinti értelmében van; mert ezeket teljességükben az Úr valósította meg.

223. 7/ Az Ige erejét a végsőkben a názírok képviselték.

A Bírák könyvében olvassuk Sámsonról, hogy ő, anyja méhétől fogva názír volt, és hogy az ereje a hajában volt. Továbbá, a názirokat és a názírságot a haj ábrázolta ki. Ő maga tette világossá, hogy az ereje a hajában van, amikor azt mondta:

"Borotva soha nem érte a hajamat; mert názír vagyok anyám méhétől fogva: ha meg borotválnák, elmúlna tőlem az erőm, és erőtlenné válnék, a többi emberhez hasonlóan." Bírák 16: 17.

Senki sem ismerheti, hogy a názírság, amit a haj jelentett, miért alapíttatott, és miért volt Sámson ereje az ő hajában, aki nem tudja, mit jelent a fej az Igében. A fej jelenti az értelmet, amit az angyalok és az emberek birtokolnak az Igéből, az Isteni Igazság segítségével. A haj ezért az Isteni Igazságból eredő értelmességet jelenti a végsőkben, avagy a legszélső helyen. Mivel a haj jelentése ez volt, ezért rendeltett, mint törvény, a názírok számára,

Hogy ne borotválják le fejüknek haját, mert az volt az Isten názírsága az ő fejükön. 4Móz 6: 1-21.

Ugyenezen okból rendeltett az is, hogy

A főpap és fia ne borotválja a fejét, nehogy meghaljanak, és harag ne jöjjön Izráel egész házára. 3Móz 10: 6.

Mivel a haj e jelentése a megfelelésben van megalapozva, így szent volt, ezért az Ember Fiának haja, - aki az Úr, miként az Ige is -, úgy van leírva, mint ami

"gyapjúként fehérlett, mint a fehér hó." Jel 1: 14.

Így van leírva az Öreg Korú is, Dániel 7: 9.

Mivel a haj jelentése a végsőkben lévő igazság, így tehát az Ige betű szerinti értelme, ezért azok, akik megvetik az Igét, a lelki világban kopaszak lesznek; ellentétben azokkal, akik tisztelik az Igét, és szentnek tekintik azt, mert azok gyönyörű hajjal jelennek meg. Ennek megfelelő volt az, hogy a 42 gyereket, akik Elizeust kopasznak nevezték, a két nősténymedve széttépte. 2Kir 2: 23, 24.

Elizeus képviselte az Egyházat, mint az Igéből eredő tantételeket, és a nősténymedvék az jelentik az igazság erejét a végsőkben. Az Isteni Igazság ereje, vagyis az Ige, a betű szerinti jelentésben van, mert az Ige ebben a jelentésben van a maga teljességében, és az Úr két királyságának angyalai, és az emberek egyidejűleg vannak ebben a jelentésben.

224. 8/ Az Ige kifejezhetetlen erejéről.

Aligha feltételezi bárki is napjainkban, hogy van valamilyen erő az igazságban; mert azt feltételezi, hogy az igazság csak valamely tekintélyes embernek a kijelentése, amelynek ennek következtében engedelmeskedni kell; következésképpen az igazság csak a száj lehellete, vagy csak hang a fülben. Mivel az igazság és a jó minden dolog alapja úgy a lelki világban, mint a természetiben, és ezek azok, amiknek segítségével teremtetett a világegyetem, és amely által fenntartatik, és amelyek segítségével minden ember teremtetett, ezért ez a kettő minden dologban a minden. Hogy a világegyetem az Isteni Igazság segítségével teremtetett, azt Jánosnál kifejezett kinyilatkoztatásban olvasható:

"A kezdetben is az Ige volt… és az Ige volt az Isten. Minden dolog, ami lett, az Ige által lett… és a világ általa lett." Jn 1: 1, 3, 10.

és Dávidnál:

"Jehova Igéje teremtette a mennyeket." Zs. 33: 6.

Az Ige mindkét igeversben az Isteni Igazságot jelenti. Mivel a világegyetem általa teremetett, így általa is őriztetik meg; mert ahogyan a fennállás az folyamatos létezés, / subsistence, perpetual existence / úgy a megőrzés az örökké tartó (folyamatos) teremtés. /presevation, perpetual creation / Az ember az Isteni Igazság által teremetett, mert benne minden dolog kapcsolatban áll az értelemmel és az akarattal, mivel az értelem az Isteni Igazság befogadója, és az akarat az Isteni Jóé. Következésképpen az emberi elme, amely tartalmazza ezt a két alapvető dolgot, semmi más, mint az Isteni Igazság és az Isteni Jóság formája, lelki és természeti szerve: az emberi agy ez a forma. Továbbá, mivel az egész ember az elméjétől függ, ezért testének minden alkotórésze is ennek függvénye, amelyeket az elme ebből a két alapvető dologból eredően működtet és éltet.

Mindebből nyilvánvaló lehet, hogy Isten miért jött a világba, mint Ige, és miért lett Emberré. Azért tett Ő így, hogy megvalósítsa a megváltást; mert Isten akkor az Emberi segítségével, ami az Isteni Igazság volt, felöltözött minden hatalmat, ledobta a poklokat, amelyek túlnőttek a mennyeken, az angyalok otthonán, és leigázva, a Maga iránti engedelmességre szorította azokat. Mindezt nem valamilyen szájjal mondott szóval végezte el, hanem az Isteni Ige által, amely az Isteni Igazság; és ezután egy nagy szakadékot nyitott fel a poklok és a menny között, amelyen senki sem kelhet át a pokolból. Ha valaki megkísérelné ezt, az első lépésénél olyan kínokat érezne, mint a kígyó, vagy a hangyák tömege a forró vaslemezen; mert mihelyt az őrdögök és a sátánok észlelik az Isteni Igazság illatát, mindjárt levetik magukat a mélységbe, és barlangokba rohannak, amelyeket olyan hatásosan eltömítenek, hogy egy rés sem marad nyitva. Ez azért van így, mert az akaratuk a gonoszsággal van megszállva, és értelmük a hamisság által, s emiatt szemben állnak az Isteni Jóval és az Isteni Igazsággal; s mivel az életnek ebből a két alapelvéből áll az egész ember, miként az előbb említettem, ezért ilyen súlyos kínokat éreznek a fejüktől a lábukig, amikor olyasmit érzékelnek, ami a saját érzékelésükkel ellentétes.

Ebből nyilvánvaló, hogy az Isteni Igazság hatalmának nagysága kifejezhetetlen; s mivel az Ige, amit a Keresztyén Egyház birtokol, tartalmazza az Isteni Igazságot három fokozatban, nyilvánvaló, hogy ezt jelenti az, amit a János 1: 3, 10. tartalmaz. Hogy ilyen hatalom van a leírás mögött, azt sok nyilvánvaló bizonyítékkal alátámaszthatom a lelki világban szerzett tapasztalataimból; de mivel ezek meghaladnák a hihetőséget, vagyis hihetetlennek tűnnének, ezért eltekintek ezek megemlítésétől. Azonban legalább részben meglátható ez a fentebbi 209. pontban. Ez alapján állítható az a fontos igazság megalapozottan, hogy az Egyháznak, amely az Úrtól eredő Isteni Igazság alapjain áll, hatalma van a poklok felett, és hogy erről az Egyházról mondta az Úr Péternek, hogy

"Ezen a sziklán építem fel az Egyházamat; és nem fognak rajta uralkodni a pokol kapui sem." Mt 16: 18.

Ezt az Úr mondta Péter ama hitvallása után, hogy

'Krisztus vagy Te, az élő Isten Fia' 16. vers.

Ezt az igazságot jelenti ebben az igeversben a szikla; mert a szikla, mindenhol az Igében az Urat jelenti, mint Isteni Igazságot.

 

5. Az Egyház tantételeit az Ige betű szerinti jelentéséből kell elfogadni, és azáltal megerősíteni.

225. Az előző cikkelyben már megmutattam, hogy az Ige, a betű szerinti jelentésében van a maga teljességében, szentségében és erejében; és mivel az Úr az Ige, és az Első és az Utolsó, ahogyan kinyilatkoztatta a Jelenések könyvében, 1: 17, ezért ebből az következik, hogy Ő megkülönböztetett módon jelen van ebben a jelentésben, tanítva és megvilágosítva abból az embereket. Ennek bizonyságát adom a megfelelő rendben a következőkben:

1/ (Megfelelő) tanítás nélkül az Ige értelmezhetetlen.

2/ A tanításnak az Ige betű szerinti jelentéséből kell származnia.

3/ Azonban az Isteni Igazság, amely a tanítás forrása, csak azok számára lesz nyilvánvaló, akiket az Úr megvilágosít.

226. 1/ (Megfelelő) tanítás nélkül az Ige értelmezhetetlen.

Ez azért van így, mert az Ige betű szerinti értelme tiszta megfeleléseket tartalmaz, azzal a céllal, hogy lelki és mennyei dolgok lehessenek egyidejűleg benne, és hogy minden szava tartalmazhassa azokat, és alapul szolgáljon nekik. Ez az oka annak, hogy az Isteni igazságok a betű szerinti jelentésben ritkán vannak leplezetlenül. S mivel ezek legnagyobb része lepelbe burkolt, és így az igazság (csak) úgynevezett megjelenítései, ezáltal alkalmazkodnak az egyszerű emberek felfogásához, akiknek gondolatai nem emelkednek azok fölé, amiket a szemük lát. Van továbbá néhány dolog, ami ellentmondásosnak látszik, pedig nincs egyetlen ellentmondás sem az Igében, amikor azt a saját lelki világosságában vizsgáljuk. A Próféták könyvének néhány részében is olyan hely- és személynevek vannak feljegyezve, amelyekből nem lehet jelentést kihámozni. Mivel tehát az Ige betű szerinti jelentésének ez a természete, ezért nyilvánvaló lehet, hogy a vallási tételek tanítása nélkül nem lehet azokat értelmezni. Néhány példa világossá fogja ezt tenni. Írva van, hogy

"Jehova megbán" (dolgokat ) 2Móz 32: 12, 14; Jónás 3: 9; 4: 2.

Azt is olvassuk, hogy

"Jehova nem bán meg." 4Móz 23: 19; 1Sám 15: 29.

Ezeket a szakaszokat magyarázat nélkül nem lehet elfogadni. Mondva van, hogy

"Jehova meglátogatja az apák vétkeit a fiakban, harmad és negyed íziglen." 4Móz 14: 18.

és az is, hogy

"az apa nem hal meg a fia miatt, sem a fiú az apa miatt, hanem mindenki a saját bűne miatt hal meg." 5Móz 24: 16.

Jézus mondja:

"Kérjetek, és adatik néktek; keressetek, és találni fogtok; és aki zörget, annak megnyittatik." Mt 7: 8; 21: 21, 22.

(Megfelelő) tanítás nélkül ki képes elhinni, hogy mindenki megkapja azt, amit kér; de a (megfelelő) tanítás megmagyarázza, hogy bármi megadatik az embernek, amit az Úr akaratával egyetértésben kér; mert az Úr tanítja:

"Ha bennem maradtok, és az Én igéim bennetek, kérjetek, amit csak akartok, és értetek megadatik." Jn 15: 7.

Az Úr mondja:

"Áldottak a szegények, mert övéké az Isten királysága." Lk 6: 20.

(Megfelelő) tanítás nélkül ki képes elfogadni, hogy a menny a szegényekért van, és nem a gazdagokért; de a (megfelelő) tantételek megtanítják, hogy a szegény itt a lélekben szegényt jelentik, mert az Úr mondja:

"Áldottak a lelkiekben szegények: mert övék a mennyek királysága." Mt 5: 3.

És ismét, az Úr mondja:

"Ne ítélj, hogy ne ítéltess. Mert amilyen ítélettel te ítélsz, olyannal ítéltetsz meg te is." Mt 7: 1, 2; Lk 6: 37.

(Megfelelő) tanítás nélkül bárki arra a következtetésre juthat, hogy a gonosz embereket nem ítélhetjük el a gonoszságukért, miközben a tanítás azt mondja nekünk, hogy ítélhetünk, feltéve, hogy igazságosan tesszük azt; mert az Úr mondja:

"Ítéljetek igazságos ítélettel." Jn 7: 24. (6)

 

Jézus mondja:

"Ne hívjátok magatokat tanítóknak, mert egy a ti tanítótok, mégpedig Krisztus. És ne nevezzetek atyátoknak egy embert se a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van. És mesternek se nevezzétek magatokat: mert egy a ti Mesteretek, mégpedig Krisztus." Mt 23: 8, 9, 10.

(Megfelelő) tanítás nélkül úgy tűnhet, hogy nem hívhatunk senkit sem tanítónak, atyának, vagy mesternek; de a (megfelelő) tantételek megtanítják, hogy ezt a természeti jelentésnek megfelelően megtehetjük, de a lelki értelemben nem. Jézus azt mondja a tanítványainak:

"Mikor az Ember Fia a trónjára fog ülni az Ő dicsőségében, ti is ülni fogtok tizenkét trónon, ítélve Izráel tizenkét törzsét." Mt 19: 28.

Ezekből a szavakból arra következtetésre kell jutnunk, hogy a tanítványoknak is ítélniük kell, pedig ők senkit sem ítélhetnek. A tanítás tehát meg fogja magyarázni ezt a rejtélyt, hogy a tanítást egyedül az Úr végzi, aki mindentudó, és aki ismeri mindenki szívét, akar ítélni és tud ítélni; és azt is, hogy az Ő tizenkét tanítványa jelenti az Egyházat, mint minden igazságot és jót, amit az Úrtól eredően birtokol, az Ige által; ezért a tanítás befejezése, hogy ezek azok, akik ítélni fognak mindenkit, az Úr szavainak megfelelően, miként Jánosnál olvassuk a 3: 17, 18; 12: 47, 48. versekben. Sok más ehhez hasonló szakasz van az Igében, amelyekből nyilvánvalóan kiderül, hogy az Ige (a megfelelő) tanítás nélkül értelmezhetetlen.

227. A (megfelelő) tanítással nem csak az Ige válik érthetővé, hanem az értelemnek megvilágosodás is adatik; mert az hasonlítható egy lámpatartóhoz is, amelyben ég a lámpa. Az ember akkor többet meglát, mint előtte látott, és több dolgot ért meg, ami azelőtt érthetetlen volt. Ami homályos és összefüggéstelen számára, vagy amit nem látott és átsiklott rajta, azokat most meglátja és megmagyarázza a tanítás segítségével. (Obscure and discordant things he either does not notice and passes by, or else he sees and explains them, reconciling them by means of doctrine.)

A Keresztyén világban tapasztaltak megmutatják, hogyan látják és magyarázzák az Igét a tanításuknak megfelelően. Minden református a saját tantételeinek megfelelő nézőpontból magyarázza az Igét; a Római Katolikusok és a Zsidók hasonlóképpen. Így az emberek a hamis tantételeknek megfelelő hamisságokat látják és magyarázzák /az Igébe /, de az igazság csak az igaz tanítással van összhangban. Ebből világos, hogy az igazi tanítás hasonlít a sötétségben világító lámpához, és irányjelző az úton.

228. Mindebből világossá válhat, hogy azok, akik (a megfelelő) tanítás nélkül olvassák az Igét, minden igazság tekintetében homályosságban vannak. Elméjük ingadozó és bizonytalan, hajlamos a tévedésre, és eretnekségekbe esnek, amelyeket mohón átölelnek, ha azok előnyösek számukra, és tekintélyt biztosítanak nekik, és ha saját hírnevüket nem veszélyeztetik velük. Számukra az Ige hasonló egy lámpatartóhoz, de fény nélkül, és bár ők sok dolgot látnak, úgymond, árnyékban, mégis alig értenek valamit, mert a (megfelelő) tanítás az, ami megvilágosít. Láttam, amint az angyalok megvizsgáltak ilyen személyeket, és ezek képesnek tűntek megerősíteni az Igéből bármilyen véleményt, tetszésük szerint, és különösen megerősíteni azt, ami az ő saját önszeretetükre vonatkozott, és azok szeretetére, akiket ők támogattak. De láttam őket ruhátlanul is a kertjükben, ami annak a jele, hogy az igazság szűkében voltak: mert a ruhák a lelki világban igazságokat jelentenek.

229. 2/ A tanításnak az Ige betű szerinti jelentéséből kell származnia, és abból megerősíttetnie.

Ez azért van így, mert az Úr van jelen ebben a jelentésben, tanítva és megvilágosítva az elmét; mert az Úr soha nem cselekszik másként, csak teljességben, és az Ige a betű szerinti jelentésben van a maga teljességében, miként azt fentebb már mondtam; ezért a (megfelelő) tanításnak a betű szerinti jelentésből kell származnia. Az eredeti /geuine / igazság tanítása is teljesen kirajzolódhat az Ige betű szerinti jelentéséből; mert az Ige ebben a jelentésben hasonlítható egy személy ruházatához, akinek azonban az arca és a keze fedetlen. Az Igében minden dolog, ami az ember hitére és életére vonatkozik, és így az üdvösségére, az leplezetlen. Csak a többi rész leplezett; és sok helyen, ahol leplezve van, az mégis meglátható, miként a dolgok feltűnnek az asszonyoknak, amikor keresztül néznek az arcuk előtt lévő vastag selyemfátyolon. Továbbá, mivel az Ige igazságai növekednek az igazság szeretésétől, és a szeretet által összerendeződnek, ezért ezek egyre inkább áttetszővé és nyilvánvalóbbá válnak.

230. Feltételezhető, hogy az eredeti igazság tanítása elérhető az Ige lelki jelentésének segítségével, ami a megfelelések ismerete által megszerezhető. Azonban a (megfelelő) tanítást nem lehet megszerezni ilyen eszközökkel, hanem csak ábrázolni és megerősíteni. Mert miként azt fentebb, a 208. pontban megállapítottuk, lehetséges az ember számára, hogy meghamisítsa az Igét, néhány megfelelést alkalmazva és hozzáillesztve, képes lehet megerősíteni mindazt, amit erősen az elméjében tart, és néhány alapelvre alapítani a saját feltételezéseit. Továbbá, a lelki jelentést egy emberrel nem közölheti senki, hanem csak az Úr egyedül, mert Ő őrzi azt, miként Ő őrzi az angyali mennyet is, mert a menny Őbenne van.

231. 3/ Az eredeti igazság, ami a tanítás forrása, az Ige betű szerinti jelentésében csak azok számára nyilvánul meg, akiket az Úr világosít meg.

