Anita Wolf

Az igazság alapjai

 

Bevezető gondolatok

Jézus megváltó győzelme a Golgotán

Isteni kinyilatkoztatások

A tutajról

Egyes tévedések feltárása

Elvégeztetett

A lélekről szóló probléma

A reinkarnáció

A végső idők - ítélet, mint Isten irgalmassága

Az Ősnek az örökkévalósága térben és időben

A jelen számára kinyilatkoztatott grandiózus mű

Fénysebesség és naprendszerek

Az Anita Wolf által leirt kinyilatkoztatás

Tartalma magáért szól.

A menny nem tud szentebbet ajándékozni hűséges barátoknál ezen a világon.

(Kivonat”a Bírói tisztség” című leírásból.)

Anita Wolf

 

Forgalmazta: Josef Brunnader, weiz (ejtve Vájc), Ausztria 1990 őszén

Az igazság alapjai

 

Ez a megfogalmazás legyen kiegészítésül az Isten igazságának sok alapvető ismereteihez, valamint szolgáljon a Szentírásból való minden igazi isteni kinyilatkoztatás összetartozásának és áthidalásának a kiemelésére a végidőnkig.

Különféle kérdések tisztázódjanak szellemi magyarázat által, hogy legjobban felismerhessük a nagy végcélt, azaz Isten igazságát, amely minden embert kivétel nélkül illet: Milyen értelme van az életnek?

Az igazságot és a gyakran holtpontra jutott emberi tévedéseket Világítsuk meg. Az egymással való haladás könnyebbüljön, és ne küzdjünk egymás ellen.

Világosan mutassunk arra a fontos tényre, hogy Isten még ma is kinyilatkoztatásokat ad, amelyeknek legnagyobb szellemi horderejük van, és a megváltó műve kivétel nélkül mindenki számára érvényes.

Isten Szavát, az igazságát ezen a világon az emberek, az írástudók, szektavezetők stb. újra meg újra annyira kicsinyes betű szerinti véleményekbe és dogmákba szorítják, hogy sok igazság kereső nem képes könnyen megtalálni a nagy szellemi látást. Mégis Isten és a kinyilatkoztatása örökkévaló. Minden napon velünk van a világ végezetéig. Aki őszinte alázattal keresi az igazságot, bizony megtalálja. Odatalál azokhoz a kinyilatkoztatásokhoz, amelyek továbbvezetik, hogy tiszta szellemi ismerethez jusson. Az őszintének és alázatosnak sikert ad Isten.

Szabadítson meg Isten igazsága, szeretete és kegyelme sokakat a gyakran sokévi, túl világias, földi és betű szerinti magyarázatoktól. Ebben az értelemben kívánok sok örömöt, felismerést és Isten áldását valamennyi igazságkeresőnek.

Josef Brunnader

 

Alapigazságok

 

1) Az igazságnak az első és fontos alapja a Mindenható, az örökké egyedüli és tökéletes Teremtő létezésének az elismerése, akinek se kezdete, se vége nincs. Ő a végtelenség is, az örökkévalóság is. Ezzel minden mindenben.

2) Minden létező általa lett: világmindenség, angyalok, emberek, állatok, növények stb. csak a gonoszt nem teremtette.

 Csupán megengedte a gonoszt, hogy az eltévelyedettek kiadják erejüket, és az önalkotta kár és nyomor által felismerjék, hogy a Teremtőtől ajándékozott szabad akarat visszaélésével, azaz a Teremtő parancsainak és törvényeinek megtartása nélkül elpusztítják magukat és az életalapjukat.

3) A Teremtő alkotásai megszámlálhatatlanok. Képmására teremtette koronaként a teremtményeit: angyalokat, gyermekeit. Ez feltételezte, hogy a mindenható és végtelen Teremtés adjon magának egy formát (alakot). Ezzel kilépett a végtelenségből a végességbe a gyermekei számára. (Ez az első Ős-áldozat.) Ez olyan tett, amit a teremtényei alig tudnak megérteni csak amennyiben kinyilatkoztathatja magát a gyermekeinek érettségükhöz képest.

Nem a Teremtő van alávetve a fejlődésnek, hanem a gyermekei. A fejlődés útjára helyezte őket örömük és boldogságuk érdekében.

A szabad akarat adományozása feltételül megkívánt a Teremtőtől egy további nagy tettet. A hatalmas, akaratát, a rend mögé helyezte. És lehetségessé vált, hogy gyermekei is kapjanak szabad akaratot, legmagasabb adomány. A szabad akarat nem határtalan. A szabad akarat adományozása által teremtményei nem lettek vak parancstevőkké stb., hanem képesek lettek öntudatosan és szabadon felismerni és cselekedni. A szabad akarat adományozása révén lehetővé vált az Istentől való elpártolás is, azaz a „bűnbeesés”. Mindaz már régen megtörtént a világosság örök birodalmában az anyag teremtése előtt.

4) A mindenható Istennek sok neve van: Isten, Jehova, Jahve, Immánuel, Elohim, Allah stb. Az egyetemes, de még kevésbé ismert neve a Teremtőnek az „ős”. Az Ö magánhangzó annyit jelent, mint Alkotó és minden jó dolog adományozója. Az”s” mássalhangzó annyit jelent, mint alkotottak, gyermekek és teremtmények, az elfogadó. Ö az örök ELSÖ (a magánhangzó), és minden alkotása a Második (a mássalhangzó), vagyis az elsődleges és a másodlagos.

5) Istent és teremtését, valamint az életünk és minden történés értelmét csak az Isten kinyilatkoztatása által ismerhetjük fel, illetve az igazi prófétái által lehetséges felismernünk. Nagyon fontos az a tény, hogy igazi próféták nem hívhatják el magukat, de nem is lesznek azokká, se meditáció révén, se Önsanyargatások útján. Igazi prófétákat kizárólag Isten választ ki, és küldi el őket a sötétségbe (az anyagba). Kellő időben fellépnek, és kijelentik az Isten akaratát, és továbbadják a kinyilatkoztatásait. A próféták önkéntesen szabad akaratból szállnak a sötétségbe, az elbukott testvéreik iránti szeretetből. Valamennyi gyermekteremtmény a szellemi ős-teremtéstől fogva Isten gyermeke, még a legmélyebbre esettek is, mint a démonok és a sötétség birodalmának a fejedelme, a Sátán - Lucifer.

Kivétel nélkül részesülni fognak a megváltásban, és a megtisztulás után hazavezetik őket a világosság örök birodalmába (amennyibe). Minden élet kivétel nélkül Istentől ered! Igazi próféták nem adják ki magukat nagyoknak! Alázatosak és szerények. Nem rágalmaznak, és nem aláznak le senkit. Ismerik Istent, aki Betlehemben született, mint Jézus Krisztus, mindannyink Megváltója. Emberré lett.  Szeretetből fakadóan Golgotán történő áldozata által mindenkit kivétel nélkül megváltott a bukástól. Akik még nem fogadják el a megváltást - ezekből sokan vannak a világunkon -, egész biztosan utána kell pótolniuk a túlvilágon. Hiszen hosszú időre senki nem haladhat el a megvált kereszt mellett, bármilyen hitnek vagy hiedelemnek hódolt is ezen a világon.

A sötétség többi része még kitombolja magát, de az idő rövid, a napok meg vannak számlálva. Az egész rettenetes történést a világunkon Isten megengedte, hogy a sötétek az értelmetlen hatalmi őrületük, pénzsóvárgásuk, élvvágyuk által és az általuk okozott környezeti károsodás következtében kiadják az utolsó erejüket. Fel kell ismernünk, hogy az Isten törvényei és rendjel nélkül elpusztítják magukat és az életfeltételeiket. Fontos az az igazság, hogy Istentől nem származik semmiféle gonosz, hanem csakis az istentelen és szeretetlen emberek cselekvéseinek következménye. Az egész sötét történésnek ezen a világon nincs kihatása a világosság birodalmára. Megtéveszthetetlenül beteljesedik az Isten örök terve!

6) A Teremtő végtelenségét és örökkévalóságát, valamint a mindenhatóságát, se mi emberek, se a legmagasabb angyalok nem érthetik meg. Ez örökké a Teremtőnek van fenntartva. Ő az örökkévalóság és a végtelenség, valamint az igazság és az élet.

7) Attó1 függetlenül, hogy az emberek hisznek-e Istenben, vagy nem, mégis létezik. A hitetlenség nem változtat azon a tényen, hogy itt van, és minden életet eltart. Vegyük példának, hogy némely ember nem tud semmit a gravitációról és törvényeiről. Ennek ellenére is létezik. Minden emberre hatással van, akár hiszi, akár nem.

