Az Új- kinyilatkoztatások könyvei

II.

 

A NAPFÉNY

GYÓGYEREJE

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lorber Jakab a benső Ige útján Grazban 1851-ben kapta.

 

 

 

 

 

Az “Ég Felhőiben” kiadása

Budapest, 1935.

 

 

A NAPFÉNY GYÓGYEREJE

E L Ő S Z Ó

 

 

         A Lorber által leírt kinyilatkoztatások közül ez a művecske eddig még a legkevésbé ismert, mert nagyon sokáig csak kéziratként volt meg. Nyomtatásban csak 1922-ben került ki a német Új-Sálem iratok bietigheimi kiadóinak nyomdájából. Ezért mindeddig csak kevesen foglalkoztak az e könyvecskében felsorolt napfény-gyógyszerek készítésével. Akik azonban foglalkoztak ezzel, és azt hittel, bizalommal tették, azok a készítményekkel mindenütt és mindenkor áldásos eredményt értek el.

         Fődolog a teljes eredmény eléréséhez az, hogy e gyógyszerek előállítóinak erős akaratuk és nagy kitartásuk legyen, hogy az előírt utasításokat a legpontosabban betartsák.

         Azonkívül éppen olyan fontos az is, hogy a gyógyítandó betegek szintén a legerősebb akarattal és kitartással eleget tegyenek a gyógyszerek használatára előírt összes feltételeknek, a maguk egészében teljesen az előírás szerint, különösen diétát illetőleg.

         A legfontosabb azonban az, hogy minden hitünk, bizalmunk, reményünk Jézusban, a mi mennyei Atyánkban legyen egyedül, Akinek végtelen jóságából és kegyelméből jött létre ez a kis könyvecske, Aki megáldja minden jócselekedetünket, amellyel az Ő dicsőségét célozzuk, és Aki nélkül sem testi, sem lelki gyógyulás nem lehetséges!

         Az emberiség a legmélyebb alázattal leborulva adjon hálát az Úrnak felfoghatatlan nagy szeretetéért, hogy e könyvecskével jó és rossz gyermekeire egyaránt kiterjeszti atyai gondoskodását, még a testi egészségünket illetőleg is.

 

Budapest, 1935.

A fordító

B E V E Z E T É S

 

         A napsugarak gyógyerejéről szóló e nagyjelentőségű kinyilatkoztatást Lorber Jakab a benső Ige útján Grazban 1851-ben kapta. Lorbernek ezt az iratát az Új Világosságnak még csak kevés barátja ismeri, mert ezideig csak kéziratban volt sokszorosítva.

         Ennek a körülménynek tulajdonítható, hogy ezideig az új kinyilatkoztatásoknak még csak kevés barátja kísérelte meg, hogy a nap sugarait a Lorber útján jött utasítások szerint gyógycélokra felhasználja. Csak kevés gyógyesetet ismerünk, amelyekben a betegek az e könyvecskében leírt módszerek szerint kezeltettek; elégségesek azonban ma már ezek is arra, hogy felismerjük, milyen áldáshozóan működik a napfény-gyógymódnál felhasznált napenergia.

         Dacára a nehezen áthidalható nagy nehézségeknek és kiadásoknak, vannak barátaink, akik készségesen magukévá tették a napfény-gyógyszerek előállításának ügyét. Remélhető, hogy – ha nem is valamennyi, de – az e könyvecskében felsorolt napfény-gyógyszereknek a legtöbbje előállítható lesz.

          Adja az Úr, hogy ez a művecske hozzájáruljon ahhoz, hogy az orvosok és laikusok bizalma a régi, iskolázottan tudományos és alleopatha gyógyszertannal szemben végre megrendüljön, és a hitet és érdeklődést az ártalmatlan és természetes gyógy tényezők: a napsugár, a gyógy delej és az imádság ereje iránt felkeltse.

         Vezesse ez a könyvecske a betegeket Jézushoz, a test és a lélek Megváltójához, és igaz Orvosához!

 

Bietigheim, Württemberg, 1922. szeptember

 

                                                                     A kiadók

 

 

A NAPFÉNY GYÓGYEREJE

              

 

         Ezeknél a szereknél általában véve, nem annyira, a mértékre és a súlyra kell tekinteni, mint egyes-egyedül csak az igazi hitre és a Belém helyezett igazi bizalomra; mert tudjátok jól, hogy hatalmam van valakit egynéhány csepp vízzel megfullasztani, vagy más valakit, aki az óceánba esett bele, életben tartani.

         Az anyagi szereknek önmagában véve /t.i. a nap-gyógymódnál; a kiadó/ amúgy sincs hatásuk, hacsak nem az, hogy az adott körülmények között a nap sugarait magukhoz vonják, és azokat megtartják.

         Ha ezek az anyagi szerek ezt a célt szolgálták, s annak megfeleltek, és aztán az előírt diéta mellett a betegségeknél igaz hittel és a megszabott mértékben használtattak, akkor hatásuk el nem maradhat.

         Elsősorban – különösen a segíteni akaró részéről – önzetlen jóakarat és erős hit kell ahhoz, hogy eme, neki megadott Kegyelemmel, Nevem ereje által a szenvedőn segítsen: mert a szenvedőtől nem mindig várható el teljes hit. Ha azonban a beteg is teljesen hívő, akkor a gyógyszer annál biztosabban és annál előbb fogja hatását éreztetni.

         A legrégebbi időkben, amikor már emberek /azaz: szellemmel bíró lények; a kiadó/ lakták e földet, ezek az emberek ahányszor testükben rosszullétet éreztek, a napot, azaz annak fényét és melegét használták egyedüli gyógyszerként egészségük helyreállítására.

         Betegeiket a napra fektették, és testük ama részeit, amelyekben a beteg gyengeséget, kellemetlenséget vagy fájdalmat érzett, meztelenre vetkőztették, és rövid idő alatt jobban lett a beteg.

         Ha a gyomrában volt baja a betegnek, akkor a gyomortáját egy ideig a nap sugarának kellett kitennie, utána pedig egy napsütötte forrás vízéből innia, és hamarosan jobban lett.

         Általában nemigen ittak a föld első lakói olyan vizet, amely – legalább rövid időre – a nap sugarainak nem volt kitéve.

         Mély és fedett kutak ismeretlenek voltak előttük, és olyan forrásból, amelyhez a napfény nem hatolhatott, senki nem ivott vizet; mert tudták – de látták is –, hogy az ilyen vizekben durva, sőt gyakran gonosz szellemek is tartózkodnak mindaddig, amíg azokat az égi napfény ereje onnan ki nem űzi.

         Látjátok, az eddig mondottakban mély igazság lakozik, mert a nap fénye, amint azt könnyen el is gondolhatjátok, tisztább szellemeket hoz magával. Ezek a szellemek az ember lelkének állagi /substanciális/ részeivel a legszorosabb rokonságban vannak. Ha az ilyen tisztább szellemek behatása révén a lélekbe ilyen lényeges erősítés jut, akkor az ily módon megerősített lélek nagyon könnyen és gyorsan végez a testében támadt valamilyen gyengeséggel /azaz betegséggel; a kiadó/, mert a test egészsége egyes-egyedül az eléggé erős lélektől függ.

         Mert bárhol is lép fel eredetileg valamilyen gyengeség a lélekben, azaz annak állagi részeiben, és a lélek maga rendes úton nem tud erősítést szerezni a meggyengült részek számára, akkor a saját idegnedvéhez /Nerven-Geist/ folyamodik, és a hiányzó részeket abból vonja ki magának. Ezáltal az idegekben, mint kiürített villamos palackokban nyilvánvaló hiánya támad ama életfluidumnak, amely egyedül tartja fenn azok kellő feszültségét.

         Az idegek, amelyek ennek folytán mintegy megéheztek, ezután a vérből még nagyon is kevéssé tiszta táplálékot szívnak fel, és ha ez történik, akkor szükségképpen nagyon természetellenes életfolyamat áll be a test természetében, amiből minden elképzelhető betegség származhatik, aszerint, amilyen betegség a lélek mélyebb kalkülje /számítása; a kiadó/ szerint a lélek egyik vagy másik legyengült részének megfelel.

         Minthogy azonban a tisztább nap-szellemekben mindaz a lélekállag-alkatrész benne van, amelyekből maga az emberi lélek áll, a maga erősítésére könnyen kivonhatja magának a neki hiányzót, hogy ezáltal idegnedvében – s általa az idegekben – ismét az előbbi rendet, és vérében a helyes, természetes élet-feszültséget helyreállítsa.

         Épp ez okból a helyes homeopatha gyógyeljárás nagyon sok szempontból határozottan elébe is helyezendő az alleopatha kezelésnek. Mert a homeopathia révén azonnal a lélekkel rokon „szellemit” vezetünk be a lélekbe, és így aztán ha kívülről olyasmit szedett magába, ami benne hiányzott, vagy legalábbis meggyengült, maga a lélek lesz testének orvosává.