A megvilágosítás egyedül az Úrtól jön, és azoknak adatik, akik szeretik az igazságokat, mert azok igazak, és akik életük hasznára alkalmazzák azokat; mások számára nincs megvilágosítás az Igében. A megvilágosítás egyedül az Úrtól jön, mert az Ige Belőle van, és következésképpen Ő van abban; és azoknak adatik, akik szeretik az igazságokat, mert azok igazak, és akik életükben haszonnal forgatják azokat, mert ők az Úrban vannak, és az Úr bennük; mert az Úr maga az Igazság, miként azt megmutattam a Róla szóló fejezetben. Az Urat szeretik azok, akik az Ő Isteni igazságai szerint élnek, és azokból hasznokat valósítanak meg, a Jánosnál írt szavak szerint:

"És azokban a napokban megtudjátok… hogy ti Bennem vagytok, és Én tibennetek. Aki ismeri az Én parancsaimat és megtartja azokat, az szeret Engem… és Én szeretem őt, és kinyilvánítom Magamat neki… és Én vele fogok lakozni." Jn 14: 20, 21, 23.

Azokról szól ez a szakasz, akik megvilágosítva olvassák az Igét, és akik számára az Ige világos és belátható. /lucid, transparent / Számukra az Ige így jelenik meg, mert minden részében lelki, valamint mennyei jelentés van, és ezek a jelentések a menny világosságában vannak. Ezért ezeknek a jelentéseknek a segítségével és fényével az Úr befolyik az Ige természeti jelentésébe, és e jelentés világosságában az emberbe. Következésképpen az ember egy belső felfogásból ismeri meg az igazságot, és azután látja azt a saját gondolatában. Ez olyan gyakran történik, valahányszor ő az igazság indíttatásában van, a saját kedvéből; mert a felfogás az indíttatásból jön, és a gondolkodás a felfogásból; és így keletkezik a megismerés, amit hitnek nevezünk.

232. Ellenkezőleg történik azokkal, akik egy hamis vallásosság tanítása szerint olvassák az Igét, és méginkább azokkal, akik megerősítik ezt a hamis tanítást az Igéből, a saját dicsőségükért és világi vagyonuk érdekében. Ezeknek az Ige igazságai csak az éjszaka árnyainak tűnnek, míg a hamisság számukra nappali fényben látszik. Olvassák ugyan az igazságot, de mégsem látják azokat; és ha látják azoknak árnyékait, akkor meghamisítják azokat. Az ilyenekről mondja az Úr, hogy

"van szemük, mégsem látnak, és van fülük, és mégsem értenek" Mt 13: 14, 15.

Ezért az ő világosságuk az Egyházra vonatkozó dolgokban pusztán természeti, és értelmi képzelgésük olyan valakiére hasonlít, aki ágyából felkelve kísérteteket lát, vagy egy alvajáróhoz, aki ébernek képzeli magát, pedig éppen alszik.

233. Megengedtetett nekem, hogy sokakkal társalogjak a haláluk után, akik azt hitték, hogy ragyogni fognak, mint az ég csillagai, mert, amint mondták, ők szentnek tekintették az Igét, és gyakran olvasták azt. Összegyűjtöttek sok szakaszt belőle, amelyek által megerősítették saját hitük dogmáit. Ezáltal érték el, hogy tanult tudósként tiszteljék őket, és következésképpen azt feltételezték, hogy ők lennének Mihály vagy Rafael. Ezek közül számosat megvizsgáltak szeretetük tekintetében, amelyből ők az Igét tanulmányozták, és azt találták, hogy néhányuk önszeretetből tett így, azért, hogy tiszteletben tartassanak, mint az Egyház vezetői; míg mások a világ szeretete miatt, hogy vagyont szerezhessenek. Amikor tovább vizsgálták őket, vajon mit tudtak az Igéből, fedezték fel, hogy nem ismernek egyetlen eredeti igazságot sem, hanem csak valamit, ami meghamisított igazságnak volt nevezhető, s ami valójában büdös hamisság volt, mert a mennyben bűzlött. Tájékoztatták őket, hogy ez az Ige-olvasásuk miatt volt, amit önmaguk és a világ kedvéért olvastak, és nem a hit igazságáért és az élet jójáért. Mert akkor az elme belemerül önmagába és a világ dolgaiba, és ezért az emberek állandóan a sajátjukból gondolkodnak; és az ember sajátja a mennyhez és minden dologgal kapcsolatban, ami az Egyházhoz tartozik, sötétségben van. Ebben az állapotában az embert nem tudja vezetni az Úr, és felemelni a menny világosságába, és következésképpen az ember nem képes befogadni semmi befolyást az Úrtól, a mennyen keresztül.

Láttam is ilyen személyeket bebocsáttatni a mennybe; amikor azonban felfedezték, hogy igazságok nélkül vannak, kidobták őket; de ott marad velük az önhittség, hogy ők megérdemlik a mennyet. Más a helyzet azokkal, akik az Igét magáért az igazságért, az igazság megismerésének indíttatásából tanulmányozták, és mert ez nem csak a saját életük hasznára válhat, hanem a felebarátjuk életének is. Láttam ezeket a személyeket felemelkedni a mennybe, és így a világosságba, amelyben az Isteni Igazság van, és ugyanakkor felemelkedni az angyali bőlcsességbe és annak boldogságába, amit a menny angyalai élveznek.

6. Az Ige betű szerinti jelentése kapcsol össze az Úrral, és társít az angyalokkal.

 

234. Az Ige segítségével van összekapcsolódás az Úrral, mert Ő az Ige, vagyis maga az Isteni Igazság, és az (abban lévő) Isteni Jó. Az összekapcsolódás a betű szerinti jelentés által valósul meg, mert az Ige ebben a jelentésében van a teljességében, szentségében és erejében, amint azt fentebb a megfelelő cikkelyben megmutattam. Ez az összekapcsolódás nem tűnik fel az embernek, de az létezik az igazság indíttatásában, és annak érzékelésében. A betű szerinti jelentés segítségével jön létre a társulás az angyalokkal, mert ezen a jelentésen belül van a lelki és a mennyei jelentés, és az angyalok ezekben a jelentésekben vannak; az Úr lelki királyságának angyalai az Ige lelki jelentésében, és az Ő mennyei királyságának angyalai annak mennyei jelentésében. Ezt a két jelentést felfedezheti az Ige természeti jelentéséből az az ember, aki, mikor olvassa, szentnek tekinti az Igét. Ez a feltárulás azonnali, és így is társul az angyalokkal.

235. Sok tapasztalat által bizonyosodott be számomra, hogy a lelki angyalok az Ige lelki jelentésében vannak, és a mennyei angyalok a mennyei jelentésben. Megengedtetett nekem, hogy érzékeljem azt, hogy miközben az Igét olvastam a betű szerinti jelentésben, megnyílt a kapcsolat a mennyekkel, egyszer az egyik társasággal, máskor egy másikkal. Amit én a természeti jelentésnek megfelelően értettem meg, a lelki angyalok a lelki jelentésnek megfelelően értettek, mégpedig azonnal. Mivel én ezt a kapcsolatot /communication / ezerszer érzékeltem, ezért ezzel kapcsolatban minden kétséget elvetettem. Továbbá, néhány szellem, akik a mennyek alatt laktak, visszaéltek ezzel a kapcsolattal. Néhány verset ismételgettek az Ige betű szerinti jelentéséből, azonnal megfigyelve és megjegyezve a társaságot, amelyekkel a kapcsolat létrejött. Gyakran láttam és hallottam, hogy ezt csinálják. Így hát tényleges tapasztalatok által engedték tudomásomra jutni, hogy az Ige, a betű szerinti jelentésében, az Úrral való összekapcsolódás és a menny angyalaival való társulás Isteni közvetítője. /medium /

236. Néhány példával megmutatom, hogyan érzékelik a lelki és a mennyei angyalok a saját jelentésüket a természeti jelentésből, amikor egy ember az Igét olvassa. Vegyük példának a Tízparancsolat négy parancsát, kezdve az ötödikkel, "Ne ölj". Ezt az ember úgy érti, hogy nem csak ölni nem szabad, hanem gyűlöletet táplálni és a halálig bosszúért lihegni sem szabad. Az ölés alatt a lelki angyalok az őrdöghöz illő cselekvést értik, és az ember lelkének szétrombolását; az ölés alatt a mennyei angyalok az Úr és az Ige gyűlölését értik.

A hatodik parancsolat: "Ne kövess el házasságtörést." Házasságtörés elkövetésén az ember kurválkodást ért, és belemerülést az ocsmány cselekményekbe, buja társalgást, és erkölcstelen gondolatokat; a lelki angyal az Ige jóságának meghazudtolását, és igazságának meghamisítását érti; és a mennyei angyal az Úr Isteniségének tagadását, és az Ige megszentségtelenítését.

A hetedik parancsolat: "Ne lopj." Lopáson az ember a felebarát meglopását, becsapását, és a tulajdonától való megfosztását érti, bármilyen ürügy alatt; a lelki angyal mások megfosztását érti, azok hitének jóitól és igazságaitól, a hamisság és gonoszság eszközeivel; és a mennyei angyal valaminek, ami az Úrhoz tartozik, az önmagunknak tulajdonítását érti, és magunknak igényelni az Úr igazságosságát és érdemét.

A nyolcadik Parancsolat: "Ne tanúskodj hamisan." Hamis tanúskodáson az ember hazugságot ért, és rágalmazást; a lelki angyal a hamisság igazságként való hirdetését és az erről való meggyőzést, valamint a gonoszság jónak, és a jó gonoszságnak nevezését érti; és a mennyei angyal az Úr és az Ige káromlását érti.

Ezekből a példákból látható, hogy a lelki és a mennyei jelentés leplezetlen, és az Ige természeti jelentéséből következik, amely tartalmazza azokat. És ami csodálatos, az angyalok kiveszik (belőle) saját jelentésüket, anélkül, hogy tudnák, mit gondol az ember. Sőt, az angyalok és az emberek gondolatai egyként cselekednek /egyet alkotnak / a megfelelés által, a célhoz, az okhoz és a hatáshoz hasonlóan; mert a cél ténylegesen létezik a mennyei királyságban, az okok a lelki királyságban, és a hatások a természeti királyságban. Ezen a módon tehát az emberek társulnak az angyalokhoz, amit az Ige közreműködése eredményez.

237. A lelki angyal az Ige betű szerinti jelentéséből lelki dolgokat vesz ki és hív elő, és a mennyei angyal mennyei dolgokat, mert ezek a dolgok egyeznek meg az ő természetükkel, és ugyanúgy a lényegükkel. Ez ábrázolható a természet három királyságában, az állati, a növényi és az ásványi világban végbemenő hasonló folyamatok példáival. Az állati királyságban, amikor a táplálék lebomlik nedvekké, /chyle / a véredények kivonják abból a szükséges anyagokat, az idegszálak is az ő nedvüket és tartalmakat, /substances / amelyek ezeknek a szálaknak az eredetük, az ő szellemüket. /spirit /(?) A növényi királyságban a fák a törzsükkel, ágaikkal, leveleikkel és gyümölcseikkel együtt, amiket a gyökereik által tartanak fenn, s amelyek által kivonják a talajból a durvább éltető nedveket, és a törzsnek, az ágaknak és a leveleknek továbbítanak, s egy tisztább részt a gyümölcs zamatos része számára, és a legtisztábbat a magoknak, amelyek a gyümölcsben vannak. Az ásványi királyság, amely a föld belsejének bizonyos helyein található ásványi ércekben van, telítve arannyal, ezüsttel, rézzel és vassal; és a kipárolgásból és a sziklák kigőzölgéséből arany, ezüst és vas származik, mindegyik a saját eleméből, mivel a nedves elem körkörös mozgásban tartja azokat. / and from the exhalations and effluvia from the rocks gold, silver and iron derive each its own element, while the watery element maintains them in circular motion./?

238. A betű szerinti Ige hasonlítható egy ékszeres dobozhoz, amelyben elrendezve vannak a drágakövek, a gyöngyök és fejékek. Amikor az ember szentnek tekinti az Igét, és azért olvassa figyelmesen, hogy élete hasznára fordíthassa azt, akkor a gondolatai összehasonlíthatók annak a személynek a gondolataival, aki kezébe vesz egy ilyen ékszeres dobozt, és felküldi azt a mennybe. Emelkedése közben felnyílik, és drága tartalma láthatóvá lesz az angyalok számára, akik, mihelyt megpillantják, elragadtatva szemlélik és megvizsgálják azokat. Örömüket közlik az emberrel, így hozva társaságuk körébe, és érzékeléseik felcserélődnek. /interchange of perceptions / Az angyalokkal való eme társulásnak a kedvéért, és ugyanakkor az Úrral való összekapcsolódás érdekében rendeltett az Úr vacsorája, amelyben a kenyér a mennyben Isteni Jóvá lesz, és a bor Isteni Igazsággá, s mindkettő az Úrtól. A teremtéstől kezdődően létezik ez a megfelelés, azért, hogy az angyali menny és a földi Egyház, és általánosan, a lelki világ és természeti világ, egyként cselekedjen, és hogy az Úr kapcsolatba léphessen mindkettővel, egyidőben.

239. Az ember társulása az angyalokkal az Ige természeti, avagy betű szerinti jelentése által történik meg, mert minden emberben a teremtés óta az élet három fokozata van meg, a mennyei, a lelki, és a természeti. Az ember azonban mindaddig a természeti fokozaton van, ameddig folyamatosan ebben a világban él. Az angyali lelki fokozaton is lehet annyira, amennyire az eredeti /genuine / igazságokban van, és a mennyei fokozaton is, amennyire ezeknek az igazságoknak megfelelő életet él. Mégis, ő maga mégsem lép be a lelki és a mennyei fokozatokba mindaddig, míg meg nem hal, mert mindkét fokozat elzárva és titokban létezik az ő természeti fogalmain belül. Amikor azonban a természeti a meghalás által félretevődik, megmarad a lelki és a mennyei, és akkor ezekből származnak az ő gondolatai. Abból tehát, amit mondtam, nyilvánvaló lehet, hogy egyedül az Ige tartalmaz lelket és életet, miként az Úr mondja:

"A szavak, amiket Én mondok nektek, azok a lélek, és azok az élet." Jn 6: 63.

"A víz, amit Én fogok adni neked, az örök élet vizének forrása lesz." Jn 4: 14.

"Nem egyedül kenyér által él az ember, hanem minden szó által is, ami Isten szájából származik." Mt 4: 4.

"Munkálkodjatok… azért a táplálékért, ami kitart az örök életig, s amelyet az Ember Fia fog adni nektek." Jn 6: 27.

 

7. Az Ige benne van minden mennyben, és az angyali bőlcsesség forrása.

 

240. Az, hogy az Ige minden Mennyben létezik, mindezideig ismeretlen volt. Valóban, ezt nem lehetett tudni mindaddig, amíg az Egyház nem tudta azt a tényt, hogy az angyalok és a lelkek emberek, megjelenésükben és testükben hasonlóak a világban lévő emberekhez, a környezetükkel együtt minden szempontból hasonlóak a földi emberekhez. Az egyetlen különbség az, hogy az angyalok lelkiek, és környezetükben lévő minden dolog lelki eredetű, míg az embereké ebben a világban természeti eredetű. Ameddig az emberek ezt nem tudták, addig nem tudhatták azt sem, hogy az Ige is létezik minden mennyben; és ott az angyalok olvassák, éppúgy, miként a lelkek a mennyek alatt. Azért, nehogy ez örökre ismeretlen maradjon, megengedtetett nekem, hogy az angyalok és lelkek társaságában legyek, társalogjak velük, és lássam őket magam körül, és azután elmondjam azt a sok dolgot, amit láttam és hallottam. Így tettem a "Menny és pokol" című munkámban is, ami Londonban jelent meg 1758-ban. Ebben a könyvben látható, hogy az angyalok és a lelkek emberek, és hogy olyan dolgok nagy sokaságával vannak körülvéve, mint amelyek körülveszik az embereket ebben a világban. Hogy az angyalok és a lelkek emberek, az látható ennek a műnek a 73-77. pontjaiban, és a 453-456. pontokban; és hogy őket olyan dolgok veszik körül, mint amilyenek a földi embereket körülvevő dolgok, 170-190. Az istentiszteletükről, és a templomaikban elhangzó igehirdetésről a 221-227. pontokban olvashatunk; az írásokról és a könyvekről a 258-264, valamint a Szent Írásról, avagy Igéről, a 259. pontban.

241. Az Ige a mennyben lelki írásmódban íródott, ami teljesen különbözik a természeti írásmódtól. A lelki írásmód /stílus / egyszerű betűket tartalmaz, amelyek mindegyike magában foglal némi részleges jelentést; és vannak kis vonalak, görbék és pontok a betűk fölött és között, és a belsejükbe szúrva is, amelyek kiemelik a jelentést. A lelki királyság angyalai között használatos betűk hasonlók a mi világunkban ismert nyomtatott betűkhöz; és a mennyei királyság angyalai között a betűk némelyike az arab betűkhöz hasonló, míg mások a régi héber betűkhöz hasonlítanak, de felül és alul hajlítottak, jegyekkel megjelölve felül, belül, és közöttük, amelyek mindegyike teljes jelentést foglal magába.

Mivel az angyalok írásának ilyen jellemzői vannak, a személyek és a helyek nevei, amelyek az Igében előfordulnak, náluk ezekkel a jelekkel együtt íródtak. Így a bőlcsek megértik mindegyik névnek a lelki és mennyei jelentését; vegyük példának Mózest, amely névnek a jelentése Isten Igéje, amit leírtak, és általános jelentésében a történelmi Ige; Illés a prófétai Igét jelenti; Ábrahám, Izsák és Jákób az Urat, mint a mennyei Istenit, a lelki Istenit, és a természeti Istenit; Áron a főpapi Urat, és Dávid a királyi Urat jelenti. Jákób fiainak nevei, avagy Izráel tizenkét törzsének neve a mennyre és az Egyházra vonatkozó különböző dolgokat jelent; épp így az Úr tanítványainak nevei. Sion és Jeruzsálem az Egyházat jelenti, mint az Igéből nyert tanítást; Kánaán földje, maga az Egyház; és az ottani helyek és városok, a Jordán mindkét partján, az Egyházra és annak tanítására vonatkozó változatos dolgokat jelentenek. Ugyanez a helyezet a számokkal; a mennyben ezek nem találhatók meg az Ige másolataiban, hanem helyettük azok a dolgok, amelyeknek a számok megfelelnek. Ebből nyilvánvaló lehet, hogy a mennybeli Ige, ami annak betű szerinti jelentését illeti, hasonló a mi Igénkhez, és ugyanakkor meg is felel annak; /corresponds, összefügg / és ezért ezek egyek.