8) Isten nélkül nincs élet. Mi sem léteznénk. Nem lennének se világ, se törvények örökké. Nincsenek törvények törvényhozó nélkül.

9) Az állat ismeri a gazdáját, csak némely ember nem ismeri a Teremtőjét. Aki keres, az talál. Egy kérdés sem olyan fontos az emberek számára, mint az élet értelme. Isten számára nincsen alternatíva. Isten nélkül minden értelmetlen és reménytelen volna.

10) Semmit nem tud az ember olyan biztosan, minthogy egyszer el kell hagynia ezt a világot. Hogy mikor és hogy, azt nem tudja. Jellegzetes, hogy sok ember alig, vagy nem is gondolkodik el a legfontosabb kérdésen, amely egészen személyesen mindenkit illet: Mi értelme van az életnek?!

Egy bizonyos sejtelem felszáll a tudat alattiból, egy intő szó, amely elől az ember egészségtelen hektikába és különféle bódultságba menekül. Vajon ez lényegbeható ismerettől és következményektől való félelem?

Fontosak a következő kérdések: Mi következik a halál után? Mi a feladatom? Létezik Isten? A létezésemnek van köze hozzá? Honnan jövök, hova megyek? A modern ember hihet Istenben? Ha igen: milyen és hol van Isten ma? Szól még hozzánk ma is és hol?

Ezzel a kifejtéssel próbálunk választ adni az életfontosságú kérdésre. Ha az ateisták nem hisznek Istenben, vagy a túlvilági életben, ezzel a létezésük értelmetlenségét és reménytelenségüket vallják. Mily szegények!

Akik hisznek Istenben, azok már megtalálták az élet egyedüli igazi értelmét. Az ő soruk, feltett kérdés, hogy Isten szól e még ma, jogosult. Azonban itt fel kell mutatnunk két gondolatot. Egyesek azt mondják, hogy Isten már nem szól. Ez a feltevés nem bibliai, téves és alaptalan, és nagy tudatlanságot bizonyít. Mások meg nem akarják elhinni, hogy manapság igazi isteni kinyilatkoztatásokat kapunk. Ez nem fér a dogmájukba, a hitrő1 való elképzeléseikbe.

11) Az igazság forrásaként szolgálnak a Szentírás alapigazságai, különösen Jézus élete, az általa hirdetett Evangélium és a golgotai megváltói cselekvése/tette. Azután következnek a reformátorok. A 19. században ismét fellépet Lorber Jakab (Jakob Lorber) és Engel Lipót (Leopold Engel). A huszadik század második felében kaptuk meg a végidőre és fordulópontra szóló utolsó nagy isteni kinyilatkoztatásokat Anita Wolf által. Anita Türingiában született 1900-ban. Az írásait elküldjük minden igazságkeresőnek. Értetlenség, irigység és áskálódás nem akadályozhatja meg Isten akaratát és vezetését.

12) Isten kinyilatkoztatásának legmagasabb formája, a személyes meglátása, szemlélése. Ő, a Mindenható, a végtelen és örök Isten adott magának egy végtelen szépségű és dicsőségű tökéletes formát, a gyermekeinek örömére és boldogságára. Ez a legdicsőségesebb meglátása, csak a világosság örök birodalmában lehetséges, miután kivétel nélkül valamennyi elesett megtisztult és hazatért.

Azután már nem is lesz többé anyagi világ és univerzum, hanem csak a világosság örökkévaló nagy birodalma (a menny). A legkevesebb ember tud erről, sőt az egyházaknak sincs igazi elképzelésük, mert nem ismerik az Isten kinyilatkoztatását, amint azt Anita Wolf „Az Ősnek az örökkévalósága térben és időben” című főművében, kimerítően és világosan leírta. Akik nem akarják ezt igaznak elismerni, vagy megérteni, azok saját kárukra elhaladnak az Isten nagy kegyelme mellett.

Az elesettek számára, Isten, csak a bűnbeesés idején, átmenetileg láthatatlan. De a mennybeli angyalok látják Őt, ha javukra válik, mégis erősen ellepve. Végtelen szeretetében Isten eljött Betlehemben, emberi formában, mint mindannyiunk Megváltója az elesettek számára, de különösen az első teremtési gyermekéért, Sadhanáért (Sadhana nőnemű). Istentől való elfordulása után, egy férfinevet adott magának. Lucifer, annyit jelent, mint Ézsaiás már régen Krisztus előtt mondta: "Uram, te vagy a mi Atyánk, ősidőktől fogva, megváltónknak nevezünk."(Ézsaiás 63,16) Pál tovább kifejtette: "... Örök váltságot szerzett." (Zsid 9,12) Ezt a döntő igazságot szintén sokan nem ismerik el és fel, teljes horderejében.

Jóval a bűnbeesés előtt Isten, bölcsességében és végtelen szeretetében világosan látta, hogy miután gyermekeinek adja az akaratszabadságot, bekövetkezhet az elpártolás. Még maga az első és legnagyobb teremtési gyermeke is, Sadhana, elpártolhat, és el is pártolt. Tehát Isten készített egy csodálatos megváltást. Amikor az első, legnagyobb teremtési gyermeke elesik, Ő megy Megváltónak és legnagyobb áldozathordozónak, hogy megváltsa az esést és valamennyi gyermekét. Mindezt csodálatosan kinyilatkoztatta Anita Wolf által az "Ős-örökkévalóság térben és időben" című főműben. Valóban egy hatalmas mű. Azért nem csoda, hogy sokan nem is értik a különleges jelentőségét. Fel kellene adniuk a kicsinyes emberi magyarázataikat, az egyedül Istentől származó igazságért.

Újra meg újra fel kell tennünk a döntő kérdést, hogy az ember Őszintén keresi-e az igazságot, vagy csak a személyes hitvéleményét akarja képviselni. Isten igazi prófétái eljöhetnek-e a keresztény hatalmi és világegyházba? Erre a jogos kérdésre a következőképpen kell, válaszolunk.

Isten tudja a legjobban, hogy az egyházfejedelmek hallgatásra kényszerítenék, üldöznék és kizárnák Őket, mert a kinyilatkoztatások felmutatnák a dogmáikat és a túl világias magyarázataikat. A híveik milliója nem fogadna el mindent vakon, amit az egyház legmagasabb tisztsége tanít. Egyenesen Istenhez folyamodnának, és nem mintha Jézus közbenjárónak ajánlotta volna Máriát vagy valamilyen úgynevezett szenteket. Világosan és félreérthetetlenül mondta Jézus: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve." (Mt 11,28)

A prófétáit Isten mindig úgy küldte el, hogy a szervezett papok hatalma ne tudja elhallgattatni Őket. Maga Jézus sem jött Jeruzsálemben a világra, hanem Betlehemben, a barlangban. Ennek is nagy jelentősége van. Azáltal a Megváltóhoz jöhettek a legszegényebbek, a privilégium nélküliek, a megvetettek.

Minden világvallásban vannak értékes igazságok és fontos életszabályok. De többnyire nem tartják meg. Miért tartalmazza a Jézus Krisztus tanítása és élete, az Isten teljes igazságának az alapjait? A válasz nagyon is egyszerű: "Mert Isten személyesen jött el erre a világra, a Jézus Krisztusban. Isten nem jött el a világra, Indiában, se Tibetben, se Mekkában, hanem pontosan Betlehemben. A nagy vallásalapítók, próféták, bölcsek közül, egy sem nyilatkozhatott olyan határozottan, mint Jézus: "Én vagyok az út, az igazság és az élet." (Jn 14,6) Ez boldoggá tesz, és megszabadít minden tévedéstől. Továbbá úgy nyilatkozott Jézus: "Az igazság megszabadít titeket!" Más vallásban nincs megváltás, mert ez az egy Isten, egyedül megváltott mindenkit a Golgotán, elsődlegesen az első nagy teremtési gyermekét, Sadhanát.

Nehezen érthető, hogy némelyek az Új Kinyilatkoztatás baráti köréből annyira ellenállnak, bár a legnagyobb szeretettanítás képviselői, és csupán a szeretetet akarják elismerni, hogy Isten végtelen szeretete és a Golgotán végbevitt megváltó cselekvése, megváltotta az első gyermekét, hiszen neki szólt elsődlegesen az eljövése. Ez hasonló a zsidókhoz, akik a régi zsidóvallásukban nem ismerik el Jézust Istennek és Megváltónak. Hiába várnak egy másik, megmentőre.