         Az alleopatha kezelésnél azonban a testet kényszerítjük, hogy előbb lelkének orvosává legyen. És csak ha ez – a lélek – a test nagy szenvedése árán meggyógyult, akkor láthat hozzá visszahatólag a test meggyógyításához, ami bizonnyal a legkevésbé alkalmas út a teljes testi gyógyulás eléréséhez, amit puszta szemmel is mindenki megláthat abból, hogy a test lábadozása csak hosszasan, sorvadás-szerűen megy végbe.

         A fentiek szerint tehát a homeopathia helyes gyógyeljárás; de jól jegyezzük meg, hogy kétféle homeopathia van, mégpedig:

         Először egy különleges /speciális: Hahnemann által megállapított; a kiadó/, amelyik eredményeiben szükségképpen bizonytalanabb, minthogy még a legügyesebb orvos sem bírja mindig biztosan felismerni azt, hogy hol és melyik részében gyengült meg a lélek. Éppen ezért nem is képes a megfelelő lélek-specifikákat alkalmazni. A szellemben újjászületett orvos mindenesetre képes erre; de félig-meddig, vagy még éppenséggel nem újjászületettnek ez még a legnagyobb észbeli ügyessége mellett sem, vagy csak igen nehezen lehetséges.

         Ebből az okból azután különösképpen a második fajta homeopathiát kell teljes figyelemre méltatni, amelyet Én az előbbiektől való megkülönböztetésül „általánosnak” nevezek, mert általa egyetlen orvos sem hibázhat, ha csak kissé is ügyes.

         És éppen ez a fajta homeopathia az, amit Én a napsugarak gyógyerejéről nektek 1851. július 16-án előre jeleztem.

         Most természetesen azt kérdezitek: „Mi a teendő, hogyan kell eljárnunk?” Egyik módjára már e tanítás elején rámutattam. Ez a módszer már maga is elégséges lenne, ha a mai kor emberei követnék azt az életmódot, amelyet a régiek híven betartottak.

         A mostani életmód mellett – amely mindenféle mesterkélt ételekkel inkább elvon részeket a lélektől, mintsem ad, az adottak pedig rosszak – a napsugárnak olyan használata, amiként azt a régiek alkalmazták – már nagyon gyenge hatású lenne.

         Ez okból többféle módszert fogok veletek megismertetni, úgyszintén a hozzá megkívánt diétát is. Ha ezt, a jelzett napfény-gyógyszer használatával együtt pontosan betartjátok – de jól figyeljétek: nagyon pontosan! – akkor minden betegséget, bármilyen fajtát, vagy bármi néven nevezendőt is biztosan meggyógyíthattok vele.

         Még a test külső sérüléseit is leghamarább meggyógyíthatjátok ezeknek a gyógyszereknek a helyes alkalmazásával.

         Egyebet legközelebb.

 

 

x x x x x

 

 

         A boldogult C. F. Landbeck megjegyzése: A mostani ú.n. „vegetáriánusok” az ősatyákat törekszenek utánozni az étrendet illetőleg; ez azonban nehezen, vagy csak kivételesen és részben fog nekik sikerülni. Mert az ősatyák a külső élethivatásukat is vegetáriánus módra rendezték be. Akkor az ember hivatása nem volt hajtóvadászat, amiként ma az, hanem emberhez méltó, inkább szemlélődő élet, és nyugodtabb munkálkodás – mindig a szabad természettel egybekötve, amennyiben lakásaik is csak természetes, élő fákból alkotott kunyhók voltak, és ruházatuk is egyszerűbb volt, mint egyéb szükségleteik is.

         Ezzel szemben a benső szív- és lelki műveltség hasonlíthatatlanul magasabb fokon állt náluk, mint ma. A táplálkozást illetőleg pedig – akkor még nem ismerték a burgonyát, mint emberi eledelt, sem a savanyított káposztát, sem sajtot, sem égetetett szeszt, vagy kávét, a són kívül egyéb fűszert sem – ismerték azonban az egészséges ételek legegyszerűbb lakomájának ős-fűszerét: az igazi éhséget!

 

 

-  -  -  -  -

-  -  -

-

 

 

         Most ismertetni akarjuk azokat a különleges módokat, hogyan köthető össze ugyanis könnyű módon a napfény gyógyanyaga valamely szubtilis /finom/ tárgyi anyaggal, és előforduló betegségnél hogyan kell ezt a gyógyanyagot használni.

         Hogy a napfény-anyag különféle anyagokkal tényleg egyesül, az mindenki előtt kézzelfoghatóvá lesz, ha egy tekintetet vet, a rét növényszőnyegére.

         Ha bármely növénykét letépünk, megszagolunk és megízlelünk, szaga, valamint íze is mondani fogják: „Mi a nap fényéből és melegéből eredünk.”

         Ha üveglapot hosszabb ideig a nap fényének teszünk ki, külső felületén különféle színt kezd mutatni. Miért nem belső felületén is? Mert a belső felület nincs a napsugarak közvetlen első közvetlen ráhatásának kitéve!

         Tegyetek egy virágtövet sötét pincébe. Ha ki is virágzik, virágja vagy egészen színtelen, vagy legfeljebb nagyon halvány színű lesz.

         Ebből kiviláglik, hogy a virágok és a gyümölcs színe is a napsugarak tevékeny fényszellemeinek a műve.

         Azokban az országokban, amelyeket ti „forró-égövieknek” neveztek, a növények színjátszása, sőt az állatoké is, jóval élénkebb és erősebb, mint a mérsékelt, vagy éppen a hideg égöv alatt, ahol minden inkább egy közös szürke színbe megy át, erősebb illatról nemigen eshetik szó, és az íz is nagyobbrészt fanyar, keserű, olyan, mint a földbe száműzött szellemek ítéletszerű fanyarsága és keserűsége.

         Itt valaki mondhatná: „Ha eszerint a különféle növényfajták és ásványnemek mindegyikének – különösen a forró égöv alatt – a napból nyert annyi fényanyaga van, akkor nincs szükség további mesterséges berendezésekre, amelyek segélyével a napból mesterségesen kicsikarjuk azt, amit egészen természetes módon sok fáradság nélkül megkaphatunk.

         Ez az ellenvetés helyes, és eddig majdnem minden gyógy tudomány ezen alapult.

         Mert aki valamely ismert gyógyfüvet használ, az mindenkor érezni is fogja annak hatását. De egyetlen növénynek sincs az a képessége, hogy a napsugarakból a gyógyfényanyagot általánosan egészében felvehetné. Minden növény csak a neki megfelelőt veheti át a napfényből. /Ugyanúgy az ásványok is. A kiadó/

         Ha az orvos a beteg léleknél pontosan kinyomozhatná, hogy mely életspecifikák /életegyedek/ betegek benne, vagy éppenséggel hiányoznak nála, és amellett azt a gyógyfüvet is ismerné, amely éppen ezeket az életegyedeket foglalja magában, akkor ezáltal a beteg léleknek – vagy ami ugyanaz – a beteg embernek teljes egészségét bizonyosan visszaadhatná.

         Minthogy azonban a közönséges orvos az embert és annak lelkét mélyebben éppoly kevéssé ismeri rendszerint, mint egy még fel nem fedezett világrészt, orvosi gyógyszakmája is inkább csak találgatás, mint tudás.

         Amit az emberek tapasztalatok és ritkán szerencsés kísérletek útján a növények gyógyerejét illetőleg magukévá tettek, azzal gyógyítják is rendszerint betegeiket, és a legtöbb orvosnál alkalmazhatjuk azt az Északon használt közmondást, amely az orvost fütyköshöz hasonlítja: „Ha a fütykös – jószerencsére – a betegséget találja el, akkor a beteg állapota megjavul; ha azonban a beteg embert találja el, akkor az ember a halál fia!”

         Itt azonban nincs szó a régi tapasztalatok vagy új kísérletek alkalmazásáról az emberek gyógyítására, hanem szó van szinte egy arkanumról, /titkos szer/ amely a beteg emberiséget, amíg azt az ember gépezete megengedi, oly módon képes ismét újonnan éltetni, amiként tavasszal a mindig erősbödő fény a növényzetet és az állatokat újra élteti, ha azok szervezete ilyen újraéltetésre egyáltalán még alkalmas. Mert – jól jegyezzük meg – arra, amiről az úgynevezett csodaorvosok már álmodoztak, hogy a test itt a földön a lelkével együtt örökké éljen, nem létezik semmi titkos szer. De amennyire az Én Rendem az embernek megengedi, hogy testi életét elnyújtsa – helyes étrend és az arkanum helyes használata mellett magas és egészséges aggkort érhet el.

         Minekutána ezeket mint szükségeseket előrebocsátottuk, s azokból mindenki felfoghatja, miként kötődnek össze a napsugarak életegyedei a természettel, áttérhetünk most már az ilyen napsugárfelfogó készüléknek egy fajtájára.