Csodálatos körülmény az, hogy az Ige a mennyekben úgy íródott, hogy az egyszerűek is megértsék azt egyszerűségében, és a bőlcsek is bőlcsességében. Mert sok hajlat és jelölés van a betűk fölött, amelyek, mint fentebb mondtam, pontosítják a jelentést. /exalt, felemelik / Az egyszerűbbek nem veszik tekintetbe, se nem értik ezeket; de a bőlcsek ügyelnek ezekre, mindegyikük a saját bőlcsességének megfelelő fokon, egészen a legbőlcsebbekig. Az Igének másolatait, amiket az angyalok írtak az Úr ihletésének vezetésével, minden számításba vehető társaság a saját megszentelt helyén tartja, arra az esetre, ha az Ige bárhol, bármely pontjában változást szenvedne. /mert az Ige más helyen változást szenvedhetne el. /?/ A mi világunkban lévő Ige hasonlít a mennyben lévő Igéhez abban, hogy az egyszerűek is megértik egyszerűségében, és a bőlcsek is bőlcsességében; de ezt a hatást különböző módon éri él.

242. Az angyalok maguk is megvallják, hogy minden bőlcsességük az Igéből származik, mert a világosság, amelyben vannak, az megváltozik az ő Ige-értelmezésüknek megfelelően, mert a velük lévő fény az Isteni Bőlcsesség, amely a menny világossága. A szentelt tárhelyen, ahol az Ige másolatát tartják, a fény lángoló és csillogó, a mennyen kívüli fény minden fokát túlhaladja. A mennyei angyalok bőlcsessége felülmúlja a lelki angyalokét, majdnem annyira, mint a lelki angyalok bőlcsessége meghaladja az emberekét, mert a mennyei angyalok az Úrtól eredő szeretet jójában vannak, és a lelki angyalok az Úrtól eredő bőlcsesség igazságaiban; és ahol a szeretet jója van, ott van a bőlcsesség is; de ahol igazság van, ott nincs több bőlcsesség, csak annyi, amennyi a szeretet jójából is van. Ez az oka annak, amiért az Ige az Úr mennyei királyságában eltérő módon íródott attól, mint ahogyan az Ő lelki királyságában íródott az Ige. Mert a mennyei királyság Igéjében a szeretet jóinak kifejezései vannak, és a jelek a szeretet indíttatásait jelzik; míg a lelki királyság Igéjében a bőlcsesség igazságainak kifejezései vannak, és a jelek az igazság belső felfogását jelzik. Ezekből megállapítható, milyen bőlcsesség fekszik elrejtve abban az Igében, amely a mi világunkban van; mert ebben rejlik minden angyali bőlcsesség, amely kifejezhetetlen. Ebbe a bőlcsességbe jut a halála után az ember, akit az Úr angyallá tesz az Ige által.

8. Az Egyház az Igéből létezik, és az emberrel lévő Egyház jellemzői az ő igeértelmezésének felelnek meg.

243. Kétségtelen, hogy az Egyház az Igéből létezik, mert fentebb már megmutattam, hogy az Ige az Isteni Igazság, 189-192. pontok; hogy az Egyház tanítása az Igéből ered, 225-233; és hogy az Úrral való összekapcsolódás az Ige segítségével történik meg, 234-239. Azonban az kétséges lehet, hogy az Igét, amely az Egyházat alkotja, hogyan kell értelmezni, hiszen némelyek azt hiszik, hogy ők az Egyházhoz tartoznak, mert birtokukban van az Ige, olvassák vagy hallják azt a prédikálótól, és ismerik valamelyest a betű szerinti jelentését, habár nem tudják, hogy bizonyos szakaszokat miként kell érteni; mivel némelyek nem tekintik ezt fontosnak. Mégis szükséges nekik bebizonyítani, hogy az nem az az Ige, ami az Egyházat alkotja, hanem csak annak értelmezése, és hogy az Egyház milyensége megfelelésben áll az Ige értelmezésével, azoknál, akik az Egyházban vannak.

244. Az Egyház jellemzői összefüggésben vannak azzal, ahogyan az Igét értelmezi, mert ez összhangban van a hit igazságaival, és a könyörületesség jóival; és ez a kettő egyetemes, amelyek nem csak mindenütt szétszórva vannak az egész Ige betű szerinti jelentésében, hanem benne is rejlenek, miként az ékszerek a kincstárban. A betű szerinti jelentés tartalma nyilvánvaló minden ember számára, mert az közvetlenül a szem előtt jelenik meg; de a lelki jelentés csak azok számára nyilvánvaló, akik szeretik az igazságokat, mert azok igazságok, és akik cselekszik a jót, mert az jó. Az ilyenek számára megnyílik a kincstár, amit a betű szerinti jelentés elrejt és őriz; és az igazságok és jóságok azok a lényegek, amelyek az Egyházat alkotják.

245. Általánosan elismerik, hogy az Egyház természete függ a tanításától, és hogy a tanítás az Igéből származik. Mégsem a tanítás az, ami az Egyházat alkotja, hanem az Egyház tanításának egységessége és tisztasága, vagyis igeértelmezése. Mégsem /az Ige megértése / alapozza meg és építi fel az Egyházat, miként az az egyéni ember esetében látszik, hanem a tanításnak megfelelő hit és élet. Hasonlóképpen, az Ige nem alapozza meg és építi fel az Egyházat, miként az látszik általában az embereknél, hanem az igazságnak megfelelő hit, és a jóval összhangban lévő élet, amit az ember az Igéből alkalmaz önmagára. Az Ige hasonlít egy mély bányára, amelyben nagy bőséggel található arany és ezüst; és egy olyan bányára is, amelyben sok drágakő fekszik elrejtve a még mélyebb rétegekben, várva, hogy feltárják. Ezek a bányák az ember Ige-értelmezésével összhangban tárulnak fel; és az Ige ilyen megértése nélkül, - vagyis amilyen az önmagában, belső tartalmában, és mélységében -, éppúgy nem építhető fel az Egyház egy emberben, miként az Ázsiában található drágakövek és ásványok sem tehetnek gazdaggá egy európait anélkül, hogy ne legyen valami része a bányák birtoklásában és vezetésében.

Az Ige azoknál, aki kutatják a hit igazságaiért és az élés jóságáért, hasonlítható Perzsia Királyának vagyonához, vagy Mongólia és Kína Császárainak kincseihez; és az Egyház embere hasonlítható ennek a kincstárnak a felügyeletével megbízott hivatalnokhoz, akinek előjoga van annyit venni abból, amennyit a saját hasznára tud fordítani. Azok azonban, akik csak birtokolják az Igét és olvassák azt, de akik nem kutatják azt hitük eredeti igazságaiért és életük eredeti jóságaiért, azok azokhoz hasonlíthatók, akik hallomásból tudják, hogy létezik ilyen nagy gazdagság, de akik soha nem jutnak egyetlen fillérhez sem abból. Azok, akik birtokolják az Igét, és akik nem vonnak le abból a maguk számára semmilyen eredeti igazságot, és semmilyen akaratot az eredeti jóból, azokhoz hasonlók, akik gazdagnak képzelik magukat a másoktól kölcsönzött vagyonnal, vagy földek, házak és árúk tulajdonosainak hiszik magukat, pedig pusztán csak bérlik azokat. Mindenki látja, hogy ez csak képzelődés. Ők valóban azokhoz az emberekhez hasonlók, akik fényűző ruházatban feszítenek, s akik aranyozott szekereken utaznak, melynek elején és hátulján szolga ül, és akik mégsem követelhetnek ebből a pompából semmit sem maguknak.

246. Ilyen volt a Zsidó nemzet. Azért hasonlította őket az Úr egy gazdag emberhez, aki bíborban és finom öltözetekben járt, és minden nap gazdagon táplálkozott, mert birtokukban volt az Ige. Az Igéből mégis éppoly kevés jót és igazságot származtatott, mint amilyen kevés sajnálatot mutatott a koldus Lázár iránt, aki a kapujában feküdt, sebekkel borítottan. Az emberek nem csak hibáztak az Igéből való bármely igazság önmaguk számára való megszerzésében, hanem hamisságokat szereztek olyan nagy bőségben, hogy végül már nem voltak képesek meglátni egyetlen igazságot sem; mert az igazságok nem csak rejtettek, hanem a hamisságok által kitöröltettek és elutasítottak is. Következésképpen a Zsidók nem ismerték el a Messiást, pedig minden Próféta előre megmondta az Ő Eljövetelét.

247. A Próféták sok helyen úgy írják le az Egyházat az Izraelita és Zsidó nemzet között, mint amit teljesen szétromboltak és megsemmisítettek, mert ők meghamisították az Ige jelentését vagy értelmét: mert semmi más nem rombolja szét az Egyházat. Az Ige értelmezése, az igaz és a hamis egyaránt, leírva található a Prófétáknál, különösen Hóseásnál, Efraim által; mert az Igében az ‘Ige értelmezését az Egyházban’ jelenti Efraim. Mivel az Ige értelmezése alkotja az Egyházat, ezért Efraimot nevezik

"kedves fiúnak" és "kedvelt gyermeknek" Jer 31: 20;

"elsőszülöttnek", Jer 31: 9;

"Jehova feje erősségének" Zs 60: 9; (7); 108: 8; 9

"hősies embernek" Zak 10: 7;

"felajzott íjnak" Zak 9: 13;

Efraim fiai neveztetnek

"íjjal fegyverzett íjászok" Zs 78: 9;-nak.

mert az íj az Igéből való tanítást jelenti, mely a hamisságok ellen harcol. Mert ugyanez az oka annak is, hogy

"Efraim átvitetett Izráel jobb keze felé, és megáldatott; és elfoglalta Ruben helyét, 1Móz 48: 5, 13 (11); és a következő versek.

Ugyanebből az okból

Efraim testvérével, Manasséval, az atyjuknak, Józsefnek neve alatt, felülemeltettek Izráel gyermekeinek minden maradékán, és megáldattak Mózes által. 5Móz 33: 13- 17.

Az Egyház természete iratik le, amikor az Ige értelmezése elpusztul, a Prófétáknál Efraim által, különösen Hóseásnál; miként a következő szakaszokban is:

"Izráel és Efraim együtt esik el… Efraim elhagyatott lesz… Efraim elnyomott és megtört lesz az ítéletben." Hós 5: 5, 9, 11-14.

"Ó Efraim, mit cselekedjek veled? … hiszen a ti szentségetek olyan, mint a reggeli felhő, és a korán múló harmat." Hós 6: 4.

"Nem fognak Jehova országában lakni; hanem visszatér Egyiptomba Efraim, és Asszíriában fog tisztátalan dolgokat enni." Hós 9: 3.

Jehova országa az Egyház; Egyiptom a természeti ember tudományos ismeretei, és Asszíria az erről való okoskodás; e kettő által az Ige belső értelme meghamisítódik, és ezért mondatik, hogy Efraim visszatér Egyiptomba, és tisztátalan dolgokat fog enni Asszíriában.

"Efraim szelet eszik, és követi a keleti szelet: mindennap szaporítja a hazugságot és a pusztulást; és szövetséget kötnek az Asszírokkal, és olajat visznek Egyiptomba." Hós 12: 1.

Szelet enni, követni a keleti szelet, és sokasítani a hazugságot és pusztítást, az igazság meghamisítását jelenti, és így az Egyház pusztítását. Ugyanez a jelentése Efraim kurválkodásának is; a kurválkodás jelenti az Ige értelmének, vagyis eredeti igazságának meghamisítását, mint a következő szakaszban is:

"Ismerem Efraimot… mindannyian odaadó kurvák, és Izráel megfertőztetett." Hós 5: 3.

"Rettenetes dolgokat látok Izráel házában: Efraim paráznaságát, és Izráel megfertőzöttségét." Hós 6: 10.

Izráel maga az Egyház, és Efraim az Ige értelmezése, amelyből, és amelynek megfelelően létezik az Egyház; ezért mondja, hogy Efraim kurválkodott, és Izráel megfertőződött.

Mivel az Egyház Izráel és Júda népei között teljesen elpusztult az Ige meghamisítása miatt, ezért azt mondja Efraimról,

"Felhagyok ( Miképp adnálak fel.../hivatalos verzió) veled Efraim, kiadlak téged, Izráel, úgy cselekszem veled, mint Admával, és úgy teszek veled, mint Zeboimmal." Hós 11: 8.

Nos, mivel Hóseás Próféta, az első fejezettől az utolsóig, az Ige eredeti értelmének meghamisításával foglalkozik, következésképpen az Egyház szétrombolásával, és mivel a kurválkodás az igazság meghamisítását jelenti az Egyházban, ezért megparancsoltatott neki, hogy ábrázolja ki az Egyháznak ezt az állapotát,

és vegyen magának parázna feleséget, nemzzen gyerekeket neki. Hós 1;

és ismét

szerezzen magának egy asszonyt, aki házasságtörő. Hós 3;

Ezeket a szakaszokat azért idéztem, hogy tudhasd, és bizonyítva láthasd az Igéből, hogy az Egyház állapota megfelel az /általa tanított / Ige-értelmezésnek; kitűnő és értékes, ha az értelmezés az Ige eredeti igazságain alapszik, de romos és fertőzött, ha a meghamisított igazságokon alapul.

9. Az Ige minden részében az Úr és az Egyház házassága valósul meg, következésképpen a jó és az igaz házassága.

248. Mindez ideig nem lehetett felismerni, hogy az Ige minden részében az Úr és az Egyház házassága létezik, és következésképpen a jó és igaz házassága; nem volt látható, mert az Ige lelki jelentése mindeddig nem tárult fel, és egyedül ez a jelentés teheti ezt a házasságot nyilvánvalóvá. Mert két jelentés van az Igében, megnevezve, a lelki és a mennyei, elrejtve a betű szerinti jelentésben; ami a lelki jelentést illeti, az különösen az Egyházra vonatkozik, és ami a mennyei jelentéshez tartozik, az az Úrra. A lelki jelentés tartalma az Isteni Igazságra is vonatkozik, és a mennyei jelentés tartalma az Isteni Jóra; és következésképpen ez a házasság létezik az Igében. Azonban ez csak azoknak jelenik meg, akik - az Ige lelki és mennyei jelentéséből - ismerik a szavak és nevek jelentését, melyek közül némelyik szó és név a jóra vonatkozik, némelyik az igazságra, és néhány mindkettőre vonatkozik. Ezért, ennek a jelentésnek az ismerete nélkül, ez a házasság az Ige egyetlen részletében sem látható meg, és következésképpen ez a belső igazság eddig nem tárulhatott fel. Mivel ez a házasság az Ige minden részletében létezik, ezért a kettős kifejezések gyakran fordulnak elő benne, amelyek látszólag ugyanazt a dolgot ismétlik meg. Ez azonban nem ismétlés, hanem az egyik a jóra vonatkozik, a másik az igazságra, és amikor mindkettő együttesen fordul elő, akkor a hatásuk a jó és az igaz összekapcsolódása, és eggyé társulása. Ez az alapja az Ige Isteni szentségének; mert minden Isteni munkában összekapcsolódik a jó az igazzal, és az igaz a jóval.

249. Azt mondtam, hogy az Ige minden részében jelen van az Úr és az Egyház házassága, és következésképpen a jó és az igaz házassága; mert ahol jelen van az Úr és az Egyház házassága, ott szintén jelen van a jó és az igaz házassága, az utóbbi eredményezi az előbbit. Mert amikor az Egyház, vagy az Egyház embere, az igazság alapelveiben van, akkor az Úr belép ezekbe az igazságokba jósággal, és élővé teszi őt; /azokat / vagy, ami ugyanaz, amikor az Egyház embere az igazság értelmében van, akkor az Úr belép az ő értelmébe a könyörületesség jóján keresztül, és életet önt belé. /abba /

Az élet két képessége van minden emberben, az értelem és az akarat, az értelem lévén az igazság befogadója, és abból a bőlcsességé, az akarat pedig a jó befogadója, és abból a könyörületességé. Ennek a két képességnek egyet kell alkotnia, hogy az ember az Egyház tagja lehessen; és ezek akkor egyesülnek, amikor az ember saját értelmét az eredeti igazságokkal formálja, látszólag önmagától, és akkor az akarata megtelik a szeretet jóságával, amit az Úr végez el benne. Ezen a módon az ember az igazság élésében, és a jóság élésében van, az igazság élése az értelmében, és a jóság élete az akaratában: és amikor ez a kettő egyesül, akkor ezek nem két életet formáznak, hanem egyet. Ez az Úr és az Egyház házassága, és a jó és az igaz házassága is az emberben.

250. Azoknak, akik figyelmesen olvassák az Igét, nem lehet hasznukra a kettős kifejezések megjegyzése, amely a látszat szerint ugyanazokat a dolgokat ismétli; például, testvér és társ, szegény és szükséget szenvedő, pusztaság és sivatag, űr és üresség, ellenfél és ellenség, bűn és romlottság, düh és harag, nemzet és emberek, öröm és boldogság, gyász és sírás, igazság és ítélet, és így tovább. Ezek hasonló értelmű kifejezéseknek látszanak, pedig tény az, hogy nem azok. Mert a következő szavak: testvér, szegény, pusztaság, űr, /void / bűn, düh, nemzet, öröm, gyász és igazság, ezeket a jóra vonatkozva használja az Ige, és ellenkező értelemben a gonoszra; míg társ, szükséget látó, sivatag, üresség, ellenség, romlottság, harag, emberek, boldogság, sírás és ítélet szavakat az igazságra vonatkozva használja, és ellenkező értelemben, a hamisságra. Mégis úgy tűnik az olvasónak, aki nem ismeri a bennük foglalt igazságot, hogy a szegény és szükséget látó, a pusztaság és a sivatag, az űr és az üresség, stb. egy és ugyanaz a dolog; pedig nem így van, hanem egyek lesznek az összekapcsolódás által.