A legfontosabb kérdésre nincs válaszuk: "Ha Isten nem győzte le az első gyermekét a végtelen, felfoghatatlan szeretetáldozata által, akkor ki által és mikor? Miért zavarja ez annyira az embereket? Válaszuk nincs - de mégis ellene vannak. Akik ugyan nem képesek, vagy nem hajlandók elfogadni a mostani időre szóló isteni kinyilatkoztatásokat, azoknak tudomásul kell venniük, hogy elsősorban teljesen Istené az ügy: hol, mikor és ki által adja a csodás kinyilatkoztatásait. Még az sem fontos, hogy ki által (Lorber, Engel, Wolf), hanem hogy Isten kinyilatkoztatása legyen, ami örökkévaló, mint Isten maga!

Az hogy a különböző időkben adott kinyilatkoztatásoknál, némely leírásban, különbségek fordulnak elő, teljesen magától értetődő. De jó akarattal mindent könnyen áthidalhatunk és tisztázhatunk. Akik az egész Bibliát ismerik, tudják, hogy némely hiba, illetve fordítási hiba becsúszott, de minket az alapigazság összessége érdekel, azaz Isten által megszerzett megváltás Jézus Krisztusban. Az sem véletlenség, hogy a legnagyobb teremtési döntés feltárását, azaz a Golgota misztériumát Isten egy asszony által nyilatkoztatta ki. Aki megismerte az Anita Wolf által leirt, szellemi Ős-teremtést, megérti a csodálatos összefüggéseket. Csodálatosan fejezte ki Anita: "Az igazság ott lakozik, ahol a legnagyobb irgalmasság van."

Bizony a nemes és kedvesen gondolkodó emberek számára becsesebb lenne, ha az Anita Wolf által leirt és Istentől adott művet, a Lorber és Engel által leirt kinyilatkoztatások boldoggá tevő, igazi folytatásának tekintenék. Ez valóban az is. A helyett, türelmetlenül, szűklátókörűen minősítik, sötét, középkorú módra. Aki ezt cselekszi, arra vall, hogy képtelen foglalkozni a magas szellemi kérdésekkel és cselekedni, a Jézus szeretetparancsa szerint.

Találóan mondta egyszer az elhunyt evangélikus egyháztanács: Stuttgartban, dr. Kurt Hutten: "Akit más vallásúakkal szemben ellenségeskedés és gyűlöltség tölt el, nem jó bizonyságát adja a Krisztus szeretetének és Evangéliumának."

A nagy tanácsban is mondta egy bölcs, amikor Jézust rosszindulattal üldözték: "Miért harcoltok a Názáreti ellen? Ha a tanítása nem Istentől való, hamarosan elfelejtik, és senki nem fog törődni vele. De ha Istentől való, ki akar ellenállást fejteni ellene?"

Ugyanez érvényes az Anita Wolf által leirt kinyilatkoztatásokra is. Ezer meg ezer ember hálásan és örömmel fogadta e csodálatos kinyilatkoztatást. Itt már nincs helye az agyonhallgatásnak és áskálódásnak. Elég nyomor, gyűlölet, ínség és türelmetlenség van a világon. Azért már nem kell, hogy az Új Kinyilatkoztatásban hívő barátok, mindent elátkozzanak, ami nem felel meg a hitvéleményeiknek. A tömjéneztetés és a türelmetlenség nem hoz jót. Régen elismertük Isten akaratát és a csodálatos vezetését.

Megrendíthetetlen hálával és örömmel gondozzuk a világosságból fakadó drága javakat! Ne az emberek akarata, hanem Isten akarata legyen meg.

Mikor ezen a világon különösen fontos és jelentős kinyilatkoztatásokat ad Isten, mindig fellépnek egyes fenekedők és irigykedők. De ez ne ijesszen, és ne zavarjon senkit. Evégett szemléljük és szívleljük meg a legfontosabb eseményt ezen a világon: Jézus megváltó győzelmét a Golgotán. Végtelen szeretettel teli, Szelleminél nagyobb, mint maga a drágamennyei Atyánk, Jézusban, nem jött erre a világra. Ő csak jót tett, a tiszta igazságot hozta el. Mégis konokul megtámadták és üldözték, nem a pogányok, rómaiak stb., hanem a szervezett papok, írástudók, farizeusok és a nagytanács. Jézus mondta a követőinek és az eljövendő prófétáinak: "Nem nagyobb a szolga uránál, ha engem üldöztek, titeket is üldözni és megtámadni fognak!" (Jn 15, 20)

Így maradt ez máig, mert a sötétség szegény maradéka még védekezik, és nem akarja elismerni, hogy Jézus, szeretetből nagy győzelmet aratott, az első teremtési gyermekén, Sadhanán, a golgotai éjjelen azáltal, hogy az „elvégeztetett”, a gyermeket megfordulásra bírta. A teremtésre szóló legnagyobb döntésre jutott mindenkorra, az Isten szeretetének győzelme, Jézusban azáltal, hogy a Jézus szeretete és az abból kifolyólag elért önkéntes megfordulása a Sadhanának, és a felismerése, hogy valóban ki a Jézus, a teremtő Atyja, a szeretetnek Istene.

A golgotai éjjelen beteljesedett a Szentírás legszebb példázata: "Az Atya maga (nem a Fiú) ment elé a messziről meglátott tékozló fiúnak." (Lk 15,20) Itt nyilvánul meg a golgotai éjjelen elért egész misztériuma, azaz a végtelen szeretet és irgalmasság. Gazdagon áldott az, aki az Isten szent cselekvését elismeri és alázatosan megszívleli.

 

Isteni kinyilatkoztatások

 

Az emberiségnek eddig rejtve volt a hatalmas történés, a golgotai éjjelen, hiszen hiányzott a szellemi érettség is.

A végső időkben azonban Isten, kinyilatkoztatta nagy titkát. A Biblia ismerőivel és az Új Kinyilatkoztatás barátaival közölni akarjuk azt, amit a Szentírás tanúsít, és amit leirt Engel a János Nagyevangélium ll. Kötetében. "De van sok egyéb is, amit Jézus tett, és ha azt mind megírnák egytől egyig, úgy vélem: maga a világ sem tudná befogadni a megirt könyveket." (Jn 21,25)

Fontos mondatot irt le Lorber. "Jézus mondja: „Bár nem fogod megérteni, amit mondani akarok, hogy a tékozló fiú már visszafordulóban van (abban a folyamatban), de közel” végtelen időre lesz szüksége, hogy teljesen visszatérhessen a régi atyai házába."(Jn Nagyev. 10. köt., 188. fej., 21. vers)

És ha tanulmányozzuk, amit leirt Engel, akkor egy csodálatos és boldoggá tevő összefüggésre találunk: "Mindent megbeszéltünk, és hűségesen le van írva, ami hozzáfűződik a testi életemhez. De hiányzik itt még egy nagy része annak, ami a szellemi világban történt. Még túléretlen a világ ahhoz, hogy megértse. Még azok a kevesek sem, a közvetlen beszédeimben hívők, sem tudják befogadni. De eljön az idő, már nincs is mesze, amikor az emberek visszatérnek egy tisztább szellemi érzéshez Akkor ideje lesz, azt is kinyilatkoztatni, és az meg is fog történni."

(Jn Nagyevangélium 11. köt. utószava)

Aki alázatos szívvel elismeri, hogy Isten Szelleme működik, amikor, ahol és aki által akar, olyan esetben tapasztalja, hogy ezek a kinyilatkoztatások, beteljesülnek a jelenben, a 20. században.

Még sok hely és utalás van erre vonatkozóan, de aki jóakaratú, könnyen és biztosan megtalálja a boldoggá tevő összefüggéseket. Isten nem a világ létezése Óta gondolta ki/találta ki, az örök megváltást, hanem már régen mielőtt megteremtette volna a gyermekművet. Sajnos sok keresztény túlvilágiasan és anyagiasan látja.

Sok démon és a nem visszatértek (természetesen el akarják sötétíteni az ”elsőjük” megfordulását. Lucifernek adják ki magukat. Szenvedélyesen kitombolják magukat.

Némelyek meg a szabad akaratra hivatkoznak, de elfelejtik, hogy a szabad akaratunkat, szeretettel és alázatosan alá kell vetnünk az Istenünk mindenható és megváltó akaratának.