 

x x x x x

 

A napsugárfelfogó készülék első fajtája

 

         Vegyetek egy sötétviolakék tálacskát vagy tálcát, amelynek széle 2 és fél cm magas lehet; készíttessetek ehhez légmentesen záródó fedelet.

         Ha ez a tálacska – amely a legalkalmasabb – már megvan, akkor vegyétek az általatok jól ismert tejcukorgolyócskákat /orvosszerrel még nem telített tejcukorgolyócskákat, mint aminőket a homeopathia használ; a kiadó/, és szórjátok el azokat a tálacska alján úgy, hogy egymást ne fedjék. Aztán a tálacskát a golyócskákkal együtt hosszabb időn át a napsugaraknak tegyétek ki, s akkor ezek a golyócskák a napsugarat s annak minden életegyed-szellemét /Lebensspezifikalgeister/ felveszik magukba. És ha aztán betegség esetén a betegnek a megelőző helyes étrend után 1, 2, legfeljebb 3 ilyen golyócskát – legjobb napfelkelte előtt – beadtok, állapota a 3. legkésőbb a 7. napig határozottan meg fog javulni. Mert a lélek azokból a neki hiányzót magának ki fogja vonni, ezáltal megerősödve a hasznavehetetlent magából ki fogja lökni /gyakran válságos jelenségek kíséretben, pl. erős rosszullét, hányás, hasmenés stb.; a fordító/, és aztán könnyűséggel hozza helyre a testében a kellő életfeszültséget.

         Nyáron, amikor a nap a legerősebben hat, elég, ha az említett tejcukorgolyócskákat egy holdkörforgás /hónap/ tartamáig tesszük ki a napnak. Nem szabad azonban oly sokáig kitéve hagyni azokat a sugaraknak, ameddig csak a nap az égbolton látható, hanem csak addig, amíg a nap még 45 foknyi magasságban áll. 45o alatt a sugarak ferdesége miatt a nap fénye és hatása már túlságosan gyenge, és a golyócskákra már csak kevés vagy éppen semmi hatást nem gyakorol. Ezért akkor a fent említett fedővel gondosan be kell takarni, és másnapig hűvös, száraz helyre kell tenni azokat.

         A napsugárral ily módon átitatott golyócskák további megőrzésére be kell szereznetek sötét ibolyakék üvegből készült üvegcséket, amelyeket ugyanolyan üvegből készített tiszta dugókkal zárjuk el a levegőtől, azután még hólyaggal jól kössük le azokat.

         Tavasszal vagy ősszel 3 hónapig is szükséges a napsugaraknak kitenni a golyócskákat. A további kezelés ugyanaz marad. Télen egyáltalán lehetetlen a készítés, mert akkor a napsugarak túlságosan ferdén esnek, és így hatástalanok.

         Az étrend ugyanaz, amint azt a homeopathiánál gondosan előírják, csak azzal a kis különbséggel, hogy itt a diétát 3-7 nappal előbb meg kell kezdeni, mint ez a közönséges homeopatha eljárásnál szokásos. Az elődiéta idején a beteg a beteg napjában többször megnapozott vizet ihat.

         Ivópohárul is egy valamivel kevésbé sötét ibolyakék üvegpohárnak, vagy legalábbis ilyen színre mázolt porcelánibriknek adjunk előnyt más edény felett.

         Hogy a víz elég hatásos legyen, egy jó, átmérőjében 1 és fél láb /45 cm/ széles gyújtólencsét /legfeljebb 90 cm gyújtótávolságút/ is vehettek segítségül. – Azzal a gyújtópontban meghatványozódó napsugarakat oly módon vezetve rá a vízre, hogy a gyújtópont – az edény nagysága szerint – 1, 2, 3 hüvelyknyire /hüvelyk kb. 2 és fél cm/ legyen a víz tükre alatt, tehát inkább a víztömeg közepére essék.

         Fél percnél tovább azonban ne időzzön a gyújtópont a vízben, mert ezáltal a víz üdítő élet-szellemeit a nap fényszellemei túlságosan lefognák, és az ilyen víz gyengébb természetűeknél túl erős hatást idézne elő, ami a következő fő kúrára inkább hátrányos, mint kedvező lehetne. /Gyengébb műszernél valamivel hosszabb ideig maradjon a vízben a gyújtólencse; mi 6-7 hüvelyk átmérőjű gyújtólencsét használunk rendszerint. Ezzel napozzuk meg az ivásra szolgáló vizet 2 percig, a külső lemosásokra rendelt vizet 3 percig. A kiadó/

         Valódi, hamisítatlan bort, amelyet nem tölgyfa-dongák között tartottak, hanem vagy mint a régieknél tömlőkben vagy üvegpalackokban, vagy pedig édes fából készült hordókban állt, a vízéhez hasonló eljárás mellett ideggyenge embereknél előnyben kell részesíteni a vízzel szemben.

         E gyógyszer használata után három holdváltozáson keresztül, az évszakok által megengedett lehetőségek szerint – a már említett diétát kell betartani. Emellett gyakran friss levegőben járjon kint a beteg, ha süt a nap, és akkor teljesen meg fog javulni.

         A házastársak még jegyezzék meg, hogy a gyógyidő alatt az együtthálástól óvakodjanak, mert mindkét nemnek a magja fő-életspecifikum, és azt nem szabad elvonni a lélektől – testének helyreállításakor.

         Ha az ily módon meggyógyult ember aztán mértékletesen és rendesen él, nem egyhamar lesz ismét beteg, és igen magas életkort érhet el.

         Ez egyik módja, hogyan hajthatjátok szolgálatotokba a napfényt az emberek egészsége érdekében. Egy másik módról, és még több módról is legközelebb akarok nektek bővebbet tudtul adni.

 

 

A napsugár felfogásának második módja

 

         Ha az első, veletek ismertetett módszer nehézségekkel járna, amelyek miatt nem lennétek abban a helyzetben, hogy minden ahhoz szükségeset megszerezhessetek – ami könnyen meglehet –, még más, de az elsőhöz mégis hasonló módon is foghatjátok fel megfelelő eszközzel a napsugarakat, és segíthettek előforduló betegségeknél a szenvedőkön. Ez a mód a következő:

         Az ibolyakék üvegtál vagy tálca helyett vehettek jó agyagból égetett, egészen feketére, vagy még inkább sötétkékre zománcozott tálat /tálcát/, vagy csészét, és ebbe az edénybe – a tejcukorkák helyett más, tiszta, borsó nagyságúra tördelt cukrot tegyetek oly módon, hogy egy darabka se fedje el a másikat. Ezt a cukrot is – úgy, mint az előbbit – hasonló napszakokon legalább két hónapra tegyétek ki a napnak, és aztán éjjel, valamint később is éppen oly gondosan őrizzétek meg, mint az első mód szerintit, sötét, levegő behatásától jól megóvott edényben. A használat olyan, mint az első módnál, csak azzal a különbséggel, hogy itt az adagolás valamivel erősebb legyen, mint az elsőnél, mert ezekben a cukordarabkákban a cserépedényben nem összpontosulhatnak annyira a napsugarak, mint az előbbi módnál.

         /A napfény-anyag jó befolyásának hatását a tejcukorgolyócskákra vagy más cukorra csak növeli, és ezáltal azoknak jótevő hatását megsokszorozza, ha alkalom nyílik eme napfénykészítményeket tiszta levegőben, vidéken, vagy ami még jobb, magaslatokon, alpesi fennsíkon előállítani. A kiadó/

         Gyors segélyt és enyhülést igénylő betegségeknél az e második mód szerinti gyógyszer is – mint az első szerinti – azonnal beadható a betegnek. Ahol azonban az előbb jelzett diéta az ismertetett napozott víz használatával együtt betartható, ott a gyógyulás annál biztosabb és gyorsabb, mert az elődiéta a léleknek igen jelentős munkát takarít meg.

         Ezt a napsugaraktól áthatott darabos cukrot nagyon hatásosan alkalmazhatjátok a következőleg is:

         Ha a beteg előzőleg a nap folyamán néhány ivópohárnyi napozott vizet elfogyasztott, feküdjék le utána jó ágyba, amelyben pár óra alatt bizonyosan izzadásba jön.

         Ha már izzad a beteg, vegyetek 1-3 darabka megnapozott cukrot, mártsátok azokat egy kissé egy izzadságcseppbe, és adjátok be a betegnek. /Ez csak valóban tiszta homeopathia – similia similibus – csak hatványozás nélkül./ Erre kissé kábult lesz, fejében és gyomrában könnyű nyomás jelentkezik; beteges hidegrázást is érez majd egész testében. E hidegrázás után könnyű hasmenés áll be, mely után a paciens teljesen meg is gyógyult!

         Ezek az itt leírt hatás-megnyilvánulások eltarthatnak némelyiknél 3, sőt néha 7 napig is, aszerint, amint könnyebb, vagy nehezebb természetű a betegség.