Az Igében sok más dolog is szorosan társul; mint a tűz és a láng, az arany és az ezüst, a réz és a vas, a fa és a kő, a kenyér és a víz, a kenyér és bor, a bíbor és gyolcs, és így tovább. Ez azért van így, mert a tűz, az arany, a réz, a fa, a kenyér és a bíbor a jóval kapcsolatban használatos, míg a láng, az ezüst, a vas, a kő, a víz, a bor és a gyolcs az igazsággal kapcsolatban iratik le. Hasonló módon írva van az is, hogy az embereknek szeretniük kell Istent teljes szívükből és teljes lelkükből; és az is, hogy Isten teremteni fog az emberben új szívet és új lelket, mert a szív a szeretet jójával kapcsolatban használatos, és a lélek a hit igazságaira vonatkozik. Továbbá, van néhány kifejezés, amely a jóra és az igazra egyaránt vonatkozik, és önmagában használatos, minden más kiegészítés nélkül; de ezek, és még sok más dolog csak az angyalok számára nyilvánvaló, és azoknak, akik, miközben felfogják a természeti jelentést, megértik a lelki jelentést is.

251. Fárasztó lenne megmutatni az Igéből, hogy ilyen kettős kifejezések fordulnak elő benne, ugyanazon dolgoknak nyilvánvaló ismétlései, mert ez oldalakat töltene meg. De azért, hogy minden kétséget eltávolítsak, idézni fogok néhány szakaszt, ahol a nemzet és az emberek, az öröm és a boldogság szavakat együtt használja az Ige. A következő szakaszokban nemzetek és embere vannak megnevezve:

"Ó, gonosz nemzet, bűnökkel terhelt emberek!" Ézs 1: 4.

"Az emberek, akik sötétségben járnak, nagy világosságot látnak… Te sokasítod meg a nemzetet." Ézs 9: 2, 3.

"Ó, Asszíria, dühöm pálcája… Én küldöm őt a képmutató nemzet ellen, és haragom emberei ellen rendeltem." Ézs 10: 5, 6.

"És azon a napon Isai gyökere lesz az, amely megáll, mint az emberek zászlója; és meglátják azt a nemzetek." Ézs 11: 10.

"Jehova, aki embereket súlyt… szüntelen csapással, Ő, aki uralkodik a nemzeteken haragjával." Ézs 14: 6.

"Azokban a napokban ajándékot visznek a Seregek Jehovájának a szétszórt és kifosztott emberek… egy nemzet, amelyet felosztottak és letapostak, Ézs 18: 7.

"Ezért az erős emberek dicsőíteni fognak Téged, a nemzetek szörnyű városa Tőled fog félni." Ézs 25: 3.

"Jehova elpusztítja… a minden ember arcát borító takarást, és a fátylat, mely befed minden nemzetet." Ézs 25: 7.

"Jöjjetek közel… ti nemzetek; és hallgassatok ide, ti emberek." Ézs 34: 1.

"Én … hívtalak el téged… és emberek szövetségévé teszlek, nemzetek világosságává." Ézs 42: 6.

"Minden nemzet gyűljön össze, és minden ember seregeljen össze." Ézs 43: 9.

"Íme, felemelem kezemet a nemzetekre, és felemelem zászlómat előttük." Ézs 49: 22.

"Íme, bizonyságul adtam Őt az embereknek, nemzetek fejedelemének és parancsolójának." Ézs 55: 4.

"Íme, emberek jönnek az északi földről, és egy nemzet…, a föld széléről." Jer 6: 22.

"Többé nem hallatom ellened a nemzetek gyalázásait, és nem viseled többé az emberek szidalmait." Ezékiel 36: 15.

"Minden ember és nemzet… Őt fogja szolgálni." Dániel 7: 14.

"Ne legyen a nemzetek között közbeszéd, hogy azt mondhassák az emberek között: Hol van az ő Istenük?" Joel 2: 17.

"Embereim maradéka fogja felprédálni őket, és nemzetem maradványa fogja birtokolni őket." Zof 2: 9.

"Sok ember és számos nemzet jön majd Jeruzsálembe, hogy lássa Jehovát." Zak 8: 22.

"Látták szemeim a te üdvösségedet, melyet Te készítettél minden ember tekintete előtt; fényt, hogy világítson a nemzeteknek." Lk 2: 30-32.

"Te váltottál meg minket… véredet adtad minden emberért és nemzetért." Jel 5: 9.

"Prófétálnod kell ismét… emberek és nemzetek előtt." Jel 10: 11.

"Te tettél engem a nemzetek fejévé: az emberek, akiket nem ismertem, szolgálnak nekem." Zs 18: 44. (43)

"Jehova meghiúsítja a nemzeteknek szándékát, Ő teszi semmivé az emberek határozatát." Zs 33: 10.

"Közmondásossá tettél minket a nemzetek között, remegő fejűvé az emberek között." Zs 44: 14.

"Jehova veti alánk az embereket, és a nemzeteket lábaink alá… Isten uralkodik a nemzetek felett: az emberek hercegeit összehívja." Zs 47: 3, 8, 10, (9)

"Dicsérjenek Téged az emberek… és énekeljenek a nemzetek örömmel: mert Te ítéled az embereket igazságosan, és vezeted a nemzeteket a földön." Zs 67: 3, 4, 5.

"Emlékezz rám, Jehova, embereidhez való jóságodért… hogy örvendezhessek a Te nemzeted örömében." Zs 106: 4, 5. és más helyeken.

Nemzetek és emberek /nations, peoples / együtt említtetnek, mert a nemzetek azokat jelentik, akik a jóban vannak, és ellenkező értelemben azokat, akik a gonoszban; és az emberek azokat jelentik, akik az igazságokban vannak, és ellenkező jelentésben azokat, akik a hamisságokban. Ez az oka annak, hogy azokat, akik az Úr lelki királyságában vannak, embereknek nevezik, és azokat, akik az Ő mennyei királyságához tartoznak, nemzeteknek nevezik; mert a lelki királyságban minden az igazságban van, és következésképpen az értelmességben, míg a mennyei királyságban a jóban, következésképpen a bőlcsességben.

Sok más kifejezést is ezen a módon használ az Ige, mint például az örömöt és a boldogságot is, miként a következő versekben:

"És íme, öröm és boldogság, ökrök leölése." Ézs 22: 13.

"Örömöt és boldogságot nyernek, és eltűnik a bánat és a sóhaj." Ézs 35: 10; 51: 11.

"Nem de… kivágattatott az öröm és a boldogság a mi Istenünk házából?" Joel 1: 16.

"Megszűntetem az öröm és a boldogság hangját." Jer 7: 34; 25: 10.

"A tizedik hónap bőjtje lesz az öröm és boldogság ideje Júda házának." Zak 8: 19.

"Legyetek boldogok Jeruzsálemben, és örvendezzetek benne." Ézs 66: 10.

"Örvendezz és légy boldog, ó, Edom leánya." Jer Sir 4: 21.

"Legyenek a mennyek boldogok, és örvendezzen a föld." Zs 96: 11.

"Hallass velem örömöt és boldogságot." Zs 51: 10. /8/

"Öröm és boldogság lesz az alap Sionban, hálaadás, és a zene hangja." Ézs 51: 3.

"Boldogságod lesz Ő; és sokan fognak örvendezni az Ő születésének." Lk 1: 14.

"Én szüntetem meg… az öröm hangját, és a boldogság hangját; a vőlegény hangját, és a mennyasszony hangját." Jer 7: 34; 16: 9; 25: 10.

"És hallatszani fog ismét ezen a helyen… az öröm hangja, a boldogság hangja; a vőlegény hangja, és a mennyasszony hangja." Jer 33: 10, 11; és még máshol is.

Az örömöt és a boldogságot /joy, gladness / együtt említi az Ige ezekben a versekben, mert az öröm szót a jóra vonatkoztatva használja, és a boldogságot az igazságra vonatkozva; vagyis, az öröm a szeretetre vonatkozik, és a boldogság a bőlcsességre. Mert az öröm a szívhez tartozik, és a boldogság a lélekhez; vagyis az öröm az akarathoz tartozik, és a boldogság az értelemhez. Nyilvánvaló, hogy az Úr és az Egyház házassága is magában foglalja ezt a kettős kifejezést, amint ezt említi

"az öröm hangja és a boldogság hangja, a vőlegény hangja, és a mennyasszony hangja." Jer 7: 34; 16: 9; 25: 10; 33: 10, 11.

Mert az Úr a vőlegény, és az Egyház a mennyasszony.

Hogy az Úr a vőlegény, az látható Máténál: 9: 15; Márknál: 2: 19, 20; Lukácsnál: 5: 35.

és hogy az Egyház a mennyasszony, az látható a Jelenések könyvében: 21: 2, 9; 22: 17.

Ezért mondja Keresztelő János Jézusnak:

"Akinek mennyasszonya van, az a vőlegény." Jn 3: 29.

253. Az Isteni Jó és az Isteni Igazság házassága következtében a "Jehova Isten", és a "Jehova és Izráel Szentje" kifejezés olyan gyakran fordul elő az Ige minden részében az Ige minden részében, mintha ez nem is kettő, hanem csak egy lenne.

Mert Jehova az Urat jelenti, mint az Isteni Szeretet Isteni Jóságát; és Isten és az Izráel Szentje szintén az Urat jelenti, mint az Isteni Bőlcsesség Isteni Igazságát. Habár Jehovát és Istent, és Jehovát és Izráel Szentjét az Ige sok verse említi, mégis csak egyet jelentenek, amint az látható a "Tanítás a Megváltó Úrról" című munkában.

10. Eretnekségek alakulhatnak ki az Ige betű szerinti jelentéséből, de azokat megerősíteni ártalmas.

254. Fentebb megmutattam, hogy az Ige nem érthető tanítás nélkül, és hogy a tanítás hasonlít egy lámpához, amely láthatóvá teszi az eredeti igazságokat. Az azért van így, mert az Ige tisztán megfelelésekben íródott; következésképpen benne sok dolog az igazság megjelenítése, amelyek nem leplezetlen igazságok. Ezek közül sok a pusztán természeti ember felfogóképességének megfelelően megfogalmazott, mégpedig olyan módon, hogy az egyszerű ember is megérthesse azt a maga egyszerűségében, az értelmes is értelmes módon, és a bölcs is bölcsességben. Nos, mivel az Igére az a jellemző, hogy megjeleníti azokat az igazságokat, amelyek leplezett igazságok, ezért el lehet fogadni leplezetlen igazságokként is; és amikor ezeket megerősítik, hamisságokká válnak, amelyek önmagukban hamisságok. Minden eretnekség, múltbéli vagy jelenkori egyaránt, ami a Keresztyén világban található, azért keletkezett, mert az emberek az igazság megjelenítését fogadták el az eredeti igazságok helyett, és meg is erősítették azokat.

Maguk az eretnekségek nem kárhoztatják el az embereket; hanem az emberek az Igéből vett hamisságok megerősítése miatt kárhoztatnak, amelyek az eretnekségekben rejlenek; és a természeti ember okoskodása miatt, és a gonosz életvitel miatt. Mert minden ember az országának vagy szüleinek vallásába születik, és gyermekségétől kezdve be is vezetik abba. Később hozzátapad ahhoz, és nem tudja magát megszabadítani hamisságaitól, mert annak világi tevékenységét és képtelenségeit vallásos igazságokként érzékeli. Ami elkárhoztat, az a gonosz élet élése, együtt a hamisságok megerősítésével, egészen az eredeti igazság teljes szétrombolásáig. Az az ember nem esküszik a hamisságokra, aki ragaszkodik vallásának saját formáihoz, és hisz Istenben; és ha az egy Keresztyén, aki hisz az Úrban, szentnek tekinti az Igét, és a Tízparancsolatnak megfelelően a vallásos alapelvek szerint éli életét. Ezért, amikor hallja az igazságokat, és képességei szerint felfogja, el is fogadja azokat, és így meg is szabadul a hamisságaitól. Másképpen van azzal az emberrel, aki vallásának hamisságait megerősíti; mivel a megerősített hamisság benne marad, és nem lehet onnan kiirtani.

Mert megerősítése után ez olyan, mintha megesküdött volna az ember a hamisságra, különösen, ha az egybeesik az ő önszeretetével, vagy saját értelmének büszkeségével.

255. Beszélgettem a lelki világban némelyekkel, akik több korral előttünk éltek, és akik megerősítették magukat saját vallásuk hamisságaiban, és úgy találtam, hogy azok még mindig erősen hozzájuk tapadnak. Társalogtam néhány olyannal is abban a világban, akiknek ugyanaz a vallásuk volt, és ugyanazokkal az elképzelésekkel foglalkoztak, mint a többiek, de nem erősítették meg magukat annak hamisságaiban; és megtanultam, hogy ők, miután az angyalok oktatták őket, elvetették a hamisságokat, és elfogadták az igazságokat. Ezek üdvözültek, de a többiek nem. Halála után minden embert oktatnak az angyalok, és azokat fogadják be a mennybe, akik felfogják az igazságokat, és az igazságokból a hamisságokat. Azonban csak azok fogják fel az igazságokat, akik nem erősítették meg magukat a hamisságokban; de azok, akik megerősítették magukat a hamisságokban, azok nem kívánják látni az igazságokat; és ha azokat megmutatják nekik, elfordulnak, és vagy kinevetik, vagy meghamisítják őket. Ennek oka az, hogy a megerősítés /meggyőződés / belép az akaratba, és mivel az akarat az ember, úgy rendezi el az értelmet, ahogy neki tetszik; mivel az ismeret csak egyszerűen belép az értelembe, és nincs befolyása az akarat felett; következésképpen az ilyen ismeret nem /maga / az ember, hanem csak hasonlít valakire, aki áll egy épület bejáratánál vagy portáján, de mégsincs benn a házban.

256. Ez ábrázolható egy példával. Az Ige sok versében Isten tulajdonsága a düh, a harag és bosszúállás; és az is, hogy Ő büntet, a pokolba dob, kísért, és sok más hasonló természetű dolgot tesz. Az, aki gyermeki egyszerűségében ezt elhiszi, és féli Istent, és ezért ügyel arra, hogy ne kövessen el bűnt Ő ellene, az nem kárhozik el ezen egyszerű hite miatt. Azonban az elkárhozik, aki megerősíti magában azt a hitet, hogy a düh, a harag, a bosszúállás, és az olyan dolgok, amelyek eredete a gonoszságban van, azok létezhetnek Istenben; vagyis hogy Ő bünteti az embereket, és dühből, haragból és bosszúból a pokolba dobja őket. Az ilyen ember elkárhozik, mert szétrombolta az eredeti igazságot, amely az, hogy Isten maga a Szeretet, maga a Kegyelem, és maga a Jóság; s mivel Ő ez, ezért nem lehet dühös, haragos, és bosszúálló. Ezek a dolgok az Igében azért tulajdonságai az Istennek, mert ezek megjelenítések: az ilyen dolgok az igazság megjelenítései.

257. Az Ige betű szerinti jelentésében sok más dolog is az igazság megjelenítése, amelyek belsejükben rejtik az eredeti igazságot. Nem ártalmas az egyszerűségnek megfelelő igazság látszatában gondolkodni és beszélni; de ártalmas megerősíteni azokat, mivel a megerősítés által a benne rejlő Isteni Igazság szétrombolódik. Ezt a természetből vett példával lehet ábrázolni, azért, mert ami természeti, az inkább megvilágítja és tanítja az embereket, mint ami lelki. A szem számára a nap megjelenése okozza a nappalt, és a föld éves körforgását is. Ennek megfelelően mondják, hogy a nap felkel és lenyugszik; hogy ez okozza a reggelt, a delet, az estét és az éjszakát; és az év négy évszakát is, a tavaszt, a nyarat, az őszt és a telet, és következésképpen a napokat és az éveket. Valójában azonban a nap álló helyzetben van, a tűznek egyfajta óceánja az, mely körül a Föld kering, naponta megfordul a tengelyén, és az évi körforgását végzi. Az az ember, aki egyszerűségében és tudatlanságában azt feltételezi, hogy a nap végez körforgást, nem rombolja szét azt a természeti igazságot, hogy a Föld forog a tengelye körül, és éves körforgást végez a nappályán. De aki megerősíti, hogy a látszólagos mozgást a nap végzi, miként a természeti ember okoskodik, és különösen, ha azt feltételezi, hogy ez a hite az Igéből származik, amely /valóban / beszél a nap felkeléséről és lenyugvásáról, az érvényteleníti és szétrombolja az igazságot, /vagyis, amennyire ebben érdekelt? that is, as far as he is concerned / Azután alig láthatja az igazságot, még ha távcsővel bizonyítják is neki, hogy az egész csillagos ég is napi és éves mozgást végez látszólag, habár egyetlen csillag sem változtatja rögzített helyét a másikhoz viszonyítva. Hogy a nap mozog, az egy látszólagos igazság; de hogy az nem mozog, az egy eredeti igazság. Ennek ellenére mindenki a látszólagos igazságnak megfelelően beszél, mondván, hogy a nap kel fel és nyugszik le; és ez megengedhető, mert nem lehetséges kikerülni az ezen a módon való beszélést; de a gondolkodásban a kifejezésnek ezt a módját alkalmazni, és megerősíteni, hogy ez igaz, az az elme értelmességének nehézkessége és homályossága.