Az is magától értetődő, hogy egy hatalmas, magas szellemű szellemiségű isteni kinyilatkoztatás után, mint Anita Wolf kapta, irigykedők és ellenségeskedők lépnek fel. A legtöbb esetben kicsinyes, túl emberi véleményű elleniratokkal igyekeznek megcáfolni. Mint a sötét középkorban, még ma is vannak türelmetlen fanatikus hívők, akik a dogmájukon kívül, nem akarnak semmit elfogadni.

Akik még nem dolgoztak ki maguknak egy világos, szilárd hitbeli alapot, azokat összezavarják a nem helyén való hozzászólások, eltöltötte a Szent Szellem. Egy személyt azonban nem lehet kiönteni másokra.

A Szent Szellem lényét azonban nem ismerik fel világosan, és ebből kifolyólag hamisan értelmezik. A legrövidebben megmagyarázva a Szent Szellem az Isten bölcsességének kinyilatkoztatása. Ez a bölcsesség bevezetett minket az Isten tervébe és a teremtési titkokba, valamint az örök megváltásába. Némely ezoterikus írásban megkísérelik a Szent Szellemet erőtérnek és energiának minősíteni. Ez csak részleges igazság! A Szellem több az erőnél és energiánál! A Szent Szellem, egyedül Istenből fakadó, örök igazságból való információ. Erő és energia információhordozó, de nem maga az információ. Az információt elküldi egy intelligens lény. Ez az örökké legmagasabb lény Isten. Ebből kifolyólag a Szent Szellem örökké a legmagasabb, tőle elküldött információ.

J. Keplernek az intuitív nyilatkozása valószínűleg a lehetőségig ért: "Közel az idő, hogy az emberiség felismerje a tiszta igazságot a természetkönyvben és a Szentírásban, és örülni fog mindkét kinyilatkoztatás harmóniájának."

A természettudományi és hitbeli igazság nyújthat nekünk ezen a világon egy egyesülést, és kiegészítést. Soha ne feledjük, hogy a legfontosabb ismeret az, hogy Isten kinyilatkoztatja magát gyermekeinek! Az anyagi világunk megértését soha nem találjuk meg a természettudományban, hanem egyedül az Isten kinyilatkoztatásaiban. A tény az, hogy Anita Wolf által kaptunk egy igazi univerzális isteni kinyilatkoztatást, amely minden igazi őszinte igazságkereső számára hatalmas és egyúttal boldoggá tevő jelentőségű. Hogy a názáreti Jézus Krisztusban, Isten maga jött el hozzánk, sajnos sok keresztény, sőt teológus és írástudó a különböző keresztény egyházakban nem ismerte fel, bár erre vonatkozóan a Szentírás világosan és félreérthetetlenül nyilatkozik: "Uram, te vagy a mi Atyánk, ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk!"

(Ézs 63,16) "Mert benne lakik az Istenség egész teljessége, oszthatatlan egységben!" (Kol 2.9) Valóban az Istenségnek örökké csak egy teljessége van! Ha Jézus csak, „Isten Fia" lett volna, akkor Tamás nem mondhatta volna a feltámadás után: "Én Uram és én Istenem!" (Jn 20,28)

Minden élet egyedül Istentől származik. Azért mondta Jézus: "Én vagyok az út, az igazság és az élet." (Jn14,6) Minden emberi dogma és tétel ez által tarthatatlan, és határozottan ellentmond a Szentírás alapvető állításának, amelynek az alapja, az örökké egyedüli Isten. Minden életet Isten teremtett, és minden élet vissza is tér Istenhez, a világosság örök birodalmába. Tehát az örök elkárhozás tana egy tragikus tévtanírás, mert ellentmond az Isten mindent túláradó szeretetének és a mindent átfogó irgalmasságának.

Isten eljött Megváltóként, hogy mindannyiunkat megmentsen, különösen az első nagy teremtési gyermekét, Sadhanát. A legtöbb keresztény egyháznak, nincs jó ismerete erről, sőt az örök elkárhozás tana rendkívül szeretetlen másokkal szemben. Millió ember imádkozik naponta: "Miatyánk, legyen meg a te akaratod", közben nem látják, hogy Isten azt akarja, hogy mindenki üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére. (l Tirn 2,4)

1953. november 11-én Anita Wolf úgy fejezte ki: Ideje kiállnunk a tiszta egyistenhit mellett. Ha fellépnének bátor hitbeli harcosok, már régen az embereké lehetne az új isteni szó, mint,”hajnalcsillag”. (2Pt 1,19) Ameddig hamis nézetek léteznek az Atyáról és Megváltóról, addig nem terjedhet el a világosság. Nem csoda, hogy olyan gyengén haladnak előre az emberek az Isten nagy és csodálatos útjain. Talán érzi néhány bátor ember a Szellemet, hogy ideje van az utakat/utcákat tisztogatniuk, hiszen a kinyilatkoztatás is vár, az utolsó feltámadásra, a Krisztus eljövetelére - a dicsőséges megjelenésére! (Eddig Anita)

 

Az Istengyermekségről

 

Az Új Kinyilatkoztatásban hívők túlnyomó részének, az a téves uralkodó nézete, hogy a világosság minden gyermekének, csak az esésnek legsötétebb világán van esélye, egy inkarnáció/megtestesülés által, Isten gyermekévé válnia. Ha ez igaz volna, akkor Sadhanának muszáj lett volna elbuknia, hogy keletkezzék anyag és ez a világ. De minden őszinte igazságkereső könnyen elismeri, hogy Sadhanának nem volt muszáj elbuknia a szeretett Atyánk részéről, hanem ez csak az elnyert szabad akarat után lett lehetséges.

Amint tudjuk a Szentírásból, sőt Lorbertől és Anitától, a gyermekek kétharmada hűséges maradt. Ők, kiállták a szabad akarati próbát a világosság birodalmában, és így teljesen Isten igazi gyermekeivé lettek.

A gyermekek egyharmada elbukott Sadhanával. Az elbukottak számára persze teljesen érvényes, hogy csak egy inkarnáció által nyerhetik el az istenfiúságot, az egyik anyagi világon. A kicsik számára nem kell, hogy legyen okvetlenül a mi világunk. Leginkább a túlvilágon jutnak egy valóságos Istenismeretre, mert az anyagi világon kiélhetik a sötét életüket. Mindenre törekednek, csak nem igyekeznek a világosság felé. Nem is akarnak törődni Isten dolgaival, vagy a felebarátéval. Azért nagyon fontos felismerni, hogy a világosságból származó gyermekeknek, (angyaloknak), soha nem kell idejönniük az Isten gyermekeivé válás céljából, hanem egyes-egyedül azért szállnak az anyagba, hogy megtegyék a segítséget nyújtó (társ-áldozatot hozó) utat, az elbukottak számára. Az áldozathozó nagy utat egyedül az Atyánk, mint Jézus Krisztus tette meg. A végtelen nagy és szent szeretetáldozata révén {a Golgotán legyőzte szeretete által az első teremtési gyermekét, Sadhanát.

Itt teljesen érvényre jut szellemileg, amit Jézus mondott: "Senki nem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért!"(Jn 15,13) Életet adni szellemileg annyit jelent, mint feladni a világosságbeli életet a mennyben: a boldogságot, békét, örömöt, szabadságot feláldozni az elesettekért. Az istengyermekségüket megőrzik, a világosság birodalmában, és ez ott biztosítva van. Azonban ezen a világon nincs visszaemlékezésük. Keményen kell küzdeniük nekik is az igazságért és ismeretért, mint az elbukottaknak. Mégis a szeretet, az élet értelme utáni vágy, a honvágy az örökhaza után, áthatolja, a világosságból származó lelküket.

S így a Földön töltött nehéz évek folyamán megérlelődnek, és ismét visszavezetik őket a világosságba. A gyors felismerés és az igazi öröm biztos jele annak, hogy a lelkek a világosság birodalmából származnak. Alázatosan, de bátran és áldozatkészen megteszik a társ-áldozatot hozó útjukat, míg fel nem hangzik a hazahívó szó.

 

Elvégeztetett

 

Hatalmasan elhangzott az Urunk és Megváltónk, a Jézus Krisztus győzelmi kiáltása a mindenségen keresztül, a golgotai éjjelen. A kereszt alatt álló látnokhoz mondta az Úr: "Légy tanúm!" János és a többi tanítvány, aki három évig járt az Úrral, nem kételkedett, hogy a keresztre feszített mesterük az úristen, minden létezésnek és életnek a Teremtője.