         Helyreállás után azonban a meggyógyult pár héten keresztül mégis tartsa még be a diétát, és igyék időnként egy pohárnyi napozott vizet, és akkor bármilyen betegségből is gyökeresen kigyógyul, és ismét egészséges lesz.

         Ehhez azonban még meg kell jegyezni, hogy azoknál a betegségeknél, amelyek rendszerint túlterhelésből, /vértolulásokból/ származnak, okvetlenül szükséges az előzetes diéta, mégpedig szigorúan úgy, ahogy azt a legjobb homeopathia előírja. /Kétségtelen, hogy a vegetáriánusok, ha a burgonyát, stb. elhagyják, a legjobb diétát követik. A kiadó/

 

 

D I É T A

 

         Általában: fő a rend mindenben, mint pl. az evésben, ivásban, alvásban, fürdésben, mosakodásban, sétában.

         Különösen: tartózkodás minden savanyú és fűszeres ételtől és italtól, és még inkább tartózkodás a sörtől és a kávétól.

         A kávé /babkávé/ határozottan a legrosszabb, amit csak az ember a növényvilágból a maga élvezetére kiválaszthatott. Ez a termény csak lovak, szamarak, tevék, dromedárok és efféle állatok számára teremttetett a földre, ezeket felélénkíti, és idegeikre erősítőleg hat. Az emberekre azonban, akik azt élvezik, egészen ellenkező hatással van ez a babnövény. Náluk rendkívülien rontja a vért, tüzesíti a nemi szerveket, és ha azután mielőbbi kielégítés be nem következik, teljes eltompulás áll be a test izgékony részeiben. Minthogy a léleknek nagy fáradságába kerül az ilyen, csak az alacsonyabb rendű állatok számára rendelt lelki hatóerőket /Potenzen/ a testből kiűzni, a lélek fáradt, lusta, hanyag, gyakorta komor, mogorva és szomorú lesz. /Azt mondom nektek: egy csésze, cukorral édesített szennyes lét meginni sokkal egészségesebb lenne az emberi szervezet számára, mint ezt a durva, állati tápszerből készült, barna, égetett folyadékot!/

         A kávé ártalmas voltára csak azért mutattam rá, mert nagyon jól tudom Én, mennyire csügg az emberiség – különösen a női nem – ezen az állati táplálékon, noha semmi sincs, ami természetére egyhamar olyan ártalmas lenne, mint éppen ennek az italnak az élvezete! És semmi sem teszi a testet – különösen a női testet – kevésbé fogékonnyá a hasznos gyógyszerek iránt, mint éppen ez a babkávé. Éppen ezért, különösen beteges állapotban és minden gyógykezelés alatt – főképpen eme napfény homeopathiai /hasonszervi/ kezelésnél – a leggondosabban kerülje azt mindenki, mert különben a gyógyszer a legcsekélyebb mértékben sem használhat.

         Ha valaki mérget vett volna be, megelőzően azonban már erős kávéivó volt, és a méreg után is egy jó adag kávét venne magához, akkor ez még a méreg hatását is kiölné!

         Ha azonban a kávé ilyen erős hatású, és még a mérget is elöli, mennyivel inkább semmisíti még meg a nektek most bemutatott új, napsugár hasonszervi gyógyszereknek gyengéd, lélekspecifikai hatását, mint a jól ismert ópium /kámfor, chinin, stb./

         Tiszta, egészséges húsból nyert húslevesbe, vagy friss, jó és nem nagyon zsíros tejbe befőzött tészta mérsékelt mennyiségben, minden más étel előtt előnyben részesítendő. Azonban – bab és lencse kivételével – egyéb élelmiszer is éppen olyan jól élvezhető, pl. a kukoricakása /polenta/ vízben vagy tejben megfőzve, de hígan levesként vagy kásának; jól megfőzött rizs, mint híg kása, köleskása is tejjel vagy húslével elkészítve. /Jó a borsópüré, grahamkenyér, valamint sült alma, finom grahamlisztből készült omlett. A kiadó/

         Jól megfőzött és egészséges hús sem árt, de mindig főtt gyümölccsel, almával, körtével, vagy szilvával kell fogyasztani, és mérsékelten; mert a hús mindig durvább és alsórendűbb fajta lélekegyedeket tartalmaz. Ha azonban gyümölccsel együtt élvezzük, akkor a specifikák mérséklődnek, és az ilyen étel azután a beteg javára fog válni. Az úgynevezett „zöldfőzelékek” azonban – legalább a gyógykezelés tartamára kerülendők, mert az élvezhető füvek és gyökerek lelki táp-egyedei /úgyszintén a burgonyáé is/ még sokkal tisztátalanabbak, mint az állatok húsáé, és ezért kerülendők.

         A nektek leírt, ez a második módszer /t.i. a darabos, napozott cukor alkalmazása/ helyes használat mellett, igaz hittel és bizalommal az Én segítségem iránt, éppen olyan jól segít, mint az első, és könnyebb véghezvinni. Csak több időt igényel, de hiszen ez nem határoz olyan sokat.

         Aki az elsőt el bírja készíteni, az persze még biztosabb eredményt ér el; ha azonban az nem kivihető, akkor Én, igaz hit és bizalom mellett – a második módszert éppen úgy megáldhatom, mint az elsőt. Segítségem vagy áldásom nélkül úgysem hat egyetlen gyógyszer sem, legfeljebb csak a test hátrányára és romlására, közvetlen pedig gyakran a lélek romlására is.

 

A napsugarak felfogásának harmadik módja.

 

 

         Evégből törekedjetek minden ártalmas ásványi résztől, különösen arzéntól mentes sót beszerezni. Legjobb lenne teljesen tiszta kénsav, vagy ennek hiányában tiszta tengerisó, amelyet előbb annyira meg kellene /úgyszólván/ pörkölni, amíg semmi látható gőzt nem ereszt ki többé magából, azután finoman porrá kellene törni.