258. Ártalmas dolog megerősíteni az Igében található látszólagos igazságokat, mivel ezáltal téves következtetésekre jutunk, és ezzel a módszerrel az Isteni Igazság, amely benne rejlik, szétrombolódik. Ennek oka az, hogy az Ige betű szerinti jelentésének minden dolga, úgy egészében, mint részleteiben, kapcsolatban van /communicate / a mennyel; mert, miként azt fentebb megmutattam, a betű szerinti jelentés minden részében lelki jelentés van, amely felnyílik, amint az ember a mennybe jut; és a lelki jelentés tartalmazza az eredeti igazságot. Amikor tehát az ember alapvetően a hamisságokban van, és a betű szerinti jelentést arra használja, hogy megerősítse azokat, akkor a hamisságok átitatják azt a jelentést is; és amikor ez megtörténik, akkor az igazságok szétszóratnak. Ez az embertől a mennyig vezető úton történik meg. Ez olyan, mintha egy epével megtöltött fényes labdát dobna egyik személy a másiknak, és az szétrobbanna a levegőben, mielőtt elérné a másikat; és az epe szétszóródna. Továbbá, amikor beleszagolna az epétől bűzlő levegőbe, elfordulna, és száját becsukná, nehogy az megérintse a nyelvét. Ezt hasonlítani lehet bőrrel bevont üveghez, ami férgekkel teli ecetet tartalmaz, körülötte cédrus ágakkal, s amely ugyanilyen módon szétrobban. Ennek szaga émelyítő, egy másik személy azonnal kiszellőztetné azt, hogy megelőzze a bűz bejutását az orrába. Hasonlítható továbbá egy mandula héjához, amelyen belül, mandula helyett egy újszülött kígyó van. A héj széttöretvén, elvitetik ez a kígyó a szél által mások szemébe, akik természetesen elfordulnak, hogy elkerülhessék ezt. Így van ez azzal az Igét olvasóval, aki a hamisságokban van, és aki az Ige betű szerinti jelentésének minden részét arra használja, hogy megerősítse azokat. Akkor az Ige egyfajta módon elfordul a mennytől, nehogy bármi szenny beléphessen oda és felzaklassa az angyalokat. Mert amikor a hamisság érintkezésbe jut az igazsággal, az hasonló ahhoz, mint amikor egy tű hegye megérint egy idegszálat; vagy a szem bogarát. /pupilláját / Amint azt jól tudjuk, az idegszál azonnal összehúzza magát spirállá, visszahúzódik önmagába; és a szem, a tű első érintésére, beborítja magát a szemhéjjal. Ezekből a példákból nyilvánvaló lehet, hogy a meghamisított igazság szétrombolja a kapcsolatot a mennyel, és bezárja azt. Ez az oka annak, amiért káros megerősíteni bármely eretnek hamisságot.

259. Az Ige hasonlít egy kerthez, egy mennyei paradicsomhoz, amelyben mindenféle finomságok és gyönyörűségek vannak, finomságok a gyümölcseiben, és gyönyörűségek a virágaiban. A kert közepén van az élet fája; és a közelében az élet vizének forrása, s erdei fák a kert körül. Az az ember, aki a tanításból eredően alapvetően az Isteni Igazságokban van, az a kert közepén tartózkodik, ahol az élet fája van, és ténylegesen élvezi annak finomságait és örömeit. Azonban az, aki az igazságok alapjait nem a tanításból, hanem csak a betű szerinti jelentésből ismeri, az csak külső szélén él, és csak az erdőt látja; de az, aki a hamis vallásosság tanítását fogadja el, és megerősíti annak hamisságát a saját elméjében, az nem hogy az erdőben nem lakik, hanem a mögötte lévő homokos helyen, ahol egyáltalán nincs fű. Hogy ezeknek az embereknek haláluk után ilyen a megfelelő állapotuk, azt megmutattam a "Menny és pokol" című munkámban.

260. Tudni kell továbbá, hogy a betű szerinti jelentés őrzi a benne rejlő eredeti igazságokat, nehogy azok károsodást szenvedjenek. Ebben a tekintetben az őrzés az, hogy fordíthatók erre és arra is, és magyarázhatja mindenki a saját felfogásának megfelelően, anélkül, hogy annak belső tartalma károsodna, vagy sérülést szenvedne. Nem okoz kárt az, hogy a betű szerinti jelentést a különböző személyek különbözőképpen értelmezik: de kárt okoz, amikor olyan hamisságok jutnak be, amelyek ellentétesek az Isteni Igazsággal. Ez azonban csak azoknak az esetében történik meg, akik megerősítik önmagukat a hamisságokban. Ezen a módon sérülést okozhat az Igének; ezt megelőzendő, a betű szerinti jelentés őrként cselekszik azoknál, akik a vallásukból eredő hamisságokban vannak ugyan, de akik még nem erősítették meg azokat a hamisságokat. Az Ige betű szerinti jelentése őrt /őrzést /jelent, s az Igében kérubként van leírva. Ezt az őrt jelenti a kérub, aki, Ádámnak és feleségének Éden Kertjéből való kiűzetése után, a bejárathoz rendeltetett. Ennek leírása az, amikor Jehova Isten kiűzte az embert,

"És helyezte Éden kertjének keleti oldalához a Kérubokat, lángoló karddal, hogy forgassák mindazok felé, akik az élet fája felé tartanak." 1Móz 3: 23, 24.

Senki sem tudhatja, mit jelentenek ezek a szavak, csak akkor, ha ismeri a kérub, az Éden kertje, benne az élet fája, és a minden felé villogó lángoló kard jelentését. Ezek részletesen megmagyaráztatnak a saját fejezetükben a "Mennyei Titkok" című munkában, amely Londonban jelent meg, a következőképpen: a kérubok jelentik az őröket; /őrzést / az élet fájához vezető út az Urat jelenti; amit az emberek elnyernek az Ige lelki jelentésének igazságai segítségével; és a mindenfelé villogó lángoló kard az Isteni Igazságot jelenti a végsőkben, amelyet, az Ige betű szerinti jelentéséhez hasonlóan, ugyanígy lehet forgatni. Ugyanezt jelentik az arany kérubok melyeket a kegyelem székének karfái fölé helyeztek, s mely a frigyláda fölött volt a sátorban. 2Móz 25: 18-21. A frigyláda az Igét jelentette, mert a Tízparancsolat volt annak első tartalma; és a kérubok az őrgárdát jelentették. Ennek következtében beszélt az Úr Mózessel a kérubok között,

2Móz 25: 22; 37: 9; 4Móz 7: 89.

A természeti jelentés alapján beszélt, mert Ő sohasem beszél az emberrel, csak a teljességből, és az Isteni Igazság a betű szerinti jelentésében van a saját teljességében, miként láttuk azt fentebb, a 214-224. pontban. Azonos a jelentése a kéruboknak a sátor függönyein, és a leplek fölött. 2Móz 26: 31; mert a sátor függönyei és fátylai jelentik a menny és az Egyház végső dolgait, és következésképpen az Igéét is, 220. pont; a faragott kéruboknak is a Jeruzsálemi templom falain és kapuin ez a jelentése, 1Kir 6: 29, 32, 35, amint a fentebb látható, a 221. pontban; és az új templomban lévő kéruboknak is, Ezék 41: 18, 19, 20.

Mivel a kérubok jelentik az őrzést, nehogy az Urat, a mennyet és az Isteni Igazságot, amint ezek az Ige belsejében vannak, közvetlenül megközelíthessék a közvetett megközelítés helyett, a végsőkön keresztül, ezért Tírusz királya azt mondja:

"Te voltál a teljesség pecsétje, bőlcsességgel teljes, és szépségben tökéletes. Édenben, az Isten kertjében voltál; minden drágakő téged borított… a te oltalmad alatt állt, Téged, ó kérub, oda állítottalak, hogy őrizzed… Szét foglak rombolni téged, ó, oltalmazó kérub, aki a tüzes kövek közül jöttél." Ezék 28: 12, 13, 14, 16.

Tírusz az Egyházat jelenti, mint az igaz és a jó megismerését; és ezért Tírusz királya az Igét jelenti, amely az ismeret forrása. Nyilvánvaló, hogy a király itt az Igét jelenti annak végsőiben, és a kérubok az őrzést, mert írva van: "Te voltál a teljesség pecsétje, minden drágakő a te oltalmad alatt állt; téged, ó kérub, állítottalak, hogy őrizzél," és "Ó oltalmazó kérub." Az ismét megemlített drágakövek itt a betű szerinti jelentés tartalmát jelentik, amint a fentebb látható, a 217, 218. pontokban.

Mivel a kérubok az Igét jelentik a végsőkben, és az őrzést is, ezért mondja Dávid:

"Jehova meghasította az egeket is, és lejött… és Ő kérubon lovagol." Zs 18: 9, 10.

"Ó Izráel Pásztora… Aki a kérubok között lakozol, ragyogj fel." Zs 80: 1.

"Jehova a kérubok között ült." Zs 99: 1.

Kérubon lovagolni, és ülni rajtuk az Ige végső értelmét jelenti. Az Isteni Igazságot az Igében, és ennek az Igazságnak a természetét a négy állat /lélek, animals / írja le, amelyeket szintén kéruboknak neveznek, Ezékiel 1; 9; és 10; és a négy lélek is a trón közepében, és a trónhoz közel, Jel 4: 6; és a következő versek. Lásd még a "Feltárult Apokalipszis," című munkát, amely Amszterdamban jelent meg. 239, 275, 314.

9. Az Úr, amikor a világban volt, beteljesített az Igében lévő minden dolgot, és így Ő lett az Ige, vagyis az Isteni Igazság, egészen a végsőkig.

261. Azt, hogy az Úr, amikor a világban betöltött mindent, ami az Igében róla szólt, és így Ő lett az Isteni Igazság, egészen a végsőkig, a követező versek jelentik Jánosnál:

"És az Ige testté lett, és közöttünk lakozott, és láttuk az Ő dicsőségét, az Atya egyszülöttének dicsőségét, mely teljes kegyelemmel és igazsággal." Jn 1: 14.

Testté lenni az Igévé válást jelenti a végsőkben: és ez az, amivé az Úr lett; vagyis az Ige a végsőkben, Ő megmutatta ezt a tanítványainak, amikor átváltozott, /transfigured /

Mt 17: 2-9; Mk 9: 2-9; és Lk 9: 28-36.

Írva van, hogy Mózes és Illés megjelent dicsőségben; Mózes az Igét jelenti, azt, ami általa íratott, és egészében a történelmi Igét; és Illés a prófétai Igét jelenti. Az Úr, mint az Ige a végsőkben, János előtt is kiábrázoltatott a Jelenések könyvében, 1: 13-16, ahol az Ő leírásának minden része az Isteni Igazságot, vagyis az Igét jelenti a végsőkben. Valójában az Úr volt a Megtestesülés előtt is az Ige, vagy az Isteni Igazság, de annak első alapelvében; mert azt mondja:

"A kezdetben is az Ige volt, és az Ige Istennel volt, és az Ige volt az Isten." Jn 1: 1.

Amikor azonban az Ige testté lett, akkor az Úr lett az Ige a végsőkben is; és ennek a ténynek az alapján nevezzük Őt

Az Elsőnek és az Utolsónak. Jel 1: 8, 11, 17; 21: 6; 22: 12, 13; Ézs 44: 6.

262. Az Úr betöltött mindent az Igében, amint az nyilvánvaló azokból a szakaszokból, amelyekben írva van, hogy a Törvény és az Írások Általa töltettek be, és hogy minden dolog elvégeztetett; miként a következő versekben. Jézus mondja:

"Ne gondoljátok, hogy a Törvény és a Próféták eltörlése miatt jöttem: nem azért jöttem, hogy pusztítsak, hanem hogy betöltsek." Mt 5: 17.

Jézus "bement a zsinagógába… és felállt, hogy olvasson. Odavitték Hozzá Ézsajás Próféta Könyvét, és amikor kinyitotta a Könyvet, azon a helyen nyílt ki, ahol írva volt, hogy Jehova Lelke szállt rám, mert Ő kent fel engem, hogy hirdessem a Jó Hírt a szegényeknek; Ő küldött engem, hogy gyógyítsam a megtört szívűeket, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, és visszaadjam a vakok látását… hogy hirdessem az Úr kedves esztendejét. És ezzel bezárta a Könyvet;" és Ő mondja: "Ma teljesedett be az Írás a fületek hallására." Lk 4: 16-21.

"Hogy az Írás beteljesedjen: aki Velem ette a kenyeremet, az emelte fel a sarkát ellenem." Jn 13: 18.

"Senki sem veszett el közülük, hanem csak a pusztítónak a fia: hogy az Írás beteljesedjék." Jn 17: 12.

"Hogy beteljesedjék a beszéd, amelyek mondott: Azok közül, akiket nekem adtál, senkit sem vesztettem el." Jn 18: 9.

Jézus mondja Péternek: "Tedd vissza kardodat a helyére… Mert hogyan teljesedhetne be az Írás másként, amikor így kell lennie? … Mert mindez azért történt, hogy az Írás beteljesedhessen." Mt 26: 52, 54, 56.

"Mert az Ember Fia valóban elmegy, amint felőle írva van… azért, mert az Írásnak be kell teljesednie." Mk 14: 21, 49.

"És az Írás beteljesedett, amint mondatott, és Ő a bűnösök /áthatolók, áthágók, transgressors / közé számláltatott." Mk 15: 28; Lk 22: 37.

"Hogy az Írás beteljesedjen, amint mondatott: Elosztották ruháimat maguk között, és köntösömre sorsot vetettek." Jn 19: 24.

"Ezután, tudván Jézus, hogy elvégeztetett minden dolog az Írás beteljesedéséhez," Jn 19: 28.

"Mikor pedig Jézus elfogadta az ecetet, azt mondta: Elvégeztetett." vagyis, beteljesedett. Jn 19: 30.

"Azért cselekedte ezeket a dolgokat, hogy az Írás beteljesedjen: Az Ő csontja meg ne törettessék. És ismét, másik helyen mondja az Írás: Néznek majd arra, akit ők átszegeztek." Jn 19: 36, 37.

Hogy az egész Ige Őrá való tekintettel íródott, és hogy Ő azért jött a világba, hogy azt beteljesítse, Ő tanította a tanítványoknak, eltávozása előtt, ezekkel a szavakkal:

"Akkor Ő azt mondta nekik, Ó, ostobák, és rest szívűek mindannak elhívésére, amit a próféták mondtak! Hát nem ezeket a dolgokat kellett a Krisztusnak elszenvednie, és úgy mennie be az Ő dicsőségébe? És Mózesnél kezdve a Prófétákig, kezdte magyarázni nekik az Írásokat, azt, ami Felőle íratott meg." Lk 24: 25-27.

Továbbá, Jézus mondja:

"Minden dolognak be kell teljesednie, ami megíratott Mózes törvényében, a Prófétáknál és a Zsoltárokban Felőlem." Lk 24: 44.

Hogy az Úr, amikor a világban volt, beteljesítette az Igét, egészen annak legkisebb részéig, az nyilvánvaló az Ő saját szavaiból:

"Mert bizony mondom néktek, Még a menny és a föld is elmúlik, de egy vessző vagy egy pont sem múlik el a törvényből, amíg be nem teljesedik." Mt 5: 18.

Ezekből a versekből most már világosan látható, hogy a törvény minden dolgának betöltése az Úr által nem azt jelenti, hogy Ő beteljesítette a Tízparancsolatot, hanem hogy minden dolgot az Igében. A minden dolog beteljesítése az Igében a törvényt is jelenti, amint az nyilvánvaló a következő szakaszokból:

"Jézus válaszolt nekik: Nincs-e megírva a ti törvényetekben, Én mondom, istenek vagytok?" Jn 10: 34.

De így van megírva a Zs 82: 6-ban is.

"Válaszoltak Neki az emberek: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad." Jn 12: 34.

És ez íratott meg a 89. Zsoltár 29, a 110: 4-ben, és Dánielnél, a 7:14-ben is.

"Hogy beteljesedjék, ami megíratott az ő törvényükben: Ok nélkül gyűlöltek Engem." Jn 15: 25.

És a 35. Zsoltár 19. versében is ez íratott meg.

"Könnyebb az égnek és a földnek elmúlnia, mint hogy a törvényből egy pontnak is elesnie." Lk 16: 17.

Ezekben a versekben - és más versekben is az egész Igében, - a törvény a teljes Szent Írást jelenti.

263. Kevéssé érthető, miként lehet az Úr az Ige, mert általában azt feltételezik, hogy az Úr, az Ige segítségével megvilágosíthatja és taníthatja az embereket, és mégsem lehet Őt, úgymond, Igének nevezni. Tudni kell, hogy minden ember az ő saját akarata és a saját értelme, és így az egyik személy megkülönböztethető a másiktól. Mivel az akarat a szeretet befogadója, és így a szeretet minden jóságának is, és mivel az értelem a bőlcsesség befogadója, s így ennek a bőlcsességnek minden igazságának is, ebből az következik, hogy minden ember a saját szeretete és a saját bőlcsessége, vagy ami ugyanaz, a saját jója, és a saját igazsága. Az ember nem más okból ember, hanem csak emiatt, és nincs semmi más benne, ami emberi. Az Úr esetében a helyzet az, hogy Ő maga a Szeretet és maga a Bőlcsesség, így maga a Jó, és maga az Igaz; és azáltal lett Ő ez, mert betöltött minden jót és minden igazat az Igében. Mert aki nem gondol és beszél semmi mást, csak igazat, az igazzá válik; és aki nem akar és tesz semmi mást, csak jót, az jósággá válik. Így az Úr azáltal, hogy betöltött minden Isteni Igazságot és minden Isteni Jót az Igében, úgy természeti jelentésében, mint lelki jelentésében, Ő maga lett a Jó, és maga az Igaz, és így az Ige is.

 

12. Az Ige előtt, amely most a világban van, volt egy Ige, amely elveszett.

 

264. Azon Ige előtt is, amely Mózes és a Próféták által adatott Izráel népének, az áldozás általi istentisztelet ismert volt, és az emberek prófétáltak Jehova szája által. Ez nyilvánvaló abból, amit Mózes könyveiben feljegyeztetett. Az áldozás általi istentisztelet ismert volta látható a következő hivatkozásokból.

Izráel gyermekeinek megparancsoltatott, hogy rombolja szét a Pogányok oltárait, törjék szét a képeiket, és vágják ki a ligeteiket. 2Móz 34: 13; 5Móz 7: 5, és 12: 3.

Izráel a Sittimben kezdte el a paráználkodást Moáb lányaival, és hívta az embereket, hogy az ő isteneiknek áldozzanak, és az emberek velük ettek. 4Móz 25: 1, 2.

Bálám, aki Szíria országából való volt, oltárokat építtetett, és marhákat és juhokat áldozott. 4Móz 22: 40; és 23: 1, 2, 14, 29, 30.

Szintén az Úrról prófétált, mondván, hogy Jákóbból Csillag származik, és királyi Jogar támad Izráelből. 4Móz 24: 17; és hogy Jehova szájából prófétált. 4Móz 22: 13, 18; 23: 3, 5, 8, 16, 26; és 24: 1, 13.

Ezekből a szakaszokból világos, hogy az Isteni tisztelése nagyon hasonló ahhoz, mint amit Mózes rendelt el Izráel emberei között, és ez létezett a pogányok között is. Hogy ez létezett Ábrahám ideje előtt is, nyilvánvaló abból, amit Mózes írt az 5Móz 32: 7, 8-ban; de még jobban meglátható abból a tényből, hogy Melkisédek, Sálem királya kenyeret és bort hozott, és megáldotta Ábrámot; és hogy Ábrám adott neki tizedet mindenből, 1Móz 14: 18-20. Melkisédek az Urat képviselte, mert őt a legfelségesebb Isten főpapjának nevezte, 1Móz 14: 18; és azt mondta az Úr Dávidnál,

"Te vagy a főpap örökké, a Melkisédek rendje szerint." Zs 110: 4.