Ő volt a bárány, aki a világ bűnét hordozta. A golgotai szeretetáldozat által nem csak az első teremtési gyermekét, Sadhanát (számunkra ismert, mint Lucifer, Sátán stb.) bírta rá az önkéntes megfordulásra, hanem megváltotta az egész sötétséget, a teremtésre vonatkozó bűntől.

Ez a Golgota nagy misztériuma, amit a végidőben felbontva kaptunk meg, azaz kinyilatkoztatva. Akinek füle van, és feltárta szívét az Isten igazságai előtt, az hallja és vegye ezt az örömhírt.

Az Atya, maga ment a tékozló gyermeke elé. A Szentírás legszebb példázata beteljesedett a Golgota által, azaz a tékozló fiúról. Ki más tudta volna véghezvinni az Atyán kívül? És ha nem a fő, szent golgotai éjjelen, akkor mikor? A legnagyobb teremtési döntés akkor következett be. A sötétség feje le van győzve, de jelenleg a vissza nem tértek maradéka rettenetesen kitombolja magát. Sokan tudják, illetve sejtik, hogy rövid idő alatt még mi fog bekövetkezni. Ez azonban jelentéktelen a világosság és béke nagy szent birodalma számára. Az Úrnak a szeretetből véghezvitt győzelme minden gyermek számára és az Isten igazsága fennmarad örökké. Senki nem képes letagadni hosszú időre.

Keveseknek van világos ismerete arról, hogy hogyan, mikor és hol kezdődött a gonosz, és hogy mikor lesz vége. A szeretett Urunk vigasztaló szavai ezek: "A világon nyomorúságtok van, de bízzatok, én legyőztem a világot." (Jn 16,33) Bárcsak felismerné mindenki ezt a csodálatos és boldoggá tevő igazságot!

Ő, aki az igazság, az út és az élet, megtartja szavát, amelyet a Szentírásban, a János Nagyevangéliumban és Engel által adott, hogy kapunk további magas szellemi kinyilatkoztatásokat. Valóban beteljesedett a csodálatos ígérete a világosságból származó művekben Anita Wolf által. A nagyon fontos kérdésekről tiszta világosságot kapunk a leírásokban. Aki akarja, vegye ingyen az élet vizét.

 

Egy időszakra, két időszakra és fél időszakra

 

A Szentírásban, több esetben szó van az időről, amelyet Isten adott az elbukottaknak a visszatérésükre, illetve a gonosz lényük kitombolására. Itt szó van egy időszakról, két időszakról és fél időszakról. Sokan sajnos hamisan, túl világiasan magyarázták meg. Az Anita Wolf általi leírásokban különösen a végidőnkre Isten, csodálatosan kinyilatkoztatta és szellemileg megvilágította.

Az első időszak a megváltás első helyére vonatkozik. Engel szerint a Mallóna nevű bolygón volt, amelyet a sötétség hatalma, főleg Sadhana elpusztított. Azután alakult a Föld a megváltás utolsó helyéül. Itt van a két időszak: az emberiség ideje Ádámig (a preadamiták - előemberek). És azután a következő időszak Ádámtól Krisztusig.

Az utolsó fél időszak tart Krisztustól a végidőnkig. Ezzel összefüggően megemlítjük, hogy a túlságosan világias magyarázatok és a téves felfogások a békebirodalomról ezen a világon hamisak. Jézus félreérthetetlenül mondta: "De az én birodalmam, nem innen való." (Jn 18,36) Ugyancsak hamisan értelmezik az elragadtatást és a világűrbe való evakuálást. Anyagilag egyik sem következett be.

Ha úgy volna, amint már sokakat megtévesztettek, akkor nem kell a „jóknak” erre a világra eljönniük. Jézus példát adott, hogy segíteni és megváltani jött el. Ő nem menekült el az ínség és a halál elől. Hűséges volt mindhalálig! Tehát a hamisan értett elragadtatásnak és evakuálásnak nincs köze a keresztény felebaráti szeretethez és szolgálatkészséghez. Ez hamis prófétasághoz tartozik. Nem beteljesülő reményekben ringatják az embereket. Az Isten igazsága és az összes elbukottak megváltása, be fog teljesedni. Az Istentől megengedett bajok megtisztulásra szolgálnak, hogy a gonoszok többi része kiadja az erejét. Azáltal megérlelődnek a tisztulásra és az örök atyai házba való hazavezetésre. „Isten nem veszít el senkit!”

Pontosan a legnehezebb bajok idejében van a legnagyobb szükség, a világosságból származó gyermekekre, akik jóakaratúak, hogy besegítsenek, és az evangéliumra, a megváltásra utaljanak. A hazatérésre egyedül Isten ösztökél mindenkit, kellő időben!

 

A lélekről szóló probléma

 

Már sokat írtak a lélekről. Most pedig mutassunk fel néhány fontos gondolatmenetet, hogy elgondolkodjunk, és közelebbre jussunk az igazsághoz. Valamennyi gyermekteremtménynek, nem csak eleven lelke van, hanem az Ős- Szellemből, egy szellemszikrája is van. Azon kívül, van még külső formája. Ugyanez érvényes a világosság birodalmában is, csakhogy ott nem létezik anyagi test, mint itt a külső test, anyagi szubsztanciákból, hanem a test, szellemi szubsztanciákból áll.

A bűnbeesés után azonban az elbukottak szellemszikrája, betokozódott. Ez a szellemszikra, újra szabaddá lesz, egy valamelyik világon bekövetkező inkarnáció után. Ellenben az elbukottak lelke, szabad akarattal, egyre jobban eltávolodott Istentől, és olyan módon elsötétedett. Ebben a kérdésben részben különböző vélemények léteznek, részben az Új Kinyilatkoztatásban hívők, hitbeli felfogása, kátyúba jutott.

Azt tanítják, hogy az elbukottak lelke felbomlott, és kötve van az ásványban, a növényekben és az állatvilágban, és az evolúció módon, lassan felemelkedve, emberi lélekké képződik. Azt állítja némelyik közülük, hogy ez egy bizonyos tekintetben megváltó út.

Most valóban felvetődik a fontos kérdés: Vajon Isten felbomlasztotta-e az elbukott gyermekeket? Miért van erre szüksége? Másrészt Isten elsőként igazságos feltételévé tűzte és sérthetetlen teremtési hatalmává emelte, hogy az egyszer életre keltett gyermek, soha ismét fel nem bomlik. Ha igaz volna, hogy az elbukottak egyéni lelke, tényleg felhasadt, akkor felvetődik egy másik fontos kérdés. Elsősorban Sátánnak, mint a fejedelemnek kellett volna felhasadoznia / - bomlania, és azután a többieknek is.

Jób könyvében olvassuk: Történt egy napon, hogy az isten fiak megjelentek az Úr előtt, velük együtt megjelent a Sátán is."

 (Jób 1,6) A kérdés az: Ha a szellemszikra tokba volt zárva, és a lélek felhasadozott az ásványban, a növényekben stb., a testnek egyedül tudatossága nincs, voltaképp ki volt Sátán?

Itt az igazsághoz hű tisztázás, csak úgy lehetséges, hogy az egyéni lélek, soha nem bomlik fel, hanem csupán az erő és teremtő részei. A Szentírás erre vonatkozóan szól az elásott talentumokról és az eltékozolt örökölt javakról. (Mt 25) Ilyen értelemben áthidalható a nézeteltérés, hogy az erőszubsztanciák, tényleg megtisztulnak az ásvány-, növény- és állatvilágon való fejlődési menet folyamán - azonban soha nem az egyéni személyes lélek.

Minden megállás, minden hitbeli kérdések megkeményedése, egyoldalúságot és vakságot eredményez. Ha ez tényleg igaz volna, hogy a lelkek felbomlottak, akkor kik lennének azok a túlvilági démonok, ördögök stb., akikről Lorber is ír, és a Szentírásban Jézus kiűzte őket. (Mt 12,22-24) Hogy világosan megértsük ezeket az összefüggéseket, hozzátartozik a bölcsesség is. Nem elég csak a szeretetre hivatkoznunk. Ezek a barátok ebben az értelemben, ellentmondanak a Jézus parancsának: "Legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes." (Mt 5,48) Kétségbevonhatatlan tény, hogy a tökéletességhez hozzá tartozik a rend, akarat, komolyság, türelem, szeretet és irgalmasság! Aki az Isten igazságát őszintén keresi, egy kis jó akarattal fel is fogja ismerni.