         Ezt a sót is – úgy, mint az előbbi két módnál a cukrot – két-három hónapig a napsugárnak kellene kitenni, mégpedig az előbb leírt valamelyik féle edényben, amelyek közül a sötét-ibolyakék a legjobb. Ha azonban a só a napon áll, akkor arra kell figyelemmel lenni, hogy az, az egész napon át többször felkevertessék, egy külön erre a célra elkészített üveg-kanálkával. Ennek a felkeverésnek azért kell megtörténnie, mert a finom porrá tört só az edényben, amelyben napozik, mégis körülbelül 4 mm vastag réteget képezhet. Hogy tehát az alul fekvő só szemcsék is ki legyenek téve a napsugárnak, a felkeverésnél arra kell vigyázni, hogy ne alakuljon sok barázda, vagy halmocska, ha pedig mégis alakulnak ilyenek – ami sokszor elkerülhetetlen – akkor azokat újra ki kell egyenlíteni, hogy a napsugár mindenhová egyenletesen hatolhasson. Ha ezeket a só-fajtákat a napsugár az előírt ideig már elegendőképpen megtelítette, ezeket is úgy, mint a cukrot az első és a második módnál, sötét és száraz edényekben a szabad levegőtől jól meg kell óvni és azonfelül a szoba legszárazabb helyén, száraz szekrényben kell megőrizni. Ha e sót valamely betegségnél használni akarjátok, akkor vagy tiszta aranyból, vagy legtisztább ezüstből külön kanálkát készíttessetek, avégből, hogy a sóból annyit, amennyire szükségetek van, kivegyetek vele. A kanálkának csak akkora űrtartalmúnak szabad lennie, amennyit egy kis lencseszem elfoglal; és ez az adag már felnőttek számára is elegendő. 14 éven aluli gyermeknek felét kell adni, és 6 éven aluliaknak csak negyedrészét, mert ennek a sónak – különösen a tiszta kénsónak – hatása rendkívül erős, és különösen az emberek csontrendszerére, valamint fogaira és hajára van hatással, amiért különösen csonttöréseknél használható. Mert, ha valaki lábát törte, és azt a szokott módon jól helyreigazították és bekötötték, akkor a só bevétele után kevés napra teljesen meg fog gyógyulni. Ha a csonttörés nagyon jelentékeny, és a csonthoz tapadó hús és izomzat is megsérült, akkor vagy napozott vízborogatásokkal, vagy az ismert árnika-kenőccsel kívülről is lehet segítségére jönni a gyógyulásnak, azonban keverjetek mindig úgy a /borogató/ víz, mint a kenőcs közé is egy-két adagot az ismertetett sóból. Ebből a sóból azonban – még a legerősebb embernél is – egy és fél adagot szabad használni belsőleg, és csak egyetlen egyszer szabad bevenni, mert többszöri bevétel esetén gyógyulás helyett rövid idő múltán halált okozna; minthogy ugyanis főképpen a csontrendszerre hat ez a só, a csontnövekedést olyan rendkívüli módon előmozdítaná, hogy egyik-másik ember rövid idő alatt minden testrészében majdnem teljesen elcsontosodnék. Helyes használat mellett azonban az egész testben helyes feszültséget, és így idővel tökéletes testcserét idéz elő, úgy, hogy egy év alatt abból a testből, melyet a lélek még egy évvel előbb fáradságosan cipelt ide-oda, már egy szemernyi sem marad fenn. Még a fogak is, amelyeket az ember elvesztett, ismét újakkal pótoltatnak, a régebbi fogak azonban ezáltal egy vonalnyival könnyen meghosszabbodnak, amiért is nem szabad az adagot túlozni, mert aztán kellemetlenségek támadhatnak a fogazattal. Az itt ismertetettek a sónak a különleges hatása. Helyesen használva, úgy, mint az előbbi szerek, ez is minden bajt gyógyít, de amint rámutattam, e szer használatával nagy elővigyázatosságra van szükség. Mert az előbbi módszereknél nem történhetik jelentékeny kár még azáltal sem, ha a betegnek természete és betegsége arányához képest valamivel nagyobb adagot adnánk is be, vagy azt szükség esetén – pár nap múlva megismételnők, ennél a sónál azonban ismétlésnek sohasem – legfeljebb csak tíz év után – szabad újra előfordulnia. A diéta éppen olyan gondosan figyelembe veendő, mint az előbbi módoknál. Csak a savanyú italoktól és ételektől 14 nappal tovább tartóztassa meg magát a beteg, mint az előbbieknél, mert ez a só felette hatékony lélek specifikákat tartalmaz. Amelyek minden egyéb savban is többé-kevésbé megvannak, és így ez a só a gyomorba és a testbe jutott egyéb fajta savakból a hozzá hasonló lélek specifikákat a testben eleinte magához vonná, és ezáltal túlságosan megszaporítaná őket, aminek végül ugyanaz a hatása lenne, mintha a beteg mindjárt kezdetben két vagy háromszoros adagot vett volna be. Egyébként még az a hatása is van ennek a sónak, hogy ha azt egy már majdnem halálán levő embernek a nyelvére adják, akinek a szervezete még nem pusztult el túlságosan, az ezáltal, ha nem is válik újra teljesen egészségessé, mindenesetre még egy időre meghosszabbítja életét. Arra a kérdésre, milyen fajta kénsót kell itt használni, ez a felelet: Én minden vegyésznél és gyógyszerésznél jobban tudom azt, hogy sokféle gyártmány készül a kénből, és az ismerteknél még sokkal többféle készülhetne; és kénes sóknak neveztetnek, minthogy a kén – félig ásvány, félig zsiradék, a föld belső részeiből /Eingeweide/ származván – ugyanannyi sófélét tartalmaz, mint amennyi különféle, tulajdonképpeni ásványi részt rejt magában. Mindezt azonban Én nem nevezem a tulajdonképpeni kénsónak, hanem amit Én „só”-nak jelzek, az a kénben lévő „sav”. A sav pedig, amint azt ti ismeritek, szintén kétféle, mégpedig az ismert, füstölgő, barna, és a finomított víztiszta. Ezt az utóbbit úgy kell kezelni, hogy kristályosodjék, és ezeket a kristályokat azután minden még bennük levő nedvességtől alkalmas módon meg kell szabadítani.

         Miután pedig így lehető szárazakká lettek, tiszta porcelánedényben törő /mozsártörő, porcelánból vagy üvegből/ segítségével porrá dörzsöljük azokat. Dörzsölés közben azonban tegyetek közéje – egy kávéskanálnyi ilyen sóra negyedkanálnyit számítva – lehetőleg arzénmentes kénvirágot, és dörzsöljétek azt jól szét a másik porral, és akkor ez a keverék lesz a kén-só, mely a sókról szóló fentebb közöltekben az ismertetett célra, mint kénsó használtassék.

          A gyógyszerész vagy vegyész, ha fáradni kíván vele, ilyen módon készítheti el az említett kénsót, azonban kissé nehezen fog menni mindegyiknek, mert ez a tiszta kénsavból nyert kristály nagyon nehezen szárítható. Az idő segíti elő legjobban a száradást, amennyiben a kénsavat mindaddig kell kristályosodni hagyni, amíg a kristályszemcsék láthatóan szilárd állapotúakká fejlődtek ki.

         Valamivel könnyebb, bár szintén nem éppen gyors lefolyású módszer, hogy az ilyen savból jegeceket előállítsunk, a következő is: Vegyetek egy egyenes fenékkel bíró, üveg tálacskát /sötét üvegből jobb, mint világosból/. Ezt a tálacskát tegyétek ki a napra, vagy télen – ami persze nem annyira jó – állítsátok meglehetősen forró homokba, és tegyetek bele annyit egyszerre ebből a szerből, a savból, hogy az a tálacska fenekén oly magasan álljon, mint amilyen magasságot egyetlen csepp elérni szokott – tehát legfeljebb egynegyed vonalnyi /egyfél mm/ magasan.  Ezt a savat aztán a napfénynek kitéve, a napsugár a savból ki fogja vonni a vízszerű nedvességet, és akkor az üvegtál feneke láthatóan nagyon vékony réteggel lesz bevonva. Ez a réteg már maga a kristályos tiszta kénsav. Erre a rétegre megint savat öntünk, és azt is az előbbi módon elpárologtatjuk. Ha télen állít valaki elő ilyen készítményt, akkor ne a lakószobát vagy a rendes főzőkonyhát válassza e célra, hanem evégből már egy külön kis laboratóriumot kell berendeznie, mert a savból eltávolodó gőzök minden emberi mellre ártó hatással lennének. Egyebekben úgy járjunk el, mint a nap által történő elpárologtatásnál, amely – mint már említve volt – kétségtelenül jobb, mert e módszernél a jegecek már előre is megtelnek a napsugarakkal, és azután a második telítésnél már erőteljesebbek lesznek.         Van azonban még több módja is az ilyen koncentrált tiszta tömény kénsav megjegecesítésének. Ha az ilyen savat tiszta, jó agyagból készült, máznélküli edénybe teszitek, az edényt azonban jól lezárjátok, akkor az agyagedény külső falán hamarosan kristályok, jegecek képződnek. Az ilyen jegecek is éppen olyan jól használhatók azután, amint azok, amelyeket más úton nyertünk. A jegecek előállítása azonban könnyebb lesz, mint a teljesen arzén-mentes kénvirágnak az előállítása.  A jegeckészítéshez a teljesen tiszta, fehér, koncentrált angol kénsav a legalkalmasabb, mert Anglia a legtisztábban gyártja ezt. Még egy másik módon is lehetne használatra nagyon alkalmasan előállítani a szükségelt kénsót, minthogy azonban ehhez a módhoz nagyon sok, meglehetősen drága készülék, és legalább egy-két évi előállítási idő szükséges, nem írom le közelebbről a kénsó előállításának ezt a módját, ehelyett azonban később adok majd egy külön leírást, és adom a készülék szükséges rajzát is.  Így – mára – elegendő felvilágosítást kaptatok arra nézve, amit erről még tudnotok szükséges.  Mielőtt azonban a negyedik módra áttérnék, még egy keveset hozzáfűzök a harmadik módszerhez. Nevezetesen pedig a készítéshez szükséges edényeket illetőleg, amelyek szükség esetén az első és második módszernél is használandók. Amit pedig mondani akarok, ez: Ha a leírt edények valamelyikét nem bírnátok megszerezni, akkor ahelyett az úgynevezett papírmashéból, mint az ú.n. dohánytartók is, készíthettek egyet, azonban lehetőleg ugyanolyan színűt. Ha a fényező /lakkozó/ itt sem bírná a sötét-ibolyakék színt előhozni, akkor a fekete szín is megteszi, csakhogy a fekete színnek az a tulajdonsága, hogy a felszívódásnál kevésbé válogatós, és mindent átvesz mindenestől, ahogyan jön. Azért azt tanácsolom nektek, hogy a fekete edényeknél ne hagyjátok a napsugarakat közvetlenül a fenéken lévő, felszívódásra rendelt gyógyszerekre esni, hanem csak valamely kékes, különben egészen tiszta üvegen keresztül, amely egészen jól fedje az edényt. A cukor-készítményeknél legjobban tennétek, ha a fent említett üveget kis oldott gumival az edény szélére ragasztanátok, akkor éjjelenként és azokon a napokon, amikor nem süt a nap, az így elkészített edényekre és gyógyszertartalmukra csak még egy hasonló színű szövetdarabot kell borítanotok, és azután száraz helyre állítanotok. A sóknál azonban külön e célra készített fedél kell, amely az edényre pontosan ráillik. A fedél felső lapja helyett azonban egy fent leírt betapasztott /bekittelt/ üveglap szolgáljon a légmentes elzárásra, mert a sókat, amint már tudjátok, többször fel kell kavarni. Ha az edénynek ilyen a fedője, amelyet könnyen le lehet venni róla, akkor a felkeverés könnyen történhetik, csak a sók elkészítéséhez való edénynek még egyszer olyan jól és erősen felmázoltnak kellene lennie, mint a gyógycukor készítéséhez valónak.