Ezért hozott Melkisédek kenyeret és bort, az Egyház legszentebb dolgait, mivel azok a szentségek az Úrvacsorában. Emellett van még sok más bizonysága is annak, hogy az Izraelita Igét megelőzően létezett egy Ige, amelyből ilyen kinyilatkoztatások eredtek.

265. Hogy az Ige létezett a Régiek között is, az nyilvánvaló Mózes írásaiból, amelyben ezt említi, és idézeteket is ad belőle, 4Móz 21: 14, 15, 27-30. Ezeket a történelmi részeket nevezik "Jehova Háborújának," és a prófétai részeket "Kinyilatkoztatásoknak." Ennek az Igének a történelmi részeiből idézi Mózes a következőket:

"Azért ez mondatik a "Jehova Háborúja" könyvében: "Kijövök Szúfából Arnon patakjai felé, és a vízforrások patakjaihoz, amelyek arra felé folynak, ahol Ar lakosai vannak, és Moáb határánál haladnak." ( Hiteles, vagy kanonizált verzió: Ami a Vörös Tenger partján van, Vaheb és Szufa, és Arnon patakjánál, és patakok folyásánál, amely Ar lakói felé folyik, és Moáb határán fekszik.) 4Móz 21: 14, 15.

Abban az Igében, éppúgy, mint a miénkben, Jehova háborúi jelentik és leírják az Úr harcait a poklokkal, és az Ő győzelmeit felettük, amikor a világba kellett jönnie. Szintén ugyanezek a harcok értetnek és iratnak le a mi Igénk történeti részeinek sok részében is, mint Józsué háborúiban Kánaán földjének nemzeteivel, és a Bírák és Izráel királyainak háborúiban.

Annak az Igének a prófétai részeiből idézem a következőket:

"Ezt mondják a példabeszédmondók: Jöjjetek Hesbonba! Építsétek és készítsétek Szihon városát! Mert tűz jön ki Hesbonból, láng Szihon városából! Megemésztette Art, Moábnak városát, Arnon magaslatainak urait. Jaj néked, Moáb, elvesztetek, Kámosnak emberei! Menekülés lett része fiaidnak, és lányaidnak fogság Szihonban, az Amoriták királya alatt. Mi lövöldöztük őket, és elveszett Hesbon Dibonig, és elpusztítottuk Nofáig, amely Medebáig ér." 4Móz 21: 27-30.

A fordító az 'Enunciators'-t példabeszédmondók-kal adja vissza, /'composers of proverbs / de azokat 'Enunciatoroknak', (nyilatkozóknak) kellene nevezni, és szerzeményüket "prófétai nyilatkozatnak", amint az nyilvánvaló a "Mosalim" szó jelentéséből a Héber nyelvben, amely nem csak közmondást jelent, hanem prófétai nyilatkozatot is; miként a 4Móz 23: 7, 18; és a 24: 3, 15-ben. Írva van, hogy Bálám kimondta az ő "nyilatkozatát" (példázatát), amely szintén prófétai volt, az Úrral kapcsolatban. Az ő nyilatkozatát "Másal"-nak hívták, egyes számban; továbbá, amiket Mózes idézett, azok nem közmondások, hanem próféciák.

Hogy az az Ige, a miénkhez hasonlóan, Isteni ihletésű volt, az nyilvánvaló a Jeremiástól idézett szakaszból, ahol szinte ugyanezt a nyelvezetet használja:

"Tűz jön ki Hesbonból… és láng Szihon közepéből, és elnyeli Moáb sarkát, és Shaon fiainak fejéről a koronát. Jaj neked Moáb! Kemos emberei elpusztultak, mert a te fiaid fogságban múlnak el, és lányaid is fogságban." Jer 48: 45, 46.

Hozzátéve ahhoz a Könyvhöz, megemlítés történik a régi Igéről Dávid és Józsué prófétai Könyvében is, megnevezve, Jáser-nek, avagy az Oszlop könyvének nevezve azt. Dávid hivatkozik erre a következő szakaszban:

"Dávid siralma… Saul és Jonatán felett… (íjdal ez) rendelet ez, hogy megtanulják Júda fiai az íj használatát; íme írva van Jáser könyvében." 2Sám 1: 17, 18.

Józsuénál ebben a versben említik:

Józsué mondja, "Nap, állj meg Gibeon fölött; és te, Hold, Ajalon völgyében! … Hát nincs ez megírva Jáser könyvében?" Józs 10: 12. (13)

266. Ezekből a szakaszokból nyilvánvaló, hogy a régi Ige létezett a világban, különösen Ázsiában, az Izráelita Igét megelőzően. Ez az Ige megőrződött a mennyben azok között az angyalok között, akik abban az időben éltek; és napjainkig tovább él a nagy Tatárok népe között, /Great Tartary / amint az látható a Szent Írásról szóló fejezet záradékának harmadik elbeszélésében.

 

13. Az Ige segítségével azok számára is van világosság, akik az Egyházon kívül születtek, és nincs birtokukban az Ige.

267. Nem lehetséges az összekapcsolódás a mennyel, ha a földön nem létezik valahol egy Egyház, amelynek birtokában van az Ige, s amelynek segítségével az Úr ismertté lehet; mert az Úr a menny és a föld Istene, és Nélküle nincs üdvözülés. Hogy az Úrral való összekapcsolódás, és a társulás az angyalokkal az Ige segítségével történik meg, az látható fentebb a 234-240. pontokban. Elegendő az, hogy egy Egyház legyen, amelynek birtokában van az Ige, még ha viszonylag kevés személyből is áll az; mégis, az Ige segítségével az Úr jelen lehet az egész világon, mert ez az eszköz az, amelynek segítségével megvalósul az összekapcsolódás a menny és az emberi faj között.

268. Most meg fogom mutatni, hogyan van jelen az Úr és a menny, és miként valósul meg velük az összekapcsolódás az Ige segítségével, az egész világon keresztül. Az Úr szeme előtt az egész angyali menny olyan, mint egy ember. Az Egyház is ilyen a földön; és hogy ténylegesen emberi alakot öltve tűnik föl, látható a Menny és pokol című munkában, az 59-87. pontokban. Ebben az Emberben van az Egyház, - ahol az Igét olvassák, és amelynek segítségével az Úr ismertté válik - amely hasonlítható a szívhez és a tüdőkhöz: az Úr mennyei királysága hasonlít a szívhez, és az Ő lelki királysága a tüdőkhöz. Mivel e kettő a forrása az életnek az emberi test minden más tagjában, zsigerében és szervében, amelyek által ezek fennállnak és élnek, éppen így tesz mindazokkal az egész világon, akiknek vallásuk van, imádják az Istent, és jó életet élnek, s ezáltal ennek az Embernek a részét alkotják. Ők képviselik a tagokat és a zsigereket kívülről, a mellkast, amelyben a szív és a tüdők vannak, és ők az Úrral és a mennyel együtt léteznek és élnek, egységben az Egyházzal, az Ige segítségével. Mert a Keresztyén Egyházban az Ige az élet, a világ többi része számára is, az Úrtól a mennyen keresztül, éppúgy, miként az egész test tagjai és zsigerei átveszik az életet a szívtől és a tüdőktől. A kapcsolódás módja is hasonló közöttük; és ennek az oka az, hogy a Keresztyének, akik között az Igét olvassák, alkotják ennek az Embernek a mellkasát. Ők vannak a középpontban, és körülöttük vannak a Római Katolikusok; ezek körül ismét a Mohamedánok, akik elismerik az Urat, mint nagy Prófétát, és Isten Fiát. Ezek után következnek az Afrikaiak, míg Ázsia és India népei körülveszik ezeket kívülről.

269. Hogy ez teljes egészében mennyei igazság, az abból a tényből következtethető, hogy hasonló állapotban van ott minden társaság; mert minden társaság egy menny, kisebb arányban, és szintén emberi formában vannak. Ez meglátható a Menny és pokol című könyv 41-87. pontjaiban. A menny minden társaságában azok, akik annak közepén vannak, hasonló módon képviselik a szívet és a tüdőket; és ők élvezik a legnagyobb világosságot. Ez a fény, az igazság felfogásának következtében /megfelelően / magától szétterjed a középpontból a szélek felé minden irányban, s így távolodva minden társaságot elér, és így emelve fel minden tagot, átadva nekik a lelki életet. Megmutatták nekem, hogy amikor azok a középpontban, akik a szív és a tüdők tartományát alkotják, és akik nagyobb fényességben voltak, eltávolíttattak, akkor azok, akik körülöttük voltak, saját értelmük homályosságából érzékeltek, és azon siránkoztak, hogy az ő igazság-érzékelésük milyen gyarló. Amint azonban az előbbiek visszatértek, a világosság újra megjelent, és korábbi igazság-felfogásuk is helyreállt. Ez ábrázolható a szív és a tüdők, valamint e világ napja befolyásának összehasonlításával, amely okozza a fák és a növények növekedését, egészen a sarkokig és a homályos területekig, feltéve, hogy a nap a horizont felett van. Így van az Úrból származó fénnyel és a meleggel is, amely a menny Napja; mert az a fény lényegében Isteni Igazság, amelyből az angyalok és az emberek minden értelmessége és bőlcsessége származik. Ezért mondja tehát az Ige, hogy

ez az Istennel volt, és Isten volt; hogy megvilágosított minden embert, mert ezért jött a világba; és hogy ez a világosság a sötétségben ragyogott. Jn 1: 1, 5, 9.

Az Ige ezért az Urat jelenti, mint Isteni Igazságot.

270. Ezekből a megfontolásokból nyilvánvaló, hogy az Ige, melyet a Protestánsok és a Reformátusok birtokolnak, megvilágosít minden nemzetet és minden embert a lelki kapcsolattal /communication /; továbbá, hogy az Úr gondoskodott arról, hogy mindig legyen a földön egy Egyház, ahol az Igét olvassák, és az Úr ezáltal ismertté teheti magát. Amikor tehát az Ige már majdnem teljesen elpusztult a Római Egyház miatt, az Úr Isteni Gondviselése által megtörtént a Reformáció, aminek következtében az Ige kiszabadult a rejtekhelyéről, (ahova eldugták) azaz úgymond, használatba került. Továbbá, amikor az Ige a Zsidó nemzetnél teljesen meghamisítódott és beszennyeződött, és teljesen hatástalanná vált, tetszett az Úrnak, hogy leszálljon a mennyből, és eljöjjön, mint az Ige, és betöltse azt, és így megújítsa és helyreállítsa azt, ismét világosságot adva a föld lakóinak, az Ő szavainak megfelelően:

"Az emberek, akik sötétségben ültek, nagy világosságot láttak; és azoknak, akik a halál területén és árnyékában ültek, világosság támadt fel." Ézs 9: 2; Mt 4: 16.

271. Előre megmondatott, hogy a jelenlegi Egyház végén sötétség fog támadni, mert tévesen fogják fel azt, hogy az Úr a menny és föld Istene, valamint a hit és a könyörületesség elkülönítése miatt. Ezért, nehogy az Ige eredeti értelmezése elpusztuljon, és így az Egyház is, tetszett az Úrnak, hogy most fedje fel az Ige lelki jelentését, amely számtalan dolgot tartalmaz, s melynek segítségével az Igéből eredő igazság majdnem megszűnt világosságát helyre lehet állítani. Hogy az igazság világossága majdnem eltöröltetett a jelenlegi Egyház végén, az a Jelenések könyvének sok versében előre megmondatott, és az Úrnak a következő szavai is ezt jelentik:

"Közvetlenül azoknak a napoknak nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold is visszavonja fényét, és a csillagok az égről leesnek, és a mennyek erői megrendülnek… és aztán meglátják az Ember Fiát az ég felhőiben eljőni, hatalommal és dicsőséggel." Mt 24: 29, 30.

A nap itt az Urat jelenti, mint szeretetet; a hold is az Úr, mint hit; a csillagok is az Úr, mint az igazság és a jóság megismerése; az Ember Fia az Úr, mint az Ige; a felhő az Ige betű szerinti jelentése; a dicsőség az Ige lelki jelentése, ami a betű szerint jelentésen keresztül átragyog; és a hatalom az Ige ereje.

272. Megengedtetett nekem, hogy sok tapasztalás által megtudjam: az ember az Ige segítségével van kapcsolatban a mennyel. Amikor átolvastam az Igét Ézsajás első fejezetétől Malakiás utolsó fejezetéig, és Dávid Zsoltárait, szilárdan tartva gondolatomban a lelki jelentést, megengedtetett nekem, hogy világosan érzékeljem, hogy minden vers kapcsolatban áll néhány társasággal a mennyben, és hogy ezen a módon az egész Ige kapcsolatban van a menny egészével. Így nyilvánvaló volt, hogy miként az Úr az Ige, úgy a menny is az Ige, mivel a menny az Úrból eredően menny, és az Úr az Ige által a Minden az egész mennyben.

14. Az Ige nélkül senkinek sem lehetne semmilyen tudomása Istenről, a mennyről és a pokolról, a halál utáni életről, és még kevésbé az Úrról.

273. Vannak némelyek, akik azt az erős meggyőződést tartják fenn magukban, hogy az Ige nélkül is tudna az ember az Isten létezéséről, a mennyről és a pokolról, és mindenről, amiről egyébként az Igéből tanult. Ezért, mivel ők nem az Igében hisznek, hanem önmagukban, senki nem érvelhet /bizonyíthat / nekik az Igéből, hanem csak a természeti okoskodás világosságából. Vizsgáld meg hát ezt az ésszerűség fényénél, és azt fogod találni, hogy az élet két képessége van meg az emberben, megnevezve, az értelem és az akarat; és hogy az értelem az akarat alávetettje (subject), de az akarat nincs alávetve az értelemnek: mert az értelem pusztán megmutatja és jelzi, hogy mit kellene tennie az akaratnak. (akaratból) Ezért van az, amiért sok, természeti értelemben világos elméjű ember, akik az élet erkölcsi alapelveit különösen világosan értik, és mégsem azoknak megfelelően élnek; másként lenne, ha ők akarnák is ezeket a dolgokat. Vizsgálódj tovább, és azt fogod találni, hogy az ember akarata az ő sajátja (proprium), amely születésétől kezdve gonosz; és ennek következtében a hamisság áthatotta az értelmét. Megtanulva ezeket a dolgokat, érzékelni fogod, hogy maga az ember nem vágyik megérteni semmi mást, hanem csak azt, ami az ő akaratának sajátjából jön; és ha csak nincs valami más forrása a megismerésének, az ember az ő saját akaratából nem vágyik megérteni semmi mást, csak azt, ami önmagával és a világgal van kapcsolatban; minden, ami ezen túl van, az sötétségben van. Például, amikor a napra, a holdra és a csillagokra tekint, azoknak a saját eredetére, akkor nem képes másként rájuk gondolni, csak úgy, hogy azok önmaguktól eredtek. Nem képes semmit sem mélyebben elgondolni, ahogyan a tanult emberek sem képesek a világban, akik, habár tudják az Igéből, hogy Isten teremtett minden dolgot, mégis a természetet ismerik el saját teremtőjeként. Még inkább így tesznek azok, akik semmit sem tudnak az Igéről. Hihető, hogy Arisztotelész, Ciceró, Szeneka és más régi bőlcsek, akik először írtak Istenről és a lélek halhatatlanságáról, tudásukat a saját értelmükből eredeztették? Nem, mert mások hagyományából nyerték ezt az ismeretet, akik először a régi Igéből tanultak, amelyet fentebb említettem. És nem csináltak írásokat a természeti vallásról, /?/ mintha önmaguktól származna a tudásuk: ők csak megerősítették az ésszerű levezetést, amit az Egyházból tanultak, amely birtokolta az Igét; de az lehetséges, hogy közülük néhányan, akik az igazságokat erősítették, nem hittek azokban.

274. Megengedtetett nekem, hogy lássak távoli szigeteken született embereket, akik a polgári dolgokban ésszerűek voltak, és mégsem tudtak semmit Istenről. A lelki világban ezek majmoknak tűntek; de emberek lévén, azzal a képességgel születtek, hogy befogadhassák a lelki életet, őket az angyalok oktatták; és hogy ez az élet eljutott hozzájuk, mivel az Úrról olyan ésszerű felfogást formáltak, hogy Ő egy Ember. Hogy önmagában mi az ember, az teljesen nyilvánvaló azokból a pokolban, ahol szintén vannak főpapok és tudósok, akik egyáltalán nem kívánnak hallani Istenről, és ezért nem tudják kiejteni az Ő nevét. Láttam ezeket, és beszéltem néhánnyal közülük. Beszéltem azok közül is néhánnyal, akik haragtól égtek és dühöngtek, amikor bárkit beszélni hallottak az Úrról. Fontold meg azért, hogy mit szeretne az az ember, aki soha sem hallott az Úrról, amikor ilyen a jelleme azoknak, akik beszéltek az Úrról, írtak és prédikáltak Róla. Ők a gonosz akaratból ilyenek; és az akarat, miként előzőleg mondtam, vezeti az értelmet, és megfosztja azt minden igazságtól, amit az Igéből nyerhetne. Ha az ember magától tudhatná, hogy van Isten, és halál utáni élet, miért nem fedezi fel, hogy az ember a halála után is ember? Miért képzeli azt, hogy a lelke vagy szelleme hasonló a szélhez vagy az éterhez, amelyeket sem a szemével nem lát, sem a fülével nem hall, és a szájával sem beszél, mindaddig, amíg újra nem egyesül a saját halott testével és csontvázával? Azt képzeli ezért, hogy a tanítás egyedül az ésszerűség világosságából ered; nem szeret tanulni, hogy önmagát imádhassa, amint azt korszakokkal ezelőtt tették, és még ma is teszik némelyek, akik pedig tudják az Igéből, hogy Istent kell egyedül imádni? Nem származhat más imádás az ember sajátjából, mint a napnak és a holdnak az imádása.