Néhány barátunk azt is hiszi, hogy az ítélet után, a hitetlenek szegény lelkét, újra megkötik a sziklákba stb. Ez a tétel is zavart keltett, hiszen a személyes lélek, nem bomlik fel, azon kívül azok a barátok, nem értették meg a megváltásnak a mély okát. Az úgynevezett „újonnan megkötés” tételével, nem ismerik el Jézus megváltó nagy művét. Ő ugyan mindenkiért váltságul adta magát.

(l Tim 2,6)

Aki a megváltást, nem a magas szellemi igazságból szemléli, az áldozatul esik a zavarnak. Pontosan ebben kapunk csodálatos világosságot és egy szilárd hitbeli alapot, a mennyei Atyánktól a végidő és fordulópont alkalmával, azaz Anita Wolf által adta nekünk, az univerzális kinyilatkoztatást. Aki akarja, vegye ingyen az élet vizét. Aki keres, talál. Aki zörget, annak megnyittatik.

 Ha mindenkinek azzal fizetnek, amit rosszul tett, akkor nem lenne kegyelem és megbocsátás. Nem kell az embereknek Jézus, mert beképzelik maguknak, hogy megtesznek mindent. Vajon Isten nélkül alkották magukat? Örökké nem létezik teremtmény, Teremtő nélkül.

Valamennyi keresztény és más vallású ember világosan vallja, hogy Jézus bűn nélkül élt. De a karma tana szerint, felmerül a kérdés: Ugyan mit tett Jézus, hogy olyan rettenetesen szenvednie kellett, és hogy megölték? Itt a karma tan zátonyra fut.

A megoldás egész egyszerű. Jézus eljött megváltóul, elsődlegesen az első nagy teremtési gyermekéért és az összes elbukottakért. Jézus teljesen ártatlan volt, valamint azok az angyalok is, akik bűn nélkül jönnek erre a világra, és magukra veszik a nyomorúságot, ínséget, kegyetlenséget és halált, hogy segítsenek és világosságot hozzanak, vagyis az örök atyai házra, Istenre figyelmeztessék őket! Ez az ismeret hiányzik a reinkarnáció és karma tan híveinek.

A végső idők

 

(Az Ítélet, mint Isten irgalmassága)

 

A legtöbb keresztény fél az ítélettől, különösen az Isten ítéletétől. Ez érthető, mert az emberek által elsötétített világon, az ítélet alatt gyakran elítélést, sőt a diktatúrák alatt kivégzést gyakorolnak. Istennél azonban egészen másként van!

A szeretet Istene, senkit nem végez ki, hanem felemeli az elbukottakat és hazavezeti. A hazatérést megelőző tisztulás, az Isten ítéletének, kényszerítő szükségessége. Az istentelenség okozta szükség, szenvedés és halál, megfordul.

Hogy a tisztulás nem történik fájdalom nélkül (súlyos esetekben a Harmagedonon mennek át - a lelki tisztulás helyén), ez az emberek saját hibája. Amint a műtét sem kellemes, de gyógyulást ígér, akként az ítélet is segíteni fog. Istennél mindennek nyilvánvalóvá kell válnia. Isten nem személyválogató! Döntő jelentőséget kap az a vers: "Minden bűnt, megbocsátanak, de nem a Szent Szellem elleni bűnt." (Mt 12,31) Némelyek szó szerint azt hiszik, hogy ezek alapján mégis létezik örök elkárhozás. Nem, soha nem! De a Harmagedonban csak azoknak az elbukottaknak muszáj a bűnüket lehordani / bűnüktől megszabadulni, akik tudatosan, akaratosan és lelkiismeretük ellen gonoszt tettek. Miközben a kisebb, voltaképpen akaratlanul elkövetett bűnöket, a megbánás után megbocsátják.

Harmagedon - a megtisztulás helye - nagyon keserves hely, de csak úgy lehet a salakot lemosni. És ezek a lelkek, akiknek a saját vétkeik miatt kell keresztül menniük, bemennek a világosság örök birodalmába, miután letették az alázatossági vizsgájukat. Ez lesz az Úr nagy napja. Senki nincs kizárva. Mindnyájan ismét visszatérnek az Atyánk nagy házába. Minden az Atyánké lett, amint a Jelenésekben csodálatosan meg van írva.

Az a tény is fontos, hogy senki nem érdemli meg a mennyet, vagyis nem érheti el erőszakkal, jó tettek révén. Mindnyájan rá vagyunk szorulva, az Isten kegyelmére és irgalmasságára. Luther Márton nagyon jól ismerte ezt, igaz ugyan, hogy azt is mondta, hogy hit tettek nélkül, holt hit.

Meg van írva: "Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel." (Péld 24,16) Ezért hát senki ne gondolja, hogy maga megtesz mindent, és nincs szüksége az Isten kegyelmére, mint a reinkarnáció elmélet hívei gondolják. A saját énjük felfuvalkodottsága, tudatlanságukból, és gőgjükből ered. Nem a gőg, hanem az alázat és szeretet az Istenhez és az örök igazsághoz vezető igazi út. Az alázat - röviden megmagyarázva - az Isten összes művével és megváltásával egybeolvadó, beilleszkedést jelent. Ez magába zárja a felebaráti szolgálatot is, és nem /zárja ki az egyedüli / üdvösségre való önző törekvést. Meg van írva: "Jézus Krisztus, tegnap, ma és mindörökké ugyanaz! Tetszetős idegen tanításoktól, ne hagyjátok magatokat félrevezettetni!" (Zsid 13,8-9)

Miután az emberek felismerik és megértik, hogy nem maguktól keletkeztek, és hogy rá vannak szorulva a Teremtő segítségére, akkor alázatosság száll a szívükbe, és így megérlelődnek Istenünk megváltásának és kegyelmének befogadására. Sok keresztény barát azt hiszi, hogy Isten Krisztus óta más lett, és hogy Krisztus óta egyedül a szeretet lenne fontos. Az igazság az, hogy az Ószövetség ugyanolyan fontos, mint az Újszövetség, mert Isten mindenkor ugyanaz, örökké tökéletes. Csak mi emberek vagyunk alávetve változásoknak és fej1ődéseknek. Az egész Szentírás, valamint az utóbbi kinyilatkoztatások Lorber,  Engel és Anita Wolf fogják, amit vetettek. A kitombolásuk révén elvesztik az erejüket és hatalmukat. Nem ritkán felmerül a jogos kérdés: Ugyan, honnan bírja elviselni a sok ártatlan ember a nyomort, ínséget és halált, miközben a hatalom után sóvárgó és istentelen hatalmasok, valamint gazdagok, olyan kíméletlenek és kegyetlenek? Hát hol marad Isten segítsége?

Ezen a világon is megvan mindennek az ideje. A rövid földi élet után, senki nem képes magával vinni a túlvilágra se pénzt, se hatalmat - kivéve a jó, vagy rossz lelkiismeretet. Ezen kívül, vegyük figyelembe, hogy az ártatlanok, akik jót akarnak tenni, és szeretik Istent és felebarátjukat, önkéntesen jöttek a világosság birodalmából, az elbukott sötét világára, azaz erre a Földre, hogy egy terhet vegyenek magukra.

Viszont a visszaemlékezés képessége, be van takarva, a társ áldozat hozatal ideje alatt, ezen a világon, hogy teljesen ugyanolyan feltételekkel tegyék meg a világi vándorútjukat, mint az elbukottak. Azonban a világosságból származó léleknek, megmaradt a békesség, Isten, szeretet és igazság utáni benső vágyakozása. (Ilyen módon a társ-áldozatot hozók, világosságot hozhatnak és hozzanak, az istenteleneknek, és segítenek a szükségben, amennyire lehet. Azért feladatuknak tekintik, hogy utaljanak az Isten örök működésére és kinyilatkoztatásaira.

Ellenben az elbukottak, a maguk vétkét hordozzák, és a bukásuk saját világában élnek, azért alig érdekli őket az igazságkeresés. Leginkább a szórakozást keresik, és mindent többre tartanak, amit a világ ad - csak nem Istent. Azért olyan nehéz számukra elfogadni az Evangéliumot és az isteni megváltást. Ezek a lelkek többnyire a túlvilágon jutnak a keserves felismerésre, hogy a földi életüket, mulandó dolgokkal haszontalanul eltöltötték. Ők ugyan már nem jönnek az elmúlt sötét világukba, hanem tisztulási szférákba kerülnek, ahol lassanként jutnak az igazság felismerésére. És ott megértik, hogy mégis létezik örök élet és Isten.