Miután mindezeket előrebocsátottuk, áttérhetünk a negyedik módra.

 

A napsugár felfogásának negyedik módja

 

         Vegyetek egy szerpentinkőből készült tégelyt, amelynek kb. 2 meszelynyi űrtartalma van. /Egy meszely: 3 és ¾ deciliter/. Használjatok hozzá ugyancsak szerpentinkőből készült törőt, vagy zúzót. /Ma már igen jól megfelel a szerpentinkő helyett a háború óta használatban lévő porcelán mozsár, és annak törője/. Legyetek rajta, hogy a mészárostól egy-egy és fél meszely bárányvért, vagy ha ez nem lenne kapható, egészen egészséges borjúvért kapjatok. Tegyétek a vért a fent említett tégelybe /vagy mozsárba/ és ha egy tégely kicsi lenne, vegyetek kettőt, és tegyétek mindegyikbe a felét a vérnek, azaz fél vagy ¾ meszelyt. Tegyétek aztán ezt a tégelyt a napra, mint az előbbi gyógyszereket, és mindaddig folyton kevergessétek, amíg csak a nap rásüt. Éjjelre azonban igen jól óvjátok meg a levegő behatásától, és hűvös helyre állítsátok.

         Ez a kevergetés és napra állítás mindaddig történjék, amíg csak a vér teljesen be nem száradt. Ha már teljesen száraz, akkor változtassátok ugyanabban az edényben egészen porrá, ugyanazzal a törővel való dörzsölés, zúzás és törés által.

         Ha ilyen módon vörösesbarna port nyertek, őrizzétek meg azt sötét, tiszta üvegedényben.

         Ez a gyógyszer is akként használandó, mint az első három fajta, és szintén általános hatású. Főleg azonban a tüdőbetegeknek lesz hasznukra, valamint azoknak is, akik valamiféle gyakori vérzésben szenvednek.

         Ha a vér a napra való egynéhány kitevés után szaglóérzékeiteket – a vérnek sajátos rossz szagával – bántaná is, ne törődjetek azzal: mert az ilyen szag nem ártalmas, és végül, ha a vér már száraz, valósággal jószagúvá válik.

         Azonban más állatnak véréből, valamint a marha és juh véréből nem szabad vennetek, mert ha ezek az állatok már fűvel kezdenek táplálkozni, akkor a vérükben lévő specifikák is durvábbakká lesznek, és ezek akkor csak a velük rokon neműt szívnák fel a napsugarakból.

         Azért a megnevezett két állatfajnak /báránynak, borjúnak/ vére csak addig használandó fel az előírt célra – feltéve, hogy az állatok teljesen egészségesek – amíg az anyjuk tejéből élnek.

         Ez a gyógyszer, ha jól megőrzitek, egy egész éven át változatlanul megtartja hatását, egy év múlva azonban gyengébb lesz. Lehet ugyan erősíteni azáltal, hogy egy ideig ismét a napsugaraknak teszik ki, de jobb mindig az új.

         Ez tehát a negyedik mód. Legközelebb egy másikról.

 

A napsugár gyógy célokra való felhasználásának ötödik módja

 

         Belső használatra szolgáló gyógyszernek a négyféle módszer szerintiek teljesen elegendők; mindamellett még többféle hasznos alkalmazása lehet a napsugárnak különböző testi betegségek ellen.

         Így például, ha valakinek külső rákszerű sebe lenne, akkor vegyetek egy mérsékelt erejű, ú.n. gyújtóüveget, és vezessétek gyújtópontját naponta több ízben az ilyen sebek felett, mégpedig úgy, hogy az egész seb felett mindenfelé járjon a gyújtópont, amihez azonban még azt kell megjegyezni, hogy a gyújtópontnak a seb egy pontján sem szabad sokáig pihennie.

         A gyújtóponttal történt ilyen kezelés után mártsatok be egy vászonrongyot megnapozott vízbe, és tegyétek rá a sebre ezt a borogatást, egy óra alatt többször váltogatva, akkor a szenvedő – egyébként helyes diéta mellett – rövid idő múlva megszabadul bajától.

         Ha azonban a vászonrongy helyett érett dohánylevelet szerezhetnétek be, akkor ezt részesítsétek előnyben, de előbb ezeket is egy üvegtáblára fektetve a napon kissé melengetni kellene.

         A napozott víz helyett épp oly jó hatása lenne az úgynevezett „naptinktúrának”, amely a következőleg készítendő:    

         Ismeritek az „árnika” nevezetű alpesi füvet. E virágból vegyétek csak a virág szirmait és porzóit, és két maroknyival tegyetek fél liter jó, tiszta szeszbe. /borszesz; a kiadó/. Ezt a szeszt világos üvegben jól eldugaszolva két-három hétig a napsugaraknak kell kitenni, és ez idő alatt többször fölrázni. Ez után az idő után ez a szesz most már „naptinktúra”, sötét üvegbe átszűrendő, és így jól megőrzendő.

         E tinktúrából használatkor egy „Quintel” /kb. egy és fél deciliter/, lévén a „Quintel” az iccének egyötöd része; a fordító/ napozott vízbe egy cseppet tegyetek, csak erősebb sebeknél 3-5 cseppet. Ezzel aztán az említett vászonrongy, amelyet előbb a napon fel kell melegíteni, megnedvesítendő, és a sebre helyezendő. Ekként úgyszintén az előbbi két módon, a seb a leggyorsabban gyógyítható.

         Nemi kelevény, kiütés, sömör és fej-ótvar is könnyen gyógyítható a szerrel, ha a belső diéta is megfelelő.

         Még egy másik szer az efféle rosszindulatú külső sebek ellen a következő:

         Vegyetek jó kendermagot, szárítsátok azt tizennégy napon át a napon, és őrizzétek meg száraz helyen, zárt edényben. Szükség beálltával tegyétek a magokat – miután azokat előbb kissé összezúzzátok – olajprésbe, és igen finom olajat nyertek.

         Ezzel az olajjal aztán több ízben kenjétek be a sebeket, és azok a helyes diéta mellett a testre való káros behatás nélkül – rövid idő alatt meggyógyulnak.

         Az így elkészített kendermagból a tejnek egy bizonyos nemét is lehet előállítani oly módon, mint a mandulatejet, amely aztán azoknak fog nagyon jó szolgálatot tenni, akiknek pl. tüdejük gümőkóros, májukban, lépükben vagy veséjükben megkeményedések vannak: ezek az ily tej élvezetétől kedvező hatást fognak érezni.

Csak ahol a belső részek inkább a kiszáradáshoz közelednek, ott részesítendő előnyben a lenmagból készült tej a kendermagból készült fölött. A lenmagot szintén még először a napon kellene szárítani.

Továbbá még egy szer a tagfájdalmak csillapítására. Ez egészen egyszerűen így használtassék:

Lehetőleg egészen friss olivaolajat – esetleg mák-olajat – vegyetek, kb. fél kilónyit, és ezt tegyétek egy jól bedugaszolható, bővebb üvegbe, és tegyetek bele egy jó maroknyi mákvirágszirmot. A vadmák /pipacs/ vagy a hulló-mák szirmai a nagyvirágú /teljes/ mákénak elébe helyezendők.

Ha már beletettétek e virágszirmokat az olajba, akkor az üveget jól bedugaszolva szintén a napnak tegyétek ki két-három hétig, és tartalmával együtt gyakran rázzátok fel.

Ez idő elteltével ezt az olajat le kell önteni /leghelyesebb sötét üvegbe/, és igen jól eldugaszolni.

Ha most már valaki a fent említett fájdalmakban szenved, akkor nedvesítsen meg ezzel az olajjal egy tiszta, napozott rongyot, és tegye azt a fájdalmas részre, úgy rövidesen jobban lesz. Mell- és oldalszúrásoknál is, ha ezek köszvényes eredetűek, nagyon előnyösen használható fel ez az olaj.

Legközelebb még egynéhány „arkanumról”, vagyis fő-életszerről lesz szó.

 

 

A napsugár gyógy célokra való felhasználásának hatodik módja

 

Ezzel térjünk át egy másik, éppen olyan erőteljes hatású gyógyszer készítési módjára.

Vegyétek egy kecskének zsírtalan tejét, tegyétek azt hasonló üvegtálra, amilyent a kénkristályoknál írtam le nektek. Ha ilyen tál vagy csésze nehezen szerezhető be, megfelel egy négyszöglábnyi /1 láb 30 cm/ sötétszínű üveglap is.

Csepegtessétek tele ezt a lapot az előbb említett tejjel, és tegyétek ki a napra! Rövid idő alatt beszáradnak a cseppek.