275. A vallás a legrégibb időktől fogva létezik, és a föld lakói mindenhol elismerték Istent, és némelyek tudtak a halál utáni életről. Ez a tudás nem önmaguktól eredt, vagy a saját értelmességükből, hanem a régi Igéből, amit fentebb a 264-266. pontokban említettem; és a későbbi időkben az Izraelita Igéből. Ez a két Ige a vallás formájában elterjedt Indiáig és szigetekig, Egyiptomon és Etiópián keresztül Afrika királyságaiig, Ázsia tengerparti részeitől Görögországig, és onnan Itáliáig. Azonban, mivel az Ige csak írás által volt megjelenítve, vagyis olyan dolgok által, amelyek vele megfelelésben vannak, s amelyek következésképpen mennyei dolgokat jelentenek, a Pogányok vallása bálványimádásba süllyedt, és Görögországban a mitológiába. Az Isteni tulajdonságok és sajátosságok sok istenné züllöttek, és még ezeken túl az emberek alárendelték magukat a legfőbb istenségnek, akit Jóvé-nak hívtak, valószínűleg a Jehova névből; mivel jól tudjuk, hogy volt némi fogalmuk a Paradicsomról, néhányan ismerték az Özönvizet, a szent tüzet, és a négy korszakot, melyek közül az első az aranykor, és az utolsó a vaskor, amint az leírva található Dánielnél, 2: 31-35.

276. Némely ember elképzelhetőnek tartja, hogy a saját értelme segítségével elérje, megszerezze magának Isten, a menny és a pokol, és az Egyház lelki dolgainak elképzelését, fogalmát. Ezek nem tudják, hogy a természeti ember lényegileg ellentétes a lelki emberrel; és ezért, ha valamilyen lelki alapelv mégis bejut az elméjébe, annak kiirtására vágyik, vagy hazugságokba burkolja, amelyek, mint a hernyók, megrágják a növényzet gyökerét. Az ilyen emberek azokhoz hasonlíthatók, akik azt álmodják, hogy őket sasok hordják a szárnyaikon a magasba, vagy szárnyas lovakon repülnek a Parnasszus hegyén át a Helikonra; de a valóságban a pokolbéli Luciferekhez hasonlók, akik magukat mégis a reggel fiainak nevezik, Ézs 14: 12. Ezek hasonlítanak azokhoz az emberekhez is Sineár földjének völgyében, akik megkíséreltek olyan tornyot építeni, amelynek teteje az eget éri, 1Móz 11: 2-4; és telve vannak önbizalommal, mint Góliát, akihez hasonlóan ők sem látják előre azt, hogy le lehet őket ütni egy eldobott parittyakővel, mely a homlokukat találja el. Leírhatom a sorsukat, amely haláluk után várja őket; először a részeg emberekhez lesznek hasonlóak, aztán a bolondokhoz, és végül, mint elmebetegek lakoznak a sötétségben. Ezért mindenki óvakodjon az ilyen őrültségtől.

 

Emlékezetre méltó dolgok.

277. A fentiekhez a következő Emlékeztetőt teszem hozzá.

Az első ez: Egy nap, miközben lélekben voltam, a lelki világ különböző részein vándoroltam, hogy megfigyelhessem a mennyei dolgok kiábrázolódását, amik ott sok helyen láthatók. Egy bizonyos házban, ahol angyalok voltak, nagy pénzeszsákokat láttam, amelyek nagy mennyiségű ezüstöt tartalmaztak; s mivel nyitva voltak, észre vettem mintha valaki kivett volna belőlük, vagy éppen lopott volna onnan, ahol az ezüst volt lerakva; de ahhoz közel volt két fiatal ember, akik őrizték. A hely, ahol a zsákok feküdtek, hasonlított egy lóistálló jászolához. Egy szomszédos szobában néhány egyszerű hajadon /modest maidens / volt, egy takaros férjes asszony társaságában. A szobához közel állt két gyerek, akik, miként fentebb mondtam, játszadoztak, mint a csecsemők, de mégis úgy kezelték őket, mint bőlcs személyeket. Aztán láttam kurtizánokat, és egy lovat is döglötten feküdni.

Mikor ezeket a dolgokat láttam, tájékoztattak, hogy ezek képviselték az Ige természeti jelentését, amelyen belül található a lelki jelentés. A nagy pénzeszsák, tele ezüsttel az igazság ismeretét jelentette, nagy bőséggel. Az a tény, hogy nyitva volt, és mégis fiatal emberek őrizték, azt jelenti, hogy mindenki vehetett az igazság ismeretéből, de gondoskodni kell arról, hogy senki se tehessen erőszakot a lelki jelentésen, amely a tiszta igazságot tartalmazza. A jászol, ami az istállóban volt, jelenti az értelem táplálását. Ez a jelentése a jászolnak, és a lónak, amely abból eszik, az értelmet jelenti. A szerény szüzek, akiket a szomszédos szobában láttam, az igazság indíttatását jelentik; a takaros házas asszony a jó és az igaz összekapcsolódását jelenti; és a gyerekek a bőlcsesség ártatlanságát. Mert a legmagasabb menny angyalai, akik mind között a legbőlcsebbek, bizonyos távolságra jelennek meg, ártatlanságuk miatt, mely olyan, mint a kisgyerekeké. A kurtizánok, a döglött lóval az igazság meghamisítását jelentik, amint azt sokan teszik napjainkban, s ami által az igazság minden értelme elpusztul, mert a kurva meghamisítást jelent, és a döglött ló az értelem halálát minden igazság számára.

278. A második tapasztalás. Egyszer leküldtek hozzám a mennyből egy darab papírt héber betűkkel borítva, de úgy írták, ahogyan a Régiek között használták az írást, akiknél azok a betűk, amelyek a manapság részben egyenesek, még hajlítottak voltak, kis díszítésekkel felül. Az angyal, aki akkor velem volt, azt mondta, hogy ők megértették magukból a betűkből a teljes jelentést, de egy különös jelentést a vonalak hajlításából és felfelé hajlított díszítésekből minden betű fölött. Elmagyarázta, hogy mi a betűk és mi a hajlítások jelentése, elkülönítve és együtt is, és azt mondta, hogy a H betű, amit Ábrám és Sára nevéhez hozzátettek, a végtelent és az örökkévalóságot jelenti. Ezt megmagyarázta nekem az Ige segítségével is, a 32. Zsoltár 2. verséből, csak a betűk és a szótagok segítségével; hozzátéve, amit a betűk jelentése, minden hajlítással együtt teljesen elzárt, az Úr kegyelméből, azok elől, akik gonoszt cselekszenek.

Tájékoztattak arról, hogy a harmadik menny írásának betűi, hajlításai és görbéi mind tartalmaznak bizonyos jelentést; hogy a magánhangzók képviselik a hangot, amelyek megfelelnek az indíttatásnak; hogy abban a mennyben ők nem képesek kiejteni az i és az e magánhangzót, hanem ezek helyett az y-t és az eu-t használják; és hogy az a, o, és u hangzó van használatban közöttük, mert ezek teljes hangzók. Azt is mondták, hogy nem hallathatnak /sound / bármilyen kemény mássalhangzót, hanem csak lágyat, és ez az oka annak, hogy bizonyos héber betűkbe pontokat helyeznek, ami annak a jele, hogy azokat lágyan kell kiejteni. Hozzátették még, hogy a keménység használatban volt a betűk kiejtésénél a lelki mennyben, mert ott az angyalok az igazságban vannak, és az igazság megengedi a keménységet; de nem úgy a jó, amelyben az Úr mennyei, vagyis a harmadik menny angyalai vannak. Azt mondták továbbá, hogy közöttük az Ige hajlított betűkkel íródott, felül hajlított és díszített apró vonalakkal, amelynek mindnek saját jelentése van. Ebből érthető, mi a jelentése az Úr következő szavainak:

"Egy jóta vagy egy pontocska sem fog elmúlni a törvényből, amíg minden be nem teljesedik." Mt 5: 18.

és

"Könnyebb az égnek és a földnek elmúlnia, mint hogy a törvény egy pontocskája megszűnjön." Lk 16: 17.

279. A harmadik tapasztalás. Hét évvel ezelőtt összegyűjtöttem, amit Mózes írt a negyedik könyvének 21. fejezetében a két Könyvből, amit "Jehova háború"-inak, és "Kinyilatkoztatás"-nak neveznek. Néhány angyal, akik jelen voltak, azt mondták nekem, hogy ezek a Könyvek voltak a régi Ige, ennek történeti részét nevezték "Jehova háborúinak", és prófétai részét a "Kinyilatkoztatásnak". Azt is mondták, hogy ezt az Igét még mindig őrzik a mennyben, és ott használatban volt a Régiek között, akik azt birtokolták, amikor a világban voltak. Néhány, ezek közül a régiek közül, akik között ez az Ige még használatban van a mennyben, Kánaán földjéről valók, és a szomszédos országokból, mint Szíria, Mezopotámia, Arábia, Káldea, Asszíria, Egyiptom, Szidón, Tírusz és Ninive. Mindezen országok lakosai az istentisztelet egy kiábrázoló formáját gyakorolták, és következésképpen birtokában voltak a megfelelések ismeretének. Annak a kornak a bőlcsessége ebből az ismeretből eredt, és ezáltal volt az embereknek egy belső felfogásuk, és kapcsolatuk is a mennyekkel. Azok, akik megértették annak az Igének a megfeleléseit, bőlcseknek és értelmeseknek nevezték, és később jósoknak és mágusoknak. Azonban, mivel az az Ige tele volt megfelelésekkel, amelyek rejtett módon /a remote way / jelentették a mennyei és lelki dolgokat, sok ember ennek következtében meghamisította azt. Ezért, az Úr Isteni Gondviselése által, az idők folyamán ez eltűnt, és másik Ige adatott, amely kevésbé távoli megfelelésekben íródott, és ez a Próféták által írottak, az Izráel gyermekei között. Ebben az Igében megtartottak sok helynevet, nem csak Kánaánban, hanem Ázsia környező országaiban is, amelyek mindegyike az Egyház állapotát és dolgait jelentik; de a jelentések a régi Igéből való átvételek. Kánaán jelentése miatt Ábrámnak és az utódainak megparancsoltatott, hogy menjen be abba az országba, és Jákóbtól eredően abban lakoztak.

Megállapítható, mivel a körülmények már nem ismertek, hogy a régi Ige, ami Ázsiában létezett az izraelita Ige előtt, még mindig megőrződött a nagy Tatárok /Great Tartary / között. Beszélgettem a lelki világban ebből az országból származó lelkekkel és angyalokkal, akik tájékoztattak arról, hogy az ott lakóknak birtokukban van az Ige, és az már régóta tulajdonuk, s aminek megfelelően ők ügyelnek az Istentiszteletük saját formájára, amely tiszta megfeleléseket tartalmaz. Azt is mondták, hogy Jáser könyvének tartalmából van az, amit Józsué említ a 10. fejezet 12, 13. versében, és a 2Sám 1: 17, 18-ban, és azt is mondták, hogy birtokukban voltak a "Jehova Háborúi" és a "Kijelentések" nevű könyvek is, amiket Mózes említ a 4Móz 21: 14, 15, és a 27-30. versekben. Amikor felolvastam nekik azokat a szavakat, melyeket Mózes idézett ezekből a Könyvekből, figyeltek, hogy lássák, vajon eredetiek-e azok, és úgy találták, hogy azok. Így hát nyilvánvaló lett számomra, hogy ők még birtokolják a régi Igét. Társalgásunk ideje alatt elmondták, hogy ők Jehovát imádják, néhányuk mint láthatatlan, és néhányuk mint látható Istent.

Továbbá elmondták nekem, hogy ők nem engednek idegeneket maguk közé, kivéve a Kínaiakat, akikkel ők békés kapcsolatokat ápolnak, mert a Kínai Birodalom az ő országukból van. Azt is mondták, hogy azok olyan számosak, hogy ők nem hiszik, hogy van másik ország az egész világon, amelyik sűrűbben népes lenne. Ez valóban hihető a nagy kiterjedésű falból, amit a kínaiak építettek régen, ezeknek az embereknek az inváziója ellen védelemül. Hallottam továbbá az angyaloktól, hogy a Mózes első könyvének első fejezetei, amelyek a teremtéssel, Ádámmal és Évával, Éden Kertjével, a gyerekeikkel és utódaikkal foglalkoztak a Vízözönig, és Noéval és fiaival, szintén tartalmazta az az Ige, amelyből ők másolták Mózes által. A Nagy Tatárországból /?/ való angyalok és lelkek elfoglalták a déli területeket Kelet felé, és elszigetelődve élnek, mivel az ország, ahol ők laknak, egy magaslati síkon van, amelyre a Keresztyén világból senkit sem engedtek be. Bárki jár az oda vezető úton, azt őrizet alá helyezik, és nem engedik arról letérni. Így élnek ők elszigetelve, mert ők egy eltérő Igét birtokolnak.

280. A negyedik tapasztalás. A lelki világban láttam egyszer a távolban egy fákkal szegélyezett utat, és fiatal emberek gyűltek ott csoportokba, és mindegyik csoport a bőlcsességről társalgott, különböző szempontok alapján. Elindultam feléjük, és amint közelükbe értem, észrevettem az egyiket, akinek a többiek tiszteletet mutattak, mint vezetőjüknek, mert ő volt a legbőlcsebb. Meglátva engem, azt mondta: "Meglepődtem, amikor láttalak közeledni, mert egyszer a látóterembe kerültél, máskor pedig eltűntél onnan, egyszer megjelentél, majd hirtelen eltűntél; te bizonyára az életnek nem ugyanabban az állapotában vagy, mint amelyikben mi vagyunk." Mosolyogva válaszoltam: "Nem vagyok színész, és Vertumnusz sem; /Római istenség, aki változtatta az alakját. / hanem egyszer világosságban vagyok, egyszer pedig homályban a te szemed számára; így vagyok én egyszer idegen, máskor bennszülött itt." Ezen a bőlcs fiatalember elcsodálkozott, és rám nézve azt mondta: "Te idegen és csodálatos dolgokat beszélsz; mond meg nekem, honnan jöttél?" Ezt válaszoltam: "Abban a világban vagyok, amelyben ti is voltatok, és amelyet ti már elhagytatok, s amit természeti világnak neveznek; és most abban a világban is vagyok, amelyikben ti is vagytok, s amit lelki világnak neveznek. Következésképpen én természeti állapotban vagyok, és ugyanakkor lelki állapotban is: a természeti állapotban az emberekkel együtt a földön, és lelki állapotban veletek. Amikor természeti állapotban vagyok, nem vagyok látható számodra; de amikor lelki állapotban, akkor igen. Megengedte nekem az Úr, hogy így legyen. Tudod, megvilágosított barátom, hogy a természeti világ embere nem látja a lelki világ emberét, és ez megfordítva is igaz. Ezért, amikor a lelkem belép a testbe, akkor nem vagyok látható számodra; de amikor és kilépek a testemből, akkor igen; és ez a jelenség a lelki és a természeti világ közötti különbségből származik." Amikor meghallotta, hogy a lelki és a természeti világ közötti különbséget említettem, azt mondta: "Mi a különbség? Nem ahhoz hasonló, mint ami a tiszta és a kevésbé tiszta közötti különbség? Vagyis, ami lelki, az tisztább fokozaton van, mint a természeti?" Ezt válaszoltam: "Nem ilyen a különbség. A természetit nem lehet soha annyira finomítani, hogy lelkivé váljon. A különbség olyan, mint az előbbi és az utóbbi között, és ezek között nincs véges arány. /nem összemérhetők, there is no finite ratio / Mert az előbbi az utóbbiban van, mint az ok annak hatásában; és az utóbbi az előbbiből van, mint a hatás az okából. Az egyik tehát nem látszik meg a másikban." Erre a bőlcs fiatalember ezt válaszolta: "Meg fogom fontolni ezt a különbséget, amire eddig hiába figyeltem. Szeretném felfogni ezt." Így feleltem: "Nem csak fel fogod fogni a lelki és a természeti megkülönböztetését, hanem látni is fogod."

A következőkkel folytattam: "Te egy lelki állapotban vagy, amikor a te társaságoddal vagy, de egy természeti állapotban, amikor velem. Te lelki nyelven társalogsz velük, amely közös minden lélek és angyal számára, de velem az én anyanyelvemen; mert minden lélek és angyal, amikor egy emberrel társalog, akkor annak az embernek a saját nyelvét használja, következésképpen a franciát egy francia emberrel, a görögöt egy göröggel, az arabot egy arabbal, és így tovább.

Hogy meg tudd a lelki és a természeti nyelv közötti különbséget, menj és mondj valamit a te barátaidnak. Aztán, tartsd meg a szót az emlékezetedben, gyere vissza, és ismételd meg nekem." Így tett, és nyelvén a szóval, visszatérve kiejtette azt; és a szó teljesen ismeretlennek és idegennek bizonyult, annyira, hogy a természeti világ egyetlen nyelvében sem volt megtalálható. Ebből a tapasztalásból, számos alkalommal megismételve, világossá vált, hogy a lelki világban mindenki lelki nyelvet beszél, amelyben semmi közös nincs egyetlen természeti nyelvvel sem; és hogy minden ember magától jut e nyelv birtokába halála után. Egyúttal azt is bizonyítottam, hogy a lelki nyelv hangjai ténylegesen annyira különböznek a természeti nyelv hangjaitól, hogy még a hangos lelki hangok is teljesen hallhatatlanok a természeti ember számára, és a természeti hangok is a lelki embernek.

Ezután megkértem őt és néhány társát, hogy térjenek vissza a barátaikhoz, írjanak egy mondatot egy darab papírra, és azután térjenek vissza hozzám a papírral, és olvassák fel azt. Így tettek, és visszajöttek a papírral a kezükben; de amikor felolvasni igyekeztek azt, nem voltak rá képesek, mert az írás csak bizonyos betűket tartalmazott az ábécéből, kis hajlításokkal fölöttük, amelyek mindegyikének valamilyen részleges jelentése volt. Mivel az ábécé minden betűjének részleges jelentése van, nyilvánvaló, miért nevezik az Urat Alfának és Omegának. Azután ismételten visszavonultak, felírtak valamit egy papírra, és visszatérve fel akarták olvasni, ami ráírtak, és úgy találták, hogy írásuk magában foglal és értelmez számtalan dolgot, amelyeknek kifejezésére a természeti nyelv nem eléggé bőlcs; és azt mondták, hogy ez azért van így, mert a lelki ember gondolatai felfoghatatlanok és kimondhatatlanok a természeti ember számára, és semmilyen másféle írással és nyelvvel nem lehet azokat kifejezni.