Ezen a világon bekövetkező inkarnációjuk tehát, fontos fordulóhely az elbukottak számára.

A világosságból származó gyermekek, akik a Földön terhet vállaltak, következésképp, tehermentes teherhordozók. Csodálatosan mondta a Megváltónk: "Jöjjetek hozzám mind, akik elfáradtatok és teher alatt éltek. Én megnyugvást adok nektek." (Mt 11,28) Ezek a egykor elbukottak.

Az igazi isteni kinyilatkoztatás, nem alapszik csupán a Szentírás igazságainak az alapján, hanem különösen - felépül a Jézus általi megváltásra is, a Golgotán. Az esemény előhoz, lényegeset és újat, amit eddig nem tudtunk, illetve nem ismertünk fel. Aki a megváltást nem ismeri fel lényegében, vagyis elhalad mellette, az könnyen áldozatul esik, némelyik tévedésnek. Azért nagyon fontos / kivívnunk magunknak/az Isten igazságát, amennyire lehetséges, és meg is kell szívlelnünk. Azért kaptunk most a huszadik században olyan csodálatos és világos univerzális isteni kinyilatkoztatásokat, hogy válaszokat kapjunk sok kérdésre, és hogy megszabaduljunk a gyakran túl világias, anyagias és betűszerinti magyarázatoktól és eltévelyedésektől. Aki akarja, vegye ingyen az élet vizét.

Mi már a világ ítéletideje alatt élünk. Két különös kinyilatkoztatásunk van erről, amit Anita Wolf leirt:

a) Az ítélet – Jézus életének a 4. határköve.

b) A kegyelmi könyv - A Jelenések könyvének a felbontása.

A hétpecsétes titokzatos könyvet először kaptuk meg, szellemileg kinyilatkoztatva és felbontva. Valóban „Az ős-örökkévalóság térben és időben” című főmű, sem könnyű, mégis bevezet minket a legnagyobb teremtési titkokba. Igazán érvényre jut: "Nekünk kinyilatkoztatta az Isten, a Szellem által, mert a Szellem, mindent megvizsgál, még az Isten mélységeit is" (lKor 2,10)

Magától értetődik, hogy mindenkinek szabad elfogadni, vagy elutasítani. Aki az Isten jelenlegi világossága mellett elhalad, elsősorban magának okoz kárt. Vegyük figyelembe, hogy Swedenborg, Lorber, Anita Wolf nem elsőrangú jelentőségű ügy, hanem első, az Isten kinyilatkoztatása. Isten és a kinyilatkoztatása örökkévaló.

Az örökkévaló, csendes, a mulandóság, hangos. Csendesen halad át Isten akarata, a földi küzdelmen.

Gyakran felvetődik a kérdés, hogy mi haszna van annak, ha csak néhány ezer ember fogadja be az Anita Wolf által adott kinyilatkoztatásokat, ezzel szemben milliárd embernek nincs tudomása róla. Az esés legmélyebb világán élünk, ahol a legtöbb lélek, lentről testesült meg. Mindannyian különleges vezetésben részesülünk, és megkapjuk mindazt, ami szükséges számunkra, és amit képesek lennénk és vagyunk felfogni. De mégis a legtöbben, a túlvilágon jutnak a felismerésre. Akik szellemileg érettek, és nem állnak meg, egész bizonyosan előbb-utóbb hozzájutnak ezekhez a kinyilatkoztatásokhoz. Minden világi dolog elmúlik, örökké marad az isteni - a jó és igaz.

Továbbá kimondhatatlan segítséget, erősítést és örömöt nyújt e kinyilatkoztatás megismerése minden őszinte és nyíltszívű igazságkeresőnek. Végül segítséget nyújt az első nagy teremtési gyermeknek is, Sadhanának, akinek a világ végezetéig meg kell tennie a világi útját alázati próbaként. Nagyon fontos az is, hogy levessük a csodaszenvedélyességet, a szenzáció megjelenési formáját kerüljük, és óvakodjunk a túlvilági megnyilvánulások hamis voltától. Akiknek szenvedélyükké vált a csoda, azoknak azt mondja Jézus: "Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek." (Jn 4,48) Boldog az, aki csoda nélkül hisz. Valóban vannak nekünk olyan csodálatos igazi kinyilatkoztatásaink, amelyek bevezetnek minket az isten igazságába, és megszabadítanak a mulandó dolgoktól.

Bármi jönne is a földkerekségre, mindig és mindenkor az Istenünk jóságos atyai kezében vagyunk. Nem kell félnünk a jövőtől, mert tudjuk, hogy ami megtörténik, javunkra válik. Hiszen Isten megajándékozott minket a végső időkben, a legcsodálatosabb és legnagyobb kinyilatkoztatásaival, amelyek valaha léteztek ezen a világon, Jézus földi élete és megváltó tette óta. Aki képes megérteni, értse meg. Aki keres, az talál. Aki zörget, annak megnyittatik

Ebben a nehéz végidőben, nem könnyű a feladatunk továbbadni az Isten világosságát, vagyis a huszadik század csodálatos kinyilatkoztatását, és eljuttatni értelmes és nyíltszívű igazságkeresőknek. Nagy kegyelem, hogy a „Föld” bolygón élhetünk, ahol a szeretett mennyei Atyánk megtette a nagy áldozatot hozó útját, és mi is bemutathatjuk a kis társ-áldozathozatalt. Ha némelykor meg nem értést, áskálódást és szenvedést aratunk is, ez mégis az anyagban töltött végső idők szőlőmunkája. Mi ugyan tudjuk, hogy Isten a menedékünk és segítségünk. Járjunk csak az áldozatot hozó utunkon, hűségesen, teli szeretettel és teljes odaadással, Isten és felebarátaink iránt, míg fel nem hangzik Istentől, minden gyermek számára a hazahívás.

Mindnyájunknak van adománya és feladata, bárhol és bármik vagyunk is. Isten előtt mindannyian gyermekek vagyunk. Nekünk ugyan szabad segítenünk másokon, hogy az Istenhez vezető útra és az örök igazságára utaljunk, míg haza nem térhetünk a mi szeretett jó Atyánkhoz, az Őshöz. Ö minden a mindenben, és a Megváltónk ősidőktől fogva. (Ézs 63,16) Mindnyájan hazatérünk egykor, a világosság örök birodalmába. Az utolsó teremtési órában, hazatérnek az utolsó elbukottak is - Sadhana is, fehér ruhában. Minden Istené lett. És amit szem nem látott és fül nem hallott, azt készítette el Isten, az őt szeretőknek. (lKor 2.9)

Az ős - örökkévalóság térben és időben

 

Anita Wolf neve évtizedek óta ezrek számára ismeretes, kiváltképpen az Új Kinyilatkoztatás, több barátai számára, kellemes fogalommá vált, amit nem lehet a szellemiekből elvonatkoztatni. Különösen olyan időben, amikor az emberiséget nagy események sújtották. Isten elküldte a világosságbeli hírnökeit a sötétségbe, az anyagba - a mi világunkra. Amikor két ezer évvel ezelőtt az esés elérte a legmélyebb pontját, Isten maga jött el Megváltóként és Megmentőként, a Jézus Krisztusban erre a világra, ahol elkészült az utolsó megváltási hely.