Ha az első cseppréteg száraz, csepegtessetek a lapra újból ugyanebből a tejből, és azt mindaddig, amíg az üveglapon /vagy a tál fenekén/ meglehetősen vastag réteg képződik.

Vakarjátok le most jól vigyázva e kérget a lapról, dörzsölés által zúzzátok össze még jobban por alakúvá, és tegyétek ezt a port egy légmentesen záródó üvegedényben száraz helyre!

Egyidejűleg tegyetek egy üvegedénybe, amelynek hasonló üvegből készült, kupola alakú jól zárható fedele van, annak körülbelül a feléig, lekapart, tiszta kámfort, és tegyétek azt jól lezárva, szintén a napra! Ettől a tulajdonképpeni kámfor az edényben napról-napra kevesebb lesz, azonban felette lévő üvegkupolában fehéres lerakódás képződik.

Ha az üvegfedő már meglehetősen átláthatatlanná vált a lerakódástól, akkor vegyétek azt le, tegyétek bele az előbb leírt tejport, és azt addig keverjétek /dörzsöljétek/ ide-oda a fedőben, amíg a tejpor a kámforlerakódást mind leszedte magába az üvegről. Ezt a port őrizzétek jól megfelelő üvegben. Ez egy fő-életszer mindenféle belső, úgyszintén külső bajok ellen is, amelyek mértéken túli teltségektől /értódulásoktól/ erednek, és a test minden részében daganatokat, gyulladásokat és keléseket okoznak.

Ez a szer a pestis-betegségeknél is kiválóan alkalmazható; koleránál is kitűnő szolgálatot tesz.

Tüdőbetegek is könnyűszerrel gyógyulnak tőle.

A rosszakaratú bőrkiütések is, mint pl. az orbánc és a közismert vörheny, ezzel leghamarabb gyógyíthatók.

E szer használata kétszeres: bevenni 1-3 szemernyit /hattized grammtól nyolctized grammig/ kell belőle, vagy ha a végtagokon – kezeken és lábakon – daganatok képződnek, akkor dörzsöljetek be ezzel a porral egy tiszta, megnapozott vászonkendőt, és tegyétek rá szárazon a daganatra, és akkor az egész rövid idő alatt eloszlik. Ehhez azonban tanácsos 1-3 szemernyit be is venni belőle, kinek-kinek természete szerint.

Ennek a szernek még az a tulajdonsága is van, hogy a haldoklót hosszabb időre felélessze, és ha az Rendemmel nem ellenkezik, néha teljesen meg is gyógyítson, bármilyen betegségben jutott is el valaki a halál küszöbéig durva, alleopathikus szerek használata által.

 

Néhány egyéb napfény-gyógyszer

 

Az eddigiekhez még egynéhány, a napsugarak által elkészíthető gyógyszert akarok fűzni, amelyek azonban inkább külsőleg, mint belsőleg használandók, és amelyeket napsugár-rokonszervi szereknek nevezhettek.

Vegyetek szilvafakérget és szilvafa ágacskákat, és égessétek azokat hamuvá. Legjobb lenne persze, ha olyan erős gyújtólencsétek, vagy homorú tükrötök volna, hogy annak gyújtópontjában égethetnétek hamuvá a szilvafa ágacskákat, amelyeket persze előbb természetesen kis szilánkokra kellene aprítani.

Ezt a hamut aztán még 5-8 napig a napsugaraknak kellene kitenni, természetesen inkább sötét, mint világos edényben.

Miután ezt a hamut a napsugarak által így elkészítettétek, a többi gyógyszerhez hasonló módon száraz üvegben óvjátok meg ezt is a külső levegő hatásától.

Ha valakinek szútól megtámadott fogai vannak, az vegyen abból 5-8 szemernyit egy félig puha fogkefére, amelyet előbb megnapozott szilvaszeszbe mártott bele. A hamuval ekként ellátott kefécskével nagyon jól dörzsölje be megtámadott fogait, mégpedig reggel is este is, - a fogszuvasodás ezáltal megszűnik, és végül a fogaknak tökéletes helyreállítása következik be.

Hasonló hamut a zsálya ágaiból is készíthettek, amellyel hasonló módon bánjatok el; csak ennél nem szilvaszeszbe, hanem éterikus zsályaolajjal áthatott kb. 40 fokos borszeszbe mártsátok a kefécskét.

A borszeszt pedig az éterikus zsályaolajjal úgy telítsétek, hogy 1/8 meszely /kb. 4 és fél centiliter/ borszeszbe 10 csepp zsályaolajat téve, az üvegcsét bedugaszolva, jól összerázzátok, és 5-8 napra a napsugaraknak kiteszitek, azután az üvegecskét sötét festékkel vagy papírral körülvéve a használatig száraz helyen őrzitek.

 

 

 

 

 

 

Napfény-gyógyszer hányás-hasmenés /vérhas/ és kolera ellen

 

 

Gyűjtsetek friss borókabogyókat abban az időszakban, amikor azok kékülni kezdenek, és tisztítsátok meg a tűktől. Ha a bogyók már össze vannak gyűjtve, vegyetek egy kék, lenszálakból készült kendőt, terítsétek ki azt száraz helyen, ahová a nap odasüt, egy régi, fából készült asztalon legalkalmasabb lenne. Erre a kendőre tegyétek rá a gyűjtött bogyókat, és úgy terítsétek szét őket, hogy egy bogyó sem feküdjék a másikon.

Ha a nap abban az időben, t.i. ősz felé, amikor a bogyók érni kezdenek, már gyengébben süt, akkor a nap sugarainak hatását azzal lehet fokozni, hogy a bogyókkal belepett asztal mellett, a nappal éppen szemben, kb. pár rőfnyi magas fehér falat csináltok, amit egy felakasztott lepedő segítségével könnyen meg lehet tenni.

Este a kendőt a négy sarkánál össze kell fogni, és így a bogyókat egy nagy üvegben elhelyezni, hogy abban kendő és bogyók elférjenek. Az üveget éjjelre – amennyire csak lehetséges – be kell fedni.

A bogyókat olyan sokáig tegyétek ki a napsugárnak, amíg azok bors-szerű ráncos bőrt kapnak; akkor azután ugyanabban az üvegben, csak kendő nélkül helyezzétek el a bogyókat további megőrzés végett, csak még azt hólyaggal jól le kell kötni, és záraz helyre tenni. Az így kezelt bogyók erejüket sok éven keresztül megtartják.

Ha valamely helyen a fent nevezett betegségek dúlnak, fogyasszatok el reggelenként 3-7 szemet ezekből a bogyókból, egy részüket pedig vegyétek el, és törjétek porrá, füstöljétek meg velük a szobát és ruhátokat, amelyben a házból kimentek. Akkor bármilyen mértékben pusztítson is a kór a helységben, az, aki a mondott szert Belém helyezett hittel és bizalommal az előírás szerint használja, és amellett diétásan él, a nemi élettől és egyéb dőzsöléstől magát megtartóztatja, teljesen megvédve marad.

Ha ilyen bogyókat egy meszely /3 és ¾ deciliter/ tiszta forrásvízben mérsékelt tűznél felforralunk, és azután az, aki kolerába esett, megissza, ez rövid idő alatt megszabadítja őt bajától.

Kevés borral és sok vízzel megfőzve, ez a borókatea a pestist is meggyógyítja. Feltéve, hogy még az utolsó stádiumot el nem érte a kór. Ilyen bogyó teája a kínos vízibetegséget is minden más szernél jobban meggyógyítja; a vízibetegségnél azonban inkább csak tisztán vizet, mint bort vegyetek hozzá.

A kolera ellen még egy szert mondhatok nektek. Gyűjtsetek össze apró réti kamillát /pipitér, székfű/, de csak tisztán a fehér szirmokból és sárga hímporból álló virágokat. Tegyétek ezeket ú.n. befőttes üvegbe – az üveg fehér legyen, azaz nem szabad zöldesnek lennie – jól dugaszoljátok be az üveget, és állítsátok mindaddig a napra, amíg a tartalma majdnem teljesen száraz lett; azután tegyétek el ugyanabban az üvegben egészen száraz helyre!

Ha valakit a kolera megtámadna, akkor vegyetek ebből a virágból egy jó evőkanálnyit, csészébe téve öntsetek rá fél meszely tiszta forró vizet; takarjátok le a csészét 1-2 percig, szűrjétek le a teát, így adjátok a betegnek, és az ágyban jól takarjátok őt be, és akkor rövid idő alatt teljesen meg fog javulni állapota.

Aki éppen hozzájuthat, tegyen még a teába hódmirigyport, /castoreum sibiricum, Bibergeil-pulver/, az emeli a tea hatását. Az úgynevezett hódmirigy-tinktúra azonban nem ajánlatos, hacsak nem négyszer lefejtett borókaszeszben /borovicskában/ lenne kivonat készítve belőle, amikor is fél meszely /1 és nyolctized deciliter/ szeszbe fél lat /5 egész és hattized gramm/ hódmirigyport kellene tenni.