Továbbá, mivel a mellettünk állók nem látták be maguktól, hogy a lelki gondolkodás annyira felülmúlja a természeti gondolkodást, hogy azt csak viszonylagosan lehet kifejezni, azt mondtam nekik: "Végezzétek el a következő kísérletet. Vonuljatok vissza a saját lelki társaságotokba, gondoljatok valamilyen témára, /subject / és azután, gondolatotokban megtartva azt, térjetek vissza és mondjátok el nekem." Visszavonultak, gondolkodtak egy témán, megtartották azt gondolatukban, és visszatértek; de amikor elkezdték volna kifejezni azt, amit a dologról gondoltak, erre nem voltak képesek, mert nem találtak olyan fogalmat a természeti gondolkodásban, ami megfelelő lett volna egy tisztán lelki gondolat fogalmának kifejezésére. Képtelenek voltak ilyen kifejezést találni; mert a gondolkodás fogalmai szavakká lettek a beszédben. Majd miután többször megismételték ezt a kísérletet, meggyőződtek arról, hogy a lelki fogalmak természet felettiek, kifejezhetetlenek, kimondhatatlanok, és megfoghatatlanok a természeti ember számára. Azt mondták, hogy mivel annyira felülmúlják a lelki fogalmak vagy gondolatok a természeti fogalmakat és gondolatokat, mintha a fogalmak fogalmai, és a gondolatok gondolatai lennének, ezért ők ezt a minőségek minőségeinek, és az indíttatások indíttatásainak nevezték; /?/ és következésképpen hogy a lelki gondolatok a természeti gondolkodás kezdetei vagy eredetei. Így lett nyilvánvaló, hogy a lelki bőlcsesség a bőlcsesség bölcsessége, és ezért kifejezhetetlen minden ember számára, bármennyire bőlcs is a természeti világban.

Akkor kihirdették a magasabb mennyből, hogy van egy még belsőbb és még magasabb bőlcsesség, megnevezve a mennyei, amely úgy viszonyul a lelki bőlcsességhez, mint a lelki bőlcsesség viszonyul a természetihez; és hogy a mennyei, a lelki és a természeti bőlcsesség befolyás által halad a mennyei rendnek megfelelően, az Úr Isteni Bőlcsességéből, amely végtelen. Erre az az ember, aki velem beszélt, azt mondta: "Belátom ezt, mert felfogom, hogy egy természeti fogalom sok lelki fogalmat tartalmaz, és egy lelki fogalom sok mennyei fogalmat. Ebből az következik, hogy amit elemzünk, az nem válik egyre inkább és inkább egyszerűbbé, hanem sokkal inkább összetettebbé, mert egyre jobban és jobban megközelíti a végtelent, amely végtelen dolgokat tartalmaz."

Ezzel a magyarázatok teljessé váltak, és azt mondtam a körülállóknak: "Ebből a három tapasztalásból megláthatjátok a lelki és a természeti közötti különbség jellemzőit; és annak okát is, hogy miért láthatatlan a természeti ember a lelki ember számára, és a lelki a természeti számára, habár mindketten tökéletes emberi formában vannak. Emiatt a forma miatt tűnik úgy, hogy látniuk kellene egymást; de a belső dolgok, amelyek az elméhez tartoznak, alkotják azt a formát, és a lelkek és angyalok elméjét a lelki dolgok formálják, miközben az emberek elméjét, amíg a világban élnek, a természeti dolgok alakítják." Ezután egy hangot hallottam a magasabb mennyből, amelyik azt mondta a körülöttem állók közül az egyiknek, "Gyere fel ide." Fel is ment, és visszatérve elmondta, hogy az angyalok korábban nem ismerték a lelki és a természeti közötti különbséget, mert azelőtt soha nem adatott alkalom arra, hogy összehasonlítsák a kettőt egy emberben, aki mindkét világban jelen volt ugyanabban az időben; és ilyen összehasonlítás nélkül ez a különbség nem felismerhető.

Mielőtt szétváltunk volna, még egy kicsit tovább társalogtunk erről a témáról, és én azt mondtam: "Ezek a különbségek kizárólag azért léteznek, mert a ti lelki világotok tartalmi, /substantial / és nem anyagi; és az anyagi dolgoknak az eredetük a tartalmi dolgokban vannak, mert az anyag csak a tartalmak felhalmozódása. /aggregation / Ennek megfelelően ti az eredetek és a kezdetek világában vagytok, de mi a származékok és összetettségek világában. Ti a részletekben vagytok, de mi az általánosságban; és mivel az általánosságok nem tudnak belépni a részlegességekbe, így a természeti dolgok sem, amelyek anyagiak, nem tudnak belépni a lelki dolgokba, amelyek tartalmiak, éppoly kevéssé, mint a hajókötél nem tud bejutni vagy befűződni a varrótű fokán, vagy egy ideg sem tud belépni egy szálba, amely azt alkotja. /? A nerve enter one of the fibres of which it is composed. / Ez tehát az oka annak, amiért a természeti ember nem képes felfogni azokat a gondolatokat, amelyeket a lelki ember gondol, és következésképpen nem képes kifejezni azoknak egy szavát sem; ezért mondja Pál, hogy a harmadik mennyben kifejezhetetlen dolgokat hallott.

Továbbá, lelkileg gondolkodni azt jelenti, hogy idő és tér nélkül gondolkodunk, azonban természetien gondolkodni azt jelenti, hogy időben és térben gondolkodunk; mert minden természeti gondolat fogalmához hozzátapad valami az időből és a térből, de a lelki gondolat egyetlen fogalmához sem. Ez azért van így, mert a lelki világ nem térben és időben van, mint a természeti világ, hanem csak annak látszatában. Ebből a szempontból a lelki gondolkodás és felfogás szintén különbözik a természetitől. Ezért te gondolkodhatsz Isten Lényegéről és Mindenütt-jelenvalóságáról, mint öröktől fogva létezőről, vagyis gondolkodhatsz Istenről, mint a világ teremtése előtt létezőről, mert gondolhatsz Isten Lényegére az idő nélkül, és az Ő Mindenütt-jelenvalóságára a tér nélkül; és így megértheted a dolgokat, amelyek túlhaladják az ember természeti fogalmait."

Ezután ehhez kapcsolódva elmondtam nekik, hogy egyszer én is gondolkodtam Isten Lényegéről és Mindenütt-jelenvalóságáról az örökkévalóságtól, vagyis Istenről, a világ teremtése előtt. Mivel akkor én még nem tudtam eltávolítani a tér és az idő fogalmát a gondolkodásomból, nyugtalanná váltam, mert Isten fogalma helyett a természet fogalma lépett az elmémbe; de elmondtam, hogy mikor eltávolítottam a tér és az idő fogalmát, akkor képes voltam ezt belátni. Megengedtetett nekem, hogy eltávolítsam azokat, és láttam; és attól az időtől fogva képes vagyok Istenre gondolni, mint az örökkévalóságtól létezőre, de egyáltalán nem a természetből, mint ami az örökkévalóságtól létezik, mert Isten benne van minden időben idő nélkül, és minden térben tér nélkül; ellenben a természet minden időben az időben van, és minden térben a térben van. Ezért a természetnek az idejével és a terével együtt kellett léteznie a kezdettől fogva, de nem így Istennek, aki az időn és teren kívül van; ezért a természet Istentől ered, nem az örökkévalóságtól, hanem az időben, együtt az idejével és a terével.

281. Az ötödik tapasztalás. Megengedte nekem az Úr, hogy ugyanabban az időben legyek a lelki és a természeti világban is, és így társaloghassak az angyalokkal ugyanúgy, miként az emberekkel, és megismerhessem azoknak állapotát, akik a haláluk után átkerülnek ebbe az eleddig ismeretlen világba. Beszélgettem már minden rokonommal és barátommal, valamint királyokkal, hercegekkel és tanult emberekkel, miután eltávoztak ebből az életből, és ez így van már huszonhét éve folyamatosan. Ezért képes vagyok tényleges tapasztalatok alapján leírni az emberek állapotát a haláluk után, azokét is, akik jó életet éltek, és azokét is, akik gonosz életet éltek, egyaránt. Azonban itt csak néhány részletet említek meg azok állapotáról, akik az Igéből erősítették meg magukat a hamis tanításokban, különösen, ha ők az egyedül hit általi megigazulás tévtanításával cselekedtek így. Az ő egymást követő állapotaik a következők:

1/ A meghalás után újraélesztetnek, mint lelkek, ami általában a szív verésének megszűnése után a harmadik napon történik meg. Látják magukat, amint egy ahhoz hasonló testben vannak, mint amilyenben a világban voltak, ezért azt képzelik, hogy még mindig ott élnek. Azonban mégsem anyagi testben vannak, hanem tartalmiban, /substantial / ami a szemük előtt anyaginak tűnik, habár mégsem az.

2/ Néhány nap múlva felfogják, hogy egy olyan világban vannak, ahol különféle társaságokat alapítottak, megnevezve, a lelkek világában, amely középúton van a menny és a pokol között. A számtalan társaság mindegyike csodálatosan elrendezett a természeti indíttatásaiknak megfelelően, a jók és a gonoszok egyaránt; akik a jó természeti indíttatásoknak megfelelően rendezettek, azok kapcsolatban vannak a mennyel, és akik a gonosz indíttatásoknak megfelelően rendezettek, azok a pokollal.

3/ Az újonnan érkezett lelket, vagy lelki embert egyik helyről a másikra kísérik, és különböző társaságokba vezetik be; jóba és rosszba egyaránt, és megfigyelik, miként viselkedik a jóval és igazzal, és a gonosszal és hamissal kapcsolatban.

4/ Ha a jóra és az igazra voltak fogékonyak, akkor elvezették őket a gonoszságtól, és a jó társaságokba vezették be őket, meglátogatva egyiket a másik után, míg végül elérkeztek egyhez, amely megfelelésben állt a saját természeti indíttatásukkal. Ott örvendtek a jónak, amely megfelelt indíttatásuknak, miközben levetették a természeti indíttatást, és felöltözték a lelkit; és ezután felemeltettek a mennybe. Ez azonban csak azokkal történik meg, akik könyörületes és hívő életet éltek a világban; ami azt jelenti, hogy hittek az Úrban, és kerülték a gonoszságokat, mint bűnöket.

5/ Némelyek megerősítették magukat ésszerűnek látszó meggyőződésekkel a hamisságokban, különösen az Ige segítségével. Ezek azonban, mivel pusztán csak természeti életet éltek, és így gonoszul, mivel a hamisságok gonoszságokkal járnak együtt, /attend / és a gonoszságokhoz hamisságok tapadnak. Ezek, mivel nem voltak fogékonyak a jóra és az igazra, hanem gonoszságra és hamisságra voltak érzékenyek, elvezettettek a jótól, és gonosz társaságokba vezették őket, míg megérkeztek egyhez, amely megfelelt szeretetük vágyainak.

6/ Ezek azonban, amíg a világban voltak, azt feltételezték, hogy - mivel a jó indíttatásait jelenítették meg a külső életükben, habár belsejükben nem ezek voltak jelen, hanem a gonosz indíttatások vagy vágyak, - meg fognak tartatni ugyanúgy az ő külsőjükben. Azok, akik fennhatóságot gyakoroltak az emberek közösségei fölött a világban, egyik vagy másik társaság élére helyezték őket /?/ a lelkek világában, hogy vagy az egészét, vagy egy részét irányítsák, az ő korábbi gyakorlatuknak és hatáskörük kiterjedésének megfelelően. De mivel ezek nem szerették az igazságot és az igaz ítéletet, és egyáltalán nem gondolkodtak azon, hogy megismerjék, mi a jó és az igaz ítélet, néhány nap múlva elbocsátották őket. Láttam ilyen embereket átvitetni egyik társaságból a másikba, és mindegyikben rájuk bízták a hivatali irányítást; de azt is láttam, hogy éppoly gyakran letették őket, rövid hivatali idejük után.

7/ Néhányan, gyakori elbocsátásuk után fáradttá és kedvetlenné váltak, míg mások attól féltek, hogy elveszítik a tekintélyüket, és nem volt bátorságuk további megbízást keresni. Ezért visszavonultak, és lecsillapodva, szomorú emberekké váltak. Ekkor elvezették őket egy elhagyatott területre, ahol viskók voltak, amelyet elfoglaltak. Különböző féle munkát adtak nekik, hogy azt csinálják; és ha megcsinálták, élelmet kaptak. Ha azonban nem dolgoztak, éhessé váltak, így hát a szükség kényszerítette őket dolgozni. A táplálék ott hasonló a mi világunk ételeihez, de az lelki eredetű, és mennyből adatik, az Úrtól eredően, mindenkinek a tevékenysége haszna szerint: a tétleneknek nem adnak, mert azok nem hoznak létre hasznot.

8/ Egy idő után elfáradtak a munkától, és kimentek a romos házaikból. Ha papok voltak, akkor építeni vágytak; és azonnal megjelentek kőből kifaragott oszlopok, téglák, gerendák és deszkák; és nád- és sáskötegek, és agyag-, mész- és szurokhalmok. Ezen anyagok láttára építési vágyuk felébredt, és hozzákezdtek egy ház építéséhez, egyszer egy követ véve, aztán egy darab fát, majd nádat, azután némi habarcsot. Ezeket egy helyre tették, egyiket a másik után véletlenszerűen, de a saját szemükben megfelelő rendben. Azonban, amit egy nap felépítettek, éjszaka összeomlott. Következő nap összegyűjtötték a leomlott romokat, és ismét építeni kezdtek; és addig csinálták ezt, míg ki nem merültek az építkezéstől. Ezt a megfelelés miatt csinálták, mert az volt a szokásuk, hogy az Igéből kigyűjtsék az igeverseket azért, hogy a saját hitüknek megfelelően megerősítsék a hamisságokat; és ez az a módszer, amellyel hamisságokból felépíthető egy Egyház.

9/ Egy idő után kimerülten elmentek, és elvonulva tétlenül leültek; és mivel, amint az megállapítottam, nem kaptak élelmet a mennyből a tétlenség miatt, kezdtek nagyon megéhezni, és csak arra tudtak gondolni, hogyan juthatnának ennivalóhoz, amivel kielégíthetnék étvágyukat. Ebben az állapotban voltak, amikor bizonyos emberek jöttek hozzájuk, akiktől alamizsnát kértek, de azok azt mondták: "Miért ültök így tétlenül? Gyertek haza velünk, és mi adunk nektek munkát, amit végezzetek, és táplálékot is." Ekkor boldogan felálltak, és hazamentek velük; és mindegyik elvégezte a kijelölt munkáját, és elfogadta az érte kapott ennivalót. Mindazok azonban, akik a hamis hitben erősítették meg magukat, semmilyen jóhasznú munkát sem tudtak elvégezni, hanem csak gonosz hasznú tevékenységet /voltak képesek véghezvinni /; és a feladataikat sem hajtották pontosan végre, hanem csalva és kelletlenül. Így ők elhanyagolták munkáikat, és csak abbahagyni igyekeztek azt, és beszélgetni, sétálni menni, és aludni; és mivel őket nem lehetet rávenni arra, hogy mesterségükkel bármilyen munkát elvégezzenek, elküldték őket, mint haszontalanokat.

10/ Mikor elküldték őket, buzgón körülnéztek, és megláttak egy ösvényt, ami egy barlanghoz vezetetett. Mikor elérték azt, az ajtaját nyitva találták; beléptek és megkérdezték, hogy van-e bármilyen ennivaló benne. Azzal kezdték a beszédjüket, hogy megkérdezték, megengedik-e, hogy ott maradjanak. Az engedélyt megadták; beengedték őket, és az ajtó bezárult mögöttük. Ezután a barlang felügyelője odajött és azt mondta:" Többé nem tudtok kimenni erről a helyről. Nézzétek meg a ti társaitokat; mindegyikük dolgozik, és annak megfelelően kap ennivalót a mennyből. Azért mondom nektek ezt, hogy tudjátok." A társaik is azt mondták nekik: "A felügyelőnk ismeri mindenkinek a munkáját, aminek megfelelően ad naponta élelmet. Ha elvégeztétek azt, kaptok ennivalót; de ha nem végeztétek el, sem élelmet, sem ruhát nem adnak. Ha valaki bármilyen sérelmet okoz másnak, a barlang sarkába dobják, egy büdös és piszkos ágyra, ahol nyomorúságos kínokat él át. Ez addig tart, amíg a felügyelő észre nem veszi a bűnbánat valami kis jelét. Ezután elengedik és visszarendelik a munkájához.

Azt is mondták, hogy munkája elvégzése után mindenki szabadon sétálgathat, beszélgethet, és azután aludhat. Egy elkülönített részét a barlangnak a kurvák foglalják el. Megengedik, hogy közülük mindenki magához vegyen egyet, és a feleségének nevezze; de a házassági kapcsolat bármilyen megtörése kínzó büntetés terhe alatt tiltott.

Ilyen ez a barlang, amely semmi más, mint örökös dologház, ami a poklot alkotja. Megengedtetett nekem, hogy belépjek oda, és számosat megvizsgáljak, azért, hogy ezt megtudhassam. Mindenki, aki ott megjelenik, az elfajzott. /to be degraded /; és közülük senki nem tudja, hogy kinek milyen foglalkozása volt a világban. Azonban az angyal, aki a társaságomban volt, kiválasztott számomra egyet, aki szolga volt a világban, továbbá egy katonát, egy hivatalnokot, egy papot, egy magas rangú személyt, és egy nagyon gazdagot. Ők még nem tudták, de rabszolgák voltak, a hozzájuk hasonló természetűek társaságában, mert bensőjükben hasonlók voltak, habár külsőleg eltérőek; és a lelki világban mindenki a belsejének megfelelően társul.

Általában véve, a poklok kizárólag ilyen barlangokból vagy dologházakból állnak, de ahol sátánok laknak, az különbözik attól, ahol őrdögök lakoznak. Azokat nevezzük sátánoknak, akik alapvetően a hamisságokban, és következésképpen a gonoszságokban vannak: és őrdögök azok, akik alapvetően a gonoszságokban vannak, és ennek következtében a hamisságokban. A menny fényénél a sátánok elszürkült holttesteknek látszanak, a sötétben azonban múmiáknak; míg az őrdögök sötéten izzanak, vagy feketék, mint a korom; de mindegyik szörnyhöz hasonló vonásokkal és alakkal. A saját világosságukban mégis, - ami hasonló az izzó szén fényéhez - nem szörnyeknek látszanak, hanem embereknek. Ez a megjelenés azért engedtetett meg nekik, hogy képesek legyenek a különböző társulásokra.