Azt a jelentős időt Lorber Jakab az "idők nagy idejének" nevezte. Sok próféta előkészítette ezt a nagy megváltási időt, különösen Ábrahám. Mint a komolyság hordozója (ősi főangyalként, a világosság birodalmából) nehéz próbát állt ki, ugyanazon a hegyen, ahol két ezer évvel később, a Golgotán a megváltó kereszt állt. Ez sokkal több, csak egy szimbólumnál. "A világosság, a sötétségben világit, de a sötétség, nem fogadta be. (Jn 1,5)

Máig rejtve maradt az emberek számára a Golgotán végbement éjjeli misztérium. Bekövetkezett a mindenkori legnagyobb teremtési döntés. Az elvégeztetett' felhangzott, minden téren keresztül, a világunkon sem maradt hatás nélkül. De Jézusnak a sötétség birodalma fölötti győzelmét, az elsőként elbukott nagy teremtési gyermek fölött, Sadhana fölött, ezt a szeretetből fakadó győzelmet, a Golgota óta, Isten most nyilatkoztatta ki az emberiségnek, Anita Wolf által. De az sem véletlen, hogy egy asszony által nyilatkoztatta ki Isten, a Sadhana megfordulását. Lorber után, Anita Wolf által kaptunk első ízben egy kimerítő kinyilatkoztatást, a szellemi Ősteremtésről, a felépítésről és tervről, valamint a nagy bűnbeesésről és a Jézus általi megváltásról - amit tulajdonképpen, Isten vitt végbe - és az Istennek új „ős” nevéről. (Jel 2,17) Az Anita Wolf által leirt kinyilatkoztatás, oly hatalmas, csodálatos és boldoggá tevő, hogy ember létünkre, ezt a nagy kegyelmi ajándékot, a világ számára, soha nem fogjuk eléggé megérteni. Azonban Isten, adott nekünk Szelleméből. Ez a Szellem, átkutat mindent, még az Istenség mélységeit is! (1Kor 2,10)

Valahány őszinte és alázatos igazságkereső, aki az Isten igazságát keresi, a saját véleménye helyett, a lelke mélyéből örül, és hálás az igazi kinyilatkoztatásért. Negyven éven át, lankadatlanul és önfeláldozóan munkálkodott. Nyolcvankilenc éves korában, 1989. augusztus 6-án, elhívta Isten erről a világról. Weizban (ejtve: Vájcban) temették el, nem is messze, Lorber Jakab hazájától, Graz (ejtve: Grác) közelében

 

Néhány rövid gondolat, a jelen számára kinyilatkoztatott grandiózus műről

 

A szellemi ős-teremtésről (az ősnek, a szellemi teremtéséről) való ismeretek nélkül, nem vagyunk képesek megismerni, se az összes történést, se az e világon lefolyó életünk értelmét. Azt a teremtést nevezzük, a világosság örök birodalmának, vagy mennynek.

Felmerül sok kérdés: Hogyan keletkezett a gonosz? Megmarad-e örökké a gonosz? Kicsoda Lucifer? Micsoda a megváltás? Miért volt szükséges? Kicsoda Krisztus valóban? Miért van olyan sok fájdalom, szükség, nyomor és igazságtalanság ezen a világon? Miért volt a keresztes hadjárat, miért a sötét korszak, az első, a második világháború stb.? Hol van Isten ma? Cselekszik még és hol? Micsoda az Apokalipszis?

Mindezekre a fontos kérdésekre - valóban sokkal többre - választ kapunk, „Az ős-örökkévalóság térben és időben” című főműben. Az életünk és az egész aktuális események jobb felismerésének a rendkívülien fontos feltétele a világosság örök birodalmáról, a mennyről való ismeret. Megdöbbentő, hogy milyen keveset tudnak erről az egyházak és a teológusok. A Bibliát túl világiasan és betű szerint magyarázzák meg. A legtöbben egyáltalán nem ismerik a Bibliát.

Hogy alkotta Isten a mennyet? Mi történt ott elképzelhetetlen hosszú idők előtt? Ki és mi Isten? Mik a Mózes által leirt teremtési napok, amelyekről szó van a Mózes 1. könyvében? Mi a gyermekmű-teremtés? És mi a bűnbeesés? Csak amikor többet tudunk erről, ami sokkal korábban történt az univerzum keletkezése előtt, akkor sokkal jobban megértjük a végidőnk eseményeinek menetét.

„Az Ős-örökkévalóság térben és időben” című mű, egy magas szellemű könyv, mindenképpen nem könnyen olvasható, mert felismerést követel, és meg kell érteni. Elvezet minket, távol ettől a kis anyagi világtól, a szellemiekbe, a világosság örök birodalmába, amely sokkal előbb keletkezett, mint a világunk.

Fontos figyelnünk a kinyilatkoztatás mérhetetlen időszakaira. Ez az első voltaképpeni kinyilatkoztatás, amelyből világos és széles körű magyarázatot - hiteles tudósítást nyerünk a szellemi Ős-teremtésről, a világosság örök birodalmáról. Jézus földi élete és a golgotai megváltó műve óta, soha nem látott az emberiség ilyen gigantikus leírást. Két ezer évvel a Golgotán végbement mindenkori legnagyobb teremtési esemény után, kinyilatkoztathatóvá vált, ez a nagy misztérium az emberiségnek, lassú és szellemileg érettebb voltában. 300-400 évvel ezelőtt, máglyahalálra ítélték volna azokat az embereket, akik ezt leírták, vagyis elhitték volna. Az emberek ki voltak téve a tragikus tévedésnek és a hatalmon levő egyház kegyetlen cselekvéseinek. Bár Jézus tanította a felebaráti szeretetet, mégis tűzzel és karddal üldözték a máshitűeket. Ma pedig fokozatosan elterjed az istentelenség, materializmus, valamint a hatalmasság és pénzsóvárság.

Fel kell ismernünk, hogy valamennyi világvallás és fanatikus szekta és rend ellenére, az legyőzhetetlen tény, hogy örökké csak egy igazság létezik. Csak Jézus mondhatta magáról jogosan: "Én vagyok az út, az igazság és az élet." Jézus Krisztus volt és van, az egyedüli Isten! Ez a tény, hogy csak egy örök igazság, egy mindenható Teremtő a végtelenségben és egy Megváltó Jézus Krisztus létezik, nem csak szerfelett fontos, hanem valamennyi komoly igazságkereső legjelentősebb alapja. Hogyan tudnánk Istent szeretni, ha Öt és művét keveset, vagy egyáltalán nem ismerjük, és semmit nem tudunk róla?

A végtelen szeretetének és mindenhatóságának csattanós/nyomós bizonyítéka az a jelenség, hogy a 20. század második felében, először kaptunk egy átfogó betekintést a világosság örök birodalmába és a golgotai éjjelen bekövetkezett misztériumba. Aki elutasítja ezt a kinyilatkoztatást, megveti az Istennek, a végső időkre kiszabott nagy kegyelmét. Természetesen mindenkinek joga van hozzá elfogadni, vagy elutasítani. A Golgota - a mindenkori leghatalmasabb és legnagyobb teremtési döntés, egyúttal a megváltó mű véres vége, a végtelen szeretete és irgalma által, az elbukottak számára, elsődlegesen, a nagy teremtési gyermek számára, Sadhana részére. Isten senkit nem kárhoztat el, vagyis pusztít el örökre. Ez a mindenható és mindent szerető Istenhez, nem lenne méltó. Csak kicsinyes, fanatikus emberek, akiknek sejtelmük sincs Istenről és az örök megváltó művéről, oktathatnak tudatlan, félénk embereket.

Ki tudna minket a legjobban és legilletékesebben felvilágosítani az Istenről, a gyermekmű teremtéséről és a világosság örök birodalmáról, mint Ö maga! A jelen időnkben, Istenünk szól gyermekeihez, ezen a világon is.

Isten helyett, nincs alternatíva. Igen, vagy nem van. A „nem” abszolút értelmetlensége és reménytelensége lenne minden életnek és történésnek, egy csupa vak véletlenség, egy értelmetlen mutáció, az emberi lényig. Ez legyen mindennek a vége? Nincs törvény, törvényhozó nélkül, nincs teremtmény, Teremtő nélkül.

Az „igen” Istenhez fontos kérdéseket tételez fel. Hol van, milyen Isten? Milyen összeköttetést tartok vele? Mi a feladatom? Boldoggá tevő tény, hogy Isten minden fontos időben, kijelentette akaratát az embereknek, a prófétái által. Mindig segítséget és kegyelmet nyújt, annak ellenére, hogy az emberek elhiszik-e, vagy nem.

Isten létezik! Ezen az anyagi világon, többé-kevésbé befolyásolnak minket az anyagi törvények. Gyengeségeink és hibáink, megnehezítik magunknak az igazságkeresést. Isten azonban az őszintének, sikert nyújt. Előítéletek, hamis doktrína, dogmák, megtévedések, hamis és önhitt/öntelt próféták által, körülményesebbé teszik az utat. Aki ellenben őszintén keres, az találni fog! Senki nem vette haszonbérbe Istent, senkinek nincs egyedüli joga, Istent közvetítenie. Isten mindenkié! Annak nyilatkoztatja ki magát.

Tartalomjegyzék

Az igazság alapjai 2

Alapigazságok. 2

Isteni kinyilatkoztatások. 6

Az Istengyermekségről 7

Elvégeztetett. 8

Egy időszakra, két időszakra és fél időszakra. 8

A lélekről szóló probléma. 9

A végső idők. 10

Az ős - örökkévalóság térben és időben. 12

Néhány rövid gondolat, a jelen számára kinyilatkoztatott grandiózus műről 13