Ezután az üveget jól elzárva addig kellene a napnak kitéve hagyni, amíg ez a szesz sötétbarna színt nyer. Ebből a tinktúrából azután háromnegyed meszely /kb. 2 és egynegyed deciliter/ teába 7-10 cseppet kellene tenni, amitől a kór pár perc alatt megszűnnék.

Íme, a legjobb szerek kolera ellen.

Legközelebb még a fekete himlő és az ú.n. sárgaláz ellen adok nektek többféle szert.

 

 

Napfény-gyógyszer a fekete halál, vagy pestis és a sárgaláz ellen

 

Már gyermekkorotok óta ismertek egy gyökeret, és az nem más, mint a valódi ázsiai rebarbara.

A valódi rebarbarában igen nagy gyógyító erő rejlik, még úgy is, ha nyers állapotban, poralakban, vagy darabokban /akkor természetesen a szájban kissé összerágva/ veszitek azt be. Még jobban megnyilvánul gyógyereje, ha a gyökeret a következőképpen készítitek el:

Vegyetek néhány dekát ebből a gyökérből, amelyet nem nagyon finomra zúzzatok össze, és tegyétek ki a már ismertetett módon, megfelelő edényben a nap sugarainak, és éjszakára takarjátok le egy tiszta, fekete báránybőrrel, amelyet napközben szintén ki kell tenni a napsugárnak, mégpedig a gyapjas oldalával.

Éjjel azonban ne feküdjék nagyon közel a báránybőr gyapja a poron. Legjobb, ha a báránybőrből éppen akkora darabot vágtok, amekkora az edény; azután egy hasonló nagyságú vékony deszkalapra ragasszátok sima felével a báránybőrt. Ha túl hosszú szőrű lenne a gyapjú a báránybőrön, akkor ollóval rövidre kell vágni, és a bőrt tisztára kefélni.

Ha a nap erősen süt, elég 8-10 nap a napozáshoz, ha azonban gyengébb, akkor a kitevés idejét meg kell kettőzni.

Olyan napokon, amikor északi szél fúj, a port akkor is szabad levegőre tehetitek, ha a nap sűrű köd miatt nem sütne állandóan a porra. Ebben az esetben az északi szél annyit ér, mint a napsugár.

Ha a por elkészült, akkor ugyanúgy kell megőrizni, mint a többi gyógyszert. Jól cselekszik, aki a megőrzésre szánt edényt ugyanabba a báránybőrdarabba begöngyöli, amellyel a port éjszakára betakarta.

Ilyen módon egy főgyógyszeretek lesz, amely, ha belőle reggel és este 7-10 szemernyit bevesztek, majdnem minden betegségben biztos gyógyulást hoz, hacsak a betegség már utolsó fokát el nem érte.

Ha valahol fekete halál pusztít, vagy sárgaláz dúl, ez a por – jókor bevéve, és mindig ½ lat /5 egész és hattized gramm/ mennyiségűt – gyors gyógyulást ad. Ha azonban azt már későn veszik be, ami ezeknél a betegségeknél gyors lefolyásuknál fogva könnyen megeshetik, természetesen nem sokat lehet elérni ezzel a gyógyszerrel.

Erre az esetre még egy gyökeret említek meg nektek, amely Ázsia magasabb hegységein található. Ez a gyökér a mélységekben is nő ugyan, de akkor kissé sárgás a színe, és nem oly erős, mint a fehér. Neve jaisung, vagy jensing; ginsengnek, vagy gen-sungnak is nevezik.

Ez a gyökér éppen úgy készítendő el, mint a rebarbara, de csak ötödrésznyit kell bevenni belőle, mint a rebarbarából. Aránylagosan erősebb adagolásban a fekete pestist és a sárgalázat még a harmadik stádiumban is meggyógyítja ez a por, mint semmi más szer. Különösen megjegyzendő még a pestisről, hogy az ilyen betegek szobáit napjában többször megreszelt kecskeszarvval és borókabogyóval kell jól kifüstölni. Ha ez kór dühöng, jó hatása van annak is, ha egy-két kecskebakot állítanak be a beteg szobájába.

Ha mindezt így megtartjátok, akkor – ha mégúgy dühöng is a helységben a fekete halál – házatokat megóvjátok tőle. És ha a füstölések általánosságban használtatnak, akkor el is tűnik a kór legkésőbb három napon belül. Ha a járvány különösen erős, akkor a füstölőszerekhez rebarbara-port is vehettek.

 

Íme, a megígért szerek, a föld két leghalálosabb betegsége ellen.

 

A rebarbara, valamint a jensing-porok felette ajánlatosak nagyon elgyengült, gyakran egészen elszáradt idegek újraélesztésére, úgyszintén minden baj ellen, amely valamely járvány következménye.

Az ötszörösen gyengébb amerikai jensing-gyökér erősebb adagokban használva, ugyanazt a szolgálatot teszi. Ez Amerikában Délen és Északon található. A déli jobb, mint az északi.

 

 

Az új napfény-gyógyszer amelyet az Úr Mayerhoffer Gottfried szolgájával 1870-ben közölt a benső Ige útján.

Ez így hangzik:

 

„Miután már többféle szeretek van, amelyet szolgám által 1851-ben adtam nektek tudtul, ezekhez ma egy újat akarok fűzni, mégpedig:

Vegyetek vadgesztenyéket, ha már érettek, és maguktól esnek ki a zöld burokból; a külső, egyúttal utolsó héjat is fejtsétek le róla, vagdaljátok apró darabokra, és sötét-ibolyakék edényben szárítsátok meg őket a napon, 2-3 héten keresztül. Azután törjétek porrá, és őrizzétek meg ibolyakék edényben. E szer könnyű teának használva – mégpedig a vizet előbb felforralva, ebből a porból egy kanálnyit dobjatok bele, és pár percig letakarva tartsátok, aztán leszűrve igyátok – különösen a női nem vérkeringési bajainál kitűnő hatású, ha a menstruáció túl erős és túl gyakori. Ez a tea a természetes elválasztódásokat hozza rendbe. A vadgesztenye nyers állapotban, mint sympatikus szer is jó, ha valakit főfájás kínoz, amely inkább az idegektől, mint vértolulástól ered. Hordjon magánál az illető néhány napon át három szem gesztenyét, és a főfájás kezdetben gyengülni fog, és legkevesebb három nap alatt teljesen eltűnik.

Hogy megmagyarázzam nektek, a vadgesztenyének belső hatását, csak figyelmeztetni kell titeket annak külső, hegyekkel, vagyis tűkkel /tövisekkel/ borított héjára. Éppen ezek a hegyecskék, vagy tűk a természetben a villamos vezetékek, és a gesztenyét elektromos palacknak tekinthetitek, amely a vezetékek által telítve, a gesztenyének minden alkotó elemét villamossággal tölti meg.

Minthogy pedig a vérkeringési betegségek többnyire az emberi test villamos takaréktűzhelyének – tehát a lépnek – működési zavaraitól erednek, így éppen ez, a vadgesztenyéből nyert és napsugaraktól telített por az egyetlen szer, amely az emberi test elektromos áramát ismét a szabályozott határok közé tereli.

Itt adom meg a vadgesztenye gyógyhatásának a tulajdonképpeni okát néhány szóban. A napozás által eltávolíttatnak a még benne lévő, a földből felszívott, nedves, tisztátalan részek, vagy specifikák, és csupán csak a villamossággal telített, és e különleges állapot számára szükséges részek maradnak meg.

Ezt a teát lépbetegségek ellen is nagy eredménnyel használhatjátok.

Íme, ismét egy új gyógyszer a szenvedő emberiség számára. Használjátok ezt Reám gondolva, és Áldásom a gyógyulásnál nem fog elmaradni!

Tartalomjegyzék

A NAPFÉNY GYÓGYEREJE. 1

E L Ő S Z Ó.. 1

A fordító. 1

B E V E Z E T É S. 1

A NAPFÉNY GYÓGYEREJE. 2

A napsugárfelfogó készülék első fajtája. 5

A napsugár felfogásának második módja. 6

D I É T A.. 6

A napsugarak felfogásának harmadik módja. 7

A napsugár felfogásának negyedik módja. 10

A napsugár gyógy célokra való felhasználásának ötödik módja. 10

A napsugár gyógy célokra való felhasználásának hatodik módja. 11

Néhány egyéb napfény-gyógyszer. 12

Napfény-gyógyszer hányás-hasmenés /vérhas/ és kolera ellen. 13

Napfény-gyógyszer a fekete halál, vagy pestis és a sárgaláz ellen. 14

Íme, a megígért szerek, a föld két leghalálosabb betegsége ellen. 14

Az új napfény-gyógyszer amelyet az Úr Mayerhoffer Gottfried szolgájával 1870-ben közölt a benső Ige útján. 15

 

Szerkesztette: Sándor Zoltán                  Bonyhád; 2012